Magyar Köztársaság
Kormánya
T/278. számú
Törvényjavaslat
az egészségügyi hozzájárulásról
Elõadó: Járai Zsigmond
pénzügyminiszter
Budapest, 1998. október hó
1998. évi .... törvény
az egészségügyi hozzájárulásról
Az egészségügyi szolgáltatásokra szolidaritási elv alapján jogosultak ellátásai pénzügyi fedezetének biztosítása és az arányos közteherviselés elvének érvényesítése érdekében az Országgyûlés a következõ törvényt alkotja:
1. §
(1) A külön törvényben meghatározott egészségügyi szolgáltatások finanszírozásához szükséges források kiegészítése érdekében az e törvényben meghatározott egészségügyi hozzájárulást kell fizetni.
(2) Az egészségügyi hozzájárulás százalékosan és tételesen meghatározott, adó jellegû fizetési kötelezettség.
A százalékos mértékû egészségügyi hozzájárulás
2. §
A százalékos mértékû egészségügyi hozzájárulás az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) szerinti munkáltatót, illetõleg kifizetõt (a továbbiakban: kifizetõ) terheli az általa, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja.) szerinti belföldi illetõségû magánszemélynek juttatott, a 3. §-ban meghatározott jövedelem után. Ha a 3. §-ban meghatározott jövedelem nem kifizetõtõl származik, vagy a kifizetõt e jövedelem után nem terheli jövedelemadó- (adóelõleg-) megállapítási kötelezettség, az egészségügyi hozzájárulást a jövedelmet szerzõ magánszemély állapítja meg, vallja be és fizeti meg.
3. §
A százalékos mértékû egészségügyi hozzájárulás alapja az adóévben juttatott (megszerzett), az Szja. törvényben meghatározott:
a) az összevont adóalapba tartozó jövedelemnél, az adóelõleg megállapításánál figyelembe vett azon összeg, amelyet a társadalombiztosítási szabályok szerinti járulékalap meghatározásánál nem kell figyelembe venni;
b) a külön adózó jövedelmek közül:
ba) a 35 százalékos adóterhet viselõ osztalék, vállalkozói osztalékalap,
bb) a társadalombiztosítási járulékalapot nem képezõ természetbeni juttatások
- ide nem értve az Szja. 71. §-a szerinti jogcímen szerzett jövedelmet
-, továbbá az Szja. 69. §-ában meghatározott juttatások, ha a természetes személy a társadalombiztosítási szabályok szerint nem biztosított,
bc ) a kamatkedvezménybõl származó jövedelem,
bd) az egyösszegû járadékmegváltások,
be) a kisösszegû kifizetések, ha a természetes személy a társadalombiztosítási szabályok szerint nem biztosított, vagy a külön törvény szerint nem minõsül alkalmi munkavállalónak.
4. §
(1) A százalékos mértékû egészségügyi hozzájárulás - a (2)-(4) bekezdés kivételével - az alapját képezõ jövedelem 11 százaléka.
(2) A Szja. 70. §-a szerinti természetbeni juttatás esetén a fizetendõ százalékos mértékû egészségügyi hozzájárulás a cégautó adó 25 százaléka.
(3) A mezõgazdasági kistermelõ által fizetendõ százalékos mértékû egészségügyi hozzájárulás az átalányadó (átalányadó elõleg) 25 százaléka.
(4) A fizetõ-vendéglátó tevékenységet folytató magánszemély által fizetendõ százalékos mértékû egészségügyi hozzájárulás a tételes átalányadó 20 százaléka, ha e tevékenység alapján a magánszemély nem minõsül a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló 1997. évi LXXX. törvény szerinti egyéni vállalkozónak.
(5) Ha a kifizetés a magánszemély önálló tevékenységére tekintettel, vagy költségtérítés címén történik és a magánszemély bármely bevételébõl az adóelõleg megállapításánál a magánszemély nyilatkozata alapján figyelembe vett költség meghaladja az adóbevallásban elszámolt igazolt költséget, akkor az adóelõleg megállapításánál a magánszemély nyilatkozata alapján figyelembe vett költség és az adóbevallásban elszámolt igazolt költség különbözete után a magánszemély köteles az (1) bekezdésben meghatározott százalékos mértékû egészségügyi hozzájárulás megfizetésére.
