Negyedik alkalommal készítjük el az Országgyûlés részére a Magyar Energia Hivatal tevékenységét ismertetõ beszámolót. Jelen beszámoló összefoglalóan bemutatja az elmúlt években teljesített legfontosabb feladatokat és részletezi a Hivatal 1997. július 1. - 1998. június 30. között végzett munkáit. A beszámolót a kormány megtárgyalta és jóváhagyólag tudomásul vette.

A Hivatal 1994. júliusi létrehozása óta eltelt idõszak alatt a gáz- és villamosenergia-ipar jelentõs változásokon ment keresztül. Már korábban megszûnt a tröszti szervezet, s helyette a termeléssel, a szállítással és az elosztással (szolgáltatással) foglalkozó önálló jogi személyiségû, nyereségérdekelt társaságok jöttek létre. Megtörtént a gáz- és villamosenergia-szolgáltatók, valamint több közcélú erõmû és a MOL Rt. privatizációja. Az energetika szervezeti átalakulását követõen több lépcsõben megtörtént az energiahordozók alapvetõ árrendezése.

E változások nem mehettek volna végbe a Magyar Energia Hivatal szabályozó tevékenysége nélkül. A Hivatal az elmúlt idõszakban ellátta a villamos energia termelését, -szállítását és
-szolgáltatását, továbbá a gázenergia értékesítését és -szolgáltatását végzõ társaságok engedélyezését, a szolgáltatás színvonalának folyamatos ellenõrzését, a jogszabályban meghatározott fogyasztóvédelmi teendõit, valamint az árszabályozási és áralkalmazási kérdésekben javaslattevõ jogkörét, továbbá megkezdte az 1998. évben hatályba lépett távhõszolgáltatási törvénybõl adódó feladatainak végrehajtását. A Hivatal által ellenõrzött gáz- és villamosenergia-ipar képviseli az ország belföldi energiafelhasználásának háromnegyed részét.

A kényszerûségi okokból rendkívül gyorsan kialakított regulációs rendszer végül is bizonyította életképességét, és megfelelõen mûködik. Ugyanakkor már látjuk azokat a problémákat és hiányosságokat is, amelyek kijavításával, e rendszer finomítható és egyre inkább a mindenkori energiapolitika hatékony megvalósításának szolgálatába állítható.

A Hivatal feladatai ellátásának terén a jövõben a hangsúlyt az ellenõrzésre és a fogyasztóvédelemre, továbbá a jogi és hatósági szabályozási környezet továbbfejlesztésére kell hogy helyezze.

A többségi magán (külföldi) tulajdonú, természetes monopolhelyzetben lévõ energiaipari társaságok állami szabályozása, energiapolitika irányába történõ befolyásolása többé már nem, vagy csak korlátozott mértékben tehetõ tulajdonosi alapon. Amilyen mértékben az állam tulajdonosi jogai lecsökkennek a társasági stratégiai kérdésekben érvényesíthetõ vétójogra, olyan mértékben célszerû növelni a jogszabályokban megfogalmazott hatósági, szabályozó, ellenõrzõ és fogyasztóvédelmi funkciókat.

A Hivatal célja továbbra is az, hogy szakszerû és autonóm döntéseket hozva, a joggal elvárt transzparenciával, a fogyasztói érdekek védelmének fokozottabb képviseletével, szakmai tekintélyét növelve lássa el feladatait. Magam és munkatársaim mindent megteszünk ennek megvalósítása érdekében.

A gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvény (Gszt.), valamint a villamos energia termelésérõl, szállításáról és szolgáltatásáról szóló 1994. évi XLVIII. törvény (VET.) megteremtette a jogi környezetét a stratégiai fontosságú energiaszektorban tevékenykedõ energiaipari társaságok versenyhelyzeten alapuló mûködéséhez, valamint a szolgáltatások színvonalának ellenõrzéséhez és meghatározták a Magyar Energia Hivatal hatáskörét és feladatait.

A távhõszolgáltatásról szóló 1998. évi XVIII. törvény (Tszt.) kiterjesztette a Hivatal hatáskörét azon hõtermelõ létesítményekkel kapcsolatos létesítési és mûködési engedélyezési feladatokra is, amelyek a villamosenergia-törvény hatálya alá tartoznak, továbbá a hõszolgáltatással kapcsolatos fogyasztóvédelemre [ Tszt. 5.§] .

A Hivatal önálló feladattal és hatáskörrel rendelkezõ országos hatáskörû államigazgatási szerv, amelynek irányítását a Kormány, felügyeletét a Kormány által kijelölt miniszter - az elmúlt években az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter, jelenleg a gazdasági miniszter - látja el [ Gszt. 4.§(2)] .

A Hivatal 1994. júliusától végzi a villamosenergia-termelés, a természetes monopol helyzetben lévõ gázszolgáltatás, gázértékesítés, villamosenergia-szállítás és -szolgáltatás engedélyezését, az engedélyesek tevékenységének felügyeletét, a szolgáltatás színvonalának ellenõrzését, továbbá a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos feladatokat [ Gszt. 4.§(1)] . A Hivatal feladata továbbá az árelõkészítés, az áralkalmazási feltételek kidolgozása, valamint a hálózatfejlesztési hozzájárulás szabályainak kimunkálása [ Gszt. 6.§(1) e)] .

Az engedélyes társaságok folyamatos ellenõrzése mellett az engedélyes szétválását, másik engedélyessel történõ egyesülését vagy összeolvadását - amennyiben ez a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 23.§-ában meghatározott vállalkozások összefonódását (koncentrációját) eredményezi -, továbbá az alaptõke vagy törzstõke legalább egynegyed részével történõ leszállítását csak a Hivatal határozatának birtokában lehet megkezdeni és a cégjegyzékbe történõ bejegyzésre irányuló kérelmet a cégbírósághoz beadni, illetve részvényátruházás esetén a szavazati jogosultságot érvényesíteni [ Gszt. 12.§(1), VET 24.§(1)] .

Az ellátás biztonságát és a legkisebb költség elvét veszélyeztetõ tõkekoncentráció megakadályozása érdekében a 25%-ot meghaladó tulajdoni hányad megszerzése egy személy vagy tulajdonosi csoport részére szintén csak a Hivatal hozzájáruló határozatának birtokában jegyezhetõ be a részvénykönyvbe. A Hivatal az említett esetekben együttmûködik a Gazdasági Versenyhivatallal [ Gszt. 12.§(2), VET 24.§(2)] .

A Hivatal engedélyezési tevékenységeihez kapcsolódó szakhatósági feladatokat több országos hatáskörû szerv látja el.

A Hivatal fogyasztói érdekvédelemmel kapcsolatos munkáit szorosan együttmûködve végzi a fogyasztói érdekképviseleti szervekkel és a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõséggel.

A Hivatal árelõkészítési és áralkalmazási tevékenysége kapcsán együttmûködik a Gazdasági Minisztériummal, az energiaipari társaságokkal és azok érdekképviseleti szerveivel, valamint a fogyasztói érdekképviseleti szervekkel.

Az áralkalmazások körébe sorolhatók az árszabályozási rendszerek mûködtetése és az árfelülvizsgálati kérelmek elbírálása.

A Hivatal fontos tevékenysége az energiainformációk értékelése, továbbá az országos energiahatékonysági programok kidolgozása és azok szervezésében való közremûködés.

A Hivatal a hármas fõ tevékenységét, az engedélyezést, a fogyasztóvédelmet és az árelõkészítést és -alkalmazást egymástól elkülönült szervezeti egységekkel oldja meg. Míg az engedélyezést a vezetékes energiahordozóknak megfelelõen külön-külön osztályok végzik, addig a fogyasztóvédelmi osztály, valamint az áralkalmazással foglalkozó osztály mindhárom vezetékes energiahordozóval foglalkozik.

A Hivatal szervezeti felépítését az 1. ábra tartalmazza.

A Hivatal célkitûzései, törekvései közül kiemelendõk a nemzetközi mércével mérve is elfogadható színvonalú, hatékonyságú villamos energia termelés, -szállítás, -elosztás és -szolgáltatás, valamint a földgáz-értékesítés és -szolgáltatás szükséges költségeinek biztosítása a tarifarendszeren keresztül. Cél továbbá a lehetséges versenyhelyzetek minél több területen történõ bevezetésével költségcsökkentésre kényszeríteni az engedélyeseket, a monopolhelyzetû szállító és a természetes monopolhelyzetben lévõ szolgáltató vállalatok tevékenységének ellenõrzése, a fogyasztói érdekek érvényre juttatása. A Hivatal minden tevékenységében törekszik ezen célok elérésére.

A Hivatal több államigazgatási határozatában körvonalazta az elmúlt években a szolgáltatók szolgáltatási színvonalának ellenõrzésére irányuló mérések, adatszolgáltatások, közvélemény-kutatások eljárásrendszerét. Ezek feldolgozása, elemzése egy sor adatgyûjtési, -pontosítási kérdést és a garantált szolgáltatás ismérvei bevezetésének szükségességét veti fel. Az eddigi elemzések eredménye még nem mutat szolgáltatási színvonal-emelkedést, inkább - jórészt a korábbi, elmaradt fejlesztések hatásaként - bizonyos mértékû fogyasztói kiesésszám-, üzemzavarszám-emelkedés érzékelhetõ. Célunk a szolgáltatási színvonal folyamatos figyelése és javíttatása.

A Hivatal arra törekszik, hogy ahol az lehetséges, segítse elõ a versenyhelyzetet, mely természeténél fogva biztosítja a költségek csökkentésére irányuló kényszert. Ezért a Hivatal minden újabb monopolhelyzet kialakulását, illetve a gazdasági erõfölénnyel való visszaélés lehetõségét igyekszik a fogyasztók érdekében megakadályozni mind szervezeti, mind mûködési, mind pedig tulajdonosi oldalon. Ugyanakkor a Hivatal célja, hogy a természetes monopolhelyzetben lévõ energiaszolgáltatók ellenõrzését és felügyeletét szigorítsa, a gazdálkodásuk átláthatóságát biztosítsa.

A Hivatal célja továbbá, hogy a költségarányokat jobban követõ fogyasztói tarifaszerkezetet dolgozzon ki. A költségarányos tarifaszerkezet bevezetését ma még szociális szempontok és megfontolások nehezítik.

A Hivatal határozott törekvése, hogy a számára adott mozgástérben megalapozott munkával, részrehajlás nélkül készítse elõ a hosszabb távon is megfelelõ irányba orientáló energiaárakat, illetve gondoskodjon azok folyamatos karbantartásáról.

A Hivatal a jogszabályok és az ezekkel összhangban álló mûködési modellek következetes betartásával stabil, kiszámítható, fogyasztóbarát engedélyezõ hatóságként kíván mûködni.

A Hivatal mûködése során eddig több mint 300 határozatot hozott az alábbi megoszlásban:

• 1 db földgáz értékesítésére;
• 11db földgáz szolgáltatására;
• 3 db vezetékes PB-gáz szolgáltatására;
• 14 db villamos energia termelésére;
• 1 db villamos energia szállítására;
• 6 db villamos energia szolgáltatására;
• 6 db villamos energia közvetlen szolgáltatására

szóló mûködési engedély,

• 141 db mûködési engedély-módosítás;
• 8 db elõzetes erõmû létesítési;
• 12 db erõmû létesítési;
• 2 db üzembe helyezési

engedély,

• 58 db tulajdoni hányad-változásra vonatkozó jóváhagyás,
• 41 db szabályzat jóváhagyás, ill. módosítás

Az engedélyek alapvetõen meghatározzák az érintett gazdasági vállalkozás jogait, mûködési területeit, kötelezettségeit, az energiaszektor jövõbeni mûködési modelljét; lehetõséget teremtenek az engedélyen keresztül az állami, társadalmi és fogyasztói érdekek és a legkisebb költség elvének érvényesítésére.

