Törvényjavaslat
a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló 1997. évi LXXX. törvény módosításáról

1. §

(1) A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 4. §-a d) pontjának 1.alpontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

/d) Társas vállalkozó:/

"1. a betéti társaság bel- és kültagja, a közkereseti társaság tagja, a korlátolt felelõsségû társaság, a közhasznú társaság, a közös vállalat, az egyesülés tagja, ha a társaság (ideértve ezen társaságok elõtársaságként történõ mûködésének idõtartamát is) tevékenységében ténylegesen és személyesen közremûködik, és ez nem munkaviszony vagy megbízási jogviszony keretében történik (tagsági jogviszony)."

(2) A Tbj. 4. §-a k) pontjának 2. alpontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

/k. Járulékalapot képezõ jövedelem:/

"2. a foglalkoztató által külföldön foglalkoztatott biztosított és a Magyar Köztársaság területén biztosítással járó jogviszonyban álló külföldi személy esetén az 1. pont szerinti jövedelem hiányában a munkaszerzõdésben meghatározott személyi alapbér."

(3) A Tbj. 4. §-ának r) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

/E törvény alkalmazásában/

"r) Igazgatási szerv: a járulékfizetési kötelezettséggel, a biztosítottak bejelentésével, a járulék bevallásával, megfizetésével, nyilvántartásával, a járulékkötelezettség megsértésével kapcsolatos jogkövetkezmények megállapításával, a járuléktartozás beszedésével, behajtásával kapcsolatos hatósági ügyben, továbbá a járulékkötelezettség bevallásának ellenõrzésével, valamint az ezzel összefüggõ hatósági ügyben az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvény 49. §-ának (1)-(2) bekezdésében meghatározott állami adóhatóság, egyéb ügyben a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletérõl szóló 1998. évi XXXIX. törvény 4. és 6-7. §-aiban meghatározott szerv, továbbá a magánnyugdíjpénztárak vonatkozásában az Állami Pénztárfelügyelet."

2. §

A Tbj. 7. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Ha a biztosított az 5. § (1) bekezdés a) pontja szerinti jogviszony alapján törvényben meghatározott végkielégítésben részesült, a biztosítási ideje annyiszor 30 nappal hosszabbodik meg, ahány havi átlagkeresetének (illetményének) a végkielégítés megfelel, de legfeljebb tizenkétszer harminc nappal."

3. §

A Tbj. 8. §-ának a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

/Szünetel a biztosítás:/

"a) a fizetés nélküli szabadság, vagy a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés, valamint az igazolatlan távollét idõtartama alatt, kivéve

1. ha a fizetés nélküli szabadságot három évesnél - tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek esetén tízévesnél - fiatalabb gyermek gondozása, vagy tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermek otthoni ápolása címén engedélyezték,

2. ha a munkavégzés alóli mentesítés idejére munkabér (illetmény), távolléti díj, táppénzfizetés történt, továbbá

3. a sorkatonai (polgári) szolgálat ideje alatt,"

4. §

A Tbj. 16. §-a (1) bekezdésének i) és r) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

/Egészségügyi szolgáltatásra jogosult - a biztosítottakon túl - az, aki/

"i) középfokú nevelési-oktatási vagy felsõoktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató magyar állampolgár, valamint az a külföldi állampolgár, aki nemzetközi szerzõdés vagy az Oktatási Minisztérium által adományozott ösztöndíj alapján létesített tanulói, hallgatói jogviszonyban áll,

r) a 39. § (2) bekezdése szerinti egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett, továbbá eltartott közeli hozzátartozója ( Ptk. 685. § b) pont), élettársa, akinek jövedelme havonta nem haladja meg a tárgyév elsõ napján érvényes minimálbér 30 százalékát."

5. §

(1) A Tbj. 19. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A társadalombiztosítási nyugdíj és az egészségbiztosítás ellátásainak fedezetére a foglalkoztató és a biztosítottnak minõsülõ egyéni vállalkozó a járulékalapot képezõ jövedelem után 1999. január 1-jétõl 33 százalékos mértékû társadalombiztosítási járulékot fizet, ebbõl a nyugdíjbiztosítási járulék mértéke 22 százalék, az egészségbiztosítási járulék mértéke 11 százalék. 2000. január 1-jétõl a társadalombiztosítási járulék mértéke 32 százalék, ebbõl a nyugdíjbiztosítási járulék mértéke 21 százalék, az egészségbiztosítási járulék mértéke 11 százalék. "

(2) A Tbj. 19. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) Az (1)-(3) bekezdés rendelkezéseitõl eltérõen

a) a társas vállalkozás a kiegészítõ tevékenységet folytató társas vállalkozó után,

b) a kiegészítõ tevékenységet folytatónak minõsülõ egyéni vállalkozó

a baleseti társadalombiztosítási ellátások fedezetére 5 százalékos baleseti járulék fizetésére kötelezett."

