MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
KORMÁNYA

T/855. számú

törvényjavaslat
a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetérõl
és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésrõl

Budapest, 1999. Február

Az Országgyûlés az Alkotmányból, a nemzetközi egyezményekbõl eredõ feladatok, valamint az életet és a vagyonbiztonságot veszélyeztetõ természeti és civilizációs katasztrófák károsító hatásai elleni védekezés egységes irányítási rendszerének kialakítása és mûködtetése, továbbá a veszélyhelyzetben, illetve a katasztrófa sújtotta területeken alkalmazható szabályok bevezetése céljából a következõ törvényt alkotja.

A katasztrófák elleni védekezés nemzeti ügy, az erre a célra létrehozott szervezetek, egységes irányításának megszervezése állami feladat.

(1) A katasztrófák elleni védekezést és következményei felszámolását az erre a célra létrehozott szervek és a különbözõ védekezési rendszerek mûködésének összehangolásával, valamint a Polgári védelemrõl szóló 1996. évi XXXVII. törvény (a továbbiakban: Pvt.) alapján létrehozott polgári védelmi szervezet, a hivatásos katasztrófavédelmi szervek, a hivatásos önkormányzati tûzoltóság, a fegyveres erõk, a rendvédelmi szervek és az állampolgárok (a továbbiakban együtt: katasztrófavédelemben részt vevõk), továbbá az Országos Meteorológiai Szolgálat, az Országos Mentõszolgálat és az önkéntesen résztvevõ társadalmi szervezetek közremûködésével kell biztosítani.

(2) A katasztrófavédelemben részt vevõk feladataikat - ha jogszabály másként nem rendelkezik - e törvény alapján, illetõleg a polgári védelmi kötelezettség keretében látják el.

E törvény alkalmazásában:

a) Belsõ védelmi terv: az emberi életekben, anyagi javakban és a környezetben a súlyos ipari baleset veszélye, illetve a bekövetkezett baleset esetére a létesítményen belüli mentés, a kimenekítés, valamint a károk enyhítésére vonatkozó terv.

b) Biztonsági elemzés: az üzemeltetõ által készített okmány, amely tartalmazza a veszélyes létesítmény üzemeltetõjének a súlyos balesetek megelõzésére vonatkozó általános célkitûzéseit, továbbá a tevékenységgel kapcsolatos veszélyforrásokat, a megelõzéssel és az elhárítással kapcsolatos vezetési, szervezeti és mûszaki-technikai feltételeket.

c) Biztonsági jelentés: szakhatósági eljárás céljából készült jelentés, amely bemutatja a veszélyes létesítmény vezetési rendszerét, környezetét, az üzem fõ tevékenységét, a technológiai folyamatok jellemzését és a felhasznált veszélyes anyagokat, bemutatja a baleseti kockázatokat, illetve ha volt, a korábban bekövetkezett baleseteket és az elkerülés érdekében tett intézkedéseket, valamint a védelmi intézkedéseket.

d) Nemzetközi segítségnyújtás: külföldi államoknak az ENSZ-hez, a NATO-hoz, illetõleg nemzetközi szerzõdés alapján a Kormányhoz közvetlenül továbbított segítségnyújtási igénye alapján katasztrófák következményeinek felszámolásához nyújtott anyagok és információk átadása, illetve a mentéshez és a katasztrófa következményeinek a felszámolásához kiküldött eszközök és személyi állomány biztosítása.

e) Katasztrófa: a szükséghelyzet vagy a veszélyhelyzet kihirdetésére alkalmas, illetõleg az a minõsített helyzetek kihirdetését el nem érõ mértékû olyan állapot vagy helyzet (pl. természeti, biológiai erõ, tûz okozta), amely emberek életét, egészségét, anyagi értékeiket, a lakosság alapvetõ ellátását, a természeti környezetet, a természeti értékeket olyan módon vagy mértékben veszélyezteti, károsítja, hogy a kár megelõzése, elhárítása vagy a következmények felszámolása az erre rendelt szervezetek számára elõírt együttmûködési rendben történõ védekezési lehetõségeket és különleges intézkedések bevezetését, valamint az önkormányzatok és az állami szervek folyamatos és szigorúan összehangolt együttmûködését, illetve nemzetközi segítség igénybevételét igényli.

f) Katasztrófahelyzet: olyan mértékû katasztrófaveszély, illetõleg bekövetkezett katasztrófa, amikor az arra felhatalmazott állami szerv vezetõje a katasztrófa veszélyének, bekövetkezésének tényét megállapította és a szükséges intézkedéseket elrendelte.

g) Katasztrófaelhárítási terv: az emberi életben, anyagi javakban és a környezetben a katasztrófa veszélye, illetve a bekövetkezett katasztrófa esetére a mentés, a kimenekítés, valamint a károk enyhítésére a lakosság mentésére vonatkozó rendszabályok bevezetésére a végrehajtó szervezetre, a vezetésre, az adatszolgáltatásra vonatkozó terv.

h) Katasztrófasegély: a katasztrófák következményeinek felszámolása érdekében a katasztrófa sújtotta területen az alapvetõ életfeltételeknek a központi költségvetésben létrehozott tartalékából történõ biztosítása.

i) Katasztrófa sújtotta terület: az a terület, ahol a katasztrófa károsító hatása érvényesül és ezt a Kormány kinyilvánítja.

j) Katasztrófavédelem: a különbözõ katasztrófák elleni védekezésben azon tervezési, szervezési, összehangolási, végrehajtási, irányítási, létesítési, mûködtetési, tájékoztatási, riasztási adatközlési és ellenõrzési tevékenységek összessége, amelyek a katasztrófa kialakulásának megelõzését, közvetlen veszélyek elhárítását, az elõidézõ okok megszüntetését, a károsító hatásuk csökkentését, a lakosság élet- és anyagi javainak védelmét, a katasztrófa sújtotta területen az alapvetõ életfeltételek biztosítását, valamint a mentés végrehajtását, továbbá a helyreállítás feltételeinek megteremtését szolgálják.

k) Katasztrófaveszély: olyan folyamat vagy állapot (pl.: természeti, biológiai erõ, tûz, okozta), amely közvetlenül és súlyosan veszélyezteti az emberi egészséget, környezetet, az élet- és vagyonbiztonságot, ha okszerûen lehet számolni a katasztrófa bekövetkezésének valószínûségével.

l) Katasztrófaveszélyes tevékenység: olyan emberi magatartás, amely katasztrófa veszélyét idézheti elõ.

m) Kockázat: egy adott területen és idõtartamon belül vagy meghatározott körülmények között bekövetkezõ, egészséget, illetve környeztet károsító hatás valószínûsége.

n) Külsõ védelmi terv: a veszélyes létesítmény környezetében élõ lakosság mentésére a végrehajtandó rendszabályok bevezetésére, a végrehajtó szervezetre, a vezetésre, az adatszolgáltatásra vonatkozó terv.

o) Rendkívüli esemény: veszélyes létesítményben bekövetkezhetõ vagy bekövetkezett, a rendeltetésszerû mûködésben, illetõleg a technológiai folyamatokban bekövetkezett olyan nem várt esemény, amely azonnali beavatkozást igényel, illetve magában hordozza a folyamat ellenõrizhetetlenné válását.

p) Súlyos szerencsétlenség (baleset): az emberek életét egészségét és környezetét, anyagi értékeit súlyosan veszélyeztetõ vagy károsító olyan esemény, amelynek következményei az erre szervezett erõkkel elháríthatók, felszámolhatók és nem igényli a katasztrófa esetére vonatkozó különleges intézkedések bevezetését.

r) Üzemeltetõ: bármely gazdasági társaság, természetes vagy egyéb jogi személy, aki veszélyes létesítményt vagy veszélyes ipari üzemet mûködtet, illetve fenntart.

s) Veszély: valamely veszélyes anyag természetes tulajdonsága vagy olyan körülmény, amely káros hatással lehet az emberi egészségre, vagyonra, vagy a környezetre

t) Veszélyes anyag: e törvény végrehajtását szolgáló kormányrendeletben meghatározott ismérveknek megfelelõ anyag, keverék vagy készítmény, amely mint nyersanyag, termék, melléktermék, maradék vagy köztes termékként jelen van, beleértve azokat az anyagokat is, amelyekrõl feltételezhetõ, hogy egy baleset bekövetkezésekor létrejöhetnek, és amelyek fizikai, kémiai vagy biológiai hatásuk révén veszélyforrást képviselnek.

u) Veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleset: olyan mértékû veszélyes anyag kibocsátásával, tûzzel vagy robbanással járó rendkívüli esemény, amely a veszélyes létesítmény üzemelése során befolyásolhatatlan folyamatként megy végbe, és amely a létesítményen belül, azon kívül közvetlenül vagy lassan hatóan súlyosan veszélyezteti vagy károsítja az emberi egészséget, illetve a környezetet.

v) Veszélyes ipari üzem: a létesítményen belüli technikai egység, amelyben a veszélyes anyagokat termelik, használják, kezelik vagy tárolják. Ebbe beleértendõ az üzemet kiszolgáló összes berendezés, szerkezet, csõvezeték, gépezet, szerszámok, ipari vágány, kirakodó rakpart, valamint az üzem mûködtetéséhez szükséges úszó vagy egyéb kikötõ, raktár vagy egyéb berendezés.

w) Veszélyes létesítmény: az üzemeltetõ irányítása alatt álló teljes terület, ahol jogszabályban meghatározott küszöbérték feletti mennyiségben veszélyes anyagokat állítanak elõ, tárolnak, dolgoznak fel, vagy más módon vannak vagy lehetnek jelen egy vagy több üzemben, beleértve a közös vagy kapcsolódó infrastruktúrákat vagy tevékenységeket.

x) Veszélyes tevékenység: olyan ipari, biológiai (mezõgazdasági), kémiai eljárások felhasználásával végzett tevékenység, amely ellenõrizhetetlenné válása esetén tömeges méretekben veszélyezteti, illetve károsítja az emberi egészséget, a környezetet, az élet- és vagyonbiztonságot.

y) Veszélyhelyzet: a Pvt. 2. §-ának (2) bekezdésében meghatározott helyzet.

(1) E törvényt kell alkalmazni a katasztrófahelyzetben, illetve a katasztrófa megelõzése érdekében a Magyar Köztársaság területén végzett katasztrófaveszélyes tevékenységre, továbbá akkor, ha a katasztrófa károsító hatása ellen a Magyar Köztársaság területén védekezés szükséges.

(2) A törvény IV. fejezetének hatálya kiterjed a Magyar Köztársaság területén mûködõ, külön jogszabályban meghatározott, küszöbérték feletti mennyiséget meghaladó veszélyes anyaggal dolgozó veszélyes létesítményekre, valamint a súlyos ipari balesetek megelõzésében, az ellenük való védekezésben érintett közigazgatási szervekre és gazdálkodó szervezetekre, önkormányzatokra, állampolgárokra.

