Az Országgyûlés az államháztartásról szóló, többször módosított 1992. évi XXXVIII. törvény 86.§-ának (1) bekezdése alapján - a társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok 1993. évi költségvetésérõl szóló, többször módosított 1992. évi LXXXIV. törvény rendelkezéseire figyelemmel - a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1999. évi költségvetésérõl, valamint annak végrehajtásához kapcsolódóan egyes törvények módosításáról a következõ törvényt alkotja:

A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI ALRENDSZER BEVÉTELEINEK ÉS
KIADÁSAINAK FÕÖSSZEGE

(1) Az Országgyûlés a társadalombiztosítási alrendszernek a Nyugdíjbiztosítási Alap (a továbbiakban: Ny. Alap) és az Egészségbiztosítási Alap (a továbbiakban: E. Alap) költségvetése összegezésébõl - a halmozódások kiküszöbölésével - adódó

állapítja meg.

(2) A társadalombiztosítási alrendszer alaponkénti hiányának rendezésére az 1999. évi központi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényben kerül sor.

(3) A társadalombiztosítási alrendszer összevont költségvetési bevételeit és kiadásait e törvény 1-2. számú melléklete tartalmazza.

A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS PÉNZÜGYI ALAPJAINAK KÖLTSÉGVETÉSE

(1) Az Országgyûlés az Ny. Alap

a) bevételi fõösszegét 914 665 millió forintban,

b) kiadási fõösszegét 914 665 millió forintban,

c) egyenlegét nulla millió forintban

állapítja meg.

(2) Az Ny. Alap költségvetési bevételeit és kiadásait e törvény 3-4. számú melléklete tartalmazza.

(1) Az Országgyûlés az E. Alap

a) bevételi fõösszegét 654 844 millió forintban,

b) kiadási fõösszegét 696 489 millió forintban,

c) hiányát 41 645 millió forintban

állapítja meg.

(2) Az E. Alap költségvetési bevételeit és kiadásait e törvény 5-6. számú melléklete tartalmazza.

A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS PÉNZÜGYI ALAPJAI KÖLTSÉGVETÉSÉNEK VÉGREHAJTÁSÁVAL KAPCSOLATOS RENDELKEZÉSEK

(1) Elõirányzat módosítási kötelezettség nélkül teljesülõ bevételek és kiadások az:

a) 1. cím társadalombiztosítási ellátások fedezetéül szolgáló bevételek,

b) 3. cím mûködési célú bevételek,

c) 5. cím vagyongazdálkodással kapcsolatos bevételek,

d) 2. cím társadalombiztosítási ellátások kiadásai, ide nem értve a 2. cím, 3. alcím 1., 4. és 5. elõirányzat-csoport elõirányzatait.

(2) Teljesítésként a 6. cím, 1. alcím, 3. elõirányzat-csoport Postabank garanciális kötelezettségének teljesítése elõirányzaton a garanciavállalással összefüggõ szerzõdéses kötelezettségek teljesítésének kiadásai a vagyonértékesítési bevétel terhére számolhatók el.

(3) A 4. cím mûködési kiadások elõirányzata az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 93. § (2) bekezdése szerint módosítható.

(1) A 2. cím, 3. alcím 1. elõirányzatcsoport gyógyító-megelõzõ ellátások elõirányzat elõirányzatmódosítási kötelezettség nélkül a 12. kiemelt elõirányzat, a tartós megtakarítást eredményezõ kapacitás leépítéssel vagy belsõ átalakítással együtt járó létszámleépítéssel összefüggõ felmentéssel, végkielégítéssel kapcsolatban kifizetett összegek elõirányzatot meghaladó többletével teljesülhet túl.

(2) A 2. cím, 3. alcím 1. elõirányzat-csoport tartalmazza az E. Alapból finanszírozott egészségügyi ellátások személyi juttatásait és járulékait - ideértve a 13. havi illetményt a költségvetési rend szerint gazdálkodó egészségügyi intézményeknél, valamint az ügyeleti díj tárgy évi kiadásait - és a dologi kiadásokat.

(3) A 2. cím, 3. alcím, 1. elõirányzat-csoport gyógyító-megelõzõ elõirányzaton belül a kiemelt elõirányzatok között - ide nem értve a 12. felmentéssel, végkielégítéssel járó kiadások és a 14. gyógyító-megelõzõ ellátások kiadási elõirányzatának céltartalékát - az egészségügyi miniszter a társadalombiztosítási igazgatási szerveket felügyelõ személlyel együtt átcsoportosíthat.

A 2. cím, 3. alcím 1., 4. és 5. elõirányzat-csoport elõirányzatainak felhasználásáról - az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 101. §-ának (6)-(8) bekezdései figyelembevételével - havi ütemezésû finanszírozási tervet kell készíteni és benyújtani a Magyar Államkincstárnak.

(1) Az E. Alap 4. cím, 3. alcím, 1. elõirányzat-csoport 2. kiemelt elõirányzat felhalmozási és fejlesztési kiadások elõirányzata informatikai beruházásra 500 millió forintot, ingatlan-beruházásra 701 millió forintot tartalmaz.

(2) Az Ny. Alap 4. cím 3. alcím 1. elõirányzat-csoport 2. kiemelt elõirányzat felhalmozási és fejlesztési kiadások elõirányzata nyugdíjmegállapítási és folyósítási feladatok informatikai infrastruktúrájának fejlesztésére 555 millió forintot, valamint az ingatlan-beruházásra 400 millió forintot tartalmaz.

Az Országos Nyugdíjbiztosítási Fõigazgatóság és igazgatási szervei a 2. cím 1. alcím nyugellátások elõirányzat összegébõl különös méltánylást érdemlõ körülmények esetén nyugellátás (ideértve az E. Alapból finanszírozott nyugellátásokat is) szociális rászorultságot is figyelembevevõ megállapítására, illetve emelésére 600 millió forintot, egyszeri szociális segélyekre 350 millió forintot használhatnak fel.

(1) Az 1998. évi XXXIX. törvény 3. §-a szerinti vagyont - a mûködést közvetlenül szolgáló vagyonelemek kivételével - 1999. december 31-éig értékesíteni kell.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott vagyonértékesítésbõl származó bevételbõl az Ny. Alapnál 39 100 millió forintot, az E. Alapnál 14 600 millió forintot az ellátások fedezetére kell fordítani (5. cím, 1. alcím).

(3) Az 5. cím, 1. alcím az ellátások fedezetére szolgáló vagyongazdálkodási bevételek elõirányzatának teljesítését a bevételek tényleges teljesítésének megfelelõ elõirányzat-csoporton és kiemelt elõirányzatokon kell elszámolni.

(4) Az Országgyûlés felhatalmazza a Kormányt, hogy a (2) bekezdésben meghatározott bevételi elõirányzaton felüli többletbevételek felhasználásáról döntsön.

(1) A 2. cím, 3. alcím, 1. elõirányzat-csoport gyógyító-megelõzõ ellátás elõirányzatán belül, az alap kiadásainak 1%-át kitevõ zárolt céltartalék kerül elõirányozásra.

(2) A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetésérõl szóló 1998. évi .... törvény 49.§-ának (4) bekezdése szerinti jelentés figyelembevételével a Kormány dönt az (1) bekezdés szerint képzett 2. cím, 3. alcím, 1. elõirányzat-csoport 14. kiemelt elõirányzat szerinti céltartalék elõirányzatának a gyógyító-megelõzõ feladatok finanszírozására történõ felhasználásáról.

(1) A 3. cím, 1. alcím, 1. elõirányzat-csoport, 1. kiemelt elõirányzat mûködési költségtérítés elõirányzat a nem társadalombiztosítási alapok terhére folyósított ellátásokkal kapcsolatos költségeknek a központi költségvetésbõl történõ megtérítése, amely

a) az Országos Nyugdíjbiztosítási Fõigazgatóságnál 820 millió forint,

b) az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál 1 500 millió forint (amely az 1999. április 1-jétõl átvételre kerülõ gyermeknevelési támogatás folyósításának feladataira 100 millió forintot tartalmaz).

(2) A mûködésre fordított kiadásokból

a) a 4. cím, 3. alcím, 6. elõirányzat-csoport a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek adatszolgáltatáshoz kapcsolódó kiadása 600 millió forint összegben,

b) a 4. cím, 3. alcím, 5. elõirányzat-csoport az egészségbiztosítási igazgatási szervek ellenõrzési rendszerek fejlesztéséhez rendelt kiadások 813 millió forint összegben

kizárólag a cél szerint használható fel.

(3) A 4. cím, 3. alcím, 8. elõirányzat-csoport központosított intézményi kiadás elõirányzata 1 437 millió forint, amely az Országos Nyugdíjbiztosítási Fõigazgatóság fõigazgatójának hatáskörében a 4. cím 1., 2. alcímekre használható fel.

(1) A 3. cím, 3. alcím, 1. elõirányzat-csoport 1. kiemelt elõirányzat tartalmazza a társadalombiztosítás világbanki hitelbõl megvalósuló informatikai programjának támogatását, valamint a hazai hozzájárulás és a tárgyévi törlesztés fedezetét.

(2) A 4. cím, 3. alcím, 1. elõirányzat-csoport 1. kiemelt elõirányzat - alaponként 2000-2000 millió forint - a társadalombiztosítás világbanki hitelbõl megvalósuló informatikai programjának kiadásaira, valamint a világbanki hitel igénybevételéhez kapcsolódó hazai kiadásokra, és a tárgyévi törlesztés összegére használható fel.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott elõirányzat felhasználása és annak az alapok közötti tényleges felhasználáshoz igazodó átcsoportosítása a Kormány egyetértésével történhet.

(1) A társadalombiztosítási igazgatási szervek elhelyezését és célirányos tevékenységét, tárgyi eszközhátterét biztosító gazdasági társaságok jogutód nélküli megszûnése esetén a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvénynek a gazdasági társaságok megszûnésérõl, valamint a csõdeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvénynek a végelszámolásról szóló rendelkezéseit az alábbi eltérésekkel kell alkalmazni:

a) a társaságokban a Magyar Államot megilletõ tulajdonosi jogokat a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak felügyeletét, valamint a társadalombiztosítás igazgatási szerveinek irányítását a Kormány nevében ellátó, a Kormány rendeletében meghatározott személy gyakorolja;

b) a társaságok megszûnésével a társasággal szemben fennálló, illetve a társaságot megilletõ követelések - a c) pontban foglaltakat kivéve - nem válnak lejárttá;

c) a hitelezõk a társaságokkal szemben fennálló ismert követeléseiket a hitelezõknek szóló felhívás közzétételét követõ 15 napon belül jelenthetik be;

d) a társaságokat terhelõ vagyoni kötelezettségek az Ny. Alapot terhelik, a társaságokat megilletõ vagyoni jogokat az Ny. Alap gyakorolja. A társaságoknak a hitelezõk kielégítése után fennmaradó vagyona az Ny. Alapot illeti meg.

e) a társaságok megszûnésével összefüggõ, a gazdálkodó szervezet vezetõjét terhelõ kötelezettségeket az a) pontban megjelölt személy teljesíti, ideértve a számvitelrõl szóló 1991. évi XVIII. törvény szerinti éves beszámolónak és az eredmény felosztása utáni zárómérlegnek a társaság megszûnése napjával történõ elkészítési kötelezettségét is.