6. §

A Tbj. 24. §-a a következõ (5) bekezdéssel egészül ki:

"(5) Ha a magánnyugdíjpénztári rendszert önkéntesen választó biztosított járulékköteles jövedelmébõl a foglalkoztató a járulékfizetési felsõ határnak megfelelõ nyugdíjjárulékot részben, vagy egészben levonta és azt a magánnyugdíjpénztári tagság létesítését megelõzõen a Nyugdíjbiztosítási Alap részére megfizette, a 19. § (2) bekezdésének a) pontja alapján levont járulékösszeget a 19. § (2) bekezdésének b) pontjában, valamint a 33. § (1) bekezdésében meghatározott arányban meg kell osztani a biztosítási, illetõleg a tagsági jogviszony idõtartamának megfelelõen."

7.§

A Tbj. a következõ 25/A . §-sal egészül ki:

" 25/A . § Ha a munkanélküli járadékban és a nyugdíj elõtti munkanélküli segélyben részesülõ személy a munkanélküli ellátás folyósításának idõtartama alatt az 5. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott jogviszonyt, a b) pontja szerinti munkaviszony jellegû jogviszonyt, a g) pontja szerinti bedolgozói vagy megbízási jogviszonyt létesít, illetõleg az 5. § (2) bekezdésének hatálya alá tartozó választott tisztségviselõ, a foglalkoztatási jogviszonyból származó jövedelem után nem kell nyugdíjjárulékot fizetni, feltéve, ha a foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény alapján a munkanélküli ellátásának folyósítását nem szüntették meg, illetõleg az ellátás folyósítása nem szünetel."

8. §

A Tbj. 26. §-ának (3) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép:

"(3) Az egyházi személyként és szerzetesrendi tagként szerzett szolgálati idõ nyugdíjköltségeit az egyház köteles viselni a részére biztosított központi költségvetési támogatásból. Az egyház az érintett személyek havi létszáma alapján a tárgyhónapot megelõzõ hónap elsõ napján érvényes minimálbér alapulvételével - magánnyugdíjpénztár tagja esetén a kötelezõ tagdíj mértékével csökkentett - 30 százalékos mértékû nyugdíjbiztosítási járulékot fizet negyedévenként, a negyedévet követõ hónap 12. napjáig. A járulékfizetés rendjére, illetõleg az elszámolás és az adatszolgáltatás módjára az Országos Nyugdíjbiztosítási Fõigazgatóság az egyházakkal megállapodást köt."

9. §

A Tbj. 28. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) Ha a társas vállalkozó egyidejûleg legalább heti 36 órás munkaidõvel járó munkaviszonyban is áll, illetõleg közép- vagy felsõfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytat tanulmányokat, a 27. § (1)-(2) bekezdésének rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a társadalombiztosítási és a nyugdíjjárulék alapja a ténylegesen elért, járulékalapot képezõ jövedelem."

10. §

A Tbj. 30. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az egyéni vállalkozó havonta a tárgyhót követõ hónap 12. napjáig köteles a 29. §-ban meghatározott jövedelme, illetõleg a tárgyhónapot megelõzõ hónap elsõ napján érvényes minimálbér alapján a társadalombiztosítási járulékot, a nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot befizetni, úgy, hogy ezeknek alapja - a 29. § (6) bekezdése szerinti egyéni vállalkozó kivételével - éves szinten legalább elérje a minimálbér naptári évre számított összegét."

11. §

A Tbj. 32. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"32. § Ha a biztosított foglalkoztatása bármelyik jogviszonyában eléri a heti 36 órát, a további jogviszonyából származó, járulékalapot képezõ jövedelme (24. § (1) bek.) után a biztosítottnak nem kell egészségbiztosítási járulékot fizetni. E rendelkezést alkalmazni kell a végkielégítéssel szerzett biztosítási idõre, amennyiben a végkielégítéssel megszûnt munkaviszonyában a foglalkoztatása a heti 36 órát elérte."

12. §

A Tbj. 33. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A tagdíjfizetési kötelezettségre a 24. § és a 31. § rendelkezéseit megfelelõen alkalmazni kell azzal, hogy a túlfizetésként keletkezõ összeget a magánnyugdíjpénztár a foglalkoztatón keresztül fizeti vissza a tagnak."

13. §

(1) A Tbj. 34. §-ának (6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(6) A (4) bekezdésben szabályozott esetekben a fizetendõ nyugdíjbiztosítási járulék alapja a szolgálati idõként elismerhetõ idõszak naptári napjainak és a megállapodás megkötése napján érvényes minimálbér harmincad részének szorzata. A (4) bekezdés b) pontja szerinti esetben a megállapodás megkötését kezdeményezõ személy az addig elismert szolgálati idejét a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv - Tny. 65. § (1) bekezdés a) pontja szerinti - határozatával igazolja. Az elismert szolgálati idõ figyelembevételével az ellátás az egyéb jogosultsági feltételek megléte esetén is legkorábban a járulék megfizetésének napjától állapítható meg."

(2) A Tbj. 34. §-ának (7) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(7) A Tbj. 11. §-a hatálya alá tartozó külföldi állampolgárok, továbbá a Magyar Köztársaság területén a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény 14. §-ának b) pontja szerinti huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkezõ külföldi állampolgár megállapodást köthet saját, valamint vele együtt élõ gyermeke egészségügyi szolgáltatásának biztosítására."

