MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
KORMÁNYA

a Magyar Köztársaság és az Orosz Föderáció között
a kettõs adóztatás elkerülésérõl a jövedelem- és
a vagyonadók területén Budapesten,
1994. április 1-én aláírt Egyezmény kihirdetésérõl

Budapest, 1999. február

Az Országgyûlés a Magyar Köztársaság és az Orosz Föderáció között a kettõs adóztatás elkerülésérõl a jövedelem- és a vagyonadók területén Budapesten, 1994. április 1-én aláírt Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. (Az Egyezmény megerõsítésérõl szóló Ratifikációs Okiratot Moszkvában, 1997. november 3-án kicserélték ennek megfelelõen az Egyezmény 1997. november 3-án hatályba lépett.)

2. 

Az Egyezmény hivatalos magyar nyelvû szövege a következõ:

Az Egyezmény törvényhozási tárgyat érint, ezért a nemzetközi szerzõdések megkötésének alkotmányos szabályai és a jogalkotás rendjének törvényi elõírásai szerint a kihirdetésre törvényben van mód.

Az Egyezmény megfelelõen szolgálja a Magyar Köztársaság mindenoldalú nemzetközi kapcsolatainak ápolásához és elmélyítéséhez fûzõdõ érdekeket.

Az Egyezményt az Országgyûlés 101/1996. (XI.26.) számú határozatával megerõsítette.

"E G Y E Z M É N Y
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ÉS
AZ OROSZ FÖDERÁCIÓ KÖZÖTT

A Magyar Köztársaság és az Orosz Föderáció,

attól az óhajtól vezetve, hogy Egyezményt kössenek a kettõs adóztatás elkerülésérõl a jövedelem- és a vagyonadók területén,

megállapodtak a következõkben:

Az Egyezmény azokra a személyekre terjed ki, akik az egyik vagy mindkét Szerzõdõ Államban belföldi illetõségûek.

1. Az Egyezmény azokra a jövedelem- és vagyonadókra terjed ki, amelyeket az egyik Szerzõdõ Államban annak jogszabályaival összhangban állapítanak meg, a kivetés módjára való tekintet nélkül.

2. Jövedelemadónak vagy vagyonadónak tekintendõk mindazok az adók, amelyekkel a teljes jövedelmet vagy a teljes vagyont, illetve a jövedelem vagy vagyon egyes elemeit terhelik meg, beleértve az ingó vagy az ingatlan vagyon elidegenítésébõl, valamint a tõke értéknövekedésébõl származó nyereség utáni adókat.

3. Az Egyezmény különösen a jelenleg érvényben lévõ következõ adókra terjed ki:

a) a Magyar Köztársaságban:

(i) a magánszemélyek jövedelemadójára;

(ii) a társasági adóra;

(iii) a földadóra;

(iv) az építményadóra;

(a továbbiakban "magyar adó");

b) az Orosz Föderációban: az Orosz Föderáció alábbi törvényeivel összhangban megállapított adókra:

(i) A vállalatok és szervezetek nyereségadójáról szóló törvény;

(ii) A bankok jövedelmének adóztatásáról szóló törvény;

(iii) A biztosítási tevékenységbõl származó jövedelem adóztatásáról szóló törvény;

(iv) A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény;

(v) A vállalatok vagyonadójáról szóló törvény;

(vi) A magánszemélyek vagyonadójáról szóló törvény

(a továbbiakban "orosz adó").

4. Az Egyezmény kiterjed minden olyan azonos vagy lényegét tekintve hasonló adóra is, amelyet az Egyezmény aláírása után a hatályban lévõ adók mellett vagy azok helyett vezetnek be. A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai értesítik egymást adójogszabályaik minden lényeges megváltoztatásáról.

1. Az Egyezmény alkalmazásában, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván:

a) a "Magyarország" kifejezés földrajzi értelemben a Magyar Köztársaság területét jelenti;

b) az "Orosz Föderáció" földrajzi értelemben az Orosz Föderáció területét jelenti, beleértve területi vizeit és gazdasági zónáit, valamint a kontinentális talapzatot, amelyek felett az Orosz Föderáció (Oroszország) felségjogokat vagy a nemzetközi joggal összhangban álló jogokat és joghatóságot gyakorolhat, és amelyeken adójogszabályai hatályban vannak;

c) "az egyik Szerzõdõ Állam" és "a másik Szerzõdõ Állam" kifejezés Magyarországot vagy az Orosz Föderációt jelenti a szövegösszefüggésnek megfelelõen;

d) a "személy" kifejezés magában foglalja a magánszemélyt, a társaságot és minden más személyi egyesülést;

e) a "társaság" kifejezés a jogi személyeket vagy egyéb olyan jogalanyokat jelenti, amelyek az adóztatás szempontjából jogi személyeknek tekintendõk;

f) az "egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása" és a "másik Szerzõdõ Állam vállalkozása" kifejezések az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy üzleti tevékenységét, illetve a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy üzleti tevékenységét jelenti;

g) a "nemzetközi szállítás" kifejezés az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy által üzemeltetett tengeri és belvízi hajó, légi jármû vagy közúti szállító jármû igénybevételével végzett bármilyen szállítást jelent, kivéve ha a hajó, a légi jármû vagy a közúti szállító jármû kizárólag a másik Szerzõdõ Államban lévõ helyek között közlekedik;

h) az "illetékes hatóság" kifejezés a következõket jelenti:

2. Az Egyezménynek az egyik Szerzõdõ Állam által történõ alkalmazásánál, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván, bármely, másként meg nem határozott kifejezésnek olyan értelme van, mint amilyent arra nézve ennek az Államnak azokra az adókra vonatkozó jogszabályai megállapítanak, amelyekre az Egyezmény alkalmazást nyer.

