MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
KORMÁNYA

T/251. számú
törvényjavaslat

a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1997. évi
költségvetésének végrehajtásáról

Budapest, 1998. október 1.

Az Országgyûlés a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1997. évi - a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1997. évi költségvetésérõl szóló, az 1997. évi LXXXVII. törvénnyel és az 1997. évi CXII. törvénnyel módosított 1996. évi CXXV. törvényben (a továbbiakban: KT.) meghatározott - költségvetése végrehajtásáról a következõ törvényt alkotja:

(1) Az Országgyûlés az államháztartás társadalombiztosítási alrendszerének a Nyugdíjbiztosítási Alap (a továbbiakban: Ny. Alap) és az Egészségbiztosítási Alap (a továbbiakban: E. Alap) költségvetése összegezésébõl - a halmozódások kiküszöbölésével - adódó 1997. évi költségvetése végrehajtását

jóváhagyja.

(2) Az Országgyûlés tudomásul veszi, hogy a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai mûködési költségvetésének a kiadásai 1446 millió forint összegû - a Ny. Alapnál 169 millió forint, az E. Alapnál 1277 millió forint - elõzõ évek pénzmaradványának felhasználását tartalmazzák.

(3) A társadalombiztosítási alrendszer 1997. évi költségvetése végrehajtásának mérlegét a törvény 1. számú melléklete, a társadalombiztosítási alrendszernek és a társadalombiztosítás által folyósított, nem társadalombiztosítási finanszírozású ellátásoknak az összesített mérlegét a törvény 2. számú melléklete tartalmazza.

(1) Az Országgyûlés a Ny. Alap 1997. évi költségvetésének végrehajtását 628 607 millió (hatszázhuszonnyolcmilliárd-hatszázhét millió) forint bevétellel, 623 392 millió (hatszázhuszonhárommilliárd-háromszázkilencvenkettõ millió) forint kiadással és 5215 millió (ötezer-kettõszáztizenöt millió) forint bevételi többlettel jóváhagyja.

(2) A Ny. Alap bevételi többlete az 1998. évi kiadások finanszírozására szolgál.

(3) A Ny. Alap költségvetése végrehajtásának mérlegét a törvény 3. számú melléklete tartalmazza.

(1) A járulékbevételek összege 608 242 millió forint. Ebbõl a munkáltatók nyugdíjbiztosítási járulék-befizetése 499 413 millió forint, a munkanélküli ellátás után fizetett nyugdíjbiztosítási járulék 7229 millió forint, a nyugdíjjárulék bevétel 101 599 millió forint, ebbõl egyéni járulék 95 609 millió forint, a munkanélküli járadék (segély) után fizetett nyugdíjjárulék 1597 millió forint, az egyes szociális ellátások után 4394 millió forint a nyugdíjjárulék.

(2) A járulékbevételek (1) bekezdés szerinti összege 20 039 millió forint kintlévõségek behajtásából származó bevételt foglal magában.

(3) A társadalombiztosítási tevékenységgel kapcsolatos bevétel 14 103 millió forint, amelybõl a késedelmi pótlék és bírság 10 629 millió forint, a kifizetések visszatérítése és egyéb címen 3474 millió forint a teljesítés.

(4) Az egyéb bevételek összege 4181 millió forint. Ebbõl a kamat és hozambevételek összege 3249 millió forint, a vissztehermentesen átvett vagyon hasznosításából származó bevétel összege 4 millió forint. A Lakásfedezeti Államkötvény 1997. évi megtérülésének bevonásából származó bevétel 928 millió forint.

(5) A mûködési célú bevételek összege 879 millió forint. Ebbõl az intézményi saját mûködési célú bevétel 175 millió forint. A költségvetési körön kívüli (egyéb) szervek mûködési költségtérítése 98 millió forint. A nem a Ny. Alapból finanszírozott ellátások központi költségvetési térítése 606 millió forint.

(6) A hiány mérséklése érdekében végrehajtott vagyonhasznosítási tevékenység bevétele 1202 millió forint.

Az elõzõ évi (1996. évi) pénzmaradvány igénybevétele 169 millió forint.

(1) A Ny. Alapot terhelõ nyugellátások kiadása 608 539 millió forint, amelybõl a korhatárt betöltött saját jogú nyugellátások kiadása 527 334 millió forint, a hozzátartozói jogcímen folyósított ellátások kiadása 81.204 millió forint.

(2) Az egyéb kiadások összege 14 853 millió forint. Ebbõl az ellátások folyósítására kifizetett postaköltség, bankköltség, valamint az utazási költségtérítés 2278 millió forint.

(3) A mûködésre fordított összes kiadás 12 420 millió forint. Ebbõl a folyamatos mûködési kiadások összege 11 412 millió forint, az ellenõrzési tevékenység hatékonyságának növelését szolgáló ösztönzési jutalom 50 millió forint, az informatikai fejlesztések kiadása 958 millió forint.

(4) A kamat és hozambevételekkel, vagyongazdálkodással kapcsolatos ráfordítások összege 94 millió forint.

(5) A Kincstári Egységes Számla törvényben meghatározott mértéket meghaladó összegû igénybevétele miatt fizetett kamat 61 millió forint.

(1) A mûködési költségvetés bevételi fõösszege 12 574 millió forint.

(2) A mûködési költségvetés kiadási fõösszege 12 420 millió forint.

(3) A mûködési kiadások (2) bekezdés szerinti összegébõl

(5) A mûködési költségvetés mérlegét a törvény 4. számú melléklete tartalmazza.

(1) A nyugdíjbiztosítás által folyósított nem nyugdíjbiztosítási finanszírozású ellátások kiadásait a törvény 5. számú melléklete tartalmazza.

(2) A nyugdíjbiztosítás által folyósított, a költségvetésbõl finanszírozott ellátások 1997. évi megtérítése különbözetének pénzügyileg még nem rendezett részét, 446 millió forintot a központi költségvetés megtérít.

(3) A (2) bekezdés szerinti összegbõl jövedelempótló támogatás térítése 296 millió forint, életjáradék és az Országos Kárpótlási és Kárrendezési Hivatal által finanszírozott személyi kárpótlás alapján életjáradék megtérítése 170 millió forint.

(4) A Ny. Alap - számviteli nyilvántartásban elkülönítetten kimutatott - tartalékainak alakulását a törvény 10. számú melléklete tartalmazza.

(1) A Társadalombiztosítási Alap 1992. évi költségvetésérõl, valamint a Társadalombiztosítási Alapról szóló 1988. évi XXI. törvény módosításáról rendelkezõ többször módosított 1992. évi X. törvény 21. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján 1997-ben a Ny. Alap javára 7634 millió forint összegben történt állam általi vissztehermentes vagyonátadás. E vagyon a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai és azok 1993. évi költségvetésérõl szóló 1992. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: AT.) 6. § (2) bekezdésében meghatározott arányban került az Alap birtokába.

(2) Az (1) bekezdés szerinti vagyonelemek értékcsökkenéseként és értékvesztéseként a számvitelrõl szóló, többször módosított 1991. évi XVIII. törvény 39. §-ának (4) bekezdése alapján 1997. év végén 2 418 millió forint került elszámolásra.

(1) Az Országgyûlés az E. Alap 1997. évi költségvetése végrehajtását

jóváhagyja.

(2) Az (1) bekezdés szerinti 1997. évi költségvetési hiány a Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló 1998. évi ...... törvény 19. §-a szerint kerül rendezésre.

(3) Az E. Alap 1997. évi költségvetése végrehajtásának mérlegét a törvény 6. számú melléklete tartalmazza.

(1) Az E. Alap járulék- és hozzájárulás-bevételeinek összege 471 812 millió forint. Ebbõl az összegbõl a munkáltatói egészségbiztosítási járulék bevétele 323 483 millió forint, a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 119. §-ának (2) bekezdése alapján fizetett járulék 329 millió forint, az egészségügyi hozzájárulás összege 71 974 millió forint, a munkanélküliek ellátásai után fizetett egészségbiztosítási járulék összege 4642 millió forint, a baleseti járulék 1251 millió forint, a munkáltatói táppénz-hozzájárulás összege 7658 millió forint, az egyéni egészségbiztosítási járulék 62 474 millió forint, a közteherjegyek után elszámolt járulék 2 millió forint.

(2) A járulék- és hozzájárulás-bevételek (1) bekezdés szerinti összegébõl a kintlévõségek behajtásából származó bevétel 16 527 millió forint. Ebbõl az összegbõl 16 116 millió forint az egészségbiztosítási szervek által végzett behajtási tevékenységbõl származó bevétel, 411 millió forint az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvény 32. §-ának (3)-(4) bekezdésében foglaltak végrehajtása során az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (a továbbiakban: OEP) és az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal (a továbbiakban: APEH) szervei együttmûködésében realizált, behajtásból származó bevétel.

(3) A társadalombiztosítási tevékenységgel kapcsolatos bevételek összege 12 121 millió forint. Ebbõl az összegbõl 220 millió forint a terhesség-megszakítás egyéni térítési díja, 800 millió forint az e feladattal kapcsolatosan 1996-ban megelõlegezett költségek 1997. évi - a magzati élet védelmérõl szóló 1992. évi LXXIX. törvény 16. §-ának (3) bekezdésében meghatározott - központi költségvetési megtérítése. A baleseti és egyéb kártérítési megtérítések összege 1845 millió forint, a késedelmi pótlék és a bírságok összege 8466 millió forint, a kifizetések visszatérülése és az egyéb bevételek összege 790 millió forint.

(4) Az E. Alap kiadásai között kimutatott, de a központi költségvetést terhelõ egészségügyi feladatok ellátásával kapcsolatos központi költségvetési hozzájárulás összege 2500 millió forint.

(5) Az egészségbiztosítási szervek által folyósított, a központi költségvetésbõl finanszírozott ellátások folyósításával összefüggõ kiadások fedezetére szolgáló, a központi költségvetésbõl származó megtérítés összege 1180 millió forint.

(6) Az egyéb bevételek körébe sorolt bevételi tételek összege 512 millió forint. Ebbõl a kamat- és egyéb hozambevételek összege 76 millió forint, a befektetések hozama tartalék 1996. december 31-i záróállományának - az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és az ahhoz kapcsolódó egyes törvényi rendelkezések módosításáról rendelkezõ 1996. évi CXXI. törvény 58. § (6) bekezdése szerinti - felhasználásából származó bevétel 29 millió forint, a vissztehermentesen átvett vagyonból származó bevétel 408 millió forint.

(7) A mûködési célú - az (5) bekezdésben nem említett - bevételek összege 383 millió forint.

(8) A vagyonhasznosítás a hiány mérséklése céljából elõirányzat teljesítésébõl származó bevétel 8200 millió forint.

(9) Az egészségügyi fekvõbeteg szakellátást nyújtó, költségvetési rend szerint gazdálkodó intézmények tartozásainak részbeni rendezésére 1996-ban teljesített kiadások 1997. évi visszatérülésébõl származó bevétel 1501 millió forint.

(10) A mûködési költségvetésben az 1996. évben keletkezett pénzmaradvány igénybevétele 1277 millió forint.

(1) A gyógyító-megelõzõ ellátásokra fordított kiadások összege 265 779 millió forint. E kiadások részletezését a törvény 7. számú melléklete tartalmazza.

(2) A gyógyfürdõ szolgáltatás kiadásainak összege 1574 millió forint, az anyatejellátás kiadása 134 millió forint.

(3) A gyógyszerek fogyasztói árának társadalombiztosítási támogatására fordított kiadás összege 100 876 millió forint. Ez az összeg tartalmazza a - felhasználásnak a szakmailag kiemelten indokolt területekre történõ korlátozása érdekében - csak a gyógyszeres kezelést végzõ egészségügyi intézmény és az OEP által megkötött külön szerzõdés szerint támogatható gyógyszerek társadalombiztosítási támogatásának 6.380 millió forint összegû kiadását. Ebbõl az összegbõl a sclerosis multiplexben szenvedõ betegek gyógyszerellátásának kiadása 758 millió forint, a meghatározott biztosítotti csoport térítésmentes influenza elleni védõoltásának kiadása 300 millió forint, a vérzékenység kezelésének kiadása 1423 millió forint.

(4) A gyógyászati segédeszközök árának társadalombiztosítási támogatására fordított kiadás 16 782 millió forint.

(5) Az utazási költségtérítés kiadása 2561 millió forint.

(6) Az egészségügyi dolgozók 1997. évi egyszeri jövedelem-kiegészítésére fordított összeg 2258 millió forint.

(7) Az E. Alapot terhelõ nyugdíjkiadás összege 97 982 millió forint.

(8) A terhességi-gyermekágyi segély kiadása 6013 millió forint.

(9) A táppénzkiadás 36 138 millió forint.

(10) A betegséggel kapcsolatos segélyek összege 865 millió forint. Ebbõl az összegbõl a javasolt külföldi gyógykezelés kiadása 496 millió forint, a külföldi sürgõsségi gyógykezelés megtérítése 119 millió forint, a nemzetközi egyezményekbõl eredõ kiadások összege 2 millió forint, a rendkívüli szociális támogatásra fordított összeg 249 millió forint.

(11) A kártérítési járadékok kiadása 810 millió forint.

(12) A postaköltség és egyéb kiadások összege 1065 millió forint.

(13) A mûködésre fordított kiadások összege 17 382 millió forint. Az E. Alap mûködési költségvetésének pénzmaradványa 1612 millió forint.

(14) A kamat- és egyéb hozambevételekkel, vagyongazdálkodással kapcsolatos kiadások összege 75 millió forint.

(15) A kifizetõhelyeket megilletõ költségtérítés összege 348 millió forint.

(16) A Kincstári Egységes Számlához kapcsolt megelõlegezési számláról történt - a Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetésérõl szóló 1996. évi CXXIV. törvény 31. §-ának (1) bekezdésében meghatározott mértéket meghaladó - hitelfelvétel után fizetett kamat összege 3.306 millió forint.

(17) Az APEH és az OEP együttmûködésével összefüggésben - az AT. 5/B. §-ának (1) és (3) bekezdése szerint - az APEH-et illetõ összeg 9 millió forint.

(1) A mûködési költségvetés bevételi fõösszege 17 717 millió forint.

(2) A mûködési költségvetés kiadási fõösszege 17 382 millió forint. Ebbõl az összegbõl az Egészségbiztosítási Önkormányzat kiadása 76 millió forint, az OEP kiadása 2867 millió forint, a Területi Egészségbiztosítási Bizottságok kiadása 5 millió forint, a Megyei és Ágazati Egészségbiztosítási Pénztárak kiadása 11 051 millió forint, az Országos Orvosszakértõi Intézet kiadása 797 millió forint. A központosított elõirányzatok teljesítésének összege 2586 millió forint.

(3) A mûködési költségvetés elõirányzat felhasználási keretmaradványának 1612 millió forint összegébõl 15 millió forint a családi pótlékkal összefüggõ, az APEH által végzett ellenõrzési tevékenység KT. 15. § (5) bekezdés szerinti ellenértéke. A kifizetést legkésõbb 1998. december 31-éig kell teljesíteni. A maradvány fennmaradó része a Kormány döntése alapján használható fel.

(4) Az E. Alap mûködési költségvetése 1997. évi végrehajtási mérlegét a törvény 8. számú melléklete tartalmazza.

(1) Az E. Alapnak és a társadalombiztosításon kívüli forrásból finanszírozott, az egészségbiztosítás közremûködésével folyósított ellátásoknak az összesített mérlegét a törvény 9. számú melléklete tartalmazza.

(2) A központi költségvetés által finanszírozott, az egészségbiztosítás által folyósított ellátások és azok 1997. évi megtérítésének 570 millió forint finanszírozási többletét az E. Alap visszautalja a központi költségvetésnek 1998. december 31-ig.

Az E. Alap - számviteli nyilvántartásában elkülönítetten kimutatott - tartalékainak alakulását a törvény 11. számú melléklete tartalmazza.

Az E. Alap tartósan befektetett eszközök között nyilvántartott vagyonelemek értékvesztése, értékcsökkenése 1997. év végi elszámolásának a befektetett eszközök állományát csökkentõ hatása 102 millió forint.

(1) A Társadalombiztosítási Alap 1992. évi költségvetésérõl, valamint a Társadalombiztosítási Alapról szóló 1988. évi XXI. törvény módosításáról rendelkezõ - többször módosított - 1992. évi X. törvény 21. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján az E. Alap javára 28.808 millió forint összegû állam általi vissztehermentes vagyonátadásra került sor. Ebbõl 1997-ben - átadási értéken számítva - 18 972 millió forint összegben történt állam általi vissztehermentes vagyonátadás.

(2) Az (1) bekezdés szerint átvett vagyonelemek az E. Alapnak az AT. 6. §-a (2) bekezdésében meghatározott arányban kerültek az Alap birtokába. Az ezen jogcímen nyilvántartott vagyonelemek értékcsökkenése, értékvesztése 1997. év végi elszámolásának állománycsökkentõ hatása 1881 millió forint.

(1) A társadalombiztosítás pénzügyi alapjaival szemben fennálló tartozások vagyonátadással történõ rendezése keretében 1997-ben 358 millió forint összegû vagyonátvétel történt. Ebbõl 58 millió forint összegû vagyon felszámolási eljárás során, 300 millió forint összegû vagyon pedig az AT. 6. §-ának (3) bekezdésében szabályozott átvétellel került társadalombiztosítási tulajdonba. Az átvett vagyon a tartozásra befizetett összegek különbözõ tartozásrészek kiegyenlítésére történõ felhasználásának sorrendjére vonatkozó rendelkezések, az AT. 4. §-a (3) bekezdésének a) és c) pontjában, továbbá 5. §-a (3) bekezdésének a) és c)-d) pontjaiban, valamint a KT. 30. §-ának (5)-(6) bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazásával megállapítható hányadok szerint oszlik meg a Ny. Alap és az E. Alap között.

