T/ 701. számú
törvényjavaslat

a Magyar Köztársaság és Kuwait Állam között
a kettõs adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén
és gazdasági kapcsolataik elõmozdítására Kuwaitban,
1994. január 17-én aláírt Egyezmény kihirdetésérõl

Budapest, 1999. február

Az Országgyûlés a Magyar Köztársaság és Kuwait Állam között a kettõs adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén és gazdasági kapcsolataik elõmozdítására Kuwaitban, 1994. január 17-én aláírt Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. (Az Egyezmény megerõsítésérõl szóló jegyzékváltás 1994. december 21-én megtörtént és az Egyezmény 1994. december 21-én lépett hatályba.)

2.§

Az Egyezmény hivatalos magyar nyelvû szövege a következõ:

INDOKOLÁS

Az Egyezmény törvényhozási tárgyat érint, ezért a nemzetközi szerzõdések megkötésének alkotmányos szabályai és a jogalkotás rendjének törvényi elõírásai szerint a kihirdetésre törvényben van mód.

Az Egyezmény megfelelõen szolgálja a Magyar Köztársaság mindenoldalú nemzetközi kapcsolatainak ápolásához és elmélyítéséhez fûzõdõ érdekeket.

Az Egyezményt az Országgyûlés 58/1994. (XI.1.) számú határozatával megerõsítette.

"E G Y E Z M É N Y
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ÉS KUWAIT ÁLLAM KÖZÖTT
A KETTÕS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSÉRE A JÖVEDELEM- ÉS A VAGYONADÓK TERÜLETÉN ÉS GAZDASÁGI KAPCSOLATAIK ELÕMOZDÍTÁSÁRA

A Magyar Köztársaság és Kuwait Állam attól az óhajtól vezetve, hogy kölcsönös gazdasági kapcsolataikat az adózási akadályok kiküszöbölésével elõsegítsék, megállapodtak a következõkben:

1. Cikk

SZEMÉLYI HATÁLY

Az Egyezmény azokra a személyekre terjed ki, akik az egyik Szerzõdõ Államban vagy mindkét Szerzõdõ Államban illetõséggel bírnak.

2. Cikk

AZ EGYEZMÉNY ALÁ ESÕ ADÓK

1. Az Egyezmény, a beszedés módjára való tekintet nélkül, azokra az adókra terjed ki, amelyeket a jövedelem és a vagyon után az egyik Szerzõdõ Állam, vagy annak politikai egysége vagy helyi hatósága részére beszednek.

2. Jövedelem- és vagyonadóknak tekintendõk mindazok az adók, amelyeket a teljes jövedelem, vagy teljes vagyon, vagy jövedelem vagy vagyon részei után beszednek, ideértve az ingó vagy ingatlan vagyon elidegenítésébõl származó nyereség utáni adókat, a vállalkozások által fizetett bérek vagy fizetések teljes összege utáni adókat, valamint az értéknövekedési adókat.

3. Azok a jelenleg létezõ adók, amelyekre az Egyezmény kiterjed, különösen a következõk:

a) Kuwait Állam esetében:

(a továbbiakban "kuwaiti adó")

b) a Magyar Köztársaság esetében:

(i) a magánszemélyek jövedelemadója;

(ii)a magánszemélyek földadója;

(iii) a nyereségadók;

(iv) a házadó;

(v) a nem lakás céljára használt épületek utáni adó;

(vi) a telekadó;

(a továbbiakban "magyar adó").

4. Az Egyezmény alkalmazandó azokra az azonos vagy lényegében hasonló jellegû adókra is, amelyeket az Egyezmény aláírása után a jelenleg létezõ adók mellett vagy azok helyett bevezetnek. A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai értesíteni fogják egymást a vonatkozó adójogszabályaikban végrehajtott bármely lényeges változásról.

3. Cikk

ÁLTALÁNOS MEGHATÁROZÁSOK

1. Az Egyezmény szempontjából, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván:

a) a " Kuwait" kifejezés, jelenti Kuwait Államot és magában foglalja a parti tengeren túl fekvõ bármely olyan területet, amely a nemzetközi joggal összhangban, Kuwait jogszabályai szerint olyan területnek minõsül vagy minõsülhet, amely fölött Kuwait szuverén jogokat vagy joghatóságot gyakorolhat;

b) a "Magyar Köztársaság" kifejezés, földrajzi értelemben jelenti a Magyar Köztársaság területét;

c) Az egyik "Szerzõdõ Állam," és "a másik Szerzõdõ Állam" kifejezések a Magyar Köztársaságot vagy Kuwaitot jelentik, ahogyan a szövegösszefüggés kívánja;

d) az "adó" kifejezés kuwaiti adót vagy magyar adót jelent, ahogyan a szövegösszefüggés kívánja;

e) a "személy" kifejezés magában foglalja a természetes személyt, a társaságot és minden más személyegyesülést;

f) a "társaság" kifejezés jelenti a jogi személyeket vagy azokat a jogalanyokat, amelyeket az adóztatás szempontjából jogi személynek tekintenek az illetõ Szerzõdõ Állam adózási jogszabályai szerint;

g) az "egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása" és "a másik Szerzõdõ Állam vállalkozása" kifejezések az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személy, illetõleg a másik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személy által folytatott vállalkozást jelentenek;

h) az "állampolgár" kifejezés jelenti:

i) a "nemzetközi forgalom" kifejezés jelent minden olyan szállítást, amelyet egy olyan vállalkozás által üzemeltett hajó, légijármû vagy közúti szállító jármû bonyolít le, amelynél a tényleges üzletvezetés helye az egyik Szerzõdõ Államban van, kivéve, ha a hajót, légijármûvet vagy közúti szállító jármûvet kizárólag a másik Szerzõdõ Államban levõ helyek között üzemeltetik;

j) az "illetékes hatóság" kifejezés jelenti:

2. Az Egyezménynek az egyik Szerzõdõ Állam által történõ alkalmazásánál, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván, bármely, abban meg nem határozott kifejezésnek olyan értelme vagy, mint amilyet arra nézve ennek az Államnak azokra az adókra vonatkozó jogszabályai megállapítanak, amelyekre az Egyezmény alkalmazást nyer.

4. Cikk

ILLETÕSÉGGEL BÍRÓ SZEMÉLY

1. Az Egyezmény szempontjából "az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személy" jelenti:

a) Kuwait esetében az olyan természetes személyt, akinek lakóhelye Kuwaitban van és Kuwait állampolgára, és az olyan társaságot, amely Kuwaitban van bejegyezve;

b) a Magyar Köztársaság esetében azt a személyt, aki a Magyar Köztársaság törvényei szerint ott lakóhelye, állandó tartózkodási helye, üzletvezetésének helye vagy más hasonló ismérv alapján adóköteles. Nem foglalja magában azonban azt a személyt, aki a Magyar Köztársaságban csak a Magyar Köztársaságban levõ forrásokból származó jövedelem vagy az ott levõ vagyon alapján adóköteles.