5. §
Nem kell megfizetni a százalékos mértékû egészségügyi hozzájárulást a következõ jogcímeken keletkezõ jövedelmek után:
a) táppénz, baleseti táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, gyermeknevelési támogatás,
b) a nyugdíj és azzal azonosan adózó jövedelmek,
c) a kifizetõ által megállapított és folyósított társadalombiztosítási ellátás, valamint a szociális ellátásnak nem a kifizetõt terhelõ összege,
d) a kifizetõ által az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba a tag javára havonta fizetett tagdíj összegének az a része, amely nem haladja meg a tárgyhónapot megelõzõ hónap elsõ napján érvényes minimálbér 115 százalékát, továbbá az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár által a magánszemély javára jóváírt támogatói adomány;
A tételes egészségügyi hozzájárulás
6. §
(1) A tételes egészségügyi hozzájárulás a kifizetõt - figyelemmel a (2) bekezdésben foglalt rendelkezésre - a természetes személlyel fennálló, a (3)-(4) bekezdésben meghatározott jogviszony alapján terheli. E kötelezettség a természetes személy egyidejûleg fennálló több jogviszonya esetén is csak egy jogviszony után áll fenn.
(2) A tételes egészségügyi hozzájárulás az Szja. szerinti egyéni vállalkozót akkor terheli, ha nem áll a (3) bekezdés a)-d) pontjában meghatározott jogviszonyban.
(3) A tételes egészségügyi hozzájárulást a kifizetõvel fennálló
e) a munkanélküli járadék vagy a keresetpótló juttatás folyósítása,
f) a munkanélküliek jövedelempótló támogatásának folyósítása
alapján kell megfizetni.
(4) Tételes egészségügyi hozzájárulást kell fizetni az után a középfokú nevelési-oktatási vagy felsõoktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató tanuló, hallgató után, aki nemzetközi szerzõdés vagy az Oktatási Minisztérium által adományozott ösztöndíj alapján létesített tanulói, hallgatói jogviszonyt. Az egészségügyi hozzájárulást az Oktatási Minisztérium fizeti meg.
(5) A (3) bekezdés f) pontjában meghatározott ellátás után a tételes egészségügyi hozzájárulást a települési önkormányzat fizeti meg.
(6) Ha a (3) bekezdés c)-d) pontjában meghatározott jogviszonyokban a jövedelem kifizetése nem havonként, hanem idõszakonként vagy a tevékenység befejezését követõen történik, a havi egészségügyi hozzájárulás-fizetési kötelezettség akkor is fennáll, ha a jogviszony tartama alatt a jövedelem naptári napokra számított átlaga eléri a hivatkozott c)-d) pontokban meghatározott összeget.
7. §
(1) Nem kell megfizetni a tételes egészségügyi hozzájárulást
a) a táppénz, a baleseti táppénz, a terhességi gyermekágyi segély folyó-sításának,
b) a keresõképtelenség (ide nem értve a betegszabadságot), a 30 napot meghaladó fizetés nélküli szabadság,
c) a gyermekgondozási segély, az ápolási díj, a gyermeknevelési támogatás folyósítása alatt, kivéve, ha a folyósításban részesülõ az ellátás folyósítása alatt munkát végez,
d) a három évesnél fiatalabb gyermek gondozása, a tíz évesnél fiatalabb, tartósan beteg, vagy súlyosan fogyatékos gyermek gondozása, valamint a 12 évesnél fiatalabb beteg gyermek otthoni ápolása miatt engedélyezett fizetés nélküli szabadság,
e) a sorkatonai (polgári) szolgálat teljesítése,
f) a fogvatartás
idõtartama alatt, továbbá
g) annak az egyéni vállalkozónak, aki vállalkozói tevékenységét sajátjogú nyugdíjasként, továbbá özvegyi nyugdíjban részesülõ olyan személyként folytat, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.
(2) Az után a természetes személy után, akinek egyidejûleg több foglalkoztatása, jogviszonya is fennáll, a legalább heti 36 órai munkavégzéssel járó jogviszonyát meghaladó további jogviszonya alapján nem kell a tételes egészségügyi hozzájárulást megfizetni. Ha a munkaidõ egyik jogviszonyban sem éri el a heti 36 órát, a hozzájárulás-fizetési kötelezettség azt a kifizetõt terheli, ahol a munkaidõ a leghosszabb. Azonos tartamú munkaidõk esetén , vagy ha a munkaidõt nem, vagy nem mindegyik jogviszonyban határozták meg, a hozzájárulás-fizetési kötelezettség azt a foglalkoztatót terheli, ahol a jövedelem magasabb. Ha a munkaidõ és a jövedelem is azonos, a hozzájárulás azt a kifizetõt terheli, ahol a jogviszony korábban kezdõdött.