(2) A társadalombiztosítás pénzügyi alapjaival szemben fennálló tartozások vagyonátadással történõ rendezése keretében átvett vagyon 1997. december 31-ével elszámolt értékvesztése (ideértve az e vagyonkörbe tartozó ingatlanok értékcsökkenését is) 631 millió forint. Ebbõl 305 millió forint a Ny. Alapnál, 326 millió forint az E. Alapnál elszámolt összeg.

(3) A társadalombiztosítás pénzügyi alapjaival szemben fennálló tartozások vagyonátadással történõ rendezése keretében átvett vagyont a törvény 12. számú melléklete részletezi.

Záró rendelkezések

(1) Ez a törvény a kihirdetését követõ 8. napon lép hatályba.

E törvény hatálybalépésével egyidejûleg az AT. 11.§-ának (8) bekezdése hatályát veszti.

(2) A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1998. évi költségvetésérõl szóló 1997. évi CLIII. törvény 11.§ (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A 6. számú melléklet kiadások 1. cím, 1. alcím, 1. elõirányzat-csoportszám gyógyító-megelõzõ ellátás elõirányzata 1.600 millió Ft-tal, ezen belül a tényleges kiadások összegével és a 8. kiemelt elõirányzatszám, végkielégítés elõirányzata és a 7. számú melléklet IV. fekvõbeteg-szakellátás finanszírozás, 1. aktív fekvõbeteg-ellátás, - aktív ellátás végösszege, illetve az aktív fekvõbeteg-ellátás összesen sora, valamint a fekvõbeteg-szakellátás finanszírozása összesen és a kasszák összesen (I-IV.) végösszeg, továbbá a célelõirányzatok 1. sorának elõirányzata, a célelõirányzatok összesen, valamint a mindösszesen elõirányzat a tényleges kiadások összegével túlléphetõ."

(3) Az Országgyûlés tudomásul veszi, hogy a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1998. évi költségvetésérõl szóló 1997. évi CLIII. törvény 1. §-ának (1) bekezdésében megállapított, a Ny. Alap és az E. Alap költségvetése összegezésébõl adódó hiánya legfeljebb 54 953 millió forinttal túlteljesül.

A társadalombiztosítási alrendszer az 1997. évet 1126,8 milliárd forint bevételi és 1177,3 milliárd forint kiadási fõösszeg mellett 50,5 milliárd forint hiánnyal (a Nyugdíjbiztosítási Alap esetében 5,2 milliárd forint bevételi többlettel, az Egészségbiztosítási Alap esetében 55,7 milliárd forint hiánnyal) zárta.

Az 1997. évi elõirányzat, illetve a módosított elõirányzat és az 1997. évi teljesítés közötti eltérések alapján az összevont egyenleget a bevételek 5,5 milliárd forinttal javították, a kiadások 5,6 milliárd forinttal rontották.

milliárd forintban

A Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat Közgyûlése 1996. július 26-i ülésén fogadta el a Nyugdíjbiztosítási Alap 1997. évi költségvetési javaslatát. A költségvetési javaslat a Pénzügyminisztérium által megadott, az 1997. évi tervezést meghatározó paraméterekre és a hatályos jogszabályokra épült. A Kormány az Országgyûlésnek benyújtott költségvetési javaslatban a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. tv. 1997. január 1-jétõl javasolt változtatásait és más jogszabályi hatásokat is figyelembe vette. A javaslatot az Országgyûlés az 1996. évi CXXV. törvénnyel fogadta el, mely szerint a Nyugdíjbiztosítási Alap bevételi fõösszege 615,5 milliárd forint, kiadási fõösszege 625,2 milliárd forint, egyenlege -9,7 milliárd forint.

A Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetésének teljesítését alapvetõen a járulékfizetés szabályainak változásai, a nyugdíjemelés mértéke és a nemzetgazdasági folyamatok alakulása határozta meg.

1997. január 1-jétõl a társadalombiztosítási járulék mértéke 42,5 %-ról 39 %-ra mérséklõdött, ezen belül a 24,5 %-os nyugdíjbiztosítási járulék 24 %-ra csökkent. A munkáltató által fizetett nyugdíjbiztosítási járuléknak és a biztosított által fizetett nyugdíjjáruléknak az alapja 1997. január 1-jétõl a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján elszámolt adóköteles jövedelem. 1997. évtõl a biztosítási jövedelemhatár megváltozott, a korábbi 2500 Ft/napról 3300 Ft/napra emelkedett.

Az 1975. évi II. tv. 1997. január 1-jétõl a megelõzõ hónap elsõ napján érvényes minimálbért jelölte meg a járulékfizetés alapjául, a 239/96. (XII. 27.) 1995. kormányrendelet a minimálbér alsó határát 17 000 Ft-ban határozta meg.

Megszûnt a Nyugdíjbiztosítási Alap és az Egészségbiztosítási Alap közötti keresztfinanszírozás, ez a Nyugdíjbiztosítási Alap egyenlegére pozitívan hatott.

Az 1975. évi II. törvény értelmében, a nyugellátásokat - megállapításuk naptári évét követõen - évente a tárgyévet megelõzõ naptári év nettó átlagkereset tényleges növekedésének megfelelõen, két alkalommal: januárban és - januári visszamenõleges hatállyal - júliusban kell emelni.

A Nyugdíjbiztosítási Alap 1997. évi költségvetése és a januári emelést szabályozó kormányrendelet 19,5 %-os nyugdíjemelést tett lehetõvé. Ez azonban az 1996. évre vonatkozó tényadatként közölt nettó átlagkereset 17,4 %-os mértékét meghaladta, ezért a törvény szerinti júliusi nyugdíjemelésre már nem volt szükség.

A költségvetés tervezésének idõszakában a megadott makroparaméterek a járulékbevétel növekedést meghatározó bruttó keresetnövekedést 17 %-os mértékben határozták meg. A KSH-tól származó adatok szerint a nemzetgazdaság egészében e mutató 19,9 %-os növekedése valósult meg, míg a bruttó átlagkeresetek 1997. évben 22,3 %-kal nõttek, az év elsõ felének 23,4 %-os, második félévének mérsékeltebb, 21,1 %-os növekedési átlagaként.

Az éves bruttó keresetkiáramlás tervezettnél kedvezõbb mértékû növekedése hozzájárult a járulékbevételek 5,7 %-os túlteljesítéséhez. Ezen belül az 1997. évi járulékbevétel növekedés 2,1 %-os, a behajtási tevékenységbõl származó bevétel 18,4 %-os mértékû. Az elõzõ években keletkezett hátralékokkal korrigálva, csak az 1997. éves járulékbevétel alakulását értékelve a munkáltatói járulék 4,4 %-os növekedésével szemben az egyéni járulékbevétel teljesítése csak 90 %-os.

A nyugellátások 1997. évi elõirányzatához képest összességében 1,3 milliárd forint megtakarításon belül a korhatár fölötti sajátjogú nyugdíjak 1,7 milliárd forinttal, 0,3 %-kal meghaladták az elõirányzatot, míg a hozzátartozói ellátásokra fordított kiadás 3 milliárd forinttal, 3,6 %-kal elmaradt attól.

1997. évben 18,3 % volt a fogyasztói árindex mértéke. A nyugdíjak reálérték-változása az 1994. óta eltelt idõszakot követõen 1997-ben elõször jelzett növekedést, mintegy 1,0 %-os mértékben.

Az átlagnyugdíj összege az 1996. évi 18 320 forintról 22 010 forintra nõtt.

A Nyugdíjbiztosítási Alap kiadási fõösszege 99,8 %-os teljesítés mellett 1,4 milliárd forinttal maradt el az elõirányzattól.

A bevételek túlteljesítése és a kiadásoknál jelentkezõ megtakarítás mintegy 14,6 milliárd forint együttes összege, ellentételezte az elõirányzat szerinti 9,7 milliárd forint hiányt és 5,2 milliárd forint pozitív egyenleget eredményezett.

A Nyugdíjbiztosítási Alap bevételi fõösszege 1997-ben 628,6 milliárd forint, kiadási fõösszege 623,4 milliárd forint volt, egyenlegében 5,2 milliárd forint bevételi többlet alakult ki.

Az elõzõ évi pénzmaradvány felhasználási lehetõség alapján a kiadásokban 1446 millió forint elõzõ évek felhasználatlan pénzmaradványa jelenik meg. Ebbõl a Ny. Alapot 169 illió forint az E. Alapot 1277 millió forint illeti meg.

A Nyugdíjbiztosítási Alap 1997. évi bevételi fõösszegének elõirányzatát a költségvetési törvény 615,5 milliárd forintban határozta meg, a teljesítés 628,6 milliárd forintban realizálódott. A többletbevétel jelentõs része a munkáltatói járulékbevételek és a behajtási tevékenység sorain keletkezett.

A nyugdíjbiztosítási járulék mértékének változásán, a járulékfizetési jövedelemhatár emelésén túl szerepet játszottak az alábbi módosítások:

A járulékbevételek 592,9 milliárd forintos elõirányzatát a teljesítési adat a behajtási tevékenységgel együtt 15,3 milliárd forinttal haladta meg.

A munkanélküli ellátás után fizetett járulék 7,2 milliárd forint, elõirányzati szinten teljesült.

A nyugdíjjárulékok alakulása elmaradt a 106,6 milliárd forintban meghatározott elõirányzattól, a teljesítése 101,6 milliárd forintban realizálódott. Az egyéni járulék befizetések 6,9 milliárd forinttal elmaradtak az elõirányzattól. A munkanélküli járadék (segély) után fizetett járulék befizetések összege 0,4 milliárd forinttal alacsonyabb az elõirányzatnál az ellátásban részesülõk számának csökkenése miatt. Az egyes szociális ellátás után fizetett járulékban részesülõk befizetése a tervezet kétszeresében teljesült, a GYES-en, GYED-en lévõk, a jövedelempótló (önkormányzati) támogatásban részesülõk, valamint az egyházi személyek, szerzetesrendi tagok utáni (központi költségvetési) járulék befizetéseket tartalmazva, a terv 2,1 milliárd forintos bevételt irányzott elõ, ezzel szemben a teljesítés 4,4 milliárd forintban valósult meg.

A rendszeres járulékbevételek kedvezõ, 1997. évi alakulását a gazdaságban bekövetkezett, de a tervezés szintjén még nem prognosztizálható, az év folyamán csökkenõ ütemben növekvõ bérkiáramlás, valamint a beszedési hányad javulása eredményezte.

A vártnál nagyobb mértékû, különösen december hónapban jelentkezõ, a korábbi éveknél jelentõsebben növekedõ munkáltatói járulékbefizetések így ellensúlyozták a túltervezettnek bizonyuló egyéni járulékteljesítés elmaradását, sõt egyéb tényezõk kedvezõ alakulása mellett szufficit képzõdéséhez is vezetett.

Behajtási tevékenység: az egészségbiztosítási igazgatási szervek behajtási tevékenységébõl származó, a Nyugdíjbiztosítási Alapot megilletõ bevételek elõirányzata 17,3 milliárd forint, teljesítése 20,0 milliárd forint, ezen túlmenõen ebbõl az APEH-OEP együttmûködésbõl származó bevétel 0,5 milliárd forint.

A túlteljesítés egyik tényezõje az APEH bekapcsolódása a járuléktartozások beszedési folyamatába. Az ÁFA-t visszaigénylõk, a költségvetési támogatást igénylõk esetében, 1997. júniusától vizsgálatra került a társadalombiztosítási tartozás állománya is. Az egészségügyi pótköltségvetéssel bevezetett beszedés-kiterjesztõ intézkedés, a vártnál ugyan kisebb mértékben, de növelte az e címen befolyt 1997. évi bevételeket.

A társadalombiztosítási tevékenységgel kapcsolatos bevételek elõirányzata 13,7 milliárd forintban került meghatározásra, teljesítése 14,1 milliárd forintban valósult meg.

A késedelmi pótlék és bírság címen elszámolt tényleges bevétel átlagosan havi 900 millió forint körüli összegben stabilizálódott és az elõzõ évhez hasonló összege az elõirányzattól 7,7 %-kal elmaradt. A tervben meghatározott 11,5 milliárd forintos összeg nem teljesült, 10,6 milliárd forint folyt be ilyen jogcímen.

Kifizetések visszatérítése és egyéb bevételek 2,1 milliárdos elõirányzatával szemben 3,5 milliárd forint a teljesítés. Ebbe a körbe tartozik az elhaltak visszaérkezett nyugellátásán kívül a jogalap nélkül felvett ellátások megtérítései és a biztosítók által utalt baleseti kártérítések bevétele.

A mûködési célú bevételek 0,4 milliárd forint nagyságrendjét alapvetõen az egyéb mûködési célú bevételek, ezen belül is az intézményi mûködési bevételek teljesítése határozta meg. A megállapodáson alapuló vagyoni kárpótlással kapcsolatos mûködési költségtérítés jogcímén többletbevétel realizálódott, mely ellensúlyozta a Hadigondozottak Közalapítványától érkezõ költségtérítés elmaradását.

A központi költségvetés mûködési célú térítése 102,7 %-ban teljesült, melyet a személyi kárpótlások és a Párizsi békeszerzõdés 0,6 milliárd forint alapján fizetett életjáradékok mûködési költségtérítésébõl származó többletbevétel határozott meg a Népjóléti fejezet 100 %-os térítése mellett.

Az 1996. évi jóváhagyott mûködési pénzmaradvány a befizetési kötelezettségek teljesítése után 0,2 milliárd forint.

Az egyéb bevételek elõirányzata az Alap tulajdonában lévõ vagyonelemek hasznosításából keletkezõ és a folyó finanszírozás fedezetét képezõ vagyonmûveletek bevételeit is tartalmazza. A 4,7 milliárd forint elõirányzat 4,2 milliárd forintban teljesült.

A költségvetési törvényben önálló címen szerepel, de tartalmát tekintve e tárgykörbe tartozik a vagyonhasznosítás a hiány mérséklése céljából elõírt vagyonértékesítési kötelezettség is. A mintegy 3,6 milliárd forint elõirányzatnak az ágazat 1,2 milliárd forintban tett eleget.

A törvényi kötelezettség teljesítését az Önkormányzat határozatilag megalapozta, de kívülálló okok miatt a bevétel csak 33,7 %-os mértékben érkezett meg az Alap számlájára.

Az elõzõ évi pénzmaradvány igénybevételét határozza meg.

A Nyugdíjbiztosítási Alap nyugellátások kiadásának 1997. évi elõirányzata 609,8 milliárd forint volt, mely 608,5 milliárd forint összegben teljesült. Az 1996. évi báziskiadást 103,7 milliárd forinttal, 20,5 %-kal meghaladta, így 1,3 milliárd forint, 0,2 %-os megtakarítás keletkezett. A kiadások 87 %-át kitevõ korhatár fölötti saját jogú nyugdíjak teljesítés 527,3 milliárd forint, 1,7 milliárd forinttal meghaladta a elõirányzatot. A hozzátartozói ellátásokra ténylegesen fordított 81,2 milliárd forint 3 milliárd forinttal elmaradt a tervtõl.

A nyugdíjbiztosítási ágazat 1997-ben átlagosan havi 2 millió 337 ezer fõnek szolgáltatott összesen 2 millió 692 ezer ellátást, 355 ezer fõ az alapellátás mellett részesült különbözõ kiegészítõ hozzátartozói ellátásban. Az ellátottak összlétszámát illetõen 11 ezer fõ, 0,5 % volt a növekedés, szemben a megelõzõ évi 23 ezer fõs, 1 %-os növekedéssel.

Egy ellátottra havonta átlagosan 21 700 forint ellátás jutott, az 1996. évi

18 100 forintos értékhez képest, döntõen a nyugdíjemelés következménye-

ként. Az összetétel változás és a pozitív cserélõdés hatása 0,4 %-os növe-

kedést eredményezett.

A saját jogon szerzett öregségi- és korhatárt betöltött rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugellátások 1997. évi kiadása 92,1 milliárd forinttal haladta meg az 1996. évi összeget. Ebben a körben a nyugdíjasok havi átlagos létszáma 1 millió 995 ezer fõ volt, 0,9 %-kal több, mint 1996-ban. A hozzátartozói ellátásokra 1997-ben a nyugdíjbiztosítási ágazat 11,5 milliárd forinttal többet fordított, mint a bázisévben. Átlagosan 701 ezer ellátás folyósítására került sor, ebbõl 359 ezer ellátás sajátjogú nyugdíjhoz folyósított kiegészítés volt.

A Nyugdíjbiztosítási Alap kiadásainak 103,7 milliárd forintos növekedésébõl a januári nyugdíjemelésre 96,6 milliárd forintot fordított, ez az összes növekedés 93,2 %-a. A nyugdíj automatizmusok - létszámnövekedés és állománycserélõdés - 6,5 milliárd forint kiadási többletet jelentettek, a méltányossági nyugdíjemelés összegét is tartalmazva.

Az elfogadott költségvetés 19,5%-os nyugdíjemelést tételezett fel, összhangban az 1997. évi januári emelést szabályozó kormányrendelet döntésével. Ez az érték az idõközben közzétett 1996. évre vonatkozó nettó átlagkereset 17,4 %-os mértékét meghaladta, így ez 10 milliárd forint nagyságrendû többletkiadást eredményezett a nyugdíjalapban. A fentiek értelmében a törvény szerinti júliusi nyugdíjemelésre már nem volt lehetõség.

A nyugdíjemelés tárgyhavi kiadása 8,1 milliárd forint volt. Az emelésben 2321 ezer fõ (és további 349 ezer kiegészítõ ellátás) részesült, átlagosan havi 3 470 forinttal. 1997. január 1-jétõl legfeljebb havi 20 400 forintra nõtt az együttfolyósítási összeghatár. Az ún. egyesített ellátások az általános nyugdíjemelésnek megfelelõ mértékû emelésben részesültek. A nyugdíjemelés kihatása éves szinten - a nyugdíjak egyéni elbíráláson alapuló, a szociális rászorultságot is figyelembe vevõ méltányossági emelésével együtt - 97,2 milliárd forintot jelentett. A méltányossági segélyekre és emelésekre elõirányzott összegbõl 600 millió forintot fordított a nyugdíjbiztosítási ágazat.

