1. §

(1) A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) a 262. §-t követõen az alábbi 262/A. §-sal egészül ki:

"262/A. § A jogerõs ítélet ellen a Legfelsõbb Bíróság határozata alapján a XXIV. Fejezetben meghatározottak szerint perújításnak van helye, ha az Alkotmánybíróság az alkotmányellenessé nyilvánított jogszabálynak a konkrét esetben történõ alkalmazhatósága visszamenõleges kizárásával ad helyt alkotmányjogi panasznak."

(2) A Pp. 266. §-a az alábbi (4) bekezdéssel egészül ki:

"(4) A 262/A. § alapján elõterjesztett perújítási kérelem esetében a perújítás a törvény erejénél fogva megengedett, arról a bíróságnak külön határozatot hoznia nem kell."

(3) A Pp. az alábbi XXIV. Fejezettel (360-363.§) egészül ki:

"XXIV. Fejezet

Alkotmányjogi panasz alapján alkotmányellenessé nyilvánított jogszabály konkrét esetben történõ alkalmazhatóságának visszamenõleges kizárására irányuló eljárás

360.§ Ha az Alkotmánybíróság az alkotmányellenessé nyilvánított jogszabálynak a konkrét esetben történõ alkalmazhatósága visszamenõleges kizárásával ad helyt alkotmányjogi panasznak, az alkotmányjogi panasz orvoslásának eljárási eszközét - az Alkotmánybíróság határozata alapján és a vonatkozó eljárási szabályok megfelelõ alkalmazásával - a Legfelsõbb Bíróság állapítja meg.

361.§ A Legfelsõbb Bíróság az alkotmányjogi panasz orvoslása érdekében az alábbiak szerint határoz:

a) ha az Alkotmánybíróság anyagi jogszabályt vagy rendelkezést semmisített meg, és az ügyben kizárólag per (vagy nemperes eljárás) volt folyamatban, értesíti a panasz indítványozóját, hogy harminc napon belül perújítási kérelmet terjeszthet elõ a perben eljárt elsõfokú bíróságnál;

b) ha az Alkotmánybíróság eljárási jogszabályt vagy rendelkezést semmisített meg, megállapítja az Alkotmánybíróság határozatából következõ eljárási jog gyakorolhatóságát a vonatkozó eljárási szabályok megfelelõ alkalmazásával, s szükség esetén az eljárás azon szakaszának újbóli lefolytatását rendeli el az azt befejezõ határozat egyidejû hatályon kívül helyezésével, melynek kimenetelére az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása hatással lehetett.

362.§ (1) Az eljárás az indítványozó - az Alkotmánybíróság határozatának részére történõ kézbesítésétõl számított harminc napon belül elõterjeszthetõ - kérelmére indul. A Legfelsõbb Bíróság nemperes eljárásban határoz.

(2) A Legfelsõbb Bíróság indokolt esetben az alkotmányjogi panasz indítványozóját illetve az Alkotmánybíróság határozatában megjelölt ügyben lefolytatott eljárásban részt vevõ ellenérdekû felet meghallgatja. A szabályszerûen megidézettek vagy valamelyikük elmaradása az ügy elintézését nem gátolja.

(3) A Legfelsõbb Bíróság határozata ellen jogorvoslatnak nincs helye.

363.§ Ha e Fejezet másként nem rendelkezik, eljárása során a Legfelsõbb Bíróság az általános szabályok megfelelõ alkalmazásával jár el."

(4) A Pp. 395.§-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) Felhatalmazást kap az igazságügy-miniszter, hogy a bírósági ügyvitel és a statisztikai adatszolgáltatás rendjét - az Országos Igazságszolgáltatási Tanáccsal egyetértésben - rendeletben állapítsa meg."

Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény az alábbi 71/A.§-sal egészül ki:

"71/A.§ (1) Ha az Alkotmánybíróság az alkotmányellenessé nyilvánított jogszabálynak a konkrét esetben történõ alkalmazhatósága visszamenõleges kizárásával ad helyt alkotmányjogi panasznak, és az ügyben az államigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatának nincs helye, a felettes államigazgatási szerv az államigazgatási szerv határozatát megváltoztatja, illetve megsemmisíti, és szükség esetén az ügyben eljárt államigazgatási szervet új eljárásra utasítja. A 71. § (2) bekezdésének b)-c) pontjai ebben az esetben nem alkalmazhatóak. Ha az ügyben eljárt szervnek nincs felettes szerve, a 4. § (5) bekezdése megfelelõ alkalmazásának van helye.

(2) A felettes államigazgatási szerv az indítványozó - az Alkotmánybíróság határozatának részére történõ kézbesítésétõl számított harminc napon belül elõterjeszthetõ - kérelmére jár el."

