MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

T/548. számú
törvényjavaslat

a temetõkrõl és a temetkezésrõl

Budapest, 1998. december

Az Országgyûlés az elhunytak emlékének méltó megõrzése és ápolása, a temetkezés kegyeleti és közegészségügyi rendeltetésének érvényesítése, valamint a temetõ és temetkezési kultúra fejlesztése érdekében a következõ törvényt alkotja:

1. § (1) Az eltemetés tisztessége és méltósága mindenkit megillet az elhunyt személyére, vallási, illetõleg lelkiismereti meggyõzõdésére, valamely faji csoporthoz tartozására, nemzeti-nemzetiségi hovatartozására, a halál okára vagy bármely más megkülönböztetésre tekintet nélkül.

(2) A végsõ nyughely megválasztásában és a temetés lebonyolításában az abban közremûködõk és az eltemettetõk, az elhunyt életében tett rendelkezésére figyelemmel kötelesek együttmûködni.

(3) A nemzet köztiszteletben álló, közmegbecsülését bíró halottainak nyughelye elõtt a tiszteletadás joga mindenkit megillet.

(4) Az egyházi temetés az egyházak hitéleti tevékenységének, vallási szokásainak tiszteletben tartásával történik.

2. § (1) E törvény határozza meg a temetõkkel, a temetkezési emlékhelyekkel és a temetkezési tevékenység ellátásával összefüggõ feladatokat, jogokat és kötelezettségeket.

(2) A törvény rendelkezéseit alkalmazni kell

a) azoknak az egyházaknak, felekezeteknek és vallási közösségeknek (a továbbiakban együtt: egyház), települési önkormányzatoknak, gazdálkodó szervezeteknek (Ptk. 685.§ c) pont), alapítványoknak, amelyek tulajdonában, kezelésében, fenntartásában, üzemeltetésében mûködõ vagy lezárt temetõ, illetõleg temetkezési emlékhely vagy halotthamvasztó van;

b) a temetõ és temetkezési emlékhely fenntartását, üzemeltetését, valamint temetkezési szolgáltatási tevékenységet végzõ természetes és jogi személyeknek, illetõleg annak, akire nézve e tevékenységek során jogok és kötelezettségek keletkeznek.

(3) A törvény rendelkezéseit a mûemlékvédelem alatt álló temetõk, temetkezési emlékhelyek és temetési helyek tekintetében a mûemlékvédelemrõl szóló törvénnyel összhangban kell alkalmazni.

(4) A halvaszületett és elvetélt magzatok, csonkolt testrészek, emberi szervek, szervmaradványok eltemetésével összefüggésben - ha jogszabály másként nem rendelkezik - e törvényben foglaltakat kell alkalmazni.

3. § E törvény alkalmazásában

a) temetõ: a település igazgatási területén belüli, beépítésre szánt, építési használata szerinti zöldfelületi jellegû különleges terület, amely kegyeleti célokat szolgál, közegészségügyi rendeltetésû, idõben és térben korlátozottan vehetõ igénybe, és amelyet az elhunytak eltemetésére, a hamvak elhelyezésére létesítettek és használnak;

b) köztemetõ: az önkormányzat tulajdonában lévõ temetõ, illetõleg a temetõnek az a része, amelyben az önkormányzat a köztemetõ fenntartására vonatkozó kötelezettségét teljesíti;

c) temetkezési emlékhely: a temetõn kívül, különösen templomban, altemplomban, templomkertben, történeti kertben, urna-csarnokházban vagy más építményben és területen lévõ, az elhunytak eltemetésére, urnák elhelyezésére és hamvak szétszórására szolgál;

d) kegyeleti emlékhely: elhunytak emlékének megjelölésére és megõrzésére létesített építmény, emlékmû, emlékjel, épületen elhelyezett emléktábla;

e) temetési hely: a temetõben vagy a temetkezési emlékhelyen létesített sírhely, sírbolt, urnafülke, urnasírhely, urnasírbolt, valamint a hamvasztóüzemi építmény területén, ingatlanán létesített urnafülke, urnasírhely. A temetési helyek egyes formái, a temetés módja, továbbá a földben vagy építményben történõ elhelyezkedése alapján különböznek egymástól;

f) nemzeti sírkert (nemzeti panteon): a mûemléki védelem alatt álló és a Nemzeti Kegyeleti Bizottság által annak minõsített temetõ, hõsi temetõ, hõsi temetési hely, továbbá temetkezési emlékhely, kegyeleti emlékhely, temetési helyek összessége;

g) hõsi temetõ, hõsi temetési hely: háborúban elesett vagy békeidõben alkotmányos kötelezettség teljesítése közben elesett katonák eltemetésére, hamvaik elhelyezésére szolgáló temetõ (temetõrész), temetési hely;

h) kegyeleti közszolgáltatás: a köztemetõ fenntartását, továbbá üzemeltetését és a temetkezési szolgáltatást is magába foglaló egyéni és közösségi kegyeleti célú, az elhunyt emlékének megõrzésére irányuló önkormányzati tevékenységek összessége.

4. § (1) A temetõ tulajdonosa az állam, a települési önkormányzat, az egyház, gazdálkodó szervezet (Ptk. 685.§ c) pontja) és alapítvány lehet.

(2) Azon a településen, ahol nincs önkormányzati tulajdonú temetõ, gazdálkodó szervezet vagy alapítvány a temetõ tulajdonjogát akkor szerezheti meg, ha a temetõtulajdonban legalább 51 %-os önkormányzati tulajdonrész van. Az önkormányzati tulajdonrész a mûködés során sem csökkenthetõ.

5. § (1) A temetõ fenntartója a temetõ tulajdonosa, illetve az, aki kezelõi joggal rendelkezik.

(2) Az állami tulajdonban lévõ temetõ kezelõjét az e törvényben és a végrehajtására kiadott kormányrendeletben meghatározott jogok és kötelezettségek a tulajdonossal megegyezõen illetik meg, illetve terhelik.

(3) Köztemetõ fenntartója a települési önkormányzat, fõvárosban a fõvárosi önkormányzat. A temetõ fenntartásáról a települési önkormányzatok társulás, illetõleg együttmûködés útján is gondoskodhatnak.

6. § (1) A temetõ tulajdonosának feladata a temetõ tárgyi és infrastrukturális létesítményeinek, zöldfelületeinek, valamint sírhelytábláinak megépítése, illetõleg kialakítása.

(2) A temetõ tulajdonosa - ha nemzetközi szerzõdés másként nem rendelkezik - köteles a temetõ fenntartásáról, továbbá üzemeltetésérõl gondoskodni. E feladatait saját maga, illetve - szerzõdés alapján - gazdálkodó szervezet útján is elláthatja.