1997. évre az átlagnyugdíj növekedése 19,9 % volt, míg a nyugdíjemelés mértéke 19,5 %. A magasabb indexet a nyugdíjak természetes cserélõdése eredményezi. Az állomány új megállapítások és kiválások miatt bekövetkezõ cserélõdésének a Nyugdíjbiztosítási Alap ellátásainál kimutatható pénzügyi hatása 3,6 milliárd forint többlet-kiadást eredményezett, ez az érték 0,6 %-kal növelte a nyugdíjkiadásokat. Az elõzõ évekhez képest jelentkezõ némileg magasabb cserélõdésbõl és összetétel-változásból adódó többletkiadás elsõsorban annak az eredménye, hogy a magas szolgálati idõvel nyugdíjba kerülõknél, a korábbinál lényegesen kedvezõbb skála alkalmazására került sor.

1997-ben a nettó átlagkeresetek növekedése az elõzetes tényadatok szerint elérte a 24,1 %-ot. A megvalósult 19,5 %-os nyugdíjemelés meghaladta a törvényi kötelezettséget, de jelentõsen elmaradt az aktív keresetek tárgyévi dinamikájától. A relatív értékvesztés mértéke 3,7 % volt. A törvény szerinti 17,4 %-os nyugdíjemelés végrehajtása esetén még ennél is kedvezõtlenebb, 5,4 %-os relatív lemaradás alakult volna ki az aktív keresõk kereseteihez viszonyítva. A mindenkori nyugdíj átlagos jövedelem-pótló "képessége", a relatív nyugdíjszint az elõzõ évek dinamikáját figyelembe véve 1997-re tovább csökkenve 57,7 %-ot mutat.

A nyugdíjak fogyasztói árindexhez viszonyított reálérték-változása 1997-ben mintegy 1,0 %-os növekedést jelzett. A 17,4 %-os nyugdíjemelés esetén a nyugdíjak reálértéke is mintegy 0,8 %-kal csökkent volna.

1997-ben a létszámnövekedés kiadásnövelõ hatása összesen mintegy 2,4 milliárd forint volt, 0,5 % ponttal emelve a kiadásokat. A létszámalakulás többletkiadás-vonzata mérséklõdést jelent a korábbiakhoz viszonyítva, ami fõként két okra vezethetõ vissza: a 90-es évek második felében a nyugdíjrendszer számára alapvetõen kedvezõbbek a demográfiai feltételek, a 90-es évek elejétõl a következõ évtized elejéig kevesebb, illetve nem emelkedik az idõskorúak száma. Ezen kívül - bár 1997-ben ez még csak kevéssé meghatározó - az éppen elkezdõdött korhatáremelés is érezteti hatását.

Az 1975. évi II. törvény 1995. január 1-jétõl 56 évre módosította a nõi öregségi nyugdíjkorhatárt ezt azonban a megfelelõ szabályozás hiányában nem lehetett alkalmazni. Az 1996. évi LIX. törvény újraszabályozta a korhatáremelést, amely szerint az új nyugdíjkorhatár mindkét nemnél a betöltött 62. életév, a törvény azonban a korábbi nyugdíjkorhatárhoz közel álló korosztályoknak biztosítja a fokozatos - az általánosan érvényes nyugdíjkorhatárnál alacsonyabb életkorban történõ - nyugdíjba-menetelt. Az új, fokozatosan megemelt korhatár-rendszer kiegészült a rugalmas nyugdíjba-menetel választásának és az elõrehozott nyugdíj alkalmazásának lehetõségével. A törvény a 62 éves kor utáni nyugdíj nélküli továbbdolgozást bónusszal jutalmazza és további választási lehetõséget is biztosít a kedvezõbb nyugdíj elérése érdekében.

A megváltozott nyugdíjkorhatár miatt nem volt olyan nõi korosztály, amelyik az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt éppen elérte volna: az 1941-ben születettek 55. életévüket betöltve - 1996-ban - még elmehettek öregségi nyugdíjba, az 1942-ben született nõk viszont csak 1999-ben érik el az 57. életévüket, ekkortól növelve az ellátotti létszámot. Azonban az átmeneti szabályok biztosította nyugdíjazás és az elõrehozott nyugdíj igénybevételének törvényi lehetõségével az érintett korosztály is élhetett 1997-ben.

A nyugdíj-megállapítási rendszerben 1997-ben bekövetkezett változások közül a legjelentõsebb volt, hogy a magas szolgálati idõvel nyugdíjba kerülõknél lényegesen kedvezõbb skála alkalmazására kerülhetett sor, amely a havi átlagkeresetek magasabb százalékban történõ figyelembevételével magasabb induló nyugdíjakat eredményezett. Feltételezhetõ, hogy az 1997. évi nyugdíj-megállapítások színvonala érzékelhetõen megnõtt a szolgálati-idõ magasabb beszámítása miatt. Ezt támasztja alá az is, hogy ez volt az elsõ olyan év, amikor - hosszú szolgálati idõ esetén - általában érdemes volt a nyugdíjazást az év vége helyett a következõ év elejére idõzíteni. Az automatizmusok között 1997-ben ismét a cserélõdés hatása nõtt a létszámemelkedéssel szemben.

Ismét egy évvel nõtt a beszámítási idõszak, 1997-ben a nyugdíjazás megelõzõ 9 év és a nyugdíjazás nem teljes éve kerül beszámításra. Változatlan maradt a valorizációs rendszer is. 1997-ben az 1988-93-as évek kereseteinek bérvalorizációjára került sor, ezen évek figyelembe vehetõ jövedelmei kerülhettek az 1995. évi szintre. 1997-ben sem történt változás azon a téren, hogy az 1994. évi kereset is 1995. évi szintre emelkedjen. Egyre ellentmondásosabb az a helyzet, hogy a nyugdíjmegállapításban szereplõ évek közül a nyugdíjazást megelõzõ 3. év -1997-ben az 1994. év - színvonala a legalacsonyabb.

Változott a degressziós tábla a legalsó sáv átalakításával. A degresszív beszámítás 1996-ban a 25 000 forintot meghaladó többéves "felszorzott" átlagkereseti szintet érintette, 1997-ben ez az összeghatár 30 000 forintra módosult.

A nyugdíj-megállapítások mindenkori színvonalát közvetve korlátozta az is, hogy a beszámítási idõszak egyes éveiben mekkora összeg után fizethettek egyéni járulékot a biztosítottak. 1997-ben napi 3300 forintra emelkedett az egyéni járulék plafon. A járulékfizetési felsõ korlát egy hónapra 100 375 forintot jelent, ami az országos bruttó átlagkereset nem egészen 1,8-szeresére korlátozta a tárgyévre beszámítható jövedelmeket. Ugyanakkor ez volt az elsõ érdemi módosítás a plafon 1992. 03. 01-jei bevezetése óta. Tekintettel azonban arra, hogy a korlátozott évek száma - a beszámítási idõszak növekedésével párhuzamosan - évrõl-évre nõ, az 1997. évi viszonylag kis lépés érdemileg nem módosította a biztosítási plafon nyugdíj-korlátozó jellegét.

Az állomány új megállapítások és kiválások miatt bekövetkezõ cserélõdésének a Nyugdíjbiztosítási Alap ellátásainál kimutatható pénzügyi hatása 3,5 milliárd forint többletkiadást eredményezett. Ez az érték 0,7 %-kal növelte a nyugdíjkiadásokat. Az elõzõ évekhez képest jelentkezõ magasabb cserélõdésbõl és összetétel változásból adódó többletkiadás részben magyarázható a jellemzõen alacsonyabb ellátási összeggel rendelkezõ korhatár alatti rokkant nyugdíjasok mérsékeltebb átlépésével, valamint a magas szolgálati idõvel nyugdíjba kerülõknél a lényegesen kedvezõbb skála alkalmazásával.

Az egyéb kiadások összefoglaló cím tartalmazza mindazokat a kiadási tételeket, amelyek alapfeladat ellátásához kapcsolódnak, így az ellátások megállapításánál (intézmény mûködtetés), zavartalan folyósításánál (postaköltség, KESZ igénybevétele) valamint bevételszerzõ tevékenységként fordulhatnak elõ. A költségvetési törvényben meghatározott elõirányzat 14,9 milliárd forint összegben került felhasználásra.

A nyugellátások megállapításával és folyósításával összefüggõ postaköltségek és egyéb kiadások tervszáma 2,8 milliárd forint az elõzõ évek tapasztalati adatai és a várható áremelések alapján került megállapításra. A 2,3 milliárd forint, 81,4 %-os felhasználás az elõirányzathoz képest 500 millió forint körüli megtakarítást jelent.

A kamat- hozambevételekkel, vagyongazdálkodással kapcsolatos kiadások elõirányzata 0,1 milliárd forint, melynek teljesítése elõirányzat szintû.

A KESZ igénybevétele miatti kamatkiadás: az év folyamán kamatmentesen felvehetõ összeghatár 1997. évben 54 milliárd forint volt, a hitel igénybevételéért fizetett kamat 1997. évi kiadása 0,06 milliárd forint. 1997. év folyamán ugyan a kedvezõ finanszírozási tendencia eredményeként a kamatteher, mint kiadási tétel nem volt jelentõs.

A Nyugdíjbiztosítási Alap 1997. évi átlagos hitelállománya 23,6 milliárd forint volt, a kamatköteles határt december hóban lépte át az ágazat az ellátások elõre hozott kézbesítése miatt. A legmagasabb összegû hiteligénybevétel 72 milliárd forint volt.

Az Országgyûlés a Nyugdíjbiztosítási Alap 1997. évi mûködési gazdálkodására 12.428 millió forintot hagyott jóvá.

1997. december 31-én a nyugdíjágazat engedélyezett létszáma 4471 fõ, melybõl a területi igazgatóságok 3060, a NYUFIG 1133, az ONYF pedig 278 fõs létszámkerettel rendelkezett. Az 1996. év végi engedélyezett létszámhoz viszonyított növekedés 58 fõ. A létszámnövekedés meghatározó részét egyrészt a megbízásos jogviszonyban foglalkoztatott adatszolgáltatási és nyilvántartási terület rendszergazdáinak közszolgálati jogviszonyba történõ felvételi lehetõsége, illetve szükségszerûsége, másrészt a nyugdíjágazat üzemeltetésébe került ingatlanok (elsõsorban jóléti célú intézmények) mûködtetéséhez indokolt minimális létszámfelvétel jelentette.

Jelentõs feladat elé állította az ágazatot már 1997. év IV. negyedévében a nyugdíjreform bevezetésével, különösen pedig az új özvegyi ellátások nagytömegû megállapításával kapcsolatos feladatok zökkenõmentes elvégzése.

A törvény által meghatározott mûködési elõirányzat a fentieken túl módosult a címek és kiemelt elõirányzatok közötti átcsoportosítással, illetve a saját bevételi többlettel és a befizetési kötelezettségek teljesítése után fennmaradó 1996. évi "szabad" pénzmaradvánnyal, összességében 370 millió forinttal.

A Nyugdíjbiztosítási Alap 1997. évi mûködési költségvetés kiadásainak 12 798 millió forint módosított elõirányzata 97,0 %-ban, azaz 12 420 millió forint összegben teljesült.

A teljesítések alakulását az alábbi tényezõk befolyásolták:

1. cím Nyugdíjbiztosítási Alap Központi Irányítása

A Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat, mint testület kiadásait 129 millió forintban rögzítette a törvény, mely átcsoportosítással, illetve az 1996. évi jóváhagyott pénzmaradvánnyal 157 millió forintra módosult. A felhasználás 138 millió forint. A személyi juttatások elõirányzatának felhasználása során az Önkormányzat a nyugdíjreformmal kapcsolatos szakmai-, szakértõi feladatok elvégzését, valamint az elfogadott új törvények 1998. évi zavartalan végrehajtásának elõkészítésével járó többletfeladatok elismerését tartotta szem elõtt a jogszabályok, illetve az Alapszabály elõírásai szerint járó juttatások mellett.

Az Országos Nyugdíjbiztosítási Fõigazgatóság módosított kiadási elõirányzata 1.203 millió forint, mely 92,7 %-ban teljesült. A kiadások között jelentõs mértékûek az energia- és az árváltozások miatti többletkiadások, a biztosítási és hatósági díjak, valamint a szerzõdés szerinti bérleti díj kifizetés.

2. cím Területi Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságok

3. cím Nyugdíjfolyósító Igazgatóság

A területi igazgatóságok és a NYUFIG gazdálkodását 1997. évben is az ésszerû takarékosság jellemezte. A 6063 millió forint módosított elõirányzat a területi igazgatóságoknál 97,3 %-ban teljesült, a NYUFIG 2871 millió forintból 2826 millió forintot használt fel.

Az elõirányzatok módosítását az adatszolgáltatással kapcsolatos személyi juttatások és azok járulékainak, dologi és fejlesztési kiadásainak fedezetére, a jelzett és szükségszerû minimális létszámfejlesztésre, ellenõrzési tevékenység ösztönzésére, egyéb felmerülõ személyi juttatásokra, munkáltató nyugdíjpénztári hozzájárulásra, jóléti és szociális, valamint az igazgatási apparátusok elhelyezésére szolgáló ingatlanok felújítására biztosított pótelõirányzatok eredményezték.

A központosított felújítási keret fokozatos decentralizálása következtében több igazgatási szerv rendelkezett felújítási kerettel, mely révén jelentõs felújítási tevékenység folyt Kaposvárott, Veszprémben, Tapolcán és a NYUFIG húsz emeletes épületénél, ahol is a tervezett határidõre befejezõdött a teljes elektromos felújítás.

A NYUFIG-nál a nyugdíjreformmal, ezen belül is kiemelten az özvegyi nyugdíjrendszer minõségi és mennyiségi változásával, illetve annak elõkészítésével kapcsolatos új feladatok miatt a rendelkezésre álló elõirányzatok átcsoportosításról az Önkormányzat Közgyûlése döntést hozott.

9. cím Központosított elõirányzatok

A központosított intézményi elõirányzatokra, illetve a nyugdíjbiztosítási célfeladatokra a törvény 2801 millió forintot hagyott jóvá, mely az átcsoportosítások eredményeként 297 millió forinttal csökkent. A 2440 millió forint módosított elõirányzat 97,4 %-a teljesült.

9.1. cím Központosított intézményi elõirányzatok

A központosított személyi juttatások és járulékai biztosították a forrást az igazgatási szervek részére történõ átcsoportosításhoz a már jelzett minimális létszámfejlesztésre, az évközben felmerülõ egyéb pótigényekre.

Az ellenõrzési tevékenység ösztönzésére elõirányzott 50 millió forint teljes egészében felhasználásra került (ebbõl személyi juttatás 35 millió forint) az 1994. év óta 750 fõs ellenõrzési apparátusban, ez az összeg 1997. évben átlagosan bruttó 47 e Ft/fõ "ösztönzést" jelentett.

A központosított dologi kiadások teljes mértékben folyamatos informatikai kiadásokat tartalmaznak, mely kiegészítette a nyugdíjbiztosítási célfeladatoknál szereplõ folyamatos informatikai kiadások szûkös pénzügyi lehetõségeit.

A tervezett, illetve jóváhagyott felújítási keretösszeg 252 millió forint, míg a felhalmozási elõirányzat 478 millió forint volt. Az elvégzett munkálatok szükségessé tették mindkét forrás kiegészítését több forrásból.

Jelentõsebb felújítás történt Békéscsabán, Ózdon, Debrecenben, Balassagyarmaton, Szolnokon.

A beruházások Egerben, Salgótarjánban, Esztergomban, Nyíregyházán, Szombathelyen fejezõdtek be, mellyel tovább növekedett az elvárható, kulturált körülmények között elhelyezett igazgatási szervek száma.

9.2. cím Nyugdíjbiztosítási célfeladatok

Az informatikai fejlesztési kiadások 940 millió forint törvényi elõirányzata az 1996. évi informatikai pénzmaradvánnyal növekedett 969 millió forintra. Teljesítés az ONYF kiadásai között 13 millió forint, míg központosított kiadásként 945 millió forint jelentkezik az alábbi fõ feladatokra:

Pénzmaradványból az 1996. évi kötelezettség-vállalások 1997. évre áthúzódó számláinak fedezete került rendezésre.

Világbanki kölcsönnel kapcsolatos kiadásokra a törvény elõirányzatot nem határozott meg, de Kormány egyetértéssel a teljesítés elszámolható. Az 1998. január 12-i 2001/1998. határozat egyetértett az 1997. évi költségvetésében szereplõ elõirányzat túllépésével a nyugdíjbiztosítási ágazat vonatkozásában 112 millió forint értékhatárig. A tényleges teljesítés 105 millió forint, melybõl 88 millió forint a nyugdíjbiztosítási célfeladatok, 17 millió forint pedig az ONYF címén jelentkezett.

A kiadások a világbanki kölcsön igénybevételéhez kötõdve a Világbank által kötelezõen elõírt szabályokhoz, illetve feladatokhoz, valamint a nyilvántartási rendszer korszerûsítéséhez kapcsolódnak.

A folyamatos informatikai kiadásokra a törvény által biztosított 150 millió forint eredeti elõirányzatot többször, belsõ átcsoportosítással 229 millió forintra kellett kiegészíteni. Az 1996. évhez jelentõsen megnövekedett elõirányzatot egyrészt az informatikai, irodatechnikai adatátviteli és kommunikációs rendszerek szélesebb körû használata, másrészt a garancia idõ lejárta indokolta.

