MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

H/965. számú
országgyûlési határozati javaslat

az Európai Szociális Karta
megerõsítésérõl

Elõadó: Harrach Péter
szociális és családügyi miniszter

Budapest, 1999. március


Az Országgyûlés
........./1999. (........) OGY
határozata
az Európai Szociális Karta megerõsítésérõl

Az Országgyûlés

1.  megerõsíti az Európai Szociális Kartát, azzal, hogy a kötelezõ alkalmazás a jelen határozat 4. pontjában említett cikkekre terjed ki;

2.  felkéri a köztársasági elnököt a megerõsítõ okirat kiállítására;

3.  felkéri a külügyminisztert, hogy a megerõsítõ okiratot az Európa Tanács fõtitkáránál helyezze letétbe;

4. felkéri a külügyminisztert, hogy a megerõsítõ okirat letétbe helyezésével egyidejûleg értesítse az Európa Tanács fõtitkárát a Karta 20. cikkében foglaltak alapján - a 20. cikk 1. bekezdése b. és c. pontjának megfelelõen - kiválasztott alábbi cikkek és bekezdések listájáról:

I N D O K O L Á S

1. Az Európai Szociális Karta az Európa Tanács második legfontosabb nemzetközi egyezménye. Szerepét tekintve a világ legjelentõsebb szociális egyezménye. Az Európai Unió is a szociális normák forrásának ismeri el.

2. A Magyar Köztársaság Kormánya már 1991-ben aláírta, kifejezve ezzel a Karta jövõbeli megerõsítésének szándékát.

3. Több éves alapos munka elõzte meg a ratifikáció elõkészítését, melynek eredményeit az egyidejûleg, Háttéranyag az Európai Szociális Karta megerõsítésérõl szóló országgyûlési határozati javaslathoz (A megerõsítés érdekében végzett elemzõ munka összefoglalása) cím alatt benyújtott dokumentum foglalja össze.

4. A fentiek alapján célszerû az egyezmény megerõsítése, azzal, hogy a kötelezõ alkalmazás - a Karta 20. cikkében foglaltak figyelembevételével - csak a határozati javaslat 4. pontjában említett cikkekre terjed ki.

5. A Kartához kapcsolódó további nemzetközi egyezmények (Kiegészítõ Jegyzõkönyv, Módosító Jegyzõkönyv a Kollektív Panaszjog Biztosításáról, Módosított Európai Szociális Karta, illetõleg a korábban aláírt Módosító Jegyzõkönyv) megerõsítésére most nem kerül sor.

 

EURÓPAI SZOCIÁLIS KARTA 
Torino, 1961. október 18.

Preambulum

Az aláíró kormányok, az Európa Tanács tagjai,

figyelembe véve, hogy az Európa Tanács célja, hogy szorosabb egységet teremtsen tagjai között, hogy ezzel biztosítsa és elõmozdítsa a közös örökségüket alkotó eszményeket és elveket, és könnyítse gazdasági és szociális haladásukat, különösen az emberi jogok és az alapvetõ szabadságjogok fenntartása és fejlesztése útján;

figyelembe véve, hogy az Emberi Jogok és Alapvetõ Szabadságok Védelmérõl szóló, 1950. november 4-én Rómában Európai Egyezményben és az Egyezmény 1952. március 20-án Párizsban aláírt Kiegészítõ Jegyzõkönyvében az Európa Tanács tagországai megállapodtak abban, hogy lakosságuk számára biztosítják az azokban részletezett polgári és politikai jogokat és szabadságjogokat;

figyelembe véve, hogy a szociális jogokban való részesülést bõrszínre, nemre, vallásra, politikai nézetre, nemzetiségre vagy társadalmi származásra való tekintet nélkül biztosítani kell;

elszánva arra, hogy a megfelelõ intézmények és intézkedések révén közösen minden erõfeszítést megtesznek mind a városi, mind a vidéki lakosság életszínvonalának javítására és szociális jólétének elõmozdítására,

az alábbiakban állapodtak meg:

I. rész

A Szerzõdõ Felek politikájuk céljaként fogadják el, hogy minden lehetséges, akár nemzeti, akár nemzetközi jellegû eszközzel arra törekszenek, hogy olyan feltételek jöjjenek létre, amelyek révén az alábbi jogok és alapelvek ténylegesen megvalósulhatnak:

1. Mindenkinek legyen meg a lehetõsége megélhetését szabadon választott foglalkozás révén biztosítani.

2. Minden dolgozónak joga van az igazságos munkafeltételekhez.

3. Minden dolgozónak joga van a biztonságos és egészséges munkafeltételekhez.

4. Minden dolgozónak joga van a maga és családja számára tisztes életszínvonalat biztosító méltányos díjazásra.

5. Minden dolgozónak és munkaadónak joga van gazdasági és szociális érdekei védelmében az egyesülés szabadságára nemzeti vagy nemzetközi szervezetekben.

6. Minden dolgozónak és munkaadónak joga van a kollektív megállapodásra irányuló tárgyalás folytatására.

7. A gyermekeknek és a fiataloknak különleges védelemre van joguk, azokkal a fizikai és morális veszélyekkel szemben, melyeknek ki vannak téve.

8. A dolgozó nõknek - anyaság esetén - és a többi dolgozó nõnek - a megfelelõ esetben - munkájuk során joguk van különleges védelemre.

9. Mindenkinek joga van a pályaválasztáshoz szükséges tájékozódás megfelelõ lehetõségeire, arra való tekintettel, hogy az elõsegítse személyes adottságainak és érdeklõdésének megfelelõ szakma kiválasztását.

10. Mindenkinek joga van a megfelelõ szakmai képzésre.

11. Mindenkinek joga van a lehetõ legmagasabb egészségügyi színvonal elérését lehetõvé tevõ minden intézkedésben részesülni.

12. Minden dolgozónak és családtagjának joga van a társadalombiztosításhoz.

13. Mindenkinek, aki nem rendelkezik megfelelõ erõforrásokkal, joga van a szociális és egészségügyi segítségre.

14. Mindenkinek joga van a szociális jóléti szolgáltatásokból részesülni.

15. A fogyatékos személyeknek a fogyatékosság eredetére és természetére való tekintet nélkül joguk van a szakmai képzésre, rehabilitációra és a visszailleszkedésre.

16. A családnak - mint a társadalom alapvetõ egységének - joga van a megfelelõ szociális, jogi és gazdasági védelemre teljes körû fejlõdésének biztosításához.

17. Az anyáknak és gyerekeknek - tekintet nélkül a családjogi helyzetre és családi kapcsolatokra - joguk van a megfelelõ szociális és gazdasági védelemre.

18. Bármelyik Szerzõdõ Fél állampolgárainak joguk van bármelyik másik Fél területén, annak állampolgáraival egyenlõ feltételek alapján vállalkozásba fogni. E jogot csak nyomós gazdasági és szociális okokon alapuló korlátozásoknak lehet alávetni.

19. A bevándorló munkásoknak, akik az egyik Szerzõdõ Fél állampolgárai, valamint családjuknak joguk van bármely más Szerzõdõ Fél területén a védelemre és segítségre.

II. rész

A Szerzõdõ Felek, a III. rész rendelkezéseinek megfelelõen vállalják, hogy magukra nézve kötelezõnek tekintik a következõ cikkekben és bekezdésekben meghatározottakat:

1. cikk - A munkához való jog

A munkához való jog tényleges gyakorlásának biztosítására a Szerzõdõ Felek vállalják, hogy

1. a teljes foglalkoztatás elérése céljából elsõdleges céljaik és felelõsségeik egyikeként fogadják el a foglalkoztatás lehetõ legmagasabb és legszilárdabb szintjének elérését és fenntartását;

2. hatékonyan védik a dolgozó azon jogát, hogy szabadon választott foglalkozás alapján biztosíthassa megélhetését;

3. minden dolgozó számára ingyenesen igénybe vehetõ foglalkoztatási szolgáltatásokat hoznak létre és tartanak fenn;

4. megfelelõ szakmai pályaválasztást, képzést és rehabilitációt biztosítanak és támogatnak.

2. cikk - Az igazságos munkafeltételekhez való jog

Az igazságos munkafeltételekhez való jog tényleges gyakorlásának biztosítására a Szerzõdõ Felek vállalják, hogy

1. ésszerû napi és heti munkaórát határoznak meg, folyamatosan abban a mértékben csökkentve a munkahetet, ahogyan azt a termelékenység növekedése és az egyéb kapcsolódó tényezõk lehetõvé teszik;

2. biztosítják a törvényes ünnepnapokra járó díjazást;

3. legalább évi kéthetes fizetett szabadságot biztosítanak;

4. további fizetett szabadságot vagy csökkentett munkaidõt biztosítanak meghatározott veszélyes vagy egészségtelen munkát végzõk számára;

5. heti pihenõidõt biztosítanak, amely - amennyire csak lehetséges -, egybeesik az adott országban vagy régióban hagyományosan vagy a szokások alapján pihenõnapként elismert napokkal.

3. cikk - A biztonságos és egészséges munkafeltételekhez való jog

A biztonságos és egészséges munkafeltételekhez való jog tényleges gyakorlásának biztosítására a Szerzõdõ Felek vállalják, hogy

1. biztonsági és egészségügyi szabályzatokat adnak ki;

2. biztosítják e szabályzatok ellenõrzõ intézkedésekkel történõ végrehajtását;

3. az ipari biztonság és egészségügy fejlesztését szolgáló intézkedésekrõl megfelelõ módon konzultációt folytatnak a munkaadói és a dolgozói szervezetekkel.

4. cikk - A tisztességes díjazáshoz való jog

A tisztességes díjazáshoz való jog tényleges gyakorlásának biztosítására a Szerzõdõ Felek vállalják, hogy

1. elismerik a dolgozók azon jogát, hogy olyan díjazásban részesüljenek, amely mind a dolgozóknak, mind pedig családjuknak tisztes életszínvonalat biztosít;

2. elismerik a dolgozók jogát arra, hogy a túlmunkáért - egyes sajátos esetek kivételével -, felemelt mértékû díjazásban részesüljenek;

3. elismerik a férfi és nõi dolgozók egyenlõ értékû munkáért egyenlõ díjazásra való jogát;

4. elismerik minden dolgozó jogát az ésszerû elõzetes értesítési határidõre munkaviszony megszüntetésekor;

5. a munkabérbõl csak olyan levonásokat eszközölnek, amelyek megfelelnek az ország jogszabályainak vagy elõírásainak, illetve a kollektív szerzõdések vagy döntõbírói ítéletek által elõírt feltételeknek és mértékeknek.

Ezeket a jogokat a szabadon létrehozott kollektív szerzõdések, a törvényes bérrögzítõ mechanizmusok vagy a nemzeti feltételeknek megfelelõ egyéb eszközök révén kell gyakorolni.

5. cikk - Szervezetalakítási jog

A dolgozók és a munkaadók azon szabadságának biztosítására és támogatására, hogy gazdasági és szociális érdekeik védelmében helyi, országos vagy nemzetközi szervezeteket hozhatnak létre és csatlakozhatnak ezen szervezetekhez, a Szerzõdõ Felek vállalják, hogy a nemzeti törvények sem önmagukban, sem alkalmazásuk révén nem csorbítják ezt a szabadságot. Az ezen cikkben biztosított garanciák rendõrségre alkalmazásának mértékét a nemzeti törvények vagy rendelkezések határozzák majd meg. E garanciák fegyveres erõknél szolgálatot teljesítõkre történõ alkalmazásának alapelveit és azt a mértéket, ameddig az e kategóriához tartozó személyeknél e garanciákat biztosítják, ugyancsak nemzeti törvények vagy rendelkezések határozzák meg.

6. cikk - A kollektív alkuhoz való jog

A kollektív megállapodásra irányuló tárgyalások folytatására való jog tényleges gyakorlásának biztosítására a Szerzõdõ Felek vállalják, hogy

1. támogatják a dolgozók és a munkaadók közötti konzultációt;

2. ahol szükséges és helyénvaló, ott támogatják a munkaadók vagy munkaadói szervezetek és a dolgozói szervezetek közötti önkéntes tárgyalási mechanizmusokat a munkafeltételek és körülmények kollektív szerzõdések általi szabályozása céljából;

3. támogatják a munkaügyi viták rendezését szolgáló megfelelõ érdekegyeztetési és önkéntes döntési mechanizmusok létrehozását és felhasználását;

és elismerik:

4. a dolgozók és a munkaadók jogát az érdekkonfliktusok esetén történõ kollektív cselekvésre, beleértve a sztrájkhoz való jogot is, azon kötelezettségek függvényében, amelyek a korábban életbe lépett kollektív szerzõdésekbõl eredhetnek.

7. cikk - A gyermekek és fiatalok védelemhez való joga

A gyermekek és fiatalok védelemhez való joga tényleges gyakorlásának biztosítására a Szerzõdõ Felek vállalják, hogy

1. a munkára történõ alkalmazáshoz szükséges minimális életkort a 15. életévben határozzák meg, olyan kivételekkel, amikor a gyermek alkalmazása egészségére, erkölcsére vagy oktatására veszélytelen könnyû munkára történik;

2. biztosítják, hogy a veszélyesnek vagy egészségtelennek tekintett meghatározott foglalkozás esetén a munkára történõ alkalmazás magasabb minimális életkora kerüljön megállapításra;

3. biztosítják, hogy a még kötelezõ oktatásban részesülõ gyermekek nem kerülnek alkalmazásra olyan munkában, amely megfosztaná õket oktatásuk teljes körû elõnyétõl;

4. biztosítják, hogy a 16 évnél fiatalabb személyek munkaidejét fejlõdésük szükségleteinek megfelelõen korlátozzák, különös tekintettel szakmai képzésük szükségességére;

5. elismerik a fiatal dolgozók és ipari tanulók jogát a tisztességes bérre vagy egyéb megfelelõ juttatásra;

6. biztosítják, hogy a fiatal személyeknek a rendes munkaidõ alatt a munkaadó egyetértésével szakmai képzésben eltöltött idejét a munkanap részeként tekintik;

7. biztosítják, hogy a 18 éven aluli dolgozók legalább évi 3 hét fizetett szabadságra legyenek jogosultak;

8. biztosítják, hogy a 18 éven aluli személyeket ne alkalmazzák éjszakai munkára, kivéve a nemzeti törvények vagy rendelkezések által meghatározott egyes foglalkozásokat;

9. biztosítják, hogy a nemzeti törvények és rendelkezések által meghatározott munkakörökben foglalkoztatott 18 évnél fiatalabb személyek rendszeres orvosi felülvizsgálaton vegyenek részt;

10. speciális védelmet biztosítanak azon fizikai és morális veszélyekkel szemben, amelyeknek a gyerekek és a fiatalok ki vannak téve, különösen amelyek közvetlenül vagy közvetve a munkájukból erednek.

8. cikk - A dolgozó nõk védelemhez való joga

A dolgozó nõk védelemhez való jogának tényleges biztosítására a Szerzõdõ Felek vállalják, hogy

1. fizetett távollét, megfelelõ társadalombiztosítási ellátás vagy közalapokból származó ellátás révén biztosítják, hogy a nõk a gyermek születése elõtt és után legalább összesen 12 hét szabadságot kapjanak;

2. jogtalannak tekintik, ha a munkaadó az anyaság miatti távollét idején vagy olyan idõpontra mond fel, amikor e felmondás az ilyen jellegû távollét alatt lépne érvénybe;

3. biztosítják, hogy a gyermeküket szoptató anyák e célra kellõ idõkedvezményt kapjanak;

4.a. az ipari tevékenység esetében szabályozzák a dolgozó nõk foglalkoztatását az éjszakai mûszakban,

b. megtiltják nõi dolgozó foglalkoztatását a föld alatti bányászatban és szükség szerint minden más olyan munkánál, ahol ilyen tilalom veszélyességi, egészségi okokból vagy a munka nehézsége miatt indokolt.

9. cikk - A pályaválasztáshoz szükséges tájékozódáshoz való jog

A pályaválasztáshoz szükséges tájékozódáshoz való jog tényleges gyakorlásának biztosítására a Szerzõdõ Felek vállalják, hogy a szükségesnek megfelelõen olyan szolgáltatást hoznak létre vagy mozdítanak elõ, amely mindenkinek, a hátrányos helyzetûeknek is segítséget nyújt a pálya megválasztásával és a szakmai fejlõdéssel összefüggõ gondjaik megoldásához, figyelembe véve az egyéni tulajdonságokat és azok viszonyát a foglalkoztatási lehetõségekhez. E segítséget fiataloknak - ideértve az iskolás gyermekeket is - és felnõtteknek egyaránt ingyenesen kell megadni.

10. cikk - A szakmai képzéshez való jog

A szakmai képzéshez való jog tényleges gyakorlásának biztosítására a Szerzõdõ Felek vállalják, hogy

1. kizárólag az egyén adottságaira építve, a munkaadói és munkavállalói szervezetekkel konzultálva, szükség szerint biztosítják vagy elõmozdítják minden személy mûszaki és szakmai képzését, beleértve a hátrányos helyzetûeket is, és biztosítják a magasabb mûszaki vagy egyetemi képzéshez való hozzájárulás lehetõségét;

2. biztosítják vagy támogatják az ipari tanulói rendszert és az egyéb olyan szervezett intézkedéseket, amelyek a fiatal fiúk és lányok képzését szolgálják a különbözõ foglalkozások esetében;

3. szükség szerint biztosítják vagy elõmozdítják:

a. a felnõtt dolgozók részére a megfelelõ és könnyen elérhetõ képzési lehetõségeket;

b. a mûszaki fejlõdés vagy az új foglalkoztatási irányok által szükségessé vált, a felnõtt dolgozók átképzését szolgáló speciális lehetõségeket;

4. olyan megfelelõ intézkedésekkel bátorítják a biztosított lehetõségek teljes körû hasznosítását, mint például:

a. részvételi díj csökkentése vagy elengedése;

b. a megfelelõ esetekben pénzügyi segítség nyújtása;

c. a foglalkoztatás során a dolgozónak a munkaadó kívánságára történõ kiegészítõ képzésben való részvételi idejének a rendes munkaidõben történõ beszámítása;

d. megfelelõ ellenõrzés révén, a munkaadói és a dolgozói szervezetekkel konzultálva, a fiatal dolgozóknak nyújtott ipari tanulói és egyéb képzési lehetõségek hatékonyságának, és általában a fiatal dolgozók megfelelõ védelmének biztosítása.

11. cikk - Az egészség védelméhez való jog

Az egészség védelméhez való jog tényleges gyakorlásának biztosítására a Szerzõdõ Felek vállalják, hogy akár közvetlenül, akár a köz- vagy magánszervezetekkel együttmûködve megfelelõ intézkedéseket tesznek, hogy - többek között -

1. amennyire csak lehetséges, felszámolják a nem megfelelõ egészségi állapot okait;

2. tanácsadói és oktatási lehetõségeket biztosítsanak az egészségvédelemre és az egészségügyi kérdésekben történõ egyéni felelõsség növelésére;

3. amilyen mértékben csak lehetséges, megelõzzék a járványos, fertõzõ és egyéb betegségeket.

12. cikk - A társadalombiztosításhoz való jog

A társadalombiztosításhoz való jog tényleges gyakorlásának biztosítására a Szerzõdõ Felek vállalják, hogy

1. létrehozzák vagy fenntartják a társadalombiztosítás rendszerét;

2. kielégítõ szinten tartják fenn a társadalombiztosítás rendszerét, legalább annak a mértéknek megfelelõen, mint amilyet a Társadalombiztosítás Minimális Szabványaira vonatkozó Nemzetközi Munkaügyi Egyezmény (a 102-es számú) ratifikációjához megkövetelnek;

3. törekszenek a társadalombiztosítási rendszer szintjének folyamatos emelésére;

4. a megfelelõ két- és többoldalú megállapodások megkötésével vagy egyéb eszközök révén, és az ezen megállapodásokban lefektetett feltételek alapján lépéseket tesznek annak biztosítására, hogy

a. a társadalombiztosítást érintõ jogok vonatkozásában a saját állampolgáraikkal egyenlõ bánásmódot biztosítsanak a többi Szerzõdõ Fél állampolgárainak, beleértve a társadalombiztosítási jogszabályokból eredõ elõnyök megtartását, bármilyen helyváltoztatást végezzen is a biztosított személy a Szerzõdõ Felek területei között;

b. megadják, fenntartják és folytatják a társadalombiztosításra vonatkozó jogokat olyan módon is, hogy összeszámítják minden egyes Szerzõdõ Fél jogszabályainak megfelelõen eltelt biztosítási idõszakot vagy letöltött munkaviszonyt.

13. cikk - A szociális és egészségügyi segítségre való jog

A szociális és egészségügyi segítségre való jog tényleges gyakorlásának biztosítására a Szerzõdõ Felek vállalják, hogy

1. biztosítják, hogy mindenki, aki nem rendelkezik megfelelõ erõforrásokkal és aki nem képes ezeket az erõforrásokat megteremteni sem saját erõfeszítései révén, sem egyébként, így a társadalombiztosítási rendszer segítségével sem, megfelelõ segítségnyújtásban részesüljön és betegsége esetén az e helyzetnek megfelelõ ellátást kapjon;

2. biztosítják, hogy azok a személyek, akik ilyen segítségnyújtásban részesülnek, ezen okból kifolyólag ne veszíthessenek politikai vagy szociális jogaikból;

3. biztosítják, hogy a megfelelõ köz- vagy magánszolgáltatások révén mindenki olyan tanácsot és személyes segítséget kapjon, amelyre a saját vagy családja nélkülözésének megelõzéséhez, megszüntetéséhez vagy enyhítéséhez szüksége van;

4. az ezen cikk 1., 2. és 3. bekezdésében szereplõ rendelkezéseket egyenlõen alkalmazzák a saját és a többi Szerzõdõ Félnek törvényesen az õ területükön tartózkodó állampolgárai esetében, az 1953. december 11-én Párizsban aláírt, a Szociális és Egészségügyi Segítségrõl szóló európai egyezménybõl eredõ kötelezettségeiknek megfelelõen.

14. cikk - A szociális jóléti szolgáltatásokból való részesülés joga

A szociális jóléti szolgáltatásokból való részesülési jog tényleges megvalósulásának biztosítására a Szerzõdõ Felek vállalják, hogy

1. elõmozdítják vagy biztosítják azokat a szolgáltatásokat, amelyek a szociális munka módszereinek felhasználásával hozzájárulnak mind az egyének, mind a közösségi csoportok jólétéhez és fejlõdéséhez, valamint szociális környezetükhöz történõ alkalmazkodásukhoz;

2. ösztönzik az egyének és az önkéntes vagy egyéb szervezetek részvételét ezen szolgáltatások létrehozásában és fenntartásában.

15. cikk - A fizikailag vagy szellemileg fogyatékos személyek joga a szakmai képzésre, a rehabilitációra és a társadalomba történõ újrabeilleszkedésre

Tekintettel a fizikailag vagy szellemileg fogyatékos személyek szakmai képzésre, rehabilitációra és újra beilleszkedésre való joguk tényleges megvalósulásának biztosítására a Szerzõdõ Felek vállalják, hogy

1. megfelelõ intézkedéseket tesznek a képzési lehetõségek biztosítására, ahol szükséges ott a köz- vagy magánjellegû speciális intézmények bevonásával is;

2. olyan megfelelõ intézkedéseket tesznek a fizikailag fogyatékos személyek munkába állására, mint speciális munkakeresõ szolgáltatások létrehozása, lehetõségek teremtése a védett foglalkoztatásra és a munkaadók ösztönzése fizikailag fogyatékos személyek alkalmazására.

16. cikk - A család joga a szociális, jogi és gazdasági védelemre

A család, mint a társadalom alapvetõ egysége, teljes körû fejlõdéshez szükséges feltételek biztosítása érdekében a Szerzõdõ Felek vállalják, hogy olyan intézkedésekkel támogatják a családi élet gazdasági, jogi és szociális védelmét, mint például a szociális és családi juttatások nyújtása, pénzügyi intézkedések, a családok lakhatásának biztosítása érdekében tett rendelkezések szükségleteihez igazodó építése, juttatások fiatal házasok részére és egyéb megfelelõ eszközökkel.

17. cikk - Az anyák és gyermekek joga szociális és gazdasági védelemre

Az anyák és gyermekek szociális és gazdasági védelemre való joga tényleges megvalósulásának biztosítására a Szerzõdõ Felek vállalják az e célt szolgáló megfelelõ és szükséges intézkedések megtételét, beleértve a megfelelõ intézmények és szolgáltatások létrehozását vagy fenntartását is.

18. cikk - Más Szerzõdõ Fél területén történõ vállalkozás joga

A más Szerzõdõ Fél területén történõ vállalkozás folytatásának joga tényleges megvalósulásának biztosítására a Szerzõdõ Felek vállalják, hogy

1. az érvényben lévõ rendelkezéseket liberális szellemben alkalmazzák;

2. a meglévõ formalitásokat egyszerûsítik, és csökkentik vagy megszüntetik a külföldi munkások vagy munkaadóik által fizetendõ illetékeket vagy egyéb díjakat;

3. egyénileg vagy kollektíven liberalizálják a külföldi munkások alkalmazását szabályozó rendelkezéseket;

és elismerik:

4. saját állampolgáraik jogát az ország elhagyására abból a célból, hogy azok a többi Szerzõdõ Fél területén vállalkozásba kezdjenek.

19. cikk - Bevándorló munkások és családjuk joga a védelemre és a segítségre

A bevándorló munkások és családjuk bármely másik Szerzõdõ Fél területén történõ védelemre és segítségre való joga tényleges megvalósulásának biztosítására a Szerzõdõ Felek vállalják, hogy

1. megfelelõ és ingyenes szolgáltatásokat tartanak fenn, amelyek e dolgozókat segítik, különösen a pontos információk megszerzésében, illetve megbizonyosodnak ilyen szolgáltatások létezésérõl, és minden szükséges, a hazai törvények és rendeletek által lehetõvé tett lépést megtesznek a ki- és bevándorlással kapcsolatos félrevezetõ propagandával szemben;

2. joghatóságuk határai között megfelelõ intézkedéseket hoznak ezen munkások és családjuk eltávozásának, utazásának és fogadásának elõsegítésére és joghatóságuk határain belül biztosítják az utazás során a megfelelõ egészségügyi, orvosi és higiéniai feltételeket;

3. a szükségnek megfelelõen támogatják a ki- és bevándorlási országokon belüli, magán vagy közjellegû szociális szolgálatok együttmûködését;

4. a jogosan a területükön tartózkodó ezen munkásoknak, amennyiben e kérdéseket a törvények vagy rendelkezések szabályozzák, illetõleg azok a közigazgatási hatóságok ellenõrzésének tárgyai, a saját állampolgáraiknál nem kedvezõtlenebb elbánást biztosítanak az alábbi ügyekben:

a. díjazás és egyéb alkalmazási és munkafeltételek;

b. szakszervezeti tagság és a kollektív megállapodásra irányuló tárgyalások folytatásában való részvétel;

c. szállás;

5. a saját állampolgáraiknál nem kedvezõtlenebb elbánást biztosítanak a területükön jogosan tartózkodó ezen dolgozók számára a foglalkoztatási adók, díjak és fizetendõ hozzájárulások vonatkozásában;

6. amilyen mértékben csak lehetséges, elõsegítik a letelepedésre engedélyt kapott bevándorló dolgozó családjának újraegyesítését a területen történõ megállapodása érdekében;

7. az ezen cikkben hivatkozott ügyekkel kapcsolatos jogi eljárások vonatkozásában biztosítják, hogy azon dolgozók, akik jogosan tartózkodnak az adott ország területén, a saját állampolgáraiknál nem kedvezõtlenebb elbánásban részesülnek;

8. biztosítják, hogy azon dolgozókat, akik jogosan tartózkodnak az adott ország területén, nem utasítják ki, feltéve, hogy nem veszélyeztetik a nemzetbiztonságot és nem sértik meg a közérdeket és közerkölcsöt;

9. a törvényes keretek között lehetõvé teszik, hogy ezen munkások keresetük és megtakarításaik saját kívánságuk szerinti részét átutalják;

10. az e cikkben biztosított védelmet és segítségnyújtást kiterjesztik az önmagukat foglalkoztató bevándorlókra is, amennyiben az adott intézkedéseket alkalmazzák.

III. rész

20. cikk - Kötelezettségvállalások

1. Minden Szerzõdõ Fél vállalja, hogy:

a. a Karta I. részét azon célok kinyilvánításának tekinti, amelyek elérésére, összhangban e rész bevezetõ bekezdésében foglaltakkal, minden megfelelõ eszközzel törekedni fog;

b. e Karta II. része következõ hét cikke közül legalább ötöt kötelezõnek tekint magára nézve: ezek az 1., 5., 6., 12., 13., 16. és 19. cikkek;

c. az elõzõ bekezdéssel összhangban általa kiválasztott cikkeken felül a Karta II. részének cikkei vagy számozott bekezdései közül annyit tekint magára nézve kötelezõnek, amennyit csak kiválaszt, azzal, hogy a kötelezõnek tekintett cikkek és számozott bekezdések teljes száma nem lehet kevesebb 10 cikknél, vagy 45 számozott bekezdésnél.

2. Az e cikk 1. bekezdésének b. és c. pontjának megfelelõen kiválasztott cikkekrõl és bekezdésekrõl az Európa Tanács Fõtitkárát akkor kell értesíteni, amikor a Szerzõdõ Fél a megerõsítésrõl, az elfogadásról vagy jóváhagyásról szóló okiratot letétbe helyezi.

3. A Szerzõdõ Felek mindegyike bármely késõbbi idõpontban a Fõtitkárhoz intézett értesítésben kijelentheti, hogy a Karta II. részének olyan cikkét és számozott bekezdését is kötelezõnek tekinti magára nézve, amelyet e cikk 1. bekezdése alapján még nem fogadott el. Ezeket az utólagos kötelezettségvállalásokat a megerõsítés vagy jóváhagyás szerves részének kell tekinteni és az értesítéstõl számított harmincadik naptól kezdve azokkal egyenlõ hatályúak.

4. A Fõtitkár az összes aláíró kormányt és a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Fõigazgatóját tájékoztatja a Karta e részével kapcsolatban beérkezett összes értesítésrõl.

5. Minden Szerzõdõ Fél a nemzeti feltételeknek megfelelõen munkaügyi ellenõrzési rendszert köteles fenntartani.

IV. rész

21. cikk - Az elfogadott rendelkezésekre vonatkozó jelentések

A Szerzõdõ Feleknek a Karta II. része általuk elfogadott rendelkezései alkalmazására vonatkozóan a Miniszterek Bizottsága által meghatározott formában kétévenként jelentést kell küldeniük az Európa Tanács Fõtitkárának.

22. cikk - A elfogadott rendelkezésekre vonatkozó jelentések

A Szerzõdõ Feleknek a Karta II. része azon rendelkezéseire vonatkozóan, amelyeket a megerõsítéskor vagy a jóváhagyáskor, illetõleg azt követõen tett értesítéssel nem fogadtak el, a Miniszterek Bizottsága által kért idõközönként jelentést kell küldeniük a Fõtitkárnak. A Miniszterek Bizottsága idõrõl-idõre meghatározza, hogy mely rendelkezésekrõl és milyen formában kell a jelentéseket megtenni.

23. cikk - Másolatok megküldése

1. A 21. és 22. cikkekben említett jelentések másolatait minden Szerzõdõ Fél megküldi a munkáltatók és a szakszervezetek nemzetközi szervezeteiben tagsággal rendelkezõ azon nemzeti szervezeteinek, amelyek a 27. cikk 2. bekezdésének megfelelõen a Kormányzati Szociális Bizottság Albizottsága ülésein képviseltetik magukat.

2. A Szerzõdõ Felek - kívánságukra - a Fõtitkárnak továbbítják a jelentésekre vonatkozóan e nemzetközi szervezetektõl kapott észrevételeket.

24. cikk - A jelentések vizsgálata

A 21. és 22. cikknek megfelelõen a Fõtitkárnak küldött jelentéseket Szakértõi Bizottság vizsgálja meg; a Szakértõi Bizottságnak a 23. cikk 2. bekezdésének megfelelõen a Fõtitkárhoz továbbított észrevételeknek is a birtokában kell lennie.

25. cikk - A Szakértõi Bizottság

1. A Szakértõi Bizottság a Miniszterek Bizottsága által a Szerzõdõ Felek javaslatai alapján összeállított szakértõlistáról kijelölt független, feddhetetlen, a nemzetközi szociális ügyekben elismert szaktekintélyû tagokból áll, és legfeljebb hét tagja lehet.

2. A bizottság tagjait hatéves idõszakra jelölik ki. Kijelölésük megismételhetõ. Mindamellett az elõször kijelölt tagok közül két tag hivatali ideje a negyedik év végén lejár.

3. A Miniszterek Bizottsága azon tagokat, akiknek a hivatali ideje az elsõ négy év végén jár le, közvetlenül az elsõ kijelölést követõen sorshúzással választja ki.

4. A Szakértõi Bizottság azon tagja, akit olyan tag helyett jelöltek, akinek hivatali ideje még nem járt le, addig marad hivatalában, amíg elõdje megbízatása tartott volna.

26. cikk - A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet részvétele

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezetet felkérik, hogy jelöljön képviselõt a Szakértõi Bizottság vitáiban, konzultatív minõségben történõ részvételre.

27. cikk - A Kormányzati Szociális Bizottság Albizottsága

1. A Szerzõdõ Felek jelentései és a Szakértõi Bizottság következtetései megvitatására az Európa Tanács Kormányzati Szociális Bizottságának Albizottsága elé kerülnek.

2. Az Albizottság minden Szerzõdõ Fél egy képviselõjébõl áll. Nem több, mint két nemzetközi munkaadói és nem több, mint két nemzetközi szakszervezeti szervezetet kér fel képviselõ jelölésére az ülésein megfigyelõként, konzultatív minõségben történõ részvételre. Ezen felül tanácskozást folytathat az Európa Tanács mellett konzultatív státuszban lévõ nemzetközi nem-kormányzati szervezetek nem több, mint két képviselõjével azon kérdések vonatkozásában, amelyekkel a szervezet kiemelten foglalkozik, mint például a szociális jólét és a család gazdasági és szociális védelme.

3. Az Albizottság a Miniszterek Bizottsága elé terjeszti azt a jelentést, amely következtetéseit tartalmazza, és mellékeli a Szakértõi Bizottság jelentését.

28. cikk - Konzultatív Közgyûlés

Az Európa Tanács Fõtitkára a Konzultatív Közgyûlés elé terjeszti a Szakértõi Bizottság következtetéseit. A Konzultatív Közgyûlés e következtetésekrõl alkotott véleményét a Miniszterek Bizottságához továbbítja.

29. cikk - A Miniszterek Bizottsága

A bizottságbeli tagságra jogosult tagok kétharmados többségével a Miniszterek Bizottsága, az Albizottság jelentése alapján és a Konzultatív Közgyûléssel történt tanácskozást követõen, minden Szerzõdõ Félnek bármilyen szükséges ajánlást tehet.

V. rész

30. cikk - Korlátozások háború vagy rendkívüli állapot idején

1. A háború vagy a nemzet létét fenyegetõ más rendkívüli állapot esetén bármelyik Szerzõdõ Fél az e Kartától eltérõ intézkedéseket tehet a helyzet szükségessége által feltétlenül megkívánt mértékben, feltéve, hogy ilyen intézkedések nem ellentétesek egyéb nemzetközi kötelezettségeivel.

2. Az eltérés jogával élõ Szerzõdõ Fél az Európa Tanács Fõtitkárának észszerû idõn belül teljes körû tájékoztatást ad az általa tett intézkedésekrõl és azok okairól. Hasonlóképpen értesíti az Európa Tanács Fõtitkárát, ha az ilyen intézkedések már nem hatályosak és a Karta azon rendelkezéseit, amelyeket elfogadott, ismét teljes mértékben végrehajtja.

3. A Fõtitkár az e cikk 2. bekezdésével összhangban kapott tájékoztatásokat közli a többi Szerzõdõ Féllel és a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Fõigazgatójával.

31. cikk - Korlátozások

1. Az I. részben meghatározott jogokat és alapelveket tényleges megvalósításuk és a II. részben biztosított gyakorlati alkalmazásuk során semmiféle olyan megszorításnak vagy korlátozásnak nem szabad alávetni, amelyeket e részekben nem tettek kifejezetten lehetõvé, kivéve a jogszabályban meghatározott olyan megszorításokat és korlátozásokat, amelyek egy demokratikus társadalomban mások jogainak és szabadságjogainak vagy a közérdek, a nemzetbiztonság, a közegészségügy vagy a közerkölcs védelmében szükségesek.

2. Az e Kartában meghatározott jogoknak és kötelezettségeknek a Karta által lehetõvé tett korlátozásai kizárólag csak abból a célból alkalmazhatóak, amelyre azokat lehetõvé tették.

32. cikk - A Karta viszonya a belsõ joghoz vagy a nemzetközi egyezményekhez

E Karta rendelkezései nem sérthetik a már hatályos vagy késõbb hatályba lépõ, a belsõ jognak vagy bármely, két- vagy többoldalú nemzetközi szerzõdésnek a rendelkezéseit, amelyek révén a védett személyek kedvezõbb elbírálásban részesülnek.

33. cikk - Kollektív szerzõdések általi teljesítés

1. Azokban a tagországokban, ahol e Karta II. része 2. cikkének 1., 2., 3., 4. és 5. bekezdése, 7. cikkének 4., 6. és 7. bekezdése és 10. cikkének 1., 2., 3. és 4. bekezdése rendelkezései rendszerint a munkaadók vagy a munkaadók szervezetei és a dolgozói szervezetek között kötött megállapodásra tartoznak, vagy általában nem törvényhozási úton teljesülnek, ezen bekezdésekben megjelölt kötelezettségvállalások érvényesek, és azok teljesítése ténylegesen megtörténtnek tekinthetõ, amennyiben e rendelkezések e megállapodások részeiként vagy más módon az érdekelt dolgozók nagy többségére nézve alkalmazásra kerülnek.

2. Azokban a tagországokban, ahol e rendelkezések rendszerint a törvényhozásra tartoznak, e kötelezettségvállalások érvényesek, és azok teljesítése ténylegesen megtörténtnek tekinthetõ, ha e rendelkezéseket a törvény az érdekelt dolgozók többségére nézve alkalmazza.

34. cikk - Területi hatály

1. E Kartát a Szerzõdõ Felek anyaországi területeire kell alkalmazni. Az aláíráskor vagy a megerõsítésrõl, illetõleg a jóváhagyásról szóló okirat letétbe helyezésekor az Európa Tanács Fõtitkárához intézett nyilatkozatban minden aláíró kormány meghatározhatja, hogy e szempontból mely terület tekintendõ anyaországnak.

2. E Karta megerõsítése vagy jóváhagyása idõpontjában vagy azt követõen bármikor, az Európa Tanács Fõtitkárához intézett értesítésben bármely Szerzõdõ Fél kijelentheti, hogy a Kartát egészben vagy részben ki fogja terjeszteni az értesítésben meghatározott olyan, nem anyaországi területre vagy területekre is, amelyek nemzetközi kapcsolataiért felelõs, vagy amelyekért nemzetközi felelõsséget visel. A nyilatkozatban meg kell határozni a Karta II. része azon cikkeit vagy bekezdéseit, amelyeket a nyilatkozatban megjelölt területek vonatkozásában kötelezõnek fogad el.

3. A Kartát az ezen nyilatkozatokban megjelölt területre vagy területekre a nyilatkozatnak a Fõtitkárnál történt letétbe helyezésétõl számított harminc nap elteltével kell alkalmazni.

4. Minden Szerzõdõ Fél bármely késõbbi idõpontban az Európa Tanács Fõtitkárához intézett nyilatkozatban kijelentheti, hogy egy vagy több olyan területre nézve, amelyre a Karta alkalmazása e cikk 2. bekezdésével összhangban kiterjesztésre került, kötelezõ érvényûnek fogad el bármely olyan cikket vagy bekezdést, amelyet az adott terület vagy területek vonatkozásában addig még nem fogadott el. Ezen utólagos kötelezettségvállalásokat az eredeti nyilatkozat szerves részének kell tekinteni az érintett terület vonatkozásában, és a közlésüktõl számított harminc nap elteltével azokkal azonos hatályúak lesznek.

5. A Fõtitkár az e cikkel összhangban hozzá eljuttatott minden nyilatkozatról értesíti a többi aláíró kormányt és a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Fõigazgatóját.

35. cikk - Aláírás, megerõsítés, hatálybalépés

1. Ez a Karta az Európa Tanács tagjai részére áll nyitva aláírásra. A Kartát meg kell erõsíteni vagy jóvá kell hagyni. A megerõsítésrõl vagy jóváhagyásról szóló okiratot az Európa Tanács Fõtitkáránál kell letétbe helyezni.

2. A Karta az ötödik megerõsítésérõl vagy jóváhagyásáról szóló okirat letétbe helyezését követõ harminc nap elteltével lép hatályba.

