Az Eb.tv. 22. § -ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(1) A járóbeteg szakellátásra, a fekvőbeteg gyógyintézetbe, továbbá gyógyászati ellátásra, rehabilitációra beutalt biztosítottat utazási költségeihez támogatás illeti meg, ha a beutalás a biztosított ellátására területileg kötelezett, illetve szakmailag indokolt esetben a biztosított lakóhelyéhez (tartózkodási helyéhez) legközelebb eső, megfelelő feltételekkel rendelkező egészségügyi szolgáltatóhoz történik. Utazási költségtérítésre jogosult az orvosszakértői vizsgálatra beutalt vagy berendelt biztosított is.”

Az Eb.tv. 27. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép és egyidejűleg a jelenlegi (3) bekezdés számozása (4) bekezdésre változik:

“(3) A (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően a közszolgálati vagy közalkalmazotti jogviszonyban álló tartósan külföldön foglalkoztatott biztosított, a vele együtt külföldön tartózkodó házastársa és gyermeke által indokoltan igénybe vett egészségügyi ellátás külföldön felmerült és igazolt költségének 85 százalékát az illetékes MEP megtéríti.”

“(3) A 27. § szerinti ellátások költségeihez nyújtott támogatás iránti igényt legkésőbb a hazaérkezést követő 30 napon belül kell a jogosult lakóhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) egészségbiztosítási pénztárnál (a továbbiakban: MEP) bejelenteni."

Az Eb.tv. 31. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

“a) a lekötött kapacitáson nyújtandó szolgáltatásokat szakterületenkénti bontásban, a felső határértéket, a területi ellátási kötelezettség és a rendelkezésre állás megjelölésével,”

(1) Az Eb.tv. 36. §-ának (1)-(2) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:

(1) Az Eb.tv. 37. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

“(1) Az egészségügyi szolgáltató megtéríti a kifizetett finanszírozási többletet, ha az ellenőrzés során megállapítják, hogy

c) egy ellátást több vagy magasabb összegű finanszírozásra jogosító jogcímen,

f) a beutalásra jogosult orvos nem a hatályos jogszabályoknak megfelelően járt el az egészségügyi szolgáltatások rendelésénél és ezzel az E. Alapnak kárt okozott.”

“(7) Ha a nem finanszírozott egészségügyi szolgáltató a tevékenysége során az egészségügyi szolgáltatások rendelésénél nem a hatályos jogszabályoknak megfelelően jár el és ezzel az E. Alapnak kárt okoz, a MEP jogerős határozata alapján köteles a kár értékének megfelelő összeget megtéríteni.

(8) Az (1), a (4) és a (7) bekezdések szerinti követelés összege után a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő összeget is meg kell fizetni.”

Az Eb.tv. 47. §-ának (3) bekezdése a következő a) ponttal egészül ki és a jelenlegi a)-b) pontok jelölése b)-c) pontokra változik:

“(1) Annak, aki egyidejűleg több biztosítással járó jogviszonyban kötelezett egészségbiztosítási járulék fizetésére, a táppénz, illetőleg a terhességi-gyermekágyi segély iránti igényét annak a munkáltatónak kell elbírálni és folyósítani, amelyiknél társadalombiztosítási kifizetőhely működik. Több - társadalombiztosítási kifizetőhellyel rendelkező - munkáltató által történő egyidejű foglalkoztatás esetén az elbírálás és a folyósítás az egészségügyi hozzájárulást fizető munkáltatónál történik. Ennek hiányában a Tbj. 5. § (1) bekezdésében említett jogviszonyt létesítő munkáltató székhelye szerint illetékes MEP-nél kell az igényt elbírálni. Az igény elbírálásához a különböző munkáltatók által kiállított munkáltatói igazolást be kell nyújtani.”

Az Eb.tv. 67. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"67. § A foglalkoztató köteles megtéríteni az üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedés miatt felmerült egészségbiztosítási ellátást, ha a baleset annak a következménye, hogy ő vagy megbízottja a reá nézve kötelező munkavédelmi szabályokban foglalt kötelezettségének nem tett eleget, illetőleg ha ő vagy alkalmazottja (tagja) a balesetet szándékosan idézte elő."

"68. § (1) Aki az egészségbiztosítási ellátásra jogosult betegségéért, keresőképtelenségéért, munkaképesség-csökkenéséért vagy haláláért felelős - kivéve a 67. § -ban meghatározott esetet -, köteles az emiatt nyújtott egészségbiztosítási ellátást megtéríteni. A megtérítési kötelezettség olyan mértékben áll fenn, amilyen mértékben a felelősség megállapítható.