(3) A törvény IV. fejezetének hatálya nem terjed ki:

a) az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény 1. § (1) bekezdése szerinti ionizáló sugárzás hatásai elleni védelemre,

b) a veszélyes anyagoknak a veszélyes létesítményen kívüli közúti, vasúti vagy vízi szállítására, valamint a létesítményen kívüli ideiglenes tárolására,

c) a veszélyes anyagoknak a veszélyes létesítményen kívüli vezetékes szállítására, beleértve a szivattyú állomásokat,

d) a feltárást folytató mélymûvelésû vagy külszíni bányákra,

e) a hulladéklerakókra.

A Kormány a katasztrófák elleni védekezésre való felkészülés és a katasztrófák megelõzése érdekében:

a) megszervezi a katasztrófák elleni védekezés irányítását és a végrehajtás összehangolását, a tervezés kormányszintû feladatainak végrehajtását, a katasztrófák következményeinek felszámolására való felkészülés, a megelõzés és a végrehajtás feladatainak tárcák közötti koordinációját, e koordináció érdekében létrehozza és folyamatosan mûködteti a Kormányzati Koordinációs Bizottságot, meghatározza annak - e törvényben foglalt feladat- és hatásköre figyelembevételével - eljárási szabályait, jóváhagyja szervezeti és mûködési rendjét,

b) meghatározza a Kormány tagjainak és a védekezésben érintett állami szerveknek a felkészüléssel és a védekezéssel kapcsolatos feladatait,

c) megköti a katasztrófákkal kapcsolatos kölcsönös tájékoztatásra és segítségnyújtásra, valamint a megelõzés területén történõ együttmûködésre irányuló nemzetközi egyezményeket,

d) összehangolja a katasztrófavédelemmel összefüggõ oktatási, képzési, tudományos kutatási és mûszaki fejlesztési tevékenységet,

e) kihirdetésre elõkészíti a veszélyhelyzetben bevezetésre kerülõ, az egyes törvények rendelkezéseitõl eltérõ rendeletek tervezeteit, és megküldi azokat a végrehajtásért felelõs személyeknek és szervezeteknek,

f) az éves költségvetésben javasolja a nemzetközi segítségnyújtásra fordítható elõirányzat mértékére,

g) kialakítja a nemzetközi segítségnyújtásban történõ magyar részvétel rendszerét.

A Kormány a katasztrófavédelem irányítás során:

a) dönt a védekezéshez szükséges külföldi (nemzetközi) segítség igénybevételérõl,

b) dönt a külföldi állam részére történõ segítségnyújtásról.

(1) A Kormány

a) a veszélyhelyzet kihirdetését igénylõ méretû katasztrófahelyzetben rendeletben kihirdeti a veszélyhelyzetet és dönt az ország egész területének vagy meghatározott részének katasztrófa sújtotta területté nyilvánításáról, a veszélyhelyzetet meghaladó méretû katasztrófa esetén kezdeményezi a szükségállapot kihirdetését,

b) rendeleti úton bevezeti a Hvt. 199. §-a (4) bekezdése szerint a veszélyhelyzetben alkalmazandó szabályokat, ennek keretében gondoskodik az államháztartás körében szükséges átmeneti intézkedések megtételérõl és az Országgyûlés ezzel kapcsolatos tájékoztatásáról. A rendeleti úton bevezetett intézkedések a katasztrófaveszély elmúltáig, illetve a következmények felszámolásáig, de legfeljebb 15 napig vannak érvényben, meghosszabbításukra az Országgyûlés adhat felhatalmazást.

(2) Veszélyhelyzetben a katasztrófa elhárításához szükséges mértékben a Kormány rendeleti úton az (1) bekezdés szerinti intézkedéseket csak az érintett területre vonatkozóan is bevezetheti.

(3) Halasztást nem tûrõ esetben a Kormány rendeletei a közszolgálati (országos területi és helyi) mûsorszórók útján is kihirdethetõk (rendkívüli kihirdetés), és a nap meghatározott idõpontjától hatályba helyezhetõk. Az így kihirdetett rendeletet a Magyar Közlöny legközelebbi számában közzé kell tenni.

(4) A rendkívüli kihirdetéssel közzétett rendeletet a kihirdetés napján vagy az azt követõ napon megjelenõ országos és helyi napilapokban közzé kell tenni.

Várható vagy bekövetkezett katasztrófa esetén a Kormány a következõ intézkedéseket teheti meg:

a) elrendeli a polgári védelmi szervezetek egyidejû alkalmazását, az Országgyûlés és a köztársasági elnök tájékoztatása mellett,

b) intézkedik a Magyar Honvédség, a Határõrség, illetve a rendvédelmi szervek bevonásáról,

c) ha a katasztrófavédelemhez a Magyar Honvédség békeállományának erõi, eszközei nem elegendõek, dönt a Hvt. 124. §-ának (5) bekezdése szerint a tartalékos hadkötelesek igénybevételérõl, a leszerelõ hadkötelesek tartalékos katonai szolgálatra történõ visszatartásáról és a szolgálatteljesítés idõtartamáról és rendjérõl.

A Kormányzati Koordinációs Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) katasztrófák elleni védekezésre való felkészülésben és a megelõzésben kialakítja és érvényesíti a Kormány katasztrófák elleni védekezéssel összefüggõ döntéseinek elõkészítése során a felkészülés, valamint a védekezés egységes követelményeit.

A Bizottság a katasztrófák elleni védekezés irányítása területén:

a) összehangolja a megyei, a fõvárosi védelmi bizottság elnöke, valamint a védekezésben résztvevõ, de nem védelmi bizottságok irányítása alá tartozó szervek katasztrófák elleni védelmi tevékenységét,

b) összehangolja a minisztériumok és az országos hatáskörû szervek védekezéssel kapcsolatos tevékenységét,

c) összehangolja a Magyar Honvédség, a Határõrség és a rendvédelmi szervek védekezési tevékenységét.

A Bizottság vezetõje kezdeményezi a Kormánynál a védekezéshez, illetve a katasztrófaveszély elhárításához szükséges nemzetközi segítség igénybevételét, illetve összehangolja a védekezésben részt vevõ magyar és külföldi szervek és szervezetek tevékenységét.

(1) A katasztrófaveszély elhárítására, illetve a katasztrófa elleni védekezés során - a következmények felszámolása érdekében - védekezési munkabizottság mûködik:

a) az ár- és belvizek elleni védekezés, a veszélyhelyzeti szintet elérõ közúti, vasúti, vízi közlekedési balesetek elleni védekezésre, továbbá a rendkívüli idõjárási helyzetben történõ védekezésre - vezetõje: a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter,

b) a nukleáris balesetelhárításra, továbbá

c) a földrengés a veszélyhelyzeti szintet elérõ légiközlekedési baleset, illetve a tûz következményei felszámolására - vezetõje: a belügyminiszter,

d) az emberi egészséget, a lakosságot fenyegetõ tömeges megbetegedések, járványok megelõzésére, tömeges méretû balesetek, ismert vagy ismeretlen eredetû, az emberi életre ártalmas mérgezések megelõzésére, felszámolására és a baleseti sürgõsségi ellátására - vezetõje: az egészségügyi miniszter,

e) a természeti terület és természeti érték károsodása veszélyhelyzeti szintet elérõ környezetkárosodás, valamint súlyos ipari baleset miatt beállott következmények felszámolására - vezetõje: a környezetvédelmi miniszter.

(2) A munkabizottságokat elõre ki kell jelölni, feladataikra felkészíteni. Meg kell szervezni és biztosítani a gyors megalakítás feltételeit. A munkabizottság tagjait a munkabizottság vezetõje nevezi ki, feladatait, szervezetét, mûködése rendjét és helyét a munkabizottság vezetõje által jóváhagyott ügyrend állapítja meg.

(3) A mûködés feltételeirõl a munkabizottság vezetõje gondoskodik.

(1) A belügyminiszter felelõs az irányítása alá tartozó katasztrófavédelmi szervezetek mûködtetéséért.

(2) A belügyminiszter:

a) kinevezi, illetõleg felmenti a közvetlen irányítása alá tartozó BM Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgatóság vezetõjét és - egy vagy több - helyettesét,

b) jóváhagyja a BM Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgatóság szervezeti és mûködési szabályzatát,

c) dönt az irányítása alá tartozó, a katasztrófavédelem végrehajtását végzõ területi, illetve helyi szervezet létrehozásáról és megszüntetésérõl,

d) elrendeli a Kormány egyidejû tájékoztatása mellett a polgári védelmi szervezetek részleges alkalmazását,

e) szabályozza a Határõrség és az irányítása alá tartozó rendvédelmi szervek katasztrófavédelmi feladatait,

f) dönt az Országgyûlés által az éves költségvetésben a nemzetközi segítségnyújtásra hatáskörébe utalt elõirányzat felhasználásáról.

Az illetékes miniszter és az illetékes országos hatáskörû szerv vezetõje felelõs az ágazati feladatkörébe tartozó terület katasztrófavédelmével kapcsolatos tervezõ, szervezõ, irányító tevékenységéért. Ennek keretében:

a) megállapítja az ágazati tevékenységgel összefüggõ adatközlési, bejelentési, hatósági engedélyezési kötelezettségeket és végzi az érvényesítésükhöz szükséges szabályozási és jogalkalmazói feladatokat,

b) irányítja a megelõzõ védelmi feladatok ágazati végrehajtását,

c) az állami költségvetési tervezés rendszerében a pénzügyminiszter egyetértésével meghatározza az ágazati katasztrófavédelmi rendszer és szervek mûködéséhez szükséges pénzügyi feltételeket,

d) végrehajtja a katasztrófavédelmi célú távközlési, informatikai, valamint ágazati mérõ- és ellenõrzõ rendszerek egységes irányítási rendszerbe illeszkedõ kialakítását és mûködtetését,

e) kijelöli az ágazat katasztrófavédelemben részt vevõ szerveit és a katasztrófavédelembe bevonható gazdálkodó szervezeteket, meghatározza a katasztrófavédelemmel kapcsolatos feladataikat. Jogszabály alapján intézkedik felkészítésükre és a mûködési feltételeik megteremtésére.

(1) A megyei, a fõvárosi, illetve a helyi védelmi bizottság az illetékességi területén összehangolja a Hvt. 66. §-ának (1) bekezdésében meghatározott szervek katasztrófavédelemmel kapcsolatos feladatainak ellátását és az arra való felkészülést.

(2) A felkészülés és a megelõzés megyei, fõvárosi, illetve helyi szintû összehangolásával kapcsolatos feladatokat - illetékességi területén - a Hvt. 15.