A Hivatal hatáskörébe tartozik az engedélyesek üzemi- és üzletszabályzatainak elbírálása, jóváhagyása, beleértve a mindenkori módosítások jóváhagyását is. Az energiaszektor szereplõinek mûszaki-technikai és gazdasági kapcsolatait leíró üzemi szabályzatok biztosítják a villamosenergia-termelõk és a szállító, a szállító és a szolgáltatók, valamint a földgáz értékesítõ és a hálózathoz kapcsolódók (szolgáltatók, fogyasztók) közti viszonyok egyértelmûségét, az ellátásbiztonságot szavatoló mûködés során érvényesíthetõ jogokat és kötelezettségeket.

A korlátozás elrendelésének módját, eljárási rendjét, a fogyasztói kategóriákat kormányrendelet szabályozza. A fogyasztókra lebontott korlátozási sorrendet a szolgáltató határozza meg. A fogyasztók korlátozási sorrendjét a Hivatal jóváhagyta.

A Hivatal az ellátási színvonal ellenõrzése érdekében határozatban kötelezte az engedélyeseket az üzemzavarokról esetenkénti és összefoglaló jelentésre.

Az engedélyt kérõk számára a Hivatal az Ipari és Kereskedelmi Közlönyben irányelveket tett közzé a megvalósíthatósági tanulmányokra, az üzleti tervre és annak auditálására vonatkozóan azért, hogy átlátható, következetes, minden befektetõ számára egységes követelményeket teremtsen. Hasonló szabályozás van elõkészítés alatt a gázelosztó vezetékek létesítésének engedélyezésére.

A szabályozás lényege, hogy a fogyasztót védeni kell az indokolatlanul magas áraktól, a szolgáltatónak viszont lehetõvé kell tenni, hogy az ár biztosítsa a biztonságos ellátást, az indokolt költségek megtérülését, a tartós mûködéshez szükséges nyereséget, továbbá a környezetvédelmi és egyéb kötelezettségek teljesítéséhez szükséges kiadások fedezetét.

A jelenleg is érvényes árszabályozási rendszer alapstruktúrájának kialakítása a Kormány 1995. augusztusában kiadott határozataival megvalósult.

Az 1995. novemberében miniszteri rendeletekben is kihirdetett árszabályozási rendszerek - az energetikai törvények árfejezeteivel egy idõben - 1997. január 1-jén léptek hatályba. Ezt megelõzõen került sor az energetikai társaságok költségeinek átfogó, részletes felülvizsgálatára, ami az 1997. január 1-i induló árak megállapításának alapját képezte.

Az 1997. január 1-jén indult idõszakban olyan árképletek alapján történik a hatósági energiaárak megállapítása, amelyek megakadályozzák mind a túlzott áremelési törekvéseket, mind a korlátlan szabályozói önkény érvényesülését, és így végsõ soron egyfajta kiszámíthatóságot jelentenek az árak vonatkozásában. A kihirdetett középtávú árszabályozási mechanizmus - a hatályos miniszteri rendeletek szerint - a földgáz esetében 2001., a villamos- és hõenergia esetében 2000. december 31-ig van érvényben.

Az árképzés és áralkalmazás részletes szabályait - a vonatkozó jogszabályok alapján - a Hivatal alakította ki. Az árakat - a Hivatal által készített, részletes vizsgálatokon alapuló számítások figyelembevételével - az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter állapította, illetve a gazdasági miniszter állapítja meg.

Az árképletek alapján történõ árkövetés évente egyszer történik. Az árszabályozási év a földgáznál július 1-vel, a villamos energiánál és a hõnél október 1-vel kezdõdik. Az árhatósági jogkört gyakorló ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter 1996. decemberi döntése értelmében a rugalmasabb árkövetés céljából 1997-ben negyedévente került sor ármódosításra. Ezek elõkészítõ munkálatait, számításait, a konkrét árakat tartalmazó miniszteri rendeletek elõkészítését szintén a Hivatal végezte.

Az 1997. januári induló árakra vonatkozó - az iparági társaságok által benyújtott - árfelülvizsgálati kérelmek elbírálása folyamatos volt. Az árfelülvizsgálati kérelmek elbírálásának elsõ szakasza a Hivatal által hozott államigazgatási határozattal zárult. A határozatban foglaltaknak megfelelõ árjavaslatot a Hivatal megtette az árhatósági jogkört gyakorló miniszter részére.

Az energetikai társaságok 1997-ben összesen 25 árfelülvizsgálati kérelmet nyújtottak be. Ebbõl 12 erõmûvi ( Bakonyi Erõmû Rt.: 3, Vértesi Erõmû Rt.: 2) kérelem, az áramszolgáltatók 6, a MOL Rt. 1, a gázszolgáltatók 6 kérelmet adtak be.

Az energetikai társaságok által kért összesen 65 355 MFt összegbõl a Hivatal - társaságonként különbözõ mértékben - 10 562 MFt összeget ismert el, ez 16,2%-a a kért összegnek. A Hivatal határozatait a gáz- és áramszolgáltató társaságok megfellebbezték, s ezen esetekben az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter új eljárás lefolytatására kötelezte a Hivatalt.

Az 1997. és 1998. évi árakat és az egyes áremelések mértékét az 1. - 2. táblázatban foglaltuk össze. A villamos energia áralkalmazás folyamatát a 2. ábrán, a földgáz energia áralkalmazás folyamatát pedig a 3. ábrán mutatjuk be.

A Hivatal 1995. januárjában hozta létre a villamos energia, valamint a földgáz tarifabizottságot, amelyek feladata az új tarifarendszerre vonatkozó javaslatok kidolgozása volt. A bizottságok tagjai társadalmi szervezetek és az iparág képviselõi voltak, a Hivatal mint megfigyelõ vett részt a munkában. A bizottságok munkájának irányítását független szakértõk végezték.

A villamos energia tarifabizottság kiérlelt javaslata 1997. elejére készült el, azt az Energetikai Érdekképviseleti Tanács (EÉT) a Hivatal által idõközben elkészített gáztarifa javaslattal együtt megvitatta. 1997. márciusában a Hivatal az EÉT ülés után pontosított tervezeteket tárcaegyeztetésre küldte, majd a beérkezett észrevételek alapján átdolgozott javaslatokat miniszteri rendeletek formájában április végén az árhatósági jogkört gyakorló miniszter részére továbbította. A miniszter döntése alapján a megújított tarifabizottság a Hivatal irányításával 1998. elején újra kezdték munkájukat.

A Hivatal megalakulásától kezdve részt vett a fogyasztók árakkal kapcsolatos panaszainak kivizsgálásában és megoldásában, többször kezdeményezte az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszternél az ármechanizmus konzisztensebbé tétele érdekében az árszabályozási rendszert tartalmazó rendeletek módosítását, továbbá megkezdte a hálózatfejlesztési hozzájárulások számítási módjaira vonatkozó lehetõségek vizsgálatát.

A Hivatal - megalakulása óta - fogyasztóvédelmi tevékenységének keretei között több témával foglalkozott. Azok a gyakorlati tapasztalatok, melyek a villamos- és gázszolgáltató társaságok és a fogyasztók viszonyában jelentkeztek az üzletszabályzatok módosításának szükségességét vetették fel. Ennek elõkészítését követõen a tényleges módosítások folyamatosan történnek. A villamos- és gázhálózatokra vonatkozó hálózatfejlesztési hozzájárulási rendeletek gyakorlati alkalmazása felhívta a figyelmet a rendeletek hiányosságaira. Ennek megfelelõen a Hivatal javaslatot tett a módosításra, elõtérbe helyezve a fogyasztóvédelmi szempontokat. Az Országos Mérésügyi Hivatallal együttmûködve intézkedett az 1997. év során felmerült, a földgáz fûtõértékére vonatkozó panaszok alapján ellenõrzõ mérések végeztetésére, illetve a mérési eredmények kiértékelésére. A Hivatal elvégezte az egyes területekre vonatkozó konkrét fogyasztói panaszok vizsgálatát, s az ezekbõl leszûrhetõ tapasztalatokat hasznosította.

A Hivatal irányításával szakértõi csoport 1995-ben kidolgozta a gáz és villamos energiaszolgáltatás területén a fogyasztói elégedettség vizsgálatára alkalmas módszert. A Hivatal a vizsgálatokat azóta folyamatosan végzi. 1997. évben a kapott eredmények szerint a villamosenergia-szolgáltatás minõsége országos szinten a fogyasztói vélemények szerint 2,7 %-kal, a gázszolgáltatásé pedig 6,4 %-kal növekedett. A felmérések lehetõséget adtak arra, hogy a Hivatal a fogyasztók elégedettségét figyelemmel kísérje; a fogyasztói elégedettség változásait kövesse, elemezze.

A Hivatal fõigazgatója tanácsadó szerveként mûködõ, a Hivatal vezetõibõl, valamint a fogyasztók és az energetikai társaságok képviselõibõl álló Energetikai Érdekképviseleti Tanács (EÉT) megalakulása óta a Hivatal legfontosabb feladatait rendre megtárgyalta.

Az EÉT által meghozott határozatok a fogyasztói érdekképviseleti szervezetek részére fontos lehetõséget adnak a Hivatal fogyasztóvédelmi tevékenységének ellenõrzésére, munkájának további javítására. Az EÉT határozatait a Hivatal munkájában hasznosította.

A Hivatal megalakulása óta törekedett, hogy az energiatakarékosság, az energiahatékonyság-növelés szempontrendszerét a felügyelt energiaszektor és a fogyasztói kör együttesére érvényesítse a szabályozások kialakítása és továbbfejlesztése során.

Az energetikai társaságok költségfelülvizsgálata, valamint az ár- és tarifaszabályozás meghatározó szerepe mellett elsõsorban a végfogyasztói kör korszerûbb energia-felhasználását elõsegítõ eszközrendszer kialakítására helyeztünk hangsúlyt, hiszen a hatékonyabb végfelhasználás közvetve visszahat a szolgáltatói szférára, de a rendszer egészére is mind az energia-, mind a költséggazdálkodás javulása vonatkozásában.

A szolgáltatók fogyasztói-igény befolyásolási (DSM) lehetõségeinek feltárására szakmai megalapozó háttéranyag készült, s megkezdõdött a megfelelõ gazdasági érdekeltséget figyelembe vevõ az ár- és tarifastruktúrán belüli szabályozási konstrukció kidolgozása.

A regionális energiatakarékossági és innovációs központok hálózatának kialakítása a Hivatal, az IKIM és a MTESZ közötti "Együttmûködési Megállapodás"-ban foglaltak szerint folyik. A MTESZ meglévõ infrastruktúráján, a Tudomány és Technika Házak bázisán megkezdõdött az energiatakarékossági szaktanácsadók képzése elsõsorban a lakosság, a kis- és középvállalkozások, valamint az önkormányzatok energiatakarékossági, energiaköltség-csökkentési törekvéseinek szakmai segítése érdekében. Az energiatakarékos termékeket és technológiákat bemutató regionális állandó kiállítások mellett szakmai rendezvények, konferenciák javítják az információáramlást.

Az energiatakarékosság pénzügyi eszközrendszerében jelentõs elõrelépést hozott az 1996-os év. A kétségtelen makrogazdasági szintû elõnyök bizonyítottsága, valamint a bevezetni javasolt pénzügyi konstrukció kedvezõ elemei - mely szerint az ösztönzés alapvetõ forrásait (hitelkeretét) versenyeztetés során kiválasztott kereskedelmi bank adja, míg az állam csak a kamatpreferenciát - arra vezetett, hogy a Kormány 1113/1996. (XI. 28.) kormányhatározatában intézkedett az Energiatakarékossági Hitel Program (EHP) létrehozásáról. A Program évente változtatható cél- és eszközrendszerrel szolgálja az adott célterület strukturális javítását. Az EHP titkársága a Hivatal Energiatakarékossági Osztályán van.

Az EHP a kormányhatározat szerint integrálja az energiatakarékosságot célzó hazai és külföldi pénzeszközöket annak érdekében, hogy az elkülönült pénzügyi források koordinált felhasználása megvalósulhassék. A gyakorlatban a külföldi pénzforrások feletti kormányzati koordináció az EHP keretén belül ez idáig sajnálatosan nem valósulhatott meg (pl. német panelhitel, PHARE, SCORE).