1. Az Egyezmény alkalmazásában az "egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy" kifejezés olyan személyt jelent, aki ennek a Szerzõdõ Államnak a jogszabályai szerint lakóhelye, állandó tartózkodási helye, a bejegyzés helye, az üzletvezetés helye vagy bármilyen más hasonló ismérv alapján ebben az Államban adóköteles. Ez a kifejezés azonban nem foglalja magában azokat a személyeket, akik ebben az Államban kizárólag az ebben az Államban lévõ jövedelemforrásuk vagy vagyonuk alapján adókötelesek.

2. Amennyiben egy magánszemély az 1. bekezdés rendelkezései szerint mindkét Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû, jogállását az alábbiak szerint kell meghatározni:

a) abban az Államban tekintendõ belföldi illetõségûnek, amelyikben állandó lakóhellyel rendelkezik; amennyiben mindkét Államban rendelkezik állandó lakóhellyel, abban az Államban tekintendõ belföldi illetõségûnek, amellyel személyi és gazdasági kapcsolatai szorosabbak (létérdekek központja);

b) amennyiben nem határozható meg, hogy melyik Államban van létérdekeinek központja, vagy ha egyik Államban sem rendelkezik állandó lakóhellyel, abban az Államban tekintendõ belföldi illetõségûnek, amelyben szokásos tartózkodási helye van;

c) amennyiben mindkét Szerzõdõ Államban van szokásos tartózkodási helye, vagy egyikben sincs, abban a Szerzõdõ Államban tekintendõ belföldi illetõségûnek, amelyiknek állampolgára;

d) amennyiben mindkét Szerzõdõ Állam állampolgárának tekinti, vagy egyiknek sem állampolgára, a Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai egyeztetõ eljárás keretében rendezik a kérdést.

3. Amennyiben az 1. bekezdés rendelkezései értelmében egy nem természetes személy mindkét Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû, abban a Szerzõdõ Államban tekintendõ belföldi illetõségûnek, amelyben tényleges üzletvezetésének helye van.

1. Az Egyezmény alkalmazásában a "telephely" kifejezés olyan állandó üzleti helyet jelent, amellyel a vállalkozás üzleti tevékenységét részben vagy egészben kifejti.

2. A "telephely" kifejezés magában foglalja különösen:

a) az üzletvezetés helyét;

b) a fiókot;

c) az irodát;

d) a gyárat;

e) a mûhelyt;

f) a bányát, az olaj- és a földgázkutat, a kõfejtõt és a természeti kincsek kitermelésére szolgáló egyéb telepeket.

3. Az építési terület, az építkezési, szerelési és berendezési munkálatok és az ezekkel kapcsolatos felügyeleti tevékenység csak akkor képez telephelyet, ha a munka 12 hónapnál tovább tart.

4. E Cikk elõzõ rendelkezéseire való tekintet nélkül a "telephely" kifejezést úgy kell értelmezni, hogy az nem foglalja magában a következõket:

a) az olyan létesítményeket, amelyeket kizárólag a vállalkozás javainak vagy áruinak raktározására, kiállítására, vagy kiszállítására használnak;

b) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készleteit, amelyeket kizárólag raktározás, kiállítás vagy kiszállítás céljából tartanak;

c) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készleteit, amelyeket kizárólag abból a célból tartanak, hogy egy másik vállalkozás feldolgozza;

d) az olyan állandó üzleti helyet, amelyet kizárólag abból a célból tartanak fenn, hogy a vállalkozás részére különbözõ javakat és árukat vásároljanak, vagy információt szerezzenek;

e) az olyan állandó üzleti helyet, amelyet kizárólag abból a célból tartanak fenn, hogy a vállalkozás részére bármilyen más elõkészítõ vagy kisegítõ jellegû tevékenységet folytassanak;

f) az olyan állandó üzletviteli helyet, amelyet kizárólag az a)-e) pontokban említett tevékenységek valamely kombinációjára tartanak fenn, feltéve, hogy az állandó üzleti helynek az ilyen tevékenységek kombinációjából adódó teljes tevékenysége elõkészítõ vagy kisegítõ jellegû.

5. Tekintet nélkül az 1. és 2. bekezdések rendelkezéseire, ha egy személy - kivéve a független képviselõt, akire a 6. bekezdés nyer alkalmazást - egy vállalkozás érdekében tevékenykedik, és az egyik Szerzõdõ Államban meghatalmazása van, amellyel rendszeresen él, arra, hogy a vállalkozás nevében szerzõdéseket kössön, úgy ez a vállalkozás telephellyel bírónak tekintendõ ebben az Államban minden olyan tevékenység tekintetében, amelyet ez a személy a vállalkozás részére kifejt, kivéve, ha az ilyen személy tevékenysége a 4. bekezdésben említett tevékenységekre korlátozódik, amelyek, ha azokat egy állandó üzleti helyen keresztül fejtenék ki, az említett bekezdés rendelkezései értelmében nem tennék ezt az állandó üzleti helyet telephellyé.

6. A vállalkozást nem lehet úgy tekinteni, mintha annak telephelye lenne a másik Szerzõdõ Államban csupán azért, mert tevékenységét ebben a másik Államban alkusz, bizományos vagy más független képviselõ útján fejti ki, ha ezek a személyek rendes üzleti tevékenységük keretében járnak el.

7. Az a tény, hogy az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû társaság olyan társaságot ellenõriz, vagy olyan társaság ellenõrzése alatt áll, amely a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû, illetve üzleti tevékenységet fejt ki ebben a másik Államban (akár telephely révén, akár más módon), önmagában még nem teszi egyik társaságot sem a másik telephelyévé.