(3) A Tbj. 34. §-ának (8) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(8) A (7) bekezdésben említett megállapodás alapján fizetendõ járulék havi összege:

a) külföldi állampolgár esetén a (3) bekezdés szerinti minimálbér 75 százaléka,

b) 18 évesnél fiatalabb gyermek esetén a (3) bekezdés szerinti minimálbér 30 százaléka."

14. §

A Tbj. 35. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A megállapodás alapján megszerzett jogosultságra - ha e törvény másként nem rendelkezik - a Tny.tv., illetve az Eb.tv. rendelkezéseit kell alkalmazni. A 34. § (2) bekezdése szerint kötött megállapodás alapján jogosult személyekre a biztosítottakra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy egészségbiztosítási ellátás - sürgõsségi egészségügyi szolgáltatás kivételével - akkor jár, ha az igénybevétel kezdõ napját közvetlenül megelõzõen legalább már hat havi járulékfizetés történt. Ez utóbbi rendelkezés a 34. § (7) bekezdése szerint kötött megállapodásra is vonatkozik."

15. §

(1) A Tbj. 39. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A 16. § (1) bekezdésének b)-o) pontjában említett személyek egészségügyi szolgáltatásának fedezetére a központi költségvetés az egészségügyi hozzájárulás bevételeinek átutalásával nyújt fedezetet."

(2) A Tbj. 39. §-a a következõ (4) bekezdéssel egészül ki:

"(4) A (2)-(3) bekezdésben elõírt járulékfizetési és bejelentési kötelezettséget az érintett helyett más szerv vagy személy az igazgatási szervvel kötött megállapodással átvállalhatja."

16. §

(1) A Tbj. 41.§-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A nyilvántartás adatokat szolgáltat - törvényben meghatározott feladataik teljesítéséhez - a magánnyugdíjpénztáraknak, a pénztárak központi nyilvántartását végzõ szervezeteknek, az Országos Nyugdíjbiztosítási Fõigazgatóság és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és azok igazgatási szervei részére. A járulékot beszedõ igazgatási szerv adatot szolgáltat az ellátást folyósító igazgatási szerv részére a társadalombiztosítási kifizetõhelyet fenntartó foglalkoztató bevallásában feltüntetett, a járulékfizetési kötelezettséget csökkentõ ellátásokról, költségtérítésekrõl."

(2) A Tbj. 41. §-a a következõ (3)-(5) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a jelenlegi (3) bekezdés számozása (6) bekezdésre változik:

"(3) Amennyiben az ellátást folyósító igazgatási szerv ellenõrzése az ellátás jogosulatlan igénybevételét, illetve a költségtérítés jogosulatlan elszámolását állapítja meg, errõl a visszafizetési kötelezettséget elõíró határozat egy példányának beküldésével értesíti a járulékot beszedõ igazgatási szervet. Az értesítés alapján a járulékot beszedõ igazgatási szerv a kötelezettséget elõírja és beszedi.

(4) Az Országos Nyugdíjbiztosítási Fõigazgatóság, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és azok igazgatási szervei, az Állami Pénztárfelügyelet, valamint a magánnyugdíjpénztárak az adatok kezelésével más szervezetet is megbízhatnak, amennyiben az adatvédelem azonos szintjét a személyi adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvénynek megfelelõen biztosítják.

(5) Az illetékes igazgatási szerv - az adatszolgáltatás módjára kötött megállapodás alapján - az Állami Pénztárfelügyelet részére a pénztártagok magánnyugdíjpénztári tagsága jogosultságának megállapításához, ellenõrzéséhez a következõ adatokat szolgáltatja:

a) a biztosított személyes adatai a TAJ szám megjelölésével,

b) a biztosítási jogviszony kezdete,

c) a foglalkoztató azonosító adatai."

17. §

(1) A Tbj. 49. §-ának (2) bekezdése a következõ g) ponttal egészül ki:

/ (2) A fizetésre kötelezett bejelenti:/

"g ) az egyéni vállalkozó, ha magánnyugdíjpénztár tagja, a tagságának kezdõ idõpontját, illetõleg azt a tényt, hogy pályakezdõnek minõsül."

(2) A Tbj. 49. §-ának (7) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(7) A cégbíróság, illetve a gazdasági kamara az erre a célra szolgáló számítógépes rendszer útján közli az igazgatási szervvel a (2) bekezdésben megjelölt adatokat. Az igazgatási szerv a cégbírósággal, illetõleg a gazdasági kamarával - az adatok beérkezését követõen haladéktalanul - számítógépes rendszer útján közli a folyószámlaszámot, a (6) bekezdés c) pontja szerinti esetben a fizetésre kötelezettet pedig a nyomtatvány beérkezését követõen értesíti folyószámlaszámáról. A gazdasági kamara - a 6. § c) pontja szerinti esetben az illetékes igazgatási szerv - az Állami Pénztárfelügyelet részére közli a (2) bekezdés a), b) és g) pontjában foglalt adatokat. Az adatközlés módjára vonatkozóan az Állami Pénztárfelügyelet a gazdasági kamarával és az illetékes igazgatási szervvel megállapodást köt."

