T/379. számú
törvényjavaslat

a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény
módosításáról

Budapest, 1998. november hó

1998. évi .......... t ö r v é n y
a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló
1997. évi LXXXI. törvény módosításáról

1. §

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 6. §-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) Az, aki egyidejûleg

a/ több saját jogú nyugellátásra, vagy

b/ több hozzátartozói nyugellátásra

is jogosult - ha törvény másként nem rendelkezik -, mind a saját jogú, mind a hozzátartozói nyugellátások közül a számára kedvezõbbet választhatja azzal, hogy a jogosultra kedvezõtlenebb nyugellátás folyósítása szüneteltetésre kerül. A bányásznyugdíj, a korengedményes nyugdíj, az egyes mûvészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíja, a szolgálati nyugdíj, és az elõnyugdíj az öregségi nyugdíjjal esik egy tekintet alá. Ugyanazon üzemi baleset, foglalkozási megbetegedés alapján baleseti rokkantsági nyugdíj és baleseti járadék egyidejûleg nem jár."

2. §

A Tny. 12. §-ának (2) bekezdése a következõ mondattal egészül ki:

"Ha az öregségi teljes nyugdíj alapját képezõ havi átlagkereset a (3) bekezdés szerinti összeget nem éri el, az öregségi teljes nyugdíj összege azonos a nyugdíj alapját képezõ havi átlagkereset összegével."

3. §

A Tny. 22. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Az öregségi nyugdíj alapját képezõ havi átlagkereset meghatározásánál a munkanélküli járadék, a nyugdíj elõtti munkanélküli segély, a gyermekgondozási segély, a nyugdíjjárulék-köteles szociális ellátások (gyermeknevelési támogatás, ápolási díj) összegét, valamint a felsorolt ellátások folyósításának idõtartama alatti biztosítással járó jogviszonyból származó jövedelmet (keresetet) - a kifizetésük (folyósításuk) idõpontjától függetlenül - figyelmen kívül kell hagyni. Ha azonban az igénylõre nézve kedvezõbb, akkor a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj, a munkanélküli járadék, a nyugdíj elõtti munkanélküli segély folyósításának idõtartama alatti biztosítási jogviszonyból származó jövedelem (kereset) és a felsorolt ellátások együttes összegét keresetként kell figyelembe venni."

4. §

A Tny. 29. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A rokkantsági nyugdíj összege nem lehet kevesebb az (1) bekezdésben meghatározott rokkantsági csoportok sorrendjében a havi átlagkereset 37,5, 42,5, illetõleg 47,5 százalékánál."

5. §

A Tny. 35. §-a (3) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A baleseti rokkantsági nyugdíj állapotváltozás miatti módosítására és a feléledésére a 30-31. §-ban foglaltakat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az öregségi nyugdíjkorhatár [7. §] betöltését követõen a baleseti rokkantsági nyugdíjat egészségromlás miatt módosítani kell."

6. §

A Tny. a következõ 44/A. §-sal egészül ki:

"44/A. § Az, aki hozzátartozója halálát - a bíróság jogerõs ítélete szerint - szándékosan okozta, hozzátartozói, baleseti hozzátartozói nyugellátásra nem jogosult."

7. §

A Tny. 49. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"49. § (1) Az elvált, továbbá házastársától egy évnél hosszabb ideje külön élõ személynek ideiglenes özvegyi nyugdíj csak akkor jár, ha házastársától annak haláláig tartásdíjban részesült, vagy részére a bíróság tartásdíjat állapított meg.

(2) Az elvált, továbbá házastársától egy évnél hosszabb ideje külön élõ személynek az 50. § (2)-(3) bekezdés szerinti özvegyi nyugdíj csak abban az esetben jár, ha a 47. § (2) bekezdésében meghatározott jogosultsági feltételek a különéléstõl számított tíz éven belül bekövetkeztek és a házastársától annak haláláig tartásdíjban is részesült, vagy részére a bíróság tartásdíjat állapított meg.

(3) Ha az elvált személy a házastársától már a házasság megszûnése elõtt is külön élt, a (2) bekezdés szerinti tíz évet a tényleges különélés kezdõ idõpontjától kell számítani."

8. §

A Tny. 50. § (1) bekezdése helyébe a következõ (1)-(3) bekezdés lép, egyidejûleg a jelenlegi (2)-(4) bekezdés számozása (4)-(6) bekezdésre változik:

"(1) Megözvegyülés esetén az ideiglenes özvegyi nyugdíj ötven százaléka annak az öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjnak, amely az elhunytat halála idõpontjában megillette, vagy megillette volna.

