1-3. §-hoz

A törvény és az 1. számú melléklete a fõösszegeket, a hiányt, a kiadások és a bevételek fejezetek, címek, alcímek, elõirányzat-csoportok és kiemelt elõirányzatok szerinti bontását, és a központi költségvetés bel- és külföldi adósságállományának törlesztésével kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazza.

4. §-hoz

Az Országgyûlés ebben a paragrafusban felhatalmazza a pénzügyminisztert, hogy a törvényben jóváhagyott hiányt finanszírozza és az államadósságot kezelje. A megadott felhatalmazás a korábban alkalmazott részletes elõírásokkal szemben tág értelemben ad államadósság kezelési mûveletekre felhatalmazást, hiszen az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 14. §-a szabályozza az államadósság egészének alakulását. A költségvetési év elõtt és az év folyamán azonban nem lehet merev részletes elõírásokkal szabályozni a végezhetõ mûveleteket, hiszen az adósságkezelés tényleges lehetõségeit nagy részben az állampapír-piac aktuális helyzete is befolyásolni fogja. Az adott évi részletes mûveletekrõl ezen felhatalmazás alapján majd a költségvetési év lezárása után számol be a pénzügyminiszter.

A Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény az éves költségvetési törvény feladatául írja elõ a Magyar Nemzeti Bank által 1991. elõtt nyújtott kedvezményes kamatozású hitelek kamatának meghatározását.

5. §-hoz

E paragrafus szabályozza azt az összeget, amely céltartalékként az 1999. évben megvalósuló létszámcsökkenésekkel összefüggõen az egyszeri kifizetésekkel kapcsolatos többletkiadások részbeni fedezetére szolgál. A céltartalék csak a központi költségvetési szerveknél használható fel, de egyes feltételek bekövetkeztével még meghatározott központi költségvetési szervek sem vehetik igénybe e forrást.

A Magyar Televízió Rt. és a Magyar Rádió Rt. - korábban költségvetési intézményként mûködõ szervek - által jelzett mûködés-racionalizálás várhatóan leépítésekkel jár. Az ezzel kapcsolatos egyszeri személyi kifizetésekre forrást kell biztosítani, azonban indokolt azt a pénzügyminiszter által meghatározandó feltételekhez kötni.

6. §-hoz

A privatizáció folyamata, az állam tulajdonában lévõ vállalkozói vagyon magántulajdonba juttatása 1998. év végére nagyrészt megvalósult, amelynek következtében az értékesítésbõl származó bevételek nagyságrendje csökken. Ebbõl eredõen az ÁPV Rt. 1999. évben a központi költségvetés részére mindösszesen 8 000 millió forintnyi privatizációs befizetést teljesít. Az ezt meghaladó bevétel a törvény 11. számú mellékletében részletezett ráfordítási elõirányzatok teljesítése után a korábbi évekhez hasonlóan az államadósság törlesztésére szolgál.

A privatizációs bevételeknek kell fedezetet teremteniük egyrészt a privatizációs törvény elõírásaiból adódó, valamint a szerzõdéses kötelezettségekbõl fakadó kifizetések teljesítésére, továbbá olyan állami feladatok ellátására is, mint a területfejlesztés, a környezeti károk elhárítása, valamint az agrárreorganizáció támogatása.

1999. évtõl kezdõdõen az ÁPV Rt.-hez kerülnek a korábban a Pénzügyminisztérium kezelésében lévõ társaságok és pénzintézetek is, így az ezekben megtestesülõ állami tulajdonrész utáni hozadék, illetve az ezek értékesítésébõl származó bevétel szintén az ÁPV Rt.-n keresztül érkezik a költségvetésbe. A nem az ÁPV Rt. rendelkezési körébe tartozó társaságok állami tulajdonlásával összefüggõ bevételek szintén a központi költségvetést illetik.

Itt szerepel az ÁPV Rt. és a Honvédelmi Minisztérium között 1999. évben lezajlott pénzügyi tranzakció lezárását célzó rendelkezés is, amelynek alapján a HM-nek teljesítenie kell azon ingatlanok átadását, amelyek vételárát az ÁPV Rt. megelõlegezte.

7. §-hoz

Ebben a §-ban az Országgyûlés felhatalmazza a Kormányt arra, hogy az ÁPV Rt. vagyonkezelésében lévõ eddig nem értékesített, illetõleg nem értékesíthetõ ingatlanokat, valamint a volt szovjet laktanyákat foglalkoztatáspolitikai, szociálpolitikai, ifjúságpolitikai és iparfejlesztési célok megvalósulásának érdekében - eseti döntéssel - térítésmentesen a helyi önkormányzat tulajdonába adhassa.

8. §-hoz

A központi költségvetési szerv vagyonkezelésében lévõ ingatlan értékesítésének ellenértékébõl javaslatra a pénzügyminiszter határozhatja meg jogcímenként a költségvetési szerv által - a teljesítendõ köztartozás és a költségek kiegyenlítését követõen - az építési-beruházásra, ingatlanvásárlásra, felújításra és rekonstrukcióra felhasználható összeget. A törvény fõszabályként azt állapítja meg, hogy a központi költségvetési szerv vagyonkezelésében lévõ ingatlan értékesítésébõl származó ellenértéknek a központi költségvetési szervet megilletõ bevételhányada nem lehet a köztartozásokkal és az értékesítés költségével csökkentett ellenérték 50%-nál alacsonyabb. Ez a szabály nem vonatkozik a Honvédelmi Minisztériumra, amely az ismert okok miatt a vagyonkezelésében lévõ ingatlanok ellenértékét köztartozásai kiegyenlítését követõen teljes egészében felhasználhatja.

Ugyancsak kivétel a fõszabály alól az Egészségügyi Minisztérium is, amely kormányzati beruházási céljainak megvalósítására befolyó ellenértéket 2500 millió forint értékhatárig a köztartozásai kiegyenlítését követõen a meghatározott kiemelt elõirányzatainak növelésére használhatja fel.

E paragrafus eleget tesz annak is, hogy az államháztartásról szóló törvény 108. §-a értelmében a költségvetési törvényben kell meghatározni a behajtásra nem kötelezett kisösszegû követelések értékhatárát is.

Az államháztartásról szóló törvény csak nyilvános versenytárgyalás alkalmazásával teszi lehetõvé a költségvetési szervek ingatlan-elidegenítését. A Magyar Honvédség szervezeti átalakulásával összefüggésben még mindig jelentõs mértékû ingatlanvagyon értékesítésére kerül sor. Ezért célszerû, hogy a Kormány olyan jogosultságot kapjon, amely eseti döntésekkel lehetõvé teszi - az ingatlan nyilvános versenytárgyaláson történõ értékesítésének eredménytelensége esetén - a paragrafusban meghatározott célokra a Honvédelmi Minisztérium részérõl történõ ingatlanátadást. Az így sem hasznosítható ingatlanokat - tekintettel arra, hogy ezek hasznosítására egyelõre más megoldás nincs - a Kincstári Vagyoni Igazgatóságnak kell 1999. december 1.-éig átadni. E határidõ elõtt is a Honvédelmi Minisztérium a hatékony értékesítés érdekében a KVI részére 9 milliárd forint értékben átadhat honvédelmi célra már nem hasznosítható ingatlanokat. A törvény meghatározza, hogy ezen ingatlanok az értékesítését követõen az ellenértéket a Honvédelmi Minisztérium részére 30 napon belül át kell adni.

A Kormány jogosult határozattal a kormányzati célprogram keretében létrejött szennyvíztelepek állami tulajdonban lévõ forgalomképes részének ingyenes önkormányzati tulajdonba adására.

Az elmúlt évhez hasonlóan a MÁV Rt. stabilizálása, a lecsökkent fuvarozási igényekhez való igazodás indokolttá tesz - egyéb intézkedések mellett - létszám-racionalizálást is. A tevékenység egyes területein és egyes szervezeti egységeknél az ehhez szükséges mûszaki fejlesztést támogatja az állam.

9. §-hoz

A Kincstári Vagyoni Igazgatóság vagyonkezelésében lévõ kincstári vagyon hasznosításából, illetõleg értékesítésébõl származó nettó bevétel felhasználását e paragrafus a központi költségvetés központosított bevételéül jelöli meg. A javaslat szerint a KVI az ily módon szerzett bevételébõl 1200 millió forintot fordíthat a vagyonhasznosítással, illetve a vagyongazdálkodással kapcsolatos állami feladatellátással összefüggõ feladataira.

10. §-hoz

A központi költségvetési szervek vállalkozási tevékenységébõl származó eredményükbõl a társasági adónak megfelelõ mértékkel (18 %) csökkentett részt használhatják fel, az alaptevékenység ellátásához felhasznált eredményt befizetési kötelezettség pedig nem terheli.

11. §-hoz

Az ebben a paragrafusban felsorolt bevételek eredeti elõirányzatot meghaladó többletének 50 %-a elszámolható saját bevételként, 50 %-a pedig a központi költségvetés központosított bevételét illeti. E paragrafusban sorolja fel a javaslattevõ az e szabály alóli kivételeket (teljes összegében felhasználható többletbevételek) és ugyancsak itt kerül rögzítésre a vonatkozó elõirányzat változtatásának, illetõleg módosításának határideje.

12. §-hoz

Ez a rendelkezés központi elvonást ír elõ a központi költségvetési szervek részére az e paragrafusban meghatározott bevételeik körében. Ezzel eleget tesz az államháztartásról szóló törvény azon rendelkezésének, amely szerint egyes bevételek meghatározott hányadát kincstári vagyon - annak használata - utáni részesedés terheli. Ez alól csak néhány országos jelentõségû intézmény képez kivételt. A kötelezettség ezúttal sem vonatkozik az alapvetõ funkciók (oktatás, kollégiumi ellátás, egészségügy stb.) ellátásáért fizetett térítésekre, illeték jellegû bevételekre, felhalmozási célú bevételekre. A kötelezettség alóli mentességeket a felsorolt célok, illetve a mezõgazdasági termékek alacsony jövedelmezõsége indokolják.

13. §-hoz

A felsõoktatási hallgatói normatíva emelésére nincs mód, de a tandíjfizetési kötelezettség eltörlése és az 1998-ban bevezetett lakhatási támogatás fajlagosan 10 %-os emelése miatt ez nem is indokolt. A doktori képzésben résztvevõk normatívája a legkisebb kötelezõ munkabér 1998. évi növekedési ütemével arányosan nõ.

14. §-hoz

A pedagógusképzést folytató felsõoktatási intézmények által fenntartott, valamint a területi közoktatási feladatokat ellátó gyakorlóiskolák és óvodák mûködtetését a közoktatási normatívák kétszeresének megfelelõ összeggel támogatja a központi költségvetés. A kétszeres normatíva a közoktatási alaptevékenység ellátása mellett a pedagógusjelöltek gyakorlati felkészítésével kapcsolatos többletfeladatok finanszírozására szolgál.

15. §-hoz

A fogvatartottak foglalkoztatását - törvényi elõírás szerint - biztosítani kell. A foglalkoztatást túlnyomórészt az e célra létrehozott büntetés-végrehajtási gazdálkodó szervezetek valósítják meg. A különleges munkaerõ foglalkoztatása során a polgári élettõl lényegesen eltérõ, sajátos (biztonsági, õrzési, betanítási, anyag-felhasználási, javítási, karbantartási stb.) többletköltségek merülnek fel, melyek az alaptevékenység összköltségének jelentõs hányadát teszik ki, ezek a gazdálkodás eredményébõl nem fedezhetõk, s ebbõl következõen a gazdálkodó szervezetek fokozott támogatását igénylik.

16-17. §-hoz

A törvényjavaslat ezen szakaszai - a kapcsolódó törvénymellékletekkel együtt - szabályozzák a helyi önkormányzatokat megilletõ állami hozzájárulásokat és támogatásokat, ezen belül tagolva a normatív állami hozzájárulásokat, a felhasználási kötöttséggel járó állami támogatásokat, továbbá a kiegészítõ támogatásokat.

