T/ 700. számú
törvényjavaslat

a Magyar Köztársaság és az Ukrajna között
a kettõs adóztatás elkerülésérõl és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról a jövedelem- és vagyonadók területén Kijevben,
1995. május 19-én aláírt Egyezmény kihirdetésérõl

Budapest, 1999. február

1999. évi .................................... törvény
a Magyar Köztársaság és az Ukrajna között a kettõs adóztatás elkerülésérõl és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról a jövedelem- és vagyonadók területén Kijevben, 1995. május 19-én aláírt Egyezmény kihirdetésérõl

Az Országgyûlés a Magyar Köztársaság és az Ukrajna között a kettõs adóztatás elkerülésérõl és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról a jövedelem- és vagyonadók területén Kijevben, 1995. május 19-én aláírt Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. (Az Egyezmény megerõsítésérõl szóló jegyzékváltás 1996. június 24-én megtörtént és az Egyezmény 1996. június 24-én hatályba lépett.)

2.§

Az Egyezmény hivatalos magyar nyelvû szövege a következõ:

Az Egyezmény törvényhozási tárgyat érint, ezért a nemzetközi szerzõdések megkötésének alkotmányos szabályai és a jogalkotás rendjének törvényi elõírásai szerint a kihirdetésre törvényben van mód.

Az Egyezmény megfelelõen szolgálja a Magyar Köztársaság mindenoldalú nemzetközi kapcsolatainak ápolásához és elmélyítéséhez fûzõdõ érdekeket.

Az Egyezményt az Országgyûlés 8/1996. (II.9.) számú határozatával megerõsítette.

"E G Y E Z M É N Y
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ÉS UKRAJNA KÖZÖTT
A KETTÕS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSÉRÕL ÉS AZ ADÓZTATÁS KIJÁTSZÁSÁNAK MEGAKADÁLYOZÁSÁRÓL
A JÖVEDELEM- ÉS VAGYONADÓK TERÜLETÉN

A Magyar Köztársaság és Ukrajna,

attól az óhajtól vezetve, hogy Egyezményt kössenek a kettõs adóztatás elkerülésérõl és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról a jövedelem- és vagyonadók területén,

és hogy kapcsolataikat továbbfejlesszék és elõsegítsék,

megállapodtak a következõkben:

1. Cikk

SZEMÉLYI HATÁLY

Az Egyezmény azokra a személyekre terjed ki, akik az egyik vagy mindkét Szerzõdõ Államban belföldi illetõségûek.

2. Cikk

AZ EGYEZMÉNY HATÁLYA ALÁ TARTOZÓ ADÓK

1. Az Egyezmény azokra a jövedelem- és vagyonadókra terjed ki, amelyeket az egyik Szerzõdõ Állam, politikai egységei vagy helyi hatóságai vetnek ki, a beszedés módjára való tekintet nélkül.

2. Jövedelem- és vagyonadóknak tekintendõk mindazok az adók, amelyeket a teljes jövedelem, a teljes vagyon illetve a jövedelem vagy a vagyon részei után vetnek ki, beleértve az ingó vagy az ingatlan vagyon elidegenítésébõl származó nyereség utáni adókat.

3. Azok a jelenleg létezõ adók, amelyekre az Egyezmény kiterjed, különösen a következõk:

a) Ukrajnában:

(i) a társasági nyereségadó;

(ii) a személyi jövedelemadó;

(a továbbiakban "ukrán adó");

b) a Magyar Köztársaságban:

(i) a magánszemélyek jövedelemadója;

(ii) a társasági adó;

(iii) a földadó;

(iv) az építményadó;

(a továbbiakban "magyar adó").

4. Az Egyezmény kiterjed minden olyan azonos vagy lényegét tekintve hasonló adóra is, amelyet az Egyezmény aláírása után a hatályban lévõ adók mellett vagy azok helyett vezetnek be. A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai értesíteni fogják egymást a vonatkozó adójogszabályaikban végrehajtott bármely lényeges változásról.

3. Cikk

ÁLTALÁNOS MEGHATÁROZÁSOK

1. Az Egyezmény alkalmazásában, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván:

a) az "Ukrajna " kifejezés, földrajzi értelemben használva, Ukrajna területét, annak kontinentális talapzatát és kizárólagos (tengeri) gazdasági övezetét jelenti, amely magában foglalja Ukrajna parti vizein kívüli minden olyan területet, amely a nemzetközi joggal összhangban olyan területnek minõsül vagy ezután minõsülhet, amelyen belül a tengerfenék és az altalaj, valamint ezek természeti erõforrásai tekintetében Ukrajna jogokat gyakorolhat;

b) a "Magyarország" kifejezés, földrajzi értelemben használva, a Magyar Köztársaság területét jelenti;

c) az "állampolgár" kifejezés a következõket jelenti:

d) az "egyik Szerzõdõ Állam" és "a másik Szerzõdõ Állam" kifejezés Ukrajnát vagy Magyarországot jelenti a szövegösszefüggésnek megfelelõen;

e) a "személy" kifejezés magában foglalja a magánszemélyt, a társaságot és minden más személyi egyesülést;

f) a "társaság" kifejezés jogi személyeket vagy egyéb olyan jogalanyokat jelent, amelyek az adóztatás szempontjából jogi személynek tekintendõk;

g) az "egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása" és "a másik Szerzõdõ Állam vállalkozása" kifejezések az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy vállalkozását, illetve a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy vállalkozását jelentik;

h) a "nemzetközi forgalom" kifejezés az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy által üzemeltetett hajót, légi jármûvet vagy közúti szállító jármûvet jelent, kivéve ha a hajó, légi jármû vagy a közúti szállító jármû kizárólag a másik Szerzõdõ Államban lévõ helyek között közlekedik;

i) az "illetékes hatóság" kifejezés a következõket jelenti:

2. Az Egyezménynek az egyik Szerzõdõ Állam által történõ alkalmazásánál az Egyezményben meghatározás nélkül szereplõ kifejezéseknek - amennyiben a szövegösszefüggés mást nem kíván - olyan jelentésük van, mint amit ennek az Államnak a jogszabályaiban jelentenek azokra az adókra vonatkozóan, amelyekre az Egyezmény alkalmazást nyer.

4. Cikk

BELFÖLDI ILLETÕSÉGÛ SZEMÉLY

1. Az Egyezmény alkalmazásában az "egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy" kifejezés olyan személyt jelent, aki ennek a Szerzõdõ Államnak a jogszabályai szerint ott lakóhelye, tartózkodási helye, üzletvezetési helye, székhelye, vagy bármilyen más hasonló ismérv alapján adóköteles. Ez a kifejezés azonban nem foglalja magában azokat a személyeket, akik ebben az Államban kizárólag az ebben az Államban lévõ forrásokból származó jövedelem alapján adókötelesek.