3. Azon aláíró kormány tekintetében, amely utóbb erõsíti meg, a Karta a megerõsítésrõl vagy jóváhagyásról szóló okirat letétbe helyezésétõl számított harminc nap elteltével lép hatályba.

4. A Fõtitkár az Európa Tanács összes tagját és a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Fõigazgatóját értesíti a Karta hatályba lépésérõl, a megerõsítõ vagy jóváhagyó Szerzõdõ Felek nevérõl és a késõbb letétbe helyezett megerõsítésrõl vagy jóváhagyásáról szóló okiratokról.

36. cikk - Módosítások

Az Európa Tanács Fõtitkárának közlés útján az Európa Tanács bármely tagja javaslatot tehet a Karta módosítására. A Fõtitkár minden ilyen módon közölt módosítási javaslatot eljuttat az Európa Tanács többi tagállamához. E javaslatokat a Miniszterek Bizottsága megvizsgálja és véleményezésre a Konzultatív Közgyûlés elé terjeszti. A Miniszterek Bizottsága által jóváhagyott módosítás az azt követõ harminc nap elteltével lép hatályba, amelyen valamennyi Szerzõdõ Fél tájékoztatta a Fõtitkárt a módosítás elfogadásáról. A Fõtitkár az Európa Tanács összes tagországát és a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal fõigazgatóját tájékoztatja ezen módosítások hatályba lépésérõl.

37. cikk - Felmondás

1. A Szerzõdõ Felek bármelyike csak a Kartának az õ vonatkozásában történt hatályba lépésétõl számított ötéves idõszak vagy az azt követõ bármelyik kétéves idõszak lejártával, és minden esetben az Európa Tanács Fõtitkárához intézett hat hónapos elõzetes értesítést követõen mondhatja fel ezt a Kartát. A Fõtitkár a felmondásról értesíti a többi Felet és a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Fõigazgatóját. A felmondás nem érinti a Karta hatályát a többi Szerzõdõ Fél vonatkozásában, feltéve, hogy a Szerzõdõ Felek száma nem csökken öt alá.

2. Az elõzõ bekezdés rendelkezéseivel összhangban bármely Szerzõdõ Fél felmondhatja a Karta II. része által elfogadott bármely cikkét vagy bekezdését, feltéve, hogy a Szerzõdõ Felet kötelezõ cikkek vagy bekezdések száma soha nem csökken a cikkek esetében 10, a bekezdések esetében 45 alá, és hogy a kötelezõnek tekintett cikkek vagy bekezdések száma továbbra is magában foglalja a Szerzõdõ Fél által kiválasztott azon cikkeket, amelyekre utalás történt a 20. cikk 1. bekezdés b. pontjában.

3. Bármely Szerzõdõ Fél e Kartát vagy a Karta II. része bármely cikkét vagy bekezdését felmondhatja az e cikk 1. bekezdésében meghatározott feltételek mellett azokra a területekre nézve, amelyekre a Kartát a 34. cikk 2. bekezdésével összhangban tett nyilatkozatnak megfelelõen alkalmazni kell.

38. cikk - Függelék

A Karta Függeléke annak szerves részét alkotja.

Melynek hiteléül a kellõ felhatalmazással rendelkezõ alulírottak e Kartát aláírták.

Készült Torinóban, 1961. október 18. napján, angol és francia nyelven, egyetlen példányban, melyet az Európa Tanács levéltárában kell elhelyezni. Mindkét nyelvû szöveg egyaránt hiteles. A Fõtitkár minden aláíró részére másolatot küld.

A SZOCIÁLIS KARTA FÜGGELÉKE

A Szociális Karta alkalmazási köre a védett személyek vonatkozásában

1. A 12. cikk 4. bekezdés és a 13. cikk 4. bekezdés sérelme nélkül azoknak a köre, akikre a 1-17. cikkek kiterjednek, a külföldieket csak annyiban foglalja magában, amennyiben azok más Szerzõdõ Fél olyan állampolgárai, akik az érintett Szerzõdõ Fél területén jogszerûen laknak vagy rendszeresen munkát végeznek, azzal, hogy ezen cikkeket a 18. és 19. cikkek rendelkezéseinek fényében fogják értelmezni.

Ez az értelmezés nem zárja ki, hogy hasonló jogokat a Szerzõdõ Felek bármelyike kiterjesszen más személyekre is.

2. A menekültek helyzetérõl szóló, Genfben, 1951. július 28-án kelt Egyezmény által meghatározott azon menekülteknek, akik törvényesen tartózkodnak területükön, minden Szerzõdõ Fél biztosítja a lehetõ legkedvezõbb elbánást, de semmiképpen sem kedvezõtlenebbet, mint amelyre az említett egyezményben elfogadott kötelezettségek vagy az ezen menekültekre vonatkozó bármely más nemzetközi megállapodások alapján köteles.

I. rész és II. rész 18. cikk elsõ bekezdés

Úgy értendõ, hogy e rendelkezések nem vonatkoznak a Szerzõdõ Felek területére történõ belépésre, és nem járhatnak a letelepedésrõl szóló 1955. december 13-án kelt Európai Egyezmény sérelmével.

II. rész 1. cikk 2. bekezdés

Ezt a rendelkezést nem lehet úgy értelmezni, mint amely tilt vagy lehetõvé tesz bármely szakszervezeti oltalmi záradékot vagy gyakorlatot.

4. cikk 4. bekezdés

Ezt a rendelkezést úgy kell értelmezni, hogy súlyos vétkesség esetén nem tiltja az azonnali elbocsátást.

4. cikk 5. bekezdés

Úgy értendõ, hogy az ebben a bekezdésben megkövetelteknek a Szerzõdõ Felek akkor tesznek eleget, ha a dolgozók nagy többsége vonatkozásában a törvény, kollektív szerzõdés vagy döntõbírói ítélet nem enged bérelvonásokat; ez alól egyedül azok képezhetnek kivételt, akik nem esnek ezek hatálya alá.

6. cikk 4. bekezdés

Úgy értendõ, hogy a Szerzõdõ Felek jogszabályi úton szabályozhatják a sztrájkjogot, feltéve, hogy e jogok minden esetleges korlátozása a 31. cikk szerint igazolható.

7. cikk 8. bekezdés

Úgy értendõ, hogy az ebben a bekezdésben megkövetelteknek a Szerzõdõ Felek akkor tesznek eleget, ha jogszabályi elõírással alkalmazkodnak e kötelezettségvállalás azon szelleméhez, hogy a 18 éven aluliak nagy többsége nem kerül éjszakai munkában alkalmazásra.

12. cikk 4. bekezdés

Az "ezen megállapodásokban lefektetett feltételek alapján" szavakat e bekezdés bevezetõjében úgy kell érteni, hogy az olyan szolgáltatások tekintetében, amelyek biztosítási hozzájárulástól függetlenül léteznek, a Szerzõdõ Felek megkívánhatják a letelepedés meghatározott idõszakának meglétét, mielõtt ezeket a szolgáltatásokat a többi Szerzõdõ Fél állampolgárai számára biztosítják.

13. cikk 4. bekezdés

Azok a kormányok, amelyek nem részesei a Szociális és egészségügyi segítségrõl szóló európai egyezménynek, e bekezdést illetõen azzal a feltétellel erõsíthetik meg a Szociális Kartát, hogy a többi Szerzõdõ Fél állampolgárai részére az említett egyezmény rendelkezéseivel összhangban levõ bánásmódot nyújtják.

19. cikk 6. bekezdés

E rendelkezés szempontjából a "bevándorló dolgozó családja" kifejezést úgy kell érteni, hogy legalább a feleséget és az eltartott 21 év alatti gyermekeket magában foglalja.

III. rész

Úgy értendõ, hogy a Karta nemzetközi jellegû jogi kötelezettségeket tartalmaz, amelyek alkalmazása egyedül a IV. részben meghatározott ellenõrzés alatt áll.

20. cikk 1. bekezdés

Úgy értendõ, hogy a "számozott bekezdések" olyan cikkeket is jelenthetnek, amelyek csak egyetlen bekezdésbõl állnak.

V. rész 30. cikk

A "háború vagy más rendkívüli állapot esetén" kifejezés úgy értendõ, hogy az a háború fenyegetésének esetét is magában foglalja.

THE EUROPEAN SOCIAL CHARTER
Turin, 18. 10. 1961

Preamble

The governments signatory hereto, being members of the Council of Europe,

Considering that the aim of the Council of Europe is the achievement of greater unity between its members for the purpose of safeguarding and realising the ideals and principles which are their common heritage and of facilitating their economic and social progress, in particular by the maintenance and further realisation of human rights and fundamental freedoms;

Considering that in the European Convention for the Protection of Human Rights and Fundamental Freedoms signed at Rome on 4th November 1950, and the Protocol thereto signed at Paris on 20th March 1952, the member States of the Council of Europe agreed to secure to their populations the civil and political rights and freedoms therein specified;

Considering that the enjoyment of social rights should be secured without discrimination on grounds of race, colour, sex, religion, political opinion, national extraction or social origin;

Being resolved to make every effort in common to improve the standard of living and to promote the social well-being of both their urban and rural populations by means of appropriate institutions and action,

Have agreed as follows:

Part I

The Contracting Parties accept as the aim of their policy, to be pursued by all appropriate means, both national and international in character, the attainment of conditions in which the following rights and principles may be effectively realised:

1 Everyone shall have the opportunity to earn his living in an occupation freely entered upon.

2 All workers have the right to just conditions of work.

3 All workers have the right to safe and healthy working conditions.

4 All workers have the right to a fair remuneration sufficient for a decent standard of living for themselves and their families.

5 All workers and employers have the right to freedom of association in national or international organisations for the protection of their economic and social interests.

6 All workers and employers have the right to bargain collectively.

7 Children and young persons have the right to a special protection against the physical and moral hazards to which they are exposed.

8 Employed women, in case of maternity, and other employed women as appropriate, have the right to a special protection in their work.

9 Everyone has the right to appropriate facilities for vocational guidance with a view to helping him choose an occupation suited to his personal aptitude and interests.

10 Everyone has the right to appropriate facilities for vocational training.

11 Everyone has the right to benefit from any measures enabling him to enjoy the highest possible standard of health attainable.

12 All workers and their dependents have the right to social security.

13 Anyone without adequate resources has the right to social and medical assistance.

14 Everyone has the right to benefit from social welfare services.

15 Disabled persons have the right to vocational training, rehabilitation and resettlement, whatever the origin and nature of their disability.

16 The family as a fundamental unit of society has the right to appropriate social, legal and economic protection to ensure its full development.

17 Mothers and children, irrespective of marital status and family relations, have the right to appropriate social and economic protection.

18 The nationals of any one of the Contracting Parties have the right to engage in any gainful occupation in the territory of any one of the others on a footing of equality with the nationals of the latter, subject to restrictions based on cogent economic or social reasons.

19 Migrant workers who are nationals of a Contracting Party and their families have the right to protection and assistance in the territory of any other Contracting Party.

Part II

The Contracting Parties undertake, as provided for in Part III, to consider themselves bound by the obligations laid down in the following articles and paragraphs.

Article 1 - The right to work

With a view to ensuring the effective exercise of the right to work, the Contracting Parties undertake:

1 to accept as one of their primary aims and responsibilities the achievement and maintenance of as high and stable a level of employment as possible, with a view to the attainment of full employment;

2 to protect effectively the right of the worker to earn his living in an occupation freely entered upon;

3 to establish or maintain free employment services for all workers;

4 to provide or promote appropriate vocational guidance, training and rehabilitation.

Article 2 - The right to just conditions of work

With a view to ensuring the effective exercise of the right to just conditions of work, the Contracting Parties undertake:

1 to provide for reasonable daily and weekly working hours, the working week to be progressively reduced to the extent that the increase of productivity and other relevant factors permit;

2 to provide for public holidays with pay;

3 to provide for a minimum of two weeks annual holiday with pay;

4 to provide for additional paid holidays or reduced working hours for workers engaged in dangerous or unhealthy occupations as prescribed;

5 to ensure a weekly rest period which shall, as far as possible, coincide with the day recognised by tradition or custom in the country or region concerned as a day of rest.

Article 3 - The right to safe and healthy working conditions

With a view to ensuring the effective exercise of the right to safe and healthy working conditions, the Contracting Parties undertake:

1 to issue safety and health regulations;

2 to provide for the enforcement of such regulations by measures of supervision;

3 to consult, as appropriate, employers' and workers' organisations on measures intended to improve industrial safety and health.

Article 4 - The right to a fair remuneration

With a view to ensuring the effective exercise of the right to a fair remuneration, the Contracting Parties undertake:

1 to recognise the right of workers to a remuneration such as will give them and their families a decent standard of living;

2 to recognise the right of workers to an increased rate of remuneration for overtime work, subject to exceptions in particular cases;

3 to recognise the right of men and women workers to equal pay for work of equal value;

4 to recognise the right of all workers to a reasonable period of notice for termination of employment;

5 to permit deductions from wages only under conditions and to the extent prescribed by national laws or regulations or fixed by collective agreements or arbitration awards.

The exercise of these rights shall be achieved by freely concluded collective agreements, by statutory wage-fixing machinery, or by other means appropriate to national conditions.

Article 5 - The right to organise

With a view to ensuring or promoting the freedom of workers and employers to form local, national or international organisations for the protection of their economic and social interests and to join those organisations, the Contracting Parties undertake that national law shall not be such as to impair, nor shall it be so applied as to impair, this freedom. The extent to which the guarantees provided for in this article shall apply to the police shall be determined by national laws or regulations. The principle governing the application to the members of the armed forces of these guarantees and the extent to which they shall apply to persons in this category shall equally be determined by national laws or regulations.

Article 6 - The right to bargain collectively

With a view to ensuring the effective exercise of the right to bargain collectively, the Contracting Parties undertake:

1 to promote joint consultation between workers and employers;

2 to promote, where necessary and appropriate, machinery for voluntary negotiations between employers or employers' organisations and workers' organisations, with a view to the regulation of terms and conditions of employment by means of collective agreements;

3 to promote the establishment and use of appropriate machinery for conciliation and voluntary arbitration for the settlement of labour disputes;

and recognise:

4 the right of workers and employers to collective action in cases of conflicts of interest, including the right to strike, subject to obligations that might arise out of collective agreements previously entered into.

Article 7 - The right of children and young persons to protection

With a view to ensuring the effective exercise of the right of children and young persons to protection, the Contracting Parties undertake:

1 to provide that the minimum age of admission to employment shall be 15 years, subject to exceptions for children employed in prescribed light work without harm to their health, morals or education;

2 to provide that a higher minimum age of admission to employment shall be fixed with respect to prescribed occupations regarded as dangerous or unhealthy;

3 to provide that persons who are still subject to compulsory education shall not be employed in such work as would deprive them of the full benefit of their education;

4 to provide that the working hours of persons under 16 years of age shall be limited in accordance with the needs of their development, and particularly with their need for vocational training;

5 to recognise the right of young workers and apprentices to a fair wage or other appropriate allowances;

6 to provide that the time spent by young persons in vocational training during the normal working hours with the consent of the employer shall be treated as forming part of the working day;

7 to provide that employed persons of under 18 years of age shall be entitled to not less than three weeks' annual holiday with pay;

8 to provide that persons under 18 years of age shall not be employed in night work with the exception of certain occupations provided for by national laws or regulations;

9 to provide that persons under 18 years of age employed in occupations prescribed by national laws or regulations shall be subject to regular medical control;

10 to ensure special protection against physical and moral dangers to which children and young persons are exposed, and particularly against those resulting directly or indirectly from their work.

Article 8 - The right of employed women to protection

With a view to ensuring the effective exercise of the right of employed women to protection, the Contracting Parties undertake:

1 to provide either by paid leave, by adequate social security benefits or by benefits from public funds for women to take leave before and after childbirth up to a total of at least 12 weeks;

2 to consider it as unlawful for an employer to give a woman notice of dismissal during her absence on maternity leave or to give her notice of dismissal at such a time that the notice would expire during such absence;

3 to provide that mothers who are nursing their infants shall be entitled to sufficient time off for this purpose;

4 a to regulate the employment of women workers on night work in industrial employment;

b to prohibit the employment of women workers in underground mining, and, as appropriate, on all other work which is unsuitable for them by reason of its dangerous, unhealthy, or arduous nature.

Article 9 - The right to vocational guidance

With a view to ensuring the effective exercise of the right to vocational guidance, the Contracting Parties undertake to provide or promote, as necessary, a service which will assist all persons, including the handicapped, to solve problems related to occupational choice and progress, with due regard to the individual's characteristics and their relation to occupational opportunity: this assistance should be available free of charge, both to young persons, including school children, and to adults.

Article 10 - The right to vocational training

With a view to ensuring the effective exercise of the right to vocational training, the Contracting Parties undertake:

1 to provide or promote, as necessary, the technical and vocational training of all persons, including the handicapped, in consultation with employers' and workers' organisations, and to grant facilities for access to higher technical and university education, based solely on individual aptitude;

2 to provide or promote a system of apprenticeship and other systematic arrangements for training young boys and girls in their various employments;

3 to provide or promote, as necessary:

a adequate and readily available training facilities for adult workers;

b special facilities for the re-training of adult workers needed as a result of technological development or new trends in employment;

4 to encourage the full utilisation of the facilities provided by appropriate measures such as:

a reducing or abolishing any fees or charges;

b granting financial assistance in appropriate cases;

c including in the normal working hours time spent on supplementary training taken by the worker, at the request of his employer, during employment;

d ensuring, through adequate supervision, in consultation with the employers' and workers' organisations, the efficiency of apprenticeship and other training arrangements for young workers, and the adequate protection of young workers generally.

Article 11 - The right to protection of health

With a view to ensuring the effective exercise of the right to protection of health, the Contracting Parties undertake, either directly or in co-operation with public or private organisations, to take appropriate measures designed inter alia:

1 to remove as far as possible the causes of ill health;

2 to provide advisory and educational facilities for the promotion of health and the encouragement of individual responsibility in matters of health;

3 to prevent as far as possible epidemic, endemic and other diseases.

Article 12 - The right to social security

With a view to ensuring the effective exercise of the right to social security, the Contracting Parties undertake:

1 to establish or maintain a system of social security;

2 to maintain the social security system at a satisfactory level at least equal to that required for ratification of International Labour Convention (No. 102) Concerning Minimum Standards of Social Security;

3 to endeavour to raise progressively the system of social security to a higher level;

4 to take steps, by the conclusion of appropriate bilateral and multilateral agreements, or by other means, and subject to the conditions laid down in such agreements, in order to ensure:

a equal treatment with their own nationals of the nationals of other Contracting Parties in respect of social security rights, including the retention of benefits arising out of social security legislation, whatever movements the persons protected may undertake between the territories of the Contracting Parties;

b the granting, maintenance and resumption of social security rights by such means as the accumulation of insurance or employment periods completed under the legislation of each of the Contracting Parties.

Article 13 - The right to social and medical assistance

With a view to ensuring the effective exercise of the right to social and medical assistance, the Contracting Parties undertake:

1 to ensure that any person who is without adequate resources and who is unable to secure such resources either by his own efforts or from other sources, in particular by benefits under a social security scheme, be granted adequate assistance, and, in case of sickness, the care necessitated by his condition;

2 to ensure that persons receiving such assistance shall not, for that reason, suffer from a diminution of their political or social rights;

3 to provide that everyone may receive by appropriate public or private services such advice and personal help as may be required to prevent, to remove, or to alleviate personal or family want;

4 to apply the provisions referred to in paragraphs 1, 2 and 3 of this article on an equal footing with their nationals to nationals of other Contracting Parties lawfully within their territories, in accordance with their obligations under the European Convention on Social and Medical Assistance, signed at Paris on 11th December 1953.

Article 14 - The right to benefit from social welfare services

With a view to ensuring the effective exercise of the right to benefit from social welfare services, the Contracting Parties undertake:

1 to promote or provide services which, by using methods of social work, would contribute to the welfare and development of both individuals and groups in the community, and to their adjustment to the social environment;

2 to encourage the participation of individuals and voluntary or other organisations in the establishment and maintenance of such services.

Article 15 - The right of physically or mentally disabled persons to vocational training, rehabilitation and social resettlement

With a view to ensuring the effective exercise of the right of the physically or mentally disabled to vocational training, rehabilitation and resettlement, the Contracting Parties undertake:

1 to take adequate measures for the provision of training facilities, including, where necessary, specialised institutions, public or private;

2 to take adequate measures for the placing of disabled persons in employment, such as specialised placing services, facilities for sheltered employment and measures to encourage employers to admit disabled persons to employment.

Article 16 - The right of the family to social, legal and economic protection

With a view to ensuring the necessary conditions for the full development of the family, which is a fundamental unit of society, the Contracting Parties undertake to promote the economic, legal and social protection of family life by such means as social and family benefits, fiscal arrangements, provision of family housing, benefits for the newly married,

and other appropriate means.

Article 17 - The right of mothers and children to social and economic protection

With a view to ensuring the effective exercise of the right of mothers and children to social and economic protection, the Contracting Parties will take all appropriate and necessary measures to that end, including the establishment or maintenance of appropriate institutions or services.

Article 18 - The right to engage in a gainful occupation in the territory of other Contracting Parties

With a view to ensuring the effective exercise of the right to engage in a gainful occupation in the territory of any other Contracting Party, the Contracting Parties undertake:

1 to apply existing regulations in a spirit of liberality;

2 to simplify existing formalities and to reduce or abolish chancery dues and other charges payable by foreign workers or their employers;

3 to liberalise, individually or collectively, regulations governing the employment of foreign workers;

and recognise:

4 the right of their nationals to leave the country to engage in a gainful occupation in the territories of the other Contracting Parties.

Article 19 - The right of migrant workers and their families to protection and assistance

With a view to ensuring the effective exercise of the right of migrant workers and their families to protection and assistance in the territory of any other Contracting Party, the Contracting Parties undertake:

1 to maintain or to satisfy themselves that there are maintained adequate and free services to assist such workers, particularly in obtaining accurate information, and to take all appropriate steps, so far as national laws and regulations permit, against misleading propaganda relating to emigration and immigration;

2 to adopt appropriate measures within their own jurisdiction to facilitate the departure, journey and reception of such workers and their families, and to provide, within their own jurisdiction, appropriate services for health, medical attention and good hygienic conditions during the journey;

3 to promote co-operation, as appropriate, between social services, public and private, in emigration and immigration countries;

4 to secure for such workers lawfully within their territories, insofar as such matters are regulated by law or regulations or are subject to the control of administrative authorities, treatment not less favourable than that of their own nationals in respect of the following matters:

a remuneration and other employment and working conditions;

b membership of trade unions and enjoyment of the benefits of collective bargaining;

c accommodation;

5 to secure for such workers lawfully within their territories treatment not less favourable than that of their own nationals with regard to employment taxes, dues or contributions payable in respect of employed persons;

6 to facilitate as far as possible the reunion of the family of a foreign worker permitted to establish himself in the territory;

7 to secure for such workers lawfully within their territories treatment not less favourable than that of their own nationals in respect of legal proceedings relating to matters referred to in this article;

8 to secure that such workers lawfully residing within their territories are not expelled unless they endanger national security or offend against public interest or morality;

9 to permit, within legal limits, the transfer of such parts of the earnings and savings of such workers as they may desire;

10 to extend the protection and assistance provided for in this article to self-employed migrants insofar as such measures apply.

Part III

Article 20 - Undertakings

1 Each of the Contracting Parties undertakes:

a to consider Part I of this Charter as a declaration of the aims which it will pursue by all appropriate means, as stated in the introductory paragraph of that part;

b to consider itself bound by at least five of the following articles of Part II of this Charter: Articles 1, 5, 6, 12, 13, 16 and 19;

c in addition to the articles selected by it in accordance with the preceding sub-paragraph, to consider itself bound by such a number of articles or numbered paragraphs of Part II of the Charter as it may select, provided that the total number of articles or numbered paragraphs by which it is bound is not less than 10 articles or 45 numbered paragraphs.

2 The articles or paragraphs selected in accordance with sub-paragraphs b and c of paragraph 1 of this article shall be notified to the Secretary General of the Council of Europe at the time when the instrument of ratification or approval of the Contracting Party concerned is deposited.

3 Any Contracting Party may, at a later date, declare by notification to the Secretary General that it considers itself bound by any articles or any numbered paragraphs of Part II of the Charter which it has not already accepted under the terms of paragraph 1 of this article. Such undertakings subsequently given shall be deemed to be an integral part of the ratification or approval, and shall have the same effect as from the thirtieth day after the date of the notification.

4 The Secretary General shall communicate to all the signatory governments and to the Director General of the International Labour Office any notification which he shall have received pursuant to this part of the Charter.

5 Each Contracting Party shall maintain a system of labour inspection appropriate to national conditions.

Part IV

Article 21 - Reports concerning accepted provisions

The Contracting Parties shall send to the Secretary General of the Council of Europe a report at two-yearly intervals, in a form to be determined by the Committee of Ministers, concerning the application of such provisions of Part II of the Charter as they have accepted.

Article 22 - Reports concerning provisions which are not accepted

The Contracting Parties shall send to the Secretary General, at appropriate intervals as requested by the Committee of Ministers, reports relating to the provisions of Part II of the Charter which they did not accept at the time of their ratification or approval or in a subsequent notification. The Committee of Ministers shall determine from time to time in respect of which provisions such reports shall be requested and the form of the reports to be provided.

Article 23 - Communication of copies

1 Each Contracting Party shall communicate copies of its reports referred to in Articles 21 and 22 to such of its national organisations as are members of the international organisations of employers and trade unions to be invited under Article 27, paragraph 2, to be represented at meetings of the Sub-committee of the Governmental Social Committee.

2 The Contracting Parties shall forward to the Secretary General any comments on the said reports received from these national organisations, if so requested by them.

Article 24 - Examination of the reports

The reports sent to the Secretary General in accordance with Articles 21 and 22 shall be examined by a Committee of Experts, who shall have also before them any comments forwarded to the Secretary General in accordance with paragraph 2 of Article 23.

Article 25 - Committee of Experts

1 The Committee of Experts shall consist of not more than seven members appointed by the Committee of Ministers from a list of independent experts of the highest integrity and of recognised competence in international social questions, nominated by the Contracting Parties.

2 The members of the committee shall be appointed for a period of six years. They may be reappointed. However, of the members first appointed, the terms of office of two members shall expire at the end of four years.

3 The members whose terms of office are to expire at the end of the initial period of four years shall be chosen by lot by the Committee of Ministers immediately after the first appointment has been made.

4 A member of the Committee of Experts appointed to replace a member whose term of office has not expired shall hold office for the remainder of his predecessor's term.

Article 26 - Participation of the International Labour Organisation

The International Labour Organisation shall be invited to nominate a representative to participate in a consultative capacity in the deliberations of the Committee of Experts.

Article 27 - Sub-committee of the Governmental Social Committee

1 The reports of the Contracting Parties and the conclusions of the Committee of Experts shall be submitted for examination to a sub-committee of the Governmental Social Committee of the Council of Europe.

2 The sub-committee shall be composed of one representative of each of the Contracting Parties. It shall invite no more than two international organisations of employers and no more than two international trade union organisations as it may designate to be represented as observers in a consultative capacity at its meetings. Moreover, it may consult no more than two representatives of international non-governmental organisations having consultative status with the Council of Europe, in respect of questions with which the organisations are particularly qualified to deal, such as social welfare, and the economic and social protection of the family.

3 The sub-committee shall present to the Committee of Ministers a report containing its conclusions and append the report of the Committee of Experts.

Article 28 - Consultative Assembly

The Secretary General of the Council of Europe shall transmit to the Consultative Assembly the conclusions of the Committee of Experts. The Consultative Assembly shall communicate its views on these conclusions to the Committee of Ministers.

Article 29 - Committee of Ministers

By a majority of two-thirds of the members entitled to sit on the Committee, the Committee of Ministers may, on the basis of the report of the sub-committee, and after consultation with the Consultative Assembly, make to each Contracting Party any necessary recommendations.

Part V

Article 30 - Derogations in time of war or public emergency

1 In time of war or other public emergency threatening the life of the nation any Contracting Party may take measures derogating from its obligations under this Charter to the extent strictly required by the exigencies of the situation, provided that such measures are not inconsistent with its other obligations under international law.

2 Any Contracting Party which has availed itself of this right of derogation shall, within a reasonable lapse of time, keep the Secretary General of the Council of Europe fully informed of the measures taken and of the reasons therefor. It shall likewise inform the Secretary General when such measures have ceased to operate and the provisions of the Charter which it has accepted are again being fully executed.

3 The Secretary General shall in turn inform other Contracting Parties and the Director General of the International Labour Office of all communications received in accordance with paragraph 2 of this article.

Article 31 - Restrictions

1 The rights and principles set forth in Part I when effectively realised, and their effective exercise as provided for in Part II, shall not be subject to any restrictions or limitations not specified in those parts, except such as are prescribed by law and are necessary in a democratic society for the protection of the rights and freedoms of others or for the protection of public interest, national security, public health, or morals.

2 The restrictions permitted under this Charter to the rights and obligations set forth herein shall not be applied for any purpose other than that for which they have been prescribed.

Article 32 - Relations between the Charter and domestic law or international agreements

The provisions of this Charter shall not prejudice the provisions of domestic law or of any bilateral or multilateral treaties, conventions or agreements which are already in force, or may come into force, under which more favourable treatment would be accorded to the persons protected.

Article 33 - Implementation by collective agreements

1 In member States where the provisions of paragraphs 1, 2, 3, 4 and 5 of Article 2, paragraphs 4, 6 and 7 of Article 7 and paragraphs 1, 2, 3 and 4 of Article 10 of Part II of this Charter are matters normally left to agreements between employers or employers' organisations and workers' organisations, or are normally carried out otherwise than by law, the undertakings of those paragraphs may be given and compliance with them shall be treated as effective if their provisions are applied through such agreements or other means to the great majority of the workers concerned.

2 In member States where these provisions are normally the subject of legislation, the undertakings concerned may likewise be given, and compliance with them shall be regarded as effective if the provisions are applied by law to the great majority of the workers concerned.

Article 34 - Territorial application

1 This Charter shall apply to the metropolitan territory of each Contracting Party. Each signatory government may, at the time of signature or of the deposit of its instrument of ratification or approval, specify, by declaration addressed to the Secretary General of the Council of Europe, the territory which shall be considered to be its metropolitan territory for this purpose.

2 Any Contracting Party may, at the time of ratification or approval of this Charter or at any time thereafter, declare by notification addressed to the Secretary General of the Council of Europe, that the Charter shall extend in whole or in part to a non-metropolitan territory or territories specified in the said declaration for whose international relations it is responsible or for which it assumes international responsibility. It shall specify in the declaration the articles or paragraphs of Part II of the Charter which it accepts as binding in respect of the territories named in the declaration.

3 The Charter shall extend to the territory or territories named in the aforesaid declaration as from the thirtieth day after the date on which the Secretary General shall have received notification of such declaration.

4 Any Contracting Party may declare at a later date, by notification addressed to the Secretary General of the Council of Europe, that, in respect of one or more of the territories to which the Charter has been extended in accordance with paragraph 2 of this article, it accepts as binding any articles or any numbered paragraphs which it has not already accepted in respect of that territory or territories. Such undertakings subsequently given shall be deemed to be an integral part of the original declaration in respect of the territory concerned, and shall have the same effect as from the thirtieth day after the date of the notification.

5 The Secretary General shall communicate to the other signatory governments and to the Director General of the International Labour Office any notification transmitted to him in accordance with this article.

Article 35 - Signature, ratification and entry into force

1 This Charter shall be open for signature by the members of the Council of Europe. It shall be ratified or approved. Instruments of ratification or approval shall be deposited with the Secretary General of the Council of Europe.

2 This Charter shall come into force as from the thirtieth day after the date of deposit of the fifth instrument of ratification or approval.

3 In respect of any signatory government ratifying subsequently, the Charter shall come into force as from the thirtieth day after the date of deposit of its instrument of ratification or approval.

4 The Secretary General shall notify all the members of the Council of Europe and the Director General of the International Labour Office of the entry into force of the Charter, the names of the Contracting Parties which have ratified or approved it and the subsequent deposit of any instruments of ratification or approval.

Article 36 - Amendments

Any member of the Council of Europe may propose amendments to this Charter in a communication addressed to the Secretary General of the Council of Europe. The Secretary General shall transmit to the other members of the Council of Europe any amendments so proposed, which shall then be considered by the Committee of Ministers and submitted to the Consultative Assembly for opinion. Any amendments approved by the Committee of Ministers shall enter into force as from the thirtieth day after all the Contracting Parties have informed the Secretary General of their acceptance. The Secretary General shall notify all the members of the Council of Europe and the Director General of the International Labour Office of the entry into force of such amendments.

Article 37 - Denunciation

1 Any Contracting Party may denounce this Charter only at the end of a period of five years from the date on which the Charter entered into force for it, or at the end of any successive period of two years, and, in each case, after giving six months notice to the Secretary General of the Council of Europe who shall inform the other Parties and the Director General of the International Labour Office accordingly. Such denunciation shall not affect the validity of the Charter in respect of the other Contracting Parties provided that at all times there are not less than five such Contracting Parties.

2 Any Contracting Party may, in accordance with the provisions set out in the preceding paragraph, denounce any article or paragraph of Part II of the Charter accepted by it provided that the number of articles or paragraphs by which this Contracting Party is bound shall never be less than 10 in the former case and 45 in the latter and that this number of articles or paragraphs shall continue to include the articles selected by the Contracting Party among those to which special reference is made in Article 20, paragraph 1, sub-paragraph b.

3 Any Contracting Party may denounce the present Charter or any of the articles or paragraphs of Part II of the Charter, under the conditions specified in paragraph 1 of this article in respect of any territory to which the said Charter is applicable by virtue of a declaration made in accordance with paragraph 2 of Article 34.

Article 38 - Appendix

The appendix to this Charter shall form an integral part of it.

In witness whereof, the undersigned, being duly authorised thereto, have signed this Charter.

Done at Turin, this 18th day of October 1961, in English and French, both texts being equally authoritative, in a single copy which shall be deposited within the archives of the Council of Europe. The Secretary General shall transmit certified copies to each of the Signatories.

APPENDIX TO THE SOCIAL CHARTER

Scope of the Social Charter in terms of persons protected

1 Without prejudice to Article 12, paragraph 4, and Article 13, paragraph 4, the persons covered by Articles 1 to 17 include foreigners only insofar as they are nationals of other Contracting Parties lawfully resident or working regularly within the territory of the Contracting Party concerned, subject to the understanding that these articles are to be interpreted in the light of the provisions of Articles 18 and 19.

This interpretation would not prejudice the extension of similar facilities to other persons by any of the Contracting Parties.

2 Each Contracting Party will grant to refugees as defined in the Convention relating to the Status of Refugees, signed at Geneva on 28th July 1951, and lawfully staying in its territory, treatment as favourable as possible, and in any case not less favourable than under the obligations accepted by the Contracting Party under the said Convention and under any other existing international instruments applicable to those refugees.

Part I, paragraph 18, and Part II, Article 18, paragraph 1

It is understood that these provisions are not concerned with the question of entry into the territories of the Contracting Parties and do not prejudice the provisions of the European Convention on Establishment, signed at Paris on 13th December 1955.

Part II, Article 1, paragraph 2

This provision shall not be interpreted as prohibiting or authorising any union security clause or practice.

Article 4, paragraph 4

This provision shall be so understood as not to prohibit immediate dismissal for any serious offence.

Article 4, paragraph 5

It is understood that a Contracting Party may give the undertaking required in this paragraph if the great majority of workers are not permitted to suffer deductions from wages either by law or through collective agreements or arbitration awards, the exceptions being those persons not so covered.

Article 6, paragraph 4

It is understood that each Contracting Party may, insofar as it is concerned, regulate the exercise of the right to strike by law, provided that any further restriction that this might place on the right can be justified under the terms of Article 31.

Article 7, paragraph 8

It is understood that a Contracting Party may give the undertaking required in this paragraph if it fulfils the spirit of the undertaking by providing by law that the great majority of persons under 18 years of age shall not be employed in night work.

Article 12, paragraph 4

The words "and subject to the conditions laid down in such agreements" in the introduction to this paragraph are taken to imply inter alia that with regard to benefits which are available independently of any insurance contribution a Contracting Party may require the completion of a prescribed period of residence before granting such benefits to nationals of other Contracting Parties.

Article 13, paragraph 4

Governments not Parties to the European Convention on Social and Medical Assistance may ratify the Social Charter in respect of this paragraph provided that they grant to nationals of other Contracting Parties a treatment which is in conformity with the provisions of the said Convention.

Article 19, paragraph 6

For the purpose of this provision, the term "family of a foreign worker" is understood to mean at least his wife and dependent children under the age of 21 years.

Part III

It is understood that the Charter contains legal obligations of an international character, the application of which is submitted solely to the supervision provided for in Part IV thereof.

Article 20, paragraph 1

It is understood that the "numbered paragraphs" may include articles consisting of only one paragraph.

Part V, Article 30

The term "in time of war or other public emergency" shall be so understood as to cover also the threat of war.

 

SZOCIÁLIS ÉS CSALÁDÜGYI MINISZTÉRIUM

Együtt kezelendõ a H/965. számú

országgyûlési határozati javaslattal

Háttéranyag az Európai Szociális Karta megerõsítésérõl szóló

országgyûlési határozati javaslathoz

(A megerõsítés érdekében végzett elemzõ munka összefoglalása)

Budapest, 1999. március

 

 

HÁTTÉRANYAG AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS KARTA MEGERÕSÍTÉSÉRÕL SZÓLÓ

ORSZÁGGYÛLÉSI HATÁROZATI JAVASLATHOZ

(A megerõsítés érdekében végzett elemzõ munka összefoglalása)

1. A MEGERÕSÍTÉS ELÕZMÉNYEI

1.1. Történet. Az Európai Szociális Karta (a továbbiakban: Karta; szövegét ld. a 2. számú mellékletben) az Európa Tanács 1961-ben aláírásra megnyitott, az európai szociális jogokat fundamentumszerûen, addig egyedülálló összefogottságban tartalmazó nemzetközi egyezménye. A világ legfontosabb szociális egyezménye. A szociális jogfejlõdésben közvetlen elõzményei egyfelõl a - különösképpen - angolszász, de egyéb országok különféle diszkriminációellenes és egyéb mozgalmai folytán 1949-ben megnyitott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata címet viselõ univerzális, tehát az egész világra vonatkozó ENSZ-dokumentum.

Másfelõl pedig számottevõ részben a kontinensen, a fasizmus következtében az Európa Tanács keretében készült, alapvetõ emberi és polgári jogokat definiáló regionális nemzetközi egyezmény, a csatlakozásra 1950. novemberében megnyitott, az Emberi Jogok és Alapvetõ Szabadságok Védelmérõl szóló Európai Egyezmény. (Magyarország röviddel a rendszerváltást követõen csatlakozott hozzá). A két nagy volumenû nemzetközi szerzõdés azonban csupán az úgynevezett "elsõ generációs jogokat" tartalmazza. Ezeket követte Európában az úgynevezett "második generációs jogokat", azaz szociális és gazdasági jogokat tartalmazó Európai Szociális Karta, az Európa Tanács második legjelentõsebb nemzetközi egyezménye.

A Kartában megfogalmazott alapvetõ szociális és gazdasági jogok összefüggenek az Emberi Jogok Egyetemes nyilatkozatának 22. és 25 cikkével. A Karta szövegezésének munkálatai 1953-tól hozzávetõleg 1961-ig zajlottak. Két testület dolgozott rajta, az Európa Tanács Miniszterek Bizottsága és a Parlamenti Közgyûlés. Az elõbbi a tagállamok külügyminisztereibõl, az utóbbi pedig a nemzeti parlamentek párt-arányosan delegált országgyûlési képviselõibõl tevõdik össze. A parlamenti képviselõk a lehetõ legszélesebbre kívánták a Kartába foglalandó jogokat fogalmazni, miközben a kormányok képviselõi ezt korlátozni kívánták. Az 1961-es Karta-szöveg így egy relatíve jó kompromisszum eredménye.

Preambulumát követõ I. része politikai célként, de rövid, alanyi jogi megfogalmazásban tartalmazza a szociális jogokat 19 mondatban. Tulajdonképpeni II. része pedig az I. részben megfogalmazott célok megvalósítása érdekében szükséges állami kötelezettségvállalásokat írja elõ 19 cikkben.

A szociális jogok fundamentuma, vagy Európa lelkiismerete - ahogyan a Kartát nevezni szokás - azonban 1961. óta számottevõen bõvült. Ma az Európai Szociális Karta mellett immár további négy nemzetközi egyezményt is tartalmaz. Együtt az öt dokumentumot "Karta-csomagnak" nevezhetjük. Az újonnan keletkezettek idõrendben és lényegre törõ tartalmi összefoglalásban a következõk:

- a Kiegészítõ Jegyzõkönyv (1988), amely lényegében a Karta rendelkezéseinek bõvítését és bizonyos modernizálását szolgálta négy új jog beépítése útján, hozzávetõleg negyed évszázaddal a Karta keletkezését követõen;

- a Módosító Jegyzõkönyv (1991-ben keletkezett): a Karta ellenõrzõ mechanizmusa hatékonyabbá tétele érdekében;

- a Kollektív Panaszjog Biztosításáról szóló Kiegészítõ Jegyzõkönyv (1995), szintén a Karta ellenõrzõ mechanizmusa hatékonyabbá tétele érdekében;

- és végül az új évezred szociális és gazdasági jogait széles horizontban felmutató Módosított Európai Szociális Karta (1996).