(3) A heti 36 órai munkavégzéssel azonosan kell elbírálni azt a jogviszonyt, amelyben a jövedelem eléri a mindenkori minimálbért.
8. §
(1) Az a kifizetõ, amely e törvény szerint az egészségügyi hozzájárulás megfizetésére köteles, a természetes személynek errõl - kérelmére - igazolást ad. Az igazolás tartalmazza a kiállító és a természetes személy megnevezését, adóazonosító jelét, valamint a kiállító nyilatkozatát arról, hogy a hozzájárulást megfizeti. A természetes személlyel a 6. § (3) bekezdésében meghatározott jogviszonyban álló más kifizetõ az igazolás alapján mentesül az egészségügyi hozzájárulás megfizetése alól.
(2) A természetes személy köteles a vele a 6. § (3) bekezdésében meghatározott jogviszonyban álló kifizetõt írásban értesíteni arról, ha az igazolást kiállító kifizetõvel a hozzájárulás-fizetési kötelezettséget keletkeztetõ jogviszonya megszûnt. Az értesítés elmulasztása miatt meg nem fizetett tételes egészségügyi hozzájárulást a természetes személy köteles megfizetni.
9. §
(1) A tételes egészségügyi hozzájárulás összege a jogviszony fennállásának idõtartama alatt havi 3.600 forint (naptári naponként 120 forint).
(2) Ha a hozzájárulás-fizetési kötelezettség alapjául szolgáló jogviszony nem áll fenn a hónap teljes idõtartama alatt, a hozzájárulást naptári napokra kell megfizetni.
Eljárási szabályok
10. §
(1) Az egészségügyi hozzájárulás bevallására, megfizetésére, nyilvántartására, ellenõrzésére, a kötelezettség megsértésével kapcsolatos jogkövetkezmény megállapítására, a tartozás beszedésére, behajtására, illetõleg az ezekkel összefüggõ hatósági ügyben - az e törvényben meghatározott eltérésekkel - az Art. rendelkezéseit kell alkalmazni.
(2) Az Art. alkalmazásában az egészségügyi hozzájárulás adónak minõsül.
(3) Az egészségügyi hozzájárulással kapcsolatos adóhatósági feladatokat az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal általános hatáskörû területi szervei látják el.
11. §
(1) A tételes egészségügyi hozzájárulást a fizetésére kötelezett havonta állapítja meg és a tárgyhót követõ hónap 12. napjáig fizeti meg.
(2) A százalékos mértékû egészségügyi hozzájárulást a kifizetõ havonta állapítja meg és a jövedelem juttatását követõ hónap 12. napjáig fizeti meg.
(3) A fegyveres erõk, a rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos és szerzõdéses állományú tagjai után járó egészségügyi hozzájárulás elszámolását és fizetését a járulékfizetésre kötött megállapodás tartalmazza.
(4) A százalékos mértékû egészségügyi hozzájárulás fizetésére kötelezett magánszemély - az (5) bekezdés szerinti egyéni vállalkozó kivételével - a hozzájárulást negyedévente állapítja meg és a tárgynegyedévet követõ hónap 12. napjáig fizeti meg.
(5) Az egyéni vállalkozó a százalékos mértékû egészségügyi hozzájárulást a 35 százalékos adóterhet viselõ vállalkozói osztalékalap után évente, az osztalékalap megállapítása évének február 15. napjáig állapítja meg és fizeti meg.
(6) A magánszemély egészségügyi hozzájárulásának megállapításánál, illetõleg megfizetésénél az Art. kerekítési szabályai nem alkalmazhatóak.
(7) Az egészségügyi hozzájárulás fizetésére kötelezett magánszemély a hozzájárulásról a személyi jövedelemadó bevallása részeként, megállapítási idõszakonkénti részletezésben tesz bevallást. Az egészségügyi hozzájárulás fizetésére kötelezett más személy az egészségügyi hozzájárulást a rá vonatkozó szabályok szerint fizeti meg és vallja be.
(8) A helyi önkormányzatok nettó finanszírozásában résztvevõ szervek esetében a kifizetõnek a megállapított egészségügyi hozzájárulás befizetését, bevallását az államháztartásról szóló törvényben és végrehajtási rendeletében meghatározottak szerint kell teljesítenie.
