A Házszabály 94. §-ának (1) bekezdése alapján a szervezett bûnözés, valamint az azzal összefüggõ egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló T/272. számú törvényjavaslathoz az alábbi

terjesztem elõ:

"22/A. § (1) A bevándorlási engedélyt az idegenrendészeti hatóság visszavonhatja, ha a) a bevándorlási engedélyt a külföldi által közölt hamis adaton vagy tényen valótlan adatok közlésével, illetve adatok vagy tények elhallgatásával a hatóságot félrevezetve szerezte meg alapult;

(2) A bevándorlási engedély visszavonását követõen a külföldi beutazása és magyarországi tartózkodása az általános szabályok szerint engedélyezhetõ."

A bevándoroltak túlnyomó többsége vagy magyar nemzetiségû vagy családegyesítõ, de a kettõ együtt sem ritka. Ha életükben jelentõs változások állnak elõ, bevándorolt jogállásuktól könnyedén megfoszthatók. Az elõterjesztõ akárcsak a tartózkodási engedélyeknél, megint nem tartja elégségesnek a kiutasítás körében elõforduló eseteket, ezen felül kíván újabb eseteket meghatározni. Egyet sem tud azonban, ezért él a jól bevált, parttalan jogalkalmazást jelentõ "norma nélküli" szabállyal. A bevándoroltak kiutasítására 3 év elteltével csak a legsúlyosabb esetekben van lehetõség; ha a jogalkotó ezt az idõtartamot rövidnek ítéli, és ezért kívánna újabb visszavonási jogcímet találni, akkor újabb próbálkozása helyett a bevándoroltak kiutasítására fõszabályként elõírt idõtartamot kellene növelnie.

További jogalkalmazási gondot jelenthetne az új szabály elfogadása: bevándoroltból át lehetne minõsülni tartózkodóvá; mindennek számos jogi következménye van, amelyeket az egyes külön törvényekben kellene rendezni; továbbá a hatóság elkezdhetne méricskélni, mi az a jövedelem, ami még elégséges a bevándorláskor, illetve mikor változik át csupán tartózkodásra jogosító összeggé.

Budapest, 1998. november 21.