A Házszabály 94. § (1) és a 102. § (1) bekezdése alapján a Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény, a köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény, az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésrõl szóló 1994. évi LXXX. törvény, valamint a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény módosításáról szóló, T/626. számú törvényjavaslathoz a következõ

terjesztjük elõ:

A Javaslat 6. §-a által módosítandó 88. § (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lépjen.

(2) Az (1) bekezdéstõl eltérõen is megszüntetheti a munkáltató a határozott idõre alkalmazott munkavállaló munkaviszonyát, a munkavállalót azonban a határozott idõbõl még hátralévõ idõre jutó átlagkeresete megilleti.

Munka Törvénykönyve 88.§ (2) bekezdésének hatályos szövegét az 1995. évi LV. törvény változtatta meg, legfeljebb egy év átlagkereseti összegére csökkentve a határozott idejû munkaviszonyból indokolás, felmondási idõ és végkielégítés nélkül bármikor elküldhetõ munkavállalónak kifizethetõ járandóságot. A törvény eredeti 1992. évi szabálya a bírósági gyakorlaton nyugodott, teljességgel harmonizált a jogelvekkel, méltányos volt a munkavállaló irányába, s biztosította munkaadó munkaviszony-megszüntetési, az általános szabályoktól eltérõ, nagyfokú szabadságát. 1995-ben szakmailag elhibázottan, az akkori kormányváltás elõtti tisztségviselõk munkaviszonyának "bebetonozása" ellen találták ki a hatályos szabályozást. Az nem érte el célját, megfelelõen megkötött munkaszerzõdéssel pontosan a megcélozni szándékozott vezetõi kör tetszés szerint kijátszhatta. Az 1995. évi módosításból hátránya kizárólag az eleve hátrányosabb határozott idõre foglalkoztatott átlagos munkavállalóknak származott. Ez azzal is járt, hogy munkaadók valóban értékes munkaerõt határozott idejû munkaszerzõdéssel sokkal nehezebben tudtak csak alkalmazni. Az elhibázott 1995. évi módosítás hatályon kívül helyezésével és a jogelvekkel, a korábbi bírói gyakorlattal, valamint az igazságérzettel egyezõen szükséges visszaállítani a törvény 88.§(2) bekezdésének eredeti tartalmát.

Budapest, 1999. február 11.