(2) Az özvegyi nyugdíj mértéke

a/ a 47. § (2) bekezdés a/-b/ pontja szerinti feltétellel rendelkezõ, de saját jogú nyugellátásban (öregségi, rokkantsági, vagy baleseti rokkantsági nyugdíjban, a mezõgazdasági szövetkezeti tagok öregségi, munkaképtelenségi járadékában, illetõleg a mezõgazdasági szakszövetkezeti tagok növelt összegû öregségi, munkaképtelenségi járadékában) nem részesülõ özvegy esetében - ha az özvegyi nyugdíj 2009. január 1-je elõtti idõponttól került (kerül) megállapításra - továbbra is ötven százaléka,

b/ a 47. § (2) bekezdés a/-b/ pontja szerinti feltétellel rendelkezõ és egyidejûleg saját jogú nyugellátásban (öregségi, rokkantsági, vagy baleseti rokkantsági nyugdíjban, a mezõgazdasági szövetkezeti tagok öregségi, munkaképtelenségi járadékában, illetõleg a mezõgazdasági szakszövetkezeti tagok növelt összegû öregségi, munkaképtelenségi járadékában) részesülõ, továbbá a 47. § (2) bekezdés c/ pont szerinti feltétellel rendelkezõ özvegy esetében húsz százaléka

annak az öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjnak, amely az elhunytat halála idõpontjában megillette, vagy megillette volna.

(3) A (2) bekezdés a/ pontja szerint ötven százalékos mértékben megállapított özvegyi nyugdíj helyett húsz százalékos mértékû özvegyi nyugdíjat kell megállapítani attól az idõponttól, amelytõl az özvegy saját jogú nyugellátásban (öregségi, rokkantsági, vagy baleseti rokkantsági nyugdíjban) részesül. A (2) bekezdés b/ pontja szerinti húsz százalékos mértékû özvegyi nyugdíj az özvegy saját jogú (öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági) nyugdíjának összegére tekintet nélkül jár."

9. §

A Tny. 55. §-a (1) bekezdésének elsõ mondata helyébe a következõ szövegrész lép:

"Az árvaellátás - a jogosultsági feltételek megléte esetén - legkorábban az 54. §-ban említett személy halála napjától kezdõdõen a gyermek 16. életévének betöltése napjáig jár."

10. §

(1) A Tny. 58. §-a (3) bekezdésének elsõ mondata helyébe a következõ szövegrész lép:

"A szülõi nyugdíj - a jogosultsági feltételek megléte esetén - legkorábban az (1)-(2) és az (5) bekezdésben említett személy halála napjától a jogosult rokkantságának tartamára jár."

2. A Tny. 58. §-a a következõ (6) bekezdéssel egészül ki:

"(6) A szülõi nyugdíjra jogosultság nem szûnik meg, ha a szülõi nyugdíjra jogosult személy saját jogú vagy hozzátartozói nyugellátása a szülõi nyugdíj folyósításának tartama alatt az évenkénti emelésekkel már meghaladja az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét."

(3) A Tny. 59. §-a (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A szülõi nyugdíj mértéke azonos az 50. § (2) bekezdés a/, illetve b/ pontja szerinti özvegyi nyugdíj mértékével. Ha a szülõi nyugdíjra többen jogosultak, azt közöttük - az özvegyi nyugdíj megosztására vonatkozó rendelkezések alkalmazásával - egyenlõ arányban meg kell osztani."

11. §

1. A Tny. 62. §-ának (2) bekezdésének helyébe a következõ bekezdés lép:

"(2) Az 1999. január 1-je elõtti idõponttól megállapított saját jogú és hozzátartozói nyugellátást, baleseti nyugellátást - ide értve a mezõgazdasági szövetkezeti járadékot, a mezõgazdasági szakszövetkezeti járadékot, és a mezõgazdasági szakszövetkezeti tagok növelt összegû járadékát is - 1999. január hónapban az 1999. évre tervezett fogyasztói árnövekedés mértékének megfelelõen 11 százalékkal, de legalább 3500 forinttal kell emelni, az emelés mértéke azonban ez utóbbi esetben sem haladhatja meg a 25,5 százalékot. Az a személy, aki egyidejûleg több nyugellátásban részesül, ellátásonként jogosult a 11 százalékos mértékû emelésre, azonban a saját jogú nyugellátásának, baleseti rokkantsági nyugdíjának emelése ebben az esetben sem lehet 3500 forintnál kevesebb, de a saját jogú nyugellátása, baleseti rokkantsági nyugdíja emelésének mértéke nem haladhatja meg a 25,5 százalékot."

(2) A Tny. 62.§-a a következõ új (7) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a jelenlegi (7)-(8) bekezdés jelölése (8)-(9) bekezdésre változik:

"(7) Az Országgyûlés felhatalmazza a Kormányt, hogy az (5) bekezdés rendelkezéseitõl eltérõen a tényleges, illetõleg várható makrogazdasági folyamatok és adatok ismeretében - a (2) bekezdésben meghatározott emelésen túlmenõen - a szükséges feltételek megléte esetén további kiegészítõ intézkedéseket tegyen."