2. Amennyiben egy magánszemély a jelen Cikk 1. bekezdésének rendelkezései értelmében mindkét Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû, helyzetét az alábbiak szerint kell meghatározni:

a) abban az Államban tekintendõ belföldi illetõségûnek, amelyben állandó lakóhellyel rendelkezik; amennyiben mindkét Államban rendelkezik állandó lakóhellyel, abban az Államban tekintendõ belföldi illetõségûnek, amellyel személyi és gazdasági kapcsolatai szorosabbak (a létérdekek központja);

b) amennyiben nem határozható meg, hogy melyik Államban van létérdekeinek a központja, vagy ha egyik Államban sem rendelkezik állandó lakóhellyel, abban az Államban tekintendõ belföldi illetõségûnek, amelyben szokásos tartózkodási helye van;

c) amennyiben mindkét Szerzõdõ Államban van szokásos tartózkodási helye, vagy egyikben sincs, abban a Szerzõdõ Államban tekintendõ belföldi illetõségûnek, amelynek állampolgára;

d) amennyiben mindkét Szerzõdõ Állam állampolgára, vagy egyiké sem, a Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik a kérdést.

3. Amennyiben a jelen Cikk 1. bekezdésének rendelkezései értelmében valamely nem természetes személy mindkét Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû, abban a Szerzõdõ Államban tekintendõ belföldi illetõségûnek, amelyben tényleges üzletvezetésének helye van.

5. Cikk

TELEPHELY

1. Az Egyezmény alkalmazásában a "telephely" kifejezés olyan állandó üzleti helyet jelent, amelyen keresztül a vállalkozás üzleti tevékenységét részben vagy egészben kifejti.

2. A "telephely" kifejezés magában foglalja különösen:

a) az üzletvezetés helyét;

b) a fiókot;

c) az irodát;

d) a gyárat;

e) a mûhelyt;

f) a természeti kincsek feltárására szolgáló berendezést vagy építményt;

g) a bányát, az olaj- és a földgázkutat, a kõfejtõt és a természeti kincsek kiaknázására szolgáló bármely más telepet;

h) értékesítési területnek használt raktárat vagy egyéb építményt.

3. Az építési terület vagy az építkezés, a szerelési vagy berendezési munkálatok csak akkor képeznek telephelyet, ha a munka 12 hónapnál tovább tart.

4. E Cikk elõzõ rendelkezéseire tekintet nélkül nem tekintendõk "telephelynek":

a) az olyan berendezések, amelyeket kizárólag a vállalkozás javainak vagy áruinak raktározására, kiállítására vagy leszállítására használnak;

b) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készletei, amelyeket kizárólag raktározás, kiállítás vagy leszállítás céljából tartanak;

c) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készletei, amelyeket kizárólag abból a célból tartanak, hogy azt egy másik vállalkozás feldolgozza;

d) az olyan állandó üzleti hely, amelyet kizárólag abból a célból tartanak fenn, hogy a vállalkozás részére javakat és árukat vásároljanak, vagy információt szerezzenek;

e) az olyan állandó üzleti hely, amelyet kizárólag abból a célból tartanak fenn, hogy a vállalkozás részére bármilyen más elõkészítõ vagy kisegítõ jellegû tevékenységet folytassanak;

f) az olyan állandó üzleti hely, amelyet kizárólag az a) - e) pontokban említett tevékenységek valamilyen kombinációjára tartanak fenn, feltéve, hogy az állandó üzleti helynek az ilyen tevékenységek kombinációjából adódó teljes tevékenysége elõkészítõ vagy kisegítõ jellegû.

5. Tekintet nélkül az 1. és 2. bekezdések rendelkezéseire, ha egy személy - kivéve a független képviselõt, akire a 6. bekezdés rendelkezései alkalmazandók - egy vállalkozás érdekében tevékenykedik, és felhatalmazása van, amellyel rendszeresen él, arra, hogy a vállalkozás nevében az egyik Szerzõdõ Államban szerzõdéseket kössön, akkor ez a vállalkozás olyan vállalkozásnak tekintendõ, amelynek telephelye van ebben az Államban minden olyan tevékenység tekintetében, amelyeket ez a személy a vállalkozás érdekében végez, kivéve, ha az ilyen személy tevékenysége azokra a 4. bekezdésben említett tevékenységekre korlátozódik, amelyek, ha azokat egy állandó üzleti helyen keresztül fejtenék ki, nem tennék ezt az állandó üzleti helyet telephellyé azon bekezdés rendelkezései értelmében.

6. Egy vállalkozás nem tekintendõ telephellyel bírónak az egyik Szerzõdõ Államban csupán azért, mert tevékenységét ebben az Államban alkusz, bizományos vagy más független képviselõ útján fejti ki, feltéve, hogy ezek a személyek rendes üzleti tevékenységük keretében járnak el.

7. Az a tény, hogy az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû társaság olyan társaságot ellenõriz, vagy olyan társaság ellenõrzése alatt áll, amely a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû, vagy üzleti tevékenységet fejt ki ebben a másik Államban (akár telephely útján, akár más módon), önmagában még nem teszi egyik társaságot sem a másik telephelyévé.

6. Cikk

INGATLAN VAGYONBÓL SZÁRMAZÓ JÖVEDELEM

1. Az a jövedelem, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy a másik Szerzõdõ Államban fekvõ ingatlan vagyonból (beleértve a mezõgazdaságból és az erdõgazdálkodásból származó jövedelmet) élvez, ebben a másik Államban adóztatható.

2. Az "ingatlan vagyon" kifejezésnek olyan jelentése van, mint amit annak a Szerzõdõ Államnak a jogszabályai szerint jelent, amelyikben a szóban forgó vagyon fekszik. Ez a kifejezés minden esetben magában foglalja az ingatlan vagyon tartozékának minõsülõ vagyont, a mezõgazdasági és erdészeti üzemekben használatos berendezéseket és az állatállományt, valamint az olyan jogokat, amelyekre a földtulajdonra vonatkozó magánjogi rendelkezések nyernek alkalmazást, az ingatlan vagyon haszonélvezeti jogát, valamint az ásványlelõhelyek, források és más természeti erõforrások kitermelésének vagy kitermelési jogának ellenértékeként járó változó vagy állandó térítésekhez való jogot. Hajók, légi jármûvek és közúti szállító jármûvek nem tekintendõk ingatlan vagyonnak.

3. A jelen Cikk 1. bekezdésének rendelkezései kiterjednek az ingatlan vagyon közvetlen használatából, bérbeadásából vagy bármilyen más felhasználási formájából származó jövedelemre.

4. A jelen Cikk 1. és 3. bekezdésének rendelkezései kiterjednek a vállalkozás ingatlan vagyonából származó jövedelemre, valamint a szabad foglalkozás gyakorlására szolgáló ingatlan vagyonból származó jövedelemre is.