Záró rendelkezések
12. §
(1) Ez a törvény 1999. január 1-jén lép hatályba; egyidejûleg az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1996. évi LXXXVIII. törvény 1-3., 5-8. §-a és 14. §-ának (2)-(4) bekezdése, továbbá az azt módosító, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1998. évi költségvetésérõl szóló 1997. évi CLIII. törvény 44-47. §-a és 60. §-ának (3) bekezdése hatályát veszti azzal, hogy az 1998. december 31. napján hatályos rendelkezések szerinti fizetési kötelezettséget az 1996. évi LXXXVIII. törvény rendelkezéseinek megfelelõen kell teljesíteni.
(2) A százalékos mértékû egészségügyi hozzájárulást - figyelemmel a (6) bekezdésben foglaltakra is - az 1999. január 1-jétõl juttatott (megszerzett) jövedelmek után kell megfizetni.
(3) Az egészségügyi hozzájárulás az Egészségbiztosítási Alapot (a továbbiakban: E. Alap) illeti meg. Felhasználásának részletes szabályait külön törvény állapítja meg. A befizetett egészségügyi hozzájárulást az E. Alap javára az adóhatóság folyamatosan utalja át.
(4) A foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló többször módosított 1991. évi IV. törvény 58. §-a (5) bekezdésének c) pontjában meghatározott munkaadók - foglalkoztatáspolitikai érdekbõl - támogatásban részesülhetnek a Munkaerõpiaci Alapból az általuk foglalkoztatott munkavállalók után fizetendõ tételes mértékû egészségügyi hozzájárulás megfizetéséhez. Felhatalmazást kap a gazdasági miniszter, hogy a szociális és családügyi miniszterrel együttmûködve rendeletben állapítsa meg a támogatás feltételeit és részletes szabályait.
(5) Ahol jogszabály egészségügyi hozzájárulást említ, azon az e törvény szerinti egészségügyi hozzájárulást is érteni kell.
(6) A százalékos mértékû egészségügyi hozzájárulást a 3. § (1) bekezdésének ba) alpontja szerinti jövedelmek után elsõ ízben az 1999. évre vonatkozóan megállapított vállalkozói osztalékalapra, illetõleg az 1999. január 1-jétõl kezdõdõ beszámolási idõszakra elkészített eredménykimutatás, eredménylevezetés alapján kifizetett osztalékra kell megfizetni.
A törvényjavaslat általános indokolása
A törvényjavaslat - a jövõ évre tervezett jelentõs munkáltatói, társadalom-biztosítási járulékcsökkentéssel összefüggésben - javaslatot tesz az egészségügyi hozzájárulás konstrukciójának átalakítására.
A változtatás célja egyrészt a szolidaritási elv alapján egészségügyi szolgáltatásra jogosultak ellátása fedezetének biztosítása érdekében fizetési kötelezettség meghatározása azon jövedelmi körökre, amelyek nem viselnek társadalombiz-tosítási járulékfizetési terhet. A mai szabályozás alapján a személyi jövedelemadó köteles és a társadalombiztosítási járulékköteles jövedelmek között 300 milliárd forint eltérés van.
A törvényjavaslat ebbõl a 300 milliárd forintból csaknem 180 milliárd forint jövedelemalapot vesz számításba, melynek alapján a százalékos mértékû egészségügyi hozzájárulás várható bevétele 1999. évben mintegy 20 milliárd forint (1 % társadalombiztosítási járulékcsökkentésnek megfelelõ).
A törvényjavaslat javaslatot tesz az egészségügyi természetbeni szolgáltatásokra szolidaritási elv alapján jogosultakkal (nyugdíjasok, sorkatonák, tanulók, szociális ellátásban részesülõk) kapcsolatos kiadások pénzügyi fedezetének biztosítása érdekében a társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettséggel nem terhelt jövedelmek után fizetendõ új fizetési kötelezettség, a százalékos mértékû egészségügyi hozzájárulás bevezetésére.
Így az egészségügyi hozzájárulás eddigi tételes rendszerét a törvényjavaslat szerint felváltja a két elemû, részben jövedelemarányos, részben tételes összegû egészségügyi hozzájárulás fizetésének kötelezettsége.
Az új rendszerû egészségügyi hozzájárulás jövedelemarányos része - az arányosabb közteherviselések elvének érvényesítése érdekében - hozzájárulás fizetési kötelezettséggel terheli azon jövedelmek egy részét, amelyek nem képeznek társadalombiztosítási járulékalapot.