12. §

A Tny. 64. §-a a következõ (10) bekezdéssel egészül ki:

"(10) Ha az igény elbírálásához, illetõleg az ellátás megállapításához, vagy az igény elutasításához olyan kérdés elõzetes elbírálása szükséges, amely más szerv - ideértve a rokkantság elbírálására jogosult, jogszabályban meghatározott orvosszakértõi szerveket is - hatáskörébe tartozik, a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv az eljárást felfüggesztheti. Felfüggeszthetõ az eljárás akkor is, ha az igényelbírálást érintõ jogszabályi rendelkezések kihirdetésére az igénybejelentéstõl számított harminc napon belül nem került sor és emiatt az igény nem bírálható el, vagy az igénybejelentés napja és az elõírt jogosultsági feltételek késõbbi bekövetkezésének idõpontja közötti idõtartam a harminc napot meghaladja."

13. §

1. A Tny. 65. §-ának (1) bekezdése a következõ f/ ponttal egészül ki:

[A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv határozatot hoz]

"f/ a nyugellátás iránti igény érvényesítésével kapcsolatos eljárás megszüntetésérõl vagy felfüggesztésérõl."

(2) A Tny. 65. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) Az Eb.tv-ben szabályozott baleseti járadékra vonatkozóan is az (1) bekezdés rendelkezései az irányadók azzal, hogy nem kell határozatot hozni a baleseti járadék megszüntetésérõl, ha az 1. fokozatú baleseti járadék - legfeljebb - kétévi idõtartama lejárt."

14. §

A Tny. 69. §- ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Ha az igénylõ részére a foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (Flt.) alapján munkanélküli ellátásként munkanélküli járadékot, nyugdíj elõtti munkanélküli segélyt, vagy képzési támogatásként keresetpótló juttatást folyósítanak, a nyugellátást legkorábban a felsorolt ellátások folyósításának megszûnését követõ naptól lehet megállapítani."

15. §

A Tny. 78. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"78. § Ha az igény elbírálása, illetõleg a követelés érvényesítése után megállapításra kerül, hogy a bíróság által el nem bírált határozat (fizetési meghagyás) jogszabályt sért, vagy az igényt tévesen utasították el, illetve a nyugellátás vagy a követelés összegét tévesen állapították meg, a nyug-ellátást tévesen folyósították, akkor az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a határozat (fizetési meghagyás) közlésétõl számított öt éven belül a határozatot (fizetési meghagyást) módosítja, illetõleg visszavonja."

16. §

A Tny. 79. §-ának (1) bekezdése a következõ szövegrésszel egészül ki és a (2) bekezdés helyébe a következõ rendelkezés lép:

"A nyugdíjfolyósító szervek az ellátás folyósításának kezdetekor a nyugdíjfolyósítási törzsszám igazolására - az Országos Nyugdíjbiztosítási Fõigazgatóság által rendszeresített nyomtatványon - az érintett személy részére díjmentesen igazolást adnak ki.

(2) Az illetékes nyugdíjfolyósító szerv a megállapított nyugellátás folyósítását a határozat beérkezését követõ tizenöt napon belül teljesíti. A nyugellátást havonta utólag kell folyósítani, legkorábban attól a naptól kezdve, amelytõl azt határozattal megállapították. A nyugdíjfolyósító szerv a jogosult kérelmére a részére járó ellátást a jogosult belföldön vezetett átutalási betétszámlájára (bankszámlájára) történõ átutalással folyósítja."

17. §

A Tny. 83. §-a (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az e törvény alapján megállapított nyugellátásról lemondani, azt - mint a jogosult személyéhez kötött ellátást - átruházni (engedményezni) nem lehet."

18. §

A Tny. 91. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"91. § Aki az e törvényben meghatározott bejelentési, nyilvántartási, adatszolgáltatási, illetõleg a nyugdíjbiztosítási feladatok ellátásával kapcsolatos egyéb kötelezettségét nem teljesíti, vagy annak nem az elõírt módon tesz eleget, az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvény rendelkezései szerint mulasztási bírságot fizet."

19. §

A Tny. 101. § (1) bekezdésének f/ és h/ pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy]

"f/ a nyugellátás évenkénti rendszeres emelésének végrehajtási szabályait, továbbá - a Tny. 12. § (3) bekezdésének figyelembe vételével - az 1998. december 31-e utáni idõponttól megállapításra kerülõ nyugellátások évenkénti legkisebb összegeit, és az 50. § (4) bekezdése szerinti együttfolyósítási összeghatárt,

h/ az igény érvényesítésével, az igény elbírálásával, a megállapító és a folyósító szervek közötti adatszolgáltatással kapcsolatos eljárást, továbbá a rögzített öregségi nyugdíj megállapítására vonatkozó részletes szabályokat,"

[rendeletben határozza meg.]