A büntetõeljárásról szóló 1973. évi I. törvény a következõ 404/A.§-sal egészül ki:

"404/A.§ Felhatalmazást kap az igazságügy-miniszter, hogy a bírósági ügyvitel és a statisztikai adatszolgáltatás rendjét - az Országos Igazságszolgáltatási Tanáccsal egyetértésben - rendeletben állapítsa meg."

Az illetékekrõl szóló 1990. évi XCIII. törvény 57. §-ának (1) bekezdése az alábbi n) ponttal egészül ki:

(Illetékmentes a polgári ügyekben:)

"n) a perújítás, ha arra alkotmányjogi panasz orvoslása érdekében (Pp. XXIV. Fejezet) kerül sor."

E törvény a kihirdetését követõ hónap elsõ napján lép hatályba. Rendelkezéseit az Alkotmánybíróság által a hatálybalépés után elbírált (befejezett) alkotmányjogi panasz alapján indult ügyekben kell alkalmazni.

Az Alkotmánybíróság 23/1998. (VI. 9.) AB határozatában kimondta: "az Országgyûlés alkotmányellenes mulasztást követett el azzal, hogy a büntetõeljáráson kívüli eljárásokban nem szabályozta az Alkotmánybíróság által alkotmányellenessé nyilvánított jogszabálynak a konkrét esetben történõ alkalmazhatósága kizárásának eljárásjogi következményeit. Ezért az Alkotmánybíróság felhívja az Országgyûlést, hogy erre vonatkozó jogalkotási feladatának 1998. december 31. napjáig tegyen eleget."

Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (Abtv.) 48. §-ának (1) bekezdése szerint az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetõségeit már kimerítette, illetõleg más jogorvoslati lehetõség nincs számára biztosítva.

Az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy az "alkotmányjogi panasz jogorvoslat. Ez következik egyrészt abból, hogy a törvény a jogintézményt panasznak nevezi, másrészt, hogy azt az egyéb jogorvoslati lehetõségek kimerítése után vagy más jogorvoslati lehetõség hiányában, vagyis további, illetõleg végsõ jogorvoslatként biztosítja a jogosult számára. Minden jogorvoslat lényegi, immanens eleme a jogorvoslás lehetõsége, vagyis a jogorvoslat fogalmilag és szubsztanciálisan tartalmazza a jogsérelem orvosolhatóságát. Az alkotmányjogi panasz elõterjesztõjének alanyi joga van arra, hogy az Alkotmánybíróság konkrét ügyében eljárjon és határozatot hozzon. E jogorvoslathoz való alanyi jogosultság ugyanakkor nem minõsül általános jogorvoslatnak, mert az csak kivételesen, a jogerõ beállta után, továbbá alkotmányellenes jogszabály alkalmazása esetén vehetõ igénybe, az Alkotmánybíróság jogköre pedig csak az alkotmányt sértõ jogszabály megsemmisítésére terjed ki, továbbá annak kimondására, hogy az alkotmányellenes jogszabály a panaszos konkrét ügyében nem alkalmazható." [57/1991. (XI. 8.) AB hat., 23/1998. (VI. 9.) AB hat.].

Az Alkotmánybíróság határozatában utalt arra is, hogy eddigi gyakorlatában az adott ügy sajátosságaihoz igazodó orvoslást nyújtotta, s kifejtette, hogy mindaddig, amíg a törvényalkotó a megfelelõ eljárásjogi módozatokat nem szabályozza, az orvoslás módját maga az Alkotmánybíróság határozza meg.

Az Alkotmánybíróság az alkotmányellenesség megszüntetésének módjáról a következõket rögzítette: "A törvényhozó szabadságában áll - és egyben felelõssége is - annak meghatározása, hogy milyen módon, milyen eljárási szabályok és garanciák megalkotásával biztosítja a büntetõeljáráson kívüli bírósági eljárásban alkalmazott, majd az Alkotmánybíróság határozatával alkotmányellenessé nyilvánított jogszabálynak a konkrét esetben történõ alkalmazhatósága kizárását. Az Alkotmánybíróság többször felhívott 1991. évi határozata óta e tárgykörben már történtek kodifikációs kísérletek. Ennek során az Alkotmánybíróság és a Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága - a törvényalkotóhoz is eljuttatott - következõ együttes állásfoglalást alakította ki és fogalmazta meg: A megfelelõ eljárásjogokban rendelkezni kell arról, hogy megalapozott alkotmányjogi panasz esetében az Alkotmánybíróság határozata következtében a félnek az eljárás újrafelvételére van alanyi joga. Az új eljárásban az alkotmányellenes jogszabályt nem, vagy részbeni alkotmányellenessége esetén csak alkotmányos tartalma szerint lehet alkalmazni." [23/1998. (VI. 9.) AB határozat]