és 17. §-a szerinti védelmi bizottság a megyei (fõvárosi) katasztrófavédelmi szerv közremûködésével látja el.

(1) A megyei, fõvárosi védelmi bizottság az illetékességi területén irányítja és összehangolja a helyi védelmi bizottságok, a polgármesterek katasztrófavédelmi feladatait.

(2) A megyei, fõvárosi védelmi bizottság a felkészülés érdekében:

a) összehangolja a katasztrófavédelemben érintett szervek jogszabályokban és szakmai irányelvekben meghatározott felkészülési feladatait,

b) irányítja a polgármester védelmi felkészülési tevékenységét,

c) irányítja a hatáskörébe tartozó katasztrófavédelmi tervezõ tevékenységet,

d) szervezi a települések, (a kerületek) közötti kölcsönös segítségnyújtást, értesítést, riasztást és tájékoztatást,

e) gondoskodik más megyékkel és a fõvárossal történõ együttmûködés, kölcsönös segélynyújtás feltételeinek biztosításáról,

f) szervezi a közigazgatási szervek, a fegyveres erõk, a rendvédelmi szervek és a társadalmi szervezetek területi szintû együttmûködését,

g) szervezi a lakosság és a védekezésben érintett szervezetek riasztásának és tájékoztatásának elõkészítését és végrehajtását,

h) felelõs a polgári védelmi kötelezettségen alapuló területi polgári védelmi szervezetek létrehozásáért,

i) felelõs a védekezéshez szükséges vezetési rendszer fenntartásáért, mûködõképességének biztosításáért.

A megyei, fõvárosi védelmi bizottság elnöke a védelmi bizottság közremûködésével a védekezés irányítása terén:

a) szervezi a Kormány által meghatározott területi védekezési feladatok végrehajtását,

b) irányítja a védekezést, és kezdeményezi a Kormány hatáskörébe tartozó intézkedések megtételét,

c) magához vonhatja a védekezés irányítását, ha a saját vagy az érintett polgármester helyzetértékelése szerint a katasztrófa elleni védekezés a helyi védelmi bizottság lehetõségét meghaladja, errõl haladéktalanul értesíti a Bizottságot,

d) halasztást nem tûrõ esetben, a helyben szokásos módon, átmeneti jelleggel elrendeli az élet és az anyagi javak védelméhez szükséges mértékben a veszélyeztetett területekrõl az állampolgárok kimenekítését és errõl haladéktalanul értesíti a Kormányt,

e) folyamatosan értékeli a kialakult helyzetet, a védekezés helyzetét, és errõl a Bizottságot és a közvéleményt tájékoztatja,

f) elrendeli a belügyminiszter intézkedése alapján - vagy halasztást nem tûrõ esetben annak utólagos tájékoztatásával - a polgári védelmi szervezetek alkalmazását,

g) összehangolja a lakosság és az anyagi javak kitelepítését, kimenekítését, befogadását, ellátását, továbbá a helyi védekezés megszervezését.

Ha a területi, illetve a helyi szintû védekezésben egyidejûleg több szerv együttmûködése szükséges, a védekezés közvetlen irányításáért felelõs vezetõt illetékességi területén a megyei, fõvárosi vagy helyi védelmi bizottság elnöke, illetõleg a polgármester jelöli ki; a kijelölésig az események következményeinek felszámolásában elsõdlegesen érintett szerv vezetõje végzi a védekezés irányítását.

A polgármester az illetékességi területén irányítja és szervezi a felkészülés és a védekezés feladatait. Ennek keretében:

a) felelõs a települési, kerületi katasztrófaelhárítási tervek elkészítéséért, valamint a helyi lehetõségek figyelembevételével a védekezés feltételeinek a biztosításáért,

b) irányítja a védekezésre való felkészítést,

c) a polgári védelmi kötelezettség alatt álló állampolgárt a katasztrófavédelem érdekében határozattal polgári védelmi szolgálatra kötelezi, illetõleg a területi, települési, kerületi és munkahelyi polgári védelmi szervezetbe, kiképzésre és gyakorlatra osztja be.

(2) A polgármester a településen a védekezés során:

a) irányítja a településen a helyi katasztrófavédelmi tevékenységet,

b) halasztást nem tûrõ esetben átmeneti jelleggel elrendeli az élet és az anyagi javak védelméhez szükséges intézkedéseket, és errõl haladéktalanul értesíti a megyei, fõvárosi védelmi bizottság elnökét,

c) szervezi és irányítja a lakosság védelmét, kitelepítését, kimenekítését, illetõleg befogadását és visszatelepítését,

d) szervezi és irányítja az anyagi javak védelmét, a lakosság létfenntartásához szükséges anyagi javakkal történõ ellátását,

e) elrendeli a megyei közgyûlés elnökének, a fõpolgármesternek a rendelkezése alapján - vagy halasztást nem tûrõ esetben annak utólagos tájékoztatásával - polgári védelmi szervezetek alkalmazását,

f) együttmûködik más települések polgármestereivel, a védekezésbe bevont más szervezetekkel a katasztrófavédelmi feladatok végrehajtásában.

(1) A megyei és a fõvárosi védelmi bizottság elnöke és a polgármester a polgári védelmi kötelezettség teljesítése, a polgári védelmi feladatok tervezése és végrehajtása érdekében az adattal rendelkezõ szervtõl vagy hatóságtól a munkavállalóról a Pvt. 33. §-ának (2) bekezdésében meghatározott személyes adatát, a foglalkozására, illetõleg a szakképzettségére vonatkozó adatot, illetõleg egyéb, a szerv vagy a hatóság technikai eszközeire vonatkozó adatot kérhet.

(2) Az adatszolgáltatást az adattal rendelkezõ szerv 15 napon belül köteles teljesíteni.

(1) A megyei és a fõvárosi védelmi bizottság elnöke és a polgármester a polgári védelmi feladatoknak e törvényben meghatározott irányítása és végrehajtása során a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 7. §-ának (2) bekezdésében biztosított államigazgatási jogkörben jár el.

(2) A megyei és a fõvárosi védelmi bizottság elnöke, a polgármester a polgári védelmi feladatait a megyei közgyûlés hivatalának, a fõpolgármesteri hivatal, a polgármesteri hivatal, a védelmi bizottság munkacsoportjai és az illetékes hivatásos katasztrófavédelmi szervezetnek a közremûködésével látja el.

(3) A polgári védelmi feladatok ellátása érdekében a köztisztviselõ, a közalkalmazott túlmunkára kötelezhetõ.

(1) Az önként jelentkezõ társadalmi és karitatív szervezetek, amelyek a katasztrófavédelembe bevonásra tervezettek, segítséget nyújtanak, együttmûködnek, ha erre vonatkozó hajlandóságukat kinyilvánítják.

(2) Az önként jelentkezõ szervezetek és személyek alkalmasságának feltételeit a belügyminiszter, illetõleg a tevékenysége szerint illetékes miniszter határozza meg.

(3) Az önkéntesen segítséget nyújtó személyeknek társadalmi és karitatív szervezetek tagjainak a védekezésbe történõ beosztását a polgármester határozattal rendeli el.

(1) A katasztrófavédelem végrehajtását végzõ szervezetek a polgári védelem és az állami tûzoltóság országos és megyei szintû parancsnokságaiból összevont államigazgatási feladatot is ellátó rendvédelmi szervek, amelyeknek tagjai hivatásos állományúak, köztisztviselõk és közalkalmazottak.

(2) A katasztrófavédelem végrehajtását végzõ szervek országos hatáskörû központi szervre, területi szervre és helyi szervre tagozódnak.

(3) Területi szervek a megyei igazgatóságok, amelyek alárendeltségében helyi szervként polgári védelmi kirendeltségek mûködnek. Budapest fõváros polgári védelmi szervezete közvetlenül a központi szerv alárendeltségében mûködik, helyi szervei a kerületi kirendeltségek.

A megyei, fõvárosi igazgatóság költségvetési szerv, amely jogszabályban meghatározott ügyekben elsõ fokú hatóságként jár el, ellátja a jogszabályokban és az ügyrendben részére meghatározott feladatokat, irányítja, ellenõrzi a kirendeltségeket.

(1) A BM Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgatóság fõigazgatója vezeti a központi szervet, irányítja a Fõigazgatóság területi és helyi szervei mûködését és szakmai tevékenységét.

(2) A fõigazgató felelõs:

a) a területi és a helyi szervezetei mûködésének és szakmai tevékenységének irányításáért,

b) a jogszabályokban meghatározott feladatok végrehajtásáért,

c) a nemzetközi segítségnyújtásba bevont, alárendelt szerv folyamatos készenlétéért, a nemzetközi segítségnyújtás szervezéséért, az ezzel összefüggõ feladatok koordinálásáért.

A központi szerv a BM Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgatóság, amely önállóan gazdálkodó teljes jogkörrel rendelkezõ költségvetési szerv. A fõigazgató az alárendeltjei, az önkormányzati, a létesítményi, az önkéntes tûzoltóságok szakmai feladatainak végrehajtása érdekében:

a) ellátja az ágazati jogszabályokban számára meghatározott feladatokat,

b) meghatározza a polgári védelmi, a tûz- és mûszaki mentési, a katasztrófavédelmi feladatok végrehajtásának szakmai követelményeit, irányítja és ellenõrzi az alárendelt szervezetek szakmai munkáját és tevékenységét,

c) a Belügyminisztérium irányításával közremûködik a katasztrófák várható következményeinek megelõzésére és elhárítására vonatkozó tervezésben,

d) kidolgozza a katasztrófák elleni védekezéssel összefüggõ tervezési, szervezési, felkészítési szakmai elveket és követelményeket, végzi a lakosság mentésével kapcsolatos tervezõ, szervezõ feladatokat, vezeti alárendelt szervezeteinek a bekövetkezett események következményeinek felszámolására irányuló tevékenységét;

e) részt vesz a katasztrófák megelõzésére és felszámolására irányuló nemzetközi együttmûködésben,

f) szükség esetén biztosítja a nemzetközi segítségnyújtásra kijelölt szervek rendelkezésre állását, illetve a külföldi állam katasztrófa sújtotta területeire történõ kijuttatását, szervezi a nemzetközi katasztrófa segítségnyújtás gyakorlati végrehajtását, a szállítmányok továbbítását és folyamatos kapcsolatot tart a nemzetközi katasztrófavédelmi szervezetekkel,

g) ellátja a hatáskörébe tartozó hatósági, szakhatósági és szakértõi feladatokat,

h) ellátja a polgári védelmi szervezetek létrehozásával és felkészítésével, ellátásával és alkalmazásával, valamint a lakosság és az anyagi javak mentésével összefüggõ tervezési és szervezési feladatokat,

i) közremûködik a katasztrófák elhárításában a hazai és a nemzetközi szervezetekkel együttmûködve,

j) biztosítja a védelmi igazgatás szerveihez szükséges szakértõket és részt vesz a védelmi igazgatás tervezési feladataiban,

k) együttmûködik az országos hatáskörû szervek ágazati katasztrófa elhárítási szervezeteivel.