1.2. Mit jelent a Karta megerõsítése? Mindenekelõtt azt, hogy Magyarország csatlakozik egy világszínvonalon is kiemelkedõ fontosságú nemzetközi egyezményhez, annak megfelelõen kiválasztott elõírásait magára nézve kötelezõnek ismeri el, és kapcsolódó jelentéstételi kötelezettségeit határidõre, színvonalasan teljesíti. A ratifikációt megelõzõen és azt követõen - amennyiben szükségessé válik - folyamatosan törekszik jogrendjének és a Karta elõírásainak összhangba hozatalára.

Kiemelendõ, hogy a most az Országgyûlés elé kerülõ elõterjesztéssel nem csupán lezárul a megerõsítés érdekében végzett szerteágazó munkafázis, hanem egyúttal egy új fejezet is kezdetét veszi. Ennek feladata folyamatos jogharmonizációs tevékenység eredményeként - elsõsorban a tárcaközi bizottság keretében - a Karta további, most ratifikációra elõ nem terjesztett cikkei és kapcsolódó dokumentumai folyamatos, alapos háttérmunkálatokban folytatandó vizsgálata, újabbak jövõbeli elõterjesztése céljából. Továbbá: a Karta ellenõrzõ mechanizmusának keretében másfél-két évente országjelentéseket is készítenünk kell.

2. A MEGERÕSÍTÉS ÉRDEKÉBEN VÉGZETT TEVÉKENYSÉG EREDMÉNYÉNEK RÖVID ÖSSZEFOGLALÁSA

2.1. A fõszabály. Elengedhetetlen, hogy Magyarország a küszöbön álló ratifikáció során a lehetséges optimális minimumot ratifikálja (erõsítse meg), majd ezt a késõbbi évek során folyamatosan bõvítse. Az Európa Tanács informális javaslatai, az elmúlt években Magyarországon esetjogi képzést nyújtott külföldi szakértõk útmutatásai és más országok (különösen: Olaszország, Portugália, Görögország, Spanyolország) negatív tapasztalatai alapján megfogalmazható fõszabály ez. A Kartát ratifikált egyes tagállamok által megerõsített cikkekrõl készített kimutatás alapján ugyanis megállapítható, hogy míg az országok bizonyos csoportja - amelybe pl. az Egyesült Királyság, Belgium, Hollandia, Luxemburg, Franciaország, Olaszország, Norvégia, Szlovákia tartozik - szinte az egyezmény valamennyi cikkét ratifikálta, addig a részes államok közül nem csupán pl. Törökország vagy Lengyelország, hanem többek között Ausztria, Dánia, Izland, Ciprus is élt fenntartási jogával a ratifikáció során (ld. a mellékletek között utolsóként Az Európai Szociális Karta rendelkezéseinek ratifikációja I-IV. címû táblázatot).

A Karta III. rész 20. cikke alapján mindez egyrészt azt jelenti, hogy szükséges a következõ hét - úgynevezett kemény maghoz tartozó - cikk közül legalább ötöt ratifikálni. Ezek a következõk:

1. cikk - A munkához való jog,

5. cikk - Szervezetalakítási jog,

6. cikk - A kollektív alkuhoz való jog,

12. cikk - A társadalombiztosításhoz való jog,

13. cikk - A szociális és egészségügyi segítségre való jog,

16. cikk - A család joga a szociális, jogi és gazdasági védelemre,

19. cikk - Bevándorló munkások és családjuk joga a védelemre és a segítségre.

A fentieken túl szükséges a Karta további cikkei és számozott bekezdései közül legalább annyit kiválasztani és ratifikálni, hogy a végeredmény ne legyen kevesebb tíz cikknél, vagy negyvenöt számozott bekezdésnél. Következésképpen jelenleg szükséges és lehetséges a Karta kemény magjába tartozó cikkek közül ötnek és legalább további öt cikknek a megerõsítése, törekedve az említett fõszabály, az optimális minimum követésére. (Megjegyzendõ, hogy az úgynevezett kemény mag nem feltétlenül a legfontosabb cikkeket tartalmazza. Az egyezmény keletkezésekor, a kemény mag kiválasztásakor inkább arra törekedtek, hogy minden - a Kartába foglalt - szociális és gazdasági jogterület képviselve legyen benne és megnövekedjen ezáltal a kiegyensúlyozott ratifikációk valószínûsége.

A Karta egyik Jegyzõkönyvének megerõsítése sem aktuális egyelõre, ezek elõkészítése a jövõben zajlik majd. A középtávon követendõ, a fõszabályból levezetett taktika a következõ: a most küszöbön álló ratifikációt követõen lassan, elsõsorban a folyamatosan zajló szociális, egészségügyi és munkaügyi jogharmonizáció és az idõközben az Európa Tanácsban megszerzendõ további tapasztalatok eredményei alapján néhány év múltán elõkészíthetõ a Karta egyes további cikkeinek megerõsítése és két további kiegészítõ jegyzõkönyvének, továbbá esetleg a Módosított Európai Szociális Kartának az aláírása.

2.2. A kemény mag. Következésképpen jelenleg szükséges és lehetséges nem többnek, mint a Karta kemény magjába tartozó cikkek közül ötnek és további hét cikknek a megerõsítése. Bár lehetne többet is ratifikálni, az említett fõszabály - az optimális minimum - miatt attól nem indokolt eltérni.

Az eddigi elõkészületi munkák során egyértelmûvé vált, hogy a "kemény magba" tartozó cikkek közül a 19-esnek (migráns munkások és családjuk joga a védelemre és a segítségre) a megerõsítése - mindenekelõtt jogi és pénzügyi következmények miatt - ma nem idõszerû. Egyértelmûvé vált az is, hogy az 1., 5., 6. és 16. cikkek ratifikálása nem jelent különösebb gondot, mert a magyar jogrendszer lényegében megfelel e cikkek követelményeinek, ezért azok elfogadása nem igényel sem különösebb jogi harmonizációt, sem pedig további pénzügyi feltételeket. Kivételt képez ez alól az állami alkalmazásban állók - közalkalmazottak, köztisztviselõk - sztrájkjogának, illetõleg bizonyos külföldiek családhoz fûzõdõ jogának biztosítását (6. és 16. cikk: késõbb részletezendõ).

A 12., illetve a 13. cikk ratifikálhatóságának vizsgálatát is elvégeztük. A lefolytatott elõkészítõ és egyeztetõ munkák keretében egyértelmûvé vált, hogy bár a 12. és 13. cikkek bizonyos elõírásai minden további nélkül elfogadhatóak lennének, ugyanakkor mindkét cikknek sajátossága, hogy kapcsolódik egy-egy nemzetközi egyezményhez. Ennek következményeit értelmezni kellett. A 12. cikk az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezete 102-es számú, a társadalombiztosítás minimális normáiról rendelkezõ egyezményéhez (a továbbiakban: ILO 102-es), a 13. cikk pedig az Európa Tanács 1953-as, az egészségügyi és szociális segítségrõl szóló párizsi egyezményéhez. Ezek feltételeit, következményeit jelen összefoglaló és mellékletei tárgyalják, a 13. cikk ratifikációjára téve javaslatot, mivel a 12. cikk ratifikálásának feltételei csupán részben adottak. Ám a 13. cikk ratifikálása sem oldható meg a jelenlegi szabályozás és költségszerkezet teljes változatlansága mellett. (A legcélszerûbb megoldásnak korábban a munkanélküli ellátásokkal szemben támasztott követelmények átvétele látszott, ami 2000-tõl kezdõdõen várhatóan 10 milliárd Ft. többletkiadást jelentett volna az államháztartás számára. A részleteket a jelen háttéranyagnak a 12. és a 13. cikk ratifikálhatóságával kapcsolatos részei tartalmazzák. Bár ez egyidejûleg azzal a pozitív hatással is járt volna, hogy ratifikálhatóvá válik az ILO 102-es számú egyezménye is - a társadalombiztosítás minimális normáiról -, az idõközben feltárt további összefüggések fényében ettõl el kellett tekintenünk.)

A döntési problémához fûzõdõ elemzések és hatásvizsgálatok azt erõsítették meg, hogy a Karta ratifikálása a fent említetten kívül nem jár egyéb többletkiadással sem az államháztartás, sem pedig a munkáltatók számára. (Ez alól csupán a 12. vagy 13. cikk dilemmája képez kivételt). Ugyanakkor a szociális ellátórendszer átalakítása során - jogharmonizációs célzattal - a Karta elõírásait folyamatosan és maximálisan figyelembe kell venni a jövõben.

2.3. További cikkek. Az optimális minimum elvének szem elõtt tartása alapján kerülne sor továbbá öt, a kemény magba nem tartozó cikk ratifikálására, amelyek tekintetében a hazai jogrend már most a Karta rendelkezéseinek megfelelõ szabályokat tartalmaz. Ezek a következõk:

3. cikk - A biztonságos és egészséges munkafeltételekhez való jog

9. cikk - A pályaválasztáshoz szükséges tájékozódáshoz való jog

11. cikk - Az egészség védelméhez való jog

14. cikk - A szociális jóléti szolgáltatásokból való részesülés joga

17. cikk - Az anyák és gyermekek joga szociális és gazdasági védelemre

Ugyanakkor bizonyos esetekben - tekintettel arra is, hogy ez Magyarország nemzetközi megítélésére is kedvezõ kihatással lehet - a fõszabályhoz való merev igazodás fenntartása nem feltétlenül indokolt. Ezért is érthetõ, hogy az Érdekegyeztetõ Tanács 1998. január 23-i ülésén a szociális partnerek részérõl felmerült az igény, hogy további két, a kemény magba nem tartozó cikk, nevezetesen a

2. cikk - Az igazságos munkafeltételekhez való jog és a

8. cikk - A dolgozó nõk védelemhez való joga

cikkek ratifikálása is megtörténjék, mivel az ezekben foglaltaknak a magyar jogrendszer már most megfelel, és azok költségigénnyel nem járnak. Az Érdekegyeztetõ Tanács megtárgyalta és elfogadta az elõterjesztést, igaz, abban akkor az elõterjesztõ a 12. vagy 13. cikk dilemmája tekintetében az elõbbire voksolt. Azóta ez a helyzet változott.

Az Országgyûlésnek tehát azt javasoljuk: a Karta II. részében szereplõ rendelkezések tekintetében értsen egyet a kemény magba tartozó cikkekbõl az alábbi öt: az 1., 5., 6. 13. és 16. cikkek, a kemény mag részét nem képezõ cikkekbõl további hét (2., 3., 8., 9., 11., 14., és 17.) cikk ratifikálásának javaslatával. Így nem kerülne sor jelenleg a 4., 7., 10., 12., 15., 18., valamint a 19. cikkek ratifikációjára.

2.4. Potenciális költségtényezõk. Az optimális minimum elvének - minimális kivételekkel történõ - érvényre juttatása egyben a várható feladatok és költségtöbbletek minimalizálását is jelenti. Mivel az Országgyûlés számára ratifikálásra elõterjesztett cikkek vonatkozásában a hazai szabályozás megfelel az Európai Szociális Karta elõírásainak, az elõterjesztésben elfogadásra javasolt megoldások nem járnak költségtöbblettel, kivéve a 13. cikket. (A többletköltséget éves szinten legfeljebb százmillió forintra becsüljük.)

Figyelemmel kell lenni egyúttal arra, hogy a szociális és munkaügyi intézményrendszer folyamatos fejlesztésre szorul, továbbá, hogy a Karta I. részében lefektetett elveknek megfelelõen a késõbbi évek során lassan, folyamatosan törekednünk kell majd további cikkek elfogadására is, ami a jövõben járhat jelentõsebb többletköltségekkel.

3. A MEGERÕSÍTÉST ELÕKÉSZÍTÕ MUNKÁLATOK EREDMÉNYEINEK RÉSZLETEZÉSE

3.1. A Karta ellenõrzõ mechanizmusa. A Karta ratifikációja - szemben néhány más, nemzetközi egyezmény gyakorlatával - kifejezetten kemény ellenõrzõ mechanizmust von maga után. (Ábraszerûen ld. e Háttéranyag 3. számú mellékletében). Ez azt jelenti, hogy a ratifikációt követõ hozzávetõleg egy esztendõ elteltével a ratifikáló állam kormánya köteles az általa megerõsített cikkekrõl és számozott bekezdésekrõl rendkívül részletes, erre a célra készült kérdõív felhasználásával írt, tartalmi beszámolót küldeni angol vagy francia nyelven az Európa Tanácsnak. A jelentést az Európa Tanács Független Szakértõk Bizottsága (FSZB) részletes és igen alapos elemzésnek veti alá. Az elemzés során az országgal kapcsolatos, hivatalosan és nem hivatalosan rendelkezésre álló összes szignifikáns tényt összevetnek a jelentés állításaival. E munka során felhasználják a birtokukban lévõ, az éppen elemzett országról az európai sajtóban megjelent fontosabb híradásokon kívül személyes tapasztalataikat, sõt mindezeken túl az ország által ratifikált egyes nemzetközi szerzõdések ellenõrzési mechanizmusa által szükségessé vált és az egyes nemzetközi szervezetekhez megküldött jelentéseket is: különösképpen például Egyesült Nemzetek Szövetsége, Nemzetközi Munkaügyi Szervezet; továbbá a különféle nemzetközi nem kormányzati szervezetek, emberi jogi szervezetek összefoglaló elemzéseit is. Az elsõ kérdés, melyet megvizsgálnak, az, hogy a jelentésben foglaltak teljes mértékben megfelelnek-e a valóságnak. A második kérdés pedig alapvetõen nem az, hogy "vannak-e szociális problémák", hanem az, hogy ezek leküzdése érdekében tett-e a kormányzat értékelhetõ lépéseket abban az idõszakban, amelyrõl a jelentés maga szól.

Amennyiben az említett szempontokból az ország jogilag "megfelel", a Független Szakértõk Bizottsága nem tesz észrevételt. Amennyiben azonban nem, összefoglaló jelentésében az adott területek hiányosságait "következtetések"-nek nevezve, részletezõ formában megküldi a Kormánybizottságnak, amely soron következõ ülésén azokat elemzõen megtárgyalja ("negatív és pozitív következtetések"). Így születik a common law-típusú, az angolszász jogcsalád logikájának megfelelõen a Karta esetjoga, mely mára hozzávetõleg 30 kötetet tesz ki. (Háttéranyagunk az egyszerûség és rövidség érdekében csupán a legszükségesebb pontokon reflektál az esetjogra, annak ellenére, hogy minden egyes cikk és számozott bekezdés esetében annak és a hatályos magyar jogrendnek tüzetes, elemzõ összevetése elõzte meg elkészítését.)

Ha egy adott ország a kormánybizottsági ülésen sem tudja elhárítani a kritikát, akkor "feddésben" részesül. Kisebb, elõször elõforduló problémás esetben egy konkrét ügyet érintõen figyelmeztetést (warning) ad az Európai Szociális Karta Kormánybizottsága. Nagyobb volumenû, vagy többször elõforduló meg nem felelés esetén figyelmeztetésre (recommendation) tesz javaslatot, melyet már az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága ad. Ez hivatalos közlönyben meg is jelenik. Az ilyen eset mindig nagy port ver fel, bekövetkeztét minden lehetséges eszközzel el kell kerülni. Esetünkben most, a "minden lehetséges eszköz" az említett ratifikációs fõszabály követése (optimális minimum), továbbá a jövõben a folyamatos jogharmonizáció.

Tehát, ha például a mostani, a ratifikációt elõkészítõ mechanizmus során esetleg mégis minimális hibával, azaz nem minden tekintetben tökéletes hazai jogrendbeli és jogalkalmazási háttérrel vállalnánk egy bekezdést, ez az országjelentés elsõ változatának elkészültére, hozzávetõleg a 2000. év tavaszára-nyarára világossá válhat és egy-egy jogszabály minimális, jogharmonizációs célú korrekciójával kiigazítható. Hiszen az elsõ jelentés megküldését követõ egy év múltán készül el a Független Szakértõk Bizottságának elemzése, amelyet azt követõen 1-2 év múlva tárgyal a Kormánybizottság. Idõközben lesz mód az esetleges minimális korrekciók elvégzésére is az ottani megfelelõ védelmi pozíció kialakítása érdekében. (Ezt szolgálja majd egy Budapesten, 1999 során az Európa Tanács szakértõivel közösen megrendezendõ szeminárium is, amelynek tárgya az elsõ magyar jelentés elkészítése lesz. A szükséges források zömét az Európa Tanács állja majd.)

A jelen állás szerint tehát, ha az Európai Szociális Karta ratifikációjával kapcsolatos parlamenti vita például a jövõ év elején megindul, de végszavazásra csak májusban kerül sor, akkor a 2000. év vége elõtt még nem válik szükségessé az elsõ jelentés elkészítése. A jelentés összeállítása számottevõ és jól összefogott összkormányzati munkát igényel majd. Tartalmazni fogja mindazon cikkeknek és bekezdéseknek történõ megfelelésünk részletes tartalmi elemzését, melyeket hazánk ratifikált és ennél számottevõen rövidebb formában a nem megerõsített rendelkezésekrõl szóló összefoglalót is. Ezen kívül - tekintve, hogy elsõ jelentésrõl van szó - mellékletként csatolandó lesz a megerõsített pontok és cikkek szempontjából fontossággal bíró összes magyar jogszabály (elsõsorban az Alkotmány és a szociális, munkaügyi, egészségügyi, illetve társadalombiztosítási törvények), és a területet érintõ statisztikai adatsorok az Európa Tanács valamelyik hivatalos nyelvén, angol vagy francia fordításban.

Összefoglalóan: ha sikerül úgy megválasztanunk a megerõsítendõ cikkeket és bekezdéseket, hogy azok valóban problémamentes kötelezettség-vállalások lesznek, akkor egyrészt elkerüljük, hogy az esetjogban, majd nyilvános fórumon késõbb "kipellengérezzék" Magyarországot, másrészt az elsõ, amúgy is igen terjedelmes országjelentést csak ezekrõl a pontokról kell majd elkészítenünk. Ezt követõen természetesen lehetõségünk lesz nyugodt, kiegyensúlyozott, bölcs, egyeztetett szakmai és politikai döntéseket követõen akár évrõl-évre újabb és újabb problémamentes cikkek, illetõleg számozott bekezdések ratifikációját elõkészíteni.

3.2. A jegyzõkönyvek. A Kartának tehát három jegyzõkönyve van. Az egyik a Kiegészítõ Jegyzõkönyv (1988). A másik a Kollektív Panaszjog Biztosításáról szóló Kiegészítõ Jegyzõkönyv (1995). A harmadik pedig a Módosító Jegyzõkönyv. Az Európa Tanács részérõl bizonyos, halványan megfogalmazott "elvárás", hogy Magyarország a Kartával együtt e harmadik jegyzõkönyvet is ratifikálja. Ezt is aláírtuk 1991-ben. A Módosító Jegyzõkönyv tehát a Karta ellenõrzõ mechanizmusával kapcsolatban tartalmaz - azt hatékonyabbá tevõ, bõvített - elõírásokat.

3.3. A Karta hatálya. Az Európai Szociális Kartában foglalt kötelezettségek elsõsorban a Szerzõdõ Felek - azaz a Kartában részes tagállamok - állampolgáraira vonatkoznak. Így a 12. cikk 4. pont bekezdése és a 13. cikk 4-es bekezdése - azaz a társadalombiztosítás és a szociális biztonság problémái, részletesebben ld. késõbb - akkor is hatályosak, ha egy másik Szerzõdõ Fél történetesen ezeket a cikkeket nem ratifikálta. A feltétel csupán annyi, hogy jogszerûen tartózkodjanak az országban. Továbbá, azok a helyek, ahol a Karta mindenkire vagy minden dolgozóra hivatkozik, a Kartában részes tagállamoknak az adott ország területén dolgozó, vagy ott munkát vállalt polgáraira is vonatkoznak (1. cikk 3. számozott bekezdés, 4. cikk 4. számozott bekezdés, 9. cikk, 10. cikk 1. számozott bekezdés, 13. cikk 1. és 3. számozott bekezdés).

A "jogszerû tartózkodó" (legally resident) kritériuma a turistákat nem fedi, fedi viszont a menekülteket, az állandó tartózkodásra jogosító személyi igazolvánnyal rendelkezõ bevándorolt külföldieket és az országban 90 napot meghaladó idõtartamban tartózkodó külföldieket, akik a - tartózkodás céljától függetlenül - huzamos, vagy ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkeznek.

Másik, szintén a hatállyal összefüggõ rendelkezése a Kartának Függelékében található. E szerint nem szükséges az egyes elõírások tekintetében a lakosság teljes egészét érintõ védelmet nyújtani, elegendõ, ha a lakosság, vagy a munkavállalók döntõ többsége védelmet élvez. Ez a döntõ többség a Karta esetjoga (ld. késõbb) értelmében 80%-ot jelent. Példa: a Kollektív Szerzõdések; hiszen minden egyes munkavállalóra Kollektív Szerzõdést kötni úgyszólván lehetetlen. Másik példa: a 7. cikk egyik számozott bekezdése, amely szerint a munkakezdõknek és a fiataloknak tisztes díjazást kell biztosítani. Itt érvényesül az ominózus 80%-os elv: a Független Szakértõk Bizottsága (szerepét részletesebben ld. késõbb) azt fogja megvizsgálni, hogy az említett elv a fiatal munkavállalóknak legalább 80%-a esetében teljesül-e.

3.4. A magyar helyzet a Karta ratifikálása szempontjából

1. cikk: A munkához való jog

A norma jellege: az 1. cikk a 20. cikk (1) bekezdés b) pontja alapján a kötelezõen ratifikálandó normák közé tartozik.

1. cikk (1) bekezdés: a teljes foglalkoztatás elérése.

A hazai jog helyzete: Az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdése szerint Magyarországon mindenkinek joga van a munkához. A lehetõ legteljesebb foglalkoztatás elérése, illetve a munkanélküliség elkerülése érdekében mûködtetett aktív foglalkoztatáspolitikai eszközöket a foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény a foglalkoztatásról (Flt.) tartalmazza. Az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök az alábbiak:

a) képzések elõsegítése,

b) munkanélküliek vállalkozóvá válásának elõsegítése,

c) a foglalkoztatás bõvítését szolgáló támogatások,

d) közhasznú munkavégzés támogatása,

e) munkahelyteremtés támogatása,

f) munkahelymegõrzés támogatása,

g) a foglalkoztatáshoz kapcsolódó járulékok átvállalása,

h) megváltozott munkaképességû személyek foglalkoztatásának támogatása,

i) fiatal munkanélküliek foglalkoztatásának támogatása,

j) foglalkoztatási válsághelyzetek kezelésére nyújtható támogatás,

k) munkanélküliek önfoglalkoztatásának elõsegítése,

l) tartós munkanélküliek foglalkoztatása esetén a munkába járással kapcsolatos költségek megtérítése.

Az Flt.-ben meghatározott támogatási formák végrehajtását segíti elõ a 6/1996. (VII. 16.) MüM rendelet, amely a foglalkoztatást elõsegítõ támogatásokról, valamint a Munkaerõpiaci Alapból foglalkoztatási válsághelyzetek (például csoportos létszámleépítés esete) kezelésére nyújtható támogatásokról rendelkezik, továbbá a pályakezdõ munkanélküliek elhelyezkedésének elõsegítésérõl szóló 68/1996 (V. 15.) Korm. rendelet.

Az eddigieken túlmenõen a Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 94/A. § tartalmaz garanciális szabályokat a csoportos létszámleépítés esetére vonatkozóan. Sõt, az Mt. 1997-es módosítása a csoportos létszámleépítések esetére további elõzetes eljárás beiktatását írja elõ (a létszámleépítés elveirõl történõ konzultáció a munkavállalók képviselõivel, illetõleg a felmondásról minden egyes munkavállaló elõzetes külön értesítése a felmondás kézbesítését megelõzõ 30 nappal).

Tehát: a hatályos jogi szabályozás alapvetõen megfelel az 1. cikk (1) bekezdésében foglaltaknak, így a Karta rendelkezése ratifikálható, hiszen az esetjog nem azt írja elõ, hogy a Szerzõdõ Félnek meg kell valósítania a teljes foglalkoztatást, hanem azt, hogy minden rendelkezésre álló számottevõ eszközzel törekednie kell rá.

1. cikk (2) bekezdés: szabadon választott foglalkozás joga

A hazai jog helyzete: Az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésének második fordulata szerint mindenkinek joga van a munka- és a foglalkozás szabad megválasztásához.

A munkajogviszony létesítése során, továbbá fennállása alatt, valamint megszüntetésével kapcsolatban nem lehet hátrányos megkülönböztetést tenni az egyes személyek között. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése alapján Magyarország biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési, vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. Az Mt. 5. §-a ennek alapján tiltja a hátrányos megkülönböztetés alkalmazását a munkavállalók között nemük, koruk, nemzetiségük, fajuk, származásuk, vallásuk, politikai meggyõzõdésük, munkavállalói érdekképviseleti szervezethez való tartozásuk, vagy ezzel összefüggõ tevékenységük, továbbá minden egyéb a munkaviszonnyal össze nem függõ körülmény miatt. Nem minõsül ugyanakkor hátrányos megkülönböztetésnek a munka jellegébõl vagy természetébõl következõ megkülönböztetés, így nem tekinthetõ diszkriminációnak, ha a munkáltató meghatározott munkakör betöltését egy adott végzettségtõl, gyakorlattól teszi függõvé, amennyiben az ellátandó feladatok ezt indokolják, vagy ha a megkülönböztetés valamilyen teljesítményen alapul.

Nem diszkrimináció továbbá, az elismerten fokozott védelemre vagy segítségre szoruló személyek különös szükségleteinek figyelembevételére irányuló rendelkezések vagy intézkedések. Ebbe a körbe tartoznak az egyes foglalkoztatási tilalmak, illetve meghatározott munkakörök esetében az egészségügyi alkalmasság elõírása. A jelzett - diszkriminációnak nem minõsülõ - megkülönböztetések a Legfelsõbb Bíróság gyakorlatában is megerõsítést nyertek a diszkrimináció tilalmának következetes alkalmazásával együtt.

Az Mt. lehetõséget ad arra, hogy "munkaviszonyra vonatkozó szabály" a munkavállalók meghatározott körére a munkajogviszonnyal összefüggésben azonos feltételek esetén elõnyben részesítési kötelességet írjon elõ. Míg a hátrányos megkülönböztetés tilalma az azonos helyzetben lévõk vonatkozásában érvényesül, addig a jelentõsen hátrányosabb helyzetben lévõk számára meghatározott elõny biztosítása nem jelent hátrányos megkülönböztetést.

A diszkrimináció tilalmára vonatkozó szabályok megtalálhatók a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.), valamint a köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) hatályossági körében is. Végezetül a diszkrimináció tilalma kiterjed a munkanélküliek körére is az Flt. 2. §-a által, amennyiben a foglalkoztatás elõsegítése, a munkanélküliek ellátása során nem szabad hátrányos megkülönböztetést tenni a munkavállalók, a munkanélküliek között nemük, koruk, fajuk, származásuk, vallásuk, politikai meggyõzõdésük és munkavállalói szervezethez való tartozásuk miatt.

Míg a Kjt. és Ktv. úgymond kötött elõmeneteli rendszert biztosít a közalkalmazott, illetve a köztisztviselõ számára, addig az Mt. az elõmenetelhez való jogot szintén a diszkrimináció tilalmából vezeti le. Ennek megfelelõen a munkáltató megkülönböztetés nélkül köteles biztosítani - kizárólag a munkában eltöltött idõ, a szakmai képességek, gyakorlat, illetve a teljesítmény alapján - a munkavállaló magasabb munkakörbe való elõrelépésének lehetõségét.

A diszkriminációval szembeni védelem érdekében az Mt. 5. § (2) bekezdése a hátrányos megkülönböztetéssel összefüggõ jogvitában kimentõ (úgynevezett exkulpaciós) bizonyítási rendszert tartalmaz, ennek megfelelõen nem a jogában sértett félnek kell bizonyítania a diszkriminációt, ami a gyakorlatban jószerivel lehetetlen, hanem a munkáltatónak kell magát kimentenie, bizonyítván eljárása jogszerûségét.

A felsorolt általános jellegû szabályokat mind az Mt., mind pedig a Ktv., valamint a Kjt. több konkrét szabálya részletezi, és általuk válik teljessé a hátrányos megkülönböztetés tilalmának rendszere.

A munkaügyi ellenõrzésrõl szóló 1996. évi LXXV. törvény 3. § (1) bekezdésének b) pontja alapján a munkaügyi felügyelõ ellenõrizheti a hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó valamennyi rendelkezés betartását.

A jogalkalmazás szempontjából felvethetõ a magyar roma populáció hátrányos helyzete. E tekintetben a Karta szempontjából különös fontossággal bírnak a már meglévõ, kifejezetten számukra indított, hátránykompenzációs jellegû (azaz lényegében pozitív diszkriminációs tartalmú) kormányzati és nem kormányzati munkaerõpiaci programok. A jövõben e programok szinten tartásáról és fejlesztésérõl egyaránt gondoskodni kell.)

Tehát: a leírtak alapján a Karta 1. cikk (2) bekezdése ratifikálható.

1. cikk (3) bekezdés: az ingyenesen igénybe vehetõ foglalkoztatási szolgálatok létrehozása és fenntartása

A hazai jog helyzete: Az Flt-ben foglaltaknak megfelelõen Magyarországon egységes munka-erõpiaci szervezet létezik. A munka-erõpiaci szervezet az alábbi szervekbõl áll:

- az Országos Munkaügyi Módszertani Központ,

- megyei (fõvárosi) munkaügyi központok, valamint

- munkaerõ-fejlesztõ és -képzõ központok.

A munkaügyi központok három belsõ szervezeti egységbõl épülnek fel: központi szervezeti egységbõl, kirendeltségbõl és a megyei (fõvárosi) munkaügyi felügyelõségbõl. Kirendeltségeik útján látják el a munkaközvetítéssel, a munka- és pályaválasztási tanácsadói, valamint egyéb - ebbe a körbe tartozó - tevékenységgel kapcsolatos valamennyi feladatot.

A munkaügyi központ kirendeltségeinek ez irányú tevékenysége ingyenes, ugyanis az Flt. 4. § (1) bekezdése értelmében a munkaerõpiaci szervezet törvényben szabályozott szolgáltatásainak ingyenes igénybevétele minden munkavállalásra jogosultnak és minden munkaadónak biztosított. A Karta 1. cikk (3) bekezdéséhez kapcsolódó, a majdani országjelentés megírása során megválaszolandó kérdõív a "szükségszerû (elengedhetetlen)" munkaközvetítõ szolgálatról szól. Az Flt-ben rögzített munkaközvetítési, illetve szolgáltatási rendszer teljes egészében megfelel e tartalmi követelménynek.

Az állam által biztosított munkaközvetítés azonban nem jelent kizárólagosságot, és az Flt. lehetõvé teszi, hogy munkaközvetítést a Szociális és Családügyi Minisztériumnál történõ bejelentkezés és nyilvántartásba vétel után bárki folytathat. Tevékenységérõl a munkaközvetítõ a Szociális és Családügyi Minisztérium által elõírt statisztikai adatszolgáltatásra köteles. Az Flt. vonatkozó szabályának végrehajtására 1998. március 1-jétõl hatályos a 274/1997. (XII. 22.) Korm. rendelet, amely a magán- munkaközvetítõ tevékenységet részletesen rendezi. A Karta vonatkozó szabályának ratifikálása szempontjából megjegyzendõ, hogy a magán-munkaközvetítõ tevékenység lehet ingyenes, valamint ellenérték fejében történõ is. Abban az esetben, ha a magán-munkaközvetítõ a munkát keresõ részére díjat számol fel, vagy a közvetítés külföldi munkavégzésre irányul, a tervezet értelmében a munkaközvetítõ köteles vagyoni biztosítékot adni. (A magán-munkaközvetítõ szolgáltatások a munkaügyi kirendeltségek "ingyenes, szükségszerû és elengedhetetlen" tevékenysége mellett érvényesülnek.)

Tehát: a Karta 1. cikk (3) bekezdésének a hazai jog alapvetõen megfelel, így ratifikálható.

1. cikk (4) bekezdés: megfelelõ szakmai pályaválasztás, képzés és rehabilitáció biztosítása és támogatása

A hazai jog helyzete: Az Flt. értelmében a munkaügyi központ többek között orientálja az iskolafenntartókat a képzési struktúra és a beiskolázási mértékek meghatározásában, rehabilitációs munkacsoportot hoz létre és mûködtet. A megváltozott munkaképességûek foglalkoztatási rehabilitációjának elõsegítése érdekében, a kirendeltségek - a korábbiakban leírtaknak megfelelõen - ellátják a pályatanácsadói tevékenységgel kapcsolatos feladatokat.

Az Flt. rendszerében az egyik legjelentõsebb foglalkoztatási támogatás a képzések elõsegítése. A törvény értelmében támogatható a munkaügyi központ által felajánlott vagy elfogadott képzése annak a személynek, aki munkanélküli, akinek munkaviszonya várhatóan egy éven belül megszûnik és ezt a munkaadó a munkavállalóval és a telephely szerint illetékes munkaügyi központtal elõzetesen írásban közölte, vagy aki közhasznú munkavégzésben vesz részt és a képzésben való részvételt vállalja, továbbá aki munkaviszonyban áll és rendszeres foglalkoztatása képzés nélkül nem biztosítható. A Munkaerõpiaci Alap Irányító Testülete meghatározhatja a képzési támogatásban részesíthetõk további körét. Képzési támogatásként kereset-kiegészítés vagy keresetpótló támogatás, valamint a képzéssel kapcsolatos költségek megtérítése adható.

Az átképzés rendszerében jelentõs helyet foglal el a hazai szakképzés rendszere.

A szakképzési törvény [1993. évi LXXVI. törvény] hatálya a szakmai alapképzésen, továbbképzésen kívül kiterjed a valamely munkakör betöltéséhez, foglalkozás, tevékenység gyakorlásához szükséges, a hátrányos helyzetûeket, a megváltozott munkaképességûeket rehabilitáló, valamint az elhelyezkedést segítõ képzésekre is.

A képzések szakmai színvonalát biztosítják a szakképzési törvényben szereplõ általános alapelvek szerint az egyes szakképesítésekért felelõs miniszterek által meghatározott egységes szakmai követelmények, a szakképzés egészének koordinálásáért felelõs oktatási tárca tevékenysége, valamint a gazdasági kamarák szerepe a szakképzés és a mesterképzés szakmai színvonalának ellenõrzésében. Ugyancsak e célt szolgálja a felsõfokú szinten az iskolai rendszerû szakképzések vonatkozásában az akkreditációs eljárás lefolytatása: 45/1997. (III. 12.) Korm. rendelet az akkreditált iskolai rendszerû felsõfokú szakképzésrõl.

A szakképzés iskolai rendszerû (tanulói, hallgatói jogviszonyon alapuló) és iskolarendszeren kívüli keretek között folyhat. Utóbbiban csak a tankötelezettségüknek eleget tett személyek vehetnek részt.

A megváltozott munkaképességûek tekintetében az Alkotmány, az Mt., az Flt., valamint a 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet tartalmaz rendelkezéseket. Az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdése értelmében Magyarország állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz, öregség, betegség, rokkantság esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak. Az Mt. 85. § (3) bekezdése szerint a munkáltató a munkaviszony fennállása alatt megváltozott munkaképességûvé vált munkavállalót köteles - a külön jogszabályban meghatározottak szerint - állapotának megfelelõ munkakörben foglalkoztatni. E külön jogszabály a már említett 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet, amely szerint a megváltozott munkaképességû személy foglalkoztatása a munkáltató feladata, amelyet megfelelõ munkakör biztosításával szükség esetén betanítással, vagy szakképzés elõsegítésével lát el. A megváltozott munkaképességû munkavállaló foglalkoztatásához a munkáltató pénzügyi támogatást igényelhet. Amennyiben a munkáltató mûködési körén belül a megváltozott munkaképességû munkavállaló igazolható körülmények miatt a munkáltatónál nem foglalkoztatható, a foglalkoztatást az önkormányzati szervek segítik elõ. A munkavállaló, a munkáltató, illetve az önkormányzati szerv megfelelõ rehabilitációs intézkedését elfogadja, kereset- illetve jövedelem-kiegészítésre jogosult. Az Flt. 50. § g) pontja elõírja továbbá, hogy a munkaügyi központ központi szervezeti egysége a megváltozott munkaképességûek foglalkoztatási rehabilitációjának elõsegítése érdekében rehabilitációs munkacsoportot hoz létre.

Amennyiben a megváltozott munkaképességû munkavállaló foglalkoztatását sem a munkáltató, sem az önkormányzat nem tudja megoldani, úgy részére - meghatározott jogszabályi feltételek esetén - átmeneti vagy rendszeres szociális járadékot kell megállapítani és folyósítani.

A megváltozott munkaképességû személyek átképzésére a munkaerõ-fejlesztõ és képzõ központokban megfelelõ feltételek állnak rendelkezésre.

A Karta 1. cikk (4) bekezdése az alábbi definíciókat használja: "foglalkozási tanácsadás, foglalkozási kiképzés, foglalkoztatási újra beilleszkedés, szabadon átvett tevékenység". Annak ellenére, hogy a hazai jogszabály tartalmának tükrében csupán terminológiai különbségtétel áll fenn, célszerû lesz a jövõben folyó munkák során az említett terminológiák tartalmát tisztázni.

Összefoglalásképpen megállapítható, hogy a Karta 1. cikk valamennyi bekezdése ratifikálható - különös tekintettel arra, hogy a kemény mag része -, az 1. cikk megerõsítése lehetséges és szükséges.

A cikk esetjogi háttere:

A Független Szakértõk Bizottságának jogértelmezése szerint a teljes foglalkoztatás nem mint eredmény, hanem ahhoz vezetõ út, azaz mint eszköz értelmezendõ. A Szerzõdõ Felek azt vállalják, hogy létezik koherens gazdaságpolitikájuk, melynek egyik célja a foglalkoztatás lehetõség szerinti legmagasabb és legszilárdabb szintjének elérése. Ez tehát egy dinamikus értelmezés. Esetjogi példája Spanyolország, ahol a 25%-os munkanélküliségi szint ellenére is megfeleltek az elõírásnak, mivel a Kormány mindent megtett a foglalkoztatás lehetõ legmagasabb szintjének eléréséért.

A Független Szakértõk Bizottsága itt bizonyos különösen veszélyeztetett csoportokat számottevõ figyelemmel vizsgál: a pályakezdõk, a fiatalok, az idõsek, illetõleg a tartósan munkanélküliek csoportját.

Az 1 cikk 2. számozott bekezdése valamelyest bonyolultabb esetjoggal rendelkezik. Ezt nem lehet sem tiltó rendelkezést tûrõnek, sem szakszervezeti oltalmi záradékot elfogadónak tekinteni. A Bizottság véleménye szerint itt két sarkkérdés van. Az egyik a kényszermunka bármilyen formájának szigorú tilalma, a másik a munkanélküliséggel kapcsolatos bármiféle diszkrimináció tilalma. Az elsõ szerint a munkavállalót semmiféle körülmények között nem szabad arra kényszeríteni, hogy akarata ellenére dolgozzon. Sõt, arra sem, hogy egy korábban végzett munkát, melyet már nem kíván folytatni, végezzen. Itt az esetjog több ország - Anglia, Ciprus, Franciaország, Görögország, Írország, Olaszország, Spanyolország - összefüggésében különösen a hajókon dolgozó munkavállalók kapcsán alakult ki. Voltak ugyanis esetek, amikor a kikötést követõen valahol a legénység valamely okból nem volt többé hajlandó visszamenni a hajóra. Korábban több tagállam jogrendje szankcionálta ezt. A Független Szakértõk Bizottságának álláspontja szerint ez csupán egyetlen esetben fogadható el, ha a hajó veszélyben van, és más emberek élete is kockán foroghatna a munkamegtagadás miatt.

Görögország esete a következõ: A civil lakosság döntõ többsége számára a hadkötelesség 25 év volt. A Bizottság jogértelmezése szerint a 25 esztendõs hadkötelezettség túlzottan hosszú idõ, még akkor is, ha a vonatkozó görög jogszabály csupán az országot, gazdaságát érintõ súlyos katasztrófa esetére vonatkozik.