Az önkéntes nyugdíjpénztár központosított elõirányzata 56 millió forint volt, ebbõl 29 millió forint tagdíjhozzájárulásként az igazgatási szervekhez került átcsoportosítással, 27 millió forint munkáltatói adomány átutalása megtörtént a pénztárhoz.

Az adatszolgáltatási és nyilvántartási feladatoknál az elõírásoknak megfelelõ pályáztatást követõen, a törvényi feladatok teljesítéséhez szükséges informatikai rendszerbõvítés augusztusban megtörtént. A jogszabályi elõírásoknak megfelelõen július 1-jétõl indult újabb adatgyûjtés a területi igazgatóságoknál. Mindezen feladatok kívánt színvonalú ellátására a költségvetési törvényben elfogadott 400 millió forint elõirányzat, illetve az 1996. évi 22 millió forint pénzmaradvány biztosított fedezetet.

Az 1997. évi mûködési elõirányzat felhasználási keretmaradvány a kiadási megtakarításból és bevételi lemaradásból, illetve a bevételek és kiadások különbözeteként 323 millió forint, mely kiegészül a világbanki kiadásokra 1997. évben a Nyugdíjbiztosítási Alaptól - 1997. december 31-ig Kormány egyetértés hiányában - le nem hívott 98 millió forinttal.

Az 1998. évben az összes elõirányzat felhasználási keretmaradvány 421 millió forint, ami a mûködési költségvetés felhasználási lehetõségét növeli.

A Nyugdíjbiztosítási szervezetek által folyósított a társadalombiztosításon kívüli forrásból finanszírozott ellátások elõirányzata 96,1 milliárd forint ezzel szemben 98,6 milliárd forint ellátás került kifizetésre. A központi költségvetés a Ny. Alap számlájára a megtérítés különbözeteként 446 millió forintot átutal.

Az 1997-es gazdálkodási év folyamán a Nyugdíjbiztosítási Alap kezelõje több fontos vagyongazdálkodási elvet fogadott el. Kijelölte azon vagyonelemek körét, amelyeket tartósan a portfoliójában kíván tartani, és meghatározta azon részesedések körét, amelyek semmilyen jövedelmet nem hoztak, s vélhetõen hosszabb távon sem hoznak az Alapnak. Ez a felosztás egyúttal kijelölte a vagyonértékesítések mozgásterét is: nem a dinamikusan emelkedõ árfolyamú részvények kerültek értékesítésre, hanem egyéb értékpapírok - tekintettel arra, hogy a tranzakcióknál az esetleges veszteség alacsonyabb volt, mint a "értékpapír-tárcában" tartott papírok tõzsdei árfolyam-emelkedésébõl realizálható haszon.

Megkezdõdött a nem jövedelmezõ vagyonelemek értékesítése, s bár ez a könyvekben veszteséget eredményezett, a befolyt ellenérték jövedelmezõ formában került befektetésre. Részben ez képezte ugyanis forrását az év folyamán létrehozott befektetési alap indításának.

A megmaradt alacsony jövedelmezõségû vagyonelemek az év végén leértékelésre kerültek, így azok immár valós képet adnak az alap portfoliójának ezen részérõl. A teljes vagyontömeg azonban a könyvek alapján nem ítélhetõ meg, mivel felértékelésre nincs lehetõség. Elmondható tehát, hogy 1997. év végére az Alap könyvei nem tartalmaztak túlértékelt vagyonelemeket (rejtett veszteség), de a névértéket meghaladó piaci értékû vagyonelemek alulértékelve (névértéken) szerepelnek a számviteli nyilvántartásokban.

1997. év végére portfoliótisztítás eredményeképpen az Alap vagyonának 78 %-a a tõzsdén jegyzett részvényekbõl, 7,5 %-a államkötvénybõl, 3,5 %-a befektetési jegyekbõl állt. A tõzsdén kívüli részvények aránya 8,5 % körül mozgott, az ingatlanok és a saját tulajdonú társaságok aránya 2,5 % volt. Az arányok is azt támasztják alá, hogy az Alap portfoliója 1997. év végére a jövedelmezõség szempontjából áttekinthetõvé, pontosabban mérhetõvé vált.

A portfoliótisztítás és a vagyonelemek értékcsökkenésének elszámolása okozta veszteségek ellenére, valamint a költségvetési finanszírozásba történt 5 milliárdos forintos bevonás mellett az alap vagyonának piaci értéke 1997. év végére meghaladta a 82 milliárd forintot, tehát az adott gazdálkodási évben több mint kétszeresére nõtt.

Az Egészségbiztosítási Alap az 1997. évet 498,2 milliárd forint bevételi és 553,9 milliárd forint kiadási fõösszeg mellett 55,7 milliárd forint hiánnyal zárta.

Az Egészségbiztosítási Alap költségvetésének feltételrendszere 1997-ben jelentõsen megváltozott az elõzõ évhez képest. 1997. január 1-jével a járulékrendszerben gyökeres átalakításokra került sor, amelyek az Egészségbiztosítási Alap bevételi forrásaira is nagymértékben kihatottak. A legfontosabb változások e tekintetben a következõk voltak:

E három tényezõ pénzügyi kihatása meghaladta a 100 milliárd forintot. A forráskiesés ellensúlyozására került bevezetésre az új elvonási forma az egészségügyi hozzájárulás. Az egészségügyi hozzájárulásból származó bevétel költségvetési elõirányzata 98 milliárd forint volt, amely azonban különbözó okok miatt 26 milliárd forinttal alacsonyabban teljesült.

Amíg a természetbeni egészségbiztosítási ellátások igénybevételi lehetõsége lényegében a teljes lakosságot lefedi, addig a fedezet megteremtése lényegesen kisebb lakossági kört (és munkáltatóikat) terheli, ez az Alap hiányát növeli.

Az elõzõeken túl a járulékokkal kapcsolatos feladatok (beszedés, nyilvántartás, stb.) ellátását a járulékszabályok változása nagymértékben megnehezítette. Az alkotmányossági hiányosságok miatt az alkotmánybírósági határozatok és ezek törvényi realizálása hozott létre ismétlõdõen új szabályozási helyzetet. Ez rendkívül sok ügyviteli nehézséget, többletmunkát okozott.

Az Országgyûlés által elfogadott pótköltségvetési törvény a hiány elõirányzatát 40,7 milliárd forintban határozta meg. Számos tekintetben a realitások irányába mozdult el.

Az I-III. negyedévi folyamatok elemzése alapján az megállapításra került, hogy az Alap költségvetési pozíciója az intézkedések nélküli esetre prognosztizált hiányánál nagyobb hiány fog kialakulni. Ennek oka, hogy egyes esetekben a kezdeményezett intézkedések elmaradtak (pl. az egészségügyben foglalkoztatott közalkalmazottak januári egyszeri jövedelemkiegészítése kiadásai fedezetének az Alap részére történõ átadása), más esetekben hatástalanok maradtak (mint pl. a gyógyszertámogatási kiadások esetében), illetve a feltételezettnél lényegesen kisebb eredményt hoztak (pl. az APEH-OEP együttmûködéssel történõ behajtás esetében). A ténylegesen létrejött hiány 55,7 milliárd forint.

Az Országgyûlés az Egészségbiztosítási Alap 1997. évi költségvetését az 1996. évi CXXV. törvénnyel fogadta el. A törvény 521,1 milliárd forint bevétellel, 524,9 milliárd forint kiadással, vagyis 3,8 milliárd forint összegû hiánnyal számolt.

Az Egészségbiztosítási Alap 1997. évi költségvetésének leginkább kritikus elõirányzatai a következõk voltak:

- Az egészségügyi hozzájárulás törvényben elõirányzott bevételi összege 97,9 milliárd forint volt. Figyelembe véve, hogy ezen 1997-ben újonnan bevezetett fizetési kötelezettség alapján az Egészségbiztosítási Alap 1997-ben 11 havi bevételhez jutott (a befizetés a tárgyhónapot követõ hónapban esedékes), az elõirányzat teljesítéséhez közel 5 millió fõ fizetésre kötelezettet jelentett. A törvény alapján fizetésre kötelezettek száma azonban - az Alkotmánybíróságnak az érintettek körét szûkítõ döntéseket is figyelembe véve - a 4 millió fõt is csak alulról közelíti. Ennél az egy tételnél önmagában tehát több mint 25 milliárd forint hiány keletkezett.

Az elõzõekben felsorolt tényezõk együttes hatása 56-57 milliárd forint körüli, tehát - az eredetileg tervezett közel 4 milliárd forint hiánnyal együtt - meghaladja a ténylegesen bekövetkezett hiányt. Ennek az a magyarázata, hogy néhány tételnél (pl. behajtásból származó bevétel, vagyonhasznosításból eredõ bevétel, táppénz, terhességi-gyermekágyi segély kiadás) a teljesítési adat az eredetileg elõirányzottnál kedvezõbben alakult.

A pótköltségvetési törvényt az Országgyûlés csak november 18-ai ülésnapján fogadta el.

A pótköltségvetési törvény számos tekintetben a reális irányba mozdította el a törvényi elõirányzatokat. A leglényegesebb elõirányzat-módosítások a következõk voltak:

A pótköltségvetés összességében 15,2 milliárd forinttal csökkentette az Egészségbiztosítás Alap bevételeit, 21,6 milliárd forinttal növelte kiadásait, vagyis 36,8 milliárd forinttal nagyobb hiányt határozott meg az Alap számára, mint az eredeti költségvetés. A pótköltségvetés szerinti hiány összege így 40,7 milliárd forint. A ténylegesen létrejött hiány a pótköltségvetés szerintit 15,0 milliárd forinttal meghaladja.

Az Egészségbiztosítási Alap 1997. évi költségvetési hiánya - 498,2 milliárd forint bevételi fõösszeg és 553,9 milliárd forint kiadási fõösszeg mellett - 55,7 milliárd forint. A törvényjavaslat - a megelõzõ költségvetési évek hiányrendezési módját követve - a költségvetési hiánynak hitelelengedés formájában történõ rendezésére tesz javaslatot. A 8. §-ban foglaltak szerint a központi költségvetés a törvény hatálybalépését követõen (legkésõbb 1998. december 31-én) elengedi a hiánynak megfelelõ összeget az egészségbiztosítás Kincstári Egységes Számlához kapcsolt megelõlegezési számlán fennálló hitelállományából.

Az Egészségbiztosítási Alap 1997. évi tényleges bevétele 498,2 milliárd forint, amely 22,9 milliárd forinttal marad el az eredeti- és 6,3 milliárd forinttal a módosított elõirányzattól.

Az eredeti elõirányzattól való elmaradás mindenekelõtt az egészségügyi hozzájárulásnak tulajdonítható: az e bevételi tételnél megjelenõ közel 26 milliárd forintos elmaradást bizonyos fokig ellensúlyozta az egészségbiztosítási szervek behajtási tevékenységébõl származó többletbevétel, valamint a - pótköltségvetési törvényben elõírt - nagyobb összegû vagyonértékesítés.

Számottevõen kevesebb volt a vártnál az APEH-OEP együttmûködésbõl származó bevétel ténylegesen befolyt összege is.

A globális teljesülés mögött néhány tételnél - általában kisebb összegû - elmaradás, illetve túlteljesítés jelentkezett, amelyek egymást kioltották. Túlteljesült például a pótköltségvetésben elõírt egészségügyi hozzájárulás, a munkáltatói táppénz-hozzájárulás, az egészségbiztosítási szervek által végzett behajtás, a késedelmi pótlék, bírság bevétel, elmaradás tapasztalható viszont a rendszeres járulékbevételeknél és az APEH-OEP együttmûködésbõl származó behajtási bevételeknél.

1. Járulék- és járulékjellegû bevételek

E bevételi csoportba tartozik a munkáltatói és egyéni járulék, a munkanélküli ellátások utáni járulék, a baleseti járulék, a munkáltatói táppénz-hozzájárulás, az egészségügyi hozzájárulás és a behajtási tevékenységbõl származó bevétel.

Az összes járulék- és járulékjellegû bevétel tényadata az eredeti elõirányzattól 22,9 milliárd forinttal marad el. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy az eredeti elõirányzatok között az egészségügyi hozzájárulás tervszáma az alkotmánybírósági döntést követõen torzított volt, e torzító hatás kiszûrése után megállapítható, hogy az eredeti elõirányzat mintegy 3 milliárd forinttal túlteljesült. A munkáltatói és egyéni járuléknál, valamint a többi bevételfajtánál az eredeti elõirányzat és a tényszámok közötti csekély mértékû és ellentétes irányú különbözetek kiegyenlítik egymást.

A módosított elõirányzathoz képest 7,2 milliárd forint összegû elmaradás tapasztalható. Ennek alapvetõ oka az, hogy a munkáltatói és egyéni járulékok együttes elõirányzatának a pótköltségvetésben történõ felemelése utólagosan nem igazolódott, ugyanis az év második felében a bérkiáramlás üteme lefékezõdött és így a pótköltségvetés készítésekor feltételezettnél kisebb járulékalap után folytak be a járulékok. A másik ok, hogy túlzottan optimistának bizonyult az APEH-OEP együttmûködésbõl származó bevételekre vonatkozó prognózis. E két tényezõ hatását némileg ellensúlyozta a munkáltatói táppénz-hozzájárulásból, az egészségügyi hozzájárulásból és az egészségbiztosítási szervek által végzett behajtásból származó bevételeknek a módosított elõirányzathoz viszonyított többlete.

Az összes járulék- és járulékjellegû bevételek tényadata 2,6 milliárd forinttal kevesebb az Egészségbiztosítási Önkormányzat által elfogadott pótköltségvetési javaslatban szereplõnél. Ez a különbözet megfelel az APEH-OEP együttmûködésbõl származó ténybevétel elõirányzathoz viszonyított elmaradásának. Az egyéb tételeknél a - nem nagyösszegû - eltérések kiegyenlítik egymást.

A járulék- és járulékjellegû bevételek egyes fõbb összetevõi:

a) Rendszeres járulékbevételek

A rendszeres járulékbevételek lényegében az eredeti elõirányzat szintjén teljesültek. Az eredeti elõirányzatok feszítettségét ellensúlyozta a költségvetés készítésekor tervezettnél gyorsabb bérkiáramlás és a beszedési hányad javulása. Az eredeti elõirányzatok közül az egyéni járuléké túlzott volt: az elõzõ évi tényadathoz képest több mint 40 %-os növekedést tartalmazott, amit a járulékalap felsõ határának megemelése és az egyéb járulékszabály-változtatások nem nyújtottak elégséges fedezetet.

A pótköltségvetés a munkáltatói és az egyéni járulék együttes elõirányzatát 6,8 milliárd forinttal megemelte. Ez az emelés az év elsõ felében tapasztalható bérkiáramlási mértékeket vette figyelembe, de utólagosan nem igazolódott, mert a bérnövekedés üteme az év további hónapjaiban fékezõdött. A KSH munkaügyi statisztikájából származó adatok szerint a nemzetgazdaság egészében a bruttó átlagkereset növekedése - az elõzõ év azonos idõszakához képest - az év elsõ hat hónapjában még 23,4 %-os volt, a III. illetve a IV. negyedévben már csak 21,2 %, illetve 21,1 %. (Az év egészét tekintve 22,3 %-os növekedés valósult meg.)

A munkáltatói járulék a módosított (felemelt) törvényi elõirányzatot is meghaladta, az elmaradás teljes egészében az egyéni járulék miatt következett be.

A munkanélküli ellátások utáni járulék tényadata 4,6 milliárd forint, szemben az eredeti 5,2 illetve a módosított 4,8 milliárd forintos elõirányzattal. Az elmaradást az okozza, hogy a - Munkaerõpiaci Alapból fizetett - munkanélküli ellátásban részesülõk száma csökkenõ volt és a feltételezett szint alatt maradt.

A baleseti járulék tényadata viszont mind az eredeti, mind a módosított elõirányzatot meghaladja. A baleseti járulék bevételének 1996. évi tényszáma 1,6 milliárd forint volt. Az 1997. évi eredeti elõirányzat ennek kevesebb, mint harmada. A "visszaesést" az magyarázza, hogy a törvényi elõírások 1997. évi változása értelmében kiegészítõ tevékenységet végzõnek már csak a saját jogú nyugdíj mellett vállalkozási tevékenységet folytatók minõsülnek (a "másodállásban" vállalkozók már nem). Az eredeti elõirányzat mégis túlzottan alacsony volt, mert nem számolt azzal, hogy az 1997. januári bevételek még az elõzõ évi szabályok szerint folytak be. Az eredetinek kétszeresére emelt módosított elõirányzatot (1,0 milliárd forint) a tényadat mintegy 250 millió forinttal haladja meg.

A bevétel-alakulás számadásának egyik fontos összetevõje a járulékbevételek és a járulékalapok növekedési ütemének egybevetése. A járulékbevételek növekedési ütemét reálisan az ún. korrigált index mutatja, amely kiszûri a járulékmérték 1997. évi csökkentésének a bevételek növekedését visszafogó hatását. (A munkáltatói járulék mértéke 1997-ben 42,5 %-ról 39 %-ra, ezen belül az egészségbiztosítási munkáltatói járulék mértéke 18 %-ról 15 %-ra csökkent). Valamennyi járulékjogcímen elszámolt bevételek összegét és a járulékok mértékváltozását súlyozottan számításba véve az adódik, hogy a közvetlenül megfigyelhetõ index 1,069-szerese adja meg a járulékbevételek valóságos - változatlan járulékmértékek mellett bekövetkezõ - növekedési ütemét. A járulékalap a járulékfizetõk bevallásaiból számítható ki.

A járulékalap egésze 1997-ben 21,6 %-kal nõtt. Ezen belül a munkáltatói és az egyéni járulék alapjának (lényegében a járulékalapot képezõ keresetek, munkajövedelmek) növekedése 22,8 %-os. Ez a mérték magasabb, mint a KSH adataiból számítható munkajövedelem-tömeg növekedés, melynek indexe 19,9 %. (Módszertani okok miatt a KSH adatfelvételeinek egyikébõl sem állapítható meg pontosan a keresetek, munkajövedelmek volumenének növekedése.) A járulékalapnak a keresettömegénél gyorsabb növekedésében szerepet játszott a járulékalap szélesítése, az egyéni járulék alapja felsõ határának felemelése, a kiegészítõ tevékenység körének szûkítése.