20. §

(1) Ez a törvény - a 8. § és a 10. § (3) bekezdése, valamint az e § (2) bekezdése kivételével - 1999. január 1-jén lép hatályba, rendelkezéseit az 1998. december 31-ét követõ idõponttól megállapításra kerülõ ellátásokra kell alkalmazni. A 8. § és a 10. § (3) bekezdése e törvény kihírdetése napján lép hatályba azzal, hogy rendelkezéseit 1998. január 1-jétõl kell alkalmazni, és az özvegyi, illetõleg szülõi nyugdíj mértékének változásáról határozatot kell hozni. Az e § (2) bekezdése 1999. január 1-jén lép hatályba azzal, hogy rendelkezéseit az 1998. december 31-ét követõ és a 2000. január 1-je elõtti idõponttól megállapításra kerülõ öregségi teljes nyugdíj, rokkantsági nyugdíj, baleseti rokkantsági nyugdíj, árvaellátás 1999. évi legkisebb összegeire kell alkalmazni. E törvény hatályba lépésével egyidejûleg a Tny. 50. § (6) bekezdésében a "az (1) bekezdés b/ pontja" hivatkozás "a (2) bekezdés b/ pontja" hivatkozásra, az 53. § (1) bekezdésében az "özvegyi nyugdíjra jogosultsága" szövegrész "özvegyi nyugdíja" szövegre változik, a 46. § második mondata, az 50. § (5) bekezdésében az "(1) bekezdése", valamint az "ideiglenes" szövegrész, az 52. § (3) bekezdésében és az 53. § (3) bekezdésében az "állandó" szövegrész, továbbá a 62. §-a (5) bekezdésének negyedik mondata és (6) bekezdésében az "1999. évben július hónapban" szövegrész hatályát veszti.

(2) Az 1998. december 31-ét követõ és a 2000. január 1-je elõtti idõponttól megállapításra kerülõ öregségi teljes nyugdíj, rokkantsági nyugdíj, baleseti rokkantsági nyugdíj, árvaellátás 1998. évi legkisebb összegei - a Tny. 12. § (3) bekezdése, a 29. § (6) bekezdése és az 56. § (4) bekezdése rendelkezéseitõl eltérõen - 1999. január 1-jétõl tizenkét százalékkal emelkednek. Az említett nyugellátások 1999. évi legkisebb összegeit, továbbá a Tny. 50. §-ának (6) bekezdése szerinti együttfolyósítási összeghatárt kormányrendelet tartalmazza.

Az Alkotmánybíróság 5/1998. (III.1.) AB határozata alapján szabályozni kell a 20 %-os mértékû özvegyi nyugdíjra jogosultsággal kapcsolatos rendelkezéseket, e nélkül ugyanis nem biztosított az Alkotmánybíróság határozatában elõírtak érvényesülése, nevezetesen az özvegyi nyugdíj és a szülõi nyugdíj mértékére vonatkozó szabályok megváltoztatása.

A jogalkalmazási tapasztalatok szerint a nyugellátások megállapítására vonatkozó egyes rendelkezések kiegészítése, pontosítása is szükséges. Ezek elsõsorban az öregségi teljes nyugdíj legkisebb összegével, a baleseti rokkantsági nyugdíj mértékével, az árvaellátásra és a szülõi nyugdíjra jogosultság kezdõ napjával függnek össze.

Rendezni kell az egyidejûleg több saját jogú nyugellátásra, illetõleg az egyidejûleg több hozzátartozói nyugellátásra jogosultság kérdését.

Az özvegyi nyugdíj mellett az árvaellátás és a szülõi nyugdíj tekintetében is szabályozni kell, hogy az aki hozzátartozója halálát szándékosan okozta, nem jogosult árvaellátásra, illetve szülõi nyugdíjra.

Szabályozni kell néhány alapvetõ eljárási kérdést (pl. az eljárás felfüggesztése, stb.), és a törvényi szabályozást nem feltétlenül igénylõ kérdések rendezése érdekében indokolt a felhatalmazó rendelkezések kiegészítése.

A nyugellátásról történõ lemondás tilalma mellett, a nyugdíj átruházásának (engedményezésének) tilalmára is egyértelmû törvényi rendelkezés szükséges.

A Javaslat tartalmazza a nyugdíjemelés 1999. évi új szabályait is.

Az 1. §-hoz

A Tny. nem tartalmaz az 1998. január 1-jét megelõzõen hatályban volt társadalombiztosítási törvény 38. § (1) bekezdéséhez hasonló - a különbözõ, illetve azonos jogcímen járó ellátások egymás mellett történõ (együtt) folyósítására, illetõleg annak korlátozására vonatkozó - általános szabályt. Az említett jogszabályi hiányosság már eddig is számos végrehajtási, jogalkalmazási problémát okozott. A javasolt rendelkezés ezt úgy rendezi, hogy a saját jogú nyugellátások, illetõleg a hozzátartozói nyugellátások közül az érintett számára kedvezõbb ellátás választható.