(3) A temetõ tulajdonosa a temetõ használatának rendjérõl temetõ szabályzatot készít.

7. § (1) Ha a köztemetõ fenntartásával és üzemeltetésével összefüggõ feladatokat az önkormányzat a kegyeleti közszolgáltatási szerzõdés útján látja el, a köztemetõ felügyelete a temetõ fekvése szerint illetékes jegyzõ, fõvárosban a fõjegyzõ hatáskörébe tartozik.

(2) A jegyzõ az (1) bekezdésben meghatározott jogkörében

a) ellenõrzi a szerzõdésben foglaltak maradéktalan teljesítését,

b) felhív a törvényben, a szerzõdésben és a szabályzatban foglalt rendelkezések betartására,

c) kezdeményezheti a szerzõdés felmondását,

d) szabálysértési eljárást folytathat le.

(3) A jegyzõ az ellenõrzés során a temetõben vezetett nyilvántartásokba betekinthet, továbbá vizsgálhatja a temetõben szolgáltatást végzõk jogosultságát.

8. § (1) A temetõ beépítési elõírásait a helyi építési szabályzatban és szabályozási tervben kell meghatározni.

(2) A temetõ és a temetkezési emlékhely építményei, közmûvei, egyéb infrastrukturális létesítményei építéséhez, létesítéséhez, bõvítéséhez, továbbá a kegyeleti emlékhely létesítéséhez - a temetési hely kivételével - külön jogszabályban elõírtak szerint a tulajdonosnak engedélyt kell kérnie. Az építési engedélyezési eljárás során a közegészségügyi, a mûemléki, a környezetvédelmi, a közlekedésügyi, a vízügyi, a tûzvédelmi és energetikai szakhatóságok mûködnek közre. Védett természeti területen elhelyezkedõ temetõ esetén a természetvédelmi szakhatóság közremûködése is szükséges.

(3) A köztemetõ létesítésérõl, bõvítésérõl, lezárásáról és megszüntetésérõl a települési önkormányzat (a fõvárosban a fõvárosi önkormányzat) gondoskodik.

9. § A temetõ létesítése során a temetõtulajdonos

a) utat,

b) ravatalozót,

c) a halottak ideiglenes elhelyezésére szolgáló tárolót és hûtõt,

d) boncolóhelyiség-csoportot,

e) a temetõ bekerítését vagy élõ sövénnyel való lehatárolását,

f) vízvételi lehetõséget, illemhelyet,

g) a temetõ területének - rendeltetésének és a hely jellegének megfelelõ - parkosítását, az utak sorfásítását,

h) hulladéktárolót

a kormányrendeletben meghatározottak szerint köteles biztosítani.

10. § (1) Ha a temetõ, temetõrész, sírhelytábla, temetési hely betelt, azt a temetõ fenntartója jogosult lezárni és ott a további temetkezést megtiltani.

(2) A temetõ és a temetési hely - kormányrendeletben foglaltak szerint - megszüntethetõ a tulajdonos döntése alapján, ha a temetési hely használati ideje lejárt.

(3) A temetõ és a temetési hely a (2) bekezdésben foglaltakon túlmenõen akkor is megszüntethetõ, ha az a településrendezési terv szerint a temetési hely használati idejének lejárta elõtt a terület közcélú felhasználása érdekében szükséges. Ebben az esetben a temetõ tulajdonosát kártalanítani kell. A temetési helyek áthelyezésérõl a rendelkezésre jogosulttal egyetértésben kell gondoskodni.

(4) Lezárt temetési hely kiüríthetõ, ha a lezárásától, illetõleg az utolsó temetkezéstõl számított használati ideje letelt. A temetési helyre rátemetett maradványok, valamint az elhelyezett urna az eredeti használati idõt nem hosszabbítja meg.

11. § (1) A nemzeti sírkert fennállásáig nem szüntethetõk meg és nem helyezhetõk át a benne található temetési helyek.

(2) Hõsi temetõ, hõsi temetési hely megszüntetéséhez a honvédelmi miniszter jóváhagyása is szükséges.

(3) Ha a nemzeti sírkert megszûnik, a temetési helyek áthelyezésérõl kell gondoskodnia annak, akinek a megszüntetés az érdekkörébe tartozik.

12. § Lezárt, nem mûködõ temetõ ismételt használatba vételekor vagy kegyeleti park céljára való átalakításakor a létesítésre irányadó szabályokat kell megfelelõen alkalmazni.

13. § (1) A temetõfenntartó feladata a temetõ rendeltetésszerû használatához szükséges építmények, közmûvek, egyéb tárgyi és infrastrukturális létesítmények, valamint a közcélú zöldfelületek karbantartása, szükség szerinti felújítása és gondozása.

(2) A temetõ területén belüli közcélú zöldfelületek és utak területe újabb temetési helyek létesítésével nem csökkenthetõ.

14. § A hõsi temetõt, hõsi temetési helyet nemzetközi egyezményben foglaltak szerint kell fenntartani és megõrizni.

15. § (1) Nemzeti sírkerthez tartozó temetõket, hõsi temetõket, hõsi temetési helyeket, temetkezési emlékhelyeket, kegyeleti emlékhelyeket, temetési helyeket - a mûemléki védelem alatt állók kivételével - a Nemzeti Kegyeleti Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) határozza meg.

(2) A Bizottság feladata különösen

a) a nemzeti sírkertbe tartozó temetési helyek nyilvántartásba vétele és nyilvántartása;

b) a nemzeti sírkertek fenntartásával kapcsolatos feladatok meghatározása.

16. § A temetõ üzemeltetését e törvényben, kormányrendeletben, a szabályzatban és a kegyeleti közszolgáltatási szerzõdésben meghatározott rendelkezések szerint kell ellátni. Az üzemeltetõ

a) meghatározza a temetési szolgáltatás, illetõleg a temetõben végzett egyéb vállalkozási tevékenységek ellátásának temetõi rendjét;

b) biztosítja az eltemetés (urnaelhelyezés) feltételeit;

c) megállapítja a temetõlátogatók kegyelet-gyakorlásának feltételeit, a nyitvatartási idõt;

d) biztosítja a ravatalozó, boncolóhelyiség-csoport és ezek technikai berendezései, tárolók és hûtõk, valamint a temetõ egyéb közcélú létesítményei (infrastruktúra) karbantartását, és mûködteti azokat;

e) gondoskodik a temetõbe kiszállított elhunytak átvételérõl és biztosítja a temetõ nyitását-zárását;

f) megõrzi a nyilvántartó könyveket;

g) tájékoztatja a temetõlátogatókat;

h) kijelöli a temetési helyeket;

i) elvégzi a temetõ és létesítményeinek tisztántartását, az utak karbantartását, síkosság mentesítését és a hóeltakarítást;

j) összegyûjti és elszállítja a hulladékot;

k) gondoskodik a temetõ rendjének betartásáról és betartatásáról;

l) összehangolja a temetéseket;

m) gondoskodik az ügyfélfogadásról.