(2) Az (1) bekezdés szerinti eljárás általános forgalmi adó- és illetékmentes.

A társadalombiztosítási igazgatási szervek mûködését szolgáló, a 7. számú mellékletben részletezett, az ingyenes vagyonjuttatás keretében átadott ingatlanok e törvény hatálybalépésének napjától a mûködési vagyon részét képezik.

A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS PÉNZÜGYI ALAPJAI KÖLTSÉGVETÉSI ELÕIRÁNYZATAINAK MEGALAPOZÁSÁT SZOLGÁLÓ RENDELKEZÉSEK ÉS TÖRVÉNYMÓDOSÍTÁSOK

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1998. évi költségvetésérõl szóló 1997. évi CLIII. törvény (a továbbiakban: T.) 14. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A 3. számú melléklet bevételek 2. cím, 3. alcím, és a 6. számú melléklet bevételek 2. cím, 3. alcím a társadalombiztosítás informatikai programjának támogatása elõirányzatait a felhasználás igényeihez igazodóan a Kormány az Alapok között átcsoportosíthatja az érintett kiadási elõirányzatok azonos összegû és egyidejû módosítása mellett."

A T. 22. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvényben (a továbbiakban: Eb. tv.) foglalt egészségügyi szolgáltatások finanszírozása az egészségügyi ellátási kötelezettségrõl és a területi finanszírozási normatívákról szóló 1996. évi LXIII. törvény szerinti kapacitás-lekötési megállapodások alapján az 58.§ (2) bekezdés figyelembevételével történik. A finanszírozási szerzõdések hatálya meghosszabbodik 1999. március 31-ig."

A T. 25. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"25.§ (1) A járóbeteg-szakellátás a nyújtott ellátások teljesítmény-pontértéke és/vagy az általuk ellátott feladat alapján kerül finanszírozásra.

(2) A fogászati alapellátás finanszírozása a lakosságszámot figyelembe vevõ korcsoportos pontszámrendszer, valamint a jelentett teljesítményekkel arányos teljesítménydíjazás alapján történik. A fogászati szakellátás finanszírozása a járóbeteg-szakellátás finanszírozási szabályai szerint történik."

A T. 26. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A progresszív betegellátás kiegészítõ díjazására az aktív fekvõbeteg elõirányzat 3 százaléka szolgál, melynek felhasználását kormányrendelet szabályozza."

A T. 27.§-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"27.§ A fekvõbeteg-szakellátás intézményei a krónikus minõsítésû osztályokon nyújtott ellátás után a teljesített ápolási napok alapján szakmai csoportonként országos egységes ápolási díj alapján részesülnek finanszírozásban."

A T. 30. §-a helyébe következõ rendelkezés lép:

"30.§ A egyes finanszírozási technikák bevezetésének elõkészítése céljából az Egészségügyi Minisztérium szakmai-fejlesztési programjában résztvevõ egészségügyi szolgáltatók szerzõdés szerinti finanszírozása mellett az OEP az egészségügyi miniszter felkérése alapján ellátja a szakmai programmal kapcsolatos, a finanszírozási rendszerhez történõ illesztés lehetõségét biztosító elemzési, adatkezelési és adatszolgáltatási feladatokat is."

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok 1993. évi költségvetésérõl szóló, többször módosított 1992. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: AT.) 1. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetése címekre, alcímekre, elõirányzat-csoportokra és kiemelt elõirányzatokra tagozódik. Címet alkotnak a szabályozási szempontból összetartozó elõirányzatok. Címként jelennek meg a mûködési bevételek és kiadások, ezen belül alcímet alkotnak a központi hivatali szervek és a területileg széttagoltan mûködõ igazgatási szervek elõirányzatai. A költségvetési törvényben szereplõ címek címrendet képeznek. A címrend évközbeni megváltoztatása az Országgyûlés kizárólagos hatásköre."

Az AT. 2. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) Az Országgyûlés a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai zárszámadásának keretében hagyja jóvá az Alapok bevételeinek és kiadásainak teljesítését, a költségvetési hiány/többlet összegét, a mûködési pénzmaradvány összegét, dönt a hiány rendezésének, illetve a többlet felhasználásának módjáról."

Az AT. 3. §-ának (6) bekezdése a következõ rendelkezéssel egészül ki:

"Az elõzõek szerint kell megítélni a Kincstári Egységes Számláról igénybe vett hitelt és annak törlesztését."

(1) Az AT 4. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A Nyugdíjbiztosítási Alap az (1) bekezdésben megjelölt ellátásokon túl, azok finanszírozásával összefüggésben közvetlenül felmerült kamatkiadásokra, bankköltségre, postaköltségre, a jóváhagyott mûködési kiadások külsõ forrásból nem biztosított fedezetének biztosítására, az ellátások fedezetére szolgáló vagyongazdálkodási tevékenység költségeire, valamint a törvényben meghatározott egyéb kiadásra használható fel. A Nyugdíjbiztosítási Alap mûködési költségvetését a 10.§ (3) bekezdése szerinti kiadások terhelik."

(2) Az AT. 4. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A kiadások fedezetét következõ bevételek képezik:

a) a társadalombiztosítási járulékok 66,67%-a (a társadalombiztosítási járulékon - 33% - belül a 22%-os mértékû nyugdíjbiztosítási járulék részaránya);

b) a biztosítotti nyugdíjjárulék, ideértve

1. a kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíj hatálya alá tartó személy által fizetett egyéni járulék 72,73%-át (az általuk fizetett egyéni járulékok együttes mértékén - 11%-a - belül a nyugdíjjárulék - 8% - részaránya),

2. a magánnyugdíjpénztári tag által fizetett járulék 25%-át (az általuk fizetett egyéni járulékok együttes mértékén - 4%-on belül - a nyugdíjjárulék - 1% - részaránya),

3. a magánnyugdíj és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény 23.§ (1) bekezdés d) pontja, továbbá a 123.§ (2) bekezdésében meghatározott esetekben a pénztár által a pénztártag egyéni számláján lévõ a Nyugdíjbiztosítási Alap részére átutalt összeget, ha a pénztártag e szerint dönt,

4. a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj után fizetett nyugdíjjárulékot,

5. a keresetpótló juttatás, munkanélküli járadék, a nyugdíj elõtti munkanélküli segély után fizetett nyugdíjjárulékot;

c) egyéb járulékok és hozzájárulások, ideértve

1. a szolgálati idõ megszerzésére kötött megállapodás alapján fizetett nyugdíjjárulékot,

2. az alkalmi munkavállalói könyvvel történõ foglalkoztatásról és az ahhoz kapcsolódó közterhek egyszerûsített befizetésérõl szóló 1997. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Alk.) 7.§-a alapján a Magyar Államkincstár által a Nyugdíjbiztosítási Alapnak átutalt összeget,

3. a munkanélküli ellátás és egyes szociális ellátás után fizetett nyugdíjbiztosítási járulék összegét;

d) a késedelmi pótlék, bírság 55,75%-a;

e) a központi költségvetési hozzájárulások, támogatások, ideértve

1. a gyermekgondozási segélyben részesülõk után a központi költségvetés által fizetett nyugdíjbiztosítási járulékot,

2. a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak éves költségvetésérõl szóló törvényben meghatározott egyéb állami hozzájárulás, támogatás összegét;

f) a nyugdíjbiztosítási tevékenységgel kapcsolatos, a Nyugdíjbiztosítási Alapból fizetett, - jogalap nélkül felvett, vagy más ok miatt - visszatérült bevételként elszámolt összeg, valamint az alapokat közösen megilletõ egyéb bevételek összegének a Nyugdíjbiztosítási Alapot megilletõ 55,75%-a;

g) a Nyugdíjbiztosítási Alap részére tartozás fejében átadott vagyon értékesítésébõl, hozamából származó bevétel;

h) az államháztartás társadalombiztosítási alrendszerében a Nyugdíjbiztosítási Alaphoz tartozó állami vagyonnak az értékesítésébõl és egyéb bevételeibõl származó - ráfordításokkal csökkentett - összeg;

i) a mûködési kiadások fedezetére szolgáló, az Alapon kívüli forrásból származó bevétel összege. A Nyugdíjbiztosítási Alap mûködési költségvetése a 10.§ (1) bekezdésében meghatározott bevételekkel rendelkezik."

Az AT 5. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az Egészségbiztosítási Alap

a) az öregségi nyugdíjkorhatárt be nem töltött személyek III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíja, a III. csoportos rokkantságra tekintettel megállapított hozzátartozói nyugellátás, hozzátartozói baleseti nyugellátás, a jogszerzõ üzemi balesete, illetve foglalkozási betegség következtében történõ elhalálozására tekintettel 1998. január 1-jét megelõzõ idõponttal megállapított hozzátartozói baleseti nyugellátása;

b) az egészségbiztosítás pénzbeni ellátásai, ideértve a terhességi-gyermekágyi segély, a táppénz, a betegséggel kapcsolatos segélyek és kártérítési járadékok;

c) a természetben nyújtott ellátások, ideértve a gyógyító-megelõzõ ellátásokat, gyógyfürdõ szolgáltatást, anyatej ellátást, gyógyszer és gyógyászati segédeszköz ártámogatást és az utazási költségtérítés

kiadásainak fedezetére szolgál.

(2) Az Egészségbiztosítási Alap az (1) bekezdésben megjelölt ellátásokon túl azok finanszírozásával összefüggésben közvetlenül felmerült kamatkiadásra, bankköltségre, postaköltségre, a társadalombiztosítási kifizetõhely fenntartóját megilletõ, a társadalombiztosítási ellátások kifizetõhely által folyósított összegének 1%-ával azonos költségtérítésre, a jóváhagyott mûködési kiadások külsõ forrásból nem biztosított összegének fedezetére, továbbá az Egészségbiztosítási Alap ellátások fedezetére szolgáló vagyongazdálkodási tevékenység költségeinek fedezetére szolgál. Az Egészségbiztosítási Alap mûködési költségvetését a 10.§ (3) bekezdése szerinti kiadások terhelik.

