MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
KORMÁNYA

T/669. számú
törvényjavaslat

a szabálysértésekrõl

Budapest, 1999. január

E törvény célja, hogy gyors és eredményes fellépést biztosítson azokkal a jogsértõ magatartásokkal szemben, melyek a bûncselekményekhez képest enyhébb fokban sértik vagy veszélyeztetik a társadalom általánosan elfogadott együttélési normáit, akadályozzák vagy zavarják a közigazgatás mûködését, illetve meghatározott tevékenység vagy foglalkozás gyakorlására vonatkozó jogszabályokba ütköznek. E célok megvalósítása érdekében a törvény meghatározza a szabálysértések elkövetése miatt alkalmazható joghátrányokat, e cselekmények elbírálásának rendjét, s ennek keretében azt a jogot, hogy az érintettek az e törvényben meghatározott feltételek mellett bírósághoz fordulhatnak.

1. § (1) Szabálysértés az a jogellenes, tevékenységben vagy mulasztásban megnyilvánuló cselekmény, melyet törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati rendelet szabálysértésnek nyilvánít, s amelynek elkövetõit az e törvényben meghatározott joghátrány fenyeget.

(2) Szabálysértés nem állapítható meg, ha a cselekmény bûncselekményt valósít meg.

2. § E törvényt - ha törvény kivételt nem tesz - a belföldön elkövetett szabálysértésekre kell alkalmazni, az elkövetõ állampolgárságára tekintet nélkül, feltéve, hogy nemzetközi szerzõdés vagy a szabálysértést meghatározó jogszabály másként nem rendelkezik.

3. § A nemzetközi jog alapján kiváltságot és mentességet élvezõ személy szabálysértés miatti felelõsségrevonására nemzetközi szerzõdés, illetõleg a viszonosság az irányadó. A viszonosság fennállása kérdésében az igazságügy-miniszter nyilatkozatát kell alapul venni.

4. § A cselekményt az elkövetés idején hatályban lévõ jogszabályok alapján kell elbírálni. Ha a szabálysértés elbírálásakor hatályban lévõ új jogszabály szerint a cselekmény már nem minõsül jogellenesnek, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új jogszabályt kell alkalmazni.

5. § Szabálysértés miatt az vonható felelõsségre, akinek a cselekménye szándékos vagy gondatlan, kivéve, ha a szabálysértést meghatározó jogszabály csak a szándékos elkövetést bünteti.

6. § A szabálysértést elköveti az is, aki mást a szabálysértés elkövetésére szándékosan rábír (felbújtás) és aki másnak a szabálysértés elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt (bûnsegély) .

7. § Kísérlet miatt akkor van helye felelõsségrevonásnak, ha a szabálysértést meghatározó jogszabály így rendelkezik.

8. § (1) Szabálysértés miatt nem vonható felelõsségre, aki a cselekmény elkövetésekor a 14. életévét nem töltötte be, aki a cselekményt az elmemûködésnek a beszámíthatóságot kizáró kóros állapotában, kényszer vagy fenyegetés hatása alatt, tévedésben, jogos védelemben vagy végszükségben követte el, illetve e törvényben meghatározott egyéb ok zárja ki a felelõsségrevonást. Nem vonható felelõsségre az sem, aki a cselekményt a beszámíthatóságot korlátozó elmeállapotban követte el, ha nyilvánvaló, hogy ez a körülmény a cselekmény elkövetését befolyásolta.

(2) Az (l) bekezdés kóros elmeállapotra vonatkozó rendelkezése nem alkalmazható annak a javára, aki a szabálysértést önhibájából eredõ ittas vagy bódult állapotban követte el.

9. § (1) Nem róható az elkövetõ terhére olyan tény, amelyrõl az elkövetéskor a tõle elvárható gondosság ellenére sem volt tudomása.

(2) Nem vonható felelõsségre az, aki a cselekményt abban a téves feltevésben követi el, hogy magatartása nem jogellenes és erre a feltevésre alapos oka van.

10. § (1) Ha a szabálysértést meghatározó jogszabály úgy rendelkezik, a szabálysértés elkövetõje csak a sértett kívánságára (magánindítvány), illetve a feljelentésre jogosult szerv feljelentése alapján vonható felelõsségre.

(2) Ha a sértett korlátozottan cselekvõképes, a magánindítványt törvényes képviselõje is, ha pedig cselekvõképtelen, törvényes képviselõje terjesztheti elõ. Ezekben az esetekben a magánindítvány elõterjesztésére a gyámhatóság is jogosult.

(3) A magánindítvány elõterjesztésére jogosult nyilatkozatát be kell szerezni, ha az eljárás megindulását követõen derül ki, hogy a cselekmény csak magánindítványra büntethetõ.

(4) A magánindítványt attól a naptól számított harminc nap alatt lehet elõterjeszteni, amelyen a sértett a szabálysértés elkövetõjének kilétérõl tudomást szerzett.

(5) A magánindítvány elõterjesztésére nyitva álló határidõ elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye.

(6) A magánindítvány a szabálysértési hatóság érdemi határozatának meghozataláig visszavonható.

11. § (l) Nincs helye felelõsségrevonásnak, ha a cselekmény elkövetése óta hat hónap eltelt (elévülés).

(2) Az elévülés határidejének kezdõ napja az a nap, amikor a szabálysértés tényállása megvalósul, kísérlet esetén az a nap, amikor az ezt megvalósító cselekmény véget ér.

(3) Ha a szabálysértés jogellenes állapot elõidézésével, illetve fenntartásával valósul meg, az elévülési határidõ mindaddig nem kezdõdik el, amíg ez az állapot fennáll.

(4) Ha a szabálysértés kötelesség teljesítésének elmulasztása által valósul meg, az elévülési határidõ az azt követõ napon kezdõdik, amikor az elkövetõ még jogszerûen eleget tehetett volna kötelességének.

(5) Ha az elkövetéstõl számított hat hónapon belül a cselekmény miatt büntetõeljárás indul, de a büntetõ ügyben eljáró hatóság, illetõleg a bíróság a szabálysértési eljárás lefolytatása céljából az ügyet átteszi a szabálysértési hatósághoz, az (1) bekezdés szerinti elévülés az áttételt elrendelõ határozatnak a szabálysértési hatósághoz érkezése napjával újrakezdõdik.

(6) A szabálysértés miatt az elkövetõvel szemben a szabálysértési hatóság, az ügyészség és a bíróság által foganatosított eljárási cselekmények az elévülést félbeszakítják. A félbeszakítás napjával az elévülési idõ újrakezdõdik.

(7) A cselekmény elkövetésétõl számított két év elteltével nincs helye szabálysértési felelõsségre vonásnak.

12. § Az elkövetõvel szemben az eljárás bármely szakaszában a felelõsségrevonás mellõzhetõ, ha a szabálysértés a cselekmény súlyára, az elkövetés körülményeire, illetve az elkövetõ személyére tekintettel annyira jelentéktelen, hogy büntetés vagy intézkedés alkalmazása szükségtelen.

13. § (1) A szabálysértés miatt alkalmazható büntetések az elzárás és a pénzbírság.

(2) A szabálysértés miatt alkalmazható intézkedések:

a) jármûvezetéstõl eltiltás,

b) elkobzás,

c) kiutasítás,

d) a figyelmeztetés.

14. § (1) Szabálysértés miatt elzárást törvény állapíthat meg.

(2) Az elzárás legrövidebb idõtartama 1 nap, leghosszabb tartama 60 nap.

(3) Az elzárás tartamába a szabálysértési õrizet teljes idejét, valamint a négy órát meghaladó elõállítás tartamát be kell számítani. A szabálysértési õrizet beszámításakor minden olyan naptári nap, amelyen az elkövetõ fogvatartásban volt, egy napi elzárásnak felel meg. A négy órát meghaladó elõállítás egy napi elzárásnak felel meg.

15. § Nincs helye elzárásnak, ha az elkövetõ

a) fiatalkorú;

b) a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlõségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény 4. §-ának a) pontjában meghatározott fogyatékos személy, kórházi fekvõbeteg-ellátásban részesül, illetõleg kórházi kezelése válik szükségessé;

c) a terheség negyedik hónapját elérõ nõ, 14 éves korát be nem töltõ gyermekét egyedül nevelõ szülõ, vagy fogyatékos, illetõleg folyamatos ápolást igénylõ hozzátartozójáról egyedül gondoskodik.

16. § (1) A pénzbírság legalacsonyabb összege ezer forint, legmagasabb összege százezer forint.

(2) Az önkormányzati rendelet húszezer forintban állapíthatja meg a pénzbírság legmagasabb összegét.

17. § (1) A pénzbírságot meg nem fizetés esetén - ha a közigazgatási végrehajtás általános szabályai szerint, illetõleg adók módjára nem hajtható be - elzárásra kell átváltoztatni.

(2) Nincs helye átváltoztatásnak, ha az elkövetõ

a) fiatalkorú;

b) a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlõségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény 4. §-ának a) pontjában meghatározott fogyatékos személy, kórházi fekvõbeteg-ellátásban részesül, illetõleg kórházi kezelése válik szükségessé;

c) a terheség negyedik hónapját elérõ nõ, 14 éves korát be nem töltõ gyermekét egyedül nevelõ szülõ, vagy fogyatékos, illetõleg folyamatos ápolást igénylõ hozzátartozójáról egyedül gondoskodik.

(3) Az átváltoztatás során ezer forinttól kétezer forintig terjedõ összeg helyett egy napi elzárást kell számítani. A pénzbírság helyébe lépõ elzárás egy napnál rövidebb és hatvan napnál több nem lehet.

18. § (1) Ha a szabálysértést meghatározó jogszabály lehetõvé teszi, a pénzbírság kiszabása mellett vagy önálló intézkedésként az elkövetõ eltiltható a jármûvezetéstõl, ha a szabálysértést engedélyhez kötött jármûvezetés szabályainak megszegésével követte el.

(2) A vezetõi engedély visszaadása külön jogszabályban meghatározott feltétel teljesítésétõl tehetõ függõvé.

(3) A jármûvezetéstõl eltiltás meghatározott jármûkategóriára és jármûfajtára is vonatkozhat.

(4) A jármûvezetéstõl eltiltás legrövidebb tartama egy hónap, leghosszabb tartama egy év.

19. § Az eltiltás tartamába be kell számítani azt az idõt, amelynek tartamára az elkövetõ vezetõi engedélyét a jogsértõ cselekménnyel összefüggésben elvették, illetve bevonták.

20. § (l) El kell kobozni azt a dolgot,

a) amelyet a szabálysértés elkövetéséhez eszközül használtak, ha az elkövetõ tulajdona vagy egyébként is, ha birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti;

b) amely a szabálysértés útján jött létre;

c) amelyet az elkövetõ a szabálysértés elkövetéséért a tulajdonostól vagy annak hozzájárulásával mástól kapott.

(2) El kell kobozni azt a dolgot, amelyre nézve a szabálysértést elkövették, amennyiben a szabálysértést meghatározó jogszabály az elkobzást kötelezõvé teszi.

(3) El lehet kobozni azt a dolgot, amelyre nézve a szabálysértést elkövették, amennyiben a szabálysértést meghatározó jogszabály az elkobzást lehetõvé teszi.

(4) Az elkobzás önállóan és akkor is alkalmazható, ha az elkövetõ nem vonható felelõsségre, illetve a hatóság mellõzte a felelõsségre vonást.

(5) Az (1) bekezdés a) pontja esetén az elkövetõ tulajdonában lévõ dolog elkobzása kivételesen mellõzhetõ, ha az a szabálysértés súlyával arányban nem álló, méltánytalan hátrányt jelentene az elkövetõ számára.

(6) Az elkobzott dolog tulajdonjoga az államra száll.

(7) Nincs helye elkobzás elrendelésének, ha a cselekmény elkövetése óta két év eltelt, kivéve, ha az elkobzás tárgyának birtoklása jogellenes.

21. § (1) A szabálysértési hatóság a pénzbírság alkalmazása mellett vagy önálló intézkedésként a jogszabályban meghatározott esetben a külföldi elkövetõt kiutasíthatja az ország területérõl, ha az elkövetett szabálysértés súlyára, az elkövetés körülményeire, valamint az elkövetõ személyére tekintettel a külföldi további tartózkodása az ország területén nem kívánatos.

(2) Nem lehet kiutasítást alkalmazni azzal a személlyel szemben, akit külön törvény alapján menekültnek ismertek el, vagy aki külön törvény alapján kiadott állandó magyarországi tartózkodásra jogosító személyi igazolvánnyal rendelkezik (bevándorolt külföldi).

(3) A kiutasítás tartamát hónapokban kell megállapítani, amely a két évet nem haladhatja meg.

22. § Büntetés helyett figyelmeztetés alkalmazható, ha a szabálysértés az elkövetés körülményeire tekintettel csekély súlyú és az elkövetõ személyére is figyelemmel ettõl az intézkedéstõl kellõ visszatartó hatás várható.

23. § A büntetést és az intézkedést a jogszabályban meghatározott keretek között úgy kell megállapítani, hogy igazodjék a cselekmény súlyához. Az elkövetõ személyi körülményeit annyiban kell figyelembevenni, amennyiben azok a szabálysértési hatóság vagy a bíróság rendelkezésére álló adatokból kitûnnek.

24. § Ha az elkövetõt ugyanazon szabálysértési hatóság elõtt, ugyanabban az eljárásban több szabálysértés miatt vonják felelõsségre, a legsúlyosabb szabálysértésre megállapított pénzbírság felsõ határa a felével emelhetõ, de nem érheti el az egyes szabálysértésekre megállapított pénzbírság felsõ határának együttes tartamát.

25. § Ha ugyanazon elkövetõvel szemben több eljárás indul, az ügyeket egyesíteni kell. Az egyesítést mellõzni lehet, illetve az ügyeket el lehet különíteni, ha a cselekmények együttes elbírálása a felelõsségrevonást jelentõsen késleltetné.

26. § (l) Nem lehet végrehajtani az elzárást és a pénzbírságot, ha a határozat jogerõre emelkedésétõl számítva egy év eltelt.

(2) Az elévülési idõbe nem számít be az elzárás elhalasztására, illetve a pénzbírság esetében a halasztásra és a részletfizetésre engedélyezett idõ.

(3) Az elévülést félbeszakítja az elzárás végrehajtása iránt tett intézkedés. A félbeszakítás napjával az elévülés határideje újrakezdõdik. A határozat jogerõre emelkedésétõl számított két év elteltével végrehajtásnak nincs helye.

27. § (1) A szabálysértési hatóság nyilvántartja az általa szabálysértés miatt felelõsségre vont elkövetõk természetes személyazonosító adatait, lakcímét, az elkövetett szabálysértést, az alkalmazott büntetést vagy intézkedést és az ügy számát, a büntetés vagy intézkedés végrehajthatóságának megszûnéséig, de legalább a határozat jogerõre emelkedésétõl számított két évig.

(2) Az (1) bekezdés szerinti nyilvántartásból adat csak annak a hatóságnak szolgáltatható ki, amely jogszabály alapján jogosult a szabálysértési eljárással összefüggõ adatok kezelésére.

28. § Az olyan hátrányos jogkövetkezmények alól, melyeket jogszabály a szabálysértés miatti felelõsségre vonáshoz fûz, az elkövetõ a büntetést vagy intézkedést megállapító határozat jogerõre emelkedését követõ két év után mentesül.

29. § (1) E törvény alkalmazásában fiatalkorú az, aki a szabálysértés elkövetésekor a tizennegyedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat még nem.

(2) Fiatalkorúval szemben pénzbírságot akkor lehet kiszabni, ha önálló keresete (jövedelme) vagy megfelelõ vagyona van.

30. § (1) A fegyveres szervek hivatásos állományú tagja, továbbá a sorkatonai szolgálatot teljesítõ által a szolgálati viszony tartama alatt a szolgálati helyen, illetõleg a szolgálattal összefüggésben elkövetett szabálysértést fegyelmi eljárás keretében kell elbírálni. Ha a szolgálati viszony a szabálysértés elbírálása elõtt megszûnt, a szabálysértést a szabálysértési hatóság bírálja el.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben az elkobzásról, illetõleg a jármûvezetéstõl eltiltásról a szabálysértési hatóság rendelkezik.

(3) A sorkatonai szolgálatát letöltõvel szemben kiszabott, illetõleg a pénzbírság helyébe lépõ elzárást a sorkatonai szolgálatból történõ leszerelésig el kell halasztani. Az elévülési idõbe az elhalasztás idõtartama nem számít be.

31. § (1) A törvény 5-9. §-aiban foglaltak esetében értelemszerûen alkalmazni kell az 1978. évi IV. törvényben (Btk.) meghatározott kísérlet, felbujtás, bûnsegéd, szándékosság, gondatlanság, beszámíthatóságot kizáró kóros elmeállapot, kényszer, fenyegetés, tévedés, jogos védelem, végszükség fogalmát.

(2) E törvény alkalmazásában hozzátartozó alatt a Btk. 137.§ 6. pontjában megjelölt személyeket kell érteni.

(3) E törvény alkalmazásában nyilvános hely a közterületnek nem tekinthetõ, mindenki számára nyitva álló hely.

32. § (1) Szabálysértés miatt - ha a szabálysértést meghatározó jogszabály másként nem rendelkezik - a községi, városi, megyei jogú városi, fõvárosi kerületi jegyzõ jár el.

(2) Ha a szabálysértés elkövetõjével szemben a jegyzõ hatáskörébe tartozó szabálysértésen kívül más szabálysértés miatt is eljárás indul, a jegyzõ - a közlekedésrendészeti és a vám- és devizaszabálysértések kivételével - az egyébként hatáskörébe nem tartozó szabálysértés miatt is eljárhat.

33. § (1) A rendõrség hatáskörébe utalt szabálysértések miatt a rendõrkapitányságok vagy az egyes feladatok ellátására létrehozott rendõri szervek járnak el.

(2) Ha az elkövetõvel szemben közúti közlekedési szabálysértésen kívül más szabálysértés miatt is eljárás indul, a rendõrség - a vám- és devizaszabálysértések kivételével - az egyébként hatáskörébe nem tartozó szabálysértés miatt is eljárhat.

34. § (l) Pénzügyi szabálysértés miatt a megye székhelyén mûködõ vámhivatal, Pest megyében a Budakörnyéki Vámhivatal, a fõvárosban a Vám- és Pénzügyõrség Fõvárosi Szabálysértési Hivatala jár el.

(2) Nem magyar állampolgár, valamint ismeretlen elkövetõ által az országhatár átlépésekor elkövetett, vagy ott felderített vám- és devizaszabálysértés miatt a határvámhivatal jár el.

35. § A jogszabályban hatáskörükbe utalt szabálysértési ügyekben a szabálysértési hatóság jogkörét gyakorolják

a) a határõrség;

) az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat városi, megyei, fõvárosi kerületi, repülõtéri intézetei;

c) a Fogyasztóvédelmi Fõfelügyelõség, illetve a Megyei (Fõvárosi) Közigazgatási Hivatal fogyasztóvédelmi felügyelõségei;

d) a bányakapitányságok, illetve különösen jelentõs ügyben a Magyar Bányászati Hivatal;

e) a megyei (fõvárosi) munkabiztonsági és munkaügyi felügyelõ, a munkaügyi felügyelõ;

f) a Hírközlési Fõfelügyelet területi szervei;

g) a nemzeti park igazgatóságok;

h) a Szerencsejáték Felügyelet.

36. § (1) A szabálysértési hatóság határozata ellen benyújtott kifogást - az e törvényben meghatározott szabályok szerint - a helyi bíróság bírálja el.

(2) Elzárással is sújtható szabálysértés miatt elsõ fokon a helyi bíróság jár el. Az elsõ fokú bíróság határozata ellen benyújtott fellebbezést - az e törvényben meghatározott szabályok szerint - másodfokon a megyei bíróság bírálja el.

(3) E törvény alkalmazásában helyi bíróság alatt a városi és kerületi bíróságot, a megyei bíróság alatt a Fõvárosi Bíróságot is érteni kell.

37. § A felettes közigazgatási szerv irányítási jogköre ellátása érdekében:

a) a szabálysértési hatóságtól tájékoztatást, iratokat, adatgyûjtést, egyéb információkat kér;

b) törvényességi ellenõrzést tart;

c) az ellenõrzés eredményeként felhívja a szabálysértési hatóság vezetõjének figyelmét a jogszabálysértésre;

d) ha az érdemi határozat törvényessége aggályos, ezt az illetékes ügyészségnek jelzi.

38. § (1) Az eljárásra az elkövetõ lakóhelye szerinti szabálysértési hatóság illetékes.

(2) Ha az eljárás gyorsabb és eredményesebb lefolytatása indokolja, szabálysértési ügyben az elkövetõ tartózkodási helye, munkahelye, szolgálati helye, az elkövetés helye, továbbá a cselekmény felderítésének helye szerint illetékes szabálysértési hatóság is eljárhat.

(3) Ha több elkövetõ van, és különbözõ helyeken laknak, bármelyikük lakhelye szerint illetékes szabálysértési hatóság is eljárhat.

(4) A szabálysértési hatóság felügyeletét ellátó miniszter elrendelheti, hogy egyes szabálysértések miatt a fõváros, illetõleg a megyei jogú város egész területén egyetlen szabálysértési hatóság járjon el.

(5) A nemzeti park igazgatóság illetékességét az elkövetés helye alapozza meg. Ha az elkövetés helye nem állapítható meg, vagy az elkövetés több igazgatóság illetékességi területén történt, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság jár el.

39. § Ha vitás, hogy a több szabálysértési hatóság közül melyik köteles eljárni, az eljáró szabálysértési hatóságot közvetlen közös felettes szervük, ennek hiányában pedig a felügyeletüket ellátó miniszter jelöli ki.

40. § Ha a szabálysértési hatóságnak az ügyben nincs hatásköre vagy illetékessége, az ügyet az eljárásra jogosult illetékes szervhez haladéktalanul átteszi.

41. § (1) A szabálysértési eljárásban benyújtott kifogást a helyi bíróság bírálja el.

(2) Az eljárásra az ügyben érdemi határozatot hozó szabálysértési hatóság székhelye szerinti helyi bíróság illetékes.

42. § Szabálysértési eljárásban az ügyész hatáskörét és illetékességét annak a helyi bíróságnak a hatásköre és illetékessége határozza meg, amelynek területén mûködik. A legfõbb ügyész, illetõleg a megyei (fõvárosi) fõügyész rendelkezése alapján az ügyész olyan szabálysértési ügyben is eljárhat, amelyre az illetékessége egyébként nem terjed ki.

43. § (l) A szabálysértési ügyben a hatóság tagjaként nem járhat el:

a) aki az ügyben mint elkövetõ vagy védõ, továbbá mint sértett, feljelentõ vagy ezek képviselõje, továbbá ezek hozzátartozója vesz vagy vett részt;

b) aki az ügyben mint tanú vagy szakértõ vesz vagy vett részt;

c) akitõl az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható.

(2) Nem kizárási ok, ha a szabálysértési hatóság tagja a hivatali hatáskörében tudomására jutott szabálysértés miatt tesz feljelentést.

(3) Nem járhat el az ügyben az a szabálysértési hatóság, melynek vezetõjével szemben az (1) bekezdésben meghatározott kizárási ok áll fenn.

44. § (1) A szabálysértési hatóságnak az a tagja, aki a kizárási okot maga jelentette be, bejelentésének elbírálásáig az ügyben nem járhat el.

(2) A kizárásról hivatalból, vagy az eljáró személy, az elkövetõ, illetõleg a sértett bejelentésére a kifogásolt személy közvetlen felettese dönt, s egyúttal kijelöli a továbbiakban eljáró személyt is.

(3) Bíróval szemben felmerült kizárási ok esetében a bíróság elnöke intézkedik más bíró kijelölésérõl.

(4) Ha a kizárási ok a bíróság elnökével szemben merül fel, továbbá, ha a bíróságnak nincs olyan tagja, akire kizárási ok nem vonatkozik, a kizárásról a megyei bíróság határoz. Ha a bíróság a kizárás iránti bejelentésnek helyt ad, az illetékességi területén mûködõ másik helyi bíróságot jelöli ki.

(5) A kizárás e törvényben nem szabályozott eseteire a büntetõeljárásról szóló törvény rendelkezéseit kell értelemszerûen alkalmazni.

45. § Ügyészként - a 43. §-ban meghatározott eseteken kívül - nem vehet részt az sem, aki az ügyben mint a szabálysértési hatóság tagja, vagy mint bíró járt el, illetõleg ezek hozzátartozója.

46. § (1) Bíróként - a 43. §-ban meghatározott eseteken kívül - nem járhat el az sem, aki az ügyben mint a szabálysértési hatóság tagja, vagy mint ügyész járt el, illetõleg ezek hozzátartozója.

(2) A perújítási eljárásból ki van zárva az a bíró, aki a perújítási kérelemmel vagy indítvánnyal megtámadott határozat meghozatalában részt vett.

47. § (1) E törvény alkalmazásában elkövetõ az, akivel szemben a szabálysértési eljárást lefolytatják.

(2) Az elkövetõ jogosult megismerni, hogy milyen cselekmény miatt és milyen tények és bizonyítékok alapján folyik ellene szabálysértési eljárás.

(3) Az elkövetõ az eljárás valamennyi szakaszában az eljárás résztvevõihez kérdést intézhet, észrevételeket, indítványokat tehet, a szabálysértési hatóságtól, az ügyésztõl és a bíróságtól felvilágosítást kérhet.

(4) Az elkövetõ az ügy iratait az eljárás bármely szakaszában megtekintheti, azokról másolatot kérhet, illetve készíthet. Az államtitkot vagy szolgálati titkot tartalmazó másolatot a hatóság épületébõl nem viheti ki.

48. § (1) Védõ lehet a szabálysértési eljárás bármely szakaszában:

a) meghatalmazás, illetõleg kirendelés alapján az ügyvéd, továbbá az elkövetõ nagykorú hozzátartozója;

b) az elkövetõ törvényes képviselõje.

(2) Ügyvéd helyetteseként ügyvédjelölt járhat el.

(3) Védõt az elkövetõ, törvényes képviselõje, továbbá nagykorú hozzátartozója hatalmazhat meg.

(4) Több elkövetõ érdekében ugyanaz a védõ csak akkor járhat el, ha az elkövetõk érdekei nem ellentétesek.

49. § Nem lehet védõ

a) a sértett, a sértett hozzátartozója és képviselõje;

b) aki az ügyben mint a szabálysértési hatóság tagja, ügyész vagy bíró járt el;

c) aki az ügyben tanúként, szakértõként vagy tolmácsként vesz vagy vett részt.

50. § A védõ kérdezési, indítványtételi, illetõleg iratmegtekintési jogaira a 47. § (3) és (4) bekezdése az irányadó.

51. § (1) Sértett az, akinek jogát vagy jogos érdekét a szabálysértés sértette vagy veszélyeztette.

(2) A sértett

a) az eljárás során az õt érintõ iratokat megtekintheti, azokról másolatot kérhet, illetõleg készíthet. Az iratbetekintés, illetõleg a másolatkészítés jogának gyakorlását úgy kell biztosítani, hogy a név kivételével az elkövetõ és az ügyben szereplõ egyéb személyek személyes adatai ne juthassanak a betekintõ tudomására;

b) az államtitkot vagy szolgálati titkot tartalmazó másolatot a hatóság épületébõl nem viheti ki;

c) az eljárás minden szakaszában észrevételt, indítványt tehet, jogairól és kötelességeirõl az eljáró hatóságtól felvilágosítást kérhet;

d) az elkövetõvel szemben a szabálysértés folytán keletkezett kárának megtérítését az e törvényben meghatározott feltételek mellett kérheti.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott jogok megilletik azt az államigazgatási szervet is, amely a feladatkörébe tartozó érdek oltalmára a feljelentést tette.

(4) A sértett az õt megilletõ jogokat képviselõje útján is gyakorolhatja.

52. § (1) A szabálysértési hatóság és a bíróság az ügy megítélése szempontjából lényeges körülményeket köteles tisztázni. Amennyiben a rendelkezésre álló adatok az érdemi döntés meghozatalához nem elegendõek, a tényállás tisztázása érdekében bizonyítást folytat le.

(2) Az elkövetõ nem kötelezhetõ ártatlanságának bizonyítására. Az elkövetõ szabálysértési felelõsségének bizonyítása a szabálysértési ügyben eljáró hatóságot terheli.

(3) A szabálysértési eljárásban szabadon felhasználható minden olyan bizonyítási eszköz, amely a tényállás megállapítására alkalmas lehet.

(4) Köztudomású tényeket, továbbá azokat a tényeket, melyekrõl a szabálysértési hatóságnak, illetõleg a bíróságnak hivatalos tudomása van, nem kell bizonyítani.

53. § (1) A bizonyítás eszközei különösen a tanúvallomás, a szakvélemény, a tárgyi bizonyítási eszköz, az okirat, a szemle és az elkövetõ vallomása.

(2) A szabálysértési eljárásban bizonyítékként felhasználhatóak azok a bizonyítási eszközök is, melyeket az arra feljogosított hatóságok törvényes eljárásuk keretében szereztek meg.

54. § (1) Tanúként az hallgatható meg, akinek olyan tényrõl van tudomása, amelynek a szabálysértési ügy szempontjából jelentõsége van.

(2) A tanú idézésre köteles megjelenni és - ha e törvény nem tesz kivételt - vallomást tenni.

(3) A tanú kérelmére a megjelenésével felmerült költséget az eljáró hatóság megtéríti. Erre a tanút meghallgatásának befejezésekor figyelmeztetni kell.

55. § (1) A tanú meghallgatása egyenként, rendszerint az elkövetõ jelenlétében történik. A szabálysértési hatóság által foganatosított meghallgatás esetében az elkövetõ távolmaradása a tanú meghallgatásának nem akadálya.

(2) A meghallgatást megelõzõen meg kell állapítani - személyazonosító igazolványa, ennek hiányában egyéb személyazonosságot igazoló igazolványa, illetõleg nyilatkozata alapján - a tanú személyazonosságát, (nevét, születési idejét és helyét, anyja nevét) lakóhelyét, személyazonosító okmányának számát, valamint - amennyiben ennek a tényállás tisztázása szempontjából jelentõsége van - foglalkozását, illetõleg munkahelyét. E kérdésekre a tanú akkor is köteles válaszolni, ha a vallomástételt egyébként megtagadhatja.

(3) Az adatfelvételt követõen tisztázni kell, hogy mentes-e a tanú a vallomás megtételének kötelezettsége alól.

(4) Amennyiben a tanú vallomástételének nincs akadálya, õt a vallomás megkezdése elõtt figyelmeztetni kell a hamis tanúzás következményeire.

(5) A tizennegyedik életévét meg nem haladott személyt csak akkor lehet tanúként kihallgatni, ha a vallomásától várható bizonyíték mással nem pótolható. A kihallgatása esetén a hamis tanúzás következményeire való figyelmeztetést mellõzni kell.

(6) A tanúhoz kérdések intézhetõk, a tanúnak módot kell adni arra, hogy vallomását összefüggõen adja elõ.

(7) Ha a tanú vallomása eltér a korábbi vallomásától, a szabálysértési hatóságnak, illetõleg a bíróságnak meg kell kísérelnie az eltérés okának tisztázását.

56. § (1) A szabálysértési hatóság, illetõleg a bíróság a tanú kérelmére vagy hivatalból elrendelheti, hogy a tanúnak az 55. § (2) bekezdésében írt személyi adatait - nevén kívül - az ügy iratainál elkülönítve zártan kezeljék. Ebben az esetben az ügy egyéb irataiban a tanú zártan kezelt személyi adatait csak a szabálysértési hatóságnak az ügyben eljáró tagja, az ügyész, illetõleg a bíró tekintheti meg.

(2) Ha elrendelték a tanú személyi adatainak zártan történõ kezelését, a kihallgatás kezdetén a tanú személyazonosságát az azonosításra alkalmas iratok megtekintésével kell megállapítani.

57. § (1) A tanúvallomást megtagadhatja

a) az elkövetõ hozzátartozója;

b) az aki magát vagy hozzátartozóját bûncselekmény vagy szabálysértés elkövetésével vádolná, az ezzel kapcsolatos kérdésben.

(2) Nem lehet tanúként kihallgatni, aki foglalkozásánál, hivatásánál vagy közmegbízatásánál fogva titoktatásra köteles, ha a tanúvallomásával e kötelezettségét megsértené, tovább azt sem, akitõl testi vagy szellemi fogyatékossága miatt nyilvánvalóan nem várható helyes vallomás.

58. § (1) Amennyiben a szabálysértési felelõsségrevonás szempontjából jelentõs, bizonyítást igénylõ tény megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükséges, a szabálysértési hatóság, illetõleg a bíróság - hivatalból vagy kérelemre - szakértõt rendelhet ki. A szakvélemény - a hatóság rendelkezésének megfelelõen - szóban elõadható vagy írásban terjeszthetõ elõ.

(2) A szabálysértési hatóság, illetõleg a bíróság igazságügyi szakértõt, ha pedig ez nem lehetséges, kellõ szakértelemmel rendelkezõ személyt vagy intézményt (eseti szakértõ) rendelhet ki szakértõként.

(3) A szakértõ a szakvéleményt saját nevében adja, az írásbeli szakvéleményt a szakértõnek alá kel írnia.

(4) A szakértõ jogosult mindazokat az adatokat megismerni, amelyek a feladatának teljesítéséhez szükségesek, e célból az ügy iratait megtekintheti, az eljárási cselekményeknél jelen lehet, az elkövetõtõl, a sértettõl és a tanúktól felvilágosítást kérhet. Ha ez a feladatának teljesítéséhez szükséges, a kirendelõtõl újabb adatokat, iratokat és felvilágosítást kérhet. A szakértõ a kirendelõ felhatalmazása alapján a neki át nem adott tárgyat megtekintheti, megvizsgálhatja, mintavételt végezhet.

(5) Az elkövetõ és a sértett köteles a szakértõi vizsgálatnak, illetve beavatkozásnak magát alávetni, kivéve a mûtétet és a mûtétnek minõsülõ vizsgálati eljárást.

(6) Ha a szakvélemény hiányos, önmagával ellentmondó megállapításokat tartalmaz, az eljáró hatóság felhívására a szakértõ köteles a kért felvilágosítást megadni, illetõleg a szakvéleményt kiegészíteni.

(7) Ha a szakértõtõl kért felvilágosítás vagy a szakvélemény kiegészítése nem vezetett eredményre, kérelemre vagy hivatalból más szakértõ is kirendelhetõ.

59. § A szakértõ kirendelésérõl szóló határozatnak meg kell jelölnie

a) a szakértõi vizsgálat tárgyát és azokat a kérdéseket, amelyekre a szakértõnek választ kell adnia;

b) a szakértõ részére átadandó iratokat és tárgyakat;

c) a szakvélemény elõterjesztésének határidejét.

60. § Szakértõként - a 43. § (l) bekezdésének a) és c) pontjaiban meghatározott eseteken kívül - nem járhat el az sem, aki az ügyben mint a szabálysértési hatóság tagja, ügyész vagy bíró járt vagy jár el, illetõleg ezek hozzátartozója.

61. § A szakvélemény elõadása elõtt - az 55. § (2) bekezdésének alkalmazásával - meg kell állapítani a szakértõ személyazonosságát, tisztázni kell, hogy az ügyben érdekelt vagy elfogult-e. A szakvélemény elõadása után a szakértõhöz kérdéseket lehet intézni.

62. § (1) Ha nem magyar anyanyelvû személy az eljárás során az anyanyelvét vagy az általa értett nyelvet kívánja használni, tolmácsot kell igénybevenni.

(2) Ha a meghallgatandó személy süket vagy néma, tolmács igénybevételével vagy írásbeli érintkezés útján kell kihallgatni.

(3) A tolmács meghallgatására a szakértõre vonatkozó szabályokat kell értelemszerûen alkalmazni.

(4) A tolmács díját és költségeit az állam viseli.

63. § (1) Tárgyi bizonyítási eszköz minden olyan dolog, amely a szabálysértés elkövetésének nyomait hordozza, amely a szabálysértés elkövetése útján jött létre, amelyet a szabálysértés elkövetéséhez eszközül használtak, vagy amelyre a szabálysértést elkövették.

(2) Amennyiben a tárgyi bizonyítási eszköz nem alkalmas lefoglalásra, akkor a szabálysértéssel kapcsolatos egyedi tulajdonságainak leírását rögzítõ iratot vagy fényképet kell az iratokhoz csatolni.

64. § (1) Az okirat a szabálysértési felelõsségrevonás szempontjából jelentõs tény, adat, esemény vagy nyilatkozat megtételének igazolására alkalmas irat.

(2) Az okiratra vonatkozó rendelkezések érvényesek minden olyan tárgyra, amely mûszaki vagy vegyi úton adatokat rögzít (fénykép, film-, hangfelvétel, mágneslap, mágnesszalag, stb.).