17. § A temetõ üzemeltetését az a gazdálkodó szervezet láthatja el, amely a kormányrendeletben meghatározott szakmai követelményeknek megfelel.

18. § (1) A temetõben a kegyeleti jogok gyakorlása céljából az üzemeltetõ

a) nyilvántartó könyvet,

b) sírbolt könyvet

vezet.

(2) Nyilvántartó könyv a következõ adatokat tartalmazza: folyószám, a temetés (urnaelhelyezés vagy a hamvak szétszórásának) napja, az elhalt neve, leánykori neve, születési ideje, anyja neve, legutolsó lakóhelyének címe, foglalkozása, az elhalálozás idõpontja, a sírhelytábla, sírhely sor, temetési hely száma, valamint az eltemettetõ neve, lakcíme és a síremlékre vonatkozó bejegyzések.

(3) A sírbolt könyvet a (2) bekezdésben meghatározott tartalommal kell vezetni a sírbolt számának feltüntetésével. A sírbolt könyvbe be kell jegyezni a sírbolt felett rendelkezni jogosult személynek a sírboltra vonatkozó rendelkezéseit is.

(4) Az ismeretlen holttest esetében a nyilvántartó könyvbe be kell vezetni az eljáró hatóság nevét, az eljárás ügyszámát.

(5) A nyilvántartó könyvbe és a sírbolt könyvbe az eltemettetõ és a temetési hely felett rendelkezni jogosult személy tekinthet be.

19. § (1) Az eltemetés módja szerint a temetés hamvasztással vagy elhamvasztás nélkül történik.

(2) Az eltemetés módjára és helyére nézve az elhunyt életében tett rendelkezése az irányadó.

(3) Az elhunyt életében tett rendelkezése hiányában az eltemetés módját és helyét az határozza meg, aki a temetésrõl gondoskodik, vagy arra köteles lenne, de a temetésrõl más szerv vagy személy úgy gondoskodik, mintha az elhunyt saját halottja volna.

(4) Ha a temetésrõl több személy gondoskodik és közöttük az eltemetés módja tekintetében nincs megegyezés, a temetés csak elhamvasztás nélkül történhet.

20. § (1) A temetésrõl sorrendben a következõk kötelesek gondoskodni:

a) aki a temetést szerzõdésben vállalta;

b) akit arra az elhunyt végrendelete kötelez;

c) végintézkedés hiányában az elhunyt elhalálozása elõtt vele együtt élõ házastársa;

d) az elhunyt egyéb közeli hozzátartozója (Ptk. 685. § b) pontja) a törvényes öröklés rendje szerint.

(2) Ha temetésre kötelezett személy nincs, ismeretlen helyen tartózkodik, vagy a kötelezettségét nem teljesíti, a temetésrõl az elhalálozás helye szerint illetékes települési önkormányzat (fõvárosban a kerületi önkormányzat) - jogszabályban meghatározott határidõn belül - gondoskodik.

21. § (1) Az elhunytat temetõben vagy temetkezési emlékhelyen létesített temetési helyen kell eltemetni. Hamvasztásos temetés esetén a hamvak urnában helyezhetõk el, illetõleg - a kormányrendeletben elõírt feltételek szerint - szétszórhatók.

(2) A hamvakat tartalmazó urnát az eltemetésre köteles személynek - kérésére - ki kell adni.

(3) Nem magyar állampolgárságú személyt - kormányrendeletben foglalt feltételek szerint - lehet eltemetni.

22. § (1) A temetési hely felett - a nemzeti sírkertbe tartozó temetési hely kivételével - az rendelkezik, aki megváltotta.

(2) A rendelkezési jog gyakorlása a temetési helyre helyezhetõ személyek körének meghatározására, síremlék, sírjel állítására és mindezek gondozására terjed ki.

(3) A temetési hely újraváltásában elsõbbséget élvez az eltemettetõ, halála esetén pedig a törvényes öröklés rendje szerint soron következõ közeli hozzátartozója.

(4) A temetési hely feletti rendelkezési jog idõtartamát jogszabály határozza meg, amely nem lehet kevesebb 10 évnél.

23. § Temetõn vagy temetkezési emlékhelyen kívül történõ ravatalozást az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat területileg illetékes városi (fõvárosi kerületi) intézete hozzájárulásával, a ravatalozás helye szerint illetékes települési önkormányzat (fõvárosban a kerületi önkormányzat) jegyzõje engedélyezhet.

24. § (1) Halottat csak külön jogszabályban elõírt orvosi vizsgálat és az errõl szóló halottvizsgálati bizonyítvány alapján szabad eltemetni vagy elhamvasztani. A halottvizsgálati bizonyítványt a temetés elõtt kell az üzemeltetõ részére átadni. Az elhunyt elhamvasztásához a halottvizsgálati bizonyítványra minden esetben fel kell jegyezni az elhamvaszthatóságot. A halottvizsgálati bizonyítvány egy példányának megõrzésérõl a temetõ tulajdonosa gondoskodik.

(2) Ismeretlen holttest nem hamvasztható el.

(3) Ha a halál körülményeinek vizsgálatára eljárás indult (rendkívüli halál), az elhunyt eltemetéséhez, illetve elhamvasztásához a halottvizsgálati bizonyítvány mellett az eljáró hatóság engedélye is szükséges.

(4) Az elhunyt eltemetésére, elhamvasztására, az urna földbetemetésére - a sírboltba temetés kivételével - olyan, a kegyeleti igényeknek megfelelõ koporsó, illetõleg kellék használható, amely lebomlik és nem veszélyezteti a környezetet.

25. § (1) Teljes körû temetkezési szolgáltatás a temetésfelvétel, a halottszállítás, az elhunyt temetésre való elõkészítése és a temetéshez szükséges kellékekkel való ellátása, ravatalozás, búcsúztatás, a sírbahelyezés, hamvasztás, az urnaelhelyezés, az urnakiadás, a hamvak szórása, a sírnyitás és az exhumálás.

(2) Az egyes temetési szolgáltatások önállóan is végezhetõk.

26. § (1) Temetkezési szolgáltatási tevékenység kormányrendeletben meghatározott mûszaki, közegészségügyi és alapvetõ kegyeleti feltételek szerint gyakorolható.

(2) A temetkezési szolgáltató köteles az engedélyezett temetkezési szolgáltatási tevékenységet a kegyeleti jogok betartása mellett, folyamatos rendelkezésre állással ellátni.