A törvényjavaslat 16. §-a és a 3. sz. melléklete részletesen tartalmazza a normatív állami hozzájárulások jogcímeit és fajlagos összegeit. A közoktatási törvénnyel összhangban szerepelnek a mellékletben a közoktatáshoz kapcsolódó 1999. évi normatív állami hozzájárulások, illetve az egyéb szaktörvényekkel - elsõsorban a szociális ellátásról és a gyermekek védelmérõl szóló törvényekkel - és más jogszabályokkal összefüggõen tartalmazza a melléklet jogcímenként a további normatív állami hozzájárulásokat.

A normatív állami hozzájárulásokat részletesen, önkormányzatonként és jogcímenként a helyi önkormányzatok adatszolgáltatásában szereplõ feladatmutatók és mutatószámok alapján a pénzügyminiszter és a belügyminiszter együttes rendeletben teszi közzé a költségvetési törvény hatálybalépését követõen. Ez szükséges a helyi önkormányzatoknak a költségvetésük megtervezésével kapcsolatos feladataik végrehajtásához, és költségvetésükrõl külön törvényben szereplõ információ- szolgáltatási kötelezettségük határidõben történõ teljesítéséhez. Az együttes rendelet kiadására felhatalmazást ad a 16. §.

Az önkormányzatok központilag szervezett adatszolgáltatása a törvényjavaslat tárgyalásának idõszakában fejezõdik be. A helyi önkormányzatokat megilletõ normatív állami hozzájárulások így a törvényalkotás folyamatában véglegezõdnek.

A törvényjavaslat 17. §-a - a kapcsolódó 5, 7, 8. sz. mellékletekben részletezett jogcímen és jogosultsági feltételekkel - felhasználási kötöttséggel járó állami támogatásokat állapít meg:

A törvényjavaslat 5. számú melléklete tételesen tartalmazza a helyi önkormányzatok által ellátandó egyes feladatok felhasználási kötöttséggel járó támogatásainak igénybevételi keretszabályait és összegeit.

A helyi önkormányzatok színházi támogatásának jogcímeit és összegeit a 7. sz. melléklet részletezi. A támogatás túlnyomó része a színházépület mûködtetéséhez kapcsolódik, további támogatás illeti meg az önkormányzatokat a mûvészeti kiadásokhoz való hozzájárulásként, és pályázati rendszerben részesülhetnek támogatásban az egyéb színházi intézmények és feladatok. Az 1999. évben érvényesülõ színházi támogatás rendszer az elõzõ évhez képest nem változik.

E szakasz tesz javaslatot a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszerérõl szóló 1992. évi LXXXIX. törvény szabályai szerint felhasználható, önkormányzati beruházások címzett és céltámogatására fordítható elõirányzat megállapítására, ezen belül külön is meghatározva az 1999. évben induló új címzett támogatásra fordítható összeget. Ez utóbbi elõirányzat megállapítása feltétele a hivatkozott törvény szerinti céltámogatási rendszer lebonyolításának, és a céltámogatási döntés - keretek között történõ - meghozatalának. A céltámogatásokra vonatkozó döntés ugyanis idõben megelõzi a címzett támogatások elbírálását, és ezért csak így biztosítható a címzett támogatásokra is a szükséges elõirányzat.

Normatív, kötött felhasználású, kiegészítõ támogatást állapít meg a törvényjavaslat a 8. sz. mellékletben a nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozók óvodai nevelése, iskolai nevelése és oktatása, kollégiumi ellátása elõsegítésére, a két tanítási nyelvû oktatáshoz, továbbá ebben a részben szerepel a pedagógusok szakkönyv-, illetve a tanulók tankönyv vásárlására, a pedagógus szakvizsgára és továbbképzésre fordítható, valamint az érettségi és szakvizsga díjakkal összefüggõ támogatás.

Kiegészítõ normatív támogatást tartalmaz a törvényjavaslat körzeti, térségi feladatok jogcím megnevezéssel a közoktatási feladatot elõsegítõ fõvárosi és megyei közalapítványok szakmai tevékenysége, pedagógiai szakszolgálatok támogatására valamint a pedagógiai szakmai-szolgáltatói és szakértõi tevékenység igénybevételéhez.

A helyi önkormányzatok fenntartásában mûködõ hivatásos tûzoltóságok 1999. évi állami támogatásának a fenntartó városok önkormányzatai részére megállapítása a 8. számú melléklet II. részében foglalt több elemes normatíva alkalmazásával, szakmai mutatók felmérése alapján történik. A szabályozás figyelembe veszi a normativitás érvényesítésére a tûzoltóságról szóló törvényben megfogalmazott követelményt, az egyes ellátási körzetekhez tartozó térségek eltérõ természeti és épített környezeti adottságait, a tûzoltó-parancsnokságok jogszabályban megállapított létszámnormatíváját, a szolgálati törvénybõl adódó személyi juttatásokat, továbbá a tûzoltó felszerelések és laktanyák mûködtetéséhez, üzemeltetéséhez kapcsolódó normatív támogatás összegeket határoz meg. Az eltérõ feladatok miatt külön normatívát tartalmaz a 8. számú melléklet a készenléti szolgálattal nem rendelkezõ hivatásos helyi önkormányzati tûzoltóságok személyi és dologi kiadásaira.

A társadalmi-gazdasági infrastrukturális szempontból elmaradott és foglalkoztatási nehézségekkel küzdõ térségek településeinek infrastrukturális felzárkózását, fejlesztését felhasználási kötöttséggel járó, úgynevezett területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú állami támogatás segíti. Az elõirányzat a területfejlesztés fontos térségi eszköze, felhasználásáról - külön jogszabályban meghatározott feltételek szerint - a megyei területfejlesztési tanácsok döntenek. A támogatás fontos szerepet tölt be a vállalkozások helyi infrastrukturális feltételeinek javításában, valamint a céltámogatások igénybevételéhez szükséges saját erõ megteremtésében.

A céljellegû decentralizált támogatás a megyei fejlesztési programokban kiemelt önkormányzati felhalmozási célokra és vis maior esetek felszámolására fordítható területi megkötöttség nélkül, ugyancsak a területfejlesztési tanácsok döntési körében.

E § tartalmaz szabályozást arra, hogy a területfejlesztési tanácsok vis maior tartalékból - meghatározott feltételek mellett - igényelhetnek további összeget természeti és más katasztrófából eredõ károk enyhítésére. Az igények teljesítésérõl az itt szereplõ felhatalmazás alapján a belügyminiszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben dönt.

A törvényjavaslat a központi költségvetési kapcsolatokból származó forrásoknak a helyi önkormányzatok lemondása következtében felszabaduló összegét - kivéve, ha az elõirányzat csökkenés nem helyi önkormányzat részére történt feladatátadással függ össze - az önhibájukon kívül hátrányos helyzetben lévõ önkormányzatok támogatás elõirányzatának, illetve a tartósan fizetésképtelen helyzetbe került önkormányzatok kiegészítõ támogatásának növelésére javasolja felhasználni. Ezáltal a helyi önkormányzatokat megilletõ támogatások továbbra is helyi önkormányzati körben, a legindokoltabb területeken kerülhetnek felhasználásra, a törvényi felhatalmazás alapján.

18. §-hoz

Ezen szakasz - az Ötv. 87. §-ának (1) bekezdésével összhangban - az önhibájukon kívül hátrányos helyzetben lévõ forráshiányos önkormányzatok, valamint külön törvény alapján a tartósan fizetésképtelen helyi önkormányzatok kiegészítõ támogatására tartalmaz szabályozást, valamint megszabja a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásában közremûködõ pénzügyi gondnokoknak fizethetõ díj alsó és felsõ határát. Mindezek feltételrendszerét, az igénylés rendjét, az igények elbírálásának módját a 6. sz. melléklet részletezi. Változás az elõzõ évi szabályozáshoz képest, hogy a társadalmi-gazdasági szempontból elmaradottnak minõsített települések - ilyen jogcímen kapott - személyi jövedelemadóból való részesedése 1999-ben teljes egészében felhalmozási forrásnak tekintendõ. Ez kedvezõen hat az önkormányzat mûködési forráshiány miatti kiegészítõ támogatási jogosultságára. Ezen túlmenõen kisebb módosítást jelent, hogy a elõzõ évben engedélyezett forráskiegészítõ támogatás összegének 60 %-áig, az elõzõ évben ezen a címen támogatásban nem részesült önkormányzat pedig a saját számításai szerinti mûködési forráshiány 60 %-áig elõleget vehet igénybe - a támogatás terhére - elszámolási kötelezettséggel, az év elsõ hét hónapjára. Itt kerül szabályozásra továbbá a forráshiány megállapításához a bevételek számbavételének - ezen belül az adóerõképesség figyelembe vételének - módja, valamint az elismerhetõ kiadások mértéke.

A 18. § (2) bekezdése szabályozza, hogy a fõvárosi kerületi önkormányzatokra vonatkozóan - az Ötv. 87. §-ának (1) bekezdése szerint az önhibájukon kívül hátrányos helyzetben lévõ önkormányzatok támogatását a Fõvárosi Önkormányzat látja el a közgyûlés által szabályozott módon. A Fõvárosi Önkormányzat az Ötv-ben és e törvény 25. §-ában szabályozott jogkörében a központi költségvetési kapcsolatokból származó források tekintélyes részét osztja el a kerületi önkormányzatok részére. Indokolt tehát, hogy a központi költségvetéstõl a Fõvárosi Önkormányzat igényelhet önhibájukon kívül hátrányos helyzetben lévõ önkormányzatokat megilletõ támogatást, de csak abban az esetben, ha a Fõvárosi Önkormányzat és a kerületi önkormányzatok költségvetéseinek összesített adataiból az e törvény 6. számú melléklete szerint számított forráshiány mutatható ki. Az egyes kerületi önkormányzatoknál mutatkozó esetleges forráshiány - az elõbbiek kimutatása nélkül - a Fõvárosi Önkormányzat forráselosztási jogosítványa alapján rendezendõ. Annak során azonban a Fõvárosi Önkormányzat a 6. számú mellékletben lévõ általánosan alkalmazandó szabályoknál szigorúbb feltételeket a kerületi önkormányzatokkal szemben nem támaszthat.

19. §-hoz

Itt kerül meghatározásra, hogy az állami támogatás jogtalan igénybevételéhez kapcsolódó - az Áht.-ban elõírt - kamatfizetési kötelezettség számítása szempontjából mely jogcímek, illetve elõirányzatok együttes összege vehetõ figyelembe a 3. sz. és a 8. sz. mellékletekbõl. Rendelkezést tartalmaz e § a helyi önkormányzatok által fizetendõ fenti és a 6. sz. mellékletben meghatározott kamatok esetében azoknak a központi költségvetésben, a Pénzügyminisztérium fejezetben való elszámolására.

20. §-hoz

A helyi önkormányzatról szóló 1990. évi LXV. törvény alapján a költségvetési törvény e §-a rendelkezik az önkormányzatok költségvetése és a központi költségvetés között megosztásra kerülõ személyi jövedelemadó bevételrõl.

1999. évre a törvény - az 1997. évre bevallott és településre kimutatott - személyi jövedelemadóból a helyi önkormányzatok részére - az 1998. évi 40 % részesedéssel azonos arányban - 40 % átengedést tartalmaz. Az 1997. évre bevallott és településre kimutatott személyi jövedelemadóból 15 % illeti meg közvetlenül a települési önkormányzatokat, további 17,4 % normatívan illeti meg együttesen az önkormányzatokat. Ez utóbbi normatívan átengedett részesedés a 4. sz. melléklet I. részének 2-8. pontjaiban foglalt jogcímek szerint vehetõ igénybe. Ennek keretében:

Normatív mértékek szerint részesednek személyi jövedelemadóból a megyei önkormányzatok, részben az állandó lakosság száma, részben a megyei fenntartású intézményekben ellátottak után, továbbá megilleti a megyei önkormányzatokat egy meghatározott, azonos összegû személyi jövedelemadó is.

A társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott, valamint súlyos foglalkoztatási gondokkal küzdõ - kormányrendeletben meghatározott - települések önkormányzatai a népességszámuk alapulvételével külön kiegészítésre jogosultak a személyi jövedelemadóból, hátrányos helyzetük mérséklésére.

A községek általános feladataik ellátásához azonos összegû személyi jövedelemadóban részesednek.