2. Az 1. bekezdés szempontjából az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személy magában foglalja:

a) ezt a Szerzõdõ Államot, annak Kormányát vagy valamely politikai egységét vagy helyi hatóságát;

b) az ebben a Szerzõdõ Államban létesített bármely társaságot, hatóságot, alapítványt, alapot vagy más hasonló jogalanyt, feltéve, hogy azok megfelelnek az 1. bekezdésben említett feltételeknek.

3. Amennyiben egy természetes személy az 1. bekezdés rendelkezései szerint mindkét Szerzõdõ Államban illetõséggel bír, helyzetét az alábbiak szerint kell meghatározni:

a) ez a személy abban az Államban tekintendõ illetõséggel bírónak, amelyben állandó lakhellyel rendelkezik;

b) ha mindkét Államban rendelkezik állandó lakhellyel, úgy abban az Államban tekintendõ illetõséggel bírónak, amellyel személyi és gazdasági kapcsolatai szorosabbak (létérdekek központja);

c) amennyiben nem határozható meg, hogy a személy létérdekeinek központja melyik Államban van, vagy ha egyik Államban sem rendelkezik állandó lakhellyel, úgy abban az Államban tekintendõ illetõséggel bírónak, amelyben szokásos tartózkodási helye van;

d) amennyiben a személynek mindkét Államban van, vagy egyikben sincs szokásos tartózkodási helye, úgy abban az Államban tekintendõ illetõséggel bírónak, amelynek állampolgára.

4. Amennyiben az 1. bekezdés rendelkezései szerint valamely nem természetes személy mindkét Szerzõdõ Államban illetõséggel bír, úgy abban a Szerzõdõ Államban tekintendõ illetõséggel bírónak, amelyben tényleges üzletvezetésének helye van.

5. Cikk

TELEPHELY

1. Az Egyezmény szempontjából a "telephely" kifejezés állandó üzleti helyet jelent, amellyel a vállalkozás üzleti tevékenységét egészben, vagy részben kifejti.

2. A "telephely" kifejezés magában foglalja különösen:

a) az üzletvezetés helyét;

b) a fiókot;

c) az irodát;

d) a gyártelepet;

e) a mûhelyt;

f) a bányát, az olaj- és a földgázkutat, a kõfejtõt vagy a természeti kincsek kiaknázására szolgáló bármely más telepet.

3. A "telephely" kifejezés hasonlóképpen tartalmazza:

a) az építési területet, szerelési vagy berendezési munkálatokat, vagy az ezekkel kapcsolatos felügyeleti tevékenységet, de csak akkor, ha az ilyen építés, szerelés vagy tevékenység idõtartama a hat hónapot meghaladja;

b) az olyan szolgáltatásokat, beleértve tanácsadói szolgáltatást is, amelyeket az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása alkalmazott személyzet útján a másik Szerzõdõ Államban nyújt, feltéve, hogy ezeket a tevékenységet ugyanazon szereléssel, vagy egy azzal összefüggõ szereléssel kapcsolatban bármely tizenkét hónapos idõszakon belül összesen hat hónapot meghaladó idõszakban vagy idõszakokban folytatják.

4. A vállalkozás úgy tekintendõ, hogy telephellyel bír az egyik Szerzõdõ Államban és üzleti tevékenységet folytat ezen telephely révén, ha ebben az Államban hat hónapnál hosszabb ideig a vállalkozás alapvetõ berendezést használ, vagy alapvetõ berendezést használnak a vállalkozás nevében vagy a vállalkozással kötött szerzõdés alapján természeti kincsek feltárásánál vagy kiaknázásánál, vagy az ilyen feltárással vagy kiaknázással összefüggõ tevékenységgel kapcsolatban.

5. Tekintet nélkül e Cikk elõzõ rendelkezéseire nem tekintendõk "telephelynek":

a) azok a berendezések, amelyeket kizárólag a vállalkozás javainak vagy áruinak raktározására, kiállítására vagy leszállítására használnak;

b) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készletei, amelyeket kizárólag raktározás, kiállítás vagy leszállítás céljából tartanak;

c) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készletei, amelyeket kizárólag abból a célból tartanak, hogy azokat egy másik vállalkozás feldolgozza;

d) az állandó üzleti hely, amelyet kizárólag abból a célból tartanak fenn, hogy a vállalkozás részére javakat vagy árukat vásároljanak, vagy információkat szerezzenek;

e) az állandó üzleti hely, amelyet kizárólag abból a célból tartanak fenn, hogy a vállalkozás részére bármely más, elõkészítõ vagy kisegítõ jellegû tevékenységet folytassanak;

f) az állandó üzleti hely, amelyet kizárólag az a) - e) pontokban említett tevékenységek valamilyen kombinációjára tartanak fenn, feltéve, hogy az üzleti helynek ebbõl a kombinációjából származó teljes tevékenysége elõkészítõ vagy kisegítõ jellegû.

6. Az a személy - kivéve a független képviselõt, akire a 7. bekezdés nyer alkalmazást -, aki az egyik Szerzõdõ Államban a másik Szerzõdõ Állam vállalkozás érdekében tevékenykedik, e vállalkozás telephelyének tekintendõ az elõször említett Államban, ha:

a) az elõször említett Államban általános meghatalmazása van arra, hogy a vállalkozás érdekében vagy nevében szerzõdéseket kössön, kivéve, ha tevékenysége az 5. bekezdés alá esik, vagy

b) megrendeléseket szerez az elõször említett Államban kizárólag vagy csaknem kizárólag a vállalkozás részére, vagy a vállalkozás és más olyan vállalkozások részére, amelyek annak ellenõrzése alatt állnak, vagy amelyeknek ellenõrzési érdekeltségük van a vállalkozásban, vagy

c) ilyen tevékenység folyamán a vállalkozáshoz tatozó javakat vagy árukat készít vagy dolgoz fel ebben az Államban a vállalkozás részére.

7. Az alkusz, bizományos vagy más valóban független képviselõ, aki csupán az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozás és a másik Szerzõdõ Államban levõ lehetséges vevõ közötti közvetítõként tevékenykedik, nem tekintendõ telephelynek ebben a másik Szerzõdõ Államban abban az esetben, ha ez a tevékenység nem terjed ki a fenti 6. b) bekezdésben foglaltak szerinti megrendelés-szerzésre, és ha ezek a személyek rendes üzleti tevékenységük keretében járnak el. Amennyiben azonban az ilyen képviselõ tevékenységét egészben vagy csaknem egészben ennek a vállalkozásnak az érdekében fejti ki, e bekezdés értelmében nem tekintendõ független képviselõnek.

8. Az a tény, hogy az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró társaság egy olyan társaságot ural vagy azt egy olyan társaság uralja, amely a másik Szerzõdõ Államban illetõséggel bír vagy ott (akár telephely útján, akár más módon) fejti ki tevékenységét, önmagában még nem teszi egyik társaságot sem a másik telephelyévé.

