A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
KORMÁNYA

H/261. számú
országgyûlési határozati javaslat

a Magyar Köztársaság hozzájárulásáról a koszovói válság
megoldását célzó NATO-fellépéshez

1998. október

az Alkotmány 40/C. §-ának (1) bekezdésére tekintettel hozzájárulását adja ahhoz, hogy a koszovói válság rendezésére vonatkozó ENSZ határozatok érvényesítésére irányuló NATO fellépésben részt vevõ felderítõ-, harci- és szállítórepülõgépek, valamint helikopterek a Magyar Köztársaság légterét e mûveletek céljaira és idõtartama alatt korlátozások nélkül igénybe vegyék.

A Magyar Köztársaság támogatja a nemzetközi közösség fellépését a koszovói válság mielõbbi rendezése érdekében. A Jugoszláv Szövetségi Köztársasággal szomszédos országként különösen érdekelt a válság tárgyalásos úton történõ, mielõbbi és tartós rendezésében. Támogatta az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1998. szeptember 23-án kiadott 1199-es számú határozatát, amely az ellenségeskedések azonnali beszüntetésére, tûzszünetre, az érdemi párbeszéd feltételek nélküli megkezdésére, valamint a humanitárius katasztrófa elhárítására hívta fel a Koszovóban harcoló feleket. A Biztonsági Tanács ezen határozata követelte, hogy a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság biztonsági erõi szüntessék be a polgári lakosság ellen indított akciókat, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság vonja vissza a biztonsági alakulatokat, tegye lehetõvé Koszovóban a hatékony és folyamatos nemzetközi ellenõrzést, segítse elõ a menekültek és elüldözöttek lakóhelyükre történõ biztonságos visszatérését és a nemzetközi humanitárius szervezetek helyszíni tevékenységét.

Az ENSZ fõtitkárának 1998. október 5-én kelt jelentése, valamint a koszovói helyzetet vizsgáló hathatalmi Összekötõ Csoport, továbbá az Észak-atlanti Tanács 1998. október 5-i határozata megállapította, hogy a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság nem hajtotta végre maradéktalanul az ENSZ Biztonsági Tanács vonatkozó határozatát.

Az ENSZ Biztonsági Tanács megállapítása szerint a helyzet romlása Koszovóban veszélyezteti a térség békéjét és biztonságát. E tény, valamint a humanitárius katasztrófa közeli veszélye megfelelõ jogi keretet teremt a NATO tagállamainak ahhoz, hogy akár erõ alkalmazásával, illetve annak kilátásba helyezésével biztosítsák a konfliktus tárgyalásos rendezésének feltételeit, és ennek révén a régió stabilitását és biztonságát.

Az Észak-atlanti Tanács az ezzel összefüggõ feladatok végrehajtása érdekében 1998. október 10-én hivatalos jegyzékben kérte a Magyar Köztársaságot, hogy tegye lehetõvé légtere korlátozásoktól mentes igénybevételét a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság területe fölött végrehajtandó NATO légi hadmûveletekhez.

A Magyar Köztársaság, mint a tartós rendezésben fokozottan érdekelt ország és mint a NATO felelõsségteljes jövendõbeli tagja, erkölcsi és politikai kötelességének tartja, hogy légtere korlátozások nélküli igénybevételének engedélyezésével hozzájáruljon a NATO rendezést célzó fellépéséhez, valamint a térség biztonságának erõsítéséhez. E hozzájárulási szándékot megerõsíti az Országgyûlés 1997. július 17-i nyilatkozata és a NATO csatlakozás kérdésében 1997. november 16-án tartott ügydöntõ népszavazás eredménye, amelyek egyértelmûen bizonyítják az Észak-atlanti Szerzõdésben foglalt alapelvek és célok iránti magyar elkötelezettséget.

Az Alkotmány 40/C. § (1) bekezdése értelmében érvényes nemzetközi szerzõdés eltérõ rendelkezése hiányában idegen fegyveres erõk az Országgyûlés elõzetes hozzájárulásával léphetnek a Magyar Köztársaság területére, vonulhatnak át és állomásozhatnak.

A Kormány az alkotmányi szabályozásnak megfelelõen kéri az Országgyûlés hozzájárulását a NATO tervezett fellépésének fentiek szerinti támogatásához.