Megállapítható, hogy Magyarországon is kezd kialakulni az energiatakarékosság, az energiahatékonyság-növelés pénzügyi és intézményi rendszere. A megfelelõ strukturális hatások eléréséhez szükséges az állami szerepvállalás és a finanszírozási források további jelentõs bõvítése, az energiatakarékosságért kormányzati szinten felelõs közigazgatási szerv kijelölése.

A Hivatal részt vesz a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) által koordinált kormányzati Informatikai Tárcaközi Bizottság munkájában. E tevékenység keretében összeállításra került - a Bizottság által meghatározott irányelvek figyelembevételével - a Hivatal informatikai fejlesztési stratégiája.

A Hivatal informatikai kapcsolatot alakított ki a Gazdasági Minisztériummal, az Energiainformációs Ügynökséggel, valamint az engedélyesek közül a MOL Rt. és az MVM Rt. számítóközpontjaival.

A rendszeresen beérkezõ információk nagyrészt biztosítják a Hivatal feladatai ellátásához szükséges adatigényeket, a felmerülõ közvetlen információ-igények kielégítése egyedi adatgyûjtés keretében történik. Az adatgyûjtés a Hivatal tevékenységével összefüggésben a villamosenergia- és földgázipar társaságaira, valamint a vezetékes szolgáltatókra terjed ki.

A Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) részére a Hivatal folyamatosan küldi a magyar energiahordozó-árakra vonatkozó, negyedéves gyakoriságú adatokat, melyek az Ügynökség kiadványaiban - a többi OECD ország adatával együtt, azokkal azonos tartalomban - megjelennek és összehasonlítható információkat biztosítanak árelemzési feladatok végzéséhez.

A Hivatal 1997-ben kidolgozta azon gazdálkodási adatok körét, amelyet - a VET és a Gszt alapján - az energetikai társaságok kötelesek nyilvánosságra hozni.

A Hivatal a közérdekû határozatait a minisztérium hivatalos lapjában rendre közzétette.

Az Energetikai Érdekképviseleti Tanács (EÉT) intézményes mûködésén keresztül a Hivatal a fogyasztói érdekképviseleti szervek részére az engedélyesek minden olyan információját eljuttatta, amely a fogyasztói érdekeket érinti. Ezen túlmenõen az érdekképviseleti szervek folyamatos tájékoztatást kaptak a Hivatal szabályozási, árelõkészítési és érdekvédelmi tevékenységérõl. Az EÉT megfelelõ fórum a fogyasztói érdekképviseletekkel történõ szakmai vitákhoz, konzultációkhoz.

A Hivatal fõigazgatója és vezetõi az elektronikus és írott sajtóban folyamatos tájékoztatást adtak a közérdekû információkról. A fõigazgató sajtótájékoztatók tartásával is elõsegítette a nyilvánosság bevonását a Hivatal munkájába.

A Hivatal 1996-ban alapította a negyedévente megjelenõ Energiafogyasztók Lapját. A lap ingyenes, terjesztése a szolgáltatók ügyfélszolgálati irodáján keresztül történik. Az Energiafogyasztók Lapja a fogyasztók széles körét látja el pontos és hasznos információkkal.

Magyarországon a tulajdonsemleges reguláció több szinten valósult meg a jogszabályi szabályozás (gáz- és villamosenergia-törvény, a távhõszolgáltatásról szóló törvény, illetve kormányrendeletek, miniszteri rendeletek), a mûködési engedélyek, az üzemi szabályzatok valamint az üzletszabályzatok szintjén keresztül. A szabályozás az elmúlt években megfelelõ környezetet teremtett a természetes monopolhelyzetû energiaipari társaságok mûködéséhez.

A szolgáltató társaságok, valamint a villamosenergia-szállító - vezetékes tevékenységgel kapcsolatos - természetes monopolhelyzete, továbbá az állam tulajdonosi funkcióinak a szavazatelsõbbségi részvényhez tartozó jogokra történõ korlátozása indokolttá teszi a szabályozási környezet továbbgondolását és folyamatos erõsítését, továbbá az ellenõrzési tevékenység fokozását. Ennek elsõsorban az újabb monopolhelyzetek kialakulásának elkerülésében, a gazdasági erõfölénnyel való visszaélés lehetõségének megakadályozásában kell megnyilvánulnia mind szervezeti, mind tulajdonosi oldalon.

Az engedélyesek részvényforgalmában a kereszttulajdonlások, a felvásárlások elkezdõdtek. E területen a Hivatalnak a Gazdasági Minisztériummal és a Gazdasági Versenyhivatallal konzultálva újra kell gondolnia feladatait és lehetõségeit.

A jövõben csak a szabályozási környezet további, az EU-szabályozókkal összhangban történõ, az ország sajátosságait figyelembe vevõ fejlesztése adhat biztosítékot a privatizált, természetes monopolhelyzetben lévõ társaságok - a fogyasztók érdekeit is figyelembe vevõ, az ellátást megfelelõ színvonalon és minimális költséggel biztosító - mûködéséhez. A Hivatal, mint szabályozó hatóság az engedélyesek ellenõrzésének és felügyeletének fokozásával ennek szellemében kíván eljárni.

A Hivatal a Gszt és a VET által meghatározott javaslattevõ feladatkörét folyamatosan ellátta az ármegállapító jogkörrel rendelkezõ gazdasági miniszter részére jogszabályi elõírásokon alapuló döntéselõkészítõ elõterjesztések kidolgozásával.

A földgáz, valamint a villamos energia árának megállapításáról szóló hatályos rendeletek szerint a villamos energia jelenlegi árszabályozási mechanizmusa 2000. december 31-ig, a földgázé 2001. december 31-ig érvényes. Az eddigi tapasztalatokat figyelembe véve célszerû az árszabályozás továbbgondolása, az árképzés módszereinek folyamatos értékelése, az árképletrend-szerek finomítása és az ezzel összefüggõ tapasztalatok összegzése.

Elõtérbe kell helyezni a villamos energia és a földgáz tarifarendszerének a korszerûsítését.

A fogyasztóvédelem és a legkisebb költség elvének érvényesítése érdekében szükséges a kialakított ellenõrzési tevékenység fokozása.

A gázipar területén végzett engedélyezési feladatát a Hivatal a beszámolási idõszakban is maradéktalanul ellátta annak ellenére, hogy tevékenységének egy jelentõs részében olyan változás állt be, melynek kezelése a korábbiakhoz képest jelentõs többlet feladatot jelentett.

A nehezen kezelhetõ helyzet azért alakult ki, mert a gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvény (Gszt.) módosult az 1997. évi XX. törvénnyel, ugyanakkor a módosításban szereplõ törvényi rendelkezések az eredeti törvény végrehajtására kiadott 3/1995. (I. 20.) Korm. rendelet (Vhr.) módosításával nem kerültek értelmezésre.

Az 1997. évi XX. törvény hatálya három területre terjedt ki; változott a gázértékesítõ tevékenység változásának szabályozására, a gázelosztó vezetékek létesítésének pénzügyi, gazdaságossági szempontból való vizsgálatára és a szolgáltatók mûködési engedélye módosításának eljárás-rendjére.

A törvénymódosítás egyértelmûen elõírta a gázértékesítési mûködési engedély módosításának kötelezettségét, melyre vonatkozóan az engedélyes határidõre benyújtotta kérelmét.

Az egész gázrendszer mûködésére meghatározó szereppel rendelkezõ társaság tevékenységére, fejlesztési feladataira vonatkozó engedélymódosításban konkrét kötelezettségek meghatározására volt szükség. Körültekintõ eljárás után, az engedélyessel és a jogszabály alkotójával közös álláspontot kialakítva, a törvény elõírásait érvényesítve került kiadásra az engedélymódosítás. A határozatot az engedélyes tudomásul vette.

A gázelosztó vezeték létesítése terén az elmúlt idõszakban igen nagy verseny alakult ki, melyben az egyes vállalkozások a területfejlesztési alapok, lakossági és önkormányzati pénzeszközök, valamint saját tõke felhasználásával valósították meg a gázelosztó hálózatokat.

A törvénymódosítás a Hivatal kötelezettségévé tette az elõzetes gazdaságossági vizsgálatot. Korábban a szolgáltató csak akkor folyamodott mûködési engedélye módosításáért a Hivatalhoz, ha az idegen tulajdonban lévõ hálózat elkészült és a tulajdonossal megkötötte az üzemeltetési szerzõdést. Az elkészült gázellátó rendszer üzembe helyezése alapvetõ fogyasztói érdek, tehát nem lehetett megtagadni még akkor sem, ha a szolgáltató számára az üzemeltetés gazdaságtalan volt. Ezekben az esetekben a nagy költséggel elkészült hálózatokért a szolgáltató alig, vagy egyáltalán nem fizetett használati díjat, ezért a tulajdonos tulajdonhoz fûzõdõ jogai gyakran sérültek.

Az új eljárás szerint a gázelosztó hálózat létesítése már csak akkor kezdõdhet meg, ha engedéllyel rendelkezõ szolgáltató nyújtja be a létesítés engedélyezésére a kérelmet, és bizonyítja, hogy a létesítés és üzemeltetés pénzügyi feltételei rendelkezésre állnak, továbbá a leendõ szolgáltatás gazdaságossága is biztosított.

Az új engedélyezési eljárást a Hivatal konzultációkon alakította ki és fogadtatta el az engedélyesekkel, akik számára ez többlet feladattal, költséggel és felelõséggel jár.

Ezen új eljárás hatására bizonyos csökkenés állt be a bekötött települések számának növekedésében. A Hivatal 1998. július végéig 235 újabb település, illetve településrész gázellátásba történõ bekötésére adott és 7 település esetében visszavonta a bekötési engedélyt.

A távhõszolgáltatásról szóló 1998. évi XVIII. törvénnyel módosításra került a Gszt. 12. § (3) bekezdése, mely a tulajdonszerkezet változással kapcsolatos hivatali hozzájárulást módosítja. Annak eldöntéséhez, hogy a tulajdonszerzés (befolyásszerzés) milyen mértékben okoz versenyt korlátozó tõkekoncentrációt, a Gazdasági Versenyhivatal véleményét is ki kell kérni. A két hatóság eljárására együttmûködési irányelvet dolgoztunk ki és fogadtunk el, melynek tárgya a két hivatal egymásba kapcsolódó eljárásainak rendje. Ezt az írásban rögzített eljárásrendet a két hivatal nyilvánosságra hozza.

A jelentõs mértékû tulajdonváltáshoz szükséges hozzájárulás megadásánál vizsgálatra kerül, hogy annak milyen hatása van az engedélyes tevékenységére, milyen módon hat a szolgáltatás biztonságára és színvonalára.

A beszámolási idõszakban 12 ilyen határozat került kiadásra, de ezek még az új törvényi szabályozást megelõzõen születtek.

A hozzájárulás megkérése a jelentõs (azaz 25 %-nál magasabb) tulajdonhányad megszerzésére vonatkozik, és a jóváhagyási kérelmet az engedélyesek nyújtják be a Hivatalhoz.

Az 1996. évben mûködési engedélyt kapott új gázszolgáltató társaságok tevékenysége megfelelt a követelményeknek, ellátási területük tovább nõtt. Új szolgáltatási mûködési engedély a beszámolási idõszakban nem került kiadásra.

A vezetékes PB-gáz szolgáltatás területén megmaradt a három engedélyes társaság. Jelenleg 45 településen történik ilyen szolgáltatás, ahol a Hivatal ellenõrzése csak a szolgáltatás folyamatosságára és biztonságára, továbbá a fogyasztóvédelemre terjed ki, az árat nem hatóság, hanem a verseny alakítja ki. Ennek a szolgáltatási területnek az a gondja, hogy bár a létesítés költsége jelentõsen alacsonyabb a földgáznál, az energia- és a szolgáltatási költség viszont sokkal magasabb.