7. Cikk

VÁLLALKOZÁSI NYERESÉG

1. Az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozásának nyeresége csak ebben a Szerzõdõ Államban adóztatható, kivéve, ha a vállalkozás a tevékenységét a másik Szerzõdõ Államban ott lévõ telephelye útján fejti ki. Amennyiben a vállalkozás ily módon fejti ki tevékenységét, a vállalkozás nyeresége a másik Államban adóztatható, de csak olyan mértékben, amilyen mértékben a nyereség ennek a telephelynek tudható be.

2. A jelen Cikk 3. bekezdése rendelkezéseinek fenntartásával, ha az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása üzleti tevékenységet fejt ki a másik Szerzõdõ Államban ott lévõ telephelye útján, akkor mindkét Szerzõdõ Államban olyan nyereséget kell ennek a telephelynek betudni, amelyet akkor érhetne el, ha teljesen önálló és elkülönült vállalkozásként azonos vagy hasonló tevékenységet végezne azonos vagy hasonló körülmények között, önálló üzleti kapcsolatot fenntartva azzal a vállalkozással, amelynek telephelye.

3. A telephely nyereségének megállapításánál levonhatók a telephely miatt felmerült költségek, beleértve az így felmerült üzletvezetési és általános ügyviteli költségeket, függetlenül attól, hogy abban az Államban merültek-e fel, ahol a telephely található, vagy máshol. Ugyanakkor nem vonhatók le azok az összegek - amennyiben vannak ilyenek - amelyeket a telephely (nem a tényleges költségek megtérítéseként) fizet ki a vállalkozás, vagy annak bármely irodája részére jogdíjak, díjak vagy más hasonló kifizetések formájában szabadalmak vagy egyéb jogok használatának ellenében, vagy jutalék formájában különleges szolgáltatások nyújtásáért vagy, a pénzintézeti vállalkozások kivételével, a vállalkozás által a telephelynek nyújtott kölcsön kamataként. Hasonlóképpen nem számítandók be a telephely nyereségének megállapításánál azok az összegek, amelyeket a telephely számít fel (nem a tényleges költségek megtérítéseként) a vállalkozás központi irodája vagy bármely más irodája felé jogdíjak, díjak vagy más hasonló kifizetések formájában szabadalmak vagy egyéb jogok használatának ellenében, vagy jutalék formájában különleges szolgáltatások nyújtásáért vagy irányításért vagy, a pénzintézeti vállalkozások kivételével, a vállalkozás központi irodája vagy bármely más irodája részére nyújtott kölcsön kamataként.

4. Amennyiben az egyik Szerzõdõ Állam jogszabályainak megfelelõ szokásos meghatározás szerint a telephelynek betudható nyereséget a vállalkozás teljes nyereségének a különbözõ részegységek közötti arányos megosztása alapján szokták megállapítani, úgy a jelen Cikk 2. bekezdése nem zárja ki, hogy ez a Szerzõdõ Állam az adóztatandó nyereséget a szokásos arányos megosztás módszerével állapítsa meg; az alkalmazott arányos megosztási módszernek azonban olyannak kell lennie, hogy az eredmény összhangban legyen az e Cikkben foglalt elvekkel.

5. Nem tudható be nyereség a telephelynek csupán azért, mert a telephely javakat vagy árukat vásárol a vállalkozásnak.

6. Az elõzõ bekezdések alkalmazásában a telephelynek betudható nyereséget évrõl évre azonos módon kell megállapítani, hacsak elégséges és alapos ok nincs az ellenkezõjére.

7. Amennyiben a nyereség olyan jövedelem- vagy nyereségtételeket tartalmaz, amelyekkel az Egyezmény más Cikkei külön foglalkoznak, e Cikk rendelkezései nem érintik azoknak a Cikkeknek a rendelkezéseit.

8. Cikk

NEMZETKÖZI SZÁLLÍTÁS

1. Az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy által hajók, légi jármûvek vagy közúti szállító jármûvek nemzetközi forgalomban történõ üzemeltetésébõl származó nyereség csak ebben az Államban adóztatható.

2. A jelen Cikk alkalmazásában hajók, légi jármûvek vagy közúti szállító jármûvek nemzetközi forgalomban történõ üzemeltetésébõl származó nyereség magában foglalja:

a) a hajók, légi jármûvek vagy közúti szállító jármûvek bérbeadásából származó jövedelmet; és

b) áruk és javak szállítására használt konténerek használatából, fenntartásából vagy bérbeadásából származó nyereséget (ideértve a konténerek szállítására szolgáló jármûvet és a szükséges felszerelést);

feltéve, hogy az ilyen használatot, tartást vagy bérbeadást, az esettõl függõen, alkalmilag az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása végzi, amely részt vesz hajók, légi jármûvek vagy közúti szállító jármûvek nemzetközi forgalomban történõ üzemeltetésében.

3. Az 1. bekezdés rendelkezései alkalmazandók valamely poolban, közös üzemeltetésben vagy nemzetközi üzemeltetésû szervezetben való részvételbõl származó nyereségre is.

9. Cikk

KAPCSOLT VÁLLALKOZÁSOK

1. Amennyiben

a) az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása közvetlenül vagy közvetve a másik Szerzõdõ Állam vállalkozásának vezetésében, ellenõrzésében vagy tõkéjében részesedik; vagy

b) ugyanazok a személyek közvetlenül vagy közvetve az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozásának és a másik Szerzõdõ Állam vállalkozásának vezetésében, ellenõrzésében vagy tõkéjében részesednek;

és bármelyik esetben a két vállalkozás egymás közötti kereskedelmi vagy pénzügyi kapcsolataikra tekintettel olyan feltételekben állapodik meg vagy olyan feltételeket szab, amelyek eltérnek azoktól, amelyekben független vállalkozások egymással megállapodnának, úgy az a nyereség, amelyet a vállalkozások egyike e feltételek nélkül elért volna, de e feltételek miatt nem ért el, beszámítható ennek a vállalkozásnak a nyereségébe és megfelelõen megadóztatható.

2. Ha az egyik Szerzõdõ Állam ezen Állam valamely vállalkozásának a nyereségéhez olyan nyereséget számít hozzá - és adóztat meg ennek megfelelõen -, amelyet a másik Szerzõdõ Állam vállalkozásánál megadóztattak ebben a másik Államban, és az így hozzászámított nyereség olyan nyereség, amelyet az elsõként említett Állam vállalkozása elért volna, ha a két vállalkozás olyan feltételekben állapodott volna meg, mint amelyekben független vállalkozások egymással megállapodnának, úgy ennek a másik Államnak megfelelõen ki kell igazítania az ilyen nyereségre ott kivetett adó összegét. Az ilyen kiigazítás megállapításánál kellõen figyelembe kell venni az Egyezmény egyéb rendelkezéseit és a Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai, szükség esetén, tanácskozni fognak egymással.

10. Cikk

OSZTALÉK

1. Az osztalék, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû társaság a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személynek fizet, ebben a másik Államban adóztatható.