(3) A kiadás fedezetét a következõ bevételek képezik:

a) a társadalombiztosítási járulékok 33,33%-a (a társadalombiztosítási járulékon - 33% - belül a 11%-os mértékû egészségbiztosítási járulék részaránya;

b) a biztosított által fizetett kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíj hatálya alá tartozó személy által fizetett egyéni járulék 27,27%-a (az általuk fizetett egyéni járulékok együttes mértékén - 11% - belül az egészségbiztosítási járulék - 3% - részaránya) és a magánnyugdíjpénztári tag által fizetett egyéni járulék 75,00%-a (az általuk fizetett egyéni járulékok együttes mértékén - 4% - belül az egészségbiztosítási járulék - 3% - részaránya);

c) egyéb járulékok és hozzájárulások, ideértve

1. a baleseti járulékot,

2. az egészségbiztosítási ellátások megtérítésére kötött megállapodás alapján fizetett egészségbiztosítási járulékot,

3. az egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett személyek által fizetett 11%-os mértékû egészségbiztosítási járulékot,

4. a munkáltatói táppénz hozzájárulást,

5. az Alk. 7. §-a alapján a Magyar Államkincstár által az Egészségbiztosítási Alapnak közteherjegy után befolyt járulék címen átutalt összeget,

d) a százalékos és tételes egészségügyi hozzájárulás összege;

e) a késedelmi pótlék, bírság 44,25%-a;

f) a központi költségvetésbõl származó hozzájárulások, térítések, ideértve a terhesség-megszakítással kapcsolatos költségvetési térítés és egyéb, a törvényben elõírt költségvetési támogatások, térítések összegét;

g) az egészségbiztosítási tevékenységgel kapcsolatos egyéb bevételek, ideértve

1. a terhesség-megszakítással kapcsolatos egyéni térítési díjat,

2. baleseti és egyéb kártérítések megtérített összegét,

3. az Egészségbiztosítási Alapból fizetett - jogalap nélkül felvett, vagy más ok miatt - visszaérkezett bevételként elszámolt összeget, valamint az alapokat közösen megilletõ egyéb bevételek összegének az Egészségbiztosítási Alapot megilletõ 44,25%-a,

4. egyéb, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak éves költségvetési törvényében meghatározott további bevételeket,

h) az Egészségbiztosítási Alap részére járuléktartozás fejében átadott vagyon értékesítésébõl, hozamából származó bevétel,

i) az államháztartás társadalombiztosítási alrendszerében az Egészségbiztosítási Alaphoz tartozó állami vagyonnak az értékesítésébõl és egyéb bevételeibõl származó - ráfordításokkal csökkentett - bevétel,

j) a mûködési kiadások fedezetére szolgáló, az Alapon kívüli forrásból származó bevétel összege. Az Egészségbiztosítási Alap mûködési költségvetése a 10.§ (1) bekezdésében meghatározott bevételekkel rendelkezik."

Az AT 6. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) Az Alapok követelései fejében az adós által felajánlott vagyonnak az Alapok kezelése tekintetében döntési jogkörrel rendelkezõ szerv (szervek) által történõ elfogadása adásvétel jogcímén történõ tulajdonszerzésnek minõsül. Ez a vagyonátruházás mentesül az adó- és illetékfizetési kötelezettség alól. A vagyon értékesítésébõl, hozamából származó bevételt a folyó évi kiadások finanszírozására kell felhasználni."

Az AT 10. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"10.§ (1) A mûködési költségvetés bevétele:

a) Az éves költségvetési törvényben jóváhagyott, a b) pontban meghatározottak szerinti mûködési saját bevétel, valamint ennek és a mûködési kiadási elõirányzat fõösszegének az Alapból biztosított különbözete.

b) Az intézmények saját folyó bevételei, a mûködési vagyon hasznosításából származó bevétel, a nem társadalombiztosítási forrásból finanszírozott ellátások folyósításával összefüggésben felmerült ráfordítások központi költségvetés, más intézmény vagy gazdálkodó szervezet által történõ megtérítése, valamint a társadalombiztosítási alrendszeren kívüli forrásból mûködési célra átvett egyéb összeg, továbbá törvényben meghatározott egyéb bevétel.

(2) A mûködési költségvetést terhelik az ügyvitelben kifizetett személyi juttatások, a munkaadókat terhelõ járulékok (a nyugdíjbiztosítási járulék, egészségügyi hozzájárulás, táppénz-hozzájárulás, munkaadói járulék) dologi kiadások, pénzeszköz átadások, egyéb támogatások, a felújítási és felhalmozási kiadások, a közvetlenül a mûködési költségvetésbe kerülõ bevételek elérése érdekében teljesített ráfordítások, továbbá törvényben meghatározott egyéb kiadások.

(3) A társadalombiztosítási költségvetési szervek mûködési költségvetésében az 1.§ (3) bekezdésében meghatározott címeken, alcímeken belül el kell különíteni a mûködési, a felhalmozási, az egyéb speciális célú elõirányzatokat és be kell mutatni a költségvetési létszámkeretet. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetésérõl szóló törvény kiemelt elõirányzatként állapítja meg a mûködési költségvetésen belül a személyi kiadások, a munkaadókat terhelõ járulékok, az ellátottak pénzbeli juttatásai, a dologi kiadások elõirányzatait és a speciális elõirányzatokat, továbbá a felhalmozási kiadásokon belül a beruházások, a felújítások, valamint a bevételek elõirányzatait.

(4) A (3) bekezdésben meghatározott elõirányzatokra az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 24. §-ának (2)-(8) bekezdése, 39. §-ának (2) bekezdése és 93. §-ának (2) bekezdése irányadó a következõ eltérésekkel:

a) a 24.§ (2) és (7) bekezdésében a fejezet felügyeletét ellátó szerv hatáskörében a társadalombiztosítás központi hivatali szervei esetében a társadalombiztosítási igazgatási szerveket felügyelõ személy jár el,

b) fejezeti kezelésû elõirányzatokon a "központi hivatali szervek által kezelt elõirányzatok"-at kell érteni,

c) a 24.§ (2) és (7) bekezdésében meghatározott címeken alcímeket kell érteni, és a 24.§ (7) bekezdésében "A fejezeti kezelésû elõirányzatok más fejezethez tartozó címhez az elõirányzat céljának, rendeltetésének megfelelõ átcsoportosítása az érintett fejezetek felügyeletét ellátó szervek vezetõinek megállapodása alapján - a Kormány egyidejû tájékoztatásával - hajtható végre." szabályozás nem alkalmazható."

(1) Az AT 11. §-a (1) bekezdésének az a), d) és g) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"a) Az Egészségbiztosítási Alap és a Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetési mérlegét a mûködési költségvetésével együtt (a bevételek és kiadások részletes bemutatásával), a bevételi többletet és annak felhasználását, illetve a kiadási többletet és annak fedezetét;

d) A költségvetés végrehajtásáról szóló törvénynek tartalmaznia kell a vagyonkimutatást is;

g) Az Országgyûlés a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetésérõl szóló törvényben alaponként meghatározza azon kiadásokat és bevételeket, amelyek elõirányzatainak megváltoztatása kizárólagos döntési hatáskörébe tartozik."

(2) Az AT. 11. §-ának (6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(6) Az Alapok és a társadalombiztosítási költségvetési szervek a kincstári körbe tartoznak."

(1) Az alkalmi munkavállalói könyvvel történõ foglalkoztatásról és az ahhoz kapcsolódó közterhek egyszerûsített befizetésérõl szóló - az 1997. évi CXLVI. törvénnyel módosított - 1997. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Alk.tv.) 5. §-ának (8) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(8) A nyugdíjbiztosítási igazgatóság (kirendeltség) adatszolgáltatása alapján az Országos Nyugdíjbiztosítási Fõigazgatóság minden év március 31-éig átutalja az illetékes magánnyugdíjpénztárnak a magánnyugdíjpénztári tagság kezdõ napjától

számított ellátási alap hét százalékát, ha ennek összege az egyszáz forintot meghaladja."

2. Az Alk.tv. 7. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"7.§ A közteherjegy forgalmazója a közteherjegy ellenértékének forgalmazási költséggel csökkentett részét- külön jogszabályban foglaltak szerint - átutalja a Kincstár által vezetett KESZ-re. A Kincstár ezen összegbõl 45%-ot a Nyugdíjbiztosítási Alapnak, 33%-ot az Egészségbiztosítási Alapnak, 6%-ot a Munkaerõpiaci Alapnak utal át."

A Kiváló és Érdemes Mûvészi járadékról szóló 1997. évi XCVII. törvény (a továbbiakban: Mjt.) 1. §-a (1) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az a Magyarországon lakóhellyel rendelkezõ magyar állampolgár, aki a Magyar Köztársaság kitüntetéseirõl szóló 1991. évi XXXI. törvény hatálybalépése elõtt a "Magyar Népköztársaság Kiváló Mûvésze", a "Magyar Köztársaság Kiváló Mûvésze", valamint a "Magyar Népköztársaság Érdemes Mûvésze", a "Magyar Köztársaság Érdemes Mûvésze" kitüntetõ címben részesült, ha saját jogú nyugellátásban részesül - ide értve az egyes mûvészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíját is -, vagy a reá irányuló öregségi nyugdíjkorhatárt elérte, Kiváló, illetve Érdemes Mûvészi járadékra jogosult".

(2) Az Mjt. 2. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"2.§ A kitüntetõ cím jogosultjának özvegye a járadék fele részének megfelelõ özvegyi járadékra jogosult, feltéve, hogy magyar állampolgár, Magyarországon lakóhellyel rendelkezik, és a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt elérte, továbbá a kitüntetõ cím jogosultjával halálakor, annak házastársaként vagy élettársaként közös háztartásban élt."

A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény 121. §-a (2) bekezdésének f) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"f) az Országos Nyugdíjbiztosítási Fõigazgatóság fõigazgatója."

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletérõl szóló 1998. évi XXXIX. törvénnyel módosított a kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 83. §-a (3) bekezdésének bevezetõ szövege helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) Felhatalmazást kap az egészségügyi miniszter, hogy a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletérõl szóló 1998. évi XXXIX. törvény 1. § (2) bekezdésében említett személlyel egyetértésben határozza meg;"

Az 1998. évi XXXIX. törvénnyel módosított az egészségügyrõl szóló 1997. évi CLIV. törvény 149. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"c) a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletérõl szóló 1998. évi XXXIX. törvény 1. § (2) bekezdésében említett személy;"

(1) A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletérõl szóló 1998. évi XXXIX. törvény (a továbbiakban: Tbf.) 1. §-a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) A pénzügyminiszter a (2) bekezdésben meghatározott személlyel együttesen terjeszti a Kormány elé a járulékfizetéssel kapcsolatos törvényjavaslatokat és azok végrehajtási rendeleteit. Az egészségügyi miniszter a (2) bekezdésben meghatározott személlyel együttesen terjeszti a Kormány elé az egészségbiztosítási ellátásokkal kapcsolatos törvényjavaslatokat és azok végrehajtási rendeleteit. A (2) bekezdésben meghatározott személy terjeszti a Kormány elé a nyugdíjbiztosítási ellátásokkal kapcsolatos törvényjavaslatokat és azok végrehajtási rendeleteit, valamint részt vesz a társadalombiztosítást érintõ egyéb jogszabályok elõkészítésében."