(3) A települési önkormányzat (fõvárosban a fõvárosi önkormányzat) a rendkívüli halálesetekkel kapcsolatos feladatok folyamatos ellátására a teljes körû szolgáltatást ellátó temetkezési szolgáltatóval megállapodást köthet.

27. § (1) A temetkezési szolgáltatás engedélyezett telephelyen végezhetõ.

(2) Egészségügyi intézményben - az egészségügyi igazgatás körébe tartozó, elhalálozással kapcsolatos ügyintézésen kívül -, valamint az egészségügyi intézmény területének határvonalától számított 200 méteres körzetben nem lehet temetkezési szolgáltatás céljából telephelyet létesíteni és mûködtetni. A megrendelés megszerzése érdekében az eltemettetõ nem befolyásolható sem az intézmények alkalmazottai, sem temetkezési szolgáltató által.

(3) Tilos temetkezési szolgáltatásra utaló reklám és hirdetõtábla elhelyezése az egészségügyi intézmény területén, épületének falán, irodájában és a kerítéstõl (határvonaltól) számított 200 m-en belül. A temetkezési szolgáltatók névsorát és telephelyének címét - a szolgáltató kérelmére, az egyes szolgáltatók megkülönböztetése nélkül - ABC sorrendben az intézmény információs irodájában, tájékoztató jelleggel el lehet helyezni.

(4) Temetkezési szolgáltatásról szóló reklámban csak a szolgáltató neve, címe és a "temetkezés" szó tüntethetõ fel.

28. § A temetkezési szolgáltató a tevékenység ellátása során köteles az eltemettetõnek a temetési szertartásra vonatkozó rendelkezését - az egyházi temetés esetén az egyházi szertartás rendjének megfelelõen - tiszteletben tartani.

29. § Egészségügyi intézményben az orvos, továbbá egészségügyi feladatot ellátó vezetõi megbízású alkalmazott és ezek közeli hozzátartozója (Ptk. 685. §), továbbá az egészségügyi feladatot ellátó alkalmazott nem lehet temetkezési szolgáltatást végzõ egyéni vállalkozó, illetõleg gazdasági társaság vezetõ tisztségviselõje, vagy alkalmazottja.

30. § (1) Temetkezési szolgáltatás végzésére gazdálkodó szervezetet akkor lehet alapítani, ha az alapító vagy a vállalkozó székhelye (telephelye) szerint illetékes települési (fõvárosban a kerületi) önkormányzat jegyzõje ahhoz elõzetesen hozzájárult.

(2) A jegyzõ az elõzetes hozzájárulást nem tagadhatja meg arra nézve, aki

a) személyes megbízhatóságát,

b) szakmai alkalmasságát, továbbá

c) megfelelõ pénzügyi teljesítõképességét

igazolja.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott követelményeket

a) egyéni vállalkozás esetén az egyéni vállalkozónak (kérelmezõnek);

b) a gazdasági társaság vezetõjének

kell igazolnia.

31. § (1) A személyes megbízhatóság feltételeinek nem felel meg, aki

a) büntetett elõéletû;

b) az alapvetõ kegyeleti feltételeket vagy a tevékenység méltóságát megsértõ telephelyet jelöl meg, illetõleg a reklámozásra vonatkozó szabályokat megszegi.

(2) A temetkezési szolgáltatás ellátásához megjelölt telephely létesítését a jegyzõ az ÁNTSZ területileg illetékes városi (kerületi) intézetének szakhatósági közremûködésével engedélyezi.

32. § A szakmai alkalmasság feltételeit az teljesíti, aki megfelel a kormányrendeletben elõírt képesítési feltételeknek. E feltételek alól felmentés nem adható.

33. § (1) A pénzügyi teljesítõképesség akkor megfelelõ, ha az alapító (vállalkozó)

a) adó-, vám- és járulékfizetési kötelezettségének igazoltan eleget tett,

b) igazolja és vállalja, hogy 300.000,- Ft vagyoni biztosítékkal folyamatosan rendelkezik, amelyet kizárólag a temetési szolgáltatást igénybe vevõk olyan kártérítési igényének közvetlen kielégítésére használhat fel, amelyet a szolgáltatással okozott.

(2) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott biztosíték

a) a bankszámlát vezetõ pénzintézetnél lekötött és elkülönítetten kezelt pénzbeni betét;

b) ilyen összeg erejéig vállalt bankgarancia, vagy felelõsségbiztosítás.

34. § A jegyzõ a tevékenység gyakorlására kiadott hozzájárulását visszavonja, ha megállapítja, hogy kiadásának feltételei már nem állnak fenn.

35. § (1) Holttestet szállítani kizárólag az alapvetõ kegyeleti feltételeket kielégítõ, erre a célra kialakított jármûben, fedéllel ellátott koporsóban (szállítókoporsóban) lehet.

(2) Rendkívüli halálesetekkel összefüggõ halottszállításról külön jogszabály rendelkezik.

36. § (1) Holttest, urna külföldre történõ szállításához - ha nemzetközi szerzõdés másként nem rendelkezik - a rendeltetési hely szerinti ország hatóságának, valamint az elhalálozás helye szerint illetékes közegészségügyi hatóságnak az engedélye szükséges.

(2) Holttest külföldrõl Magyarországra való szállításához be kell szerezni a magyar külképviselet hatósági engedélyét, valamint az indító ország közegészségügyi hatóságának szállítási engedélyét, továbbá a befogadó temetõ, illetve temetkezési hely nyilatkozatát.

(3) A nemzetközi halottszállítás egyéb feltételeit külön jogszabály tartalmazza.

37. § (1) Hamvasztóüzemi építményt létesíteni vagy átalakítani, felújítani a településrendezési tervnek megfelelõen és építési engedély alapján lehet.

(2) Az építési engedélyezési eljárás során a közegészségügyi, a környezetvédelmi, mûemlékvédelmi, a közlekedési, a vízügyi, tûzvédelmi, energetikai szakhatóságok mûködnek közre.

38. § (1) Ha a halottvizsgálati bizonyítvány szerint a holttest hamvasztható, a hamvasztást az ország területén mûködõ bármely hamvasztóüzemben el lehet végezni. A hamvaszthatóságot tanúsító halottvizsgálati bizonyítványról az üzem másolatot készít, amit a nyilvántartáshoz csatolva kell megõrizni.

(2) Magyarországon elhunyt külföldi személy elhamvasztásához az elhunyt állampolgársága szerinti ország külképviseletének, ennek hiányában az utolsó lakhelye szerint illetékes hatóság engedélye szükséges. A hamvasztóüzemben - a kormányrendeletben meghatározott szabályok szerint - más országban elhunyt és Magyarországra szállított személy is elhamvasztható.