(3) Vallomást (nyilatkozatot) tartalmazó okirat akkor is felhasználható, ha a vallomást tevõ, illetve a nyilatkozat készítõje egyébként kihallgatható.

(4) Az okirat teljes felolvasása helyett annak lényeges tartalma ismertethetõ, kivéve, ha a bizonyítás szempontjából az okirat szó szerinti szövegének ismertetésére van szükség.

65. § (1) Amennyiben a tényállás tisztázásához személy, tárgy vagy helyszín közvetlen megtekintése illetve megfigyelése szükséges, a szabálysértési hatóság, illetõleg a bíróság szemlét rendel el. Ennek során

a) a szemletárgy birtokosa a szemletárgy felmutatására kötelezhetõ;

b) helyszíni szemle tartható.

(2) A szemle alkalmával a bizonyítás szempontjából jelentõs körülményeket kell rögzíteni. A szemle tárgyáról, ha lehetséges és szükséges felvételt, rajzot vagy vázlatot kell készíteni és azt a jegyzõkönyvhöz kell csatolni.

66. § (1) A meghallgatást megelõzõen - a meghallgatás többi részvevõjének távollétében - személyazonosító igazolványa, ennek hiányában egyéb személyazonosságot igazoló igazolványa, illetõleg nyilatkozata alapján meg kell állapítani az elkövetõ személyazonosságát (nevét, születési idejét és helyét, anyja nevét) lakóhelyét, személyazonosító okmányának számát.

(2) A személyazonosság tisztázását követõen meg kell kérdezni az elkövetõt személyi körülményeirõl (vagyona, jövedelme, családi körülményei, foglalkozása, munkahelye), valamint az átváltoztatást kizáró okok fennállásáról.

(3) Az elkövetõt meghallgatásának megkezdésekor figyelmeztetni kell arra, hogy nem köteles vallomást tenni, illetve azt bármikor megtagadhatja, továbbá, hogy amit mond, az bizonyítékként felhasználható vele szemben. A figyelmeztetést és az elkövetõ válaszát jegyzõkönyvbe kell foglalni. A figyelmeztetés elmaradása esetén az elkövetõ vallomása bizonyítékként nem vehetõ figyelembe.

(4) Ha az elkövetõ a vallomás tételét megtagadja, figyelmeztetni kell õt arra, hogy ez a körülmény az eljárás folytatását nem akadályozza, õ viszont a védekezésnek errõl a módjáról lemond.

(5) Az elkövetõnek módot kell adni arra, hogy vallomását összefüggõen elõadhassa. Ezek után kérdések intézhetõk az elkövetõhöz.

67. § (1) A szabálysértési hatóság, illetõleg a bíróság az eljárást felfüggeszti,

a) ha az ügy érdemi elbírálása olyan kérdés elõzetes eldöntésétõl függ, amelyben a döntés más szerv hatáskörébe tartozik;

b) ha az ismert elkövetõ távolléte az ügy érdemi elbírálását nem teszi lehetõvé.

(2) Az eljárás felfüggesztése a 11. § (1) bekezdése szerinti elévülés tartamába nem számít be. A cselekmény elkövetésétõl számított két éven belül azonban az eljárást a rendelkezésre álló adatok alapján be kell fejezni.

68. § (1) Akit a szabálysértési hatóság, illetõleg a bíróság az eljárási cselekményre idéz, köteles megjelenni. A szabálysértési hatóság, illetõleg a bíróság megjelenésre azt kötelezi, akinek a meghallgatása indokolt.

(2) Az idézést írásban kell közölni úgy, hogy azt a megidézett a megjelenés határnapjánál legalább öt nappal korábban megkapja. Az idézésben meg kell jelölni, hogy a hatóság a megidézettet milyen ügyben és milyen minõségben kívánja meghallgatni, egyúttal figyelmeztetni kell a megjelenés elmulasztásának következményeire.

(3) Ha az idézés kézbesítésére a (2) bekezdésben meghatározott tartamnál rövidebb idõ alatt kerül sor, a megidézett beleegyezése esetén az eljárási cselekményt foganatosítani lehet.

(4) Amennyiben a szabálysértési hatóság, illetõleg a bíróság tanút vagy szakértõt kíván meghallgatni, a meghallgatás helyérõl és idejérõl az elkövetõt és a sértettet értesítenie kell.

(5) Az írásbeli idézéssel azonos hatályú, ha a szabálysértési hatóság, illetõleg a bíróság a jelenlevõ személyt meghatározott idõpontban történõ megjelenésre szóban kötelezi, s ezt jegyzõkönyvbe foglalja.

(6) A fegyveres szervek hivatásos állományú tagját, továbbá a sorkatonai szolgálatot teljesítõt parancsnoka útján kell megidézni.

69. § Ha az elkövetõ az idézésre nem jelenik meg és ezt alapos okkal nem menti ki, vagy a meghallgatás elõtt engedély nélkül eltávozik, a meg nem jelenésével, illetõleg az eltávozásával okozott költségek megtérítésére kell kötelezni.

70. § (1) Az eljárási cselekményekrõl - ha e törvény másként nem rendelkezik - jegyzõkönyvet kell készíteni.

(2) A jegyzõkönyvben fel kell tüntetni

a) a szabálysértési hatóság, illetõleg a bíróság megnevezését;

b) az eljárás alapjául szolgáló szabálysértés megjelölését és az elkövetõ nevét;

c) az eljárási cselekmény helyét és idejét;

d) a hatóság tagja, az eljárásban részt vevõ személy és képviselõje, továbbá a tanú, a szakértõ nevét.

(3) A jegyzõkönyvben a szükséges részletességgel le kell írni az eljárási cselekményt oly módon, hogy a jegyzõkönyv alapján az eljárási szabályok megtartását is nyomon lehessen követni. A szabálysértési hatóság részérõl eljáró személy, illetõleg a bíró, valamint a jegyzõkönyvvezetõ a jegyzõkönyvet aláírja.

(4) A szabálysértési hatóság elõtt folyó eljárásban a jegyzõkönyvet felolvasás után - ha e törvény ettõl eltérõen nem rendelkezik - az érdekelteknek alá kell írniuk. Amennyiben a jegyzõkönyv aláírását az érdekelt megtagadja, azt a megtagadás okának feltüntetésével a jegyzõkönyvbe fel kell jegyezni.

(5) Az elkövetõnek a szabálysértési hatóság, illetõleg a bíróság elõtt tett vallomását a szükséges részletességgel, indokolt esetben szó szerint kell jegyzõkönyvbe foglalni.

(6) Az eljárási cselekmény hangfelvevõvel vagy egyéb berendezéssel is rögzíthetõ. A rögzítés ilyen módja kifogás vagy panasz benyújtása esetében a jegyzõkönyvet nem pótolja.

71. § (1) Aki önhibáján kívül nem jelent meg a kitûzött határnapon, vagy elmulasztott valamilyen határidõt, igazolási kérelmet nyújthat be.

(2) Az igazolási kérelmet az elmulasztott határnaptól, illetõleg az elmulasztott határidõ utolsó napjától számított nyolc napon belül lehet elõterjeszteni. Ha a mulasztás az elkövetõnek (kifogásra jogosultnak) késõbb jutott tudomására, vagy az akadály késõbb szûnt meg, a nyolcnapos határidõ a tudomásra jutástól, illetõleg az akadály megszûnésétõl kezdõdik.

(3) Az elmulasztott határnaptól (határidõtõl) számított három hónapon túl igazolási kérelmet nem lehet elõterjeszteni.

(4) Az igazolási kérelemben elõ kell adni a mulasztás okát és azokat a körülményeket, amelyek a mulasztás vétlenségét valószínûsítik. Határidõ elmulasztása esetén az igazolási kérelem elõterjesztésével együtt az elmulasztott cselekményt is pótolni kell. Az igazolási kérelmet méltányosan kell elbírálni.

72. § (1) Az igazolási kérelemrõl a - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - az a szerv határoz, amelynek eljárása során a mulasztás történt.

(2) Ha a mulasztás a kifogással kapcsolatos, az iratokat a kifogás elbírálására illetékes bíróságnak kell megküldeni.

(3) Ha az igazolási kérelem helytálló, a szabálysértési hatóság, illetõleg a bíróság az eljárás folytatását rendeli el, és - az eljárás eredményétõl függõen - a korábbi határozatot hatályában fenntartja, vagy hatályon kívül helyezi és új határozatot hoz.

(4) Az igazolási kérelemnek sem az eljárás folytatására, sem a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya; indokolt esetben azonban a szabálysértési hatóság, illetõleg a bíróság a határozat végrehajtását felfüggesztheti.

73. § (1) Eljárási költség

a) mindaz a költség, amelyet az állam az eljárás alapjául szolgáló cselekmény miatt, az eljárás megindításától a szabálysértési büntetés végrehajtásának befejezéséig elõlegezett;

b) az elkövetõnek az ügyben felmerült készkiadása;

c) a sértett indokolt készkiadása.

(2) Az elkövetõ viseli az eljárási költséget, ha megállapították, hogy a szabálysértést elkövette.

(3) Az állam viseli azt a költséget, amely annak következtében merült fel, hogy az elkövetõ a magyar nyelvet nem ismeri.

(4) Az eljárás megszüntetése esetében az eljárási költség az államot terheli, kivéve, ha a felelõsségrevonás mellõzésével vagy figyelmeztetés alkalmazásával fejezõdik be az eljárás.

(5) A sértett viseli az eljárási költséget, ha a szabálysértési hatóság az eljárást a 132. § (1) bekezdése a) pontja alapján szünteti meg.

74. § (1) Az iratokat rendszerint posta útján kell kézbesíteni. A címzett az iratot a hatóságnál is átveheti.

(2) Joghatások csak a szabályszerû kézbesítéshez kapcsolódhatnak. A kézbesítés akkor tekinthetõ szabályszerûnek, ha annak megtörténtét a jogszabályban jogosultként megjelölt személy aláírásával ellátott tértivevény, illetõleg jegyzõkönyv vagy határozat-példány igazolja.

(3) Az iratokat a kézbesítés második megkísérlésének napját követõ ötödik munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni, ha a kézbesítés azért volt eredménytelen, mert a címzett az iratot nem vette át, illetõleg az átvételt megtagadta.

(4) Az elõvezetés elrendelése esetén a határozatot a foganatosításkor kell az érintettnek átadni.

75. § (1) A szabálysértési hatóság, illetõleg a bíróság a határozatát azzal közli, akire az rendelkezést tartalmaz, az elkövetõvel közölt határozatot a védõvel is közölni kell.

(2) A szabálysértési hatóság, illetõleg a bíróság a határozatát név-, szám-, számítási hiba vagy más hasonló elírás esetén kijavítja.

(3) A szabálysértési hatóság, illetõleg a bíróság a határozatát kiegészíti, ha nem rendelkezett a pénzbírság megfizetésérõl vagy átváltoztatásáról, az eljárási költség megfizetésérõl, a jármûvezetéstõl eltiltás tartamába beszámítható idõrõl, továbbá a lefoglalt dologról.

(4) A kijavítás tényét, illetõleg a kiegészítésrõl szóló határozatot azzal kell közölni, akivel az eredeti határozatot közölték, illetõleg akire nézve a kiegészített határozat rendelkezést tartalmaz. A szabálysértési hatóság kiegészítésrõl szóló határozata ellen kifogásnak van helye.

76. § (1) A rendõrség a szabálysértési hatóság vagy az egészségügyi szerv elé állíthatja azt,

a) aki a szabálysértést az abbahagyására irányuló felszólítás után is folytatja;

b) akivel szemben az eljárás azonnal lefolytatható;

c) akitõl szabálysértés bizonyítása érdekében vizeletvétel vagy véralkohol-vizsgálat céljából vérvétel, valamint mûtétnek nem minõsülõ egyéb módon mintavétel szükséges.

(2) A vámszervezet szolgálati jogviszonyban álló tagja jogosult a vámszervezet hatáskörébe tartozó szabálysértés elkövetésén tetten ért, illetõleg annak elkövetésével gyanúsítható személy kilétét megállapítani. Ebbõl a célból jogosult az ilyen személyeket feltartóztatni, a vámszervezet szerveihez vagy a rendõrséghez elõállítani.

(3) A Határõrség a külföldiek rendészetével, az útlevéllel és úti okmánnyal kapcsolatos, a tiltott határátlépés, a határrendészeti, a határjel-hamisítás és a határjel-rongálás szabálysértések elkövetése esetén jogosult az elkövetõk elõállítására.

(4) Az eljáró hatóság az elõállítással a személyi szabadságot csak az elõállítás céljának eléréséhez szükséges ideig, de legfeljebb 8 órán át korlátozhatja. Ha az elõállítás célja nem valósult meg, ezt az idõtartamot a hatóság vezetõje egy alkalommal négy órával meghosszabbíthatja. Az elõállítás idõtartamát a személyi szabadságot korlátozó intézkedés kezdetétõl kell számítani.

(5) Az elõállítottat az elõállítás okáról tájékoztatni kell és az elõállítás idõtartamáról részére igazolást kell kiállítani.

77. § (1) A rendõrség elzárással is sújtható szabálysértés elkövetõjét tettenérés esetén gyorsított bírsági eljárás lefolytatása céljából õrizetbe veheti.

(2) A szabálysértési õrizet a bíróság érdemi határozatának meghozataláig, de legfeljebb huszonnégy óráig tart. Az elkövetõt nyomban szabadon kell bocsátani, ha a szabálysértési õrizet tartama alatt a bíróság a gyorsított eljárást nem folytatta le, vagy nem szabott ki elzárást.

(3) Ha az elzárást kiszabó határozat nem emelkedett jogerõre és alappal feltehetõ, hogy az elkövetõ szabadlábon újabb, elzárással is sújtható szabálysértést követne el, a bíróság a szabálysértési õrizet tartamát a másodfokú határozat meghozataláig indokolt határozattal meghosszabbíthatja.

(4) A szabálysértési õrizet tartama a foganatba vételtõl számított hetvenkét órát a (3) bekezdés esetében sem haladhatja meg.

(5) A szabálysértési õrizet tartamát meghosszabbító határozattal szemben az elkövetõ és védõje a kihirdetéskor fellebbezést jelenthet be. A megyei bíróság a szabálysértési õrizet tartamának meghosszabbítása miatt bejelentett fellebbezést az érdemi határozat ellen bejelentett fellebbezéssel együtt bírálja el.

78. § (1) A szabálysértési hatóság vagy a bíróság rendelkezése alapján az elkövetõt vagy tanút, aki a szabálysértési hatóság vagy a bíróság elõtt, illetõleg más eljárási cselekményen a szabályszerû idézésre sem jelenik meg, s távolmaradását alapos okkal nem menti ki, a rendõrség útján - a Vám- és Pénzügyõrség elõtt folyamatban lévõ eljárásban a Vám- és Pénzügyõrség útján - elõ lehet vezetni. Az elõvezetés - az elrendelõ hatóság rendelkezése alapján - útbaindítással is foganatosítható.

(2) Ha az elkövetõ a szabályszerûen kézbesített felhívás ellenére a pénzbírságot helyettesítõ elzárás végrehajtására a kijelölt büntetés-végrehajtási intézetben a megjelölt határnapon önhibájából nem jelenik meg és a pénzbírságot sem fizeti meg, a szabálysértési hatóság elõvezetését rendeli el.

(3) A (2) bekezdés esetében az elõvezetést elrendelõ határozatnak tartalmaznia kell, hogy amennyiben az elkövetõ a pénzbírságot az elõvezetés megkezdésekor vagy annak foganatosítása alatt hiánytalanul megfizeti és ezt igazolja, akkor mentesül az elõvezetés foganatosítása, illetõleg az elzárás végrehajtása alól.

(4) A szabálysértési hatóság által elrendelt elõvezetés az ügyész jóváhagyásával hajtható végre.

(5) A megidézett távolmaradásának igazolása esetén a szabálysértési hatóság, illetõleg a bíróság az elõvezetést elrendelõ határozatát hatályon kívül helyezi.

(6) Az elõvezetés költségeit az elõvezetett - külön jogszabályban megállapítottak szerint - köteles megtéríteni.

79. § (1) Átvizsgálható az olyan személynek a ruházata, csomagja, illetõleg a helyszínen lévõ jármûve, akirõl alaposan feltehetõ, hogy tárgyi bizonyítási eszközt tart magánál, továbbá, ha az átvizsgálásra a 80. § (6) bekezdésben meghatározott lefoglalás érdekében van szükség.

(2) Az átvizsgálás elõtt az érdekeltet fel kell szólítani, hogy a keresett tárgyat önként adja át.

(3) A ruházat átvizsgálását csak az átvizsgált személlyel azonos nemû személy végezheti.

(4) Az átvizsgálás foganatosítására a tulajdon elleni, valamint a rendõrség hatáskörébe tartozó szabálysértések tekintetében a rendõrség, illetõleg a Vám- és Pénzügyõrség, a külön jogszabályban meghatározott esetekben pedig a Határõrség jogosult.

80. § (1) A szabálysértési hatóság lefoglalhatja azt a dolgot, amely

a) tárgyi bizonyítási eszköz;

b) a törvény értelmében elkobozható.

(2) A szabálysértési hatóság lefoglalja azt a dolgot, amelynek birtoklása jogszabályba ütközik.

(3) Postai küldeményeket és táviratokat - amíg azokat a címzettnek nem kézbesítették - csak az ügyész írásbeli határozata alapján lehet lefoglalni. A határozat kiadásáig csupán visszatartásuk iránt lehet intézkedni.

(4) A szabálysértési hatóság a lefoglalt dolog õrzésérõl gondoskodik. Ha a dolog használatához az érintettnek különös érdeke fûzõdik, az (l) bekezdés alapján lefoglalt dolgot az õrizetére lehet bízni.

(5) A gyorsan romló, bomló, tárolhatatlan dolgot a szabálysértési hatóság értékesítheti.

(6) Ha a szabálysértést elkövetõ külföldi az elõreláthatólag kiszabásra kerülõ pénzbírság, illetõleg az eljárási költség fedezetéhez szükséges összeget nem helyezi letétbe, a szabálysértési hatóság az összeg erejéig az elkövetõ vagyontárgyait - a nélkülözhetetlen vagyontárgyak kivételével - lefoglalhatja. A szabálysértési tárgyalás során a letétbehelyezés, illetõleg ennek elmulasztása esetén a lefoglalás lehetõségérõl a külföldit tájékoztatni kell.

(7) A lefoglalás érdekében a dolog birtokosát fel kell szólítani, hogy a keresett dolgot adja át. Az átadás megtagadása nem akadálya annak, hogy a keresett dolgot átvizsgálás útján megszerezzék. Erre az érintettet figyelmeztetni kell.

(8) A lefoglalást meg kell szüntetni, mihelyt arra az eljárás érdekében már nincs szükség. Ebben az esetben a dolgot, illetve az értékesítésbõl befolyt ellenértéket annak kell visszaadni, akitõl a dolgot lefoglalták.

(9) Az elkövetõtõl lefoglalt dolgot részére csak akkor lehet kiadni, ha a kiadás iránt más nem jelentett be igényt. Ha az elkövetõtõl lefoglalt dolog kiadása iránt más is jelent be igényt, a szabálysértési hatóság, illetõleg a bíróság - a jogosultság elbírálása nélkül - határoz a lefoglalt dolog elhelyezésérõl.

(10) Az elkövetõtõl lefoglalt dolog az állam tulajdonába kerül, ha kétséget kizáróan mást illet, de a jogosult kiléte nem állapítható meg. A késõbb jelentkezõ jogosult a szabálysértési hatóságtól kérheti a dolog visszaadását, illetve értékesítés esetén a dolog lefoglaláskori ellenértékét.

(11) Ha a lefoglalt dolog értéktelen és arra senki sem tart igényt, a lefoglalás megszüntetése után azt meg kell semmisíteni.

81. § (1) A szabálysértési hatóság, továbbá a bíróság az eljárás során elõírt kötelességek teljesítése érdekében, továbbá az eljárás rendjének megzavarása miatt rendbírságot szabhat ki.

(2) A rendbírság legalacsonyabb összege ötszáz, legmagasabb összege a szabálysértési hatóság elõtt folyó eljárásban ötezer forint, a bírósági eljárásban ötvenezer forint.

82. § (1) A szabálysértési eljárás feljelentés, illetõleg a szabálysértési hatóság részérõl eljáró személy észlelése vagy tudomása alapján indulhat meg.

(2) A feljelentést - ha jogszabály másképp nem rendelkezik - szóban vagy írásban bármely személy vagy szerv megteheti.

(3) A feljelentésnek az elkövetõ ismert személyi adatainak megnevezése mellett tartalmaznia kell az elkövetett cselekmény helyének és idejének, továbbá az elkövetés körülményeinek leírását, a bizonyítási eszközök megjelölésével. Amennyiben lehetõség van rá, a bizonyítási eszközöket csatolni kell a feljelentéshez.

(4) Az érdemi határozatot az eljárás megindítását követõ harminc napon belül kell meghozni. Ha az ügy bonyolultsága vagy más elháríthatatlan akadály indokolja, a szabálysértési hatóság vezetõje egy alkalommal az ügyintézési határidõt legfeljebb harminc nappal meghosszabbíthatja.

83. § (1) Amennyiben a feljelentés adatai nem adnak elegendõ alapot a felelõsség megállapítására, illetõleg az eljárás megszüntetésére, a tényállás tisztázása érdekében a szabálysértési hatóság

a) felhívja a feljelentõt további adatok közlésére, meghallgatja az elkövetõt, szükség esetén a sértettet, a feljelentõt, illetve más, tanúként számba jöhetõ személyeket;

b) szakvéleményt szerez be, meghallgatja a szakértõt, illetve a szaktanácsadót;

c) iratokat, tárgyi bizonyítási eszközöket szerez, illetve szereztet be;

d) külön jogszabályban meghatározott feltételek alapján más szerveket adatok közlésére hív fel.

(2) Az ismeretlen helyen lévõ elkövetõ, tanú, szakértõ lakó-, illetõleg tartózkodási helyének megállapítása céljából a személyi adat- és lakcímnyilvántartás központi szervét, az utolsó ismert lakó- vagy tartózkodási helye szerint illetékes helyi szervét, vagy az illetékes rendõri szervet kell megkeresni.

84. § (1) A szabálysértési hatóság az eljárást határozattal megszünteti, ha

a) a cselekmény nem szabálysértés, vagy azt nem a felelõsségre vont személy követte el;

b) az eljárás adatai alapján nem állapítható meg szabálysértés elkövetése, az elkövetõ kiléte, illetve tartózkodási helye és az eljárás folytatásától sem várható eredmény;

c) az elkövetõ meghalt;

d) a felelõsséget kizáró ok áll fenn;

e) a cselekményt büntetõeljárás keretében jogerõsen elbírálták;

f) a cselekmény olyan kötelesség megszegésében áll, amelyet jogerõs egyedi államigazgatási határozat állapított meg;

g) elévülés miatt nincs helye felelõsségrevonásnak;

h) az elkövetõ felelõsségrevonása nélkül alkalmaz elkobzást.

(2) Az (1) bekezdés a), b), d), és e) pontjai alapján hozott határozat egy példányát az ügyésznek is meg kell küldeni.

85. § (1) Ha az elkövetõ és a sértett a szabálysértési hatóság elõtt a kártérítés összegében megállapodik, illetõleg a kártérítés összege a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján aggálytalanul megállapítható, a szabálysértési hatóság az elkövetõt a szabálysértéssel okozott kár megtérítésére kötelezheti.

(2) Az elkövetõ a sértettel szemben követelést nem érvényesíthet és beszámítási kifogással nem élhet.

(3) A kártérítés megállapítása mellõzhetõ, ha az eljárás befejezését jelentõsen késleltetné. E határozat ellen nincs helye jogorvoslatnak.

86. § (1) A szabálysértési hatóságnak a 79-81. §-a alapján hozott határozatával, illetõleg intézkedésével szemben az elkövetõ és jogi képviselõje, a 84. § alapján hozott határozatával szemben a sértett panaszt tehet.

(2) A panaszt a határozat közlésétõl számított nyolc napon belül kell szóban vagy írásban megtenni a szabálysértési hatóságnál.

(3) Amennyiben a szabálysértési hatóság a panasznak nem ad helyt, az iratokat három napon belül az illetékes ügyészségnek küldi meg.

(4) Az ügyész a panaszt nyolc napon belül elbírálja és

a) a panaszt, mint alaptalant elutasítja, vagy

b) a határozatot hatályon kívül helyezi, indokolt esetben a szabálysértési hatóságot az eljárás folytatására utasítja.

(5) Az a) pont esetében az ügyész a panasztevõt, a b) pont esetében pedig azokat értesíti, akikkel a panasz alapjául szolgáló határozatot korábban közölték.

87. § (1) Amennyiben az eljárás adatai elegendõ alapot szolgáltatnak az elkövetõ felelõsségének megállapítására, a szabálysértési hatóság pénzbírságot szabhat ki, figyelmeztetést, jármûvezetéstõl eltiltást, kiutasítást, illetõleg elkobzást alkalmazhat, valamint kártérítést és eljárási költséget állapíthat meg.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott határozatnak tartalmaznia kell:

a) a szabálysértési hatóságnak, az ügy számának és tárgyának a megjelölését;

b) a rendelkezõ részben az elkövetõ személyi adatait, a szabálysértés megnevezését, a kiszabott pénzbírság mértékét, illetve az egyéb jogkövetkezményeket;

c) felszólítást az elkövetõhöz arra nézve, hogy a határozat jogerõre emelkedésétõl számított tizenöt napon belül a pénzbírságot vagy az egyéb pénzösszeget fizesse meg;

d) a pénzbírság átváltoztatása esetére megállapított elzárás tartamát;

e) utalást arra, hogy a pénzbírságot kiszabó határozattal, a jármûvezetéstõl eltiltással, az elkobzással, a kiutasítással, továbbá a figyelmeztetéssel szemben az elkövetõ, törvényes képviselõje vagy védõje, a kártérítést illetõen pedig a sértett - a közléstõl számított nyolc napon belül - halasztó hatályú kifogás elõterjesztése útján, a bíróságtól kérheti az ügy felülvizsgálatát;

f) utalást arra, hogy a kifogás a bírói határozat meghozataláig visszavonható;

g) rövid indokolást, utalva a megállapított tényekre, az ezek alapjául szolgáló bizonyítékokra, továbbá a büntetés kiszabása, illetõleg az intézkedés alkalmazása során figyelembevett körülményekre;

h) utalást az érdemi döntés alapját képezõ jogszabályra;

i) a határozathozatal helyét, idejét, a szabálysértési hatóság részérõl eljáró személy aláírását.

(3) A szabálysértési hatóság egyéb határozatainak alaki és tartalmi követelményeire a (2) bekezdés rendelkezései értelemszerûen irányadóak.

88. § (1) A pénzbírság kiszabását, a figyelmeztetést, a jármûvezetéstõl eltiltást, az elkobzást és a kiutasítást megállapító határozattal szemben az elkövetõ, törvényes képviselõje vagy védõje, a kártérítést illetõen a sértett a marasztaló határozatot hozó szabálysértési hatóságnál a határozat közlésétõl számított nyolc napon belül kifogást nyújthat be.

(2) A kifogásban elõ kell adni annak okát és célját az ok téves megjelölése vagy hiánya miatt a kifogás érdemi elbírálását nem lehet megtagadni.

(3) A kifogásban új tényt is lehet állítani, és új bizonyítékra is lehet hivatkozni.

89. § (1) A kifogás alapján a szabálysértési hatóság a határozatát visszavonhatja, vagy - a kifogást tevõ javára - módosíthatja.

(2) Amennyiben a szabálysértési hatóság a kifogással támadott határozatát nem módosítja, illetõleg nem vonja vissza, továbbá az elkövetõ javára módosított határozat ellen ismételten kifogást terjesztenek elõ, az iratokat a szabálysértési hatóság székhelye szerinti helyi bírósághoz teszi át.

90. § (1) Az elkésett vagy nem a jogosult által elõterjesztett kifogást a szabálysértési hatóság elutasítja. E határozattal szemben a közléstõl számított három napon belül az illetékes ügyészségen panaszt lehet elõterjeszteni. A panaszt a 86. § (4) bekezdésében foglaltak szerint kell elbírálni.

(2) A szabálysértési hatóság a kifogás beérkezését követõ nyolc napon belül - amennyiben a kifogás érvényes és nem kerül sor a 89. § (l) bekezdésében foglaltak alkalmazására - az iratokat a további eljárás lefolytatása céljából megküldi az illetékes helyi bíróságnak.

(3) Ha a kifogást a jogosult visszavonta, a visszavonásnak a szabálysértési hatósághoz érkezése napján a határozat jogerõssé válik.

91. § (1) A ügyész törvényességi felügyeletet gyakorol a szabálysértési hatóságok eljárása, határozatai (intézkedései) felett. E körben az ügyész jogait az ügyészségrõl szóló jogszabályok határozzák meg.

(2) A szabálysértési ügyben benyújtott óvásnak a kifogásolt határozat (intézkedés) végrehajtására halasztó hatálya van.

(3) Az elkövetõ terhére óvásnak csak a határozat jogerõre emelkedésétõl számított hat hónapon belül van helye.

92. § (1) A bíróság a szabálysértési ügyben egyesbíróként jár el.

(2) A bíróság szabálysértési ügyben végzéssel határoz. A bíróságnak az ügydöntõ határozatban a kifogásról kell döntenie, ügydöntõ végzését "A Magyar Köztársaság nevében" hozza.

(2) A bíróságot a tényállás ténybeli és jogi elbírálásában a szabálysértési hatóság határozata nem köti.

(3) A bíróság az elkövetõ terhére a szabálysértési hatóság határozatában megállapított rendelkezéseknél hátrányosabb rendelkezést akkor hozhat, ha a tárgyaláson új bizonyíték merül fel, és ennek alapján a bíróság olyan új tényt állapít meg, amelynek folytán súlyosabb minõsítést kell alkalmazni, vagy jelentõs mértékben súlyosabb büntetést kell kiszabni.

(4) Ha a kifogás kizárólag az elkobzásra, a kártérítésre vagy az eljárási költségre vonatkozik, a bíróság csak ezekben a kérdésekben határoz.

(5) A határozat rendelkezõ részbõl és indokolásból áll. Az ügydöntõ határozat indokolása - ha e törvény másképp nem rendelkezik - tartalmazza a tényállást, a bizonyítékok értékelésével a határozat rendelkezéseinek indokait, és megjelöli a határozat alapjául szolgáló jogszabályokat.

(6) A pervezetõ végzést nem kell indokolni. A bizonyítási indítvány elutasításának indokait az ügydöntõ végzésben kell kifejteni.

93. § (1) A bíróság a kifogás beérkezését követõen nyolc napon belül megvizsgálja, hogy helye van-e

a) az ügy áttételének;

b) az eljárás felfüggesztésének;

c) az eljárás megszüntetésének,

és a szükséges intézkedéseket haladéktalanul megteszi.

(2) A bíróság a szabálysértési hatóság határozatát hatályon kívül helyezi és az iratokat a szabálysértési hatóságnak megküldi, ha

a) a határozatot a szabálysértési hatóságnak törvényben kizárt tagja hozta;

b) a szabálysértési hatóság nem a hatáskörében járt el, illetõleg a hatáskörét túllépte.

94. § (1) Ha a 93. §-ban írt intézkedésre nincs szükség, a bíróság a kifogást tárgyalás mellõzésével, az iratok alapján bírálja el.

(2) A bíróság a szabálysértési hatóság határozatát

a) hatályban tartja, ha a kifogás alaptalan;

b) megváltoztatja, ha a szabálysértési hatóság jogszabályt helytelenül alkalmazott.

(3) A bíróság a kifogást elbíráló határozatában rendelkezik az eljárási költség viselésérõl. A határozat rendelkezõ részének tartalmaznia kell a (4) bekezdésben, valamint a 95. § (5) bekezdésében foglaltakra történõ figyelmeztetést.

(4) A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye, az elkövetõ, a védõ és a sértett a kézbesítéstõl számított nyolc napon belül tárgyalás tartását kérheti. A tárgyalás tartására irányuló kérelemnek a végzés végrehajtására halasztó hatálya van.

(5) A sértett kizárólag a kártérítést érdemben elbíráló rendelkezéssel kapcsolatban kérheti tárgyalás tartását. Ha a tárgyalás tartását kizárólag a sértett kérte, a bíróság - a kérelem megalapozottsága esetén - a kártérítésre vonatkozó rendelkezést hatályon kívül helyezi és a kártérítés megállapítását mellõzi.

95. § (1) A bíróság tárgyalást tart, ha a szabálysértési hatóság határozata elleni kifogást elbíráló végzéssel kapcsolatban tárgyalás tartását kérik.

(2) A bíróság tárgyalása nyilvános.

(3) A bíróság a tárgyalásra idézi az elkövetõt, ha a tárgyalást az elkövetõ kérte, vagy jelenlétét egyéb okból szükségesnek tartja. Egyéb esetekben az elkövetõt értesíti.

(4) Ha az elkövetõ a szabályszerû értesítésre nem jelent meg, távollétében a tárgyalás megtartható, erre õt az értesítésben figyelmeztetni kell.

(5) A tárgyalás tartása iránti kérelem a tárgyalás megkezdéséig visszavonható. Ha a tárgyaláson a tárgyalás tartását kérõ személy nem jelenik meg és elmaradását alapos indokkal elõzetesen nem mentette ki, úgy kell tekinteni, mint aki a kérelmét visszavonta.

(6) Az elkövetõ a szabálysértési tárgyaláson védõjével is képviseltetheti magát, ha jelenléte nem kötelezõ.

(7) A bíróság a szabálysértési hatóságot, a védõt és a sértettet a tárgyalásról értesíti. Ha a szabálysértési hatóság képviselõje a részvételi szándékát bejelentette, távollétében a tárgyalás nem tartható meg.

96. § (1) A tárgyalást a bíró az ügy megjelölésével nyitja meg, majd a megidézettek és értesítettek számbavételét követõen - amennyiben a tárgyalás megtartásának nincs akadálya - felhívja a tanúkat a tárgyalóterem elhagyására, az igazolatlan eltávozás következményeire való figyelmeztetés mellett.

(2) A bíró ismerteti a szabálysértési hatóság határozatának, valamint az ellene emelt kifogásnak a lényegét, a tárgyalás mellõzésével hozott végzést, a tárgyalás tartására irányuló kérelmet, továbbá az iratok tartalmából mindazt, amit az ügy eldöntése szempontjából lényegesnek tart.

(3) Az elkövetõ, a védõ és a szabálysértési hatóság képviselõje az ismertetés kiegészítését kérhetik.

97. § (1) A bizonyítás felvételének sorrendjét és terjedelmét a bíró állapítja meg.

(2) A bizonyítási eljárást az elkövetõ meghallgatásával kell kezdeni. Amennyiben az elkövetõ nincs jelen a tárgyaláson és jelenléte nem kötelezõ, az üggyel kapcsolatos korábbi nyilatkozatát kell felolvasni.

(3) Az elkövetõt - személyi adatai felvételét követõen - figyelmeztetni kell, hogy nem köteles vallomást tenni, majd ez követõen a még ki nem hallgatott elkövetõk távollétében kell meghallgatni.

(4) Az elkövetõ a tárgyalás rendjének zavarása nélkül a tárgyalás alatt is értekezhet védõjével.

(5) Ha az elkövetõ, vagy az elkövetõ egyetértésével védõje, illetõleg a sértett a tárgyaláson vagy azon kívül a kifogást visszavonja, a bíróság az eljárást megszünteti. Ez esetben a szabálysértési hatóság határozata a visszavonás bejelentésének, illetõleg a bírósághoz érkezésének napján jogerõre emelkedik.

(6) Ha a szabálysértési hatóság képviselõje jelen van a tárgyaláson, a bizonyítás eredményéhez képest a 84. § (l) bekezdése a)-g) pontjaiban meghatározott okokból indítványozhatja az eljárás megszüntetését.

98. § (l) A szabálysértési hatóság képviselõje és a védõ az elkövetõhöz, a tanúkhoz és a szakértõkhöz kérdést intézhet, bizonyítási indítványokat terjeszthet elõ.

(2) A bíróság a bizonyítási indítványok felõl külön indokolás nélkül dönt, elutasításukat csak az érdemi határozatban kell indokolni.

(3) Ha a bizonyítás felvétele a tárgyaláson jelentõs nehézségbe ütközne, a bíróság kiküldött bíró, vagy megkeresett bíróság útján jár el.

(4) Amennyiben a tárgyalás adataiból bûncselekmény elkövetésének alapos gyanújára lehet következtetni, a bíróság az ügyet haladéktalanul átteszi a hatáskörrel és illetékességgel rendelkezõ ügyészséghez.