A települési önkormányzatok a települési igazgatási, kommunális és sport feladatokhoz - a normatív állami hozzájáruláshoz kapcsolódó - kiegészítõ személyi jövedelemadó részesedést kapnak.

A települések a lakott külterülettel kapcsolatos feladatokhoz külön részesednek a személyi jövedelemadóból, a Központi Nyilvántartó és Választási Hivatal által kimutatott külterületi népességszám alapján, azonos fejkvótával. Ez az új forrás elõsegíti az érintett településeknél a külterületen lakó népességgel összefüggõ többletkiadások teljesítését, a kedvezõtlen ellátási körülmények fokozatos javítását.

A pénzbeli és természetbeni szociális és gyermekjóléti ellátásokkal kapcsolatos kiadásaikhoz a személyi jövedelemadóból jelentõs összegben részesednek a települési önkormányzatok. E személyi jövedelemadó részesedés a 4. sz. melléklet 7. pontjában foglalt szociális jellemzõk figyelembe vételével illeti meg az önkormányzatokat. A törvényjavaslat tartalmazza a figyelembe vett jellemzõket, és azok súlyarányait, amelyek együttesen differenciált szociális és gyermekjóléti normatív személyi jövedelemadó részesedést alapoznak meg, illetve eredményeznek.

A lakáshoz jutás és a lakásfenntartás támogatásának feladataihoz - amely eddig a szociális normatíva része volt - személyi jövedelemadó illeti meg a települési önkormányzatokat. E normatív személyi jövedelemadó részesedés nem jár felhasználási kötöttséggel, de közvetlenül megjeleníti a központi költségvetési kapcsolatok lakáscélú részét. A települési önkormányzatokat megilletõ összeg jellemzõ mutatók és azok súlyarányai figyelembe vételével kerülnek meghatározásra.

Az 1997. évre bevallott és településre kimutatott személyi jövedelemadóból 7,6 % az önkormányzatok bevételeiben meglévõ aránytalanság mérséklését szolgálja. A törvényjavaslat 20. §-ának (4) bekezdése és ahhoz kapcsolódóan a 4. sz. melléklet I. részének 1. pontja szabályozza a települési önkormányzatok jövedelem differenciálódásának mérséklésére vonatkozó, a központi költségvetési kapcsolatokból származó források differenciált megállapításának módszerét.

Ennek megfelelõen 1999-ben egyrészt a helyi önkormányzatoknál a jövedelemkülönbségek mérséklését szabályozó eszközök szélesednek, másrészt a személyi jövedelemadó megosztás változik annak érdekében, hogy az önkormányzatok közötti jövedelem differenciáltság az egészséges mértékre mérséklõdjék, és fokozódjék a gyenge jövedelmû háttérrel rendelkezõ önkormányzatok felzárkóztatása. A változás - elsõsorban a növekvõ iparûzési adóra is tekintettel - a kiugró jövedelmek mérséklésére irányul, úgy azonban, hogy a bevételi érdekeltség továbbra is érvényesüljön.

Azoknál a települési önkormányzatoknál, amelyeknél a képzõdés helyén maradó személyi jövedelemadó és - 1999-tõl - az iparûzési adóerõképesség egy fõre jutó együttes összege nem ér el egy meghatározott szintet, a bevétel e szintig kiegészül. Ha azonban az egy fõre jutó összeg e szintet meghaladja, az e fölötti rész - sávosan, korlátokkal - beszámításra kerül a központi költségvetési kapcsolatokból származó forrásokba.

A helyi önkormányzatokat megilletõ személyi jövedelemadó helyi önkormányzatonként és jogcímenként részletezve a pénzügyminiszter és a belügyminiszter együttes rendeletében kerül közzétételre, a normatív állami hozzájárulásokkal egyidejûleg.

A személyi jövedelemadó megosztásával kapcsolatos szabályok, ezen belül az elõzõ évhez képest mutatkozó változások összességükben a helyi önkormányzatoknál a feladat- és a forráselosztás összhangját segítik elõ. A személyi jövedelemadó megosztása a többi forrásokkal, különösen a normatív állami hozzájárulások és támogatások rendszerével együttesen tölti be a helyi önkormányzatok pénzügyi szabályozásának szerepét. Ezért a szabályrendszer a speciális részösszetevõk mellett együttesen, kölcsönhatásban alakítható, illetve értékelhetõ.

21-23. §-hoz

A gépjármûadó átengedésének 50 %-os mértéke, valamint az egyéb megosztott bevételekbõl a részesedés - a települési önkormányzatok által termõföld bérbeadásából beszedett adó 100 %-a, és a volt tanácsi vállalatok jogutódainak állami vagyon felett tulajdonosi jogosítvánnyal rendelkezõ szervezet által történõ értékesítésébõl származó bevételbõl az alapítói jogot gyakorló önkormányzat 50 % részesedése, valamint a környezetvédelmi bírságból való részesedés %-os mértékei - az 1998. évhez képest nem változnak.

24. §-hoz

Az önkormányzatok által beszedett illeték szabályozásában a központi költségvetés és a helyi önkormányzatok közötti 50-50 %-os megosztás, az eljárási illetékek a 90-10 %-os megosztása, illetve a megyei jogú városok és a megyei önkormányzatok tekintetében a megosztás rendje 1999. január 1-jétõl nem változik. Részletes szabályozást tartalmaz e szakasz és a 4. sz. melléklet II. része a megyei önkormányzatok által fenntartott illetékhivatalok mûködtetésével kapcsolatos kiadások viselésére, a megyei jogú városokat, illetve a megyei önkormányzatokat megilletõ illetékbevételbõl az átutalást megelõzõen a kiadások fedezetének visszatartására és annak a megyei önkormányzatnál illetékbevételként történõ elszámolására.

A költségvetési törvény rendezi az eljárást arra az esetre, ha a bevételbõl részesedõ megyei jogú város 1999. február 1-jéig nem állapodik meg a megyei önkormányzattal a beszedett illetékkel kapcsolatban felmerült költségek viselésérõl. Ilyenkor a megyei önkormányzat a felmerült költségek fedezése céljára a bevételi részesedésnek megfelelõ hányadot a megyei jogú várost megilletõ bevételbõl visszatarthatja.

25. §-hoz

A költségvetési törvény 1999. évben is változatlanul alkalmazza a fõvárosi önkormányzatot megilletõ bevételeknek a fõvárosi és a kerületi önkormányzatok közötti megosztására és átutalására a helyi önkormányzatokról szóló - módosított - 1990. évi LXV. törvényben lévõ rendelkezéseket.

26. §-hoz

A helyi önkormányzatok pénzellátásának kiegészítõ szabályai egyrészt azt célozzák, hogy a gyermeknevelési támogatásnál, az idõskorúak járadékánál, a lakáscélú adósságkezelési támogatásnál, valamint a Munkaerõpiaci Alapból származó fedezet terhére folyósított munkanélküliek jövedelempótló támogatásánál, továbbá a Szociális és Családügyi Minisztérium fejezetbõl biztosított gyermektartási díjnál a megelõlegezést ne az önkormányzatok teljesítsék egyéb forrásaik terhére, hanem ennek finanszírozási hátrányait a rendszer feloldja. Ezért a törvény 1999. évben az önkormányzatot elsõ alkalommal megilletõ havi összeg legfeljebb kétszeresének az igénylését teszi lehetõvé a helyi önkormányzatok számára, éven belüli elszámolási kötelezettséggel.

E szakasz határozza meg azokat a további elõirányzatokat, amelyek folyósítása a helyi önkormányzatok részére - az Áht.-ban e körbe soroltakon túlmenõen - a nettó finanszírozás keretében történik.

27. §-hoz

A törvény a helyi önkormányzatok költségvetési szerve vállalkozási tevékenységbõl származó eredményébõl 18 % befizetési kötelezettséget tartalmaz. Ennek mértéke és részletszabályai 1998. évhez képest nem változnak.

28. §-hoz

A Társadalombiztosítási Alapokkal kapcsolatos állami garanciavállalás keretében a központi költségvetés biztosítja az Alapok számára bevételeiknek és kiadásaiknak idõbeli eltérésébõl fakadó átmeneti pénzügyi hiányuk esetén a Kincstári Egységes Számla igénybevételét.

A hitel igénybevétele pénzellátási terv alapján történhet. A pénzellátási tervet elõre havi-napi bontásban az ellátási idõszakot megelõzõ hónap 25-éig kell az Alapoknak benyújtaniuk.

A Kincstár a javaslat szerint az Alapok által folyósított, de nem az Alapokból finanszírozott ellátások finanszírozását, azok esedékességekor ugyancsak az Alapok által elkészített finanszírozási terv alapján biztosítja.

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultak, valamint a szolgáltatások fedezetérõl szóló 1997. évi LXXX. törvény 60. § (8) bekezdése alapján, ha a Nyugdíjbiztosítási Alap tervezett és éves bevétele kisebb a teljesítendõ befizetések összegénél, akkor a különbséget az állam elõirányzatként átadja a Nyugdíjbiztosítási Alap számára. Mivel a törvény szerint ennek teljesítésére csak a tényleges bevételek és kiadások alakulásának függvényében kerülhet sor, ezért az év végén egyszeri átutalással kerül rendezésre.

29. §-hoz

Az elkülönített állami pénzalapok gazdálkodására vonatkozóan azt a szigorú szabályt kell alkalmazni, mely szerint az alapok bevételei és az elõzõ évi maradványaik terhére addig teljesít a Kincstár kifizetést, míg a folyó bevételeik és kiadásaik különbsége nem haladja meg a 2. sz. mellékletben jóváhagyott egyenlegüket. Abban az esetben, ha az alapoknál e szabály értelmében finanszírozási problémák lépnének föl, akkor a Kincstárnak lehetõsége van a pénzügyminiszter egyedi engedélyezése alapján legfeljebb három hónap idõtartamig kamatmentes hitelnyújtásra.

Az elmúlt évhez képest új szabály, hogy a Munkaerõpiaci Alap a javaslatban meghatározott összegben havonta egyenlõ részletekben teljesít a központi költségvetésbe befizetést.

30. §-hoz

E paragrafus rögzíti, hogy a szociális és egészségügyi, valamint az oktatási és nevelési közfeladatokat ellátó egyházak, társadalmi szervek, alapítványok, közalapítványok, közhasznú társaságok és a humánszolgáltatásokat fõ tevékenységként végzõ magánszemélyek az általuk ellátott közfeladatokhoz a központi költségvetésbõl normatív támogatásban részesülnek. A normatívák mértéke - azonos jogcímeken és feltételek mellett - megegyezik a helyi önkormányzatoknál alkalmazott normatívákéval.

E paragrafus szerint a közoktatási, illetve a szociális közfeladatokat ellátó egyházak a normatív támogatáson túl kiegészítõ támogatásra is jogosultak. Ezek mértékét a törvény rögzíti. Mind a normatív, mind a kiegészítõ támogatás folyósításának és elszámolásának rendje is szabályozásra kerül.

1998-tól a felsõoktatási intézmények gyakorló iskoláinak támogatása a közoktatási feladatok támogatási normatíváinak kétszeresével történik. Az állami felsõoktatásban a gyakorló intézmények támogatását a tárca a felsõoktatási intézmények költségvetésében biztosítja. Az egyházi felsõoktatási intézmények gyakorló közoktatási intézményei esetében indokolt, hogy a normatív támogatást ne többszörös áttételen keresztül kapják meg, hanem közvetlenül a gyakorló iskolát mûködtetõ egyetem, illetõleg fõiskola igényelhesse meg a területileg illetékes közigazgatási hivataltól.

31. §-hoz

Az adófizetõ állampolgár az általa megfizetett személyi jövedelemadó 1 %-áról valamelyik egyház, illetõleg az Országgyûlés által meghatározott kiemelt cél javára rendelkezhet. 1998. évben ez utóbbi célra - a szociálisan rászoruló családok, gyermekek és fiatalok támogatására - felajánlott összeg 1999. évben kerül felhasználásra. A törvényjavaslat 1999. évre az ezeréves államiságunk megünneplésével kapcsolatos programok támogatását jelöli meg olyan kiemelt célként, amelynek javára az állampolgárok személyi jövedelemadójuk 1 %-áról rendelkezhetnek.