1. Az a jövedelem, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy a másik Szerzõdõ Államban lévõ ingatlan vagyonból (beleértve a mezõgazdaságból és az erdõgazdálkodásból származó jövedelmet) szerez, ebben a másik Szerzõdõ Államban adóztatható.

2. Az "ingatlan vagyon" kifejezésnek olyan jelentése van, mint amit annak a Szerzõdõ Államnak a jogszabályai meghatároznak, amelyikben ez a vagyon van. Ez a kifejezés minden esetben magában foglalja az ingatlan vagyon tartozékának minõsülõ vagyont, a mezõgazdasági és erdészeti üzemekben használatos berendezéseket és az állatállományt, valamint az olyan jogokat, amelyekre a földtulajdonra vonatkozó magánjogi rendelkezések alkalmazandók, az ingatlan vagyon haszonélvezeti jogát, valamint az ásványlelõhelyek, források és más természeti erõforrások kitermelésének vagy kitermelési jogának ellenértékeként járó változó vagy állandó térítésekhez való jogot. Tengeri és belvízi hajók, légi jármûvek és közúti szállító jármûvek nem tekintendõk ingatlan vagyonnak.

3. Az 1. bekezdés rendelkezései kiterjednek az ingatlan vagyon közvetlen használatából, bérbeadásából vagy bármilyen más felhasználási formájából származó jövedelemre.

4. Az 1. és 3. bekezdés rendelkezései kiterjednek a vállalkozás ingatlan vagyonából származó jövedelemre, valamint a szabad foglalkozás gyakorlására szolgáló ingatlan vagyonból származó jövedelemre is.

1. Az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozásának nyeresége csak ebben a Szerzõdõ Államban adóztatható, kivéve, ha a vállalkozás tevékenységét a másik Szerzõdõ Államban fejti ki ott lévõ telephelye révén. Amennyiben a vállalkozás íly módon fejti ki tevékenységét, a vállalkozás nyeresége a másik Államban adóztatható, de csak olyan mértékben, amilyen mértékben a nyereség ennek a telephelynek tudható be.

2. A 3. bekezdés rendelkezéseinek fenntartásával, ha az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása üzleti tevékenységet fejt ki a másik Szerzõdõ Államban ott lévõ telephelye révén, akkor mindkét Szerzõdõ Államban azt a nyereséget kell ennek a telephelynek betudni, amelyet akkor érhetne el, ha teljesen önálló és elkülönült vállalkozásként azonos vagy hasonló tevékenységet végezne azonos vagy hasonló körülmények között, önálló üzleti kapcsolatot fenntartva azzal a vállalkozással, amelynek a telephelye.

3. A telephely nyereségének megállapításánál levonhatók azok a költségek, amelyek a telephely mûködtetésével kapcsolatban merülnek fel, beleértve az üzletvezetési és az általános ügyviteli költségeket, függetlenül attól, hogy abban az Államban merülnek-e fel, ahol a telephely található, vagy máshol.

4. Amennyiben az egyik Szerzõdõ Államban a telephelynek betudható nyereséget a vállalkozás egész nyereségének a különbözõ részegységek közötti arányos megosztása alapján szokták megállapítani, úgy a 2. bekezdés nem zárja ki, hogy ez a Szerzõdõ Állam a megadóztatandó nyereséget a szokásos arányos megosztás alapján állapítsa meg. Az alkalmazott arányos megosztási módszernek azonban olyannak kell lennie, hogy az eredmény összhangban legyen az e Cikkben foglalt elvekkel.

5. A telephelynek nem tudható be nyereség javaknak vagy áruknak ezen a telephely által a vállalkozás részére történõ puszta megvásárlása miatt.

6. Az elõzõ bekezdések céljaira, a telephelynek betudandó nyereséget évrõl évre azonos módon kell megállapítani, hacsak alapos és elégséges ok nincs az ellenkezõjére.

7. Amennyiben a nyereség olyan jövedelemtételeket tartalmaz, amelyekkel az Egyezmény más Cikkei külön foglalkoznak, azon Cikkek rendelkezéseit e Cikk rendelkezései nem érintik.

1. Az a jövedelem, amelyet a Szerzõdõ Államok egyikében belföldi illetõségû személy tengeri és belvizi hajók, légi jármûvek vagy közúti szállító jármûvek nemzetközi forgalomban történõ üzemeltetésébõl szerez, csak ebben az Államban adóztatható.

2. Az 1. bekezdés rendelkezései alkalmazandók azokra a nyereségekre is, amelyek valamely poolban, közös üzemeltetésben vagy nemzetközi üzemeltetésû szervezetben való részvételbõl származnak.

Amennyiben

a) az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása közvetlenül vagy közvetve a másik Szerzõdõ Állam vállalkozásának üzletvezetésében, ellenõrzésében vagy tõkéjében részesedik, vagy

b) ugyanazok a személyek közvetlenül vagy közvetve az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozásának és a másik Szerzõdõ Állam vállalkozásának üzletvezetésében, ellenõrzésében vagy tõkéjében részesednek,

és bármelyik esetben a két vállalkozás egymás között kereskedelmi vagy pénzügyi kapcsolataikra tekintettel olyan feltételekben állapodik meg, vagy olyan feltételeket szab, amelyek eltérnek azoktól, amelyekben független vállalkozások egymással megállapodnának, úgy az a nyereség (jövedelem), amelyet a vállalkozások egyike e feltételek nélkül elért volna, e feltételek miatt azonban nem ért el, ennek a vállalkozásnak a nyereségéhez (jövedelméhez) hozzászámítható és megfelelõen megadóztatható.