A járulékalap 21,6 %-os növekedésével szemben a két biztosítási alap együttes járulékbevételeinek - elõzõek szerint korrigált - növekedési üteme 23,5 %. (A közvetlenül megfigyelhetõ ütem 15,5 %.) Megállapítható tehát, hogy a járulékbevételek érzékelhetõen gyorsabb ütemben nõttek, mint az alapjukat képezõ jövedelmek. Ez a járulékbeszedési, behajtási tevékenység hatásfokának a javulását is mutatja. A beszedési hányad (a befolyt és a kirótt járulékok aránya) egy év alatt 96,9 %-ról 98,0 %-ra nõtt. A javuláshoz hozzájárult a hiány egy bizonytalan megtérülésû részének - kb 30 milliárd forint - ún. "0" számlaosztályba helyezése.

b) Egészségügyi hozzájárulás

Az egészségügyi hozzájárulás bevételének tényadata 72,0 milliárd forint, ami a módosított elõirányzatot 1,0 milliárd forinttal meghaladja.

A kirótt egészségügyi hozzájárulási fizetési kötelezettség 74,8 milliárd forint. Ez azt jelenti, hogy 3780 ezer fõ után történt meg a kirovás. A fizetési kötelezettség bevallása a munkanélküliek jövedelempótló támogatásában részesülõk tekintetében a települési önkormányzatok részérõl számottevõ hiányosságot mutat: mintegy 55 ezer fõre tehetõ azon ellátottak száma, akik után az egészségügyi hozzájárulás bevallása és befizetése nem történt meg. Szükséges ezért az érintett körben a fizetési kötelezettségre a figyelmet ismételten felhívni.

A fizetésre kötelezettek létszámából (mintegy 4 millió fõ) kiindulva megállapítható, hogy a bevallás az egyéb szektorokban megfelelõen megtörtént. (Nem terjed ki a fizetési kötelezettség pl. a táppénzben részesülõkre; ezt is figyelembe véve a ténylegesen fizetésre kötelezettek létszáma alulról közelíti a 3850 ezer fõt.)

A kirovástól a befizetés 2,9 milliárd forinttal marad el, a beszedési hányad 96,2 %-os. Ez az arányszám megközelíti a járulékbevételek beszedési hányadát. Ez az eredmény pozitívan értékelhetõ, tekintettel arra, hogy egy új fizetési kötelezettség bevezetésének évérõl van szó (a rendszernek szükségszerûen "be kell járatódnia"), ráadásul ebben az évben "menetközben" számos külön ügyviteli nehézséget okozó változás is bekövetkezett (a fizetési kötelezettség feltételeinek megváltoztatása, bevallási és befizetési haladékok adása, az Alkotmánybíróság vonatkozó határozata, stb.).

Az egészségügyi hozzájárulás évközi bevételi adatai nem adhattak valós képet az ilyen címen ténylegesen elszámolható bevételekrõl. Ennek oka, hogy az 1997. évi többszöri törvénymódosítás miatt év közben hosszú idõn keresztül nem volt lehetõség a folyószámlák terhelésére a vállalkozói körben.

E bevételfajta teljesítési adata (7,7 milliárd forint) az eredeti elõirányzat (8,0 milliárd forint) és a módosított elõirányzat (7,0 milliárd forint) közé esik. A havi bevételek összege emelkedõ tendenciát mutatott, annak megfelelõen, ahogy maguk a táppénzkiadások is fokozatosan emelkedtek (a betegszabadság napjainak tendenciaszerû "elfogyásával" összefüggésben).

Az eredeti 13,7 milliárd forintos elõirányzatot a pótköltségvetési törvény 16,0 milliárd forintra emelte.

A megemelt elõirányzatot sikerült túlteljesíteni. A behajtás eredményességét gyengítõ jogszabályi elemek kiiktatását célzó egészségbiztosítási kezdeményezések nem realizálódtak (ld. pl. a követelések bejelentése kapcsán nyilvántartásbavételi díj fizetése).

Az 1996. évi behajtási tevékenységgel kapcsolatban az Állami Számvevõszék kritikai észrevételeket fogalmazott meg. Elsõsorban a behajtási cselekmények körének, az ebbõl származó bevételek meghatározásának nem kellõ részletességû szabályozását, a megyénként kialakult eltérõ gyakorlatot tették szóvá. 1997-ben megtörtént a szóban forgó kérdések részletes és egységes újraszabályozása.

A szabályozás kitért arra is, hogy a behajtásból származó bevételek "fogadására" szolgáló célelszámolási számla forgalmával kapcsolatban ellenõrzéseket kell végezni, s a szükséges korrekciókat "mindkét irányban" végre kell hajtani: a valójában nem behajtásból származó - de a járulékfizetõ által mégis e számlára utalt - bevételeket ki kell szûrni, ugyanakkor a "normál" járulékszámlára befizetett, de valójában behajtási cselekmények nyomán befolyt bevétellel meg kell növelni a célelszámolási számla forgalmát. Az év nagy részében csak az elsõként említett "tisztítást" végezték el, s csak a fõigazgatói utasítás kiadása után került sor az ellenkezõ irányú korrekcióra. Ez magyarázza, hogy az év végén a behajtásból származó bevételek a korábbi hónapokhoz viszonyítva jelentõsen megemelkedtek.

e) Az APEH-OEP együttmûködés keretében megvalósuló behajtás

Az adózás rendjérõl szóló törvény lehetõvé teszi, hogy az ÁFÁ-t visszaigénylõk (költségvetési támogatást igénylõk) esetleges köztartozásainak megfelelõ összeget az adóhatóság a kiutalandó összegbõl visszatartsa és a köztartozás jogosultjának átutalja. E törvényi rendelkezés végrehajtására - elhúzódó elõkészítõ munka után - 1997. június végén megállapodás jött létre az APEH és az OEP között. Ennek értelmében az ÁFA-visszaigénylõk nyilatkozatában szereplõ összegû társadalombiztosítási tartozást (természetesen csak a visszaigényelt összeg erejéig) az adóhatóság az egészségbiztosítási szerveknek átutalja. Ha a visszaigénylõ a társadalombiztosítási tartozásról nem, vagy nemlegesen nyilatkozik, az egészségbiztosítási szervek elvégzik a kontrollt és jelzésük alapján az esetlegesen mégis fennálló tartozás összegét az adóhivatal az egészségbiztosításnak átutalja.

A megállapodás megkötését követõen a bevételek jelentõs idõbeli csúszással és szerény ütemben kezdtek befolyni az egészségbiztosítási szervekhez. Az idõigényesség objektív oka, hogy a visszaigényelt összeg visszatartásáról az adóhatóságnak határozatot kell hoznia, s csak annak jogerõre emelkedését követõen kerülhet sor az összeg átutalására. Az együttmûködésben rejlõ valós lehetõségeket az 1998-as év jobban megmutatja majd. Az elõrelépéshez azonban feltétlenül szükséges - a megállapodás elõirányzott felülvizsgálatánál - a tartozásról tett nyilatkozatok egészségbiztosítás általi teljes körû kontrolljának lehetõvé tétele.

Az 1997-ben társadalombiztosítási alrendszeri szinten befolyt 0,9 milliárd forint bevételbõl 0,4 milliárd forint illette meg az Egészségbiztosítási Alapot. Így a 3,0 milliárd forintos elõirányzathoz képest 2,6 milliárd forint elmaradás keletkezett.

E bevételcsoport eredeti elõirányzata 14,5 milliárd forint volt, ebben azonban néhány tétel erõsen túl volt becsülve. (Például a terhességmegszakítás egyéni térítési díjaként elõirányzott 0,7 milliárd forint az elõzõ évi tényadatnak csaknem háromszorosát, a baleseti és egyéb kártérítési megtérítések 2,6 milliárd forintos elõirányzata az 1996. évi tényszám több mint háromszorosát jelentette.) Az I. félévi tényadatok alapján ezért szükségessé is vált az elõirányzatok csökkentése. A bevételcsoport módosított elõirányzata 11,6 milliárd forint lett, ez viszont már túlteljesült.

A bevételcsoport legnagyobb súlyú összetevõje a késedelmi pótlék, bírság. Az e címen elszámolt tényleges bevétel 8,5 milliárd forint, szemben a 9,2 milliárd forintos eredeti és 8,2 milliárd forintos módosított elõirányzattal. A növekedés az elõzõ évhez képest szerény ütemû (alig 4 %-os). Ugyanakkor a késedelmi pótlék, bírság kintlévõségek dinamikusan emelkednek. Ez is jelzi, hogy a késedelmi pótlék, bírság bevételek viszonylag alacsony szintjének nem lehet meghatározó tényezõje - egyes véleményekkel szemben - az adósokkal történõ megállapodások keretében megvalósuló késedelmi pótlék elengedés. Az, hogy a folyószámlán jóváírható összegbõl mennyi lesz a munkáltatói járulék, egyéni járulék, késedelmi pótlék, stb., a folyószámla könyvelési rendszertõl, ezen belül a kiegyenlítési sorrendtõl, valamint az adósok tartozásszerkezetétõl függ.

A baleseti és egyéb kártérítési megtérítések tényadata (1,8 milliárd forint) is az eredeti és a módosított elõirányzat (2,6 illetve 1,5 milliárd forint) közé esik. Az elõzõ évhez képest bekövetkezett nagymértékû növekedést (a növekmény több mint 1 milliárd forint) nagyrészt az magyarázza, hogy az 1997. évi bevételek között jelent meg a biztosító intézetek által a kötelezõ gépjármû felelõsség-biztosítás kockázati körében bekövetkezett biztosítási események Egészségbiztosítási Alapot terhelõ kiadásainak kompenzálására fizetett átalánynak mind az 1996-ra, mind pedig az 1997-re járó összege.

A terhességmegszakítás egyéni térítési díja (tényadat: 220 millió forint) a módosított (csökkentett) elõirányzattól (390 millió forint) is jelentõsen elmaradt és az elõzõ évi szint (245 millió forint) közelében realizálódott. A terhességmegszakítással kapcsolatos központi költségvetési térítés az elõirányzott 800 millió forintnak megfelelõen teljesült.

A kifizetések visszatérülésébõl származó bevételek tényszáma (0,8 milliárd forint) ugyancsak az eredeti és a módosított elõirányzat (1,2 illetve 0,7 milliárd forint) közé esett.

3. További bevételek

Az Egészségbiztosítási Alap 1997. évi költségvetési törvénye jelentõs összegû, 6,3 milliárd forintban meghatározott vagyonhasznosítási kötelezettséget írt elõ a költségvetési hiány mérséklése érdekében.

A törvényi rendelkezés végrehajtása megtörtént és az elsõ félév végéig a vagyonhasznosítási bevétel eredeti elõirányzata - az áramszolgáltató társaságok részvényei eladásának eredményeként - teljesült.

A pótköltségvetésben felemelt bevételi elõirányzat 8,2 milliárd forint. A teljesítéshez még hiányzó 1,9 milliárd forint összegû vagyonértékesítési bevétel 1997. novemberében bekerült a költségvetési bevételek közé.

A 8,2 milliárd forintos bevételbõl 7,8 milliárd forint származik az államtól vissztehermentesen átvett vagyonelemek értékesítésébõl, 0,1 milliárd forint a tartósan befektetett eszközökbõl, 0,3 milliárd forint pedig a járuléktartozások kiegyenlítéseként átvett vagyon értékesítésébõl és kivásárlásából.

Az egészségügyi intézmények 1996. decemberi részleges adósságrendezésére fordított 4,0 milliárd forint visszatérítése - féléves moratórium után - 1997. közepén kezdõdött el. A visszatérítésbõl származó bevétel 1997. évi elõirányzata 1,0 milliárd forint volt, amely 0,5 milliárd forinttal túlteljesült.

Az egészségügyi feladatok ellátásával kapcsolatos központi költségvetési hozzájárulás (amely a terhesgondozás kiadásainak fedezetére szolgál) az elõirányzott 2,5 milliárd forintos összegben realizálódott.

A kamat és egyéb hozambevételek ténylegesen befolyt összege az elõirányzott 0,8 milliárd forinttal szemben 0,5 milliárd forintot tett ki. A vártnál kevesebb hozama volt az ingyenesen átvett vagyonnak.

E bevételcsoportban jelent meg a törvényi rendelkezés alapján megszûntetett befektetések hozama tartalék 1996. december 31-ei záróállományának a folyó bevételek közé történõ bevonása. Az elõirányzat 100 millió forint volt, miután azonban a tartalék 1996. év végi záróállománya ténylegesen csak 29 millió forintot tett ki, csupán ez az összeg jelenhetett meg az elõirányzat teljesítéseként.

A központi költségvetésbõl finanszírozott, de az egészségbiztosítási szervek által folyósított ellátások ügyviteli feladatai kiadásainak megtérítésére a központi költségvetés az elõirányzott 1,2 milliárd forintot utalta át.

Az intézményi saját bevételek (az egészségbiztosítási igazgatási szervek mûködési ár- és díjbevételei) ténylegesen befolyt összege 383 millió forint, az elõirányzatot jelentõsen meghaladja. Ezek az összegek a mûködési költségvetés bevételét képezik.

Az Egészségbiztosítási Alap 1997. évi tényleges kiadása 553,9 milliárd forint, amely 29,0 milliárd forinttal haladja meg az eredeti- és 7,4 milliárd forinttal a módosított elõirányzatot.

Az eredeti elõirányzathoz képest bekövetkezett 29,0 milliárd forint kiadási többletnek közel a fele (14,2 milliárd forint) a gyógyszertámogatási kiadásoknál valósult meg, ezen kívül jelentõs többlet-kiadások jöttek létre a korhatár alatti rokkant és baleseti nyugellátásoknál (5,9 milliárd forint), a gyógyító-megelõzõ ellátásoknál (5,1 milliárd forint), a megelõlegezési számláról felvett hitelek kamatkiadásainál (3,3 milliárd forint), a gyógyászati segédeszköz ártámogatásnál (2,4 milliárd forint). Néhány kisebb összegû tétel mellett természetesen az egészségügyben dolgozó közalkalmazottak egyszeri jövedelemkiegészítésének - az eredeti költségvetésben elõ nem irányzott - kiadásai (2,3 milliárd forint) is növelték a túllépés mértékét. A költségvetési pozíció javítása irányába hatott ugyanakkor néhány kiadási tételnél az eredeti elõirányzathoz képest elért megtakarítás. A két legjelentõsebb tétel a táppénz (3,3 milliárd forint) és a terhességi-gyermekágyi segély (1,9 milliárd forint).

A pótköltségvetési törvényben módosított kiadási fõösszeghez képest bekövetkezett többletben (7,4 milliárd forint) is a gyógyszertámogatási kiadásoknak van döntõ szerepük: e tételnél a túllépés 6,6 milliárd forint. Ugyanez a gyógyászati segédeszköz ártámogatásnál 1,1 milliárd forint. Többlet jött létre a - túlzottan lecsökkentett - módosított elõirányzathoz képest a táppénznél (0,9 milliárd forint) és a megelõlegezési számláról felvett hitelek kamatkiadásainál is (0,8 milliárd forint). A "0" elõirányzat feletti többletet jelentett természetesen a Világbanki Program hazai kiadásainak engedélyezett 0,7 milliárd forint összege is. Megtakarítás több költségvetési soron is keletkezett (pl. korhatár alatti rokkantsági és baleseti nyugellátások), ezek összege többnyire 0,1-0,2 milliárd forint körüli.

Az elõirányzatnál magasabb a tényadat például a gyógyászati segédeszköz-ártámogatásnál és a megelõlegezési számláról felvett hitelek kamatkiadásainál, ellentétes irányú az eltérés pl. a gyógyfürdõ-szolgáltatásoknál és a korhatár alatti rokkantsági ellátásoknál.

A gyógyító-megelõzõ ellátások kiadásainak eredeti elõirányzata 260,6 milliárd forint, a pótköltségvetési törvényben módosított elõirányzata 265,9 milliárd forint, teljesítési adata 265,8 milliárd forint.

A törvényi elõírások értelmében a gyógyító-megelõzõ ellátások kiadási elõirányzata túl nem léphetõ. A pótköltségvetési törvényben tehát az elõirányzat felemelésérõl rendelkezni kellett. Miután azonban az intézményrendszernek történõ havonkénti pénzkiutalásoknál a megállapodás szerinti (17 %-os) béremeléshez szükséges fedezetet a pótköltségvetési törvény elfogadása elõtt is biztosítani kellett, a Kormány és az Egészségbiztosítási Önkormányzat 1997. március 18-án megállapodást kötött az ún. elõfinanszírozásról. Ennek lényege az volt, hogy az intézményrendszer részére történõ havonkénti kiutalásokat az elõirányzat megemelésének feltételezésével, az annak megfelelõ - a szükséges fedezetet biztosító - összegben teljesítették.

Az elõfinanszírozással egyidejûleg megvalósult a kapcsolódó kassza-átcsoportosítás is, melynek keretében alapvetõen az aktív fekvõbeteg-ellátás kasszájába kerültek átcsoportosításra a béremelés fedezetét biztosító, az eredeti elõirányzatból hiányzó források.

A pótköltségvetési törvényben 5,3 milliárd forint összegû elõirányzat-növelésre került sor, a végkielégítésre (és a felmentési idõre járó illetményre) felhasználható 2,0 milliárd forintos eredeti elõirányzathoz képest várható megtakarításra alapozva a pótköltségvetési törvény ezt az elõirányzatot 1,0 milliárd forintra csökkentette.

