"34. § (1) E törvény a (2)-(3) bekezdésben foglalt kivétellel 1999. január 1-jén lép hatályba.

(3) A 2. §, a 6. §, a 7. § (1) bekezdése, a 8-10. §, a 16. § (2) bekezdése, a 17. §, a 21. §, a 33. § (1) bekezdése és a 35. § hatálybalépésérõl külön törvény rendelkezik."

A Tv. 35. § (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"36. § (1) E törvény hatálybalépésével a Pp. következõ rendelkezései hatályukat vesztik: a 47. §, a 256/A. § (1) bekezdése e) pontjának a "fellebbezési határidõ lejárta elõtt közösen" szövegrésze, a 273. § (1) bekezdése, a 326. § (2) bekezdése, és a 339. § (2) bekezdésének e) pontja.

a) a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény 86. §-ának (2) bekezdése, valamint 102. §-a és az azt megelõzõ cím,

b) a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 198. §-a,

c) a védjegyek és a földrajzi árujelzõk oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény 78. §-ának (3) bekezdése, valamint a 93. §-át megelõzõ címe,

d) a mintaoltalmi ügyekben alkalmazandó bírósági eljárásról szóló 1/1979. (III.24.) IM rendelet 6. §-ának (2) bekezdése,

e) az 1972. évi 26. törvényerejû rendelet 7. §-ának a Pp. 12. §-a (1) bekezdését megállapító része,

f) az 1979. évi 31. törvényerejû rendelet 13. §-a,

g) az 1979. évi 31. törvényerejû rendelet 16. §-a,

A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 23. §-a (1) bekezdésének f) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"f) a közigazgatási perek (XX. fejezet), a társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perek (341. §) kivételével,"

Az 1997. évi LIX. törvény módosította az Alkotmányt, és új bírósági szintként - a Legfelsõbb Bíróság és a megyei bíróságok között - létrehozta az ítélõtáblákat. Ezzel egyidejûleg megszületett a bíróságok szervezetérõl és igazgatásáról rendelkezõ 1997. évi LXVI. törvény (Bsz.), a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény (Bjt.), módosult továbbá a Polgári perrendtartás. E jogszabályok rendelkeztek - más igazságügyi reformlépések mellett - az ítélõtáblákról, mint bírósági szervezeti szintrõl, a táblákon dolgozó bírák jogállásáról, illetõleg a polgári eljárás új, négyszintû fórumrendszert alapul vevõ jogorvoslati rendszerérõl.

Az ítélõtáblák felállítása az ügyészségi szervezetet is érintette. Az 1997. évi LXX. törvény módosította a Magyar Köztársaság ügyészségérõl szóló 1972. évi V. törvényt, és az ítélõtáblákkal azonos székhelyen új ügyészségi szervezeti szintként fellebbviteli fõügyészségek felállításáról rendelkezett. E törvény értelmében a fellebbviteli fõügyészségek és a Katonai Fellebbviteli Ügyészség az ítélõtáblákkal azonos idõpontban kezdik meg mûködésüket.

Az ítélõtáblák a Bsz. 22. §-ának (2) bekezdése értelmében a külön törvényben meghatározott székhelyen és illetékességgel, az ott megjelölt idõponttól mûködnek. E külön törvény az 1997. évi LXIX. törvény, amely szerint 1999. január 1-jén a Fõvárosban, Szegeden és Pécsett, 2003. január 1-jén pedig ezeken kívül Debrecenben és Gyõrben kezdené meg mûködését ítélõtábla.

Az igazságszolgáltatási reform részét képezõ Bsz., Bjt. 1997. október 1-jén lépett hatályba. Ezt megelõzõen azonban 1995-ben megszülettek azok az eljárási törvények, amelyek a bírósági eljárások gyorsítását célozták. Sem a szervezeti törvény módosítása, sem pedig az eljárások gyorsítását szolgáló módosítások ez idõpontig érzékelhetõ javulást nem eredményeztek az igazságszolgáltatás mûködésében. A legnagyobb munkateherrel küzdõ helyi bíróságok mûködési feltételei nem javultak, és ennek érdekében az Országos Igazságszolgáltatási Tanács az 1997. december 1-jén megkezdett mûködése óta sem tett olyan intézkedéseket, amelyek kézzelfogható eredményt jelentenének.

A kormányzat, mint a törvények végrehajtásáért felelõs önálló hatalmi ág felelõsséggel tartozik az igazságszolgáltatás mûködõképességének biztosításáért.

Az elõzõ parlamenti ciklusban kidolgozott igazságszolgáltatási reform egyik legfontosabb célja a helyi bíróságok tehermentesítése, a másik a Legfelsõbb Bíróság ítélkezési munkaterhének csökkentése volt. Mindezek eredményeként a helyi bíróság elé kevesebb elsõfokú ügy kerül, és így javulhat az ítélkezés szinvonala, gyorsasága. A Legfelsõbb Bíróság pedig - mentesülve a másodfokon elbírálandó ügyek intézése alól - több figyelmet fordíthat az egységes bírósági jogalkalmazási gyakorlat kialakítására.

A négyszintû bíráskodási rendszer kialakításának végrehajtása azonban nem az eredeti elgondolásoknak megfelelõen halad. A Fõvárosi Ítélõtábla majdnem kizárólag az alacsonyabb szintû bíróságok bíráiból töltõdik fel. Így a Legfelsõbb Bíróság létszáma a feladataihoz képest túlzottan nagy marad, míg az alacsonyabb szintû bíróságokon az ítélkezés személyi feltételei inkább romlani, mint javulni fognak.

Az ítélõtáblák felállítása vagy a felállítás elhalasztása nem a központi költségvetés teherbírásának kérdése. A kormányzat szándékai szerint minden lehetséges eszközt biztosítani kell a bíróságok - így az ítélõtáblák - megfelelõ mûködéséhez. Az azonban nem látszik biztosítottnak, hogy az egyes bíróságok, bírósági szintek létszám-, eszköz- és épület igénye megfelelõen került-e felmérésre, illetõleg, hogy a rendelkezésre álló költségvetési eszközök felhasználása a szükségletekkel arányosan történik.

Az elõzõekben kifejtettekre figyelemmel indokolt az ítélõtáblák felállításának oly módon való elhalasztása, hogy e jogintézmény bevezetése konkrét idõpontjának meghatározására csak a tárgykörben benyújtott országgyûlési határozattal elrendelt felülvizsgálatot követõen kerüljön sor.

A törvényjavaslat szerint hatályon kívül kell helyezni az ítélõtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló 1997. évi LXIX. törvényt, és módosítani kell a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényt az ítélõtáblákkal kapcsolatos rendelkezésekkel kiegészítõ 1997. évi LXXII. törvényt (a továbbiakban: Tv.).

A Polgári perrendtartást módosító Tv. eredetileg is két lépcsõben kívánta megvalósítani az új jogintézmények hatálybalépését. Az eljárás gyorsítását szolgáló, illetve az ítélõtáblák felállításához szorosan nem kapcsolódó rendelkezések nagyobb része már 1998. január 1. napjával hatálybalépett. Vannak azonban e törvénynek további olyan rendelkezései is, amelyek nem függenek össze szorosan az ítélõtáblára vonatkozó szabályozással, hanem csak a kellõ felkészülési idõ biztosítása érdekében léptek volna 1999. január 1. napján hatályba. Ilyen rendelkezés pl. a munkaügyi perek elbírálására vonatkozó új szabályozás.

A törvényjavaslat ezért ezeket az 1999. január 1. napján hatálybalépõ rendelkezéseket elkülöníti azoktól, amelyek kifejezetten az ítélõtáblákra vonatkozó szabályok, tehát a táblabíráskodásra vonatkozó külön törvény megszületésével együtt léphetnek csak hatályba.

A 2-4. §-ban foglalt módosítások az átmeneti szabályok és a hatályon kívül helyezést tartalmazó rendelkezések tekintetében kívánják az említett elkülönítést végrehajtani. Pl. a Tv. 38. §-ában foglalt hatályon kívül helyezõ rendelkezések egy része elmarad, figyelemmel arra, hogy az azokhoz kapcsolódó új rendelkezések még nem lépnek hatályba 1999. január 1. napján.

Az e §-ban foglalt módosításra azért van szükség, mert a közigazgatási perekre irányadó új szabályozás bevezetése 1999. január 1-jén csak akkor történhet meg, ha ezekben az ügyekben megvalósul a megyei bíróság hatáskörének megállapítása. A Pp. hatásköri szabályainak külön törvénnyel hatálybalépõ rendelkezései szerint a közigazgatási perek elbírálása a megyei bíróság hatáskörébe tartozik, ugyanakkor a közigazgatási perekben érvényesülõ új eljárási szabályok - kevés kivétellel - kizárják az ilyen ügyekben a döntés elleni fellebbezést, de teljes körûen megengedik a felülvizsgálati kérelem benyújtását, ha annak feltételei megvalósulnak.

Ez az ésszerû és már régóta kívánt eljárási rend 1999. január 1. napjával megvalósítható abban az esetben, ha a Pp. 23. § (1) bekezdését a törvényjavaslat módosítja és a közigazgatási perek elbírálására a megyei bíróság hatáskörét mondja ki általános jelleggel. A hatáskörváltozásra vonatkozó rendelkezések teljeskörûen azért nem léptethetõk hatályba, mert a megyei bíróság hatáskörébe tartozó elsõ fokú ügyekben másodfokon - az ítélõtáblák hiányában - a Legfelsõbb Bíróságnak kellene eljárni. Ez tovább növelné a Legfelsõbb Bíróság leterheltségét és ez az eljárások elhúzódásához vezetne. Közigazgatási perekben azonban a kifejtettek alapján az új szabályok szerint nincs helye fellebbezésnek, így ezek az ügyek a megyei bírósági hatáskör megállapítása esetében sem terhelnék a jelenleginél jobban a Legfelsõbb Bíróságot.

E § az ítélõtáblák felállításának elhalasztásához kapcsolódó hatályon kívül helyezõ rendelkezéseket tartalmazza.