(5) Ha az ügy terjedelme, a bizonyítás kiegészítése, vagy más fontos ok szükségessé teszi, a bíróság az ügyet elnapolja. Az elnapolt tárgyalást a tárgyalás korábbi részérõl felvett jegyzõkönyv lényegének az ismertetésével kell kezdeni, feltéve, hogy az elkövetõ vagy védõje ezt szükségesnek tartja.

99. § A bíróság az ügyet lehetõleg egy tárgyalási napon befejezi. Ha az ügy terjedelme, a bizonyítás kiegészítése miatt vagy egyéb okból szükséges, a bíró a tárgyalást legfeljebb nyolc napra elnapolhatja. Ha a tárgyalás megtartásának akadálya van, a bíró a tárgyalást elhalasztja.

100. § (1) Amennyiben a bizonyítási eljárást a bíróság befejezetté nyilvánította, elõször a tárgyaláson jelenlevõ szabálysértési hatóság képviselõje foglalja össze álláspontját az ügy lényegét érintõ tények, azok jogi minõsítése, továbbá a lehetséges jogkövetkezmények alkalmazását illetõen, majd a tárgyaláson jelenlevõ védõ, illetõleg az elkövetõ fejtheti ki álláspontját az ügy lényegérõl, végül a sértett szólalhat fel.

(2) A nyilatkozatokat követõen a bíróság zárt ülésen meghozza határozatát, melyet nyomban nyilvánosan kihirdet.

101. § (l) A bíróság a tárgyalás mellõzésével hozott végzést a tárgyalás eredményétõl függõen hatályban tartja, vagy határozatot hoz, amelyben a szabálysértési hatóság határozatát hatályban tartja, megváltoztatja vagy hatályon kívül helyezi és az eljárást megszünteti.

(2) A bíróság csak akkor állapíthat meg súlyosabb büntetést, illetõleg intézkedést, ha a tárgyaláson új bizonyíték merül fel és ennek alapján olyan új tényt állapít meg, amelynek folytán súlyosabb minõsítést kell alkalmazni vagy jelentõs mértékben súlyosabb büntetést, illetõleg intézkedést kell alkalmazni.

(3) Ha a bíróság megállapítja a szabálysértés elkövetését, pénzbírságot szab ki, intézkedést alkalmaz, továbbá rendelkezik az eljárási költség viselésérõl.

(4) Ha az elkövetõ vagy a védõ kizárólag az elkobzásra vagy a kártérítésre vonatkozó rendelkezést sérelmezte, a bíróság a tárgyaláson csak ezekben a kérdésekben határoz.

102. § A határozat a közlés napján válik jogerõssé.

103. § (1) A bíróság jogerõs határozatával elbírált cselekmény (alapügy) esetén perújításnak van helye, ha

a) az alapügyben akár felmerült, akár fel nem merült tényre vonatkozó olyan új bizonyítékot hoznak fel, amely valószínûvé teszi, hogy az elkövetõ szabálysértési felelõssége nem állapítható meg, illetõleg rá nézve kedvezõbb tartalmú határozat hozható;

b) az elkövetõvel szemben ugyanazon cselekmény miatt több szabálysértési felelõsséget megállapító bírósági határozatot, vagy ugyanazon cselekmény miatt szabálysértési hatósági és a büntetõjogi felelõsséget elbíráló bírósági határozatot hoztak;

c) az alapügyben hamis vagy hamisított bizonyítékot használtak fel;

d) az alapügyben a szabálysértési hatóság valamely tagja, illetõleg a bíróság kötelességét a büntetõ törvénybe ütközõ módon megszegte.

(2) Az (1) bekezdés c) és d) pontja esetében perújításnak csak akkor van helye, ha

a) a perújítási okként megjelölt bûncselekmény elkövetését jogerõs ítélet megállapította, vagy ilyen ítélet meghozatalát nem bizonyítottság hiánya zárja ki, és

b) e bûncselekmény a szabálysértési hatóság, illetõleg a bíróság határozatát befolyásolta.

(3) Perújításnak van helye, ha az Alkotmánybíróság az alkotmányellenessé nyilvánított jogszabálynak a konkrét esetben történõ alkalmazhatósága visszamenõleges kizárásával ad helyt az alkotmányjogi panasznak.

104. § Nincs helye perújításnak, ha a bírósági határozat jogerõre emelkedését követõen egy év eltelt.

105. § (1) Az elkövetõ javára perújítási kérelmet terjeszthet elõ

a) az elkövetõ,

b) a védõ, kivéve, ha az elkövetõ ezt megtiltja,

c) a fiatalkorú törvényes képviselõje, gondozója,

(2) A határozatot az elkövetõ hátrányára nem lehet megváltoztatni.

106. § A perújítási kérelmet az elõterjesztésre jogosult mindaddig visszavonhatja, amíg a bíróság a perújítás megengedhetõsége kérdésében határozatot nem hozott.

107. § (1) A perújítási kérelmet az alapügyben eljárt bíróságnál kell írásban benyújtani vagy jegyzõkönyvbe mondani. A perújítási kérelemben meg kell jelölni a kérelem okát és bizonyítékait, az ok nem szabatos megjelölése a perújításnak nem akadálya.

(2) A törvényben kizárt, az arra nem jogosulttól származó, az azonos jogosult által ismételten elõterjesztett vagy az elkésett kérelmet a bíróság elutasítja.

108. § (1) Ha a bíróság a kérelmet alaposnak találja, a perújítást elrendeli és az ügyet tárgyalásra tûzi ki, illetõleg a hatáskörrel és illetékességgel rendelkezõ bírósághoz teszi át, egyidejûleg az alapügyben hozott bármely rendelkezés végrehajtását felfüggesztheti, illetõleg félbeszakíthatja.

(2) Ha a bíróság a perújítási kérelmet alaptalannak találja, azt elutasítja. A határozatot közölni kell azzal, aki a kérelmet elõterjesztette.

109. § (1) A perújítás elrendelése esetén az eljárásra a X. fejezet rendelkezéseit a perújítás jellegébõl folyó értelemszerû eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) Az elkövetõnek a tárgyalásra szóló idézéssel együtt a perújítási kérelmet és a perújítást elrendelõ végzést is kézbesíteni kell, a tárgyaláson a perújítással megtámadott határozatot és a perújítást elrendelõ végzést kell ismertetni.

110. § (1) Ha a bíróság - a tárgyalás eredményétõl függõen - megállapítja, hogy a perújítás alapos, az alapügyben hozott határozatot egészben vagy részben hatályon kívül helyezi és új határozatot hoz, ha pedig a perújítási kérelmet alaptalannak találja, azt elutasítja.

(2) A perújítás tárgyában hozott érdemi határozatok ellen nincs helye jogorvoslatnak.

111. § (1) A pénzbírságot az elkövetõnek a határozat kézbesítésétõl számított 15 napon belül - a pénzösszeg illetékbélyeggel történõ lerovásával vagy más, külön jogszabályban meghatározott módon - kell megfizetnie.

(2) Ha a pénzbírság vagy egyéb pénzösszeg megfizetésére kötelezett a határozat jogerõre emelkedésétõl számított tizenöt napon belül a pénzösszeget nem fizeti meg, a szabálysértési hatóság közvetlen letiltást bocsát ki.

(3) Ha a közvetlen letiltásra nincs lehetõség, a szabálysértési hatóság elrendeli a tartozás adók módjára történõ behajtását.

(4) Ha az adók módjára történõ behajtásra nincs lehetõség, vagy az aránytalanul hosszú idõvel járna, a pénzbírságot, illetõleg a helyszíni bírságot elzárásra kell átváltoztatni.

(5) Az elzárás büntetésvégrehajtási intézetben, illetõleg rendõrségi fogdában hajtható végre.

(6) Az átváltoztatásról az a helyi bíróság rendelkezik,

a) amelyik az ügyben érdemi határozatot hozott;

b) amelynek illetékességi területén a jogerõs határozatot hozó szabálysértési hatóság fekszik;

c) amelynek illetékességi területén a helyszíni bírságolásra sor került.

(7) Az elzárásra átváltoztatás szükségességének fölmerülése esetén a szabálysértési hatóság az ügy iratait haladéktalanul megküldi az (6) bekezdésben meghatározott bíróságnak.

112. § (1) A bíróság az átváltoztatásról tizenöt napon belül, tárgyalás nélkül dönt. Törvénysértés esetén a szabálysértési hatóság határozatát hatályon kívül helyezi.

(2) Ha a törvénysértés az alapeljárásban merült fel, a bíróság a szabálysértési hatóságot - elvi iránymutatás megküldésével - új eljárásra, illetõleg új határozat meghozatalára kötelezi.

(3) Ha a törvénysértés a végrehajtás során merült fel, a bíróság a szabálysértési hatóságot a végrehajtási eljárás folytatására utasítja.

(4) Az elzárásra átváltoztatás tárgyában hozott bírósági határozattal szemben nincs helye jogorvoslatnak.

113. § (1) Amennyiben az elkövetõ vagy helyette más a pénzbírságot, illetõleg az elzárásra átváltoztatott pénzbírságnak a még le nem töltött napoknak megfelelõ összegét igazoltan megfizeti

a) az elzárás nem foganatosítható, illetõleg

b) az elzárás foganatosítását követõen az elkövetõt nyomban szabadon kell bocsátani.

(2) Az elzárás letöltésérõl, illetõleg az azonnali szabadításról a büntetés-végrehajtási intézet a bíróságot haladéktalanul értesíti.

114. § A fiatalkorúakra kiszabott pénzbírságot, továbbá minden egyéb pénzösszeget adók módjára kell behajtani.

115. § (1) A pénzbírság, illetõleg az eljárási költség megfizetésére a szabálysértési hatóság, illetõleg a bíróság legfeljebb hat hónapi tartamra részletfizetési kedvezményt vagy halasztást adhat.

(2) A bíróság - hivatalból vagy kérelemre - egészségi, családi vagy más fontos okból az elzárás, illetõleg a pénzbírságot helyettesítõ elzárás elhalasztását vagy félbeszakítását is engedélyezheti. Ennek idõtartama hat hónapig terjedhet.

(3) Ha az elkövetõ kórházi gyógykezelése szükséges, az elzárás végrehajtását félbe kell szakítani.

(4) A félbeszakítást a bíróság rendeli el, határozatát a büntetésvégrehajtási intézetnek küldi meg. Sürgõs esetben a félbeszakítás engedélyezése távbeszélõn is közölhetõ, és annak a szervnek a vezetõje is engedélyezheti, amelynél az elzárást foganatosítják.

116. § A bíróság hivatalból vagy kérelemre egy ízben elrendelheti határozata végrehajtásának felfüggesztését, ha a rendelkezésre álló adatok alapján annak megváltoztatása vagy megsemmisítése várható, vagy ezt különleges méltánylást igénylõ körülmény indokolja. A végrehajtás harminc napnál hosszabb idõre nem függeszthetõ fel.

117. § A szabálysértés miatt alkalmazott kiutasítást az idegenrendészeti hatóság hajtja végre.

118. § A III-XII. fejezet rendelkezéseit az e fejezetben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.

119. § (1) Az elzárással is sújtható szabálysértést az elkövetés helye szerint illetékes helyi bíróság tárgyaláson bírálja el.

(2) A bíróság - ha ez a feljelentés, illetõleg az iratok tartalma alapján lehetséges - nyolc napon belül határoz az áttételrõl, az eljárás felfüggesztésérõl, illetõleg az eljárás megszüntetésérõl.

(3) Ha a feljelentés adatai, illetõleg az iratok tartalma alapján nem lehetséges a feljelentés érdemi elbírálása, a tényállás tisztázása érdekében a bíróság

a) felhívja a feljelentõt további adatok közlésére;

b) iratokat, tárgyi bizonyítási eszközöket szerez be;

c) külön jogszabályban meghatározott feltételek alapján más szerveket adatok közlésére hívhat fel.

120. § (1) A bíróság a szabálysértés elkövetése miatt elzárást, illetõleg pénzbírságot szab ki, intézkedést alkalmaz, rendelkezik az eljárási költségek viselésérõl és az elkövetõt a szabálysértéssel okozott kár megtérítésére kötelezheti.

(2) A bíróság a bizonyítás eredményeként az eljárást megszünteti, ha nem az (1) bekezdés szerint határoz.

121. § (1) A 120. § (1) bekezdésében foglalt határozattal szemben az elkövetõ, törvényes képviselõje vagy védõje, a kártérítést illetõen a sértett a határozatot hozó bíróságnál a határozat közlésétõl számított nyolc napon belül halasztó hatályú fellebbezést nyújthat be.

(2) A fellebbezésben elõ kell adni annak okát és célját; az ok téves megjelölése vagy hiánya miatt a fellebbezés elbírálását nem lehet megtagadni.

(3) Az elkésett vagy nem a jogosult által elõterjesztett fellebbezést a bíróság elutasítja.

(4) A bíróság az iratokat a fellebbezés beérkezését követõ nyolc napon belül megküldi az illetékes megyei bíróságnak.

122. § (1) A megyei bíróság a fellebbezést tanácsülésen bírálja felül, ennek során az elkövetõ terhére a bíróság határozatában megállapított rendelkezéseknél hátrányosabb rendelkezést nem hozhat.

123. § A megyei bíróság a határozatot hatályban tartja, a 122. §-ban meghatározott korlátok között megváltoztatja, vagy hatályon kívül helyezi és az eljárást megszünteti, illetõleg az eljárt bíróságot új eljárásra utasítja.

124. § A megyei bíróság az ügy iratait határozatának kiadmányával visszaküldi az eljárt bíróságnak.

125. § (1) Az elzárással is sújtható szabálysértés õrizetbe vett elkövetõjét a rendõrség gyorsított bírósági eljárás lefolytatása céljából bíróság elé állítja.

(2) A rendõrség a bíróság elé állítás idõpontjáról haladéktalanul értesíti a bíróságot és a sértettet, valamint gondoskodik arról, hogy a bizonyítási eszközök a tárgyaláson rendelkezésre álljanak. A rendõrség közli az elkövetõvel, hogy milyen szabálysértés miatt és milyen bizonyítékok alapján állítja bíróság elé.

(3) A rendõrség védõt rendel ki, ha az elkövetõnek nincs meghatalmazott védõje, ki, vagy a meghatalmazott védõt idézi. Gondoskodik továbbá arról, hogy a védõ az ügyet megismerhesse, illetõleg az elkövetõvel a tárgyalás elõtt beszélhessen.

126. § (1) A tárgyaláson a rendõrség képviselõje az iratokat és a tárgyi bizonyítási eszközöket a bíróságnak átadja, ezt követõen a feljelentést szóban terjeszti elõ.

(2) A bíróság nem tart tárgyalást, ha megállapítja, hogy az õrizetbe vétel feltételei (77. §) nem álltak fenn, vagy az õrizetbe vételtõl több mint huszonnégy óra telt el.

(3) Ha a tárgyalás megtartásának nincs akadálya, a bíróság a feljelentés elõterjesztése után meghallgatja az elkövetõt, szükség esetén a sértettet, illetõleg a tanúkat, majd ezt követõen a 120. § (1) bekezdésében foglaltak szerint határoz, az okozott kár megtérítésére azonban nem kötelezhet.

(4) A határozat kihirdetése után a bíróság megkérdezi az elkövetõt, illetõleg a védõt, kívánnak-e fellebbezést benyújtani. Ha elzárás kiszabására kerül sor, a fellebbezés benyújtására jogosultnak a kérdés feltételét követõen nyomban nyilatkoznia kell.

(5) Ha az elkövetõ, illetõleg a védõ az elzárás kiszabásával szemben fellebbezést jelent be, és a bíróság az õrizetet meghosszabbítja, a bíróság iratokat haladéktalanul felterjeszti a megyei bírósághoz.

127. § A határozattal szembeni fellebbezés elintézésére a 121-124. §-okban fogalt rendelkezéseket kell értelemszerûen alkalmazni.

128. § (1) Ha az eljárás adatai alapján a fiatalkorúval szemben elõreláthatólag pénzbírság kiszabására, vagy jármûvezetéstõl eltiltásra kerül sor, a meghallgatástól nem lehet eltekinteni.

(2) Ha a fiatalkorú belföldi lakóhellyel nem rendelkezõ külföldi, az (1) bekezdésben meghatározott szabálytól a szabálysértési hatóság eltekinthet.

(3) A fiatalkorú törvényes képviselõjét a meghallgatásról illetõleg a tárgyalásról értesíteni kell. Amennyiben a törvényes képviselõ megjelenésének akadálya van, a gyámhatóság képviselõjét kell a fiatalkorú meghallgatásának idõpontjáról értesíteni.

(4) A fiatalkorú meghallgatására általában a törvényes képviselõje jelenlétében kerül sor. A tárgyaláson megjelent gondozót a fiatalkorú életviszonyaira nézve minden esetben meg kell hallgatni, aki ezekre a körülményekre nézve a nyilatkozatot nem tagadhatja meg.

(5) Ha az eljárás alapján a szabálysértési hatóság indokoltnak tartja, a fiatalkorú védelembe vételét kezdeményezheti a fiatalkorú lakóhelye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzõjénél.

129. § Kölcsönösen elkövetett becsületsértés esetén az egyik fél sérelmére elkövetett szabálysértés miatt megindult eljárásban a másik fél abban az esetben is jogosult a magánindítvány elõterjesztésére, ha ennek határideje

lejárt, feltéve, hogy a cselekmény még nem évült el. Errõl a jogáról a másik felet legkésõbb a meghallgatás kezdetekor tájékoztatni kell.

130. § (1) A szabálysértési hatóság az elkövetõt és a sértettet meghallgatásra megidézi, képviselõjüket értesíti. Ha az ügyben több sértett van, valamennyit meg kell idézni.

(2) Az idézésben a sértettet figyelmeztetni kell arra, hogy a kellõ idõben ki nem mentett távolmaradását a szabálysértési hatóság a magánindítvány visszavonásának fogja tekinteni.

(3) A meghallgatás során a szabálysértési hatóság megkísérli az elkövetõ és a sértett kibékítését. Ha a békítés eredménytelen marad, az általános szabályok szerint kell lefolytatni az eljárást.

(4) Ha az elkövetõ utólag magánindítványt terjeszt elõ, a szabálysértési hatóság a sértettet elkövetõként is meghallgatja.

131. § (1) A szabálysértési hatóság az eljárást a 84. §-ban meghatározott okokon kívül is megszünteti, ha a sértett

a) a meghallgatáson nem jelent meg és magát alapos okkal nem menti ki, vagy azért nem volt idézhetõ, mert lakcímének változását nem jelentette be;

b) a magánindítványt visszavonta.

(2) Az (1) bekezdés esetében az utólag elõterjesztett magánindítvány alapján indult eljárást is meg kell szüntetni, feltéve, hogy a magánindítvány elõterjesztésének határideje a meghallgatás napjáig már lejárt.

132. § A becsületsértési ügyekben emelt kifogást, illetõleg panaszt az iratokkal együtt - amennyiben a szabálysértési hatóság a kifogásnak nem ad helyt, vagy határozatát az elkövetõ javára nem módosítja - közvetlenül az illetékes bírósághoz kell megküldeni, amely az általános szabályok szerint jár el.

133. § A 35. § -ban meghatározott szervek részérõl eljáró személy az általa tartott hatósági ellenõrzés alkalmával észlelt szabálysértés elkövetõjét

a) helyszíni bírsággal sújtja, vagy

b) a szabálysértést a helyszínen elbírálja, amennyiben további bizonyításra nincs szükség.

134. § (1) A szabálysértést meghatározó jogszabályban megállapított esetekben a (2) bekezdésben felsoroltak a szabálysértés tettenért elkövetõjét helyszíni bírsággal sújthatják.

(2) Helyszíni bírság kiszabására jogosult

a) a rendõrség, a határõrség, a vám- és pénzügyõrség, a hivatásos tûzoltóság;

b) a helyi önkormányzat képviselõtestülete hivatalának erre felhatalmazott ügyintézõje;

c) a természetvédelmi õr, az önkormányzati természetvédelmi õr, a természetvédelmi hatóság részérõl eljáró és erre felhatalmazott személy, a közterületfelügyelõ;

d) a 35. § a)-d) pontjaiban felsorolt szervek részérõl eljáró személy;

e) a növényegészségügyi és talajvédelmi állomás és az állategészségügyi és élelmiszer-ellenõrzõ állomás, valamint a hatósági minõségellenõrzõ szervezetek erre feljogosított dolgozója;

f) a közlekedési felügyelet ellenõre.

135. § (1) A helyszíni bírság összege ötszáz forinttól tízezer forintig terjedhet.

(2) Ha az elkövetõ a helyszíni bírság kiszabását - a jogkövetkezményekrõl szóló tájékoztatás után - tudomásul veszi, a bírságolás ellen jogorvoslatnak helye nincs.

(3) Tudomásul vett helyszíni bírság esetén az elkövetõ részére készpénz-átutalási megbízást kell átadni és fel kell hívni, hogy a bírságot tizenöt napon belül fizesse be.

(4) A tudomásul vett helyszíni bírságot a befizetés elmulasztása esetén az egyébként irányadó rendelkezések szerint kell behajtani.

136. § A gépjármûvel elkövetett szabálysértés miatt a helyszíni bírságot a gépjármûvezetõ távollétében is ki lehet szabni. Ilyenkor a gépjármû forgalmi rendszáma alapján megállapított üzembentartó címére kell a kiszabott összeget tartalmazó készpénz-átutalási megbízást megküldeni.

137. § Ha az elkövetõ vagy a gépjármû üzembentartója a helyszíni bírság kiszabását nem veszi tudomásul, a szabálysértési eljárást az egyébként irányadó rendelkezések szerint kell lefolytatni.

138. § (1) Aki mással szemben a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ vagy egyéb ilyen cselekményt követ el,

harmincezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(2) Becsületsértés miatt szabálysértési eljárásnak csak magánindítványra van helye.

139. § (1) Aki másnak a lakásába, egyéb helyiségébe, vagy ezekhez tartozó bekerített helyre az ott lakónak vagy azzal rendelkezõnek akarata ellenére vagy megtévesztéssel bemegy vagy ott bennmarad, úgyszintén aki mást akadályoz abban, hogy a lakásába, egyéb helyiségébe vagy ezekhez tartozó bekerített helyre bemenjen,

harmincezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(2) Magánlaksértés miatt szabálysértési eljárásnak csak magánindítványra van helye.

140. § (1) Aki az ipari robbantóanyagok és a pirotechnikai termékek elõállítására, forgalmára, tárolására, szállítására, felhasználására és megsemmisítésére vonatkozó elõírásokat megszegi, engedély nélkül pirotechnikai terméket birtokol, továbbá robbantóanyagot vagy robbanó szerkezetet talál, vagy annak hollétérõl tudomást szerez, s ezt a tényt a legközelebbi települési önkormányzatnak vagy a rendõrségnek nem jelenti be,

harmincezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetõjével szemben kiutasításnak is helye van.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a rendõrség, a bányahatóság, illetõleg a munkabiztonsági és munkaügyi felügyelõ hatáskörébe tartozik.

(4) Azt a pirotechnikai terméket, amelyre az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértést elkövették, el kell kobozni.

141. § (1) Aki

a) a lõfegyver vagy lõszer gyártására, tartására, kereskedelmére, javítására és használatára vonatkozó szabályokat megszegi;

b) lõfegyverdarabot vagy lõszerelemet engedély nélkül készít, megszerez, tart vagy forgalomba hoz,

ötvenezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(2) Aki

a) a légfegyver, gáz- és riasztófegyver, illetõleg hatástalanított lõfegyver gyártására, kereskedelmére, megszerzésére, tartására, vagy használatára vonatkozó szabályokat megszegi;

b) a lõtér üzemeltetésére vonatkozó rendelkezéseket megszegi,

harmincezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetõjével szemben kiutasításnak is helye van.

(4) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a rendõrség hatáskörébe tartozik.

(5) Azt a lõfegyverdarabot vagy lõszerelemet, amelyre nézve az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértést elkövették, el kell, azt a légfegyvert, gáz- és riasztófegyvert, amelyre nézve a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott szabálysértést elkövették, el lehet kobozni.

142. § (1) Aki közterületen vagy nyilvános helyen

a) verekszik, továbbá aki mást verekedésre felhív;

b) olyan kihívóan közösségellenes magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen;

c) rendzavarás esetén a hatóság vagy az eljáró hivatalos személy intézkedésével szemben engedetlenséget tanúsít,

elzárással vagy százezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(2) Aki nyilvános rendezvényen

a) lõfegyvert vagy robbanóanyagot, illetõleg az élet kioltására vagy testi sértés okozására alkalmas eszközt tartva magánál jelenik meg;

b) a rendezõ szerv, illetõleg a rendõrség biztonságra vonatkozó felhívásának, rendelkezésének nem tesz eleget,

húszezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetõjével szemben kiutasításnak is helye van.

(4) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a bíróság, a (2) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt a rendõrség hatáskörébe tartozik.

143. § (1) Aki törvényben, vagy törvény felhatalmazása alapján hozott önkormányzati rendeletben meghatározott korlátozást, illetve tilalmat megszeg,

harmincezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(2) Az elkövetõ ötvenezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható, ha

a) a szexuális szolgáltatása igénybevételére felhívott személy tizennegyedik életévét betöltött kiskorú, vagy kiskorúnak az ilyen szolgáltatás nyújtására irányuló ajánlattételét fogadja el;

b) a szexuális szolgáltatásra való felajánlkozása zaklató jellegû;

c) nem rendelkezik a külön jogszabályban elõírt orvosi igazolással.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetõjével szemben kiutasításnak is helye van.

(4) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatti eljárás a rendõrség hatáskörébe tartozik.

144. § (1) Aki a külön jogszabály szerint meghatározott védett övezetben ellenszolgáltatást felajánlva mást szexuális szolgáltatás nyújtására felhív, illetve más személy szexuális szolgáltatásának felajánlását elfogadja,

harmincezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatti eljárás a rendõrség hatáskörébe tartozik.

145. § (1) Aki szexuális szolgáltatást írásban, kép- vagy hangrögzítés, illetõleg más berendezés útján felkínál, hirdet, vagy az ilyen cselekményben közremûködik,

ötvenezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a rendõrség hatáskörébe tartozik.

146. § (1) Aki gyermekkorú személyt arra bír rá, hogy közterületen vagy nyilvános helyen kolduljon, illetve házalva kéregessen, továbbá aki a gyermekkorú személy társaságában koldul, illetve házalva kéreget,

ötvenezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetõjével szemben kiutasításnak is helye van.

(3) A szabálysértési hatóság a szabálysértés tényérõl, az érintett gyermek és az elkövetõ adatairól a gyermek lakóhelye szerint illetékes gyermekjóléti szolgálatot értesíti.

147. § (1) Aki

a) a természetvédelmi hatóság engedélyéhez vagy szakhatósági hozzájárulásához kötött tevékenységet engedély vagy szakhatósági hozzájárulás nélkül, vagy az engedélytõl, szakhatósági hozzájárulástól eltérõ módon végez vagy végeztet, bejelentési kötelezettségének nem tesz eleget;

b) természeti területen - beleérve a védett természeti területet is - a természetvédelmi célokkal össze nem egyeztethetõ tevékenységet folytat, szemetel, a területet más módon szennyezi, tiltott helyen tartózkodik, tiltott módon közlekedik, engedély nélkül tüzet rak;

c) a védett és fokozottan védett élõ szervezet egyedét, származékát, barlangi képzõdményt jogellenesen elpusztítja, megrongálja, állatfaj egyedét élettevékenységében jelentõs mértékben zavarja;

d) a természet védelmére vonatkozó rendelkezéseket egyébként megsérti,

ötvenezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetõjével szemben kiutasításnak is helye van.

(3) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott szabálysértés elkövetõjére a természetvédelmi õr, az önkormányzati természetvédelmi õr, valamint a természetvédelmi hatóság részérõl eljáró és erre felhatalmazott személy helyszíni bírságot szabhat ki.

(4) Azt a védett, illetõleg fokozottan védett növény- és állatfaj egyedet, annak bármely fejlõdési alakját, származékát, ásványi barlangi képzõdményt, amelyre nézve az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértést elkövették, el kell kobozni.

(5) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a nemzeti park igazgatóság hatáskörébe tartozik.

148. § (1) Aki a környezetvédelmi hatóság engedélyéhez vagy hozzájárulásához kötött tevékenységet engedély vagy hozzájárulás nélkül, vagy az engedélytõl, hozzájárulástól eltérõ módon végez, vagy végeztet, illetve a környezet elemeit a külön jogszabályban meghatározott módon terheli, illetve szennyezi, vagy az egyéb környezetvédelmi elõírásokat más módon megszegi,

százezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetõjével szemben kiutasításnak is helye van.

149. § (1) Aki nyilvántartásba vett egyház szertartásaira rendelt helyiségben nyilvánosan botrányt okoz, illetõleg a vallási tisztelet tárgyát vagy a szertartások végzésére szolgáló tárgyat a szertartásokra rendelt helyiségben vagy azon kívül meggyaláz,

ötvenezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetõjével szemben kiutasításnak is helye van.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a rendõrség hatáskörébe tartozik.

150. § (1) Aki

a) mást félelemkeltés céljából olyan bûncselekmény elkövetésével komolyan megfenyeget, amely a megfenyegetett személy vagy annak hozzátartozója élete, testi épsége vagy egészsége ellen irányul;

b) mást félelemkeltés céljából a megfenyegetett személyre vagy annak hozzátartozójára vonatkozó, a becsület csorbítására alkalmas tény nagy nyilvánosság elé tárásával fenyeget meg komolyan,

elzárással vagy százezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetõjével szemben kiutasításnak is helye van.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a bíróság hatáskörébe tartozik.

151. § (1) Aki bejelentési kötelezettséghez kötött összejövetelt, felvonulást vagy tüntetést bejelentés vagy a tervezett új idõpontról való elõzetes tájékoztatás nélkül vagy a rendõrség tiltó határozata ellenére szervez vagy tart,

ötvenezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetõjével szemben kiutasításnak is helye van.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a rendõrség hatáskörébe tartozik.

152. § (1) Aki a hatóságnál vagy közfeladatot ellátó szervnél vészhelyzetrõl vagy rendzavarásról valótlan bejelentést tesz,

harmincezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(2) Ha a hamis bejelentés alapján a hatóság vagy a közfeladatot ellátó szerv szükségtelenül a bejelentés helyszínére vonult, vagy egyéb intézkedésre kényszerült, az elkövetõ százezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetõjével szemben kiutasításnak is helye van.

(4) Az (l) és (2) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a rendõrség hatáskörébe tartozik.

153. § (1) Aki nyilvános helyen tiltott szerencsejátékot szervez,

százezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(2) Aki a nyilvános helyen tartott tiltott szerencsejátékban részt vesz,

ötvenezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetõjével szemben kiutasításnak is helye van.

(4) Azt a dolgot, amelyre nézve, illetõleg amellyel az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértést elkövették, el kell kobozni.

154. § (1) Aki engedély nélkül vagy az engedély kereteit túllépve pénznyerõ automatát nyilvános helyen elhelyez vagy üzemeltet, illetõleg ebbõl a célból helyiséget bocsát rendelkezésre,

százezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(2) Aki a játékautomaták üzemeltetésére vonatkozó szabályokat megszegi,

ötvenezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(3) Az engedély nélkül elhelyezett vagy üzemeltetett pénznyerõ automatát el kell kobozni. Azt a játékautomatát, amelyre nézve a (2) bekezdésben foglalt szabálysértést elkövették, el lehet kobozni.

(4) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetõjével szemben kiutasításnak is helye van.

(5) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a Szerencsejáték Felügyelet és a fogyasztóvédelmi felügyelõség hatáskörébe is tartozik.

155. § (1) Aki a népszavazásról és népi kezdeményezésrõl szóló törvényben megállapított tiltott helyen, népszavazás vagy népi kezdeményezés támogatására aláírást gyûjt,

ötvenezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetõjével szemben kiutasításnak is helye van.

156. § (1) Aki

a) ötezer forintot meg nem haladó értékre lopást, sikkasztást, jogtalan elsajátítást, orgazdaságot;

b) ötezer forintot meg nem haladó kárt okozva csalást, szándékos rongálást;

c) ötezer forintot meg nem haladó vagyoni hátrányt okozva hûtlen kezelést

követ el, úgyszintén aki e cselekmények bármelyikét megkísérli,

ötvenezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(2) Aki idegen nem gépi meghajtású jármûvet mástól azért vesz el, hogy jogtalanul használja,

húszezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(3) Aki mûemléket, muzeális tárgyat, az államhatárt, a megye-, város-, községhatár vagy a birtokhatár megjelölésére szolgáló hivatalos jelet, tömegközlekedési vagy távközlési eszközt, közúti jelzést, továbbá parkot vagy az ahhoz tartozó felszerelést gondatlanul megrongálja,

ötvenezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(4) Az (1) és a (2) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt szabálysértési eljárásnak csak magánindítványra van helye, ha a sértett az elkövetõ hozzátartozója.

157. § (1) Aki vámárut a vámellenõrzés alól elvon, vagy a vámteher, illetve a vámbiztosíték megállapítása vagy beszedése szempontjából lényeges körülmények tekintetében valótlan nyilatkozatot tesz, feltéve, hogy az áru vámértéke az ötvenezer forintot nem haladja meg, úgyszintén, aki e cselekmények bármelyikét megkísérli,

ötvenezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott cselekményt értékre tekintet nélkül gondatlanul követi el,

harmincezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(3) Azt az árut, amelyre nézve a szabálysértést elkövették, el lehet kobozni.

158. § (1) Aki csempészett vámárut vagyoni haszon végett megszerez, elrejt vagy ilyen vámáru-elidegenítésben közremûködik, feltéve, hogy az áru vámértéke az ötvenezer forintot nem haladja meg, úgyszintén aki e cselekmények bármelyikét megkísérli,

ötvenezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott cselekményt értékre tekintet nélkül gondatlanul követi el,

harmincezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(3) Azt az árut, amelyre nézve a szabálysértést elkövették, el lehet kobozni.

159. § Aki a vámszabálysértés elkövetõjének segítséget nyújt azáltal, hogy a vámszabálysértésbõl származó haszon elérésében közremûködik, vagy elõsegíti, hogy az elkövetõ a szabálysértési eljárás alól mentesüljön,

harmincezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

160. § (1) Aki a devizáról szóló törvényben meghatározott valamely kötelezettséget vagy tilalmat

a) a Btk. 309. §-ának (1) bekezdésében írt módon ötvenezer forintot meg nem haladó értékre;

b) más módon, értékre tekintet nélkül

szándékosan megszegi, úgyszintén, aki ezt megkísérli,

ötvenezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(2) Aki a b) pontban írt kötelességszegést gondatlanul követi el,

harmincezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(3) Azt a pénzt vagy egyéb dolgot, amelyre nézve a szabálysértést elkövették, el lehet kobozni.

(4) Ha az elkobzást nem lehet elrendelni, az elkövetõ az elkobzás alá esõ dolog értékének megfizetésére kötelezhetõ.

(5) A devizaszabálysértés elkövetõjét akkor is felelõsségre kell vonni, ha a cselekményt külföldön követi el.

161. § (1) Aki a nemesfémtárgyak árusításával és fémjelzésével kapcsolatos kötelességét megszegi,

húszezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(2) Azt a nemesfémtárgyat, amelyre nézve a szabálysértést elkövették, el lehet kobozni.

(3) Az elkobzott nemesfémtárgyat díszítõ drágakövek és gyöngyök

mentesek az elkobzás alól.

162. § Aki forgalomban levõ pénzrõl engedély nélkül utánzatot készít vagy készíttet, illetõleg az utánzatok elõállítására, nyilvántartására, õrzésére, megsemmisítésére vonatkozó engedély elõírásokat megsérti,

húszezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

163. § A 157-162. §-okban meghatározott szabálysértések miatt az eljárás a vám- és pénzügyõrség hatáskörébe tartozik.

164. § (1) Ez a törvény 2000. március 1-jén lép hatályba.

(2) Ezt a törvényt a hatálybalépését követõen elkövetett szabálysértésekre kell alkalmazni.

165. § Felhatalmazást kap a Kormány, hogy az e törvényben nem szereplõ szabálysértési tényállásokat tartalmazó rendeletet megalkossa.

166. § (1) Felhatalmazást kap a belügyminiszter, hogy a helyszíni bírságolásra vonatkozó részletes szabályokat az érintett miniszterekkel egyetértésben megállapítsa.

(2) Felhatalmazást kap az igazságügy-miniszter, hogy az érdekelt miniszterekkel és a legfõbb ügyésszel egyetértésben az elzárás, illetõleg a pénzbírságot helyettesítõ elzárás végrehajtásának részletes szabályait megállapítsa.