1. Az osztalék, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû társaság a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személynek fizet, ebben a másik Szerzõdõ Államban adóztatható.

2. Ugyanakkor ez az osztalék abban a Szerzõdõ Államban és annak a Szerzõdõ Államnak a jogszabályai szerint is adóztatható, amelyben az osztalékot fizetõ társaság belföldi illetõségû. Ha azonban a kedvezményezett az osztalék haszonhúzója, az így megállapított adó nem haladhatja meg az osztalék bruttó összegének 10 %-át.

E bekezdés rendelkezései nem érintik a társaság adóztatását arra a nyereségre vonatkozóan, amelybõl az osztalékot fizetik.

3. Az e Cikkben használt "osztalék" kifejezés részvényekbõl vagy más, nyereségrészesedést biztosító jogokból - kivéve a követeléseket - származó jövedelmet, valamint egyéb társasági jogokból származó olyan jövedelmet jelent, amely annak a Szerzõdõ Államnak a joga szerint, amelyben a nyereséget felosztó társaság belföldi illetõségû, a részvényekbõl származó jövedelemmel azonos adóztatási elbírálás alá esik.

4. Az 1. és 2. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha az osztalék egyik Szerzõdõ Államban illetõséggel bíró haszonhúzója a másik Szerzõdõ Államban, amelyben az osztalékot fizetõ társaság belföldi illetõségû, egy ott levõ telephely révén tevékenységet fejt ki, vagy egy ott levõ állandó bázis segítségével szabad foglalkozást ûz, és az érdekeltség, amely után az osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezései nyernek, az esettõl függõen, alkalmazást.

5. Ha az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû társaság nyereségre vagy jövedelemre tesz szert a másik Szerzõdõ Államból, ez a másik Állam nem adóztathatja meg a társaság által kifizetett osztalékot, kivéve, ha az osztalékot ebben a másik Államban belföldi illetõségû személynek fizetik, vagy ha az érdekeltség, amelynek alapján az osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a másik Szerzõdõ Államban lévõ telephelyhez vagy állandó bázishoz kötõdik, sem pedig a társaság fel nem osztott nyereségét nem terhelheti a társaság fel nem osztott nyereségére megállapított adóval, még akkor sem, ha a kifizetett osztalék vagy a fel nem osztott nyereség egészben vagy részben ebben a másik szerzõdõ Államban keletkezõ nyereségbõl vagy jövedelembõl áll.

1. Az a kamat, amely az egyik Szerzõdõ Államban keletkezik és amelyet a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személynek fizetnek, csak ebben a másik Államban adóztatható, ha ez a belföldi illetõségû személy a kamat haszonhúzója.

2. Az e Cikkben használt "kamat" kifejezés mindenfajta követelésbõl származó jövedelmet jelent, akár biztosítva van jelzáloggal, akár nem, és akár jogot ad az adós nyereségében való részesedésre, akár nem, különösen pedig állampapírokból és kötvényekbõl vagy adósságlevelekbõl származó jövedelmet jelent, beleértve az ilyen állampapírokhoz, kötvényekhez vagy adósságlevelekkel kapcsolódó prémiumot és jutalmat.

3. Az 1. és 2. bekezdések rendelkezései nem alkalmazandók, ha a kamat egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû haszonhúzója a másik Szerzõdõ Államban, amelybõl a kamat származik, egy ott levõ telephely útján tevékenységet fejt ki, vagy egy ott levõ állandó bázis segítségével szabad foglalkozást ûz, és a követelés, amely után a kamatot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz tartozik. Ebben az esetben a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezései nyernek, az esettõl függõen, alkalmazást.

4. Ha a kamatot fizetõ személy és a kamat haszonhúzója vagy mindkettõ és egy másik személy között különleges kapcsolatok állnak fenn, és emiatt a kamat összege azon követeléshez mérten, amely után fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a kamatot fizetõ és a kamat kedvezményezettje ilyen kapcsolatok nélkül megállapodtak volna, úgy e Cikk rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a többletössszeg mindegyik Szerzõdõ Állam jogszabályai szerint és az Egyezmény más rendelkezéseinek figyelembevételével adóztatható.

1. Az a jogdíj, amely az egyik Szerzõdõ Államban keletkezik és amelyet a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személynek fizetnek, csak ebben a másik Államban adóztatható, ha ez a belföldi illetõségû személy a jogdíj haszonhúzója.

2. Az e Cikkben használt "jogdíj" kifejezés azt a bármilyen jellegû térítést jelenti, amelyet irodalmi, mûvészeti vagy tudományos mûvek (beleértve a mozgóképfilmeket és a rádió-vagy televíziós közvetítésre szolgáló filmeket vagy kép-vagy hangszalagokat) szerzõi jogának használatáért vagy használati jogáért, szabadalmak, védjegyek, minták vagy modellek, tervek, titkos formulák vagy eljárások, számítógépes programok használatáért vagy használati jogáért, vagy ipari, kereskedelmi vagy tudományos felszerelések használatáért vagy használati jogáért, vagy ipari, kereskedelmi vagy tudományos tapasztalatok közléséért fizetnek.

3. Az 1. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha a jogdíj egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû haszonhúzója a másik Szerzõdõ Államban, amelybõl a jogdíj származik, egy ott levõ telephely révén tevékenységet fejt ki, vagy egy ott levõ állandó bázis segítségével szabad foglalkozást ûz, és a jog vagy vagyoni érték, amely után a jogdíjat fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezései nyernek, az esettõl függõen, alkalmazást.

