Budapest, 1999. február

Az Országgyûlés
felülvizsgálva az agrárpiac szabályozási rendszere mûködésének eddigi tapasztalatait, a bekövetkezett változásokat, továbbá annak érdekében, hogy az agrárpiac szabályozását tovább korszerûsítse,

a következõ törvényt alkotja:

(1) Az agrárpiaci rendtartásról szóló 1993. évi VI. törvény (a továbbiakban: Aptv.) 2. §-ának h) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[2. § E törvény alkalmazásában:]

"h) garantált ár: az átlagos termelési színvonalon termelõk önköltségének hetven százalékát el nem érõ, jogszabályban megállapított olyan minimum ár, amelyhez a miniszter kvótát rendel, valamint az így meghatározott mennyiségû és minõségû termék felvásárlására kötelezettséget vállal;"

(2) Az Aptv. 2. §-a az alábbi j) ponttal egészül ki:

[2. § E törvény alkalmazásában:]

"j) intervenciós ár: az irányár alapján jogszabályban megállapított olyan legalacsonyabb-, illetõleg legmagasabb ár, amelyet ha a piaci ár elér, vagy meghalad, az agrárpiaci rendtartás eszközei alkalmazásra kerülnek."

Az Aptv. 6. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A Terméktanácsként történõ elismerés határozatlan idõtartamra szól."

Az Aptv. 8. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"8. § (1) Garantált árat

(2) Az (1) bekezdésbe vont termékek forgalomban szokásos minõségét, amelyekre az agrárpiaci rendtartás eszközeit alkalmazzák, a mindenkor érvényes szabványok, illetve a Magyar Élelmiszerkönyv elõírásai alapján az egyes piaci szabályozásokban kell meghatározni."

Az Aptv 9. § (1) bekezdésének bevezetõ szövege az alábbiak szerint módosul, valamint e § a következõ m)-o) pontokkal egészül ki:

"9. § (1) A törvény alkalmazása során a következõ eszközök vehetõk igénybe:"

"m) pénzintézeti hitelfelvételnél állami kezességvállalás,

n) minõségi felár alkalmazása, valamint

o) állategészségügyi-, illetve hatósági díjtámogatás."

Az Aptv. 10. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

 10. § (1) Az agrárpiaci rendtartás eszközeinek alkalmazása során az alábbi pénzügyi források használhatók fel: 

"a) a költségvetési törvény Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium fejezetének Piacra jutási támogatás kiadási elõirányzata;"

Az Aptv. 12. §-a (1)-(3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"(1) A gazdálkodás kiszámíthatósága és a piac szereplõinek tájékoztatása érdekében a 8. § (1) bekezdésében meghatározott termékekre irányárat kell meghirdetni, más termékek esetében irányár hirdethetõ meg.

(2) Az irányár mértékére, az alkalmazás feltételeire a Terméktanács tesz javaslatot, amelyet a miniszter - egyetértése esetén - rendeletben tesz közzé. Amennyiben a Terméktanács a miniszter kérelmére harminc napon belül nem tesz javaslatot az irányár mértékére, az alkalmazás feltételeire, az irányárat a miniszter állapítja meg és teszi közzé. Ha a Terméktanács irányárra tett javaslatát a miniszter nem fogadja el, akkor a miniszter harminc napon belül gondoskodik az irányár meghirdetésérõl.

(3) Irányár meghirdetése esetén az alsó és felsõ intervenciós árat, valamint az ahhoz kapcsolódó piacszabályozási eszközt a miniszter a pénzügyminiszterrel és a gazdasági miniszterrel egyetértésben kiadott rendeletben állapítja meg."

(1) Ez a törvény a kihirdetését követõ tizenötödik napon lép hatályba.

(2) A törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti az Aptv. 2. §-ának c) -d) pontja, a 17. §-ának (3) bekezdése, valamint a 2. §-ának m) pontjában, a 17. §-ának (2) bekezdésében, valamint a 20. §-ának (1) bekezdésében a "normatív" szövegrész.

(3) Az agrárpiaci rendtartás mûködéséhez szükséges adatbázis kiegészítése érdekében az állami adóhatóság a mezõgazdasági õstermelõi igazolványról szóló 228/1996. (XII. 26.) Korm. rendelet szerinti adatnyilvántartó lap alapján összeállított, az 1998. december 31-i állapotnak megfelelõ adatbázisából az õstermelõk azonosítására, termelõi tevékenységére, valamint az õstermelõi igazolványra vonatkozó adatokról - az adózási adatok kivételével - a megyei (fõvárosi) földmûvelésügyi hivatalok részére egyszeri adatszolgáltatást köteles teljesíteni.

az agrárpiaci rendtartásról szóló 1993. évi VI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz

Az agrárpiaci rendtartásról szóló 1993. évi VI. törvény 1993. március 1. napján lépett hatályba. A törvény módosítására eddig négy alkalommal került sor. Az eddigi módosítások alapvetõen az agrárpiaci rendtartás mûködtetését egészítették ki, segítették elõ.