(3) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy a szabálysértési eljárás során lefoglalt és az elkobzott dolgok kezelésére és értékesítésére, továbbá a letiltott összeg átutalására vonatkozó részletes szabályokat az igazságügy-miniszterrel, valamint a szabálysértési hatóságok felügyeletét ellátó miniszterekkel egyetértésben megállapítsa.

(4) Felhatalmazást kapnak a szabálysértési hatóságok felügyeletét ellátó miniszterek, hogy az (1)-(3) bekezdés esetein kívül a törvény végrehajtásával összefüggõ jogalkalmazási feladatok ellátása érdekében rendeletet adjanak ki.

167. § A törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti

a) a szabálysértésekrõl szóló 1968. évi I. törvény,

b) a szabálysértésekrõl szóló 1968. évi I. törvény módosításáról és kiegészítésérõl szóló 1974. évi 23. törvényerejû rendelet,

c) a szabálysértésekrõl szóló 1968. évi I. törvény módosításáról és kiegészítésérõl szóló 1979. évi 10. törvényerejû rendelet,

d) a szabálysértésekrõl szóló 1968. évi I. törvény módosításáról szóló 1983. évi 10. törvényerejû rendelet,

e) egyes állami szervek szervezetének korszerûsítésérõl szóló l983. évi 25. törvényerejû rendelet 6. §-ának (2) bekezdése,

f) a szabálysértésrõl szóló 1968. I. törvény módosításáról szóló 1986. évi 3. törvényerejû rendelet,

g) a szabálysértésekrõl szóló 1968. évi I. törvény módosításáról szóló 1987. évi 2. törvényerejû rendelet,

h) a gyülekezési jogról 1989. évi III. törvény 18. §-ának (1) bekezdése,

i) a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény 23. §-ának (1)bekezdése,

j) az egyes törvények és törvényerejû rendeletek hatályon kívül helyezésérõl és módosításáról szóló 1990. évi XXII. törvény 6. §-a, 7.§-a, 8. §-a, 11. §-ának (1) bekezdése, továbbá 12. §-a (1) bekezdésének a), c), d) és g) pontja,

k) a népszavazásról és a népi kezdeményezésrõl szóló l989. évi XVII. törvény módosításáról és kiegészítésérõl szóló 1990. évi XLVI. törvény 6. §-a,

l) a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségû szervek feladat- és hatáskörérõl szóló 1991. évi XX. törvény 30.§-a, 31.§-a, 34.§-a, 35.§-a, 36. §-ának (1) bekezdése,

m) a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény 41.§-ának (1) bekezdése,

n) a büntetõ jogszabályok módosításáról szóló 1993. évi XVII. törvény 90. §-a, 91.§-a, 92. §-a, 93. §-a, 94.§-a, 95. §-a, 96. §-a, 97.§-a, 98. §-a, 99.§-a, 100. §-a, 101. §-a, 102. §-a,

o) a frekvenciagazdálkodásról szóló 1993. évi LXII. törvény 27. §-a (2) bekezdésének b) és c) pontja,

p) a büntetõ jogszabályok módosításáról szóló 1994. évi IX. törvény 38. §-ának (1) és (2) bekezdése,

r) a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításáról szóló 1994. évi LXIII. törvény 62. §-a (4) bekezdésének a) pontja,

s) a jövedéki szabályozásról és ellenõrzésrõl, valamint a bérfõzési szeszadóról szóló l993. évi LVIII. törvény módosításáról és kiegészítésérõl szóló 1995. évi LXVIII. törvény 36.§-a,

t) a Magyar Köztársaság nemzeti jelképeinek és a Magyar Köztársaságra utaló elnevezésnek a használatáról szóló 1995. évi LXXXIII. törvény 20. §-a,

u) a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 332. §-ának (4) bekezdése,

v) a Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló 1996. évi LII. törvény 35.§-a, 36. §-a, 37. §-a,

y) a természet védelmérõl szóló 1996. évi LIII. törvény 83. §-a,

z) a határõrizetrõl és a Határõrségrõl szóló 1997. évi XXXII. törvény 45.§-ának (3) bekezdése, továbbá a 84.§-a.

168. § (1) A miniszterek e törvény kihirdetését követõ hatvan napon belül kötelesek felülvizsgálni az ügykörüket érintõ szabálysértési kerettényállásokat kitöltõ jogszabályokat és ezt követõen hivatalos lapjukban kell közölniük e jogszabályok jegyzékét.

(2) Az önkormányzatok e törvény kihirdetésétõl számított hat hónapon belül kötelesek felülvizsgálni az önkormányzati rendeletekben meghatározott szabálysértési rendelkezéseket és azokat, amelyek e törvény, illetve az egyes szabálysértésekrõl szóló kormányrendelet rendelkezéseivel nincsenek összhangban, vagy csak megismétlik a magasabb szintû jogszabályokban meghatározott szabálysértési tényállást, hatályon kívül kell helyezniük.

169. § A gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról szóló l997. évi XXXI. törvény 69.§-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[ A települési önkormányzat jegyzõje védelembe veheti]

"a) a szabálysértési hatóság értesítése alapján a szabálysértést elkövetett fiatalkorút,"

1. A Javaslat az új szabálysértési törvény tartalmának és szerkezetének kialakításakor több követelménynek kívánt eleget tenni:

a) Továbbra is megtartja a jogintézmény anyagi és eljárásjogi önállóságát és egységét.

Ebbõl következõen a Javaslat a szabálysértés törvényi fogalmát illetõen - több pontosítással - elfogadta az 1968. évi I. törvényben (a továbbiakban:Sztv.) megfogalmazott definíciót. A bûncselekményekhez képest enyhébb társadalomra veszélyességû cselekményi körrel szemben megmarad a szabálysértési felelõsség a "büntetõjogias" jellege: ez a jogterület a természetes személyek múltban elkövetett anyagi jogi normasértését szankcionálja a felróhatóság alapján meghatározott, represszív jellegû, a jogsértéssel arányos szankciókkal;

b) Az Európai Emberi Jogi Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) ratifikációja azzal a fenntartással történt meg, hogy a Magyar Köztársaság a szabálysértési ügyekben ez idõ tájt nem tudja biztosítani a bírói út lehetõségét, amelyet pedig az Egyezmény 6. cikkelye alanyi jogként garantál az érintetteknek.

A nemzetközi kötelezettségvállalás mellett az újrakodifikáció sürgetõ szükségességét mondotta ki az Alkotmánybíróság, amely 63/l997. (XII. 12.) számú AB határozatával három törvényhely tekintetében állapította meg az Sztv. alkotmányellenességét, s kötelezte az Országgyûlést arra, hogy l998. decemberéig tegyen eleget a szükséges törvényalkotási feladatának.

E határozat legfontosabb pontja a szabálysértési határozatok bíróság elõtti megtámadhatóságát (Sztv. 71/A.§) érintette: az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Sztv. a bírói utat csak egy alkotmányellenesen szûk körben nyitotta meg, ez az állapot pedig ellentétes az Alkotmány 50.§ (2), továbbá az 57.§ (1) bekezdéseiben foglaltakkal.

Az Egyezmény és az idézett AB határozat egyezõen fejtette ki, hogy a szabálysértés a közigazgatás büntetõjoga, amelynek esetében - függetlenül attól, hogy ezeket a jogsértéseket az adott állam belsõ joga közigazgatási jogellenességnek vagy bûncselekménynek definiálja - úgy kell eljárni, mintha bûncselekményekrõl lenne szó.

A strasbourgi Emberi Jogi Bíróság több eseti döntésében azt az álláspontot képviselte, hogy ezekben az ügyekben érvényesíteni kell a tisztességes, a "fair" eljárás szabályait: a bíróságnak adott esetben perrendszerûen, a ténybizonyítás lehetõségeivel is élve kell döntést hoznia.

A strasbourgi szervek gyakorlata szerint nincs akadálya annak, hogy a kisebb súlyú bûncselekmények elbírálása "elsõ körben" közigazgatási hatóságok által, sommás eljárás keretében történjen meg: amennyiben az érintett nem ért egyet a közigazgatási szerv határozatával, számára biztosítani kell a jogot ahhoz, hogy a 6. cikkben szereplõ valamennyi garanciával biztosított eljárás keretében a bírósághoz fordulhasson.

c) Az Sztv. mûködésének három évtizede azt mutatja, hogy a közigazgatásnak ez a területe - az alacsony létszám és a kedvezõtlen infrastrukturális feltételek ellenére - képes az évi kb. négyszázezer szabálysértési ügy idõszerû és döntõ többségében megalapozott feldolgozására.

A gyakorlat ugyanakkor hosszú idõ óta számos olyan anyagi jogi, hatásköri és eljárási rendelkezés problematikusságát jelzi, amelyek - a nemzetközi kötelezettségvállaláson és az alkotmánybírósági döntésen túlmenõen is - feltétlenül megérlelték egy új szabálysértési kódex létrehozását.

A jogállami követelmények szempontjából problematikus, hogy az Sztv. pl. nem tartalmazza a bizonyítás elveit, a személy ellen irányuló kényszerintézkedéseket, ugyancsak hallgat a kényszerítõeszközök alkalmazásának feltételeirõl szabálysértési eljárás esetében. A Javaslat a fenti hiányosságokat pótolja, amikor két új fejezettel bõvül: a jelenlegi szabályozással szemben egyértelmûvé kívánja tenni a bizonyítás elveit és eszköztárát, továbbá a szabálysértési eljárásban alkalmazható kényszerintézkedéseket.

Az is nyilvánvaló, hogy a szélesebb értelemben vett közvélemény, a büntetõpolitika, de a szakma mûhelyei sem elégedettek azzal, amit a büntetõjog és a közigazgatás a jogsértések megelõzése, üldözése, illetve szankcionálása érdekében ma felmutatni képes. Természetes módon erõsödik fel tehát mind a politika, mind pedig a közigazgatás döntésközpontjaiban a jogsértések erõteljesebb, megtorlóbb erejû szankcionálásának igénye.

E kriminálpolitikai megfontolások alól a szabálysértési jogterület sem vonhatja ki magát, így a Javaslat - összhangban a büntetõjogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslattal - az eddiginél sokszínûbb szankciórendszert kíván felvonultatni, emellett lényegesen megemeli az egyetlen szabálysértési büntetés, a pénzbírság általános maximumát.

d) Ami a szerkezeti felépítést illeti, a Javaslat megõrzi az Sztv. hármas szerkezeti tagolódását, tehát az általános rendelkezések után a fórumrendszert és az eljárást meghatározó szabályok következnek, végül az egyes tényállásokat tartalmazó "különös részi blokkal" zárul a kódex.

2. A Javaslat abból a követelménybõl indult ki, hogy a szabálysértési szankciónak igazodnia kell az adott jogellenességi kör súlyához, e jogterület egészének jellegzetességeihez, így nem veheti át sem a büntetõjog, sem a közigazgatás szerepét.

a) A pénzbírság - mint az állam javára fizetendõ vagyoni hátrány - a jövõben is középponti helyet foglal majd el a szankciórendszerben, így valamennyi szabálysértési tényállás tekintetében továbbra is alkalmazható lesz.

b) A jogszabályban meghatározott szabálysértések esetében, a pénzbírság kiszabása mellett, ha a szabálysértést engedélyhez kötött jármûvezetés szabályainak megsértésével követték el, - igazodva a jármûvezetéstõl eltiltás mellékbüntetés minimális idõtartamához - egy hónaptól egy évig terjedõen lenne lehetõség az eltiltásra.

A szabálysértési hatóság és a bí róság a jövõben az Sztv.-ben kap felhatalmazást arra, hogy a jogszabályban meghatározott szabálysértések esetében a vezetõ engedély visszaadását külön jogszabályban meghatározott feltétel teljesí tésétõl tehesse függõvé.

c) A büntetõeljárások tapasztalatai szerint a külföldi elkövetõvel szemben hatékony szankcióként mûködik a kiutasítás mellékbüntetése. A tervezet - szemben a korábbi változatokkal - lehetõséget kíván teremteni arra, hogy ez a szankció a szabálysértési eljárásban is alkalmazható legyen.

Eszerint a szabálysértési hatóság - a pénzbírság alkalmazása mellett vagy önálló intézkedésként - a jogszabályban meghatározott esetben, két évnél nem hosszabb idõtartamra a külföldi elkövetõt kiutasíthatja az ország területérõl, ha az elkövetett szabálysértés súlyára, az elkövetés körülményeire, valamint az elkövetõ személyére tekintettel a külföldi további tartózkodása az ország területén nem kívánatos.

A Javaslat a helyszíni bírság tekintetében új, lényegesen szigorúbb rendelkezéseket tartalmaz, részben a befizetési fegyelem javítása, részben a korrupciós veszély csökkentése érdekében:

a) tízezer forintra (a jelenlegi ötszörösére) emeli fel a bírságmaximumot;

b) lehetõvé teszi a befizetés elmaradása esetén az elzárásra történõ átvál- toztatást;

c) kizárja a helyszínen történõ készpénzfizetést.

3. A tervezet megtartja a szabálysértési hatóságok jelenlegi elsõ fokú hatáskörét, illetõleg eljárásjogi pozícióját: a tényállás tisztázása, a szabálysértési felelõsség megállapítása érdekében a hatóságok - a beváltnak tekinthetõ négy évtizedes gyakorlatnak megfelelõen - mindazokat az eljárási cselekményeket elvégezhetik, amelyekre a hatályos Sztv. ma is jogot ad, beleértve az elkövetõ meghallgatását is, amelyet az Sztv. - eljárásjogi értelemben helytelenül - "tárgyalásnak" nevez.

Változatlanul általános hatáskörû szabálysértési hatóság marad a helyi önkormányzat jegyzõje. Mindez annyit jelent, hogy a községi, városi, megyei jogú városi, illetve a fõvárosi kerületi jegyzõ elsõ fokon jár el minden olyan szabálysértési ügyben, amelyet külön jogszabály nem utal más szabálysértési hatóság hatáskörébe.

A Magyarországon ténylegesen elõforduló mintegy évi négyszázezer szabálysértési feljelentés döntõ többségét (mintegy hetven százalékát, melynek legnagyobb részét a közúti közlekedési szabálysértések alkotják) a rendõri szervek bírálják el.

Az államigazgatási szervek rendszerében speciális helyet foglalnak el az ún. felügyeletek. A felügyeletek nem elsõsorban szabálysértési hatóságok. Feladatuk, hogy a külön jogszabály alapján hatáskörükbe utalt ügycsoportok tekintetében ellenõrzést gyakoroljanak, a jogsértéseket feltárják, s azokkal szemben az államigazgatás szankciórendszerének teljes birtokában fellépjenek.

A vám- és devizaszabálysértés, valamint az adóügyi jogszabályok jövedékre vonatkozó rendelkezéseinek megszegése miatt továbbra is a vám - és pénzügyõrség szervei járnak el.

4. Az újrakodifikáció középpontjában az Egyezmény 6. cikkének való megfelelés áll: a szabálysértésekrõl szóló új törvénynek tehát olyan eljárási rendet kell kialakítania, amely lehetõvé teszi, hogy a "fair" eljárás szabályainak megfelelõen az érintettek - amennyiben ezt kívánják - a bíróság elõtt vitathassák a szabálysértési hatóság határozatát.

Ugyanakkor az igazságszolgáltatás hosszú ideje tartó rendkívüli leterheltségére is figyelemmel kell lenni, úgy kell a szabályokat kialakítani, hogy az érintettek többsége érdekelt legyen a közigazgatási szervek határozatának elfogadásában.

Amennyiben az eljárás alá vont személy nem ért egyet a közigazgatási határozattal, a Javaslat szerint halasztó hatályú kifogást nyújthat be, melynek alapján a szabálysértési hatóságnak - egyezõen a jelenlegi szabályozással - módjában áll önrevíziót gyakorolni, tehát visszavonni, vagy a kifogást tevõ javára módosítani a határozatot. A szabálysértési hatóság határozata ellen az eljárás alá vont személy - az ún. kifogás útján - bírósághoz fordulhat.

Az elkövetõ ugyancsak kifogással élhet a figyelmeztetéssel szemben, mert ez a joghátrány - jellegétõl függetlenül - a felelõsség megállapításának tényét is magában foglalja, s ez a tény - a strasbourgi gyakorlat szerint - elegendõ alapul szolgál a bírói "jogorvoslathoz".

A kifogás nem csupán az elkövetõ eszköze arra, hogy marasztalása esetén bí-rósághoz forduljon. A tervezet szerint - kizárólag a kártérí tést illetõen - a sértett sem zárható el ettõl a jogosultságtól.

Az eljárásra a helyi bíróságok rendelkeznek hatáskörrel, s az adott ügyben eljáró szabálysértési hatóság illetékessége alapozza meg a bíróság illetékességét.

Ha a tárgyalást a modern büntetõeljárásjogok alapján úgy tekintjük, hogy az nem más, mint két, lényegében azonos perbeli pozíciójú fél vitája, amelyet egy harmadik, szervezetileg mindkettõjüktõl független és pártatlan fórum dönt el nyilvánosan, elsõsorban a közvetlenségre alapított bizonyítást követõen, akkor nyilvánvaló, hogy ennek a követelménynek a szabálysértési hatóság elõtti eljárás nem felelt meg. Ezt a hiányt kívánja pótolni a Javaslat a bíróság elõtti eljárás szabályaival.

A bíróság a szabálysértési hatóság döntését ténybelileg és jogilag felülvizsgálhatja, azt hatályban tarthatja, megsemmisítheti, megváltoztathatja, azonban - a szabályozási koncepció kategorikus elõírása alapján - nem súlyosbíthatja.

Ez alól csak az jelent kivételt, ha a bíróság bizonyítást vesz fel, s ennek során állapít meg olyan új tényeket, amelyek alapján lényegesen súlyosabb pénzbírságot kell megállapítania, illetve elkobzást vagy jármûvezetéstõl eltiltást alkalmaznia.

A "minima non curat praetor" elve, továbbá az eljárás gyorsaságának és egyszerûsítésének igénye, valamint a jogalkalmazói kapacitások korlátozott volta miatt erõs érdek szól az egyfokozatú bírói "felülvizsgálat" mellett. A fenti követelményekkel éppen ellentétes volna, hogy egy viszonylag kis súlyú jogsértés tekintetében a fellebbviteli bíróság, immár a sokadik ügydöntõ fórumként kapcsolódjon be az eljárásba.

A hatálybalépéshez szükséges alkotmánymódosítás az l997. évi LIX. törvény útján lehetõvé tette, hogy a jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerû idõn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelen lévõ országgyûlési képviselõk kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhassa.

Az elsõ fokú bírói döntés csupán egyetlen esetben támadható rendes jogorvoslattal, éspedig az elzárással (is) sújtható szabálysértések tekintetében, amikor már "elsõ fokon" a bíróságnak kell döntenie az ügyben. Ilyenkor az elkövetõt, illetve jogi képviselõjét nem lehet elzárni a kifogás jogától, hiszen

a) nincs az ügynek közigazgatási elõzménye, az elsõ érdemi döntést a bíróság hozza, másrészt

b) az Alkotmány, illetve az Egyezmény által egyaránt kiemelt jogi védelem alatt álló alapjogi korlátozásról van szó.

Az elzárás visszakerülése azzal a következménnyel jár, hogy az "elzárásos" szabálysértések esetén kétfokú bírói eljárásra kell lehetõséget adni, ennek speciális eljárási szabályait a tervezet XIII. fejezete tartalmazza.

A tervezet rendkívüli jogorvoslataként a perújítási típusú felülbírálatot választotta, ahol a megtámadhatóság jogalapját - fõszabályként - a felelõsségrevonás szempontjából lényeges kérdéseket érintõ el nem bírált tények képezik.

5. A Javaslat általánossá kívánja tenni a végrehajtási eljárásban annak a célnak a teljesítését, hogy a hatékony, fegyelmezett bírságbefizetést biztosítani lehessen.

A jelenlegi Sztv. csak kivételes esetekben engedi meg az adók módjára való végrehajtást. Erre csak akkor van lehetõség, ha a pénzbírságot felügyelet alkalmazta, vagy helyszíni bírság keretében, illetõleg fiatalkorúra szabták ki.

A Javaslat szerint az adók módjára való végrehajtás általánossá válik. Ez a végrehajtási forma az ingó- és ingatlanvagyonra vezetett végrehajtást jelent.

Az elzárásról, mint bírsághelyettesítõ intézményrõl - amely a jogalkalmazási tapasztalatok szerint a folyamatosan romló befizetési fegyelem miatt szinte kizárólagos alapját képezi a végrehajtásnak - még hosszú ideig nem lehet lemondani. Az elzárás hatvan napos maximális tartama nem változik.

6. A magyar szabálysértési jog több, mint kétszázharminc "különös részi" tényállást tartalmaz. Ha a jogrendszer által védelemre méltatott értékek és érdekek körét, az ún. jogtárgyak területét áttekintjük, láthatjuk, hogy az emberi élet, a politikai hatalom, a közélet tisztasága, illetve az igazságszolgáltatás rendje ellen irányuló támadások kivételével az életviszonyok szinte valamennyi területén - más jogágak szankciói mellett, vagy éppen önállóan - adott a szabálysértési felelõsségrevonás lehetõsége.

Ebbe a körbe azok a tényállások tartoznak, (becsületsértés, magánlaksértés, tulajdon elleni szabálysértések, a közrend elleni - a közterület és a nyilvános hely rendjét, nyugalmát veszélyeztetõ - kisebb súlyú jogsértések) ahol a viszonylag csekély mértékû jogtárgysértés ellenére a társadalom legkülönbözõbb érdekû szereplõi között morális értelemben egyetértés uralkodik abban, hogy a támadás iránya (közvetlen sértett), a jogellenesség tartalma tekintetében valójában kis súlyú bûncselekményekrõl van szó, s kizárólag mennyiségi különbségek mutathatók fel a két jogellenességi kategória között.

Mind a közrend elleni, mind pedig a tulajdon elleni fejezetben érvényesíteni kívántuk a rendszerváltozást követõ, az állami szerepvállalás visszaszorulásával, illetve a piacgazdaság kiépítésére irányuló törekvéssel együtt járó változásokat, melyek a társadalom értékrendjében ma már érzékelhetõek.

A közrend elleni fejezetben - a készülõ új jogszabályokra, illetve a jogalkalmazói tapasztalatokra is figyelemmel - részben újrafogalmaztuk ( pl. közerkölcs megsértése), másrészt meghatározott cselekményi kört kivettünk ebbõl a fejezetbõl, mert álláspontunk szerint más típusú jogtárgyat veszélyeztet (pl.: anyakönyvezéssel kapcsolatos kötelezettség megsértése, jogosulatlan magánnyomozói, illetve személy- és vagyonvédelmi tevékenység). Mindez persze azzal a hátránnyal is jár, hogy több viszonylag homogén terület "megkettõzõdik", tehát a kiemelt súlyúnak értékelt része a törvénybe kerül, miközben az enyhébb jogsértések - hasonló fejezetcím alatt - a kormányrendeletben nyernek majd elhelyezést.

A felülvizsgálat során találtunk olyan cselekményeket is, amelyek helytõl és idõtõl függetlenül történõ jogellenessé nyilvánításának alapja kérdésessé vált (koldulás, tiltott adománygyûjtés, jóslás), így ezeket nem kívánjuk a tervezetben szerepeltetni.

7. A Javaslat a szabálysértési ügyekben eljáró közigazgatási szervek részére új feladatot nem állapít meg, így a személyi kiadások területén e törvény hatálybalépésével nem merülnek fel többlet igények. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy a másodfokú szabálysértési hatósági feladatok megszûnése komolyabb létszám-megtakarítást nem fog eredményezni:

A másodfokú ügyintézésben résztvevõ munkatársak száma eddig is rendkívül alacsony volt (a kiemelkedõen legnagyobb szabálysértési hatóság, a rendõrség esetében megyénként - a fõváros és Pest megye kivételével - egy fõ (!) látta el ezt a feladatot) másrészt ezeknek az ügyintézõknek az adott jogterület hatósági felügyeletével kapcsolatos teendõket is el kellett látniuk.

A szabálysértési feljelentések száma Magyarországon évek óta a négyszázezer körül mozog, 1993-tól enyhén csökkenõ tendenciát mutat.

1997-ben összesen 396. 157 feljelentés érkezett a hatóságokhoz, ezek 67,3 % -át a rendõri, 27,5 % -át az önkormányzati szabálysértési hatóságok bírálták el. Az adatokból kiderül, hogy a kiemelkedõen legnagyobb ügyforgalmú szabálysértési hatóság a rendõrség, amely - több éves átlagban - az összes szabálysértési ügy mintegy hetven százalékát dolgozza fel.

A bíróságokon várható ügyérkezés mennyiségének becslése során az elutasított kifogások, továbbá a tárgyaláson hozott határozatok elleni fellebbezések együttes összegébõl kell indulni: a tárgyalás mellõzésével hozott határozatok ellen l997-ben összesen 37.523 esetben éltek kifogással, ugyanakkor az eljáró hatóságok 26.506 esetben (70,6 %!) helyt adtak a kifogásnak. A tárgyaláson hozott határozatokat l997-ben összesen 12. 049 esetben támadták fellebbezéssel.

Ha a fenti adatok alapján a három legnagyobb ügyforgalmat bonyolító szabálysértési hatóság (önkormányzat, rendõrség, vám- és pénzügyõrség) adatait vesszük alapul, akkor ez a szám l997-ben mintegy huszonháromezer olyan jogorvoslati kérelmet jelent, amellyel az új szabályozás keretében a bíróságok feltétlenül számolhatnak.

A várható jogorvoslati kérelmek (kifogások) száma becsült adat: a nagyságrendjében évek óta állandóságot mutató el nem fogadott kifogások és fellebbezések együttes számából tevõdik össze, s alakítólag hathat rá a súlyosítási tilalom, továbbá a bírói jogorvoslat újdonsága, vagy éppen más, racionálisan elõre nem kalkulálható tényezõ.

Mindebbõl következõen alappal feltehetõ, hogy a fenti tényadatnál magasabb fellebbezési (kifogási) aránnyal kell számolnunk, ami országosan - beleértve az elzárással sújtható szabálysértésekkel kapcsolatos eljárásokat, valamint az ügyészség szerepének csökkenését eredményezõ változat elfogadását is - mintegy 40 ezer ügyet jelenthet.

Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) álláspontja szerint a szabálysértési ügyek várhatóan egyszerû ténybeli és jogi megítélésûek lesznek, ám a szabálysértési ügyeket tárgyaló bírónak rendkívül szerteágazó szinte valamennyi jogterületre kiterjedõ ismeretanyaggal kell dolgozni.

A bírói eljárás szabályai szerint a kifogás nem vezet automatikusan tárgyaláshoz: így a bíróság "elsõ körben" az iratok alapján dönt, ugyanúgy, ahogyan ezt a büntetõeljárásban is megteszi a büntetõeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (Be. 351. §) az egyszerû megítélésû, kisebb súlyú ügyekben.

A több évtizedes büntetõeljárási tapasztalatok szerint a tárgyalás mellõzésével történõ eljárásban a tárgyalás csak töredéke (mintegy tíz százaléka) az iratok alapján elbírált ügyeknek. Ugyanakkor a "büntetõparancs" bevezetése nem veszi el az elkövetõ jogát a "fair" eljáráshoz, hiszen továbbra is - indokolás nélkül, költségmentesen - kérheti a tárgyalás tartását.

Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a szabálysértési ügyekben már egy bizonyítási eljáráson "túlesett" elsõfokú határozatot kell a kifogásban elõadottak alapján felülvizsgálni. A szabálysértések természetébõl eredõen az ügyek döntõ többségében egyetlen elkövetõ egy - rendszerint egymozzanatú - cselekményérõl van szó, a bizonyítékok köre is meglehetõsen szûk, s szakkérdésrõl is igen ritkán kell dönteni.

Az 1999. évi költségeket tovább csökkenti az, hogy a jogszabály az év közepén lép csak hatályba, ezért a létszámigények döntõ többsége is csak a második félévben jelentkezik.

Csak 1999. III. negyedévében állnak majd rendelkezésre tényadatok a bíróságok ügyforgalmáról. Ezek fogják majd megalapozni a tényleges létszámigényt, melyet a 2000. év költségvetésének elõkészítése során kell majd érvényesíteni.

A várható ügyforgalmi adatokra figyelemmel bíránként havi 60 ügybefejezés várható (heti három tárgyalási nap, naponta 5 befejezés). Ennek megfelelõen 40 fõ bíró, valamint ugyanekkora számú igazságügyi alkalmazott szükséges az igazságszolgáltatást érintõ szabálysértési feladatok ellátásához.

Meg kell jegyezni, hogy a szabálysértési jogterület részben már eddig is "eltartotta önmagát", hiszen a bírságokból - évente emelkedõ mértékben - jelentõs bevételeket biztosít a költségvetésnek: a szabálysértési hatóságok által kiszabott bírságok, továbbá a helyszíni bírságok összege 1996-hoz képest 1997-re 4,4 %-al növekedett, s meghaladta a négymilliárd (!) forintot.

Mivel a kiszabott átlagbírság a szabálysértési területen évek óta emelkedik, a bírságmaximum tervezett megkétszerezése, a speciális maximumok jelentõs megemelése, az adóvégrehajtás általánossá tétele, továbbá a helyszíni bírság szabályainak szigorítása ezt az összeget tovább emelhetik.

Az 1. §-hoz

A Javaslat nem a törvényszövegben, hanem a preambulumban adja meg a szabálysértés fogalmának tartalmi kritériumát, így az 1. § (1) bekezdésében a "jogellenesség" és a "joghátránnyal fenyegetettség" kategóriáival bõvíti ki az l968. évi I. törvényben (a továbbiakban: Sztv.) meghatározott szabálysértési definíciót. Hasonlóan a Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló l978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) bûncselekmény-meghatározásához, a Javaslat is a szabálysértési cselekmény formális elemeit adja meg.

A jogellenesség materiális értelemben nem más, mint a jogalkotó értékítélete egy adott jogvédte érdeket (jogtárgyat) sértõ, illetve veszélyeztetõ magatartásról, ezért bizonyos értelemben objektív, a felróhatóságtól független kategória. El lehet ugyanakkor határolni a tényállásszerûségtõl, hiszen számos esetben elõfordul, hogy az adott cselekmény tényállásszerû ugyan, de a jogellenesség valamely feltételének hiányában mégsem vonható az elkövetõ felelõsségre.

A Javaslat meghatározza a szabálysértéssé nyilvánítás jogforrási körét, továbbá - a "nulla poena sine lege" elvének a szabálysértési jogban történõ átvételével - azt a garanciális követelményt, hogy az elkövetõt a cselekményéért csak az e törvényben meghatározott joghátrányokkal lehet súlytani.

A 2. §-hoz

A Javaslat a területi és személyi hatály tekintetében fõszabályként a területiség elvét fogadja el, azaz az állam joghatósága a saját területén elkövetett szabálysértésekre terjed ki, tekintet nélkül az elkövetõ állampolgárságára.

Csupán járulékos elvként érvényesül az ún. honossági elv, amely szerint a joghatóság azokra a cselekményekre is kiterjed, melyeket az adott állam polgárai külföldön követnek el. Mind az Sztv. megoldása, mind pedig a Javaslatban szereplõ szabályozás szerint csupán egyetlen cselekmény, a devizaszabálysértés tekintetében érvényesül a honosság elve.

A 3. §-hoz

A személyi hatály eljárásjogi korlátját jelentik a nemzetközi jog alapján élvezett mentességek. Annak a ténynek, hogy eljárásjogi és nem anyagi jogi korlátról van szó, akkor van gyakorlati jelentõsége, amikor a szabálysértéshez - mint tettesi alapcselekményhez - részesi magatartások kapcsolódnak. Ha ugyanis van tettesi alapcselekmény - és álláspontunk szerint a diplomáciai vagy egyéb mentesség esetében a szabálysértést elkövették, csak a felelõsségrevonásnak van eljárásjogi akadálya - akkor, és csak akkor vonható a részes (pl. felbújtó) felelõsségre.

A diplomáciai vagy egyéb mentesség esetében szükséges eljárásról szóló 1973. évi 7. tvr. szerint a bíróság vagy más hatóság e törvényerejû rendelet szerint jár el, ha adat merül fel arra, hogy polgári vagy államigazgatási ügyben félként, illetõleg büntetõ ügyben terheltként vagy magánvádlóként szereplõ személy diplomáciai vagy a nemzetközi jogon alapuló egyéb mentességre jogosult. A szabálysértési ügy a hatályos jog szerint sem polgári, sem büntetõ, sem államigazgatási ügynek nem minõsíthetõ, így a fentebb idézett tvr. hatálya rá nem terjed ki.

A 4. §-hoz

Az idõbeli hatály tekintetében - s ez egyébként következik a "nulla poena sine lege" elvébõl - a Javaslat a Btk. megoldását fogadja el. Általános szabály tehát az elkövetéskor hatályos jogszabály alkalmazása, ami alól egyetlen kivétel van, nevezetesen az elbíráláskor enyhébb megítélést eredményezõ jogszabály visszaható ereje.

Mindebbõl következik, hogy csak olyan cselekmény képezheti szabálysértés tárgyát, melyet a jogszabály az elkövetés elõtt azzá nyilvánított, illetve, hogy nem alkalmazható súlyosabb jogkövetkezmény annál, mint amit a jogszabály már az elkövetés elõtt kilátásba helyezett.

Annak a kérdésnek az eldöntésénél, hogy az elkövetõre az elkövetéskor vagy az elbíráláskor hatályos jogszabályi rendelkezés a kedvezõbb - hasonlóan a büntetõjogszabályokhoz - a büntetési tételen kívül egyéb szempontokat (elévülés, hátrányos jogkövetkezmények, elkobzás lehetõsége, stb.) is vizsgálni kell.

Az 5. §-hoz

A felróhatóságnak a Javaslat szerint két alakzata van: a szándékosság és a gondatlanság. Bár a törvény nem mondja ki, a fogalomhasználatból egyértelmûen kiderül, hogy a jogalkotó a Btk.-ban meghatározott bûnösségi kategóriákat alkalmazza.

A szándékosság és a gondatlanság a szabálysértési felelõsségrevonás vagylagos feltételei (éppen fordítva mint a Btk.-ban, ahol a szándékos magatartás az általános forma, s ehhez képest kivételes a gondatlan elkövetés). A Javaslat fõszabályként a gondatlan elkövetést fogadja el, tehát a felelõsség megállapításához az esetek döntõ többségében már a gondatlan elkövetés is elegendõ. Az általános rendelkezés alól csak a szabálysértést meghatározó külön jogszabály tehet kivételt (pl. a tulajdon elleni szabálysértések esetében csak a szándékos elkövetés minõsül jogellenesnek).

A 6. §-hoz

Az elkövetõkön kívül a szabálysértési cselekmény részesei lehetnek a felbujtók és a bûnsegédek. A büntetõdogmatikában régóta elfogadott elv alapján közös jellemzõjük, hogy tényállási elemet nem valósítanak meg. A részesi magatartás tehát mindig járulékos, megkövetel egy tettesi alapcselekményt, amelynek véghezviteléhez nyújt a részes szándékosan segítséget.

A 7. §-hoz

Az Sztv. nem tett említést az elkövetés jogtárgy-veszélyeztetõ stádiumáról, kísérletrõl az általános részben, holott a szándékos, eredményt is tartalmazó jogsértéseknél egyáltalán nem zárható ki, hogy a magatartás megreked kísérleti szakban (pl. tulajdon elleni szabálysértések) s ettõl még büntetést-érdemlõsége fennáll.

A Javaslat pótolja ezt a hiányt, ugyanakkor - tekintettel a szabálysértési cselekmények többségének veszélyeztetõ jellegére - kivételesnek tekinti annak elõfordulását: abban az esetben tehát, amikor a jogalkotó indokoltnak véli a kísérleti stádium büntetendõségét, ezt a különös részi tényállásban rögzíti (pl. devizaszabálysértés).

A 8. § -hoz

A felelõsséget kizáró okok tekintetében a Javaslat a Btk. logikáját és fogalomrendszerét veszi át.

A beszámítási képesség az a belátási (értelmi) és akarati képesség, amely alkalmassá teszi a személyiséget arra, hogy a társadalmi elvárásoknak megfelelõen cselekedjék. A beszámítási képesség hiányának három alakváltozata van:

a) Az elmebetegség az idegrendszer tartósan kóros állapota, amely alapvetõen megváltoztatja a személyiség "normális", a társadalmi elvárásoknak megfelelõ viselkedését, értelem- és érzelemvilágát.

b) A gyengeelméjûség ugyancsak tartós, a születéstõl fennálló értelmi-érzelmi fogyatékosság, amely elsõsorban a személyiség szellemi képességeit (intelligenciáját) érinti károsan.

c) A tudatzavar a fentiekkel szemben nem betegség, hanem átmeneti rendellenessége a szellemi tevékenységnek. Ezek a kórosnak minõsíthetõ idegrendszeri tényezõk az Sztv. szerint kizárják a beszámítási képességet.