Ezeken a településeken a fogyasztók igénylik a vezetékes gázszolgáltatást, és rendszeresen felmerül az olcsóbb földgázra való áttérés kérdése. A törvény által elõírt, határozatlan idõre szóló engedély miatt érdekütközés alakult ki az érintett önkormányzat, a szolgáltató és a leendõ földgázszolgáltató között. Az áttérés kérdéskörét csak egyedi eljárással lehetséges kezelni.

A Hivatal egy település esetében már engedélyezte az áttérést és ez további két településnél van folyamatban. A földgázhálózatok egyre nagyobb kiterjedése miatt ez a problémakör fokozottan elõtérbe kerül.

A beszámolási idõszakban a Hivatal jelentõs súlyt helyezett ellenõrzései kiszélesítésére. Az engedélyesek éves beszámolóinak kiértékelésén, valamint a szolgáltatási színvonal vizsgálatán kívül ellenõrizte a törvényben és az engedélyben meghatározott feladatok teljesítését, a mûködés hatékonyságát, az igény kielégítés kérdéseit, a biztosítások érvényességét és joghatályosságát.

A szolgáltatás színvonalának ellenõrzése terén a Hivatal határozattal kötelezte az engedélyeseket az üzemzavarok bejelentésére és ennek éves statisztikai összesítésére.

Az engedélyes gázszolgáltatók tevékenységérõl megállapítható, hogy az alapvetõen megfelelt a kötelezettségeknek.

A gázértékesítõ, a MOL Rt. mûködési engedélyében meghatározott kötelezettségeinek teljesítését a Hivatal fokozottan ellenõrzi. Megállapítható volt, hogy a gázértékesítõ az elmúlt idõszakban maradéktalanul teljesítette kötelezettségeit. Az engedély kiadása óta jelentõs üzemzavar, vagy forráshiány miatti fogyasztói korlátozás nem fordult elõ.

A törvényi kötelezettségeknek megfelelõen átdolgozás alatt van a Gázüzemi Szabályzat, melyet a Hivatal - a földgáz rendszerrel kapcsolatban lévõk és a fogyasztók érdekképviseleti szervezetei véleményének figyelembevételével - értékeli és hagyja jóvá.

Az engedélyes szolgáltatók által elkészített korlátozási listát a Hivatal az elmúlt évben is elfogadta és a gázértékesítõvel elkészíttette az országos korlátozási menetrendet. A törvénymódosításnak megfelelõen folyamatban van az eljárási rend és lista korszerûsítése. A gázszolgáltatásról szóló törvény hatályba lépése óta gázhiány miatt korlátozás nem fordult elõ és jelentõsebb térségi üzemzavar sem volt.

A hatósági engedélyezés a létesítési- és mûködési engedélyek kiadására, a jelentõs tulajdoni hányad átruházására és a szabályzatok jóváhagyására, illetve egyéb államigazgatási határozatok kiadására terjedt ki.

A Hivatal - az új erõmûvi kapacitás-versenyeztetésre vonatkozó irányelv kiadása elõtt - kellõen elõkészített erõmûvi projektek esetében elõzetes, illetve létesítési engedélyt adott ki, valamint hosszabbított meg az alábbi erõmûvek esetében;

Az erõmûvi engedélyesek kérésére, a meglévõ egységek 1-2 éves élettartam meghosszabbítása, illetve új egységek üzembelépése miatt a Hivatal több mûködési engedély-módosítást hagyott jóvá (Bakonyi Erõmû Rt., Budapesti Erõmû Rt., Vértesi Erõmû Rt., Borsodi Energetikai Kft.)

Jelentõs tulajdoni hányad átruházásokat a tárgyidõszakban is hagyott jóvá a Hivatal;

A privatizációs kormányhatározatok alapján kiválasztott stratégiai (szakmai) befektetõk egy csoportja részvényeiket át kívánta ruházni leányvállalataira. Ezen esetekben a Hivatal a szakmai befektetõktõl garanciát igényelt, melynek hiányában a részvényátruházást nem hagyta jóvá.

A további átdolgozás, tökéletesítés igényével feltételes jóváhagyásra került a villamos energia rendszerben lévõ engedélyesek mûszaki, technikai együttmûködését szabályozó ún. üzemi szabályzat.

A Hivatal a villamos energia törvényben kapott felhatalmazás alapján az áramszolgáltató vállalatokat rendszeresen beszámoltatja tevékenységükrõl. 1998. júliusban tartotta az 1997. évi szolgáltatás üzembiztonságáról, az üzemzavarokról az értékelést elõre meghatározott beszámolási követelmények alapján. A beszámolók alapján a Hivatal megállapította, hogy a fogyasztókat zavaró áramszünetek száma - az ország egészét tekintve - az elõzõ évekhez képest csökkent és az emiatt nem szolgáltatott villamos energia mennyisége is kevesebb volt 1997-ben.

Más mérõszámokat is értékelve általánosságban javult a villamosenergia szolgáltatás folyamatossága és csökkent a fogyasztók áramkimaradásának átlagos ideje. Az értékelés megállapította, hogy egyes területek közötti eltérések további javításokat igényelnek az egyes szolgáltatóktól. Ezeket a Hivatal figyelemmel kíséri és számon kéri.

A villamosenergia szolgáltatás színvonalát, minõségét a Hivatal - az üzemzavar elemzés mellett - több tényezõ együttes elemzésével kíséri szemmel. A fogyasztók szubjektív megítélésére szolgál a fogyasztói elégedettség felmérése, mely az elégedettség - elvárás különbségének értékelésén alapul. Ez a mérõszám kisebb javulást mutatott és kiegyenlítettebbé vált az áramszolgáltatók között.

Az áramszolgáltatók garantált szolgáltatási jellemzõinek egyeztetése, kidolgozása folyt 1997/98-ban, a megítélésre szolgáló mérõszámok egyeztetése a szolgáltatókkal és a fogyasztók képviselõivel 1998-ban megkezdõdött. Terveink szerint a fogyasztó saját maga ítéli majd meg, hogy a szolgáltatás a garantált szintnél jobb vagy rosszabb volt-e.

A meginduló új erõmû-építés és a meglévõk felújítási (retrofit) igénye, elõtérbe helyezte a finanszírozás technikáját, lehetõségeit. Világossá vált, hogy mind az üzemelõ erõmûvek, mind az új, kis tõkeerejû cégek csak akkor juthatnak nagy összegû, hosszú lejáratú hitelhez, ha annak visszafizetésére megfelelõ garanciát tudnak nyújtani. Az ebben érdekelteket - a Hivatal eljárásának szempontjából - két csoportra lehet osztani.

Egyikbe a már mûködési engedéllyel rendelkezõ erõmûvek tartoznak, õket ugyanis az engedély szerint köti a "rendelkezés"-sel kapcsolatos korlátozás, ami egyebek közt a termelõ eszközök jelzáloggal terhelését a Hivatal hozzájárulásához köti. Adott esetben a Hivatal a fejlesztés finanszírozhatósága érdekében ilyen konstrukcióhoz is hozzájárulását adta. Másik csoportba az új, jelenleg csak elõzetes, illetve létesítési engedéllyel rendelkezõ befektetõk tartoznak. Számukra - akik számára a rendelkezési jog még nincs korlátozva - a Hivatal azt az elvi álláspontot rögzítette, hogy kötelezettség vállalásaiknál legyenek tekintettel az ismert mûködési engedélyi feltételekre, hiszen a korábbi magánjogi elkötelezettségeiket a Hivatal nem fogja elfogadni szükségképpen.

A projekt finanszírozás keretében megvalósuló erõmûveknél a jelentõs saját tõkével nem rendelkezõ projekt vállalkozás kéri a Hivataltól a létesítés különbözõ fázisaiban az engedélyeket. A Hivatalnak ez esetben nehéz megítélnie - a törvényi kötelezettsége alapján - az engedélykérõ "pénzügyi-gazdasági" alkalmasságát, mely csak a projektvállalat összes szerzõdése alapján biztosított.

A Hivatal megkezdte az EU - tagállamok számára kötelezõ - energetikai versenyhelyzetet szorgalmazó irányelvének elemzését és a bevezetés kapcsán remélt fogyasztói elõnyök, illetve esetleges iparági nehézségek felmérését. Ez az elemzõ munka - mely változásokat eredményez a hazai energetikai mûködési modellekben, jogszabályokban - kellõen összehangolt kormányzati, fogyasztói és energiaipari érdekérvényesítést igényel.

A Hivatal felvette a kapcsolatot az EU tagállamok szabályozó testületeivel, hogy megismerje és analizálja kompetenciáikat, autonomitásuk ismérveit és szintjét, feladataikat és munkavégzési módszereiket. Mind az EU tagállamok, mind a tengerentúli országok szabályozó szervezeteitõl (regulátoroktól) átvett módszerek, eljárások segítik a Hivatalt az új, jövõbeli feladataira való felkészülésben.

Ebben a felkészülésben egy sor metodikai, versenypolitikai kérdésben a Hivatal egyeztetést folytatott az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztériummal, illetve a Gazdasági Minisztériummal, valamint a Gazdasági Versenyhivatallal.

A távhõszolgáltatásról szóló 1998. évi XVIII. törvény értelmében a Hivatal fõigazgatója adja ki, illetve módosítja az egyébként a villamos energia törvény hatálya alá tartozó villamosmûben értékesítés céljából elõállított hõenergia termelésére is szolgáló hõtermelõ létesítmény létesítési és mûködési engedélyét, valamint a távhõszolgáltatási engedélyt azon hõtermelõk részére, amelyek egyben távhõ szolgáltató tevékenységet is folytatnak.

Ezen kívül a Hivatal fõigazgatója hagyja jóvá a hatáskörébe tartozó szolgáltatók üzemi és üzletszabályzatát, továbbá engedélyezési jogkörében ellenõrzi is ezek betartását.

Mindezen kötelezettségek ellátása érdekében a Hivatalon belül létrehoztuk a Távhõ Engedélyezési és Felügyeleti osztályt.

A törvény rendelkezése szerint annak hatályba lépésétõl (1998. június 21.) számított egy éven belül kötelesek a távhõ termelõk és szolgáltatók, az illetékes hatósághoz a mûködési engedély iránti kérelmüket beadni. Az osztály legfontosabb feladatának tekinti az engedélyek kiadására való felkészülést, a szükséges elõkészítõ munkák lefolytatását.

A továbbiakban fel kell készülnünk e területen is az ellenõrzési tevékenység végzésére.

A Hivatal árszabályozási és árelõkészítõ tevékenysége 1997-98-ban a következõ fõbb témák köré csoportosítható:

· Középtávú árszabályozási mechanizmus.

· Árfelülvizsgálati kérelmek elbírálása.

· Konkrét árelõkészítés.

· A tarifarendszerek átalakítása.

A földgáz árszabályozási mechanizmusának kiinduló pontjául az 1997. január 1-i árak, illetve az azokban elismert költségek (és nyereség) tekinthetõk. Az árképletek tulajdonképpen két elemet szabályoznak: a viszonteladói árat és a gázszolgáltatók átlagos (fajlagos) árrését. A fogyasztói (végfelhasználói) árakat, tarifákat minden esetben oly módon kell meghatározni, hogy a végfelhasználói átlagár feleljen meg a képletek által szabályozott viszonteladói ár és gázszolgáltatói árrés összegének.

A viszonteladói ár meghatározásának alapját minden árszabályozási év elején a MOL Rt. fõbb költségcsoportjainak részletes vizsgálata képezi, míg a társaság költségeinek kisebb részénél a gázszolgáltatói árrés "karbantartásánál" is használt módszer kerül alkalmazásra.

A gázszolgáltatói árrés esetében az a kiinduló pont, hogy az 1997. január 1-i árakban megjelenõ induló árrés tartalmazza a gázszolgáltatók indokolt költségeit és nyereségét. Az árak évenkénti kiigazításakor ezt az árrést korrigálja a hatékonyságjavítási tényezõvel "szigorított" inflációkövetési tényezõ.