Olaszország esete: a köztisztviselõk és közalkalmazottak munkamegtagadás esetén büntethetõk. (Az esetjog fogalomértelmezése a következõ: az angol civil servant kifejezés lefedi a magyar nyelvhasználat "közalkalmazott, köztisztviselõ" fogalmait, egyes különleges esetekben beleértve ebbe a senior civil servant, azaz: "vezetõ köztisztviselõ" fogalmát is.) Hiába hivatkozik Olaszország arra, hogy ezt a rendelkezést sohasem használták, a Független Szakértõk Bizottsága jogértelmezése szerint ezt helyes volna kitörölni az olasz jogrendszerbõl.

A cikkben foglalt további kötelezettség, bármiféle diszkrimináció tilalma értelemszerûen, nem csupán a nemek szerinti hátrányos megkülönböztetés, hanem annak bármiféle formája tilos: akár az elõléptetés területén, akár a munkavállalás bármely területén nem csupán faji, nemzetiségi, nemi alapon, hanem kor, vallás vagy fogyatékosság alapján is.

Norvégia esete: a norvég jogrend hasznos közmunkára ítéli a munkanélküliek bizonyos körét. A Bizottság jobban meg kívánta érteni, hogy a norvég gyakorlat vajon megfelel-e a Karta szellemének, vagy ellentmond annak. Ezért további információkat kért, döntés még nem született.

A Bizottság eddigi állásfoglalásai szerint nem elegendõ csupán a diszkrimináció jogi tilalma, a jogalkalmazás is számít. Tehát megkérdezik, hogy mekkora a munkanélküliségi ráta az aktív nõi populáció körében, és mennyi ez a férfiak között. Szignifikáns különbség esetén a Független Szakértõk Bizottsága negatív következtetésre jut, amely az ajánlás elõszobája.

Továbbá a kormányzat, mint munkaadó nem adhat fel megüresedett munkavállalói helyre csak férfiakat hívó álláshirdetést, de ezt legálisan a gazdasági szférába tartozó más munkaadók sem tehetik. Az 1. cikk 3. számozott bekezdésének történõ megfelelés azt jelenti, hogy mindenki számára ingyenesen igénybe vehetõ foglalkoztatási szolgáltatásokat hoznak létre a tagállamok és azokat fent is tartják országuk teljes területén. Ezeknek tehát mûködtetésérõl és felügyeletérõl is gondoskodni kell. Az ingyenesség ugyanakkor nem csupán a munkavállaló, hanem a munkáltató irányába is értelmezett: annak sem kell fizetnie e szolgáltatásokért, legyen bár magán, vagy állami tulajdonban vállalkozása. A Bizottság indoklása szerint ugyanis, ha a munkaadónak fizetnie kellene a szolgáltatásért, akkor azt végsõ soron a munkavállalóval fizettetné meg. A Bizottság egy késõbbi jogértelmezése szerint ez alól lehetséges kivételt tenni, az esetben például, ha a megfelelõ: magas kvalifikációval rendelkezõ munkavállaló kiválasztása maga számottevõ költségekkel járna.

A Karta megengedi tehát a magán munkaközvetítõi irodák létét, hangsúlyt helyez azonban ily módon a munkaközvetítõi szolgáltatás ingyenességére.

Az 1. cikk 4. számozott bekezdése - megfelelõ szakmai pályaválasztás, képzés, rehabilitáció biztosítása és támogatása - összefügg valamelyest a 9. cikkel (pályaválasztás), a 10. cikkel (szakmai) és a 15. cikkel (fogyatékos személyek rehabilitációja). A Bizottság állásfoglalása szerint az 1.4. pont tartalmilag lényegesen kevesebbet ír elõ, mint a 15. cikk, ezért amennyiben egy tagállam megfelel a 15. cikknek, akkor a 1.4.-et is elfogadottnak tekintik. (Ez értelemszerûen vice versa nem igaz: az 1.4-nek történõ megfelelés nem jelenti egyidejûleg a 9.,10., 15. cikknek történõ megfelelést is.)

Az esetjog tanúsága szerint nem elegendõ a jelzett szolgáltatások, intézmények megléte, ingyenessége, hanem szükséges ezek honos állampolgárok, külföldi munkavállalók, továbbá fogyatékos személyek számára történõ hozzáférhetõségét is biztosítani.

2. cikk: az igazságos munkafeltételekhez való jog

A norma jellege: nem tartozik a kemény magba.

2. cikk (1) bekezdés: az ésszerû napi és heti munkaóra meghatározása

A hazai jog helyzete: Az Mt. a teljes munkaidõ mértékét napi nyolc órában határozza meg, ugyanakkor lehetõséget ad a napi munkaidõ alapulvételével a munkaidõ heti vagy ennél hosszabb, de legfeljebb éves keretben történõ meghatározására is. A munkaidõkeret megállapításában elsõdlegesen a munkáltatónak és a szakszervezetnek kell megállapodnia a kollektív szerzõdésben. Lényeges rendelkezés, hogy a munkaidõkeret hosszabb idõintervallumban történõ meghatározása nem eredményezheti a munkaidõre vonatkozó szabályok kijátszását. Ehhez kapcsolódóan, az Mt. a munkaidõkeret szabályozásánál mintegy kettõs korlátozást vezet be. Egyrészrõl a napi munkaidõ heti vagy ennél hosszabb munkaidõkeret alkalmazásánál sem haladhatja meg a napi tizenkét órát, másrészrõl a napi munkaidõnek két hónap, kollektív szerzõdés rendelkezése esetén legfeljebb négy hónap, több munkáltatóra kiterjedõ hatályú kollektív szerzõdés eltérõ rendelkezése esetén legfeljebb hat hónap átlagában - az idénymunkát kivéve - a teljes munkaidõnek meg kell felelnie. E szabályok kogensek, azoktól érvényesen eltérni nem lehet.

A munkaidõkereten belül a munkaidõt munkanapokra kell beosztani. Az Mt. lehetõvé tesz több fajta munkaidõ-beosztást. A munkaidõ egyenlõtlen beosztása esetén a törvény a munkavállaló érdekében minimalizálja és maximalizálja a napi munkaidõ tartamát. Ennek értelmében a napi munkaidõ négy óránál rövidebb, illetõleg a részben vagy egészben készenléti jellegû munkakörök kivételével tizenkét óránál hosszabb nem lehet. A részben vagy egészben készenléti munkakörökben a munkaidõkeret - egyenlõtlen munkaidõ-beosztás esetén - a napi munkaidõ a tizenkét órát meghaladhatja. Ebben az esetben is érvényesül azonban az a szabály, hogy a napi munkaidõnek a fent említett idõtartamok átlagában a teljes munkaidõnek meg kell felelnie, ami ebben a körben maximum napi tizenkét óra.

Az egészségre ártalmas vagy fokozottan veszélyes munka esetén az ilyen tevékenységre fordítható napi munkaidõ még egyenlõtlen munkaidõ-beosztásnál sem haladhatja meg a hat órát és ettõl érvényesen eltérni nem lehet.

A Kjt. rendelkezései értelmében az Mt. munkaidõre vonatkozó szabályai a közalkalmazottak tekintetében is irányadók. A Kjt. kivételes rendelkezése esetén azonban a közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabály vagy felek megállapodása nyolc óránál rövidebb teljes munkaidõt nem állapíthat meg.

A Ktv. rendelkezése szerint a munkaidõ heti negyven óra. Ennek figyelembevételével a munkáltatói jogkör gyakorlója a munkaidõt több heti, havi, vagy éves keretben is meghatározhatja. Megjegyzendõ azonban, hogy az Mt-nek a munkaidõ beosztására vonatkozó szabályai a Ktv. tekintetében is alkalmazandók.

A jogalkalmazás tekintetében egy, a magyar foglalkozási szerkezetbõl fakadó sajátosság - hogy a foglalkoztatottak egy része nem rendelkezik kollektív szerzõdéssel -, várhatóan az országjelentésben rendezendõ lesz.

Tehát: a leírtakra való tekintettel a hatályos magyar jogi szabályozás megfelel a Karta 2. cikk (1) bekezdésében foglaltaknak.

2. cikk (2) bekezdés: a törvényes ünnepnapokra járó díjazás biztosítása

A hazai jog helyzete: az Mt. részletesen meghatározza a munkavállaló részére járó egyes pihenõidõket, rendelkezik továbbá arról, hogy e pihenõidõk alatt milyen feltételekkel lehet a munkavállalót munkavégzésre kötelezni, továbbá meghatározza ennek ellentételezését is.

Az Mt. rögzíti a munkaszüneti napokat, amelyek az alábbiak: január 1., március 15., húsvét hétfõje, május 1., pünkösd hétfõje, augusztus 20., október 23., és december 25, 26-a. E munkaszüneti nap mindig naptári nap, azonban a három és négy mûszakos munkáltatónál, illetve munkakörben, valamint az ún. váltásos szolgálat esetén, a munkaszüneti napot követõ vasárnap, elsõ munka kezdését megelõzõ 24 órát kell munkaszüneti napon érteni.

A munkaszüneti nap - a heti pihenõnaptól eltérõen - díjazott. Amennyiben azonban a munkaszüneti nap egybeesik a munkavállaló heti pihenõnapjainak valamelyikével, erre a napra - miután ekkor egyébként sem kellene munkát végeznie és így nincs kiesõ munkaidõ - díjazás sem jár. Amennyiben a munkavállaló munkaszüneti napon munkát végez, mégpedig olyan munkahelyen, ahol rendszeresen a munkaszüneti napon is foglalkoztatni kell a munkavállalót, az elvégzett munka ellenértékén, továbbá a pótlékokon felül a munkavállalót még olyan mértékû pótszabadság is megilleti, hogy annak kiadásával az éves munkaidõkeret a teljes munkaidõnek feleljen meg.

A munkaszüneti napra vonatkozó szabályok mind a Kjt., mind a Ktv. vonatkozásában is irányadók.

Tehát: a leírtakra való tekintettel a hatályos magyar jogi szabályozás megfelel a Karta 2. cikk (2) bekezdésének.

2. cikk (3) bekezdés: legalább évi kéthetes fizetett szabadság biztosítása

A hazai jog helyzete: az Mt. értelmében a munkavállalót minden munkaviszonyban töltött naptári évben rendes szabadság illeti meg, amely alapszabadságból és pótszabadságból áll. Az alapszabadság mértéke 20 munkanap, amely a munkavállaló életkorától függõen emelkedik és a hatályos szabályok értelmében 45. életévétõl a szabadság mértéke harminc munkanap. E hosszabb tartalmú szabadság a munkavállalót elsõ ízben abban az évben illeti meg, amelyben az arra jogosító életkort betölti.

Az Mt. a pótszabadságok tekintetében az alapvetõ egészségügyi és szociális megfontolás alapján járó pótszabadságokat rendezi. Így például a fiatalkorú munkavállalónak évente öt munkanap, a vak munkavállalónak évente szintén öt nap pótszabadság jár, a föld alatt állandó jelleggel dolgozó, illetve az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen naponta legalább három órát töltõ munkavállalót öt-öt nap pótszabadság illeti meg. A szülõk döntése alapján a gyermeke nevelésében nagyobb szerepet vállaló munkavállalót, vagy gyermekét egyedül nevelõ szülõt évenként 16 évesnél fiatalabb egy gyermeke után kettõ, két gyermeke után négy, kettõnél több gyermeke után összesen hét munkanap pótszabadság illeti meg.

Az Mt. fõszabályként rögzíti, hogy a pótszabadság az alapszabadságon felül jár és a többféle jogcímen megilletõ pótszabadság egymás mellett is jár a munkavállalónak. A törvény értelmében kollektív szerzõdés egyéb pótszabadságokat is megállapíthat.

A Kjt. értelmében a közalkalmazottakat az ellátandó munkakör, illetve az ahhoz kapcsolódó iskolai végzettség alapján közalkalmazotti osztályokba, azon belül pedig - a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idõnek megfelelõ - fizetési fokozatba kell besorolni. A szabályozás értelmében a közalkalmazottat az "A" "B" "C" és "D" fizetési osztályban évi húsz munkanap; az "E" "F" "G" "H" "I" és "J" fizetési osztályban évi huszonegy munkanap alapszabadság illeti meg. Fontos szabály, hogy a közalkalmazottat a fizetési fokozattal egyenlõ számú munkanap pótszabadság illeti meg. Ez alól csupán az 1. fizetési fokozat jelent kivételt, amelyhez e címen pótszabadság nem kapcsolódik. Pótszabadság illeti meg az Mt. szabályain túlmenõen a magasabb vezetõ, illetve a vezetõ állású közalkalmazottakat, valamint az egyes közalkalmazotti ágazatban foglalkoztatottak tekintetében számos speciális szabályt állapít meg további pótszabadságot. (Így például bölcsõdékben, a csecsemõ-otthonokban, az alsó- közép- és felsõfokú oktatásban, az egészségügyi ágazatban oktató-nevelõ munkát végzõk számára évi huszonöt munkanap pótszabadság jár, évenként öt munkanap pótszabadság jár a tudományos munkatársnak, stb.).

A Kjt. értelmében is alkalmazandó az a szabály, hogy a pótszabadságok - bizonyos kivételekkel - egyszerre többféle jogcímen járnak.

A Ktv. értelmében a köztisztviselõt évente huszonöt nap alapszabadság illeti meg, azonban besorolásától függõen részére pótszabadság jár. Ennek legmagasabb mértéke tizenöt munkanap lehet. A köztisztviselõt ezen túlmenõen az Mt-ben megállapított valamennyi pótszabadság megilleti.

Tehát: a leírtak értelmében a hatályos magyar jogi szabályozás megfelel a Karta 2. cikk (3) bekezdésének.

2. cikk (4) bekezdés: a veszélyes vagy egészségtelen munkát végzõk számára további fizetett szabadság vagy csökkentett munkaidõ biztosítása.

A hazai jog helyzete: az Mt. 132. § (3) bekezdése értelmében - mint ahogyan a korábbiakban utaltunk rá - a föld alatt állandó jelleggel dolgozó, illetve az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen naponta legalább három órát töltõ munkavállalót pótszabadság illeti meg. Ennek mértéke öt-öt nap. Hasonló jellegû szabály található a Kjt-ben, továbbá e szabály alkalmazandó a Ktv. tekintetében is.

A munkavégzés körülményei és ebbõl eredõen a munkavállaló egészségének védelme megköveteli, hogy ne csupán a munkaidõ teljes tartamára nézve legyenek elõírások, hanem a különösen ártalmas vagy fokozottan veszélyes munka esetén a munkaidõn belül az ártalmas (veszélyes) tevékenységre fordítható idõ is korlátozva legyen. Így az egészségre különösen ártalmas vagy fokozottan veszélyes munka esetén jogszabály, illetve kollektív szerzõdés - legfeljebb napi hat óra idõtartamig - megszabhatja a munkaidõn belül az e tevékenységre fordítható idõt, továbbá egyéb korlátozásokat is elõírhat.

A Kjt. szerint a munka jellegétõl függõen a miniszter meghatározhatja a teljes munkaidõbõl kötelezõen a munkahelyen töltendõ idõ tartalmát, továbbá az ezen idõtartam alatti munkavégzés egyes szabályait.

Tehát: a leírtakra való tekintettel a hatályos magyar jogi szabályozás megfelel a Karta 2. cikk (4) bekezdésének.

2. cikk (5) bekezdés: heti pihenõidõ biztosítása, amely - amennyiben lehetséges - egybeesik a hagyományosan, vagy a szokások alapján pihenõnapként elismert napokkal.

A hazai jog helyzete: az Mt. alapján a munkavállalót hetente két pihenõnap illeti meg, ezek közül az egyiknek vasárnapra kell esnie. Amennyiben a munkáltató olyan munkarendet alkalmaz, amely alapján nem lehetséges a heti két pihenõnap két teljes naptári napként való kiadása, úgy hetenként legalább 42 óra összefüggõ megszakítás nélküli pihenõidõ jár a munkavállalónak, amelybe a vasárnapnak is bele kell esnie. E szabály alól csupán akkor enged kivételt a törvény, ha a munkáltató rendeltetése folytán vasárnap is mûködik. Azonban az ilyen jellegû folyamatos munkarend esetén is a 42 órás pihenõidõ tartamába egy teljes naptári napnak bele kell tartoznia. Kiemelendõ továbbá, hogy amennyiben vasárnaptól eltérõ pihenõnapot jelölnek ki, ennek is elõre meghatározott napon vagy meghatározott rendszer szerint kell következnie.

A leírt szabályok mind a Kjt., mind a Ktv. viszonylatában is alkalmazandók.

Tehát: a leírtakra való tekintettel a hatályos magyar jogi szabályozás megfelel a Karta 2. cikk (5) bekezdésének.

Összefoglalás: a leírtak alapján összefoglalóan megállapítható, hogy a Karta 2. cikk valamennyi bekezdése ratifikálható, megerõsítése tehát lehetséges és szükséges.

3. cikk: a biztonságos és egészséges munkafeltételekhez való jog

A norma jellege: nem tartozik a kemény magba.

3. cikk (1) bekezdés: biztonsági és egészségügyi szabályzatok kiadása

A hazai jog helyzete: Az Alkotmány 70/B. §-a szerint a Magyarország területén élõknek joguk van a legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez. Az Mt. 102. § (2) bekezdése értelmében a munkáltató köteles - az erre vonatkozó szabályok megtartásával - az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeit biztosítani. E külön jogszabály a munkavédelemrõl szóló 1993. évi XCIII. törvény [Mvt.], de ide tartozik a munkáltatónak a jogszabályi elõírások konkrét megvalósításának módját elõíró rendelkezése is. Az Mvt. értelmében a Magyarország területén munkát végzõknek joguk van az egészséges és biztonságos munkafeltételekhez. Az egészséget nem veszélyeztetõ és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósítása a munkáltató kötelessége. A törvény értelmében a munkavédelem alapvetõ szabályait maga a törvény, részletes szabályait pedig a törvény felhatalmazása alapján a szociális és családügyi, illetõleg az egészségügyi miniszter által kiadott és más jogszabályok az egyes veszélyes tevékenységekre (technológiákra) vonatkozóan az illetékes miniszter rendeletével hatályba léptett szabályzatok, illetve szabványok tartalmazzák.

Tehát: a leírtakra való tekintettel a hatályos magyar jogi szabályozás megfelel a Karta 3. cikk (1) bekezdésének.

3. cikk (2) bekezdés: a szabályzatok megtartásának ellenõrzése

A hazai jog helyzete: a munkavédelmi törvény szerint az egészséget nem veszélyeztetõ és biztonságos munkavégzésre vonatkozó szabályok megtartását az állam az erre a célra létrehozott felügyeleti szerveivel segíti és ellenõrzi.

Az Országgyûlés, a Kormány, illetve a szociális és családügyi, az egészségügyi, az ipari és kereskedelmi miniszter, valamint az irányításuk és felügyeletük alatt mûködõ központi államigazgatási szervek - különös tekintettel az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Fõfelügyelõségre és a megyei felügyelõségekre, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatra, a Magyar Bányászati Hivatalra -, saját jogkörükben látják el a munkavédelem nemzetgazdasági szintû irányításával és felügyeletével összefüggõ feladatokat.

A munkavédelem irányításában, hatósági tevékenységében jogkörrel rendelkezõ állami szervek és felügyeletek feladataik ellátása során együttmûködnek egymással, valamint a közigazgatási szervekkel a munkáltatók és munkavállalók érdekképviseleti szerveivel.

A munkavédelemre vonatkozó szabályok megtartásának elõsegítésében, valamint ellenõrzésében az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Fõfelügyelõség, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat és a Bányafelügyelet általános hatáskörrel jár el. E felügyeletek jogosultak az ellenõrzésük során feltárt hiányosságok megszüntetése érdekében jogszabályban meghatározott intézkedés és felelõsségre vonás alkalmazására és munkavédelmi bírság kiszabására, amelynek összege 50 ezertõl 3 millió forintig terjedhet.

Tehát: a leírtakra való tekintettel a hatályos magyar jogi szabályozás megfelel a Karta 3. cikk (2) bekezdésének.

3. cikk (3) bekezdés: konzultáció folytatása a munkaadói és a munkavállalói érdekképviseleti szervekkel.

A hazai jog helyzete: A munkavédelmi törvény 2. §-a szerint az állam a munkavállalók és a munkáltatók érdekképviseleti szerveivel egyeztetve meghatározza az egészséget nem veszélyeztetõ és biztonságos munkavégzés alapvetõ követelményeit, irányítási és ellenõrzési intézményeit, valamint kialakítja az egészség, a munkavégzõ képesség megóvására, a munkabiztonságra és a munkakörnyezetre vonatkozó országos programját, amelynek megvalósulását idõszakonként felül kell vizsgálni. A törvény 5. §-a értelmében biztosítani kell a munkavédelemmel kapcsolatos érdekegyeztetést, valamint a munkavállalók munkavédelmi érdekvédelmét, meghatározva a munkavédelmi képviselõk jogait és kötelezettségeit. A törvény 70. §-a szerint a munkavállalók az egészséget nem veszélyeztetõ és biztonságos munkavégzéssel összefüggõ jogaik és érdekeik képviseletére jogosultak maguk között képviselõt, vagy képviselõket választani, amennyiben a munkáltatónál foglalkoztatottak létszáma a 10 fõt, illetõleg a kizáróan vagy döntõen nem fizikai tevékenységet folytató munkáltatóknál a 20 fõt meghaladja. A munkavédelmi képviselõk joga egyebek mellett a munkáltatónál az egészséges és biztonságos munkakörülmények ellenõrzése, és észrevételeiknek a munkáltatóval való közlése, részvétel a munkavédelmi szabályzat elkészítésében stb. A munkavédelmi képviselõknek és a munkáltatóknak jogaik gyakorlása és kötelezettségük teljesítése során együtt kell mûködniük. Végezetül a munkáltatónak biztosítani kell, hogy a munkavállalók és képviselõik a szükséges felvilágosítást a foglalkozás-egészségügyi szolgálatról megkaphassák.

Tehát: a leírtakra való tekintettel a hatályos magyar jogi szabályozás megfelel a Karta 3. cikk (3) bekezdésének.

Mivel az Európai Szociális Karta 3. cikkének a magyar jogrendszer teljes mértékben és bármely változtatás szükségessége nélkül megfelel, a cikk ratifikációja semmiféle gazdasági vagy társadalmi változással, tovagyûrûzõ hatással nem jár majd.

Összefoglalás: a leírtak alapján összefoglalóan megállapítható, hogy a Karta 3. cikk valamennyi bekezdése ratifikálható, megerõsítése lehetséges és szükséges.

Esetjogi háttér:

A munkaadói és dolgozói szervezetekkel történõ konzultáció - bár az Európai Szociális Karta e pontján jelenik meg elõször - a Karta egészének ügyét áthatja. Így tehát a Karta alapfilozófiájához tartozik a tripartit jelleg: semmiféle nagy volumenû intézkedés vagy változtatás nem hozható létre a Karta szelleme szerint a gazdasági és szociális jogok területén egyetlen országban sem anélkül, hogy az az állam, illetõleg a munkaadói és a munkavállalói oldal közös megállapodását ne tükrözné. Igaz ez - a késõbbiekben említésre kerülõ - az Európai Szociális Karta Kormánybizottságának különféle dokumentumaira is. A Kormánybizottság, mint az Európa Tanács egyik fontos szerve, Strasbourgban székel, és minden ülésén megfigyelõi státuszban jelen vannak az európai munkavállalói és munkaadói szervezetek képviselõi. Így biztosított az európai szinten a Karta-ügy minden területén a tripartit jelleg, amelyet egyébként az eddig mondottak fényében értelemszerûen - a Karta mint multilaterális egyezmény szellemének megfelelõen - az egyes tagországoktól is elvár az Európa Tanács.

4. cikk: a tisztes díjazáshoz való jog

A norma jellege: nem tartozik a kemény magba.

4. cikk (1) bekezdés: a munkavállalók és családtagjaik tisztes életszínvonalát biztosító munkabérhez való jog

A hazai jog helyzete: Az Alkotmány 70/B. § (2)-(3) bekezdése szerint minden munkavállalónak joga van olyan jövedelemhez, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minõségének, továbbá az egyenlõ munkáért mindenkinek bármilyen megkülönböztetés nélkül egyenlõ bérhez van joga.

A Munka Törvénykönyve lehetõvé teszi, hogy a Kormány szociális partnerek egyetértésével folyamatosan meghatározza a kötelezõ legkisebb munkabért. Ennek megállapításánál figyelembe kell venni a munkavállalók szükségleteit, mérlegelve a munkabérek országos szintjét, az életfenntartási költségeket, a társadalombiztosítási juttatásokat és az egyes társadalmi csoportok viszonylagos életszínvonalát, továbbá a gazdasági körülményeket, ideértve a gazdasági fejlõdés követelményeit, a termelékenységi szinteket és a magas szintû foglalkoztatás fenntartásának kívánatos voltát is.

A közalkalmazottak, a köztisztviselõk és a hivatásos állományúak illetmény-elõmeneteli rendszerét a Kjt., a Ktv. illetõleg a Hszt. határozza meg.

Lényeges azonban a Karta 4. cikk (1) bekezdésének azon megfogalmazása, amely szerint a munkabérnek olyannak kell lennie, amely mind a munkavállalónak, mind pedig családjuknak úgymond tisztes megélhetést biztosít. Mivel határozatlan jogfogalomról van szó tisztázandó, hogy léteznek-e olyan paraméterek, amelyek alapján meg lehet állapítani, hogy a Karta hivatkozott megfogalmazása pontosan milyen követelményt jelent. Léteznek ilyen paraméterek. A Független Szakértõk Bizottsága következtetései között (esetjog) sajátos "hüvelykujj-szabállyal" él. E szerint ennek a bekezdésnek egy ország akkor felel meg, ha a ott a minimálbér színvonala nem marad alatta az átlagbér 68%-ának. Példaképpen: Magyarországon a minimálbér 19 500 Ft, míg a bruttó átlagkereset 1998 elsõ nyolc hónapjában 64 280 Ft volt. Ebbõl nyilvánvaló, hogy Magyarország nem tesz eleget a bekezdés rendelkezéseinek. (Egyidejûleg igaz, hogy a 68%-os szabálynak az OECD tagországok sem felelnek meg. A hazai minimálbér-szint azonban ennek ellenére is rendkívül alacsony).

Tehát: A hazai jog munkabérekre vonatkozó szabályozási struktúrája formálisan megfelel a Karta vonatkozó elõírásainak, az esetjognak azonban nem felel meg a magyar gyakorlat: a bekezdés semmi szín alatt nem ratifikálható. Ennek feltételei a gazdaság lassú, kiegyensúlyozott növekedésével az elkövetkezõ évtizedek során esetleg kialakulhatnak majd.

4. cikk (2) bekezdés: a túlmunkáért járó díjazáshoz való jog

A hazai jog helyzete: Az Mt. szabályainak megfelelõen a munkáltató a munkavállalót kivételes esetben kötelezheti rendkívüli munkaidõben történõ munkavégzésre. A rendkívüli munkaidõben történõ munkavégzésnek minõsül a túlmunkavégzés, a pihenõnapon vagy munkaszüneti napon történõ munkavégzés, illetõleg meghatározott helyen és ideig történõ készenlét. Kivételes eset akkor áll fenn, ha a munkáltató túlmunka elrendelésével kárt hárít el, vagy olyan aránytalanul magas költséget takarít meg, amelynek tehervállalása a túlmunka elrendelése nélkül tõle már nem várható el. A törvény értelmében a túlmunkáért ellenérték jár, amely lehet díjazás vagy szabadidõ. A munkabéren felül járó bérpótlék minimális értéke a munkavállaló idõarányos személyi alapbérének 50 százaléka.

Az Mt. szerint kollektív szerzõdés elõírhatja, hogy nem jár túlmunka-ellenérték annak, aki - munkaviszonyra vonatkozó szabály, vagy a felek megállapodása értelmében - a munkaideje beosztását, illetve felhasználását maga határozza meg, továbbá - eltérõ megállapodás hiányában - a vezetõ állású munkavállalónak.

A Kjt. alapvetõen átveszi az Mt-nek a túlmunkavégzésre vonatkozó szabályait, azonban a Kjt. alapján nem jár a rendkívüli munkáért díjazás a magasabb vezetõ és vezetõ állású közalkalmazottnak, továbbá azoknak, akik olyan munkakört töltenek be, amelyben munkaidejük beosztásáról, illetve felhasználásáról saját maguk döntenek.

A köztisztviselõknek - a közszolgálati jogviszony sajátos jellegére való tekintettel - a túlmunkáért díjazás nem jár, azonban a köztisztviselõt túlmunka végzése esetén a túlmunka idejének megfelelõ szabadidõ illeti meg. A rendszeresen túlmunkát végzõ köztisztviselõ számára legfeljebb évi 20 munkanap szabadidõ átalány állapítható meg, bár ennek juttatása a munkáltató mérlegelésének függvénye. A Ktv. legutóbbi, 1998. január 1-jétõl hatályos módosítása szerint amennyiben a szabadidõ átalányt nem lehet kiadni a tárgyévben, úgy annak pénzbeli megváltása - a korábbi szabályozással ellentétben - engedélyezett. Túlmunka végzéséért járó szabadidõre, illetõleg szabadidõ átalányra a vezetõi kinevezéssel, megbízással rendelkezõ köztisztviselõ nem jogosult.

Tehát: a leírtakra való tekintettel a hatályos magyar jogi szabályozás csak bizonyos módosításokkal felelhetne meg a Karta 4. cikk (2) bekezdésének.

4. cikk (3) bekezdés: a férfiak és a nõk egyenlõ értékû munkája esetén az egyenlõ munkabérhez való jog

A hazai jog helyzete: ez a követelmény az Mt. általános rendelkezéseiben, a diszkrimináció általános tilalmában ölt testet. Ennek értelmében a munkaviszonnyal kapcsolatosan tilos hátrányos megkülönböztetést alkalmazni a nemek között. A munkabérre vonatkozó konkrét rendelkezések külön szabályozást ebbõl következõen már nem tartalmaznak.

Tehát: a hazai jogi szabályozás formálisan megfelel a Karta követelményeinek, a késõbbiekben azonban indokolt lenne külön hangsúlyozni a diszkrimináció tilalmát a munkabérek tekintetében is az Mt. megfelelõ szabályai között. Emellett kiemelendõ, hogy Magyarországon van eltérés - a férfiak javára - az azonos korú és azonos végzettségû munkavállalók bére között. Így, bár a hátrányos megkülönböztetés általános tilalma érvényben van, jogalkalmazásunk is hagy kívánnivalót maga után az esetjog szempontjából. E rendelkezés sem ratifikálható.

4. cikk (4) bekezdés: a munkaviszony munkáltató általi megszüntetése esetén a munkavállaló joga az ún. "ésszerû elõzetes értesítési határidõre".

A hazai jog helyzete: az Mt. értelmében a határozatlan idõre létesített munkaviszonyt mind a munkáltató, mind a munkavállaló rendes felmondással megszüntetheti. A munkaviszony megszüntetésének e fajtájához minden esetben felmondási idõ kapcsolódik. Ennek minimális mértéke harminc nap, amely az adott munkáltatónál eltöltött idõvel arányosan nõ, azonban a felmondási idõ egy évnél hosszabb nem lehet. A munkavállalóra kedvezõbb szabály alkalmazásának elve szerint kollektív szerzõdés az említett keretek között a munkavállalóra a törvényben irányadó mértéknél hosszabb felmondási idõt is megállapíthat, illetve a munkaviszony alanyai ekként rendelkezhetnek a munkaszerzõdésben is.

Ezen kívül az Mt. 1997-es módosítása csoportos létszámleépítés esetére további elõzetes eljárás beiktatását írja elõ (a létszámleépítés elveirõl történõ konzultáció a munkavállalók képviselõivel, illetõleg a felmondásról minden egyes munkavállaló elõzetes külön értesítése a felmondás kézbesítését megelõzõ 30 nappal).

A Kjt. szerint a közalkalmazotti jogviszony - többek között - felmentéssel is megszüntethetõ. A felmentéshez felmentési idõ kapcsolódik, amelynek minimális mértéke két hónap, maximuma egy év. A felmentési idõ konkrét mértékeit a törvény tételesen határozza meg.

A Ktv. szerint a közszolgálati jogviszony felmentéssel történõ megszüntetése esetén a felmentési idõ hat hónap.

Tehát: a leírtakra való tekintettel a hatályos magyar jogi szabályozás megfelel a Karta 4. cikk (4) bekezdésének.

4. cikk (5) bekezdés: a munkabér védelméhez való jog

A hazai jog helyzete: Az Mt. értelmében munkabérbõl levonásnak csak jogszabály, végrehajtható határozat, vagy a munkavállaló hozzájárulása alapján van helye. A rendelkezés kogens, azaz tõle érvényesen eltérni nem lehet. Az Mt. szabálya irányadó a Kjt., valamint a Ktv. alkalmazási körére is. Az Mt. további szabályai szerint a munkavállaló a munkabérére vonatkozó igényérõl elõre nem mondhat le, továbbá a levonásmentes munkabér-rész nem ruházható át.

Tehát: a leírtakra való tekintettel a hatályos magyar jogi szabályozás megfelel a Karta 4. cikk (5) bekezdésének.

Összefoglalás: a leírtak szerint a Karta 4. cikkének egyes bekezdései megerõsíthetõk volnának, ám, mivel a hazai rendszer más számozott bekezdések elõírásainak nem felel meg egészen, továbbá egyes esetjogi összefüggések miatt a cikk megerõsítése nem idõszerû.

További esetjogi összefüggések:

A 4. cikk bizonyos értelemben összefoglalója, garanciája az elõzõ háromnak. Hiába volna ugyanis biztosítva a munkához való jog (1. cikk), a megfelelõ munkakörülményekhez fûzõdõ jog (2. cikk) vagy a biztonságos és egészséges munkafeltételekhez való jog (3. cikk), ha a tisztes díjazáshoz fûzõdõ jog nem volna garantálva. A fentiek miatt a Független Szakértõk Bizottsága már mûködésének elsõ stádiumában, korai konklúzióiban kiemelte az olyan díjazás kiemelkedõ fontosságát, amely figyelembe veszi a munkavállalók és családtagjaik alapvetõ gazdasági, szociális és kulturális szükségleteit is. Végsõ soron a cikk mind az öt bekezdése e cél megvalósítására irányul.

Ám mindjárt a 4.1. bekezdés esetjoga nehézségekkel terhes. A Független Szakértõk Bizottsága már az elsõ felügyeleti ciklusban jelezte a tisztes díjazás eszméjének relatív, államról államra tartalmilag változó és a helyi gazdasági, illetõleg szociális feltételektõl függõ voltát. Az inkriminált 68%-os elv az 5. felügyeleti ciklus során egy akkoriban napvilágra került Európa Tanács-i és egy akkori OECD-tanulmány hatására született meg.

Persze, a 68%-os hüvelykujj-szabály is szelídebb valamivel az említettnél. Hiszen ennek megítélésekor a minimálbéren és az átlagbéren túl a szociális juttatásokat, családi és a lakásfenntartáshoz nyújtott juttatásokat, kulturális támogatásokat, sõt az adókedvezményeket is tekintetbe veszik.

A 4. cikk 2. számozott bekezdésében a Szerzõdõ Felek elismerik a munkavállaló jogát arra, hogy a túlmunkáért - bizonyos sajátos esetek kivételével - felemelt díjazásban részesüljenek. A túlóra a normális munkaidõn túli teljesítést jelenti. A Független Szakértõk Bizottságának jogértelmezése szerint az éjszakai munka, az éjszakai mûszak egyaránt túlórának minõsül. Álláspontjuk szerint mind a különleges körülmények közötti, mind pedig a normál munkaórán túli munkatevékenység elvégzéséhez plusz energiára van szükség, ezért nem csupán a túlórát kell megfizetni, hanem a fizetés arányának is magasabbnak kell lennie a normál bérarányoknál. Ennek megfelelõen a naponta negyednapi, a hétvégén félnapi túlmunkára adott túlfizetést elfogadták. (más szóval: azt, ha a hétvégére duplán fizettek, és egynegyeddel történõ túlfizetést fizettek a hét során lefolytatott túlmunkára). Mindez azonban összefüggésben van a Karta 33. cikkének elõírásaival: ez alól lehet kivételeket találni. Ilyenek például olyan speciális munkavállalók, mint például a köztisztviselõk illetve vezetõ köztisztviselõ. Az esetjog az õ speciális helyzetekben megengedi a túlmunkát többletfizetés nélkül is. Ugyanakkor a túlmunka nem csak többletfizetéssel, hanem plusz szabadnapok biztosításával is kompenzálható.

A 4. cikk 3. bekezdése a nemek szerinti fizetésbeli diszkriminációt tiltja. (E rendelkezés analóg a Nemzetközi Munkajogi Szervezet 100-as számú Egyezményével). A Szerzõdõ Feleknek bizonyítaniuk kell, hogy azonos munkáért, azonos bért garantálnak jogszerûen és tényszerûen is. Itt az adott elõírásnak történõ megfelelés útja egyaránt lehet jogszabály, kollektív szerzõdések, vagy más eredményre vezetõ eszközök. E szempontból a Karta tovább megy mint az ILO 100-as, hiszen az csupán annyit kíván meg, hogy a Szerzõdõ Fél támogatja ezek alkalmazását, míg a Kartában e jogok elismerése is bent van. Az esetjog szerint minden olyan záradék az egyéni szerzõdések vagy kollektív szerzõdések esetén, mely ezen elvnek ellentmond, semmisnek nyilvánítandó.

A 4. cikk 3 számozott bekezdése szempontjából nem jelent problémát az, ha a vezetõk között nincsen vagy csak minimális arányban található nõ. A kérdés az, hogy ha vannak nõi munkavállalók a vezetõi posztokon, akkor fizetésük azonos lehet a férfiakéval. Ha nem azonos, akkor az bérdiszkriminációnak, azaz a hátrányos megkülönböztetés egyik tipikus megkülönböztetésének minõsül. Mindez egyidejûleg a munkaköröknek egy bizonyos belsõ besorolását feltételezi, ennek alapján lehet világos, hogy mit értünk egy konkrét kategóriába tartozó munkakörön.

Dánia esete: itt a törvény szemben áll az esetjoggal, mivel az esetjog szerint, ha valaki szót emel a jogtalan bérkülönbség ellen, azt tilos elbocsátani. Ez csak akkor lenne elfogadható, ha egyidejûleg végkielégítés jellegû kártérítés is járna a dolgozónak. Dániában ez a kompenzáció 39 heti fizetést jelentett. A Független Szakértõk Bizottságának álláspontja szerint ez az összeg nem adekvát: nem elegendõ az elbocsátott munkás keletkezõ kárának megtérítésére.

Ausztria esete: Az osztrák gyakorlat azért nem felel meg, mivel a nõk bére jelentõsen alacsonyabb a férfiakénál, azonos kvalifikációt igénylõ munka esetén. Továbbá, a Karta adott bekezdése szerinti tisztességtelen elbocsátással szemben nem védi az osztrák rendszer a dolgozókat öt alkalmazottnál kevesebbet foglalkoztató munkahelyek esetén.

Norvégia esete: nem megfelelés abból következõen volt, hogy magánszemély esetében nem lehet semmisnek nyilvánítani a kollektív szerzõdésekben szereplõ, az egyenlõ bérezés alapelvének ellentmondó rendelkezéseket.

A 4. cikk 4. számozott bekezdésével kapcsolatban áll az Európai Szociális Karta Függelékének egy külön rendelkezése, amely kimondja, hogy az adott elõírást úgy kell értelmezni, hogy súlyos vétkesség esetén az nem tiltja az azonnali elbocsátást. Ez a bekezdés azért itt szerepel és nem a 2. cikknél, mivel a felmondási határidõ azt a célt szolgálja, hogy a munkavállaló garanciát kapjon bérei vonatkozásában. Azaz arra az idõre is kapjon bért, amíg új munkahelyet keres. Azt a Független Szakértõk Bizottsága pontosan nem határozta meg, hogy mi lenne az ésszerû periódus, hanem jogértelmezésében kapcsolatot teremtett az ésszerû felmondás és a tisztesség kritériumai között. Ilyen kapcsolatot jelent például a cégnél eltöltött szolgálati idõ. Az esetjog tehát figyelembe veszi a Karta fogalmazóinak progresszivitás iránti szándékát, úgy értelmezik, hogy amíg 30 esztendõvel ezelõtt ésszerû felmondási idõ lehetett, nem biztos, hogy ma is az. A tulajdonképpeni felmondási idõ kiszámításához azt veszik figyelembe, hogy mikor értesítette a munkaadó munkavállalóját az elbocsátásról. Amennyiben a munkáltató még konzultál a munkavállalóval az elbocsátás bejelentésének idõpontját megelõzõen, akkor ezt nem lehet a felmondás idõpontjának tekinteni.

Összefoglalva: a rendelkezés azt garantálja, hogy a dolgozó kapjon felmondásról szóló értesítést munkaadójától. Nem pedig fordítva. A Független Szakértõk Bizottsága tehát itt nem határozta meg pontosan, hogy mit tekint ésszerû felmondási idõnek. Lehet többféle, országonként eltérõ gyakorlat is megfelelésben a Kartával, a lényeg az, hogy ez meglehetõsen szoros és méltányos korrelációban legyen a szolgálati idõ tartamával.