Az Alkotmánybíróság az Abtv. alapján elbírálja az alkotmányjogi panaszt. Ennek során értékeli az adott jogszabály alkotmányosságát (hasonlóan, mint ezt az utólagos - absztrakt - normakontroll esetében), illetve egyedileg vizsgálja az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdésében foglalt feltételeket (jogorvoslatok kimerítése, határidõ), a panaszos sérelme és az alkotmányellenesség okozati összefüggését, végül a visszamenõleges megsemmisítést megalapozó különösen fontos érdek fennforgását. A javaslatnak ezen túlmenõen, ilyen tartalmú alkotmánybírósági határozat tükrében kell konkretizálnia az orvoslás módját.

Az Abtv. 48. §-a szerint az alkotmányjogi panasz elõterjeszthetõségének feltétele, hogy a jogsérelem alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következzék be. A jogalkalmazói eljárás természete többféle lehet: közigazgatási, bírósági vagy egyéb (pl. szakmai kamara fegyelmi eljárása). Tekintettel arra, hogy az Alkotmány 57. §-ának (1) bekezdése biztosítja a bírósághoz fordulás jogát, továbbá az 50.§ (2) bekezdése szerint a bíróság ellenõrzi a közigazgatási határozatok törvényességét, a bírói út nyitott a közigazgatási határozatokkal szemben, továbbá bármely szervezetnek jogokat, kötelességeket megállapító döntése ellenében, azaz a jogorvoslatok kötelezõ kimerítése azzal jár, hogy az ügyben bíróságnak is döntést kellett hoznia. Kivételt képeznek azok a közigazgatási határozatok, melyekben a bírói felülvizsgálatot az Áe. (72. § (4) bek.) vagy más törvény kizárja. A javaslatnak ezért jogerõs bírósági vagy törvény alapján bíróság elõtt meg nem támadható közigazgatási döntések ellenében kell megnyitnia az orvoslás útját.

Az alkotmányellenes jogszabály elvileg bármilyen jellegû lehet. Ha anyagi jogszabály alkotmányellenességét mondja ki az Alkotmánybíróság, akkor általában a teljes eljárás újbóli lefolytatása indokolt, mivel a megváltozott jogi helyzet esetleg más tartalmú eljárást (bizonyítást), s ennek megfelelõ új döntést kíván. Az új eljárás a per, vagy - ha volt ilyen - az azt megelõzõ (pl. közigazgatási) eljárás. Lehetséges, hogy adott ügyben a bírósághoz

fordulás akadályát kell elhárítani. Ha eljárásjogi szabály alkotmányellenes, akkor gyakran elegendõ lehet egy adott eljárási fázis megismétlése vagy megnyitása (pl. korábban nem létezõ fellebbezési jog megadása).

Mivel az alkotmányellenes jogszabály jellegében többféle lehet, s ez az adekvát orvoslás lehetséges módozatainak sokrétûségét vonja maga után, az alkotmányellenes jogszabály alkalmazásának visszamenõleges megtiltásából következõ eljárási kényszer teljesen egységes (egyetlen típusú) eljárásjogi formában nem kezelhetõ.

Az Alkotmánybíróság azáltal, hogy a törvényalkotó mulasztásos alkotmányellenességét kimondta, kifejezte azt, hogy az Abtv. tükrében nem tartja megfelelõnek azt az eddig alkalmazott megoldást, hogy õ maga egyedileg határozza meg az orvoslás módját. Mivel ennek adekvát formája többféle lehet, így az normatíve, a törvényben általánosan, illetve a Pp. minden egyes eljárásjogi intézményénél elhelyezve nem határozható meg. Ezért szükséges egy olyan fórum, amely konkretizálja az orvoslás módját. Amennyiben egy ügyben jogerõs bírósági ítélet született az alkotmányjogi panaszt megelõzõen, az orvoslás módját megállapító fórum csak bíróság lehet, mivel ez oldhatja fel a korábbi bírói határozatok kötõerejét, és ez hívhatja fel az eljárt bíróságot új eljárásra. E hatáskört a Legfelsõbb Bírósághoz indokolt telepíteni.

A Legfelsõbb Bíróság eljárását, határozatának lehetséges tartalmát illetõen a javaslat két követelményt tart szem elõtt:

- az orvosláshoz való jog az Alkotmánybíróság határozatából fakad, amely az orvoslási mód tekintetében is szükségszerûséget szül; a bíróság csupán megállapítja ennek adekvát eljárásjogi formáját, errõl tájékoztatja a panaszost;

- a bíróság jogot nem alkothat, csak alkalmazhat, ezért a jogorvoslatot a hatályos jog eszközkészletébõl merítve határozhatja meg, melynek részletszabályai irányadók (ha tehát például az alkotmányellenesség a perorvoslat hiánya egy elsõfokú bírói döntés ellenében, akkor a megfelelõ orvoslás a fellebbezés, melynek részletszabályaira a Pp. fellebbezési szabályai alkalmazandók).