Az árak képletek alapján történõ meghatározására minden árszabályozási év kezdetén kerül sor (éves árkorrekció). Az árszabályozási év a földgáz esetében július 1-jén kezdõdik és a következõ év június 30-ig tart. Az árképletek alkalmazására - ennek megfelelõen - eddig kétszer, 1997. július 1-jén és 1998. július 1-jén került sor.

A földgáz árszabályozási mechanizmusát tartalmazó miniszteri rendelet szintén kétszer módosult. Az elsõ módosítás az árhatósági jogkört gyakorló miniszter részére megteremtette a forint csúszó leértékelését figyelembe vevõ negyedéves árkiigazítás lehetõségét, ily módon csökkentve az évi egyszeri - nagyobb mértékû - áremelésbõl adódó nehézségeket. Fontos elv volt, hogy a negyedéves árkiigazítások ne befolyásolja az árképletek szerinti ármegállapítás folyamatát.

A rendelet második módosítására 1998. július 1-jét közvetlenül megelõzõen került sor. Ez a módosítás a képletrendszer alapszerkezetét változatlanul hagyta, ugyanakkor a MOL Rt. évenként elvégzendõ költségvizsgálatának elemeit részletesebben írja le. A módosítás kiterjedt az inflációs mutatószámok alkalmazásának egységesítésére és az importköltségek becslési hibájának utólagos korrekcióját megvalósító módszer megfogalmazására is.

A villamos energia és a hõenergia árszabályozási mechanizmusának a tervezett érvényességi ideje 4 év. A földgázénál 1 évvel rövidebb érvényességi idõt a bonyolultabb iparági struktúra, az iparági szereplõk nagyobb száma, s az ennek megfelelõen megnövekvõ szabályozói kockázat indokolja.

Az árszabályozási év október 1-tõl a következõ év szeptember 30-ig tart. (Eredetileg a november 1. - október 31. idõszak volt erre kijelölve.). A földgáz árszabályozási évéhez képest negyedéves "elcsúsztatás" lehetõvé teszi az elõzõ évi tényadatok egyenletesebb feldolgozását és értékelését, a Hivatal kapacitásának folyamatos kihasználását, a torlódások veszélyének csökkenését.

A villamos energia rendszer alapstruktúrája hármas tagozódású: termelõk, szállítók, szolgáltatók. Ennek megfelelõen az árképletrendszer a három fázis kibocsátási átlagárát szabályozza. A kiinduló pontot itt is az 1997. január 1-én érvényes árak jelentik.

A termelõk eladási átlagárának növekedését egy termelõi árkorrekciós tényezõ korlátozza, amely a tüzelõanyag árindex és a földgáz árszabályozásánál is használt inflációkövetési tényezõ hatását sûríti magába. A tüzelõanyag árindex a földgáz hatósági árának változását tükrözõ index, valamint a többi tüzelõanyagfajtára külön-külön meghatározott árváltozási index súlyozott számtani átlagaként adódik. Az inflációkövetési tényezõ a földgáz ármechanizmusához hasonlóan itt is közvetít hatékonyságjavítási elvárást. Plusz tételként adódhat a kiinduló termelõi átlagárhoz a villamos energia termelésének azon fajlagos költségnövekménye, amely a környezetvédelmi elõírások következtében igényel árfedezetet. Az egyes erõmûvi díjtételek kiszámítása a fenti logikával összhangban álló, külön-külön kialakított árképletek segítségével történik.

Az ily módon meghatározott termelõi átlagárhoz adódik hozzá a hatékonyságjavítási tényezõvel szigorított inflációkövetési tényezõ által karbantartott szállítói és szolgáltatói árrés. Ez az összeg jelenik meg végfelhasználói átlagárként, s így ez képezi az egyes fogyasztói díjtételek meghatározásának alapját is.

Az ezen mechanizmust leíró miniszteri rendelet - a földgázhoz hasonlóan - kétszer módosult. Az elsõ módosítás itt is a negyedéves árkiigazítás jogi alapját teremtette meg, míg a második a képletrendszer finomítását, pontosítását tartalmazta. Ezen utóbbi módosítás során került az árszabályozási év kezdete november 1-rõl október 1-re (igazodva a IV. negyedév kezdetéhez), s ekkor kerültek egyértelmûbb megfogalmazások a képletrendszer egyes elemeihez, megkönnyítve ezzel a számszerûsítés bonyolult feladatát.

Az energetikai törvények elõírják, hogy az árképzés és áralkalmazás részletes szabályainak kidolgozásáért felelõs Magyar Energia Hivatal "az árszínvonalat és az árat (díjat) bármelyik fél kezdeményezésére köteles felülvizsgálni és eljárása eredményét nyilvánosságra hozni".

A Hivatal 1997. februárjában közleményt jelentetett meg az Ipari és Kereskedelmi Közlönyben, mely tartalmazta az árfelülvizsgálati kérelmekkel szemben támasztott formai és tartalmi követelményeket. Ez lehetõvé tette, hogy az árfelülvizsgálati kérelmek vizsgálata egységes szempontrendszer szerint történjen.

Az energetikai társaságok 1997-ben 25, 1998. elsõ felében további 4 árfelülvizsgálati kérelmet nyújtottak be.

A kérelmekben különbözõ jogcímeken kért összegek természetesen csak a kérelmezõk igényeit fejezték ki, és nem kerültek be automatikusan az árakba, hiszen alátámasztottságuk, indokoltságuk megítélése a Hivatal feladata volt. A Hivatalnak egy árfelülvizsgálati kérelem elbírására 90 nap áll a rendelkezésére, ami - egyszer - 30 nappal meghosszabbítható.

A Hivatal az 1997-ben benyújtott valamennyi árfelülvizsgálati kérelem esetében már hozott határozatot. A határozatok közül 4 erõmûé az 1997. októberi áremelésnél, 5 erõmûé, a 6-6 áram- és gázszolgáltatóé, valamint a MOL Rt-é az 1998. januári áremelésnél került figyelembevételre. 1998. közepén 2 jogerõs erõmûvi határozat eredménye várt beépítésre, 4 kérelem elbírálása folyamatban van. 12 szolgáltató fellebbezése folytán a Hivatalnak - a másodfokú határozatok alapján - új eljárást kellett lefolytatnia.

Az 1997. októberi végfelhasználói villamos áremelés mértéke kb. 1 %-kal volt magasabb az árképletek szerint számítottnál a jelzett négy erõmû esetében hozott határozatok árakban történõ tükröztetése következtében.

1998. januárban a földgáz áremelkedésébõl kb. 2,5 % írható a gázipari társaságokkal kapcsolatban hozott határozatok számlájára. Ennek a többletnek a túlnyomó része (85 %-a) a MOL Rt-hez kapcsolódik. A fenti 2,5 % "többlet" gázáremelés - a földgázt használó erõmûvek árain keresztül - megjelent a villamos energia és a hõenergia áraiban is. Ez a hatás és a villamosenergia-ipari árfelülvizsgálatoknak az 1997. októberi árakban még be nem épített része együttesen kb. 1,1 %-ot jelentettek az 1998. januári villamos energia áremelésbõl. Az 1997. januári árbázis ily módon végrehajtott korrekciója a jövõbeni villamos energia áremelések százalékos mértékét már nem fogja befolyásolni.

Az árfelülvizsgálatok az erõmûvekbõl kiadott hõ (gõz és melegített víz) árváltozását is befolyásolták. Erõmûvenként ez természetesen igen eltérõ mértékben jelentkezett. Ennek, valamint az egyes erõmûvi árfelülvizsgálati kérelmekrõl hozott határozatoknak az együttes hatása kb.1,8 %-os többlet hõáremelést jelentett 1998. januárban.

A Hivatal 1994. júliusi megalakulása óta a következõ idõpontokban hozott árdöntések szakmai elõkészítését végezte el:

Az említett idõpontokhoz kapcsolódó munka minden esetben külön-külön munkaprogramot igényelt, s mindegyikhez különbözõ gazdasági és politikai konstelláció tartozott.

1995. januárjában az 1991. óta elmaradt áremelések által okozott gazdálkodási feszültségek csökkentése volt a fõ cél. Ennek során jelentõs mértékû áremelésre került sor. A villamos energiánál 31, a földgáznál 24 % volt az átlagos áremelés mértéke. Ezen belül a lakossági árak a villamos energiánál 65, a földgáznál 53 %-kal emelkedtek. Ez a lépés változtatta meg azt a - közgazdaságilag, költség oldalról nehezen indokolható - korábbi helyzetet, amikor a lakossági árak alacsonyabbak voltak a nem lakossági áraknál.

1995. nyarán - az energetikai törvények árfejezeteinek 1997. január 1-jei hatálybalépésének elõkészítéseként - születtek meg azok a kormányhatározatok, amelyek 1995. szeptemberében egységesen 8 %-os, 1996, márciusában a földgáznál 25, a villamos energiánál 18 %-os áremelést írtak elõ. Mindkét áremelés az elõírt módon valósult meg.

1997. január 1. igen fontos dátum volt az árelõkészítések folyamatában. Az ezen idõpontban végrehajtott áremelés következtében kialakuló árak már meg kellett, hogy feleljenek az energetikai törvényeknek és az ezzel egyidejûleg hatályba lépõ középtávú ármechanizmusok számára is megfelelõ kiinduló alapot kellett teremteniük. 1996. egésze igen komoly szakmai és politikai csatározásoktól terhes árelõkészítés jegyében telt el. Az árhatósági döntés 1997. januárjában a földgáznál átlagosan 18, a villamos energiánál 24,9%-os áremelést jelentett.

1997. áprilisában a forint negyedéves leértékelésének megfelelõ, egységesen 3,6 %-os áremelésre került sor.

1997. július 1. a földgáznál új árszabályozási év kezdetét jelentette, átlagosan 11,3 %-os áremeléssel. Az ugyanezen idõpontban végrehajtott villamos energia áremelés - az árakban érvényesített hatások összegzéseként - 4,5 % volt.

1997. októberében a földgáz áremelés mértéke a forint negyedéves leértékeléséhez igazodva 3,2 % volt. A villamos energia esetében az éves árképlet mûködtetése és a már határozattal lezárult árfelülvizsgálati ügyek hatása együttesen 6,5 %-os áremelésben testesült meg.

1998. januárját megelõzõen a forint negyedéves leértékelése 3 % volt. Az idõközben hozott árfelülvizsgálati határozatok azonban ennél magasabb áremelést tettek szükségessé. Pótlólagos áremelési mértéket jelentett az atomerõmû késõbbi lebontására létrehozott alap - törvényben elõírt - feltöltésének megkezdése is. Mindezeknek megfelelõen a földgáz ára átlagosan 5,5 %-kal, a villamos energiáé 4,9 %-kal nõtt januárban.

1998. áprilisában az árhatósági jogkört gyakorló miniszter a forint leértékelés mértékének mérlegelése mellet nem hajtott végre áremelést.

1998. július 1. a földgáz esetében új árszabályozási év kezdetét jelentette. Az árszabályozási képletrendszer némileg módosult. Az 1997. évinél alacsonyabb 1998. évi földgáz import árak a földgáz végfelhasználói átlagárának 0,9 %-os csökkenését tették lehetõvé. ezen belül a lakossági gázárak nem változtak. A villamos energia árai - árhatósági döntés következtében - ugyancsak nem változtak.

Az 1998. július 1-tõl érvényes földgáz díjtételeket a 3. táblázat tartalmazza.

1998. augusztus 1-jei hatállyal a villamos energia végfelhasználói árai átlagosan 8,1 %-kal emelkedtek. Az áremelést az 1998. áprilisában és júliusában elmaradt áremelések pótlása tette elsõsorban szükségessé. Az ebbõl adódó áremelési szükséglet kb. 5,5 % volt, melyet 0,8 %-kal csökkentett a szénhidrogén erõmûvek energiadíjainak - az olaj és gázár csökkenést figyelembe vevõ - szintentartása. Többlet áremelést jelentett a Központi Nukleáris Pénzügyi Alap feltöltésének az 1998. évi költségvetési törvényhez történõ igazítása (3,3 %) és az árfelülvizsgálati kérelmekkel kapcsolatos döntések hatása (0,1%).