(3) Hamvasztóüzem céljára felhasznált ingatlanon hagyományos sírhelyek, sírboltok nem létesíthetõk, kivéve ha az üzem temetõ területén létesült.

39. § (1) Köztemetõ fenntartására és üzemeltetésére az önkormányzat azzal a gazdálkodó szervezettel köthet kegyeleti közszolgáltatási szerzõdést, amely a kormányrendeletben meghatározott szakmai feltételeknek megfelel.

(2) A szerzõdésnek tartalmaznia kell:

a) a tevékenység gyakorlásának helyét;

b) az ellátandó tevékenységek felsorolását;

c) a teljesítés módját és idejét;

d) a feladat mennyiségi és minõségi követelményeit;

e) a szerzõdés érvényességi idejét, amely 5 évnél rövidebb és 15 évnél hosszabb nem lehet, de újbóli megkötése nem zárható ki;

f) a szolgáltatás finanszírozásának rendjét;

g) a szolgáltatás ellenértékének mértékét és a megfizetés módját;

h) a közüzemi szerzõdési kötelezettség alanyait;

i) a szolgáltatáshoz szükséges eszközök mennyiségi és minõségi elõírásait és rendelkezésre bocsátásának módját;

j) az önkormányzati vagyontárgyak használatának, karbantartásának, felújításának és pótlásának szabályait;

k) a szolgáltatást végzõ személyekkel kapcsolatos követelményeket;

l) a szerzõdés fennállása alatt az önkormányzatot megilletõ ellenõrzési jogosítványokat;

m) az árképzés szabályait, ezen belül az ár, díj meghatározásának és változtatásának szabályait;

n) a birtokbaadás feltételeit;

o) arra vonatkozó tájékoztatást, hogy a szerzõdésre egyebekben a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit kell megfelelõen alkalmazni.

(3) A szerzõdés azonnali hatállyal felmondható, ha a gazdálkodó szervezet az (2) bekezdés m) pontjában meghatározott kötelezettségét megszegi.

40. § (1) A temetési helyek, illetõleg az újraváltás díját, továbbá a temetõben vállalkozásszerûen munkát végzõk temetõ-fenntartási hozzájárulási díját a tulajdonos állapítja meg.

2. Köztemetõben az (1) bekezdés szerint megállapított díjakat rendeletben kell kihirdetni.

(3) A települési önkormányzat képviselõ-testülete, fõvárosban a közgyûlés a díj megállapításakor kikéri a fogyasztók területileg illetékes érdekképviseleti szerveinek véleményét.

41. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg

a) a temetkezési szolgáltatást ellátók szakmai képesítési követelményeit, a tevékenység gyakorlásának mûszaki, kegyeleti, közegészségügyi szabályait;

b) a tevékenység ellátására való jogosultság és kötelezettség eseteit, a közköltségen történõ temetés, a belföldi és külföldi halottszállítás, a nem magyar állampolgár belföldi eltemetésének és hamvasztásának szabályait;

c) a temetõfenntartás és üzemeltetés, a hamvasztóüzemi építmény mûködési, közegészségügyi szabályait;

d) a temetõk létesítésével, bõvítésével, lezárásával, megszüntetésével és ismételt használatba vételével, valamint az eltemetéssel, a hamvasztással, az urna elhelyezéssel, hamvak szórásával, a sírnyitással, a rátemetéssel, az exhumálással kapcsolatos részletes rendelkezéseket;

e) a Bizottság szervezetére, tagjaira, feladataira és mûködésére vonatkozó szabályokat;

f) a temetõszabályzat kötelezõ tartalmi elemeit.

(2) Felhatalmazást kap a belügyminiszter, az egészségügyi és az igazságügyi miniszter, hogy a rendkívüli halálesetekkel kapcsolatos teendõket együttes rendeletben szabályozzák.

(3) A települési önkormányzat, fõvárosban a közgyûlés a törvény hatálybalépését követõ egy éven belül rendeletben állapítja meg különösen:

a) a temetõ rendeltetésszerû használatához szükséges egyéb helyi tárgyi és infrastrukturális feltételeket;

b) a temetõ használatának és igénybevételének szabályait;

c) a temetési hely gazdálkodási szabályait;

d) a sírhely méretezését, sírjelek alkalmazását, a kegyeleti tárgyak, növényzet elhelyezését, a sírgondozás szabályait;

e) temetõben a kegyeleti közszolgáltatások feltételeit, a temetési hely megváltási díját, a temetõ-fenntartási hozzájárulás díját, illetve a létesítmények vállalkozók részérõl történõ igénybevételének díját;

f) a temetési szolgáltatás, illetõleg a temetõben végzett egyéb vállalkozói tevékenységek ellátásának temetõi rendjét;

g) a szabálysértés eseteit.

42. § Ahol az önkormányzat a köztemetõ fenntartására vonatkozó kötelezettségérõl kegyeleti közszolgáltatási szerzõdés keretében gondoskodik, a temetõ használatának szabályait önkormányzati rendeletben kell kihirdetni.

43. § (1) E törvény a kihirdetését követõ hatodik hónap elsõ napján lép hatályba.

(2) A meglévõ temetõ tulajdonosának a 9. §-ban meghatározott temetõi létesítményeket és közmûveket e törvény hatálybalépését követõ öt éven belül kell megépíteni. Emiatt azonban temetési helyek nem számolhatók fel a használati idõn belül, kivéve a temetõ tulajdonosának az eltemettetõvel történt kölcsönös megegyezését. Megegyezés hiányában a használati idõ lejártát követõ két éven belül kell az építést elvégezni.

(3) A törvény hatálybalépésekor az egészségügyi intézmény területén vagy az intézmény területének határvonalától számított 200 méteres körzetben mûködõ temetkezési szolgáltató telephelyét a törvény hatálybalépését követõ hatodik hónap elsõ napjáig meg kell szüntetni. A megszüntetésig a telephelyet csak a 27.§-ban foglalt módon lehet megjelölni.

(4) Ha e törvény szerint a kegyeleti közszolgáltatási szerzõdés megkötésének feltételei fennállnak, a szerzõdést a törvény hatályba lépését követõ 90 napon belül meg kell kötni.

A temetkezési tevékenység ellátása és a temetõk fenntartása, üzemeltetése olyan - részben anyagi-mûszaki, részben humán jellegû - egyéni és közösségi célú szolgáltatás, amelynek megszervezése, zavartalan lebonyolítása alapvetõen kegyeleti célokat szolgál. Ezt a szolgáltatást - szoros összefüggésben az emberi méltósághoz való alkotmányos alapjoggal - kényszerûen el kell végezni, hiszen a temetkezéssel összefüggõ feladatok ellátása közegészségügyi okból nem halasztható.