Az alkotmányjogi panasz orvoslásának módját azokban az esetekben, ha a panaszos ügyét korábban polgári perben tárgyalták, a Legfelsõbb Bíróság egy sui generis eljárásban határozza meg (Pp. XXIV. Fejezet). A Legfelsõbb Bíróság a panaszos kérelme alapján jár el, s az alábbi határozatokat hozhatja:

- anyagi jogszabály vagy rendelkezés alkotmányellenességének megállapítása esetében új eljárást tesz lehetõvé: értesíti a panaszost, hogy a perben eljárt elsõfokú bíróságnál perújítást kezdeményezhet. Így a per tényleges újratárgyalása a panaszos ilyen irányú kérelméhez kötött. Az eljáró bíróságnak a perújítást külön engedélyeznie nem kell;

- eljárási jogszabály vagy rendelkezés alkotmányellenességének megállapítása esetében a korábban hiányzó eljárási jog gyakorolhatóságát állapítja meg, s amennyiben szükséges, az eljárás azon fázisának megismétlését rendeli el - az ezt lezáró határozat egyidejû hatályon kívül helyezésével -, amelynek eredményére az alkotmányellenes szabály alkalmazása hatással lehetett.

A Legfelsõbb Bíróság nemperes eljárásban határoz. Indokolt esetben a panasz indítványozóját, illetve az ellenérdekû felet meghallgatja. A Legfelsõbb Bíróság határozata ellen jogorvoslatnak nincs helye. Egyebekben az eljárásra az általános szabályok megfelelõen irányadók.

A javaslat a Pp. perújítási szabályokat tartalmazó fejezetét is kiegészíti a perújítás fentebb említett új típusával, egyúttal kimondja, hogy ilyen esetekben a bíróságnak a perújítás engedélyezése tárgyában külön határozatot nem kell hoznia.

Ha az alkotmánysértés a bírói út elzárásában nyilvánult meg, a jogszabály megsemmisítésével az megnyílik; korábban hozott, hatályon kívül helyezendõ határozatok nincsenek, így a Legfelsõbb Bíróság intézkedése szükségtelen, a panaszos igényét az elévülési idõn belül érvényesítheti.

Ha a panaszos ügyében olyan államigazgatási eljárást folytattak le, melynek bírósági felülvizsgálatát törvény kizárja, akkor az Áe. 71. §-a szerinti felügyeleti intézkedéssel lehet a panaszt orvosolni. Az államigazgatási eljárás általános szabályai között a felügyeleti

intézkedés elrendelésének új, kötelezõ esetkörét teremti meg a javaslat azon ügyekre nézve, ahol a közigazgatási döntés bírói felülvizsgálata kizárt, és az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasznak helyt adott. A felettes szerv a panaszos kérelmére jár el. Ezekben az esetekben a felügyeleti intézkedés elrendelhetõségének az Áe. 71.§ (2) bekezdésének b)-c) pontjaiban meghatározott korlátai nem érvényesülhetnek, mivel azok a panasz orvoslását megakadályoznák. Ha nincs olyan felettes szerv, amelyik intézkedhetne, a panaszos kérelmére a bíróság kötelezi az eljárt szervet új eljárásra és új döntés meghozatalára, az Áe. 4. § (5) bekezdésében meghatározott eljárás szerint.

a 3-5. §-hoz

A javaslat felhatalmazó rendelkezéseket iktat be a Polgári perrendtartásba és a büntetõeljárásról szóló 1973. évi I. törvénybe, mely alapján az igazságügy-miniszter - az Országos Igazságszolgáltatási Tanáccsal egyetértésben - rendeletben kiadhatja a bírósági ügyvitel és a statisztikai adatszolgáltatás szabályait. Ez azért szükséges, mert a tárgy jelentõségénél fogva jogszabállyal történõ rendezést igényel. A felhatalmazást korábban a bíróságokról szóló törvény tartalmazta (1972. évi IV. törvény 51.§ (2) bekezdés), azonban indokoltabb az eljárásjogi kódexekben való elhelyezés.

Az 5. § a javaslat hatálybalépésérõl úgy rendelkezik, hogy az új szabályokat azokban az ügyekben kell alkalmazni, amelyekben az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz tárgyában a javaslat hatálybalépése után hozza meg határozatát.