Az 1998. augusztus 1-tõl érvényes villamos energia árakat a 4. és 5. táblázat, az értékesített hõenergia tarifa-szerkezetét a 6. táblázat tartalmazza.

Az erõmûvekbõl kiadott hõ árának átlagos emelkedése 2,2 % volt augusztusban. Ezen belül kb. 5,5 %-os volt az áremelkedés a szénerõmûveknél, míg a szénhidrogén erõmûvek esetében - a hõdíjak szinten tartása következtében - a hõ átlagára csak 1-2 %-kal emelkedett.

Az árhatósági döntéseket minden esetben megelõzte a Hivatal részletes árelõkészítõ munkája. Ennek során igen összetett elemzések készültek, a döntés elõkészítés során számos változat került kidolgozásra. Ezek mögött a Hivatal által kialakított információs bázis állt, ami lehetõvé tette az egyes döntések várható hatásainak elõrejelzését is. Az árhatósági döntéseket követõen a Hivatal végezte el a mintegy 300 konkrét díjtétel számszerûsítését és az ezeket tartalmazó miniszteri rendeletek összeállítását.

A Hivatal által 1995. elején létrehozott bizottságok feladata volt, hogy dolgozzák ki a földgáz, illetve a villamos energia vonatkozásában egy olyan tarifarendszer koncepcióját, amely egyértelmûbb, rugalmasabb, ösztönzõbb a jelenleginél, ugyanakkor jobban tükrözi az egyes fogyasztói csoportok ellátása érdekében felmerülõ költségek arányait, s nem tartalmaz indokolatlan diszkriminációt egyetlen fogyasztói csoport esetében sem. A bizottságok tagjai az iparág, valamint a fogyasztói érdekképviseleti és társadalmi szervek szakértõibõl kerültek kiválasztásra. A Hivatal a bizottságok munkájának az irányítására független szakértõket kért fel.

A villamos energia tarifabizottság - minden mûködési nehézsége ellenére - folyamatos munkát tudott végezni, s 1997. elejére komplett formában elkészítette a javasolt tarifarendszert tartalmazó miniszteri rendeletek tervezeteit az ezekhez tartozó számításokkal együtt. A Hivatal a földgázra is kialakított egy hasonló részletességû javaslatot.

Mindkét javaslatot megtárgyalta és elfogadhatónak tartotta az Energetikai Érdekképviseleti Tanács, majd a tervezetek tárcaegyeztetésre kerültek. A beérkezett észrevételek alapján a Hivatal elvégezte a szükséges pontosításokat, majd a rendeleteket aláírásra beterjesztette az árhatósági jogkört gyakorló ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszternek. A miniszter feltehetõen a változás által hátrányosan érintett fogyasztói csoportok nyomására a tervezetek ismételt felülvizsgálatát rendelte el és új tarifabizottságok felállítását javasolta.

Az új bizottságok 1998. elején személyi összetételükben megújulva álltak fel, vezetésüket a Hivatal látja el.

Mindkét bizottság az elõzõ tarifaváltozatokra alapozta munkáját, de sok tekintetben újraalkották a rendelettervezeteket. 1998. júniusában - a koncepcióalkotási, elemzési és szövegezési munkákat követõen - megkezdõdött az új tarifarendszerek számszerûsítésének szakasza, amely várhatóan õsszel fejezõdhet be. Ezt követheti a hivatalos érdekképviseleti megtárgyalás, majd a tárcaegyeztetés.

Az 1997. év június 30-a és az 1998. július 1-e közötti idõszakban a Hivatal fogyasztóvédelemi tevékenységével összefüggésben részt vett törvények elõkészítésében, illetve javaslattal élt rendeletek, szabályzatok módosítására.

A fogyasztóvédelemrõl szóló, 1997. évi CLV törvény (Fgytv) elõkészítési szakaszában a Hivatal aktívan részt vett. Az új törvény értelmében a Hivatal és a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség együttmûködési megállapodást kötött a földgáz- és a villamos energiaszolgáltatással kapcsolatos fogyasztóvédelmi teendõket illetõen. A megállapodásban rögzítésre került, hogy mindkét intézmény az Fgytv-ben, illetve a VET-ben és a Gszt-ben meghatározott elvek alapján végzi fogyasztóvédelmi tevékenységét oly módon, hogy a konkrét esetekben, szükség szerint szakmailag együttmûködnek.

A Hivatal ugyancsak részt vett a távhõszolgáltatásról szóló, 1998. évi XVIII. törvény (Tszt) elõkészítésében. A törvénybõl adódó és a Hivatalt érintõ fogyasztóvédelmi feladatok megoldására felkészülés jelenleg folyik. A törvény a Hivatal számára elõírta, hogy a távhõszolgáltatással kapcsolatos fogyasztóvédelmi tevékenységre vonatkozólag általános jellegû ajánlásokat dolgozzon ki. Ez a munka folyamatban van, végleges elkészülte a törvény végrehajtási rendeletének megjelenése után lehetséges.

Elkezdõdött az egyes szolgáltatók "Üzletszabályzata"-inak módosítása, amelynek során a számlázási rendszerekben bekövetkezõ változások és a szabálytalan vételezések megállapításánál követendõ eljárásrend kerül be a szabályzatokba.

A Hivatal összegyûjtötte és megvizsgálta a földgáz- és villamosenergia- szolgáltatás során fizetendõ hálózatfejlesztési hozzájárulással kapcsolatos problémákat. A szerzett tapasztalatok alapján javaslatot tett a vonatkozó rendeletek módosítására.

Az 1997. év június 30. és 1998. év július 1-e közötti idõszakban a Hivatal összesen 480 ügyet intézett. Ebbõl 154 a gázszolgáltatással, 116 a villamos energia-szolgáltatással kapcsolatos panaszügy volt. E fogyasztói beadványokon túlmenõen sor került még állásfoglalás kérésére a törvényalkotótól és a szolgáltatóktól, valamint egyéb (fogyasztói kérdésekre adott válaszok, tájékoztató és egyeztetõ megbeszélések lefolytatása, valamint az elõzetesen ismertetett tevékenységekkel kapcsolatos ügyintézés) ügyek kezelésére.

Az egyes szolgáltatói területek között a panaszügyek megoszlása a következõk szerint alakult:

A gázszolgáltatás területén a kezelt ügyek kb. 63 %-a a szolgáltatással szemben emelt különbözõ kifogás volt és ennek 16 %-a bizonyult jogosnak. A panasztevõk nagyobb része, 86 %-a a háztartási fogyasztók körébõl kerül ki, és mindössze 14 %-ot tett ki az önkormányzatoktól, a vállalkozásoktól és az intézményi fogyasztók körébõl érkezett kifogás.

A megkereséseket elemezve a következõ megállapítások tehetõk:

A fûtõértékkel, a szolgáltatásból való kizárással kapcsolatos panaszok a vizsgált idõszakot tekintve már jelentéktelen százalékban fordultak elõ.

A villamos energia szolgáltatással kapcsolatos ügyek 49 %-a a szolgáltatók tevékenységével szemben felmerült kifogás volt. Ezek 35 %-a a kivizsgálás alapján jogosnak bizonyult. A panasztevõk 84 %-a a háztartási fogyasztók körébõl került ki.

A megkeresések témák szerinti elemzésébõl a következõk állapíthatók meg:

A Hivatal vezetõibõl, valamint a fogyasztók és az energetikai társaságok képviselõibõl álló Tanács negyedévenként megtartott ülésein a következõ napirendek voltak:

A Tanács utolsó ülésén elfogadta, hogy az alapszabály módosítását ismételten napirendre kell tûzni a távhõ törvény hatályba lépése következtében a Hivatalra háruló feladatok bõvülése miatt.

A Hivatal 1997-98-ban - a korábbi évek megalapozó munkájának eredményeként - erõsítette az energiatakarékosság, az energiahatékonyság növelés szempontrendszerének érvényesítését saját tevékenységében, s a felügyelt energiaszektor tekintetében a szabályozások továbbfejlesztése során.

A szolgáltatók fogyasztói irodáinak hálózata - az eddigi fogyasztói tanácsadás tapasztalatai alapján - számos esetben új információs anyagokkal, kiadványokkal, szórólapokkal áll az érdeklõdõ fogyasztók rendelkezésére. A közvetlen kapcsolattartásban továbbra is jelentõs szereppel bírnak a végfogyasztók meghatározott csoportjainak szóló rendezvények, népszerû szakmai tájékoztatók.

Megállapítható azonban, hogy a fogyasztói irodák - legalapvetõbb funkcióik ellátása során - megmaradtak a tudatformálás, az energiatudatos gondolkodásmód elterjesztése igényszintjén, tevékenységük kevéssé vonzza az energiatakarékossági lehetõségek iránt érdeklõdõket, amelynek oka lehet a szolgáltató-fogyasztó viszonylatában fellelhetõ számos bizalmatlansági tényezõ.

Ezt felismerve több szolgáltató társaság fokozza szerepvállalását az IKIM a Hivatal és a MTESZ együttmûködési megállapodásban foglaltak végrehajtása eredményeként létrejött mintegy tíz regionális energiatakarékossági és innovációs központ munkájának fejlesztésében, a - lehetõségektõl függõen szolgáltató- és termékfüggetlen - végfogyasztói szaktanácsadás hazai intézményrendszerének szakmai és pénzügyi támogatásában. A MTESZ kiemelt közhasznú társasággá történõ átalakulása, valamint az egyes regionális energiatakarékossági központok szakmai irányításának megerõsítése lehetõvé teszi az állami és kereskedelmi banki pénzforrások fokozottabb bevonását a finanszírozási háttér bõvítése érdekében. Ehhez a nemzetközi pénzügyi források közül mind az Európai Unió PHARE programja, mind a bilaterális SCORE program kedvezményes lehetõségeket biztosított, s a hazai energiahatékonysági kapacitás-fejlesztés jelentõs támogatása valósult meg a MTESZ a Hivatal és a Zöld-Híd Egyesülés konzorciuma részvételével lezajlott TWINNING program keretében is.

Célunk, hogy a kezdeti állami pénzügyi segítségnyújtás mellett a megfelelõ érdekeltségi viszonyok kialakulását követõen a központok szervezõ, koordináló szereppel bírjanak a régió egészére az energiatakarékosságban, ahol a mûködtetés finanszírozásában meghatározóak a térségi energetikai társaságok, vállalkozások néhol a helyi önkormányzatok.

Az áram- és gázszolgáltatók, valamint a végfogyasztók közötti kapcsolatok alapvetõ továbbfejlõdését - a korábbi idõszak jogi-szabályozási tevékenysége ellenére - azonban csak egy olyan közgazdasági környezet kényszerítheti ki, ahol a szolgáltatók legalapvetõbb (indokolt) költségeit (vagy orientációs jelleggel csak egy részét) tarifálisan megtérítik. A legkisebb költség elve maradéktalanabb érvényesülése érdekében ezért a Hivatal megkezdte annak szakértõi vizsgálatát, hogy a szolgáltatók fogyasztó oldali befolyásolási programjainak pénzügyi támogatása a mindenkori tarifarendszeren keresztül megoldható-e. Az eddigi elõkészítés során körvonalazódott egy - a szolgáltatók által nyilvános feltételrendszer mellett pályázható - ún. DSM-alap létrehozása, amely segítheti az energiatakarékos termékek minõsítését is. A szakértõi munkában a Hivatal az USAID szakmai és pénzügyi segítségét is igénybe veszi.

A kialakítandó új pénzügyi finanszírozási konstrukció szervesen integrálható az 1997-ben sikeresen végrehajtott, s 1998-ban bõvített hitelkerettel mûködõ Energiatakarékossági Hitel Programhoz, amelynek 1999-tõl önállóan, valamennyi - az energiatakarékosságot szolgáló hazai és külföldi - forrás koordinált felhasználását, hatékony összehangolását kell szolgálnia.

A Hivatal elképzelései szerint 1999-ben is tovább folytatódik az Energiatakarékossági Hitel Program keretében az önkormányzati közintézményi alprogram, s további két szakmai program is indul: a közvilágítás-korszerûsítési alprogram, valamint az 1997-98. folyamán már kormányzati-szakmai szinten elõkészített ún. távhõrekonstrukciós alprogram is. Míg az elõbbi közköltség-csökkenést eredményez az önkormányzati szférában, a távhõrekonstrukciós program lehetõséget fog nyújtani a szekunder oldali korszerûsítések végrehajtására is a végfogyasztói teherviselés figyelembevételével.

Az energiatakarékosság, az energiahatékonyság-növelés állami felügyeletének és irányításának tisztázása alapvetõ ahhoz, hogy a már jelenleg is rendelkezésre álló - a legkülönfélébb hazai és nemzetközi pénzügyi forrásokból származó - finanszírozási lehetõségek hatékony és koordinált felhasználása megvalósulhassék.

Ennek érdekében meg kell teremteni, hogy a Hivatal irányító szerepének megerõsítésével a hazai energiatakarékosság és energiahatékonyság-növelés felügyelete mind a pénzügyi-mûszaki koordináció, mind az intézményrendszer vonatkozásában a korábbi évek gyakorlatától eltérõen egyértelmûvé váljék.

Az elmúlt évben az energiainformációk gyûjtése, feldolgozása és értékelése a kialakított és az igényeknek megfelelõen folyamatosan fejlesztett információs rendszer keretében történt. A rendszeresen beérkezõ információk feldolgozását nagyrészt a szakmai osztályoktól elkülönítve, külön szervezeti egység végezte. Az adatok - a szükséges rendszerezésben - személyi számítógépes hálózaton kerültek a szakmai osztályokhoz.

A kialakított lokális hálózat segítségével az osztályok között gyors, megbízható információcsere alakult ki. A szakmai munkát nagy mértékben segíti a központi számítógépre telepített CD adattárak használata.

A MOL Rt. és az MVM Rt. számítóközpontjaival kialakított közvetlen számítógépes kapcsolat segítségével a rendszeresen beérkezõ adatok jelentõs része érkezik elektronikus adatátadás keretében. Az így beérkezõ adatok rendszerezés után azonnal a szakmai osztályok rendelkezésére állnak.

A Hivatal ellenõrzõ tevékenységének elõtérbe helyezése keretében ez év elején az engedélyesek teljes körére kiterjedõ felmérésre került sor. Az adatgyûjtés a tulajdonosi szerkezetre, a fontosabb mûszaki-gazdasági mutatókra, az elõzetes gazdálkodási adatokra vonatkozott.

A Miniszterelnöki Hivatal által koordinált Kormányzati Informatikai Tárcaközi Bizottság által meghatározott irányelvek figyelembevételével kidolgozásra került a számítógépek mûködésével összefüggõ kérdésként a 2000. évvel kapcsolatos szoftverátállítás programja, valamint a kormányzati levelezési rendszer bevezetéséhez szükséges szoftver és hardver fejlesztési koncepció.

A Hivatal egységes belsõ információs rendszerének kialakítása érdekében, az USAID által támogatott projekt keretében, külsõ szerv által összeállított rendszer-tanulmány alapján kialakításra kerül - egyelõre két osztályt érintõen - egy iratkezelõ és feladatkövetõ rendszer. A rendszer kidolgozása részben USAID támogatásával, részben a Hivatal saját beruházásában történt.

A Hivatal a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) részére folyamatosan összeállította és megküldte a magyar energiahordozó-árakra vonatkozó, negyedéves gyakoriságú adatokat, melyek köre az év folyamán bõvült. Az adatok többek között az Ügynökség "Energiahordozók árai és adói" címû kiadványaiban jelennek meg.

IV. EGYÉB INFORMÁCIÓK

Magyarország élen jár a gáz- és villamosenergia-rendszerek szabályozásának és tulajdonosi szerkezetének átalakításában, ezért a Hivatal munkája iránt széleskörû érdeklõdés nyilvánul meg. Az elsõ idõszakban számunkra fontos volt a piacgazdasági környezetben mûködõ szabályozó testületek munkájának, valamint a szabályozási technikák megismerése. Az elmúlt beszámolási idõszakban a hangsúly eltolódott a szabályozási környezet további javítását célzó, az EU elõírásainak megfelelõ gyakorlat megismerésére.

A Hivatal nemzetközi kapcsolatai kiterjednek a nemzetközi szervezetek által szervezett konzultációkra, tanulmányutakra, a szakmai tanácsadó szervekkel folytatott kétoldalú munkakapcsolatokra, a külföldi szakmai érdeklõdõk tájékoztatására, az egyéni meghíváson alapuló konferenciákon való részvételre, a nemzetközi szervezetek részére rendszeresen vagy esetenként átadásra kerülõ információkra, illetve információk átvételére, valamint elõadások tartására, tanulmányok benyújtására.

A kapcsolatok kiépítése során saját erõbõl finanszírozott, illetve a nemzetközi szervezetek, külföldi partnerek által finanszírozott konzultációk mellett a különbözõ nemzetközi segélyprogramok által támogatott kapcsolatfelvételek egyaránt elõfordultak.

A Hivatal az amerikai USAID segélyprogram finanszírozásában amerikai és angol szakértõket vett igénybe. A befektetõi és hatósági szempontokat figyelembe vevõ sokoldalú észrevételeiket munkánk során hasznosítottuk. Az amerikai USAID energetikai programjaiban strukturális változás következett be: az egyes országok közvetlen támogatása helyett a regionális munkára helyezõdött a hangsúly. A regionális együttmûködés fõ területei egyrészt a CENTREL országok energiaipari szereplõi, másrészt a volt szocialista országok utódállamai szabályozó hatóságai. Mindkét csoportban több információ-cserére és munka-találkozóra került sor.

1997. novemberében 16 ország mintegy 100 energetikai szabályozó hatósági vezetõje, illetve szakértõje gyûlt össze Budapesten elismerést nyújtva a helyszínválasztással a hazai energia-szabályozási gyakorlat eredményeinek. Ezen a konferencián a szabályozás több területén együttmûködést határoztak el a résztvevõk. Elsõ lépésként 1998-ban a villamosenergia hatósági engedélyezés és felügyelet közös kérdéseiben, problémáiban irányelvek, kézikönyvek kidolgozására került sor magyar összefogás, irányítás mellett.

A nemzetközi konferenciák sorozatából (pl. Nemzetközi Energia Ügynökség, OECD, UNIPEDE, stb.) azokat preferálta a Hivatal, amelyeken elõtérbe kerültek hatósági szabályozási feladatok, illetõleg amelyeket a gáz- és villamosenergia-ipar átstrukturálódása, az ezzel összefüggõ privatizáció témakörében tartottak. Ezeken a konferenciákon a Hivatal arra törekedett, hogy a nemzetközi befektetõi közvélemény megismerje a hazai szabályozási környezetet, és annak ismeretében vállaljon szerepet a magyar energetikai piacon való részvételben.

A Hivatal a különbözõ országok energetikai szabályozó hatóságaitól - azok gyakorlatának megismerését követõen - egy sor területen vett át hasznosítható és több helyen már bevezetett módszereket, mint például:

témakörökben.

A különbözõ nemzetközi segélyszervezetek (Phare, Know How Found, USAID, TACIS), illetve finanszírozási intézetek (Világbank) több esetben szorgalmazták európai és ázsiai partnereik, kormányaik számára a magyar szabályozási gyakorlat megismerését. Ennek keretében az elmúlt évben szakmai segítséget nyújtottunk több ország (Bulgária, Románia, Csehország, Lengyelország, Ukrajna, Lettország, Litvánia, Észtország, Kirgizisztán, Oroszország, Moldova) energetikai szabályozó testületének, illetve azok megalakulása elõtt az energetikai kormányzatok képviselõinek.

A magyar energiaipari privatizációban potenciálisan érintett befektetõk szinte valamennyien többször felkeresték a Hivatal vezetõit és szakértõit, konzultálva a tervezett szabályozási környezet részleteirõl. Ezen konzultációk során meggyõzõdhettek a Hivatal legtöbb kérdésben kiforrott egyértelmû véleményérõl, amely a szabályozás viszonylagos stabilitását igazolta számukra és egyúttal bebizonyította a Hivatal kellõ szakmai felkészültségét.

A Hivatal fõigazgatója évente beszámol az Országgyûlésnek a Hivatal munkájáról, továbbá folyamatosan ellátja a Kormányt és a Gazdasági Minisztérium érintett szervezeteit a villamos energia-, valamint a földgáz iparra vonatkozó információkkal.

A civil és a szakmai közvélemény tájékoztatása kiemelten fontos társadalmi és politikai kérdés. A gazdasági társaságoknak a számviteli törvény alapján a gazdálkodásukat bemutató, összefoglaló adataikat (mérleg, eredmény-kimutatás) rendszeresen közzé kell tenniük. Ezen kívül a villamosenergia- és a földgáz-iparra, mint közszolgáltatást végzõ, természetes monopolhelyzetben lévõ más, a szakmai tevékenységükkel összefüggõ információkra kiterjedõ adatközlési kötelezettség is vonatkozik. A Hivatal kidolgozta azon közérdekû információk körét, amelyet a társaságok a gazdálkodásukról kötelesek nyilvánosságra hozni.

A Hivatal a kiadott engedélyeket, valamint közérdekû határozatokat az IKIM hivatalos lapjában 1997-98-ban is közzé tette.

A Hivatal a beszámolási idõszakban a fogyasztói érdekképviseleti szerveket az Energetikai Érdekképviseleti Tanács ülésein folyamatosan ellátta mind a fogyasztók érdekeit szolgáló, mind a Hivatal munkáját érintõ információkkal.

Sajtótájékoztatók tartásával, továbbá az elektronikus és írott sajtóban megjelenõ interjúkkal, szakanyagokkal a Hivatal elõsegítette a fogyasztók tájékoztatását.

A Hivatal által alapított Energiafogyasztók Lapjának nyolcadik száma 1998. elsõ felében jelent meg, példányszáma elérte a 150 ezret. A Hivatal a lapot továbbra is a közvélemény tájékoztatás egyik fontos fórumának tekinti.

A Hivatal a fogyasztók tájékoztatása mellett nagy súlyt helyez a szakmai közvélemény megismerésére, illetve a Hivatal munkájának energetikai szakemberekkel történõ megismertetésére. A szolgáltatók, társadalmi és tudományos szervezetek által szervezett konferenciákon, ankétokon a Hivatal vezetõi, szakemberei minden esetben elõadások tartásával vesznek részt.

A Hivatal eddigi mûködése során világossá vált, hogy jövõbeni feladatát csak információs rendszerének az információtechnológia alkalmazásának továbbfejlesztésével tudja ellátni.

A Hivatal 1997. év második felében az informatikai rendszerét továbbfejlesztette és kialakította a Hivatal egységes számítógépes hálózatát, amely alkalmas mind a Miniszterelnöki Hivatal és az IKIM, mind az energetikai társaságok információs rendszerével történõ kapcsolatra.

Az elmúlt években a gáz- és villamosenergia-ipar információs bázisának jelentõs része fokozatosan a Hivatalhoz került. A Hivatal folyamatos információs kapcsolatot tart fenn az energiaipar szereplõivel, az ellenõrzési feladatainak ellátásához nagytömegû információt érkeztet és dolgoz fel.

A kormányzati szervek és a Gazdasági Minisztérium tájékoztatása is megköveteli a teljes energiaszektorra, továbbá a fogyasztói oldalra vonatkozó, a döntés-elõkészítést segítõ információk gyûjtését, feldolgozását, tárolását és továbbítását. A Hivatal kidolgozta az integrált energetikai információs rendszer kialakításának tervét és meghatározta az ennek érdekében megvalósítandó projekteket.