2. Ugyanakkor ez az osztalék abban a Szerzõdõ Államban és annak a Szerzõdõ Államnak a jogszabályai szerint is adóztatható, amelyben az osztalékot fizetõ társaság belföldi illetõségû, ha azonban a kedvezményezett az osztalék haszonhúzója, az így megállapított adó nem haladhatja meg:

a) az osztalék bruttó összegének 5 %-át, ha az osztalékot fizetõ társaság tõkéjének legalább 25 %-a a haszonhúzó közvetlen tulajdonában van;

b) az osztalék bruttó összegének 15 %-át minden más esetben.

E bekezdés rendelkezései nem érintik a társaság adóztatását arra a nyereségre vonatkozóan, amelybõl az osztalékot fizetik.

3. E Cikk alkalmazásában az "osztalék" kifejezés részvényekbõl vagy egyéb jogokból - kivéve a követeléseket - származó jövedelmet jelent, és magában foglal minden részvénybõl származó jövedelemmel hasonlatos jövedelmet vagy felosztást annak a Szerzõdõ Államnak az adójoga szerint, amelyben az osztalékot vagy jövedelmet fizetõ vagy felosztást végzõ társaság belföldi illetõségû.

4. Az 1. és 2. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha az osztalék egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû haszonhúzója a másik Szerzõdõ Államban, amelyben az osztalékot fizetõ társaság belföldi illetõségû, egy ott lévõ telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki, vagy ebben a másik Államban lévõ állandó bázisa segítségével szabad foglalkozást ûz, és az érdekeltség, amelynek alapján az osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezéseit kell, az esettõl függõen, alkalmazni.

5. Ha az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû társaság nyereséget vagy jövedelmet élvez a másik Szerzõdõ Államból, ez a másik Állam nem adóztathatja meg a társaság által kifizetett osztalékot, kivéve, ha az osztalékot ebben a másik Államban belföldi illetõségû személynek fizetik, vagy ha az érdekeltség, amelynek alapján az osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a másik Államban lévõ telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik, sem pedig a társaság fel nem osztott nyereségét nem terhelheti a társaság fel nem osztott nyereségére megállapított adóval, még akkor sem, ha a kifizetett osztalék vagy a fel nem osztott nyereség egészben vagy részben ebben a másik Államban keletkezõ nyereségbõl vagy jövedelembõl áll.

11. Cikk

KAMAT

1. A kamat, amely az egyik Szerzõdõ Államban keletkezik és amelyet a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személynek fizetnek, csak ebben a másik Államban adóztatható.

2. Ugyanakkor ez a kamat abban a Szerzõdõ Államban és annak a Szerzõdõ Államnak a jogszabályai szerint is adóztatható, amelyben keletkezik, ha azonban a kedvezményezett a kamat haszonhúzója, az így megállapított adó nem haladhatja meg a kamat bruttó összegének 10 %-át. A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik e korlátozás alkalmazási módját.

3. E Cikk alkalmazásában a "kamat" kifejezés mindenfajta követelésbõl származó jövedelmet jelent, akár van jelzáloggal biztosítva, akár nem, és akár ad jogot az adós nyereségébõl való részesedésre, akár nem, és magában foglalja különösen az állami értékpapírokból származó jövedelmet, a kötvényekbõl és az adósságlevelekbõl származó jövedelmet, beleértve az ilyen értékpapírokhoz, kötvényekhez vagy adósságlevelekhez kapcsolódó prémiumokat és díjakat.

4. Az 1. és 2. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha a kamat egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû haszonhúzója a másik Szerzõdõ Államban, amelyben a kamat keletkezik egy ott lévõ telephely útján üzleti tevékenységet folytat, vagy ott lévõ állandó bázisa segítségével szabad foglalkozást ûz ebben a másik Államban, és a követelés, amely után a kamatot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezéseit kell, az esettõl függõen, alkalmazni.

5. A kamat akkor tekintendõ az egyik Szerzõdõ Államból származónak, ha a kifizetõ maga ez az Állam, annak politikai egysége, helyi hatósága vagy abban az Államban belföldi illetõségû személy. Ugyanakkor ha a kamatot fizetõ személy, akár belföldi illetõségû az egyik Szerzõdõ Államban, akár nem, telephellyel vagy állandó bázissal rendelkezik az egyik Szerzõdõ Államban, és a tartozás, amely után a kamatot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik, az ilyen kamat abból az Államból származónak tekintendõ, amelyben a telephely vagy állandó bázis fekszik.

6. Ha a kamatot fizetõ és a kamat haszonhúzója közötti, vagy kettejük és egy harmadik személy közötti különleges kapcsolat miatt a kamat összege ahhoz a követeléshez viszonyítva, amely után kifizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a kamatot fizetõ személy és a kamat haszonhúzója ilyen kapcsolatok hiányában megállapodtak volna, e Cikk rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a kifizetett többletösszeg mindkét Szerzõdõ Állam jogszabályai szerint adóztatható marad, az Egyezmény egyéb rendelkezéseinek kellõ figyelembe vételével.

7. A jelen Cikk 2. bekezdésének rendelkezései nem alkalmazhatók abban az esetben, ha a kamatfizetés alapját képezõ adósság-követelés létrehozásában vagy átruházásában az érintett személy egyedüli, vagy egyik fõ célja az volt, hogy ezzel a jelen Cikk elõnyeit kihasználja.

8. Tekintet nélkül a jelen Cikk 2. bekezdésének rendelkezéseire, az egyik Szerzõdõ Államban keletkezett kamat ebben az Államban adómentes, amennyiben ezt a kamatot a másik Szerzõdõ Állam Kormánya, politikai egysége vagy helyi hatósága vagy ezek ügynöksége kapja és használja, vagy a kamatot ennek a Kormánynak, egységének vagy helyi hatóságának segítségével kapják és használják.

9. Tekintet nélkül a jelen Egyezmény 7. Cikkének és a jelen Cikk 2. bekezdésének rendelkezéseire, az a kamat, amely az egyik Szerzõdõ Államban keletkezik és amelyet a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személynek fizetnek, az elsõként említett Államban mentesül az adó alól, amennyiben azt olyan kölcsönre vagy bármely más hitelkövetelésre tekintettel fizettek, amelyet a másik Szerzõdõ Állam nevében annak felhatalmazott szerve garantált vagy biztosított.

12. Cikk

JOGDÍJ

1. A jogdíj, amely az egyik Szerzõdõ Államban keletkezik és amelyet a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személynek fizetnek csak ebben a másik Államban adóztatható.

2. Mindazonáltal, az ilyen jogdíj abban a Szerzõdõ Államban is adóztatható, ahol keletkezett, ennek az Államnak a jogszabályai szerint, de az így kivetett adó nem haladhatja meg az összes kifizetés bruttó összegének 5 %-át.