A kényszer közvetlen testi ráhatásban megnyilvánuló fizikai erõszakot jelent. A fenyegetés pedig súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. A súlyos hátrány címzettje nem feltétlenül a megfenyegetett személy, hanem annak hozzátartozója vagy vele szoros érzelmi kapcsolatban álló személy is lehet. Az állandó büntetõbírói gyakorlat szerint a fenyegetés nemcsak nyilatkozattal, hanem ráutaló módon, szavak nélkül is megvalósítható.

A tudatzavar oka igen gyakran az alkoholfogyasztás, amely ugyancsak elvezethet a beszámítási képesség hiányához vagy korlátozott voltához.

A (2) bekezdés az önhibából eredõ ittas vagy bódult állapot felelõsségi szabályát tartalmazza.

A Javaslat - egyezõen a Btk.-ban szereplõ megoldással - "elõrehozza" a felelõsséget: tekintettel arra, hogy az italfogyasztás saját akarat-elhatározásból, elvben az illetõ alkoholtûrõ-képességének az ismeretében történik. Aki nem számol az italfogyasztás hatásával, vagy alaptalanul bízik saját képességeiben, az legalábbis gondatlanul cselekszik, s nem hivatkozhat vétlenségre. Nem állapítható meg azonban önhiba akkor, ha valaki pl. menthetõ tévedésbõl fogyaszt szeszesitalt (pl. a sörébe rövid italt öntöttek).

A 9. §.-hoz

Azok a körülmények, amelyeknek az elkövetés szempontjából jelentõségük van, alapvetõen kétfélék lehetnek: ténybeliek és jogiak. A Javaslat elsõsorban a ténybeli tévedés esetére engedi meg a felelõsség kizárását.

A büntetõ típusú, a felróhatóságra épülõ felelõsségrevonás esetében általában csak a menthetõ okból elõálló ténybeli tévedés bír jelentõséggel. Követelmény ugyanis, hogy az elkövetõ tudatában legyen azoknak a tényállási ismérveknek, annak az életbeli realitásnak a mibenlétével, amelynek a közegében cselekszik. Lopásért pl. csak az felelhet, aki tisztában van vele - pontosabban az adott helyzetben az általános élettapasztalat szerint alappal elvárható tõle ennek ismerete - hogy az elvenni szándékozott dolog idegen tulajdon tárgya.

A (2) bekezdés a jogban való tévedés korlátozott alkalmazását engedi meg.

A jogalkotó általában nem az érintett jogszabály ismeretét várja el a címzettektõl, hanem megelégszik a mögötte álló normaismeret lehetõségével. Amennyiben az adott körülmények között az elkövetõ felismerhette volna - kellõ körültekintés és elõvigyázat mellett - hogy cselekménye valamely jogi tilalomba ütközik, akkor már nem hivatkozhat eredménnyel a jog nem ismerésére.

A bûncselekmények esetében - melyek igen gyakran morális szabályt is sértenek - általában nincs szükség a jogellenesség tudata meglétének vagy hiányának vizsgálatára a szándékos bûnösség megállapításakor.

Ugyanakkor a szabálysértési területen - ahol legtöbbször gondatlan magatartással is elkövethetõ a cselekmény, amely rendszerint nem tartalmaz káros eredményt, csak veszélyhelyzetet idéz elõ - a társadalom morális értékítélete kevésbé szigorú, így ez a terület morálisan színtelenebb, közömbösebb.

Az ún. igazgatásellenes szabálysértések esetén az erkölcsi követelmények ismeretének helyébe a szakismeret, az adott tevékenységre, foglalkozásra vonatkozó szakmai elõírások tudatának követelménye kerül: a különbözõ szakmai, foglalkozási szabályok, illetve az engedélyköteles tevékenységek gyakorlóitól joggal várható el, hogy a tevékenységi körükbe tartozó elõírásokat ismerjék, azok betartásáról gondoskodjanak.

Ugyanakkor egy adott tevékenységi kört érintõ gyakori jogszabályváltozások - ha azok érintettje nem szakmaként, élethivatásszerûen gyakorolja ezt a tevékenységet - adott esetben alapul szolgálhatnak az "alapos ok" fennállására. Ebbõl a szempontból elsõsorban a szabálysértési területen igen gyakori kerettényállások jöhetnek szóba, ahol a tényállás tartalmát meghatározó normák "napra kész" ismerete még az adott szakma "hivatásos" gyakorlóitól is nehezen várható el.

A 10. §-hoz

A magánindítvány egy akaratnyilatkozat, amelyben az annak elõterjesztésére jogosult kifejezésre juttatja, hogy kívánja az elkövetõ megbüntetését. A magánindítvány hiánya a felelõsségrevonás eljárásjogi akadálya.

A Javaslat nemcsak meghatározott személyeknek, hanem bizonyos szerveknek is lehetõvé teszi a (kizárólagos) feljelentési jogosultságot. Ez azt jelenti, hogy a felelõsségrevonás a jogosult szerv elhatározásától függ.

A Javaslat - az Sztv.-hez hasonlóan - szûk körre szorítja azokat az eseteket, amikor az állam a maga büntetõigényét a sértetti nyilatkozattól teszi függõvé. Elsõsorban a hozzátartozói kapcsolat az, amit a jogalkotó a magánindítvány tekintetében méltányol, ahol tehát a sértettre bízza, hogy ítélje meg a rajta esett sérelem fokát, s ennek megfelelõen döntsön a felelõsségrevonás szükségessége felõl.

A magánindítvány elõterjesztésére nyitva álló határidõt attól a naptól kell számítani, amelyen a sértett az elkövetõ kilétérõl tudomást szerzett. Ha a sértett ismeretlen tettes ellen tesz feljelentést, a tettes személyének felderítése után kell nyilatkoznia, hogy kívánja-e annak felelõsségrevonását. A szóban forgó elévülési határidõ nem hosszabbítható meg, így a magánindítványt nem lehet joghatályosan elõterjeszteni, ha a szabálysértés már elévült.

A már elõterjesztett magánindítvány - ellentétben a Btk.-ban szereplõ szabályozással - visszavonható.

A 11. §.-hoz

Az idõmúlásnak a jog minden területén jelentõsége van. A szabálysértési jog egyetlen szereplõjét sem lehet hosszabb idõn keresztül bizonytalanságban tartani a felelõsségrevonhatóságot illetõen. Az elévülés nem más, mint az idõ múlásához kötött kedvezmény. Könnyû belátni, hogy meghatározott idõ elteltével már nem várható megfelelõ visszatartó hatás a szankció alkalmazásánál, ugyanakkor a társadalom büntetõ-igénye is elenyészik, a bizonyítékok beszerzése lehetetlenné válik, tehát az ügy aktualitását veszti.

Az elévülési idõt a cselekmény elkövetésének napjától kell számítani. Fontos tehát annak a precíz meghatározása, hogy valójában mikor fejezõdik be az elkövetési magatartás. Erre vonatkozóan a jogalkalmazási gyakorlat a következõ elveket kristályosította ki:

a) A szabálysértést azon a napon követik el, amikor a tényállás valamennyi eleme megvalósult. Ha a tényállás eredményt is tartalmaz, az eredmény bekövetkezésének a napján kezdõdik az elévülés.

b) A mulasztással elkövetett szabálysértés esetében az elkövetés napja az a nap, amikor az elkövetõ még jogszerûen eleget tehetett volna a kötelességének.

c) Ha a szabálysértés kizárólag kötelezettségteljesítés elmulasztásával valósul meg, akkor az elévülés mindaddig nem kezdõdik meg, amíg a jogsértõ helyzet vagy állapot fennáll, feltéve, hogy a kötelességteljesítés nem határidõhöz kötött.

Speciális helyzet áll elõ akkor, amikor a cselekmény miatt büntetõeljárás indul, késõbb azonban kiderül, hogy csak szabálysértés valósult meg. Erre az esetre a törvény az általánostól eltérõ elévülési szabályt állapít meg arra tekintettel, hogy senki ne juthasson kedvezõbb helyzetbe pusztán azért, mert cselekménye - az eljárás kezdetén - súlyosabb megítélést váltott ki. Ha azonban a büntetõeljárás az elkövetéstõl számított hat hónapon túl indult meg, akkor a szabálysértési cselekmény elévült, hiszen senki sem kerülhet hátrányosabb helyzetbe pusztán azért, mert cselekményét a hatóságok tévesen minõsítették.

A szabálysértési cselekmény elévülésének abszolút határideje két év, tehát az elévülés félbeszakításáról csak ez idõtartamon belül lehet szó.

A 12. §-hoz

A gyakorlatban sokszor elõfordul, hogy bár megállapítható a tényállásszerû szabálysértés, az elkövetõ is felelõsségrevonható, mégsem indokolt a szankcionálás. A jogalkotó, amikor egy-egy cselekményt társadalomra veszélyesnek (jogellenesnek) ítél, egy elvont, tipikusnak minõsíthetõ magatartásból indul ki. Az adott tett életbeli elõfordulása során azonban számos olyan alakváltozattal találkozhatunk, amikor nem esik egybe az adott jogsértés konkrét társadalomra veszélyessége azzal a veszélyeztetõ jelleggel, amit a jogalkotó az adott magatartáshoz - absztrakt szinten - hozzárendelt.

A jogalkalmazók számára elviselhetetlen ügytömeget eredményezne, de a társadalom józan többségének igazságérzetével is szembeállna, ha minden, még a távoli veszéllyel sem járó, puszta normasértés eljárást és szankcionálást vonna maga után.

A "jelentéktelenség" megítélése ugyanakkor felelõsségteljes jogalkalmazói feladat, a törvény csak irányadó szempontokat tud a mérlegeléshez nyújtani, de a konkrét eset jogalkalmazói mérlegelésének felelõsségét nem veheti át: a releváns tárgyi és a személyi körülményeket (a cselekmény súlyát, az elkövetés eseti, alkalmi jellegét, az elkövetõ körülményeit, stb.).

A 13. §-hoz

A joghátrányokat a szabálysértésekrõl szóló általános és különös rendelkezések állapítják meg. A Javaslat felsorolja ugyan a szabálysértés miatt alkalmazható büntetéseket és intézkedéseket, ezzel azonban még korántsem merül ki a szankciórendszer. Számos olyan jogszabály van ugyanis, amely bizonyos hátrányos következményeket fûz meghatározott szabálysértések elkövetéséhez (ilyen pl. a vadászati engedély, vagy a horgászjegy bevonása).

A Javaslat jelentõsen átalakítja, bõvíti a szabálysértés hatályos szankciórendszerét: a büntetések köre az elzárással, az intézkedéseké pedig a jármûvezetéstõl eltiltással, illetve a kiutasítással bõvül, ugyanakkor kimarad a határozat nyilvános közzététele.

A több évtizedes tapasztalat szerint a nyilvános közzétételt - elsõsorban annak megszégyenítõ jellege miatt - a jogalkalmazói gyakorlat nem fogadta be. Ugyanis a kisebb súlyú jogsértéseknek a szûkebb lakóhelyi, munkahelyi környezetben való publikussá válása adott esetben nagyobb erkölcsi, egzisztenciális hátrányt, egyfajta "becsületvesztést" képes okozni, mint maga a szabálysértési büntetés.

A 14-15. §-hoz

A büntetésként kiszabható elzárás alkotmányos alapjogot, a személyi szabadságot korlátozza, ezért a szabálysértési szankciórendszer kivételes elemének tekinthetõ (a Javaslat mindössze két tényállás esetében teszi lehetõvé alkalmazását), amelyet a következõ garanciák jellemeznek:

a) kizárólag törvény állapíthatja meg az elzárással sújtható szabálysértések körét;

b) minden esetben vagylagosan alkalmazható;

c) tartama halmazat esetében sem lépheti túl a hatvan napot;

d) elbírálása bírósági hatáskörbe tartozik.

A 15. § azokat a méltányolható személyi, családi, egészségügyi körülményeket sorolja fel, amikor az elzárás nem alkalmazható. Ezekben az esetekben a végrehajtás részben a büntetésvégrehajtás rendjét veszélyeztetné, részben a büntetés céljával ellentétes, aránytalanul súlyos hátrányt jelentene az elkövetõre, illetve hozzátartozójára.

A 16-17. §-hoz

A pénzbírság a szabálysértési jog általános büntetési neme, az állam javára fizetendõ vagyoni hátrány, amely valamennyi tényállásban szerepel.

A Javaslat a generális minimum (ezer forint), illetve a generális maximum (százezer forint) meghatározásával széles mérlegelési kereteket ad a jogalkalmazó számára, hogy az eset összes körülményeinek értékelése alapján a tettre és az egyénre szabottan állapítsa meg a büntetés mértékét.

Emellett a jogalkotó az egyes szabálysértésekre megállapított bírságösszegekkel (speciális maximum) fejezi ki elsõsorban az adott cselekmény büntetést-érdemlõségének fokát.

Az elzárásra átváltoztatás akadályai értelemszerûen megegyeznek a 15. §-ban meghatározottakkal. A pénzbírságot kiszabó határozatban dönteni kell arról, hogy a bírságot milyen tartamú elzárásra kell átváltoztatni. E tartamot úgy kell megállapítani, hogy a bírság összege maradék nélkül osztható legyen az elzárási napok számával.

A 18-19. §-hoz

A jármûvezetéstõl eltiltás a közlekedési szabálysértések korábban is gyakran alkalmazott szankciója, amely azonban nem jelent meg az Sztv. általános részében, hanem az egyes közlekedési tényállások mellett, mint "közlekedés-igazgatási intézkedés" szerepelt.

Mivel igen jelentõs jogkorlátozást tartalmazó szankcióról van szó, a Javaslat szakít az ilyen típusú, a jogbiztonság követelményének nem megfelelõ szabályozással és a törvényben határozza meg a vezetõi engedély visszavonásának jogalapját, mértékét, s - keretjelleggel - az egyes speciális szabályokat.

A szabálysértési hatóság és a bí róság a jövõben ugyancsak a törvényben kap felhatalmazást arra, hogy a jogszabályban meghatározott szabálysértések esetében a vezetõ engedély visszaadását külön jogszabályban meghatározott feltétel (pl. utánképzés) teljesí tésétõl tehesse függõvé.

A jármûvezetéstõl eltiltás mellékbüntetést a Btk. 58. §-ának (2) bekezdése által megengedett korlátozott hatókörben is lehet alkalmazni. A Javaslat ehhez a szabályhoz alkalmazkodik, amikor lehetõvé teszi a "kategóriás" eltiltás alkalmazását.

A differenciálás igényére - büntetõügyekben - a bírói gyakorlat mutatott rá: a Legfelsõbb Bíróság Büntetõ és Katonai Kollégiuma 107. számú közös állásfoglalása III. pontjában adott iránymutatás szerint a jármûvezetéstõl eltiltás mellõzhetetlen alkalmazása esetén indokolt lehet a jármûvezetéstõl eltiltás hatókörének korlátozása azoknál a hivatásos gépkocsivezetõknél, akik a szolgálatukat kifogástalanul látják el, és pihenõ idejükben saját - más kategóriába tartozó - jármûvekkel követnek el közlekedési bûncselekményt.

Ha egy jogkövetkezmény meghatározott idõtartamban került megállapításra, de az adott jogkorlátozásra már az eljárás folyamán sor került, indokolt, hogy a jog gyakorlásából így "kiesõ" idõtartam beszámításra kerüljön. Ezt az elvet valósítja meg a Javaslat 19.§-a, egyúttal ösztönzéssel is szolgál az eljáró hatóságok számára, hogy az eljárás jogerõs befejezésére mielõbb sor kerüljön.

A 20. §-hoz

Az elkobzás dolog ellen irányuló, rendszerint járulékos jellegû, kettõs rendeltetésû intézkedés, amely lehet védelmi és büntetõ jellegû.

A védelmi jelleg nyilvánul meg az a) és b) pontban, ahol az elkobzás tárgya az elkövetés eszköze vagy eredménye, vagy egyébként is a közbiztonságra veszélyes.

A büntetõ célú alkalmazás rendszerint akkor jön figyelembe, amikor az elkövetõ a jogsértés útján vagyoni elõnyhöz, ellenszolgáltatáshoz jut, valamilyen értelemben tehát gazdagodik. Abban az esetben viszont, amikor az ellenszolgáltatás a szabálysértés nélkülözhetetlen tényállási eleme, nincs helye elkobzásnak (így például nem lehet elkobozni a tiltott kéjelgésért kapott összeget, mert a pénz elfogadása nélkül létre sem jön ez a szabálysértés).

Az elkobzás tárgya csak dolog lehet, így az elkobzandó dolog értékének megfizetésére az elkövetõ a jelenlegi szabályozás szerint nem kötelezhetõ.

Az elkobzás védelmi jellege dominál akkor, amikor nincs helye felelõsségrevonásnak, illetve azt a hatóság mellõzi.

A jogalkalmazásban sok vitát kiváltó arányossági szabályt fogalmaz meg az (5) bekezdés. A büntetõ jellegû elkobzás esetében az elkobzás járulékos karaktere érvényesül: mérlegre kell tenni az adott jogsértés súlyát, az érte kiszabott büntetést, s nem utolsósorban az elkövetõ "teherviselõ" képességét. A többszörös szankcionálás, a kétszeres vagyoni hátrány okozásának lehetõségét kívánja tehát elkerülni az arányossági szabály, amelynek helyes értelmezésével ugyanakkor már hosszú ideje "kínlódik" a jogalkalmazás.

A 21. §.-hoz

A Btk. 61. §-a alapján az országból azt az elkövetõt kell kiutasítani, akinek itt tartózkodása nem kívánatos. Nem kívánatosnak pedig az állandó bírói gyakorlat szerint az tekintendõ, akinek a magatartása, életvezetése szélesebb körben jelent potenciális veszélyt a társadalomra.

A büntetõbíróságok ítélkezési gyakorlata szerint azonban a kiutasítás alkalmazására csak az erkölcsi és jogi normákat súlyosan sértõ magatartás miatt, illetõleg a külföldi helyzetével visszaélõ, szándékos bûncselekményt ismételten elkövetõ terhelttel szemben kerülhet sor, amennyiben a büntetés célja a kiutasítással érhetõ el (BJD 8597. sz.).

A Javaslat egyes közrendsértõ szabálysértések tekintetében átveszi a Btk. szabályozását.

A menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény rendelkezik a menekült jogállásáról: eszerint a menekültet - e törvényben meghatározott kivételekkel - a magyar állampolgárokra vonatkozó jogok illetik meg, és kötelezettségek terhelik. A kivételek között nem szerepel a kiutasíthatóság, tehát a menekültként elismert személy a magyar állampolgárral egy tekintet alá esik, és a menekülti jogállása fennállásáig vele szemben a kiutasítás mellékbüntetés nem alkalmazható.

A Javaslat - igazodva a szabálysértéseknek a bûncselekményekhez képest kisebb súlyához - a kiutasítás tartamát két évben korlátozza.

A 22. §-hoz

A figyelmeztetés - hasonlóan büntetõjogi "rokonához" a megrováshoz - az opportunitás eszköze, a jogsértés súlytalansága esetén büntetés helyett alkalmazható, a hatóság rosszallását kifejezõ, nevelõ jellegû intézkedés, amely rámutat az adott jogsértés helytelen voltára és egyben felhívja az elkövetõ figyelmét arra, hogy a jövõben tartózkodjon a hasonló cselekményektõl.

Az eljáró hatóságok az úgynevezett bagatelljogsértések akkora tömegével találkoznak nap mint nap, melyek szankcionálása akár még egyszerûsített eljárásban is messze meghaladja a jogalkalmazói kapacitásokat, ugyanakkor e cselekmények egy része az elkövetés sajátos körülményei folytán nyilvánvalóan nem is igényli az eljárás lefolytatását és büntetés kiszabását.

A Javaslat ugyan nem ad részletes szempontokat az intézkedés alkalmazásához, de utal arra, hogy mind a cselekménnyel (tárgyi körülmények), mind pedig az elkövetõ személyével összefüggõ (alanyi körülmények) tényezõket mérlegre kell tennie a jogalkalmazónak, ha lemond a büntetés alkalmazásáról.

A 23-24. §-hoz

A Javaslat a büntetéskiszabás egyik fontos, a büntetõjogban is hasonlóan érvényesülõ alapelvét, az egyéniesítés követelményét fogalmazza meg. A jogalkalmazónak eszerint egyszerre kell vizsgálnia a cselekményt (absztrakt és konkrét társadalomra veszélyesség), illetve az elkövetõ személyi körülményeit, azaz vagyoni és családi helyzetét.

Halmazatról - hasonlóan a büntetõeljárásjog intézményéhez - akkor beszélünk, ha az elkövetõ egy vagy több cselekménnyel egyszerre több szabálysértést valósít meg, s ezeket egy eljárásban bírálják el. A büntetéskiszabás fõszabálya a Javaslat szerint az ún. mérsékelt kumuláció elvén alapul: a legsúlyosabb szabálysértésre megállapított büntetés felsõ határa a felével emelhetõ, de nem érheti el az egyes cselekményekre megállapított felsõ határok összegét. A halmazati büntetés egyetlen büntetésnek számít.

Önmagában az a tény, hogy az ügyek egyesítésére és halmazati értékelésre kerül sor, nem akadálya annak, hogy figyelmeztetésre vagy a felelõsségrevonás mellõzésére kerüljön sor.

A 25. §-hoz

Az eljárás gyorsításának a preambulumban megfogalmazott igényét segítik az egyesítési és elkülönítési szabályok. Az egyesítés alapfeltétele, hogy az eljáró hatóságok tudjanak a folyamatban lévõ ügyekrõl, ugyanakkor közismert, hogy a szabálysértési eljárásnak nincs központi nyilvántartási rendszere. Az egyesítés végrehajthatósága szempontjából alapkérdés, hogy melyik szabálysértési hatóság dönt ebben a kérdésben. Álláspontunk szerint - fõsza-bályként - az általános illetékességgel rendelkezõ, lakóhely szerinti szabálysértési hatóság a döntésre jogosult szerv.

Ha a szabálysértési hatóság a folyamatban levõ ügyben észleli, hogy egy másik hatóság elõtt folyó ügyhöz történõ egyesítés lehetõsége fennáll: az iratokat az egyesítés megfontolása végett az egyesítés kérdésében döntésre jogosult hatóságnak küldi meg. Az ilyen iratmegküldés - összhangban a hasonló célú büntetõbírói gyakorlattal - egyszerû átirattal intézhetõ el, nem kell tehát "határozni" róla. Emellett az egyesítés nem érdemi döntést tartalmazó intézkedés, következésképpen ellene jogorvoslatnak sincs helye.

A 26. §-hoz

Az idõ múlásához a jog mindig meghatározott következményeket fûz. A büntetés végrehajtása sem halasztható bizonytalan ideig, hiszen a hatásos prevenció alapja, hogy a jogsértést a lehetõ legrövidebb idõn belül kövesse a felelõsségrevonás.

Az elévülési idõ szempontjából döntõ kérdés az, hogy mely idõponttól fogva beszélhetünk a határozat jogerejérõl? A közigazgatási határozat a kifogásra nyitva álló idõ elteltével emelkedik jogerõre, amennyiben nem jelentettek be kifogást. A bírósági határozat pedig a közléssel válik jogerõssé.

Az egy éves határidõt meghosszabbítja az elévülés nyugvása. Így például a halasztásra vagy a részletfizetésre engedélyezett idõ nem számít be az elévülési idõbe, így annak tartamával az meghosszabbodik.

Más a helyzet az elévülés félbeszakítása esetén: a félbeszakításra okot adó tény (pl. a végrehajtás iránt tett érdemi intézkedés) bekövetkeztével az elévülési idõ újrakezdõdik.

A Javaslat a pénzbírság végrehajtása tekintetében a jelenlegi elévülési határidõt fogadja el. A Javaslat abszolút határidõt is ismer: a jogerõt követõ két éven túl, nyugvás vagy félbeszakítás esetén sem lehet végrehajtani a büntetést.

A 27. §-hoz

A Javaslat tételesen meghatározza a szabálysértési hatóságok által kezelhetõ adatok körét, a tárolás idõtartamát. A Javaslat - a célhoz kötöttség elvének szem elõtt tartásával - csak a jogszabály által felhatalmazott hatóságok (ideértve a bíróságot is) számára engedi meg a szabálysértési adatok kiszolgáltatását.

Az eljárással összefüggõ adatoknak nincs központi nyilvántartása, hanem az elkövetõ lakóhelyén lévõ szabálysértési hatóság a mindenkori nyilvántartó szerv. Az adatok teljes körû regisztrálása akkor valósul meg, ha a nem az általános illetékesség szerint eljáró szerv határozatának egy példányát megküldi a lakóhely szerint illetékes szabálysértési hatóságnak.

A 28. §-hoz

A szabálysértési felelõsségrevonás nem eredményez büntetett elõéletet, ezért a büntetõjogi értelemben vett rehabilitációról, azaz a hátrányos jogkövetkezmények alóli mentesülésrõl sem beszélhetünk. Ugyanakkor a közigazgatási anyagi jog egyes foglalkozások vagy tevékenységek gyakorlásához feltételül szabja az illetõ "szabálysértés-mentes" elõéletét.

A 29.§-hoz

A fiatalkorú elkövetõ meghatározásánál a Javaslat a Btk. rendelkezését fogadja el.

A Javaslat szakít az eddigi - nem hatékony és a jogalkalmazásban értelmezési problémákat okozó - szabályozással, amely az elbírálás szempontjából két kategóriára osztotta fel a fiatalkorú elkövetõket: a tanköteles vagy rendszeres iskolai oktatásban részesülõ fiatalkorúak tekintetében nem adott hatáskört, eljárási lehetõséget a szabálysértési hatóságnak. Az ilyen ügyeket át kellett tenni a gyámhatósághoz.

A Javaslat - a pénzbírságon kívül - lehetõvé teszi fiatalkorúval szemben a jármûvezetéstõl eltiltás, a kiutasítás, az elkobzás, illetõleg a figyelmeztetés alkalmazását. Erre is tekintettel teljességgel célszerûtlen a fiatalkorúak státusza szerint megosztani a hatáskört.

A "megfelelõ vagyon" fogalmának meghatározására a Javaslat - hasonlóan a Btk.-hoz - nem vállalkozik, hanem annak tartalommal megtöltését az általános élettapasztalatra, a közigazgatási szervek, illetve a bírák gyakorlatára bízza.

A 30. §-hoz

A Javaslat az Sztv.-ben foglaltakkal azonos módon rendezi a katonák szabálysértési felelõsségét.

A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény beszûkítette a fegyelmi jogkör gyakorlásának lehetõségét és "élesztette fel" ennek folytán a hivatásos állományúak szabálysértési felelõsségét. E törvény 119. §-ának (2) bekezdése szerint a fegyveres erõk, a rendõrség, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok és a büntetés-végrehajtási szervezet hivatásos állományú tagja olyan szabálysértésének elbírálására, amelyet a szolgálati helyen vagy a szolgálattal összefüggésben követett el, a fegyelmi eljárás szabályait kell alkalmazni.

A Javaslat ezt a szabályt veszi át. Ha az elkövetés a szolgálati viszony alatt történt, de a katona idõközben leszerelt, "feléled" a szabálysértési hatóság jogköre és a rendes eljárás jogkövetkezményeit alkalmazhatja.

Ugyanezt a hatásköri szabályt érvényesíti a hadköteles katonák szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIV. törvény 89. §-ának (1) bekezdése, amely szerint a hadköteles katona által a szolgálati viszonya alatt elkövetett szabálysértés fegyelmi eljárás keretében történõ elbírálására a szabálysértésekrõl szóló törvénynek a katonákra vonatkozó rendelkezései az irányadóak.

A fegyelmi jogkör két korlátját állapítja meg a (2) bekezdés. Tekintettel arra, hogy komoly vagyoni, illetve egzisztenciális hátránnyal járó jogkövetkezményekrõl van szó, ennek elbírálása a "szakhatóság" feladata.

Ha sorkatonai szolgálatát töltõ személlyel szemben kerül sor elzárás kiszabására, illetõleg a pénzbírság átváltoztatására, annak a szolgálat tartama alatti végrehajtása a honvédelmi érdeket sértene, hiszen az elzárás idõtartama - eltérõ rendelkezés hiányában - beszámítana a sorkatonai szolgálat idejébe. Ezért a Javaslat kimondja, hogy az elzárást a sorkatonai szolgálatból történõ leszerelésig el kell halasztani.

A 31. §-hoz

Az egyes jogintézményekhez kapcsolódó büntetõjogi kategóriáknak a Javaslat nem ad új értelmezést, e fogalmak tartalmának meghatározását - arra is tekintettel, hogy ez a fogalomrendszer egy évszázad alatt kristályosodott ki - a Btk.-ra bízza.

A nyilvános hely fogalmát a Javaslat a szervezett bûnözés, valamint az azzal összefüggõ egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló, még ki nem hirdetett törvény (a továbbiakban: ki nem hirdetett tv.) értelmezõ rendelkezése szerint határozza meg.

A 32-34. §-hoz

Magyarországon 1991 óta általános hatáskörû szabálysértési hatóság a helyi önkormányzat jegyzõje, a Javaslat ezen a rendszeren nem változtat.

A községi, városi, megyei jogú városi, illetve a fõvárosi kerületi jegyzõ elsõ fokon jár el minden olyan szabálysértési ügyben, amelyet külön jogszabály nem utal más szabálysértési hatóság hatáskörébe. Ha tehát az adott szabálysértési tényálláshoz nem kapcsolódik külön hatásköri rendelkezés, akkor jegyzõi hatáskörrel állunk szemben.

Az ügyek gyorsabb elbírálását szolgálja, hogy a jegyzõ számára a Javaslat lehetõséget (de nem kötelezettséget) ad arra, hogy - speciális szakértelmet igénylõ kivételekkel - a hatáskörébe nem tartozó cselekmény miatt is eljárjon, ha azzal a hatáskörébe tartozó ügy is összefügg. (pl. egy idõben, egy helyen, ugyanazon elkövetõ valósítja meg a rendõrségi hatáskörbe tartozó verekedés és a vásárlók megkárosítása szabálysértését).

A Magyarországon ténylegesen elõforduló szabálysértések döntõ többségét (mintegy nyolcvan százalékát, melynek legnagyobb részét a közúti közlekedési szabálysértések alkotják) a rendõri szervek bírálják el. A rendõrség szabálysértési jogkörét, az ezzel összefüggõ kényszerintézkedéseket, illetve adatkezelési szabályokat a Rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) is tartalmazza.

A hatásköri határok átlépésének lehetõségét - kivételesen - a rendõrség tekintetében is érvényesíti a Javaslat.

A pénzügyi szabálysértéseknek - mivel tárgyuk legtöbb esetben pénzbeli követelés - mind anyagi jogi, mind pedig eljárásjogi szempontból olyan természetük van, amely indokolja az általánostól eltérõ hatásköri "kezelésüket": az állami közbevételek beérkezéséhez olyan erõs érdek fûzõdik, amely speciális joganyagot, eljárási szabályokat, illetve kényszerítõ apparátust igényel.

A 35. §-hoz

Az államigazgatási szervek rendszerében speciális helyet foglalnak el a különbözõ szakmai felügyelet ellátó szervek, a "felügyeletek". A felügyeletek nem elsõsorban szabálysértési hatóságok, az a feladatuk, hogy a külön jogszabály alapján hatáskörükbe utalt ügycsoportok tekintetében ellenõrzést gyakoroljanak, a jogsértéseket feltárják, s azokkal szemben államigazgatás szankciórendszerének teljes birtokában fellépjenek.

A felügyeletek által elbírált cselekmények az engedélyköteles tevékenységgel, meghatározott foglalkozással összefüggõ, ún. szakszabálysértések körébe tartoznak, ahol az elbíráláshoz különleges szakértelem szükséges.

A 36. §-hoz

A szabálysértési eljárás reformjának legfõbb mondanivalója, hogy az eljárás alá vont személy - az ún. kifogás útján - bírósághoz fordulhat.

A Javaslat a helyi bíróságnak - a bírói eljárást megelõzõ feladatok tekintetében a helyi ügyésznek - ad hatáskört, kivéve az elzárással sújtható cselekményeket, ahol már "elsõ fokon" a bíróságnak kell eljárnia. Mivel ebben a körben a jogorvoslati jog nem zárható ki, a másodfokú eljárással kapcsolatos feladatokat a megyei bíróságnak kell ellátnia.

A 37. §-hoz

A Javaslat - a bírói felülbírálat belépésére tekintettel - elvette ugyan a felettes közigazgatási szerv másodfokú jogkörét, ugyanakkor mindez nem érinti a felettes szerv törvényességi felügyeleti jogkörét a szabálysértések körében. A Javaslat azokat az eddig is meglévõ tevékenységi formákat sorolja fel, melyek nélkül az elsõ fokú szabálysértési ügyintézés törvényessége nem lenne biztosítható.

A 38-39. §-hoz

A hatáskör az eljárási jog absztrakt lehetõségét teremi meg, az illetékesség mindezt konkretizálja. Az illetékességi szabály tehát arra ad választ, hogy az azonos jellegû (ugyanolyan hatáskörrel rendelkezõ) és fokú hatóságok közül a konkrét ügyben melyiknek van eljárási jogosultsága.

Az eljárásra - egyezõen a hatályos szabályozással - az elkövetõ lakóhelye szerinti szabálysértési hatóság illetékes.

Ha azonban az eljárás gyorsabb és eredményesebb lefolytatása indokolja, az Javaslat szerint lehetõség van kivételes illetékességi szabályok alkalmazására, így eljárhat az elkövetõ tartózkodási helye, munkahelye, szolgálati helye, az elkövetés helye, továbbá a felderítés helye szerint illetékes szabálysértési hatóság is.

Több különbözõ helyen lakó elkövetõ esetében az illetékesség vagylagos, bármelyikük lakóhelye megalapozhatja azt. Speciális illetékességi szabály érvényesül a nemzeti park igazgatóság tekintetében.

Ha vitássá vált, hogy több szabálysértési hatóság közül melyiknek kell eljárnia, az eljáró hatóságot a közvetlen közös felettes szervük, ha pedig ilyen nincs, a felügyeletüket ellátó miniszter jelöli ki. Ha a hatásköri vita a bíróság és a szabálysértési hatóság között merül fel, akkor a l972. évi IV. törvény 5.§ (l) bekezdése értelmében a bíróság határozata a meghatározó, amely minden más szervre nézve kötelezõ.

A 40. §-hoz

A szabálysértési hatóság csak akkor járhat el a feljelentett cselekmény miatt, ha arra hatáskörrel és illetékességgel rendelkezik.

Az áttétel lehetséges esetei a következõk:

a) a feljelentett cselekmény bûncselekményt látszik megvalósítani, ezért a feljelentést az illetékes ügyészi szervhez kell áttenni;

b) a feljelentett cselekmény szabálysértés ugyan, de annak elbírálására a szabálysértési hatóságnak nincs hatásköre. Így kell eljárni a tanköteles fiatalkorú, valamint a katona által a szolgálati viszony tartama alatt elkövetett cselekmény tekintetében (az elsõ esetben az áttétel címzettje az illetékes gyámhatóság, az utóbbiban pedig az illetékes parancsnok);

c) a feljelentett cselekmény szabálysértés ugyan, de más hatóság hatáskörébe tartozik;

d) a feljelentett cselekmény annak a hatóságnak a hatáskörébe tartozik, ahol a feljelentést megtették, de annak elbírálására nincs az adott hatóságnak illetékessége.

Bár a 40. §-ban nincs szabályozva, a Javaslat ismeri a mérlegelésen alapuló áttételt is, nevezetesen akkor, ha egyesítésre vagy elkülönítésre kerül sor.

A 41. §-hoz

A bírói hatáskör a kifogás elbírálására épül, ezt a jogkört helyi bíróság gyakorolja. Az illetékességet a kifogás tárgyát képezõ szabálysértési határozat dönti el: a határozatot hozó szabálysértési hatóság székhelye szerinti helyi bíróságnak kell eljárnia.

A 42. §-hoz

Az ügyész illetékessége járulékos, a bíróságéhoz igazodik. Ettõl a szabálytól a legfõbb ügyész, illetve a megyei fõügyész eltérhet.

A 43-44. §-hoz

A jogalkotó minden hatósági eljárásban az ügyek részrehajlásmentes, tárgyilagos elbírálásnak jogi feltételeit kívánja megteremteni. Ezek a követelmények érvényesülnek a szabálysértési eljárásban is.

A Javaslat ismeri az ún. objektív kizárási okot, ahol nincs helye mérlegelésnek, az ügyintézõt ki kell zárni a további eljárásból. Idetartozik részben a hozzátartozói kapcsolat, részben pedig az eljárás korábbi szakaszában a meghatározott minõségben történõ érdemi részvétel.

