1. §

(1) Az egészségügyrõl szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv. ) 3. §-ának b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

" b) kezelõorvos: a beteg adott betegségével, illetve egészségi állapotával kapcsolatos vizsgálati és terápiás tervet meghatározó, továbbá ezek keretében beavatkozásokat végzõ orvos, illetve orvosok akik a beteg gyógykezeléséért felelõsséggel tartoznak;"

(2) Az Eütv. 3. §-ának d)-e) pontjai helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

" d) egészségügyi dolgozó: az orvos, a fogorvos, a gyógyszerész, az egyéb felsõfokú egészségügyi szakképesítéssel rendelkezõ személy, az egészségügyi szakképesítéssel rendelkezõ személy, továbbá az egészségügyi szolgáltatás nyújtásában közremûködõ egészségügyi szakképesítéssel nem rendelkezõ személy;

e) egészségügyi szolgáltatás: minden olyan tevékenység, amely az egyén egészségének megõrzése, továbbá a megbetegedések megelõzése, korai felismerése, megállapítása, gyógykezelése, életveszély elhárítása, a megbetegedés következtében kialakult állapot javítása vagy a további állapotromlás megelõzése céljából a beteg vizsgálatára és kezelésére, gondozására, ápolására, egészségügyi rehabilitációjára, a fájdalom és a szenvedés csökkentésére, továbbá a fentiek érdekében a beteg vizsgálati anyagainak feldolgozására irányul, ideértve a gyógyszerekkel, a gyógyászati segédeszközökkel, a gyógyfürdõellátásokal kapcsolatos külön jogszabály szerinti tevékenységet, valamint a mentést és a betegszállítást, a szülészeti ellátást, az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárásokat, a mûvi meddõvétételt, az emberen végzett orvostudományi kutatásokat, továbbá a halottvizsgálattal, a halottakkal kapcsolatos orvosi eljárásokkal, - ideértve az ehhez kapcsolódó - a halottak szállításával összefüggõ külön jogszabály szerinti tevékenységeket is;"

2. §

Az Eütv. 8. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Az (1) bekezdés szerinti orvosválasztás joga az egészségügyi szolgáltató mûködési rendjének megfelelõen gyakorolható."

3. §

Az Eütv. 10. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

" (5) Korlátozó módszerek vagy eljárások alkalmazását - ha e törvény kivételt nem tesz - a beteg kezelõorvosa rendeli el. A kezelõorvos az alkalmazást megelõzõen, - amennyiben ez nem lehetséges az alkalmazás befejezését követõen haladéktalanul - rögzíti az egészségügyi dokumentációban a korlátozó módszereket vagy eljárásokat, megjelölve azok indítékát és alkalmazásuk idõtartamát. Állandó orvosi felügyelet hiányában - kivételesen indokolt esetben - ideiglenesen szakápoló is elrendelheti a korlátozást. A korlátozásról a kezelõorvost haladéktalanul értesíteni kell, akinek azt tizenhat órán belül írásban jóvá kell hagynia. Ennek hiányában a korlátozást meg kell szüntetni."

4. §

Az Eütv. 19. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A betegnek - e törvény keretei között - joga van arra, hogy halála esetére rendelkezzen a holttestét érintõ beavatkozásokról. A beteg e törvény rendelkezései szerint megtilthatja, hogy holttestébõl szervet és szövetet átültetés, egyéb gyógyító célú felhasználás, kutatás vagy oktatás céljából eltávolítsanak."

5. §

(1) Az Eütv. 24. §-ának (9)-(10) bekezdései helyébe a következõ rendelkezések lépnek, ezzel egyidejûleg a következõ (11)-(12) bekezdésekkel egészül ki:

" (9) A közeli hozzátartozó akkor is jogosult az egészségügyi dokumentációba való betekintésre, illetve arról másolat készítésére, ha bizonyítja, hogy az egészségügyi adat megismerése életét, egészségét fenyegetõ okból szükséges.