3. E Cikk alkalmazásában a "jogdíj" kifejezés minden olyan jellegû kifizetést jelent, amelyet irodalmi, mûvészeti vagy tudományos alkotások szerzõi jogának (beleértve a mozgókép- és egyéb filmeket, a rádiós vagy televíziós közvetítésre szolgáló, szalagra vagy egyéb médiára történõ felvételt), szabadalmak, védjegyek, minták vagy modellek, tervek, titkos formulák vagy eljárások használata vagy használati joga ellenértékeként, vagy ipari, kereskedelmi vagy tudományos tapasztalatok közléséért fizetnek.

3. A jelen Cikk 1. és 2. bekezdésének rendelkezései nem alkalmazandók, ha a jogdíj egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû haszonhúzója üzleti tevékenységet folytat ott lévõ telephelye révén abban a másik Szerzõdõ Államban, amelyben a jogdíj keletkezik, vagy ott lévõ állandó bázisa segítségével szabad foglalkozást ûz, és a jog vagy vagyoni érték, amely után a jogdíjat fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezéseit kell, az esettõl függõen, alkalmazni.

5. Ha a jogdíjat fizetõ személy és a jogdíj haszonhúzója, vagy kettejük és egy harmadik személy közötti különleges kapcsolat miatt a jogdíj összege ahhoz a használathoz, joghoz vagy információhoz viszonyítva, amely után kifizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a jogdíjat fizetõ személy és a jogdíj haszonhúzója ilyen kapcsolatok hiányában megállapodtak volna, úgy e Cikk rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a kifizetett többletösszeg mindkét Szerzõdõ Állam jogszabályai szerint adóztatható, az Egyezmény egyéb rendelkezéseinek kellõ figyelembevételével.

6. A jelen Cikk 2. bekezdésének rendelkezései nem alkalmazhatók abban az esetben, ha a jogdíjfizetés alapját képezõ jogok létrehozásában vagy átruházásában az érintett személy egyedüli vagy egyik fõ célja az volt, hogy ezzel a jelen Cikk elõnyeit kihasználja.

7. A jogdíj akkor tekintendõ az egyik Államban keletkezõnek, ha a kifizetõ maga ez az Állam, annak politikai egysége vagy helyi hatósága, vagy egy ebben az Államban illetõséggel bíró személy. Ha azonban a jogdíjat fizetõ személynek, függetlenül attól, hogy belföldi illetõségû az egyik Szerzõdõ Államban vagy nem, az egyik Szerzõdõ Államban telephelye vagy állandó bázisa van, amellyel kapcsolatban a jogdíj fizetésére vonatkozó kötelezettség felmerült, és ezt a jogdíjat ez a telephely vagy állandó bázis viseli, úgy az ilyen jogdíj abban a Szerzõdõ Államban keletkezõnek tekintendõ, amelyben a telephely vagy állandó bázis van.

13. Cikk

ELIDEGENÍTÉSBÕL SZÁRMAZÓ NYERESÉG

1. Az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személynek a jelen Egyezmény 6. Cikkében meghatározott és a másik Szerzõdõ Államban fekvõ ingatlan vagyonának, illetve társaságok vagy társulások részvényeinek vagy az érdekeltség egyéb formáinak elidegenítésébõl származó nyeresége, amely társaságok eszközei túlnyomó részben ilyen vagyontárgyakból állnak, ebben a másik Államban adóztathatók.

2. Az olyan ingó vagyon elidegenítésébõl származó nyereség, amely az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása másik Szerzõdõ Államban lévõ telephelyének üzleti vagyonát képezi, vagy amely egy olyan állandó bázishoz tartozik, amely az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személynek a másik Szerzõdõ Államban kifejtett önálló tevékenysége végzését szolgálja, beleértve az ilyen telephely (akár a vállalkozással együttesen, akár attól függetlenül történõ) vagy az ilyen állandó bázis elidegenítésébõl származó nyereséget, ebben a másik Államban adóztatható.

3. Az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy a nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajók, légi jármûvek vagy közúti szállító jármûvek, vagy az ilyen hajók, légi jármûvek és közúti szállító jármûvek üzemeltetését szolgáló ingó vagyon elidegenítésébõl származó nyeresége csak ebben a Szerzõdõ Államban adóztatható.

4. A jelen Cikk 1., 2. és 3. bekezdésében nem említett vagyon elidegenítésébõl származó nyereség csak abban a Szerzõdõ Államban adóztatható, amelyben az elidegenítõ belföldi illetõségû.

14. Cikk

ÖNÁLLÓ TEVÉKENYSÉG

1. Az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy szabad foglalkozásból vagy egyéb önálló jellegû tevékenységbõl származó jövedelme csak ebben az Államban adóztatható, kivéve ha a személynek tevékenysége kifejtéséhez a másik Szerzõdõ Államban rendszeresen állandó bázis áll rendelkezésére. Amennyiben ilyen állandó bázissal rendelkezik, a jövedelem megadóztatható a másik Szerzõdõ Államban, de csak annyiban, amennyiben ennek az állandó bázisnak tudható be.

2. A "szabad foglalkozás" kifejezés magában foglalja különösen az önállóan kifejtett tudományos, irodalmi, mûvészeti, nevelési vagy oktatási tevékenységet, valamint az orvosok, jogászok, mérnökök, építészek, fogorvosok és könyvszakértõk önálló tevékenységét.

15. Cikk

NEM ÖNÁLLÓ TEVÉKENYSÉG

1. A 16., 18., 19. és 20. Cikkek rendelkezéseinek fenntartásával a fizetés, a bér és más hasonló térítés, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy nem önálló tevékenységért kap, csak ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha a tevékenységet a másik Szerzõdõ Államban végzik. Amennyiben a tevékenységet ott végzik, úgy az ezért kapott térítés megadóztatható ebben a másik Államban.

2. A jelen Cikk 1. bekezdésének rendelkezéseire való tekintet nélkül az a térítés, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy a másik Szerzõdõ Államban végzett nem önálló tevékenységre tekintettel kap, csak az elsõként említett Államban adóztatható, ha az alábbi feltételek mindegyike fennáll:

a) a kedvezményezett a másik Államban a vonatkozó bármely tizenkét hónapos idõszakon belül nem tartózkodik egyfolytában vagy megszakításokkal összesen 183 napnál többet, és

b) a térítést olyan munkaadó fizeti, vagy olyan munkaadó nevében fizetik, aki nem belföldi illetõségû a másik Államban, és

c) a térítést nem a munkaadónak a másik Államban lévõ telephelye vagy állandó bázisa viseli.

3. Tekintet nélkül a jelen Cikk elõzõ rendelkezéseire, a nemzetközi forgalomban az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személy által üzemeltetett hajó, légi jármû vagy közúti szállító jármû fedélzetén végzett nem önálló tevékenységért járó díjazás ebben az Államban adóztatható.

16. Cikk

IGAZGATÓK TISZTELETDÍJA

Az igazgatók tiszteletdíja és más hasonló kifizetés, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy olyan minõségében élvez, mint a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû társaság igazgatótanácsának vagy más hasonló szervének tagja, ebben a másik Államban adóztatható.