A fõigazgató a 26. §-ban meghatározott jogkörében

a) az alárendelt szervek vezetõi számára közvetlenül utasítást adhat, gondoskodik törvényes mûködtetésükrõl,

b) gondoskodik a szervezeti és mûködési szabályzat, valamint a más belsõ szabályzatok elkészítésérõl, összhangjáról és elõírásai végrehajtásáról,

c) biztosítja a hivatásos katasztrófavédelmi szervezetek mûködési feltételeit, tervezi és felügyeli a katasztrófák elleni védekezéssel összefüggõ, jóváhagyott fejlesztéseket,

d) javaslatot tesz a belügyminiszter részére a katasztrófavédelem mûködését, feladatkörét érintõ jogszabályoknak és az állami irányítás egyéb jogi eszközeinek megalkotására,

e) munkáltatói jogot gyakorol a területi és helyi hivatásos szerv vezetõje felett,

f) jóváhagyja a területi szervek ügyrendjét,

g) közremûködik a nemzetközi szerzõdések szakmai elõkészítésében, a hatáskörébe tartozó nemzetközi kapcsolattartásban,

h) biztosítja a Kormány által kötött katasztrófavédelmi egyezményekben foglaltak maradéktalan végrehajtását,

i) biztosítja a regionális és határmenti együttmûködés tervezésével összefüggõ feladatok folyamatos végrehajtását,

j) figyelemmel kíséri és segíti az önkormányzatok polgári védelmi, tûzvédelmi, mûszaki mentési és tûzoltósággal kapcsolatos tevékenységét, koordinálja a polgári védelmi és a tûzvédelmi kutatómunkát, kapcsolatot tart az önként jelentkezõ és a katasztrófavédelembe bevonható társadalmi szervezetek, egyesületek országos szövetségeivel,

k) javaslatot tesz a belügyminiszter részére a szakmai mûködési elõírások, a szakmai információs és hírrendszer, továbbá a felvilágosítás, a tájékoztatás és a képzés, valamint a szakmai képzés rendszerének és elveinek szabályozására, ellátja a tûzvédelmi és a tûzoltóképzés, illetõleg a polgári védelmi felkészítés szakfelügyeletét,

l) közvetlen utasítást adhat a polgári védelmi, a tûzoltási és a mûszaki mentési szakmai szervezetek szaktevékenységére, az ezzel kapcsolatos felkészítésre és jelentéstételre, e tevékenységet végzõ szervek területének elhagyására, továbbá rendkívüli készenléti szolgálatuk elrendelésére,

m) felügyeli a polgári védelmi és a tûzoltóság szakmai tevékenységét,

n) véleményezési jogkört gyakorol a fõvárosi tûzoltóparancsnok kinevezésénél és felmentésénél,

o) gondoskodik a polgári védelmi tervekben a Honvéd Vezérkar által meghatározott hadmûveleti követelmények megvalósításáról.

(1) Veszélyes létesítményre építési engedély, használatba vételi engedély, továbbá veszélyes tevékenység megkezdésének engedélyezése csak a BM Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgatóságnak (a továbbiakban: hatóság), a Mûszaki Biztonsági Fõfelügyelet (a továbbiakban: MBF) szakhatósági hozzájárulásával kiadott engedélye alapján adható. Az engedélyhez az üzemeltetõnek a hatósághoz kérelmet kell benyújtani. A kérelemhez csatolni kell a részletes környezeti hatásvizsgálatok alapján megszerzett érvényes környezetvédelmi engedély és a biztonsági jelentés vagy elemzés egy-egy példányát.

(2) Az e törvény hatálybalépésének napján már üzemelõ veszélyes létesítmény üzemeltetõjének a tevékenységét az e törvény hatálybalépését követõ harmadik év december 31-ig a hatóságnak be kell jelentenie, a továbbiakban e törvény rendelkezéseit kell alkalmaznia azzal, hogy a bejelentéshez csatolni kell az érvényes környezetvédelmi mûködési engedélyt, külön jogszabály alapján a biztonsági elemzés vagy a biztonsági jelentés egy-egy példányát.

(1) A veszélyes létesítmény megvalósítását, bõvítését, megszüntetését fel kell tüntetni a külön jogszabályok szerinti területfejlesztési és településrendezési terveken.

(2) A veszélyes létesítmény bezárását vagy a tevékenység ideiglenes megszüntetését, továbbá ha a veszélyes létesítményben a jelenlévõ veszélyes anyagok mennyisége a korábban jelzett értéket legalább 20 %-kal meghaladja vagy az alkalmazott technológiát megváltoztatják az üzemeltetõnek a hatóság részére ezt be kell jelenteni, és errõl értesíteni kell a veszélyeztetett települések polgármestereit is.

(1) Amennyiben a veszélyes létesítményben a veszélyes anyagok mennyisége eléri a jogszabályban meghatározott alsó küszöbértéket, de nem haladja meg a felsõ küszöbértéket, az üzemeltetõnek biztonsági elemzést kell készítenie, melyet az illetékes hatóságnak be kell mutatnia. A hatóság annak valóságtartalmát ellenõrizheti. A biztonsági elemzésre kötelezettek tevékenységének engedélyezésére az általános szabályokat kell alkalmazni.

(2) A biztonsági elemzés megelõzésre vonatkozó elõírásait úgy kell kialakítani, hogy képes legyen biztosítani az egészség és a környezet magas fokú védelmét. Ennek érdekében tartalmaznia kell az eszközökre, a szervezési és vezetési rendszerre vonatkozó elgondolást is.

(1) Amennyiben a veszélyes létesítményben a veszélyes anyagok mennyisége eléri vagy meghaladja a jogszabályban meghatározott felsõ küszöbértéket, a veszélyes létesítmény üzemeltetõjének biztonsági jelentést kell készítenie.

(2) A biztonsági jelentést a veszélyes tevékenység megkezdése elõtt, illetõleg új létesítményre vonatkozó építési engedély kiadása elõtt, mûködõ veszélyes létesítmény esetén pedig a külön jogszabályban meghatározott idõszakonként, de legalább ötévenként kell elkészíteni.

(1) Az engedélyezési eljárás megindításáról a veszélyes tevékenységet végzõnek a biztonsági jelentés megküldésével értesíteni kell a veszélyeztetett települések polgármestereit, a fõvárosban a fõpolgármestert. A biztonsági jelentést külön jogszabályban elõírt tartalommal kell elkészíteni.

(2) A veszélyes tevékenység egészét, illetõleg a védekezés belsõ (létesítményi) rendszerét érintõ változtatás esetén új vagy kiegészítõ biztonsági jelentést kell készíteni, amelyet a veszélyes tevékenység megkezdése elõtt legalább hatvan nappal a hatóságnak és a területileg illetékes polgármesternek, fõvárosban a fõpolgármesternek meg kell küldeni. Ha a hatóság a változtatásra vonatkozóan az engedélyt megtagadja, a megváltoztatott tevékenység nem kezdhetõ meg.

(3) A biztonsági jelentés nyilvános és a polgármesternek, a fõvárosban a fõpolgármesternek biztosítania kell, hogy abba bárki betekinthessen. Amennyiben a biztonsági jelentés üzemi vagy üzleti titkot is tartalmaz a hatóság engedélyezheti, hogy nyilvánosságra az üzemeltetõ által készített, a biztonsági jelentésnek a titkot tartalmazó rész nélküli kivonata bocsátható nyilvános megtekintésre.

(1) A hatóság - a veszélyes létesítmény üzemeltetõje felelõsségének korlátozása nélkül - koordinálja a veszélyes létesítmény üzemeltetõjének a súlyos balesetek elleni védelemmel összefüggõ feladatait, valamint a külsõ védelmi tervek elkészítését.

(2) A hatóság az MBF-fel közösen végzi a veszélyes létesítményekre vonatkozó (a munkavédelemrõl szóló 1993. évi XCIII. törvény 81. §-ában foglaltaknak megfelelõen) szemlék, vizsgálatok, a súlyos ipari balesetek megelõzésével és elhárításával kapcsolatos mûszaki, szervezeti és vezetési információk gyûjtését, értékelését és készíti az eseményekkel kapcsolatos nemzeti jelentéseket.

(3) A hatóság az MBF-fel együtt folyamatosan ellenõrzi, hogy a létesítményben:

a) az üzemeltetõ megfelelõ eszközökkel rendelkezik-e a súlyos ipari balesetek megelõzéséhez, és a következmények felszámolásához,

b) a biztonsági jelentésben közölt adatok megfelelõen tükrözik-e a létesítmény állapotát,

c) a biztonsági jelentés nyilvánossága biztosított-e.

(1) A létesítmény üzemeltetõjének a hatóság elõzetes tájékoztatása mellett a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 93-94. §-át megfelelõen alkalmazva biztosítania kell, hogy a lakosság véleményt nyilvánítson új veszélyes létesítmények tervezésekor vagy a meglevõ létesítmény jelentõs módosításakor.

(2) Az üzemeltetõ a tájékoztatójában ismerteti:

a) a létesítményben folyó tevékenységet és a lehetséges veszélyforrásokat,

b) az általános információkat a lehetséges veszélyekrõl, beleértve a lakosságra és a környezetre gyakorolt potenciális hatásaikat,

c) veszély esetén a riasztás és a folyamatos tájékoztatás rendjét,

d) a lakosság által követendõ magatartási szabályokat súlyos ipari baleset bekövetkezése esetén.

(3) A tájékoztatót az (2) bekezdésben meghatározott körülmények változása esetén haladéktalanul ismételten ki kell adni.

(1) A hatóság a veszélyes tevékenység végzésére megadott hozzájárulás egy-egy példányát a veszélyeztetett települések polgármestereinek, fõvárosban a fõpolgármesternek, és az illetékes helyi, valamint megyei védelmi bizottság elnökének megküldi.

(2) A veszélyes tevékenységet végzõkrõl a hatóság rendszeresen, de legalább évente egy alkalommal tájékoztatja az illetékes megyei (fõvárosban a fõvárosi) rendõr-fõkapitányságot, az önkormányzati tûzoltóparancsnokságot, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatot, a területileg illetékes környezetvédelmi felügyelõséget, valamint az Országos Mentõszolgálat területileg illetékes mentõ szervezetét.

(1) A 29. §-ban meghatározott engedélyt a hatóság visszavonja, az üzemeltetõt a súlyos ipari baleset megelõzéséhez szükséges intézkedések megtételére kötelezi, ha a biztonságos üzemeltetés feltétele bármely okból hiányzik. Az elõírt intézkedés megtételéig elrendelhetõ a veszélyes tevékenység folytatásának felfüggesztése.