A 2. §-hoz

A Tny. 12. §-a nem tartalmaz a korábbi jogszabálynak [89/1990. (V.1.) MT rendelet (R.) 85. § (3) bekezdésének] megfelelõ elõírást, nevezetesen azt, hogy amennyiben az öregségi nyugdíj alapját képezõ havi átlagkereset nem éri el az öregségi nyugdíj legkisebb összegét, az öregségi teljes nyugdíj azonos a havi átlagkereset összegével. Azt azonban kimondja a törvény, hogy a nyugdíj a kereset összegénél több nem lehet. A javasolt módosítás egyértelmûvé teszi, hogy ezt a szabályt az öregségi nyugdíj legkisebb összegénél is alkalmazni kell.

A 3. §-hoz

A Javaslat rendezi a munkanélküli járadékban, a nyugdíj elõtti munkanélküli segélyben, a gyermekgondozási segélyben, a nyugdíjjárulék-köteles szociális ellátásokban részesülõk esetében a nyugdíj alapként figyelembe vehetõ kereset kérdését, ha a biztosítottnak az említett ellátások folyósításának idõtartama alatt biztosítási jogviszonyból származó jövedelme (keresete) is van. A fõszabály szerint ezen jövedelmek nem kerülnek figyelembevételre, ha azonban az igénylõre nézve kedvezõbb, az említett ellátások és a biztosítási jogviszonyból származó jövedelem (kereset) együttes összege beszámításra kerül.

Az 4. §-hoz

A rokkantsági nyugdíj - egyes rokkantsági csoportoknak megfelelõ - legkisebb összegét (mértékét) a Tny. jelenleg a havi átlagkereset százalékos mértékében meghatározva szabályozza. Ezek a törvényi minimális mértékek azonban - figyelemmel a Tny. 29. § (5) bekezdésében foglaltakra is - nincsenek összhangban (nem egyeznek meg) a Tny.R. 20. §-ában meghatározott táblázat szerinti tényleges legkisebb összeggel (mértékkel). Mindezekre figyelemmel a javasolt rendelkezés az említett jogszabályok közötti ellentmondást rendezi, kifejezetten csak pontosító jellegû, amelynek költségkihatása természetesen nincs.

A 5. §-hoz

A Tny. jelenlegi szabályai szerint a baleseti rokkantsági nyugdíj állapotváltozás miatti módosítására és feléledésére a rokkantsági nyugdíjra vonatkozó szabályokat kell megfelelõen alkalmazni. A rokkantsági nyugdíjra vonatkozó 31. § (1) bekezdése szerint az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése után a rokkantsági nyugdíj mértékét állapotváltozás miatt nem lehet módosítani.

A baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosult nyugdíjas személy öregségi nyugdíjkorhatáron túli állapotváltozása esetére a korábban hatályban volt társadalombiztosítási törvény 90. §-a lehetõvé tette a baleseti rokkantsági nyugdíj módosítását az ilyen rokkantsági csoport változás esetén is. A Javaslat ezt a jogszabályi hiányosságot rendezi.

A 6. §-hoz

Jelenleg a Tny. csupán az özvegyi nyugdíj esetében írja elõ - a 46. §-ának második mondatában -, hogy özvegyi nyugdíjra nem jogosult az, aki házastársa, élettársa halálát szándékosan okozta. Az árvaellátásnál és a szülõi nyugdíjnál, valamint a baleseti hozzátartozói nyugellátásoknál azonban ilyen szabály nincs. A Javaslat ezt a hiányosságot - a korábbi szabályozásnak megfelelõen - generálisan rendezi.

A 7. §-hoz

A Tny. 50.§-a szerinti özvegyi nyugdíj összegének változása indokolja az elvált és házastársától legalább egy év óta különélõ személy özvegyi nyugdíjra jogosultságának, valamint özvegyi nyugdíja mértékének a megfelelõ módosítását is. A Javaslat szerinti rendelkezés tehát a Tny. 50.§-ával való összhang (koherencia) biztosítását szolgálja. Az új szabályok szerint az elvált, továbbá a házastársától egy évnél hosszabb ideje különélõ személy esetében az özvegyi nyugdíj akkor jár, ha az elõírt jogosultsági feltételek a különéléstõl számított tíz éven belül bekövetkeztek és a házastársától annak haláláig tartásdíjban is részesült, vagy részére a bíróság tartásdíjat állapított meg. Tehát nem vagylagos feltételekrõl van szó - ez a jelenlegi szabályokhoz képest kétségtelenül szigorítást jelent -, viszont a jogosultra nézve kedvezõ az a változás, hogy az elõírt feltételek megléte esetén az is jogosult lehet özvegyi nyugdíjra, aki különbözõ ok miatt nem részesült ugyan tartásdíjban, de a bíróság részére tartásdíjat állapított meg.