17. Cikk

MÛVÉSZEK ÉS SPORTOLÓK

1. Tekintet nélkül a jelen Egyezmény 14. és 15. Cikkének rendelkezéseire, az a jövedelem, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy elõadómûvészként mint színpadi, film-, rádiós vagy televíziós mûvész, vagy zenemûvészként, vagy sportolóként élvez a másik Szerzõdõ Államban ilyen minõségében kifejtett személyes tevékenységébõl, ebben a másik Államban adóztatható.

2. Amennyiben egy elõadómûvész vagy egy sportoló által ilyen minõségben kifejtett személyes tevékenységébõl származó jövedelem nem az elõadómûvésznél vagy sportolónál magánál, hanem egy másik személynél jelentkezik, úgy ez a jövedelem a jelen Egyezmény 7., 14. és 15. Cikke rendelkezéseire való tekintet nélkül abban a Szerzõdõ Államban adóztatható, amelyben az elõadómûvész vagy a sportoló a tevékenységét kifejti.

3. Tekintet nélkül az 1. és 2. bekezdések rendelkezéseire, az e Cikkben említett jövedelem mentes az adó alól abban a Szerzõdõ Államban, amelyben az elõadómûvész vagy a sportoló tevékenységét kifejti, feltéve, hogy ezt a tevékenységet jelentõs mértékben ennek az Államnak vagy a másik Államnak a közpénzeibõl támogatják, vagy a Szerzõdõ Államok közötti kulturális megállapodás alapján fejtik ki.

18. Cikk

NYUGDÍJAK

1. A jelen Egyezmény 19. Cikke 2. bekezdésében foglalt rendelkezések fenntartásával, a nyugdíj és más hasonló díjazás, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személynek fizetnek korábbi nem önálló munkára tekintettel, valamint az ilyen belföldi illetõségû személynek fizetett évjáradék csak ebben az Államban adóztatható.

2. Az "évjáradék" kifejezés egy életen keresztül, illetve megállapított vagy megállapítható idõtartamra, rendszeresen, meghatározott idõközönként fizetendõ meghatározott összeget jelent, amelyet pénz vagy pénzzel bíró érték teljes és megfelelõ ellenértékeként járó fizetési kötelezettség keretében fizetnek.

3. Tekintet nélkül a jelen Cikk 1. bekezdésében foglaltakra, az a nyugdíj és más hasonló díjazás, valamint az évjáradék, amelyet a Szerzõdõ Állam, annak politikai egysége vagy helyi hatósága által a társadalombiztosítási rendszer részeként az Állami Nyugdíjalapból fizetnek, csak ebben az Államban adóztatható.

19. Cikk

KÖZSZOLGÁLAT

1. a) Az olyan, nem nyugdíj jellegû díjazás, amelyet az egyik Szerzõdõ Állam vagy politikai egysége vagy helyi hatósága fizet magánszemélynek az ezen Államnak vagy egységének vagy helyi hatóságának teljesített szolgálatért, csak ebben az Államban adóztatható.

b) Tekintet nélkül a jelen bekezdés a) alpontjára, ez a díjazás csak a másik Szerzõdõ Államban adóztatható, ha a szolgálatot ebben az Államban teljesítették, és a magánszemély ebben az Államban olyan belföldi illetõségû személy, aki

2. a) Minden olyan nyugdíj, amely az egyik Szerzõdõ Állam, annak politikai egysége vagy helyi hatósága által vagy az általuk létesített alapokból kerül kifizetésre egy magánszemély részére az ezen Államnak, egységének vagy hatóságának teljesített szolgálatért, csak ebben az Államban adóztatható.

b) Tekintet nélkül a jelen bekezdés a) alpontjára, ez a nyugdíj azonban csak a másik Szerzõdõ Államban adóztatható, ha a magánszemély ebben a másik Államban belföldi illetõségû és ennek a másik Államnak az állampolgára.

3. A jelen Egyezmény 15., 16. és 18. Cikk rendelkezései alkalmazandók az olyan díjazásokra és nyugdíjakra, amelyeket az egyik Szerzõdõ Állam vagy politikai egysége vagy helyi hatósága által folytatott üzleti tevékenységgel kapcsolatosan teljesített szolgálatért fizetnek ki.

20. Cikk

TANULÓK, TANÁROK ÉS KUTATÓK

1. Azok a kifizetések, amelyeket olyan tanuló, ipari és kereskedelmi tanuló kap ellátására, tanulmányaira vagy képzésére, aki belföldi illetõségû vagy az egyik Szerzõdõ Államba való érkezését közvetlenül megelõzõen belföldi illetõségû volt a másik Szerzõdõ Államban, és aki az elsõként említett Államban kizárólag tanulmányi vagy képzési célból tartózkodik, nem adóztatható ebben az elsõként említett Államban, feltéve, hogy az ilyen kifizetések ezen az Államon kívül levõ forrásokból származnak.

2. Az a jövedelem, amelyet a jelen Cikk 1. bekezdésében említett tanulók kapnak tanulmányaik vagy képzésük folytatása során az azzal összefüggésben az egyik Szerzõdõ Államban kifejtett tevékenységükért, ahol kizárólag tanulmányi vagy képzési célból tartózkodnak, nem adóztatható ebben az Államban.

3. Az a térítés, amelyet egy olyan magánszemély kap oktatásért vagy tudományos kutatásért, aki belföldi illetõségû vagy az egyik Szerzõdõ Államba való érkezését közvetlenül megelõzõen belföldi illetõségû volt a másik Szerzõdõ Államban, és aki az elsõ Államban tudományos kutatás vagy egyetemen, vagy egyéb elismert felsõfokú oktatási intézményben való oktatás céljából tartózkodik, adómentességet élvez az elsõ Államban az elõször említett Államba történõ megérkezésétõl számított két évet meg nem haladó idõszakra.

4. Jelen Cikk 3. bekezdésének rendelkezései csak arra a kutatásból származó jövedelemre terjednek ki, amely kutatást a magánszemély közérdek célját szolgálóan végez, és nem elsõsorban meghatározott személy vagy személyek magánérdekében.

21.Cikk

EGYÉB JÖVEDELEM

1. Az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy jövedelmének az Egyezmény elõzõ Cikkeiben nem tárgyalt részei, bárhol keletkeznek is, csak ebben az Államban adóztathatók.

2. A jelen Cikk 1. bekezdésének rendelkezései nem alkalmazandók a jelen Egyezmény 6. Cikk 2. bekezdésében meghatározott ingatlan vagyonból származó jövedelmen kívüli jövedelmekre, ha az ilyen jövedelmeknek az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû kedvezményezettje a másik Szerzõdõ Államban egy ott lévõ telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki, vagy önálló tevékenységet folytat egy ott lévõ állandó bázis segítségével és a jog vagy a vagyon, amelyre tekintettel a jövedelmet fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik. Ilyen esetben a jelen Egyezmény 7. Cikk vagy 14. Cikk rendelkezéseit kell, az esettõl függõen, alkalmazni.