(10) A beteg halála esetén törvényes képviselõje, közeli hozzátartozója, valamint örököse jogosult a halál okával összefüggõ vagy összefüggésbe hozható, továbbá a halál bekövetkezését megelõzõ gyógykezeléssel kapcsolatos egészségügyi adatokat megismerni, az egészségügyi dokumentációba betekinteni, valamint azokról - saját költségére - másolatot kapni. Amennyiben a beteg a halála elõtt az egészségügyi dokumentáció megismerését megtiltotta, azt a törvényes képviselõ, a közeli hozzátartozó és az örökös csak abban az esetben ismerheti meg, ha a (9) bekezdés szerinti okot bizonyítja.

(11) Sürgõs szükség fennállása esetén - annak idõtartama alatt - a 16. § (1)-(2) bekezdései szerinti személy jogosult a beteg egészségügyi dokumentációjába való betekintésre és arról másolat készítésére.

(12) Az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezelésének és védelmének részletes szabályait külön törvény állapítja meg."

6. §

Az Eütv. 61. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

" (1) A fertõzõ betegeket, illetve a fertõzõ betegségre gyanús személyeket - a (2) bekezdésben foglalt rendelkezésekre figyelemmel - a fertõzõ betegek nyilvántartásába be kell jelenteni."

7.§

Az Eütv. 94. §-a (4) bekezdésének c) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

" c) életmentõ orvosi eszköz és gyógyszer, valamint átültetésre kerülõ szerv sürgõs szállítása,"

8. §

Az Eütv. 101. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

" 101. § Orvostechnikai eszköz - ideértve a gyógyászati segédeszközt is - akkor hozható forgalomba, illetve az egészségügyi ellátás során akkor használható, ha

a) kielégíti a külön jogszabály szerinti minõségi követelményeket és erre vonatkozóan rendelkezik az ott meghatározott tanúsítványokkal és jelöléssel, valamint

b) a külön jogszabályban meghatározott szerv nyilvántartásba vette."

9. §

Az Eütv. 114. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

"114. § (1) Egészségügyi tevékenység gyakorlására csak az az egészségügyi dolgozó jogosult, aki egészségi állapotára és belátási képességére tekintettel az adott tevékenység végzésére képes és alkalmas.

(2) Azt az egészségügyi dolgozót, aki egészségi állapota következtében egészségügyi tevékenység gyakorlására véglegesen nem képes, illetve véglegesen korlátozottan alkalmas, az egészségügyi hatóság az egészségügyi tevékenység gyakorlására alkalmatlannak, illetve korlátozottan alkalmasnak nyilvánítja. Korlátozott alkalmasság esetén az egészségügyi hatóság meghatározza a végezhetõ egészségügyi tevékenységek körét. Az egészségügyi dolgozó egészségi állapotának jelentõs változása esetén kérheti az egészségügyi tevékenységre való alkalmasságának megállapítását.

(3) Azt az egészségügyi dolgozót, aki belátási képességének csökkenése következtében egészségügyi tevékenység végzésére alkalmatlanná vált, az alkalmatlanság idõtartamára e tevékenység folytatásától az egészségügyi hatóság eltiltja. Az eltiltott egészségügyi dolgozó alkalmasságát az egészségügyi hatóság legalább kétévente felülvizsgálja.

(4) Az egészségügyi szakképzést nyújtó oktatási intézmény tanulója, hallgatója, amennyiben a (2) bekezdés szerinti okból az egészségügyi tevékenység folytatására alkalmatlan lenne, az alkalmatlanság idõtartamára e tanulmányok folytatásától fel kell függeszteni.

(5) Az egészségügyi hatóság a (2) bekezdés szerinti alkalmatlanságot, illetve korlátozott alkalmasságot foglalkozás-egészségügyi szakorvos vagy az Országos Orvosszakértõi Intézet, a (3) bekezdés szerinti alkalmatlanságot igazságügyi elmeorvos-szakértõ szakértõi véleményének figyelembevételével állapítja meg.