(2) A Tbf. 5. §-ának a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"a) irányítja a társadalombiztosítási ág jogszabályban meghatározott igazgatási (ügyviteli) és hatósági feladatainak ellátását, intézi a hatáskörébe tartozó hatósági ügyeket, közvetlenül irányítja a területi és egyéb igazgatási szerveket, ellenõrzi a más szervek által végzett ellátást megállapító és folyósító tevékenységet ."

(3) A Tbf. 8. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A igazgatási szervek alkalmazottai közszolgálati jogviszonyban állnak."

(4) A Tbf. 9. §-a (3) bekezdésének második mondata helyébe a következõ rendelkezés lép:

"A szabályszerûen elbírált igények alapján kifizetett ellátások összegét az illetékes igazgatási szerv megtéríti."

(1) E törvény 1999. január 1-jén lép hatályba.

(2) E törvény hatályba lépésével egyidejûleg hatályát veszti:

a) az országgyûlési képviselõk jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény 9. §-ának e) pontja, továbbá a 13. §-ának b) pontjából "a nyugdíjbiztosítási önkormányzat és az egészségbiztosítási önkormányzat" szövegrész,

b) a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény 23. §-ának a) pontjából "a társadalombiztosítási képviselõk" szövegrész, valamint az azt megállapító 1996. évi XX. törvény 43. §-a i) pontjának azonos szövegrésze,

c) a honvédelemrõl szóló 1993. évi CX. törvény 100. § (5) bekezdése E) pontjának e) alpontjából, továbbá a 103. §-a (1) bekezdésének k) pontjából és a 112. §-a (1) bekezdésének e) pontjából a "társadalombiztosítási vagy",

d) az állam tulajdonában lévõ vállalkozói vagyon értékesítésérõl szóló 1995. évi XXXIX. törvény 1. §-ának (5) bekezdésébõl az "illetve egészségbiztosítási, nyugdíjbiztosítási önkormányzat", továbbá a 12. §-ának (3) bekezdésébõl a "valamint egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási önkormányzati képviselõ" szövegrész,

e) a közbeszerzésekrõl szóló 1995. évi XL. törvény 22. §-a (4) bekezdésének b) pontjából "a Nyugdíjbiztosítási vagy az Egészségbiztosítási Önkormányzat képviselõje" szövegrész,

f) a személyazonosító jel helyébe lépõ azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény 32. §-ának g) pontjából "a társadalombiztosítási képviselõk" szövegrész,

g) a hadköteles katonák szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIV. törvény 21. §-ából a "társadalombiztosítási és", továbbá a 22. §-ának (3) bekezdésébõl a "társadalombiztosítási" szövegrész,

h) a sportról szóló 1996. évi LXIV. törvény 29. §-ának (3) bekezdésébõl "az Országos Egészségbiztosítási Önkormányzat" szövegrész,

i) a polgári szolgálatról szóló 1997. évi XXI.törvény 23. §-a (5) bekezdésének b) pontjából, valamint a 39. §-a (1) bekezdésének f) pontjából a "társadalombiztosítási" szövegrész.

j) a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelõsségérõl szóló 1997. évi LXXIX. törvény 3. §-ának (4) és (6) bekezdésébõl a "valamint társadalombiztosítási", továbbá ugyanezen § (5) bekezdésébõl a "társadalombiztosítási önkormányzati" szövegrész,

k) a közhasznú szervezetekrõl szóló 1997. évi CLVI. törvény 19. §-a (3) bekezdésének e) pontjából "az egészségbiztosítási önkormányzattól" szövegrész azzal, hogy az 1998. évre vonatkozó közhasznúsági jelentésnek tartalmaznia kell az egészségbiztosítási önkormányzattól és azok szerveitõl kapott támogatást is,

l) a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1998. évi költségvetésérõl szóló 1997. évi CLIII. törvény 63. §-a,

m) az ügyvédekrõl szóló 1998. évi XI. törvény 6. §-a (2) bekezdésének e) pontjából az "és társadalombiztosítási önkormányzati" szövegrész,

n) a Tbf. 7. §-ának a) pontjából az "(igazgatóságok)" szövegrész ,

o) az AT. 2.§ (1) bekezdésének b) pontja, (2) bekezdése, a 2.§ (3) bekezdésébõl a "tartalékai" szövegrésze, 5/A-5/C. §-ai, valamint az ezt módosító 1998. évi XXXIX. tv. 16.§ (1) és (2) bekezdése, a 6. §-ának (2) és (4) bekezdése, 11. §-a (1) bekezdésének b), c) és f) pontja, (7) és (13) bekezdése,

p) a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi költségvetésérõl és a természetbeni egészségbiztosítási szolgáltatások finanszírozásának általános szabályairól szóló 1995. évi LXXIII. törvény 26. §-ának (1)-(2) bekezdése, 27. §-ának (1)-(2) bekezdése, 28. §-a,

r) a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1997. évi költségvetésérõl szóló 1996. évi CXXV. törvény 28. §-a,

s) a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 29/A. §-ának (7) bekezdésébõl, valamint a törvény 6. számú melléklete C) címének 1. pontjából a "társadalombiztosítási önkormányzattal" szövegrész,

t) az 1997. évi CLX. törvény 23. §-ából "a 7. számú melléklet 1. pontjában részletezett", valamint a 26. §-ából "a kapacitások rendelkezésre állásáért fix összeggel és" szövegrész,

u) a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1998. évi költségvetésérõl szóló 1997. évi CLIII. törvény 63. §-a.

(3) Az anyakönyvekrõl, a házasságkötési eljárásról és a névviselésrõl szóló 1982. évi 17. törvényerejû rendelet 41. §-a a következõ (6) bekezdéssel egészül ki:

"(6) Az anyakönyvvezetõ a magyar állampolgárságú újszülött anyakönyvi bejegyzését követõ három napon belül - az anya és a gyermek születési adatait, valamint lakóhelyét tartalmazó anyakönyvi értesítéssel - adatot szolgáltat az újszülött Társadalombiztosítási Azonosító Jelének kiadásához a gyermek születési helye szerint illetékes megyei egészségbiztosítási pénztárnak."

(4) A Nyugdíjbiztosítási Alappal és az Egészségbiztosítási Alappal szemben 1999. január 1-jét megelõzõen keletkezett tartozások kiegyenlítésére elszámolt bevételeket, valamint a tartozás fejében átvett vagyont a tartozás keletkezésekor hatályban volt, törvényben meghatározott járulék-megosztási arányoknak megfelelõen kell a két biztosítási alap között megosztani és elszámolni.

(5) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal (a továbbiakban: APEH) járulékigazgatási feladatátvételével összefüggésben a mûködési elõirányzatokat és a feladat ellátását szolgáló mûködési vagyont felülvizsgálja, és azokról a feladatok átcsoportosításával összefüggésben rendelkezzen, valamint a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak kiadási elõirányzatait csökkentse, és a központi költségvetésben a XXII. Pénzügyminisztérium fejezetben az APEH elõirányzatait megemelje.

(6) Az Alk. törvény melléklete helyébe az e törvény 27. §-ában megállapított rendelkezések hatályba lépésének idõpontjától e törvény 8. számú melléklete lép.

8. számú melléklet az 1998. évi ............ törvényhez

"Melléklet az 1997. évi LXXIV. törvényhez

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetési javaslata a gazdaság 1998. évi és 1999. évi várható folyamatain alapul és a Kormány programjában meghatározott prioritásokat érvényesíti.

A költségvetéseket bemutató mellékletek új szerkezeti formában és címrenddel tartalmazzák a tervezett elõirányzatokat.

Az 1999. évi költségvetés kialakítását meghatározó fõbb tényezõk az alábbiak:

• A munkáltatói terhek 6 százalékpontos csökkentése, amelynek következtében a társadalombiztosítási a járulékmérték 1999. évben 33%-ra csökken (az 1998. évi 39%-ról),
• Az egészségügyi hozzájárulás új kételemû rendszere (részben jövedelemarányos, részben tételes meghatározású),
• A biztosítottak által fizetendõ nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék mértéke a hatályos törvény elõírásának alapján 1999. évben 8+3%; ebbõl a magánnyugdíjpénztári tagok 1%-ot fizetnek a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe és 7%-ot tagdíjként. A pénztártagok létszáma az elõrejelzések szerint 1999-ben mintegy 300 ezer fõvel emelkedik, ezt követõen lényegében a pályakezdõkkel változik és a hozzátartozó bevételkiesés a nyugdíjágazat egyenlegében, illetõleg a költségvetési támogatási igény növekedésében jelenik meg,
• A foglalkoztatottak száma mérsékelten növekszik, a regisztrált munkanélküliek száma csökken,
• A nominálbérek tervezett 13%-os növekedésével együtt jár a járulékfizetési kötelezettség alá tartozó jövedelmek felsõ összeghatárának változása, amelynek egy naptári napra jutó összege 5 076 forint, naptári évre számítva 1 852 800 forint.
• Jellemzõje a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1999. évi költségvetésének a központi költségvetési támogatás fokozódó részvétele az alapok finanszírozásában.

• A nyugdíjkiadások átlagosan 14,2%-kal emelkednek. A költségvetés a 11%-os, de legalább 3.500 forint/hó nyugdíjemelés mellett fedezetet biztosít a létszámcsere hatásokra is.
• A természetbeni egészségbiztosítási kiadások 12,8%-kal, a pénzbeli egészségbiztosítási kiadások 16,3%-kal növekednek, tehát valamennyi ellátási területen reálnövekedésre nyílik lehetõség. A gyógyító-megelõzõ ellátások növekedése amennyiben a gazdasági növekedés eléri a tervezett szintet, meghaladhatja a 17%-ot.

A járulékrendszerbeli változások és a kiadások inflációt meghaladó növekedése ellenére a költségvetési támogatások bõvülésének eredményeként az 1999-re tervezett hiány kisebb, mint az 1998. évi várható.

A fõösszegek

A javaslat a társadalombiztosítási alrendszer, - amely a Nyugdíjbiztosítási Alap (továbbiakban: Ny. Alap) és az Egészségbiztosítási Alap (továbbiakban: E. Alap) költségvetésének összegzésébõl adódik -, bevételi fõösszegét 1569,5 milliárd forintban, kiadási fõösszegét 1611,2 milliárd forintban, hiányát pedig 41,7 milliárd forintban állapítja meg. A hiány rendezésének kötelezettségét a törvényjavaslat az 1999. évi központi költségvetés végrehajtásáról szóló törvénybe utalja. Az alrendszer középtávú költségvetési számítását az 1. számú táblázat, az 50 éves nyugdíjkitekintést a tájékoztató tartalmazza.

A Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetése

A törvény 3. sz. melléklete az Ny. Alap bevételi és kiadási fõösszegét egyaránt 914,7 milliárd forintban állapítja meg. A költségvetési egyensúlyt, a 101,9 milliárd forint összegû központi költségvetési támogatás biztosítja, az Áht. 86. § (8) bekezdésében szabályozottak szerint. A tervezés szintjén a magánnyugdíjpénztárba átlépõk miatti járulék-kiesési pótlás 81,5 milliárd forint, a bevétellel nem fedezett kiadásokra átadott költségvetési támogatás 20,4 milliárd forint. A gyermekgondozási segélyben részesülõk utáni központi térítés 10,5 milliárd forint.

A nyugdíjbiztosítási ellátások fedezetéül szolgáló bevételek tervezett elõirányzata 872,6 milliárd forint, amely 86,2 milliárd forinttal haladja meg a bázis idõszak elõirányzatát és a várható teljesítésnél 99,5 milliárd forinttal magasabb.

A nyugdíjbiztosítási járulékbevételek elõirányzata 619,8 milliárd forint. Nagyságrendjét az elõírt makroparaméterek és a szerkezeti változás hatása, ezen belül a foglalkoztatókat terhelõ nyugdíjbiztosítási járulék mértékének a bázis idõszakhoz viszonyított 2%-ponttal történõ csökkenése határozta meg.

A biztosítottak által fizetett nyugdíjjárulék bevételek elõirányzata 118,3 milliárd forint.

Ezen belül a munkavállalói (egyéni) nyugdíjjárulék bevétel 97,0 milliárd forint. A magánnyugdíjpénztári tagok által fizetett nyugdíjjárulék mértéke változatlanul 1%, ami 11,6 milliárd forint bevételt jelent. A tõkefedezeti rendszerbe átlépõk, illetve az új belépõk száma miatt az Ny. Alapnál kialakuló járulék-bevételi elmaradás becsült mértékét a központi költségvetés elõirányzata fedezi.

Az egyéni nyugdíjjárulék befizetések két kisebb összegû, de nem elhanyagolható, további összetevõje a munkanélküli járadék és az egyes szociális ellátások után fizetett járulékok elõirányzata.

Az egyéb járulékok és hozzájárulások tervezett bevétele 7,4 milliárd forint, amely tartalmazza a munkanélküli ellátás után fizetett nyugdíjbiztosítási járulék 6,8 milliárd forintos elõirányzatát. Szerkezeti változásként önállóan kerül bemutatásra a "megállapodás alapján fizetõk járulékbevételei" és a "közteherjegy után befolyt járulék" bevételek. Ez utóbbinál, az alig egy éves mûködési tapasztalat alapján csak szerény mértékû növekedés prognosztizálható.

A késedelmi pótlék és bírság elõirányzata 12,5 milliárd forint, amely 25%-kal haladja meg a bázis év várható teljesítését, tekintettel a kintlévõségek behajtása során alkalmazott kiegyenlítési sorrendre.

A kintlévõségek behajtásából származó járulékbevételek elõirányzata 24,0 milliárd forint, amelyet a járulékbevételeknél vettünk számba. Így az a munkáltatói és az egyéni járulék-befizetési elõirányzatok részét képezi.

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény alapelvként rögzíti, hogy az állam a nyugellátások kifizetését akkor is biztosítja, ha a Nyugdíjbiztosítási Alap kiadásai meghaladják a bevételeket. A nyugdíjfolyósítás állami garanciáját fejezi ki a bevételi (támogatási) tételek megjelenítése a Ny. Alap költségvetésében, amelynek igénybevételét a Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetésérõl szóló törvény 29.§ szabályozza.

A nyugdíjbiztosítási tevékenységgel kapcsolatos egyéb bevételek a kifizetések visszatérítését és egyéb esetleges bevételeket is tartalmazza, 2,2 milliárd forintos összegben.

A mûködési célú bevételek tartalmazzák az átvett pénzeszköz összegét is. Az elõterjesztés tartalmazza a központi költségvetés mûködési célú térítését - 0,7 milliárd forint - és az egyéb mûködési költségtérítéseket. A mûködési célú bevételek fõösszege 2,94 milliárd forint, melybõl a világbanki kölcsönbõl megvalósuló beruházások fedezete 2 milliárd forint. Ez az elõirányzat tartalmazza a hazai hozzájárulást és a tõketörlesztést is.

A vagyongazdálkodással kapcsolatos bevételbõl 39,1 milliárd forint fordítható az ellátások fedezetére.

A nyugdíjkiadás 1999. évi tervezett összege 896,6 milliárd forint, ez az 1998. évi várható nyugdíjkiadást 14,2%-kal haladja meg. Az ellátottak átlagos havi száma a becslések szerint 2 millió 438 ezer fõ lesz, 20 ezer fõvel, nem egészen 1%-kal több mint az 1998-ra várható összlétszám.

Az egyszeri méltányossági segélyekre 350 millió forint a keretösszeg, míg a méltányossági nyugdíjemelés összege 600 millió forint a teljes kiadási összegbõl a két biztosítási ágban együttesen.

Öregségi nyugdíjak

A sajátjogú nyugdíjak legjelentõsebb tétele, az öregségi nyugdíjak kiadás csoportja teszi ki a tervezett nyugdíjkiadás közel 70%-át. Az öregségi nyugdíjasok száma a korhatárt betöltött nyugdíjasokon kívül, ideértve a korkedvezményes és ideiglenes nyugdíjasokat is, 1999-ben 1 millió 682 ezer fõ körül becsülhetõ. Ez 17 ezer fõvel, 1%-kal magasabb az 1998. évi várhatónál. Az 1 fõre jutó havi átlagos ellátás 30.500 forint körül alakul 1999-ben

Rokkantsági és baleseti nyugdíjak

A sajátjogú nyugdíjak kiadásának 1/5-ét teszik ki a korhatárt betöltött I-III. csoportos és korhatár alatti I-II. csoportos rokkantsági-, baleseti rokkantsági ellátások. Ez a teljes nyugdíjkiadás mintegy 17%-át jelenti, becsülhetõen 14,0%-kal emelkedik. A tervezett létszám 431 ezer fõ körül alakul, 9 ezer fõvel több az 1998. évinél ami 2,3%-os növekedést jelent. Az 1 fõre jutó havi ellátás 1999-ben 28.800 forint körül alakul, tehát 1.600-1.700 forinttal marad el a rokkantsági nyugdíjak színvonala az öregségi nyugdíjakétól.

Hozzátartozói ellátások

A hozzátartozói ellátások közel 2/3-a alapellátásként kerül kifizetésre, ez képezi az idesorolt ellátottak egyetlen, vagy fõ ellátását a nyugdíjrendszerbõl. A tervezett 80,0 milliárd forint kiadás az összkiadás 8,8%-a. Az özvegyi-szülõi nyugdíjak, valamint az ide tartozó árvaellátások csoportjának növekedése a csökkenõ létszámalakulás miatt a legalacsonyabb a nyugellátások között. A tervezhetõ létszám, mintegy 325 ezer fõ, 6 ezer fõvel 1,7 %-kal alacsonyabb az 1998. évinél. Az 1 fõre jutó havi ellátás valamivel magasabb, mint az öregségi nyugdíjak 2/3-a, becsülhetõen 21.030 forint körüli összeg lesz.

A hozzátartozói ellátások kiadásainak több, mint 1/3-a kiegészítõ ellátás, az érintett nem egészen 500 ezer fõ sajátjogon szerzett nyugdíja mellett kapja ebbõl a kiadás csoportból az ellátását, valamilyen kiegészítõ nyugdíjként. Ezen ellátás az összes nyugdíjkiadás 5,2%-át képviseli, várhatóan 47,4 milliárd forint összegben. Az ellátások számának növekedése nem éri el a 2%-ot, az átlagos havi folyósítási összeg 8.000 forint körül lesz, az öregségi nyugdíjak összegének 26%-a.

1999-ben a nyugdíjkiadás tervezett alakulására a nyugdíjemelés mértéke és a kiadásnövekedés automatizmusai hatnak meghatározó módon. Szerkezeti összetétel-változással az ideiglenes özvegyi nyugdíjasok számának minimális növekedésén túl nem kell számolni. A kiadásnövekedés döntõ hányadát több mint 92%-át 1999-ben a nyugdíjemelési intézkedések hatása képezi. A fennmaradó 8%-ot az automatizmusok teszik ki. A létszámváltozás és az állomány összetételének a változása 1999. évben jelentõsebb kiadásnövelõ tényezõ, mint a korábbi években volt.

1998-ban a létszámemelkedésbõl származó kiadásnövekedés a várható adatok szerint nem lesz jelentõs mértékû, mindössze 0,6 milliárd forint, a korhatár alatti I-II. csoportos rokkantsági ellátások figyelembevétele nélkül. A nyugdíjas létszám alakulásában jelentõsebb változásra lehet számítani, 1999-ben a létszámemelkedés hatása meghaladja a 6,0 milliárd forintot. A korábbi évekhez képest egyébként nem túl jelentõs növekedés azzal magyarázható, hogy 1999-ben megnyílik a nyugdíjbavonulási lehetõség az 1938-ban született férfiak és az 1942-ben született nõk számára, akik betöltik a 61, illetve 57 éves nyugdíjbavonulási életkort. Ezen évjáratok jelentõs része már nyugdíjas, kisebb része pedig élt az elõrehozott nyugdíjazás és egyéb szabályok biztosította lehetõségekkel. Finanszírozásilag azoknak, akik a III. rokkantsági csoportba sorolt korengedményes, vagy elõnyugdíjazási szabályok alapján vettek igénybe ellátást, 1999-tõl a Nyugdíjbiztosítási Alap az ellátásuk forrása.

Az 1999-re várható létszámnövekedés követi az utóbbi évek általános tendenciáját. A 90-es évek elsõ felében tapasztalt nagyméretû létszámnövekedés után a növekedés további üteme kismértékben ugyan, de fokozatosan és állandóan csökkent.

Az 1998-tól hatályos nyugdíjtörvény változatlanul hagyta a nyugdíj-megállapítás fõszabályait. Az összeg meghatározásánál évente eggyel nõ a beszámítandó kereseti évek száma. 1999-ben már 11 év jövedelmének teljes évi és a nyugdíjbavonulás évének töredékévi keresete határozza meg a nyugdíjat.