22. Cikk

VAGYON

1. A jelen Egyezmény 6. Cikkében említett olyan ingatlan vagyon, amely az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy tulajdonát képezi és a másik Szerzõdõ Államban fekszik, megadóztatható ebben a másik Államban.

2. Az ingó vagyon, amely egy olyan telephely üzleti vagyonának részét képezi, amellyel az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása a másik Szerzõdõ Államban rendelkezik, vagy az olyan ingó vagyon, amely az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személynek a másik Szerzõdõ Államban lévõ, önálló tevékenység végzésére szolgáló állandó bázisához tartozik, megadóztatható ebben a másik Államban.

3. Az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy által a nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajókból, légijármûvekbõl és közúti szállító jármûvekbõl álló vagyon, és az ilyen hajók, légijármûvek és közúti szállító jármûvek üzemeltetésére szolgáló ingó vagyon csak ebben a Szerzõdõ Államban adóztatható.

4. Az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy minden más vagyonrésze csak ebben az Államban adóztatható.

23. Cikk

A KETTÕS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSE

1. Ukrajnában a kettõs adóztatást a következõk szerint kell elkerülni:

Az Ukrajnán kívüli területeken fizetendõ adónak az ukrán adóval szembeni beszámításának megengedésérõl szóló ukrán jogszabályok rendelkezéseinek fenntartásával (ami nem érinti ezek általános elvét), a Magyarországon belüli forrásokból vagy adózandó vagyonból származó nyereség vagy jövedelem utáni, a magyarországi jogszabályok értelmében és az Egyezménnyel összhangban akár közvetlenül, akár levonással fizetendõ magyar adó beszámítható minden olyan ukrán adóba, melyet ugyanarra a nyereségre, jövedelemre vagy vagyonra vonatkozóan számítanak ki, mint amelyre vonatkozóan az ukrán adót kiszámítják.

2. Magyarország esetében a kettõs adóztatást a következõk szerint kell elkerülni:

a) Amennyiben a Magyarországon belföldi illetõségû személy olyan jövedelmet élvez, vagy olyan vagyona van, amely ezen Egyezménnyel összhangban Ukrajnában megadóztatható, Magyarország a jelen bekezdés b) alpontjában foglalt rendelkezések fenntartásával mentesíti az ilyen jövedelmet vagy vagyont az adó alól.

b) Amennyiben a Magyarországon belföldi illetõségû személy olyan jövedelemtételeket élvez, amelyek a jelen Egyezmény 10., 11. és 12. Cikke rendelkezéseivel összhangban Ukrajnában megadóztathatók, Magyarország lehetõvé teszi az ilyen belföldi illetõségû személy jövedelmét terhelõ adóból azon összeg levonását, amely megegyezik az Ukrajnában megfizetett adóval.

3. Az egyik Szerzõdõ Államban megengedett ilyen levonás azonban semmilyen esetben sem haladhatja meg a levonás elõtt számított jövedelem- vagy vagyonadónak azt a részét, amely, az esettõl függõen, a másik Szerzõdõ Államban adóztatható jövedelemre vagy vagyonra esik.

4. Amennyiben ezen Egyezmény bármely rendelkezése szerint valamely, az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy által élvezett jövedelem vagy a tulajdonát képezõ vagyon mentesül az adó alól ebben az Államban, ez az Állam mindazonáltal az ilyen belföldi illetõségû személy többi jövedelme vagy vagyona utáni adó kiszámításánál figyelembe veheti a mentesített jövedelmet vagy vagyont.

5. E Cikk 1. bekezdésének alkalmazásában az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy tulajdonában lévõ olyan nyereség vagy jövedelem, amely az Egyezménnyel összhangban a másik Szerzõdõ Államban megadóztatható, ebben a másik Szerzõdõ Államban lévõ forrásból származónak tekintendõ.

24. Cikk

EGYENLÕ ELBÁNÁS

1. Az egyik Szerzõdõ Állam állampolgárai nem vethetõk a másik Szerzõdõ Államban olyan adóztatás vagy azzal összefüggõ kötelezettség alá, amely más vagy megterhelõbb, mint az az adóztatás vagy azzal összefüggõ kötelezettség, amelynek a másik Állam állampolgárai azonos körülmények között alá vannak vagy alá lehetnek vetve. Ez a rendelkezés, a jelen Egyezmény 1. Cikke rendelkezéseire való tekintet nélkül, azokra a személyekre is alkalmazandó, akik nem belföldi illetõségûek az egyik vagy mindkét Szerzõdõ Államban.

2. Az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû hontalan személyek nem vethetõk a Szerzõdõ Államok egyikében sem olyan adóztatás vagy azzal összefüggõ kötelezettség alá, amely más vagy megterhelõbb, mint az az adóztatás vagy azzal összefüggõ kötelezettség, amelynek az érintett Állam állampolgárai azonos körülmények között alá vannak vagy alá lehetnek vetve.

3. Az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozásának a másik Szerzõdõ Államban lévõ telephelye nem adóztatható kedvezõtlenebbül ebben a másik Államban, mint e másik Szerzõdõ Állam azonos tevékenységet folytató vállalkozásai.

4. Az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása által a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személynek kifizetett kamat, jogdíj és más költség az ilyen vállalkozás adóztatható nyereségének megállapítására ugyanolyan feltételek mellett levonható, mintha azokat az elõször említett Államban belföldi illetõségû személy részére fizették volna, kivéve, ha a jelen Egyezmény 9. Cikk 1. bekezdésében, a 11. Cikk 6. bekezdésében vagy a 12. Cikk 5. bekezdésében szereplõ rendelkezések alkalmazandók. Hasonlóképpen az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozásának a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személlyel szemben fennálló tartozásai ugyanolyan feltételek mellett levonhatók a vállalkozás adóköteles vagyonának megállapítására, mintha ezek a tartozások az elsõként említett Államban belföldi illetõségû személlyel szemben álltak volna fenn.

5. Az egyik Szerzõdõ Állam olyan vállalkozásai, amelyeknek tõkéje egészben vagy részben, közvetlenül vagy közvetve a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû egy vagy több személy tulajdonában vagy ellenõrzése alatt van, nem vethetõk az elsõként említett Szerzõdõ Államban olyan adóztatás vagy azzal összefüggõ kötelezettség alá, amely más vagy megterhelõbb, mint az az adóztatás és azzal összefüggõ kötelezettségek, amelyeknek az elsõként említett Állam más hasonló vállalkozásai alá vannak vagy alá lehetnek vetve.

6. Az e Cikkben foglaltak semmilyen módon sem értelmezhetõk úgy, mintha bármelyik Szerzõdõ Államot arra köteleznék, hogy a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személyek számára polgári jogállásuk vagy családi kötelezettségeik alapján bármilyen olyan személyi kedvezményt, mentességet vagy levonást biztosítson az adóztatás területén, mint amilyeneket a saját területén belföldi illetõségû személyek számára biztosít.