A Kormány 1997. januárjában döntött az egészségügyben foglalkoztatott közalkalmazottak körében megvalósítandó egyszeri (10.000 forintos) jövedelemkiegészítésrõl. Ezen intézkedés pénzügyi kihatása 2,3 milliárd forint, amely - értelemszerûen - az 1996. decemberében elfogadott költségvetési törvényben még nem jelenhetett meg. A pótköltségvetési törvény az elõirányzatot (utólag) külön költségvetési soron (tehát a gyógyító-megelõzõ ellátási kiadásoktól elkülönítve) "építette be" a költségvetésbe.

E pontban indokolt megemlíteni, hogy az egészségügy társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseirõl szóló 103/1995. (VIII. 25.) Korm. rendelet szerint az Országos Egészségbiztosítási Pénztár az egészségügyben a betegek ellátása során használatos egyes eszközöket természetben is biztosíthat. Ezen felhatalmazás alapján az OEP 1997-ben központosított közbeszerzési eljárás keretében 2,1 milliárd forint összegben szerzett be eszközöket és mintegy 7,8 milliárd forint értékben gyógyszereket, szolgáltatásokat. Egyértelmûen bizonyítható, hogy a közbeszerzéssel beszerzett eszközök, gyógyszerek felhasználásával a fajlagos költségek számottevõen csökkentek, ez lehetõvé tette, hogy az ilyen ellátásra szoruló betegek közül többen vehették igénybe az adott szolgáltatásokat.

Eredeti költségvetési elõirányzat 24,9 milliárd forint volt, amely 25,8 milliárd forintra módosult a pótköltségvetésben. A teljesített kifizetés összege azonos a módosított elõirányzat összegével, amely 15,5 %-kal haladta meg az 1996. évi kiadásokat.

1997. év végén 6843 háziorvosi szolgálat mûködött. Ebbõl 6333 területi ellátási kötelezettségû és 510 területi ellátási kötelezettség nélküli praxis finanszírozása történt. 1997-ben 21 területi ellátási kötelezettségû és 36 területi ellátási kötelezettség nélküli háziorvosi szolgálat szûnt meg. A privatizált háziorvosi szolgálatok száma tovább nõtt. A területi ellátási kötelezettség nélkül mûködõ praxisok mindegyike vállalkozási formában mûködött 1997-ben is. A területi kötelezettségû szolgáltatóknak 76,4 %-a mûködött vállalkozási formában, amely 6,5 %-kal több, mint 1996-ban.

A körzetek számának növekedésével arányosan csökkent az egy körzetre jutó lakosságszám és a bejelentkezett biztosítottak száma. Az egy körzetre jutó átlagos lakosságszám 1996. decemberében 1656 fõ volt, amely 1997. decemberére 1646 fõre csökkent. 1997-ben egy háziorvosi körzet havi átlagbevétele 328.200 forint, az egy területi ellátási kötelezettség nélküli praxisé 112.700 forint volt.

Az új háziorvosi praxisok létesítésére az eredeti költségvetés 0,3 milliárd forint elõirányzatot tartalmazott, amelyet a pótköltségvetési törvény 0,249 milliárd forintra módosított.

1997-ben 56 új háziorvosi körzetet létesítettek a települési önkormányzatok. Finanszírozásukra felhasznált összeg 118 millió forint volt, amelybõl 96 millió forint az 1996-ban belépett új háziorvosi körzetek kiegészítõ díjazására került felhasználásra. Az 1997. január 1-tõl belépõ új körzetek díjazását az 1996. évi havi országos átlagos bevétel összegéig - amely 288 000 forint volt - kellett kiegészíteni, amennyiben a különbözõ finanszírozási elemekbõl (fix díj, területi díj, kártyapénz) származó havi bevételük ezt az összeget nem érte el.

A hajléktalanok alapellátására Budapesten 9 háziorvosi szolgálat és 8 megyeszékhelyen 1-1 szolgálat finanszírozása történt 1997-ben. A kifizetett összeg ezen a jogcímen 55 millió forint volt.

A háziorvosi ellátás finanszírozási szabályai 1997-ben alapvetõen nem változtak. A háziorvosok szakképzettségi szorzószám értéke az év elsõ négy hónapjában a 238/1996. (XII. 26.) Korm. rendelet alapján került figyelembevételre. Az év többi részében a 72/1997. (IV. 29.) Korm. rendelettel visszaállított, 1996-ban alkalmazott szakképzettségi szorzók kerültek alkalmazásra.

A gondozási programok szakmai egyeztetésének elhúzódása miatt 1997-ben nem került sor gondozási tevékenységre irányuló szerzõdéskötésre, így a gondozási szorzó sem került alkalmazásra.

Módosultak a degresszió alkalmazása alóli mentesítés jogszabályi feltételei. A körzet lakosságszámától és a rendelõ adottságaitól függõ mértékû fix díj alapösszegei 1997-ben emelkedtek az 1996. évi 24 %-os szintentartás beépítésébõl adódóan.

Bevezetésre került a praxisközösség intézménye az azonos telephelyen, vagy területileg egymás mellett lévõ háziorvosi körzetek mûködtetésére. Jogi lehetõség nyílt az egy praxison belül további orvos, szakorvos jelölt alkalmazására. A praxisközösségben, illetve a több orvossal mûködõ háziorvosi szolgálatok esetében a degresszió számítása eltér az általánostól, melynek révén többletbevételhez jutnak. 1997. év végére a praxisközösségben mûködtetett szolgálatok száma mindössze 13, és a rezidens orvost foglalkoztató, illetve több orvossal mûködõ háziorvosi szolgálatok száma 39 volt.

A finanszírozási szabályok változásait is tartalmazó új szerzõdéseket 1997. május 1-tõl kellett megkötni a háziorvosi ellátásra.

A feladat eredeti költségvetési elõirányzata 0,8 milliárd forint volt, amely az 1996. évi szintrehozott bázis-elõirányzatnak 95 millió forint szerkezeti változással csökkentett összegén alapult. A szerkezeti változással történt módosítás célja volt az e kasszán finanszírozott iskolavédõnõi szolgálatok kiadási elõirányzatának átcsoportosítása a védõnõi kasszába. Az átcsoportosítás 1997. március 1-tõl megtörtént a teljes munkaidõben foglalkoztatott védõnõk díjazására szolgáló összeggel, amely havi 9,6 millió forintot tett ki.

A kassza pótköltségvetési törvénnyel módosított elõirányzata 795 millió forint és a teljesített kiadás 788 millió forint volt. A késedelmes szabályozásból adódó 7 millió forint maradvány a forrás-hiányos kasszák elõirányzatának emelésére szolgált.

A normatív rendszerben finanszírozott iskola-egészségügyi ellátás díjazásának alapösszege 1997. május 31-ig 22 Ft/fõ/hó volt. A 72/1997. (IV. 29.) Korm. rendelet az alapösszeget június 1-tõl 24,5 Ft/fõ/hó-ra növelte, így a dologi és bérkiadások szintentartása csak ezt követõen volt érvényesíthetõ.

Az eredeti költségvetési elõirányzat 3,9 milliárd forint volt, amely összeg tartalmazta az iskola-egészségügyi ellátás kasszájából szerkezeti változással átcsoportosított 95 millió forintot. A pótköltségvetési törvénnyel megállapított módosított elõirányzat 4 118 millió forint és a teljesített kiadás pedig 4 110 millió forint volt.

A háziorvosi feladatok sürgõsségi ellátását biztosító ügyeleti szolgálatok finanszírozásának módosított költségvetési elõirányzata 3,0 milliárd forint volt, amely összeg teljes mértékben kifizetésre került.

A fejkvóta rendszerû díjazás alapösszege (20 Ft/fõ/hó) 1997-ben nem változott. Az 1997. május 29-én hatályba lépõ 72/1997. (IV. 29.) Korm. rendelet a háziorvosi szolgálatok ellátási területéhez tartozó települések lakosságszámától függõ területi szorzószámokat emelte meg, melynek révén e területen is érvényesíthetõ volt a dologi- és bérkiadások szintentartása.

Az 1997. évi költségvetési törvény a kassza 1996. évi szintrehozott bázis-elõirányzatának 160 millió forint összegû csökkentésével 100 millió forintban állapította meg a kiadási elõirányzatot és hatályon kívül helyezte e feladat finanszírozására vonatkozó szabályt. Az 1997. évre rendelkezésre álló keret négy havi finanszírozásra nyújtott fedezetet. 1997. május 1-tõl kiegészítõ alapellátási szolgáltatásokra szóló szerzõdéskötés nem történt. A pótköltségvetés - az 1997. évi tényfelhasználás alapján - 99 millió forintban állapította meg az elõirányzatot. Az 1997. április 30-ig finanszírozott kislaboratóriumok száma 117 volt.

A finanszírozás megszüntetésével érintett szolgáltatók jelentõs része betegellátási érdekekre, gazdaságossági szempontokra és anyagi áldozatvállalásaira hivatkozva kérte a feladat továbbfinanszírozását. Az ellátási problémák megoldása érdekében az OEP javaslatot dolgozott ki a járóbeteg szakellátás rendszere szerinti finanszírozásra és kérte a népjóléti miniszternek az 1996. évi LXIII. törvény 13. §-a alapján történõ hozzájárulását. A népjóléti miniszter az ÁNTSZ által kiadott "J1 típusú" praxislabor minõsítésû mûködési engedéllyel rendelkezõ laborok továbbfinanszírozásához járult hozzá. Kijelölte azt a 68 kislaboratóriumot, amelyekkel az OEP elviekben szerzõdést köthetett. A MEP-ek az elõírt feltételek hiánya miatt 1997-ben csak 31 szolgáltatóval tudtak finanszírozási szerzõdést kötni. A praxislaboratóriumok finanszírozására szolgáló fedezet a járóbeteg szakrendelés kasszájába elõirányzat-átcsoportosítással biztosításra került. 1997-ben a megkötött szerzõdések alapján kiutalt összeg 33,4 millió forint volt.

Az eredeti költségvetési elõirányzata 8,0 milliárd forint volt, amit a pótköltségvetési törvény 7,3 milliárd forintra módosított. A kifizetett összeg azonos volt a módosított elõirányzattal. A kassza elõirányzata tartalmazta mind az alapellátás, mind a szakellátás finanszírozásának pénzalapját.

Az 1997. év elsõ 9 hónapjában az 1996. szeptember 1-tõl bevezetett normatív fix összegû díjazással történt a finanszírozás. Az év utolsó 3 hónapjában a 96/1997. (VI.1.) Korm. rendelettel, 1997. július 1-tõl bevezetett új fix összegû díjazási rendszer mellett a teljesítmény-arányos finanszírozás is érvényesült.

A fogászati alapellátás területén az új fix díjat a praxishoz tartozó lakosok számától és azok korcsoportos összetételétõl függõ pontszám alapján kellett megállapítani. A 6000 pont felett a degressziós finanszírozás érvényesült. Az egy pontszám forintértékét 24 Ft/hó összegben állapította meg a jogszabály.

A fogászati szakellátások új fix összegû bevételét az egyéb járóbeteg szakrendelések fix összegû díjazására vonatkozó szabályok szerint kellett megállapítani azzal az eltéréssel, hogy az 1996. II. félévi átlagos egy havi bevétel 60 %-a 17 %-ának megfelelõ összeget 1997-ben 3-mal kellett megszorozni a fogászati röntgen rendelések kivételével.

A teljesítmény-arányos díjazás a nyújtott ellátások jogszabályban meghatározott teljesítmény-pontszáma alapján történt. Az egy teljesítménypont forintértékét külön-külön kellett, illetve kell megállapítani az alapellátási, szakellátási és egyetemi szakellátási szolgáltatók tekintetében. A háromféle havi pontérték megállapításának alapját a fogászati ellátás havi finanszírozási keretének a három ellátási szintre - az 1997. I. félévében teljesített kifizetések arányában - történt megosztása képezte. A háromféle havi teljesítmény-pontérték problémát jelentett atekintetben, hogy ugyanazon szolgáltatásért járó díj így rendkívül nagy eltérést mutatott.

A feladatfinanszírozott járóbeteg szakellátás 5,3 milliárd forinttal, a teljesítményfinanszírozott szakrendelések és szakambulanciák által nyújtott ellátás 36,5 milliárd forinttal részesedett az 1997. évi költségvetésbõl.

A járóbeteg szakrendelés módosított kassza-elõirányzatának teljesítése 97,3 %-os, míg a szakambulancia teljesített kiadása 111,0 %-os a pótköltségvetési törvény szerinti elõirányzathoz viszonyítva. E két kassza esetében az elõirányzattól eltérõ teljesítés indoka, hogy az azonos pontértékkel történt teljesítmény-díjazás mellett a szakambulancián elszámolt többletteljesítmény kiadási többletet eredményezett a szakrendelések elõirányzata terhére. Az ily módon történt csökkenés különösen az önálló járóbeteg szakrendeléseket sújtja.

A járóbeteg szakellátás finanszírozását a többször módosított 103/1995. (VIII. 25.) Korm. rendelet és ennek évközbeni módosítása befolyásolta.

A fix díj 1997-ben több alkalommal módosításra került. Az év elején 40 %-os fix díjjal történt a finanszírozás, amely a jogszabály módosítások után 10,2 %-ra csökkent.

A teljesítmény adatok alapján megállapítható, hogy mind az esetszám, mind a beavatkozások száma szezonális ingadozást mutat. Az elszámolt pontszám a 9/1993. (IV. 2.) NM rendelet évközbeni módosítása következtében 1997. március 1-tõl az átlaghoz viszonyítva jelentõsen emelkedett.

Az eredeti költségvetési törvény az otthoni szakápolás finanszírozására 1250 millió forint összeget irányzott elõ. Az 1997. március 18-ai Kormány és Egészségbiztosítási Önkormányzat közötti megállapodás értelmében a kasszák közötti átcsoportosítás után 1997-ben e szolgáltatás finanszírozására rendelkezésre álló keret 450 millió forint, az Egészségbiztosítási Önkormányzat Elnöksége 111. sz. (1997. május 20.) határozata és a Népjóléti Miniszter ellenjegyzése után a kasszák közötti újabb átcsoportosítások utáni módosított elõirányzat 1000 millió forint volt. A tényleges kifizetés összege 1997-ben 490 millió forint volt.

Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár a jogszabályi elõírásnak megfelelõen a mindenkori rendelkezésre álló keretet lakosságszám arányában bocsátotta a Megyei Egészségbiztosítási Pénztárak rendelkezésére.

Az 1997. márciusi és áprilisi rendelkezésre álló és a lekötött keretek eltértek. A folyamatos betegellátás érdekében (hogy az elrendelt és megkezdett ápolást ne kelljen megszakítani) az Országos Egészségbiztosítási Pénztár vezetése úgy döntött, hogy a március és április havi szolgáltatásokat finanszírozza az 1997. februári szerzõdésben rögzített keretösszegen belül.

Az 1997. május 20-ai utalást követõ kassza-zárás után az idõarányos maradvány célzottan átcsoportosítására került a megyék között. A normatív keret feletti elosztásnál figyelembe vételre került:

1997. június l-ét követõen kapacitás-bõvítési igény nem érkezett. 1997. évben vizsgálva a rendelkezésre álló, a finanszírozási szerzõdésben lekötött kapacitások és azok teljesítését, megállapítható, hogy a lekötött és a rendelkezésre álló kapacitás országos aránya 66,6% (ok: bizonyos megyék perifériáin a szolgáltatói jelenlét hiányzik). A felhasznált és a lekötött kapacitások országos aránya 52,1% (ok: az elrendelõk passzív hozzáállása és a szolgáltatás új volta).

A CT, MRI diagnosztikai vizsgálatok finanszírozására a költségvetés 5,5 milliárd forint összeget irányzott elõ. A kasszák közötti átcsoportosítások utáni módosított elõirányzat, a pótköltségvetés 5,4 milliárd forint összeget tartalmazott, amely összeg megegyezik a tényleges kifizetés összegével.

A speciális járóbeteg szakellátás körébe tartozó nagyértékû CT és MRI diagnosztikai vizsgálatok rendszerszerû finanszírozásának kialakítására 1996. novemberében az OEP szakértõ bizottságot hozott létre (Diagnosztikai Szakértõ Bizottság), melynek fõ céljai közé tartozott a CT, MRI vizsgálatok finanszírozására rendelkezésre álló éves elõirányzat szakmailag is megalapozott felosztásának elõkészítése, a vizsgálatok szakmai ellenõrzésének kidolgozása, illetve folyamatos kapcsolat kiépítése az OEP, a Népjóléti Minisztérium és a szakmai szervezetek (Radiológiai Szakmai Kollégium, Radiológus Társaság) között.

A Bizottság munkájának köszönhetõ, hogy 1997-ben ez az ellátás feszültségmentes volt annak ellenére, hogy a költségvetési törvény által meghatározott elõirányzat is jóval alatta maradt az országos CT és MRI kapacitások által determinált igényeknek. A Bizottság munkájának egyik jelentõs eredménye volt, hogy sikerült egy olyan konszenzusos megállapodást létrehozni a szakmával, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár új szolgáltatóval csak akkor köt finanszírozási szerzõdést, ha a költségvetésben erre a fedezet rendelkezésre áll. Ez egyértelmûen azt a célt szolgálta, hogy az ellátás színvonala ne romoljon, a már meglévõ kapacitások kihasználtsága ne csökkenjen.

Jelentõs elõrelépést jelentett az ellenõrzésben, hogy 1997. március 1-tõl a szolgáltatók jelentési rendszerét az OEP kibõvítette. Ettõl az idõponttól - a korábbi összesített elszámolás helyett - a vizsgálattal kapcsolatos minden részletre kiterjedõ adatokkal rendelkezünk. (Az elvégzett vizsgálatot TAJ számhoz rendelten, az indikációt kérõ intézmény, orvos adataival az indikációval, a vizsgálat típusával, módjával, eredményével kiegészítve kell jelenteni).