(2) Ha az üzemeltetõ kötelezettségeit nem teljesíti vagy a veszélyes tevékenységet hatósági engedély nélkül végzi, a veszélyes tevékenység folytatását a hatóság megtilthatja.

(3) A hatóság elrendelheti - a kötelezett költségére és veszélyére:

a) a Rendõrség közremûködésével - külön jogszabály szerint - a létesítményben foglalkoztatott vagy annak területén lévõ személyeknek a létesítmény területére történõ belépésének, illetve ott-tartózkodását megtiltását, a létesítmény helyiségeinek lezárását és ennek hatósági pecséttel történõ hitelesítését,

b) a létesítmény biztonsági õrzését,

c) a létesítményben található veszélyes anyagoknak, eszközöknek,

Az üzemeltetõ köteles:

a) gondoskodni a belsõ védelmi tervek kidolgozásáról, amely tartalmazza azoknak az eszközöknek és annak az üzemi vezetési rendszernek a leírását, amellyel az emberi egészség és a környezet védelme magas színvonalon biztosított. A tervek egy-egy példányát meg kell küldeni a hatóságnak, valamint a megyei illetõleg a fõvárosi védelmi bizottságnak,

b) adatokat szolgáltatni a hatóság megyei, illetve körzeti szerve számára a külsõ védelmi tervek kidolgozásához,

c) minden intézkedést megtenni a balesetveszély megelõzésére, az esetleges baleset hatásainak enyhítésére.

Ha a létesítményben vagy a védelmet ellátó szervezetben súlyos ipari baleset kockázatát növelõ változás történik, az üzemeltetõnek a belsõ védelmi terveket meg kell újítani, de legalább háromévenként felül kell vizsgálni és próbariadóval ellenõrizni. A tervek megújításáról, felülvizsgálatáról és a próbariadóról jegyzõkönyvet kell felvenni, és a megújított tervet vagy a felülvizsgálati jegyzõkönyvet (ha a terv nem került megújításra) meg kell küldeni a hatóságnak, illetve az érintett megyei, fõvárosi védelmi bizottságnak.

A létesítményen belül a súlyos baleset elleni védekezés érdekében az üzemeltetõnek gondoskodnia kell:

a) külön jogszabályban meghatározottak szerint a veszélyek megelõzéséhez és a korai riasztáshoz szükséges technikai rendszer létrehozásáról és mûködtetésérõl,

b) a súlyos baleset következtében kialakult helyzetekben mûködõ irányítási rendszer létrehozásáról,

c) a belsõ védelmi terv aktivizálása esetén a területileg illetékes polgári védelmi szerv értesítésérõl és az együttmûködés megszervezésérõl,

d) védelmi szervezet létrehozásáról, mûködtetésérõl és az állomány kiképzésérõl,

e) a foglalkoztatottak súlyos baleset elleni védekezésre történõ felkészítésérõl, riasztásukról, egyéni védõeszközökkel történõ ellátásukról, kimenekítésük megszervezésérõl, és mindezekhez szükséges pénzügyi, anyagi és technikai feltételek biztosításáról,

f) az érintett polgármesterek riasztásának megszervezésérõl,

g) a szükséges speciális ellenanyagokkal és egyéb életmentõ gyógyszerekkel való ellátásról.

A 35-38. §-ok rendelkezéseit legkésõbb e törvény hatályba lépését követõ 3 éven belül kell végrehajtani.

Az üzemeltetõ köteles a veszélyes tevékenységgel összefüggõ súlyos balesetrõl vagy rendkívüli eseményrõl a megyei katasztrófa, fõvárosi polgári védelmi szerv ügyeleti szolgálata útján a hatóságot, továbbá az illetékes védelmi bizottság elnökét, valamennyi érintett települési önkormányzat polgármesterét haladéktalanul tájékoztatni:

a) a súlyos baleset, rendkívüli esemény körülményeirõl,

b) a súlyos balesetben, rendkívüli eseményben szereplõ veszélyes anyagokról,

c) a lakosságra, az anyagi javakra és a környezetre gyakorolt hatások értékeléséhez szükséges adatokról,

d) a megtett intézkedésekrõl.

A súlyos balesetek megelõzése és károsító hatásai elleni védekezés érdekében illetékességük területén a hatóság területi és helyi szervei kötelesek gondoskodni:

a) területi és települési tervek (továbbiakban: külsõ védelmi tervek) készítésérõl, amelyben meghatározzák a lakosságnak és a létfenntartási javaknak a súlyos balesetek miatti veszélyeztetettségét, a védekezés módszereit, erõit, eszközeit, és a védekezésben résztvevõk konkrét feladatait,

b) a külsõ védelmi terveknek a megyei (fõvárosi), illetõleg helyi védelmi bizottság elnökének jóváhagyásra történõ felterjesztésérõl,

c) külsõ védelmi terv végrehajtási feltételeinek biztosításáról, és súlyos baleset esetén a külsõ védelmi tervek aktivizálásáról,

d) a súlyos balesetrõl történõ riasztás fogadásáról,

e) a lakosság tájékoztatásának megszervezésérõl,

f) a létesítményen kívüli kárcsökkentõ tevékenység összehangolásáról.

A védekezés során a személyes közremûködés, a dolog, illetve szolgáltatás rendelkezésre bocsátása vagy igénybevétele következtében keletkezett és biztosítás alapján meg nem térülõ kárért a katasztrófavédelembe bevont, illetve önkéntesen közremûködõt kártalanítani kell és részére az ezzel összefüggésben felmerült költségeit meg kell téríteni. A kártalanítás kötelezettsége az államot terheli.

(1) Ha a katasztrófa elleni védekezésben részt vevõt az egészséget károsító vagy halálos baleset érte, az üzemi balesetre, foglalkozási betegségre vonatkozó társadalombiztosítási szabályok alapján meg nem térülõ károkat és költségeket az állam téríti meg.

(2) A védekezésben polgári védelmi kötelezettség alapján közremûködõk jog- és érdeksérelmének orvoslására, társadalombiztosítási ellátására a Hvt.-nek a honvédelmi kötelezettséget teljesítõk társadalombiztosítási és baleseti ellátására vonatkozó szabályait kell megfelelõen alkalmazni (Hvt. 164-190. §).

Az állami szervek, a védelmi bizottságok, valamint a katasztrófavédelemre kijelölt szervezetek felkészülésének, katasztrófa elleni védekezésének költségeit az állam viseli.

A felkészülés költségeit az érintettek az éves költségvetésükben tervezik.

(1) Az állami költségvetésbõl kell megtéríteni a végrehajtásba bevont szervek és szervezetek katasztrófa elleni védekezéssel összefüggõ költségeit.

(2) A Kormány döntése szerint a katasztrófa sújtotta területen a károk enyhítését is a központi költségvetésbõl kell fedezni.

(1) Ez a törvény - a IV. fejezet kivételével - 2000. január 1-én lép hatályba.

(2) A IV. fejezet hatálybalépésérõl az Európa Tanács 96/82/EK irányelvének (Az egyes ipari tevékenységekhez kapcsolódó súlyos baleseti veszélyekrõl) kihirdetésérõl szóló törvény rendelkezik.

Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítésérõl szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdetõ 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európa Tanács 96/82/EK irányelvével (a veszélyes anyagokkal együtt járó súlyos baleseti veszélyek ellenõrzésérõl) összeegyeztethetõ szabályozást tartalmaz:

Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben szabályozza:

a) a katasztrófák elleni védekezés megszervezését, irányítását, a végrehajtás összehangolását, a felkészülés, a megelõzés és a végrehajtás feladatainak tárcaközi koordinációját végzõ kormányszintû bizottság összetételét, mûködésének általános feltételeit, követelményeit, riasztásának, összehívásának, mûködésének rendjét, részletes feladatait,

b) a Kormány tagjainak és a katasztrófák elleni védekezésben érintett állami szerveknek a felkészüléssel és a védekezéssel kapcsolatos részletes feladatait,

c) a védelmi bizottság elnökének és a polgármesternek katasztrófavédelemmel összefüggõ részletes feladatait,

d) a katasztrófa sújtotta területté nyilvánításnak és a katasztrófasegély nyújtásának szabályait,

e) az Országgyûlés által az éves költségvetésben a nemzetközi segítségnyújtásra jóváhagyott elõirányzat felhasználásának rendjét,

f) a veszélyes anyagok és ipari tevékenységek körét,

g) a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleset elleni védekezés tervezés rendszerét és követelményeit,

h) a biztonsági jelentés és a biztonsági elemzés célját, tartalmi és formai követelményeit, a biztonsági jelentésre, valamint a biztonsági elemzésre kötelezettek körét,

i) a lakossági tájékoztatással kapcsolatos követelményeket,

j) a védekezésben résztvevõk költségei megtérítésének szabályait,

k) az országos nukleáris balesetelhárítási rendszer, a vizek kártételei elleni védekezés szabályainak e törvénnyel összhangban történõ módosítását.

Felhatalmazást kap a belügyminiszter, hogy rendeletben szabályozza:

a) az irányítása alatt álló szervekre vonatkozóan a katasztrófák elleni védekezés végrehajtásának egységes rendjét,

b) a törvény 24. §-ában meghatározott szervek irányítási és mûködési rendjét, feladatait, a hatáskörüket és jogkörüket, valamint a területi és a helyi szervek felépítését,

c) a Határõrség, a Rendõrség és az önkormányzati tûzoltóság katasztrófavédelmi feladatait,

d) a BM Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgatóság hatósági, szakhatósági és szakértõi feladatait, hatáskörét.

Felhatalmazást kapnak az illetékes miniszterek, hogy rendeletben szabályozzák:

a) az ágazati tevékenységükkel összefüggésben az adatközlési, bejelentési, hatósági engedélyezési feladatokat,

b) a katasztrófavédelmi célú ágazati mérõ- és ellenõrzõ meteorológiai elõrejelzõ és riasztó rendszerek kialakításának, mûködtetésének feladatait,

c) a katasztrófavédelemben résztvevõk kijelölését, feladataikat, felkészítésük és mûködtetésük feltételeit,

d) a súlyos ipari balesetek megelõzésével kapcsolatos tervezési, jelentési, adatközlési, együttmûködési feladatokat, valamint a korai riasztási technikai rendszer létrehozásának és mûködésének szabályait.

(1) A Hvt. 15. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) Rendkívüli állapot, szükségállapot és veszélyhelyzet, katasztrófaveszély, illetve bekövetkezett katasztrófa idején, valamint az Alkotmány 19/E. §-ának (1) bekezdése szerint a bevezetett intézkedések végrehajtása során a védelmi bizottság teljes jogkörét a megyei közgyûlés elnöke, a fõvárosban a fõpolgármester gyakorolja."