25. Cikk

EGYEZTETÕ ELJÁRÁS

1. Ha egy személy véleménye szerint az egyik vagy mindkét Szerzõdõ Állam intézkedései rá nézve olyan adóztatást eredményeznek vagy fognak eredményezni, amely nem felel meg az Egyezmény rendelkezéseinek, úgy, ezeknek az Államoknak a belsõ jogszabályai által biztosított jogorvoslati lehetõségektõl függetlenül ügyét elõterjesztheti annak a Szerzõdõ Államnak az illetékes hatóságához, amelyben belföldi illetõségû, vagy ha ügye a jelen Egyezmény 24. Cikk 1. bekezdése alá tartozik, annak a Szerzõdõ Államnak az illetékes hatóságához, amelynek állampolgára. Az ügyet az Egyezmény rendelkezéseivel összhangban nem lévõ adóztatást eredményezõ intézkedésrõl szóló elsõ értesítéstõl számított 3 éven belül kell elõterjeszteni.

2. Az illetékes hatóság, amennyiben a kifogást megalapozottnak találja, és önmaga nem képes kielégítõ megoldást találni, törekedni fog arra, hogy az ügyet a másik Szerzõdõ Állam illetékes hatóságával együtt kölcsönös egyetértéssel rendezze úgy, hogy elkerüljék az olyan adóztatást, amely nem áll összhangban az Egyezménnyel. Az így létrejött megállapodást a Szerzõdõ Államok belsõ jogszabályaiban elõírt határidõktõl függetlenül végre kell hajtani.

3. A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai törekedni fognak arra, hogy az Egyezmény értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatos nehézségeket és kétségeket kölcsönös egyetértéssel oldják fel. Közös tanácskozásokat tarthatnak továbbá annak érdekében, hogy olyan esetekben is elkerüljék a kettõs adóztatást, amelyekrõl az Egyezmény nem rendelkezik.

4. A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai az elõzõ bekezdések értelmében létrehozandó megállapodás elérése céljából közvetlenül érintkezhetnek egymással.

26. Cikk

INFORMÁCIÓCSERE

1. A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai megadják egymás számára azt a tájékoztatást, amely az Egyezmény rendelkezéseinek vagy a Szerzõdõ Államokban az Egyezmény hatálya alá tartozó adókra vonatkozó belsõ jogszabályi rendelkezések végrehajtásához szükséges, amennyiben az ezek szerinti adóztatás nem ellentétes az Egyezménnyel és az adóztatás kijátszásának megakadályozását szolgálja. A Szerzõdõ Állam a kapott tájékoztatást ugyanúgy titokként kezeli, mint ennek az Államnak a belsõ jogszabályai szerint megszerzett információt, és csak olyan személyek vagy hatóságok (beleértve a bíróságokat és a közigazgatási szerveket) elõtt fedi fel, amelyek az Egyezmény hatálya alá tartozó adók kivetésével vagy beszedésével, azok érvényesítésével és a velük kapcsolatos peres eljárással vagy a jogorvoslat elbírálásával foglalkoznak. Ezek a személyek vagy hatóságok a tájékoztatást csak ilyen célokra használhatják fel. A tájékoztatást nyilvános bírósági tárgyalásokon vagy bírósági határozatokban nyilvánosságra hozhatják. Az illetékes hatóságok fejlesztik azokat a vonatkozó feltételeket, módszereket és eljárásokat, amelyek segítségével az ilyen információcsere megtörténhet.

2. A jelen Cikk 1. bekezdése rendelkezései semmilyen esetben sem értelmezhetõk oly módon, mintha valamelyik Szerzõdõ Államot köteleznék:

a) az egyik vagy a másik Szerzõdõ Állam jogszabályaitól vagy államigazgatási gyakorlatától eltérõ államigazgatási intézkedések hozatalára;

b) olyan információ átadására, amely az egyik vagy a másik Szerzõdõ Állam jogszabályai szerint vagy a közigazgatás szokásos rendjében nem szerezhetõ be;

c) olyan információ átadására, amely szakmai, üzleti, ipari, kereskedelmi vagy foglalkozási titkot, szakmai eljárást, vagy olyan információt fedne fel, amely a közrendbe (ordre public) ütközne.

27. Cikk

DIPLOMÁCIAI KÉPVISELÕK ÉS KONZULI TISZTSÉGVISELÕK

Az Egyezmény semmilyen módon nem érinti a diplomáciai képviselõket és a konzuli tisztségviselõket a nemzetközi jog általános szabályai vagy külön megállapodások rendelkezései alapján megilletõ adózási kiváltságokat.

28. Cikk

HATÁLYBALÉPÉS

A Szerzõdõ Felek értesítik diplomáciai úton egymást arról, hogy az Egyezmény hatálybalépéséhez szükséges alkotmányos követelményeknek eleget tettek. Az Egyezmény a késõbbi értesítés idõpontjában lép hatályba és rendelkezései alkalmazandók:

a) Ukrajnában:

b) Magyarországon:

29. Cikk

FELMONDÁS

Az Egyezmény mindaddig hatályban marad, ameddig az egyik Szerzõdõ Állam fel nem mondja diplomáciai úton, úgy, hogy az Egyezmény hatálybalépésének idõpontjától számított öt év elteltével a felmondásról értesítést ad bármelyik naptári év végét legalább hat hónappal megelõzõen.

Ebben az esetben az Egyezmény hatályát veszti:

a) Ukrajnában:

b) Magyarországon:

Ennek hiteléül az arra kellõ felhatalmazással rendelkezõ alulírottak az Egyezményt aláírták.

Készült két eredeti példányban, Kijevben, 1995. május hó 19. napján, magyar, ukrán és angol nyelven, mindhárom szöveg egyaránt hiteles. Értelmezésbeli eltérés esetén az angol nyelvû szöveg az irányadó.

Ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban Ukrajnában az Egyezmény 28. Cikk a) bekezdés i/ pontja alá esõ adók tekintetében 1996. június 24-én vagy az azt követõ hatvanadik nap után teljesített kifizetésekre, a 28. Cikk a) bekezdés ii/ pontja alá esõ adók tekintetében 1997. január 1-jén, vagy az után kezdõdõ bármely adózási évre, a 28. Cikk a) bekezdés iii/ pontja alá esõ adók tekintetében 1996. június 24-én vagy az azt követõ hatvanadik nap után teljesített kifizetésekre kell alkalmazni. A törvény rendelkezéseit Magyarországon az Egyezmény 28. Cikk b) bekezdés i/ pontja alá esõ adók tekintetében 1997. január 1-én, vagy az után megszerzett összegekre, a 28. Cikk b) bekezdés ii/ pontja alá esõ adók tekintetében 1997. január 1-én, vagy azután kezdõdõ bármely adózási évre kivethetõ adókra kell alkalmazni.