18. §

A Tbj. 50. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

"50. § (1) A foglalkoztató a biztosítottnak a tárgyhónapban kifizetett (juttatott), járulékalapot képezõ jövedelem után köteles a járulékok alapját és összegét megállapítani, a biztosítottat terhelõ járulékot levonni, a tárgyhavi járulékokat a tárgyhónapot követõ hónap 12. napjáig az illetékes igazgatási szervnek a (2) bekezdés szerint bevallani és befizetni. A tárgyhavi jövedelem kifizetéssel egyidejûleg a foglalkoztató a biztosítottat írásban tájékoztatja az utána fizetett társadalombiztosítási járulékról, baleseti járulékról és egészségügyi hozzájárulásról, a tõle levont nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékról, valamint a tagdíj összegérõl.

(2) A foglalkoztató havonta, a tárgyhónapot követõ hónap 12-éig összesítõ bevallást teljesít az illetékes igazgatási szervhez. A bevallásnak tartalmaznia kell:

a) a biztosítottat terhelõ nyugdíjjárulék, az egészségbiztosítási járulék,

b) a foglalkoztatót terhelõ:

ba) nyugdíjbiztosítási járulék, egészségbiztosítási járulék,

bb) a baleseti járulék,

bc) táppénz hozzájárulás

alapját és összegét;

c) a társadalombiztosítási kifizetõhelyet fenntartó és társadalombiztosítási ellátást folyósító foglalkoztató esetén az általa a tárgyhónapban kifizetett társadalombiztosítási, valamint a társadalombiztosítási szervek hatáskörébe utalt egyéb ellátás összegét;

d) a tárgyhónapban külön jogszabály alapján az ellátás után a kifizetõhely fenntartóját megilletõ költségtérítés összegét;

e) a jogi személy felelõsségvállalásával mûködõ gazdasági munkaközösség által a gazdálkodó szervezethez befizetett járulékok alapját és összegét.

(3) A társadalombiztosítási kifizetõhelyet fenntartó foglalkoztató a bevallásban szereplõ járulékok terhére az általa folyósított társadalombiztosítási ellátásokat, valamint a társadalombiztosítási szervek hatáskörébe utalt egyéb ellátás összegét, és a kifizetõhely fenntartóját megilletõ költségtérítés összegét elszámolja és a különbözetet fizeti meg. A bevallásban feltüntetett ellátás az illetékes igazgatási szerv által folyósított ellátásnak minõsül, a folyósítás idõpontjának a fizetési kötelezettség teljesítésének határidejét kell tekinteni.

(4) Amennyiben a társadalombiztosítási kifizetõhelyet fenntartó és társadalombiztosítási ellátást folyósító foglalkoztató által folyósított ellátás a tárgyhónapban fizetendõ járulékok összegét meghaladja, a különbözet megtérítését a foglalkoztató - választása szerint - igényelheti az illetékes igazgatási szervtõl, vagy a következõ hónap(ok)ban fizetendõ járulékok összegénél érvényesítheti. Az illetékes igazgatási szerv a megtérítési igényt a benyújtástól számított 15 napon belül köteles teljesíteni.

(5) Az egyéni vállalkozó abban az esetben köteles az összesítõ bevallást benyújtani, ha a járulékalapot képezõ jövedelmének (vállalkozói kivétnek) a havi összege meghaladja a tárgyhónapot megelõzõ hónap elsõ napján érvényes minimálbér összegét. Ha az egyéni vállalkozónak e rendelkezés alapján a tárgyhónapban bevallási kötelezettsége nincs, az igazgatási szerv a tárgyhavi járulékfizetési kötelezettséget a tárgyhónapot megelõzõ hónap elsõ napján érvényes minimálbér összegének figyelembevételével határozza meg. Az egyéni vállalkozó nyilatkozhat úgy, hogy a járulékot havonta a tárgyhót követõ hónap 12. napjáig vallja be és fizeti meg.

(6) A 29. § (6) bekezdése szerinti egyéni vállalkozó a társadalombiztosítási járulékot, a nyugdíjjárulékot - közép- vagy felsõfokú oktatási intézmény nappali tagozatán egyidejûleg tanulmányokat folytató egyéni vállalkozó az egészségbiztosítási járulékot is - , illetõleg a kiegészítõ tevékenységet folytató egyéni vállalkozó a baleseti járulékot minden negyedévet követõ hónap 12. napjáig köteles bevallani és megfizetni.

(7) A helyi önkormányzatok nettó finanszírozásában résztvevõ szervek esetében az összesítõ bevallás benyújtási és befizetési határidõ a tárgyhót követõ hónap 20. napja. E határidõ irányadó az elõbbiek szerint meghatározott szervek esetén a magánnyugdíjpénztárakhoz történõ tagdíj bevallási és befizetési kötelezettségre is.