6. Cikk

INGATLAN VAGYONBÓL SZÁRMAZÓ JÖVEDELEM

1. Az olyan jövedelem, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személy a másik Szerzõdõ Államban fekvõ ingatlan vagyonból (beleértve a mezõ- vagy erdõgazdasági üzemek jövedelmét) élvez, ebben a másik Államban adóztatható.

2. Az Egyezmény szempontjából az "ingatlan vagyon" kifejezést annak a Szerzõdõ Államnak a jogszabályai szerint kell meghatároznia, amelyben ez a vagyon fekszik. Ez a kifejezés minden esetben magában foglalja az ingatlan vagyon tartozékait, a mezõ- és erdõgazdasági üzemek élõ és holt felszerelését, azokat a jogokat, amelyekre a földtulajdonra vonatkozó magánjogi rendelkezések nyernek alkalmazást, az ingatlan vagyon haszonélvezeti jogát, és az ásványlelõhelyek, források és más természeti kincsek kiaknázásának jogáért járó változó vagy állandó térítésekre vonatkozó jogokat; tengeri hajók, belvizi hajók és légijármûvek nem tekintendõk ingatlan vagyonnak.

3. Az 1. bekezdés rendelkezései alkalmazandók az ingatlan vagyon közvetlen használatából, bérbeadásából vagy használatának minden más formájából származó jövedelemre.

4. Az 1. és 3. bekezdés rendelkezései alkalmazandók a vállalkozás ingatlan vagyonából és a szabad foglalkozás gyakorlására szolgáló ingatlan vagyonból származó jövedelemre is.

7. Cikk

VÁLLALKOZÁSI NYERESÉG

1. Az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozásának nyeresége csak ebben a Államban adóztatható, kivéve, ha a vállalkozás tevékenységét a másik Szerzõdõ Államban egy ott lévõ telephelye révén fejti ki. Amennyiben a vállalkozás ily módon fejti ki tevékenységét, a vállalkozás nyeresége a másik Szerzõdõ Államban adóztatható, azonban csak olyan mértékben, amilyen mértékben az ennek a telephelynek tudható be.

2. A 3. bekezdés rendelkezéseinek fenntartásával, ha az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása tevékenységét a másik Szerzõdõ Államban egy ott lévõ telephely révén fejti ki, ennek a telephelynek mindegyik Szerzõdõ Államban azokat a nyereségeket kell betudni, amelyeket akkor érhetne el, ha azonos vagy hasonló tevékenységet azonos vagy hasonló feltételek mellett, mint önálló vállalkozás fejtene ki, és azzal a vállalkozással lebonyolított forgalmában, amelynek telephelye, teljesen független lenne.

3. A telephely nyereségének megállapításánál levonhatók a telephely miatt felmerült költségek, beleértve az üzletvezetési és általános ügyviteli költségeket, tekintet nélkül arra, hogy abban az Államban merültek-e fel, ahol a telephely fekszik, vagy máshol. Mindazonáltal nincs megengedve az ilyen levonás az olyan összegek tekintetében, ha vannak ilyenek, amelyeket a telephely fizetett (másként, mint a tényleges kiadások megtérítése céljából) a vállalkozás központi irodájának vagy bármely más irodájának jogdíjként, díjként vagy más hasonló fizetésként szabadalmak vagy más jogok használatáért, vagy meghatározott szolgáltatások elvégzéséért vagy üzletvezetésért járó jutalékként, vagy - a bankvállalkozás esetét kivéve - a telephelynek kölcsönzött pénzért járó kamatként. Hasonlóképpen nem veendõk figyelembe a telephely nyereségének megállapításánál a telephely által a vállalkozás központi irodájának vagy bármely más irodájának jogdíjként, díjként vagy más hasonló fizetésként szabadalmak vagy más jogok használatáért, vagy meghatározott szolgáltatások elvégzéséért vagy üzletvezetésért járó jutalékként, vagy - a bankvállalkozás esetét kivéve - a vállalkozás központi irodájának kölcsönzött pénzért járó kamatként (másként, mint a tényleges kiadások megtérítése céljából) felszámított összegek.

4. Amennyiben az egyik Szerzõdõ Államban a telephelynek betudható nyereséget a vállalkozás egész nyereségének a különbözõ részegységek közötti arányos megosztása alapján szokták megállapítani, úgy a 2. bekezdés nem zárja ki, hogy ez a Szerzõdõ Állam a megadóztatandó nyereséget a szokásos arányos megosztás alapján állapítsa meg; az alkalmazott arányos megosztási módszernek azonban olyannak kell lennie, hogy az eredmény összhangban legyen az e Cikkben foglalt elvekkel.

5. Ha az egyik Szerzõdõ Állam illetékes hatósága részére rendelkezésre álló információ nem elégséges a vállalkozás telephelyének betudható nyereség megállapításához, úgy a 2. bekezdésben foglaltak nem érintik e Szerzõdõ Állam törvényének oly módon történõ alkalmazását a telephely adókötelezettségének megállapítására vonatkozólag, hogy a Szerzõdõ Állam illetékes hatósága belátása szerint járjon el vagy felbecsülje a telephely megadóztatandó nyereségét, feltéve, hogy a törvényt, amennyire ezt az illetékes hatóság részére rendelkezésre álló információ lehetõvé teszi, e Cikk elveivel összhangban alkalmazzák.

6. A telephelynek nem tudható be nyereség javaknak vagy áruknak ezen a telephely által a vállalkozás részére történõ puszta vásárlása miatt.

7. Az elõzõ bekezdések céljaira, a telephelynek betudandó nyereséget évrõl évre azonos módon kell megállapítani, hacsak alapos és elégséges ok nincs az ellenkezõjére.

8. Amennyiben a nyereség olyan jövedelemtételeket tartalmaz, amelyekkel az Egyezmény más Cikkei külön foglalkoznak, azon Cikkek rendelkezéseit e Cikk rendelkezései nem érintik.

8. Cikk

NEMZETKÖZI SZÁLLÍTÁS

1. Az a nyereség, amely hajóknak, közúti szállító jármûveknek vagy légijármûveknek a nemzetközi forgalomban való üzemeltetésébõl származik, csak abban a Szerzõdõ Államban adóztatható, ahol a vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye van.

2. Ha egy hajózási vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye egy hajó fedélzetén van, úgy e hely abban a Szerzõdõ Államban levõnek tekintendõ, amelyikben a hajó hazai kikötõje fekszik, vagy - hazai kikötõ hiányában - abban a Szerzõdõ Államban, amelyben a hajó üzembentartója illetõséggel bír.

3. Az 1. bekezdés rendelkezései alkalmazandók azokra a nyereségekre is, amelyek valamely poolban, közös üzemeltetésben vagy nemzetközi üzemeltetésû szervezetben való részvételbõl származnak.