Svédország esete: Itt két kollektív szerzõdésben is rövidebb felmondási idõ szerepel a Bizottság által ésszerûnek találtnál.

Az Egyesült Királyság esete: A negatív konklúzióra vezetett gyakorlat szerint csak 1 hetet adnak 2 évi szolgálat után, ami alacsony.

Nem teljesít Olaszország sem, mert a fémiparban csak 6 napi felmondási idõ van érvényben 5 esztendõs szolgálati idõ után és 9 nap 5-10 év között, 12 nap pedig a 10 esztendei szolgálati idõnél többel rendelkezõ munkavállalók esetében.

Az eddigiek mellett az írek periódusokat is túl rövidnek találták, hiszen itt is csak 1 hetet adnak 2 év szolgálat után, 2 hetet a 2-5 évi szolgálati idõre és 4 hetet a 10 esztendõsre.

A 4. cikk 5. bekezdéséhez szintén fûz kiegészítést a Karta Függeléke. E szerint a bekezdés által elõírtaknak a tagállamok akkor tesznek eleget, ha a dolgozók nagy többsége vonatkozásában a jogszabály nem enged, vagy csupán kollektív szerzõdések, vagy döntõbírói ítéletek által engedélyez bérbõl történõ levonásokat. Ilyen típusú levonás lehet akár adózás, akár szolidaritási alap, vagy éppen a társadalombiztosítási járulék.

Olaszország esete: Az olasz rendszer nem felel meg a szabálynak, mivel a jogrend nem tiltja a munkavállaló tartozása esetén alkalmazott fizetésletiltást.

5. cikk: A szervezetalakítási jog

A norma jellege: az 5. cikk a 20. cikk 1. bekezdés b. pontja alapján a kötelezõen ratifikálandó normák közé tartozik

A hazai jog helyzete: Magyarországon az alapvetõ emberi jogokat biztosító egyezmények, így többek között az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata; a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, az Európai Emberi Jogi Konvenció, továbbá az ILO 87., 98. és 151. számú egyezményei tartalmukban érvényesülnek.

Ennek megfelelõen az egyesülési jog, illetve ezen belül a szakszervezetek alapításának, az ahhoz való csatlakozásnak, valamint a szakszervezeti szövetség létrehozásának a joga biztosított, azaz mind az egyéni, mind a kollektív koalíciós jog elismerést nyert.

A szervezetalakítási jogot az Alkotmány 4., 63., és 70/C. §-ai, valamint az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény, továbbá az Mt. biztosítja. Az Alkotmány, valamint az egyesülési törvény a szervezetalakításhoz fûzõdõ jogot mindenkit megilletõ alapvetõ szabadságjogként fogalmazzák meg. Az Mt. szerint a munkavállalóknak, illetve a munkáltatóknak joga, hogy az egyesülési törvényben meghatározott feltételek szerint gazdasági és társadalmi érdekeik elõmozdítása, védelme érdekében, mindennemû megkülönböztetés nélkül másokkal együtt érdekképviseleti szervezetet alapítsanak, illetve az általuk választott szervezetbe kizárólag az adott szervezet szabályaitól függõen belépjenek, vagy az ilyen jellegû szervezetektõl távol maradjanak.

Az Mt. - helyzetébõl adódóan - a munkavállalói koalíciók tekintetében fogalmaz meg további védõ intézkedéseket. Ezeknek megfelelõen az Mt. alkalmazásában szakszervezeten a munkavállalók minden olyan szervezetét érteni kell, amelynek elsõdleges célja a munkavállalók munkaviszonnyal kapcsolatos érdekeinek elõmozdítása és megvédése, azaz a szakszervezeti minõség nem a szervezet elnevezésétõl, hanem tevékenységének tartalmától függ. A munkavállalók jogosultak a munkaszervezeten belül is szakszervezet létrehozására, továbbá a szakszervezet érdekében eljáró, a munkáltatóval munkaviszonyban nem álló személynek joga van a munkáltató területére belépni, ha a szakszervezet a munkáltatóval munkaviszonyban álló taggal rendelkezik.

A szakszervezetek alapítására vonatkozó szabályozás egységes, így az egyesülési törvény értelmében társadalmi szervezet - köztük a szakszervezet - alapításához az szükséges, hogy legalább tíz alapító tag a szervezet megalakítását kimondja, alapszabályát megállapítsa, ügyintézõi és képviseleti szerveit megválassza. A társalmi szervezet megalakulását követõen kérni kell a szervezet bírósági nyilvántartásba vételét, amely nem tagadható meg, ha alapítói a törvényben meghatározottaknak eleget tettek. A szakszervezet a nyilvántartásba vétellel nyeri el jogi személyiségét.

A pozitív, illetve a negatív, valamint az egyéni és kollektív koalíciós jog védelmét az Mt., valamint egyéb jogszabályok biztosítják. Az Mt. értelmében a munkáltató nem követelheti, hogy a munkavállaló szakszervezeti hovatartozásáról nyilatkozzék, továbbá a munkavállaló alkalmazását nem lehet attól függõvé tenni, hogy tagja-e valamely szakszervezetnek, avagy nem, illetve megszünteti e korábbi szakszervezeti tagságát, vagy vállalja-e a munkáltató által megjelölt szakszervezetbe történõ belépést. Tilos megszüntetni a munkavállaló munkaviszonyát, vagy tilos a munkavállalót bármilyen más módon hátrányos helyzetbe hozni, megkárosítani szakszervezeti hovatartozása vagy szakszervezeti tevékenysége miatt. Végezetül tilos bármely jogosultságot, vagy juttatást valamely szakszervezethez való tartozáshoz, illetve attól való távolmaradástól függõvé tenni.

A büntetõ törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvény 228/A. §-ának (1) bekezdése alapján, aki mást egyesülési jogának gyakorlásában akár erõszakkal, akár fenyegetéssel jogtalanul akadályoz, bûntettet követ el és három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntethetõ.

A munkaügyi ellenõrzésrõl szóló 1996. évi LXXV. törvény értelmében - többek között - az ellenõrzés tárgyköre kiterjed a munkavállalók gazdasági és társadalmi érdekei védelme céljából szakszervezet szervezését biztosító munkáltatói kötelességek betartására. Amennyiben a munkáltató e kötelességét megszegi, 50 ezer forinttól 3 millió forintig terjedõ munkaügyi bírsággal sújtható.

Az Mt. annak érdekében, hogy a szakszervezet érdekképviseleti tevékenységét megfelelõen el tudja látni, illetve tisztségviselõje számára különféle kedvezményeket biztosít. Ezek közül a legjelentõsebb a szakszervezeti tisztségviselõ munkaidõ-kedvezménye, illetve a munkaidõ-kedvezmény egy részének pénzbeli konverziója.

A magyar szabályozás külön sajátossága, hogy a koalíciós jog biztosítása mellett tételesen rögzíti a munkavállalói koalíciókat megilletõ jogokat.

E szabályok érvényesek a Kjt. és a Ktv. alkalmazása során is, azzal a fontos kivétellel, hogy a Ktv. hatályossági körében nincs mód kollektív szerzõdés kötésére.

A magyar szabályozás nem mond ellent a Karta esetjogának a "negatív szervezkedési jogra" vonatkozó elemének sem: Magyarországon nincsen ún. zárt üzem (closed shop) elõírás, amely a munkavállalók munkába állását valamely szakszervezet tagságához kötné.

Mivel az Európai Szociális Karta 5. cikkének a magyar jogrendszer teljes mértékben és bármely változtatás szükségessége nélkül megfelel, a cikk ratifikációja semmiféle gazdasági vagy társadalmi változással, tovagyûrûzõ hatással nem jár majd.

Összefoglalás: a leírtakra való tekintettel a hatályos magyar jogi szabályozás megfelel a Karta 5. cikkének, így e rendelkezés ratifikálható.

Esetjogi összefüggések:

A Független Szakértõk Bizottsága jogértelmezésében ez a cikk, a 6. cikkel egyetemben, a legalapvetõbb Karta biztosította jogok egyike. A benne foglalt jogok garantálása az ipari demokrácia, a tripartit rendszer mûködésének talpköve. A probléma tartalmát tekintve mélyen összefügg az ILO 87-es számú egyezményével. Az esetjogi tapasztalat arra utal, hogy amennyiben egy tagállam azt ratifikálta, és elõírásainak meg is felel, nem származhat problémája az 5. cikkbõl sem.

A cikket egyébként csupán két ország nem ratifikálta, Görögország és Törökország (ld. A jelen Háttéranyag utolsó függelékében).

A cikk néven nevez két munkavállalói csoportot: a rendõrség és a fegyveres erõk kötelékeibe tartozókat. Az utóbbi esetében megengedi a benne foglalt jogtól történõ megfosztást en bloc. A rendõrség esetében csupán a szervezkedési jog korlátozásáról eshet szó.

A hazai helyzetre visszautalva: a Karta esetjoga szempontjából különös jelentõséggel bír a Munka Törvénykönyvének azon elõírása, hogy a munkáltató nem követelheti a munkavállaló szakszervezeti hovatartozásáról szóló nyilatkozatát, s azt a feltételt sem szabhatja, hogy a munkavállaló tagja legyen valamely szakszervezetnek. Ez a nevezetes closed shop (zárt üzem) tilalmát tartalmazó elõírásnak történõ pontos megfelelést jelenti.

6. cikk: a kollektív alkuhoz való jog

A norma jellege: a 6. cikk a 20. cikk (1) bekezdés b) pontja alapján a kötelezõen ratifikálandó normák közé tartozik.

6. cikk (1) bekezdés: a munkavállalók és a munkáltatók közötti közös konzultáció biztosítása

A hazai jog helyzete: Az Mt. értelmében a munkaügyi kapcsolatokat és a munkaviszonyt érintõ országos jelentõségû kérdésekben a Kormány a munkavállalók és munkáltatók országos érdekképviseleti szervezeteivel az Érdekegyeztetõ Tanácsban egyeztetést folytat le.

A Kjt. alapján a munkaügyi kapcsolatokat és a közalkalmazotti jogviszonyt érintõ országos jelentõségû kérdések tekintetében a Kormány az országos önkormányzati érdekszövetségek bevonásával a Költségvetési Intézmények Érdekegyeztetõ Tanácsában (KIÉT) az érintett országos szakszervezetekkel egyeztet. Ágazati jelentõségû kérdésekben pedig a miniszter az önkormányzati érdekszövetségek bevonásával az érintett megfelelõ szintû szakszervezetekkel az ágazati sajátosságoknak megfelelõ ágazati (alágazati) Érdekegyeztetõ Tanácsban; területi és települési jelentõségû kérdésekben az önkormányzat az érintett megfelelõ szintû szakszervezetekkel önkormányzati Érdekegyeztetõ Tanácsban folytat le egyeztetést.

A Ktv. értelmében a közigazgatási szervek, valamint a köztisztviselõk érdekeinek egyeztetése a vitás kérdések tárgyalásos rendezése, valamint megfelelõ megállapodás kialakítása céljából a Kormány, az országos önkormányzati érdekszövetségek, valamint a köztisztviselõk munkavállalói érdekvédelmi szervezeteinek tárgyaló-csoportja részvételével Köztisztviselõi Érdekegyeztetõ Fórum (KÉF) mûködik. Hatáskörébe tartoznak a köztisztviselõk élet- és munkakörülményeire, foglalkoztatási feltételeire vonatkozó tárgykörök, amely kérdésekben elsõdlegesen véleményezési, illetve ajánlási joga van.

Az Mt. általánossá teszi az úgynevezett tárgyalási kötelezettséget, amelynek értelmében kollektív szerzõdés megkötésére, illetve módosítására vonatkozó tárgyalási ajánlatot egyik fél sem utasíthatja vissza.

A vonatkozó szabályozás értelemszerûen kiterjed a Kjt. alkalmazási körére. Mindezzel ellentétben azonban a Ktv. hatályossági körében nincs mód kollektív szerzõdés megkötésére, a szabályozás értelmében a kollektív szerzõdés tárgykörébe tartozó kérdéseket rendeletben kell rögzíteni.

Tehát: megállapítható, hogy a hazai jog a Karta 6. cikk 1. számozott bekezdésében foglaltaknak alapjaiban megfelel. A megerõsítés elõkészítése során indokolt volt annak tisztázása, hogy a fõcímben szereplõ "kollektív alkuhoz való jog" milyen tágan értelmezendõ, hiszen a hazai jog szerint kollektív szerzõdés megkötésére a köztisztviselõi szférában nincs lehetõség. Az esetjog szerint nem szükséges, hogy a köztisztviselõk kollektív szerzõdésre való joga tételesen megfogalmazott legyen. Az fontos, hogy érdekkonfliktus esetén legyen joguk és intézményes lehetõségük a szükséges tárgyalások lefolytatására.

6. cikk (2) bekezdés: munkaadók, munkaadói szervezetek és munkavállalói szervezetek közötti önkéntes tárgyalás biztosítása kollektív szerzõdés megkötése céljából

A hazai jog helyzete: A fentiekben említetteknek megfelelõen az Mt. feloldotta a tárgyalási kötelezettség szabályozásánál fennálló korábbi korlátokat, így a tárgyalási kötelesség általánosnak tekinthetõ. Az Mt. akként rendelkezik, hogy kollektív szerzõdés a munkaviszonyból származó jogokat és kötelességeket, ezek gyakorlásának és teljesítésének módját, az ezzel kapcsolatos eljárás rendjét, valamint a kollektív szerzõdést kötõ felek közötti kapcsolatrendszert szabályozhatja. E megfogalmazásból adódóan kollektív szerzõdés minden, a munkaviszonnyal kapcsolatos kérdést szabályozhat, azonban jogszabállyal ellentétes nem lehet. A kollektív szerzõdés ugyanakkor a törvénynek a harmadik részében szereplõ rendelkezéseitõl is eltérhet (munkaviszony), feltéve, hogy az eltérést a törvény nem tiltja, illetve az eltérés tartalma a munkavállalóra nézve kedvezõbb a törvényi rendelkezéshez képest (relatív diszpozitivitás). Az Mt. pontosan meghatározza a kollektív szerzõdés alanyait, továbbá részletesen rendezi a kollektív szerzõdéskötési képesség feltételeit. A szabályozás célja az, hogy lehetõleg azonos súlyú partnerek kössenek kollektív szerzõdést.

A hazai jog szerint szerzõdéskötési kötelesség nincs, azonban több olyan közvetett intézkedés létezik, amelyek mintegy késztetik a feleket kollektív megállapodás megkötésére (pl. különbözõ állami alapokból való támogatás igénybevételénél prioritások).

A Kjt. a rendszerébõl adódó bizonyos eltérésekkel átveszi az Mt. szabályanyagát, így a kollektív alkuhoz való jog biztosított. Megjegyzendõ azonban, hogy mivel a közalkalmazotti törvény a költségvetésbõl gazdálkodó központi vagy önkormányzati intézmények belsõ jogviszonyaira terjed ki, a Kjt. szabályanyagában jóval több kogens rendelkezés található, mint az Mt-ben, ezért a kollektív szerzõdések tartalma is értelemszerûen szûkebb területet ölel fel.

Tehát: megállapítható, hogy a hazai jog alapvetõen megfelel a Karta 6. cikk második számozott bekezdésében foglalt követelményeknek, azonban az elsõ számozott bekezdéshez fûzött megjegyzés itt is fenntartandó. (Az esetjogból Spanyolország esete hozható illusztrációként. Spanyolország megfelelt a Karta elõírásainak, annak ellenére, hogy ott törvényi szinten nincsen nevesítve a közszolgálati szférában a kollektív tárgyaláshoz fûzõdõ jog. Ugyanis a jogszabály ennek ellenére lehetõséget biztosít rá, hogy a közszolgálati szféra reprezentatív szakszervezetei a foglalkoztatásukat, munkakörülményeiket szabályozó törvények megalkotásában részt vegyenek.)

6. cikk (3) bekezdés: a munkaügyi viták rendezését szolgáló érdekegyeztetési és önkéntes döntési mechanizmusok létrehozása és felhasználása

A hazai jog helyzete: mivel a munkaügyi kapcsolatok rendkívül nagy hangsúlyt kapnak, a törvény részletesen szabályozza a kollektív munkaügyi érdekviták feloldásának rendjét. Kollektív érdekvita a munkáltató és az üzemi tanács, illetve a munkáltató és a szakszervezet között felmerült vita. Mivel nem a munkaviszonyból származó jog vagy kötelezettség kapcsán merül fel jogvita, az említett érdekviták feloldásának mechanizmusa eltér a jogvitákban ismert jogalkalmazói eljárástól. A törvény alapvetõ kötelezettségként a felek számára az egyeztetést határozza meg, amelynek lényege az, hogy a felek maguk oldják fel konfliktusukat békés eszközökkel. Maga az egyeztetési eljárás a tárgyalást kezdeményezõ fél írásba foglalt álláspontjának átadásával indul. Az egyeztetés eredményességét biztosítandó a törvény megtiltja a felek számára bármilyen olyan cselekedet megtételét, ami a vita feloldását veszélyeztethetné. A feleket az egyeztetési kötelezettség legfeljebb hét napig terheli.

Míg az egyeztetés a kollektív munkaügyi érdekviták feloldásának legáltalánosabb és legegyszerûbb módja, a feleknek lehetõségük van arra is, hogy közvetítõt vegyenek igénybe. A közvetítõ kiválasztásában a feleknek teljes szabadságuk van, erre nézve a törvény semmilyen kogens elõírást nem tartalmaz (lásd azonban alább a Munkaügyi Közvetítõ és Döntõbírói Szolgálat intézményét). A közvetítõ a felektõl független és a konfliktusban nem érintett személy, akit a felek közösen kérnek fel. A közvetítõ a felektõl az általa szükségesnek tartott mértékben tájékoztatást, illetve adatszolgáltatást kérhet. Közvetítés esetén a fentiekben említett hét nap legfeljebb öt nappal meghoszszabbodik.

Az érdekviták feloldásának következõ és egyben sajátos elintézési módja a döntõbíráskodás, amelynek lényege az, hogy - szemben a közvetítõ tevékenységével - a döntõbíró vagy a felek elõzetes alávetése, vagy törvény rendelkezése folytán bizonyos kérdések esetében kötelezõen igénybe veendõ közremûködése alapján a felekre kötelezõ döntést hozhat, mely kollektív szerzõdéses megállapodásnak minõsül. Az Mt. külföldi munkajogi rendszerekben ismert megoldásokhoz hasonlóan szabályozza a döntõbíró eljárását.

Mivel a kollektív érdekviták feloldása minden társadalom alapvetõ érdeke, a Kormány 1996-ban rendelkezett az MKDSZ létrehozásáról. A szolgálat célja, hogy hozzájáruljon a társadalmi béke megõrzéséhez a munkahelyi és a munkahelyek feletti szinten, továbbá, hogy közremûködjön a munkaügyi érdekviták hatékony rendezésében, a konfliktusok lehetõ leggyorsabb megoldásában és segítse a munkaügyi kapcsolatok kultúrájának fejlesztését. A szolgálat tevékenységét listán szereplõ közvetítõk és döntõbírák látják el. A megfelelõ mûködést illusztrálja például, hogy az Érdekegyeztetõ Tanács által lefolytatott pályázati eljárás alapján készült el a közvetítõk, döntõbírák listája is.

A közalkalmazotti körben a munkaügyi érdekviták feloldása az Mt. ismertetett szabályainak megfelelõen történik.

Tehát: a leírtakra való tekintettel a hatályos magyar jogi szabályozás megfelel a Karta 6. cikk (3) bekezdésének, így e rendelkezés ratifikálható.

6. cikk (4) bekezdés: a munkavállalók és a munkaadók joga a kollektív cselekvésre, beleértve a sztrájkhoz való jogot is

A hazai jog helyzete: A munkavállalókat az Alkotmány 70/C. §-a, valamint a sztrájkról szóló 1989. évi VI. törvény alapján a gazdasági és szociális érdekeik biztosítására megilleti a sztrájkjog.

A sztrájktörvény pontosan meghatározza, hogy mely esetekben és milyen feltételekkel kezdeményezhetõ sztrájk, ebbõl következõen pontosan rögzíti, hogy mikor jogellenes a sztrájk, meghatározza azt az alkalmazotti kört, ahol nincs helye a sztrájkjog gyakorlásának, továbbá meghatározza az ún. elégséges szolgáltatás teljesítésének intézményét.

A sztrájkjog kizárt az igazságszolgáltatási szerveknél, a fegyveres erõknél és a rendvédelmi szerveknél. Ez utóbbihoz tartoznak a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok. Korlátozott az államigazgatási szervek (köztisztviselõi kar) esetében.

A hazai jog ugyanakkor nem tesz említést a munkaadók lehetséges fellépési lehetõségeirõl, így többek között nem ismert a hazai jogban az úgynevezett "kizárás" (lock-out) intézménye sem. Mivel a hazai jog - más országok jogától eltérõen - részletesen szabályozza a sztrájkhoz való jogot, a szabályozás függvényében úgy értelmezendõ, hogy a hazai jog nem ismeri el a munkaadók kollektív cselekvési lehetõségét.

Tehát: a hazai szabályozás megfelel a Karta 6. cikke elsõ három számozott bekezdésének. Azok probléma nélkül ratifikálhatók. Két különféle probléma merül azonban fel a negyedik számozott bekezdéssel kapcsolatosan. Ám mindkettõ orvosolható és orvosolandó a Karta ratifikálását követõ esztendõ jogharmonizációs célzatú jogalkotási munkálatai során.

- Az egyik: ha a 6. cikk 4. bekezdéséhez fûzött jogértelmezés mellett az esetjogot is figyelembe vesszük, ezek alapján a közeljövõben szükség lesz jogszabály-módosításra, melynek eredményeként a magyar jogrend egyértelmûen elfogadja majd a munkavállalók mellett a munkaadók kollektív cselekvéshez fûzõdõ jogát is. (Ez lehet a kizárás - lock-out - de nem kell feltétlenül annak lennie.)

- A másik: bár a Karta szövege maga a 6. cikk (4) bekezdésében nem sorol fel lehetséges kivételeket - amint azt az 5. cikk szövege teszi -, a 6. cikk 4. bekezdésének esetjoga megengedi a sztrájkjog korlátozását. De csupán a Karta 31. cikkére történõ hivatkozással (Korlátozások): "kivéve a jogszabályban meghatározott olyan korlátozásokat, amelyek egy demokratikus társadalomban mások jogainak és szabadságjogainak vagy a közérdek, a nemzetbiztonság, a közegészségügy vagy a közerkölcs védelmében szükségesek". Ennek alapján, de csak ennek alapján az esetjog szerint közalkalmazottak és köztisztviselõk sztrájkjoga bizonyos munkavállalói kategóriák esetében - ezek például: a rendõrségnél és fegyveres testületeknél dolgozók, bírák és a fõköztisztviselõk (senior civil servants) - korlátozható. Ami semmiképpen nem felel meg a Karta szellemének, az általában az állami alkalmazásban állók, a közalkalmazottak, a köztisztviselõk sztrájkjogának egyáltalában való tilalma. Így a magyar helyzet összhangba hozható a Karta elõírásaival a köztisztviselõk vagy bizonyos körük sztrájkjogának jövõbeli, jogszabályban történõ elismerésével.

Mivel az Európai Szociális Karta 6. cikkének a magyar jogrendszer csaknem teljes mértékben megfelel és a javasolt jogszabály-módosítások költségeket nem involválóak, a cikk ratifikációja semmiféle gazdasági vagy társadalmi változással, tovagyûrûzõ hatással nem jár majd.

Összefoglalás: a 6. cikk ratifikálható és ratifikálandó is, azzal a feltétellel, hogy a két kisebb volumenû jogharmonizációs célú jogszabály-módosítás a ratifikációt követõen, az elsõ jelentéstételi kötelezettségig - egy esztendõn belül - keresztülvihetõ.

Esetjogi háttér:

A Független Szakértõk Bizottsága a cikk 1. számozott bekezdésével kapcsolatosan már elsõ következtetései között úgy értelmezte e jogot, mint a tagállam lépéskényszerét jogszabályok vagy egyéb módszerek útján a munkavállalók és a munkaadók közötti közös konzultációk elõsegítése irányába. Az említettek mellett megemlít néhány közös tárgykört is, ilyenek: a termelékenység és hatékonyság, a munkahelyi egészség, biztonság és jólét. Egy késõbbi felülvizsgálati ciklusban még hozzáfûzte a foglalkoztatással kapcsolatos problémák, a munkakörülmények, a szakmai képzés, átképzés, munkahelyi egészségügy és biztonság problémáit. Ezen nagy vonalakban a cég szervezésével, vezetésével, termelési mutatóival, a munkaidõvel, az alkalmazottak szerkezetével és számával, valamint szociális problémákkal kapcsolatos tényezõket értenek.

Itt tehát a Szakértõk statisztikai információkat kérnek, annak érdekében, hogy megismerhessék, milyen arányban élvezhetik a munkavállalók a közös konzultációkat kis cégeknél, illetve helyi vállalatoknál is.

A 6. cikk 2. számú bekezdésének elõírása szerint a kormányzat nemcsak a jogszabályokban és a munkahelyi kapcsolatok gyakorlatában ismeri el a kollektív szerzõdések megkötésének szükségességét, hanem ennek aktív támogatását is vállalja, például nem kielégítõ eredmények esetén segíti, biztosítja minden egyes oldal felkészülését a másikkal folytatandó kollektív tárgyalásra.

Továbbá: a Karta itt alkalmazott fogalma: "ahol szükséges és helyénvaló". Érdekes módon itt kimaradhat a minimálbér kollektív határozása. Mindezzel kapcsolatban a tagállamoknak részletes információt kell biztosítaniuk a kollektív szerzõdések rendszerérõl, és arról, hogy a különbözõ szektorokban e kötelezettségnek milyen mértékig tesznek eleget. Statisztikai adatokat kell tehát szolgáltatniuk a különféle vállalati kategóriákra, az érintett munkásokra, mindkét oldal szervezeteinek számára és kategóriájára vonatkozóan.

Írország esete: tanulságos azon belsõ esetjogi összefüggés is, hogy amennyiben valamely ország nem biztosítja az 5. cikkben foglalt szervezkedési jogot, az automatikusan nem teljesíti ezt az elõírást sem. Álljon itt erre példaként Írország esete. Ott egy szakszervezet csak az esetben vezethet kollektív tárgyalást, ha tárgyalási engedéllyel rendelkezik. Igen ám, de a vonatkozó ír jogszabály szerint ennek megszerzéséhez igen jelentõs pénzeket kell szakszervezeti forrásból befizetni és nagy számú - több ezres - tagsággal is rendelkezni kell. A Független Szakértõk Bizottsága ez irányú negatív konklúziójának alapja az, hogy az említett feltételek a szervezkedési jog gyakorlásának gátját képezik. Így sérti Írország az 5. cikknek történõ meg nem feleléssel a 6. cikket is - automatikusan.

Mi a helyzet a köztisztviselõkkel? (Korábban jeleztük már, hogy a Karta esetjogának fogalomhasználata szerint az angol civil servant kifejezés lényegében az államnak dolgozókat jelenti: közalkalmazottak, köztisztviselõk). A testület álláspontja egyértelmû: szükséges, hogy õk is rendelkezzenek a kollektív tárgyalás jogával.

Spanyolország esete: Spanyolország teljesít annak ellenére, hogy a közszolgálati szektorban nincsen kollektív tárgyalási jog. Ennek oka az a jogszabály, amely lehetõséget biztosít a közszférában dolgozó leginkább reprezentatív szakszervezeteinek a foglalkoztatásukat, munkakörülményeiket meghatározó jogszabályok elõkészítésében történõ részvételre.

Hollandia esetében a Független Szakértõk Bizottsága azt vizsgálta, hogy az államnak mennyi lehetõsége van a kollektív tárgyalási folyamatba történõ beavatkozásra. A kérdés egy holland szakszervezetektõl származó észrevétel folytán merült fel, az elsõ nemzeti jelentéssel kapcsolatosan. Hiszen a holland kormány "gyanúba került", hogy a magánszektor bér- és munkakörülményekkel kapcsolatos kollektív tárgyalási folyamataiba beavatkozott. Az állítás szerint béremelési határokat igyekeztek meghatározni. A testület álláspontja a következõ volt: bár az államnak általában nem szabad beavatkoznia a munkavállalók és munkaadók közötti tárgyalásokba, a közérdek megkívánhatja, hogy számottevõ szociális és gazdasági problémák leküzdése érdekében ez mégis szükségessé váljon.

A késõbbi felülvizsgálati ciklusok egyikében a Bizottság túllépett korábbi álláspontján. Megállapította, hogy a kormányzat ilyen irányú beavatkozását korlátozni kell; ez csupán korlátozott arányban és egészen kivételes esetekben fordulhat elõ. Az ide vonatkozó meg nem megfelelés esetére ismét Hollandia szolgáltatott példát.

Írország másik esete: hosszú idõn át egyetlen tagállamnak, Írországnak voltak meg nem felelési problémái, mert jelen voltak ugyan az ír rendszerben az országos szintû közös konzultációk, ám regionális és helyi szinten ezeket csak bizonyos vállalatoknál és csupán egyes gazdasági szektorokban valósították meg. Ráadásul még ezek is korlátozottak voltak. Az ír kormány azzal érvelt, hogy mindent megtett a megfelelés érdekében de ez irányú lépéseit, felajánlott szolgálatait, sem a munkaadói, sem pedig a munkavállalói oldal nem fogadta szívesen. A Független Szakértõk Bizottsága és a Kormánybizottság egybecsengõ ítélete ennek ellenére az volt, hogy próbáljanak meg mégis egyezségre jutni.

7. cikk: a gyermekek és fiatalok védelemhez való joga

A norma jellege: nem tartozik a kemény magba.

7. cikk (1) bekezdés: a foglalkoztatás alsó korhatárának meghatározása

A hazai jog helyzete: Az Mt. 1997. évi módosítása nyomán a foglalkoztatás abszolút alsó korhatára a 15. életév. A szabályozás értelmében munkaviszonyt az létesíthet, aki tankötelezettségét teljesítette. Ennek mértékét mindig a hatályos közoktatási törvény állapítja meg. Ettõl eltérõen munkaviszonyt létesíthet a 15. életévét betöltött tanuló, ha tankötelezettségét a felnõttek iskolai rendszerû oktatásában való részvétellel teljesíti; az alap-, illetve középfokú nevelési-oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató tanuló az iskolai szünet alatt; az a személy, akinek tankötelezettsége felmentés folytán megszûnt.

A szabályozás kogens, érvényesen nem lehet eltérni tõle.

1998. június 1-jétõl hatályos "A fiatalkorú munkavállalók munkajogi védelmére vonatkozó szabályok kiterjesztésérõl a fiatalkorúak munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok keretében történõ foglalkoztatására" címet viselõ 1998. évi XXIII. törvény, amely minden, az Mt-ben a fiatalkorúakra vonatkozó kedvezményt tartalmazó szabályt alkalmazni rendel az egyéb jogviszonyok (megbízási szerzõdés, stb.) alapján történõ munkavégzésre, ha a dolgozó nem éri el a 18. évet. Többek között a foglalkoztatás alsó korhatárát minden egyes esetben (kivéve a mûvészeti tevékenységet) a betöltött 15. életévben határozza meg.

Az alábbiakban a 7. cikk egyéb rendelkezéseinek tárgyalásakor tehát minden, az Mt-ben biztosított kedvezmény automatikusan úgy értelmezendõ, hogy az a 18 év alatti korosztály bármilyen munkavégzésére is kötelezõen alkalmazandó.

Tehát: a leírtakra való tekintettel a hatályos magyar jogi szabályozás elvben megfelel a Karta 7. cikk (1) bekezdésének. (Amennyiben az elkövetkezõ években a bekezdés ratifikálására a Magyar Köztársaság felkészül, az elõkészítõ stádiumban mindenképpen vizsgálni kell majd azt is, hogy milyen módon valósul meg a gomba módra szaporodó családi vállalkozásokban a gyermekmunka tilalma, s azt is, hogy létezik-e országos szintû szerv, amely e bekezdés megvalósulását folyamatosan monitorozza, mivel ennek hiánya az esetjog alapján a Független Szakértõk Bizottságának negatív következtetéseihez, illetõleg ajánláshoz vezethet).

7. cikk (2) bekezdés: a veszélyes vagy egészségtelen munka esetén a foglalkoztatás magasabb minimális életkorának meghatározása

A hazai jog helyzete: A hatályos magyar szabályozás értelmében fiatalkorút nem szabad olyan munkára alkalmazni, amelynek testi alkatára, illetve fejlettségére tekintettel hátrányos következményei lehetnek. Ezeket a munkaköröket jogszabálynak kell meghatároznia. Az Mt. egyébiránt nem tartalmaz konkrét életkori megkötést, amelynek bevezetése indokolt lenne.

Tehát: Annak ellenére, hogy a magyar szabályozás tartalmában alapvetõen megfelel a Karta 7. cikk (2) bekezdésének, a jövõben, az elkövetkezõ években - a Karta további cikkeinek ratifikálásra történõ elõkészítése során - meg kell vizsgálni, hogy a magyar szabályozás általános klauzulája fenntartható-e a Karta követelményének tükrében, s ha nem, úgy milyen jogszabály-módosítás indokolt.

7. cikk (3) bekezdés: a kötelezõ oktatásban részesülõ gyermek védelme az oktatás szempontjából

A hazai jog helyzete: Az Mt. 1997. évi módosítása és az oktatási törvény összevetése alapján elõfordulhat, hogy a gyermek tankötelezettségét teljesítette, azonban a közoktatási törvény alapján olyan középfokú intézményben tanul tovább, amelynek tanrendje kötött, kötelezõ óralátogatást ír elõ. Indokolt lenne az Mt. vonatkozó szabályait ebben a tekintetben kibõvíteni, illetve összhangba hozni a közoktatási jogszabályokkal.

Tehát: indokolt az Mt. és a közoktatási jogszabályok nagyobb összhangjának megteremtése. Amíg ez nem történik meg, addig a megerõsítés nem idõszerû.

7. cikk (4) bekezdés: a 16. évnél fiatalabb személy munkaidejének korlátozása, különös tekintettel szakmai képzésük elõsegítésére

A hazai jog helyzete: mivel a magyar jog más logikát követ a fiatalkorúak védelmének szabályozásánál, a hatályos munkajogi rendelkezések a fiatalkorúak munkaidejének csökkentése tekintetében nem tartalmaznak rendelkezéseket. A tanulmányi munkaidõ-kedvezmények mértékét ugyanakkor részletesen szabályozza az Mt.

Tehát: a hatályos szabályozás tartalmában alapvetõen megfelel a Karta elõírásainak. Ám itt érdemes lesz az elsõ magyar országjelentésre majdan megteendõ - elsõsorban a Független Szakértõk Bizottsága, másodsorban a Kormánybizottság általi - Európa Tanács-i észrevételek fényében esetlegesen a 16 évnél fiatalabb munkavállalók hatékonyabb védelme érdekében belsõ jogszabályt módosítani.

7. cikk (5) bekezdés: a fiatalkorúak és az ipari tanulók joga a tisztességes bérre, illetve az egyéb juttatásokra

A hazai jog helyzete: A munkaviszonyban álló fiatalok a munkavállalókra vonatkozó általános, a Munka Törvénykönyvében foglalt szabályok szerint jogosultak munkájukért díjazásra. Vonatkoznak rájuk a kötelezõ legkisebb munkabérrel kapcsolatos szabályok, melyek értelmében a teljes munkaidõben végzett munkáért nem lehet kevesebbet fizetni a Kormány által évente meghatározott minimálbérnél. A Munka Törvénykönyve jelenleg is lehetõvé teszi a szociális és családügyi miniszter részére, hogy a minimálbérre vonatkozó általános szabály alól a fiatalkorúakat illetõen a foglalkoztatás érdekében az Érdekegyeztetõ Tanács egyetértésével kivételt engedélyezzen. A fiatalkorúak különbözõ bérelemekre (pl. pótlékokra, jutalmakra stb.) vonatkozó joga megegyezik a többi munkavállalóéval.

A szakmai képzésben részt vevõ fiatalkorú tanulóknak a képzés során elvégzett munkafeladatokért díjazás jár. A díjazást a Szakképzési törvény értelmében a tanulószerzõdéssel foglalkoztatott diák esetében az õt szakmai képzés keretében foglalkoztató gazdálkodó szervezet, ha a szakmai képzésre szakképzõ iskolában kerül sor, az iskola folyósítja. Az elõbbi esetben a pénzbeli juttatás a mindenkori minimálbér legalább 10%-a, amellyel szemben a gazdálkodó szervezet semmiféle költség-hozzájárulást nem számolhat el. A második esetben az iskola a tanulók munkájából keletkezõ bevétel terhére rendszeres vagy eseti díjazást fizethet a tanulóknak, amelynek szabályait az iskola szervezeti és mûködési szabályzatában kell meghatározni. Az összefüggõ szakmai gyakorlat idejére azonban a kötelezõ legkisebb munkabér 10%-ában minimalizált díjazás fizetése kötelezõ. A díjazás nem csupán a szorgalmi idõszakra, hanem a tanulmányi szünetre is megilleti a tanulót.

Egyéb juttatásként a munkavállaló fiatalt a munkáltató döntésétõl függõ szociális juttatások, valamint munkaruha, tisztálkodási eszköz, kedvezményes étkeztetés, lakbér-hozzájárulás, utazási költségtérítés stb. illetik meg. A szakképzõ iskolai tanulót hasonló kedvezményekben kell részesíteni.

Tehát: a hazai jog elvben megfelel a Karta elõírásának.

7. cikk (6) bekezdés: a szakmai képzés idõtartamának munkanap részeként történõ minõsítése

A hazai jog helyzete: A Munka Törvénykönyve egységes szabályokat állapít meg a képzésben részt vevõ munkavállalókra e tekintetben, függetlenül életkoruktól. Munkaidõ-kedvezmény akkor illeti meg a munkavállalót, vagyis a képzés ideje akkor számítandó be a munkaidõbe, ha a képzés iskolai rendszerû (részletesen ld. a 10. cikk 4. bekezdés c. pontjához fûzött elemzésben). Az iskolarendszeren kívüli képzés ideje csak akkor számítandó be a munkaidõbe, ha a képzés elvégzésére a munkáltató kötelezte a dolgozót, vagy tanulmányi szerzõdésben erre nézve megállapodtak.

Tehát: a hazai jog formálisan megfelel a Karta elõírásának, esetjogi tájékozódás lehet szükséges azonban annak tisztázása érdekében, hogy az itt megjelölt feltétel megfelel-e a Karta elõírásainak.

7. cikk (7) bekezdés: 18. éven aluli munkavállalók részére legalább három hét szabadság biztosítása

A hazai jog helyzete: A hatályos szabályozások szerint a fiatal munkavállalót öt nap pótszabadság illeti meg az alapszabadságán felül. Ez a szabadság utoljára abban az évben illeti meg a fiatalkorú munkavállalót, amelyben a 18. életévét betölti. Miután az alapszabadság mértéke az Mt., a Kjt., és a Ktv. relációjában azonos, illetve hasonló, továbbá a fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezések mind a Kjt., mind a Ktv. alkalmazásában érvényesek, a három hét szabadság biztosított.

Tehát: a leírtakra való tekintettel a hatályos magyar jogi szabályozás megfelel a Karta 7. cikk (7) bekezdésének.

7. cikk (8) bekezdés: a 18. éven aluli személyek éjszakai foglalkoztatásának tilalma

A hazai jog helyzete: a hatályos szabályozás értelmében fiatalkorút éjszakai munkára igénybe venni nem lehet. Ezt a szabályt a Kjt. nem zárja ki a Ktv. pedig alkalmazni rendeli. Az Mt. hivatkozott rendelkezése kogens, tõle eltérni nem lehet.

Tehát: a leírtakra való tekintettel a hatályos magyar jogi szabályozás megfelel a Karta 7. cikk (8) bekezdésének.

7. cikk (9) bekezdés: a 18. évnél fiatalabb személyek rendszeres orvosi vizsgálatban való részesítése, amennyiben meghatározott munkakörökben foglalkoztatják õket

A hazai jog helyzete: miniszteri rendelet határozza meg a tiltott munkakörülményeket, és a munkáltatónak kell meghatároznia azokat a munkaköröket, amelyekben az õ hatáskörében tiltott munkakörök elõfordulhatnak. Ehhez a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosának véleményét kell kikérnie. A fiatalkorúak védelmét biztosítja, hogy a munkaköri alkalmassági vizsgálatokról szóló jogszabály évenként kötelezõ idõszakos vizsgálatot ír elõ minden 18. év alatti munkavállaló számára.

Tehát: a leírtakra való tekintettel a hatályos magyar jogi szabályozás megfelel a Karta 7. cikk (9) bekezdésének, azonban további esetjogi tájékozódás lehet szükséges annak tisztázása érdekében, hogy létezik-e a tiltott munkaköröknek valamiféle listája és, hogy a Magyarországon tiltott munkakörök valóban minden tekintetben azonosak-e az abban szereplõkkel.