4. A jogdíj akkor tekintendõ az egyik Szerzõdõ Államból származónak, ha a jogdíjat fizetõ maga az Állam, annak politikai egysége, helyi hatósága vagy az ebben az Államban belföldi illetõségû személy. Ha azonban a jogdíjat fizetõ személynek, függetlenül attól, hogy belföldi illetõségû az egyik Szerzõdõ Államban vagy nem, az egyik Szerzõdõ Államban telephelye vagy állandó bázisa van, amellyel kapcsolatban a jogdíj fizetésére vonatkozó kötelezettség felmerült, és ezt a jogdíjat ez a telephely vagy állandó bázis viseli, úgy az ilyen jogdíj abból a Szerzõdõ Államból származónak tekintendõ, amelyben a telephely vagy állandó bázis van.

5. Ha a jogdíjat fizetõ személy és a haszonhúzó, vagy mindkettõ és egy másik személy között különleges kapcsolatok állnak fenn, és emiatt a jogdíj összege azon használathoz, joghoz vagy információhoz mérten, amely után fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a jogdíjat fizetõ és a haszonhúzó ilyen kapcsolatok nélkül megállapodott volna, úgy e Cikk rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a többletösszeg mindegyik Szerzõdõ Állam jogszabályai szerint és az Egyezmény más rendelkezéseinek figyelembevételével megadóztatható.

1. Az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy másik Szerzõdõ Államban lévõ, a 6. Cikkben meghatározott ingatlanának elidegenítésébõl származó nyeresége ebben a másik Államban adóztatható.

2. Az olyan ingó vagyon elidegenítésébõl származó nyereség, amely az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása másik Szerzõdõ Államban levõ telephelyének üzleti vagyona, vagy amely egy olyan állandó bázishoz tartozik, amellyel az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy szabad foglalkozás gyakorlása céljából a másik Szerzõdõ Államban rendelkezik, beleértve az olyan nyereséget, amelyet egy ilyen telephelynek (egyedül vagy az egész vállalkozással együtt történõ) elidegenítésébõl, vagy egy ilyen állandó bázisnak az elidegenítésébõl elérnek, ebben a másik Államban adóztatható.

3. Az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személynek a nemzetközi forgalomban üzemeltetett tengeri és belvizi hajók, légi jármûvek és közúti szállító jármûvek elidegenítésébõl, valamint az ilyen hajók, légi jármûvek és közúti szállító jármûvek üzemeltetését szolgáló ingó vagyontárgyak elidegenítésébõl származó nyeresége csak ebben az Államban adóztatható.

4. Az 1., 2. és 3. bekezdésben említett vagyontárgyakon kívüli vagyon elidegenítésébõl származó nyereség csak abban a Szerzõdõ Államban adóztatható, amelyben az elidegenítõ belföldi illetõségû.

1. Az olyan jövedelem, amelyre az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy szabad foglalkozásból vagy egyéb önálló jellegû tevékenységbõl szerez, csak ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha a tevékenység végzésére a másik Szerzõdõ Államban rendszeresen állandó bázissal rendelkezik. Ha ilyen állandó bázissal rendelkezik, jövedelme a másik Szerzõdõ Államban adóztatható, de csak olyan mértékben, amilyen mértékben ennek az állandó bázisnak tudható be.

2. A "szabad foglalkozás" kifejezés magában foglalja különösen az önálló tudományos, irodalmi, mûvészeti, nevelési vagy oktatási tevékenységet, valamint az orvosok, ügyvédek, mérnökök, építészek, fogorvosok és könyvszakértõk önálló tevékenységét.

1. A 16., 18., 19., és 20. Cikkek rendelkezéseinek fenntartásával, a bér, a fizetés és más hasonló térítés, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy nem önálló munkáért kap, csak ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha a munkát a másik Szerzõdõ Államban végzik. Amennyiben a munkát ott végzik, az ezért kapott térítés ebben a másik Államban adóztatható.

2. Az 1. bekezdés rendelkezéseire való tekintet nélkül az a térítés, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy a másik Szerzõdõ Államban történõ nem önálló munkavégzésért kap, csak az elsõként említett Államban adóztatható, amennyiben a következõ feltételek mindegyike teljesül:

a) (i) a kedvezményezett az adott naptári évben egyfolytában vagy megszakításokkal nem tölt összesen 183 napnál többet az Orosz Föderációban; vagy

(ii) a kedvezményezett bármely 12 hónapos idõszakon belül egyfolytában vagy megszakításokkal nem tölt összesen 183 napnál többet Magyarországon, és

b) a térítést olyan munkáltató fizeti, vagy olyan munkáltató nevében fizetik, aki nem belföldi illetõségû a másik Államban, és

c) a térítést nem a munkáltatónak a másik Államban lévõ telephelye vagy állandó bázisa viseli.

3. Tekintet nélkül az 1. és 2. bekezdések rendelkezéseire, az olyan térítés, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy a másik Szerzõdõ Államban történõ nem önálló munkavégzésért kap, adómentes ebben a másik Államban:

a) az építési területtel, építkezési, szerelési és berendezési munkálatokkal és az ezekhez tartozó felügyeleti tevékenységekkel kapcsolatosan az Egyezmény 5. Cikkének 3. bekezdésével összhangban;

b) az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása által nemzetközi forgalomban üzemeltetett tengeri és belvizi hajó, légi jármû vagy közúti szállító jármû fedélzetén történõ nem önálló munkavégzés tekintetében.

Az igazgatói tiszteletdíj és más hasonló kifizetések, amelyeket az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû társaság igazgatótanácsának vagy más hasonló testületének tagjaként kap, ebben a másik Államban adóztatható.