A Hivatal az integrált információs rendszere kiépítése finanszírozása érdekében pályázatot adott be központi informatikai céltámogatás megszerzése érdekében.

A Hivatal az informatikai és távközlési továbbfejlesztési igényét a Miniszterelnöki Hivatal Informatikai Tárcaközi Bizottsága (ITB) felmérése alapján megfogalmazta és az ITB részére megküldte. A Hivatal csatlakozni kíván az államigazgatási szervek egységes információs rendszeréhez.

A Hivatal önálló feladattal és hatáskörrel rendelkezõ országos hatáskörû államigazgatási szerv, amelynek irányítását a Kormány, felügyeletét a Kormány által kijelölt ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter látja el. Mûködési feltételét a 2076/1994.(VIII.6.) Korm. számú határozat állapítja meg.

A Hivatal szervezetének kialakítása az elmúlt években megtörtént. A Hivatal Szervezeti és Mûködési Szabályzatát a Kormány 1075/1994.(VIII.6.) Korm. határozatban fogadta el és a 1122/1996.(XII.17.) számú Korm. határozatban módosította. A Hivatal Szervezeti és Mûködési Szabályzatát a távhõszolgáltatásról szóló törvényben elõírt feladatokkal bõvíteni szükséges, a szabályzat módosítására vonatkozó munka folyamatban van.

A Hivatal a gáz-, villamosenergia- és távhõszolgáltatási törvényekben meghatározott feladatokban, mint elsõfokú hatóság jár el, a másodfokú hatósági jogkört a gazdasági miniszter gyakorolja. Árhatósági jogköre a gazdasági miniszternek van, ezen a területen a Hivatal az árak elõkészítésében, követésében, felülvizsgálatában, áralkalmazások kidolgozásában döntés-elõkészítõ szerepet tölt be.

A közigazgatási tevékenységet jelentõ feladatokat a Hivatal köztisztviselõi látják el. A Hivatal munkái olyan összetett szakértelmet igényelnek, amelyet korábban csak az energiaiparban vagy az energetikai ágazat irányításában részt vevõk szerezhettek. A Hivatal egyes célfeladataihoz külsõ jogi, pénzügyi, gazdasági és mûszaki szakértõket is folyamatosan bevon.

A Hivatal szakembergárdájára az elmúlt években is olyan mennyiségû és minõségû feladatok hárultak, amelyek hatékony elvégzése a szakma legjobbjait igényli. A Hivatal feladatai folyamatosan bõvülnek - többek között az EU jogharmonizációs faladattal -, a köztisztviselõi állomány egyre leterheltebb lesz.

A Hivatal költségvetési támogatással nem rendelkezik, a mûködési költségeit eljárási díjbevételekbõl biztosította, amelyet IKIM-PM együttes rendelet szabályoz. A Hivatal mûködési feltételei biztosítottak.

A Hivatal autonomitása - a befektetõk, a Világbank és a Nemzetközi Energia Ügynökség véleménye szerint - több vonatkozásban fejlesztésre szorul.

V. JÖVÕBENI FELADATOK

A Kormány programjával összhangban a Hivatal fokozott súlyt helyez a hatékony költség-ellenõrzési rendszer és átlátható ármódosítási mechanizmus kidolgozására és bevezetésére, valamint az energiatakarékosságra, a gazdasági és környezetvédelmi fejlesztésekre ösztönzõ tarifarendszer kialakítására. A Hivatal e feladatok ellátására már részben felkészült, a tarifarendszer korszerûsítésével összefüggõ munkák folyamatban vannak, a végleges javaslat elkészítése 1998. év végéig megtörténik. A költségellenõrzési rendszer továbbfejlesztése folyamatban van, összhangban az eddig végzett, az engedélyesek gazdasági tevékenységének ellenõrzésére vonatkozó munkával. E munka során kiemelt szerepet kap a költségcsökkentési lehetõségek vizsgálata.

Az engedélyezéssel kapcsolatos tevékenység a jövõben benyújtásra kerülõ erõmû létesítési és mûködési engedélykérelmek, illetve a már kiadott engedélyekre vonatkozó módosítási igények elbírálására terjed ki. Fel kell készülni a projektfinanszírozás keretében létesülõ erõmûvek újszerû engedélyezési kérdéseinek megoldására, a tõzsdére került társaságok részvénycsomagjai esetében a jelentõs részvényátruházás - Hivatal számára törvény által elõírt - jóváhagyási kötelezettsége gyakorlására.

Nagy hangsúlyt kell helyezni a kiadásra került engedélyekben elõírtak végrehajtásának, illetve betartásának folyamatos ellenõrzését célzó munkákra. A Hivatal engedélyezési gyakorlatában különös figyelmet kell fordítani a mûködõ és a jövõben létesülõ erõmûvekre vonatkozó hatályos és várható szennyezõ anyag-kibocsátási normákra, a környezetvédelmi hatóságok határozataiban elõírtakra, a környezetvédelmi elõírások érvényesítésére mind az engedélyezés, mind az ellenõrzés folyamatában. Az ellenõrzés munkafázisainak kialakítása, a felülvizsgálatok információigényének összeállítása, a lebonyolítás ügymenetének meghatározása megtörtént.

A Hivatal a már kiadott és a jövõben kiadásra kerülõ irányelvei, közérdekû határozatai révén igyekszik biztosítani az energiaszolgáltatás színvonalának folyamatos emelését (pl. fogyasztói elégedettség-vizsgálatok, üzemzavar értékelések). Egy éve folyik a szolgáltatási színvonal- mérési, viszonyítási módszereinek, illetve az ún. garantált szolgáltatások rendszerének kialakítása.

A Hivatal feladatköre a távhõszolgáltatásról szóló törvényben foglaltak alapján jelentõs mértékben bõvült. Ki kell alakítani az engedélyezés mechanizmusát, meg kell határozni az engedélyek tartalmát és az engedélykérelmek elbírálása után ki kell adni a mûködési engedélyeket. A késõbbiekben meg kell szervezni - a villamosenergia- és földgáz-engedélyezés során kialakult gyakorlattal összhangban - az engedélyesek tevékenységének folyamatos ellenõrzését.

A Hivatalnak fel kell készülnie a 2000. illetve 2001. év utáni idõszak árszabályozási kereteinek kialakítására, figyelembe véve az EU csatlakozás által támasztott követelményeket. Az 1997. január 1-jén kihagyott, de indokolt és eddig még figyelembe nem vett árképzõ elemeket fokozatosan be kell építeni az energiaárakba (biztosítás, rekultiváció stb.). Az árhatósági döntéseknek megfelelõ árelõkészítõ, elemzõ munka kereteit folyamatosan korszerûsíteni kell. A jogszabályi keretek és a konkrét árhatósági gyakorlat folyamatos harmonizálására is sort kell keríteni.

A rövidtávú problémamegoldás (kezelés) terhei, a szinte folyamatossá váló árelõkészítés és a középtávú ármechanizmusok rendszerszerû mûködtetése mellett mind ez ideig csak kevés energia jutott a 2000. év utáni árszabályozási jövõkép megfogalmazására. Ennek a tevékenységnek az idõ elõrehaladtával egyre nagyobb hangsúlyt kell kapnia, hiszen egyrészt a meghirdetett árszabályozási mechanizmusok csak 2000. (villamos energia), illetve 2001. (földgáz) végéig érvényesek, másrészt az ország EU csatlakozása új kihívást jelent nemcsak az érintett társaságok, hanem a hatósági szabályozás (s kiemelten az árszabályozás) számára is. Az árszabályozásnak a jövõre történõ felkészítését természetesen nem lehet elszakítani az iparági struktúra és a mûködési modell jövõbeli alakulásának (alakításának) kérdéseitõl, ugyanakkor arra sem lehet számítani, hogy az ezt célzó gondolkodási folyamat rövidebb távon letisztult eredményeket fog hozni. Ennek megfelelõen ma még inkább csak a jövõbeni árszabályozás alapelvei fogalmazhatók meg, a részletek kimunkálásához még hosszú utat kell megjárni.

Az alapelvek a következõk:

A Hivatal fogyasztóvédelmi tevékenységének eredményes ellátása az Energetikai Érdekképviseleti Tanács fokozott bevonásával a jövõben is kiemelt feladat.

Fontosnak tartjuk, hogy a Hivatal a fentieken túlmenõen a jelenleg funkcionáló társadalmi fogyasztóvédelmi szervezetekkel olyan további együttmûködést alakítson ki, amely alkalmas arra, hogy ezen szervezetek infrastrukturális hátterét igénybe véve még több, független információhoz jussunk a fogyasztó-szolgáltató viszony részleteirõl, ezzel is segítve ellenõrzõ tevékenységünk hatékony elvégzését.

Az ország EU csatlakozási elõkészületeinek megfelelõen alkalmazkodni kell a fogyasztóvédelmi tevékenységnek is az európai normákhoz. Ezért fontos az EU direktívák erre vonatkozó részeinek megismerése és a magyar viszonyoknak megfelelõ adaptálási munka megkezdése.

A jövõben tovább kell folytatni az energiatakarékosság jelenleginél hatékonyabb eszközrendszerének kialakítását. Az energiatakarékosságot elõsegítõ, azt preferáló ösztönzõ rendszer kialakítása, az energiatakarékos készülékek minõsítési rendszerének kidolgozása és minél hamarabb történõ bevezetése, az energiafelhasználás hatékonyabbá tételének elengedhetetlen feltétele. Olyan további intézkedések meghozatalát, szabályozások kiadását szükséges kezdeményezni, melyek ösztönzik a fogyasztókat a megújuló energiahordozók felhasználására. A Hivatal célja minél több - köztük külföldi - pénzeszköz felkutatása és a program finanszírozásába történõ integrálása. Ennek érdekében a már kialakult kapcsolatokat - különös tekintettel egyes fejlett piacgazdasági államok kormányainak, illetve nemzetközi szervezetek segélyprogramjaira - tovább kell fejleszteni, és az energiatakarékosság jogi szabályozása érdekében konkrét javaslatokat, elõterjesztéseket kell kidolgozni.

Az energiafogyasztók gyakoribb és szakszerû tájékoztatásával a bizalom növelhetõ a Hivatal iránt, s megelõzhetõ, hogy a szabályozással, az áremelésekkel, a tarifarendszerekkel kapcsolatban pontatlan információk kerüljenek nyilvánosságra.

Szükséges az informatikai fejlesztési stratégiával összhangban az adatgyûjtés, -feldolgozás,-elemzés számítógépes hátterét biztosító mûszaki fejlesztési tevékenység fokozása, a megfelelõ eszközök és szoftverek mûködtetése.

1. ábra

Energetikai Titkárság
Érdekképviseleti FÕIGAZGATÓ
Tanács Belsõellenõr

FOGYASZTOVÉDELMI ÉS ENERGIASZOLGÁLTATÁSI GAZDASÁGI OSZTÁLY-
ENERGIAGAZDASÁGI IGAZGATÓ IGAZGATÓ VEZETÕ
IGAZGATÓ

FOGYASZTÓVÉDELMI ÉS ENERGIASZOLGÁL- GAZDASÁGI JOGI ÉS
ENERGIAGAZDASÁGI TATÁSI FÕOSZTÁLY IGAZGATÁSI
FÕOSZTÁLY FÕOSZTÁLY OSZTÁLY

Gázengedélyezési
Ár- és Gazdasági és Felügyeleti Pénzügyi
Elemzõ Osztály Osztály Osztály

Villamos Energia
Fogyasztóvédelmi Engedélyezési és Számviteli
Osztály Felügyeleti Osztály Osztály

Távhõ Engedélyezési
Energiatakarékossági és Felügyeleti Osztály
Osztály
Energiainformációs
Osztály

2. ábra

3. ábra

1.táblázat

3. táblázat

4. táblázat

5. táblázat

6. táblázat

Közcélú villamosmû és hõtermelõ létesítménye (fûtõmûve) által értékesített gõz és melegített víz árai (díjai)
(Tarifa-szerkezet)