7. cikk (10) bekezdés: speciális védelem a fizikai és morális veszélyekkel szemben, amelyeknek a gyermekek és fiatalkorúak munkájukból eredõen ki vannak téve

A hazai jog helyzete: az Mt. erre vonatkozó konkrét rendelkezéseket nem tartalmaz, csupán az éjszakai munkavégzés általános tilalmát fogalmazza meg. Indokolt lenne - a polgári jog általános elveivel összhangban - meghatározni azokat a tényállásokat, amelyek szerzõdéskötési, illetve foglalkoztatási tilalomként jöhetnének szóba.

A munkavédelemrõl szóló 1993. évi XCIII. törvény és végrehajtási rendeletei is tartalmaznak védelmi szabályokat. A jövõben megvizsgálandó, hogy az említettek fizikai és morális védelemmel kapcsolatos elõírásai elégségesek-e a Kartának történõ megfelelés szempontjából.

Tehát: A Karta 7. cikk (10) bekezdésének ratifikációja fent említett elemzés lefolytatásáig, illetõleg az esetlegesen szükségessé váló további szabályozás kimunkálásáig nem idõszerû.

Összefoglalás: a hazai szabályozás a 7. cikk teljes ratifikálását nem teszi lehetõvé. Tekintettel az optimális minimum fõszabályára, jelenleg nem idõszerû azon bekezdések ratifikációja sem, melyekkel a jelenleg hatályos szabályozás már most is összhangban van.

8. cikk: A dolgozó nõk védelemhez való joga

A norma jellege: nem tartozik a kemény magba.

8. cikk (1) bekezdés: fizetett távollét megfelelõ ellátás ellenében a gyermek születése elõtt és után legalább tizenkét hét mértékben

A hazai jog helyzete: Az Mt. szabályainak értelmében a terhes, illetve a szülõ nõt 24 hét szülési szabadság illeti meg, amelyet úgy kell kiadni, hogy négy hét lehetõleg a szülés várható idõpontja elé essen. A szülési szabadság megszûnésének egyes eseteit is szabályozza a törvény, azonban a szülési szabadság idõtartama a szülést követõen 6 hétnél rövidebb nem lehet. A szülési szabadság idõtartamára a társadalombiztosítási szabályok szerint jár ellátás (terhességi-gyermekágyi segély), továbbá a munkáltató a munkavállaló részére egyéb fizetés nélküli szabadságot is köteles biztosítani.

A rendelkezés alkalmazását a Kjt. nem zárja ki, így az a közalkalmazottakra is kötelezõ, továbbá a Ktv. alkalmazni rendeli a köztisztviselõk tekintetében.

Tehát: a leírtakra való tekintettel a hatályos magyar jogi szabályozás megfelel a Karta 8. cikk (1) bekezdésének.

8. cikk (2) bekezdés: felmondási tilalom az anyaság miatti távollét idejére

A hazai jog helyzete: Az Mt. 1997. évi módosítása ugyan szigorított a felmondási tilalmak rendszerén, azonban a változás nem érinti a terhesség, a szülést követõ három hónap, illetõleg a szülési szabadság, valamint a gyermek gondozása céljára kapott fizetés nélküli szabadság idõtartama alatti felmondási tilalmat. Így a munkáltató nem szüntetheti meg rendes felmondással az érintett munkavállaló nõ munkaviszonyát.

A fenti rendelkezés mind a Kjt., mind a Ktv. alkalmazása körében érvényes.

Tehát: a leírtakra való tekintettel a hatályos magyar jogi szabályozás megfelel a Karta 8. cikk (2) bekezdésének.

8. cikk (3) bekezdés: a gyermekeket szoptató anyák munkaidõ-kedvezménye

A hazai jog helyzete: Az Mt. vonatkozó rendelkezése értelmében a nõnek a szoptatás elsõ hat hónapjában naponta kétszer egy óra, ezt követõen a kilencedik hónap végéig egy óra munkaidõ-kedvezmény jár. Ikrek esetében a munkaidõ-kedvezmény az ikrek számának megfelelõ mértékben jár. Ez a kedvezmény a gyermekét mesterségesen tápláló, továbbá az örökbefogadó anyát is megilleti. A munkaidõ-kedvezmény idejére az anyát díjazás illeti meg.

Tehát: a leírtakra való tekintettel a hatályos magyar jogi szabályozás megfelel a Karta 8. cikk (3) bekezdésének.

8. cikk (4) bekezdés a), b) pont: a munkavállaló nõk foglalkoztatási korlátozása az éjszakai mûszakokban és foglalkoztatási tilalma a föld alatti bányászatban és egyéb veszélyes munkakörökben

A hazai jog helyzete: Az Mt. általános tilalmat tartalmaz, amennyiben nõt nem szabad olyan munkára alkalmazni, amely testi alkatára, illetve fejlettségére tekintettel reá hátrányos következményekkel járhat. Ezt követõen tételesen rendelkezik arról, hogy nõt terhessége megállapításától gyermekének egy éves koráig éjszakai munkára nem szabad igénybe venni, és ettõl érvényesen eltérni nem lehet.

A nõk föld alatti foglalkoztatásának tilalmát miniszteri rendelet [a nõk és fiatalkorúak egészségének és testi épségének védelmérõl szóló 6/1982. (VI. 12.) EüM rendelet] állapítja meg, amely meghatározza a tilalmi listán szereplõ munkaköröket. Ennek értelmében tilos a nõk számára föld alatti bányászati és csatornázási munka végzése. A rendeletben meghatározott tilalom csak fizikai munkavégzésre vonatkozik, viszont nem hozza õket hátrányos helyzetbe más tevékenység tekintetében, azaz ott nem áll fenn foglalkoztatási korlátozás.

Tehát: a hatályos magyar jogi szabályozás megfelel a Karta 8. cikk (4) bekezdése a) és b) pontjának.

Mivel az Európai Szociális Karta 8. cikkének a magyar jogrendszer teljes mértékben és bármely változtatás szükségessége nélkül megfelel, a cikk ratifikációja semmiféle gazdasági vagy társadalmi változással, tovagyûrûzõ hatással nem jár majd.

Összefoglalás: a 8. cikk vonatkozásában összefoglalóan megállapítható, hogy Magyarország megfelel a cikk elõírásainak, amely ennek alapján ratifikálható.

9. cikk: A pályaválasztáshoz szükséges tájékozódáshoz való jog

A norma jellege: nem tartozik a kemény magba.

Magyarország csatlakozott az emberi képességek fejlesztése érdekében való pályaválasztási tanácsadásról és szakképzésrõl szóló, Genfben, 1975. június 23-án kelt 142. számú ILO-egyezményhez (1977. évi 21. sz. tvr.). A pályaválasztást elõsegítõ intézmények a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvényben meghatározott pedagógiai szakszolgálatok, amelyek a pályaválasztást elõsegítõ továbbtanulási tanácsokat adnak a közoktatásban részt vevõk számára. A felnõttképzésben a munkaerõ-fejlesztõ és -képzõ központok, valamint - a munkanélküli személyek vonatkozásában - a munkaügyi központok kirendeltségei látnak el tanácsadási tevékenységet. E szervek tevékenysége ingyenes.

A jogalkalmazás tekintetében a továbbiakban is különös figyelem kell, hogy megillesse a pályakezdõ munkanélkülieket. Ezzel egyidejûleg az intézményhálózat folyamatos fejlesztése is indokolt.

Tehát, mivel az Európai Szociális Karta 9. cikkének a magyar jogrendszer teljes mértékben és bármely változtatás szükségessége nélkül megfelel, a cikk ratifikációja semmiféle különös gazdasági vagy társadalmi változást nem von maga után.

Összefoglalás: következésképpen a hazai jog megfelel a Karta elõírásának, e cikk ratifikálható.

10. cikk: A szakmai képzéshez való jog

A norma jellege: nem tartozik a kemény magba.

10. cikk 1. bekezdés: megkülönböztetés nélküli jogosultság a lehetõ legmagasabb színvonalú szakmai képzésre

A hazai jog helyzete: az Alkotmány rögzíti a férfiak és a nõk jogegyenlõségét a gazdasági és kulturális jogok tekintetében is, és kimondja, hogy a mûvelõdéshez való jogot a kötelezõ alapfokú és a képességei alapján mindenki számára hozzáférhetõ közép- és felsõfokú oktatással, valamint az oktatásban részesülõk anyagi támogatásával valósítja meg.

Az alkotmányos rendelkezések végrehajtásáról gondoskodik a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény, a felsõoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény, valamint a szakképzésrõl szóló 1993. évi LXXVI. törvény, amely a foglalkoztatáshoz szükséges esélyegyenlõségen alapuló szakmai ismeretek megszerzésének lehetõségét biztosítja.

A hátrányos helyzetûek szakmai képzésre való jogát a közoktatási törvény deklarálja, melynek értelmében a fogyatékos, valamint beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdõ tanulóknak különleges gondozásra, rehabilitációs célú foglalkoztatásra, gyógypedagógiai oktatásra van joguk. A szakképzési törvény rendelkezései az ebbe a körbe tartozó személyek képzésére is vonatkoznak.

A szociális partnerekkel (munkaadói és munkavállalói érdekképviseletekkel) való együttmûködés keretei között központi foglalkoztatási és képzési programok meghirdetésére és megszervezésére került sor.

Tehát: a hatályos jogi szabályozás alapvetõen megfelel a 10. cikk 1. bekezdésében foglaltaknak.

10. cikk 2. bekezdés: ipari tanulók képzése

A hazai jog helyzete: A közoktatási törvény az iskolai rendszerû képzés - ideértve a szakképzést is - tekintetében határoz meg garanciális jelentõségû szabályokat, amelyeket a szakképzési törvénnyel együtt kell alkalmazni. Így pl. szabályozza a tanulók és szüleik, valamint a pedagógusok jogait és kötelezettségeit, az oktatási intézményrendszer alapvetõ jellemzõit, a képzés tantervei (programjai) lényeges tartalmi feltételeit.

A szakképzési törvény átfogó jelleggel szabályozza a szakképzés különbözõ formáit, így a fiatal fiúk és lányok ipari tanulói képzését is, mind az iskolai rendszerû, mind az iskolarendszeren kívüli képzésekre kiterjedõ hatállyal. A törvény a közoktatási törvényben foglaltakon is túlmegy: meghatározza a szakképzés intézményrendszerét, a szakmai képzés alapvetõ elõírásait. Így például a szakmai elméleti és gyakorlati képzés arányát, a pedagógusok speciális képesítési szabályait, a gyakorlati képzés biztosítása érdekében a szakképzõ iskola, a gazdálkodó szervezet valamint a tanuló által köthetõ szerzõdéseket, a képzési idõ mértékét és beosztását, a tanuló munkavédelmi oktatását és rendszeres orvosi vizsgálatát, a szakmai vizsga szabályait, a tanulókat megilletõ pihenõidõ-, pénzbeli és egyéb juttatásokat, sõt a kárfelelõsségre vonatkozó rendelkezéseket is. A szakképzési törvényben lefektetett elõírások részletes kibontását a végrehajtási rendeletek tartalmazzák, miniszteri rendeleti szinten.

Tehát: a hatályos jogi szabályozás alapvetõen megfelel a 10. cikk (2) bekezdésében foglaltaknak.

10. cikk 3. bekezdés a. pont: felnõttképzés

A hazai jog helyzete: A felnõttképzés alapjait jelenleg a szakképzési törvény, a közoktatási, valamint a felsõoktatási törvény tartalmazza. A felnõtt korú állampolgárok pótolhatják alapvetõ tudásbeli hiányosságaikat a dolgozók általános iskoláiban (alapfokú képzés, melyre a közoktatási törvény vonatkozik).

A középfokú intézmények esti és levelezõ tagozatán a felnõttek középfokú végzettséget és/vagy szakmai végzettséget szerezhetnek.

Felnõtt korúak vesznek részt a felsõoktatási intézmények (egyetem, fõiskola) nappali tagozatain folyó oktatásban, de lehetõségük van munka mellett az esti és levelezõ oktatásban is kiegészíteni tudásukat.

A fiatal felnõttek bekapcsolódhatnak az akkreditált iskolai rendszerû felsõfokú szakképzésbe is. Az akkreditált iskolai rendszerû felsõfokú szakképzés a felsõoktatási törvény értelmében az Országos Képzési Jegyzékben szereplõ szakképesítésre irányuló legalább 2 éves, fõiskola vagy egyetem által szervezett képzés, amely a Magyar Akkreditációs Bizottság által jóváhagyott képzési program alapján folyik [45/1997. (III. 12.) Korm. rendelet].

A felnõttképzés igen jelentõs területe az iskolarendszeren kívüli szakképzés. Ezt a képzési formát nyújthatják iskolák is, ezen kívül a munkaerõ-fejlesztõ- és képzõ központok, a munkanélküliek tekintetében a munkaügyi központok, alapítványok, profit-orientált vállalkozások stb., ha jogszabályban meghatározott feltételeknek eleget tesznek. Az iskolarendszeren kívüli szakképzések színvonalát garantálja, hogy ilyen képzést csak megfelelõ képzési programmal rendelkezõ, és a munkaügyi központnál vezetett nyilvántartásban szereplõ szervezetek folytathatnak, amelyek 2 évenként eleget tesznek a tevékenységükrõl szóló beszámoló-készítési kötelezettségüknek. [2/1997. (I. 22.) MüM rendelet].

10. cikk 3. bekezdés b. pont: felnõtt dolgozók átképzéshez való joga

A hazai jog helyzete: A felnõtt dolgozók átképzése a felnõttképzés szakmai keretei között folyik (akkreditált felsõfokú szakképzés, iskolarendszeren kívüli szakképzés).

Az átképzésekhez különbözõ támogatások formájában segítséget nyújt a Munkaerõpiaci Alap (központi állami pénzalap), amely a munkanélküliek álláshoz jutását ily módon is elõsegíti. A támogatások fõ formái egyrészt a képzési költségek részbeni vagy egészben történõ átvállalása, másrészt a képzésbe bekapcsolódott munkavállalók megélhetési költségeihez való hozzájárulás. Így a képzések elõsegítése körében támogatható annak a személynek a képzése, aki munkanélküli, vagy várhatóan egy éven belül munkanélkülivé válik. Képzési támogatásként kereset-kiegészítés vagy keresetpótló juttatás, illetõleg munkanélküli járadék, vagy a képzéssel kapcsolatos költségek megtérítése adható. A támogatások odaítélése a munkaügyi központ által évenként meghatározott irányelvek alapján kerül sor, amelyet a fennálló munkaerõigények, a munkaerõpiaci elõrejelzések, a foglalkoztatási szerkezet változásai alapján készítenek el.

Azok, akik munkaképességük megváltozása miatt kényszerülnek átképzésre, kereset-kiegészítésre jogosultak a 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet alapján. Továbbá kidolgozás alatt áll a megváltozott munkaképességû dolgozók rehabilitációs célú képzésével foglalkozó közalapítványoknak - a Munkaerõpiaci Alap rehabilitációs alaprésze terhére történõ - támogatási rendszere.

Tehát: a hatályos jogi szabályozás alapvetõen megfelel a 10. cikk 3. bekezdésében foglaltaknak.

10. cikk 4. bekezdés a. pont: részvételi díj csökkentése vagy elengedése

A hazai jog helyzete: A közoktatási törvény rendelkezik az elsõ szakképesítés megszerzésének ingyenességérõl. E rendelkezést megerõsíti a szakképzési törvény is, kiterjesztve azt mind a szakmai elméleti, mind a gyakorlati képzésre. Amennyiben a tanulók gyakorlati képzése nem a szakképzõ iskolában, hanem gazdálkodó szervezeténél folyik, a törvény megtiltja, hogy a gazdálkodó szervezet a tanulótól a gyakorlati képzés megszervezéséért, feltételeinek biztosításáért és a képzés elvégzéséért költség-hozzájárulást vagy költségtérítést fogadjon el. A tilalmat megszegõ gazdálkodó szervezetet a gazdasági kamara akár 5 évre is eltilthatja a gyakorlati képzésben való részvételtõl.

A felsõoktatási törvény deklarálja a hallgatók részére a tandíjmentesség és tandíjkedvezmény lehetõségét, amennyiben az ott szereplõ feltételeknek megfelelnek. A 140/1998. (VIII. 25.) Korm. rendelet általános tandíjmentességet mond ki az elsõ alapképzésben való részvétel idejére.

10. cikk 4. bekezdés b. pont: a képzésekhez nyújtott pénzügyi segítség

A hazai jog helyzete: A szakképzési hozzájárulásról és a szakképzés fejlesztésének támogatásáról szóló 1996. évi LXXVII. törvényben szereplõ hozzájárulási kötelezettség elõírásának alapja, hogy a szakképzett munkaerõt foglalkoztató gazdálkodó szervezetek az ilyen munkaerõ utánpótlásával kapcsolatos terhekbõl részt vállaljanak - akár közvetlenül, a tanulók gyakorlati képzések megszervezésével, akár közvetetten, pénzbeli hozzájárulás fizetésével. A gyakorlati képzés szervezésébõl eredõ költségek a pénzbeli hozzájárulás összegébõl levonhatók. A pénzbeli szakképzési hozzájárulás a Munkaerõpiaci Alap szakképzési alaprészét gyarapítja, amelybõl a szakképzésben részt vevõk különbözõ támogatásokat - így pl. a szakképzõ iskolai tanulók gyakorlati képzését fõtevékenységként végzõ gazdálkodó szervezeteknek nyújtható alapképzési támogatást, vagy a szakképzõ iskoláknak és a gyakorlati képzésben részt vevõ gazdálkodó szervezeteknek nyújtható beruházási támogatást - is igényelhetnek.

A felsõoktatási törvény biztosítja a nappali tagozatos hallgatók részére az ösztöndíjra, a pénzbeli szociális támogatásra, a tankönyvtámogatásra, a kollégiumi elhelyezésre, vagy lakhatási támogatásra való jogot. Ezen kívül a személyi jövedelemadó kedvezmény (tandíjkedvezmény, illetve az õket oktató felsõfokú intézményben végzett munkáért kapott díjazással kapcsolatos kedvezmény) is megilleti õket.

A Munka Törvénykönyve értelmében támogatás adható a munkáltatóval kötött tanulmányi szerzõdés alapján a tanulmányokat folytató dolgozóknak.

A munkanélküliek és a megváltozott munkaképességû dolgozók képzésének támogatását ld. a 10. cikk 3. bekezdés b. pontjához fûzött magyarázatok között.

10. cikk 4. bekezdés c. pont: a munkavállalók képzési idejének a rendes munkaidõbe való beszámítása

A hazai jog helyzete: A Munka Törvénykönyve az iskolai rendszerû képzésben akár a munkáltató utasítása, akár saját kezdeményezése alapján részt vevõ munkavállalónak kötelezõen adandó munkaidõ-kedvezményt ír elõ, amelynek mértéke az oktatási intézmény által igazolt képzési idõtõl, illetve a számonkérés (vizsga, szakdolgozat elkészítése) idejétõl függ. Ez a munkaidõ-kedvezmény fõszabályként fizetetlen, kivétel ez alól az általános iskolai (alapképzési) tanulmányok folytatása, ugyanis ekkor a munkavállalót olyan mértékû pénzbeli juttatásban kell részesíteni, amely megegyezik a munkavégzése esetén járó bérével.

Az iskolarendszeren kívüli oktatásban részt vevõ munkavállalót a törvény alapján nem, csak akkor illeti meg munkaidõ-kedvezmény, ha a képzésben való részvételt a munkáltató írta elõ számára, vagy tanulmányi szerzõdést kötöttek ennek biztosítására. Ilyenkor a távollét díjazására is a felek megállapodása irányadó, illetõleg, ha a tanulmányok elvégzésére a munkáltató kötelezte a munkavállalót, a munkáltató az ezzel kapcsolatos költségek és a munkabér megtérítésére is köteles. A jövõbeli vizsgálódások során még elemzést igényel, hogy az itt lefektetett szabály általános érvényûnek tekintendõ-e.

10. cikk 4. bekezdés d. pont: ellenõrzés és konzultáció a fiatal dolgozók képzésének hatékonysága és az ipari tanulói képzés során biztosítandó védelmük érdekében

A hazai jog helyzete: A fiatal dolgozóknak nyújtott szakképzés hatékonyságának ellenõrzése a gazdasági kamarák tevékenysége által biztosított. A szakképzési törvény értelmében a gazdasági kamarák képviselõi részt vesznek a szakmai vizsga bíráló bizottságában, a gazdálkodó szervezet és a tanuló által a gyakorlati képzés biztosítására kötött tanulószerzõdések tekintetében pedig engedélyezési, nyilvántartási és ellenõrzési jogosultsággal rendelkeznek.

Az ipari tanulók biztonságos foglalkoztatásának ellenõrzése a Munkavédelemrõl szóló 1993. évi XXCIII. törvény alapján a munkaügyi felügyelõk kompetenciájába tartozik.

Tehát: a hatályos jogi szabályozás alapvetõen megfelel a 10. cikk 4. bekezdésében foglaltaknak.

Összefoglalás: a 10. cikk vonatkozásában összefoglalóan megállapítható, hogy bár lényegét tekintve megfelelünk az elõírásoknak, a cikk megerõsítése a fõszabály miatt nem aktuális.

11. cikk: Az egészség védelméhez való jog

A norma jellege: nem tartozik a kemény magba.

11. cikk 1. bekezdés: a Szerzõdõ Felek amennyire csak lehetséges, felszámolják a nem megfelelõ egészségi állapot okait.

A hazai jog helyzete: az 1997. évi CLIV törvény Az egészségügyrõl alapján: "...[a törvény célja] elõsegíteni a lakosság egészségi állapotának javulását, az egészséget befolyásoló feltétel- és eszközrendszer, valamint az annak kialakításában közremûködõk feladatainak meghatározásával." [1.§ a)] Az alapelvek sorában a következõ megfogalmazást találjuk: "Az egészségi állapot javításának elsõdleges eszköze az egészség megõrzése és a betegségek megelõzése." [2.§ (3) bekezdés].

Részletes szabályozást tartalmaz a népegészségügyrõl szóló rész több szakasza is. Egyebek mellett a 35.§ (1) bekezdés kimondja a következõket: "a népegészségügy a társadalom egészének szervezett tevékenysége, amelynek célja a lakosság egészségi állapotának javítása az egészség megõrzése, a betegségek megelõzése révén". A (2) bekezdés szerint: a népegészségügyi tevékenység körében meg kell határozni az egészség tudományosan megalapozott biológiai és természeti-társadalmi környezeti feltételeit, az egészség megõrzésének, a betegségek megelõzésének hatékony, hozzáférhetõ és a lakosság által elfogadható módszereit, valamint az ehhez szükséges intézményrendszer sajátosságait. E tevékenység keretei között, ugyanezen szakasz (3) bekezdésének értelmében rendszeresen elemezni kell a lakosság egészségi állapotát és az ezt befolyásoló kémiai, fizikai, biológiai, környezeti és társadalmi tényezõket. Az elemzés során feltárt adatok alapján értékelni kell az egészségkárosító hatásokat, kockázatukat és rangsorolni kell a népegészségügyi feladatokat, továbbá ki kell dolgozni a megelõzés és a lakosság egészségét károsító hatások csökkentésének módozatait is. A feladatok megoldása érdekében környezet-egészségügyi programokat, egészségmegõrzõ, megelõzõ, gyógyító és rehabilitációs szolgáltatásokat kell megvalósítani. A szolgáltatásokat hatékonyságuk, hozzáférhetõségük és egyéb minõségi jellemzõik szerint rendszeresen értékelni kell.

Tehát a fentiek értelmében a 11. cikk (1) bekezdése ratifikálható. A magyar egészségügyi szabályozás alapjaiban megfelel a fenti elõírásnak.

A 11. cikk 2. bekezdése szerint tanácsadói és oktatási lehetõségeket kell biztosítani az egészségvédelemre és az egészségügyi kérdésekben történõ egyéni felelõsség növelésére.

A hazai jog helyzete: az említett törvény 38.§-a szerint: "A köz- és felsõoktatási, valamint a szakképzési rendszer, illetõleg a felnõttoktatás keretében az életkorhoz és a tanulmányokhoz igazodva meg kell ismertetni:

- az emberi szervezet mûködésének és a természeti, társadalmi, pszichés környezet kölcsönhatásainak törvényeit,

- az egészséges táplálkozásra, életmódra, valamint az egészséges környezet megteremtésére vonatkozó tudnivalókat,

- a személyes testi és lelki higiénés tudnivalókat,

- a testmozgás és a sport egészségmegõrzõ szerepét,

- a stressz-helyzetek megelõzésének, megoldásának és a konfliktusok kezelésének módszereit,

- a szexuális kultúrával és a családtervezéssel, a nemi érintkezés útján terjedõ betegségek megelõzésével kapcsolatos tudnivalókat,

- a szenvedélybetegségeket, ezek káros hatásait és a rászokás elkerülésének módját,

- az elsõsegélynyújtás elméletét és gyakorlatát,

- az egészségügyi szolgáltatások igénybevételének feltételeit és lehetõségeit,

- a bioetika alapjait."

Továbbá ugyanezen szakasz (2) bekezdése értelmében "az egészségnevelés ki kell, hogy terjedjen a betegségek, illetve kórmegelõzõ állapotok megelõzésével és korai felismerésével kapcsolatos tudnivalók, illetve módszerek ismertetésére is. Ennek során hangsúlyozni kell az egyén lehetõségeit és felelõsségét egészsége megõrzésével kapcsolatban."

Az említetteken túlmenõen non-profit szervezetek is nyújtanak a cikk elõírásaiban megfogalmazott céllal tanácsadási és képzési lehetõségeket.

Tehát a fentiek értelmében a magyar szabályozás megfelel a 11. cikk (2) bekezdése elõírásainak.

A 11. cikk 3. bekezdése szerint a Szerzõdõ Felek amilyen mértékben csak lehetséges, megelõzik a járványos, fertõzõ és egyéb betegségeket.

A hazai jog helyzete: az új törvényben a járványos, fertõzõ betegségekkel és kiemelten ezek megelõzésével külön járványtani rész (56-74. §) foglalkozik részletesen, másrészt pedig az egészségügyi ellátórendszer leírása során a megelõzõ ellátásokkal foglalkozó 80.§ tartalma szerint: "a betegségek megelõzését és korai felismerését szolgáló ellátások (megelõzõ ellátások) feladata:

- a lakosság fertõzõ betegségekkel szembeni ellenálló-képességének fokozása, szükség esetén kialakítása,

- az egyes megbetegedések és kórmegelõzõ állapotok korai felismerését szolgáló szûrõvizsgálatok elvégzése,

- az egyén élet- és munkakörülményeibõl adódó lehetséges egészségkárosodások korai felismerése,

- az egyes - jogszabályban meghatározott - tevékenységekhez kapcsolódó egészségi alkalmasság megállapítása,

- az egészségügyi ellátás során a beteg - az adott ellátással össze nem függõ - egyéb betegségeinek korai felismerését célzó vizsgálatok elvégzése,

- a beteg ellátása során a betegsége várható következményeinek, illetve szövõdményeinek korai felismerését célzó vizsgálatok elvégzése."

Az említetteken túlmenõen a fertõzõ betegségek megelõzésével foglalkozó 82. § szerint ennek alapjai: a védõoltások és az egyéb megelõzést szolgáló kezelések, a járványügyi érdekbõl végzett szûrõvizsgálatok, az általános járványügyi feladatok teljesítése, az egyéni védõeszközök alkalmazása, valamint az egészségkultúra kialakítása.

Tehát: a fentiek értelmében a magyar szabályozás megfelel a 11. cikk (3) bekezdése rendelkezéseinek.

Mivel az Európai Szociális Karta 11. cikkének a magyar jogrendszer teljes mértékben és bármely változtatás szükségessége nélkül megfelel, a cikk ratifikációja semmiféle gazdasági vagy társadalmi változással, többletköltségekkel nem jár majd.

Összefoglalás: a hazai jog megfelel a Karta 11. cikke valamennyi elõírásának, így az egész cikk megerõsítése lehetséges és szükséges.

Esetjogi háttér:

A Független Szakértõk Bizottsága a következõ feltételek teljesülését írja elõ az orvosi, illetõleg az egészségügyi rendszer megfelelési követelményeiként:

a) A tagállamnak megfelelõ színvonalú népegészségüggyel kell rendelkeznie, mely a szükségleteknek megfelelõ orvosi és paramedikális személyzettel, felszereléssel bír; és az egész lakosság számára elérhetõ, betegségmegelõzéssel és diagnosztizálással egyaránt alkalmas orvosi ellátást nyújt és

b) különleges intézkedésekkel védi az anyákat és a gyermekeket.

c) Megteszik a szükséges általános intézkedéseket a víz- és levegõszennyezettség csökkentésére, a radioaktív sugárzás és a zajkárok elleni védelemre, az élelmiszerügyi higiénia elõsegítésére és az alkohol, kábítószer-fogyasztás ellenõrzése érdekében.

d) Feltétel továbbá egészségügyi nevelési rendszer létezése;

e) speciális intézkedések megléte a védõoltásokkal fertõtlenítéssel, járványos betegségek ellenõrzésével kapcsolatosan (epidemikusan és endemikusan egyaránt).

f) Egészében vagy jelentõs részben kollektív testületeknek kell finanszírozniuk az egészségügyi szolgáltatások költségeit. (Conclusions I, 59. old.)

A Bizottság már mûködésének legkorábbi periódusában különös súlyt helyezett a következõkre is:

- a tagállamokban többségében a szükségleteknek megfelelõen áll rendelkezésre az orvosi és a paramedikális személyzet, felszerelés - azok földrajzi megoszlását a rendelkezésre bocsátott adatok alapján nem lehetett megítélni;

- a prevenció szervezettsége a gyógyításétól elmaradt, elsõsorban a védõoltások, mentális, illetõleg járványos betegségek területén;

- mivel az egyes társadalmakban az idõsek száma relatíve nõ, a számukra biztosított ellátás szintje nem éri el az elvárt szintet;

- az egészségügyi nevelés fragmentáltan kiépített, alacsony szervezettségû. (Conclusions I, 60. old.)

A testület a késõbbiekben, a környezetszennyezés és az új, eddig nem ismert betegségekkel szembeni megelõzõ tevékenység, gyógyszerek, vegyszerek nem megfelelõ alkalmazásából származó kockázatok megelõzésének jelentõségére is utalt.

12. cikk: a társadalombiztosításhoz való jog

A norma jellege: a 12. cikk a 20. cikk (1) bekezdés b) pontja alapján a kötelezõen ratifikálandó normák közé tartozik.

A 12. cikk 1. bekezdése a társadalombiztosítás (beleértendõ a munkanélküliségi biztosítás is) rendszerének létrehozását, fenntartását írja elõ.

A hazai jog helyzete: az 1997. évi LXXX., LXXXI. és LXXXIII. törvények, továbbá a munkanélküliségi ellátások vonatkozásában az 1991. évi IV. törvény szabályozása alapján Magyarországon mûködik a társadalombiztosítás rendszere.

Tehát: a hazai szabályozás megfelel a Karta 12. cikk (1) számozott bekezdés elõírásainak.

A 12 cikk 2. bekezdése az Egyesült Nemzetek Szervezete Nemzetközi Munkaügyi Szervezete 102. számú egyezményének történõ megfelelést szabja feltételül.

A hazai jog helyzete: egy másik szervezet nemzetközi egyezményére történõ hivatkozás eltérés a Karta eddig ismertetett gyakorlatától. Ennek folytán az alábbiakban a 102. számú ILO-egyezmény rövid áttekintése következik, az alábbi szerkezeti felosztásban:

1. Általános rendelkezések [I. rész]

2. Nyugdíj- és egészségbiztosítási vonatkozású rendelkezések [V., VI., IX., X. rész],

3. Egyéb társadalombiztosítási vonatkozású rendelkezések [II., III., VII., VIII. rész],

4. Munkaügyi vonatkozású rendelkezések [IV. rész],

5. Közös kötelezõ rendelkezések [ XI., XII., XIII., XIV. rész].

      1. Általános rendelkezések [ I. rész]

Az I. általános rész 1. cikkében szereplõ fogalom-meghatározásának megfelelünk, vagy tágabban határozzuk meg (pl. a hazai jogban az özvegy fogalma sokkal tágabb).

A 2. cikk írja elõ, hogy az egyezmény mely részei kötelezõen ratifikálandók.

Ezek: a) az I. rész,

b) legalább három rész az alábbiak közül: II., III., IV., V., VI., VII., VIII, IX., és X. részek. A három közül legalább egynek a IV., V., VI., IX., vagy X. részek közé kell tartoznia. (Ez analóg a Karta terminológiájának "kemény mag" fogalmával).

c) a XI., XII., és XIII. részek megfelelõ rendelkezései,

d) a XIV. rész.

A 3. cikk szól az idõleges kivételek igénybevételének lehetõségérõl abban az esetben, ha a csatlakozó állam úgy ítéli meg, hogy az egyezményben foglalt feltételek viszonylatában saját gazdasági és egészségügyi fejlettségi szintje még elégtelen.

A 4. cikk az utólagos ratifikáció lehetõségét biztosítja.

Az 5. cikk a II.-X. részek ratifikációjának elõzetes feltételét szabályozza.

A 6. cikk a nem kötelezõ biztosítások által nyújtott szolgáltatásoknak az egyezmény szempontjából való figyelembevételének lehetõségére utal.

Rész-összefoglaló: az I. rész rendelkezéseinek megfelelünk, illetõleg azok technikai jellegû normákat tartalmaznak. Mivel az I. rész ratifikálása elengedhetetlen az 102. számú ILO-egyezmény elfogadása szempontjából, meg kell felelnünk ennek.

2. Nyugdíj- és egészségbiztosítási vonatkozású rendelkezések [ V., VI., IX., X. rész] ,

Az V. rész: Öregség esetén járó juttatások (25-30. cikk)

A norma jellege: a kötelezõ rendelkezések közé tartozik.

A 25. cikk általános bevezetõ szöveget tartalmaz.

A 26. cikk, mely az öregségi nyugdíjkorhatárt 65 évben maximálja, valamint felhatalmazást ad az illetékes szerv részére, hogy a nyugdíjellátást szüneteltesse, amennyiben a nyugdíjas keresete meghalad egy elõírt összeget, hatályos jogrendszerünk elõírásaival nem áll ellentétben.

A 27. cikk a védett személyek (azok, akik öregségi nyugdíjra jogosultságot szerezhetnek) körét határozza meg, vagylagos lehetõségek megfogalmazásával. Ezek közül a magyar jogrendszer az a) pontban írtaknak (a védett személyek köre felöleli a munkavállalók olyan elõírt csoportjait, akik együttesen az összes munkavállalók legalább 50%-át kiteszik) megfelel.

A 28. cikk az öregségi juttatás rendszeres fizetését írja elõ. A 28. cikknek az a) pontját kell teljesítenünk, ha a 27. cikk a) pontját vállaljuk. Ez a juttatás színvonalát határozza meg. A jelenleg rendelkezésre álló fordítás szerint a juttatás színvonalának vagy az egyezmény 65., vagy a 66. cikk rendelkezéseinek kell megfelelnie. A 65. cikk szerint alapvetõen az egyéni jövedelempótlási rátának kell elérni az elõírt százalékot, a 66. cikk szerint pedig egy szakmunkás keresethez viszonyítva kerülnek meghatározásra a minimális normák. Mivel a minimális ellátások megszûnnek, csak a 65. cikk elõírásai vállalásának van értelme. A 40%-os jövedelempótlási rátát a 2013 elõtti és a 2013 utáni mértékszabályok is biztosítják, mert a 29. cikk a) pontja alapján ezt csak a 30 év járulékfizetés esetén kell biztosítani. A 65. cikk 2. pontja megengedi a figyelembe vett keresetek részleges valorizálását és részleges beszámítását is. A 3. pont szerinti felsõ határ a magyar rendszerben nincs, csak a járulékfizetésnek van felsõ határa, de az is felette van az átlagkereset 125%-ának. A 10. pont szerinti elõírásoknak a nyugdíjemelés szabályai megfelelnek. Mindezek alapján a 28. cikk elõírásai teljesíthetõek.

A 29. cikk 1. pontja a 28. cikknél leírtak szerint teljesül.

A 2. pont rendelkezései (csökkentett juttatás biztosítása) 2009-ig teljesülnek, akkor a résznyugdíj megszûnésével a minimális szolgálati idõ 20 év lesz, így a 2. pont szerinti minimális várományi idõ elõírás akkor már nem teljesül.

Az eddigi tapasztalatok alaposabb ismerete - azaz az ILO Szakértõ Bizottságának véleménye - szükséges abban a tekintetben, hogy a 3. pont szerinti 10 év minimális várományi idõ és az ehhez tartozó 30%-os jövedelempótlási ráta csak akkor elvárás, ha az 1. pontban írtak nem teljesülnek, vagy mindkét feltétel az 1. és 3. pontot is teljesíteni kell. A 3. pont elõírásának a magyar szabályozás jelenleg sem felel meg.

A 4. pont és az 5. pont a 3. pont értelmezésének függvénye.

A 3. pont teljesíthetõ a szociális ellátórendszer keretében is. Azonban ennek teljesítése is gondot jelent, mert az idõskori járadékra jogosultság jövedelemhatára nem felel meg a 27. cikk c) pont szerinti jövedelemhatárnak és az idõskori járadék nem helyben lakáshoz, hanem állampolgársághoz kötött ellátás, ami szintén ütközik az általános elvekkel.

A 30. cikk, mely a juttatás idõtartamát írja elõ, teljesül.

Összefoglalva: az V. fejezetnek, teljes egészében, ma még nem felelünk meg.

VI. rész: Juttatások üzemi baleset és foglalkozási megbetegedés esetén (31-38. cikk).

A norma jellege: a kötelezõ rendelkezések közé tartozik.

Ez a fejezet csak részben érinti a nyugdíjbiztosítást: egészségbiztosításai vonatkozásait itt nem tárgyaljuk.

A 32. cikk c) és d) pontja a nyugdíjbiztosításra vonatkozóan teljesül.

A 33. cikk a) pontja teljesül.

34-35. cikk nem nyugdíjbiztosítási kérdés.

36. cikk 1. pontja is a 65. és 66. cikkek alkalmazását írja elõ. A családi pótlék sem vehetõ figyelembe minden családnál. A minimális 50%-os jövedelempótlási ráta jelenleg - néhány korcsoport kivételével - azonban teljesül. A hozzátartozók ellátásánál a jövedelempótlási ráta már nehezebben minõsíthetõ, mert az aktív korban elhunyt fiktív nyugdíja százalékában határozzák meg a hozzátartozói ellátást. Jelenleg a III. csoport rokkantsági nyugdíj legkisebb mértékét figyelembe véve, a 20%-os állandó özvegyi nyugdíj és a 30%-os árvaellátás mellett az elhunyt jövedelmének 33,6%-át biztosítja a hazai rendszer az adott családtípusban, családi pótlék nélkül. (Ez utóbbi az özvegy jövedelmétõl is függ.) Az elõírt szintet tehát - rövid szolgálati idõ esetén - csak azokban a családokban biztosítjuk, ahol az özvegy keresete olyan alacsony, hogy jár a családi pótlék.

Összefoglalva: a VI. rész elõírásainak a magyar jogrendszer nem felel meg.

IX. rész: Juttatások rokkantság esetén (53-58. cikk)

A norma jellege: a kötelezõ rendelkezések közé tartozik

53. cikk csak részben teljesül a következõkben leírtak szerint.

54. cikk elõírása teljesül.

55. cikk a) és b) pontja a védett személyek körére teljesül.

56. cikk a) pontjában írt 50%-os jövedelempótlási ráta 45 évnél idõsebb, 15 évnél kevesebb szolgálati idõt szerzettnél az 1998. évi LXXXIV. sz. törvény a családok támogatásáról alapján teljesül, mivel jogosult családi pótlékra. A többi korcsoportnál teljesül a családi pótlék figyelembe vétele nélkül is.

57. cikk szerinti minimális várományi idõk tekintetében a fiatal korban megrokkantaknál a magyar szabályozás liberálisabb az elõírtnál, de 25 éves életkor felett már nem teljesül a minimális várományi idõ elõírás.

58. cikk elõírása teljesül.

Összefoglalva: A IX. részben elõírt feltételeknek jelenleg még nem felelünk meg.

X. rész: Juttatás visszamaradt - túlélõ - családtagok részére (59-64. cikk)

A norma jellege: a kötelezõ rendelkezések közé tartozik

59. cikk (bevezetõ rendelkezés) csak részben teljesül.

60. cikk A védett eset fogalmát határozza meg. Ellentétben az egyezmény elõírásaival, a jelen magyar jogi szabályozás értelmében a túlélõ családtagok részére járó juttatás nem attól függ, hogy a létfenntartási költségek biztosítottak-e, hanem elsõdlegesen attól, hogy az elhunyt jogot szerzett-e. Az elhunytra elõírt feltételnek tehát nem felelünk meg. Az özvegy részére elõírt feltételeknek viszont megfelelünk.