9. Cikk

KAPCSOLT VÁLLALKOZÁSOK

1. Amennyiben

a) az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása közvetlenül vagy közvetve a másik Szerzõdõ Állam vállalkozásának üzletvezetésében, ellenõrzésében vagy tõkéjében részesedik, vagy

b) ugyanazok a személyek közvetlenül vagy közvetve az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozásának és a másik Szerzõdõ Állam vállalkozásának üzlet vezetésében, ellenõrzésében vagy tõkéjében részesednek, és bármelyik esetekben a két vállalkozás egymás között kereskedelmi vagy pénzügyi kapcsolataikra tekintettel olyan feltételekben állapodik meg vagy olyan feltételeket szab, amelyek eltérnek azoktól, amelyekben független vállalkozások egymással megállapodnának, úgy az a nyereség, amelyet a vállalkozások egyike e feltételek nélkül elért volna, e feltételek miatt azonban nem ért el, ennek a vállalkozásnak a nyereségéhez hozzászámítható és megfelelõen megadóztatható.

2. Amennyiben az egyik Szerzõdõ Állam valamely vállalkozásának nyereségéhez hozzászámítja - és megfelelõen megadóztatja - azt a nyereséget, amely után a másik Állam egyik vállalkozását ebben a másik Államban megadóztatták, és az így hozzászámított nyereség olyan nyereség amelyet az elõször említett Állam vállalkozása elért volna, ha a két vállalkozás olyan feltételekben állapodott volna meg egymással, mint amelyekben független vállalkozások egymással megállapodtak volna, úgy ennek a másik Államnak megfelelõen ki kell igazítania az ilyen nyereségre ott kivetett adó összegét. E kiigazítás megállapításánál figyelembe kell venni az Egyezmény egyéb rendelkezéseit, és az Államok illetékes hatóságai, szükség esetén, tanácskozni fognak egymással.

10. Cikk

OSZTALÉK

1. Az osztalék, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró társaság a másik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személynek fizet, csak ebben a másik Államban adóztatható.

2. Az 1. bekezdés nem érinti a társaság adóztatását azon nyereség után, amelybõl az osztalékot fizetik.

3. Az e Cikkben használt "osztalék" kifejezés jelent:

a) részvényekbõl, "élvezeti" részvényekbõl vagy "élvezeti" jogokból, bányarészvényekbõl, alapítói részvényekbõl vagy más, nyereségrészesedést biztosító jogokból - kivéve a követeléseket - származó jövedelmet, és

b) egyéb társasági jogokból származó más olyan jövedelmet, amely annak az Államnak a joga szerint, amelyben a nyereséget felosztó társaság illetõséggel bír, a részvényekbõl származó jövedelemmel azonos adóztatási elbírálás alá esik.

4. Az 1. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha az osztalék egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró haszonhúzója a másik Szerzõdõ Államban, amelyben az osztalékot fizetõ társaság illetõséggel bír, egy ott levõ telephely révén tevékenységet fejt ki, vagy egy ott levõ állandó bázis segítségével szabad foglalkozást ûz, és az érdekeltség, amely után az osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz tartozik. Ebben az esetben a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezései nyernek, az esettõl függõen, alkalmazást.

5. Ha az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró társaság nyereséget vagy jövedelmet élvez a másik Szerzõdõ Államból, úgy ez a másik Állam nem adóztathatja meg a társaság által fizetett osztalékot, kivéve, ha az osztalékot ebben a másik Államban illetõséggel bíró személynek fizetik, vagy ha az érdekeltség, amely után az osztalékot fizetik, ténylegesen ebben a másik Államban levõ telephelyhez vagy állandó bázishoz tartozik, sem pedig a társaság fel nem osztott nyereségét nem vetheti a társaság fel nem osztott nyeresége után kivetett adó alá, még akkor sem, ha a kifizetett osztalék vagy a fel nem osztott nyereség egészben vagy részben ebben a másik Államban elért nyereségbõl vagy jövedelembõl áll.

11. Cikk

KAMAT

1. A kamat, amely az egyik Szerzõdõ Államból származik és amelyet a másik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személynek fizetnek, csak ebben a másik Államban adóztatható.

2. Az e Cikkben használt a "kamat" kifejezés mindenfajta követelésbõl származó jövedelmet jelent, akár biztosítva van jelzáloggal, akár nem és akár ad jogot az adós nyereségeiben való részesedésre, akár nem, különösen pedig állampapírokból és kötvényekbõl vagy adósságlevelekbõl származó jövedelmet jelent, beleértve az ilyen állampapírokhoz, kötvényekhez vagy adósságlevelekhez kapcsolódó prémiumot és jutalmat, valamint pénzkölcsönbõl származó olyan jövedelmet jelent, amely annak az Államnak a jogszabályai szerint, amelyben a kamat keletkezik, a kamattal azonos adóztatási elbírálás alá esik.

3. Az 1. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha a kamat egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró haszonhúzója a másik Szerzõdõ Államban, amelybõl a kamat származik, egy ott levõ telephely révén tevékenységet fejt ki, vagy egy ott levõ állandó bázis segítségével szabad foglalkozást ûz és a követelés, amely után a kamatot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezései nyernek, az esettõl függõen, alkalmazást.

4. A kamat akkor tekintendõ az egyik Szerzõdõ Államból származónak, ha a kamatot fizetõ maga ez az Állam, annak politikai egysége vagy helyi hatósága, vagy egy ebben az Államban illetõséggel bíró személy. Ha azonban a kamatot fizetõ személynek, függetlenül attól, hogy bír-e illetõséggel az egyik Szerzõdõ Államban vagy nem, az egyik Szerzõdõ Államban telephelye vagy állandó bázisa van, amellyel kapcsolatban a tartozás, amely után a kamatot fizetik, felmerült, és ezt a kamatot ez a telephely vagy állandó bázis viseli, úgy az ilyen kamat abból az Államból származónak tekintendõ, amelyben a telephely vagy az állandó bázis van.

5. Ha a kamatot fizetõ személy és a kamat haszonhúzója vagy mindkettõ és egy másik személy között különleges kapcsolatok állnak fenn, és emiatt a kamat összege azon követeléshez mérten, amely után fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a kamatot fizetõ és a kamat haszonhúzója ilyen kapcsolatok nélkül megállapodtak volna, úgy e Cikk rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a többletösszeg mindegyik Szerzõdõ Állam jogszabályai szerint és az Egyezmény más rendelkezéseinek figyelembevételével megadóztatható.

12. Cikk

JOGDÍJ

1. A jogdíj, amely az egyik Szerzõdõ Államból származik és amelyet a másik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személynek fizetnek ebben a másik Államban adóztatható.