A temetkezési tevékenységre vonatkozó legátfogóbb, jelenleg hatályos szabályozást az 1008/1970. (IV. 17.) Korm. határozat alapján készült - többször módosított - 10/1970. (IV. 17.) ÉVM-EüM együttes rendelet tartalmazza. Ezen kívül több ágazati jogszabály (miniszteri rendelet) tartalmaz részletes rendelkezéseket a tevékenység ellátására vonatkozóan.

E szabályok elavultak, a megváltozott életviszonyok, az új igények és nem utolsó sorban a tevékenység kegyeleti jellegének hangsúlyosabb érvényesítése szükségessé teszik az átfogó szabályozást, az alapvetõ rendelkezések törvényi szintû megfogalmazását.

Az a tény ugyanis, hogy a kegyeleti érzés és igény mindenkit érint, továbbá az, hogy a tevékenység ellátásában a települési önkormányzatok, egyházak, alapítványok illetõleg gazdálkodó szervezetek is részt vesznek, nem nélkülözheti tovább a leglényegesebb szabályoknak törvényben történõ összefoglalását. A végrehajtás részletszabályait kormányrendeletben, a szakmai elõírásokat miniszteri rendeletben kell megfogalmazni és tág teret kell hagyni a helyi önkormányzati szabályozásnak is. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény kötelezõ önkormányzati feladatként határozza meg a köztemetõk fenntartását. A törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) e feladat ellátásának kereteit állapítja meg.

A Javaslat alapvetõ célja az elhunytak emlékének méltó megõrzése és ápolása, a temetkezés kegyeleti és közegészségügyi funkcióinak érvényesítése, valamint a hazai temetõ- és temetkezési kultúra fejlesztése. Ennek érdekében az európai normákhoz igazodó egységes és áttekinthetõ, a jelenleginél szigorúbb szakmai szabályozási rendszer kialakítása indokolt.

A Javaslat az alapelvek körében fogalmazza meg az általános kegyeleti szempontú elõírásokat, köztük azt, hogy az eltemetés tisztessége bármilyen megkülönböztetés nélkül mindenkit megillet.

Gyakorlati tapasztalat, hogy a temetés során nem veszik figyelembe az elhunytnak még életében erre vonatkozóan tett rendelkezéseit. Ezért az alapelvek körében rögzíti a Javaslat, hogy az eltemettetõnek - a jogszabály rendelkezéseinek keretén belül - kötelessége figyelembe venni az elhunyt kívánságát.

Külön kiemeli a Javaslat, hogy a nemzet köztiszteletében álló halottak emlékének ápolása társadalmi kötelezettség és a tiszteletadás joga mindenkit megillet.

A kegyelet jelentõs mértékben hordoz érzelmi, emocionális, vallási, kulturális jegyeket. A temetések nagy része egyházi szertartással történik. Az egyházak ezzel összefüggõ vallási szokásait, hitéleti tevékenységét mindenkinek tiszteletben kell tartania, aki az eltemettetést ilyen szertartás mellett kéri és annak is, aki ilyen szertartás mellett nyújtja a temetési szolgáltatást.

A Javaslat tárgyi hatálya a temetõkkel és a temetkezéssel összefüggõ tevékenységekre terjed ki.

A Javaslat egyaránt tartalmaz rendelkezéseket azokra nézve, akik tulajdonosként, fenntartóként, kezelõként vagy üzemeltetõként, illetõleg temetkezési szolgáltatóként vagy a szolgáltatás igénybevevõjeként jogok és kötelezettségek alanyai.

Az értelmezõ rendelkezések megfogalmazását az eltérõ szakmai, igazgatási követelmények teszik szükségessé. Így mindenekelõtt a Javaslat megkülönbözteti a temetõ és a köztemetõ fogalmát, amelyekhez ugyan azonos közegészségügyi és kegyeleti szabályok kapcsolódnak, de a tulajdonlásukkal és a mûködtetésükkel összefüggõ szabályok lényegesen eltérnek egymástól.

1. A Javaslat meghatározza azt, hogy ki, mely szervezet szerezheti meg temetõ tulajdonjogát. Az elmúlt évek a temetõi tulajdonviszonyok területén jelentõs változásokat hoztak. Jelenleg egyházi, tartósan állami tulajdonban lévõ, önkormányzati tulajdonú és gazdálkodó szervezet tulajdonába átadott temetõk mûködnek. A Javaslat nem kívánja kirekeszteni a gazdálkodó szervezeteket, valamint az alapítványokat a temetõtulajdonosi körbõl. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy a köztemetõ fenntartása a települési (Budapesten a fõvárosi) önkormányzat kötelezõ feladata. Ezért a Javaslat szerint temetõ tulajdonjogát gazdálkodó szervezet, illetõleg alapítvány akkor szerezheti meg, ha a temetõ tulajdonból az önkormányzat többségi tulajdonrészt szerez. Az önkormányzat tulajdonrésze a mûködés során nem csökkenthetõ. Ez a megkötés akkor érvényesül, ha az adott településen nincs önkormányzati tulajdonú temetõ.

2. A temetõt a tulajdonosának, illetõleg kezelõjének kell fenntartania.

A Javaslat meghatározza a temetõ tulajdonosának alapvetõ feladatait. E feladatokat a tulajdonos saját maga, illetõleg gazdálkodó szervezet útján is elláthatja. A temetõ használatának rendjét hivatott meghatározni a temetõ szabályzat, amit minden temetõtulajdonosnak el kell készítenie.

A köztemetõ fenntartása kötelezõ önkormányzati feladat. A Javaslat szerint ugyanakkor e feladatát az önkormányzat a többi temetõtulajdonoshoz hasonlóan gazdálkodó szervezet útján is elláthatja. Ebben az esetben kegyeleti közszolgáltatási szerzõdést kell kötnie, amelynek tartalmi elemeit a Javaslat tartalmazza (39. §).

Ha az önkormányzat a feladatait kegyeleti közszolgáltatási szerzõdéssel gazdálkodó szervezetre bízza, e szervezet tevékenységét a köztemetõre kiterjedõ felügyeleti jogkörében a temetõ fekvése szerint illetékes jegyzõ felügyeli. A Javaslat tartalmazza a felügyeleti jogkör tartalmi elemeit.

A temetõ, temetkezési emlékhely építményeinek, közmûinek megépítése engedélyköteles. Nem építmény, így nem kell építési engedélyt kérni a síremlék, a sírbolt és az urnafülke megépítéséhez. Az engedély beszerzésére a tulajdonos köteles.