61. cikk: a védett személyek köre az a) és b) pontnak is megfelel.

62. cikk: a 65. cikk rendelkezései szerint 2 gyermekes özvegynél az elhunyt - családi pótlékkal növelt - jövedelmének legalább 40%-át kell biztosítani. Ez a 63. cikk a) pontjában elõírt személyekre teljesül.

63. cikk: a juttatás tartalmát szabályozza. Ellentétben az itt megfogalmazottakkal, nálunk a minimális szolgálati idõ elõírás életkortól függõ, így nem teljesül minden korosztálynál. Továbbá, aki a minimális szolgálati idõt nem teljesíti, csökkentett juttatást sem kap.

64. cikk: a 62. és 63. cikknek való meg nem felelésünk miatt nem teljesül.

Összefoglalva: A X. részben elõírt feltételeknek jelenleg még nem felelünk meg.

Rész-összefoglalásként megállapítható, hogy a nyugdíjbiztosítási konzekvenciákkal járó kötelezõ rendelkezések közül jelenleg egyiknek sem felelünk meg. A járulékosan kötelezõ rendelkezések ezért - legalábbis nyugdíjbiztosítási szempontból - szintén kiesnek.

3. Egyéb társadalombiztosítási vonatkozású rendelkezések [II., III., VII., VIII. rész],

A II. rész: Orvosi ellátás (7-12. cikk)

A norma jellege: a kötelezõ rendelkezések közé tartozik

A cikkek meghatározzák a védett esetek körét (betegség, terhesség, szülés), a védett személyek körét, a védett esetekben járó orvosi ellátásokat, kezeléseket, gyógyászati segédeszközök biztosítását, stb., a védett személyek részvételét ezek költségeinek viselésében, a várományi idõt, mint a juttatás feltételét és a juttatások idõtartamát.

Összefoglalóan megállapítható, hogy ezeknek az elõírásoknak a magyar szabályozás megfelel.

A III. rész: A táppénz (13-18. cikk)

A norma jellege: a kötelezõ rendelkezések közé tartozik

A rendelkezések meghatározzák a védett esetek körét (keresõképtelenséget okozó betegség), a védett személyeket, a juttatások kiszámításának módját (a 65. illetve 66. cikkre történõ utalással), a várományi idõ elõírhatóságát, a juttatás nyújtásának idõtartamát.

Az eddigi vizsgálódások alapján megállapítható, hogy ezeknek az elõírásoknak a magyar szabályozás nem felel meg teljes mértékben. További számítások szükségesek.

A VII. rész: Családi juttatások (39-52. cikk):

A norma jellege: a kötelezõ rendelkezések közé tartozik

39. cikk: bevezetõ rendelkezések.

40. cikk: A családi juttatások célja a gyermekek eltartásának biztosítása (védett eset).

41. cikk: Személyi kör: az ezzel kapcsolatos minimális normának abban az idõben is megfeleltünk, amikor, még az elõzõ parlamenti ciklus során a családi pótlék rendszerében bevezetésre került a rászorultság elve, hiszen a családoknak mintegy 10%-a került ki a rendszerbõl. A 68. cikk elõírásainak értelmében a jövõben bõvíteni kell a személyi kört azzal a külföldivel, aki nem rendelkezik állandó tartózkodásra jogosító személyi igazolvánnyal, de lehet munkavállaló és a keresõképes lakosság köznapi értelmezésébe is belefér.

42. cikk: a juttatások köre: pénzbeli, valamint természetbeni juttatások elõírása vagylagosan.

43. cikk: Várományi idõ: a magyar szabályozás nem ismer várományi idõt, tehát az egyezmény elõírásánál kedvezõbb a magyar szabály.

44. cikk: Az ellátás összege: a minimális normának eleget teszünk, mert az átlagkereset (1997. augusztus: 36 200 Ft) 3%-ánál is magasabb az ellátás.

Összefoglalva: a családi pótlék rendszere megfelel a VII. rész elõírásainak.

A VIII. rész: Anyasági ellátások (46-52. cikk)

A norma jellege: a kötelezõ rendelkezések közé tartozik.

Az anyasági ellátásokat alapvetõen két csoportba sorolja az ILO 102. számú egyezmény: Terhesség, szülés és következményei esetén járó orvosi ellátás. (49. cikk) és Pénzbeli ellátások (50. cikk).

A 49. cikk rendelkezéseinek mind a személyi kör, mind az ellátás tartalma alapján megfelelünk. (Terhesgondozás, szüléskor orvosi ellátás, kórházi ellátás, kiesõ kereset pótlása.) Bár itt is felmerül a 68. cikk problémája, mert a magzati élet védelmérõl szóló 1992. évi LXXIX. törvény 3. §-a az ellátást csak a Magyarországon állandó jelleggel tartózkodó magyar, és a Magyarországon érvényes letelepedési engedéllyel rendelkezõ nem magyar állampolgár számára biztosítja.

A probléma megoldását jelentheti, hogy az Alkotmánybíróságnak a magzati élet védelmérõl szóló törvényt érintõ határozata alapján 1999. végéig mindenképpen módosítani kell a törvényt. Ez alkalmat adhat a személyi kör újragondolására is. A külföldiek közül egyébként a menedékeseket, a menekült státuszt kérelmezõket és a befogadottakat is megilleti a térítésmentes terhesgondozás és a szülészeti ellátás.

Az anyasággal járó jövedelemkiesés részbeni pótlását jelenti továbbá az 1999. január 1-tõl ismét alanyi jogúvá tett gyermekgondozási segély is, mely közvetlenül a szülést követõen azoknak jár, akik egészségbiztosítási ellátásként nem szereztek jogot terhességi gyermekágyi segélyre.

Az ILO 102. számú egyezmény 51. cikkének való megfelelõséget vizsgálva az alábbiak szerint minden Magyarországon élõ magyar nõ jogosult a kötelezõ egészségbiztosítás ellátásai körében egészségügyi szolgáltatásokra, beleértve a szülészeti ellátást és a meddõség kezelését is. Ez részletesen a következõket jelenti.

Az 50. cikknek megfelelõ magyar ellátási forma a terhességi gyermekágyi segély. A TGYS kielégíti a folyósítás minimális hosszára (12 hét) vonatkozó normát, megfelel továbbá az ellátás minimális összegére vonatkozó szabálynak is. Tehát ebbõl a szempontból is megfelelünk a Karta cikkeinek.

Az ILO 102. számú egyezmény 51. cikke azonban kiterjeszti a jogszerzés lehetõségét a férfiakra is. Tehát a 49. cikkben szereplõ ellátásokat azon férfiak felesége számára is biztosítani kell, akik jogosultságot szereztek. A társadalombiztosítási törvény alapján ennek az elõírásnak formailag és tartalmilag is csak részben felelünk meg. Részletes kifejtés az ILO 102-es egyezménye 51. cikkének elõírásaival kapcsolatosan:

1998. január 1-tõl hatályosak az 1997. évi LXXXIII. tv. elõírásai a kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól. A törvény kimondja [15. §], hogy a biztosított jogosult a magzat méhen belüli gyógykezelésére, továbbá szülészeti ellátásra és terhességének orvosi indikáció alapján történõ megszakítására. A biztosított külön jogszabály rendelkezései szerint jogosult anyatejellátásra. A biztosított orvosi indikáció alapján külön jogszabályban foglalt feltételekkel jogosult a meddõség kezelésére.

Az Ebtv. 6. § értelmében a fenti ellátások tekintetében "a biztosítottal azonos ellátás illeti meg a Tbj. szerint kizárólag egészségügyi szolgáltatásra jogosult személyeket."

A biztosítotti kategóriát, illetve az egészségügyi szolgáltatásra jogosultak körét a Tbj. határozza meg [ 5.§ (1)-(2) bekezdés, továbbá a 16. § (1) bekezdés] . Ennek alapján a kötelezõ egészségbiztosítás egészségügyi szolgáltatásait tekintve a Magyarországon élõ magyar állampolgárok - különbözõ jogcímeken ugyan -, de teljes körben jogosultak.

A biztosított mellett kizárólag egészségügyi szolgáltatásra jogosultak a következõk:

a) a biztosított eltartott hozzátartozói: a Ptk. 685.§ b) pontja alapján hozzátartozónak minõsülõ azok a családtagok, akiknek jövedelme havonta nem haladja meg a tárgyév elsõ napján érvényes minimálbér 30%-át;

b) a Tbj. 16. § (1) bekezdésének a)-o) pontjában felsorolt azon személyek, akiknek egészségügyi szolgáltatásait az Egészségbiztosítási Alap - a biztosítottak által befizetett járulékokból és az ugyancsak az Egészségbiztosítási Alap bevételét képezõ - céladó jellegû egészségügyi hozzájárulásból fedezi (pl. nyugdíjasok, kizárólag szociális ellátásokból élõk, nappali tagozaton felsõfokú tanulmányokat folytatók stb. és ezek eltartott hozzátartozói, valamint a kiskorúak);

c) a biztosítottnak nem minõsülõ és eltartottként vagy szociálisan rászorultként (tehát az elõbbi a)-b) pont alapján) egészségügyi ellátásra nem jogosult személyek kötelesek havonta a minimálbérre - az általános mértéknek megfelelõ, az egészségügyi szolgáltatásokra jogosító - 11.5% egészségbiztosítási járulékot fizetni. E személyek eltartott hozzátartozói is e járulékfizetés alapján jogosultak az egészségügyi szolgáltatásokra a kötelezõ biztosítás (egészségbiztosítás) rendszerében.

A Magyarországon tartózkodó külföldiek közül

a) biztosítottnak minõsül a magyar kötelezõ egészségbiztosításban az a külföldi, aki magyar foglalkoztatónál személyes közremûködéssel járó tevékenységéért a biztosítási minimumot elérõ havi jövedelemmel rendelkezik. Rájuk ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a magyar állampolgárságú biztosítottakra;

b) az egészségbiztosítás egészségügyi szolgáltatásaira megállapodás alapján jogosult külföldiek:

ba) a Tbj. 11. §-a tételesen felsorolja azokat a külföldieket, akik huzamosan Magyarországon tartózkodnak és munkát is végeznek, de akikre a kötelezõ biztosítás nem terjed ki (pl. diplomaták, külföldi részesedésû gazdasági társaság külföldi alkalmazottjai stb.);

bb) a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról rendelkezõ 1993. évi LXXXVI. törvény 14.§-a szerinti huzamos, vagy ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkezõ külföldiek.

Ezek a személyek saját maguk és velük élõ gyermekük egészségügyi ellátására megállapodást köthetnek az egészségbiztosítás szerveivel.

c) az Egészségbiztosítási Alap terhére ellátottak (Tbj. 16. § (1) bekezdés i) pont): nemzetközi szerzõdés vagy az OM által adományozott ösztöndíj alapján létesített tanulói, hallgatói jogviszonyban álló külföldiek;

d) a menedékjog szabályai szerint jogosultak;

da) menekültek: a menekült státuszt elnyert személyeket - az egészségbiztosítást tekintve - ugyanazok a jogok illetik meg és ugyanazon kötelezettségek terhelik, mint a magyar állampolgárokat;

db) a menedékesek ellátására a menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény alapján a Menekültügyi Hivatal megállapodást köthet az egészségbiztosítás szerveivel;

dc) menekült illetõleg menedékes státuszt kérelmezõk, és a befogadottak: a 25/1998. (II. 18.) Korm. rendeletben felsorolt egészségügyi ellátásokra jogosultak térítésmentesen. Ezek az ellátások lényegében az egészségi állapot stabilizálásáig tartó, jórészt sürgõsségi ellátást jelentenek, mely kiegészül a terhesgondozással és a szülészeti ellátással.

e) egyéb külföldiek:

ea) kétoldalú nemzetközi egyezmény alapján egészségügyi ellátásra jogosultak. Az egyezmények egyik része - volt szocialista országokkal kötött, még hatályos szociálpolitikai egyezmények, már aláírt, de még nem ratifikált német-magyar szociális egyezmény - lényegében a magyar állampolgárokkal azonos ellátást biztosítanak az egyezményben meghatározott külföldi állampolgároknak - viszonossági alapon. A kétoldalú egyezmények másik csoportja sürgõsségi ellátást garantál ugyancsak viszonossági alapon az egyezményt aláírt államok polgárainak.

eb) Minden más külföldi az egészségügyi intézmény által kiállított számla alapján fizet az egészségügyi szolgáltatásért.

3. Igény érvényesítése, jogosultság bizonyítása:

A magyar állampolgárok a TAJ számot igazoló okmány bemutatásával vehetik igénybe az egészségbiztosítás által nyújtott szolgáltatásokat. A fentiekbõl következõen a TAJ szám jogosultságot nem igazol, hanem nyilvántartási és az egészségbiztosítás szervei és az egészségügyi szolgáltatók közötti finanszírozási kapcsolatban az elszámolást szolgáló szerepe van.

A megállapodás alapján vagy az Egészségbiztosítási Alap terhére jogosult külföldiek az "Igazolás az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságról" elnevezésû nyomtatvánnyal igazolják jogosultságukat.

A menedékjog alapján jogosultak közül a befogadottak és kérelmezõk e státuszukat igazoló okmányokkal veheti igénybe az egészségügyi szolgáltatásokat."

Összefoglalva: A VIII. rész rendelkezéseinek jelenleg nem felelünk meg teljes egészében.

4. Munkaügyi vonatkozású rendelkezések [IV. rész]: juttatások munkanélküliség esetén (19-24. cikkek)

A norma jellege: a kötelezõ rendelkezések közé tartozik.

Mivel az egyezmény egységes munkanélküli és szociális ellátás-koncepciót vesz alapul, a magyar jogrendszer vizsgálatának ki kell terjednie mind a foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (Flt.), mind a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény rendelkezéseire.

19. cikk: bevezetõ rendelkezés

20. cikk: a védett esetek körét az egyezmény a munka elvesztése miatti keresetkiesésben fogalmazza meg. E definíciónak a magyar szabályozás megfelel.

21. cikk: A védett személyek körének meghatározásakor az egyezmény azon elõírásának, miszerint az összes munkavállaló legalább 50%-a jogosult lehet munkanélküli ellátásra a védett eset bekövetkezése esetén (a) pont), hatályos szabályozásunk megfelel. Megfelelünk a b) pontban szereplõ kitételnek is, mely szerint a szociálisan rászorult munkanélküli személyek is ellátásban részesítendõk.

22. cikk: a 65. illetve 66. cikkre való utalással írja elõ a juttatás rendszeres idõszakos kifizetését. A rendszeresség tekintetében az elõírásnak megfelelünk.

23. cikk: várományi idõ elõírásának lehetõsége: e rendelkezéssel a magyar szabályozás összhangban van.

A 24. cikk 1. és 2. pontja évenként határozza meg az ellátás idõtartamának minimális mértékét. A magyar szabályozás viszont a munkanélkülivé válást megelõzõ 4 évben munkaviszonyban töltött idõ hosszától teszi függõvé a folyósítás idõtartamát. (Ezen ellentmondással kapcsolatosan a Munkaügyi Minisztérium által még 1997 végén felkért ILO-szakértõvel lefolytatott egyeztetés eredménye értelmében jelenlegi rendszerünk minimális változtatásokkal megfelel az egyezmény ezen elõírásának.)

A 3. és 4. pont a juttatás kifizetésére maximum 7 napos várakozási idõ elõírását teszi lehetõvé. E rendelkezésnél a magyar szabályozás kedvezõbb, mivel nem tartalmaz várakozási idõre vonatkozó szabályt.

A munkanélküli, illetve szociális juttatások összegére nézve a 65-67. cikkek irányadók. A munkanélküli ellátás mellett a családi pótlék összege képezi alapját a védett személy egyezmény által elõírt megfelelõ szintû jövedelmének. Az ILO-egyezményt ratifikáló országokban érvényesülõ, ily módon kiszámított standard jövedelem-mértékhez képest megállapítható, hogy a jelenlegi magyar munkanélküli és családi pótlék címen járó ellátások nem érik el ezt a standardot. Az azonos évre vonatkozó ellátási minimumok közül a munkanélküli járadékok ugyanis kb. 20%-kal maradnak el az ILO standard mértékétõl. Mivel a járadékminimum környékén lévõ ellátottak száma az összes ellátotthoz képest 15% körüli, az éves többletkiadás 1997-ben 800-900 millió Ft-ot tett volna ki, a felsõ határ változatlanságát feltételezve. Ami a munkanélküliek jövedelempótló támogatását illeti: ennek mértéke elmarad az ILO-mértéktõl. (Példaképpen megjegyzendõ, hogy az 1997. évet terhelõ többletkiadás 2.5 milliárd Ft-ot tett volna ki, amelybõl közel 2 milliárd Ft a Munkaerõpiaci Alapot terhelte volna. Ez az arány 1998-1999-re tovább romlott.).

Ha a munkanélküli ellátásokat, illetve azok minimumát továbbra is a nyugdíjminimumhoz kötjük, akkor a keresetek, a nyugdíjak, illetve a családi pótlék emelkedésének dinamikájától függ, hogy a magyar munkanélküli ellátó rendszer mennyire lesz képes az ILO-egyezmény minimum-követelményeinek megfelelni. A keresetek növekedési ütemének lassulása közelebb visz a követelmények teljesítéséhez. Ezzel együtt is, ha Magyarország ezt a pontot ratifikálja, akkor munkanélküli ellátások minimumának emelése válik szükségessé, amely évente várhatóan 3-5 milliárd Ft-tal terheli meg az államháztartást, mindenekelõtt a Munkaerõpiaci Alapot.

Összefoglalva: A IV. rész rendelkezéseinek jelenleg nem felelünk meg teljes egészében.

5. Közös kötelezõ rendelkezések: XI., XII., XIII. és XIV. rész

XI. rész: a rendszeresen visszatérõ kifizetések kiszámítása

Ez a rész az egyes ellátásoknál az elõbbiekben már értékelt 65-67. cikket tartalmazza, a mértékeket határozza meg.

A norma jellege: a járulékosan kötelezõ rendelkezések közé tartozik

XII. rész: azoknak a lakosoknak az egyenlõ elbírálása, akik nem rendelkeznek a lakóhelyük szerinti ország állampolgárságával (68. cikk)

A norma jellege: a járulékosan kötelezõ rendelkezések közé tartozik

XIII. rész: közös rendelkezések (69-72. cikk)

A norma jellege: a járulékosan kötelezõ rendelkezések közé tartozik

Eljárási szabályokat - jogorvoslati jog biztosítása, az ellátások fedezete, állami felelõsségvállalás, a védett személyek képviselõinek beleszólási joga stb. - tartalmazó cikkek. (A XI., XII. és XIII. rész kifejtését ld. a megfelelõ érdemi rendelkezések elemzésénél.)

XIV. rész: eljárási szabályokat tartalmaz, és elõírja az országjelentési kötelezettséget a ratifikáló államok számára. Elfogadása nem okoz problémát.

A 102. számú ILO egyezmény cikkeinek áttekintése megfelelõség szempontjából (félkövérrel szedve azokat, amelyeknek a magyar jogrendszer megfelel):

Kötelezõ, érdemi rendelkezést tartalmazó cikkek

II.

III.

IV.

V.

VI.

VII.

VIII.

IX.

X.

Egyéb cikkek

I.

XI.

XII.

XIII.

XIV.

 

 

 

 

A ratifikálásra javasolt rendelkezések megoszlása az I. rész 2. cikkében elõírtak szerint a következõ: a IV. rész tartozik - az Európai Szociális Karta szóhasználatát itt most az ILO-egyezmény számára kölcsönvéve: - a "kemény magba" (az I. rész 2. cikke értelmében ugyanis a három minimálisan elfogadandó rész közül legalább egynek a IV., V., VI., IX., vagy X. részek közül kell kikerülnie). A VII. és VIII. részek nem szerepelnek a "kemény magban".

Tehát rész-összefoglalásként megállapítható, hogy a 102. számú ILO-egyezmény elfogadásához szükséges minimális elvárásokat csak a munkanélküliségi ellátásokra fordítandó igen magas költségekkel tudjuk teljesíteni. Ezt követõen megfelelnénk legalább három, érdemi rendelkezést tartalmazó rész elõírásainak (ezek: a II., a VII. és a jelzett módosításokat követõen a IV.), valamint ratifikálhatóak a járulékos rendelkezéseket megfogalmazó részek -, egyedül így lehetne a 12. cikk 2. számozott bekezdése gond nélkül ratifikálható.

A 12. cikk 3. kekezdése a társadalombiztosítási rendszer szintjének folyamatos emelésére törekvést írja elõ.

A hazai jog helyzete: ez a bekezdés a nyugdíjreform törvényekben foglaltak mellett kritikusnak tûnik, mert a most elfogadott törvény a jövõ idõszakra elõre meghatározza a korlátozásokat, a jogszûkítéseket. E számozott bekezdés ratifikálása esetén a már hatályban lévõ korlátozások nem teszik lehetõvé a társadalombiztosítási rendszer szintjének fokozatos fejlesztését.

Tehát: jelenleg a 12. cikk (3) bekezdése dinamikus követelményének nem felelünk meg.

A 12. cikk 4. bekezdés a) alpontja az állampolgárságtól független bánásmód biztosítását írja elõ kétoldalú egyezménnyel, vagy egyéb módon.

A hazai jog helyzete: a Magyar Köztársaság területén dolgozó külföldi állampolgár, amennyiben magyar érdekeltségû cégnél dolgozik, a magyar állampolgárokkal azonos módon a kötelezõ biztosítás hatálya alá tartozik. A nyugdíjbiztosítás és az egészségbiztosítás területén ezt a belsõ jog biztosítja. A Tbj. (1997. évi LXXX. tv) 11. § szerint - a kettõs biztosítás elkerülése érdekében - a külföldi érdekeltségû cégeknél dolgozó külföldiekre a biztosítás nem terjed ki kötelezõen, de megállapodást köthetnek. A külföldi állampolgárok bizonyos csoportjai nem tartoznak a biztosítási kötelezettség hatálya alá.

A 12. cikk 4. bekezdés b) alpontja a különbözõ országokban szerzett biztosítási idõk összeszámítását írja elõ két- vagy többoldalú egyezmények megkötésével. Jelenleg a volt szocialista országokkal rendelkezünk hatályos szociálpolitikai egyezménnyel. Svájc és Magyarország között az egyezmény elfogadása megtörtént, ami egyébként fontos tény, ám Svájc nem részes a Kartában. Ausztriával és Németországgal a kétoldalú egyezmények szövegérõl a szakértõi tárgyalások már befejezõdtek. Az Európai Uniós csatlakozásunk esetén ezt a követelményt az Unió országaival kapcsolatosan is teljesítenünk kell majd a legendás 1408/71. számú EGK rendelet alapján. A Szociális Kartát már ratifikált országok közül a jelenleg öt országgal kellene kétoldalú egyezmény megkötését kezdeményezni (Ciprus, Izland, Málta, Norvégia, Törökország).

A 12. cikk 4. pontját a munkanélküliségi ellátások viszonylatában vizsgálva azonban megállapítható, hogy az ebben foglalt feltételeknek a magyar jogi szabályozás egyelõre nem felel meg. Mivel a jelenlegi elõírások értelmében a külföldi illetõségû, Magyarországon munkavállalási engedély alapján munkát végzõ állampolgár nem válik jogosulttá munkanélküli járadékra, jogviszonyának megszûnése esetén. Ugyanis az engedély meghatározott munkáltatónál történõ foglalkoztatásra jogosít, engedély hiányában pedig e személy nem rendelkezik a munkaviszony létesítéséhez szükséges feltételekkel, tehát munkanélkülinek sem tekinthetõ.

Az Flt. legutóbbi módosítása már tartalmaz olyan rendelkezést, amely a nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó személyekre a törvény rendelkezéseit az egyezmény által elõírt módon rendeli alkalmazni. Ez a szabály azonban elsõsorban a jövõben megkötendõ kétoldalú megállapodásokra tekintettel vált a törvény részévé.

Tehát: jelenleg a 12. cikk (4) bekezdése által elõírt követelményeknek nem felelünk meg.

Összefoglalóan megállapítható, hogy a 12. cikk ratifikálása jelentõs többletköltségekkel járna és mindenképpen szükségessé tenné a magyar szabályozás számottevõ átalakítását.

Esetjogi háttér:

A Független Szakértõk Bizottsága itt leginkább arra figyel, hogy az adott, a 12. cikket ratifikált tagállamnak az ILO 102-es egyezményével összhangban van-e társadalombiztosítási rendszere. Azaz: van-e egészségügyi biztosítás, betegbiztosítás, munkanélküli segély, idõskori ellátás, foglalkoztatási oktatások, családi juttatások, illetõleg túlélõi - özvegyi és árva- - ellátások.

Mi az oka annak, hogy egy szupranacionális európai szervezet - az Európa Tanács - egy másik, tõle teljesen független nemzetközi szervezet egyezményét veszi tekintetbe? A válasz a következõ: a Karta szövegezésének idején a megfelelõ Európa Tanács-i nemzetközi egyezmény, az Európai Társadalombiztosítási Kódex még nem volt készen. (A Módosított Európai Szociális Karta már erre a dokumentumra utal 12. cikkében) Egyébként az ILO 102-es és az Európai Társadalombiztosítási Kódex között szignifikáns tartalmi különbség nincsen, mindkettõ ugyanazon kilenc ágát fedi le a társadalombiztosításnak. A különbség inkább formai: míg az elõbbinél 3, az utóbbinál 6 társadalombiztosítási ágat leíró rész ratifikálása jelenti a minimumot.

A 12. cikk 3. bekezdése szerint folyamatosan emelni kell a tagállamok társadalombiztosítási rendszerének szintjét. Itt az esetjog szerint elegendõ, ha egyetlen társadalombiztosítási ágon belül, akár minimális javulás bekövetkezik két jelentéstételi periódus között. Olaszországgal esett meg, hogy jogszabályait az anyasági ellátások tekintetében jelentõsen javította, amely elegendõ volt, hogy a Független Szakértõk Bizottsága az olasz gyakorlatot a 3. bekezdés összefüggésében megfelelõnek ismerje el.

Itt a Független Szakértõk Bizottsága a megélhetési költségek növekedését is vizsgálja. Tekintetbe veszi az inflációs rátát, az adózással kapcsolatos új jogszabályokat is, hiszen csak ezek összefüggésében mutatható ki a társadalombiztosítási rendszer szintjének emelkedése.

Kérdés persze, hogy van-e határa ennek az egyre magasabbra emelésnek. Miután ez a folyamat nem vihet a csillagos égig, a Független Szakértõk Bizottsága itt potenciális maximumként az Európai Biztosítási Kódex szintjét fogalmazta meg plafonként. Érdekessége ennek a cikknek, hogy az imént említett összefüggés éppen Hollandia esetében lett évekkel ezelõtt kimondva, azon ország esetében, amelynek éppen 1998 során keletkeznek problémái a társadalombiztosítás szintjének, a rendszer finanszírozhatatlanságából adódó, kényszerû, 1996-os csökkentése miatt.

A 12. cikk 4. számozott bekezdése kettõs kötelezettségvállalást fed. Hiszen a Szerzõdõ Felek maguk vállalják hogy, megfelelõ két-és többoldalú szerzõdések, vagy egyéb eszközök útján a társadalombiztosítást érintõ jogok tekintetében saját állampolgáraikkal egyenlõ bánásmódot biztosítanak a Kartában részes többi tagállam polgáraival. E rendelkezés - a korábban említettek fényében - nem korlátozódik csupán az e számozott bekezdést ratifikált tagállamok polgáraira, hanem mindenkire vonatkozik, függetlenül attól, hogy végez-e rendszeresen munkát az adott ország területén.

E rendelkezésnek van esetjoga: így például Norvégia esete, ahol a fogyatékos személyeknek és az özvegyeknek, ha külföldiek, nem nyújtják a megfelelõ ellátásokat. Az ilyen eseteket a Független Szakértõk Bizottsága nem megfelelésnek ítéli.

Továbbá: ha például egy külföldi munkavállaló Magyarországon 10 évet dolgozik és egy, a Kartában részes, más Szerzõdõ Fél területén is dolgozott például 30 esztendõt, akkor ezt a 30+10 esztendõt egyaránt nyugdíj-szerzõ idõnek kell elfogadni.

13. cikk: A szociális és egészségügyi segítséghez való jog

A norma jellege: a 13. cikk a 20. cikk (1) bekezdés b) pontja alapján a kötelezõen ratifikálandó normák közé tartozik.

13. cikk 1. bekezdése: a Szerzõdõ Felek számára elõírja a következõket. Biztosítják, hogy aki nem rendelkezik megfelelõ erõforrásokkal sem saját részérõl, sem a társadalombiztosítási rendszerbõl, betegsége esetén megfelelõ ellátást kapjon.

A hazai jog helyzete. Több törvény rendelkezéseit kell itt figyelembe venni. Ezek: a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény; a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény; a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint az e szolgáltatások fedezetérõl szóló 1997. évi LXXX. törvény, a kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény és ezek végrehajtási szabályai együttesen nyújtanak jogi biztosítékot arra, hogy:

- rászorultság, veszélyeztetettség esetén a kiskorú,

- a munkaképtelen vagy korlátozottan munkaképes fogyatékos, ill. rokkant személy,

- a tartósan munkanélküli rászorult személy, továbbá

- az idõs rászorult személy

rendszeres pénzbeli segélyben, illetve személyes gondoskodásban részesüljön otthonában vagy intézményi elhelyezés útján.

A felsorolt rászorult csoportokon túl eseti segély jár a krízishelyzetben lévõ családnak vagy személynek (haláleset, átmeneti súlyos jövedelemveszteség, elemi csapás, egyéb váratlan esemény).

Az 1993. évi III. törvény szerint tehát szociális ellátásra az a személy jogosult, aki nem rendelkezik munkából vagy egyéb forrásból származó, megélhetést biztosító jövedelemmel, illetve önmaga ellátására nem, vagy csak részben képes.

A települési önkormányzatoknak törvényben foglalt kötelezettsége a településen élõk számára a közszolgáltatások körében a szociális ellátásról való gondoskodás.

Az ellátásra való jogosultság elutasításának esetére az államigazgatási eljárási törvényben szabályozott jogorvoslati rendszer mûködik. Csúcsán a közigazgatási bíróság útján történõ jogorvoslati lehetõség áll az érdekeltek rendelkezésére. A szükségletek irányultságának megfelelõen a szociális ellátás lehet pénzbeli vagy természetbeni, illetõleg lehet személyes gondoskodás körébe tartozó szolgáltatás.

A jövedelem-kiegészítésére vagy pótlására nyújtható pénzbeli szociális ellátások viszonylag szûkebb köre normatív alapon mûködik, többségénél a jogosultság megállapítása vonatkozásában a rászorultsági elv mérlegelési jogkör keretében érvényesül.

A normatív alapon mûködõ ellátások finanszírozását az önkormányzatok közremûködésével részben vagy egészben a központi állami költségvetés vállalja.

A rászorultsági alapon biztosított ellátások megállapítása, folyósítása az önkormányzatok feladata, melynek fedezetét az önkormányzatok saját költségvetésükben tervezik. Ehhez a központi költségvetés a településen élõk szociális helyzete szerinti differenciált szociális normatíva formájában nyújt támogatást.

Összességében az állami támogatások aránya a szociális ellátásokra fordított kiadásokon belül megközelíti a 90%-ot.

Az önkormányzati feladatkörben rászorultság alapján biztosított anyagi ellátásokra való jogosultságot a törvény szerint az önkormányzatoknak a saját jogon járó öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegéhez kell mérniük.

A törvény a pénzbeli ellátások vonatkozásában ellátási minimumértéket határoz meg, amely garanciát jelent arra, hogy a megélhetés alapjául szolgáló jövedelemmel nem rendelkezõ személyek létfenntartása biztosítható legyen.

Az önkormányzatok az ellátások megállapításánál a törvényben biztosított minimális szinttõl felfelé eltérhetnek, valamint olyan speciális szükségleteket is kielégíthetnek, amelyet törvény egyébként kötelezõen nem ír elõ számukra. Ez azonban csak a helyi önkormányzati rendeletben szabályozott módon és az önkormányzat saját költségvetésének terhére történhet.

Azoknál a személyeknél, akiknek életét vagy testi épségét az ellátatlanság veszélyeztetné, hatáskörre és illetékességre tekintet nélkül átmeneti segélyt kell megállapítani, vagy a hajléktalan személyeknek szállást kell biztosítani.

A szociális ellátások másik körét a személyes gondoskodási szolgáltatások biztosítása képezi. A törvény alapellátásokat és szakellátásokat különböztet meg. Az alapellátások (étkeztetés, házi segítségnyújtás, gyermekek napközbeni felügyelete, családsegítés) megszervezésérõl minden települési önkormányzatnak gondoskodnia kell - legkésõbb 1999. december 31-ig, vagy úgy, hogy maga szervezi meg és mûködteti a szolgáltatást, vagy ellátási szerzõdést köt a feladat ellátására más szolgáltató szervezettel. Cél az, hogy a szolgáltatások minden jogosult számára elérhetõvé váljanak.

Azokról az életkoruk, egészségi állapotuk vagy szociális helyzetük miatt rászorult embereknek az ellátásáról, akikrõl az alapellátás keretében nem lehet gondoskodni, állapotuknak, helyzetüknek megfelelõ szakosított ellátási formában kell gondoskodni.

A szakosított ellátást nyújtó intézmények (ápoló-, gondozó-, rehabilitációs, nappali- és átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények) igénybevétele önkéntes, saját vagy a törvényes képviselõ kérésére létesül a jogviszony. Az intézmények által nyújtott szolgáltatások igénybevétele is önkéntes. Az intézményi ellátás térítésköteles, a térítés mértéke azonban jövedelemfüggõ és a kedvezmény az ingyenes ellátásig is terjedhet. Az ellátásból praktikusan senki sem zárható ki azért, mert nincs jövedelme. Erre a törvény garanciát nyújt.

A szakosított ellátási formák megszervezésére a törvény az önkormányzatokat a lakosságszám függvényében kötelezi. A bentlakást nyújtó szociális intézmények vonatkozásában a kötelezettséget a megyei önkormányzati szintre telepíti, a fogyatékos személyek speciális szakképzésének munkára való felkészítésének szervezésével kapcsolatos feladatot pedig központi hatáskörbe utalja. A szakosított ellátások igénybevételét a jog minden rászorult számára garantálja, az ellátó intézmények szûk kapacitása miatt a gyakorlatban legfeljebb idõbeli eltolódás fordulhat elõ.

Betegség esetén az egészségügyi ellátás természetbeni szolgáltatásaira azon biztosítással nem rendelkezõ személyek is jogosultak, akik különbözõ szociális ellátásban részesülnek vagy helyzetükbõl adódóan a járulékok megfizetésére nem képesek (egyetemista, sorkatona), ha ezekre hozzátartozói jogon sem jogosultak. Ez a szabályozás minden eltartott kiskorú magyar állampolgár részére, intézetben elhelyezett gyermekek részére, valamint a szociális otthonban elhelyezett magyar állampolgár részére biztosítja az egészségügyi ellátást. A szociális törvény elõírásai szerint rászorultnak minõsülõ személy (tehát az a személy, akinek családjában az egy fõre jutó jövedelem az öregségi nyugdíj minimumát nem éri el) is részesül egészségügyi ellátásban.

A szociális és egészségügyi jogok gyakorlását illetõen az állami felelõsségvállalás az alkotmányból eredõen kiterjed minden magyar állampolgárra, továbbá az állandó tartózkodásra jogosító személyi igazolvánnyal rendelkezõkre, valamint a menekültként Magyarországon tartózkodó személyekre származástól, vallástól, bõrszíntõl függetlenül. A felsoroltak tehát a szociális és egészségügyi ellátás szempontjából általában azonos jogokat élveznek.

Tehát a 13. cikk (1) bekezdésének a fentiek miatt megfelel a magyar szabályozás.

13. cikk (2) bekezdés: biztosítani kell, hogy a segítségnyújtásban részesülõ személyek ne veszítsenek politikai vagy szociális jogaikból.

A hazai jog helyzete: azokra személyekre nézve, akik anyagi, szociális helyzetük vagy egészségi állapotuk alapján szociális ellátásra szorulnak, hátrányosan megkülönböztetõ jogi elõírásokat a magyar jogrend nem tartalmaz. Bár politikai és személyiségi jogaik formálisan azonosak, a jogok érvényesítése szempontjából azonban hátrányos helyzetben vannak. Elenyészõen kicsi azonban azoknak a jogi érvényû elõírásoknak a száma, ahol a szociálisan rászorult embereket pozitív megkülönböztetés illeti meg.

A 13. cikk (2) bekezdése a fentiek miatt ratifikálható.

13. cikk (3) bekezdés: Biztosítani kell a rászoruló személyek, családok részére megfelelõ tanácsadást.

A hazai jog helyzete: A szociális problémák enyhítése, lehetõség szerinti megszüntetése, a további problémák megelõzése érdekében az igazgatási szervektõl elkülönült családsegítõ szolgálatok hálózata mûködik. Fõ feladatuk a szociálisan veszélyeztetett családok problémáinak kezelése, szakszerû tanácsadás, a mentálhigiénés gondozás biztosítása, illetve az anyagi és dologi javak célzott közvetítése.

A családsegítés feladata a szociális alapellátás körébe tartozik, melyet minden települési önkormányzatnak biztosítania kell.

A családsegítés módszerei képesek a segítségre szoruló ember helyzetéhez, szükségleteihez rugalmasan alkalmazkodni. (Pl. a hajléktalanok ellátása érdekében olyan speciális formák alakultak ki, mint az utcai gondozószolgálat, információs központ, hajléktalanok átmeneti szállása, stb.) E rugalmasság teremt lehetõséget arra, hogy a családsegítés minden rászoruló ember számára elérhetõvé váljon.

Tehát ennél fogva jogilag, formailag megfelel a magyar szabályozás az elõírásnak, tartalmilag azonban aggályos.

13. cikk (4) bekezdés: az elõzõ bekezdésekben szereplõ rendelkezéseket a Szerzõdõ Felek állampolgárai részére is biztosítani kell az 1953-as párizsi egyezmény szerint

A hazai jog helyzete: a Karta által hivatkozott egyezményt Magyarország nem ratifikálta. Ugyanakkor azonban a szociális és egészségügyi segítségre való jog tényleges biztosítása és gyakorlása érdekében a magyar szabályozás messzemenõen figyelembe veszi a nemzetközi egyezményekben, így különösen az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Egyezségokmányában, valamint a Szociális és Egészségügyi Segítségrõl szóló európai egyezménybõl eredõ kötelezettségeket, továbbá azokat a kétoldalú egyezményeket, melyek az érintett országok állampolgárainak az egészségügyi és szociális ellátását érintik.

Az 1993. évi III. törvény ezekre külön is hivatkozik. Ám a feladat itt az, hogy a Kartát ratifikált államok minden jogszerûen hazánk területén tartózkodó, "megfelelõ erõforrásokkal nem rendelkezõ" polgárának ugyanazokat a jogosultságokat biztosítjuk, mint a magyar állampolgároknak. E szempontból azonban hatályosak az említett törvény bizonyos megkülönböztetõ intézkedései. Ezek a következõk:

- az elsõ számozott bekezdésnél leírt szabályozás következtében kimaradó személyek például a Magyarországon munkát vállaló, állandó tartózkodásra jogosító személyi igazolvánnyal nem rendelkezõ személyek, akik ezekben az ellátásokban nem részesülnek;

- megkülönböztetõ rendelkezések vannak érvényben az egészségügyi ellátásoknál, mert költségvetési térítéssel egészségügyi ellátást csak a magyar (vagy ösztöndíjas külföldi) egyetemista kaphat és a kiskorú gyermek, valamint a szociális otthonban elhelyezett személyek közül csak a magyar állampolgár részesülhet ilyen ellátásban;

- külföldi állampolgárok közül a diplomáciai képviselõ és családtagjai, továbbá a külföldi munkáltatónak vagy külföldi részvétellel mûködõ gazdasági társaságnak Magyarországon foglalkoztatott, külföldinek minõsülõ munkavállalója, illetõleg az egyetemi, fõiskolai hallgató egészségügyi ellátása érdekében megállapodást köthet.

Továbbá: a hatályos idegenrendészeti normák szerint a külföldinek tartózkodási engedélyének kiadása vagy meghosszabbítása iránti kérelmében igazolnia kell, hogy rendelkezik megélhetésének feltételeivel. Ha erre nem képes, el kell hagynia az országot. A Karta szerint azonban ez esetben védelemben részesül, feltéve, hogy

- a Kartában részes állam polgára,

- 55 éves korát megelõzõen lépett be Magyarországra,

- legalább 5 esztendõn át az országban tartózkodott és, hogy

- egészségi állapota az országból való távozását lehetõvé teszi.