A javaslat szerint nemcsak az önálló és nem önálló tevékenységbõl származó jövedelmek után, hanem az egyéb jövedelmek (pl. adóköteles alapítványi kifizetések, vásárolt követelésbõl származó jövedelem, kifizetõ által fizetett külföldi napidíj), valamint egyes külön adózó jövedelmek után is hozzájárulást kell fizetni. Az utóbbiak közül jelentõs változást jelent a cégautó használatából származó jövedelem, a 35 százalékos kulccsal adózó osztalék és vállalkozói osztalékalap utáni fizetési kötelezettség elõírása.
Az alapot és a fizetésre kötelezettek körét egyaránt érintõ változás, hogy a magánszemélynek meg kell a százalékos egészségügyi hozzájárulást fizetnie, ha nem kifizetõtõl származó - egyébként a hozzájárulás alapját képezõ - jövedelemhez jut (pl. más magánszemélyek közötti megbízási szerzõdésekbõl, külföldi megbízótól kapott, adóköteles jövedelem). Azokban az esetekben, amikor a kifizetõ bármely ok miatt nem állapít meg adót, vagy adóelõleget, akkor is a magánszemélynek kell megfizetnie a hozzájárulást.
A tervezet szerint hozzájárulást kell fizetnie az átalányadózást alkalmazó mezõgazdasági kistermelõnek, valamint a tételes átalányadózást alkalmazó vállalkozónak és fizetõ-vendéglátó tevékenységet folytatónak is.
Alapbõvülést eredményez az új szabály, mely szerint, ha a magánszemély év közben több költségrõl nyilatkozik, mint amennyi kiadást év végén igazolni tud, akkor - a külön adó mellett - hozzájárulást is fizetnie kell.
Jelentõs egyszerûsítést jelent, hogy a tervezet szerint a hozzájárulást az adókötelezettségekhez igazodóan kell megállapítani, bevallani és megfizetni (így például az egyéni vállalkozóknak és a mezõgazdasági õstermelõknek nem havonta, hanem negyedévente).
A javaslat mellékletét képezi a tervezett változtatások hatásait bemutató tájékoztató.
Részletes indokolás
1.§
A rendelkezés deklarálja, hogy az egészségügyi szolgáltatások ellátásához szükséges források biztosítása érdekében százalékosan és tételesen meghatározott egészségügyi hozzájárulást kell fizetni. Az egészségügyi hozzájárulás adó jellegû fizetési kötelezettség.
2. §
A százalékos mértékû egészségügyi hozzájárulás a kifizetõt (jogi személy, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, az egyéni vállalkozó, a közös név alatt mûködõ polgári jogi társaság, a szakcsoport, a társasház, a társas üdülõ), valamint a munkáltatót (a belföldön székhellyel, telephellyel, képviselettel rendelkezõ jogi személy, bejegyzett cég, személyi egyesülés és egyéb szervezet, egyéni és társas vállalkozó) terheli az általa, a belföldi illetõségû magánszemélynek juttatott, a 3. §-ban meghatározott jövedelmek után. Belföldi illetõségûnek kell tekinteni az Szja. szerint a magánszemélyt, ha állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye Magyarországon van. Állandónak minõsül az a lakóhely, ahol a magánszemély tartós ottlakásra rendezkedett be.
A százalékos mértékû egészségügyi hozzájárulás a fenti jövedelmeket csak akkor terheli, ha azok után nem kell társadalombiztosítási járulékot fizetni.
Ha a jövedelem nem az elõzõekben felsorolt kifizetõtõl, munkáltatótól származik (külföldi megbízásból szerzett jövedelem), vagy a kifizetõt nem terheli jövedelemadó, adóelõleg levonási kötelezettség (ha a magánszemély igazolja, hogy egyéni vállalkozó, vagy mezõgazdasági õstermelõ, akkor az e tevékenységekre kifizetett összeg után a kifizetõnek nem kell adóelõleget levonnia), az egészségügyi hozzájárulást a magánszemély köteles megállapítani, bevallani és megfizetni.