A törvény keret-jellegén és intézményrendszerén nem indokolt változtatni.

A törvénynek megfelelõen kétpólusú intézményrendszer jött létre, melynek egyik oldalán a Kormány (a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, a Pénzügyminisztérium és a Gazdasági Minisztérium), a másik oldalán a terméktanácsok állnak. Ebben a rendszerben a két fõ pólus egymás érdekeit kölcsönösen figyelembe véve, kompromisszumok útján alakítja ki álláspontját.

A javaslat a kormányzati hatásköröket nem változtatja meg.

Az Agrárrendtartási Tárcaközi Bizottság (a továbbiakban: ARTB) véleményezõ, egyeztetõ, döntéselõkészítõ fórum jellege továbbra is megmarad. A piaci zavarok elhárításával, valamint az agrárpiac szabályozásában rendkívül fontos szerepet tölt be és mûködésével megkönnyíti a jogszabályok kiadása elõtti hivatalos tárcaegyeztetést. Nyilvánvaló, hogy az ARTB mûködtetése többlet bürokráciával jár, egyes esetekben az állásfoglalás kialakítása az ülés után még további egyeztetést igényel, de úgy ítélhetõ meg, hogy ez a többletmunka a jogszabály elõkészítésnél megtérül. Több esetben az indokoltnál nagyobb viták fórumává vált az ülés, ez azokban az esetekben volt tapasztalható, amikor az ARTB ülésén résztvevõk az agrárpiacot érintõ kérdések megvitatása során részérdekeket is meg kívánnak jeleníteni. Az elmúlt idõszakban az ARTB betöltötte szerepét, folyamatosan ülésezett, mûködésére továbbra is szükség van. Ezen a területen az érintettekkel egyetértésben nem indokolt változtatni.

A miniszter által eddig elismert huszonhét terméktanács az agrárpiac szabályozásában igen fontos szerepet tölt be. A terméktanácsok számának csökkentése szakmailag indokolt lehet, ehhez azonban nem szükséges törvénymódosítás. A terméktanácsok a jelenleg hatályos szabályozás értelmében is egyesülhetnek, hiszen nagyobb terméktanácsi szervezetekbe integrálódva szerepük, súlyuk tovább erõsödhet.

A törvény jelenlegi módosítását az eddig felmerült tapasztalatok indokolják. Hangsúlyozni szükséges azonban, hogy az agrárpiaci rendtartásról szóló törvény módosításától nem lehet várni olyan kérdések megoldását, melyek ma a szakma vagy a politika oldaláról idõnként az agrárrendtartás keretében jelentkeznek. Ilyenek például a lakosság életszínvonalát, a foglalkoztatottságot, a vásárlóerõt, a gazdaságpolitikát érintõ kérdések, amelyeknek hatása egyértelmûen megnyilvánul a piac reakciójában, de amelyek kezelésére az agrárpiaci rendtartás alkalmatlan, hiszen a mezõgazdaságban és az élelmiszeriparban jelentkezõ problémák megoldását (tõkehiány, forgóeszközhiány, likviditás gondja, stb.) nem lehet csak az agrárrendtartástól várni.

Az agrárpiaci rendtartás mûködése még a módosítások elfogadása után is átmenetet jelent az Európai Unióhoz történõ csatlakozásig, hiszen azt követõen az EU jogszabályait kell közvetlenül átvennünk, alkalmaznunk.

A javaslat a garantált ár megfogalmazását pontosítja. Szükséges hangsúlyozni, hogy a garantált ár nem piaci ár, csak akkor lép mûködésbe, amikor a piac már nem szabályoz, esetleg összeomlik. A javaslat egyértelmûen állást foglal abban a kérdésben is, miszerint a garantált ár meghirdetésének közgazdaságilag nem feladata, hogy jövedelemgaranciát nyújtson.

Az irányáras szabályozás kiterjesztése, erõsítése indokolt. A javaslat az irányáras szabályozás hatékonyabb mûködtetése érdekében bevezeti az intervenciós árat.