(8) Az összesítõ bevallás, továbbá a magánnyugdíjpénztáraknak megküldendõ bevallás az erre a célra rendszeresített nyomtatványon vagy az igazgatási szerv által a kötelezett rendelkezésére bocsátott számítógépes program felhasználásával elektronikus adathordozón is benyújtható. "

19. §

A Tbj. 51. §-a a következõ (5)-(6) bekezdéssel egészül ki:

"(5) A magánnyugdíjpénztár tag egyéni vállalkozó az 50. § (5)-(6) bekezdése szerint köteles a bevallást benyújtani és a tagdíjat megfizetni. Az egyéni vállalkozó nyilatkozhat úgy a magánnyugdíjpénztárnak, hogy a tagdíjat havonta a tárgyhót követõ hó 12. napjáig vallja be és fizeti meg.

(6) Az illetékes igazgatási szerv a magánnyugdíjpénztártól érkezett megkeresés alapján lefolytatott eljárásával összefüggésben, az eljárás lefolytatásának eredményeként megállapított elmaradt járulék illetve magánnyugdíjpénztári tagdíjkövetelés kapcsán befolyt összeget a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai és az érintett magánnyugdíjpénztárak között a követelés arányában osztja meg."

20. §

A Tbj. 52. §-a a következõ (8) bekezdéssel egészül ki:

"(8) Ha a biztosított mulasztásából eredõen a foglalkoztató nem, vagy nem megfelelõ összegben vonta le az egészségbiztosítási- és nyugdíjjárulékot, valamint a magánnyugdíjpénztári tagdíjat, azt a tudomására jutás idõpontjától számított 30 napon belül a munkabérbõl történõ levonásra vonatkozó szabályok szerint a biztosított munkabérébõl vagy egyéb juttatásából levonhatja."

21. §

A Tbj. 53. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) Az igazgatási szerv a járulék fizetésére kötelezettet folyószámlájának augusztus 31-i egyenlegérõl október 31-ig értesíti, ha a tartozásának vagy túlfizetésének összege az 1000 forintot meghaladja. Az 1000 forintot meghaladó tartozás esetén a felszámított késedelmi pótlékot külön ki kell mutatni."

22. §

(1) E törvény 1999. január 1-jén lép hatályba. Ezzel egyidejûleg a Tbj. 34. §-ának (10) bekezdése, a 39. § (2) bekezdésének utolsó mondata hatályát veszti.

(2) A hatályba lépéssel egyidejûleg a 4. § c) pontja 6. alpontjának számozása 7. alpontra, 7. alpontjának számozása pedig 6. alpontra, a 6. alpont szövegében a "az 1-5. pontban" szövegrész "az 1-6. pontban" szövegrészre változik, a 34. § (1) és (4) bekezdésében a "31 százalékos" szövegrész helyébe "30 százalékos", a 39. § (2) bekezdésében a "11,5 százalékának" szövegrész helyébe a "11 százalékának" szövegrész lép.

(3) Az e törvényben elõírt járulék bevallási és befizetési kötelezettséget elsõ alkalommal az 1999. január hónapra vonatkozó elszámolásra kell alkalmazni.

(4) Az e törvény 2. §-a szerinti szabályokat az 1998. december 31-ét követõen megállapított és kifizetett végkielégítések esetében kell alkalmazni.

(5) 2000. január 1-jétõl az összesítõ bevallás mellett a foglalkoztató mellékletben köteles bejelenteni az egyes biztosítottól levont járulékok alapját, azok összegeit, valamint a biztosított nevét, TAJ-számát, továbbá a biztosított pénztártagsága esetén ennek tényét.

(6) A Tbj. 34. § (1) bekezdésének rendelkezésétõl eltérõen a foglalkoztató által külföldön foglalkoztatott biztosított esetében a foglalkoztatás 1996. december 31-e és 1999. január 1-je közötti idõtartamának szolgálati idõként történõ elismerésére a foglalkoztató, illetve a biztosított megállapodás alapján vállalhatja az említett idõszakban érvényes mértékû nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulék egyösszegû, utólagos megfizetését. A nyugdíjbiztosítási és a nyugdíjjárulék alapját a Tbj. 4. § k) pontjának az e törvény 1. § (2) bekezdésében megállapított 2. alpontja alkalmazásával meghatározott összeg képezi. A szolgálati idõ elismerésére és a nyugellátás alapjául szolgáló kereset figyelembevételére a Tny. és végrehajtási rendelete vonatkozó rendelkezései az irányadók azzal, hogy a nyugellátás alapját képezõ kereset meghatározásánál azt az összeget kell figyelembe venni, amely után a nyugdíjbiztosítási és a nyugdíjjárulék fizetés megtörtént. A megállapodás megkötésére és a járulékfizetés egyösszegû utólagos teljesítésére 1999. június 30. napjáig van lehetõség. A megállapodás megkötését a foglalkoztató székhelye szerint illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatóságnál (kirendeltségnél), a Vasutaknál, a MÁV Rt. Nyugdíjigazgatóságnál lehet kezdeményezni.