1. Tekintet nélkül a 14. és 15. Cikk rendelkezéseire, az a jövedelem, amelyet az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy elõadómûvészként, úgymint színpadi, film-, rádiós vagy televíziós mûvészként, zenészként vagy sportolóként élvez a másik Szerzõdõ Államban ilyen minõségében kifejtett személyes tevékenységébõl, ebben a másik Államban adóztatható.

2. Amennyiben az elõadómûvész vagy sportoló ilyen minõségben személyesen kifejtett tevékenységével kapcsolatos jövedelmet nem az elõadómûvésznek vagy sportolónak magának, hanem egy másik személynek kell betudni, akkor ez a jövedelem a 7., 14., és a 15. Cikk rendelkezéseire való tekintet nélkül abban a Szerzõdõ Államban adóztatható, amelyben az elõadómûvész vagy a sportoló tevékenységét kifejti.

3. Tekintet nélkül az 1. és 2. bekezdés rendelkezéseire, az e Cikkben említett jövedelem adómentes abban a Szerzõdõ Államban, amelyben az elõadómûvész vagy sportoló tevékenységét kifejti, ha erre a tevékenységre a Szerzõdõ Államok, politikai egységeik vagy helyi hatóságaik közötti csereprogram keretében kerül sor és azt teljes mértékben az egyik Szerzõdõ Állam vagy a másik Szerzõdõ Állam, politikai alegységeik vagy helyi hatóságaik közpénzeibõl fedezik.

A 19. Cikk 2. bekezdésében foglalt rendelkezések fenntartásával a nyugdíj és a hasonló térítések, amelyeket az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személynek fizetnek korábbi nem önálló munkára tekintettel, csak ebben az Államban adóztatható.

1. a) A nem nyugdíj jellegû térítés, amelyet az egyik Szerzõdõ Állam vagy annak politikai egysége vagy helyi hatósága fizet egy természetes személynek az ezen Államnak vagy politikai egységnek vagy helyi hatóságnak teljesített szolgálatért, csak ebben az Államban adóztatható.

b) Mindazonáltal ez a térítés csak a másik Szerzõdõ Államban adóztatható, ha a szolgálatot abban az Államban teljesítették és a természetes személy abban az Államban belföldi illetõségû személy, aki:

2. a) Minden olyan nyugdíj, amelyet az egyik Szerzõdõ Állam vagy annak politikai egysége vagy helyi hatósága fizet közvetlenül vagy általa létesített alapból egy természetes személynek az ezen Szerzõdõ Államnak vagy politikai egységnek vagy helyi hatóságnak teljesített szolgálatért, csak ebben az Államban adóztatható.

b) Mindazonáltal ez a nyugdíj csak a másik Szerzõdõ Államban adóztatható, ha a természetes személy abban az Államban belföldi illetõségû és annak az állampolgára.

3. A 15., 16. és 18. Cikkek rendelkezései alkalmazandók az egyik Szerzõdõ Állam, annak politikai egysége vagy helyi hatósága által végzett üzleti tevékenységgel kapcsolatos szolgálatért járó térítésre és nyugdíjra.

1. Azok a kifizetések, amelyeket olyan diákok, vagy szakmunkástanulók kapnak ellátásukra, nevelésükre vagy képzésükre, akik közvetlenül az egyik Szerzõdõ Állam felkeresése elõtt a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségûek voltak, vagy jelenleg is azok, és akik az elsõként említett Államban kizárólag tanulmányi vagy oktatási célból tartózkodnak, nem adóztathatók ebben az Államban, amennyiben az ilyen kifizetések ezen az Államon kívüli forrásokból származnak.

2. Az olyan tanároknak vagy kutatóknak kifizetett térítés, akik közvetlenül az egyik Szerzõdõ Állam felkeresése elõtt a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségûek voltak, vagy jelenleg is azok, és akik az elsõként említett Államban kizárólag kutatások végzése vagy egyetemen, fõiskolán vagy más felsõoktatási intézményben történõ oktatás céljából tartózkodnak, adómentesek az elsõként említett Államban, amennyiben az ilyen kifizetések a másik Államban lévõ forrásokból származnak.

1. Az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy jövedelmének az Egyezmény elõzõ Cikkeiben nem tárgyalt részei, bárhol keletkezzenek is, csak ebben az Államban adóztathatók.

2. Az 1. bekezdés rendelkezései nem terjednek ki a 6. Cikk 2. bekezdésében meghatározott ingatlan vagyonból származó jövedelmen kívüli jövedelmekre, amennyiben az ilyen jövedelmeknek az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû kedvezményezettje a másik Szerzõdõ Államban ott lévõ telephelye révén üzleti tevékenységet folytat, vagy ebben a másik Államban az ott lévõ állandó bázisáról szabad foglalkozást végez, és az a jog vagy vagyoni érték, amelynek alapján a jövedelmet kifizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó bázishoz kapcsolódik. Ilyen esetben a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezései nyernek, az esettõl függõen, alkalmazást.

1. A 6. Cikkben említett ingatlan vagyon, amely az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy tulajdonát képezi, és amely a másik Szerzõdõ Államban fekszik, ebben a másik Államban adóztatható.

2. Az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozásának a másik Szerzõdõ Államban lévõ telephelyéhez tartozó üzleti vagyon részét képezõ ingó vagyon, vagy az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy számára a másik Szerzõdõ Államban szabad foglalkozás végzése céljából rendelkezésre álló állandó bázishoz tartozó ingó vagyon ebben a másik Államban adóztatható.