A szubjektív kizárási okot - ahol tehát a hatóság mérlegelésére van szükség - nevezzük elfogultságnak. Az eljárási törvények - beleértve a Javaslatot is - mindezt úgy fogalmazzák meg, hogy nem vehet részt az ügy elbírálásában, akitõl az ügy tárgyilagos elbírálása nem várható.

A kizárásról hivatalból, a kifogásolt személy közvetlen felettese dönt, egyúttal kijelöli a továbbiakban eljáró személyt. Értelemszerûen eltérõ a szabály, ha bíróval szemben merül fel kizárási ok: ilyen esetben a bíróság elnöke intézkedik más bíró kijelölésérõl.

A Javaslat a kizárás nem szabályozott kérdéseiben a mindenkor hatályos büntetõeljárási törvény szabályait alkalmazza.

A 45. §-hoz

Az ügyész a bíróság elé nem kerülõ szabálysértési határozatok panaszfóruma. Indokolt tehát az ügyészi közremûködésbõl kizárni azokat, akik a panaszra alapot adó eljárásban a hatóság tagjaként vettek részt.

A 46. §-hoz

A kizárás általános szabályai a bíró esetében is kibõvülnek: aki tehát ügydöntõ hatáskörrel vesz részt azokban az eljárásokban, amelyek során született érdemi határozatok bírói felülvizsgálatot igényelnek, nyilvánvaló, hogy bíróként nem járhat el a "saját" döntése felülbírálatában.

A 47. §-hoz

Az elkövetõ eljárásjogi kategória, az eljárás valamennyi szakaszában a szabálysértés - feltételezett - tettesének megjelölésére szolgál. Tekintettel arra, hogy a Javaslat a közigazgatási jog felõl közelít a szabálysértésekhez, nélkülözi a vád-védelem-ítélkezés funkcióinak megosztását, ennek megfelelõen nem veszi át a büntetõeljárás "elkövetõjének" eljárási szakaszok szerint eltérõ megnevezését.

A (2)-(4) bekezdés a terhelt néhány eljárási jogosultságait veszi számba - így nevesíti különösen az ügy megismeréséhez való jogát, a kérdezési, az indítványtételi jogát - a törvény további rendelkezései e jogosultságokat kiegészítik, illetve részletezik az eljárás különbözõ szakaszaiban.

A 48-50.§-hoz

A Javaslat a szabálysértések kisebb súlyára, egyszerûbb megítélhetõségére tekintettel nem támaszkodik kizárólag a jogászi szaktudásra, ezért lehetõvé teszi, hogy védõi jogokat az elkövetõ nagykorú hozzátartozója, illetve törvényes képviselõje is gyakorolhassa.

A Javaslat bevezeti a szabálysértési jogba a védõi kirendelés intézményét: a késõbbiekben részletezett módon, ha az elzárással sújtható szabálysértés elkövetõjét bíróság elé állítják és nincs meghatalmazott védõje, a rendõrség a számára védõt rendel ki.

A védõ a szabálysértési eljárásban az elkövetõ érdekében jár el abból a célból, hogy az elkövetõ érdekében minden törvényes védekezési eszközt felhasználjon. Ezért indokolt, hogy ellentétes érdekû elkövetõk védelmét ugyanaz a védõ ne láthassa el.

A Javaslat a védõ kizárásának szabályainál egyrészt az elkövetõ érdekeivel ellentétes sértetti pozíciót vette alapul, másrészt azokat az eljárási "szerepköröket", melyek vagy ügydöntõ hatáskörrel járnak, vagy bizonyítási eszközként szolgálnak.

A Javaslat szerint a védõi jogállás járulékos, igazodik az elkövetõ eljárásjogi helyzetéhez.

Az 51. §-hoz

A sértetti pozíció a Javaslat szerint kettõs: a sértett részt vehet az eljárásban mint

a) általános értelemben vett sértett, továbbá

b) mint a kárigény elõterjesztõje.

Általános értelemben - igazodva a büntetõeljárásban kialakított sértetti jogálláshoz - megilleti a sértettet az ügyrõl való tudomásszerzés, a kérdésfeltevés, az észrevételezés, továbbá az õt érintõ iratok megtekintésének joga.

A Javaslat ismeri az ún. quasi sértett fogalmát is. E jogállás elismerésében ott tükrözõdik az ügyek domináns sértett-mentessége, hiszen a korábbi jogszabály is a megsértett közérdek képviselõjeként, mintegy a hiányzó sértetti (közvádlói) pozíció pótlásaként teremtette meg a feljelentõ közigazgatási szervek egy része számára ezt a lehetõséget.

A sértett az eljárási cselekményekkel kapcsolatos jogait képviselõje útján is gyakorolhatja.

Az 52.§-hoz

Az Sztv.-nek nincs bizonyítási fejezete, sem a bizonyítás elveit, sem eszközeit nem határozza meg. A Javaslat ezt a hiányosságot pótolja.

Az (1) bekezdés a relevancia elvét fogalmazza meg, célja, hogy ésszerû határok között tartsa a bizonyítási tevékenységet. A Javaslat az érdemi döntés megalapozásához az eljáró hatóságok számára rendelkezésre álló adatokból indul ki (ezt az ismeretanyagot elsõsorban a feljelentés adatai képesek produkálni), külön bizonyítási feladatok csak ezt meghaladóan jelentkeznek.

A (2) bekezdés az ártatlanság vélelmét deklarálja a szabálysértési eljárásban. Az ártatlanság vélelmét a magyar jog és joggyakorlat több, mint egy évszázad óta elismeri, a Be.-ben alapelvként nyert megfogalmazást. A nemzetközi egyezményekben az ártatlanság vélelme a büntetõeljárás egyik kardinális szabályaként szerepel és ezt az alapelvet az Alkotmány (57. § (2) bekezdés) is tartalmazza. A bizonyítási teherre vonatkozó szabály és az ártatlanság vélelme között szoros összefüggés állapítható meg.

A (3) bekezdés a bizonyítás szabadságának elvét fogalmazza meg. Ez a rendelkezés egyszerre jelenti a bizonyítékok értékelésének szabadságát és ezzel összefüggésben azt a tényt, hogy a bizonyítékoknak nincs elõre meghatározott bizonyító ereje.

Mindez természetesen nem zárja ki, hogy adott ügyfajtáknál - azok speciális jellegére tekintettel - jogszabály egyes bizonyítási eszközök (eljárások) igénybevételét kötelezõvé teheti. Ez nem jelent többet, mint valamely bizonyítási eszköz (eljárás) alkalmazásának elõírását, de ez az egyéb bizonyítási eszközök segítségével történõ bizonyítást nem zárja ki, nem áll tehát ellentétben a bizonyítás szabadságával.

A (4) bekezdés a felesleges bizonyítást elkerülhetõvé teszi, kimondván a köztudomású és a szabálysértési hatóság, illetõleg a bíróság által hivatalosan ismert tények bizonyításának szükségtelenségét.

Az 53. §-hoz

A Javaslat a bizonyítás leggyakoribb eszközeit veszi számba, nem zárja ki ugyanakkor, hogy más bizonyítási eszköz útján is lehet releváns adatokhoz jutni.

A (2) bekezdés az eljárás ésszerûségét tartja szem elõtt, amikor lehetõvé teszi azoknak a bizonyítási eszközöknek a felhasználását az eljárásban, amelyeket valamely hatóság a szabálysértési eljárás megindítása elõtt készített vagy szerzett be.

Az 54.§-hoz

A tanúvallomás a bizonyítási eszközök e századi "tárgyi-technikai" elõrehaladása ellenére is kiemelkedik a bizonyítékok sorából: a tanú a hatóság feltételezése szerint olyan adatok, ismeretek birtokában van, amelyek az ügy elbírálása szempontjából szükségesek.

A tanú alapvetõ kötelezettsége az idézés szerinti megjelenés és a vallomástétel, ez utóbbi alól azonban a vallomástétel akadályainak meghatározásával a Javaslat kivételeket enged.

A tanúzási kötelezettség elõírása azonban nem jelenti, hogy annak teljesítése érdekében a tanúnak költségeket is vállalnia kell, ezért - kérelmére - a költségeinek megtérítésére jogosult.

Az 55-56.§-hoz

A tanú vallomástételének zavartalansága érdekében a tanúkat egyenként kell kihallgatni. Az eljárás közigazgatási szakaszában a Javaslat - a gyorsítás érdekében - csak fõszabályként írja elõ az elkövetõ jelenlétét a tanúmeghallgatáskor, hiszen a bírói felülbírálatra, s ezen belül a tárgyalás megtartásának jogára tekintettel a védelem jogai nem csorbulnak.

A kihallgatás kezdetén kell feltenni azokat a kérdéseket, amelyek a tanú személyazonosságának, az esetleges érdekeltségének megállapítását teszik lehetõvé, és ezekre akkor is köteles válaszolni, ha egyébként megtagadhatja a vallomástételt.

Ugyancsak tisztázni kell, nincsenek-e a tanú vallomástételének akadályai, végezetül figyelmeztetni kell õt a hamis tanúzás következményeire.

Igazodva az új Be. Rendelkezéséhez, a gyermekek kíméletét szolgálja, hogy a tizennegyedik életévét meg nem haladott személyt csak akkor lehet kihallgatni, ha a vallomástól várható bizonyíték másképpen nem pótolható. A hamis tanúzás következményeire azonban a gyermeket nem szabad figyelmeztetni, hiszen a figyelmeztetés súlyának teljes megértése tõle nehezen várható, és a koránál fogva a következmények vele szemben amúgy sem alkalmazhatók.

A Javaslat elõírja, hogy vallomáseltérés esetében ennek okait meg kell kísérelni feltárni: az ily módon kapott eredménybõl a tanú szavahihetõségére lehet következtetést levonni, ez az értékítélet pedig a legutoljára megtett tanúvallomás igazságtartalmát is meghatározhatja.

Az 56. § tanúvédelmi rendelkezéseket fogalmaz meg. A személyi adatok zárt kezelése a tanút veszélyeztetõ fenyegetések, megfélemlítések elhárításának egyik lehetõsége. Az eddigi jogalkalmazási tapasztalatok szerint erõteljesebb tanúvédelmi szabályokat a szabálysértési eljárások nem igényelnek.

Az 57. §-hoz

Az 57. § (1) bekezdése a tanú vallomástételi kötelezettsége alóli mentesség (relatív akadály) okait állapítja meg. Ezekben az esetekben a tanú - saját elhatározásából - a vallomástételt megtagadhatja. Az elkövetõhöz fûzõdõ hozzátartozói viszony önmagában mentességi ok, mert az elkövetõ és a tanú közötti kapcsolat a tanú vallomásra kötelezése esetén a hitelt érdemlõséget kérdésessé teheti. Az önvád tilalma, valamint annak a hozzátartozókra történõ kiterjesztése alapozza meg a b) pontban meghatározott mentességi okot.

A (2) bekezdés egyszerre tartalmaz abszolút és relatív vallomástételi akadályokat: a titoktartási kötelezettség az érintett tények vonatkozásában nem lehet hatósági mérlegelés tárgya, míg pl. az érzékszervi vagy szellemi fogyatékosság a konkrét esetben nem akadálya a meghallgatásnak.

Az 58-59.§-hoz

A szakértõ alkalmazásának feltétele a különleges szakértelem szükségessége a bizonyítandó tény megállapításához vagy megítéléséhez.

A különleges szakértelem fogalmának meghatározásához a mindennapi, általában elvárható ismeretek szintjébõl kell kiindulni. A bizonyítandó tény vagy az eldöntendõ kérdés természete a különleges szakértelem szükségességét egyes ügyfajtáknál szinte nélkülözhetetlenné teheti. Ennek ellenére a Javaslat - az új Be. szabályaival ellentétben - nem ismeri a kötelezõ szakértõi kirendelés intézményét.

A szakértõ kirendelését a Javaslat a szabálysértési hatóságra és a bíróságra bízza, akiknek az adott ügyben el kell dönteniük, szükség van-e szakértõ alkalmazására.

A Javaslat - egyezõen az új Be. szabályaival - csak az igazságügyi szakértõ, valamint az eseti szakértõ megkülönböztetést ismeri. Az utóbbi csoport a kellõ szakértelemmel rendelkezõ személyt vagy intézményt foglalja magába.

A kirendelt szakértõ alapvetõ kötelessége az eljárásban történõ közremûködés és szakvélemény adása.

A szakértõ kötelessége, hogy az adott szaktudomány állásának és a korszerû szakmai ismereteknek megfelelõ vizsgálat alapján nyilvánítson szakvéleményt.

Feladatainak elvégzéséhez adatokra és információkra, valamint vizsgálati anyagokra lehet szüksége. Ezek megismerése érdekében megilleti õt a feladataihoz szükséges jelenléti, iratbetekintési és információkérési jog.

A szakvélemény helyességének legfontosabb biztosítéka a szakértõ személyes felelõssége a szakvéleményért. Ezért a szakvéleményt a szakértõ saját nevében adja akkor is, ha bevonására közvetett módon, tehát intézmény kirendelése útján került sor.

A szakértõi vizsgálat tûrését a Javaslat az elkövetõ és a sértett számára teszi kötelezõvé, mûtétnek és mûtétnek minõsülõ eljárásnak azonban õk sem kötelesek magukat alávetni.

A szakértõ a szakvéleményét szóban vagy írásban terjesztheti elõ, és abból az értékelési lehetõségének megteremtése érdekében megismerhetõvé kell válniuk mind a vizsgálat tárgyára, mind pedig annak körülményeire vonatkozó adatoknak és a használt módszernek, valamint a megállapított tényeknek és a szakértõi következtetéseknek.

Részben a szakértõnek a saját tevékenységéért fennálló felelõssége, részben pedig az esetleges hibák kijavítása iránti igény indokolja, hogy ha a szakvélemény valamilyen hibában szenved, a szakértõ felhívásra köteles a szükséges magyarázatot megadni, vagy a véleményt kijavítani, kiegészíteni.

A "más" szakértõ kijelölésére a Javaslat szerint csak akkor kerülhet sor, ha a szakvélemény a felhívás ellenére is alkalmatlan az adott kérdés eldöntéséhez.

Mivel a kirendelés meghatározza a szakértõ mûködésének kereteit, azt általában határozatba kell foglalni, amelynek tartalmaznia kell a szakértõ tevékenységét érintõ legfontosabb információkat.

A 60. §-hoz

A szakértõ pártatlan és elfogulatlan mûködésének egyik biztosítékát a szakértõ kizárására vonatkozó rendelkezések adják.

A szakértõ kizárásának okai - a kizárás általános szabályai körében meghatározottakon kívül - a Javaslat szerint kibõvülnek azokkal a szereplõkel, akik ügydöntõ jogkörrel rendelkeznek ugyanabban az eljárásban.

A 61. §-hoz

A szakértõ meghallgatásának "adatfelvételi" szakaszára a Javaslat szerint a tanúmeghallgatás szabályait kell alkalmazni.

A 62.§-hoz

A rendelkezés az anyanyelv használata alapelvének a megvalósulását szolgálja, illetve lehetõvé teszi, hogy az általános szabályok szerint kommunikációra képtelen személyek is megértessék magukat.

A tolmácsra a szakértõre vonatkozó rendelkezések értelemszerûen irányadók.

Az anyanyelv használatának alkotmányos joga, illetve a kommunikációs jog tényleges érvényesülésének egyik garanciája, hogy a tolmácsolással (a kommunikáció segítésével) kapcsolatos költségek az államot terhelik.

A 63. §-hoz

A Javaslat közvetlenül a szabálysértési cselekményhez köti a tárgyi bizonyítási eszköz fogalmát, s teljes körû felsorolást ad. Az egyedi tulajdonságokat leíró irat vagy azt rögzítõ fénykép a bizonyítás során a tárgyi bizonyítási eszköz helyébe lép, ha nincs lehetõség lefoglalásra.

A 64.§-hoz

A Javaslat - a relevancia elvének alkalmazásával - csak a felelõsségrevonás szempontjából jelentõs tény, adat, esemény megtörténtének vagy nyilatkozat megtételének bizonyítására készített bizonyítási eszközt tekinti okiratnak. Az informatikai fejlõdés szükségképp kitágította az okirat fogalmát számos információhordozó eszközzel, melyek teljes körû felsorolására a Javaslat nem vállalkozhat.

A Javaslat - az elkövetõ tárgyaláson történõ meghallgatásának kivételével - a szabálysértési eljárásban nem tekinti feltétel nélkül érvényesítendõnek a közvetlenség és a szóbeliség elvét, ebbõl következõen - a szabad bizonyítás elvével egyezõen - nem emel korlátot a vallomást tartalmazó nyilatkozat felhasználását illetõen.

Az eljárás valamennyi szakaszában lehetõség van az okirat tartalmi ismertetésére, kivéve azt az esetet, ha éppen a szószerintiségnek van a bizonyítás szempontjából jelentõsége.

A 65. §-hoz

A szabálysértések döntõ többsége nem tartalmaz káros eredményt, a tényállás tanúsítása kimerül a veszélyeztetésben. Nem zárható ki azonban, hogy egyes, konkrét helyszínhez kötõdõ, vagy tárgyi-fizikai elváltozást okozó cselekményeknél a hatóság közvetlen észlelésére van szükség. A szemle a szó pontosabb értelmében nem eszköze a bizonyításnak, hanem olyan eljárás, amelynek során lehetõvé válhat bizonyítási eszköz feltalálása, feltárása, az elkövetés módját befolyásoló körülmények rekonstruálása.

A szemletárgyat a késõbbi bizonyítás számára - technikai eszközzel vagy kézírással - "konzerválni" kell, s ennek eredményét a jegyzõkönyvhöz kell csatolni.

A 66. §-hoz

Az elkövetõ vallomásfelvétele a személyi adatok tisztázásával kezdõdik.

A kihallgatás szabályait illetõen a Javaslat - összhangban a jogállamokban létezõ büntetõeljárásjogok egyik legfontosabb alapelvével - az önvádra kötelezés tilalmára, a védekezési jog szabadságára építi.

Az elv gyakorlati megvalósulását szolgálja a figyelmeztetés, amely szerint az elkövetõ nem köteles vallomást tenni, és e szándékát a kihallgatás folyamán is kinyilváníthatja. A figyelmeztetésnek arra is ki kell terjednie, hogy az általa elmondottak vele szemben is felhasználhatók. A "hallgatás" joga az elkövetõ személyi körülményeire is kiterjed.

Fontos megjegyezni azonban, hogy ha a kihallgatás közben tagadja meg a további vallomástételt, az addig elhangzottakra az utólagos nyilatkozat nem hat vissza.

A figyelmeztetés és az arra adott válasz jelentõsége megköveteli, hogy ezeket a jegyzõkönyv feltüntesse. A figyelmeztetés elmaradása az elkövetõ vallomását kizárja a bizonyítási eszközök közül.

A vallomástétel megtagadása nem jelentheti azt, hogy ezzel a terhelt az eljárás folytatását megakadályozza.

Az eljárás során biztosítani kell a terhelt önkéntes, saját szavaival történõ vallomástételének lehetõségét. Ezt a célt szolgálja a vallomás összefüggõen történõ elõadásának lehetõsége.

A 67. §-hoz

A Javaslat a felfüggesztés okainak meghatározásakor megtartja a hatályos rendelkezéseket. A felfüggesztésre az eljárás bármely szakaszában sor kerülhet.

Az ún. elõzetes kérdés tekintetében leggyakrabban azok a közigazgatási eljárások jönnek szóba, melyek eredménye vagy a konkrét ügy tényállását befolyásolja, vagy olyan párhuzamos szankcionálásról (pl. közigazgatási bírság megállapítása) van szó, ahol jogszabály teszi kötelezõvé a felfüggesztést.

Az eljárás közigazgatási szakaszában a tényállás tisztázása érdekében válhat szükségessé az elkövetõ meghallgatása, a bírói szakaszban erre elsõsorban a tárgyalás tartására irányuló kérelem alapján kerülhet sor. Mindkét esetben a személyes megjelenés elmaradása - meghatározott kivételekkel - az eljárás akadályát képezi, tehát alapul szolgál a felfüggesztésre.

Új szabály, hogy az elévülést a felfüggesztés nem szakítja félbe, mivel nem minõsül az eljárást érdemben elõrevivõ eljárási cselekménynek. A két éven belüli, feltétel nélküli befejezési kötelezettség - összhangban a két éves abszolút elévülési határidõvel - a függõ, jogbizonytalanságot eredményezõ eldöntetlen helyzetet teszi határozott idejûvé.

A 68-69. §-hoz

Az idézés az adott eljárási cselekményen történõ megjelenési kötelezettséget jelent. A Javaslat az idézés tartalmi és formai követelményeit tartalmazza.

A (3) bekezdés - az eljárás gyorsítása érdekében - az érintett beleegyezése esetén lehetõvé teszi az eljárási cselekmény foganatosítását akkor is, ha a kézbesítési idõtartam öt napnál kevesebb.

A szabályszerû idézésre meg nem jelent, illetõleg engedély nélkül eltávozó elkövetõvel szemben - a kényszerintézkedések sorában tárgyalt elõvezetésen kívül - a költségtérítési kötelezettséget írja elõ a Javaslat.

A 70. §-hoz

A jegyzõkönyv az eljárási cselekmények hitelt érdemlõ rögzítésének eszköze. Az Sztv. nem említi a jegyzõkönyv tartalmi követelményeit, a Javaslat ezt a hiányosságot pótolja.

A jegyzõkönyvnek tartalmaznia kell azokat a körülményeket, amelyek az eljárási cselekményt lefolytató hatóságról, az ügy tárgyáról, a cselekmény helyérõl és idejérõl, a cselekménynél jelenlévõkrõl, az eljárás módjáról adnak hiteles tájékoztatást.

Az elkövetõ vallomásáról készült jegyzõkönyv általában nem szó szerint rögzíti az elhangzottakat, de indítványra vagy hivatalból sor kerülhet az általa elmondottak szó szerinti rögzítésére.

Az eljárási cselekmény technikai eszközzel történõ rögzítése csak akkor pótolja a jegyzõkönyvet, ha jogorvoslati kérelem benyújtására nem kerül sor.

A 71-72. §-hoz

Az igazolás intézményének célja az önhibáján kívül mulasztó mentesítése a számára hátrányos jogkövetkezmények alól.

A Javaslat a mulasztás igazolásának szabályainál az Sztv. rendelkezéseit veszi alapul, kiegészítve azokat a Be.-ben található méltányossági szabályokkal.

A 73. §-hoz

Az eljárási költség a konkrét ügyben az eljárás során, meghatározott személyek meghatározott magatartása következtében az eljárási cselekményekkel kapcsolatban felmerült költség.

A Javaslat tételesen meghatározza e költségek körét: eljárási költség elsõsorban mindaz, amit az ügyben az állam elõlegezett.

Ilyennek tekinthetõ a tanú megjelenésével felmerült költség, a szakértõ, illetõleg a szaktanácsadó részére megállapított munkadíj és költségtérítés, a lefoglalt dolog szállításával és megõrzésével felmerült költség, a tolmács díja és költségtérítése, az elõvezetéssel felmerült költség.

Eljárási költség emellett az elkövetõnek az ügyben felmerült, továbbá a sértett indokolt készkiadása, akkor is, ha azt az állam nem elõlegezte.

Az anyanyelv használatának alkotmányos joga alapozza meg az állam költségviselési kötelezettségét.

A felelõsségrevonás mellõzése, illetve a figyelmeztetés azt jelenti, hogy a szabálysértési felelõsségrevonás feltételei az adott esetben fennállnak, de az elkövetés alanyi és tárgyi körülményei a szankcionálás mellõzését, illetve a legenyhébb intézkedés alkalmazását indokolják. A költségek alóli mentességre - szemben más, a felelõsségrevonást kizáró megszüntetési okokkal - tehát nincs ésszerû indok.

A sértett költségviselési kötelezettsége a becsületsértési ügyekben állhat elõ: ha a magánindítványra indult eljárásban a meghallgatáson felróhatóan nem jelenik meg, vagy felelõs azért, mert nem volt idézhetõ, ésszerû, hogy a felmerült költségek õt terheljék.

A 74. §-hoz

Az Sztv. csak általánosságban, a határozatok közlése körében rendelkezik a kézbesítésrõl, s nem mondja meg, milyen szabályok szerint kell a hatósági küldeményeket szabályszerûen kézbesítettnek tekinteni. Ugyanakkor a hatósági aktusok közlésének ehhez a módjához nem egyszer "sorsdöntõ" joghatások kapcsolódhatnak.

A Javaslat ezzel szemben átveszi a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény részletes, a gyakorlatban beváltnak tekinthetõ kézbesítési szabályait.

A (3) bekezdés kézbesítési vélelmet állít fel, amely két esetben alkalmazható:

- a fél megtagadta a küldemény átvételét,

- a címzett azt a postán határidõ alatt nem vette át.

Mindkét esetben csak akkor áll be a vélelem, ha az irat kézbesítésére a posta két ízben kísérletet tett és - ennek idõpontjára is kiterjedõen - e tény a visszaküldött küldeménybõl megállapítható.

A szabályszerû közlés joghatásai a második kézbesítési kísérletet követõ ötödik munkanapon következnek be. A Javaslat tehát a határidõ számítás általános szabályaitól eltérõ, kivételes rendelkezést tartalmaz, amikor az egyéb határidõk esetében irányadó naptári napokkal szemben itt munkanapokat nevesít.

A 75. §-hoz

A kijavításra, illetve a kiegészítésre mind hivatalból, mind pedig kérelemre sor kerülhet.

Szemben a jelenlegi szabályozással, amely a kijavítást a "lényeges kérdésrõl" való nem rendelkezéshez köti, a Javaslat tételesen felsorolja azokat az érdemi döntésfajtákat, melyekrõl a szabálysértési hatóság, illetve a bíróság elmulasztott rendelkezni.

A határozat kiegészítése érdemi jogkérdést érintõ döntés, s így új határozatnak minõsül. Ebbõl következõen ha erre az eljárás közigazgatási szakaszában kerül sor, ellene jogorvoslatnak, kifogásnak van helye.

A 76.§-hoz

Az elõállítás a rendészeti aktusok kategóriájába tartozó, különbözõ - törvényben meghatározott bûnüldözési, bûnmegelõzési stb., - célokat szolgáló, személy ellen irányuló kényszerintézkedés, melynek részletes szabályait az Rtv., a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény, tartalmazza. A Javaslat ezekbõl a szabályokból azokat veszi át, melyek kifejezetten a szabálysértések elkövetésével függnek össze.

A fentebb hivatkozott törvényekkel összhangban a Javaslat négy cél érdekében teszi lehetõvé a személyi szabadság korlátozását:

a) a szabálysértés megszakítása;

b) az azonnali felelõsségrevonás lehetõsége;

c) bizonyíték beszerzése;

d) az elkövetõ kilétének megállapítása.

Az elõállítás idõtartama az Rtv.-ben meghatározottakhoz igazodik. A elõállító szervnek az elõállítás okát illetõen tájékoztatási kötelezettsége van, s annak tényérõl az érintett számára igazolást kell adnia.

A 77. §-hoz

A Javaslat az elzárással sújtható szabálysértések körében - amennyiben tettenérésre kerül sor - a gyorsított bíróság elõtti felelõsségrevonás érdekében új személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedést vezet be, a szabálysértési õrizetet.

Az õrizet idõtartama a bíróság érdemi határozatának meghozataláig, de legfeljebb huszonnégy óráig tarthat. A Javaslat szerint az elkövetõt nyomban szabadon kell bocsátani, ha a szabálysértési õrizet tartama alatt a bíróság a gyorsított eljárást nem folytatta le, vagy nem szabott ki elzárást.

Minden esély adott arra, hogy az elsõ fokú bíróság elzárást kiszabó határozatát az elkövetõk, illetve védõik megfellebbezik. Mivel ebben az esetben a határozat nem emelkedik jogerõre, az elzárást a másodfokú bíróság döntéséig nem lehet végrehajtani.

Ha azonban az elsõ fokú bíróság a rendelkezésére bocsátott adatok, illetve az elkövetõ tárgyalási viselkedése alapján úgy ítéli meg, hogy nagy a valószínûsége annak, hogy az elkövetõ szabadlábon újabb, elzárással is sújtható szabálysértést követne el, az õrizet tartamát a másodfokú határozat meghozataláig meghosszabbíthatja. A meghosszabbítást önálló határozatba kell foglalni és azt a bíróság indokolni köteles.

A Javaslat csak ebben az esetben teszi lehetõvé, hogy az õrizet a huszonnégy órát meghaladja, de a foganatba vételtõl számított hetvenkét órát semmiképpen sem lépheti túl.

Az õrizetet meghosszabbító határozattal szemben önálló jogorvoslatnak van helye, s azt a másodfokú bíróság az elsõ fokú érdemi határozattal együtt bírálja el.

A 78. §-hoz

Az elõvezetés a szabálysértési eljárásban a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés, annak érdekében, hogy az érintett jelenléte az adott eljárási cselekményen lehetõvé váljon, illetve az elzárás realizálására sor kerülhessen.

Új szabály, hogy nem kizárólag a rendõrség az elõvezetés foganatosítója, hanem - a saját eljárása keretében - erre a Vám- és Pénzügyõrség is jogosult.

A Javaslat az elzárással összefüggõ szabályok egy részét az eddigi rendeleti szintû szabályozás helyett "törvényerõre emelte". Ennek megfelelõen a szabálysértési hatóságnak kell rendelkeznie

a) az elõvezetés elrendelésérõl;

b) arról, hogy a bírság befizetésével az elkövetõ mentesül az elõvezetés, illetve az elzárás foganatosítása alól.

Garanciális szabályt rögzít a Javaslat, amikor - egyezõen a hatályos szabályozással - az elõvezetést ügyészi jóváhagyáshoz köti.

Az elõvezetés az érintettnek felróható okból foganatosított kényszerintézkedés, ezért okszerû, hogy annak költségeit az elõvezetett megtérítse.

A 79. §-hoz

A tárgyi bizonyíték felkutatása, illetõleg külföldiek esetében a biztosíték átadása-önkéntes teljesítés hiányában-ugyancsak hatósági kényszercselekmény foganatosítását igényli.

Az átvizsgálás - szemben a büntetõeljárással - nem érinti az érintett személy testét, csak a nála, illetve a rendelkezése alatt lévõ dolgokra terjed ki. A Javaslat garanciális szabályként fogalmazza meg az önkéntes átadásra történõ felszólítást.

A kényszerintézkedés foganatosításának szervi hatálya kibõvül: a rendõrség mellett a Vám- és Pénzügyõrség, illetve a Határõrség is elvégezheti ezeket a cselekményeket.

A 80. §-hoz

A lefoglalás a dolog - elkobzási, illetve bizonyítási célból történõ - biztonságos megõrzését szolgáló, határozati formában elrendelt kényszerintézkedés. Egyes dolgokat - postai küldeményeket, táviratokat - csak az ügyész írásbeli hozzájárulása alapján lehet lefoglalni. E határozat meghozataláig csupán visszatartásuk iránt lehet intézkedni.

Speciális biztosítási intézkedésrõl szól a (6) bekezdés: eszerint ha a szabálysértést elkövetõ külföldi az elõreláthatólag kiszabásra kerülõ pénzbírság és az eljárási költség fedezéséhez szükséges összeget nem helyezi letétbe, a szabálysértési hatóság az összeg erejéig az elkövetõ vagyontárgyait - a nélkülözhetetlen vagyontárgyak kivételével - lefoglalhatja. Ha a letétbehelyezést nem sikerül elérni, akkor válik esedékessé a biztosítási célú lefoglalás, s ha ez sem megy önkéntesen, akkor ennek realizálására szolgál az átvizsgálás.

A szabálysértési eljárás - akárcsak a büntetõeljárás - rendszerint nem alkalmas arra, hogy keretei között a lefoglalt dologgal kapcsolatos polgári jogi igényeket egyértelmûen tisztázni lehessen. Ezért a Javaslat egy egyértelmû tényhelyzetbõl indul ki, s így fõszabályként írja elõ, hogy a dolgot, illetve annak ellenértékét annak kell visszaadni, akitõl azt lefoglalták. Mindez azonban nem érvényes az elkövetõre: számára csak akkor adható vissza a dolog, ha a kiadás iránt más nem jelentett be igényt.

Értékesítés esetén a ténylegesen befolyt ellenértéket, megsemmisítés esetén a dolog forgalmi értékét kell megtéríteni.

A lefoglalt dolog kezelésének részletes szabályait külön jogszabály tartalmazza.

A 81. §-hoz

A rendbírság jelenleg alig létezõ, s valódi visszatartó erõvel nem is rendelkezõ jogintézmény a szabálysértési jogban, amely az eljárás rendjének fenntartása vagy az eljárási kötelezettség teljesítése céljából alkalmazható. A Javaslat lényegesen megemeli a rendbírság összegét s differenciál aszerint, hogy az eljárás közigazgatási vagy bírói szakaszában kell alkalmazni.

A szabálysértési hatóság által kiszabott rendbírsággal szemben panasznak van helye.

A 82. §-hoz

A Javaslat szerint feljelentést bárki tehet, s szemben a büntetõeljárással a szabálysértési jog változatlanul nem írja elõ hatóság és a hivatalos személy számára a - hatáskörében tudomására jutott szabálysértések tekintetében - a feljelentési kötelezettséget.

A Javaslat nem ír elõ formakényszert a feljelentés tekintetében, az szóban és írásban egyaránt megtehetõ. A feljelentésre is érvényes az a beadványokra vonatkozó általános szabály, hogy azt tartalma és nem megnevezése alapján kell elbírálni.

A Javaslat iránymutatást ad a szabálysértési ügyekben eljáró hatóságok és hivatalos személyek számára, amikor meghatározza a feljelentés tartalmi és formai kellékeit, melyeket eddig alacsonyabb szintû normák, illetve a joggyakorlat alakított ki.

Általánosságban elmondható, hogy a feljelentésnek a relevancia elvén kell alapulnia: tartalmaznia kell tehát minden olyan lényeges adatot, amelyek a cselekmény elbírálásához nélkülözhetetlenek.

Az érdemi döntésre alapot adó feljelentés rögzíti a jogsértõ cselekmény megnevezését, az elkövetés helyét, idejét, az elkövetés körülményeit, továbbá amennyiben az adatok rendelkezésre állnak az elkövetõ legfontosabb személyi adatait. Amennyiben ez lehetséges, meg kell jelölni a rendelkezésre álló bizonyítékokat is. Az elkövetés körülményeihez tartozik az is, hogy ha a cselekmény kárt okozott, annak becsült mértékét, s a kár megtérítésével kapcsolatos igényt is rögzíteni kell.

A Javaslat igen szigorú, harminc napos ügyintézési határidõt állapít meg a szabálysértési hatóság számára, tekintettel arra is, hogy a hatóságnak ezentúl nincs tárgyalási kötelezettsége, s érdemi döntésének alapját elsõsorban a feljelentés adatai képezik. A határidõ két okból is meghosszabbítható: bizonyítási érdekbõl, illetve akkor, ha az eljáró hatóság valamilyen külsõ, elháríthatatlan okból nincs abban a helyzetben, hogy az érdemi döntést harminc napon belül meghozza.

A 83. §-hoz

A Javaslat tételesen meghatározza azokat a bizonyítási cselekményeket, melyek - adathiányos feljelentés esetén - a tényállás tisztázása érdekében nélkülözhetetlenek. A Javaslat - szemben a hatályos rendelkezésekkel - a "feljelentés kiegészítése" körében végezhetõ információszerzési, "nyomozati" lehetõségeket tudatosan elválasztja az ezek érdekében végezhetõ kényszerintézkedésektõl.

Az ismeretlen helyen tartózkodó elkövetõ felkutatása érdekében a (2) bekezdésben leírt megkeresési lehetõség a hatályos rendelkezéseken alapul.

A 84. §-hoz

Az eljárás megszüntetésére - hasonlóan a büntetõeljáráshoz - két alapvetõ esetkörben kerülhet sor: vagy hiányoznak a felelõsségrevonás feltételei, vagy pedig az adott ügyben nem indokolt a büntetés kiszabása.

Az eljárást megszüntetését a szabálysértési hatóságnak közölnie kell az elkövetõvel és a sértettel, feltéve, hogy az eljárás megindításáról tudomást szereztek, továbbá azzal, akire a határozat rendelkezést tartalmaz.

A megszüntetõ okok a szabálysértési eljárásban hasonlóan alakulnak, mint a büntetõeljárásban: ha nincs tényállásszerû, felróható magatartás, illetve nyilvánvaló, hogy azt nem a felelõsségre vont személy követte el, az eljárást meg kell szüntetni.