Az 1996. december 31-ig havi átalánnyal finanszírozott Nemzetközi Egészségügyi Központ Kft (IMC) az 1996. évi elszámolására többletigényt nyújtott be. A CT, MRI vizsgálatokat, illetve a járóbeteg szakellátási tevékenységet végzõ IMC többletigényét a gyógyító-megelõzõ ellátások körében 1996. évben az átmeneti törvény által biztosított 5 %-os, majd 1996. májustól 24 %-os dologi és bérnövekmény havi átalányösszegbe való beépítésére nyújtott be igényt. Az Egészségbiztosítási Önkormányzat a többletigényt kifizethetõnek ítélte. A népjóléti miniszter 1997. december 23-ai intézkedése alapján az igénynek megfelelõ összeg, 163,9 millió forint kifizetésre került.

A mûvesekezelések 1997. évi eredeti elõirányzata 6,5 milliárd forint volt, amelyet a kasszaátcsoportosításokat követõen a pótköltségvetés 6,3 milliárd forint összegben határozott meg. Az eseti átalánydíjak 1997-ben nem változtak, mert a várható kezelésszám-növekedéssel számolva az eseti átalánydíjak emelésével az elõirányzat túllépésre került volna sor.

A dializáló kezeléseket végzõ szolgáltatók országosan összesen 386 303 kezelést jelentettek le, így a változatlan normaösszegekkel is 6 774 millió forint került kifizetésre, 462 millió Ft-tal túllépve a kassza módosított elõirányzatát.

A következõ táblázat a kezelések számának az egyes kezeléstípusok szerinti alakulását mutatja az 1996. évhez viszonyítva.

millió forintban

Az 1997. évi költségvetés a fekvõbeteg szakellátás keretein belül a speciális finanszírozású feladatokra 5.570 millió forint összeget tartalmazott, a tényleges kifizetés 5.548 millió forint volt. A finanszírozás 1997-ben szakmailag megalapozottabbá, rendszerszerûbbé, folyamatossá vált.

Ezen a területen is jelentõs változások történtek 1997-ben. Az addigi norma szerinti elszámolás helyett az eszközök sokfélesége, differenciált árai miatt áttérés történt a számlaértéken való elszámolásra. 1997. március 1-tõl megváltozott a tételes elszámolású eszközök és mûtéti eljárások köre. A digitális sorozat angiográfia (DSA) és a Haemodinamikai vizsgálatok, illetve az egyszer használatos eszközök közül a PTCA katéter és a valvuloplasztika ballonkatétere kikerültek az esetfinanszírozotti körbõl. A mesterséges megtermékenyítés (IVF) a kúraszerû ellátások körében került finanszírozásra március 1-tõl. A tételes elszámolás alá esõ egyszer használatos eszközök körében ettõl az idõponttól történt meg a Wallstent (fém sten), a beültethetõ portakatéter, a ventriculo atrialis, peritonealis shunt, a maxillo-faciális tumorprotézis, a mamma protézis, a tissue expander, az anastomosis varrógép és a biológiai implantátumok finanszírozása.

Eszközönként az intézményi szintû teljesítménykorlátok - szakmailag megalapozottan - a szakmai kollégiumok, képviseletek javaslatait is figyelembe véve, a Népjóléti Minisztériummal egyeztetve kerültek meghatározásra. A forintösszegben és nem mûtéti esetszámban meghatározott keretek megteremtették az érdekeltséget abban, hogy olcsóbb eszközök beszerzésével a rendelkezésre álló összegbõl az intézmények több mûtét elvégzéséhez elegendõ eszközt szerezhettek be. A legjelentõsebb változást a tételes elszámolás alá esõ egyszer használatos eszközök finanszírozásában az elmúlt évben az jelentette, hogy az OEP - élve a jogszabályban biztosított felhatalmazással - a szív- és érsebészeti eszközök természetben történõ biztosítását megkezdte. Ezeket az eszközöket közbeszerzési eljárás keretében az év második felében központilag szerezte be az OEP. Ezzel az eljárással jelentõsen tudta csökkenteni a fajlagos ráfordításokat, melynek eredményeként a rendelkezésre álló keretbõl több eszközt tudott biztosítani az intézményeknek.

A finanszírozási - elszámolási technikából eredõen a teljesítmény keletkezésének idõszaka a pénzügyi teljesítéshez (kifizetéshez) képest 3 hónap eltérést mutat, így teljesítmény szempontjából a zárszámadás tárgyát képezõ idõintervallum: 1996. október 1. - 1997. szeptember 30. Az ezen idõszak teljesítmény jelentései alapján kifizetett összegek képezik a zárszámadás pénzügyi kifizetések alapját.

A finanszírozás alapját az aktuális költségvetési törvény adja, míg az elszámolások rendjét, technikáját a 103/1995. (VIII. 25.) Korm. rendelet (és módosításai) határozza meg. A finanszírozási szerzõdésekben szereplõ kapacitások a kapacitás törvénnyel összhangban kerültek meghatározásra.

Az 1997. évi fekvõbeteg kapacitásokat az 1996. évi LXIII., az egészségügyi ellátási kötelezettségrõl és a területi finanszírozási normatívákról szóló törvény határozta meg.

A törvény elõírásai alapján született határozatok szerinti ágyszámcsökkenés 10 249 volt. Ezt némileg módosították a Népjóléti Miniszter által engedélyezett (befogadott) normatíván felüli kapacitások, (a törvény 13 §-a), mintegy 1577 ágy. Így végül is a finanszírozási szerzõdésekben lekötött ágyszámok az alábbiak szerint alakultak:

A tényleges csökkenés 9.002 ágy, vagyis az összes ágyszámhoz viszonyítva 9,7 %.

A fekvõbeteg szakellátásban az 1997. évi módosított költségvetési elõirányzatból 151,3 milliárd forint került felhasználásra. Ebbõl 135,2 milliárd forint az aktív, 16,1 milliárd forint a krónikus kasszán került kifizetésre (89,33 % aktív, 10,67 % krónikus).

millió forintban

Mint a fenti táblázatból is világosan kitûnik, összességében a kasszák szerinti növekmény megfelelt - éves szinten - az ágazati bérmegállapodásban foglaltaknak, bár az alapvetõen teljesítményelvû finanszírozás miatt, a változó teljesítmény arányok függvényében az intézmények eltérõ mértékben részesülhettek az emelésbõl.

1997. február 28-ával megszûntek az intézményi (progresszivitási) szorzók, "besorolások", illetve a szakmai (HBCS) korrekciós szorzók.

Március 1-tôl életbe léptek az új HBCS-k (3.0 verzió). A korábbi országos aktív díjat közelítõ képlet helyébe új, 12 hónapos kiegyenlítõ algoritmus lépett. Az "abszolút" teljesítménydíjas elszámolást két komponensû díjrendszer (fix + teljesítmény díj) váltotta fel. Megszûnt a külön gyógyszerkeret aktív kasszán belüli kezelése és a chemotherapia is beépült a HBCS-be.

A fix-díjak belsõ felépítése mind az aktív, mind a krónikus ellátások tekintetében egységes elveken alapult. Elemei:

1. az 1996. II. félévi bevétel egyhavi átlaga 60 %-nak 17 %-a (+)

2. ügyeleti díj (+)

3. ügyeleti díj növekmény (-)

Az ügyeleti díjak fedezetére a költségvetés 3 milliárd forintot biztosított. Az új elszámolási rendszer idõbeli "csúszása" miatt, a havi szinten kalkulált 250 millió Ft ügyeleti díj-növekmény elõször 1997. május 20-án kerülhetett kifizetésre, ezért az év elsõ öt hónapjára esõ 1 250 millió forint 1997. április 1-tõl havi egyenlõ részletekben (138,9 millió Ft/hó) az aktív kasszába került beépítésre.

1997. április 1-tõl - a finanszírozási jogszabályoknak megfelelõen - belépett a finanszírozási rendszerbe az ún. progresszivitási díj. Az elosztás módszerét és a részesülõk körét a Népjóléti Minisztérium fõosztályvezetõi értekezlete hagyta jóvá. Lépcsõzetes bevezetés mellett havi mértéke 225 millió Ft (175 millió Ft/hó, 195 millió Ft/hó, 215 millió Ft/hó, stb.) volt. Az elosztás alapelve az volt, hogy figyelembevételre kerüljön az 1996-ban megyén kívüli ellátott betegek súlyszáma, illetve a más intézményektõl (alacsonyabb progresszivitási szintrõl) átvett betegek súlyszáma, illetve ezen intézmények közötti arány.

A rekonstrukciók miatti kiesés finanszírozása 1997-ben a fekvõbeteg szakellátásból 72,5 millió forint volt, amely 8,8 %-kal több, mint 1996-ban.

Mind az eredeti, mind a pótköltségvetés szerinti elõirányzat 8,5 milliárd forint volt. Az 1997. évi kifizetés az elõirányzattal azonos összegû volt.

A mentés finanszírozása 1997-ben is a bázis-elõirányzaton alapuló fix összegû díjazással történt. A betegszállítás teljesítmény szerinti finanszírozásának szabályai év közben változtak. 1997. I. félévében alkalmazandó szabályok szerinti finanszírozás a megtett hasznos kilométerek számán alapult.

1997. július 1-tõl bevezetésre került a betegszállítási díj és az együttes betegszállítás ösztönzésére a többlet díjazás. A betegszállítási díj összege szakkíséretet, illetve felügyeletet igénylõ szállítás esetén betegenként 400 Ft, felügyeletet nem igénylõ szállítás esetén betegenként 120 Ft volt. A kettõ vagy több beteg szállítása esetén a közösen megtett útszakasz kilométereinek betegenként számolt 0,2-szerese többlet-kilométerként elszámolható volt.

Mindként új finanszírozási tétel a betegszállításra rendelkezésre álló pénzkeretet terhelte, melynek következtében a hasznos kilométerek száma alapján történt, illetve az egy hasznos kilométerre jutó díj összege csökkent. Tekintettel arra, hogy az Országos Mentõszolgálat a mentési kapacitásának igénybevételével is végez betegszállítást, így a szállítás jelentõs hányada szakkísérettel történt. Ebbõl adódóan finanszírozásának mintegy 34 %-át a betegszállítási díj tette ki. A betegszállítást elrendelõ orvosnak az utalványon rendelkezni kell a szakkíséretrõl, ami azonban sok esetben nem történt meg.

Az Országos Mentõszolgálat által végzett betegszállítás teljesítmény szerinti díjazása - a teljesítmény elszámolás feltételeinek hiányában - csak 1997. július 1-tõl volt érvényesíthetõ és elsõ alkalommal a július hónapban mért és jelentett teljesítményei alapján szeptember hónapra történt teljesítmény díj kifizetés.

Az év elsõ 4 hónapjában a két feladat (mentés, betegszállítás) finanszírozására szolgáló összeg, adatok hiányában még nem volt megbontható, ezért a kiutalás egyösszegben történt. 1997. május 1-tõl az OMSZ által szolgáltatott adatok alapján havi finanszírozási keretének 76 %-a mentésre és 24 %-a betegszállításra lett elkülönítve. A kiutalás fix összeggel, de feladatra bontva történt.

Az 1997. évben a teljesítményfinanszírozás pénzügyi felülvizsgálata során 134,5 millió forint került visszavonásra, illetõleg az adott elõirányzatok havi keretébe került visszaforgatásra. A jogalap nélkül felvett összegeknek az elõírás szerinti kétszerese került visszavonásra, mintegy ráirányítva a figyelmet a pontos jelentések készítésére, illetve az adatszolgáltatás jelentõségére.

Az Egészségbiztosítási Alap 1997. évi költségvetésének ismét a gyógyszertámogatás volt az egyik leginkább neuralgikus pontja.

Az eredeti elõirányzat 85,4 milliárd forint volt, amely alig 1,2 milliárd forinttal haladta meg az 1996. évi tényadatot. Az elfogadott elõirányzat mintegy 10 milliárd forint kihatású intézkedést, kiadáscsökkentést igényelt volna, a támogatási rendszer szigorításán alapult. Az elmúlt évek tapasztalatai valóban azt mutatták, hogy az nem megbízható eszköz a kiadások csökkentésére, ugyanakkor társadalmi kihatásai igen kedvezõtlenek.

Az elsõ megtakarító intézkedések május 1-jei hatállyal történtek. Szigorodtak a gyógyszerrendelés szabályai, egyes támogatások feltételei módosultak, a közgyógyellátási listán szereplõ készítmények köre szûkült. A becslések szerint ezektõl az intézkedésektõl - a szükséges 10 milliárd forinttal szemben - csak 2-2,5 milliárd forint megtakarítás volt várható.

Az év második felében további intézkedésekre is sor került. Hatályba lépett az a kormányrendelet, mely szerint a gyógyszer fogyasztói árának csökkenése esetén csökken a társadalombiztosítási támogatás alapjául elfogadott ár is. Megjelent a gyógyszerismertetésre vonatkozó népjóléti miniszteri rendelet, amely szabályozottabbá tette a gyógyszergyárak, forgalmazók promóciós tevékenységét, ami - elvileg - szintén kiadás-visszafogó hatású.

Miután a tényadatok évközi alakulásából lehetett látni az elõirányzat nagymértékû túllépését, a pótköltségvetési törvény az eredeti 85,4 milliárd forint összegû elõirányzatot 7,6 milliárd forinttal felemelte. Egyidejûleg a korábban különálló költségvetési sort képezõ "vérzékenység kezelése" elõirányzatot (1,3 milliárd forint) bevonta a gyógyszertámogatási elõirányzatba, mely így 94,3 milliárd forintra emelkedett.

Az ún. különkeretes gyógyszertámogatási rendszer szabályozása rendezettebbé vált Sikerült elérni, hogy az 1997. évi pótköltségvetési törvény az e körbe tartozó valamennyi gyógyszerkészítmény támogatására szolgáló globális keretösszeget tartalmazza, megszûnt az az ellentmondásos helyzet, hogy egyes, e körbe tartozó kereteket meghatároz a törvény, másokat nem. Ezzel összefüggésben került sor a vérzékenység kezelésére szolgáló elõirányzatnak a "beépítésére" is. (Korábban ez az elõirányzat a gyógyszertámogatási elõirányzattól elkülönítve jelent meg a költségvetési törvényben.)

A pótköltségvetési törvényben meghatározott globális elõirányzat - a gyógyszertámogatási kiadások elõirányzatának részeként - 6,6 milliárd forint volt.

A fenti intézkedések hatására a rendszer lényegesen szabályozottabb, átláthatóbb lett. Alappal feltételezhetõ, hogy ennek eredményeként a rendszer egésze igazságosabban fog mûködni.

A várakozásokkal ellentétben azonban az év utolsó hónapjaiban a kiadások nagymértékben felgyorsultak. Az utolsó negyedévben 28,3 milliárd forint kiadás lépett fel; ez havi átlagban már 9,4 milliárd forintot jelent. (Az I. negyedévi kiadás 23,8, a II. negyedévi 24,6, a III. negyedévi 24,2 milliárd forint volt.) A kiadások felgyorsulásában szerepet játszhatott az a széleskörû publicitás, amely az 1998. évi ártárgyalásokat övezte.

A gyógyszertámogatási kiadások éves tényadata 100,9 milliárd forint, tehát az - azonos szerkezetûvé átalakított - eredeti elõirányzatnál 14,2 milliárd forinttal, a pótköltségvetési törvény szerinti módosított elõirányzatnál 6,6 milliárd forinttal több. Tehát 1997-ben ismét az elõirányzat nagymértékû túllépése következett be. Figyelmet érdemel ugyanakkor, hogy az 1996. évi - azonos összetételre hozott - tényszámhoz képest a növekedés 18,0 %-os, tehát az éves fogyasztói árindexnél - minimális mértékben ugyan, de - még kisebb is. Ez arra világít rá, hogy a gyógyszertámogatási elõirányzat drasztikus túllépése által kiváltott "pszichózis" sokkal kevésbé a támogatási kiadások gyorsütemû növekedése, mint inkább az irreálisan leszorított és intézkedésekkel meg nem alapozható elõirányzatok "számlájára írható".

A központi költségvetésbõl, illetve a települési önkormányzatok által finanszírozott közgyógyellátási kiadások - melyek között a gyógyszerkiadások mellett a gyógyászati segédeszköz- és gyógyfürdõ kiadások is megjelennek - 10,7 milliárd forintot tettek ki. Az eredeti elõirányzat 13,4 milliárd forint volt, melyet a pótköltségvetés 11,1 milliárd forintra csökkentett. A ténylegesen felmerült 10,7 milliárd forint kiadásból a települési önkormányzatok 1,1 milliárd forintot megtérítettek, így a központi költségvetést 9,6 milliárd forint megtérítési kötelezettség terhelte.

1997-ben folyamatosan mûködött a KEVER elnevezésû vényellenõrzési rendszer. A tapasztalatok szerint a szabálytalanságok, visszaélések gyakorisága nem jelentõs. A vényellenõrzés a megtakarításokat elsõsorban visszatartó hatásával éri el.