3. Az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy által nemzetközi forgalomban üzemeltetett tengeri és belvízi hajókból, légi jármûvekbõl vagy közúti szállító jármûvekbõl álló vagyon, illetõleg az ilyen hajók, légi jármûvek vagy közúti szállító jármûvek üzemeltetésére szolgáló ingó vagyon csak ebben az Államban adóztatható.

4. Az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy vagyonának minden más része csak ebben az Államban adóztatható.

A kettõs adóztatást a következõképpen kell elkerülni:

1. Magyarország esetében:

a) Amennyiben egy Magyarországon belföldi illetõségû személy olyan jövedelmet élvez vagy olyan vagyona van, amely az Egyezmény rendelkezéseivel összhangban az Orosz Föderációban adóztatható, Magyarország a b) és c) pontban foglalt rendelkezések fenntartásával mentesíti az ilyen jövedelmet vagy vagyont az adózás alól.

b) Amennyiben egy Magyarországon belföldi illetõségû személy olyan jövedelemrészeket élvez, amelyek a 10. Cikk rendelkezéseivel összhangban az Orosz Föderációban adóztathatók, Magyarország lehetõvé teszi az ilyen belföldi illetõségû személy jövedelmét terhelõ adóból egy olyan összeg levonását, amely megegyezik az Orosz Föderációban megfizetett adóval. Az így levont összeg azonban nem haladhatja meg a levonás elõtt számított adónak azt a hányadát, amely az Orosz Föderációból származó ilyen jövedelemrészekre esik.

c) Amennyiben az Egyezmény bármely rendelkezése szerint valamely, Magyarországon belföldi illetõségû személy által élvezett jövedelem vagy a tulajdonát képezõ vagyon mentesítve van az adóztatás alól Magyar Köztársaságban, a Magyar Köztársaság mindazonáltal ennek a személynek a többi jövedelmére vagy vagyonára történõ adómegállapításnál figyelembe veheti a mentesített jövedelmet vagy vagyont.

2. Az Orosz Föderáció esetében:

Ha az Orosz Föderációban belföldi illetõségû személy olyan jövedelemre tesz szert, vagy olyan vagyona van, amely az Egyezmény rendelkezései értelmében Magyarországon adóztatható, az ilyen jövedelem vagy vagyon után Magyarországon fizetendõ adó összegét le kell vonni abból az adóból, amelyet az ilyen személy jövedelmére vagy vagyonára az Orosz Föderációban vetnek ki. Az a levonás azonban nem haladhatja meg az ilyen jövedelemre vagy vagyonra az Orosz Föderáció törvényei és jogszabályai szerint számított adóösszeget.

1. Az egyik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személyek számára nem írható elõ a másik Szerzõdõ Államban olyan adózás vagy azzal összefüggõ bármilyen kötelezettség, amely más vagy terhesebb, mint a másik Államban belföldi illetõségû személyek számára hasonló körülmények között elõírt vagy elõírható adózás és az azzal összefüggõ kötelezettségek.

2. Az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozásának a másik Szerzõdõ Államban lévõ telephelye nem adóztatható kedvezõtlenebbül ebben a másik Szerzõdõ Államban, mint e másik Szerzõdõ Állam azonos tevékenységet folytató vállalkozásai.

3. E Cikk nem értelmezendõ oly módon, hogy az egyik Szerzõdõ Állam köteles a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személyek számára polgári jogállásuk vagy családi kötelezettségeik alapján bármilyen olyan személyi kedvezményt, könnyítést vagy levonást biztosítani az adózás területén, mint amilyeneket az elõbbi Államban belföldi illetõségû személyeknek biztosít.

4. Kivéve, ha a 9. Cikknek, a 11. Cikk 4. bekezdésének vagy a 12. Cikk 5. bekezdésének rendelkezései nyernek alkalmazást, az egyik Szerzõdõ Állam vállalkozása által a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személynek fizetett kamat, jogdíj és más költség ugyanolyan feltételekkel levonható e vállalkozás adóztatható nyereségének megállapításánál, mintha ezeket az elõször említett Államban belföldi illetõségû személy részére fizették volna.

5. Az egyik Szerzõdõ Állam olyan vállalkozásai számára, amelyek vagyona egészben vagy részben, közvetlenül vagy közvetve a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû egy vagy több személy tulajdonában vagy ellenõrzése alatt van, nem írható elõ az elsõként említett Szerzõdõ Államban olyan adózás vagy azzal kapcsolatban semmiféle olyan kötelezettség, amely más vagy terhesebb, mint az az adózás és az azzal járó kötelezettségek, amelyeket ezen elsõként említett Állam hasonló vállalkozásai számára írnak vagy írhatnak elõ.

6. E Cikk rendelkezései nem értelmezhetõk úgy, hogy az egyik Szerzõdõ Államot a másik Szerzõdõ Államban belföldi illetõségû személy számára nyújtandó olyan adókedvezményekre kötelezik, amelyeket az elsõként említett Állam harmadik államban belföldi illetõségûek számára biztosít e harmadik államokkal kötött adómegállapodások rendelkezései alapján.

1. Ha egy személy véleménye szerint az egyik Szerzõdõ Állam vagy mindkét Szerzõdõ Állam intézkedései reá nézve olyan adóztatáshoz vezetnek vagy fognak vezetni, amely nem felel meg az Egyezmény rendelkezéseinek, úgy ez a személy, ezeknek az Államoknak a belsõ jogszabályai szerinti jogorvoslattól függetlenül, elõterjesztheti ügyét annak a Szerzõdõ Államnak az illetékes hatóságához, amelyben belföldi illetõségû. Az ügyet arra az intézkedésre vonatkozó elsõ értesítést követõ három éven belül kell elõterjeszteni, amely az Egyezmény rendelkezéseinek meg nem felelõ adózáshoz vezetett.