2. Mindazonáltal az ilyen jogdíj abban a Szerzõdõ Államban is amelyikben keletkezik, ennek az Államnak a jogszabályai szerint megadóztatható, de ha a kedvezményezett a jogdíj haszonhúzója, az így megállapított adó nem haladhatja meg a jogdíj bruttó összegének 10 százalékát.

3. E Cikkben használt "jogdíj" kifejezés azt a bármilyen jellegû térítést jelenti, amelyet irodalmi, mûvészeti vagy tudományos mûvek, - beleértve a mozgókép filmeket, és rádió- vagy televíziós közvetítésre szolgáló filmeket vagy kép- és hanghordozó szalagokat - szerzõi jogának használatáért vagy használati jogáért, szabadalmak, védjegyek, minták vagy modellek, tervek, titkos formulák vagy eljárások használatáért vagy használati jogáért fizetnek.

4. Az 1. és 2. bekezdések rendelkezései nem alkalmazandók, ha a jogdíj egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró haszonhúzója a másik Szerzõdõ Államban, amelybõl a jogdíj származik, egy ott lévõ telephely útján tevékenységet fejt ki, vagy egy ott levõ állandó bázis segítségével szabad foglalkozást ûz és a jog vagy vagyoni érték, amely után a jogdíjat fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz tartozik. Ebben az esetben a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezései nyernek, az esettõl függõen alkalmazást.

5. A jogdíj akkor tekintendõ az egyik Szerzõdõ Államból származónak, ha a jogdíjat fizetõ maga ez az Állam, annak politikai egysége vagy helyi hatósága, vagy egy ebben az Államban illetõséggel bíró személy. Ha azonban a jogdíjat fizetõ személynek függetlenül attól, hogy bír-e illetõséggel az egyik Szerzõdõ Államban vagy nem, az egyik Szerzõdõ Államban telephelye vagy állandó bázisa van, amellyel kapcsolatban a jogdíj fizetésére vonatkozó kötelezettség felmerült, és ezt a jogdíjat ez a telephely vagy állandó bázis viseli, úgy az ilyen jogdíj abból a Szerzõdõ Államból származónak tekintendõ, amelyben a telephely vagy állandó bázis van.

6. Ha a jogdíjat fizetõ személy és a jogdíj haszonhúzója vagy mindkettõ és egy másik személy között különleges kapcsolatok állnak fenn, és emiatt a jogdíj összege azon használathoz, joghoz vagy információhoz mérten, amely után fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a jogdíjat fizetõ és a jogdíj haszonúzója ilyen kapcsolatok nélkül megállapodtak volna, úgy e Cikk rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a többletösszeg mindegyik Szerzõdõ Állam jogszabályai szerint és az Egyezmény más rendelkezéseinek figyelembevételével megadóztatható.

13. Cikk

ELIDEGENÍTÉSBÕL SZÁRMAZÓ NYERESÉG

1. Az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személynek a 6. Cikkben meghatározott és a másik Szerzõdõ Államban fekvõ ingatlan vagyon elidegenítésébõl származó nyeresége ebben a másik Államban adóztatható.

2. Az olyan ingó vagyon elidegenítésébõl származó nyereség, amely az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása másik Szerzõdõ Államban levõ telephelyének üzleti vagyona, vagy amely egy olyan állandó bázishoz tartozik, amellyel az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személy szabad foglalkozás gyakorlása céljából a másik Szerzõdõ Államban rendelkezik, beleértve az olyan nyereséget, amelyet egy ilyen telephelynek (egyedül vagy az egész vállalkozással együtt történõ) elidegenítésébõl, vagy egy ilyen állandó bázisnak az elidegenítésébõl elérnek, ebben a másik Államban adóztatható.

3. A nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajók, légi jármûvek vagy közúti szállító jármûvek, vagy az ilyen hajók, légi jármûvek vagy közúti szállító jármûvek üzemeltetését szolgáló ingó vagyon elidegenítésébõl származó nyereség csak abban a Szerzõdõ Államban adóztatható, ahol a vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye van.

4. Az 1., 2. és 3. bekezdésekben nem említett vagyon elidegenítésébõl származó nyereség csak abban a Szerzõdõ Államban adóztatható, amelyben az elidegenítõ illetõséggel bír.

14. Cikk

SZABAD FOGLALKOZÁS

1. Az olyan jövedelem, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személy szabad foglalkozásból vagy más önálló jellegû tevékenységbõl élvez, csak ebben a Szerzõdõ Államban adóztatható, kivéve az alábbi körülmények valamelyikének esetén, amikor az ilyen jövedelem a másik Szerzõdõ Államban is adóztatható:

a) ha a személy tevékenységének kifejtéséhez a másik Szerzõdõ Államban rendszeresen állandó bázissal rendelkezik, ebben az esetben a jövedelem csak annyiban adóztatható ebben a másik Szerzõdõ Államban, amennyiben az ennek az állandó bázisnak tudható be;

b) ha a személy a másik Szerzõdõ Államban a vonatkozó naptári évben összesen 183 napot meghaladó idõszakban vagy idõszakokban tartózkodik; ebben az esetben a jövedelem csak annyiban adóztatható ebben a másik Szerzõdõ Államban, amennyiben az az ebben a másik Szerzõdõ Államban kifejtett tevékenységbõl származik.

2. A "szabad foglalkozás" kifejezés magában foglalja különösen az önállóan kifejtett tudományos, irodalmi, mûvészeti, nevelési vagy oktatási tevékenységet, valamint az orvosok, ügyvédek, mérnökök, építészek, fogorvosok és könyvszakértõk önálló tevékenységét.

15. Cikk

NEM ÖNÁLLÓ MUNKA

1. A 17., 18., 19., és 20. Cikkek rendelkezéseinek fenntartásával a fizetés, bér és más hasonló térítés, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személy nem önálló munkáért kap, csak ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha a munkát a másik Szerzõdõ Államban végzik. Amennyiben a munkát ott végzik, úgy az ezért kapott térítés ebben a másik Államban adóztatható.

2. Tekintet nélkül az 1. bekezdés rendelkezéseire, az a térítés, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személy a másik Szerzõdõ Államban végzett nem önálló munkáért kap, csak az elõször említett Államban adóztatható, ha:

a) a kedvezményezett a másik Államban a vonatkozó pénzügyi évben nem tartózkodik összesen 183 napot meghaladó idõszakban vagy idõszakokban, és

b) a térítést olyan munkaadó fizeti, vagy azt olyan munkaadó nevében fizetik, aki nem bír illetõséggel a másik Államban, és

c) a térítést nem a munkaadónak a másik Államban levõ telephelye vagy állandó bázisa viseli.

3. Tekintet nélkül e Cikk elõzõ rendelkezéseire, a nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajó, légi jármû vagy közúti szállító jármû fedélzetén végzett nem önálló munkáért járó térítés csak abban a Szerzõdõ Államban adóztatandó, amelyben a vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye van.

