HELYBEN

Az Országgyûlés Házszabályáról szóló 46/1994. (IX.30.) OGY. határozat 84. § (1) bekezdés a) pontja, valamint 85. § (2) bekezdés d) pontja alapján, a következõ önálló törvényjavaslatot nyújtom be, és kérem annak önálló napirendi pontként történõ felvételét és tárgyalását.

A törvény 2. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép:

2. § (1) Az 1. §-ban meghatározott ellenõrzés - a (2) bekezdésben meghatározottak kivételével - az Országgyûlés vagy a köztársasági elnök elõtt eskütételre kötelezett, illetve az Országgyûlés által megválasztott, valamint a (3) bekezdés 14.-18. pontjában felsorolt személyekre terjed ki.

(2) Az ellenõrzés nem terjed ki azokra az (1), (3) és (5) bekezdésben meghatározott tisztséget betöltõ személyekre, akik 1972. február 14. napja után születtek.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott személyek ellenõrzését az alábbi sorrend szerint kell elvégezni:

1. az országgyûlési képviselõk,

2. a köztársasági elnök,

3. a Kormány tagjai,

4. az Állami Számvevõszék elnöke, alelnökei,

18. az 1-17. pontokban fel nem sorolt (1) bekezdés szerinti személyek.

(4) E törvény alkalmazásában:

(5) A Történeti Hivatal elnökének és helyettesének ellenõrzését a kinevezésüket megelõzõen kell elvégezni. A Történeti Hivatal alkalmazottainak ellenõrzését az elnök írásos kérésére soron kívül kell elvégezni.

Ez a törvény a kihirdetést követõ 15. napon lép hatályba.

Az egyes fontos tisztségeket betöltõ személyek ellenõrzésérõl és a Történeti Hivatalról szóló törvény megalkotásánál a törvényalkotókat az a cél vezette, hogy a közélet szereplõi átláthatóak legyenek. Okvetlen szükséges ugyanis egy jogállamban, hogy a közélet szereplõit megismerhessék, nem csak a választók, vagy a kinevezõk, hanem a társadalom egésze és a hazai, illetõleg nemzetközi közmegítélés is.

További szempont volt a politikai, illetve közéleti szerepre való alkalmasság minél objektívebb felmérése. Olyan személy ugyanis, akinek nem ismeretes a múltja és aki a múltban elkövetett cselekményei miatt zsarolható, nem alkalmas közéleti szereplésre. Meg kell védeni tehát a politikai és társadalmi szférát az ilyen veszélyektõl.

A törvény elfogadását megelõzõ parlamenti vitában elhangzott az a vélemény, hogy a javaslat 2. §-ában meghatározott kört kell átvilágítani és nem kell azt kibõvíteni, mivel mindenkinek módjában áll, hogy átvilágítását saját maga kezdeményezze. Abban az esetben pedig, ha saját maga kéri az átvilágítását, akkor el lehet kerülni az átvilágításra kötelezés antidemokratikus jellegét.

Ez a megállapítás ugyan igaz, de helytelen volna az érintettekre bízni azt, hogy az átvilágításnak alávessék- e magukat. Gyakori tapasztalat az, hogy nem mindenkit aggaszt a múltban elkövetett cselekménye és gátlástalanul vállalkozik közéleti szereplésre, holott erre nem lenne alkalmas.

A mûvészi, pedagógusi és más értelmiségi pályán mûködõkkel szemben, a média szereplõi összehasonlíthatatlanul szélesebb körben hatnak a társadalomra, pozitív, vagy negatív társadalmi folyamatok elindítására képesek.

A hatályos jogszabály csupán a közszolgálati elektronikus médiumok egy részének legfelsõbb vezetését vonja be a kötelezõen átvilágítandók körébe, minthogy a törvényalkotás idején még csak az elõkészítés stádiumában volt a rádiózásról és televiziózásról szóló törvény. Jelenleg, a már kiépült duális médiarendszer is indokolja az átvilágitandók szûkre szabott körének felülvizsgálatát.

Magyarországon a politikai tájékoztatás, a véleményformálás, a kultúra-közvetítés, ma még nem tekinthetõ kiegyensúlyozottnak, jellemzõen monopolizálódott. Bár törvényellenes az ilyen monopóliumok kialakulása, azonban annak káros tényével számolnunk kell.

Ebben az átmenetinek tekinthetõ, nem kívánatos helyzetben különös jelentõsége van annak, hogy az átvilágítás ne hagyja érintetlenül azt a személyi kört, amelyik a közvélemény alakitására közvetve vagy közvetlenül politikai befolyást gyakorol mind az elektronikus, mind a nyomtatott médiumokkal vagy azok irányitásával. Õk azok körébe sorolhatók, akik a társadalmi és politikai életünk közvetlen formálásában jelentõs szerephez jutottak, illetve jutnak. Az átvilágítandók körének ilyen irányú kiterjesztése bõvíti ugyan az átvilágítások számát, de csak így kerülhetõ el a diszkrimináció veszélye.

Az Alkotmánybíróság 60/1994. (XII. 24.) ÁB. határozata kimondja: "A jogállamban közhatalmat gyakorló vagy a politikai közéletben résztvevõ személyek - köztük azok, akik a politikai közvéleményt alakítják - arra vonatkozó adatai, hogy korábban a jogállamisággal ellentétes tevékenységet folytatott, az Alkotmány 61. §-a szerinti közérdekû adatok."

A törvény javasolt módosítása tehát azt célozza, hogy az AB. határozatának megfelelõen az átvilágítás kiterjedjen mindazokra, akik már esetleg korábban is politikai tevékenységet folytatottak, akiknek jelenlegi tevékenysége is befolyásolja a politikai közvéleményt. Mindezt megtehetik azáltal, hogy politikai közszereplést vállalnak vagy a közvélemény-formálás közvetítõit (médiumait) mûködtetik vezetõtisztségben, illetõleg újságíróként.

Budapest, 1998. november 5.