(6) Az eltiltásra és felfüggesztésre vonatkozó részletes szabályokat külön jogszabály állapítja meg."

10. §

Az Eütv. 127. § -ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

" (1) Távolléte vagy akadályoztatása idõtartamára a beteg vizsgálatára és kezelésére a) a kezelõorvos munkáltatója,

b) a munkáltató hiányában a kezelõorvos ,

c) a kezelõorvos akadályoztatása esetén - az egészségügyi szolgáltató költségére - a területileg illetékes egészségügyi hatóság

köteles a beteg vizsgálatáról és kezelésérõl más orvos útján gondoskodni, ide nem értve azt az esetet, amelyben a kezelõorvos feladatait az ügyeletes orvos látja el."

11. §

Az Eütv. 142. §-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:

" (3) A (2) bekezdés d) pontja szerinti ellátásra - a központi költségvetés terhére - a Magyarországon lakó-, illetve tartózkodási hellyel rendelkezõ magyar állampolgár és az ezzel biztosítási jogviszony tekintetében egy elbírálás alá esõ, továbbá nemzetközi szerzõdés alapján az ellátásra jogosult nem magyar állampolgár jogosult."

12. §

Az Eütv. 153. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

" b) biztosítja a 73. § (1) bekezdése szerinti külön jogszabályban meghatározott rovarok és rágcsálók irtását,"

13. §

(1) Az Eütv. 156. §-ának (2)-(4) bekezdései helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

" (2) Az (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó fekvõbeteg-szakellátást nyújtó egészségügyi intézmény - a külön jogszabályban foglalt rendelkezések értelemszerû alkalmazásával - kórházi felügyelõ tanácsot és kórházi etikai bizottságot hozhat létre.

(3) A kórházi felügyelõ tanács a fekvõbeteg-szakellátást nyújtó egészségügyi intézmény által nyújtott egészségügyi szolgáltatással összefüggõ feladatkörében

a) véleményt nyilvánít és javaslatokat tesz az intézmény mûködésével, fenntartásával és fejlesztésével kapcsolatos kérdésekben,

b) biztosítja a kapcsolattartást az intézmény vezetése és az érintett lakosság között,

c) képviseli az érintett lakosság érdekeit az intézmény mûködésében,

d) figyelemmel kíséri az intézmény mûködését.

(4) A kórházi felügyelõ tanács legalább kilenc, legfeljebb tizenhét tagból álló testület. A tagok több mint a felét az egészségügyi intézmény ellátási körzetében, az egészségügy területén mûködõ társadalmi szervezetek küldötteibõl, a többi tagot az intézmény küldötteibõl kell megválasztani. A tanács elnökét a társadalmi szervezetek küldöttei közül kell megválasztani."

14. §

Az Eütv. 168. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

" (1) Reprodukciós eljárás - egyedülálló nõ esetén annak folytatása - a házastársak, illetõleg élettársak együttes, illetve - a 167. § (2) bekezdése szerinti kizáró nyilatkozat hiányában, valamint a letétbe helyezett embrióval kapcsolatos rendelkezési jog keretei között - az egyedülálló nõ írásbeli kérelmére végezhetõ. A kérelmet - a dajkaterhességet kivéve - teljes bizonyító erejû magánokiratba kell foglalni. A dajkaterhesség esetében a kérelmet közokiratba kell foglalni. Az élettársi kapcsolat fennállásáról az élettársak közokiratban nyilatkoznak."

15. §

(1) Az Eütv. 187. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

" (4) A mûvi meddõvététel elvégzésére a kérelem benyújtását követõ 3 hónap elteltével kerülhet sor, kivéve

a) ha a beavatkozás soron kívüli elvégzését szülészeti vagy más mûtéti esemény lehetõvé teszi, illetõleg

b) az idõközben bekövetkezõ terhesség a nõ életét, testi épségét, egészségét közvetlenül veszélyeztetné vagy a terhességbõl nagy valószínûséggel nem egészséges gyermek születne.