A 8. §-hoz

Az Alkotmánybíróság 5/1998. (III.1.) AB határozata alapján feltétlenül szükséges a 20 százalékos mértékû özvegyi nyugdíjra jogosultsággal kapcsolatos törvényi rendelkezés [a Tny. 50. § (1) bekezdés] módosítása.

A hivatkozott AB határozatban ugyanis az Alkotmánybíróság megállapította a Tny. 50. § (1) bekezdés b) pontjának alkotmányellenességét az olyan özvegyek tekintetében, akik saját jogú nyugellátásra nem szereztek jogosultságot és életkorukra tekintettel már ez nem is várható el, illetõleg a biztosított szülõi nyugdíjra jogosult szülõje tekintetében. Az említett rendelkezést az AB 1998. január 1-jére visszamenõleges hatállyal megsemmisítette. A visszamenõleges hatályvesztés azonban majd azon a napon következik be, amikor az Alkotmánybíróság e határozatával összhangban álló új törvényi rendelkezések hatályba lépnek.

Az alkotmánybírósági döntésnek is teljes mértékben megfelelõ olyan megoldás szükséges, amely szorosan ráépül az új (1998. január 1-jétõl hatályos) özvegyi nyugdíj-konstrukcióra is [tehát nem igényli e "rendszer" megbontását], ugyanakkor a jogalkalmazás során is könnyen kezelhetõ, végrehajtható.

A jogi szabályozás problémái mellett a gyakorlatban az ún. "tõle elvárhatóság" vizsgálata egyáltalán nem kivitelezhetõ, hiszen ez a megfogalmazás nincs tekintettel arra a tényre, hogy a saját jogú nyugellátásra (öregségi, rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíjra) jogosultság megszerzése, illetve meg nem szerzése csak az igénylõ kérelmére, vagyis minden esetben egyedi elbírálás alapján dõl el. Az AB határozat lényegében azt tételezi fel, mintha a megözvegyülés idõpontjában a nyugdíjbiztosítási szerveknek mindazokról az özvegyekrõl, akik saját jogú nyugellátásra nem jogosultak és életkoruknál fogva jogosultságot nem is szerezhetnek "hivatalból" tudomása lenne. Márpedig a vonatkozó AB határozat gyakorlatban történõ alkalmazása (végrehajtása) azt jelentené, hogy az özvegyi nyugdíjra jogosultság szempontjából minden özvegyi nyugdíj kérelmet aszerint kellene még külön vizsgálni, hogy az özvegynek volt-e már saját jogú nyugellátási kérelme vagy sem; továbbá szerzett-e arra jogosultságot, ha nem, úgy életkoránál fogva még szerezhet-e stb. Ez az "elvárás" jogi szempontból egzakt módon nem szabályozható, és a gyakorlatban nem kivitelezhetõ, valamint az özvegyi nyugdíj iránti kérelem elbírálási idejének elhúzódását is okozó olyan további eljárást jelentene, amely a jelzett problémát nem oldaná meg.

Mindezekre a tényekre, körülményekre is figyelemmel a Javaslat a 2009. január 1-je elõtti idõponttól megállapított, vagy megállapításra kerülõ özvegyi nyugdíjak esetében még lehetõvé teszi annak 50 százalékos mértékben történõ meghatározását, megállapítását. Ez a megoldás az érintettek részére - az AB határozatban foglaltaknak is megfelelõen - jelentõs, tíz évi felkészülési idõt biztosít a saját jogú nyugellátásra jogosultság megszerzéséhez.

A 9. §-hoz

Az árvaellátásra jogosultság igénymegnyílásának kezdõ idõpontja változatlanul nincs a Tny.-ben szabályozva. A Tny. jelenleg csupán az özvegyi nyugdíj igénymegnyílását rendezi. Indokolt ezért a vonatkozó törvényi rendelkezés pontosítása.

A 10. §-hoz

A szülõi nyugdíjra jogosultság igénymegnyílása kezdõ idõpontjának, valamint több jogosult esetén a szülõi nyugdíj megosztásának, megszûnésének törvényi szabályai szintén nem rendezettek. A javasolt rendelkezések ezt a hiányosságot pótolják (rendezik). Az Alkotmánybíróság az 5/1998.(III.1.) AB határozatában a saját jogán nyugellátásra jogosultságot nem szerzett szülõ ellátásának mértékére vonatkozó rendelkezést is - hasonlóan az özvegyi nyugdíj mértékének meghatározásánál irányadó Tny. 50. § (1) bekezdésének b/ pontjában foglaltakhoz - megsemmisítette. Az alkotmánybírósági határozatnak megfelelõ rendelkezést tartalmazza a módosított Tny. 59. §-ának (1) bekezdése.