3. §
A százalékos mértékû egészségügyi hozzájárulást az adóévben juttatott, megszerzett, az Szja-ban meghatározott önálló, illetõleg nem önálló jövedelem után, ha az nem kifizetõtõl származik, az önálló, illetõleg a nem önálló tevékenységgel összefüggésben költségtérítés címén magánszemélynek juttatott összegbõl származó jövedelem, továbbá az egyéb jövedelem után, feltéve mindhárom esetben, ha a jövedelmet nem kell figyelembe venni a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló 1997. évi LXXX. törvény szerinti járulékalap kiszámításánál. Meg kell fizetni továbbá az egészségügyi hozzájárulást a b) pont alatt felsorolt, külön adózó jövedelmek után is.
4. §
A százalékos egészségügyi hozzájárulás mértéke a 3. §-ban felsorolt jövedelmek 11%-a. Kivételt képeznek a 4. § (2)-(4) bekezdésében meghatározott jövedelmek, mint pl. az Szja. 70. §-ában meghatározott természetbeni juttatás (cégautó magáncélú használata), amely esetben a hozzájárulás-fizetési kötelezettség az Szja-ban meghatározott cégautó-adó 25 százaléka.
A 4. § (5) bekezdése szankció jellegû szabály (egyben a személyi jövedelemadó-elõleg védelmét is szolgálja), arra ösztönzi a magánszemélyt, hogy nyilatkozatait a valós költségelszámolásnak megfelelõen felelõsséggel tegye meg. Ellenkezõ esetben az adóelõleg megállapításánál a magánszemély nyilatkozata alapján figyelembe vett és az adóelszámolásban elszámolt igazolt költség különbözete után a fizetési kötelezettség a magánszemélyt terheli.
5. §
A rendelkezés felsorolja azokat a jövedelmeket, amelyek után nem kell a százalékos mértékû egészségügyi hozzájárulást megfizetni.
6. §
A tételes egészségügyi hozzájárulást a kifizetõnek, munkáltatónak kell megfizetnie az általa létesített munkaviszony, közszolgálati (közalkalmazotti, köztisztviselõi, a bírósági, ügyészi, illetõleg a hivatásos állományú szolgálati) jogviszony, a tagi jogviszony alapján végzett, a kifizetõ létesítõ okiratában meghatározott kötelezõ személyes közremûködés alapján, továbbá az egyéb feltételek fennállása esetén a választott tisztségviselõi jogviszony (helyi-, kisebbségi önkormányzati képviselõ, társadalmi megbízatású polgármester), valamint a bedolgozói, megbízási, vállalkozási jellegû (egyéni vállalkozónak nem minõsülõ), segítõ családtagi, a felhasználási szerzõdésen alapuló jogviszony alapján. A hozzájárulás-fizetési kötelezettség, a munkanélküli járadék, ill. a keresetpótló juttatás után az ellátást folyósító szervet, illetõleg a települési önkormányzatot terheli a munkanélküliek jövedelempótló támogatása után. Az egyéni vállalkozó saját személye után is köteles egészségügyi hozzájárulást fizetni, feltéve, hogy munkaviszonya, közszolgálati jogviszonya, stb. alapján ennek megfizetésére a munkáltatója, foglalkoztatója nem köteles.
Összefoglalva tehát a tételes egészségügyi hozzájárulás fizetésének kötelezettsége azokat a kifizetõket, munkáltatókat terheli, amelyek munkavégzésre, közremûködésre vagy valamely munkával elérhetõ eredmény létrehozására irányuló szerzõdés alapján természetes személyeket foglalkoztatnak. A gazdasági társaság a tagjai munkáltatójának számít, tehát utánuk fennáll a fizetési kötelezettsége, csakúgy, mint a betéti társaság kültagja után, feltéve, hogy a társaság tevékenységében személyesen közremûködik. A javaslat 6. §-a (3) bekezdésének c) pontjában foglaltak alatt érteni kell az alapítvány, társadalmi szervezet, társadalmi szervezetek szövetsége, társasházi közösség, egyesület, köztestület, közhasznú társaság, kamara, biztosítási önkormányzat, gazdálkodó szervezet ide nem értve a gazdasági társaságok társas vállalkozónak minõsülõ üzletvezetõit, ügyvezetõit - választott tisztségviselõjének, az MRP szervezeteinek, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak, a magánnyugdíjpénztárak választott tisztségviselõjének jogviszonyát is feltéve, hogy a tevékenységébõl származó jövedelme eléri a c) pontban meghatározott jövedelmet.
A tételes egészségügyi hozzájárulást a saját jogú nyugellátásban részesülõ természetes személy 6. § (3) bekezdése szerinti jogviszonya után is meg kell fizetnie a kifizetõnek.