(7) A foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 40. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A munkaadó a munkavállaló részére munkaviszonya alapján kifizetett és elszámolt bruttó munkabér, illetmény (kereset), valamint végkielégítés, jubileumi jutalom, a betegszabadság idejére adott díjazás, továbbá a személyi jövedelemadó köteles természetbeni juttatás, étkezési hozzájárulás, üdülési hozzájárulás és a munkaviszony keretében biztosított cégautó adójának 25 százaléka után 3 százalék munkaadói járulékot köteles fizetni."

(8) A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben szabályozza a Tbj. 24. §-ának (4) és (5) bekezdésében, a 25/A. §-ában, a 33. § (2) bekezdésében, a 34. § (6) bekezdésében, az 51. § (6) bekezdésében, valamint e törvény 22. §-ának (6) bekezdésében foglaltakra vonatkozó részletes szabályokat.

A Kormányprogram kiemelt feladatnak tekinti az élõmunkaterhek csökkentését, az arányosabb közteherviselés megvalósítását.

E célok érdekében 1999-tõl

• a munkáltatók társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettsége a jelenlegi 39%-ról 33%-ra csökken. Ezen belül: az egészségbiztosítási járulék a 15%-ról 11%-ra, a nyugdíjbiztosítási járulék 24%-ról 22%-ra,
• az egészségügyi hozzájárulás összege 2.100.-Ft/fõrõl 3.600.-Ft-ra emelkedik,
• a munkáltatók Munkerõpiaci Alaphoz történõ hozzájárulása 4%-ról 3%-ra csökken.

A korábban kihirdetett törvényi rendelkezések alapján 1999. január 1-jétõl az egyéni nyugdíjbiztosítási járulék 7%-ról 8%-ra növekszik (melybõl magánnyugdíjpénztári tagság esetén 7% a tagdíj, 1% pedig a társadalombiztosítási nyugellátás egyéni fedezete).

A javasolt változások a foglalkoztatók terheit éves szinten 115 milliárd forinttal csökkentik. A csökkenés a 10 fõ, vagy afölötti munkavállalót foglalkoztató gazdálkodó szervezeteknél jelentkezik. Az egyéni vállalkozóknál és a 10 fõnél kisebb szervezeteknél tehernövekedés nem történik. A javaslat az 1999. évben várható minimálbérnél ( 22.600 Ft) némileg alacsonyabb szinttõl, 21.500 Ft-os keresettõl már garantálja, hogy a munkáltatói terhek csökkennek. Ez a megoldás a foglalkoztatók szinte teljes körére kedvezõbb hatású, mint az ez évi szabályozás. Tehernövekedés csak a minimálbér alatti foglalkoztatásnál jelentkezik, (pl. 6 ezer Ft alatti kereseteknél 1.500 Ft-tal kell többet fizetni, és 18 ezer Ft-os kereseteknél 700 Ft havonkénti többlet-teher. Ez a többlet-teher összesen mintegy 50 ezer fõ vonatkozásában jelenik meg. Természetesen azok a foglalkoztatók, akik számára az új szabályozás az ez évihez képest többletfizetési kötelezettséget jelent - 1997-98. évhez hasonlóan - a Munkaerõpiaci Alapból, a gazdasági, valamint a szociális és családügyi miniszter együttes rendeletében meghatározásra kerülõ feltételekkel ellentételezésben részesülnek.

A törvényjavaslat e fõ célkitûzéseken túl rendezni kívánja az 1998. január 1-jén hatályba lépett új törvényi szabályozás alkalmazása során felmerült végrehajtási problémákat is.

A jogalkalmazást segítõ módosítások mellett a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai bevételeinek értékmegõrzését és a biztosítási elv erõsítését szolgáló módosítási javaslatokat is tartalmaz a tervezet.

A javaslat mellékletét képezi a tervezett változtatások hatásait bemutató tájékoztató, valamint a végrehajtási rendelet tervezete.

Az 1. §-hoz:

A Tbj. 4. §-ának d) pontja pontosításra kerül, társas vállalkozónak minõsül az elõtársaságként mûködõ közös vállalat és egyesülés tagja is.

Jelenleg a Magyar Köztársasággal kettõs adózást kizáró egyezményt kötött országokban dolgozó magyar állampolgárok bár biztosítottnak minõsülnek, személyi jövedelemadó elõleg alap hiányában mégsem fizettek járulékot. Ugyanakkor járulékalap hiányában csak az ellátások szûk körére jogosultak. Ezen változtat a törvényjavaslat szerinti azon rendelkezés, amely meghatározza a járulékalapot az esetben is, ha az, az általános szabályok alkalmazásával nem tehetõ meg. A javaslat szerint ilyenkor a munkaszerzõdésben meghatározott személyi alapbért kell figyelembe venni.

A törvényjavaslat az igazgatási szerv fogalmát - összefüggésben az adózás rendjérõl szóló 1990. XCI. törvény módosításával - kiegészíti az állami adóhatósággal. Ez annál is inkább indokolt mivel 1999. január 1-jétõl az állami adóhatóság veszi át a társadalombiztosítási szervektõl a járuléktartozás beszedésével, behajtásával, a járulékkötelezettség bevallásának ellenõrzésével összefüggõ feladatokat.