A 11. §-hoz

A Javaslat az 1999. évi nyugdíjemelés új szabályait is tartalmazza. Ezek szerint az 1999. január 1-je elõtti idõponttól megállapított saját jogú és hozzátartozói nyugellátás, baleseti nyugellátás - mezõgazdasági járadékokat is ideértve - 1999. január hónapban az 1999. évre tervezett fogyasztói árnövekedés mértékének megfelelõen 11 százalékkal, de legalább 3500 forinttal kerül emelésre, az emelés mértéke azonban ez utóbbi esetben sem haladhatja meg a 25,5 százalékot. Az a személy, aki egyidejûleg több nyugellátásban részesül, ellátásonként jogosult a 11 százalékos mértékû emelésre. A jogosult saját jogú nyugellátásának, baleseti nyugellátásának emelése azonban ebben az esetben sem lehet 3500 forintnál kevesebb, de az emelés mértéke nem haladhatja meg a 25,5 százalékot.

Ez azt jelenti, hogy a jogosultak a saját jogú nyugdíjra, a másik ellátástól - pl. özvegyi nyugdíj - függetlenül megkapják a legalább 3500 forint összegû emelést, de az emelés mértéke 25,5 százaléknál nem lehet magasabb. Ez utóbbi rendelkezés lényegében azokra vonatkozik akiknek a saját jogú nyugellátása a 13.700 forintot nem haladja meg. Akinek 1998. december hónapban pl. 5000 forint a saját jogú nyugellátása, 1999. január hónapban 25,5 százalékos emelésben (1275 forint) részesül. A saját jogú nyugellátás mellett folyósított másik - általában hozzátartozói - nyugellátás pedig önállóan 11 százalékkal emelkedik. Az említettekbõl az is következik, hogy a hozzátartozói nyugellátás megszûnése esetén a saját jogú nyugellátást az "elmaradt" emelések miatt nem kellene késõbb "korrigálni", így több nyugellátás esetén ellátásonként is átlátható, követhetõ az ellátások emelése és összegszerûsége. Ez azt is biztosítja, hogy a "csak" saját jogú nyugellátásban, illetõleg a több nyugellátásban részesülõk esetében a saját jogú nyugellátások emelésére nézve azonos elvek érvényesülnek.

A Javaslat lehetõséget biztosít a Kormánynak arra, hogy a makrogazdasági folyamatok és adatok ismeretében az 1999. januári emelésen túlmenõen, a szükséges feltételek megléte esetén további kiegészítõ intézkedéseket tegyen.

A 12. §-hoz

Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) szabályozza ugyan a közigazgatási eljárás alapvetõ kérdéseit, de tekintettel a nyugellátások iránti igény érvényesítésének és a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek eljárásának specialitásaira a Tny.-ben és a végrehajtási rendeletében részletesen rendezni kell az eljárási cselekményekre vonatkozó elõírásokat. A nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek eljárását rendezi a Tny. 64. §-ának (10) bekezdéssel történõ kiegészítése.

A 13. §-hoz

Az 1998. január 1-jét megelõzõen hatályban volt jogszabályi rendelkezések szerint nem kellett (nem volt kötelezõ) határozatot hozni az 1. fokozató baleseti járadék kétévi idõtartamának lejártakor sem. A jelenlegi jogszabály a kötelezõ határozathozatal mellõzésének eseteit elsõsorban a nyugellátások vonatkozásában határozza meg (sorolja fel), míg a (4) bekezdése csupán az elõírt kötelezõ határozathozatal eseteit teszi kötelezõen alkalmazhatóvá az Eb.tv.-ben szabályozott baleseti járadék vonatkozásában. Ugyanakkor a korábbi jogszabályoknak megfelelõ rendelkezést, vagyis a jelzett "mellõzési esetet" a baleseti járadék alkalmazása esetére nem tartalmazza, míg errõl az Eb.tv. egyáltalán nem rendelkezik. A kialakult jogalkalmazói gyakorlatnak továbbra is az felelne meg, ha a Tny. kiegészítésre (módosításra) kerülne a baleseti járadék tekintetében azzal, hogy az 1. fokozatú baleseti járadék esetében - annak kétévi idõtartama lejárta esetén - sem kötelezõ a határozathozatal. Az eljárás megszûntetése, illetõleg felfüggesztése esetén a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek határozathozatali kötelezettségét a Tny. 65. §-a (1) bekezdésének f/ pontja írja elõ.

A 14. §-hoz

A Tny. jelenlegi rendelkezései hiányosak, nincsenek szinkronban a foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (Flt.) vonatkozó - 14. § (3) bekezdés a) pontja, 15. § a) pontja és 24. §-a - rendelkezéseivel. Indokolt a Tny. vonatkozó szabályát az Flt. hivatkozott rendelkezéseihez "igazítani" az összhang megteremtése érdekében.

A 15. §-hoz

A korábban hatályos 1975. évi II. törvény (T.) 117/A. § (1) bekezdése nemcsak az igény elbírálásánál, hanem a követelés érvényesítésénél (visszafizetés, megtérítés) is lehetõvé tette, hogy a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv 5 éven belül a határozatot (fizetési meghagyást) módosítsa, illetõleg visszavonja. Az 1998. január 1-jétõl hatályos új Tny. 78. §-a azonban a követelés érvényesítésérõl nem rendelkezett. Emiatt, ha a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a megtérítésre kötelezõ határozatának kiadása után észleli, hogy a határozata jogszabályt sért, vagy a követelés összegét tévesen állapította meg, úgy helyes értelmezés szerint a határozat módosítására vagy visszavonására csak - az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 61. § (3) bekezdése alapján - egy éven belül jogosult. Mindenképpen indokolt a korábbi szabályozás átvétele, a javasolt rendelkezés ezt rendezi.

A 16. §-hoz

A nyugdíjfolyósítás technikai jellegû szabályainak, mint a törzsszám kiadásának, igazolásának vagy a pénzintézeti átutalásnak stb. indokolt a törvényi szintû szabályozása. A Javaslat e jogszabályi hiányosságot rendezi.

A 17. §-hoz

A Tny. jelenleg csupán a nyugellátásról történõ lemondást tiltja, ugyanakkor nem tartalmaz arra vonatkozó szabályt, hogy a nyugellátást átruházni (engedményezni) lehet-e, vagy a lemondáshoz hasonlóan ez is tilos. A nyugellátás mint szerzett jog a jogosult személyéhez kötött ellátás, így arról nemcsak lemondani, de azt engedményezni sem lehet. A korábbi jogszabály, az 1975. évi II. törvény 102. §-ának (1) bekezdése a jelzett kérdést egyértelmûen rendezte. Mindezekre figyelemmel a Javaslat e hiányosságot pótolja.

A 18. §-hoz

A társadalombiztosítási jogszabályok nem tartalmaznak külön rendelkezést a mulasztási bírságra vonatkozóan, e tekintetben az Art. szabályai az irányadók, ezért szükséges a Tny. vonatkozó rendelkezésének megfelelõ kiegészítése.

A 19. §-hoz

A Tny. felhatalmazó rendelkezései hiányosak, ezért az egységes jogalkalmazás érdekében indokolt a vonatkozó rendelkezések pontosítása, továbbá a nyugdíjemeléssel kapcsolatos felhatalmazó rendelkezésekkel történõ kiegészítése.

A 20. §-hoz

A törvény hatályba lépésével kapcsolatosan rendelkezni kell arról is, hogy az új szabályokat mely ellátásokra nézve kell alkalmazni. Az egységes jogértelmezés és jogalkalmazás érdekében - az özvegyi nyugdíj rendelkezéseiben - szükséges az azonos fogalmak és terminológiák egységes használata, továbbá az özvegyi nyugdíj feléledésével kapcsolatos szöveg pontosítása is. A 8. § és a 10. § (3) bekezdése 1998. január 1-jével történõ alkalmazása megfelel az Alkotmánybíróság vonatkozó határozatának. A Tny. 50. § (5) bekezdésében a 49. § (1) bekezdésére, valamint az ideiglenes szövegrészre való hivatkozás hatályon kívül helyezésével az elvált, továbbá házastársától egy évnél hosszabb ideje különélõ személyre nézve azonos szabályok kerülnek alkalmazásra, függetlenül attól, hogy az érintett személyi kör ideiglenes, vagy ún. állandó özvegyi nyugdíjban részesül. Esetükben tehát az özvegyi nyugdíj - egységesen - a tartásdíj összegénél több nem lehet. A Tny. a javasolt új 44/A. §-sal - mint generál szabállyal - történõ kiegészítéssel már a hozzátartozói nyugellátások körében egységes, tehát nem kizárólag az özvegyi nyugdíj esetére vonatkozó szabályokat tartalmaz, ezért szükséges a Tny. 46. §-a második mondatának egyidejû hatályon kívül helyezése. Tekintettel arra, hogy az 1998. december 31-ét követõ és a 2000. január 1-je elõtti idõponttól megállapításra kerülõ öregségi teljes nyugdíj legkisebb összege nem az 1999. januári emelés mértékének megfelelõen, azaz nem 11 százalékkal és nem is 3500 forinttal, hanem 12 százalékkal emelkedik, ezért 1999. évre a Tny. vonatkozó rendelkezésétõl eltérõ szabályozás szükséges. Ezt a jogi összefüggések és hivatkozások miatt a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj és az árvaellátás tekintetében is rendezni kell.