16. Cikk

MÛVÉSZEK ÉS SPORTOLÓK

1. Tekintet nélkül a 14. és 15. Cikkek rendelkezéseire, az olyan jövedelem, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró elõadómûvész, mint színpadi, film-, rádió vagy televíziós mûvész, vagy zenemûvész, vagy sportoló élvez ilyen minõségben a másik Szerzõdõ Államban kifejtett személyes tevékenységébõl, ebben a másik Szerzõdõ Államban adóztatható.

2. Amennyiben egy elõadómûvész vagy egy sportoló által ilyen minõségben, személyesen kifejtett tevékenységbõl származó jövedelmet nem az elõadómûvésznek vagy a sportolónak magának, hanem más személynek kell betudni, úgy ez a jövedelem, tekintet nélkül a 7., 14. és 15. Cikkek rendelkezéseire, abban a Szerzõdõ Államban adóztatható, ahol az elõadómûvész vagy sportoló tevékenységét kifejtette, ha ezen személy fölött az elõadómûvész vagy sportoló közvetlenül vagy közvetve ellenõrzést gyakorol.

3. Tekintet nélkül az 1. és 2. bekezdések rendelkezéseire, az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró elõadómûvésznek vagy sportolónak a másik Szerzõdõ Államban a két Szerzõdõ Állam Kormányai közötti kulturális csereterv keretében kifejtett tevékenységbõl származó jövedelme mentes az adó alól ebben a másik Szerzõdõ Államban.

17. Cikk

NYUGDÍJAK ÉS ÉVJÁRADÉKOK

1. A 18. Cikk 2. bekezdésében foglalt rendelkezések fenntartásával a nyugdíj más hasonló térítés, és az évjáradék, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személynek korábbi, nem önálló munkára tekintettel fizetnek, csak ebben a Szerzõdõ Államban adóztatható.

2. Az e Cikkben használt:

a) "nyugdíj és más hasonló térítés" kifejezés olyan rendszeres fizetéseket jelent, amelyeket nyugalomba vonulás után teljesítenek korábbi, nem önálló munkára tekintettel vagy kártalanításként nyújtanak korábbi, nem önálló munkával kapcsolatban elszenvedett károsodásért;

b) az "évjáradék" kifejezés olyan meghatározott összeget jelent, amelyet rendszeresen, meghatározott idõközönként, egy életen keresztül, vagy megállapított, illetõleg megállapítható idõszakon keresztül fizetnek olyan kötelezettség alapján, amely pénz vagy pénzzel bíró érték megfelelõ és teljes ellenszolgáltatásaként jár.

18. Cikk

KÖZSZOLGÁLAT

1. a) A nem nyugdíj jellegû térítés, amelyet az egyik Szerzõdõ Állam, vagy annak politikai egysége vagy helyi hatósága fizet egy természetes személynek az ezen Államnak vagy politikai egységnek vagy helyi hatóságnak teljesített szolgálatért, csak ebben az Államban adóztatható.

b) Mindazonáltal ez a térítés csak a másik Szerzõdõ Államban adóztatható, ha a szolgálatot ebben a másik Szerzõdõ Államban teljesítették, és a természetes személy ebben a másik Szerzõdõ Államban illetõséggel bír, aki

2. a) A nyugdíj, amelyet az egyik Szerzõdõ Állam, vagy annak politikai egysége vagy helyi hatósága fizet közvetlenül vagy általa létesített alapból egy természetes személynek az ezen Szerzõdõ Államnak vagy politikai egységnek vagy helyi hatóságának teljesített szolgálatért, csak ebben az Államban adóztatható.

b) Mindazonáltal ez a nyugdíj csak a másik Szerzõdõ Államban adóztatható, ha a természetes személy abban a másik Szerzõdõ Államban illetõséggel bír és annak az állampolgára.

3. A 15., és 17. Cikkek rendelkezései alkalmazandók az egyik Szerzõdõ Állam, annak politikai egysége vagy helyi hatósága által végzett üzleti tevékenységgel kapcsolatos szolgálatért fizetett térítésre és nyugdíjra.

19. Cikk

TANÁROK ÉS KUTATÓK

Az a természetes személy, aki közvetlenül az egyik Szerzõdõ Államban tett látogatása elõtt a másik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személy volt vagy jelenleg is az, és aki az elõször említett Szerzõdõ Államban elsõsorban azért tartózkodik, hogy valamely egyetemen, fõiskolán, iskolában, vagy oktatási intézményben, vagy tudományos kutató intézetben tanítson, elõadásokat tartson vagy kutatást folytasson, mentes az adó alól az elõször említett Szerzõdõ Államban az ilyen tanításért, elõadásokért vagy kutatásért járó térítés tekintetében.

20. Cikk

TANULÓK ÉS IPARI, KERESKEDELMI TANULÓK

Az a tanuló, kereskedelmi gyakornok vagy ipari, kereskedelmi tanuló, aki közvetlenül az egyik Szerzõdõ Államban tett látogatása elõtt a másik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személy volt vagy jelenleg is az, és aki az elõször említett Államban kizárólag tanulmányi, szakmai képzés céljából tartózkodik, mentes az adó alól az elõször említett Államban az ellátására, nevelésére, tanulmányaira, kutatására vagy szakmai képzésére kapott következõ összegek vagy jövedelmek után:

a) az ezen Szerzõdõ Állam területén kívüli forrásokból származó összegek;

b) a Kormány vagy valamely tudományos, oktatási, kulturális vagy más adómentes szervezet által nyújtott adományok, ösztöndíjak vagy jutalmak; és

c) az ebben a Szerzõdõ Államban teljesített személyes szolgáltatásokból származó jövedelem.

21.Cikk

EGYÉB JÖVEDELEM

1. Az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személynek az Egyezmény elõzõ Cikkeiben nem tárgyalt jövedelme, bárhol keletkezzen is, csak ebben az Államban adóztatható.

22. Cikk

VAGYON

1. A 6. Cikkben említett olyan ingatlan vagyon, amely az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személy tulajdonát képezi és a másik Szerzõdõ Államban van, ebben a másik Államban adóztatható.

2. Az ingó vagyon, amely egy olyan telephely üzleti vagyonának részét képezi, amellyel az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása a másik Szerzõdõ Államban rendelkezik, vagy az olyan ingó vagyon, amely az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személynek a másik Szerzõdõ Államban levõ, szabad foglalkozás gyakorlására szolgáló állandó bázishoz tartozik, ebben a másik Államban adóztatható.

3. A nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajókból, légijármûvekbõl vagy közúti szállító jármûvekbõl álló vagyon, és az ilyen hajók, légi jármûvek vagy közúti szállító jármûvek üzemeltetésére szolgáló ingó vagyon csak abban a Szerzõdõ Államban adóztatható, amelyben a vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye van.

4. Az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személy minden más vagyonrésze csak ebben az államban adóztatható.