Hasonlóan kell eljárni, ha a cselekmény nem bizonyítható, vagy az elkövetõ kiléte, tartózkodási helye nem állapítható meg és nyilvánvaló, hogy az eljárás folytatásától sem várható eredmény. Ez utóbbi esetkört az indokolja, hogy egy bagatellcselekmény felderítéséhez és az elkövetõ felelõsségrevonásához fûzõdõ érdeknek megközelítõen arányosnak kell lennie a "nyomozásra" fordított idõvel és anyagi eszközökkel.

Amikor az elkövetõ a szabálysértéssel jogerõs államigazgatási határozatban megállapított kötelezettséget sért meg, akkor a szabálysértési felelõsségrevonás a kétszeri értékelés tilalmába üközik: ilyenkor - egyezõen a jelenlegi helyzettel - az államigazgatási eljárás végrehajtási szakaszának eszköztára hatékonyabbnak látszik a teljesítés kikényszerítésére, mint a szabálysértési szankció.

Az ügyészség törvényességi felügyeleti jogosítványai akkor tudnak igazán mûködni, ha a szabálysértési hatóság jogorvoslattal nem támadott érdemi döntéseirõl tudomást szerez. E cél realizálására szolgál a (2) bekezdésben leírt szabály.

A 85. §-hoz

A szabálysértési cselekmények túlnyomó többsége veszélyeztetõ jellegû, így tényleges anyagi kár csak egy viszonylag szûk körben keletkezhet.

Jelenleg az Sztv. lehetõséget ad arra, hogy a károsult - háromezer forint erejéig - az eljárás keretei között is hozzájuthasson jogos kárigényéhez, ha ezt az elsõ fokú határozat meghozatala elõtt kéri.

A Javaslat szélesíti a kárigény érvényesítésének lehetõségét, hiszen nem teszi függõvé a kár összegétõl, ha az aggálytalan, illetve az elkövetõ hajlandó annak megtérítésére.

Mivel a kártérítés nem fõkérdése a szabálysértési eljárásnak, annak elbírálása mellõzhetõ, ha ez az eljárás befejezését késleltetné. Ez a határozat ugyancsak nem támadható meg. Mindez azonban nem jelenti az igény érvényességérõl való döntést, hiszen azt polgári peres úton a jogosultak érvényesíthetik.

A 86. §-hoz

Nyilvánvaló, hogy a szabálysértési hatóságnak azok az érdemi határozatai, amelyek kifogás útján nem támadhatóak meg, nem maradhatnak jogorvoslat nélkül. Ezért a Javaslat bevezeti a panasz intézményét az eljárás során foganatosított kényszerintézkedések, a rendbírság, illetve - a sértettet megilletõen - az eljárás megszüntetése esetében. A szabálysértési hatóság elsõsorban maga orvosolhatja a panaszt, ha annak nem ad helyt az illetékes ügyészség dönt a kérdésben.

Mivel a Javaslat nem rendelkezik a határozat felfüggesztésének lehetõségérõl, ebbõl az következik, hogy a panasznak a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya. Nem tartalmaz rendelkezést a Javaslat a panasz elutasításáról szóló határozat megtámadásának lehetõségérõl, ebbõl az következik, hogy az ilyen tartalmú határozattal szemben további jogorvoslatnak nincs helye.

A 87. §-hoz

Az eljárás célja az érdemi döntés meghozatala, a szabálysértési felelõsség kérdésének eldöntése. A hatóság ilyen tartalmú akarat-kijelentése határozat formájában történik. A határozatok tartalmuk szerint kétfélék lehetnek: a hatóság vagy büntetést szab ki, illetõleg intézkedést alkalmaz, vagy megszünteti az eljárást.

E paragrafus a jogkövetkezményt tartalmazó, marasztaló jellegû határozat kellékeit sorolja fel, de ezeket a követelményeket értelemszerûen valamennyi érdemi határozatra érvényesíteni kell.

Alapvetõ tartalmi követelmény a relevancia elve: az alakszerû határozatnak valamennyi, az eljárás során "perbevitt" kérdést meg kell válaszolnia, illetve indokolnia kell annak elmaradását. Ki kell térni tehát az indokolásban azokra az indítványokra is, amelyeknek a hatóság nem adott helyt az eljárás során.

A paragrafus részletesen felsorolja a szabálysértési határozat tartalmi és formai kellékeit. Az alakszerû határozat bevezetõ részbõl, a rendelkezõ részbõl, az indokolásból és a zárórészbõl áll:

a) a bevezetõ rész megnevezi az eljáró szervet, az ügyszámot, az ügy tárgyának megjelölését;

b) a rendelkezõ rész az érdemi döntést foglalja magában;

c) a záró rész a határozathozatal helyét és idejét rögzíti, feltünteti az értesítendõ személyek és szervek nevét, valamint a hatóság részérõl eljáró személy aláírását tartalmazza.

A 88-90. §-hoz

Az eljárás új, bírói szakaszát nyitja meg az elkövetõt, illetve - a kártérítést illetõen - sértettet megilletõ jogorvoslati forma, a kifogás.

A kifogás funkcióját tekintve a tény- és jogkérdés megtámadására egyaránt alkalmas, halasztó hatályú rendes jogorvoslati eszköz, amely - egyezõen az eddigi szabályozással - lehetõséget ad a szabálysértési hatóságnak arra, hogy "önrevíziót" gyakoroljon: határozatát visszavonhatja, vagy módosíthatja.

Nem szükséges, hogy az elkövetõ javára történõ módosítás teljes mértékben megfeleljen a kifogásban foglaltaknak. Arra tekintettel, hogy ezzel az eszközzel ne élhessen vissza a szabálysértési hatóság (pl. mert csak jelképes mértékben csökkenti a pénzbírság mértékét), az elkövetõ ismételt kifogását érvényesnek kell elfogadni és az illetékes bírósághoz áttenni.

Amennyiben nem kerül sor módosításra, vagy az elkövetõ javára történõ módosításra, a kifogásról az illetékes helyi bíróság dönt. A kifogás visszavonható, ezzel a nyilatkozattal a határozat jogerõssé válik.

A Javaslat nem rendelkezik a kifogással nem érintett rendelkezések sorsáról, ebbõl az következik, hogy nem ismeri a részjogerõ intézményét.

A 91. §-hoz

A Javaslat - mivel ez a szabályozási kör kívül esik a "rendes" eljáráson - csupán általánosságban idézi az ügyészség törvényességi felügyeleti jogosultságát. E körben a törvényességi felügyelet legfontosabb eszközét, az óvást említi, s ahhoz kapcsolódóan két garanciális szabályról rendelkezik.

A 92. §-hoz

A szabálysértési ügyek súlya, jellege, bizonyítás-igénye nem igényli a társasbíráskodást. Ezért a Javaslat - hasonlóan az új Be. által választott megoldáshoz a kisebb súlyú vétségek tekintetében - az egyesbíró mellett kötelezte el magát.

Tekintettel arra, hogy a szabálysértési felelõsség felróható, de nem - büntetõjogi értelemben - bûnös magatartás, ítélet helyett valamennyi bírói rendelkezés - ideértve az érdemi döntést is - végzéssel történik.

A bírósági felülvizsgálat teljes körû, abban - sem tény-, sem jogkérdésben - a bírót a kifogás nem köti, kivéve, ha a kifogás "mellékkérdésre" vonatkozik, mert ebben az esetben a kifogás tartalma határolja be a döntést.

A (3) bekezdés a súlyosítási tilalom sajátos alakváltozatát fogalmazza meg: fõszabályként nem lehet a szabálysértési határozatot súlyosítani, kivételt csak az jelenthet, ha a bírói szakaszban merül fel súlyosításra alapul szolgáló bizonyíték.

A bírósági határozat tartalmi és formai kellékei nem mutatnak lényeges eltérést a szabálysértési határozatokhoz képest. A (6) bekezdésben meghatározott két rendelkezés a Be. beváltnak tekinthetõ szabályait vette át.

A 93. §-hoz

E § a tárgyalás elõkészítésével kapcsolatos feladatokat fogalmaz meg, olyan teendõket, melyek értelemszerûen megelõzik a kifogás érdemi elbírálását. A (2) bekezdés két lényeges eljárási szabálysértés esetére teszi lehetõvé a határozat hatályon kívül helyezését és az eljárás megismétlését.

A 94. §-hoz

Lényegesen gyorsítja és egyszerûsíti a bírói eljárást, hogy elsõ alkalommal a bíróság a kifogást tárgyalás mellõzésével, az iratok alapján bírálja el. Ehhez képest kétféle döntést hozhat: vagy megalapozottnak ítéli a szabálysértési hatóság határozatát és így a kifogást mint alaptalant elutasítja, vagy pedig - a súlyosítási tilalom keretei között - megváltoztatja azt és tartalmában is új határozatot hoz.

Az eljárási költség viselésére vonatkozó rendelkezés mellett a határozatnak tartalmaznia kell, hogy az esetleges tárgyalás tartására irányuló kérelem a tárgyalás megkezdéséig visszavonható, továbbá a felróható okból való meg nem jelenés a tárgyaláson egyet jelent a kérelem visszavonásával.

A tárgyalás mellõzésével hozott határozat nem zárja el a jogosultakat a tárgyalástól, az külön indokolás nélkül megtámadható, a halasztó hatályú tárgyalás tartása iránti kérelem útján: az elkövetõ, a védõ és a kártérítést illetõen a sértett kérheti tárgyalás tartását.

A 95-100. §-hoz

A Javaslat preambulumában a szabálysértési felelõsségrevonáshoz fûzött célkitûzések elsõdlegesen a bírósági tárgyaláson valósulhatnak meg. A tárgyalás lényege, hogy az eljárási cselekmények egy helyen, lehetõleg egy idõben és valamennyi érdekelt jelenlétében történjenek meg.

A bírsági tárgyalás társadalmi jelentõségével függ össze, hogy az eljárási garanciák és alapelvek teljes következetességgel éppen itt érvényesülnek, biztosítván az objektív, igazságos ítélkezést. Nem véletlen tehát, hogy a tárgyaláson az eljárási cselekmények formai kötöttsége nagyobb, mint az eljárás más szakaszaiban.

A szabálysértési tárgyalásnak kettõs feladatot kell ellátnia: egyszerre kell érvényesülnie a felülvizsgálati (jogorvoslati) elemeknek, hiszen egy érdemi határozat felülbírálatáról van szó, ugyanakkor - a "fair" eljárás követelménye alapján - ezt a felülvizsgálatot a közvetlenség, a nyilvánosság és a szóbeliség elveinek betartásával, tehát egy jellegzetesen "elsõfokú" bírósági tárgyaláson kell elvégezni.

Az elkövetõ jelenléte két okból kötelezõ: ha õ kérte a tárgyalás tartását, illetve ha - kártérítési kérdésben - bizonyítási szempontból szükséges a jelenléte. Ha jelenléte nem kötelezõ, a Javaslat lehetõvé teszi, hogy védõjével képviseltesse magát a tárgyaláson.

A szabálysértések elbírálása során az eljárási funkciók (vád, védelem, ítélkezés) nem válnak el olyan élesen, mint a büntetõeljárásban: bár a "vádfunkciót" a szabálysértési hatóság határozata képviseli, a hatóság képviselõje mégsem zárható el attól, hogy - amennyiben erre igényt tart - "megvédje", képviselje a saját határozatát.

A tárgyalás megnyitása még nem jelenti annak megtarthatóságát. A megnyitás a bíróság egyszerû - jogkövetkezményekkel nem járó - akaratkijelentése, amelyet annak számbavétele követ, hogy megvannak-e a tárgyalás megtartásának feltételei. Ehhez szükséges a megidézettek és az értesítettek számbavétele.

A tárgyalás a kifogással megtámadott határozat, illetve a kifogás lényegének ismertetésével kezdõdik, majd ezt követi a tárgyalás mellõzésével hozott határozat, illetve a tárgyalás mellõzése iránti kérelem ismertetése.

A Javaslat a bírónak szabad kezet ad a bizonyítási cselekmények sorrendjét illetõen, egy kivétellel: kötelezõ rendelkezése, hogy a bizonyítási eljárás az elkövetõ meghallgatásával kezdõdik.

A Javaslat lehetõvé teszi az elkövetõ korábbi vallomásának felolvasását, ha nincs jelen és jelenléte nem kötelezõ. Két esetkörrõl lehet szó:

a) ha kártérítésrõl kell dönteni és az elkövetõt a bíróság nem idézte;

b) ha a szabályszerû értesítésre nem jelent meg.

Tekintettel arra, hogy az elkövetõ nem az ügy tanújaként, és így nem igazmondásra kötelezett személyként van jelen az eljárásban, ezért meg kell adni számára a lehetõséget, hogy az ellene vagy vele szemben állítottakra mindenkit megelõzõen reagálhasson.

A védelem jogának teljességét biztosítja, hogy az elkövetõ a tárgyalás alatt is szabadon érintkezhet védõjével.

A tárgyalás valamennyi szakaszában visszavonható a kifogás, ennek eljárást megszüntetõ hatása van. Ha azonban a megszüntetést a szabálysértési hatóság képviselõje indítványozza, annak indokoltságáról a bíróság dönt.

A ügyféli jogok integráns részét képezi a kérdezés és a bizonyítási indítvány joga: e jogosítványok éppúgy megilletik a "vád" képviselõjét, tehát a szabálysértési hatóságot, ahogyan a védelmet.

A büntetõeljárás szabályaihoz hasonlóan a bizonyítási indítványok sorsáról a bíróságnak külön nem kell dönteni, de az érdemi határozatban az elutasítást indokolni kell.

A bírósági tárgyalás egységes. A Javaslat tehát úgy rendelkezik, hogy a bíróság a megkezdett tárgyalást lehetõleg ugyanazon a napon befejezi. Felmerülhetnek azonban olyan okok, körülmények, amelyek miatt ez nem lehetséges. Ekkor a bíróság a tárgyalást legfeljebb nyolc napra elnapolhatja. Ha akadálya van a tárgyalás megtartásának, akkor a megnyitott, de meg nem kezdett tárgyalást a bíróság elhalasztja.

A bizonyítási eljárás befejezést követõen megtett érdemi nyilatkozatok a büntetõeljárás hagyományos "dramaturgiája" szerint alakulnak: elõször a "vád" képviselõje foglalja össze jogi álláspontját, majd a jelenlevõ védõ, illetve az elkövetõ nyilatkozik érdemben. A kártérítés kérdésében a sértettnek felszólalási joga van.

A bíróság zárt ülése zárja le azt a megismerési folyamatot, amely a tárgyalás megkezdésével indult, és a bizonyítási eljárás befejezéséig tartott. A közvetlenség elvébõl következik, hogy a bíróságnak közvetlenül a bizonyítási eljárás és a felek ügyre vonatkozó végleges álláspontjának elhangzása után kell meghoznia és nyilvánosan kihirdetnie határozatát.

A 101. §-hoz

A tárgyalás eredményeként a bíróság érdemi döntése négyféle lehet: hatályban tarthatja a tárgyalás mellõzésével hozott végzését, illetõleg amennyiben ezt felülbírálja, új határozatban mondhatja ki a szabálysértési hatóság határozatának hatályban tartását, annak megváltoztatását, vagy hatályon kívül helyezését és az eljárás megszüntetését.

A (2) bekezdés a súlyosítási tilalmat és annak egyetlen feloldási lehetõségét tartalmazza.

A (3) bekezdés szerint a bíróságnak a szabálysértés elkövetésének megállapítása esetén az elkövetõt megfelelõ joghátránnyal kell sújtania, nem mellõzheti tehát a felelõsségrevonást.

A (4) bekezdés a felülbírálat terjedelmének korlátjait rögzíti: ha a jogvita csak az elkobzást, illetve a kártérítést érinti, a bíróságnak csak ezekben a kérdésekben van döntési kötelezettsége. Ez a körülmény azonban nem eredményezi a határozat nem támadott részeinek jogerõssé válását.

A 102. §-hoz

A bíróság határozatával szemben nincs helye rendes jogorvoslatnak. A határozat közlésének kétféle módja lehetséges: az érdemi döntés a tárgyaláson jelenlevõk számára a kihirdetéssel, a jelen nem lévõk számára a kézbesítéssel válik jogerõssé.

A 103-104. §-hoz

Az elkövetõ megbüntetéséhez fûzõdõ társadalmi érdek a kis súlyú jogsértések tekintetében hamarabb elenyészik, mint a bûncselekmények esetében. E megfontolás képezi az alapját annak, hogy a szabálysértési eljárásban a rendkívüli jogorvoslat csak az elkövetõ javára szolgálhat.

A Javaslat csak a bírósági szakaszban jogerõs szabálysértési ügyekben teszi lehetõvé a perújítást, akkor tehát, ha az érintett valóban kimerítette az ügyben a bírói út által kínált lehetõséget.

Perújításnak a Javaslatban tételesen felsorolt okok és feltételek fennállása esetén van helye.

A perújítás általában ténykérdésre vonatkozik, rendszerint az alapügyben megállapított tényállás megváltoztatására irányul, az alapügyben fel nem merült, vagy el nem bírált bizonyítékok alapján. Eljárási szabálysértés miatt - ha azok nem vezettek érdemben is helytelen bírósági határozat meghozatalára - perújításnak nincs helye. Valamely anyagi jogszabály helytelen értelmezése miatt nincs helye perújításnak.

Önálló perújítási okot jelent, ha az Alkotmánybíróság a perújítással megtámadott határozat alapjául szolgáló jogszabályt alkotmányellenessé nyilvánította.

A perújításra nyitva álló idõ nem korlátlan: a jogerõ beálltától számított egy éven belül kell a kérelmet elõterjeszteni.

A 105-106. §-hoz

A Javaslat pontosan meghatározza, hogy ki, milyen körben jogosult a perújítás kezdeményezésére. A védõ ilyen irányú joga járulékos, csak az elkövetõ beleegyezésével terjesztheti elõ a kérelmet.

Mivel e jogintézményt csak az elkövetõ javára lehet igénybe venni, az a "súlyosítási tilalom" hatálya alatt áll, az elkövetõ hátrányára a határozat nem változtatható meg.

A kérelemhez a Javaslat nem fûz formai vagy tartalmi követelményt, azonban nyilvánvaló, hogy az érdemi elbíráláshoz szükséges a kérelem okainak, a rendelkezésre álló bizonyítékoknak a megjelölése.

Mivel egyoldalú, kérelmet tartalmazó jognyilatkozatról van szó, az meghatározott idõn belül visszavonható: a Javaslat a perújítás megengedhetõségérõl való döntés meghozataláig teszi ezt lehetõvé.

A 107-110. §-hoz

A perújítás ügydöntõ hatósága a szabálysértési eljárásban az alapügyben eljáró bíróság. A kérelem megalapozottságáról - a perújítási eljárás megengedhetõségérõl - a bíróság pusztán a kérelem és az alapügy iratai alapján dönt, külön bizonyítást nem folytat.

A szabálysértési eljárásban jogerõsen megállapított büntetések és intézkedések általában azonnal teljesedésbe mennek, ezért felfüggesztésükre vagy félbeszakításukra már nincs lehetõség. Lehetséges azonban, hogy a kiszabott pénzbírság végrehajtás alatt áll, s letiltásra vagy elzárásra történõ átváltoztatásra kerül sor. Ilyenkor a végrehajtás felfüggeszthetõ, illetve - elzárás esetén - az félbeszakítható.

A perújítás elutasítását - mint érdemi határozatot - indokolni kell, vele szemben azonban - akárcsak valamennyi érdemi perújítási határozat esetében - jogorvoslatnak nincs helye.

A perújítás elrendelése esetén "felélednek" a bírósági tárgyalás általános szabályai, azokat kell - a rendkívüli jogorvoslatra jellemzõ értelemszerû eltérésekkel - alkalmazni.

A perújítás alapossága esetén az alapügy határozata értelemszerûen - egészben vagy részben - hatályon kívül helyezõdik, ha pedig a kérelem alaptalan, azt el kell utasítani, s errõl is önálló végzéssel kell dönteni.

A 111. §-hoz

A végrehajtás az eljárás idõrendben utolsó szakasza, az a stádium, ahol a jogerõ bekövetkezett, a határozat végrehajthatóvá vált. Ilyenkor - önkéntes teljesítés híján - meg kell történnie a hatósági akarat kikényszerítésének. A végrehajtási szabályok szigorán, érvényesítésük következetességén és komolyságán nemcsak a konkrét ügyek kimenetele múlik, hanem általában minden jogkövetés és jogtisztelet egyik alapja, a hatósági tekintély sorsa is.

A szabálysértési eljárásban rendszerint különbözõ vagyoni jellegû követeléseket kell kikényszeríteni. A pénzbírság mellett más pénzösszegek behajtására is szükség lehet. Eljárási költséget, kártérítést is meg lehet állapítani, rendbírságot is ki lehet szabni, s ebben a körben már nemcsak az elkövetõ lehet a végrehajtási eljárás kötelezettje.

A Javaslat a pénzbírság végrehajtásánál a fokozatosság elvét kívánja megvalósítani: elõször a közvetlen letiltás, ennek eredménytelensége esetén a tartozás adók módjára történõ végrehajtására kerül sor, végül - ha az adóvégrehajtás nyilvánvalóan reménytelen vagy aránytalanul hosszú idõt venne igénybe - következik az elzárás.

Az Alkotmánybíróság 63/1997. (XII.12.) AB határozata a pénzbírságot feltételes szabadságelvonásnak értékelte, ezért annak elzárásra történõ átváltoztatását l999. január 1. napjától bírói hatáskörbe utalta. A Javaslat ezt a követelményt vette figyelembe, s az ezzel összefüggõ eljárási szabályokat határozta meg.

Az átváltoztatás szükségessége esetén a szabálysértési hatóság - külön kérelem nélkül, hivatalból terjeszti az ügyet a bíróság elé, amelynek - szemben a hatályos szabályozással - az alapügyre is kiterjedõ felülvizsgálat után kell döntenie.

A 112-113. §-hoz

Törvénysértés észlelése esetén az eljárás menete különbözik egymástól, aszerint, hogy az melyik eljárási szakaszban merült fel: ha az alapeljárásban, akkor a bíróság a szabálysértési hatóságot új eljárásra kötelezi, ha pedig a végrehajtás során, akkor a - a jogerõs határozat érvényességének fenntartása mellett - csak a végrehajtási eljárás folyik tovább.

Az elzárás nem önálló büntetési nem, hanem a végrehajtás intézménye, elsõsorban arra szolgál, hogy a szabadságelvonás lehetõségével mielõbbi teljesítésre szorítsa az elkövetõt. E célnak megfelelõen, ahogy megtörténik a pénzbírság megfizetése, az elzárás funkcióját feladatát veszti, az nem foganatosítható, illetve azt félbe kell szakítani.

A 114. §-hoz

A büntetõ anyagi és eljárási jog a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedések alkalmazásánál, illetve a szabadságvesztésbüntetés kiszabásánál különös figyelmet fordítanak a fiatalkorúak életkori sajátosságaira és csak igen kivételes esetekben teszik lehetõvé az ilyen jellegû jogkorlátozások alkalmazását. A szabálysértési jog hasonló megfontolásból tiltja a személyi szabadság korlátozását fiatalkorúak esetében, még a végrehajtás szakaszában is.

Az eljárás során felmerülõ egyéb pénzösszegek (eljárási költség, kártérítés) megfizetése nem szankció-jellegû kötelezettség, így rájuk a szabálysértési szankciórendszer elemeit nem lehet alkalmazni.

A 115-117. §-hoz

A bírságösszegek emelkedése, a vagyoni körülmények tömeges romlása, illetve az elkövetõk tényleges vagyoni helyzetének felderíthetetlensége következtében egyre gyakrabban kérnek a kötelezettek részletfizetést, illetve halasztást.

A részletfizetés esetén a hatóság rendszeresen visszatérõen meghatározott pénzösszeget határoz meg, míg halasztás esetén a teljesítési határidõ tolódik ki meghatározott idõpontra.

A két fizetési kedvezmény nemcsak a pénzbírságra, hanem az eljárási költségre is igénybevehetõ.

Hivatalból vagy kérelemre egyaránt lehetõség van a halasztásra, illetve a félbeszakításra. A Javaslat csak általánosságban fogalmazza meg a méltányosság gyakorlásának szempontjait, ugyanakkor a kedvezmény maximális határidejét hat hónapban állapítja meg.

A kórházi kezelés kötelezõ alap arra, hogy félbeszakításra kerüljön sor. Sürgõs esetben nem lehet várni a bíróság határozatáig, ilyenkor a büntetés végrehajtási intézet vezetõje önállóan dönthet az elzárás félbeszakításáról.

A Javaslat nem tartalmaz "kegyelmi" jellegû rendelkezéseket. A végrehajtás méltányosságból történõ mellõzésének - jelenleg meglévõ - esetkörét némiképp pótolja a végrehajtás felfüggesztésének lehetõsége: erre részben más, folyamatban lévõ eljárás (pl. perújítás) valószínûsíthetõ eredménye teremthet alapot, részben a méltányosság (pl. az elkövetõ nyilvánvaló, a jogerõssé válás után bekövetkezett fizetõképtelensége).

A büntetõügyben hozott kiutasításhoz hasonlóan a Javaslat a kiutasítás végrehajtását - amely a büntetõ-, illetve a szabálysértési eljárástól elkülönülõ idegenrendészeti eljárás keretében történik - az idegenrendészeti hatóságok hatáskörébe utalja.

A 118. §-hoz

A Javaslat négy olyan szabályozási kört ismer, melyek a szabálysértési jog szerves részeinek minõsülnek ugyan, de eljárási szempontból mégis önálló sajátosságokat mutatnak. Feltétlenül indokolt tehát ezeket önálló fejezetben, külön eljárásként megfogalmazni.

A 119-120. §-hoz

Az elzárással is sújtható szabálysértések esetében az ügynek nincs közigazgatási elõzménye, már "elsõ fokon" a bíróságnak kell érdemben döntenie. A Javaslat szerint az ilyen ügyekben követendõ bírói eljárás kétféle módon történhet: egy "normális" és egy "sommás" formában.

A "normális" eljárás rendje lényegében a szabálysértési hatóság elõtti elbírálás szabályait követi: ha a feljelentés adatai nem adnak elégséges alapot az érdemi döntésre, akkor a bíró ugyanazokat az információszerzési lehetõségeket veheti igénybe, mint amit a Javaslat a szabálysértési hatóságnak biztosított.

Az elzárás a szabálysértési szankciórendszer legsúlyosabb eleme, amely a személyi szabadság alkotmányos alapjogát korlátozza, kiszabására nem kerülhet sor pusztán az iratok alapján: az elkövetõnek, illetõleg jogi képviselõjének lehetõséget kell adni arra, hogy az ellene irányuló "vádat" (tehát a feljelentést, illetve a feljelentést megalapozó bizonyítékokat) a bíróság elõtt közvetlenül vitathassa. Ennek megfelelõen a tárgyalást "elzárásos" ügyben nem lehet mellõzni.

A bíróság - a szabálysértési hatósághoz hasonlóan - a szabálysértési szankciórendszer teljességét alkalmazhatja, ha a felelõsséget megállapítja, ellenkezõ esetben az eljárást meg kell szüntetnie.

A 121-124. §-hoz

A bíróság határozatával szemben - mivel nem elõzte meg érdemi döntés - rendes jogorvoslatot kell biztosítani: a fellebbezés ugyanazokat illeti meg, mint akik a közigazgatási határozattal szemben tehetik ezt meg. A fellebbezésrõl a megyei bíróság az iratok alapján, tehát tárgyalás nélkül dönt, a súlyosítási tilalom keretei között.

A másodfokú bíróság az elsõ fokú bíróság határozatát azt hatályban tarthatja, megváltoztathatja, továbbá hatályon kívül helyezheti az eljárás megszüntetése, illetve az elsõ fokú bíróság új eljárásra utasítása mellett. E határozatokkal szemben rendes jogorvoslatnak nincs helye.

A 125-127. §-hoz

A "sommás" eljárás szabályai akkor érvényesíthetõek, amikor a szabálysértés azonnali elbírálására van lehetõség. A Javaslat a szabályok kialakításánál a Be. bíróság elé állításra vonatkozó rendelkezéseit vette alapul.

Az eljárás feltétele, hogy az elkövetõre terhelõ, könnyen elbírálható bizonyítási helyzet álljon fenn: ezt a követelményt a legegyértelmûbben a tettenérés teljesíti.

Az "elõállításos" eljárás feltételeirõl - a bíróság tájékoztatása, a bizonyítékok rendelkezésre állása, védõ kirendelés - a rendõrségnek kell gondoskodnia, továbbá a feljelentést szóban elõterjesztenie a bíróság elõtt.

Tekintettel arra, hogy az elkövetõ korlátozva van személyi szabadságában, a Javaslat bevezeti a védõi kirendelés intézményét, ha az elkövetõnek nincs meghatalmazott védõje.

A bíróság a tárgyalás megtartása elõtt azt vizsgálja, megvannak-e a szabálysértési õrizetbe vétel törvényi feltételei. Ha ezek nem állnak fenn, az ügyet visszaadja a rendõrségnek.

A tárgyaláson - a feljelentés elõterjesztése után - elõször az elkövetõt kell meghallgatni, majd - a szükséghez képest - a sértettet, illetve a tanúkat.

A Javaslat a személyi szabadság korlátozásának lehetõ legrövidebb tartama érdekében felgyorsítja az eljárási cselekményeket: ha elzárás kiszabására kerül sor, az érintettnek a jogorvoslatról nyomban nyilatkozni kell.

Ha elzárás kiszabására kerül sor és a bíróság meghosszabbítja az õrizetet, az iratokat haladéktalanul fel kell terjeszteni a másodfokú bírósághoz, amelynek az elõállítás foganatba vételét követõ 72 órán belül döntenie kell a jogorvoslat tárgyában.

A fellebbezés elbírálására vonatkozó szabályok megegyeznek a 121-124. §-okban foglalt rendelkezésekkel.

A 128. §-hoz

A Javaslat elvi kiindulópontja az, hogy amennyiben komoly jogkövetkezmény lehetõsége merül fel a közigazgatási szakaszban (pénzbírság, jármûvezetéstõl eltiltás), érdemben dönteni a fiatalkorú ügyében csak meghallgatás után lehet.

A Javaslat szerint a fiatalkorú törvényes képviselõjét mind a meghallgatásról, mind pedig a tárgyalásról értesíteni kell és a fiatalkorút lehetõleg az õ jelenlétében kell meghallgatni. A törvényes képviselõ egy esetben köteles nyilatkozattételre: a tárgyaláson a fiatalkorú életviszonyai tekintetében nem tagadhatja meg a vallomást.

A törvényes képviselõ fogalmát a Javaslat nem határozza meg, ezt más jogszabályok (a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény, a Polgári Törvénykönyvrõl szóló 1959. évi IV. törvény) tartalmazzák.

A fiatalkorúak elleni szabálysértési eljárás kapcsolatban áll az általános gyermek- és ifjúságvédelemmel. Ezért a fiatalkorú ellen eljáró hatóságok - ha az eljárás adatai szerint ennek feltételei megvannak - kötelesek egyrészt a fiatalkorú érdekében védõ- és óvóintézkedés elrendelését, másrészt a fiatalkorú nevelését, gondozását vagy felügyeletét elmulasztó személlyel szembeni intézkedést kezdeményezni.

A gyermekek védelmérõl és gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 69. § (1) bekezdése szerint a rendõrség jelzése alapján a települési önkormányzat jegyzõje védelembe veheti a szabálysértés elkövetésével gyanúsított fiatalkorút.

A 129-132. §-hoz

A gyakorlati tapasztalatok szerint a becsületsértési cselekmények többségét felfokozott indulati állapotban, igen gyakran ittasan követik el, ahol a kölcsönösség a jellemzõ. A kölcsönösség a bírói gyakorlat szerint az elkövetés helyének és idejének azonosságát, illetve szoros kapcsolódását jelenti, ideértve a szoros okozati összefüggést a sértés és a viszont-sértés között.

Az ilyen típusú összefüggésre a szabálysértési jog is reagál akkor, amikor megengedi, hogy az egyik fél sérelmére elkövetett szabálysértés miatt indult eljárásban akkor is helye legyen a másik fél általi magánindítvány elõterjesztésére, ha annak határideje lejárt, feltéve, hogy a cselekmény még nem évült el.

A büntetõeljárásból ismert, a tárgyalást megelõzõ, békítési célú személyes meghallgatás intézményét a Javaslat is átvette.

A személyes meghallgatás - a konfliktus felek közötti feloldásának célján túl - eljárásjogi értelemben abban különbözik a tárgyalástól, hogy nem nyilvános, továbbá, hogy az eljárás további sorsa a sértett magatartásától függ. Ha a sértett akár a személyes meghallgatáson, akár - a békítés eredménytelensége esetén - a tárgyaláson nem jelenik meg, s magát kellõen ki nem menti, vagy azért nem idézhetõ, mert a lakcímváltozást nem jelentette be, továbbá ha visszavonja a magánindítványt, az eljárás megszüntetésének van helye.

A Javaslat - igazodva a közérdek hiányával jellemezhetõ ügykategóriához - a költségviselést illetõen is eltérõ szabályt állapít meg: eszerint a magánindítvány elõterjesztõje viseli az eljárási költséget, ha a hatóságot alaptalanul "foglalkoztatta". Erre tehát a korábban felsorolt okokból, akkor kerül sor, ha a sértett felróható magatartása következtében került sor az eljárás megszüntetésére.

A 133. §-hoz

Amennyiben a "felügyelet" részérõl eljáró személy maga észleli a szabálysértést, két dolgot tehet:

a) a tettenért elkövetõt helyszíni bírsággal sújtja, vagy

b) a cselekményt a helyszínen elbírálja, kivéve, ha további bizonyítási eljárásra van szükség.

A helyszíni elbírálás egyértelmû bizonyítási helyzetben lehetõvé teszi, hogy a hatóság a jogsértés észlelésével egyidejûleg döntsön. E sommás forma lényege szerint különbözik a helyszíni bírságtól, mert:

a) a hatóság nincs elzárva attól a lehetõségtõl, hogy a helyszínen bizonyítási cselekményeket végezzen,

b) a hatóság bármilyen szankciót kiszabhat, így alkalmazhat figyelmeztetést is, de adott esetben élhet az adott szabálysértésre megállapított speciális maximummal is,

c) a helyszíni elbírálás alkalmával született döntés határozatnak minõsül, azzal szemben tehát rendes jogorvoslatnak van helye.

A 134-137. §-hoz

A sommás eljárási módok talán "legtisztább" változata a helyszíni bírságolás, ahol az eljárás anélkül, hogy elkezdõdne, máris befejezõdik. A helyszíni bírság maga is közigazgatási intézkedés, mert a felelõsségrevonás és annak végrehajtása egyidejûleg történik meg. Még egy további egyidejûséget feltételez ez a jogintézmény, nevezetesen az elkövetés és a szankcionálás egyidejûségét.

A bírság kiszabása egy sajátos "alku" eredménye: az elkövetõ ugyanis nem kötelezhetõ arra, hogy a helyszíni bírságolásnak alávesse magát, de ugyanakkor a hatóság részérõl eljáró személy sem köteles ebben a sommás formában elbírálni a szabálysértést, s bármikor választhatja a feljelentést is.

Az átutalási megbízás átvétele a bírság elfogadásával egyenértékû. Ha tehát az elkövetõ nem fizeti be a bírságot, a végrehajtás szakasza következik.

Helyszíni bírság kiszabásának csak akkor van helye, ha ezt a szabálysértést megállapító külön jogszabály lehetõvé teszi.

Az érintett távollétében történõ szankcionálásra van lehetõség a gépjármûvel elkövetett szabálysértések tekintetében.

A Javaslat szerint ilyenkor a gépjármû forgalmi rendszáma alapján megállapított üzemben tartó címére kell a készpénz-átutalási megbízást megküldeni. Nincs másról szó, mint egy törvényes vélelem felállításáról, mely szerint - ellenkezõ bizonyításáig - azt kell elkövetõnek tekinteni, aki a nyilvántartás adatai szerint a jármû üzembentartója.

A 138. §-hoz

A becsületsértés jogi tárgya az ember társadalmi megbecsülése, az emberi méltóság. A becsület csorbítására alkalmas minden olyan szóval és viselkedéssel elkövetett cselekmény, amelyben kifejezõdik az elkövetõnek a sértettel szembeni megvetése, õt gúnyoló, megszégyenítõ, lealacsonyító értékítélete. Az állandó bírói gyakorlat szerint nem minõsül becsületsértésnek a kemény kritika megfogalmazása, ugyanígy az elkövetõ pusztán indulat által vezérelt megnyilatkozásai, szidalmai sem.

Az adott kifejezés, értékítélet becsületsértõ jellegének eldöntése minden esetben jogalkalmazói értékelést igényel, ahol az elkövetõ és a sértett korábbi viszonyát, az adott szituációt, a kifejezés társadalmi megítélését kell alapul venni.