A 2. §-hoz:

A korábbi szabályozáshoz képest változás, hogy a végkielégítéssel szerezhetõ biztosítási és szolgálati idõ legfeljebb 12 hónap lehet.

A 3. §-hoz:

A biztosítás szünetelésének ideje kiegészítésre került az igazolatlan távollét idejével, ugyanakkor rögzítésre került, hogy a sorkatonai szolgálat alatt nem szünetel a biztosítás.

A 4. §-hoz:

Az egészségügyi szolgáltatásra jogosultak köre bõvül a nemzetközi szerzõdés, vagy az Oktatási Minisztérium által adományozott ösztöndíj alapján létesített tanulói hallgatói jogviszonyban álló külföldi állampolgárokkal.

Ugyanakkor a Tbj. 39. § (2) bekezdése szerinti egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezettnek csak az a közeli hozzátartozója lesz ezen állapotból fakadóan egészségügyi szolgáltatásra jogosult, akinek a jövedelme havonta nem haladja meg a tárgyév elsõ napján érvényes minimálbér 30 százalékát.

A 5. §-hoz:

Ez a rendelkezés tartalmazza a foglalkoztatói kör járulékkötelezettség mértékének csökkentését.

Az 6. §-hoz:

A magánnyugdíjpénztári rendszer mûködése során problémaként jelentkezett, hogy amennyiben az önkéntes döntése alapján a magánnyugdíjpénztári rendszerben történõ részvételt választó biztosított a foglalkoztatónál már kimerítette a járulékfizetési felsõ határt, és ezt követõen lép be egy magánnyugdíjpénztárba, akkor a foglalkoztató a társadalombiztosítási nyugdíjjárulékot már egész évre levonta, és a biztosított keresetét elvileg már nem terheli a naptári év végéig nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettség, nincs olyan jövedelem, amely a tagdíjlevonás alapjául szolgálhat.

A javasolt technikai jellegû módosítás az önkéntes döntése alapján magánnyugdíjpénztári rendszert választó természetes személy lehetséges jog- és érdeksérelmének kiküszöbölését célozza azzal, hogy biztosítja az arányos elszámolást, a járulék- és tagdíjfizetés vonatkozásában.

A 7. §-hoz:

A javasolt új rendelkezés megakadályozza, hogy a munkanélküli ellátás mellett legálisan munkát vállaló személy nyugdíjalapját méltánytalanul csökkentse az e munkából származó alacsony jövedelem.

A 8. §-hoz:

Az egyházi személyként és szerzetesrendi tagként szerzett szolgálati idõ költségeit, a javasolt módosítás szerint az egyház közvetlenül köteles viselni a részére juttatott költségvetési támogatásból.

A 9. §-hoz:

Az említett személyi körben a társadalombiztosítási- és a nyugdíjjárulék alapja a ténylegesen elért, járulékalapot képezõ jövedelem.

A 10. §-hoz:

A befizetési határidõ általános módosulásával összefüggésben változtatni kell az egyéni vállalkozó ilyen irányú kötelezettsége teljesítésének idõpontját is.

A 11. §-hoz:

E módosítás egyértelmûvé teszi, hogy a heti 36 órás foglalkoztatást elérõ munkaviszony után kapott végkielégítéssel szerzett biztosítási idõ alatt létesített biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban a biztosítottnak nem kell egészségbiztosítási járulékot fizetnie.

A 12. §-hoz:

A túlfizetést a módosítás következtében a magánnyugdíjpénztár a foglalkoztatón keresztül fizeti vissza a tagnak.

A 13. §-hoz:

A Tbj. 34. § (6) bekezdésének módosításával egyértelmûbbé, pontosabbá válik a rendelkezés.

A Tbj. 34. § (7)-(8) bekezdésének módosítása következtében a Tbj. 11. §-ának hatálya alá tartozó külföldi állampolgáron túl a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkezõ külföldi állampolgár is lehetõséget kap arra, hogy saját maga, valamint házastársa és gyermeke egészségügyi szolgáltatásának biztosítására megállapodást kössön az illetékes egészségbiztosítási szervvel.

A 14. §-hoz:

A rendelkezés alapján a 34. § (2) bekezdése szerint kötött megállapodás alapján jogosult személyekre is a biztosítottakra vonatkozó rendelkezések alkalmazandók, egészségbiztosítási ellátás azonban csak akkor jár - a sürgõsségi egészségügyi szolgáltatás kivételével - ha az igénybevételt megelõzõen már legalább hat havi járulékfizetés történt.

