A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
KORMÁNYA

A külföldiek önálló vállalkozóként történõ gazdasági célú letelepedésérõl

Budapest, 1998. november

Az Országgyûlés, figyelemmel a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítésérõl szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt és az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodás 44. cikkében a Magyar Köztársaság által vállalt azon kötelezettségre, melynek alapján a Megállapodás 6. cikkében rögzített elsõ átmeneti idõszak végére Magyarország biztosítja az Európai Közösségek tagállamainak állampolgárai számára az önálló vállalkozóként történõ gazdasági célú letelepedés tekintetében a nemzeti elbánást, a következõ törvényt alkotja:

1. E törvény alapján külföldi állampolgár önálló vállalkozóként a magyar állampolgárokra vonatkozó feltételekkel jogosult gazdasági tevékenységet kezdeni, illetõleg folytatni a külön törvényben meghatározott egyéni vállalkozás, illetõleg az általa bejegyzett egyéni cég, vagy - a (3) bekezdés szerinti - önfoglalkoztatás formájában, feltéve, hogy számára e jogosultságot és e jogosultság érvényesítésére vonatkozóan a nemzeti elbánást nemzetközi szerzõdés kifejezetten biztosítja.
2. A gazdasági tevékenység végzéséhez szükséges, jogszabályban elõírt szakmai vagy egyéb követelményeket az (1) bekezdés hatálya alá tartozó külföldi állampolgárnak is teljesítenie kell.
3. E törvény alkalmazásában önfoglalkoztatás: minden olyan, a jogszabályok szerint önállóan végezhetõ és az egyéni vállalkozásról szóló törvény hatálya alá nem tartozó gazdasági tevékenység, amelynek gyakorlója az egészségbiztosítási, illetõleg a nyugdíjbiztosítási szolgáltatások fedezetérõl az errõl szóló jogszabályok rendelkezései szerint maga köteles gondoskodni.
4. A külföldi állampolgárnak az (1) bekezdés hatálya alá tartozó önálló vállalkozása - ha a devizatörvény, illetve az annak felhatalmazása alapján kiadott kormányrendelet másképp nem rendelkezik - devizabelföldinek minõsül. A belföldiekre irányadó szabályok szerint kell a külkereskedelmi szerzõdéseket is megkötnie, illetõleg - az engedélyköteles ügyletek esetén - az engedélyeket beszereznie.
5. Az ingatlanszerzésre vonatkozó jogszabályok alkalmazása szempontjából az (1) bekezdés hatálya alá tartozó külföldi állampolgár önálló vállalkozó külföldi természetes személynek minõsül.

2.§

1. A külföldiek magyarországi befektetéseirõl szóló 1988. évi XXIV. törvény (a továbbiakban: Beftv.) 2.§-ának b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép, egyidejûleg a 2.§ a következõ c) és d) ponttal egészül ki:

"b) külföldiek magyarországi befektetései: a külföldit belföldi székhelyû gazdasági társaság, egyesülés, közhasznú társaság vagy szövetkezet vagyonából a tagsági (részvényesi, üzletrész-tulajdonosi) jogviszonya alapján megilletõ hányad, továbbá a külföldi székhelyû vállalkozás magyarországi fióktelepének és kereskedelmi képviseletének, valamint az a) pont szerinti külföldi állampolgár önálló vállalkozásának a vagyona;

c) külföldiek gazdasági célú letelepedései: olyan gazdasági társaság, egyesülés, közhasznú társaság vagy szövetkezet, amelyben a külföldi részesedéssel rendelkezik (a továbbiakban: külföldi részvétellel mûködõ társaság), továbbá a külföldi székhelyû vállalkozás magyarországi fióktelepe és kereskedelmi képviselete, valamint az a) pont szerinti külföldi állampolgár önálló vállalkozása;

d) külföldiek önálló vállalkozása: a külön törvényben meghatározott külföldi állampolgár üzletszerûen - ellenérték fejében, nyereség- és vagyonszerzés céljából, rendszeresen - folytatott gazdasági (termelõ vagy szolgáltató), illetõleg jogszabályban meghatározott tevékenysége."

A Beftv. 3.§-a helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"3.§

1. Külföldi a 2.§ c) pontja szerinti gazdasági célú letelepedés nélkül végezhet Magyarországon

1. felsõoktatási intézménynél oktatási tevékenységet,
2. elõadómûvészi tevékenységet,
3. szakértõi tevékenységet (a könyvvizsgálói, a könyvelõi és a számviteli tevékenység, valamint a jogi szolgáltatás kivételével),
4. hivatásos sportolói tevékenységet,
5. külkereskedelmi szerzõdés teljesítése érdekében végzett építési, szerelési, valamint ügyvezetési tevékenységet;
6. egyéb olyan üzletszerû gazdasági tevékenységet, melynek gazdasági célú letelepedés nélküli végzését törvény vagy kormányrendelet lehetõvé teszi.

(2) Az (1) bekezdés e) pontjában meghatározott építési tevékenységgel kapcsolatban telephely is létrehozható.

(3) Gazdasági célú letelepedés nélkül az (1) bekezdés b)-c) pontjában említett tevékenységet a külföldi naptári évenként legfeljebb 30 napot meg nem haladó idõtartamban folytathatja Magyarországon, illetõleg az (1) bekezdés a)-c) pontjában említett tevékenység végzéséhez belföldön alkalmazottat nem foglalkoztathat, ide értve a külföldön foglalkoztatott alkalmazott vagy megbízott Magyarországra történõ kirendelésének esetét is."

3.§

(1) Az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény (a továbbiakban: Etv.) 2.§-a (1) bekezdésének elsõ mondata helyébe a következõ rendelkezés lép:

"E törvény alkalmazásában egyéni vállalkozás a devizajogszabályok szerint belföldinek minõsülõ természetes személy vagy - a 3.§ (2) bekezdésében meghatározott esetben - külföldinek minõsülõ külföldi állampolgár gazdasági tevékenysége."

(2) Az Etv. 3.§-a helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"3.§ (1) Egyéni vállalkozás alapítására az a belföldi természetes személy jogosult, aki cselekvõképes, lakóhelye van, és nincs kizárva az egyéni vállalkozás gyakorlásából.

(2) Ha a devizajogszabályok szerint külföldinek minõsülõ külföldi állampolgárt önálló vállalkozóként gazdasági célú letelepedésre külön törvény feljogosít, egyéni vállalkozás alapítására ez a természetes személy is jogosult, feltéve, hogy cselekvõképes, tartózkodási engedéllyel rendelkezik, és nincs kizárva az egyéni vállalkozás gyakorlásából."

(3) Az Etv. a következõ 12/A.§-sal egészül ki:

"12/A. § Az egyéni vállalkozó gazdasági tevékenysége során "az egyéni vállalkozó" megnevezést, vagy annak "e.v." rövidítését, a 15.§-ban meghatározott egyéni cég esetén az "egyéni cég" megnevezést vagy annak "e.c." rövidítését aláírása mellett köteles feltüntetni."

4. §

A Magyar Gyógyszerész Kamaráról szóló 1994. évi LI. törvény 15.§-ának (1) és (3) bekezdései helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"(1) A Kamara tagja lehet az, aki

1. Magyarországon lakóhellyel rendelkezik,
2. magyar egyetemen gyógyszerészi diplomát szerzett, vagy külföldi egyetemen szerzett gyógyszerészi diplomáját honosították, illetõleg szakképesítését elismerték,
3. Magyarország területén gyógyszerészi diplomához kötött tevékenységet folytatott, folytat vagy kíván folytatni,
4. az Alapszabályban meghatározott módon a kamarai tagdíjat megfizeti,
5. az alapszabályban foglaltakat magára nézve kötelezõen elismeri,
6. a gyógyszerészek országos nyilvántartásában, illetve - felállítását követõen - a gyógyszerészek alapnyilvántartásában szerepel."

(3) "A Kamara - kérelmére - a tagjai sorába felveheti azt a kérelmezõt, aki az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott feltételeknek nem felel meg."

5. §

(1) A Magyar Orvosi Kamaráról szóló 1994. évi XXVIII. törvény (a továbbiakban: MOKtv.) 19. §-a (1) bekezdésének b) és c) pontjai helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"b) magyar egyetemen orvosi, fogorvosi (a továbbiakban: orvosi) diplomát szerzett, vagy akinek külföldi egyetemen szerzett orvosi diplomáját honosították, illetõleg szakképesítését elismerték,

c) az orvosok országos nyilvántartásában, illetõleg - létrehozását követõen - az orvosok alapnyilvántartásában szerepel,"

(2)A MOKtv. 19.§-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A MOK - kérelmére - a tagjai sorába felveheti azt a kérelmezõt, aki az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott feltételeknek nem felel meg."

2. A MOKtv. 20. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Orvosi diplomához kötött tevékenységet - jogszabályban megállapított egyéb feltételek mellett - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével csak az végezhet, aki

1. tagja a MOK-nak, valamint
2. külföldi egyetemen szerzett orvosi diploma honosítása, illetõleg szakképzettség elismerése, vagy magyar egyetemen idegen nyelvû képzés keretében szerzett diploma esetén a külön jogszabályban meghatározottak szerint a szakmai nyelvvizsgát sikeresen letette."

6. §

A Magyar Állatorvosi Kamaráról, valamint a magán-állatorvosi tevékenység gyakorlásáról szóló 1995. évi XCIV. törvény 17.-ának § (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A Kamara tagja lehet az, aki

1. Magyarországon lakóhellyel rendelkezik,
2. magyar egyetemen állatorvosi diplomát szerzett, vagy külföldi egyetemen szerzett állatorvosi diplomáját honosították, illetõleg szakképesítését elismerték,
3. Magyarország területén állatorvosi diplomához kötött tevékenységet folytatott, folytat vagy kíván folytatni,
4. vállalja, hogy a kamarai díjat az alapszabályban meghatározott módon fizeti, továbbá
5. az alapszabályban foglaltakat magára nézve kötelezõnek elismeri."

7. §

A vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 1998. évi IV. törvény 5.§-a (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"a) az a büntetlen elõéletû, a 4.§ (4) bekezdésében foglalt korlátozás hatálya alá nem esõ, nagykorú, cselekvõképes - magánnyomozó esetében legalább középiskolai végzettséggel rendelkezõ - magyar állampolgár, illetõleg nemzetközi szerzõdés alapján külön törvényben erre feljogosított külföldi állampolgár, aki belföldi lakóhellyel, továbbá külön jogszabályban meghatározott szakképesítéssel rendelkezik, és"

8. §

Az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvény 9.§-a (5) bekezdésének elsõ mondata helyébe a következõ rendelkezés lép:

"A külföldi székhelyû vállalkozás (a továbbiakban: külföldi vállalkozás) nevében és érdekében belföldi gazdasági tevékenységével összefüggésben adózási ügyvivõként kizárólag belföldi fióktelepe járhat el, ha a külföldi vállalkozás belföldi fióktelep alapítására köteles vagy egyébként ilyennel rendelkezik."

9. §

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 5.§-a (3) bekezdésének utolsó mondata helyébe a következõ rendelkezés lép:

"Az építkezés folyamatosságát nem befolyásolja, hogy azt a külföldi vállalkozó fióktelepén vagy más telephelyén végzi."

10. §

1. A devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény (a továbbiakban: Dtv.) 3.§-a 1. pontjának d) alpontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"d) A külföldi székhelyû vállalkozás magyarországi fióktelepe, ide nem értve a külkereskedelmi szerzõdés teljesítése érdekében belföldön létrehozott telephelyét, továbbá - ha devizajogszabály másképp nem rendelkezik - külföldi állampolgár önálló vállalkozása (egyéni vállalkozó - ideértve az egyéni céget is - és az önfoglalkoztató) az e minõségében tett jogügyletei és cselekményei tekintetében akkor is, ha a vállalkozást alapító egyébként devizakülföldi,"

2. A Dtv. 3.§-ának 13. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"13. vállalkozás: a gazdasági társaság, a szövetkezet, az állami vállalat, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a közhasznú társaság, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a külföldi székhelyû vállalkozás magyarországi fióktelepe, a befektetési alap, a magánnyugdíj-pénztár, a vízgazdálkodási társulat, az erdõ-birtokossági társulat, továbbá az egyéni vállalkozó (egyéni cég), a külföldi állampolgár önálló vállalkozása (egyéni vállalkozó - ideértve az egyéni céget is - és az önfoglalkoztató), valamint a külön jogszabály alapján vállalkozói igazolvány nélkül külkereskedelmi tevékenységet folytató természetes személy, az ügyvéd, az ügyvédi iroda, a közjegyzõ, az egyéni szabadalmi ügyvivõ és a szabadalmi iroda;"

11. §

(1) E törvény 1999. február 1. napján lép hatályba, egyidejûleg

1. a külföldi székhelyû vállalkozások magyarországi fióktelepeirõl és kereskedelmi képviseleteirõl szóló 1997. évi CXXXII. törvény 37.§-ának (2) bekezdése és 38.§-ának (5) bekezdése, valamint
2. a Dtv. módosításáról rendelkezõ 1997. évi XCLVII. törvény 41. § (3) bekezdése

hatályát veszti.

(2) A külföldi székhelyû vállalkozások magyarországi fióktelepeirõl és kereskedelmi képviseleteirõl szóló 1997. évi CXXXII. törvény 38. §-ának (5) bekezdését 1999. december 31-ig még alkalmazni kell azokra a devizakülföldiekre, akik a külföldiek magyarországi befektetéseirõl szóló 1988. évi XXIV. törvény e törvénnyel megállapított 3. §-a alapján nem jogosultak belföldi gazdasági célú letelepedés nélkül üzletszerû gazdasági tevékenység végzésére."

I N D O K O L Á S
A külföldiek önálló vállalkozóként történõ gazdasági célú letelepedésérõl szóló törvényjavaslathoz

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

A Magyarország, valamint az Európai Közösségek és annak tagállamai között Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt és az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodás 44. Cikke alapján a Megállapodás 6. Cikkében rögzített átmeneti idõszak elsõ ötéves szakaszának végéig a felek kölcsönösen kötelesek egymásnak nemzeti elbánást nyújtani állampolgáraik - önálló vállalkozóként történõ - gazdasági célú letelepedéséhez. Egyes önálló vállalkozóként is végezhetõ tevékenységekre (pl. mezõgazdasági, ingatlanra vonatkozó adás-vételi és ügynöki, ügyvédi tevékenységekre, egyes fuvarozási szolgáltatásokra) a nemzeti elbánás biztosításának kötelezettsége a Megállapodás 44. és 51. Cikke, illetõleg XII. b. és c. mellékletei alapján nem érvényesül.

A Megállapodás végrehajtása érdekében legkésõbb 1999. február 1. napjáig szükséges tehát megteremteni a közösségi állampolgárok számára az egyéni vállalkozóként, illetõleg az egyéb önfoglalkoztatottként (pl.: orvosok, gyógyszerészek) történõ gazdasági célú letelepedés lehetõségét és annak gyakorlása során biztosítani a nemzeti elbánást.

Tekintettel arra, hogy Magyarországon az Európai Megállapodás hivatkozott cikke értelmében vett "önálló vállalkozás" kategóriáját nem csak az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény szabályozza, hanem abba számos más törvény és alacsonyabb szintû jogszabály által szabályozott terület beletartozik (az ún. "önfoglalkoztatás" köre) a fentiekben vázolt nemzetközi kötelezettségeink végrehajtására kerettörvényt célszerû alkotni. A kerettörvényben kell hatályon kívül helyezni azokat a törvényi rendelkezéseket, amelyek kifejezetten magyar állampolgársághoz kötik egyes gazdasági tevékenységek végzését vagy nem teszik lehetõvé a tevékenység alapjául szolgáló külföldi képesítések elismerését, eleve kizárva ezáltal a külföldi természetes személyek ilyen tevékenység végzése céljából történõ letelepedését.

Hangsúlyozni kell, hogy a nemzeti elbánás nyújtása nem érinti az adott gazdasági tevékenységi kör, vagy szakmai tevékenység ellátásához szükséges és jogszabályban elõírt követelmények teljesítését (így különösen a magyar nyelv szakmai szintû ismeretét, állandó helyben lakást, speciális képesítési követelményeket, engedélyek beszerzését stb.).

Kiemelendõ továbbá, hogy az önálló vállalkozóként történõ letelepedés jogosultságának és a letelepedés során a nemzeti elbánásnak a másik fél állampolgárai számára történõ biztosítása az Európai Megállapodásban részes országok kölcsönös kötelezettsége. Következésképpen az Európai Unió valamennyi tagállama is köteles lesz 1999. február 1. után a magyar állampolgárok területükön - egyéni vállalkozás, vagy önfoglalkoztatás formájában - történõ gazdasági célú letelepedéséhez a saját állampolgáraiknak nyújtott elbánást jogszabályaikban megadni. Ennek ellenõrzése és a szükséghez képest az Európai Megállapodás végrehajtása keretében való számonkérése a Kormány kiemelt feladata.

RÉSZLETES INDOKOLÁS

(az 1.§-hoz)

A kerettörvény tervezet 1 § (1) bekezdése - a nemzetközi szerzõdés kifejezett rendelkezésére utalással, az ott meghatározott terjedelemben - biztosítja a jogot a külföldi természetes személyek önálló vállalkozókénti letelepedéshez, illetõleg annak gyakorlása során a nemzeti elbánást. Ez idõ szerint kizárólag az Európai Megállapodás alapján, az Európai Közösségek tagállamainak állampolgárai részére kell a tárgyalt körben a szóban forgó jogosultságot és elbánást megadni, miként azt a tervezet preambuluma is kifejezi. Nem zárható ki ugyanakkor a jövõre nézve hasonló tartalmú nemzetközi kötelezettségvállalás, ezért hivatkozik a tervezet 1. § (1) bekezdése általánosságban nemzetközi szerzõdésre.

A tervezet 1. § (2) bekezdése utal azokra a szakmai (képesítési) és egyéb (pl. nyelvi) követelményekre, amelyek a magyar és külföldi állampolgárokra - az adott jogszabályokban foglaltak szerint - egyaránt irányadók.

A tervezet 1.§ (3)-(5) bekezdésének rendelkezései értelmezõ rendelkezéseket tartalmaznak az önfoglalkoztatásra, az önálló vállalkozóként gazdasági céllal letelepedõ külföldinek az ingatlanszerzésre vonatkozó jogszabályok, illetõleg a devizajogszabályok szempontjából történõ kezelésére.

(a 2.§-hoz)

Nemzetközi kötelezettségeinknek a kerettörvénnyel történõ végrehajtása folytán módosítani kell a külföldiek magyarországi befektetéseirõl szóló 1988. évi XXIV. törvényt. A tervezet 2. §-ban szereplõ módosítás kiterjeszti a külföldiek magyarországi befektetéseit, gazdasági célú letelepedéseit megilletõ garanciális szabályokat a külföldiek önálló vállalkozására is.

A módosítás ezen kívül megteremti a jogszabályok közötti összhangot is, mert egyértelmüvé teszi, hogy a devizakülföldiek Magyarországon milyen vállalkozásokat alapíthatnak, melyekben lehetnek tagok, továbbá szerezhetnek részesedést, érdekeltséget. Az új szöveg meghatározza a külföldiek magyarországi gazdasági célú letelepedésének azon formáit (cégalapítás, abban részesedés szerzése, fióktelep létesítése, önálló vállalkozás folytatása), amelyek a belföldi gazdasági tevékenység végzéséhez szükségesek. A módosítás ugyanakkor figyelembe veszi, hogy bizonyos tevékenységekre a fenti szabályt nem célszerû alkalmazni, azaz egyes eseti, illetve nem rendszeres, nem tartós gazdasági tevékenységeket mentesíteni indokolt a belföldi cégregisztrációt is megkövetelõ szervezeti formák létesítésének kötelezettsége alól. Emellett szól az is, hogy az említett bevételszerzõ tevékenységek adóhatósági nyilvántartása és adóztatása megoldottnak tekinthetõ a hatályos jogszabályok és a kétoldalú adóztatási egyezmények alapján, s egyéb szempontok sem indokolják a fiók-, illetve cégalapítás megkövetelését.

(A 3-7. §-okhoz)

Az általános indokolásban ismertetett indokok alapján a tervezet 3-7. §-ai a következõ törvények módosítását irányozzák elõ a 11. § (1) bekezdésben célzott 1999. február 1.-i hatálybalépéssel:

• Az egyéni vállalkozókról szóló 1990. évi V. törvény
• A Magyar Gyógyszerész Kamaráról szóló 1994. évi LI. törvény
• A Magyar Állatorvosi Kamaráról, valamint a magán-állatorvosi tevékenység gyakorlásáról szóló 1995. évi XCIV. törvény
• A Magyar Orvosi Kamaráról szóló 1994. évi XXVIII. törvény
• A vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 1998. évi IV. törvény

(A 8-10.§-okhoz)

Az egyéni vállalkozókról szóló törvény, illetõleg a külföldiek befektetéseirõl szóló törvény fentiekben tárgyalt változásaival összefüggésben módosítani szükséges az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvény, a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény, valamint a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény egyes rendelkezéseit is. Ezeket a módosításokat a tervezet 8-10.§-ai tartalmazzák.