Az irányár és az intervenciós ár mûködésének mechanizmusa a következõ: az irányár elõre meghirdetett piaci átlagár, mely körül a valóságos piaci ár egy meghatározott sávban folyamatosan ingadozik. A sáv alsó határát és felsõ határát egy-egy ún. intervenciós árral kell meghatározni. Amennyiben a piaci ár ezen intervenciós árak alá, illetve fölé mozdul, akkor kell alkalmazni az agrárpiaci rendtartás eszközeit, annak érdekében, hogy a piaci ár visszakerüljön a meghatározott ársávba.

A javaslat 2.§-a technikai szövegpontosításként arra figyelemmel került megfogalmazásra, hogy a törvény 8. §-a (1) bekezdésének módosítása következtében megszûnt az agrárpiac háromféle szabályozási tipusra (közvetlenül, illetve közvetett módon szabályozott, továbbá befolyásolt agrárpiac) történõ felosztása.

A korábbi szabályozás közvetlenül szabályozott, közvetett módon szabályozott és befolyásolt agrárpiacot különböztetett meg. A javaslat ennek megszüntetését tartalmazza. Így néhány fontos termékpályát kötelezõen garantált árral, továbbá kiegészítõ jelleggel irányárral lehet szabályozni, a többi termék esetében egyéb más eszközök vehetõk igénybe, amelyet a törvény 9.§-a részletesen tartalmaz.

A javaslat élelmezési célú búzára, takarmánykukoricára, tehéntejre, vágósertésre és vágómarhára határoz meg garantált áras meghirdetési kötelezettséget. E termékkört a javaslat bõvíti a cukorrépa- cukor- izocukor termékekkel. E kiterjesztés értelmében mód nyílik arra, hogy - az EU szabályozási gyakorlatának megfelelõen - egységes cukorpiaci szabályozást lehessen meghirdetni.

Az agrárpiaci rendtartás eszközrendszerét a javaslat kibõvíti a pénzintézeti hitelek állami kezességvállalásával, a minõségi felárral, az állategészségügyi-hatósági díj támogatással. Ezeket az eszközöket a gyakorlat már alkalmazta.

A javaslat 5.§-a technikai szövegpontosítást tartalmaz annak érdekében, hogy megteremtse az összhangot a központi költségvetésrõl szóló törvényekkel.

A hatályos szabályozás értelmében a garantált áras termékek esetében az irányárat a terméktanács javasolja és hirdeti meg. Problémát jelentett a gyakorlatban az az eset, amikor a terméktanács nem tett javaslatot (pl. ha a terméktanácsban nem alakult ki konszenzus) az irányárra (lásd étkezési búza, takarmánykukorica). A korábbi szabályok értelmében miniszternek nem volt lehetõsége irányárat hirdetni. A javaslat ezért rögzíteni kívánja, hogy amennyiben a terméktanács meghatározott idõpontig nem tesz javaslatot irányárra, akkor azt a földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter saját hatáskörben is meghirdetheti. Azt is rögzíti a javaslat, hogy amennyiben a terméktanács irányáras javaslatát a miniszter nem fogadja el, akkor az irányár meghirdetésérõl a miniszternek kell saját hatáskörben, meghatározott idõpontig gondoskodni. A fenti javaslattal és az ezt követõ intézkedéssel az irányáras szabályozás határozottabbá válhat.

A javaslat 7.§-ának (1), (2) bekezdése a törvény hatálybalépésre vonatkozó rendelkezéseket tartamazza. A javaslat a (3) bekezdése az adóigazgatásra, valamint a személyes adatok védelmére vonatkozó jogszabályokkal összhangban az adóhatóságnak egyszeri adatszolgáltatásra ad felhatalmazást. Ennek a kiegészítésnek az az oka, hogy korábban a gazdajegyzõk útján a megyei agrárkamarák látták el az õstermelõi igazolványokkal kapcsolatos feladatokat, amelyet január 1-tõl átvettek a megyei (fõvárosi) földmûvelésügyi hivatalok, illetve a falugazdászok. A munka gördülékeny végzéséhez szükséges azonban az agrárkamarák által kezelt és az APEH részére negyedévente átadott adatbázisnak a megyei (fõvárosi) földmûvelésügyi hivatalok részére történõ adatkezelés céljából történõ átadása. Ezeket az adatokat az adótitokra hivatkozva az adóhatóság közvetlenül nem, hanem csak törvényi felhatalmazás alapján bocsáthatja az adatok kezelését végzõ szerv rendelkezésére. Mivel a mezõgazdasági õstermelõi igazolványról szóló 228/1996. (XII.26.) Korm. rendelet intézkedik az adatvédelemrõl, így az adatbázis átvétele adatkezelési szempontokat nem sért. Az õstermelõi igazolványok alapján képzett adatbázis feltétlenül szükséges az agrárpiac szabályozásának további mûködtetéséhez.