(2) A Hvt. 65. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A rendõrség, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, a büntetés-végrehajtási testület, a vám- és pénzügyõrség, a BM Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgatóság és területi, helyi szervei, valamint a hivatásos önkormányzati tûzoltóság (e törvény alkalmazásában a továbbiakban együtt: rendvédelmi szerv) jogszabályban meghatározott alapvetõ feladataik mellett közremûködnek egyes honvédelmi és országmozgósítási feladatok ellátásában."

(3) A Hvt. 66. §-a (2) bekezdésének g) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"g) közremûködnek a 199. § (5) bekezdésében meghatározott rendeletek és intézkedések végrehajtásában."

(4) A Hvt. 199. §-a (5) és (6) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"(5) Ahol a törvény rendeletet említ, ezen rendkívüli állapot idején a Honvédelmi Tanács rendeletét, szükségállapot idején a köztársasági elnök rendeleti úton bevezetett rendkívüli intézkedését, veszélyhelyzetben, illetve az Alkotmány 19/E. §-ának (1) bekezdésében meghatározott esetben a Kormány rendeletét kell érteni.

(6) A rendkívüli vagy szükségállapot idején bevezetett rendkívüli intézkedések, veszélyhelyzetben, illetve az Alkotmány 19/E. § (1) bekezdésében meghatározott esetben a Kormány által bevezetett intézkedések végrehajtásának területi követelményeit és feladatait illetékességi területén a megyei közgyûlés elnöke, a fõvárosban a fõpolgármester rendeletben állapítja meg."

(5) A Hvt. 200. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"200. § A rendkívüli vagy szükségállapot idején bevezetett rendkívüli intézkedéssel, továbbá a veszélyhelyzetben, illetve az Alkotmány 19/E. §-ának (1) bekezdésében meghatározott esetben a Kormány által bevezetett intézkedéssel ellentétes jogszabály nem alkalmazható."

(6) A Pvt- 2. §-a (1) bekezdésének h) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:

"h) több napon keresztül tartó kiterjedõ, folyamatos, intenzív, megmaradó hóesés vagy hófúvás,"

Ahol jogszabály a polgári védelem hivatásos szerveit, országos parancsnokot, megyei, fõvárosi parancsnokot, országos, megyei, fõvárosi parancsnokságot említ, ezen a továbbiakban a BM Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgatóságot és annak vezetõjét, megyei igazgatóságot, polgári védelmi kirendeltséget, a fõvárosban a fõvárosi polgári védelmi igazgatóságot és azok vezetõit kell érteni.

Ahol a tûz elleni védekezésrõl, a mûszaki mentésrõl, valamint a tûzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény (Tüt.) a BM Tûzoltóság Országos Parancsnokságot, megyei tûzoltó parancsnokságot, illetõleg BM Tûzoltóság országos parancsnokot említ, azon a BM Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgatóságot és annak vezetõjét, valamint megyei igazgatóságot, a fõvárosban fõvárosi polgári védelmi igazgatóságot kell érteni.

Ahol a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény polgári védelmet, állami tûzoltóságot, tûzoltóság országos parancsnokát, illetve a polgári védelem országos parancsnokát említi, azon a BM Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgatóságot és annak vezetõjét kell érteni.

E törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti:

a) a Rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény 97. §-a (1) bekezdésének f) pontja,

b) a polgári védelemrõl szóló 1996. évi XXXVII. törvény 2. §-a (1) bekezdésének f) pontja, a 7. §-a (2) bekezdésének b)-f) pontja, a 8. §-ának (2) bekezdése, a 14-15. §-ai,

c) a tûz elleni védekezésrõl, a mûszaki mentésrõl, valamint a tûzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény 24. §-ának g) pontja, 25-27. §-ai, a 30. §-nak (2)-(5) bekezdése, a 41. §-ának (1) bekezdése.

A katasztrófahelyzetek kialakulása esetére eddig nem rendelkeztünk olyan magas szintû jogszabállyal, amely egységesen szabályozta volna mind felsõszinten, mind a végrehajtás szintjén a védekezés irányításának rendjét.

Tekintettel arra, hogy a kormányprogram egy hatékonyabban mûködõ katasztrófaelhárító rendszer mûködtetését tûzte ki célul, a törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) egyrészt eleget kíván tenni annak a korábbi igénynek, hogy ipari vagy természeti katasztrófák bekövetkezése esetére törvény szabályozza a különbözõ szintû állami szervek tevékenységét a védekezés irányításában, másrészt meg kívánja teremteni jogi alapjait egy új szervezeti felépítésben mûködõ katasztrófaelhárító szervnek.

A katasztrófák elleni védekezés jogi alapjait szolgáló, a honvédelemrõl szóló 1993. évi CX. törvény (a továbbiakban: Hvt.), a polgári védelemrõl szóló 1996. évi XXXVII. törvény (a továbbiakban: Pvt.), valamint a tûz elleni védekezésrõl, a mûszaki mentésrõl és a tûzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Tüt.) rendelkezéseit a Javaslat csak a feltétlenül szükséges mértékben változtatja meg. Ennek következtében mind a polgári védelmi szervezetek, mind a hivatásos állami, illetve önkormányzati tûzoltóság gyakorlati mûködése továbbra is folyamatos marad.

A Javaslat szerint olyan hatékony katasztrófaelhárító szervezetet kell mûködtetni, amely a hazai természeti és ipari katasztrófák elleni védelemben való részvételen túl alkalmas nemzetközi segítségnyújtás adására, illetve annak igénybevétele esetén a feladatok összehangolására.

Az elõzõek érdekében a Javaslat a védekezésre való felkészülés és a megelõzés idõszakában, továbbá a katasztrófavédelem irányításában a Kormányt olyan hatáskörrel ruházza fel, amely jelentõsen növeli a kormányzati munka operativitását. A Javaslat garanciális szabályként rögzíti, hogy kihirdetett veszélyhelyzetben a Kormány által bevezetett intézkedések legfeljebb 15 napig lehetnek hatályban, ennek meghosszabbítása kizárólag az Országgyûlés által történhet.

A Javaslat a védelem hatékonyságának növelése érdekében felhatalmazza a Kormányt a katasztrófa sújtotta területen a Pvt. adta keretek között a polgári védelmi szervezetek aktivizálására, illetve a Hvt. által biztosított tartalékos katonai szolgálat elrendelésére.

Lényeges eleme a Javaslatnak, hogy a hivatásos önkormányzati tûzoltóság jogállásának változatlanul hagyása mellett biztosítja annak jogi alapját, hogy országos és megyei szinten a polgári védelem és a hivatásos állami tûzoltóság bázisán - a belügyminiszter irányításával - a katasztrófavédelemmel összefüggõ ágazati feladatok irányítására, összehangolására és végrehajtására egy egységes rendvédelmi szerv kerüljön létrehozásra, amely mentes a párhuzamosságoktól, ugyanakkor hatékonyan és a funkcionális feladatokra orientált szervezetként mûködne.

A Javaslat rögzíti a katasztrófák által érintettek kártalanítását és a térítés szabályait.

A Javaslat önálló fejezetben foglalkozik a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezéssel, amely összetett tevékenység, magában foglalja a megelõzés mûszaki-technikai feladatait, a balesetek károsító hatásainak csökkentését, illetõleg a lakosság védelmét szolgáló intézkedéseket. A védekezés feladatainak ilyen csoportosítása a fejlett ipari országokra jellemzõ, és a nemzetközi szabályozás is ezt vette alapul. Hazánkban - azzal együtt, hogy a súlyos ipari balesetek reális veszélyt jelentenek - nem történt meg e terület átfogó szabályozása, a védekezéssel kapcsolatos feladatok az egyes részterületek vonatkozásában parciálisan jelentkeznek. Így az átfogó hazai szabályozás megteremtése - amellett, hogy nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettség - elsõsorban magyar érdeket szolgál.

A több kisebb-nagyobb baleset, és az Európai Közösség egyes országaiban meglevõ komoly eltérések az ipari tevékenységek irányításában és ellenõrzésében arra ösztönözték az EK Bizottságát, hogy kezdeményezze a súlyos ipari balesetek veszélyének megelõzésére és csökkentésére egy irányelv kidolgozását. Ez volt a 82/501/EGK, avagy a SEVESO I Irányelv. A SEVESO I irányelvet a bophali és a baseli balesetekbõl leszûrt tapasztalatok alapján módosították. Így született meg a SEVESO II. avagy 96/82/EGK irányelv. Ebben az irányelvben meghatározott alapelvek az Európai Közösség országaiban az ipari, környezeti biztonság, a terület felhasználás és a nyilvánosság tájékoztatásában alap dokumentummá vált.

A SEVESO II. irányelvnek a hazai jogrendbe való vételét a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítésérõl szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodásban vállaltuk.

A Helsinkiben elfogadott ENSZ-EGB "Egyezmény az ipari balesetek országhatáron túl terjedõ hatásairól" megteremtette annak a lehetõségét, hogy Európában elfogadják és bevezessék a biztonságos technológiákat, a biztonsági irányítási rendszereket, az állandó információcserét, valamint az állami felügyeletet a fejlesztések, vészhelyzeti tervek kidolgozása terén. Hazánk 1992-ben az elsõk között csatlakozott ezen Egyezményhez. Az Egyezmény betartása azt is jelenti, hogy a súlyos ipari balesetek elleni védekezésre vonatkozó cikkelyei a hazai jogi szabályozás része legyenek, azaz a súlyos ipari balesetek megelõzése és az ellenük való védekezés területén átfogó jogi szabályozás szükséges. Amennyiben ez az Egyezmény 1999-ben várható hatályba lépéséig a súlyos ipari balesetek megelõzésének és elhárításának átfogó jogi szabályozását nem rendezzük, úgy az Egyezményt nem teljesítjük.

Hazánk tagja a világ fejlett ipari államait tömörítõ szervezetnek, az OECD-nek. Az OECD ajánlásokat ad ki a tagállamok számára az illetékességébe tartozó területek szabályozására. Így a vegyi balesetek megelõzésére is kiadott irányelvet, amely az európai uniós szabályozással lényegében megegyezik. Tehát az európai uniós szabályozás átvétele egyben az OECD tagságunkkal járó kötelezettség is.

A Javaslat és a végrehajtását szolgáló kormányrendelet - a SEVESO II. irányelvvel megegyezõen - egyértelmûen meghatározza a szabályozásba bevont tevékenységek körét, a tevékenységgel kapcsolatos szakhatósági feladatokat, a veszélyes létesítmények üzemeltetõinek, a kormányzatnak és az önkormányzatoknak a súlyos ipari balesetek megelõzésével, az azokra való felkészüléssel és azok elhárításával kapcsolatos feladatait, meghatározza a közvélemény tájékoztatásával kapcsolatos kötelezettségeket.