7. §
A javaslat meghatározza azokat az idõtartamokat, amelyek alatt a tételes egészségügyi hozzájárulás fizetésének kötelezettsége nem áll fenn. Ezek szerint nem kell megfizetni a tételes egészségügyi hozzájárulást arra az idõtartamra, amely alatt a természetes személy táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, ápolási díjban, gyermeknevelési támogatásban részesül, továbbá a fogvatartás, a sorkatonai szolgálat, a 3 évesnél fiatalabb, a tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos 10 évesnél fiatalabb gyermek gondozása, valamint a 12 évesnél fiatalabb beteg gyermek otthoni ápolása miatt igénybevett, valamint a 30 napot meghaladó fizetés nélküli szabadság idõtartama alatt.
A fõszabály alól a javaslat kivételt is megállapít. Ugyanis, ha a gyermekgondozási segély, az ápolási díj, valamint a gyermeknevelési támogatás folyósítása alatt az ellátásban részesülõ munkát végez, a kifizetõt terheli a hozzájárulási fizetési kötelezettség.
Nem kell megfizetni a tételes egészségügyi hozzájárulást az egyéni vállalkozói tevékenységet saját jogú nyugellátásban részesülõként, vagy özvegyi nyugdíjban részesülõként folytatónak, ha a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte. Saját jogú nyugellátásnak minõsül az öregségi nyugdíj (ideértve a korengedményes, a hivatásos szolgálati, az elõ- és a bányásznyugdíjban, az egyes mûvészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíjban, a Magyar Alkotómûvészeti Közalapítványtól nyugdíjban, rendszeres rokkantsági segélyben részesülõ személyt), a rokkantsági nyugdíj és a baleseti rokkantsági nyugdíj.
A tételes egészségügyi hozzájárulást csak egy jogviszony alapján kell megfizetni. Ez a rendelkezés vonatkozik arra az esetre is, amikor ugyanaz a személy egyidejûleg létesített több, jogviszonyt akár ugyanazon, akár más kifizetõvel, munkáltatóval. Ennek következtében a 7. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezést a 6. § (1)-(4) bekezdésben foglaltakra figyelemmel kell alkalmazni, vagyis pl. ha a munkavállaló több munkaviszonya közül az egyik eléri a 36 órát, vagy a munkabére a minimálbért, akkor ezután a jogviszony után kell a tételes egészségügyi hozzájárulást megfizetni.
8. §
A tételes egészségügyi hozzájárulás megfizetésére köteles kifizetõ, munkáltató e kötelezettségérõl a természetes személy kérésére köteles igazolást adni. A természetes személynek - ha az elõzõek szerinti kifizetõvel, munkáltatóval fennálló jogviszonya megszûnik - érdekében áll e tényrõl a másik foglalkoztatóját értesíteni, ugyanis az értesítés elmulasztása miatt meg nem fizetett tételes egészségügyi hozzájárulást õ köteles megfizetni.
9. §
A tételes egészségügyi hozzájárulás összege havi 3600 forint, azaz napi 120 forint. Ha a fizetési kötelezettséget megalapozó jogviszony nem áll fenn a hónap teljes idõtartamára, akkor a hozzájárulás összegét naptári napokra kell megállapítani.
10-11. §
Az eljárási rendelkezések szerint az egészségügyi hozzájárulás bevallására, megfizetésére, nyilvántartására vonatkozó rendelkezésekre a 11. §-ban meghatározott eltérésekkel, az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) rendelkezéseit kell alkalmazni. E törvény alkalmazásában az egészségügyi hozzájárulás adónak minõsül. Az egészségügyi hozzájárulással kapcsolatos adóhatósági feladatokat az APEH általános hatáskörû területi szervei látják el. Ezek felsorolását az Art. 49. §-ának (1)-(2) bekezdése tartalmazza.
A javaslat szerint a hozzájárulást az adókötelezettségekhez igazodóan kell megállapítani, bevallani és megfizetni (pl. a mezõgazdasági õstermelõnek nem havonta, hanem negyedévente).
12. §
A záró rendelkezések szabályozzák a törvény hatálybalépésének idõpontját, azt, hogy a hozzájárulási kötelezettséget mely idõponttól kifizetett jövedelmekre kell alkalmazni, továbbá felhatalmazást ad a gazdasági miniszternek, hogy a szociális és családügyi miniszterrel együttmûködve rendeletben állapítsa meg a Munkaerõpiaci Alapból adható támogatás feltételeit és részletes szabályait.