Változatlan szabály, hogy a nyugdíj megállapításakor a megelõzõ negyedik és régebbi éveket a nyugdíjazásnál két évvel korábbi keresetek szintjéhez kell igazítani az országos nettó átlagkereset egyes években történõ növekedése alapján. Ennek megfelelõen 1999-ben az 1988-1995-ös évek kereseteit kell az 1997. évi szintre felhozni, s a nyugdíjazás elõtti harmadik - az 1996-os - év jövedelme pedig változatlan marad. Az 1997. évi 24,1%-os nettó keresetindex miatt a korábbi évek lényegesen nagyobb összeggel fognak beszámítani a nyugdíjba, mindebbõl következõen javulni fog az induló nyugdíjak szintje.

A degresszió és valorizáció korábbi éveknél kedvezõbb alakulása összességében azt eredményezi, hogy 1999-ben érezhetõen jobb feltételekkel vonulhatnak nyugdíjba a jogosultak, mint 1998-ban, tehát az induló nyugdíjak színvonala nõ.

Mûködésre fordított kiadások (4. sz. melléklet)

A címrend szabályozása a nemzetközi osztályozásnak megfelelõen kerül bevezetésre a társadalombiztosítás területén is 1999-ben.

A mûködésre fordított kiadás elõirányzata 16,4 milliárd forint.

A mûködési költségvetésben a törvényi kötelezettségek teljesítését a központi költségvetési szervekre vonatkozó elõírásokhoz, paraméterekhez közelítõ feltételekkel, az új jogszabályi kötelezettségekbõl adódó többletfeladatokkal, valamint az új címrendnek megfelelõ szerkezeti változásokat tartalmaz a törvényjavaslat.

Az 1999. évi címrendben:

• A Központi hivatali szerv alcímben a Nyugdíjbiztosítási Alap kezelõje, az ONYF szerepel.
• Az Igazgatási szervek alcímbe összevonásra került a területi igazgatási szervek és a NYUFIG elõirányzata.

Az elõirányzat biztosítja a mûködés minimális feltételeit, a folyamatos mûködés területén az elõirányzatok szintrehozását, a nyugdíjbiztosítási nyilvántartási projekthez, illetve az adatszolgáltatás és nyilvántartási rendszer korszerûsítéséhez kapcsolódó kiadásokat.

A járulékvertikumnak az APEH-ba történõ integrálásából adódó járulékellenõrzési létszám átcsoportosítás 450 fõ.

A személyi juttatások 5%-kal növekedtek.

Az igazgatási szerveket, mint munkaadókat is terhelõ járulék nagyságrendjét a létszámfejlesztés és fogyás, a járulék mértékének csökkenése, valamint az egészségügyi hozzájárulás növekedése határozta meg.

A dologi kiadások növekménye az inflációs hatást veszi figyelembe.

A felhalmozási és fejlesztési kiadások tartalmazzák a legszükségesebb ingatlanberuházásokat, valamint a nyugdíjbiztosítási nyilvántartási projekt teljesítéséhez kapcsolódó forrásokat, valamint a legszükségesebb informatikai jellegû fejlesztéseket.

Az informatikai fejlesztések elõirányzata az országos egységes megállapító rendszer az un. NYUGDMEG rendszer folyamatos, a változó felhasználói igények biztosításához szükséges továbbfejlesztéseket, a nyugdíjfolyósítási rendszer biztonságos mûködtetésének feltételeit, valamint az informatikai és ügyviteltechnikai eszközök pótlását tartalmazza.

A nyugdíjmegállapításhoz szükséges megnövekedett ágazati nyilvántartási feladatok ellátását biztosító személyi feltételeket belsõ átcsoportosítással, a területi nyugdíjellenõrzés munkatársainak esetenkénti bevonásával, valamint az 1998. évben megvalósított nyilvántartási létszámfejlesztéssel biztosítja az ONYF.

Az elõirányzat 1,6 milliárd forintos összege tartalmazza a Postabank garanciális kötelezettségének teljesítését (1,4 milliárd forint), valamint az egyéb vagyongazdálkodással kapcsolatos kiadásokat.

Az Egészségbiztosítási Alap 1999. évi bevételi fõösszege 654,8 milliárd forint, kiadási fõösszege 696,5 milliárd forint, hiánya pedig 41,7 milliárd forint.

A részletes adatokat a törvényjavaslat 5. és 6. számú melléklete tartalmazza.

A bevételek döntõ részét kitevõ járulékbevételek (munkáltatói és egyéni járulékbevételek) alakulása a következõ tényezõk hatását tükrözi:

Mindezek figyelembevételével a munkáltatói egészségbiztosítási járulék elõirányzata 330,0 milliárd forint, a biztosítotti (egyéni) egészségbiztosítási járulék elõirányzata pedig 74,3 milliárd forint. (Ezek a tételek tartalmazzák a behajtásból származó bevételeket.)

A járulékbevételek közül a baleseti járulék bevételnél 1999-re meghatározó a 10%-os járulékmérték 5%-ra csökkentése, melynek hatására az ilyen címen elõirányzott bevétel alig több, mint 0,5 milliárd forint.

A bevételi számításoknál figyelembevételre került továbbá, hogy az egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett személyek által fizetett járulék 11,5%-os mértéke 0,5%-ponttal csökkent.

Az egészségügyi hozzájárulás rendszerében bekövetkezett változás hatásaként az elõirányzat összességében 171,7 milliárd forint.

1999-ben a kintlévõségek behajtásából származó bevételek elõirányzata 21,5 milliárd forint.

A központi költségvetési hozzájárulások összege 30,8 milliárd forint.

Az egészségbiztosítási tevékenységgel kapcsolatos egyéb bevételek elõirányzata 4,9 milliárd forint.

A mûködési célú bevételek összege 3,7 milliárd forint, melybõl a központi költségvetés mûködési célú térítése 1,5 milliárd forint.

Vagyongazdálkodással kapcsolatos bevételbõl az ellátások fedezetére fordítható 14,6 milliárd forint.

Az Egészségbiztosítási Alap kiadásain belül a legnagyobb arányt képviselõ gyógyító-megelõzõ ellátások 1999. évi elõirányzata 350,2 milliárd forint. Az elõirányzat egyes területeken összhangban van a központi költségvetésben és a helyi önkormányzati területen tervezett automatizmusokkal.

Fejlesztések, átcsoportosítások az alábbi szakterületeken jelentkeznek.

• Járóbeteg-szakellátás 47,9 milliárd forint elõirányzatából 0,8 milliárd forint a fejlesztés összege, melyek a következõk:

• CT, MRI 7,3 milliárd forint elõirányzatából a fejlesztés összege 0,4 milliárd forint.

• Mûvesekezelés 8,9 milliárd forint elõirányzatból a fejlesztések összege 0,4 milliárd forintot tesz ki.
• Fekvõbeteg szakellátás (ügyeleti díj) elõirányzata 209,3 milliárd forint.

• Az iskolaegészségügy 1,3 milliárd forintos elõirányzatából 0,2 milliárd forint a fejlesztés, amelyet az egészséges, normatív rendszerû finanszírozás alkalmazása indokol.
• Az anya-, gyermek- és ifjúságvédelem elõirányzata 8,3 milliárd forint.

• Fogorvosi szolgáltatás elõirányzata 10,1 milliárd forint.

A gyógyszer-támogatási kiadások 122,9 milliárd forintos elõirányzata mintegy 2,3%-kal haladja meg az ilyen címen 1998-ban várhatóan felmerülõ kiadásokat.

Az elõirányzat magában foglalja a speciális szerzõdés szerint támogatott magas árú gyógyszerekkel kapcsolatos kiadásokat (6,6 milliárd forint) is. Az elõirányzat azzal a feltételezéssel került meghatásra, hogy a gyógyszer-támogatási elõirányzat betarthatóságát biztosító rendszerbeli változtatások kerülnek bevezetésre.

A gyógyászati segédeszközök támogatására szolgáló 1999. évi elõirányzat 22,6 milliárd forint. A tervezésnél figyelembe vételre került a fogyasztói árak 1999. évi várható növekedési üteme, a betegséggyakoriság változása, valamint a támogatottak és a támogatásba bevont eszközök körének bõvülése. A javasolt elõirányzat megtarthatósága érdekében a következõ intézkedésekkel számoltunk: a szabályozottsági szintet javító szakmai, jogszabályi rendezés, a fix összegû támogatás körének kiterjesztése a helyettesíthetõség bevezetésével, a rendelési szabályok módosítása, a vényszintû elszámolási rendszer bevezetése.

A gyógyfürdõ ellátások 1999. évi elõirányzata 2,0 milliárd forint, figyelembe véve a fogyasztói árnövekedést, a betegséggyakoriság emelkedést, valamint a kiadásnövekedést mérséklõ intézkedéseket.

A táppénzkiadások elõirányzata 46,8 milliárd forint. Ennek meghatározása az 1998-ban várható táppénzkiadás összege, az 1998. évi bruttó keresetnövekedés (18%) és változatlan ellátási feltételek figyelembevételével történt.

A korhatár alatti III. csoportos rokkantsági és baleseti ellátások elõirányzata 117,7 milliárd forint. Az elõirányzat figyelembe veszi az 1998. évi várható kiadás nagyságát, számol a létszámnövekedés és cserélõdés egyenlegeként megvalósuló 2%-os növekedéssel és a korhatáremelésbõl származó 4,1 milliárd forintos többletkiadással, továbbá - a nyugdíjindexálás várható változására tekintettel - az ellátás 13%-os növekedésével.

Az 1999. évi mûködési kiadások bázisának kialakításánál figyelembe vételre kerültek azok az 1998. év során végrehajtott és várható átcsoportosítások, amelyek az eredeti költségvetés fõösszegére nem voltak hatással, de annak belsõ struktúrájában változásokat eredményeztek, valamint az 1998. évi szervezeti változások (Egészségbiztosítási Önkormányzat, Felügyelõ Bizottság és Területi Egészségbiztosítási Bizottságok megszûnése). Ezen felül az évközi elõirányzat-változtatások éves szintrehozását is figyelembe vettük.

A személyi juttatások 5%-kal növekednek

A dologi kiadások növekménye az inflációs hatást veszi figyelembe a munkaadókat terhelõ járulék nagyságrendjét a járulék mértékének csökkenése, valamint az egészségügyi hozzájárulás mértékének növekedése határozta meg.

A járulékbeszedési, behajtási, valamint a folyószámla nyilvántartási feladatok APEH-hez történõ integrálása a feladatok ellátásához szükséges humán forrás és ehhez kapcsolódó kiadási elõirányzatok (3,8 milliárd forint) átadásával jár.

Az 1999. évi felújítási kiadásoknál csak az elengedhetetlenül fontos és sürgõs munkálatok tervezett összegei kerültek elõirányzatosításra.

A gyermeknevelési támogatás folyósításának végrehajtásával kapcsolatos mûködési kiadások összege 0,1 milliárd forint összegben került meghatározásra.