A veszélyes tevékenység, a veszélyes létesítmény és a veszélyes anyagok definícióit az értelmezõ rendelkezésekben írja le. A leírt definíciók azonban önmagukban nem alkalmasak arra, hogy a hatóság és az üzemeltetõ számára iránymutató legyen a kötelezettségek, illetõleg azok mértékének a meghatározására. Az irányelv - azzal együtt, hogy az általános alkalmazhatóság igényének kielégítése miatt rendkívül leegyszerûsíti a veszélyes létesítmény ismérveit - külön, eléggé összetett, sok számszerû adatot, kémiai vegyületet tartalmazó mellékletet szentel az egyértelmû alkalmazáshoz. A törvény kereteit ez meghaladja, ennek kielégítését csak a végrehajtási kormányrendelet vállalhatja fel.

A szabályozás lényeges része a veszélyes tevékenységekkel kapcsolatos szakhatósági hozzájárulás. Az eljárás alapja a biztonsági jelentés, amelynek rendeltetése az, hogy az elõírt tartalmi és formai követelmények alapján az üzemeltetõ bizonyíthassa, az általa folytatott veszélyes tevékenység nem jár a meghatározottnál nagyobb kockázattal, és minden elvárhatót megtett az esetleges súlyos baleset megelõzése, és a következmények elhárítása érdekében.

Az irányelv alapján a Javaslat az üzemeltetõ kötelezettségévé teszi annak bizonyítását, hogy tevékenysége nem jelent elfogadhatatlan kockázatot a lakosságra, az anyagi javakra és a környezetre. A veszélyeztetõ hatás függvényében az üzemeltetõ kötelezhetõ adatszolgáltatásra, biztonsági jelentés készítésére, létesítményi belsõ védelmi terv készítésére, a belsõ védelmi tervben meghatározott feladatok végrehajtási feltételeinek biztosítására, a nyilvánosság tájékoztatására a veszélyes tevékenységrõl, a lakosságot esetlegesen érõ veszélyekrõl, a tett védelmi intézkedésekrõl. Az üzemeltetõ kötelezhetõ továbbá a veszélyes tevékenységgel összefüggõ események elõírt tartalmi és formai követelmények szerint történõ jelentésére.

Az önkormányzati vezetõk, a Pvt. alapján felelõsséget viselnek azért, hogy a lakosság védelme súlyos ipari balesetek esetén is biztosított legyen. Ennek érdekében - az illetékes polgári védelmi szerv segítségével - külsõ védelmi tervet készítenek, amelyben meghatározzák a lakosság, az anyagi javak és a környezet védelmével kapcsolatos feladatokat. A külsõ védelmi tervet a polgári védelmi tervezés rendszerérõl és követelményeirõl szóló 20/1998. (IV.10.) BM rendelet alapján kell elkészíteni.

A lakosság számára a veszélyes létesítmény kockázatot jelent, ezért joga van megismerni a veszélyeztetõ hatásokat, az ellenük való védekezés módszereit, lehetõségeit, súlyos baleset esetén pedig a követendõ magatartást. A veszélyes létesítmény üzemeltetõjének kötelessége hiteles tájékoztatást adni a létesítményrõl, az ott fellelhetõ veszélyforrásokról, és a súlyos baleset megelõzésére és elhárítására tett intézkedésekrõl.

Az üzemeltetõ viseli a létesítmény biztonságos üzemeltetésével kapcsolatos kiadásokat. Hasonlóképpen õt terhelik a belsõ védelmi tervben meghatározott feladatokhoz kapcsolódó költségek. Így a súlyos baleset elleni védekezéshez kapcsolódó irányítási rendszer és annak infrastruktúrája, a védelmi szervezetek megalakítása, felkészítése, felszerelése és esetleges alkalmazása. A belsõ védelmi tervben meghatározott feladatok végrehajtására - mivel ezek nagyon jelentõs pénzügyi terhet jelentenek - az üzemeltetõnek a törvény kihirdetését követõen három év áll rendelkezésére. A külsõ védelmi tervben meghatározott feladatok végrehajtási feltételeinek megteremtéséhez - az európai gyakorlatnak megfelelõen - önként járulhat hozzá, erre kötelezettsége nincs. A súlyos ipari balesettel kapcsolatos kiadások (a közvetlen és közvetett károk térítése, az elhárítással kapcsolatos kiadások) az üzemeltetõt terhelik.

A külsõ védelmi tervben meghatározott feladatok végrehajtásáért az állam a felelõs, a végrehajtás feltételeit is az állam biztosítja. A megjelölt feladatok végrehajtási feltételeit is a polgári védelmi költségekbõl biztosítják. Nem határozható meg ugyanis a védelmi szervezetek, eszközrendszerek többségénél (például elsõsegélynyújtók, szirénarendszer), hogy ez mely veszélyforrások elleni védelmet szolgál kizárólag. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a fejlesztési és fenntartási költségeket részben vagy egészben ne fedezné(k) a veszélyes létesítmény(ek), mert ehhez a közvélemény formálása céljából érdeke fûzõdik.

A Javaslat ezekben a §-okban az általános szabályokat rögzíti. A katasztrófák elleni központi és helyi védekezést nemzeti ügynek tekinti, mert a védekezésben minden érintett személynek és szervnek részt kell vennie. A védekezés megszervezését viszont állami feladatnak minõsíti. Rögzíti mindazon szerveket és szervezeteket, amelyek közremûködésével kell a védekezést és a katasztrófák következményeinek felszámolását biztosítani.

Ugyancsak meghatározza az egyes fogalmak tartalmát, egységes értelmezését.

Ez a § a Javaslat alkalmazási körét rendezi. A katasztrófavédelem szempontjából a Javaslatban foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni, a Pvt-ben meghatározott veszélyhelyzetben a IV. fejezetben rögzített intézkedések azonban nem alkalmazhatók, mégis a Javaslat jelentõsége abban áll, hogy minden helyzetben a lakosság élet- és vagyonbiztonságának megóvását helyezi elõtérbe.

Az 5-14. §-hoz

A Javaslat itt a Kormánynak, a Miniszterelnöki Hivatalnak, a belügyminiszternek, továbbá az érintett minisztereknek és az országos hatáskörû szervek vezetõinek feladat- és hatáskörét rögzíti a védekezésre való felkészülés érdekében és az irányítás területén. Meghatározza a katasztrófavédelemmel kapcsolatos ágazati területeket és felelõsüket, függetlenül attól, hogy a katasztrófa más ágazat irányítása alá tartozó területet is érinthet.

Bár mind a Pvt., mind a Tüt. foglalkozik a kormányzati szervek feladataival, ennek ellenére indokolt, hogy a katasztrófák elleni védekezés egységes irányítása érdekében a Javaslat tartalmazza mindazon kormányzati feladatokat, amelyek részben a NATO tagsággal összefüggõ tervezési, szervezési és irányítási feladatokat rögzítik mind békében, mind minõsített idõszakban. Kiemelkedõ fontossággal bír a polgári veszélyhelyzeti tervezés irányelveinek szervezeti megvalósításával, illetve az ENSZ és a NATO katasztrófa központjaival való kapcsolattartás kormányszintû szabályozása.

A Javaslat a Kormány hatáskörébe utalja a Magyar Honvédség, a Határõrség és a rendvédelmi szervek bevonását a védekezésbe, továbbá a külföldi segítségkérést, illetve segítségnyújtást.

Jelentõs és elsõ ízben került törvényi szinten szabályozásra a Kormány azon jogköre, amely szerint katasztrófa sújtotta területté nyilváníthatja az ország egészét vagy annak egy részét. Garanciális jelentõségû, hogy az általa rendeleti úton bevezetett rendkívüli intézkedéseket csak veszélyhelyzetben alkalmazhatja és 15 napon túl csak az Országgyûlés felhatalmazása alapján érvényesítheti. Ezzel egyidejûleg lehetnek olyan helyzetek, amikor nincs szükség veszélyhelyzet kihirdetésére. Ilyenkor a Kormány térben és idõben is szûkebb körben jogosult intézkedések bevezetésére.

A belügyminiszter, valamint a feladatkör szerint illetékes miniszterek számára a Javaslat egyértelmûen rögzíti feladatukat és irányító tevékenységüket, továbbá a katasztrófavédelemmel kapcsolatos ágazati területeket és azok felelõseit.

A Javaslat a Kormány és az állami vezetõk feladatán és irányító tevékenységén túlmenõen rögzíti a különbözõ szintû (megyei, fõvárosi, helyi) védelmi bizottságok, azok elnökei, továbbá a polgármesterek tevékenységét a felkészülés és a védekezés idõszakában.

Mind a védelmi bizottságok, mind azok elnökei részére biztosított jogok- és hatáskörök kellõ lehetõséget nyújtanak a szakszerû felkészülés megszervezésére, végrehajtására, továbbá a védekezés területén - a kialakult helyzettõl függõen a Kormány utólagos tájékoztatása mellett - olyan intézkedések megtételére adnak felhatalmazást, amelyek következtében a lakosság élet- és vagyonvédelme engedélykérés esetén a késlekedés miatt hátrányt szenvedne, illetve a késlekedés életekbe kerülne.

A polgármesterek részére a Javaslat egyértelmûvé teszi, hogy az adott településen a védekezés irányítása hatáskörükbe tartozik, intézkedéseikrõl kötelesek az érintett megyei védelmi bizottság elnökét tájékoztatni. Ez azért jelentõs, mert a megyei védelmi bizottság részére biztosított folyamatos információ garanciát ad arra, hogy a polgármesternek a helyi lehetõséget vagy a hatáskörét meghaladó esetekben a védelmi bizottság kellõ segítséget nyújtson.

A Javaslat megteremti a jogszabályi alapját a polgári védelem és a hivatásos állami tûzoltóság bázisán létrehozásra kerülõ, összevont, államigazgatási feladatokat is ellátó, a rendvédelmi szervek kategóriájába tartozó országos katasztrófavédelmi szervezetnek, amely területi (megyei) és helyi (városi) szervre tagozódik. A szervezet létrehozásának alapvetõ sajátossága, hogy amíg országos és megyei szinten integrálódik a hivatásos állami tûzoltósággal, addig a fõvárosban és a helyi szinten a polgári védelem és a hivatásos önkormányzati tûzoltóság továbbra is egymástól elkülönülten fogja tevékenységét végezni úgy, hogy az elsõdleges beavatkozás (tûzoltás, mûszaki mentés, illetve annak megkezdése) továbbra is a hivatásos önkormányzati tûzoltóság feladata marad.

A Javaslat részletesen felsorolja a központi (országos) szervnek és vezetõjének feladatait. A Javaslat azzal a szándékkal mellõzi a korábbi "parancsnokság"-i megnevezéseket, mert a NATO tagországokban a katasztrófavédelmi szervezetek struktúrája, megnevezése nélkülözi a katonai vonásokat és a "civil" jelleg a domináns.