Együtt kezelendõ a T/278. sz.
törvényjavaslattal
Tájékoztató a százalékos mértékû egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettséggel érintett jövedelmekrõl
A százalékos mértékû egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettséggel érintett jövedelmek
A javaslatban szereplõ százalékos mértékû egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség azon jövedelmek egy részére vonatkozik, amelyekre nem terjed ki a társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség. Közismert az Alkotmánybíróság azon állásfoglalása, miszerint a társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség csak azon jövedelmek vonatkozásában tekinthetõ alkotmányosnak, amelyek megszerzése munkavégzési kötelezettséggel függ össze és a kifizetés biztosítási jogviszony alapján történik.
A fentiekbõl adódóan az elmúlt években történt járulékalap szélesítésen túlmenõen a társadalombiztosítási járulékfizetési rendszerben a mozgástér rendkívül korlátozott az arányosabb közteherviselés megvalósítására.
E helyzet figyelembe vételével került sor azon javaslat kialakítására, mely szerint a társadalombiztosítási járulékalapot nem képezõ jövedelmek egy részét a javaslat szerinti százalékos mértékû egészségügyi hozzájárulás terheli.
Az új, részben százalékos mértékû, részben tételes egészségügyi hozzájárulásból származó bevétel teljes egészében azok egészségügyi szolgáltatásának pénzügyi fedezetét biztosítja, akik arra szolidaritási alapon jogosultak. Ennek nagyságrendje 1999. évben csaknem 172 milliárd Ft (részletesen lásd 2. sz. melléklet).
Az. 1. sz. melléklet szerinti táblázat elsõ oszlopa az új fizetési kötelezettség alapját képezõ jövedelmek 1999. évben várható nagyságát, mértékét, a második oszlop az ennek alapján tervezhetõ százalékos mértékû egészségügyi hozzájárulásból származó bevételeket tartalmazza.
Az egyes jogcímek a következõ jövedelmekre vonatkoznak:
A Szja.-ban alkalmazott megoldást vett át a javaslat azzal, hogy fizetési kötelezettséget ír elõ a magánszemély nyilatkozatában elszámolt költség és az adóbevallásban elszámolt költség közötti különbözet után. A szabályozás azért jelentõs, mert ha a magánszemély az év közben a ténylegesnél magasabb összegû költségrõl nyilatkozik, mint amit év végén számlával tud igazolni, akkor a nyilatkozat szerinti - a ténylegesnél magasabb költségek figyelembe vételével - nem keletkezik fizetési kötelezettsége. A szabályozás tehát az év végi korrekció keretében kötelezi a nyilatkozót a számlával igazolt költség és az ily módon nem igazolt költségek közötti különbözet elszámolására, valamint az elszámolás alapján a 11%-os hozzájárulás megfizetésére.
A társadalombiztosítási járulékfizetésre vonatkozó szabályok a külföldi kiküldetésre tekintettel juttatott jövedelmek körében csak a foglalkoztatóktól kapott ilyen jövedelmek után írtak elõ társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettséget. Gyakori azonban az az eset, hogy a külföldi kiküldetésre nem biztosítási jogviszony keretében kerül sor és így járulékfizetési kötelezettség sem áll fenn. Ezekben az esetekben 1999-tõl egészségügyi hozzájárulást kell fizetnie az ilyen jogcímen jövedelmet juttató kifizetõnek.
Elterjedt formája a jövedelemjuttatásnak a kifizetõ által átvállalt tartozások, (pl. lakbér) ill. a nem a szociális ellátásokról szóló törvény alapján juttatott szociális támogatások, segélyezések. E kifizetéseket is 1999-tõl egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség terheli.
A külön adózó jövedelmek közül a 35%-kal adózó osztalékalap és a kamatkedvezménybõl származó jövedelem után keletkezik hozzájárulás fizetési kötelezettség.
Az egyéb különadózó jövedelmek közül az egyösszegû járadékmegváltás után kell 1999-tõl egészségügyi hozzájárulást fizetni.
Az Szja. 69. §-a szerinti természetbeni juttatások továbbra is járulékalapot képeznek, így egészségügyi hozzájárulást csak a cégautó adója után elõírt új fizetési kötelezettség alapján kell megfizetni.
A táblázatban az 1999-re várható Szja. alap szerepel azzal, hogy a cégautó esetében az adó összege került feltüntetésre.
Budapest, 1998. október