A Javaslat - egyezõen a hatályos szabályozással - csak azokat a verbális viselkedési formákat rendeli szabálysértésként büntetni, melyek a jogalkotó értékítélete szerint nem érik el a büntetõjogi büntetést-érdemlõség szintjét. Ha ugyanis a becsületsértõ megnyilvánulás

a) a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásával, közérdekû tevékenységével van összefüggésben,

b) azt nagy nyilvánosság elõtt, vagy

c) tettlegesen követi el, akkor a Btk. 180.§-a szerinti becsületsértés vétségét valósítják meg.

A verbális becsületsértés kísérlete fogalmilag kizárt. A cselekmény csak szándékosan követhetõ el. A becsületsértés annyi rendbeli, ahány sértettet érint a becsületsértõ kifejezés vagy cselekmény. Tekintettel arra, hogy a szabálysértési jog nem ismeri a folytatólagosság intézményét, az ugyanazon sértett sérelmére elkövetett, más-más tartalmú becsületsértõ kijelentések elvben önálló szabálysértési cselekményt valósítanak meg.

A 139. §-hoz

A magánlakás sérthetetlensége alkotmányos alapjog, melynek társadalomra súlyosabban veszélyes alakváltozatait a Btk. 176. §-a rendeli büntetni. A lakásba vagy egyéb helyiségbe való "egyszerû", erõszakmentes bemenetel, illetve bent maradás - ha az jogellenesen történik - nem igényel büntetõjogi üldözést, a jogalkotó megítélése szerint ilyenkor elegendõ a szabálysértési felelõsségrevonás.

A cselekmény jogi tárgya lakás vagy egyéb helyiség, illetve az ezekhez tartozó bekerített hely zavartalan használatához fûzõdõ érdek, az ún. házijog.

A lakás minden olyan zárt hely, amely rendeltetésébõl adódóan emberek tartózkodására szolgál. Ehhez képest az alkalmi, ideiglenes szállás (pl. szálloda, kollégium) is betöltheti a lakás funkcióját. A lakás nem szükségképp ingatlan: a lakókocsi is betöltheti a lakás funkcióját, így a házijog védelme alá esik.

Az elkövetés tárgya csak a "más" lakása lehet, s ezt nem a lakás tulajdoni helyzete, hanem a tényleges állapot dönti el: adott esetben a bérlõ is élvezheti a házijog védelmét a tulajdonossal szemben, hiszen itt nem a tulajdonvédelemrõl, hanem a zavartalan használatról van szó.

A szabálysértés elkövetésének feltétele, hogy az ott lakó vagy az azzal rendelkezõ akarata ellenére vagy megtévesztéssel történjék a bemenetel. A jogosultnak félreérthetetlenül kifejezésre kell juttatnia a tiltó jellegû akaratnyilvánítását, amelynek konkrétnak és személyre szólónak kell lennie.

A cselekmény csak szándékosan követhetõ el, az elkövetõ tudatának át kell fogni azt a tényt, hogy a lakással rendelkezõ személy akarata ellenére cselekszik.

A szabálysértés csak magánindítványra büntetendõ, mert - hasonlóan a becsületsértéshez - a személyiségi jogok oly módon sérülnek, hogy elsõsorban a sértett magánérdekei az elsõdlegesek.

.

A 140. §-hoz

A tényállás (1) bekezdésében meghatározott kötelezettségeket a pirotechnikai termék gyártásának, forgalomba hozatalának, vásárlásának, szállításának és felhasználásának engedélyezésérõl szóló 4/1978. (VI. 21.) BM rendelet tartalmazza. A legfontosabb rendelkezések:

A rendelet hatálya kiterjed valamennyi nem katonai, illetve nem karhatalmi célú robbanóképes, tûzveszélyes, hang-, fény-, tûz-, szikra-, köd-, füsthatás elérésére, valamint jégesõ-elhárításra szolgáló pirotechnikai anyagot tartalmazó termék gyártására, elõállítására, forgalomba hozatalára, behozatalára, kivitelére, az ország területén történõ átszállítására, vásárlására és felhasználására.

Nem terjed ki a rendelet hatálya a gyufára, a mezõgazdaságban és az erdõgazdaságban használatos köd- és füstgyertyák, valamint a csillagszóró forgalomba hozatalára, vásárlására, szállítására és felhasználására.

Pirotechnikai terméket gyártani, forgalomba hozni, vásárolni és felhasználni, az országba behozni, külföldre kivinni, az ország területén átszállítani csak az illetékes rendõrhatóság engedélye alapján lehet.

Gyermekjáték céljára szolgáló pirotechnikai termékre - az ország területén történõ átszállítást kivéve - rendõrhatósági engedély nem adható. Magánszemély részére rendõrhatósági engedély kivételesen indokolt esetben adható.

A 141. §-hoz

A Javaslat összevonja és egy helyen szabályozza a lõfegyverrel, illetve a hatástalanított lõfegyverrel, légfegyverrel, gáz- és riasztófegyverrel , lõtérrel kapcsolatos rendelkezéseket.

A lõfegyverre és lõszerre vonatkozó kiemelten veszélyes magatartásokat a Btk. 263/A.., illetve a 263/B. §-a rendeli büntetni. A lõfegyver és a lõszer tekintetében a rendõrhatósági engedély keretein belül történõ szabályszegések minõsülnek szabálysértésnek. A lõfegyverdarab vagy lõszerelem vonatkozásában viszont az engedély nélküli készítés, megszerzés, tartás, forgalomba hozatal alkot szabálysértést.

A legfontosabb fogalmi meghatározásokat a 115/1991. (IX.10.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.), valamint a végrehajtására kiadott 14/1991. (X.31.) BM rendelet tartalmazza.

A (2) bekezdésben meghatározott kötelezettségeket az R. tartalmazza. A legfontosabb rendelkezések:

A légfegyvert, a gáz- és riasztófegyvert a hozzátartozó lövedékektõl, tölténytõl elkülönítve, jól zárható helyen úgy kell tárolni, hogy ahhoz illetéktelen személyek ne férjenek hozzá.

A légfegyveren, gáz- és riasztófegyveren olyan változtatás nem végezhetõ, amely azt a fegyver jellegének megváltoztatásával lõfegyverré alakítaná át.

A hatástalanított lõfegyver - a színházi lõfegyver kivételével - a tárolási helyen kívül csak zárt dobozban, tokban szállítható, birtokolható.

Légfegyvert jogi személy, illetve az a természetes személy szerezhet meg és tarthat, aki nem áll az R. 4. §-ában meghatározott kizáró rendelkezések hatálya alatt.

Légfegyver használható

a) lõtéren, céllövöldében, magánterületen a biztonsági elõírások betartása mellett;

b) vadászterületen a vadászatra jogosult, védett természeti területen a természetvédelmi hatóság engedélye alapján.

A légfegyver használata nem veszélyeztetheti mások testi épségét, dolgait és a természeti értékeket.

A tizennyolcadik életévét be nem töltött személy csak cselekvõképes, nagykorú személy felügyelete mellett használhat légfegyvert. Tömegközlekedési eszközön - kivéve a légijármûvet - és nyilvános helyen légfegyver csak tokban szállítható.

Gáz- és riasztófegyver megszerzése és tartása ön- és vagyonvédelmi célból jogi személy részére, valamint olyan természetes személy részére engedélyezhetõ, aki nem áll az R. 4. §-ában meghatározott kizáró rendelkezések hatálya alatt.

Csak annak a gáz- és riasztófegyvernek a tartása engedélyezhetõ, amelynek szükség szerinti bevizsgálását és beszámozását az erre jogosult (kijelölt) szervezet elvégezte.

Tilos olyan gáz- és riasztótöltényt tartani, használni, amelybõl az izgató anyag nem csak gáz halmazállapotban juthat ki, amelynél a töltény a lövésnél mechanikus sérülést okozhat, továbbá amely izgató anyagként arzén vegyületet tartalmaz.

Lõtér létesítése és üzemeltetése jogi személy vagy azon magyar állampolgár, illetve állandó tartózkodásra jogosító személyi igazolvánnyal rendelkezõ külföldi részére engedélyezhetõ, aki vállalkozói igazolványt váltott ki és nem áll az R. 4. §-ában meghatározott kizáró rendelkezések hatálya alatt.

A lõtéren csak olyan lõfegyverrel és lõszerrel, illetve olyan célra szabad lõni, amelynek használatát a lõtérszabályzat lehetõvé teszi. A lõtérszabályzatban a lövészet idõtartama korlátozható, a lövészetre használható lõfegyver és lõszer fajtáját, típusát a természeti és az emberi környezetre figyelemmel kell megállapítani.

Tilos a lõtéren állatra lõni, tilos védett természeti területen lõteret létesíteni.

Lövészetet olyan személy vezethet, aki megfelel az R. 17. §-ának (2) bekezdésében meghatározott feltételeknek, és lövészetvezetõi vizsgát tett, vagy lövészedzõi, lövész-szakedzõi képesítése vagy érvényes lövészverseny bírói minõsítése van, vagy I. osztályú lövészversenyzõ.

A 142. §-hoz

A Javaslat öt - önálló tényállások szerint eddig is büntetni rendelt - garázda jellegû magatartást von a "rendzavarás" fogalma alá. Ezek a következõk:

a) a verekedés,

b) a garázdaság,

c) a hatóság vagy hivatalos személy intézkedésével szembeni engedetlenség,

d) nyilvános rendezvényen közbiztonságra veszélyes eszköz birtoklása,

e) nyilvános rendezvényen a rendõri intézkedéssel szembeni engedetlenség.

1. A verekedés jogi tárgya a közrend, a köznyugalom. A tipikus elkövetési formája két vagy több személy kölcsönös bántalmazása, ugyanakkor az egyoldalú bántalmazás is megvalósítja a szabálysértést.

A verekedést el kell határolni a Btk. 271.§-ában meghatározott garázdaságtól: a garázdaság- akár bûncselekményi, akár szabálysértési alakzatában - kihívóan közösségellenes magatartás, amelynek alkalmasnak kell lennie arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen. Ennek pedig az a feltétele, hogy a többek általi észlelés lehetõsége fennálljon. Így a sértett mások jelenlétében történõ, megbotránkozás keltésére alkalmas, hosszas bántalmazása garázdaságnak minõsül (BJD 8068.).

2. A Javaslat a "rendzavarás" körében szabályozza - változatlan tartalommal - a garázdaság szabálysértési alakzatát. A garázdaság bûncselekményi alakzataitól való elhatárolás alapja a szabálysértés erõszakmentessége. A garázdaság veszélyeztetõ jellegû cselekmény megállapításának nem feltétele, hogy ténylegesen kiváltson riadalmat, illetve megbotránkozást. A cselekmény megvalósulásának feltétele a mások elõtti elkövetés, tehát azt legalább két személynek ténylegesen észlelnie kel.

A magatartás kihívó közösségellenességének ténye határolja el a garázdaságot a csendháborítástól, illetve a becsületsértéstõl. Ha az eset összes körülményei alapján egyértelmû, hogy az indokolatlan zajkeltés, illetve a lealacsonyító, megszégyenítõ kijelentés hátterében közösségellenes motívum, tehát mások nyugalmának megzavarása áll, garázdaságot lehet megállapítani.

A garázdaság csak szándékosan követhetõ el.

3. A szûkebb értelemben vett "rendzavarás" esetében a hatósági intézkedéssel szembeni passzív engedetlenséget rendeli a Javaslat büntetni.

A "rendzavarás" létrejöhet baleset, bûncselekmény, természeti csapás, stb. helyszínén. A lényeges az, hogy ezekben az esetekben azonnali rendészeti beavatkozást igénylõ teendõkre van szükség. Ilyenkor az élet- és vagyonbiztosító vagy éppen bizonyítási célú hatósági intézkedéseket nemcsak az érintettek aktív ellenállása akadályozhatja, hanem az is, ha nem reagálnak a hatósági felhívásra. E jogsértés legtipikusabb megvalósulási formája az, amikor az elkövetõ nem tesz eleget a helyszín elhagyására vonatkozó felhívásnak.

4. A (2) bekezdés a nyilvános rendezvényen tanúsítható közrendsértés két elkövetési módját fogalmazza meg:

- az a) pont szakít azzal a gyakorlatban érvényesíthetetlen és célszerûsége szerint is megkérdõjelezhetõ szabályozással, amely általában - az elkövetés helyére, idejére, céljára tekintet nélkül - tiltja a közbiztonságra különösen veszélyes eszközök közterületen történõ birtoklását.

A tényállás egyrészt a nyilvános rendezvényhez köti a birtoklás jogellenességét, másrészt - a veszélyes eszköz kimeríthetetlen alakváltozatai miatt - nem alkalmaz taxációt, csupán azok objektív jogtárgysértõ, illetve veszélyeztetõ voltát emeli ki.

- a b) pont a nyilvános rendezvényen történõ "engedetlenséget" rendeli büntetni, ahol a szabályok betartására rendszerint már nemcsak a rendõrség, hanem a rendezõ szerv képviselõi is felügyelnek. Mivel a szabálykövetõ magatartást a rendezvény biztonságáért felelõs rendezõ szerv is számon kérheti, indokolt, hogy a vele szemben történõ engedetlenség is szabálysértést valósítson meg.

A 143. §-hoz

A szervezett bûnözés, valamint az azzal összefüggõ egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló, ki nem hirdetett törvény tartalmazza a prostitúció közrendvédelmi szabályait. A tv. szakít a prostitúció eddigi általános - tértõl, idõtõl, elkövetési módtól független - tilalmával és meghatározott feltételek között lehetõvé teszi a prostitúciót, illetve annak felajánlását.

E paragrafus (1) bekezdése keretnormát határoz meg, amelynek tartalmát a tv., illetve az önkormányzati rendelet konkrét tilalmai, elõírásai töltenek meg tartalommal.

A (2) bekezdés - mintegy "minõsített esetként" - a prostitúció három speciális elkövetési alakzatát nevesíti, amelyek a zónáktól függetlenül tilalmasak:

a) A ki nem hirdetett törvény szerint a 14. életévét meghaladott kiskorút érintõ üzletkötés tilalmának a terület jellegére tekintet nélkül érvényesülnie kell. A tilalom akkor válhat nyilvánvalóvá a prostituált elõtt, ha konkrét ismeretei vannak a "kliens" vagy a leszólított kiskorúságáról vagy - külleme folytán - e körülmény mindenki számára kétségtelennek tekinthetõ. A 14. életévét be nem töltött kiskorúak tekintetében már az eredménytelen felbujtás is a megrontás bûntettét valósítja meg.

b) A zaklató jellegû felajánlkozás fogalmát a ki nem hirdetett törvény az értelmezõ rendelkezések körében határozza meg.

c) A nemi kapcsolatok rendszeres, válogatás nélküli létesítése egyet jelent avval a ténnyel, hogy a prostitúció közegészségügyi szempontból "veszélyes üzem". A szexuális úton terjedõ fertõzõ betegségek hiányát tanúsító orvosi igazolás számonkérhetõsége legalábbis csökkentheti a betegségek gyakoriságát.

A 144. §-hoz

A ki nem hirdetett törvény az értelmezõ rendelkezések sorában meghatározza a védett övezetnek minõsülõ objektumok körét, azok ismérveit. E paragrafus a védett övezetek nyugalma érdekében a magyar jogban eddig nem szereplõ, új alanyt von be a szabálysértés miatt felelõsségrevonható személyek körébe: a szolgáltatást igénybe venni kívánó kliens jogi fenyegetettségének jogalapját teremti meg azzal, hogy a védett övezetben kiterjeszti az elkövetõi kört, s megtiltja a kliens számára, hogy ajánlatot tegyen, illetve, hogy az ilyen irányú felajánlkozást elfogadja.

A 145. §-hoz

E rendelkezés mind az önreklám, mind pedig a mások szexuális szolgáltatása hirdetéseinek, reklámozásának tilalmát rögzíti, továbbá megtiltja az ilyen cselekményben való - jobbára technikai jellegû - segítségnyújtást is.

E szabály szolgál alapjául a sajtótevékenységet, tájékoztatást, hírszolgáltatást nyújtóval szembeni közrendvédelmi bírság, illetve az önmagát reklámozó, vagy más egyén szexuális szolgáltatását sajtó- és más hasonló jellegû termékben hirdetõ, közvetítõ, az ilyen cselekményekben közremûködõ személyekkel szembeni szabálysértési bírság kiszabásának.

A 146. §-hoz

A Javaslat a koldulást önmagában nem nyilvánítja jogellenessé. Ugyanakkor - mintegy a kiskorú veszélyeztetése bûntettének "kiegészítõ" tényállásaként, amikor a rendszeres, életmódszerû elkövetés nem állapítható meg - szabálysértésnek tekinti, ha az elkövetõ gyermeket bujt fel koldulásra, illetve vele együtt követi el a cselekményt.

A gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény rendelkezési szerint az eljáró hatóságok a gyermek veszélyeztetettsége esetén kötelesek jelzéssel élni az illetékes gyermekjóléti szolgálatnál. A gyermekkel koldulás esetében ez a veszélyeztetettség alappal vélelmezhetõ, így a Javaslat ezt a hatósági kötelezettséget nevesíti.

A 147. §-hoz

A természetvédelmi szabálysértés (1) bekezdésének a)-c) pontja a természetkárosítás konkrét elkövetési módjait határozza meg, a d) pont keretnormát tartalmaz, amelynek tartalmát a természet védelmérõl szóló 1996. évi LIII. törvény rendelkezései töltik ki.

A konkrét elkövetési magatartások szorosan kapcsolódnak a Btk. 281.§-ában meghatározott természetkárosítás bûncselekményéhez, amelyet elsõsorban a magatartás eredménye, a jelentõsebb súlyú természetkárosítás különböztet meg a kisebb mértékû kárt okozó, illetve veszélyeztetõ jellegû szabálysértési alakzattól.

A 148. §-hoz

E paragrafus a különbözõ környezetkárosító magatartások általános keretnormáját határozza meg, melynek tartalmát részben a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: tv.), részben az épített környezet alakításáról és védelmérõl szóló 1997. évi LXXVIII. törvény tölti ki.

A törvény bevezeti a környezetvédelmi bírságot, amely azonban nem zárja ki a párhuzamos szankcionálást: ennek kiszabása nem mentesít a büntetõjogi, a szabálysértési, továbbá a kártérítési felelõsség, valamint a tevékenység korlátozására, felfüggesztésére, tiltására, illetõleg a megfelelõ védekezés kialakítására, a természetes vagy korábbi környezet helyreállítására vonatkozó kötelezettség teljesítése alól.

A 149. §-hoz

A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló l990. évi IV. törvény vállalt kötelezettséget - az állam által elismert egyházak esetében - a vallásos tárgyú cselekmények, szertartások zavartalanságának védelmére.

Amíg a lelkiismereti és vallásszabadság gyakorlása elleni legdurvább, személy ellen irányuló támadásokat a Btk. 174/A. §-a rendeli büntetni, addig a szabálysértési tényállás a vallásgyakorlás objektumai elleni irányuló, garázda jellegû magatartásokat szankcionálja.

A 150. §-hoz

A Javaslat a gyakorlatban tapasztalható elkövetési formákra tekintettel kibõvíti és az eddiginél differenciáltabban fogalmazza meg a veszélyes fenyegetés tényállását:

- az (1) bekezdés a) pontjában az elkövetési magatartás alanyi oldala egyrészt kiegészül a speciális célzattal, a félelemkeltéssel, kibõvül a megfenyegetett személyi kör a megfenyegetett személy hozzátartozóival, ugyanakkor a védendõ jogtárgyak, az élet és a testi épség mellé az egészség is "belép",

- az (1) bekezdés b) pontja ebben a körben vadonatúj jogtárgyat, az emberi méltóságot veszi védelembe: reális félelmet válthat ki a sértettben, ha valaki - a személye vagy hozzátartozója ellen irányuló - a nagy nyilvánosság elõtti becsületsértés elkövetésével fenyegeti meg komolyan.

Amennyiben ez a fenyegetõ magatartás haszonszerzési célzattal és károkozással is társul, már nem a veszélyes fenyegetés szabálysértése, hanem a Btk. 323. §-ába ütközõ zsarolás bûntette valósul meg.

A 151. §-hoz

E paragrafus a gyülekezési jog, mint alkotmányos alapjog rendészeti korlátjait fogalmazza meg keretnorma formájában. E norma "kitöltõje" a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény (a továbbiakban: tv.): a tv. hatálya alá esõ közterületi rendezvények szervezése bejelentési kötelezettség alá esik, azok megtartását a tv.-ben meghatározott esetekben a rendõrség megtilthatja.

A 152. §-hoz

A szabálysértési tényállás nem más, mint a közveszéllyel fenyegetés vétségének (Btk. 270/A. § (1) bek.) "kiegészítõ" magatartása: amíg a bûncselekményi alakzat a köznyugalom megzavarására alkalmas valótlan tény mások elõtti állításával valósul meg, amely szerint közveszéllyel járó esemény bekövetkezése fenyeget, addig a szabálysértés azt a bejelentõt rendeli büntetni, aki hatóságnál vagy közfeladatot ellátó szervnél - a bejelentés tényleges hatásától függetlenül - vészhelyzetrõl (tûzeset, baleset, stb.) vagy rendzavarásról tesz valótlan bejelentést.

A Javaslat egy "minõsített esetet" is megfogalmaz: nem hagyható értékelés nélkül, ha az alaptalan bejelentés következtében a hatóság intézkedésre kényszerül, hiszen ez részben költséget, részben indokolatlan kapacitás-lekötést jelent, amely adott esetben más, valóban intézkedésre alapot adó eseménytõl vonhatja el a hatóságot vagy a közfeladatot ellátó szervet.

A 153. §-hoz

A Javaslat a tiltott szerencsejáték szervezése vétségének (Btk. 267.§) szabálysértési alakzatát rendeli büntetni, amelynek megvalósulásához az egyszeri elkövetés elegendõ.

Szerencsejáték minden olyan játék, amelyben a játékos pénz fizetése, vagy vagyoni érték nyújtása fejében, meghatározott feltételek fennállása vagy bekövetkezése esetén pénznyereményre, vagy más vagyoni értékû nyereményre válik jogosulttá. A nyerés vagy a vesztés kizárólag, vagy túlnyomó részt a véletlentõl függ.

A nyilvános hely fogalmát számos jogszabály használja, meghatározásával azonban adós maradt a jogalkotás. A bírói gyakorlatban és a jogirodalomban kialakult általánosan elfogadott álláspont szerint a nyilvános minden olyan helyiség, amely bárki számára nyitva áll, illetve azonos feltételek teljesítése mellett bárki számára igénybevehetõ.

A Javaslat az elkövetõi szerepek eltérõ veszélyessége miatt különbséget tesz a szervezõ és a résztvevõ között, s az elõbbivel szemben a generális bírságmaximum alkalmazását helyezi kilátásba.

A haszonszerzésre irányuló jogsértésekkel szemben sok esetben a bírságszankcióval egyenértékû az elkövetés tárgyának, eszközének elkobzása. A Javaslat az ilyen jellegû jogsértések erõteljesebb visszaszorítása érdekében - az eddigi szabályozással ellentétben - kötelezõvé teszi az elkobzást.

A 154. §-hoz

A kerettényállást kitöltõ alapjogszabály a szerencsejáték szervezésérõl szóló 1991. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: tv.), amely az ilyen tevékenység engedélyezésének legfontosabb feltételeit határozza meg, részletesen tartalmazza továbbá a szerencsejáték hatósági felügyeletének szabályait. A tv. az e tárgyra vonatkozó alapfogalmakat is meghatározza.

E körben szintén szükség van az elkövetési magatartások megkülönböztetésére: a Javaslat kiemelt veszélyességûnek értékeli a pénznyerõ automatákkal kapcsolatos szervezõ tevékenységet, illetve az ennek érdekében történõ helyiség rendelkezésre bocsátását.

A tv. alkalmazásában szerencsejátéknak minõsül a fogadás és a pénznyerõ automata üzemeltetése is. A tv. szabályait kell alkalmazni a játékautomatára és az ajándéksorsolásra is.

A tv. szerint pénznyerõ automatának minõsül a tétfizetés fejében játék céljára alkalmas mechanikusan vagy elektronikusan vezérelt berendezés, ha nyerés esetén a játékos bármely formában vagyoni értékû nyereményre válhat jogosulttá. A Szerencsejáték Felügyelet dönt abban a kérdésben, hogy valamely berendezés pénznyerõ automatának minõsül-e.

Játékautomatának minõsül az elektronikusan vagy mechanikusan vezérelt játék folytatására alkalmas, szórakoztató szolgáltatást nyújtó berendezés, amely nem minõsül pénznyerõ automatának. Ugyancsak a Szerencsejáték Felügyelet dönt abban a kérdésben, hogy valamely berendezés játékautomatának minõsül-e.

Az engedélyezési eljárás részletes szabályait az egyes szerencsejátékok engedélyezésével, lebonyolításával és ellenõrzésével kapcsolatos feladatok végrehajtásáról szóló 25/1991. (X. 16.) PM rendelet tartalmazza.

A 155. §-hoz

A népszavazásról és a népi kezdeményezésrõl szóló 1989. évi XVII. törvény meghatározza azokat a helyeket, ahol nem gyûjthetõek aláírások népszavazás vagy népi kezdeményezés támogatására.

A szabálysértési tényállás mintegy kiegészítõje a választás-, a népszavazás és a népi kezdeményezés rendje elleni bûncselekménynek (Btk. 211.§), amely a jelölési, választási eljárások jogtalan befolyásolásának legsúlyosabb elkövetési módjait rendeli büntetni.

A 156. §-hoz

A tulajdon elleni szabálysértések szorosan kapcsolódnak a Btk.-ban meghatározott vagyon elleni bûncselekményekhez, hiszen ezek a cselekmények csak az elkövetési érték, az okozott kár, illetve vagyoni hátrány mértéke tekintetében különböznek a bûncselekményi alakzatoktól.

A Javaslat nem is határozza meg az egyes tulajdon elleni támadásokat, (lopás, sikkasztás, stb.) azok fogalma tekintetében teljes egészében a Btk.-ra hagyatkozik. A tulajdon elleni szabálysértések bûncselekménnyé "emelõ" körülményeit ugyancsak a Btk. tartalmazza.

A szabálysértést a bûncselekménytõl elválasztó értékhatárt a Javaslat változatlanul ötezer forintban állapítja meg.

A Javaslat - mivel kétséget kizáróan tulajdon elleni támadásról van szó - az orgazdaságot is a tulajdon elleni szabálysértések körébe sorolja.

E cselekmények kísérlete is szabálysértést valósít meg. A helyes minõsítés érdekében vizsgálni kell, hogy ténylegesen milyen értékû vagyontárgy került veszélybe és az elkövetõ szándéka milyen értékû vagyontárgy eltulajdonítására, elsikkasztására, stb. irányult.

A (2) bekezdés a Btk. 327.§-ában meghatározott jármû önkényes elvételének szabálysértési alakzata: az elkövetési magatartás a jogtalan használat céljából történõ jármûelvétel, a bûncselekménytõl elhatároló elem pedig az elkövetés tárgya, amely csak nem gépi meghajtású jármû lehet.

A fentebb tárgyalt vagyon elleni cselekmények kizárólag szándékosan követhetõek el.

A (3) bekezdés a gondatlan rongálás olyan eseteit rendeli büntetni, amikor az adott elkövetési tárgy megrongálása nem pusztán vagyoni sérelmet okoz, hanem meghatározott közösségi érdekeket is (közúti közlekedés rendje, környezetvédelem, mûemlékvédelem) veszélyeztet.

A büntetõjogi szabályozáshoz hasonlóan a tulajdon elleni szabálysértések körében is érvényesül a sértett érdekeinek, akaratának figyelembevétele, ha az elkövetõ a hozzátartozója: ebben az esetben az eljárás megindításához nem elegendõ a hatóság tudomásszerzése, a sértettnek is kifejezésre kell juttatnia az elkövetõ megbüntetésére irányuló szándékát.

A 157-158. §-hoz

A tényálláshoz tartozó fogalmakat, illetve az elkövetési magatartások pontos meghatározását a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995 .évi C. törvény (a továbbiakban: tv.), valamint a végrehajtására kiadott 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet tartalmazza.

A hatósági árak szinte teljes körû visszaszorulásának következtében a tv. az értelmezhetetlenné vált "belföldi forgalmi érték" helyett bevezette a "vámérték" fogalmát, amely a vámteher (vám, forgalmi adó, illetékek, díjak, stb.) megállapításának alapjává vált. A vámjogsértések elbírásánál ugyancsak a vámérték az értékhatár elbírálásának alapja, ezért a Javaslat az elkövetési érték megállapításához ezt a kategóriát használja.

A vámszabálysértés kétféle módon követhetõ el: vámcsempészet és vámorgazdaság útján. A csempészet elkövetési magatartása a vámáru elvonása a vámellenõrzés alól, illetve a valótlan nyilatkozat megtétele. A vámorgazdaság az orgazdaság elkövetési magatartásának felel meg.

A tulajdon elleni szabálysértésekhez hasonlóan a kísérlet is megvalósítja a tényállást, bár ennek a stádiumnak csak elméletben van jelentõsége, hiszen a hamis nyilatkozattétel felfedésének pillanatában a cselekmény befejezetté válik. A vámorgazdaság tettese nem lehet a csempészet elkövetõje.

Mind a vámcsempészet, mind pedig a vámorgazdaság gondatlanul is elkövethetõ, ebben az esetben az elkövetési értéknek nincs jelentõsége.

A vámjogsértések körében minden befejezett cselekmény esetében találkozunk elkövetési tárggyal, így az ilyen típusú jogsértések tekintetében az elkobzás széles körû alkalmazására nyílik lehetõség.

A 159. §-hoz

A tényállás a vámszabálysértéshez nyújtott tárgyi "bûnpártolást" rendeli büntetni. Csak szándékosan követhetõ el, de nem feltétele, hogy a haszonszerzés ténylegesen bekövetkezzen, illetve hogy az elkövetõ ténylegesen mentesüljön a szabálysértési eljárás alól. Mivel tartalma szerint "bûnpártolásról" van szó, a tényállásnak feltétele, hogy a elkövetõ és a vámszabálysértés elkövetõje elõzetesen ne egyezzen meg egymással, ez utóbbi esetben ugyanis már részesi magatartásról van szó.

A 160. §-hoz

A tényállást kitöltõ legfontosabb jogszabály a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény (a továbbiakban: tv.), valamint a végrehajtásáról rendelkezõ 161/1995. (XII. 26.) Korm. rendelet.

Részben a Btk. 309. §-ában meghatározott devizabûncselekmény határozza meg azokat az elkövetési magatartásokat, melyek - ötvenezer forint elkövetési érték alatt - megvalósítják a szándékos devizaszabálysértést. Emellett - értékre tekintett nélkül - azok a devizajogszabályokban meghatározott jogsértések is megvalósítják a szabálysértést, amelyeket a Btk. tényállás nem tartalmaz.

A gondatlan elkövetés - enyhébb megítéléssel - akkor büntetendõ, ha értékre tekintet nélkül a devizajogi kötelességek valamelyikét szegi meg az elkövetõ.

A 161. §-hoz

A tényállás keretrendelkezést tartalmaz, melynek kitöltõ normája a nemesfémtárgyakról és fémjelzésekrõl szóló 1965. évi 14. tvr., valamint a végrehajtására kiadott 11/1965. (VIII. 3.) PM rendelet.

Az elkövetõ csak az lehet, akinek munkaköri kötelessége a tényállásban foglalt rendelkezések érvényesítése.

A 162. §-hoz

A tényállás a pénzhamisítás bûntettének "kiegészítõje" a szabálysértési jogban.

A bûncselekménytõl a forgalomba hozatal célzatának hiánya határolja el.

Az érintett kitöltõ szabály a Magyar Nemzeti Bankról szóló 1991. évi LX. törvény. A hatályos szabályozás értelmében a belföldi forgalomban lévõ pénzrõl utánzatot készíteni vagy készíttetni csak az MNB engedélyével lehet.

A 163. §-hoz

A pénzügyi szabálysértések elbírálása - azok felderítésének, szabályozásának speciális szakértelmet igénylõ jellege miatt - a vám- és pénzügyõrség kizárólagos hatáskörébe tartozik.

A 164. §-hoz

A Javaslat a hatálybalépés napját 2000. március 1-jében határozza meg. Ez az idõpont megfelelõ módon biztosítja mind a jogalkalmazó szervek, mind az állampolgárok számára, hogy a törvény rendelkezéseit a kellõ mélységben megismerhessék.

A törvény rendelkezéseire való áttérés - a számos új anyagi és eljárásjogi intézmény - hosszabb felkészülési idõt, "betanulást" igényel. Ugyancsak idõt vesz igénybe a végrehajtási szabályok megalkotása, továbbá az áttérésbõl adódó személyi és dologi feltételrendszer létrehozásának, átszervezésének megtervezése és végrehajtása.

.

A (2) bekezdés kiegészíti a Javaslat 4.§-ában foglalt rendelkezést: e törvényhely szerint általános szabály, hogy a cselekményt az elkövetéskor hatályban lévõ jogszabály alapján kell elbírálni. Ennek megfelelõen az új törvény hatálybalépésével a folyamatban lévõ ügyekben foganatosított eljárási cselekmények érvényben maradnak és azokat az Sztv. szabályai szerint kell elbírálni.

Az új törvény visszaható hatálya csak anyagi jogi értelemben érvényesül, abban az esetben, ha az új szabály az elkövetõre kedvezõbb rendelkezést tartalmaz.

A 165-166. §-hoz

Az egyes szabálysértési tényállások döntõ többsége a jövõben is kormányrendeletben kerül megállapításra. Tekintettel arra, hogy az eljárási szabályok változásával egyidejûleg a szabálysértési jog "különös része" is alapvetõen megújul, e változás véghezvitelére nem elegendõ a tényállások többségét tartalmazó hatályos kormányrendelet módosítása.

A helyszíni bírságolás szabályai részben lényegesen megváltoznak a törvény hatálybalépésével, részben nem állnak rendelkezésre jelenleg rendeleti szintû szabályok, ezért a végrehajtással összefüggõ hatósági feladatok - miniszteri rendeleti szintû - újraszabályozást igényelnek.

Az elzárás végrehajtásának szabályait jelenleg az 5/1968. (X. 19.) IM-BM-PM rendelet állapítja meg, amelynek számos rendelkezése elavult, nem áll összhangban a jogszabályi változásokkal, illetve a Javaslatban foglalt rendelkezésekkel, ezért ebben a tárgyban új végrehajtási rendelet kiadására van szükség.

Az eljárás során lefoglalt és az elkobzott dolgok kezelésére, értékesítésére, a letiltott összeg átutalására vonatkozó szabályok ugyancsak három évtizedesek, mialatt a végrehajtás egész rezsimje és jogszabályi környezete megváltozott.

Az eljáró hatóságok számára a szabálysértési eljárás több olyan speciális végrehajtási feladatot (eljárási cselekmények hangfelvétellel való rögzítése, adatgyûjtés) jelent, amelynek mûködõképes gyakorlata és szabályrendszere az elmúlt évtizedekben kialakult ugyan, de vagy nem kapott jogszabályi formát, vagy ma már nem létezõ jogforrásban került megállapításra. Ezért a Javaslat - nem nevesítve az egyes feladatokat - általános felhatalmazást ad a szakmai felügyeletet ellátó minisztereknek a rendeletalkotásra.

A 167. §-hoz

Az Sztv. hatályon kívül helyezésével értelemszerûen valamennyi olyan törvényi rendelkezés is hatályon kívül kerül, amely az Sztv.-t módosította.

A 168. §-hoz

A szabálysértések döntõ többsége a jövõben is kormányrendeletben kerül megállapításra, s e cselekmények jelentõs része kerettényállás, ahol az elkövetési magatartást az érintett államigazgatási anyagi jogszabály tartalmazza.

A "kitöltõ" jogszabályok felülvizsgálata és egy helyen történõ közzététele lényegesen megkönnyíti mind a jogalkalmazók, mind pedig az állampolgárok számára az egyes tényállások mögött meghúzódó konkrét jogszabályi tilalmak hozzáférhetõségét, megismerését.

Az önkormányzati rendeletben meghatározott szabálysértés nem állhat ellentétben a magasabb szintû jogszabályban megállapított normával. A jogforrási összhang megteremtése érdekében a Javaslat az önkormányzatok számára is felülvizsgálati kötelezettséget állapít meg.

A 169. §-hoz

A Javaslat a korábbi szabályokkal ellentétben valamennyi fiatalkorú esetében eljárási jogkört adott a szabálysértési hatóságoknak. A hatáskörváltozásnak megfelelõen módosítani szükséges a gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény megfelelõ rendelkezését.