A felhalmozási és fejlesztési kiadásokon belül csak az elengedhetetlenül szükséges beruházásokkal számoltunk 0,7 milliárd forint összegben, amelyek döntõ részben a területi igazgatási szerveket érintik. Az informatikai fejlesztés címén a jelenleg mûködõ rendszerek jogszabály-változásokból adódó módosítását, továbbá az elhasználódott számítástechnikai eszközök pótlását, karbantartását vettük figyelembe, melynek összege 0,5 milliárd forint.

A világbanki hitelbõl megvalósuló informatikai beruházások és a kapcsolódó hazai kiadások, valamint az esedékes törlesztés fedezetére 2 milliárd forint szerepel a költségvetésben, amelyet azonban csak a folyamatban lévõ vizsgálatok lezárulása után, a Kormány döntésének megfelelõen lehet felhasználni.

Az ellenõrzési rendszerek fejlesztésével kapcsolatos létszámigény és kiadások elõirányzata 0,8 milliárd forint, melyben a következõ szakterületek érintettek: kifizetõhelyi ellenõrzés, TAJ szám alapú teljesítményfinanszírozás ellenõrzése, központi személyi nyilvántartás, egészségügy-finanszírozás ellenõrzése, egészségügyi szolgáltatók minõségbiztosításának ellenõrzése.

A folyamatos mûködési, valamint az egyszeri kiadásokat és fejlesztéseket figyelembe véve, az 1999. évi mûködési költségvetés kiadásai összesen 19,0 milliárd forintot tesznek ki.

Az államháztartásról szóló 1992. XXXVIII. törvény 12. §-ának (3) és (4) bekezdésében meghatározott elõirányzat-módosítási kötelezettség nélkül túlléphetõ bevételi és kiadási elõirányzatokat nevesíti az (1) bekezdés. Eszerint a kiadások közül túlléphetõk a pénzbeli ellátások (nyugdíjak, táppénz, GYES), de nem léphetõk túl - a természetbeni egészségbiztosítási ellátások kiadásai (gyógyító-megelõzõ ellátás finanszírozása gyógyszer, gyógyászati segédeszköz, stb.).

A javaslat szigorúbb a korábbi évekénél, amikor a gyógyszer, gyógyászati segédeszköz elõirányzat túlléphetõ, s ezáltal korlátozhatatlan volt.

A Postabank alaptõke emeléssel kapcsolatos befizetési kötelezettségnek a teljesítése csak a vagyonértékesítés terhére finanszírozható, mivel az vagyonnal kapcsolatos teljesítés.

A mûködési kiadások teljesítésével kapcsolatosan az Áht. általános, a költségvetési szervekre vonatkozó elõírásai érvényesek. Ezért csak a mûködési többlet bevétel és a jóváhagyott pénzmaradvány összegével növelhetõ a törvényi elõirányzat.

A kötött természetbeni ellátások kiadási elõirányzatában szerepel az a végkielégítésre fordítható összeg, amely a tartós megtakarítást eredményezõ létszámleépítéshez kapcsolódik - ennek korlátozása nem indokolt a jövõbeni megtakarítás érdekében.

A gyógyító-megelõzõ ellátások kasszái között - a kötött felhasználási lehetõségû végkielégítés és a kormánydöntéshez kötött céltartalékon kívül - évközben, a megjelölt hatáskörben átcsoportosítási lehetõséget szükséges biztosítani, hogy a felhasználás igazodhasson az év közben változó feltételekhez és szükségletekhez.

A gyógyító-megelõzõ ellátások, a gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz ellátások finanszírozása - összefüggésben az államháztartásról szóló törvény pénzellátási szabályaival - pénzforgalmi terv alapján történik.

A törvényjavaslat mellékletében egy soron szereplõ felhalmozási és fejlesztési kiadások célelõirányzat összevont összeget tartalmaz, a megvalósítandó feladatokat a hozzájuk tartozó összegekkel nevesíti a javaslat.

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetési törvénye minden évben meghatároz egy bizonyos összeget, amely szociális indíttatású nyugdíjmegállapításra, illetve -emelésre fordítható. Ez 1999-ben 600 millió forint. Az egyszeri szociális segélyekre fordítható összeg pedig 350 millió forint.

A vagyonértékesítési kötelezettség 1999-ben a mûködési célvagyon kivételével kiterjed az alapok teljes vagyonára. A törvényben elõírt 53,7 milliárd forintos ellátási célú igénybevételt meghaladó többletbevétel felhasználásáról a javaslat szerint az alapokat felügyelõ Kormány dönt. A zárszámadásban részletesen, a tényleges tartalomnak megfelelõen kell beszámolni, ezért a vagyongazdálkodási bevételeket a javaslat szerint a megfelelõ jogcímeken kell év közben nyilvántartásba venni.

A gyógyító-megelõzõ ellátások 350,2 milliárd forintos elõirányzatán belül az E. Alap kiadásainak 1%-át kitevõ összeg zárolt céltartalékként szerepel, amelyet a Kormány döntése alapján lehet felhasználni, ha a gazdaság folyamatai, s ehhez kapcsolódóan a járulékbevételek kedvezõen - a törvényjavaslatban elõirányzottak szerint - alakulnak. A kasszákat érintõ zárolásokat az indokolás 2. számú táblája mutatja be.

A mûködési bevételek között szerepel a nem társadalombiztosítási alapokat terhelõ ellátások (családi és jövedelempótló támogatások, pénzbeli kárpótlás, stb.) folyósítási költségeinek megtérítésére átvett pénz, amelybõl az Országos Nyugdíjbiztosítási Fõigazgatóságot a Szociális és Családügyi Minisztériumtól 0,7 milliárd forint, a Pénzügyminisztériumtól 0,1 milliárd forint; az Országos Egészségbiztosítási Pénztárt a Szociális és Családügyi Minisztériumtól 1,5 milliárd forint illeti meg.

A javaslat az Országos Nyugdíjbiztosítási Fõigazgatóság fõigazgatójának hatáskörébe rendeli a központosított intézményi kiadások 1,4 milliárd forintos elõirányzatnak a felhasználását, amely elsõsorban központosított beszerzésekre fordítható, s a felhasználásról a központi hivatali szervek és az igazgatási szervek tényleges kiadásai között kell elszámolni.

A javaslat a központi költségvetésbõl a Pénzügyminisztérium fejezeten keresztül finanszírozott világbanki program keretében megvalósuló informatikai fejlesztéseknek, és az ahhoz kapcsolódó hazai kiadásoknak a fedezetét tartalmazza. Az Állami Számvevõszék a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1997. évi zárszámadásának ellenõrzésérõl szóló jelentésében ismertette, hogy az informatikai fejlesztésekkel kapcsolatban célvizsgálat lefolytatását rendelte el. Ugyanakkor az Országgyûlés Egészségügyi és Szociális Bizottsága is tényfeltáró albizottságot hozott létre, - az OEP is belsõ vizsgálatot rendelt el - az informatikai fejlesztések átvilágítására. Ezért a javaslat az elõirányzat felhasználását a Kormány döntési hatáskörébe utalja úgy, hogy a vizsgálatok eredményétõl függõen a tényleges fejlesztési kiadások megvalósulásának az érdekében átcsoportosítási jogkörrel is felhatalmazza az Országgyûlés.

A javaslat a megszûnt Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat tulajdonában lévõ azon gazdasági társaságok megszüntetésével és jogutódlásával kapcsolatos kérdéseket rendezi. Az elmúlt években a vagyonjuttatásból, illetve a járuléktartozásból származó ingatlanok egy részét mûködési célra hasznosították a megszüntetett önkormányzatok. A vagyonértékesítési kötelezettség egyértelmû végrehajtása, valamint a társadalombiztosítási igazgatási szervek mûködése érdekében van szükség a mûködési célú vagyonelemek meghatározására.

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1998. évi költségvetésérõl szóló 1997. évi CLIII. törvény 14.§ (3) bekezdésének a módosítása az önkormányzatok megszüntetése miatt szükséges pontosítás.

A kötelezõ egészségbiztosítási ellátások nyújtására kötött szerzõdések hatályának meghosszabbítását tartalmazza a javaslat. Így lehetõség van a szerzõdések Kormányhatáskörben történõ felülvizsgálatára 1999. március 31-ig.

A járó és fekvõbeteg szakellátási tisztán teljesítmény alapú díjazásának visszaállítása javasolt, ezért a fix díjakkal kapcsolatos szövegrészletek elhagyása indokolt.

A fogászati ellátás finanszírozási rendszere 1999-tõl igazodik az alapellátás, illetve a szakellátás területén alkalmazott szabályokhoz. Az új szabályok szerint a fogászati alapellátásban korcsoportos pontszámrendszer, valamint a jelentett teljesítményekkel arányos teljesítménydíjazás alapján történik.

A fogászati szakellátás a járóbeteg ellátás finanszírozási szabályait alkalmazza.

A progresszív ellátás kiegészítõ díjazására az eddigi 2% helyett 3% kerülhet felhasználásra, tekintettel a feladatok nagyobb költségigényére.

A krónikus minõsítési osztályokon történõ ellátás díjmegállapítás szabálya változik. Országosan egységes szakmai csoportonként meghatározott ápolási díjtételek kerülnek bevezetésre.

A pontosítást a minisztérium nevének változtatása teszi szükségessé.

1999-tõl a nemzetközi osztályozásnak megfelelõ címrend kerül bevezetésre a társadalombiztosítási alrendszer területén is, a szabályozás ezt a célt szolgálja.

Az adott §-ok tartalmazzák a társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok 1993. évi költségvetésérõl szóló 1992. évi LXXXIV. törvény (AT.) módosítását. A társadalombiztosítás állami felügyeletével, bevételi forrásainak változásaival, a járulékigazgatási feladatok APEH-hez történõ rendelésével, és az Áht. módosításával kapcsolatban a változásokhoz igazodóan történt a módosítás. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjaira és költségvetési szerveikre a fentiekkel összefüggésben az államháztartásra és a költségvetési szervekre általában érvényes szabályokat kell alkalmazni.

A javaslat szerint - az 1998. évi XXXIX. törvény 2. §-ával összhangban - a mûködési költségvetés bevételeinek és kiadásainak prezentációja az új címrendhez igazodva biztosítja az Alap és a mûködés közötti halmozódások kiküszöbölését.

Az új jogcímek, illetve azok változásai miatt új csoportosításban, pontosítva kerültek bemutatásra a kiadások, és a kiadások fedezetét biztosító bevételek. A mûködési költségvetés elõirányzatai törvényi meghatározásának és az elõirányzatokkal való gazdálkodás (átcsoportosítási, módosítási hatáskörök meghatározása) szabályai az Áht. általános, illetve az igazgatási szervek esetében a központi költségvetési szervek szabályaihoz igazodnak.