A BM Katasztrófavédelmi Fõigazgatóságot jelöli meg a súlyos ipari balesetek megelõzésének és következményei elhárításának feladataival kapcsolatos hatósági feladatok ellátására. Új szervezet létrehozása nem indokolt, mert felállítása tovább emelné a bevezetéshez szükséges nagyon magas költségeket. A megjelölt feladatok többsége a katasztrófák elleni védekezéssel kapcsolatos, lényegében polgári védelmi jellegû, ezért a javaslat illetékes hatóságként - hatáskörének szükséges mértékû kiszélesítésével a fenti szervet jelöli ki. Az Európai Unióban nincs egységes gyakorlat arra vonatkozóan, hogy az illetékes hatóság mely tárca keretében mûködjön. Többnyire ahhoz a tárcához tartozik, amelyik a kormányzati munkamegosztásban a katasztrófák elleni védekezésért felelõs. Az Európai Unió minden tagállamában olyan önálló szervezet hajtja végre ezeket a feladatokat, amely munkájában kapcsolódik más (munkavédelmi, tûzvédelmi, közegészség- és járványügyi, mûszaki biztonsági stb.) hatóságok tevékenységéhez. Ez a szakhatósági tevékenység - a Javaslat végrehajtására vonatkozó kormányrendelet szerint is - kapcsolódik a Tûzoltóság, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, a környezetvédelmi, a munkavédelmi hatóság, a Mûszaki Biztonsági Fõfelügyelet munkájához, de azoktól különbözik. A feladat annak megítélésére, hogy az adott veszélyes létesítmény egy esetleges súlyos baleset bekövetkezése kapcsán milyen mértékben veszélyezteti a környezõ lakosságot, és a megtett megelõzõ és védelmi intézkedések arányban állnak-e a biztonsági jelentésben megfogalmazott veszélyekkel. A fent jelzett közremûködõ szervezetek munkája a kockázati elemzést is tartalmazó biztonsági jelentéshez kapcsolódik. A Javaslat a Mûszaki Biztonsági Fõfelügyelet részére szakhatósági jogkört biztosít.

A szabályozás megköveteli azt, hogy a veszélyes tevékenységet folytatókra meglehetõsen részletes, anyagfajtákra, mennyiségekre és más mutatókra kiterjedõ követelményeket határozzunk meg. Ez azonban csak a végrehajtási kormányrendeletben oldható meg.

A Javaslat alapján a veszélyes tevékenység vonatkozásában a már mûködõ létesítmények esetében a Javaslat és a végrehajtási kormányrendelet kihirdetését követõen hat hónapon belül csak be kell jelentenie az üzemeltetõnek a veszélyes tevékenységet a hatóságnál.

Az engedélyezési eljárásra az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.), illetõleg e törvény végrehajtási kormányrendelete vonatkozik. Az ellenõrzés és a jogorvoslat kérdéseinél is az Áe.-t kell alkalmazni. Az engedélyezési eljárás nem érinti a környezetvédelmi, illetõleg a munkavédelmi szabályokat. A környezetvédelmi hatásvizsgálatnak ebbõl következõen meg kell elõznie a Javaslat szerinti engedélyezési eljárást.

A biztonsági jelentés a hatósági szabályozás egyik legfontosabb eleme: a súlyos ipari balesetek elleni komplex (megelõzés és az elhárítás minden lényeges kérdését tartalmazó) védelem helyzetérõl tájékoztatja a szakhatóságot. A biztonsági jelentés magában foglalja a létesítmény biztonságos üzemeltetését, és a súlyos ipari balesetek elleni védekezés megfelelõ színvonalát bizonyító információkat. Mivel a biztonsági jelentés a további feladatok kiinduló pontja, ezért fontos annak minden érintett államban való egységes értelmezése. Ezért a biztonsági jelentés tartalmi és formai követelményeit a SEVESO II. irányelv melléklete tartalmazza. A biztonsági jelentés tartalmi és formai követelményeit e törvény végrehajtását szolgáló kormányrendelet tartalmazza. A biztonsági jelentést az üzemeltetõ a hatóságnak és az érintett polgármestereknek megküldi. A hatóságnak a végrehajtási rendeletben meghatározott feladata - a jelentés eljuttatása az illetékes kormányzati szervekhez.

Azoknak az üzemeknek, amelyeknek biztonsági jelentést nem kell készíteni, de tevékenységük meghatározott veszélyességi szintet elér, biztonsági elemzést kell készíteni. Ezen üzemek körét a végrehajtási rendelet határozza meg.

Nagy a valószínûsége annak, hogy a biztonsági jelentés üzemi vagy üzleti titkokat is érint. Ezek polgári jogi védelmet élveznek, ezért különös gondot kell fordítani arra, hogy e titkok ne kerülhessenek nyilvánosságra, amivel az üzemeltetõt gazdasági vagy egyéb hátrány érné.

A BM Katasztrófavédelmi Fõigazgatóság - mint illetékes hatóság - felügyeleti rendszert mûködtet annak érdekében, hogy folyamatosan felmérje, mely létesítményeknek kell biztonsági jelentést készíteni, a biztonsági jelentések tartalma megfelel-e a valóságnak, és a nyilvánosság kellõ tájékoztatást kap-e a létesítmény üzemeltetése kapcsán keletkezõ potenciális veszélyrõl. A BM Katasztrófavédelmi Fõigazgatóság ellenõrzi továbbá azt is, hogy a potenciálisan veszélyeztetett területen a védekezés feltételei biztosítottak-e.

A SEVESO II. irányelvben deklaráltan szerepel a nyilvánosság rendkívül fontos szerepe. Mivel a súlyos ipari balesetbõl eredõ veszély érinti az adott területen élõ lakosságot, ezért a biztonsági jelentés nyilvános. A veszélyt hordozó létesítmény üzemeltetõje köteles a biztonsági jelentést megküldeni az érintett települések polgármesterei számára. Amennyiben a biztonsági jelentés üzemi vagy üzleti titkot tartalmaz, úgy a hatóság engedélyezheti azt, hogy a nyilvánosságra kerülõ biztonsági jelentésben titkot tartalmazó információ ne szerepeljen. A lakosság véleményének meghallgatását az érintett körzeti polgári védelmi parancsnokság útján a veszélyes létesítmény üzemeltetõje kezdeményezi. A hatóság képviselõje a lakossági tájékoztatókon jelen van. Biztosítja, hogy a létesítmény hiteles információkat adjon a létesítményrõl, és annak a környezetre gyakorolt hatásairól. A veszélyes létesítmény üzemeltetõjének, a hatóság a területi és a helyi védelmi bizottságok elnökének, valamint a polgármesternek a közvélemény tájékoztatásával kapcsolatos feladatait, a tájékoztatók tartalmi és formai követelményeit a végrehajtási kormányrendelet tartalmazza.

A BM Katasztrófavédelmi Fõigazgatóság a biztonságos üzemeltetés feltételeinek hiányakor (a lakosság és a környezet súlyos veszélyeztetése esetén) jogosult a veszélyes tevékenység folytatásának felfüggesztését elrendelni. Biztonságos üzemelésnek az tekinthetõ, ha az érvényes biztonsági jelentéstõl nincs - a biztonságot csökkentõ - eltérés.

A veszélyes létesítmények üzemeltetésével kapcsolatos tevékenységet a végrehajtási kormányrendelet szabályozza azzal, hogy bármely szakhatósági intézkedéssel kapcsolatban biztosítani kell a jogorvoslati fórumrendszert, amelyre alapvetõen az Áe. elõírásait kell alkalmazni.

A Javaslat szerint az üzemeltetõ köteles minden tõle elvárhatót megtenni a súlyos ipari balesetek elkerülése érdekében, és ezt köteles az illetékes hatóságnak bizonyítani. Ezért köteles belsõ védelmi tervet készíteni, amely tartalmazza a súlyos baleset megelõzését és hatásai elleni védekezést szolgáló irányítási rendszert, szervezeteket, intézkedéseket, mûszaki-technikai rendszereket. A terv végrehajtásához szükséges pénzügyi, anyagi és technikai feltételekrõl a létesítmény üzemeltetõjének, a törvény hatályba lépését követõ három éven belül kell gondoskodnia.

A belsõ védelmi tervek rendszeres felülvizsgálata - a személyi, technikai és más feltételek gyakoribb változása miatt - a biztonsági jelentések felülvizsgálatánál gyakrabban kell, hogy megtörténjen. Természetesen minden lényeges változásnak mind a biztonsági jelentésben, mind a védelmi tervekben az elõírt (öt illetve három éves) határidõ elõtt tükrözõdnie kell.

A biztonsági jelentéshez hasonlóan a SEVESO II. irányelv lényeges eleme - a biztonságot érintõ eseményekrõl való - tájékoztatási kötelezettség. Minden, a biztonságot érintõ eseményt a BM Katasztrófavédelmi Fõigazgatóságnak jelenteni kell. Ez a jelentési kötelezettség független a létesítmény tervében foglalt riasztási feladatoktól. A biztonságot érintõ eseményrõl szóló jelentés formai és tartalmi követelményeit a végrehajtási jogszabály tartalmazza.

A külsõ védelmi tervek közvetlenül szolgálják a lakosság védelmét. A külsõ védelmi tervet a polgári védelmi tervezés rendszerérõl és követelményeirõl szóló 20/1998. (IV.10.) BM rendelet alapján kell elkészíteni. Így ez a terv nem önálló, hanem része a lakosság és az anyagi javak védelmét más veszélyforrások ellen is szolgáló polgári védelmi tervnek. A veszélyes létesítményre vonatkozó részének tartalmi és formai követelményeit a végrehajtási kormányrendelet tartalmazza.

A Javaslat jelzett §-ai kártalanítás és a térítés szabályait, továbbá a katasztrófák elleni védelemre való felkészülés és a védekezés anyagi fedezetének biztosításával kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazzák.

A Javaslat egyértelmûen rögzíti, hogy a védekezésben részt vevõk esetében a kártalanítás kötelezettsége az államot terheli. Ugyanakkor az egyéb károk megtérítése csak a Polgári Törvénykönyv alapján lehetséges.

Ugyancsak egyértelmûvé teszi - más országok gyakorlatával megegyezõen -, hogy a védekezésre való felkészülés költségeit az állam köteles költségvetésében tervezni és azt viselni.

E §-ok a hatályba lépésrõl rendelkeznek, továbbá a hatályukat vesztõ, a módosuló és az Európai Közösségek jogáról rendelkezéseket tartalmazzák. A IV. fejezet hatálybalépésére külön törvény, az Európa Tanács 96/82/EK irányelvének (Az egyes ipari tevékenységekhez kapcsolódó súlyos baleseti veszélyekrõl) kihirdetésérõl szóló törvény rendelkezik.