A 15. §-hoz:

A biztosítási elv következetes érvényesítése feltétlenül indokolttá teszi, hogy - az eltartott hozzátartozókon és a kiskorú állampolgárokon kívül - valamennyi egészségügyi szolgáltatásra jogosult személy után járulékfizetés történjen. A nyugdíjasok, a járadékosok és egyéb szociális ellátásban részesülõk, a közép- vagy felsõfokú oktatási intézményben tanuló 18 évesnél idõsebb állampolgárok, a sorkatonák, a szociálisan rászorultak és a fogva tartottak körében az egészségügyi szolgáltatás fedezeténél az állami kötelezettségvállalásnak kell érvényesülnie, ezért a járulékfedezetet a központi költségvetés az egészségügyi hozzájárulás bevételeinek átadásával teljesíti. A módosítás lehetõséget ad arra, hogy a 39. § (2) bekezdésben említett személyeket terhelõ járulékfizetési és bejelentési kötelezettséget más szerv, vagy személy átvállalhassa.

A 16. §-hoz:

A módosítással az Állami Pénztárfelügyelet is lehetõséget kap arra, hogy az adatok kezelésével más szervet is megbízhasson.

Ugyanakkor rögzítésre kerül, hogy az illetékes igazgatási szervnek milyen adatokat kell szolgáltatnia az Állami Pénztárfelügyelet részére a pénztártagok magánnyugdíjpénztári tagsága jogosultságának a megállapításához.

A 17. §-hoz:

Az egyéni vállalkozó magánnyugdíjpénztári tagságának az igazgatási szervhez történõ bejelentését pontosítja.

Elõírja továbbá, hogy a gazdasági kamara, illetõleg az igazgatási szerv mely adatokat köteles közölni az Állami Pénztárfelügyelettel.

A 18. §-hoz:

A rendelkezés szerint a foglalkoztatónak a járulékot a tárgyhónapot követõ hónap 12. napjáig kell bevallani és befizetni.

Az egyéni vállalkozó csak abban az esetben köteles az összesítõ bevallást benyújtani, ha a vállalkozói kivétjének összege meghaladja a minimálbér összegét.

Az összesítõ bevallás nyomtatványon, vagy számítógépes adathordozón is benyújtható.

A legalább heti 36 órás munkaidõvel járó munkaviszony mellett egyéni vállalkozói tevékenységet folytató vállalkozónak, a közép-, vagy felsõfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató egyéni vállalkozónak, valamint a kiegészítõ tevékenységet folytató egyéni vállalkozónak negyedévenként kell bevallást benyújtani.

A 19. §-hoz:

Rendezi az egyéni vállalkozónak a magánnyugdíjpénztárhoz teljesítendõ bevallását és befizetését, rendelkezik továbbá a magánnyugdíjpénztári tagdíj követeléssel kapcsolatban az illetékes igazgatási szerv eljárása során befolyt összeg megosztásáról.

A 20. §-hoz:

Arra az esetre vonatkozóan rendelkezik, ha az egyéni járulékok és a magánnyugdíjpénztári tagdíj levonása a biztosított hibájából nem történt meg.

A 21. §-hoz:

Az igazgatási szerv a járulékfizetésre kötelezettet folyószámlájának egyenlegérõl az eddigi 500 forint helyett 1000 forint tartozás, vagy túlfizetés augusztus 31-i fennállása esetén köteles értesíteni.

A 22. §-hoz

Itt történik rendelkezés a törvény hatálybalépésérõl, illetve néhány jogszabályhely hatályon kívül helyezésérõl, valamint egyes szövegrészek pontosításáról.

Emellett átmeneti rendelkezést is tartalmaz: a végkielégítések, illetve a külföldön foglalkoztatottak vonatkozásában.

A külföldön foglalkoztatottak esetében - választás alapján - lehetõséget kíván biztosítani, hogy amennyiben a foglalkoztató, vagy a foglalkoztatott megfizeti a nyugdíj, és nyugdíjbiztosítási járulékot, akkor szolgálati idõt szerezhet az 1996. december 31. és 1999. január 1-je közötti idõszakra is. Az ilyen irányú igény legkésõbb 1999. június 30-áig terjeszthetõ elõ, a járulékok egyösszegû, utólagos megfizetése esetén.

Változást javasolunk a munkaadói járulékfizetési kötelezettséget szabályozó 1991. évi IV. törvényben is. Egyrészt a munkaadói járulék mértéke az eddigi 4 százalékról 3 százalékra csökken, másrészt ezzel egyidejûleg szélesedik az a jövedelmi kör, amely után e fizetési kötelezettség fennáll.

Az alábbi táblázat mutatja be a munkaadói kötelezettségeket a ma hatályos törvényi rendelkezések szerint, illetve az 1999-tõl javasolt változások alapján:

A számításokban figyelembe vettük azt a havi bruttó kereset nagyságot, ahol az összes teher nem változik a jövõ évi szabályok alkalmazásánál. Ezen kereseti szint alatt a munkáltatói terhek növekednek, míg e fölött csökkennek. Ez a keresetnagyság úgy határozható meg, hogy a keresetarányos (százalékkulccsal kifejezhetõ) terhek csökkenése (43 % -- 36 % = 7 %) mikor egyenlíti ki a fix összegû egészségügyi hozzájárulás növekedését (3 600 Ft - 2 100 Ft = 1 500 Ft).

Néhány konkrét keresetnagyságon bemutatva a terhek a következõképpen alakulnak: