az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal
egyes feladatairól

1998. november

Az államháztartás érdekeit súlyosan veszélyeztetõ cselekmények megelõzése, megakadályozása és e cselekmények eredményesebb felderítése érdekében az Országgyûlés a következõ törvényt alkotja:

1. § (1) Az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) a pénzügyminiszter irányítása alatt álló országos hatáskörû államigazgatási szerv. Feladata az adóztatás, törvényben meghatározott körben a bûnüldözés, valamint törvényben vagy a Kormány rendeletében meghatározott egyéb feladatok ellátása.

(2) A Hivatal adóztatási feladatait és szervezetét a Kormány rendeletében határozza meg.

(3) A Hivatal az (1) bekezdésben meghatározott bûnüldözési feladatkörében az erre vonatkozó jogszabályok rendelkezései szerint végzi a büntetõeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (a továbbiakban: Be.) által hatáskörébe utalt bûncselekmények megelõzését, felderítését, valamint nyomozását.

2. § (1) A Hivatal nyomozó hatósága a Bûnügyi Igazgatóság és területi nyomozó hivatalai.

(2) A Hivatal nyomozó hatósága a Be. 16. §-ának (5) bekezdésében meghatározott bûncselekmények esetén lefolytatja a nyomozást, valamint ellátja a Hivatal bûnüldözési feladatkörébe tartozó egyéb feladatokat.

(3) A Hivatal nyomozó hatóságának hatáskörét és illetékességét külön jogszabály állapítja meg.

3. § (1) A Hivatal Bûnügyi Igazgatósága a Hivatal bûnüldözési feladatokat ellátó országos hatáskörû szerve. A Bûnügyi Igazgatóság a bûnüldözési feladatokat önállóan végzi, a Hivatal adóztatási feladatokat ellátó szervezeti egysége a bûnüldözési feladatokat ellátó szervezeti egységnek feladatot nem határozhat meg.

(2) A Bûnügyi Igazgatóságot a bûnügyi igazgató vezeti, akit a Hivatal elnöke nevez ki és ment fel.

(3) A területi nyomozó hivatalokat a hivatalvezetõk vezetik. A hivatalvezetõket a bûnügyi igazgató javaslatára a Hivatal elnöke nevezi ki és menti fel.

4. § (1) A Hivatal bûnüldözési feladatot ellátó szervének tagja az adónyomozó.

(2) Az adónyomozót a Hivatal köztisztviselõi közül a bûnügyi igazgató javaslatára a Hivatal elnöke nevezi ki és menti fel. Az adónyomozó jogállására a köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény rendelkezései irányadók.

5. § (1) A Hivatal nyomozó hatósága a bûnüldözési feladatok ellátása során

a) nyomozó hatóságként jár el a Be.-ben hatáskörébe utalt büntetõ ügyekben,

b) a törvényben és nemzetközi szerzõdésben meghatározott feladatainak végrehajtása során észlelt egyéb bûncselekmények esetén köteles a bûncselekményt megszakítani, a bûncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható személyt elfogni, és a bizonyítási eszközök megjelölésével az illetékes hatóságnak átadni.

(2) A Hivatal nyomozó hatósága a hatáskörébe tartozó bûncselekmény elkövetésének megelõzése, felderítése, megszakítása, az elkövetõ kilétének megállapítása, az elkövetõ elfogása, a körözött személy felkutatása, tartózkodási helyének megállapítása, továbbá a bizonyítékok megszerzése céljából titkos információgyûjtést végezhet a Rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) VII. fejezetében meghatározott szabályok szerint.

6. § (1) A Hivatal bûnüldözési feladatai ellátása során az adónyomozó:

a) személyeket igazoltathat,

b) ellenõrizheti a szállítás alatt lévõ termékeket, árukat, megvizsgálhatja és igazoltathatja a szállítás alatt lévõ termékek, áruk származását, e célból közutakon személyeket, jármûveket - a közúti közlekedés szabályairól szóló jogszabályban meghatározott jelzések alkalmazásával - megállíthat,

c) az adójogszabály és a Hivatal feladatát meghatározó egyéb jogszabályok megsértésének észlelése, gyanúja esetén értesíti a hatáskörrel és illetékességgel rendelkezõ adóhatóságot,

d) a Hivatal nyomozó hatóságainak hatáskörébe tartozó bûncselekmény elkövetésén tetten ért, illetõleg annak elkövetésével alaposan gyanúsítható személyt feltartóztatja és elõállítja. A feltartóztatás és az elõállítás idõtartama a hat órát nem haladhatja meg.

(2) Az adónyomozót az intézkedés során a szolgálati igazolványa igazolja. Az adónyomozó az intézkedés megkezdése elõtt köteles adónyomozói mivoltát szóban közölni és magát a szolgálati igazolvánnyal igazolni.

(3) A jogszerûen fellépõ adónyomozó intézkedéseinek az ellenõrzött személy köteles alávetni magát.

7. § (1) Az adónyomozó által alkalmazható kényszerítõ eszközökre és a kényszerítõ eszközök alkalmazásának szabályaira a vámjogról, a vámigazgatásról és a vámeljárásról szóló 1995. évi C. törvény 177-189. §-ainak rendelkezései irányadók.

(2) A kényszerítõ eszköz alkalmazását az adónyomozó köteles haladéktalanul bejelenteni közvetlen vezetõjének.

8. § (1) A Hivatal adóigazgatási feladatainak ellátása során végzett adatkezelésére az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

(2) A Hivatal bûnüldözési tevékenysége során végzett adatkezelésére az Rtv. VIII. fejezetének rendelkezéseit kell alkalmazni az e törvényben foglalt eltérésekkel. A titkos információgyûjtés során végzett adatkezelésre az Rtv. VII. fejezetének rendelkezései az irányadók.

9. § (1) Az adónyomozási feladatok ellátásához szükséges bûnüldözési adatokat a Bûnügyi Igazgatóság és a területi nyomozó hivatalok kezelik.

(2) Az adatkezelõ szervek - a büntetett elõéletre vonatkozó, valamint az elkövetõnek a büntetõ eljárás során figyelembe veendõ egészségi állapotára vonatkozó adata kivételével - különleges adatot nem kezelhetnek.

10. § (1) A Bûnügyi Igazgatóság és a területi nyomozó hivatal az e törvényben meghatározott bûnüldözési feladatok ellátása céljából a következõ adatokat kezeli:

a) a Be. 16. §-ának (5) bekezdése szerint hatáskörébe tartozó bûncselekmény elkövetésével gyanúsított személyek és egyéb közremûködõk személyazonosító és kriminalisztikai szempontból fontos, valamint a bûncselekménnyel és a büntetõ eljárással összefüggõ adatait - az adótitkot képezõ adatok kivételével - a büntethetõség elévüléséig, elítélés esetén a büntetett elõélethez fûzõdõ hátrányok alóli mentesítésig,

b) az Rtv. 84. §-ának b), c), i), k), l), n), p) és r) pontjában meghatározott, a hatáskörébe tartozó bûncselekménnyel összefüggõ adatokat az ott meghatározott ideig.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott adattartalommal a Bûnügyi Igazgatóság központi bûnüldözési adatállományt mûködtet.

11. § A Hivatal nyomozó hatósága más nyilvántartásokból - beleértve az adóigazgatási nyilvántartást is - az arra vonatkozó törvények rendelkezései szerint vehet át adatokat.

12. § (1) A Bûnügyi Igazgatóság központi adatállományába - feladatkörében eljárva - csak az adónyomozó, illetõleg az Igazgatóság erre felhatalmazott tagja, a Pénzügyminisztériumnak a pénzügyminiszter által kijelölt köztisztviselõje, az adatvédelmi biztos és munkatársa, valamint az ügyész, továbbá a vonatkozó törvényi szabályok alapján az érintett tekinthet be, kérhet felvilágosítást, értesítést, vagy adatszolgáltatást.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltakon kívül - törvényben meghatározott feladatai teljesítéséhez - a felhasználás céljának és indokának megjelölésével adatszolgáltatást kérhet:

a) a bíróság,

b) az ügyészség,

c) a nemzetbiztonsági szolgálatok,

d) más nyomozó hatóság,

e) az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal adóigazgatási szerve,

f) a társadalombiztosítási igazgatási szervek.

13. § A bûnüldözési adatállomány más adatkezelésekkel - beleértve az adóigazgatási adatkezelést is - nem kapcsolható össze.

14. § A Hivatal nyomozó hatósága nyomozati tevékenységének elõsegítése és a bûncselekmény felderítése céljából - az Rtv. 89. §-ának (1) bekezdésében meghatározott nyilvántartásokon túlmenõen - jelzés elhelyezését rendelheti el a cégnyilvántartásban, az egyéni vállalkozók nyilvántartásában, a társadalombiztosítási nyilvántartásban, valamint az adóigazgatási nyilvántartásban.

15. § (1) A bûnüldözési adatállományokban tárolt adatok idõszerûségét, a tárolási cél fennállását és a tárolási határidõk lejártát évente felül kell vizsgálni.

(2) A bûnüldözési célból kezelt személyes adatokat ki kell javítani vagy törölni kell, ha a tárolási határidõ lejárt, a tárolási cél megszûnt vagy a tárolás egyéb okból törvényellenes. Ha a tényleges törlés vagy helyesbítés nem lehetséges, az adatokhoz helyesbítõ megjegyzést kell fûzni. A törlést vagy helyesbítést legkésõbb az éves felülvizsgálatkor, illetõleg ezt megelõzõen a következõ továbbításkor vagy feldolgozáskor kell elvégezni.

16. § A pénzügyminiszter, a Hivatal elnöke, a bûnügyi igazgató, a területi nyomozóhivatal vezetõje a közérdekû adatok nyilvánosságra hozatalát bûnüldözési érdekbõl, illetõleg a költségvetési bevételek biztosítása céljából megtagadhatja.

17. § (1) A Be. 16. § (2)-(3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"(2) Általános nyomozó hatóság a rendõrség és az ügyészség.

(3) A deviza-bûncselekmény (Btk. 309. §), az adó- és társadalombiztosítási csalás, ha azt nem az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal hatáskörébe tartozó adóra nézve követik el (Btk. 310. §), csempészet és vámorgazdaság (Btk. 312. §), visszaélés csekkel (Btk. 313. §), valamint az ezekkel a bûncselekményekkel összefüggésben elkövetett közokirat-hamisítás (Btk. 274. §), magánokirat-hamisítás (Btk. 276. §) és bélyeghamisítás (Btk. 307. §) nyomozását a Vám- és Pénzügyõrség végzi."

(2) A Be. 16. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(5) A jogosulatlan gazdasági elõny megszerzése (Btk. 288. §), a számviteli fegyelem megsértése (Btk. 289. §), a csõdbûntett (Btk. 290. §), az adó-, társadalombiztosítási csalás, ha azt az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal hatáskörébe tartozó adóra vagy járulékra követik el (Btk. 310. §), a Munkanélküliek Szolidaritási Alapjába fizetendõ munkaadói és munkavállalói járulék fizetési kötelezettség megszegése (Btk. 310/A. §), a társadalombiztosítási, egészségbiztosítási vagy nyugdíjjárulék fizetési kötelezettség megsértése (Btk. 310/B. §), a csalás, ha azt az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal hatáskörébe tartozó adóra, járulékra vagy költségvetési támogatásra követik el (Btk. 318. §), valamint az ezekkel a bûncselekményekkel összefüggésben elkövetett közokirat-hamisítás (Btk. 274. §) és magánokirat-hamisítás (Btk. 276. §) nyomozását az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal nyomozó hatósága végzi."

18. § (1) Az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ttv.) 6. § (1) bekezdésének q) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"q) a határõrség, a rendvédelmi szerv központi szervének, a Megelõzési Szolgálatnak (Rtv. 75. §) a vezetõje, valamint az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal bûnügyi igazgatója,"

(2) A Ttv. mellékletének Államtitokköri jegyzék Különös adatfajták 136. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"136. A vám- és pénzügyõrség és az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal információs rendszerével, zárt híradásával, adatátvitelével és frekvencia-kijelölésével kapcsolatban létrejött megállapodások, rendszertervek, összesített adatok, valamint ezek védelmi rendszerének eszközei és adatai.

Az államtitokká minõsítés leghosszabb érvényességi ideje: 20 év."

(3) A Ttv. mellékletének Államtitokköri jegyzék Különös adatfajták 137/A. és 137/B. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"137/A. A vám- és pénzügyõrségnél és az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatalnál a büntetõeljárás megindítása elõtt a felderítés során keletkezett információk a büntetõeljárásban történõ esetleges felhasználásig.

Az államtitokká minõsítés leghosszabb érvényességi ideje: 30 év.

137/B. A vám- és pénzügyõrség és az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal szerveinek konkrét személyre, ügyre vonatkozó titkos információgyûjtõ tevékenysége során keletkezett és ehhez kapcsolódó minden konkrét adat, a büntetõeljárásban történõ esetleges felhasználásáig, valamint az ezen adatokat tartalmazó nyilvántartásaik tekintet nélkül az adathordozóra, fajtájára.

Az államtitokká minõsítés leghosszabb érvényességi ideje: 90 év."

(4) A Ttv. mellékletének Államtitokköri jegyzék Különös adatfajták 137/E. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"137/E. A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény 175. §-a (3) bekezdésének c) pontja alapján a Rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény 64. §-a (1) bekezdésének c) pontjában, valamint 68/B. §-ában meghatározott fedõintézmények jellegével összefüggõ, valamint a pénzügyi eszközeik forrását tartalmazó adatok.

Az államtitokká minõsítés leghosszabb érvényességi ideje: 90 év."

19. § (1) E törvény 1999. január 1. napján lép hatályba azzal, hogy rendelkezéseit a hatályba lépését követõen indult büntetõeljárásokban kell alkalmazni.

(2) E törvény hatályba lépésével egyidejûleg az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvény 45. §-ának (6) bekezdése hatályát veszti.

(3) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy megállapítsa a Hivatal fedõintézmény létrehozásával, fenntartásával kapcsolatos eljárásának részletes szabályait.

(4) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy rendeletben határozza meg

a) a Legfelsõbb Bíróság elnökével egyetértésben a különleges eszközök és más módszerek engedélyezésével és igénybevételével kapcsolatos szabályokat,

b) a Hivatal nyomozó hatóságának hatáskörét és illetékességét, valamint a nyomozás részletes szabályait.

Az államháztartás bevételi érdekeit kiemelkedõen veszélyeztetõ bûncselekmények visszaszorítása, illetõleg a büntetõjogi eszközök alkalmazása, az elkövetõk felderítése és felelõsségre vonása a társadalmi tapasztalatok szerint nem eléggé eredményes.

A feketegazdaságnak az évtized elsõ éveiben történt térnyerése és késõbbi kiterebélyesedése nem csak az államháztartás bevételi oldalának teljesülését veszélyezteti. E folyamatok hatására torzulnak a nemzetgazdaság helyzetét értékelõ mutatók, az átláthatatlan jövedelmi viszonyok diszfunkcionális elemeket juttatnak a támogatási rendszerbe.

Az adó- és járulékcsalás ügyekben az elkövetési értékek az utóbbi években ugrásszerûen emelkedtek. Ugyancsak dinamikus emelkedés tapasztalható az ismertté vált bûncselekmények számában, de ezzel nem tart lépést a számonkérés eredményessége. A tisztességes adózók egyre kevésbé hisznek abban, hogy az adórövidítést rutin szerint elkövetõ személyeknek tényleges kockázatot kell vállalniuk tetteikért. Az adó- és társadalombiztosítási-járulék csalás a felderített, és különösen az eredményesen befejezett büntetõügyek tükrében olyan méretû látenciával bír, amely gyors és határozott kormányzati intézkedéseket tesz szükségessé.

A társadalom védelme és az arányos közteherviselés elvének érvényesítése megköveteli, hogy a gazdasági bûnözés visszaszorításához a jelenleginél célszerûbb feltételeket biztosítson a Kormány. Az adó-, társadalombiztosítási csalás, az ezzel összefüggõ okirat-hamisítás, az adóra, költségvetési támogatásra elkövetett csalás, a csõdbûntett, a számviteli fegyelem megsértése, jogosulatlan gazdasági elõny megszerzése bûncselekmények eredményesebb felderítése, megakadályozása, félbeszakítása megköveteli egy új nyomozó hatóság létrehozását, amely rendelkezik a feladat ellátásához szükséges szakmai ismeretanyaggal, és amelynél viszonylag gyorsan megteremthetõk a bûnüldözéshez szükséges egyéb feltételek is.

A fejlett adókultúrájú országok sorának gyakorlatában az adócsalás és a vele szoros összefüggésben álló más gazdasági bûncselekmények elkövetõinek büntetõjogi eszközökkel történõ felderítését a központi adóhivatalokhoz telepítik, amelyek az adókötelezettségek érvényesítésére közigazgatási eszközökkel egyébként is hivatottak. Ilyen módon az adónyomozás során is hasznosul az adóapparátus speciális szakértelme.

A német és a holland tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az adóhatóság szervezetrendszerébe integrált "adórendõrség" az adóhatóságnál nélkülözhetetlen szakismerettel felvértezve gyorsabban, és így eredményesebben képes az adóhatóság ellenõrzése során a bûncselekmény gyanújára utaló körülményeket tisztázni, és eldönteni, hogy szükséges és lehetséges-e büntetõeljárás indítása.

Az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal feladatkörének a nyomozó hatósági teendõk ellátásával való kiegészítése a Magyarországon eddig megszokott szabályozási technikától eltérõ megoldásokat kényszerít ki. Nyomozati cselekményeket jelenleg jellemzõen olyan szervezetek végeznek, amelyek rendvédelmi szervként jöttek létre, és a büntetõeljárásról szóló törvényben meghatározott feladatok ellátásához nélkülözhetetlen feltételekkel - mint a kényszerítõ eszközök alkalmazásának sora - eredendõen rendelkeznek.

A jogállamiság követelményének az felel meg, ha a magánszférába történõ állami beavatkozás kivételes eszközeit alkalmazó szervezet ilyen jogosítványait törvény határozza meg. Az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatalról azonban kormányrendelet intézkedik, és csak külsõ közigazgatási hatósági jogosítványait, hatáskörét és illetékességét rendezik törvényi szinten, közelebbrõl az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvényben (a továbbiakban: Art.). A szervezetrõl szóló jogszabály szintje, az Art.-nek pedig a szabályozási tárgya nem alkalmas arra, hogy az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal nyomozó hatósági tevékenységének legalapvetõbb szabályait megállapítsa. A Kormány ezért a javaslat szerinti önálló törvény megalkotását tartja indokoltnak.

Az új nyomozó hatóság felállításához, a feladat ellátásához 240 fõ létszám-emelésre van szükség, melynek bér és járulékkiadásai 1,3 Md forint/év többletkiadást eredményeznek. Ehhez egyszeri, 0,8 Md forintos dologi kiadás tartozik, és a mûködtetés folyamatos költsége 0,7 Md forint, azaz összesen 2,8 Md forint. A költségvetési fedezet rendelkezésre áll, és az az APEH költségvetésében szerepel.

Az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal nyomozati jogkörét és az ehhez kapcsolódó jogosítványait és eszköztárát a javaslat - mivel a nyomozó hatósági tevékenység a magánszférába történõ jelentõs állami beavatkozással jár - törvényi szinten szabályozza. Az APEH adóztatási szervezetét és feladatait ugyanakkor az 55/1991. (IV. 11.) Korm. rendelet határozza meg, erre utal a szakasz (2) bekezdése.

A javaslat annak érdekében, hogy a szabályozási szintek közötti különbség megszûnjön, az APEH valamennyi feladatát összefoglalóan, törvényi szinten nevesíti.

A nyomozó hatóságok hatáskörébe tartozó bûncselekmények körét a büntetõeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (a továbbiakban: Be.) határozza meg. Ez alól az APEH nyomozó hatósága sem kivétel [a javaslat 17. §-a szerint módosuló Be. 16. § (5) bekezdés]. A hatáskörébe utalt bûncselekmények nyomozását az APEH nem az adóigazgatási eljárás, hanem - megegyezõen a többi nyomozó hatósággal - a Be. szabályai alapján végzi.

Az APEH szervezetén belül az adóztatási tevékenységet végzõ szervezeti egységektõl elkülönülten jön létre a bûnüldözési feladatokat ellátó szervezeti egység Bûnügyi Igazgatóság néven. A javaslat felhatalmazó rendelkezése szerint (a javaslat 19. §-a) a Bûnügyi Igazgatóság és területi nyomozó hivatalai hatáskörét, illetékességét, valamint nyomozásának részletes szabályait a vám- és pénzügyõrséghez hasonlóan pénzügyminiszteri rendelet határozza meg.

Az APEH és területi szervei alapvetõen közigazgatási feladatokat ellátó szervezetrendszer, amely a törvényes és eredményes adóztatás érdekében az Art. által meghatározott hatósági-jogosítvány együttessel és az adózókat védõ garanciális jogok tiszteletben tartásának kötelezettségével látja el feladatát.

Az adókötelezettségek megtartását vizsgáló közigazgatási eljárás nem kriminalizálható, nem közvetíthetõ a társadalom számára az a képzet, hogy az adó eleve büntetés, és az ellenõrzés ennek érvényesítése. Ezért az APEH nyomozó hatósági tevékenységét élesen és határozottan kell elkülöníteni az adóhatóság alapfunkcióitól, elkerülendõ még a látszata is annak, hogy a nyomozó hatósági jogosítvány-együttes az adóellenõrzés kiegészítéseként áll a szervezet rendelkezésére. Ezt biztosítja a szervezeti és eljárási elkülönülés, illetõleg annak megtiltása, hogy az APEH adóztatási tevékenységet ellátó szervezeti egysége feladatot határozzon meg a bûnüldözési szervezeti egységnek.

Az adóhatóság nyomozó hatósági tevékenységet ellátó elkülönített szervezeti egységei nem kerülnek a rendvédelmi szervek közé, ezért a javaslat szabályozza az adónyomozók jogállását. Az APEH nyomozó hatóságának alkalmazottai köztisztviselõk maradnak, ennek megfelelõen jogviszonyukat nem a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény, hanem a köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény szabályozza.

A javaslat az adónyomozás szabályait nem részletezi, hiszen a nyomozás a büntetõeljárás szabályai szerint történik, viszont rendezi, hogy az APEH nyomozó hatóságának mindazok az eszközök rendelkezésére álljanak, amelyek a ma hatályos szabályok szerint más nyomozó hatóságokat megilletnek. A szükséges eszközrendszert a javaslat a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: vámtörvény), illetõleg a Rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) vonatkozó rendelkezéseire hivatkozással biztosítja. A szabályozás e módja egyértelmûvé teszi, hogy az APEH nyomozó hatósága, illetõleg az adónyomozó intézkedési lehetõségei körében nem kap több eszközt, jogosítványt, mint amelyek jelenleg más nyomozó hatóságokat is megilletnek.

Az APEH nyomozó hatósága jogosult lesz a rendõrségi törvényben szabályozott titkos információgyûjtésre. E jogosultság - az Rtv-ben meghatározottak szerint - kiterjed a titkos információgyûjtés valamennyi módjára: a bírói engedélyhez nem kötött, illetõleg a bírói engedélyhez kötött titkos információgyûjtésre, a fedõvállalkozás létrehozására, fenntartására, az együttmûködõk díjazására, a nyomozás megtagadásának vagy megszüntetésének kilátásba helyezésére és az adatkérésre egyaránt.

A köztisztviselõi jogállásban eljáró adónyomozót fel kell ruházni mindazokkal a jogosítványokkal, amelyek a feladat ellátásához elengedhetetlenek, így a kényszerítõ eszközök alkalmazásával is, melyet a javaslat a vámtörvénynek a vámhatóságra mint nyomozó hatóságra vonatkozó rendelkezéseire történõ hivatkozással biztosít.

A javaslat szerint az adónyomozó jogosult lesz testi kényszer, vegyi eszközök, elektromos sokkoló eszköz, illetõleg más eszköz, szolgálati kutya, bilincs alkalmazására, útzár telepítésére és lõfegyverhasználatra. Ezekkel az eszközökkel az adónyomozó kizárólag a vámtörvény vonatkozó rendelkezéseinek a betartásával élhet.

Az APEH két, egymástól eltérõ típusú tevékenységet, azaz államigazgatási és nyomozati tevékenységet lát el. Ezekhez eltérõ tartalmú és eltérõ garanciális szabályokat tartalmazó adatkezelési rendelkezéseket kell hozzárendelni, tekintettel arra az adatvédelmi elvre, mely alapvetõ követelményként az adatok kezelésének célhoz kötöttségét határozza meg. E szerint ugyanis csak olyan személyes adat kezelhetõ, amely az adatkezelés céljának megvalósulásához elengedhetetlen, a cél elérésére alkalmas. Az adat csak a cél megvalósulásához szükséges mértékben és ideig kezelhetõ. Nyilvánvaló, hogy az APEH államigazgatási tevékenységéhez kapcsolódó adatkezelés célja és mértéke eltér a nyomozási tevékenységhez kapcsolódó adatkezeléstõl. Az adóigazgatási feladatokhoz kapcsolódó adatkezelés szabályait elégségesen szabályozza az Art., ezért e tekintetben elegendõ az abban foglalt szabályok alkalmazására történõ utalás.

A bûnüldözési tevékenységekre vonatkozó adatkezelésekre az Rtv. olyan általános rendelkezéseket tartalmaz, amelyek többsége minden más nyomozó hatóság által végzett adatkezelés tekintetében alkalmazható. Ugyanakkor azonban figyelembe kell venni egyrészt, hogy a rendõrség, mint általános nyomozó hatóság a speciális nyomozó hatóságoknál szélesebb körben rendelkezik adatkezelési jogosítványokkal, másrészt, hogy a törvényben meg kell jeleníteni az adónyomozással összefüggõ speciális adatkezelési szabályokat. Ezért a javaslat az Rtv. adatkezelési rendelkezéseit az e törvényben meghatározott eltérésekkel rendeli alkalmazni.

A javaslat egyértelmûen meghatározza az adónyomozási feladatok ellátásához szükséges adatok kezelésére jogosult szerveket - amelyek a Bûnügyi Igazgatóság és a területi nyomozó hatóságok -, a kezelhetõ adatok körét, valamint azt, hogy ezzel az adattartalommal a Bûnügyi Igazgatóság központi adatállományt mûködtethet. Ez a szabályozás garanciát biztosít arra, hogy az adónyomozási adatokat és az adóigazgatási adatokat egymástól szervezetileg is elkülönítetten kezeljék.

Az adónyomozás szempontjából jelentõséggel bíró nyilvántartások kezelését szabályozó törvények feljogosítják a nyomozó hatóságokat arra, hogy - bizonyos esetekben ügyészi jóváhagyással, más esetekben anélkül - bûnüldözési célból személyes adatokat vehessenek át. Indokolt, hogy az adónyomozó hatóságok is a többi nyomozó hatóságéval azonos adatátvételi jogosítványokkal rendelkezzenek, ugyanakkor ennél szélesebb körû jogosítványt részükre még az adótitok vonatkozásában sem indokolt adni.

A javaslat a Bûnügyi Igazgatóság központi adatállományába történõ betekintési jogot a nyomozói tevékenységhez igazodóan határozza meg, valamint lehetõvé teszi azt, hogy a pénzügyminiszter, illetõleg az általa felhatalmazott köztisztviselõ az APEH felügyelete keretében az adatkezelési tevékenységet is ellenõrizhesse.

A javaslat a központi adatállományból történõ adatátvételre jogosultak körét - a tevékenység tartalmához igazodóan - az Rtv.-ben foglaltaktól egyrészt szûkebben, másrészt tágabban határozza meg. Ez utóbbi körben adatátvételre felhatalmazást kapna az APEH adóigazgatási szerve, valamint a társadalombiztosítási igazgatási szervek, mint az alapul szolgáló igazgatási tevékenységben érintettek.

A javaslat ki kívánja zárni az adónyomozási adatállomány más adatkezeléssel történõ összekapcsolását, ily módon is biztosítékot nyújtva a személyes adatok védelmére.

A nyomozati tevékenység végzésének egyik eszköze, hogy a nyomozó hatóság jogosultságot kapjon arra, hogy az egyes igazgatási nyilvántartásokban jelzést helyezhessen el annak érdekében, hogy ily módon szerezhessen gyors információt a gyanúsított fellelése, illetõleg a tényállás tisztázásához szükséges adatok megszerzése érdekében. Az adónyomozó hatóság eredményes tevékenységének elõsegítése érdekében a javaslat lehetõséget biztosít jelzés elhelyezésére mindazon nyilvántartásokban, amelyek az adózással, illetõleg egyéb, az APEH hatáskörébe tartozó fizetési kötelezettségekkel összefüggésben adatokat tartalmaznak.

A bûnüldözési adatkezelés szabályozása tekintetében irányadónak kell tekinteni az Európa Tanács (87) 15. sz. Ajánlását a személyes adatok felhasználásának szabályozásáról a rendõri ágazatban. Az ajánlás hatálya szempontjából "rendõri ágazatnak" minõsülnek mindazon szervek, amelyek bûnüldözési tevékenységet végeznek. Ennek megfelelõen tehát az Ajánlás iránymutató az adónyomozó hatóság adatkezelésének szabályozása tekintetében is. Az Ajánlás kötelezettséget ír elõ a kezelt adatok rendszeres felülvizsgálatára, valamint a törlés és helyesbítés végrehajtásának módjára. Az Rtv. erre vonatkozó rendelkezései nincsenek összhangban az Ajánlás követelményeivel, ezért a javaslat az adónyomozó hatóság tekintetében már az európai követelményeknek megfelelõ szabályozást tartalmazza.

A személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 19. §-ának (3) bekezdése lehetõvé teszi, hogy a közérdekû adatok nyilvánosságát törvény, többek között bûnüldözési, valamint központi pénzügyi érdekbõl korlátozza. A javaslat e törvényi felhatalmazás alapján tartalmaz lehetõséget a közérdekû adatok nyilvánosságának korlátozására az adónyomozási eljárás tekintetében.

Az APEH nyomozó hatósági hatáskörébe tartozó bûncselekményeket a büntetõeljárási törvénynek kell megállapítania. Ezért a javaslat 17. §-a módosítja a nyomozó hatóságok hatáskörére vonatkozó büntetõeljárási szabályokat.

Az APEH nyomozó hatósági hatáskörének megállapításával - a katonai büntetõeljárásban nyomozó hatósági hatáskörrel rendelkezõ szerveket leszámítva - a nyomozó hatóságok száma ötre emelkedett. Ez a körülmény indokolja, hogy a Be. 16. §-ának (2) bekezdése elvi éllel szögezze le, hogy a vám- és pénzügyõrség, a határõrség és az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal nyomozó hatósági hatásköre eljárási szempontból nem általános, mivel csak a törvény által a hatáskörükbe utalt bûncselekmények nyomozását végzik.

Az APEH nyomozó hatósági hatáskörének megállapításával módosítani szükséges a vám- és pénzügyõrség hatáskörébe tartozó bûncselekmények körét, az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal hatáskörébe tartozó adóra elkövetett adó- és társadalombiztosítási csalás nyomozását értelemszerûen az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal nyomozó hatóságának hatáskörébe kell utalni.

Elhagyja továbbá a javaslat a Be. 16. §-ának (3) bekezdésébõl a "külön jogszabály rendelkezései szerint" szövegrészt, mivel az szükségtelen. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a vám- és pénzügyõrségnek is a Be. szerint kell lefolytatnia a nyomozást, a Be. 404. §-ának (3) bekezdése pedig a nyomozó hatóságok felett felügyeletet gyakorló minisztereket felhatalmazza arra, hogy a felügyeletük alá tartozó nyomozó hatóságok nyomozásának részletes szabályait a legfõbb ügyésszel egyetértésben megállapítsák.

A javaslat 17. §-ának (2) bekezdése iktatja a Be. szabályai közé az APEH nyomozó hatósági hatáskörét. A rendelkezés azon bûncselekmények nyomozását utalja a APEH nyomozó hatóságainak hatáskörébe, amelyek az államháztartás érdekeit közvetlenül veszélyeztetik, és amely adók, járulékok beszedésére az APEH adóztatási feladatai során jogosult, illetõleg amely költségvetési támogatásokat az APEH fizet ki az igénylõnek.

A javaslat a jogrendszer konzisztenciája érdekében kiegészíti az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény megfelelõ rendelkezéseit, hogy a rendvédelmi szervek és a vám- és pénzügyõrségre vonatkozó szabályok kiterjedjenek az APEH nyomozó hatóságára is.

A javaslat szerint az APEH nyomozó hatósága 1999. január 1. napjától kezdi meg tevékenységét. Az APEH nyomozó hatósága csak a javaslat hatályba lépését követõen indult bûncselekmények nyomozását végzi, a hatályba lépéskor folyamatban lévõ ügyek nyomozását azok a nyomozó hatóságok folytatják le, amelyek az ügyekben eddig nyomoztak. A javaslat a záró rendelkezései között hatályon kívül helyezi az Art. 45. §-ának (6) bekezdését. Ez technikai jellegû módosítás, minthogy az új Art. a 16. §-ában ezzel ellentétes szabályozást tartalmaz.