23. Cikk

A KETTÕS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSE

1. A Szerzõdõ Államok mindegyikében érvényben levõ jogszabályok továbbra is szabályozzák az adóztatást az illetõ Szerzõdõ Államban, kivéve ha az Egyezmény ezzel ellenkezõ rendelkezéseket tartalmaz.

2. Megegyezés jött létre, arra nézve, hogy a kettõs adóztatást az e Cikk következõ bekezdéseivel összhangban kell elkerülni.

3. A Magyar Köztársaság esetében a kettõs adóztatást a következõképpen kell elkerülni:

4. Kuwait esetében a kettõs adóztatást a következõképpen kell elkerülni:

(i) ha a Kuwaitban illetõséggel bíró személynek olyan jövedelem- és vagyonrésze van, amely Magyarországon adóztatható, Kuwait ezt a jövedelem- és vagyonrészt megadóztathatja és beszámítást enged meg a Magyarországon fizetett adóra;

(ii) ebben az esetben Kuwait levonja az így kiszámított adóból a Magyarországon fizetett adót, de csak olyan összeg erejéig, amely nem haladja meg az elõbb említett kuwaiti adónak azt az arányát, amelyet az ilyen jövedelem- vagy vagyonrészek képviselnek az egész jövedelemhez vagy vagyonhoz viszonyítva.

24. Cikk

EGYENLÕ ELBÁNÁS

1. Az egyik Szerzõdõ Állam állampolgárai a másik Szerzõdõ Államban nem vethetõk sem olyan adóztatás, sem pedig azzal összefüggõ olyan kötelezettség alá, amely más vagy terhesebb, mint az az adóztatás és azzal összefüggõ kötelezettség, amelynek e másik Állam állampolgárai azonos körülmények között alá vannak vagy alá lehetnek vetve.

2. Az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozásának a másik Szerzõdõ Államban levõ telephelyét ebben a másik Államban nem lehet kedvezõtlenebbül adóztatni, mint harmadik Államoknak azonos körülmények között vagy azonos feltételek mellett azonos tevékenységet folytató vállalkozásait. E Cikk rendelkezései nem értelmezendõk oly módon, mintha az egyik Szerzõdõ Államot meggátolnák abban, hogy egy olyan telephely nyereségét, amellyel a másik Szerzõdõ Állam vállalkozása rendelkezik az elõször említett Államban, magasabb adókulccsal terhelje, mint amit az elõször említett Szerzõdõ Állam hasonló vállalkozásának nyereségére alkalmaznak.

3. Az e Cikkben foglaltak nem értelmezendõk oly módon, mintha az egyik Szerzõdõ Államot arra köteleznék, hogy az ebben az Államban illetõséggel nem bíró személyeknek adózással kapcsolatban olyan egyéni levonásokat, kedvezményeket, mentesítéseket, mérsékléseket vagy levonásokat nyújtson, amelyeket a törvénynél fogva csak olyan személyek kaphatnak, akik ennek az Államnak az állampolgárai vagy ott illetõséggel bírnak.

4. Az e Cikkben foglaltak nem értelmezendõk oly módon, mintha az egyik Szerzõdõ Államot arra köteleznék, hogy a másik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személyeknek olyan kedvezményes adóztatási elbírálást, elõnyt vagy kiváltságot adjon, amelyek külön megállapodások alapján harmadik Államokban illetõséggel bíró személyeknek nyújthatók.

5. E Cikkben az "adóztatás" kifejezés olyan adókat jelent, amelyek az Egyezmény tárgyát képezik.

25. Cikk

EGYEZTETÕ ELJÁRÁS

1. Ha egy személy véleménye szerint az egyik Szerzõdõ Állam vagy mindkét Szerzõdõ Állam intézkedései rá nézve olyan adóztatáshoz vezetnek vagy fognak vezetni, amely nem felel meg az Egyezmény rendelkezéseinek, úgy -ezeknek az Államoknak a belsõ jogszabályai szerinti jogorvoslattól függetlenül, ügyét - elõterjesztheti annak a Szerzõdõ Államnak az illetékes hatóságához, amelyben illetõséggel bír, vagy, ha ügye a 24. Cikk 1. bekezdése alá tartozik, annak a Szerzõdõ Államnak az illetékes hatóságához, amelynek állampolgára. Az ügyet arra az intézkedésre vonatkozó elsõ értesítést követõ három éven belül kell elõterjeszteni, amely az Egyezmény rendelkezéseinek meg nem felelõ adózáshoz vezetett.

2. Ha az illetékes hatóság a kifogást jogosnak találja, és maga nincs abban a helyzetben, hogy kielégítõ megoldást találjon, úgy törekedni fog az ügyet a másik Szerzõdõ Állam illetékes hatóságával egyetértésben úgy rendezni, hogy az Egyezménynek meg nem felelõ adóztatás elkerülendõ legyen. Az így létrejött megállapodást alkalmazni kell, bármilyen határidõket írnak is elõ a Szerzõdõ Államok belsõ jogszabályai.

3. A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai törekedni fognak arra, hogy a nehézségeket vagy kétségeket, amelyek az Egyezmény értelmezésénél vagy alkalmazásánál felmerülnek, egymással egyetértésben eloszlassák. Tanácskozhatnak arról is, hogy miként lehet a kettõs adóztatást elkerülni olyan esetekben, amelyeket az Egyezmény nem tartalmaz.

4. A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai az elõzõ bekezdések értelmében létrehozandó egyetértés elérése céljából egymással közvetlenül érintkezhetnek.

26. Cikk

TÁJÉKOZTATÁSCSERE

1. A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai ki fogják cserélni az Egyezmény rendelkezéseinek végrehajtásához szükséges tájékoztatásokat. A Szerzõdõ Államnak a kapott tájékoztatást titokban kell tartania, ugyanúgy, mint az ennek az Államnak a belsõ jogszabályai alapján kapott tájékoztatásokat, és csak olyan személyeknek vagy hatóságoknak (beleértve a bíróságokat és az államigazgatási szerveket) lehet hozzáférhetõvé tenni, amelyek az Egyezmény alá esõ adók kivetésével vagy beszedésével, ezen adók érvényesítésével és az azokra vonatkozó perléssel vagy az ezekkel az adókkal kapcsolatos jogorvoslatra vonatkozó határozatokkal foglalkoznak. Ezek a személyek vagy hatóságok csak ilyen célokra használhatják fel a tájékoztatásokat. Nyilvános bírósági tárgyalásokon vagy bírósági határozatokban a tájékoztatást hozzáférhetõvé tehetik. A kapott tájékoztatást a tájékoztatást adó Szerzõdõ Állam kérésére titokban kell tartani.

2. Az 1. bekezdés rendelkezései semmi esetre sem értelmezhetõk oly módon, mintha azok az egyik Szerzõdõ Államot köteleznék:

a) olyan államigazgatási intézkedések hozatalára, amelyek ennek vagy a másik Szerzõdõ Államnak a jogszabályaitól és államigazgatási gyakorlatától eltérnek;

b) olyan tájékoztatás nyújtására, amely az egyik vagy a másik Szerzõdõ Államnak a jogszabályai szerint vagy rendes államigazgatás gyakorlatában nem szerezhetõk be;

c) olyan tájékoztatás nyújtására, amely szakmai, üzleti, ipari kereskedelmi vagy foglalkozási titkot vagy üzleti eljárást tárna fel, vagy amelynek a közlése ellent mondana a közrendnek (ordre public).

27. Cikk

DIPLOMÁCIAI ÉS KONZULI KIVÁLTSÁGOK

Az Egyezmény nem érinti a diplomáciai képviselet, a konzuli hivatal vagy valamely nemzetközi szervezet tagjainak kiváltságait, amelyek a nemzetközi jog általános szabályai szerint vagy külön megállapodások rendelkezései alapján õket megilletik.

28. Cikk

VEGYES RENDELKEZÉSEK

1. Az Egyezmény nem érinti az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró személynek azt a jogát, hogy hasznot húzzon a másik Szerzõdõ Állam által, annak belsõ jogszabályaival, rendelkezéseivel és államigazgatási gyakorlatával összhangban elõirányzott adó- és beruházási ösztönzésekbõl, mentességekbõl és levonásokból.

2. A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai elõírásokat adhatnak ki az Egyezmény rendelkezéseinek végrehajtására.

29. Cikk

HATÁLYBALÉPÉS

1. A Szerzõdõ Államok értesítik egymást arról, hogy az Egyezmény hatályba lépéséhez szükséges alkotmányos követelményeknek eleget tettek.

2. A jelen Egyezmény az 1. bekezdésben meghatározottak szerinti utolsó értesítés napján lép hatályba és rendelkezései alkalmazandók:

a) a forrásnál levont adók tekintetében az Egyezmény hatálybalépésének évét követõ naptári év január 1. napján vagy az után keletkezett jövedelmekre; és

b) az egyéb jövedelemadók és a vagyonadók tekintetében az olyan adókra, amelyek az Egyezmény hatálybalépésének évét követõ naptári év január 1. napján vagy az után kezdõdõ bármely adózási idõszakra vethetõk ki.

30. Cikk

IDÕBELI HATÁLY ÉS FELMONDÁS

Az Egyezmény 5 éves idõszakra marad hatályban és továbbra is hatályban marad hasonló idõszakra vagy idõszakokra, kivéve ha az elsõ vagy bármelyik következõ idõszak lejárata elõtt hat hónappal valamelyik Szerzõdõ Állam írásban értesíti a másikat arról a szándékáról, hogy az Egyezményt fel kívánja mondani. Ebben az esetben az Egyezmény hatályát veszti mindkét Szerzõdõ Államban:

a) a forrásnál levont adók tekintetében a jegyzék átadásának évét követõ naptári év január elsõ napján vagy azután keletkezett jövedelemre;

b) az egyéb jövedelemadók és a vagyonadók tekintetében az olyan adókra, amelyek a jegyzék átadásának évét követõ naptári év január elsõ napján vagy azután kezdõdõ bármely adózási idõszakra vethetõ ki.

ENNEK HITELÉÜL a kellõ felhatalmazással rendelkezõ alulírottak az Egyezményt aláírták.

Készült, Kuwaitban, két eredeti példányban, 1414 H Shaban 5. napján, amely megfelel 1994. január 17. napjának, magyar, arab és angol nyelven, valamennyi szöveg egyaránt hiteles.

Eltérés esetén az angol nyelvû szöveg irányadó.

JEGYZÕKÖNYV

A Magyar Köztársaság és Kuwait Állam a kettõs adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén, és gazdasági kapcsolataik elõmozdítására 1414 SHABAN 5. napján, azaz 1994. január 17. napján megkötött Egyezmény aláírásával egyidejûleg megállapodtak a következõ rendelkezésekben, amelyek az említett Egyezmény szerves részét képezik.

1. Az 5. Cikkre vonatkozólag:

megállapítást nyert, hogy az "üzleti hely" kifejezés magában foglalja a termelési helyet.

2. A 7. Cikkre vonatkozólag:

a.) az e Cikk 1. bekezdését illetõen az a bármilyen jellegû térítés, amelyet ipari, kereskedelmi vagy tudományos berendezések használatáért vagy használati jogáért, vagy ipari, kereskedelmi vagy tudományos tapasztalatok közléséért, beleértve a tanácsadást és a mûszaki segítségre vonatkozó tapasztalatokat, fizetnek, olyan nyereségnek tekinthetõ, amelyre a 7. Cikk rendelkezései alkalmazandók;

b.) a telephelynek nem tudható be a nyereség, ha a javak, áruk, gépek vagy berendezések szállítását a telephely részére egy harmadik személy végezte.

3. A 8. Cikkre vonatkozólag:

a hajóknak, légijármûveknek vagy közúti szállító jármûveknek a nemzetközi forgalomban való üzemeltetése magában foglalja a nemzetközi szállítási vállalkozások ügynökségeinek tevékenységét és e vállalkozások más kiegészítõ tevékenységét, nevezetesen a város és a repülõtér közötti autóbusz szállítást, amennyiben a fent említett tevékenységek szorosan kapcsolódnak a nemzetközi szállításhoz.

4. A 18. Cikkre vonatkozólag:

a.) tekintet nélkül e Cikk rendelkezéseire, az országos légi, hajózási és más szállító társaságoknak a nemzetközi forgalomban alkalmazott olyan állandó személyzete, amelynek tagjai az egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bírnak és tevékenységüket a másik Szerzõdõ Államban fejtik ki, mentes az adó alól térítései után a másik Szerzõdõ Államban, amennyiben a másik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró hasonló személyek mentesek az adó alól térítései után az elõször említett Szerzõdõ Államban;

b.) megállapítást nyert, hogy az egyik Szerzõdõ Állam kormányképviselete által végzett beruházásirányítás nem tekintendõ üzleti tevékenységnek az e Cikk 3. bekezdésének értelmezése szerint.

ENNEK HITELÉÜL a kellõ felhatalmazással rendelkezõ alulírottak az Egyezményt aláírták.

Készült, Kuwaitban, két eredeti példányban, 1414 H Shaban 5. napján, amely megfelel 1994. január 17. napjának, magyar, arab és angol nyelven, valamennyi szöveg egyaránt hiteles.

Eltérés esetén az angol nyelvû szöveg irányadó.

Ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban az Egyezmény 29. Cikk 2) bekezdés a) pontja alá esõ adók tekintetében 1995. január 1-jén, vagy azt követõen szerzett jövedelmekre, a 29. Cikk 2) bekezdés b) pontja alá esõ adók tekintetében 1995. január 1-jén, vagy azután kezdõdõ bármely adóévre kivethetõ adókra kell alkalmazni.