Az Eb.tv. a következő 68/A. § -sal egészül ki:

"68/A. § A 67-68.§ -ok alapján megtérítésre kötelezett a ténylegesen megállapított és folyósított egészségbiztosítási ellátásért, valamint az egészségbiztosítás keretében igénybe vett, finanszírozott egészségügyi szolgáltatásért felelős. A megtérítés összege nem csökkenthető azért, mert az ellátásban részesülőt egyéb címen is megilletné egészségbiztosítási ellátás."

a) a 66. § szerinti visszafizetésre kötelező határozattal, illetőleg megtérítésre kötelező fizetési meghagyással,

b) a 67-68.§ -ok szerinti megtérítésre kötelező fizetési meghagyással

(2) A 66-68. § -okon alapuló követelés a felvett ellátás kifizetésétől, illetőleg az egészségügyi vagy baleseti egészségügyi szolgáltatás igénybe vételétől számított öt éven belül érvényesíthető. Ha a követelésre alapot adó magatartás a bíróság jogerős ítélete szerint bűncselekmény, a követelés öt éven túl is érvényesíthető mindaddig, amíg a büntethetőség el nem évül.

(3) A jogalap nélkül felvett pénzbeli ellátás és baleseti táppénz visszafizetésére kötelező határozatot az a szerv hozza, amely az ellátást folyósította. A 66.§ -on alapuló megtérítésre kötelező fizetési meghagyást a foglalkoztató vagy egyéb szerv székhelye (telephelye) szerint illetékes MEP, illetőleg a Vasutas Társadalombiztosítási Igazgatóság hozza. Ez utóbb említett igazgatási szerv illetékes a visszafizetésre kötelező határozat kiadására is, ha a visszafizetési kötelezettség mellett a foglalkoztató vagy egyéb szerv (személy) megtérítési kötelezettsége is megállapítható.

(4) A 67.§ -on alapuló fizetési meghagyást a foglalkoztató székhelye szerint illetékes MEP, illetőleg a Vasutas Társadalombiztosítási Igazgatóság hozza.

“73. § A baleseti járadékkal összefüggő felelősség érvényesítésére a Tny.-nek a nyugellátásokkal kapcsolatos felelősségi szabályait kell alkalmazni azzal, hogy a visszafizetéssel, illetőleg megtérítéssel kapcsolatos feladatokat az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek látják el.”

Az 1998. január 1-jétől hatályos, a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény rendező elve a kockázatközösség, amely alapján minden Magyarországon élő magyar állampolgár, vagy saját befizetéseivel vagy a szolidaritás elvén jogot szerez a kötelező egészségbiztosítás egészségügyi szolgáltatásaira. Az e körön kívüli ellátások (pénzbeli és baleseti ellátások) járulékfizetés mellett igényelhetők.

A 18. életév betöltése után középiskola, illetve szakiskola nappali tagozatán tanulmányokat folytató tanulók részére is indokolt biztosítani a teljes körű fogászati alap- és szakellátásra való jogosultságot.

A jelenlegi szabályozás szerint a biztosítottnak az ellátására területileg kötelezett egészségügyi szolgáltatóhoz történő beutalás esetén jár utazási költségtérítés. Számos esetben előfordul, hogy a szakmai feltételek hiánya miatt a területileg kötelezett egészségügyi szolgáltatónál nem biztosítható a beteg ellátása. Ilyen esetekben is lehetővé kell tenni, hogy a biztosított jogosult legyen - a lakóhelyéhez legközelebb eső, megfelelő feltételekkel rendelkező egészségügyi szolgáltatóhoz való beutalás esetén - utazási költségtérítésre.

Egyben lehetővé kell tenni, hogy nemcsak egészségbiztosítási ellátási igény, hanem a rokkantság elbírálásához szükséges orvosi vizsgálatra való berendelés esetén is járjon utazási költségtérítés.

A jelenlegi szabályozás nem tartalmaz rendelkezést a tartósan külföldön foglalkoztatott, közszolgálati vagy közalkalmazotti jogviszonyban álló külföldön igénybe vett egészségügyi ellátásának költségtérítésére. Indokolt e szabállyal a törvény kiegészítése.

Külföldön történő gyógykezeléshez nyújtandó támogatási igény előterjesztésére a törvény a hazaérkezéstől számítva 15 napot biztosít. A gyakorlati tapasztalatok alapján indokolt e határidő meghosszabbítása 30 napra.

Az egészségügyi szolgáltatókkal kötött kapacitáslekötési szerződésekben - a visszaélések elkerülése érdekében - szükséges a felső határérték meghatározása is.

A jelenlegi szabályozás nem rendelkezik kellően az egészségügyi szolgáltatók megtérítési kötelezettségéről, a többletfinanszírozási igény elszámolása, illetve az E. Alapnak való károkozás esetén. Az elszámolási fegyelem megszilárdítása érdekében szükséges egyrészt garanciális szabály beépítése, másrészt annak kimondása, hogy a szolgáltatónak meg kell térítenie a követelés után járó mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő összeget is.

A gyakorlati tapasztalatok az mutatják, hogy indokolt a gyógyulásukat felróható magatartásukkal késleltetők táppénzének megvonására vonatkozó korábbi szabályozás beépítése a törvénybe.

A módosítás értelemzavaró megfogalmazás pontosítását szolgálja.

A gyakorlati tapasztalatokra tekintettel az egészségbiztosítási ellátásokért való felelősség megállapításának hatásköri és illetékességi szabályait annak egyértelmű alkalmazása érdekében pontosítani kell, továbbá ki kell egészíteni a megtérítés részletes törvényi szabályait.