A fentiek folytán felmerülõ többletköltségek éves szinten legfeljebb százmillió forintos nagyságrendûre becsülhetõk.

Összefoglalóan megállapítható, hogy a 13. cikk számos elõírásának Magyarország megfelel, nem túlzottan jelentõs többletforrás biztosítása esetén lehetséges a cikk (4) bekezdésének megerõsítése.

Esetjogi háttér:

A Független Szakértõk Bizottságának álláspontja szerint a szükséget szenvedõk jog-garanciája alanyi jogot jelent. Tehát nem függhet semmilyen hatóság semmiféle tisztviselõjének döntésétõl. Ahhoz, hogy a Független Szakértõk Bizottsága megállapíthassa, hogy egy adott tagállam megfelel-e az elõírásoknak, elképzelhetõ, hogy még a Kérdõíven túl is kérdéseket tesznek fel. Meg kívánják tudni, hogy az adott ország gyakorlata miképpen határozza meg a hiányt, szükséget szenvedõket, a megfelelõ erõforrásokkal nem bírókat. Látni kívánják azt is, hogy milyen volumenû köz-és magánforrásokat fordítunk a segítségnyújtásra. De azt is, hogy az adott populációt mennyiben segíti családja, önkéntes civil szervezetek.

Görögország - bár elfogadta ezt a rendelkezést - a Bizottság egyik következtetése szerint nem teljesítette, mivel polgárainak nem volt joguk közsegítségre. A görög válasz az volt, hogy ez a görög családok relatíve nagy számával magyarázható: a nagycsaládnak van ereje hozzá, hogy bármely tagjának súlyos nélkülözését, éhezését megakadályozza. A Független Szakértõk Bizottsága álláspontja szerint ez kevés: a jog, az egyéni jog kell, hogy a segítség alapjául szolgáljon.

Az olasz gyakorlattal szemben is negatív konklúzióra jutott a Bizottság, itt sem szociális segítségre, sem pedig független testületekhez való fordulásra nem volt joguk a "szükséget szenvedõknek".

A fellebbezési jog Izlandon is hiányzott.

Írország a 90-es évek közepén változtatta meg ilyen irányú jogszabályát, éppen a Független Szakértõk Bizottságának negatív következtetése alapján: Szociális Szolgáltatási Fellebbezési Bizottságot hozván létre. A Független Szakértõk Bizottsága a közelmúltban még vizsgálta ezt az ír megoldást, tudni kívánta az említett Bizottság összetételét, ítéletet kívánt alkotni függetlenségének fokáról.

Az Egyesült Királyság két okból sem felel meg az említett számozott bekezdés rendelkezéseinek: egyfelõl, mivel a szociális segítségnyújtásnak egyik formája ott egy hitelkonstrukció (ezt kritizálta a Bizottság: a hitelformát magát), másfelõl pedig azt a brit rendelkezést, hogy a közsegítséghez való jogot 5 évi helyben lakástól tették függõvé. Holott, ezt a jogot minden, az országban lakó személy számára feltétel nélkül kell biztosítani.

A 13. cikk 2. bekezdése szerint a szükséget szenvedõknek ugyanazokat a polgári és politikai jogokat kell biztosítani, mint a többi állampolgárnak (antidiszkriminatív, a hátrányos megkülönböztetést tiltó rendelkezés). Az egyetlen ország, amely az eddigiekben e rendelkezést megsértette, Írország volt: akik közsegélyben részesültek, nem válhattak például a helyi önkormányzatok tagjaivá. Ezt a helyzetet Írország késõbb korrigálta.

A 13. cikk 3. bekezdéséhez fûzött FSZB jogértelmezés szerint az állam arra vállalt kötelezettséget, hogy hatékonyan mûködtesse a szociális segítségnyújtást, és arra is, hogy ilyen típusú helyzet jövõbeli kialakulását lehetõség szerint megakadályozza. A Szakértõk álláspontja szerint kapcsolat áll fenn e számozott bekezdés és (a 14. cikk között, ami a mindenki számára biztosítandó általános szociális juttatásokat foglalja magába).

Itt értelemszerûen nem csupán az államilag szervezett segítségnyújtás, hanem a civil szervezetek tevékenysége is elfogadható.

A 13. cikk 3. számozott bekezdésének negatív konklúziójára eddig még nem volt példa.

Ám az esetjog tanúsága szerint azonban ennél fogósabb a 4. bekezdésnek történõ megfelelés, mivel azon tagállamok, amelyek nem részesei a Szociális és Egészségügyi Segítségrõl szóló Európai Egyezménynek (Európa Tanács, Párizs, 1953. december 11.), e bekezdést azzal a feltétellel erõsíthetik meg, ha a többi Szerzõdõ Fél állampolgárai részére annak rendelkezéseivel összhangban lévõ egyenlõ bánásmódot biztosítanak. A rendelkezés tehát nem feltételezi az említett egyezmény ratifikálását, de feltételezi az annak történõ megfelelést. Tehát az egészségügyi ellátást és a szociális juttatásokat nem szabad megvonni más országok polgáraitól sem; nem lehet egyszerûen hazaküldeni az ilyen polgárokat, csak bizonyos feltételek mellett. Az említett Egyezmény szerint az egyik ilyen feltétel az, hogy az adott személy nem élt tartósan - legalább 5 éven keresztül - az adott országban. A másik feltétel, hogy 55 esztendõs kora elõtt, vagy azt követõen lépett be az adott ország területére. A harmadik pedig azt mondja, hogy egészségügyi vizsgálatnak kell alávetni az illetõ állampolgárokat, és ha egészségi állapotuk nem teszi lehetõvé hazautazásukat, nem szabad kiutasítani õket.

14. cikk: A szociális és jóléti szolgáltatásokból való részesülés joga

A norma jellege: a 14. cikk nem tartozik a kötelezõen ratifikálandó normák közé.

14. cikk (1) bekezdés: biztosítani kell azokat a szolgáltatásokat, amelyek hozzájárulnak az egyének jólétéhez, fejlõdéséhez, valamint szociális környezethez való alkalmazkodásukhoz

A hazai jog helyzete: az 1993. évi III. törvény a szociális ellátás vonatkozásában feladatokat határoz meg mind a pénzbeli, mind a személyes gondoskodás körébe tartozó szolgáltatások esetében az ellátások megszervezésének formáit illetõen széleskörû szabadságot biztosít.

Az ellátások megfelelõ színvonalának garantálása érdekében a személyes gondoskodást érintõ szolgáltatások esetében miniszteri rendeletben szabályozott részletes szakmai követelményrendszer került kidolgozásra, amelytõl a szolgáltatásokat szervezõk nem térhetnek el. E rendeletben elõírt követelményrendszer képezi az alapját a szociális szolgáltatást szervezõk részére történõ engedélyek kiadásának, valamint a felügyeleti szakmai ellenõrzésnek és irányításnak. A személyes szociális gondoskodás körében a rászorulók igényeihez nagymértékben igazodó intézményi ellátási formák mûködtetésére van lehetõség.

A miniszteri rendelet közel 40 féle ellátási forma megszervezését ajánlja, de ezen túl továbbiak megszervezésére is ad lehetõséget. A szolgáltatások színvonalának biztosítása szempontjából fontos, hogy az egyes ellátások személyi és tárgyi feltételeit, valamint a szociális munka szakmai tartalmát is meghatározza.

A központi pénzbeli ellátások nagysága, a jogosultság kritériumai, a megállapítás rendje törvényben és kormányrendeleti szintû joganyagban rögzítettek. (Ilyenek: a családi pótlék, a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, a társadalombiztosítási ellátások, a munkanélküliek járadéka, átképzési támogatás, fogyatékosok és rokkantak pénzbeli ellátásai és a mozgássérültek közlekedési támogatása.) Ekkor az államigazgatási eljárás keretében a társadalombiztosítási kifizetõhely, ill. a települési önkormányzat jegyzõje határozatban állapítja meg a kérelmezõ jogosultságát és gondoskodik a folyósításról. Az egyéni mérlegelés lehetõsége korlátozott.

Az önkormányzatok által nyújtott segélyek és szolgáltatások a rászorultság vizsgálatával adhatók. A segély összegét, a jövedelemvizsgálat módját az 1993. évi III. törvény keretjellegûen megadja. A részletes szabályokat helyi önkormányzati rendeletben kell kialakítani.

A segélyek, ellátások iránti igények elbírálásának három változata van:

- a jogosultság elbírálása szakigazgatási szerv által államigazgatási eljárás keretében. Ebben az esetben az ügyintézõnek nincs mérlegelési jogköre;

- a központi pénzbeli ellátások iránti kérelem jogosságáról a jegyzõ,

- a támogatások meghatározott körérõl pedig az önkormányzati testület dönt.

A szociális szolgáltatások döntõ mértékû anyagi fedezetének döntõ mértéke a központi költségvetési törvényben kerül meghatározásra, a szolgáltatást szervezõknek ezt csak ki kell egészíteniük.

A központi költségvetési támogatáshoz az önkormányzatokon túl minden szociális szolgáltatást szervezõ (egyház, egyesület, alapítvány, stb.) azonos feltételekkel jut hozzá, ha a törvényben és a végrehajtási rendeletekben foglaltak szerint szervezi meg a szolgáltatást.

A települések szociális feladataik ellátásához a lakosság szociális helyzetétõl függõen (munkanélküliek, fiatalok, idõskorúak, személyi jövedelemadót fizetõk aránya) eltérõ szorzó szerinti létszámarányos támogatást kapnak évente a központi költségvetésbõl. Ebbõl és saját bevételeikbõl finanszírozzák a szociális alapellátást.

Tehát, a fentiek folytán a magyar szabályozás megfelel a 14. cikk (1) bekezdésében elõírtaknak.

14. cikk (2) bekezdés: ösztönözni kell az egyéneket és az önkéntes vagy egyéb szervezeteket a szociális szolgáltatások létrehozásában és fenntartásában.

A hazai jog helyzete: az önkéntes szervezetek részvétele a szociális szolgáltatások megszervezésében és nyújtásában a legutóbbi idõkig nem volt jellemzõ Magyarországon. Ezért is van jelentõsége annak, hogy a szolgáltatásoknak mintegy 15-20%-át ma már nem állami szervezetek végzik.

A non-profit szervezetek mûködését szabályozó törvény megalkotásával e lehetõségek egyértelmûbbé váltak.

A szociális szolgáltatások érdekében történõ áldozatvállalást ösztönzi az a jogi lehetõség is, amely szerint az ilyen célokra történõ alapítványi felajánlások mind a magánszemélyek esetében, mind a gazdálkodó szervezetek esetében adóalap-csökkentõ tényezõként szerepelnek.

A szociális ellátások társadalmasítása érdekében kiemelten kezeltek azok a társadalmi szervezetek, egyesületek, alapítványok és egyéb szervezetek, amelyeknek fõ tevékenysége a szociálisan rászorult személyek megsegítésére irányul. Mûködésükhöz az Országgyûlés kiemelt évenkénti költségvetési támogatást biztosít. Az említetteken túlmenõen az önkormányzatok jelentõs támogatást nyújtanak részükre, amely jellemzõen az önkormányzatokkal kötött megállapodáson alapul.

A jogalkalmazás tekintetében szükség lesz az intézményhálózat lassú, folyamatos fejlesztésére.

Tehát, a fentiek folytán a magyar szabályozás megfelel a 14. cikk (2) bekezdésében elõírtaknak.

Mivel az Európai Szociális Karta 14. cikkének a magyar jogrendszer teljes mértékben megfelel és a javasolt jogszabály-módosítások költségeket nem involválóak, a cikk ratifikációja semmiféle gazdasági vagy társadalmi változással nem jár majd.

Összefoglalóan megállapítható, hogy mivel a cikk elõírásainak Magyarország megfelel, a megerõsítés most szükséges és lehetséges.

15. cikk: a fizikailag vagy szellemileg fogyatékos személyek joga a szakmai képzésre és a társadalmi és szakmai rehabilitációra

A norma jellege: az 15. cikk nem tartozik a kemény magba.

A cikk szerint: tekintettel a fizikailag vagy szellemileg fogyatékos személyek szakmai képzésre, rehabilitációra és újra-beilleszkedésre való joguk tényleges megvalósulásának biztosítására a Szerzõdõ Felek vállalják, hogy

15. cikk (1) bekezdés: megfelelõ intézkedéseket tesznek a képzési lehetõségek biztosítására, ahol szükséges ott a köz- vagy magánjellegû speciális intézmények bevonásával is; továbbá:

15. cikk (2) bekezdés: olyan megfelelõ intézkedéseket tesznek a fizikailag fogyatékos személyek munkába állására, mint speciális munkakeresõ szolgáltatások létrehozása, lehetõségek teremtése a védett foglalkoztatásra és a munkaadók ösztönzése fizikailag fogyatékos személyek alkalmazására.

A hazai jog helyzete: cikk tekintetében lefolytatott elemzések tanúsága szerint a hazai szabályozás megfelel a Karta elõírásainak. Az Flt. legutóbbi módosítása már a munkaügyi központok központi szervezeti egységeinek feladataként fogalmazza meg a foglalkozási rehabilitációs tevékenység irányítását. Bár rehabilitációs munkacsoportok létrehozása az Flt. 50. § g.) pont alapján már korábban is a munkaügyi központok feladatai között szerepelt, a megváltozott munkaképességû dolgozók foglalkoztatásának immár a korábbiakhoz képest kedvezõbb feltételekkel történõ támogatásáról is rendelkezik az Flt.

További, hasonlóan pozitív fejlemény az 1999. január 1-tõl hatályos 1998. évi XXVI. törvény, A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlõségük biztosításáról, egyebek mellett a Fogyatékosügyi Tanács és a komplex rehabilitációs célú Közalapítvány létrehozásával.

A jogalkalmazás tekintetében a magyar rendszerben jelen lévõ - ma még nem nagyszámú, de számottevõ jelentõségû - néhány non-profit szervezet is értékes tevékenységet végez az 1. számozott bekezdésben foglaltak valóra váltása érdekében.

Tehát: a leírtakra való tekintettel a hatályos magyar jogi szabályozás megfelel a Karta 15. cikk (1) és (2) bekezdésében foglaltaknak.

Összefoglalóan azonban megállapítható: a cikk ratifikálható lenne, mert a magyar szabályozás megfelel a Karta elõírásainak, de a fõszabály miatt egyelõre nem aktuális a megerõsítés.

16. cikk: A család joga a szociális, jogi és gazdasági védelemre

A norma jellege: a 16. cikk a 20. cikk (1) bekezdés b) pontja alapján a kötelezõen ratifikálandó normák közé tartozik.

A hazai jog helyzete:

Jogrendszerünkben a család jogi védelmének alapvetõ szabályait az Alkotmány szavatolja. A házasságról, családról és gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény célja, hogy védje a házasság és a család intézményét.

E törvény konkrét rendelkezései szabályozzák a házasság intézményét a házasság megkötésétõl annak felbontásáig. A törvény kiemelten kezeli a kiskorúak biztonságát, jogi védelmét. A törvény a gyermek anyagi biztonságát képviseli akkor is, amikor a tartásdíj átmeneti behajthatatlansága esetén lehetõséget nyújt annak megelõlegezésére. A gyermekek jogainak és érdekeinek hatékonyabb érvényesítését biztosítja a gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény, amely rendelkezik a gyermekek veszélyeztetettségének megelõzésérõl és megszüntetésérõl, a hiányzó szülõi gondoskodás pótlásáról és a gyermekvédelmi gondoskodásból kikerült fiatal felnõttek társadalmi beilleszkedésérõl.

Az önkormányzati törvény 8. §-ának 4. bekezdése meghatározza a helyi közszolgáltatásoknak azt a körét, amelyrõl valamennyi önkormányzat köteles gondoskodni. Ezek egyikeként jelölte meg a szociális alapellátást, amelynek tartalmát az 1994. évi XX. törvény 129. § (2) bekezdése részletezi. A rendelkezések tartalmazzák a gyermekvédelemmel összefüggõ kötelezõ feladatok megosztását a települési, megyei, fõvárosi önkormányzatok között.

A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény szabályozza szociális ellátások minimumát. A törvény célja a családok, illetve gyermekek életfeltételeinek, helyzetének javítása. Ennek érdekében meghatározza a családokat segítõ pénzbeli, természetbeni és személyes ellátások formáit.

A szociálisan rászorultak részére személyes ellátási formák keretében rendelkezik a gyermekek napközbeni ellátásáról, az étkeztetésrõl, házi segítségnyújtásról, valamint családsegítésrõl. Ezeket a szolgáltatásokat az alapellátások körébe sorolja és elõírja, hogy a szolgáltatások igénybevételének lehetõségét valamennyi településen biztosítani kell. A családok szociális védelmét segítõ személyre szóló szolgáltatásformák bevezetésére a családsegítés kötelezõ tételével lehetõség nyílt.

A házi étkeztetés keretében azoknak a szociálisan rászorultaknak a legalább egyszeri meleg étkeztetésérõl kell gondoskodni, akik azt önmaguknak, illetve eltartottjaik részére nem tudják biztosítani.

Házi segítségnyújtás keretében kell gondoskodni azokról, akik arra saját erõbõl nem képesek és róluk nem gondoskodnak, illetve azokról a gyermekekrõl, akik részére nappali vagy bentlakásos intézményben történõ állandó vagy idõszakos ellátás nem biztosítható (pl. beteg, stb.) és a szülõk a gyermek napközbeni ellátását nem vagy csak részben tudják megoldani.

A törvény a családsegítést alapellátásként írja elõ, amelyrõl minden településen gondoskodni kell. A családsegítés célja szociális és mentálhigiénés problémák esetén az életvezetési nehézségek elhárításának és feloldásának, továbbá a helyi szociális szükségletek feltárásának és kielégítésének elõsegítése. A törvény sokrétû és sokoldalú feladatot ír elõ a családsegítés számára, így megfelelõ személyi és tárgyi feltételek biztosításával a szolgáltatások tovább bõvíthetõk. A törvény a szakosított ellátás keretei között biztosítja továbbá az életkoruk, egészségi állapotuk, valamint szociális helyzetük miatt rászorult személyek és családtagok ellátását az ápolást, gondozást nyújtó intézményekben, rehabilitációs intézményekben, nappali ellátást és átmeneti elhelyezést nyújtó intézményekben.

A nappali ellátást nyújtó intézmények az idõsek klubja, a fogyatékosok nappali intézménye, a nappali melegedõ és a szenvedélybetegek nappali intézménye.

Az átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények ideiglenes jelleggel folyamatos ellátást, illetve éjszakai benntartózkodást biztosítanak. Az átmeneti intézmények típusai: gyermekek átmeneti otthona, idõskorúak gondozó háza, fogyatékosok gondozó háza, hajléktalanok éjjeli menedékhelye és átmeneti szállása. A személyes gondoskodást a helyi önkormányzatok biztosítják.

A családoknak nyújtott pénzbeli és természetbeni támogatások rövid összefoglalása:

- Anyasági támogatás. Egyösszegû juttatás, amely minden szülõ nõt megillet jövedelem és szolgálatai viszonytól függetlenül. Összege a mindenkori öregségi nyugdíjminimum 150%-a.

- Táppénzellátás. Azt a biztosított keresõképtelen nõt illeti meg, aki terhessége és szülése miatt nem tudja munkáját ellátni és terhességi gyermekágyi segélyre nem jogosult. Táppénzre jogosult még az anya, aki kórházi ápolás alatt álló gyermekét szoptatja, vagy az anya vagy egyedülálló apa, aki egyévesnél fiatalabb vagy tízévesnél fiatalabb beteg gyermekét ápolja.

- Terhességi gyermekágyi segély. Azt a szülõ nõt illeti meg, aki a szülést megelõzõ idõszakban vagy legalább 270 napon vagy legalább 180 napon át volt biztosított. Folyósításának tartama 24 hét, összege pedig az átlagkereset 70%-a, ill. 60%-a.

- Családi pótlék. Az ellátás bármely szülõt megilleti, aki 16 (továbbtanuló gyermek esetén 20) évnél fiatalabb gyermeket háztartásában nevel.

A hátrányos helyzetû családok szociálpolitikai szempontú támogatásának eszközei a rendszeres gyermekvédelmi támogatás, az átmeneti segély és lakásfenntartási támogatás.

- Gyermekvédelmi támogatás bizonyos feltételek megléte esetén igényelhetõ az önkormányzattól.

- Az átmeneti segély azoknak adható, akik létfenntartásukat veszélyeztetõ rendkívüli élethelyzetbe kerültek, önmaguk ill. családjuk fenntartásáról más módon nem képesek gondoskodni, illetve nagyobb kiadás (betegség, kár, stb.) érte õket.

- Lakásfenntartási támogatás azoknak ítélhetõ meg, akik a minimális lakásnagyságot és minõséget meg nem haladó lakásban laknak és lakásfenntartás meghaladja a család összjövedelmének 35%-át.

- Családokat támogató juttatás továbbá a temetési segély és ápolási díj.

Az állam a gyermeknevelés költségeihez, a gyermekek eltartásához "nevelési ellátások" címen rendszeres havi pénzbeli támogatási biztosít. A nevelési ellátásra azok a szülõk (vér szerinti, örökbefogadó, nevelõszülõ, gyám) jogosultak, akik 16 évesnél fiatalabb, vagy 20 évesnél fiatalabb, alap- vagy középfokú oktatásban részvevõ gyermeket saját háztartásukban nevelnek.

A nevelési ellátás az intézményekben élõ gyermekek után is megilleti a részükre kijelölt gyámot.

Nevelési ellátás címen családi pótlékot állapítanak meg a gyermek tanköteles korának megkezdéséig, az intézményekben élõ gyermekek, valamint a tartósan beteg, súlyosan fogyatékos gyermekek után a gyermek életkorától függetlenül.

A nevelési ellátás másik formája az iskoláztatási támogatás, amelyet a közoktatási intézményben tanulók után állapítanak meg és folyósítanak a szülõknek.

A nevelési ellátás minden szülõt, illetõleg gyermeket szülõként nevelõt megillet, saját és családja jövedelmétõl függetlenül.

Az ellátást az anya és az apa is igényelheti, több gyermek esetén akár megosztva is.

A nevelési ellátás havi összege a gyermekek száma, a család típusa (készülõs család vagy gyermeket egyedülállóként nevelõ szülõ), a gyermek egészségi állapota szerint differenciált, 1999-ben 3.800 Ft/hó és 7.500 Ft/hó között változik, mely összegek gyermekenként illetik meg a jogosultakat. A nevelési ellátás havi összegeit az Országgyûlés évente, az állami költségvetési törvény elfogadásakor határozza meg.

A gyermekek nevelését vállaló szülõ megélhetéséhez az állam két típusú ellátás biztosításával járul hozzá, melyeket a vonatkozó jogszabály gyermekgondozási támogatásként említ.

A gyermek 0-3 éves kora között gyermekgondozási segélyt állapítanak meg az õt gondozó szülõk bármelyikének, melynek havi összege az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegével azonos, 1999-ben 15.350 Ft. Az ellátásban részesülõ szülõ a gyermek másfél éves koráig nem vállalhat munkát, ezt követõen legfeljebb napi 4 órában végezhet keresõ tevékenységet, illetve az egyéni és társas vállalkozók ettõl az idõtõl idõbeli korlátozás nélkül dolgozhatnak a lakásukon.

A gyermekgondozási segéllyel azonos összegû gyermeknevelési támogatás illeti meg a szülõk bármelyikét, ha saját háztatásukban legalább három kiskorú gyermeket nevelnek és a legkisebb gyermek életkora három és nyolc év között van. A gyermeknevelési támogatás folyósítása mellett is megengedett a munkavállalás, melynek szabályai azonosak a gyermekgondozási segélynél leírtakkal.

A gyermekgondozási támogatások mindkét formájának folyósítási idõtartama nyugdíjra jogosító szolgálati idõnek minõsül, ezért az ellátások 8%-át nyugdíjjárulék címén a biztosítónak kell befizetni.

A családokat minden gyermek születésekor a gyermekek fogadásával kapcsolatos kiadásokhoz való hozzájárulás céljából egyszeri jellegû anyasági támogatás illeti meg. Az anyasági támogatás összege az öregségi nyugdíj legkisebb összegének a 150%-a, 1999-ben 23.025 Ft.

1999. január 1-jétõl a gyermeket nevelõ családok a háztartásukban nevelt gyermekeik után adókedvezményben részesülhetnek. A személyi jövedelemadóból leírható adókedvezmény mértéke egy és két gyermek esetén gyermekenként havi 1.700 Ft, három és több gyermek esetén gyermekenként havi 2.300 Ft, tartósan beteg, súlyos fogyatékos gyermek esetén havi 2.600 Ft.

Az adókedvezményt az a szülõ veheti igénybe, aki részére a családi pótlékot folyósítják. Ha az adóköteles jövedelme a szülõk bármelyikének nem teszi lehetõvé, hogy a gyermekek után járó adókedvezményt teljes összegben érvényesítse, a kedvezményt megosztva is igénybe lehet venni.

Ugyanakkor a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. sz. törvény csupán a bevándorolt külföldi vonatkozásában nyújt védelmet. Ennek folytán a ratifikációt követõen kisebb, jogharmonizációs célú törvénymódosításra lehet szükség.

Tehát a család jogi védelmére vonatkozó magyar szabályozás - az elõzõ bekezdésben említett esettõl eltekintve - alapvetõen az eddigiekben is megfelelt a 16. cikk elõírásainak. A korábbi kormányzati ciklusban megszületett gyermekvédelmi törvény mellett a jelenlegi kormány intézkedései, kifejezetten családvédõ politikája és magas szintû jogszabályi rendelkezései tovább erõsítik a megfelelést.

Összefoglalóan: a 16. cikk elõírásainak a magyar jogi szabályozás alapjaiban megfelel, ratifikálása lehetséges, idõszerû és szükséges.

Esetjogi háttér:

A cikknek történõ megfelelés eldöntése során a Független Szakértõk Bizottsága vizsgálja az adott tagállam családi pótlék rendszerét, a gyermekek utáni adókedvezményt, de azt is, hogy van-e bármiféle egyéb, a családokat érintõ, életüket megkönnyítõ rendelkezés. A Bizottság nem foglal állást számszerûen az adókedvezményekkel kapcsolatban, de azt megvizsgálja, hogy mûködik-e segélyrendszer, illetõleg tanácsadó intézmény, ahová a problémákkal küzdõ családok fordulhatnak. Megkérdezik, hogy van-e a családnak jogi védelme, van-e nyaralási lehetõség a családok számára, van-e lakáslehetõség, sõt azt is, hogyha a házasfelek között vita van, akkor a jog preferenciát, védelmet biztosít-e magának a családnak.

A Bizottság informálódik az iránt is, hogy vannak-e óvodák, hány gyermekre jut egy óvodai hely, megkérdezik az egy lakásban lakók átlagos számát, továbbá azt is, hogy a családi jövedelemnek tipikusan mekkora részét viszi el a lakbér. Kérdés a megfelelõ számú napközi ellátás beteg, illetõleg sérült gyermekek számára.

Az említetteken túl a Bizottság hangsúlyt fektet a házasságon kívül született gyermekek jogára is: úgy véli, nekik éppen olyan jogokkal kell rendelkezniük, mint a házasság keretében világra jött többi gyermeknek. De ugyanígy kíváncsiak a család minimális jólétéhez nélkülözhetetlen bizonyos alapvetõ szolgáltatásokra (fûtés, villanyáram) is.

Dánia esete: az ország nem felelt meg egy korábbi felülvizsgálati ciklusban amiatt, hogy családi pótlékot csak vagy dán állampolgár szülõének gyermeke után, vagy legalább 3 éves helyben lakás folyományaként nyújtottak. A Bizottság jogértelmezésében a családi juttatások nem köthetõk minõsítõ periódusokhoz. Válaszában a dán kormány azzal érvelt, hogy a családi pótlék társadalombiztosítási juttatás, ezért nem itt, hanem a 12. cikknél kellene tárgyalni. És mivel Dánia nem ratifikálta a 12. cikk 4. számozott bekezdését, így nem is sérthette meg az Európai Szociális Kartát. A Szakértõi Bizottság ezt követõ álláspontja azonban arra utalt, hogy mivel a 16. cikk egyértelmûen említi a családi juttatásokat, lehetõség van valóban e cikknek és nem a 12. cikk 4. bekezdésének a ratifikálására.

Hollandia esete: a holland kormány hozzájárult egy marokkói nemzetiségû munkavállalók kiutasításához, akinek pedig volt gyermeke, ám tartózkodási engedélye lejárt. A Független Szakértõk Bizottsága a Hollandia által ratifikált 16. cikkre hivatkozva negatív következtetésre jutott. Úgy vélte, az ország megsértette az ebben garantált családi élethez való jogot és a gyermek fejlõdéséhez fûzõdõ jogát. Ennek folytán tehát helytelen volt az apát kiutasítani, hiszen ezzel a gyermeket megfosztották édesapjával való találkozásának lehetõségétõl. Az eset késõbb a strasbourgi Nemzetközi Jogi Bíróság elé is került s az ottani döntés analóg volt a Bizottságéval.

17. cikk: az anyák és gyermekek joga szociális és gazdasági védelemre

A norma jellege: a cikk nem tartozik a kötelezõen ratifikálandó normák közé.

A hazai jog helyzete: a cikk elõírásainak a hazai szabályozás megfelel. E tekintetben ld. különösen az elõzõ cikkben részletezetteket.

Mivel az Európai Szociális Karta 17. cikkének a magyar jogrendszer teljes mértékben megfelel és a javasolt jogszabály-módosítások költségeket nem involválóak, a cikk ratifikációja semmiféle gazdasági vagy társadalmi változással, tovagyûrûzõ hatással nem jár majd.

Összefoglalóan: a cikk ratifikálható, megerõsítése idõszerû.

A 18. cikk: más Szerzõdõ Fél területén történõ vállalkozás joga

A norma jellege: a cikk nem tartozik a kemény magba.

A hazai jog helyzete: mind az eddigi kormányzati egyeztetések, mind szakértõi vélemények, illetõleg az Európai Szociális Kartával kapcsolatos egyes feladatokért felelõs Tárcaközi Bizottság egybehangzó álláspontja szerint a cikk ma a Karta rendelkezései közül az egyik legkevésbé harmonizált a magyar jogi szabályozás szempontjából. Elõírásainak nem felelünk meg.

A külföldiek önálló vállakozóként történõ gazdasági célú letelepedésérõl szóló 1999. február 1. óta hatályos 1998. évi LXXII. törvény nagyobb részben javít, kisebb részben ront a jelenlegi helyzeten. Javít, mivel preferálja az Európai Unió polgárait az említett szempontból, s egyben ront is, mert rendelkezései nem terjednek ki a Kartában részes, nem EU-tagállamok polgáraira: a cipriótákra, a máltaiakra, a törökökre, a lengyelekre és a szlovákokra. Ez pedig a Karta esetjoga szerint diszkriminációnak, hátrányos megkülönböztetésnek minõsül.

A Kormány állásfoglalása szerint - a 2215/1998. (IX. 30.) Korm. határozat alapján - a vonatkozó, átfogó törvényi szabályozás kialakítására akkor kell majd sort keríteni, ha Magyarország Európai Unióhoz történõ "csatlakozásával kapcsolatban a szabad munkaerõmozgás kérdései egyértelmûen rendezettek lesznek". A további vizsgálódások folytatása a jövõben a Tárcaközi Bizottság érvényben lévõ állásfoglalásának értelmében több tárca közös kompetenciája. Az említett kormányhatározat szerinti határideje 1999. december 31.

Összefoglalóan: a 18. cikk megerõsítése meg nem felelés miatt nem aktuális.

Esetjogi háttér:

Mit jelent mégis a "rendelkezések liberális szellemben történõ alkalmazása" a Karta esetjogában? Nem elegendõ, ha olyan munkavállalási engedélyt adnak, amely a dolgozót egyfajta munkatípushoz vagy munkahelyhez köti, hanem a munkavállalási engedélyeket úgy kell kiadni, hogy amennyiben az lejárna, nem csupán meghosszabbítható legyen, hanem biztosított legyen más típusú munka vállalásának lehetõsége is. Továbbá: miközben a tagállam joga megmarad annak eldöntésére, hogy kit enged saját területén munkát vállalni, a liberalizmus azt is jelenti, hogy ezt követõen õ maga szabadon választhassa meg munkaterületét. Ezzel kapcsolatosan olyan típusú kérdésekre kell választ adni, hogy hány ember nyújtott be ilyen igényt és hánynak utasították vissza folyamodványát.

19. cikk: A bevándorló munkások és családjuk joga a védelemre és a segítségre

A norma jellege: az 1. cikk a 20. cikk (1) bekezdés b) pontja alapján a kötelezõen ratifikálandó normák közé tartozik.

A hazai jog helyzete tekintetében azonos a pozíció a 18. cikkel kapcsolatosan leírtakkal. Az eddig lefolytatott elõzetes vizsgálódások eredménye szerint a hazai jogrend számos eleme kifejezetten diszkriminatív a migráns munkásokkal szemben. A cikk ratifikálása egyelõre kizárt.

Mind az eddigi kormányzati egyeztetések, mind szakértõi vélemények, illetõleg az Európai Szociális Kartával kapcsolatos egyes feladatokért felelõs Tárcaközi Bizottság egybehangzó álláspontja szerint a cikk ma a Karta rendelkezései közül a másik legkevésbé harmonizált a magyar jogi szabályozás szempontjából. Elõírásainak nem felelünk meg. A hazai jog jelenlegi harmonizálatlansága mögött nem csupán az inercia, hanem a várhatóan tetemes többletköltségek is meghúzódnak.

Az említett tények ellenére a Kormány állásfoglalása szerint - a 2215/1998. (IX. 30.) Korm. határozat alapján - a vonatkozó, átfogó törvényi szabályozás kialakítására akkor kell majd sort keríteni, ha Magyarország Európai Unióhoz történõ "csatlakozásával kapcsolatban a szabad munkaerõmozgás kérdései egyértelmûen rendezettek lesznek". Az ez irányú további vizsgálódások folytatása a jövõben a Tárcaközi Bizottság érvényben lévõ állásfoglalásának értelmében több tárca - így különösképpen a Belügyminisztérium, a Gazdasági Minisztérium, a Szociális és Családügyi Minisztérium közös kompetenciája. Az említett kormányhatározat szerinti határideje 1999. december 31.

Összefoglalóan: a 19. cikk megerõsítése meg nem felelés miatt nem aktuális.

Esetjogi összefüggések:

19.3.: A szállás, elhelyezés problémája; ezt a Független Szakértõk Bizottsága mûködésének kezdetétõl fogva különös fontosságúnak tekinti, mivel jelentõs hatása van a migráns dolgozó és családja körülményeire.

Németország esete: két esztendõre szóló hitelt nyújtottak a migráns munkásoknak, ám a Bizottság úgy vélte, hogy a két esztendõ nem elegendõ rá, hogy ebbõl a forrásból házat, vagy lakást vásároljanak maguknak.

Egyesült Királysághoz tartozó Man szigete: itt 10 éves tartózkodási idõt írtak elõ, mint az önkormányzati lakás igénylésének minimumát, a migráns munkások számára. A Bizottság negatív következtetésre jutott.

Norvégia esete: Itt a migránsokra ugyanazon elvárások, követelmények vonatkoznak, mint a norvég állampolgárokra, a Független Szakértõk Bizottsága következtetése a konkrét tények figyelembe vételét követõen mégis negatív. Ennek oka, hogy még azonos jogszabályi környezet esetében is nehezebb a migráns munkavállalóknak a feltételeket teljesíteniük, mint a honos állampolgároknak. Tehát eleve hátránnyal indulnak. A Bizottság döntése értelmében kedvezõbb helyzetbe kell tehát hozni õket, mint az ország saját polgárait. Ez a markáns pozitív diszkriminációs elem áthatja a 19. cikk teljes esetjogát.

A fentiekkel összefüggésben igen karakteres Ausztria ratifikációs stratégiája. Ausztria ugyanis elfogadta a család újraegyesítésének szabályát - 6. számozott bekezdés -, viszont a 4. számozott bekezdés c.) pontját nem ratifikálta. Ez azt jelenti, hogy Ausztria nem vállalja, hogy szállást biztosítson a migráns munkások számára, de ahhoz már segítséget nyújt, hogy családját ismét egyesítse.

A cikk a hátrányos megkülönböztetés tilalmával kapcsolatos tartalmát tekintve az elsõ cikkel rokon. Az annyiban egészül itt ki, hogy a migráns munkások a honosakkal azonos bánásmódra jogosultak. Tehát nem diszkriminálhatók a munkavállaláskor, de a publikált álláshirdetésekben sem.

 

1. számú melléklet a Háttéranyaghoz

1. ábra
Az Európai Szociális Karta ellenõrzõ mechanizmusának sémája
Az 1. ábrán bemutatott ellenõrzõ mechanizmus végigfutásának ideje 4-5 év. Hozzávetõleg legalább ennyi idõre van szükség, amíg egy ajánlás "megérik". Hiszen nemcsak a kétévenként esedékes országjelentések elkészítésének van idõigénye, hanem a Független Szakértõk Bizottsága és a Kormánybizottság keretében lefolytatott vizsgálatnak is.

 

A tagállamok által elkészített
országjelentések

 

A munkavállalók és munkáltatók (a Kormánybizottságban képviselettel rendelkezõ) nemzetközi szervezeteinek, valamint bizonyos nem-kormányközi nemzetközi szervezetek észrevételei az országjelentésekkel kapcsolatosan

A FÜGGETLEN SZAKÉRTÕK BIZOTTSÁGA (FSZB)
Jogi szempontból megvizsgálja, hogy a nemzeti jog és gyakorlat mennyiben igazodik a Karta ratifikált cikkeinek elõírásaihoz.
Következtetéseit (conclusions) publikálja és megküldi a Kormánybizottságnak

 

 

 

KORMÁNYBIZOTTSÁG (KB)
szociális, gazdasági (és politikai) megfontolások alapján összeveti a FSZB következtetéseit az érintett tagállam konkrét helyzetével és dönt esetleges figyelmeztetésrõl (warning) vagy ajánlásról (recommendation)

PARLAMENTI KÖZGYÛLÉS
Idõszakonként megvitatja a szociális kérdéseket

 

 

 

 

 

 

MINISZTEREK BIZOTTSÁGA
Határozatot (resolution) fogad el a felülvizsgálati ciklus végén, ill. a KB elõzetes állásfoglalása alapján ajánlásokat (recommendation) bocsát ki azon államoknak, amelyek nem felelnek meg

 

2. számú melléklet a Háttéranyaghoz

Az Európa Tanács tagállamai az Európai Szociális Karta (1961) aláírása
és megerõsítése (ratifikálása) szempontjából

E táblázat egyebek mellett megmutatja, hogy vannak tagállamok, melyek a Karta ratifikálására csak az aláírást követõ egy vagy több évtized elmúltával kerítettek sort: Luxemburg, Hollandia, Görögország és így tovább. (Megtehették: nem voltak az Európai Unióhoz történõ csatlakozás folyamatában.) Táblázatunk a jelenleg hatályos helyzetet mutatja, ám ezért valamelyest csalóka: a Módosított Európai Szociális Karta ratifikációit illetõleg az 1999. májusára várható ratifikációkat nem tünteti fel. Ezeket is figyelembe véve azonban megállapítható, hogy az említett idõpontot követõen várhatóan csak négy tagállam - Andorra, San Marino, Oroszország és Liechtenstein - marad, melyek egyik szociális egyezményt sem erõsítették meg.

 

Az Európai Szociális Karta (1961)

Tagállam

aláírásának

ratifikációjának

 

idõpontja

Albánia

 

 

Andorra

 

 

Ausztria

63/07/22

69/10/29

Belgium

61/10/18

90/10/16

Bulgária

 

 

Ciprus

67/05/22

68/03/07

Cseh Köztársaság

92/05/27

 

Dánia

61/10/18

65/03/03

Egyesült Királyság

61/10/18

62/07/11

Észtország

 

 

Finnország

90/02/09

91/04/29

Franciaország

61/10/18

73/03/09

Görögország

61/10/18

84/06/06

Hollandia

61/10/18

80/04/22

Horvátország

 

 

Írország

61/10/18

64/10/07

Izland

76/01/15

76/01/15

Liechtenstein

91/10/09

 

Lengyelország

91/11/26

97/06/25

Lettország

97/05/29

 

Litvánia

 

 

Luxemburg

61/10/18

91/10/10

Macedónia

98/05/05

 

Magyarország

91/12/13

 

Málta

88/05/26

91/10/10

Moldávia

 

 

Németország

61/10/18

65/01/27

Norvégia

61/10/18

62/10/26

Olaszország

61/10/18

65/10/22

Oroszország

 

 

Portugália

82/06/01

91/09/30

Románia

94/10/04

 

San Marino

 

 

Spanyolország

78/04/27

80/05/06

Svájc

76/05/06

 

Svédország

61/10/18

62/12/17

Szlovákia

92/05/27

98/06/22

Szlovénia

97/10/11

 

Törökország

61/10/18

89/11/24

Ukrajna

96/05/02