2. Ha az illetékes hatóság a kifogást jogosnak találja és maga nincs abban a helyzetben, hogy kielégítõ megoldást találjon, úgy törekedni fog az ügyet a másik Szerzõdõ Állam illetékes hatóságával egyetértésben úgy rendezni, hogy az Egyezménynek meg nem felelõ adóztatás elkerülhetõ legyen. Az így létrejött megállapodást alkalmazni kell, bármilyen határidõket írnak is elõ a Szerzõdõ Államok belsõ jogszabályai.

3. A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai törekedni fognak arra, hogy az Egyezmény értelmezésénél vagy alkalmazásánál felmerülõ nehézségeket vagy kétségeket egymással egyetértésben eloszlassák. Tanácskozhatnak arról is, hogy miként lehet a kettõs adóztatást elkerülni olyan esetekben, amelyeket az Egyezmény nem tartalmaz.

4. A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai közvetlenül érintkezhetnek egymással az elõzõ bekezdések értelmében létrehozandó megállapodás elérése céljából.

1. A Szerzõdõ Államok illetékes hatóságai megadják egymás számára azt a tájékoztatást, amely az Egyezmény rendelkezéseinek végrehajtásához, vagy a Szerzõdõ Államokban az Egyezmény hatálya alá tartozó adókra vonatkozó belsõ jogszabályi rendelkezések végrehajtásához szükséges. A kölcsönös tájékoztatást az 1. Cikk nem korlátozza. A Szerzõdõ Állam a kapott tájékoztatást ugyanúgy titokként kezeli, mint ennek az Államnak a belsõ jogszabályai szerint megszerzett információt, és csak olyan személyek vagy hatóságok (beleértve a bíróságokat és a közigazgatási szerveket) elõtt fedi fel, amelyek az Egyezmény hatálya alá tartozó adók kivetésével vagy beszedésével, azok érvényesítésével és a velük kapcsolatos perléssel vagy a jogorvoslat elbírálásával foglalkoznak. Ezek a személyek vagy hatóságok a tájékoztatást csak ilyen célokra használhatják fel. A tájékoztatást nyilvános bírósági tárgyalásokon vagy bírósági döntés alapján nyilvánosságra hozhatják.

2. Az 1. bekezdés rendelkezései semmi esetre sem értelmezhetõk oly módon, mintha azok az egyik Szerzõdõ Államot köteleznék:

a) olyan államigazgatási intézkedések hozatalára, amelyek ennek vagy a másik Szerzõdõ Államnak a jogszabályaitól és államigazgatási gyakorlatától eltérnek; vagy

b) olyan tájékoztatás nyújtására, amely az egyik vagy a másik Szerzõdõ Államnak a jogszabályai szerint vagy rendes államigazgatási gyakorlatában nem szerezhetõ be; vagy

c) olyan tájékoztatás nyújtására, amely szakmai, üzleti, ipari, kereskedelmi vagy foglalkozási titkot vagy üzleti eljárást tárna fel, vagy amelynek a nyilvánosságra hozatala ellentmondana a közrendnek (ordre public).

Az Egyezmény semmilyen módon nem érinti a diplomáciai és a konzuli intézmények tisztségviselõinek adózási kiváltságait, amelyek a nemzetközi jog általános szabályai vagy külön megállapodások rendelkezései alapján õket megilletik.

1. Az Egyezmény megerõsítést igényel.

2. Az Egyezmény a megerõsítõ okmányok kicserélésének napján lép hatályba és rendelkezései alkalmazandók lesznek:

a) a forrásnál levont adók tekintetében az Egyezmény hatálybalépésének évét követõ naptári év január 1. napján vagy az után keletkezett jövedelmekre; és

b) az egyéb jövedelemadók és a vagyonadók tekintetében az olyan adókra, amelyek az Egyezmény hatálybalépésének évét követõ naptári év január 1. napján vagy az után kezdõdõ bármely adózási évre vethetõk ki.

Az Egyezmény mindaddig hatályban marad, ameddig az egyik Szerzõdõ Állam fel nem mondja. Az Egyezményt bármelyik Szerzõdõ Állam az Egyezmény hatálybalépésének idõpontjától számított ötéves idõszakot követõen bármelyik naptári év végét legalább 6 hónappal megelõzõen, diplomáciai úton eljuttatott írásbeli értesítéssel felmondhatja. Ebben az esetben az Egyezmény hatályát veszti:

a) A forrásnál levont adók tekintetében az értesítés adásának évét követõ naptári év január 1. napján vagy azt követõen keletkezett jövedelmekre; és

b) az egyéb jövedelemadók és a vagyonadók tekintetében az olyan adókra, amelyek az értesítés adásának évét követõ naptári év január 1. napján vagy az után kezdõdõ bármely adózási évre vethetõk ki.

KÉSZÜLT Budapesten, 1994. április hó 1. napján, két eredeti példányban, magyar, orosz és angol nyelven, valamennyi szöveg egyaránt hiteles. Eltérõ értelmezés esetén az angol nyelvû szöveg szolgál hivatkozási alapul.

Ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban az Egyezmény 28. Cikk 2) bekezdés a) pontja alá esõ adók tekintetében 1998. január 1-jén, vagy azt követõen szerzett jövedelmekre, a 28. Cikk 2) bekezdés b) pontja alá esõ adók tekintetében 1998. január 1-jén, vagy azután kezdõdõ bármely adóévre kivethetõ adókra kell alkalmazni.