32. §-hoz

A pártok támogatására rendelkezésre álló összeg elosztása a pártok mûködésérõl és gazdálkodásáról szóló törvény alapján történik. A társadalmi szervezetek - ideértve a kisebbségi társadalmi szervezetek is - mûködési költségeik saját forrásból nem fedezhetõ hányadához kaphatnak támogatást az Országgyûlés döntése szerint. Tevékenységük támogatása szakmai megfontolásokat igényel, ezért a lehetséges források is szakmai kompetenciában vannak. A (3) bekezdés valójában azt rögzíti, hogy a rászorultsági alapon nyújtott mûködési támogatás nem zárja ki a hasznossági alapon megítélt tevékenység-támogatás igénybe vételét.

33-43. §-hoz

A javaslat az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvényben és az 1994. évi XLII. törvényben foglaltak alapján meghatározza egyfelõl a Kormány által vállalható új kezességek mértékét, másfelõl a Magyar Export-Import Bank Rt. és a Magyar Exporthitel Biztosító Rt. által a központi költségvetés terhére vállalható kezességek felsõ határát. Rendelkezik a kereten kívül vállalható állami kezességekrõl, a Hitelgarancia Rt. és az Agrárvállalkozási Hitelgarancia Alapítvány által vállalható kezesség feltételeirõl és a hozzá kapcsolt viszontgaranciáról. Elõírja továbbá a kezesség, illetve viszontgarancia érvényesítéseként kifizetett összeg behajtását, valamint a kezességvállalási díjfizetést.

44. §-hoz

Az Országgyûlés annak biztosítására, hogy egyes kiemelten fontos feladatok a döntésnek megfelelõ mértékû támogatásban részesüljenek - függetlenül az év közben esetleg felmerülõ kényszerektõl, törekvésektõl -, fenntartja az elõirányzatok megváltoztatásának jogát a pártok, a nemzeti és etnikai kisebbségi szervezetek és országos kisebbségi önkormányzatok mûködési támogatása, valamint az egyházak támogatás tekintetében.

Hatásköri problémák elkerülésére fenntartja a kiadási és bevételi elõirányzat fõösszege csökkentésének jogát a Kormány alá nem tartozó költségvetési fejezetek esetében (a Kormány a költségvetés tartalékai terhére növelheti az egyes elõirányzatokat).

45. §-hoz

A törvényjavaslat ezen paragrafusa nevesíti azon elõirányzatok körét, amelyeknél a teljesülés elõirányzat-módosítási kötelezettség nélkül is eltérhet az elõirányzattól, mivel azok alakulására az elõirányzat felett rendelkezni jogosultnak közvetlen ráhatása nincs.

(3) bekezdéshez

Amennyiben az 1998. évben az államilag felvásárolt gabona akcióból alacsonyabb bevétel jelenik meg a központi költségvetésben, a kiadási elõirányzatot e rendelkezés szerint kell csökkenteni.

46. §-hoz

Ez a paragrafus nevesíti azon elõirányzatok körét, amelyeket a Kormány jogosult átcsoportosítani, illetve amelyek felosztásáról a Kormány dönthet.

47. §-hoz

E §-ban az Országgyûlés a költségvetés általános tartalékát megnöveli meghatározott százalékú elvonással. Ennek végrehajtására a Kormány kap felhatalmazást.

A közszolgálati mûsorszolgáltatók támogatása tényleges mûsorterjesztési költségeikhez igazodik. Ennek mértéke tervezéskor még csak becsülhetõ. A televíziók esetében a limitált mûsoridõ megosztása is befolyásolja. Ezért szükséges, hogy a szolgáltatásokra és azok költségeire vonatkozó szerzõdések megkötését követõen a Kormány korrekciót hajthasson végre az elõirányzatoknál. A célból, hogy az esetlegesen fennmaradó összeg is rendszeren belül kerülhessen felhasználásra, az a Magyar Rádió mûvészegyütteseinek támogatására fordítható.

48. §-hoz

A javaslat szerint az Országgyûlés a fejezeteknél 1999-ben az elõzõ évhez képest 3 %-os mértékû létszámcsökkentést rendel el. A felszabaduló juttatásokat a mûködési, felhalmozási elõirányzatok emelésére kell felhasználni. Ennek végrehajtására a Kormány kap felhatalmazást.

49. §-hoz

Ez a paragrafus a pénzügyminisztert és a fejezetek felügyeletét ellátó szervezet hatalmazza fel meghatározott elõirányzatok átcsoportosítására.

Az Országgyûlés által megemelni rendelt általános tartalék felhasználására vonatkozó kormány-felhatalmazást tartalmazza a paragrafus.

A javaslat a területfejlesztésre fordítható források biztonságos felhasználását, az esetlegesen felmerülõ átmeneti finanszírozási problémák feloldását célozza.

50. §-hoz

A költségvetés szerkezeti rendjének megfelelõen jóváhagyásra kerülõ egyes elõirányzatok feletti rendelkezési jog nem minden esetben esik egybe a fejezetért felelõs vezetõ jog- és hatáskörével. A törvényhely célja a hatáskörök pontos - az általánostól eltérõ - meghatározása.

51. §-hoz

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló 1997. évi LXXX. törvény 24. §-ának (2) bekezdése szerint a foglalkoztatott a nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot a járulékalapul szolgáló jövedelme, legfeljebb azonban a tárgyévre tervezett egy naptári napra jutó bruttó átlagkereset kétszeresének naptári évre számított összege után fizeti meg. A törvény azt is kimondja, hogy a járulékfizetési felsõ határ naptári napi összegét évente a Magyar Köztársaság költségvetésérõl szóló törvény állapítja meg. A jogszabályhely e törvényi elõírást teljesíti.

52. §-hoz

Kormányhatározat rendelkezik arról, hogy az éves költségvetési törvényben kell meghatározni az üdülési csekkek értékhatárát. A javaslat e határozatnak tesz eleget.

53. és 107. §-hoz

A köztisztviselõk jogállásáról szóló - módosított - 1992. évi XXIII. törvény 43. §-a (1) bekezdése szerint a köztisztviselõi illetményalap mértékét a mindenkori költségvetési törvény határozza meg. Ennek mértéke 1999-ben nem változik. Ugyancsak nem változik a Ktv. 45. §-a (1) bekezdésének a)-b) pontjában megjelöltek illetményalapja.

54. §-hoz

A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény 103. §-ának (2) bekezdése szerint a legalacsonyabb bírói alapilletmény - 1. fizetési fokozat mértékét - a mindenkori költségvetési törvény határozza meg. Ennek mértéke 1999-ben nem változik.

55. §-hoz

Az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésrõl szóló 1994. évi LXXX. törvény 46/B. §-ának (2) bekezdése szerint a legalacsonyabb ügyészi alapilletmény mértékét a mindenkori költségvetési törvény határozza meg. Ennek mértéke 1999-ben nem változik.

56. §-hoz

E § rendelkezik a közoktatási törvényben meghatározott rendkívüli munkavégzését járó keresetkiegészítés számítási alapjáról.

57. §-hoz

A javaslat az 1999. január 1-jétõl a szociális ellátások alapjául szolgáló összegét határozza meg.

58. §-hoz

Az életüktõl és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény alapján az egyösszegû kárpótlás összegét határozza meg a javaslat.

59. §-hoz

A honvédelemrõl szóló 1993. évi CX. törvény 5. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint az Országgyûlés állapítja meg a fegyveres erõk részletes bontású létszámát. A melléklet állománycsoportonként határozza meg a költségvetési létszámot.

60. §-hoz

A kárpótlási jegyek életjáradékra váltásáról szóló 1992. évi XXXI. törvény 7. §-ának (1) bekezdése alapján évente a költségvetési törvényben kell meghatározni az életjáradék összegét. Az Étv. felhívott paragrafusa szerint az emelés mértéke nem lehet kevesebb az elõzõ évi átlagos nyugdíjemelés mértékének 30 %-ánál. A javaslat e mértéktõl jelentõsen kedvezõbb kondíciókat állapít meg az életjáradék emelésére.

61. §-hoz

A javaslat meghatározza és kötelezõen elõírja a Paksi Atomerõmû Rt. részére a központi nukleáris pénzügyi alapba történõ befizetés összegét és annak havonkénti bontását.

62. §-hoz

A gazdaság területi aránytalanságainak mérséklése érdekében 1999-ben tovább folytatódik az ország legsúlyosabb helyzetû megyéinek felzárkózását segítõ program. A megyei programok 1999. évi feladatainak megvalósításához a területfejlesztés forrásain túl a gazdaságfejlesztést, infrastruktúra-fejlesztést, foglalkoztatást, környezetvédelmet szolgáló elõirányzatok, illetve elkülönített állami pénzalapok is hozzájárulnak. A javaslat az ezzel összefüggõ elõirányzat-átcsoportosításokhoz, illetve keretek elkülönítéséhez biztosítja a Kormány részére a lehetõséget.

63. §-hoz

Az elmúlt évi gyakorlatnak megfelelõen a javaslat a közszolgálati mûsorszolgáltatók támogatását ténylegesen felmerült és számlával igazolt mûsorterjesztési költségeikhez igazítva rendeli folyósítani. A szükségtelen pénzmozgások és a számlák gyors kiegyenlítése céljából az utalás közvetlenül a szolgáltató Antenna Hungária Rt. számlájára történik, természetesen a részvénytársaságok bevételét képezõ állami támogatás terhére és megbízásukból teljesített kiadásként. A rendelkezés annyiban bõvült, hogy elrendeli - bár magától értetõdõ de, további jogvita elkerülésére - a bevételek és kiadások könyvelését a részvénytársaságoknál. Ugyancsak új elem annak engedélyezése, hogy az elõzõ évrõl áthúzódó kiadások teljesíthetõek az elõirányzat terhére. (Az érvényes számlázási rend következtében a IV. negyedévben teljesített szolgáltatásokról a számlák késéssel érkeznek meg.) Tekintetbe véve azt is, hogy a támogatás megállapításának szabályai eddig minden évben megváltoztak, szükséges a felhatalmazás törvénybe iktatása. Értelmezési viták elkerülésére a javaslat - kizárólag támogatás összegének meghatározása szempontjából - egyértelmûvé teszi a mûsorterjesztési költségek fogalmát. (A média törvény 2. §-ában megadott értelmezés nem azzal a céllal készült, hogy a számlák e szempontból minõsíthetõek legyenek.

A (2) bekezdés azt szabályozza, hogy az érintett elõirányzatok az 1999-ben befolyó játékadók számított összegén alapulnak, ezért a ténylegesen befolyó játékadó összegével összhangba kell hozni és rendezni az elõirányzatokat.

64. §-hoz

A javaslat rendelkezik arról, hogy a nemzetközi világkiállítás lemondása folytán a kártérítési perekre elkülönített összeget és annak hozadékait a '96. Kft. köteles a központi költségvetésbe befizetni, tekintettel arra, hogy a peres ügyek fedezetére nem célszerû a költségvetésbõl pénzt erre elkülöníteni. Bírósági döntés kapcsán az esetlegesen megítélt kártérítés megfizetése a központi költségvetés megfelelõ elõirányzatáról megtörténhet.

65. §-hoz

Az 1999. január 1-jétõl megszûnõ elkülönített állami pénzalapok , nevezetesen Útalap, Vízügyi Alap, Központi Környezetvédelmi Alap, Nemzeti Kulturális Alap jogutódlási helyzeteit rendezi a normaszöveg (1) bekezdése. A (2) bekezdés pedig a megszûnt alapoktól átvett feladatok, bevételek, illetve kiadások címrendben való elhelyezését tartalmazza.

A megszûnt alapok pénzmaradványai a fejezeti kezelésû célelõirányzatok számláira kerülnek. Tekintettel a szigorú költségvetési gazdálkodásra kormánydöntést igényel ennek felhasználási üteme, illetve összege.

A négy elkülönített állami pénzalap megszûnésével a feladataik a fejezeti kezelésû célelõirányzatokba kerültek. Ezek finanszírozásához a kiadások körét, a pályázati rendszer mûködését a pénzügyminiszterrel egyetértésben miniszteri rendeletekben kell szabályozni. E rendelet megalkotására vonatkozik a felhatalmazó rendelkezés.

66. §-hoz

A fejezeti kezelésû célelõirányzatok bevételeit törvényben szükséges szabályozni különös tekintettel arra, hogy a hozzájárulások jelentõs mértékben érintik a gazdálkodó szervezeteket.

67. §-hoz

A fejezeti kezelésû célprogramok feladatainak ellátásához szükséges forrásokat a 10-10/A. számú melléklet tartalmazza.

68. §-hoz

69. §-hoz

Az Útalap fejezetbe integrálásával a feladatokat az útfenntartási és fejlesztési célelõirányzat veszi át. Ennek átvezetését tartalmazza a módosítási javaslat.

70. §-hoz

A javaslat 20 %-ról 40 %-ra emeli az illetményalaptól való eltérés lehetõségét, összhangban a köztisztviselõkével.

71. §-hoz

A módosítást az teszi szükségessé, hogy a Mûsorszolgáltatási Alap számviteli szempontból mindeddig nem nyert megfelelõ besorolást.

72. §-hoz

A szerencsejáték szervezésérõl szóló 1991. évi XXXIV. törvény módosítására vonatkozó javaslat tartalmazza a II. kategóriába tartozó pénznyerõ automatáknak a havi tizenhatezer forintról havi tizennyolcezer forintra történõ játékadó emelését. Tekintettel arra, hogy a jogszabály tételes adómegfizetést ír elõ, a korábbi évek gyakorlatának megfelelõen az adó mértéke az éves költségvetési törvényben az infláció és a piaci tendenciák figyelembevételével korrigálásra kerül. Mivel számításaink szerint - a piaci tendenciák alapján - az I. kategóriás pénznyerõ gépeknél az adó korrekciója az adóbevételek kismértékû csökkenését idézné elõ, ezért az I. kategóriás pénznyerõ automaták tételes adója 1999-ben változatlan marad.

A játékautomaták adóját a jövõben félévente javasoljuk elõre megfizetni a jelenlegi egy éves idõtartam helyett. Ez kedvezõ változást jelent a játékautomaták üzemeltetõi számára mert nem kell egy évre elõre egy-összegben megfizetni a játékadót. Ennek komoly anyagi terhei az adómegfizetés elkerülésére ösztönözték az üzemeltetõket és a változással várhatóan jelentõsen visszaszorul az illegális játékautomata üzemeltetés és növekednek a költségvetés bevételei.

Az állam a szerencsejáték monopóliumát a játékkaszinók üzemeltetésére vonatkozó koncessziós jog adásával gyakorolja. A kaszinók üzemeltetésére már megkötött koncessziós szerzõdések egy része 1999-ben lejár és az új pályázatok kiírásához szükséges a szerencsejáték törvényben foglalt feltételek megfelelõ módosítása. A módosítás tartalmazza a játékkaszinó biztonságos alapításához szükséges minimum tõkekövetelmény meghatározására, a koncessziós díj differenciált összegére, a játékkaszinók játékadójára és a játékkaszinókban adott borravalóval kapcsolatos állami elvonásra vonatkozó javaslatokat. Az átmeneti intézkedések között szükséges rendezni a már játékkaszinó üzemeltetésre vonatkozó koncessziós szerzõdéssel rendelkezõ játékszervezõk jogi helyzetét is.

A lóversenyfogadás várható koncesszióba adása szükségessé teszi a szerencsejáték szervezõ társaság tõkeminimumának jogszabályban való rögzítését. A totalizatõri rendszerû lóversenyfogadásnál a személyi jövedelemadóról szóló törvény módosítása megszünteti a nyeremény után fizetendõ személyi jövedelemadót annak érdekében, hogy a fogadók a befolyt összeg magasabb hányadát kapják meg nyereményként. Ezáltal a lóversenyfogadás - mint szerencsejáték - a jövõben sem játékadó fizetésére, sem személyi jövedelemadó fizetésére nem lesz kötelezett. A változtatás célja a lóversenyfogadási forgalom növelése.

73. §-hoz

A javaslat maximálja a korábban felvett lakáskölcsönök kamatainak mértékét.

74. §-hoz

A bérrendszerek egységesítésének, a különbözõ jogviszonyokban foglalkoztatottak, illetve a munkáltatók számára azonos feltételek megteremtésének igénye indokolttá teszi, hogy a köztisztviselõi, közalkalmazotti, igazságügyi alkalmazotti, ügyészségi és a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjaira vonatkozó végkielégítési mértékek, így egymáshoz közelítõen - a munka törvénykönyvének szabályozását alapul véve, annál több ponton kedvezõbb módon - kerüljenek megállapításra. A munka törvénykönyve szerinti juttatás jelenleg legalább három év munkaviszony esetén egy havi; öt év esetén két havi; tíz év esetén három havi; tizenöt év esetén négyhavi; húsz év esetén: öt havi; huszonöt év esetén: hat havi átlagkeresetnek felel meg. A záró rendelkezések között tartalmazza a javaslat, hogy az új szabályozást az 1999. április 1-jétõl felmentettekre kell alkalmazni.

(3) bekezdéshez

A kimagasló teljesítményt nyújtó köztisztviselõknek az illetményrendszerre vonatkozó szabályoktól eltérõ személyi illetmény állapítható meg. Ehhez létszámkorlátot a törvény kizárólag a központi közigazgatási szerveknél rendelt (a költségvetésben meghatározott létszám 20 %-áig), melynek emelése indokolt.

A javaslat lehetõvé teszi, hogy a hivatali szerv vezetõje - a díjazás teljesítményarányosságának erõsítésére - a köztisztviselõ munkájának értékelésétõl függõen a törvény szerint meghatározott alapilletményét a korábbi legfeljebb 20 %-os mérték helyett legfeljebb 40 %-kal emelje, ugyanakkor a 20 %-os csökkentés lehetõsége ne kötõdjék a minõsítéshez. A javaslat szerint e lehetõség az Állami Számvevõszéknél és a fegyveres szervek hivatásos állományánál is fennáll.

75. §-hoz

A bérrendszerek egységesítésének, a különbözõ jogviszonyokban foglalkoztatottak, illetve a munkáltatók számára azonos feltételek megteremtésének igénye indokolttá teszi, hogy a köztisztviselõi, közalkalmazotti, igazságügyi alkalmazotti, ügyészségi és a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjaira vonatkozó végkielégítési mértékek, így egymáshoz közelítõen - a munka törvénykönyvének szabályozását alapul véve, annál több ponton kedvezõbb módon - kerüljenek megállapításra. A munka törvénykönyve szerinti juttatás jelenleg legalább három év munkaviszony esetén egy havi; öt év esetén két havi; tíz év esetén három havi; tizenöt év esetén négyhavi; húsz év esetén: öt havi; huszonöt év esetén: hat havi átlagkeresetnek felel meg. A záró rendelkezések között tartalmazza a javaslat, hogy az új szabályozást az 1999. április 1-jétõl felmentettekre kell alkalmazni.

76. §-hoz

(1) bekezdéshez

Egyrészrõl az egységes államadósságkezelési rendszer megteremtése folytán a központi költségvetés külföld felé fennálló adósságának kezelése már nem tartozik a jegybank hatáskörébe, másrészt az adósságcsere folytán a központi költségvetés kamatmentes, lejárat nélküli adóssága - amely jelentõs terhet rótt az MNB-re - a piaci kamatozásúvá alakult. Mindezek alapján lehetõvé válik a monetáris és adósságkezelési funkciók szétválasztása, amelynek megfelelõen az MNB-vel kapcsolatos költségvetési elszámolások nem az adósságszolgálati elõirányzatok között jelennek meg, hanem a Pénzügyminisztérium fejezet ún. nemzetgazdasági kiadásai illetve bevételei soraiban.

(2) bekezdéshez

Egyértelmûvé teszi a törvényhely, hogy a tárgyévben csak akkor vállalható fizetési kötelezettség, ha nemcsak a jóváhagyott kiadási elõirányzat, hanem az annak forrását képezõ bevételek is megfelelõ idõben rendelkezésre állnak.

(3) bekezdéshez

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás igazgatási szerveinek állami felügyeletérõl szóló 1998. évi XXXIX. törvény a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak felügyeletét, és az igazgatási szervek irányítását állami feladatként jelöli meg. A javasolt módosítás az önkormányzatok megszüntetése és a KESZ-hitel központi költségvetésben javasolt kamatmentessé tétele megteremtette a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás központi hivatali szervei és azok igazgatási szervei kincstári körbe való teljes körû bevonásának feltételeit. Így a továbbiakban rájuk is ugyanazon gazdálkodási és adatszolgáltatási kötelezettségek az irányadóak, mint a többi kincstári körbe tartozókra.

(4)-(6) bekezdéshez

A javasolt módosítás a kincstári szolgáltatások bõvítésének törvényi hátterét teremti meg.

(7) bekezdéshez

Az 23. § módosítását az indokolja, hogy az 1999. évtõl kezdõdõen megváltozik a költségvetés elemi beszámolójának szerkezete, de továbbá az államháztartás tõkeráfordításainak részletes ismerete is szükséges. A 2000. évi költségvetési törvényjavaslat elõkészítését már e módosított rendelkezés szerint kell elkészíteni.

(8) bekezdéshez

A módosítást az indokolja, hogy a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai közvetlenül a Kormány felügyelete alá kerültek.

(9) bekezdésekhez

A javaslat a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 86/B. § (3) bekezdésében szabályozott tartalék-felhasználás szabályainak pontosítására irányul az általános tartalék-felhasználás szabályainak kiterjesztésével.

(10) és (15) bekezdéshez

Összhangban a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás pénzügyi szerveinek állami felügyeletérõl szóló 1998. évi XXXIX. törvénnyel (a továbbiakban: TBAF meghatározza a költségvetés készítésének különbözõ szakaszaiban résztvevõket és azok feladatait.

(11) bekezdéshez

Törvényi szinten indokolt szabályozni a fejezetek felügyeletét ellátó szervek vezetõinek - köztük a pénzügyminiszternek - feladat átadási rendjét megbízatásuk megszûntekor.

(12) bekezdéshez

A (2) bekezdés felhatalmazást tartalmaz a pénzügyminiszter és a belügyminiszter részére, hogy a helyi önkormányzatokat megilletõ - adatszolgáltatásuk szerinti feladatmutatók alapján megállapított - normatív módon elosztott központi költségvetési kapcsolatokból származó források összegét önkormányzatonként és jogcímenként hirdesse ki a helyi költségvetési rendelet alkotáshoz illeszkedõ határidõvel.

A (3) bekezdés a helyi önkormányzatok pénzellátásának általános szabálya, ami meghatározza a nettó finanszírozás keretében folyósítandó támogatások állandó körét. A rendelkezés lehetõséget biztosít továbbá a költségvetési törvény és az azt megalapozó egyéb törvények számára, hogy a nettó finanszírozás tartalmát adott évben az általános szabályokhoz képest kiterjeszthesse.

(13) bekezdéshez

A javaslat a helyi önkormányzatoknak a központi költségvetéssel szembeni elszámolási szabályait tartalmazza. Részletesen leírásra kerül a normatív módon elosztott központi költségvetési kapcsolatokból származó forrásokkal, valamint az államháztartás alrendszereibõl kapott egyéb támogatásokkal történõ elszámolás módja és ennek megfelelõen a visszafizetési kötelezettség. A rendelkezés részletesen szabályozza az önkormányzati visszafizetésekhez kapcsolódó kamatfizetések számításának módját. Külön eljárás szolgál az Állami Számvevõszék által feltárt és az Országgyûlés által jóváhagyott visszafizetési kötelezettségekkel kapcsolatos feladatok elvégzésére.

A (9) bekezdésben foglalt rendelkezés szankciókat tartalmaz azon esetekre, amikor a helyi önkormányzat a törvényben elõírt információkat megfelelõ határidõre nem szolgáltatja.

A (10) bekezdés a mindenkori éves költségvetési törvény végrehajtása során a helyi önkormányzatok elõirányzat lemondási és az ezzel kapcsolatos újraelosztási keretszabályokat tartalmazza.

(14) bekezdéshez

A rendelkezés megteremti a lehetõségét annak, hogy a helyi önkormányzatok költségvetési rendelete mindazokat a központosított elõirányzatokat is tartalmazza, melyekhez ugyan év közben juthat az önkormányzat, azonban felhasználásuk tervezhetõvé válik.

(16)-(17) bekezdésekhez

A javaslat az Országos Egészségbiztosítási Pénztárt és az Országos Nyugdíjbiztosítási Fõigazgatóságot (a továbbiakban: központi hivatali szerv) a költségvetésben jóváhagyott kiemelt mûködési elõirányzatok meghatározására jogosítja fel.

A központi költségvetés tárgyalási módszeréhez igazítja a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai költségvetésének a tárgyalását. A fõösszegek és a hiány (többlet) mértékérõl a központi költségvetéssel egyidejûleg kell határozni. A módosító indítványok a jóváhagyott fõösszegeket nem módosíthatják.

(18) bekezdéshez

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak zárszámadásáról szóló törvényjavaslat elõkészítésének, benyújtásának részletes, egyértelmû szabályozása miatt szükséges a javasolt módosítás.

(19) bekezdéshez

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak gazdálkodásával összefüggésben a mûködési költségvetés pénzmaradványával kapcsolatos korrekció eljárási szabályait rendezi a javaslat.

(20) bekezdéshez

A TBAF rendelkezéseivel összhangban a szervekre vonatkozó rendelkezéseket teszi kötelezõvé a javaslat a társadalombiztosítási költségvetési szervek is.

(21)-(22) bekezdésekhez

A társadalombiztosítás vagyongazdálkodását szabályozó külön törvény okafogyottá válik azáltal, hogy az államháztartási törvény szabályainak az alkalmazása kötelezõ az állami vagyonként definiált társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak a vagyonára is. Azonban a vagyonra vonatkozó, a biztonságos gazdálkodás kereteit szükséges meghatározni az államháztartási törvényben. A javaslat megkülönbözteti a társadalombiztosításhoz rendelt vagyonon belül az ellátási, a mûködési és a járulék fejében átvett vagyont. Az ellátási vagyont az ÁPV Rt-hez rendelt vagyonként nevesíti a törvény hatályba lépésének napjától, amelyrõl külön nyilvántartást kell vezetni. A mûködési vagyon a KVI kezelésébe kerül azzal, hogy arra a kincstári vagyonra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni annak a társadalombiztosítási költségvetési szervek vagyonkezelésbe adásával.

A javaslat biztosítja, hogy az ellátási vagyon értékesítésébõl származó és egyéb bevételek terhére a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai részére a költségvetésben elõirányzott befizetések mértékérõl az Országgyûlés döntsön.

A járulék fejében átvett vagyon funkciója járulék, ezért a javaslat szerint az elkülönített állami pénzalapoknál alkalmazott eljárás alkalmazását teszi kötelezõvé.

Kincstári biztos kirendelése esetén egyértelmûvé teszi a javaslat, hogy a kincstári biztos ellenjegyzési jogosítványát nem a költségvetési szerv helyett, hanem a mellett gyakorolja.

A javaslat pontosítja a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak a felügyeletét ellátó személy feladat- és hatáskörét.

(23) bekezdéshez

A javaslat a közbeszerzésre kötelezettek pénzügyi fegyelmét kívánja szigorítani.

(24) bekezdéshez

A pontosítást ugyancsak a központi költségvetési szervekre vonatkozó szabályok általánosítása indokolja.

(25)-(26) bekezdéshez

A rendelkezés egységes folyósítási rendszert állapít meg a központi költségvetési kapcsolatokból származó, és a költségvetési törvényben meghatározott nettó módon utalandó támogatásokra, valamint a költségvetési gazdálkodási rend szerint mûködõ egészségügyi intézményeket illetõen az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által nettó módon folyósított támogatásokra.

(27) bekezdéshez

A módosítást a járulékbeszedés nyilvántartás APEH-hoz integrálása indokolja.

A javasolt módosítás egyrészt pontosítás arra vonatkozóan, hogy a keretbõl csak meghatározott mértékig és nem a tartozás teljes összegéig eszközölhetõ zárolás, másrészt a gyakorlati lebonyolíthatósághoz történõ igazítás abban a tekintetben, hogy nem a keretnyitás marad el, hanem a szóban forgó összeg zárolt számlára történõ rendezésére kerül sor, ahonnan a megbízások közvetlenül teljesíthetõk.

(28) bekezdéshez

A javaslat a vagyonnal kapcsolatosan az Áht. pontosítását szolgálja.

(29) bekezdéshez

Az államháztartási törvény nem tartalmaz közvetlen rendelkezéseket az állami vagyoncsoportosítás kérdésében. Indokolt az átcsoportosítás jogát pontosítani.

(30)-(31) bekezdéshez

A (30) bekezdés rendezi a KVI jogállását. A (31) bekezdés pedig a kincstári vagyon cseréje egyben a közbeszerzésekrõl szóló törvényben meghatározott árubeszerzésnek is minõsíthetõ. Mivel a két törvény párhuzamos alkalmazása a csereszerzõdések megkötését és teljesítését feleslegesen megnehezíti ezért indokolt az Áht. prioritását deklarálni.

(32) bekezdéshez

A KVI által ellátható vagyonkezelési tevékenység eddig nem került meghatározásra. Az új szabályozás célja az, hogy a KVI közvetlen - szükségképpeni - vagyonkezelési tevékenysége egyértelmûen kerüljön szabályozásra.

(33) bekezdéshez

Összhangban a javasolt módosításokkal a társadalombiztosításhoz rendelt vagyon tekintetében biztosítani szükséges a tulajdonosi jog gyakorlását az azzal megbízott személy részére a vagyongazdálkodási koncepciónak megfelelõen, hogy azt az ÁPV Rt.-n és a KVI-n keresztül gyakorolhassa.

(34) bekezdéshez

A vagyonkezelõi jog átruházásával kapcsolatosan felmerült gyakorlati problémák a pontosítást teszik szükségessé.

(35) bekezdéshez

Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzések sok esetben nem tanúsítják hitelesen a fennálló tulajdonosi vagyonkezelési viszonyokat a kincstári vagyon tekintetében. A javaslat a KVI kötelezettségévé teszi az ezzel kapcsolatos intézkedések megtételét.

(36) bekezdéshez

A kincstári vagyonért felelõs miniszter hatáskörének további fenntartása indokolatlan. A kincstári vagyon védelmére megfelelõ garanciát jelenthetnek a védettsége jellege szerint felelõs állami szervek.

(37) bekezdéshez

A kincstári vagyonért felelõs miniszter fenntartása indokolatlan. A hatékonyabb és gyorsabb ügyintézés megteremtése indokolja a KVI vezérigazgatója hatáskörének növelését.

(38) bekezdéshez

Az állami örökléssel kapcsolatos rendelkezések pontosítását tartalmazza a javaslat.

(39) bekezdéshez

Az államháztartás pontosítását tartalmazza a javaslat.

(40) bekezdéshez

A javaslat elõírja, hogy a zárszámadás során kell elszámolni a költségvetés hiányának a finanszírozásáról.

(41) bekezdéshez

Javaslat a kincstár zárszámadással kapcsolatos kötelezettségét pontosítja a számvitelrõl szóló törvénnyel összhangban.

(42) bekezdéshez

Felhatalmazást tartalmazó rendelkezés.

77. §-hoz

A kárpótlások lezárása indokolja a törvény módosítására vonatkozó pontosítást.

78. §-hoz

A KHVM 1999-ben kezdeményezi a DCS 1800-as rendszerû mobil telefonszolgáltatás megnyitását. A törvényjavaslat lehetõvé teszi, hogy a szolgáltatás önálló vállalkozásban is végezhetõ legyen, de pályázhassanak a már piacon lévõ távközlési szervezetek is azzal a feltétellel, hogy gazdasági célszerûségi okból ne kényszerüljenek az új szolgáltatáshoz önálló koncessziós társaságok alapítani. Az azonos versenyhelyzet érdekében - az ilyen szolgáltatások pályázat nyertessége esetében - a hatályos koncessziós szerzõdést szükségszerû módosítani és kiegészíteni.

A törvényjavaslat a korábban hatályon kívül helyezett 36. §-ában megjelölt Távközlési Alap helyébe a jövõre nézve garanciális szabályként javasolja, hogy - figyelemmel a távközlésbõl származó bevételek meghatározott részét terhelõ és kötelezõ kiadások forrásának megteremtésére az eddig az éves költségvetési törvényben rendezett módon és azzal összhangban - e törvényben is jelenjen meg a fejezeti kezelésû elõirányzat.

79. §-hoz

A törvénymódosítást indokolja az egyes elkülönített állami pénzalapokról szóló 1992. évi LXXXIII. törvény hatályon kívül helyezése.

80. §-hoz

A Kormány a 96/1998.(V.13.) Korm. rendelete értelmében az önkormányzatok a szociálisan hátrányos helyzetben lévõk adósságterhének enyhítése és lakhatási körülményeinek javítása érdekében adósságkezelési tevékenységet folytathatnak. Az adósságkezelés címén vállalt közüzemi díjtartozások, illetõleg lakáscélú kölcsönszerzõdésbõl fennálló tartozások megfizetése, illetõleg a lakáshitel tartozás megszüntetése elsõsorban az önkormányzatok saját forrásait terheli. Központi költségvetési támogatást az önkormányzatok csak akkor igényelhetnek, ha rendeleteikben kialakították az adott településre irányadó adósságkezelési formák alkalmazásának jogosultsági feltételeit, az adósságkezelés rendjét, mértékét.

Mindez azt is jelenti, hogy az önkormányzatoknak a feltételek kialakítása során a rendelkezésükre álló saját forrásaikat úgy kell átcsoportosítaniuk, hogy képesekké váljanak a helyi feltételek meghirdetésére, nem utolsó sorban jogosulttá a központi költségvetési támogatás igénybevételére.

Az 1993. évi LXXVIII. törvény rendelkezései az önkormányzati lakások elidegenítésébõl származó bevételek kötelezõ felhasználását rendelték el, a lakóépületek felújításának, az új lakások építésének, kényszerbérletek felszámolásának, a volt házfelügyelõk elhelyezésének, valamint a használt lakások megvásárlásának esetei tekintetében. Az új lakások építése ugyanakkor magában foglalta nemcsak a bérlakások építéséhez, hanem a magánlakást építõk, vásárlók részére ún. helyi támogatásként adott támogatások nyújtását is.

Indokolatlan lenne ebbõl adódóan a már megépített, illetve megvásárolt magánlakások lakáshitel-tartozások kiegyenlítése vonatkozásában az elidegenítésbõl származó bevétel felhasználását az önkormányzatoknak megtiltani.

Ezért tartalmazza a törvényjavaslat a lakáselidegenítési bevételek felhasználási körének bõvítését. A rendelkezés lehetõvé teszi, hogy a települési önkormányzatok bevételeiket a hitelintézettõl felvett lakáskölcsönre fennálló tartozás kiegyenlítésére is fel tudják használni.

81. §-hoz

(1) bekezdéshez

A javaslat célja, hogy pontosabbá váljon a költségvetési többlettámogatásra jogosult párhuzamos mûvészeti képzés meghatározása. Eszerint a jövõben csak az egy iskolában megszervezett párhuzamos, általános mûveltséget megalapozó, illetve szakképzés minõsül költségvetési hozzájárulásra jogosító oktatásnak. Ezáltal biztosítani lehet, hogy a pótlólagos forrással csak a kétfajta képzés együttes megszervezésébõl fakadó többletköltségek kerüljenek elismerésre.

(2)-(3) és (6) bekezdéshez

A közoktatási törvény 86. § (3) bekezdés szerint az alapfokú mûvészetoktatásról való gondoskodás a megyei önkormányzat feladata. A törvényben szereplõ tanügyigazgatási hatásköröket, így a közoktatási intézmény alapításának nyilvántartásba vételét, illetve a törvényben meghatározott esetekben az engedély megadását is erre a közigazgatási szintre, tehát a fõjegyzõhöz szükséges telepíteni. A módosítás által biztosítható az is, hogy valóban csak olyan alapfokú mûvészetoktatási intézmény mûködtetéséhez járuljon hozzá a költségvetés, amelyet valóságos körzeti igények kielégítése, és nem csupán a költségvetési hozzájárulás megszerzése motivál. Abból a célból, hogy az új szabályozás nyomán a fõjegyzõ nyilvántartása valamennyi mûködõ alapfokú mûvészetoktatási intézmény adatait tartalmazza szükséges az is, hogy az eddig hatáskörrel bíró jegyzõ a birtokában álló tágyszerinti iratokat 1999. január 31-ig megküldje a fõjegyzõnek.

(4)-(5) bekezdéshez

A Ktv-ben szabályozott minõségi munkavégzésért járó kereset-kiegészítés helyébe rendkívüli munkavégzésért járó kereset-kiegészítés lép 1999. szeptember 1-tõl. Ennek végrehajtásához szükséges módosítani az érintett bekezdéseket.

(7) bekezdéshez

A javasolt módosítás változatlanul hagyja a központi költségvetésen belül, a nevesített közoktatási feladatokra minimálisan biztosítandó támogatási összeg mértékét, ugyanakkor a jelenlegi szabályozáshoz képest két ponton jelent rugalmasabb megoldást. Egyrészrõl ezt követõen nem csak központosított elõirányzat, hanem ahol erre mód van, normatív, kötött felhasználású elõirányzat formájában is biztosítani lehet a támogatást. Más felõl pedig az eddigiektõl eltérõen csak a három célra fordítandó hozzájárulás együttes mértéket határozza meg a javaslat, az egyes komponensekét nem, biztosítva ezzel, hogy a szakmai célok évrõl évre eltérõ súlya, költségigénye a költségvetési finanszírozás keretei között is megjelenhessen.

(8) bekezdéshez

A javasolt szöveg egyrészrõl a fenti módosításnak megfelelõen, szélesebb körben teszi lehetõvé, hogy az ebben a részben nevesített támogatások feltétel-rendszerét az aktuális szakmai feladatokhoz igazodóan az éves költségvetési törvény határozza meg, másrészrõl pontosítja az eddigi szabályozást, amennyiben természetes módon a támogatási fõösszeg meghatározását is a költségvetési törvényre utalja.

(9) bekezdéshez

A javaslat az idõközben megjelent szakmai irányelveknek, programoknak megfelelõen módosítja az alapfokú mûvészetoktatás szervezése során alkalmazandó átlagos és maximális tanulói létszámot. Ez természetes módon kapcsolódik a költségvetés rendelkezéseihez, hiszen csak a közoktatási törvényben elõírt feltétel-rendszernek megfelelõ képzés után igényelhetõk a hozzájárulások.

82. §-hoz

A felsõoktatási törvény egyetemeket és fõiskolákat felsoroló 1. számú melléklete 1998. december 31-én hatályát veszti, ezáltal az intézmények - mint költségvetési intézmények megszûnnének. A módosítás egy évvel elhalasztja a melléklet hatályon kívül helyezését, egyben rögzíti az új intézményhálózat kialakításának ütemezését. A módosító javaslat második része újraszabályozza a kutatási elõirányzat képzési mechanizmusát.

83. §-hoz

Az 1994. évi XIII. törvény egyes nemzetközi tartozások ellentételeként beérkezõ szállítások pénzügyi elszámolásáról szóló törvény 1. §-ának a) pontját két ok miatt kell módosítani. A költségvetési fejezet és címrend 1999. évtõl javasolt módosításai miatt az orosz haditechnikai termékek forintértékét a központi költségvetésben az XLI. az Államadósság Költségvetési Elszámolási fejezetben szükséges bevételként elszámolni az alap esetben. Törvény - általában az aktuális költségvetési törvény - eltérõ rendelkezése esetén lehetõvé kell tenni a bevételek más fejezetnél történõ elszámolását is.

84. §-hoz

A gazdasági kamarákról szóló 1994. évi XVI. törvény kötelezõ tagságon alapuló köztestületi rendszert hozott létre az állam gazdasággal kapcsolatos közigazgatási feladatainak decentralizálása eszközeként. A gazdasági kamarák megalakulása óta eltelt közel négy év óta kevés közfeladat átadására került sor, különösen az agrárkamarák vonatkozásában. Eddig az agrárkamarák részére az egyes agrártámogatások lebonyolításában való közremûködés volt az a közfeladat, amelyet a törvény számunkra meghatározott. Ennek eszközeként került a kamarákhoz a falugazdász hálózat, amelyet az FVM költségvetési fejezetében elõirányzott, átengedett pénzeszközbõl mûködtet az agrárkamara.

Az agrárkamarai tagság az agrárgazdaság szereplõi számára elsõsorban annak kötelezõ voltában, s a kényszerû tagdíjfizetés révén érzékelhetõ. Ez különbözõ mértékû terhet jelent a mezõgazdasági nagy- és kistermelõkre nézve. Utóbbi kör tekintetében nem indokolt a kötelezõ kamarai tagság további fenntartása, mert e kötelezettséget a törvény az adófizetés tényéhez köti. A kistermelõkkel kapcsolatos adatgyûjtés megoldható a kötelezõ kamarai tagság nélkül, a földmûvelésügyi hivatalok útján, illetõleg az újból kialakítandó falugazdász hálózat útján.

85. §-hoz

A bérrendszerek egységesítésének, a különbözõ jogviszonyokban foglalkoztatottak, illetve a munkáltatók számára azonos feltételek megteremtésének igénye indokolttá teszi, hogy a köztisztviselõi, közalkalmazotti, igazságügyi alkalmazotti, ügyészségi és a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjaira vonatkozó végkielégítési mértékek, így egymáshoz közelítõen - a munka törvénykönyvének szabályozását alapul véve, annál több ponton kedvezõbb módon - kerüljenek megállapításra. A munka törvénykönyve szerinti juttatás jelenleg legalább három év munkaviszony esetén egy havi; öt év esetén két havi; tíz év esetén három havi; tizenöt év esetén négyhavi; húsz év esetén: öt havi; huszonöt év esetén: hat havi átlagkeresetnek felel meg. A záró rendelkezések között tartalmazza a javaslat, hogy az új szabályozást az 1999. április 1-jétõl felmentettekre kell alkalmazni.

86. §-hoz

Az igazgatóság és a felügyelõ bizottság tagjaira vonatkozó e jogviszonyuk fennállása alatt az ÁPV Rt.-hez tartozó cégeknél vezetõ tisztség, illetve felügyelõ bizottsági tagság vállalására kimondott tilalom sok esetben korlátozta, gátolta az állami vagyon védelmének, gazdaságos mûködésének érvényesítését. A hivatalba lépõ új Kormány - nyilvánosságra hozott koncepciója szerint - a jövõben hangsúlyozottan ellenõrizni kívánja az állam tulajdonosi érdekeinek védelmét. Az állam vállalkozói vagyonának rentábilis mûködtetése, az esetenként a központi költségvetést terhelõ veszteségek elkerülése érdekében indokoltnak látszik, hogy az állami vagyon kezelésével megbízott szervezetet vezetõ tisztségviselõi és felügyelõ bizottsági tagjai közvetlenül részt vállaljanak az állami vagyon védelmében. Ez nyomatékosítja a tulajdonosi ellenõrzést és érdekérvényesítést.

A törvényjavaslat módosítani kívánja az 1995. évi XXXIX. törvény mellékletét annak érdekében, hogy a Concordia Közraktár Rt. 100 %-ban állami tulajdon legyen.

87. §-hoz

A törvénymódosítást indokolja az egyes elkülönített állami pénzalapokról szóló 1992. évi LXXXIII. törvény hatályon kívül helyezése.

88. §-hoz

A Vízügyi Alap fejezetbe integrálásával a feladatokat a vízügyi célelõirányzat veszi át. Ennek átvezetését tartalmazza a módosítás.

89. §-hoz

A törvény 1. § (1) bekezdésének b) pontja, valamint a 2. § (1) bekezdés hatálya alá tartozó védett és védelemre tervezett földterületek aránya magas és ezeknek a "függõ" helyzetben lévõ ingatlanoknak a tulajdonviszonyait kell egyértelmûen és elsõdlegesen rendezni. A korábbi években biztosított pénzügyi források - a növekvõ ingatlanárak és a földterületek kiterjedtsége miatt - nem tették lehetõvé a korábbi határidõn belül történõ védettségi szint helyreállítási kötelezettséget. Emiatt a közbensõ határidõnek a módosítása feltétlenül indokolt.

90. §-hoz

A devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény 60. §-a (1) bekezdésének e) pontja 1998. január 1. elõtt és után is lehetõvé teszi azt, hogy a devizakülföldi a törvény 21. §-ának (2)-(4) bekezdéseiben megjelölt jogcímeken az õt megilletõ forintösszeget a belföldi felhatalmazott hitelintézetnél nyitott konvertibilis forintszámláján jóváírattassa. Ez év január 1-i hatállyal a devizatörvény több vonatkozásban, így a teljes 21. §-a is módosult. A 21. § (2)-(4) bekezdéseiben volt rendelkezések most a (3)-(5) bekezdésekben szerepelnek. A 60. § (1) bekezdésének e) pontjában azonban a 21. §-ra való hivatkozás nem lett ennek megfelelõen átvezetve. Az ennek következtében kialakult jelenlegi helyzet több vonatkozásban is ellentmondásos. A 21. § (2) bekezdése arról szól, hogy a devizakülföldi a deviza átváltásakor kapott forintösszeget miként válthatja vissza valutára, devizára. Ennek nincs kapcsolata a konvertibilis forintszámlával. Ugyanakkor nincs hivatkozás a 21. § (5) bekezdésre, mely lehetõvé tenné a visszatérített általános forgalmi adó konvertibilis forintszámlán való jóváírást. A módosítás a jelenlegi szabályozás ellentmondásosságát és félreérthetõségét megszünteti.

91. §-hoz

Az 1997. évi XCLVIII. törvény 25. §-ának (2) bekezdése elõírja, hogy biztosítási szerzõdési kötelezettséget 1999. január 1-je után csak törvény állapíthat meg. Ezzel egyidejûleg az alacsonyabb szintû jogszabályokban elõírt biztosítási szerzõdéskötési kötelezettség megszûnik. Tekintettel arra, hogy jelenleg több olyan kötelezõ felelõsségbiztosítás van, amelyet kormányrendelet ír elõ és fenntartásuk továbbra is indokolt, ezért szükséges a törvénymódosítás.

92. §-hoz

Magyarország NATO csatlakozására történõ felkészülést elõkészítendõ, a Biztonsági Beruházási Program keretében történõ beszerzések a következõ évtõl megkezdõdnek. A Honvédelmi Minisztérium tájékoztatása szerint a beszerzések vámteher alóli mentesítésérõl az aláírandó nemzetközi szerzõdés nem tartalmaz rendelkezést. Erre tekintettel a vonatkozó nemzetközi gyakorlattal megegyezõen külön kell szabályozni az importterhek alóli mentesítést.

1997. júliusától az Európai Unió származási szabályaival vállalt harmonizáció eredményeként szigorodtak a vám-visszatérítési szabályok. Azon gazdálkodók részére, amelyeknél ez jelentõs többletterhet okozott, és egyébként számukra biztosított volt a vámkontingens kedvezmény, az új szabályokra történõ felkészülés idõszakára az EU által is megengedett a vámkezelési díj és statisztikai illeték megfizetése alól felmentési lehetõséget biztosítottuk. Az EU-val folytatott tárgyalások szerint azonban meghosszabbodott ez az átmeneti idõszak, ezért a hivatkozott törvényi helyen meghatározott konkrét idõpont jelenleg nem aktuális. A vámkezelési díj és statisztikai illeték megfizetése alóli mentesség ellenére, éves szinten 1998-ban cca. 10 Md Ft összegû költségvetési bevétel realizálható.

A Vtv. 144. §-ának módosítására évente szükség van, figyelemmel egyéb díjak költségek emelkedésére. A javaslatban szereplõ bevételek a VPOP Gazdálkodási számláján jelennek meg, ezzel is csökkentve az üzemeltetéshez szükséges költségvetési igényt.

A Vtv. 148. §-a (5) bekezdésének módosítását az teszi szükségessé a költségvetési törvényhez kapcsolódóan, hogy adatvédelmi szempontból a pénzforgalmi jelzõszámot - az adózás rendjérõl szóló törvénnyel összhangban - törvényben kell elõírni.

A pénzforgalmi jelzõszám megfelelõ szintû megjelenítése, ha nem is közvetlenül, de közvetett formában a költségvetéssel összefüggõ elõírásnak minõsül.

A Vtv. kezességvállalási szabályai az EU Vámkódexében foglaltakkal összhangban a gazdaság mûködésének folyamatosságát hivatottak elõsegíteni. A kezességnyújtási lehetõség az importõr cégek számára biztosítja a beszerzés gyorsabb és a gazdálkodók likviditását könnyítõ megoldását. A kezességvállalásra jogosult gazdálkodók számára a törvény határozza meg többek között a tevékenység kockázatát fedezõ bankgarancia összegét is. A törvény 20 millió forint bankgarancia fedezete mellett - a jövedéki termékek esetét kivéve - biztosítja a bármely összegû vámteherre vállalható kezességet. Az eddigi gyakorlat szerint az egyes kezességvállalási engedéllyel rendelkezõ gazdálkodók jelentõs mértékben túlvállalták a bankgarancia összegét és ebbõl eredõen a kezességvállalással biztosított vámteher - követelések - érvényesíthetõsége néhány esetben veszélybe került. A költségvetési bevételek beszedését veszélyeztetõ gyakorlat ismeretében indokolt a vámtörvény vonatkozó rendelkezéseinek szigorítása.

93. §-hoz

A média tv. határidõk nélkül intézkedett az Országos Rádió és Televízió Testület költségvetését meghatározó törvényrõl, a Mûsorszolgáltatási Alap költségvetését pedig csak a kezelési joggal bíró testület hagyja jóvá. Egyik esetben sincs intézkedés a költségvetés végrehajtásáról. A javasolt módosítások a központi költségvetésre vonatkozó szabályokkal analóg szabályozást valósítanának meg.

Fölösleges hatályban tartani az üzemben tartási díj-bevétel kiegészítésérõl szóló rendelkezést. Az bázisszámként az 1995. évi bevételt rendeli alkalmazni, azóta már második díjemelésre kerül sor, és az utóbbi évek tapasztalata szerint a bevétel is stabilizálódott. Ennek következtében alkalmazására nem kerül sor.

94. §-hoz

A bérrendszerek egységesítésének, a különbözõ jogviszonyokban foglalkoztatottak, illetve a munkáltatók számára azonos feltételek megteremtésének igénye indokolttá teszi, hogy a köztisztviselõi, közalkalmazotti, igazságügyi alkalmazotti, ügyészségi és a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjaira vonatkozó végkielégítési mértékek egymáshoz közelítõen - a munka törvénykönyvének szabályozását alapul véve, annál több ponton kedvezõbb módon - kerüljenek megállapításra. A munka törvénykönyve szerinti juttatás jelenleg legalább három év munkaviszony esetén egy havi; öt év esetén két havi; tíz év esetén három havi; tizenöt év esetén négyhavi; húsz év esetén: öt havi; huszonöt év esetén: hat havi átlagkeresetnek felel meg. A záró rendelkezések között tartalmazza a javaslat, hogy az új szabályozást az 1999. április 1-jétõl felmentettekre kell alkalmazni.

95. §-hoz

A törvénymódosítást indokolja az egyes elkülönített állami pénzalapokról szóló 1992. évi LXXXIII. törvény hatályon kívül helyezése.

96. §-hoz

Az 1997. január 1-én hatályba lépõ 1996. évi LXXXV. törvény a hiteles tulajdoni lap másolat szolgáltatását kiemelte az illetékköteles államigazgatási eljárások közül és arra a törvényben meghatározott mértékû igazgatási szolgáltatási díj fizetését írta elõ. Az 1998. évi költségvetési törvényben nem történt meg a díj inflációkövetõ emelése, ugyanakkor a földhivatali tevékenység üzemeltetési kiadásainak folyamatos emelkedése következtében jelentõsen megnehezült az irányításunk alatt álló szervezet gazdálkodása.

Az elmúlt évek során üzembeállított számítástechnika amortizációs cseréje is aktuálissá vált. A bevételek reálértékének megõrzése a szervezet mûködõképességének záloga.

A hiteles tulajdoni lap másolat díja 1996-ban került megállapításra, hogy az - igazodva az eljárással felmerült költségekhez - megegyezzen az általános tételû államigazgatási illetékkel (1000 forint). Ezt az elvek a jövõben is célszerû fenntartani.

Az illetékekrõl szóló törvény módosítása szerint az általános tételû államigazgatási eljárási illeték 1999. január 1-jétõl 1500 forintra emelkedik, így a leírtak alapján a díjmegállapítás módosítása szükséges.

További módosítási javaslat arra irányul, hogy az Itv.-hez hasonlóan a személyes díjmentesség csak a Magyar Állam és az önkormányzatok esetében maradjon feltétlen, míg egyéb esetekben a felsorolt szerveket a díjmentesség csak akkor illesse meg, ha nem nyereségérdekelt szervezetként mûködnek.

97. §-hoz

Az Épt.-re vonatkozó módosítások a törvényhez tartozó részletszabályok megalkotásához szükséges felhatalmazásokat tartalmazzák. A törvényt érintõ egyes módosítások határideje - megváltozott piaci feltételek között is érvényes részletszabályok kidolgozásának idõigényére tekintettel - megváltozik.

98. hoz

A Hpt.-re vonatkozó módosítások a magyar gazdaság nemzetközi integrációjának erõsítése érdekében az ellenõrzõ részesedéssel rendelkezõ vállalkozások és az ellenõrzött vállalkozások közötti kapcsolatokat szabályozza újra, a szektorban lezajló folyamatok elemzése és tervezése érdekében módosítja azok körét, akiknek az üzleti titokhoz hozzáférésük van, valamint - az ügyfelek védelme érdekében - kiegészíti a felhatalmazások körét.

A Hpt.-t érintõ egyes módosítások határideje - a megváltozott piaci feltételek között is érvényes részletszabályok kidolgozásának idõigényére tekintettel - megváltozik.

99. §-hoz

A bérrendszerek egységesítésének, a különbözõ jogviszonyokban foglalkoztatottak, illetve a munkáltatók számára azonos feltételek megteremtésének igénye indokolttá teszi, hogy a köztisztviselõi, közalkalmazotti, igazságügyi alkalmazotti, ügyészségi és a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjaira vonatkozó végkielégítési mértékek egymáshoz közelítõen - a munka törvénykönyvének szabályozását alapul véve, annál több ponton kedvezõbb módon - kerüljenek megállapításra. A munka törvénykönyve szerinti juttatás jelenleg legalább három év munkaviszony esetén egy havi; öt év esetén két havi; tíz év esetén három havi; tizenöt év esetén négyhavi; húsz év esetén: öt havi; huszonöt év esetén: hat havi átlagkeresetnek felel meg. A záró rendelkezések között tartalmazza a javaslat, hogy az új szabályozást az 1999. április 1-jétõl felmentettekre kell alkalmazni.

100. §-hoz

Jelenleg az építésügyi-építésrendészeti feladatok finanszírozását a Központi Környezetvédelmi Alap látja el. A törvénymódosítási javaslat e feladatok stabilabb finanszírozási hátterét kívánja megteremteni az által, hogy - összhangban az Alap megszüntetésével - az építésügyi feladatok bevételi és kiadási elõirányzatai a központi költségvetésbe - az építésügyért felelõs Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium fejezetbe - kerülnek beépítésre.

101. §-hoz

Az egyházaknak egyes ingatlanvagyonukról történt lemondás fejében a törvény szerint fizetendõ 4,5 %-os járadék mértékétõl való eltérés lehetõvé tételét az indokolja, hogy egyes egyházak a jelenlegi törvényi szabályozás szerint a többiekkel szemben hátrányba kerülnének sajátos vagyonszerkezetük miatt. Így nem tudnák más egyházakkal azonos színvonalon ellátni hitéleti és közcélú feladataikat. A Kormánnyal - kölcsönös értékelés alapján kötött - megállapodások forrása a költségvetésben rendelkezésre áll.

102. §-hoz

A kulturális szaktörvény hatálybaléptetõ rendelkezéseinek olyan értelmû módosítása szükséges, miszerint a meghatározott ágazati feladatok ellátására a fejezet költségvetésében a helyi önkormányzatok normatív költségvetési hozzájárulása 22,5 %-ának megfelelõ összeget változatlan arányban kell továbbra is biztosítani. Az elõírt %-os arány kétszeres mértékûre emelése - figyelembe véve, hogy 1999. évben az önkormányzati normatív támogatás 19 %-kal nõ - jelentõs ágazati aránytalanságot idézne elõ, és ehhez a költségvetési források sem állnak rendelkezésre. A kapcsolódó központi hozzájárulás változatlan arányának fenntartásával viszont elérhetõ, hogy a központi támogatás és a helyi önkormányzati támogatás azonos ütemben nõjön. Ezzel összefüggésben szükséges, hogy a szaktörvény egyéb normatív elõírásainak életbeléptetése is egy évvel késõbbi idõpontban történjen.

103. §-hoz

A törvény hatályba lépése idõpontjának meghatározása arra a feltételezésre épült, hogy 1999. január 1-ig a kárpótlás és a szövetkezeti közös használatú földek kiadásának folyamata lezárul.

Ezért az 1997. évi CXLI. törvény már nem rendelkezik a szövetkezeti földhasználati jogról és megváltoztatta az ingatlanok nyilvántartásának módját is. Az új törvény már teljes egészében a reálfólium elvén alapul, tehát minden ingatlant önálló tulajdoni lapon kell nyilvántartani. A szövetkezeti közös használatú földek nyilvántartása ettõl eltérõen a perszonál fólium elve szerint történik, itt a nyilvántartás a jogosult személyéhez (a szövetkezethez) igazodik.

A részarány-kiadás folyamatának lezárultáig ez a nyilvántartási mód nem változtatható meg, ezért szükséges a törvény hatályba lépésének idõpontját egy évvel késõbbre halasztani.

104. §-hoz

Az Épt.-re vonatkozó módosítások a törvényhez tartozó részletszabályok megalkotásához szükséges felhatalmazásokat tartalmazzák.

Az Épt.-t érintõ egyes módosítások határideje - a megváltozott piaci feltételek között is érvényes részletszabályok kidolgozásának idõigényére tekintettel - megváltozik.

105. §-hoz

A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény módosításának célja az, hogy a részvénytársaságok a negatív árfolyam hatásokat önmaga is kompenzálni tudja.

106. §-hoz

A Hpt.-t érintõ egyes határidõk módosítása - a megváltozott piaci feltételek között is érvényes részletszabályok kidolgozásának idõigényére tekintettel - megváltozik.

108. §-hoz

109. §-hoz

E § különbözõ felhatalmazásokat tartalmaz.

110. §-hoz

A média tv. rendelkezése szerint az üzembentartási díj mértékérõl rendelkezik. Az üzemben tartási díj 20 %-kal 530 forintról 640 forintra való megemelése indokolt, mivel az három éve változatlan. A díjfizetésre kötelezettek terhelésének mérséklésére az intézkedés bevezetését csak a második félévre indítványozza a javaslat.

111. §-hoz

A közbeszerzésrõl szóló 1995. évi XL. törvény 2. §-a szerint az éves költségvetési törvény állapítja meg a közbeszerzési értékhatárokat, e § erre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz.

112. §-hoz

Felhatalmazást ad a Támogatásokat és Járadékokat Kezelõ Szervezet részére az államot megilletõ követelések tekintetében a gyakorlatilag behajthatatlan követelés elengedésére, illetõleg törlésére.

113. §-hoz:

A javaslat a különbözõ fejlesztési támogatások pályázati és döntési rendszereinek idõbeni összehangolását, az elõirányzatok racionális felhasználását szolgálja.

114. §-hoz

A hatályát vesztõ jogszabályhelyeket tartalmazza.

Visszalépés