A gyógyszerártámogatással ellentétben a gyógyászati segédeszköz ártámogatás 1997-ben az elõzõ évhez képest kiemelkedõ ütemben nõtt. Az 1997. évi tényleges kiadás 16,8 milliárd forintot tett ki, s ez az elõzõ évi 12,1 milliárd forintnál több mint 38 %-kal magasabb. A gyógyászati segédeszköz ártámogatás kiadásainak ilyen mértékû növekedését kiváltó tényezõk részletes feltárása további elemzéseket igényel. A fõ okok azonban ismeretesek. A gyógyászati segédeszközök támogatási rendszerének nincsenek olyan "hagyományai", mint a gyógyszertámogatásnak. A gyógyászati segédeszközök forgalmazása ezekben az években megy át intenzív fejlõdésen; igen dinamikus a mennyiségi növekedés (forgalmazók száma, választék), de sok a "vadhajtás" is (pl. az ügynöki típusú kereskedelem terén). Megfelelõ hagyományok hiányában e szakterület kellõ jogszabályi rendezése is késésben van. Korlátozottak az ellenõrzési lehetõségek is. A kiadási dinamika mérséklése érdekében szükség lenne a gyógyászati segédeszközök párhuzamos felírási lehetõségének kiszûrésére, a kihordási idõ betartásának ellenõrzésére, a rendelési indikációk betartatására, a pazarlás (pl. javítás helyett új eszközök felírása) kiiktatására az egyedi kérelmek elbírálási szempontjainak egységesítésére. Alapvetõen fontos a vényszintû elszámolási rendszer teljeskörû alkalmazása feltételeinek megteremtése. (A vonalkódos vény bevezetése ezen az ellátási területen kizárólag az egységes utalványozási rendszer kívánalmainak tett eleget.) Vényszintû elszámolási rendszer hiányában az elemi fontosságú információk sem állnak rendelkezésre.

A pótköltségvetési törvény az elõirányzatot 15,7 milliárd forintra emelte. Az év utolsó hónapjaiban azonban tovább gyorsult a kiadások növekedése és ezért a tényszám a módosított elõirányzatot is meghaladta 1,1 milliárd forinttal.

A gyógyfürdõ-szolgáltatások 1997. évi tényleges kiadása 1,6 milliárd forint. Ez magasabb az eredeti elõirányzatnál (1,5 milliárd forint), de alatta marad a módosított elõirányzatnak (1,8 milliárd forint).

A finanszírozási rendszert érintõ, az év elejére tervezett intézkedés elmaradt és helyette arról született döntés, hogy az év elsõ felében ki kell dolgozni az egyes gyógyfürdõ-szolgáltatások differenciált mértékben történõ támogatásának rendszerét, amely az egységesen 100 %-os támogatást alkalmazó szisztémát váltotta volna fel. A konstrukciót ki is alakították, de a Kormány úgy döntött, hogy nem kerül bevezetésre. Nem történt meg a tervezett áremelés sem. Megvalósult viszont a gyógyfürdõ szolgáltatások támogatása új elszámolási rendszerének bevezetése, a vonalkódos vényen történõ ellátás-rendelés alkalmazása. Feltehetõen ennek hatása jelentõsen közrejátszott abban, hogy az év elsõ felében gyors ütemben növekvõ kiadások augusztustól kezdõdõen számottevõen mérséklõdtek.

Az anyatejellátás eredeti elõirányzata 200, módosított elõirányzata 150 millió forint. A tényleges kiadás még ez utóbbi szintet sem érte el: 134 millió forintot tett ki. A megtakarítás annak ellenére következett be, hogy - az anyatej-leadásra való ösztönzés fokozása érdekében - számottevõ mértékben felemelésre került az anyatej literenkénti ára. Ennek hatására a kiadások meg is emelkedtek: az év elsõ nyolc hónapjában havi 8-9 millió forint kiadás volt a jellemzõ, az év utolsó hónapjaiban pedig már 15-20 millió forint. Ez azonban az elõirányzat tartását nem veszélyeztette.

Az utazási költségtérítés kiadásainak 1997. évi tényadata 2,6 milliárd forint, amely megegyezik a módosított elõirányzattal. Az eredeti elõirányzat (2,0 milliárd forint) felemelését alapvetõen az tette szükségessé, hogy ez az elõirányzat is irreálisan leszorított (az elõzõ évi tényadatnál is alacsonyabb) volt. Tehát az eredeti elõirányzat közel 30 %-os túllépését ez esetben sem a tárgyévi drasztikus kiadásnövekedés okozta (az nem haladta meg a 20 %-ot és alapvetõen a jegyárak emelkedésével volt összefüggésben), hanem az eredeti elõirányzat - megalapozottságot nélkülözõ - "bázisszint" alá szorítása.

A korhatár alatti rokkantsági és baleseti nyugellátások kiadásainak eredeti elõirányzata 92,0 milliárd forint volt.

A kiadások évközi alakulásából prognosztizálható volt, hogy az elõirányzat nem tartható. A pótköltségvetési törvény módosította az évközi kiadások alapján az eredeti elõirányzatot és 98,2 milliárd forintban határozta meg.

Az 1997. évi tényadat 98,0 milliárd forint. Az elõirányzat tartásában, illetve a keletkezett kisebb megtakarításban szerepet játszott, hogy a napi gyakorlat a kívánatos irányban változott: mind az új megállapítások, mind pedig a felülvizsgálatok esetén a rokkantság elbírálásánál a jogszabályi rendelkezések következetesebb alkalmazása volt tapasztalható.

A táppénzkiadások alakulása továbbra is kedvezõ. Az 1997. évi tényadat (36,1 milliárd forint) 3,3 milliárd forinttal kisebb mint az 1997. évi eredeti, 39,4 milliárd forintos elõirányzat. A táppénzkiadás 1997-ben az elõzõ évhez képest csak 9,6 %-kal nõtt. A tényadat ugyanakkor meghaladja a pótköltségvetési törvényben meghatározott 35,2 milliárd forintos elõirányzatot, ugyanis az elõirányzat 4,2 milliárd forint összegû csökkentése túlzott mértékû volt.

Az eredeti 39,4 milliárd forintos elõirányzatról az év során hamarosan kiderült, hogy túlbecsüli a várható kiadásokat. Az elõirányzat ugyanis csak részben tudta figyelembe venni azt a minden várakozást felülmúló megtakarítást, amely az 1996. évi táppénzkiadásban keletkezett. (1996-ban a tényleges táppénzkiadás az 1996-os eredeti elõirányzatnál közel 10 milliárd forinttal kisebb volt.)

A táppénzkiadások mérsékelt növekedésében szerepet játszott, hogy továbbra is érvényesülnek az elõzõ évben is hatást gyakorló tényezõk (a jól mûködõ táppénz-ellenõrzés, a munkáltató táppénz-hozzájárulás fizetési kötelezettségének visszafogó hatása). Külön is kiemelendõ, hogy a tapasztalatok szerint helyesnek bizonyultak és a táppénzkiadások hosszabbtávú stabilizálódása irányába hatottak azon 1995-ben hozott törvényi rendelkezések, melyek szerint táppénz fõállás melletti további jogviszony alapján nem jár, illetve amelyek megszûntették a nyugdíjasként foglalkoztatottak táppénzjogosultságát (természetesen egyidejûleg megszûnt a nyugdíjasok által addig fizetett 4 %-os egyéni egészségbiztosítási járulék is).

A terhességi-gyermekágyi segélyre fordított kiadások az elmúlt években folyamatosan csökkentek. 1995-ben a kiadások még 8,9 milliárd forintot tettek ki, 1996-ban már csak 8,3 milliárd forintot, az 1997. évi tényadat pedig 6,0 milliárd forint.

A kiadások csökkenését elsõsorban az ellátás feltételrendszerének a gazdasági stabilizációs programcsomag keretében történt megszorítása okozza. A szigorítások mellett - de attól nyilvánvalóan nem függetlenül - sajnálatos módon a születésszám folyamatos csökkenése is visszafogja a kiadásokat.

Az 1997. évi eredeti elõirányzat 7,9 milliárd forint volt, amely alatta maradt az 1996. évi tényadatnak. Ennek ellenére indokolttá vált az elõirányzat csökkentése, mivel már évközben látható volt, hogy nagyösszegû megtakarítás jön létre. A pótköltségvetés a módosított elõirányzatot 6,0 milliárd forintban határozta meg. A tényadat ezzel megegyezik.

A betegséggel kapcsolatos segélyek eredeti elõirányzata 800, módosított elõirányzata 860 millió forint volt, amellyel a tényleges kiadások összege (865 millió forint) lényegében megegyezik.

A betegséggel kapcsolatos segélyek legnagyobb súlyú összetevõje a javasolt (engedélyezett) külföldi gyógykezelés kiadásainak megtérítése. A globális elõirányzat jelzett 60 millió forintos megemelésére ennél a tételnél került sor. A javasolt külföldi gyógykezelés eredeti elõirányzata 420 millió forint volt. Ezt azért kellett megemelni, mert az év során jelentõsen megnõtt egyes súlyos betegségek gyakorisága. A létszámnövekedésen túl a külföldi gyógykezelési árak is folyamatosan emelkedtek. A betegek mintegy 90 %-a olyan kórformákkal jelentkezik, amelyeknek a kezelése külföldön is többe kerül az átlagoshoz képest.

A kártérítési járadékra fordított kiadások összege 810 millió forint volt. A tényadat alatta maradt a 900 millió forint összegû elõirányzatnak.

9. Egyéb kiadások

A Kincstári Egységes Számlához kapcsolt megelõlegezési számláról felvett - adott összeghatár fölötti - hitelhez kapcsolódó kamat 1997. évi kiadása 3,3 milliárd forint; ezzel a tényadat a pótköltségvetési törvényben meghatározott módosított elõirányzatot (2,5 milliárd forint) jelentõsen meghaladta.

Az elõirányzat 2,5 milliárd forintra való felemelése a pótköltségvetési törvényben történt meg.

A postaköltség és egyéb kiadások tényadata 1,1 milliárd forint; ez kisebb mint az 1,5 milliárd forint összegû elõirányzat. A kifizetõhelyi költségtérítésre fordított kiadások összege 348 millió forint, vagyis a 400 millió forintos elõirányzathoz képest megtakarítás keletkezett. A kamat- és egyéb hozambevételek elérése érdekében teljesített, illetve a vagyongazdálkodással kapcsolatos kiadások összege 75 millió forint.

A mûködésre fordított kiadások a törvényi elõirányzatoknak és a vonatkozó törvényi rendelkezéseknek megfelelõen alakultak. A folyamatos mûködési kiadásokra az Egészségbiztosítási Alap forrásaiból az elõirányzatnak megfelelõ 13,0 milliárd forint, a nem egészségbiztosítási ellátások folyósítási kiadásainak központi költségvetés általi megtérítéseként 1,2 milliárd forint, a családi pótlék igényléshez kapcsolódó jövedelem-nyilatkozatok ellenõrzési kiadásainak fedezetére 85 millió forint került a mûködési költségvetésnek átadásra. Ugyancsak a mûködési költségvetést illetik az intézményi saját bevételek (az egészségbiztosítási igazgatási szervek mûködési ár- és díjbevételei), melyek összege 383 millió forint. Az 1997. évi elõirányzat felhasználási keretmaradvány összege 1612 millió forint. Ez az összeg az 1998. évi felhasználási lehetõséget növeli.

Az ellenõrzési rendszerek fejlesztésére, beruházásra, informatikai fejlesztésre szintén az elõirányzatnak megfelelõ (750, 394, illetve 500 millió forint) összegben kerültek források a mûködési költségvetésbe.

A behajtás ösztönzésére fordítható összeg a törvényi rendelkezések értelmében a behajtás hatására befolyt összeg függvénye. Az egészségbiztosítási szervek által végzett behajtási tevékenység eredményei alapján a 722 millió forintos (módosított) elõirányzatnál csekély mértékben kevesebb, 695 millió forintot fordítottak ösztönzésre. Ezzel szemben az APEH-OEP együttmûködés keretében történõ behajtás esetében - a várttól elmaradó bevételek következtében - ösztönzésre az elõirányzott 75 millió forinttal szemben csak 9 millió forint fordított. (Értelemszerûen ugyanekkora összeggel növeli az Alap kiadásait az APEH-et megilletõ összeg.)

Az 1997. évi mûködési költségvetésben megjelenik az 1996. évi mûködési pénzmaradvány (összege 1,3 milliárd forint) felhasználása. A pénzmaradvány döntõ része 1996. évi kötelezettségvállalással terhelt összeg, melynek kifizetése áthúzódott 1997-re.

A mûködésre fordított kiadások között tartalmazza a költségvetési törvény a Világbanki Programhoz kapcsolódó hazai kiadásokat. Ezek elõirányzataként a pótköltségvetési törvény nulla összeget tartalmaz. Érvényes volt azonban az a rendelkezés, hogy az ilyen címen ténylegesen felmerülõ kiadások kormányegyetértéssel teljesíthetõk. A Kormány határozatot hozott az 1997-ben felmerült kiadások ellenõrzésére. A végrehajtott tételes ellenõrzés alapján a Kormány egyetértését adta a felmerült 657 millió forint elszámolásához.

A mûködési költségvetés 1997-ben képzõdõ maradványa 1 612 millió forint, amelybõl 15 millió forint az APEH-et illeti meg, mert a közös ellenõrzési tevékenységhez kapcsolódó ösztönzés fedezete az OEP-nél volt tervezve, s átadása nem történt meg az év folyamán. A maradvány fennmaradó részét a Kormány zárolni javasolja, felhasználhatóságát külön döntéséhez köti.

Az egészségbiztosítási szervek 1997-ben 158,5 milliárd forint összegben folyósítottak a központi költségvetés ellátókörébe tartozó ellátásokat, így pl. családi pótlékot, anyasági támogatást, gyermekgondozási díjat, gyermekgondozási segélyt, várandósági pótlékot, jövedelempótló és jövedelemkiegészítõ szociális támogatásokat, közgyógyellátási térítéseket. Ezek közül a legnagyobb kiadási tételt továbbra is a családi pótlék jelentette.

A központi költségvetés 570 millió forint finanszírozási többletét az E. Alap visszautalja a központi költségvetésnek.

Ezek a rendelkezések az Egészségbiztosítási Alap vagyonának (tartalékainak) alakulásával foglalkoznak. A korábbi évek zárszámadási törvényeihez hasonlóan a zárszámadási törvényjavaslat szöveges részében az elszámolt értékvesztések külön megemlítésre kerülnek (a tartósan befektetett eszközöknél 0,1 milliárd forint, a vissztehermentesen átvett vagyon tartalék eszközeinél 1,9 milliárd forint).

A 16. § rögzíti az államtól vissztehermentes vagyonjuttatás keretében 1997-ben átvett vagyon értékét. Az átvett vagyon értéke (az átadásnál figyelembevett érték alapján) 18,97 milliárd forint volt. Ebbõl az összegbõl az áramszolgáltató társaságok részvényeinek értéke - az év során megtörtént értékesítésüknél realizált piaci érték alapján - 14,2 milliárd forintot tett ki.

Az Egészségbiztosítási Alap javára történõ állami vissztehermentes vagyonátadás 1997-ben befejezõdött. Az állami vissztehermentes vagyonátadás során az elmúlt években összesen 28,8 milliárd forint összegû vagyon átadása valósult meg.

A törvényjavaslat szövegének ezen része a két biztosítási alappal szemben fennálló tartozások kiegyenlítéseként átvett vagyonnal foglakozik. 1997-ben az ilyen módon átvett vagyon összege 0,4 milliárd forint volt. A vagyonátvételek többségére (bár értékben kisebb részére) felszámolási eljárás során, bírói végzés alapján került sor. Az adott vagyonkörben is sor került értékvesztés elszámolására.

A § a törvény hatálybalépését szabályozza, s ezzel egyidejûleg - az 1992. évi LXXXIV. törvény 11.§ (8) bekezdés hatályon kívül helyezésével - megszünteti a pótköltségvetés készítési kötelezettség államháztartási törvénytõl eltérõ szabályozását. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1998. évi költségvetésérõl szóló 1997. évi CLIII. törvényt módosítja az Egészségbiztosítási Alap gyógyító- megelõzõ ellátások kiadási elõirányzata túlléphetõségének megengedésével, valamint szabályozza a költségvetés hiányának évközi változásából eredõ különbség rendezése módját.

A fekvõbeteg szakellátás teljesítmény szerinti finanszírozásában bevezetésre került egy elõre meghirdetett országosan egységes alapdíj. Az E. Alap költségvetésében 2,3 MrdFt-os tartalékkeret került elkülönítésre azokra a hónapokra, amikor az átlagnál magasabb a teljesítmény. A trendszámítások alapján évvégéig az elõirányzaton belül lehetett maradni. A teljesítmények azonban magasabb szinten álltak be, mint a díj meghirdetésekor várható volt, kimerült a tartalékkeret és várhatóan 1,6 MrdFt-os hiány lép fel az aktív fekvõbeteg ellátási kasszában.

Annak elkerülésére, hogy az alapdíjat jelentõsen csökkenteni kelljen - ami a kórházak részérõl olyan nagyfokú negatív visszhangot váltana ki az év utolsó hónapjaiban, ami nincs arányban a kassza 1%-át alig meghaladó hiány pótlásával - a törvénymódosítással lehetõség nyílik a zárt kassza túllépésére.

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1998. évi elõzetes tényadatai alapján prognosztizálható, hogy az Alapok összbevételei az elõirányzattól 0,7-1,0%-kal elmaradóan, a kiadások pedig mintegy 3%-kal túlteljesülnek. Ily módon az Alapok összevont hiánya legfeljebb 54 953 millió forinttal lesz magasabb, a Kincstári Egységes Számláról igénybevett hitel kamata nélkül. Az állami garanciavállalás a Kincstári Egységes Számla folyamatos igénybevételi lehetõségével biztosítja az Alapok finanszírozását. Az elmúlt évek tapasztalata alapján egyértelmû, hogy a pótköltségvetés benyújtása során hiányt csökkentõ intézkedések meghozatalára, illetve azok végrehajtására jellemzõen nem került sor. Egy pótköltségvetés elõkészítése esetén várhatóan ez évben is ez történne. Az államháztartás egészének helyzete az Alapok tervezettnél nagyobb hiánya ellenére kedvezõen alakul. A központi költségvetés kisebb hiánya ellensúlyozza a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak a többlethiányát, ezért szükségtelen, hogy a Kormány éljen az államháztartási törvény 41. §-ában szabályozott hatáskörével. Pótköltségvetés nélkül azonban a hiány túlteljesülésének mértékérõl az Országgyûlés dönthet. A javaslat szerint az Alapok hiánya 1998. évben legfeljebb 54 953 millió forinttal túlteljesülhet.