A módosítást a munkáltatói társadalombiztosítási járulék 6%-os csökkentése teszi szükségessé, mivel ezzel összefüggésben módosítani kell az alkalmi munkavállalói könyvvel történõ foglalkoztatás közterhét is, illetve a közteherjegy százalékos megosztását.

A módosítás az 1997. évben elfogadott törvény végrehajtása során felmerült problémák rendezését szolgáló szövegpontosítás.

E jogszabályhelyek a társadalombiztosítás irányításának változásával összefüggõ törvénymódosításokat tartalmazzák.

Az 1997. évi LXXXII. törvény módosítását az teszi szükségessé, hogy a nyugdíjbiztosítási önkormányzat megszüntetéséig a Pénztártanács tagja volt az önkormányzat képviselõje is. A módosítási javaslat szerint a jövõben az Országos Nyugdíjbiztosítási Fõigazgatóság fõigazgatója válik a Pénztártanács tagjává.

Az 1997. évi LXXXIII. törvény módosítása arra irányul, hogy az egészségügyi szakmai szabályok kialakításában az egészségügyi miniszter mellett a társadalombiztosítási igazgatási szervek felügyeletét ellátó személy is részt vegyen.

Az 1997. évi CLIV. törvény módosítása arra irányul, hogy a társadalombiztosítási igazgatási szervek felügyeletét ellátó személy a Nemzeti Egészségügyi Tanács tagjává váljon.

A javaslat a törvény hatálybalépésének idõpontját, valamint a társadalom-biztosítás pénzügyi alapjai költségvetési elõirányzatainak megalapozását szolgáló, és a társadalombiztosítás irányításával, változásával összefüggõ törvénymódosításokkal összefüggõ rendelkezések hatályon kívül helyezését, valamint az 1999-tõl hatályos járulékszabályok módosítása miatt az 1997. évi LXXIV. törvény módosítását tartalmazza.

Az 1999. január 1-jét megelõzõen keletkezett társadalombiztosítási tartozások kiegyenlítésére elszámolt bevételek két Alap közötti megosztási szabályát is tartalmazza a javaslat.

Az Adó és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatalhoz kerül 1999. január 1-tõl a társadalombiztosítási járulék beszedési, behajtási és ellenõrzési tevékenység. A járulékigazgatási feladat-átvétellel összefüggésben a javaslat a tervezéskor elõre nem látható költségkihatásai miatt év közi átcsoportosítási lehetõséget biztosít. A végrehajtásra a Kormány kap felhatalmazást.

Az ötven évre elõretekintõ számításban szereplõ demográfiai elõrejelzések a Népességtudományi Kutató Intézet szakértõjének, Hablicsek Lászlónak 1995-ben a nyugdíjreform számításaihoz készült forgatókönyvei^*/ közül a közepes, leginkább reálisnak tekintett változatán alapulnak.

Ez a változat feltételezi, hogy a teljes termékenységi arányszám (amely azt mutatja, hogy az adott évnek megfelelõ születési gyakoriság mellett egy nõ élete során hány gyermeknek ad életet) az 1994. évi 1,64-rõl 2000-re 1,5-re tovább csökken, majd 2010-re 1,7-re javul és utána 2050-ig ezen a szinten marad. Az 1,7-es arányszám valamivel a jelenlegi európai átlag felett van és pl. Franciaországra jellemzõ. A javulás ellenére ez a termékenység nem biztosítja a népesség egyszerû reprodukcióját, vagyis a népességszám csökkenését eredményezi.

A másik feltételezés, hogy a születéskor várható átlagos élettartam (mely mutató azt fejezi ki, hogy az adott év halandósági viszonyai mellett az újszülött hány év megélésére számíthat) a férfiaknál az 1994. évi 65-rõl 2010-re 68-ra, a nõknél az 1994. évi 74-rõl 2010-re 76-ra emelkedik. Utána mindkét nem esetében 5 évenként egy év javulás következik be, így 2050-re a férfiaknál eléri a 76, nõknél a 84 évet. A javulás azt jelenti, hogy Magyarország túljut a hosszú halandósági válságon, és 2050-re eléri a legjobb mutatójú országok (Svédország, Japán) jelenlegi szintjét.

Az elõrejelzés nem számol nemzetközi migrációval (bevándorlás - elvándorlás).

A jelenlegi népességi szerkezet, valamint a fenti feltételezések hatására az ország népessége az 1995. év eleji 10,2 millióról 2050-re kb. 8,4 millió fõre, vagyis mintegy 1,8 millió fõvel csökken. Az össznépességen belül a 20 év alattiak aránya az 1995. évi 26,6 %-ról 2050-re 19,8 %-ra, a 20-59 éveseké 54,0 %-ról 48,6 %-ra csökken, ugyanakkor a 60 éven felüliek részaránya 19,4 %-ról 31,6 %-ra emelkedik.

A prognosztizált demográfiai folyamatokat a mellékelt táblázatok közül az elsõ kettõ írja le. Az elõrejelzés alapján azt is bemutatjuk, hogy az új nyugdíjrendszerben milyen nyugellátásokat kell biztosítani. Ezt a következõ két táblázat tartalmazza.

A következõkben a nyugdíjrendszer bevételeinek és kiadásainak hosszabb távú prognózisát mutatjuk be. Közöljük a várható járulékbevételeket és nyugdíjkifizetéseket ötven évre elõre 1997. évi árszinten, valamint 2002-ig folyó áron. A számítások a kormány 1999. évi gazdasági programjával, ill. költségvetési tervével összhangban készültek. Az ötven évre elõretekintõ számítást a nyugdíjreform elõkészítéséhez kidolgozott makromodell felhasználásával végeztük, figyelembe véve a nyugdíjtörvény várható módosítását, ami az 1999. évi öregségi nyugdíj emelését átlagosan 14,2 %-ban határozza meg.

A magyar gazdaság 2001-ig várható fejlõdését a költségvetési törvényjavaslat bemutatta, ezért a következõkben csak a hosszútávú prognózis elõfeltételeit foglaljuk össze.

A távlati makrogazdasági elõrejelzés fejlõdéssel számol, de csak annyiban optimista, hogy feltételezi, az EU-hoz való csatlakozásunk - s ami még fontosabb: a felzárkózásunk - sikeres lesz. Ez nyilvánvalóan csak úgy lehetséges, ha a magyarországi egy fõre jutó GDP (legalább 5 - 10 évig) gyorsabban nõ, mint az európai átlag. A tapasztalatok szerint erre - a gazdaság megfelelõ alkalmazkodása esetén - reális esély van. Egyrészt jelenlegi fejlettségi szintünk meglehetõsen alacsony, másrészt az integráció a piacok megnyílásával, új gazdasági források feltárulásával élénkítõleg hat a gazdasági növekedésre. A feltételezést alátámasztják a spanyol és portugál csatlakozás tényei: mindkét ország növekedése felgyorsult már a csatlakozást megelõzõ egy-két évben, tartósan meghaladta az EU átlagot, majd az integrációs hatás kimerülésével lassan az átlaghoz igazodott. A magyar gazdasági prognózis kialakításánál hasonló jövõképbõl indultunk ki

Az 1998. évi költségvetési javaslathoz készített nyugdíj-prognózis kiinduló adatai néhány ponton módosultak. Az akkor várhatónál, ill. tervezettnél magasabb lett az átlagkeresetek növekedése 1997-ben és 1998-ban, s nagyobb lett a nyugdíj-emelkedés üteme is 1998-ban. A leglényegesebb eltérés azonban az, hogy már idén jóval több nem pályakezdõ keresõ választotta az új nyugdíjrendszert, mint amennyit feltételeztünk. (Tavaly jeleztük, hogy ezt igen nehéz elõre pontosan felmérni, különösen az ütemezést, vagyis hogy hányan lépnek át 1998-ban, s hányan 1999-ben. Az egyéni életpályák vizsgálata alapján azt valószínüsítettük, hogy a 30-35 év alattiak számára jelent bizonyosan elõnyt a vegyes rendszer, ezért feltételeztük, hogy 1999 végéig mintegy 1,3 millió munkavállaló lép át az új rendszerbe. Úgy gondoltuk, hogy a bevezetés évében, 1998-ban, ennek még csak kb. a fele, 600-700 ezer fõ választja a vegyes rendszert.) A vegyes nyugdíjrendszert választók száma azonban már 1998 júniusában elérte az egymilliót, és a Pénztárfelügyelet prognózisa szerint 1998 végére ez a szám 1,2 millióra, 1999 végére várhatóan 1,4-1,5 millióra növekszik.

A rendszer továbbra is finanszírozhatónak itélhetõ, hiszen az állami nyugdijrendszerben (1. pillér) a hiány mértéke nem haladja meg a GDP 1%-át, sem a bevezetést követõ években, sem a 2010 utáni idõszakban (amikor a keresõk/nyugdijasok arány folyamatosan romlani kezd, s ezért a deficit ismét növekszik). A magán-nyugdíjrendszer elõrejelzettnél nagyobb létszáma miatt az 1. pillérbe arányaiban kevesebb járulékbevétel folyik be. Ugyanakkor a magasabb járulékalap-növekedés jelentõs részben ellensúlyozza ezt, s így összességében az állami nyugdíjrendszerbe 1-2%-kal kevesebb járulékbevétel kerül. A számított egyenleg azonban nem romlik, hanem javul, mert az 1999-re jelenleg tervezett, az eredetinél 3 - 4 %-ponttal kisebb nyugdíjemelés hatására a kiadások is alacsonyabbak.

Az 1. és 2. pillér egyenlegeinek a GDP-hez mért arányát az elsõ ábra mutatja be, a forintban kifejezett bevételek, kiadások és egyenlegek az ötödik és hatodik táblázatban találhatók. A számításaink szerint várható átlagos nyugellátásokat a hetedik táblázat mutatja be, 1997. évi árszinten. Ebbõl kiolvasható, hogy a vázolt makrogazdasági feltételek mellett az öregségi nyugdíjak reálértékének egy fõre jutó átlaga az ötven év alatt évi átlagban kb. 3%-kal emelkedik.

A 2. pillérben jelentõs tõke halmozódik fel, ami már a 2008 utáni években eléri a GDP 10%-át, 2022-re 30%-át (2040 után 50%-át), vagyis komoly szerepet kaphat a tõkepiac alakításában, a nemzetgazdasági szintû megtakarítások növelésében. (Ld. a második ábrát.) A tõkefedezeti rendszer-elem egyúttal hozzájárul a nyugdíjrendszer "hullámvölgyeinek" enyhítéséhez, mert a - részben a nyugdijkorhatár emelésével összefüggõ - kedvezõbb keresõ/nyugdíjas arányú években felhalmoz (tartalékol), s a romló demográfiai trend éveiben kezd járadékot fizetni.