Ha az önkormányzat kötelezõ feladatát más tulajdonában lévõ temetõben látja el, a használatában lévõ temetõrész köztemetõként mûködik, így az engedélyeztetéssel összefüggõ kötelezettségek a köztemetõt fenntartó önkormányzatot terhelik.

A Javaslat szerint a temetõ tulajdonosa a mûködõ temetõben köteles megfelelõ infrastruktúrát kialakítani. A Javaslat lehetõvé teszi, hogy a temetõ tulajdonosa ezt a kötelezettségét a törvény hatálybalépését követõ öt éven belül teljesítse (43. § (1) bekezdése).

1. A Javaslat alapján a tulajdonos jogosult a temetõt, temetési helyet lezárni és a további használatát megtiltani, ha az betelt.

2. A temetõ és a temetési hely használata megszüntethetõ, ez a jogosultság azonban nem korlátlan. A temetõt, temetési helyet a tulajdonos sírhelyhasználati idõ lejárta elõtt, a törvényben és kormányrendeletben meghatározott feltételek szerint, ezen túlmenõen pedig a terület közcélú felhasználása érdekében szüntetheti meg.

3. Hõsi temetõt és a hõsi temetési helyeket (hõsi sírokat) a háború áldozatainak védelmére vonatkozóan Genfben, 1949. augusztus 12-én kötött egyezményekre, illetõleg kétoldalú nemzetközi megállapodásokra figyelemmel kell fenntartani és megõrizni. Ezért a Javaslat a hõsi temetõ, hõsi temetési hely és a nemzeti sírkert fogalomkörébe tartozó más temetkezési helyek tekintetében korlátozásokat tartalmaz a megszûntetésre, lezárásra és áthelyezésre vonatkozóan.

4. A lezárt, nem mûködõ temetõ ismételt használatba vételekor a létesítésre irányadó szabályokat kell megfelelõen alkalmazni.

A Javaslat a temetõ tulajdonosának feladatai között kiemeli a rendeltetésszerû használathoz szükséges építmények, közmûvek, egyéb tárgyi és infrastrukturális létesítmények karbantartását, szükség szerinti felújítását.

Mivel a temetõ zöldfelületi jellegû különleges területnek minõsül, a közcélú zöldfelületek karbantartása kiemelt feladat. E zöldfelületek nagysága temetési helyek létesítésével nem csökkenthetõ.

1. A nemzeti sírkerthez tartozó hõsi temetõk, hõsi temetési helyek és a neves személyiségek nyughelyének fenntartása és ápolása a társadalom feladata, közös erkölcsi és kegyeleti kötelezettség. Ezért a Javaslat szerint Nemzeti Kegyeleti Bizottságot kell létrehozni, amelynek feladatait és mûködési rendjét a Kormány állapítja meg

.

2. A hõsi temetõk, hõsi temetési helyek fenntartása és megõrzése nemzetközi szerzõdés szerint történik.

1. A Javaslat megfogalmazza a temetõ üzemeltetésével összefüggõ feladatokat. E feladatok ellátása egyaránt kötelezõ akkor, ha a temetõ üzemeltetését a tulajdonos maga, illetve gazdálkodó szervezet útján látja el.

2. Az üzemeltetési feladatok ellátásával csak olyan gazdálkodó szervezetet lehet megbízni, amely megfelel a kormányrendeletben meghatározott feltételeknek.

3. A temetõ üzemeltetéséhez nyilvántartások vezetése is tartozik, amelyek adattartalmát és kezelését meghatározza a Javaslat.

A temetés módja tekintetében az elhunyt életében tett rendelkezése az irányadó. Ha ilyen rendelkezés nincs, a temetés módját az eltemettetõ határozza meg, de hamvasztásos temetésre csak akkor kerülhet sor, ha az eltemettetõk között erre nézve nincs vita.

A temetés korlátlan ideig nem halasztható. A Javaslat meghatározza a temetésre kötelezettek sorrendjét. Ha a temetésre kötelezett személy nincs, a temetésrõl az elhalálozás helye szerint illetékes települési önkormányzatnak kell gondoskodnia.

Az elhunytat temetõben vagy temetkezési emlékhelyen kell eltemetni, azon belül is temetési hely szolgál a temetkezés céljára. Az elhunyt földbe temetésére máshol nem kerülhet sor.

Hamvasztás esetén Javaslat lehetõvé teszi továbbra is a hamvak szétszórását, illetõleg azt is, hogy megfelelõ urnában elhelyezve azokat az arra jogosult részére kiadják.

A temetési hely feletti rendelkezési jogot az gyakorolhatja, aki azt megváltotta, illetve aki a sírhelyhasználatot meghosszabbította. Ebben elsõbbséget élvez az eltemettetõ és törvényes örököse. Az egyes temetési hely típusok feletti rendelkezési jog idõtartamát kormányrendelet szabályozza, de 10 évnél egyik sem lehet kevesebb.

1. Az eltemettetõ igénye szerint temetõn kívül is lehet ravatalozni (intézményben, templomban), ehhez azonban az illetékes közegészségügyi hatóság állásfoglalása alapján, a jegyzõ engedélye szükséges.

2. Az elhunyt eltemetése kizárólag a halottvizsgálati bizonyítvány alapján lehetséges. A bizonyítványra rá kell vezetni azt, ha az elhunyt elhamvasztható.

Rendkívüli halál esetén az eljáró hatóság engedélye is szükséges a hamvasztáshoz.

A temetõfenntartás és üzemeltetés, valamint az elhunytakkal kapcsolatos orvosi feladatoktól való elhatárolás céljából pontosan meg kell határozni a temetkezési szolgáltatás körét, amely az elhunyt temetésének megrendelésével (temetésfelvétel) indul és az elhelyezéssel zárul.

A temetkezés területén jelentõsen megváltoztak a szolgáltatás körülményei. A korábban e célra alapított szervezetek monopolhelyzete megszûnt, a szolgáltatás piaci viszonyok között mûködik. A vállalkozás gyakorlását a javaslat mûszaki, közegészségügyi, kegyeleti feltételekhez, illetõleg követelményekhez köti, amit kormányrendelet részletez.

A kegyeleti és közegészségügyi igények érvényesítése érdekében szolgáltatást csak engedélyezett telephelyen lehet végezni, amit a közegészségügyi szakhatóság véleménye alapján a jegyzõ engedélyez. A javaslat az európai gyakorlattal összhangban - mentálhigiénés és etikai megfontolások miatt - tiltja egészségügyi intézményben a temetkezési szolgáltatással összefüggõ ügyintézést, a temetés felvételét (megrendelés), összességében a temetési szolgáltatást és korlátozza a szolgáltatás reklámozását.

Az alapelvekkel összhangban az eltemettetõnek a szolgáltatás lebonyolításánál - a jogszabály keretei között - figyelembe kell vennie az elhunyt életében tett rendelkezését. Kegyeleti megfontolásból a Javaslat hangsúlyozza, hogy szolgáltató - egyházi temetés esetén - a hitéleti elõírásokat köteles tiszteletben tartani.

Javaslat szerint a tisztességes piaci viszonyok erõsítése érdekében egészségügyi intézmény orvosa és vezetõ alkalmazottja, illetõleg ezek közeli hozzátartozója, továbbá az egészségügyi feladatokat ellátó alkalmazott nem vehet részt temetkezési szolgáltatás ellátásában. Ez a szabály az egészségügyi intézmény tulajdoni viszonyaitól független. Ennek megfelelõen a tiltó szabálynak akár a magántulajdonú egészségügyi intézményben is érvényesülnie kell.

1. Temetkezési szolgáltatást gazdálkodó szervezet (Ptk. 685. § c) pont) és egyéni vállalkozó is végezhet. A cégbejegyzéshez, illetve az egyéni vállalkozói engedély megadásához a jegyzõ elõzetes hozzájárulása szükséges.

2. Ehhez az egyéni vállalkozónak és a gazdasági társaság vezetõjének bizonyítani kell a személyes megbízhatóságot, a szakmai alkalmasságot és a pénzügyi teljesítõképességet. A személyes megbízhatósághoz büntetlen elõélet szükséges, illetõleg a telephelyre, reklámozásra vonatkozó feltételeknek kell megfelelni.

Szakmai alkalmasságot a javaslat képesítéshez köti, amit kormányrendelet szabályoz majd.

A pénzügyi teljesítõképességet adó-, vám- és járulékfizetési kötelezettség teljesítésével, illetve vagyoni biztosítékkal való rendelkezéssel kell igazolni. A vagyoni biztosíték jelentõsége abban áll, hogy azzal a szolgáltató az eltemettetõ kárigényét közvetlenül kielégítheti. Ez a közöttük létrejövõ megállapodással történik. A vagyoni biztosíték összegét meghaladó igény érvényesítésére polgári peres úton továbbra is lehetõség van.

3. A Javaslat szerint a jegyzõ visszavonhatja a tevékenység gyakorlására kiadott hozzájárulását. Ezzel biztosítható a feltételek meglétének folyamatossága. A vagyoni biztosítéknak is folyamatosan rendelkezésre kell állnia.

A temetkezési szolgáltatás fontos területe a halottszállítás. Különösen kiemelt érdek fûzõdik ahhoz, hogy e résztevékenység kegyeletteljes körülmények között történjék. Ezért a Javaslat speciális jármûben és zárható koporsóban való szállítást ír elõ.

A nemzetközi halottszállítás minden esetben közegészségügyi, illetõleg az illetékes külképviseleti hatóság engedélye alapján, valamint a nemzetközi elõírások figyelembe vételével lehetséges.

A hamvasztásos temetés iránt növekvõ igény jelentkezik. Hamvasztó üzemet létesíteni (átalakítani, felújítani) az épített környezet kialakításáról és védelmérõl szóló törvény rendelkezései szerint lehet.

Elhunytat az ország bármely hamvasztó üzemében el lehet hamvasztani az errõl szóló halottvizsgálati bizonyítvány szerint, amelynek másolatát az üzemben meg kell õrizni. A Javaslat az európai országok gyakorlatához hasonlóan a bérhamvasztást nem zárja ki.

A települési önkormányzat (fõvárosban a fõvárosi önkormányzat) a köztemetõk fenntartására (üzemeltetésére) vonatkozó kötelezettségét elláthatja saját maga, illetve a kegyeleti közszolgáltatási szerzõdéssel gazdálkodó szervezet útján. A szerzõdés tartalmára - a feladat folyamatos és zavartalan ellátása érdekében - a Javaslat részletes elõírásokat tartalmaz.

Az önkormányzat, ha tulajdonában nincs temetõ, az önkormányzati törvényben szabályozott kötelezettségét más - pl. egyház vagy gazdálkodó szervezet tulajdonában lévõ - temetõben is elláthatja. Errõl meg kell állapodnia a temetõ tulajdonosával. A megállapodás tartalmára is a közszolgáltatási szerzõdés az irányadó.

A temetkezési szolgáltatás szabadáras. Köztemetõben azonban az árak féken tartása és a fogyasztói érdekek európai gyakorlatot követõ védelme céljából a Javaslat a temetési hely megváltás és újraváltás, valamint a vállalkozók temetõfenntartáshoz való hozzájárulási díjának megállapítását a képviselõ-testület hatáskörébe utalja, amit rendeletben kell kihirdetni. A képviselõ-testület a díj kialakításában kikéri a fogyasztók helyi érdekképviseleti szerveinek véleményét. A vélemény figyelembevétele az önkormányzat jogkövetkezménye nélküli felelõssége. (A temetõlátogatók temetõhasználata továbbra is díjmentes.)

A Javaslat szerint a Kormány kap felhatalmazást a temetõkkel és a temetkezési tevékenységgel összefüggõ, országosan egységes követelményeket igénylõ kegyeleti, közegészségügyi, szakmai részletszabályok megalkotására. A rendkívüli halálesetekkel összefüggõ részletszabályok megalkotására a belügyminiszter, az egészségügyi és az igazságügy-miniszter kap felhatalmazást.

Köztemetõ tekintetében a törvény hatálybalépését követõen egy éven belül önkormányzati rendeletet kell alkotni a helyi sajátosságokat igénylõ szakmai követelmények és feltételek szabályozására, amelynek fõbb tartalmát a Javaslat részletezi. A szabályozás arra a nem önkormányzati tulajdonban lévõ temetõrészre is kiterjed, amelyben az önkormányzat a köztemetõ fenntartására vonatkozó kötelezettségérõl gondoskodik.

A jogalkalmazásra való megfelelõ felkészülés érdekében a törvény a kihirdetést követõ hatodik hónap elsõ napján lép hatályba. Ezzel egyidõben kell hatályba léptetni a végrehajtásról szóló rendeleteket.

Az infrastruktúra kiépítésére a tulajdonos és az eltemettetõ védelme érdekében átmeneti intézkedés szükséges. A vállalkozó felkészülését szolgálja az a szabály, mely szerint a törvény hatálybalépéséig (fél év) kell megszüntetni az egészségügyi intézményben és környezetében a jelenleg mûködõ telephelyet.

A kegyeleti közszolgáltatási szerzõdést a törvény hatálybalépését követõ 90 napon belül meg kell kötni.