(2) Az Eütv. 187. §-a a következõ (5) bekezdéssel egészül ki:

"(5) A beavatkozás megkezdését megelõzõen a beavatkozást végzõ egészségügyi szolgáltató kijelölt orvosa a kérelmezõt - házasságban, illetve élettársi kapcsolatban élõ kérelmezõ esetén a házastársat (élettársat) is - tájékoztatja a fogamzásgátlás egyéb lehetõségeirõl, valamint a beavatkozás jellegérõl, lehetséges kockázatairól és következményeirõl."

16. §

(1) Az Eütv. 201. §-a a következõ (7) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejûleg a jelenlegi (7)-(9) bekezdések számozása (8)-(10) bekezdésekre módosul:

" (7) A meghallgatás során az igazságügyi elmeorvos-szakértõ arra vonatkozóan is nyilatkozik, hogy a beteg ügyeinek vitelére képes-e."

(2) Az Eütv. 201. §-ának (1) bekezdéssel átszámozott (10) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

" (10) Amennyiben az igazságügyi elmeorvos-szakértõi vélemény szerint a beteg ügyei viteléhez szükséges belátási képessége csökkent vagy hiányzik, a bíróság a szakértõi véleményt megküldi a beteg lakóhelye szerint illetékes gyámhivatalnak a gondnokság alá helyezési eljárás megindítása céljából."

17. §

Az Eütv. 217. §-a helyébe az alábbi rendelkezés lép:

" 217. § (1) A halál bekövetkezését halottvizsgálattal kell megállapítani. A halottvizsgálat minden olyan körülményre kiterjed , amely a halál

a) bekövetkezése tényének,

b) bekövetkezése módjának ( természetes módon bekövetkezett vagy rendkívüli halál )

c) okának

megítéléséhez szükséges.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjában foglaltak megállapítására a mentõtiszt vagy a külön jogszabály szerinti orvos jogosult. Az (1) bekezdés b)-c) pontjában foglaltak megállapítására kizárólag a külön jogszabály szerinti orvos jogosult.

(3) A halottat, perinatális halál esetén a magzatot, valamint az újszülöttet csak a halál bekövetkezését megállapító orvosi halottvizsgálat után lehet kórbonctani vizsgálat, eltemetés, elhamvasztás vagy szerv-, szövetkivétel céljából a halál bekövetkezésének helyérõl elszállítani.

(4) A halottvizsgálatra és a halottakkal kapcsolatos orvosi eljárásra vonatkozó szabályokat külön jogszabály állapítja meg."

18. §

(1) Az Eütv. 219. §-ának (2)-(3) bekezdései helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

" (2) Az (1) bekezdés szerinti esetek kivételével az elhunyt személy kórbonctani vizsgálatától el lehet tekinteni az alábbi feltételek együttes fennállása esetén:

a) a halál természetes eredetû,

b) a halál oka egyértelmûen megállapítható,

c) a kórbonctani vizsgálattól további lényeges megállapítás nem várható,

d) fekvõbeteg-gyógyintézetben elhunyt esetén a kezelõorvos és a patológus szakorvos, fekvõbeteg-gyógyintézeten kívül elhunyt esetén a kezelõorvos a kórbonctani vizsgálatot nem tartja szükségesnek.

(3) A kórbonctani vizsgálat elvégzésétõl a (2) bekezdés szerinti feltételek fennállása esetén el lehet tekinteni, ha az elhunyt még életében vagy hozzátartozója a halált követõen kérte a kórbonctani vizsgálat mellõzését, az (1) bekezdés f) - g) pontjában

meghatározott esetben is. Nem mellõzhetõ a kórbonctani vizsgálat, ha az elhunyt még életében vagy a halált követõen a hozzátartozó azt írásban kérte."

19. §

Az Eütv. 229. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

" (2) Katasztrófa idején az egészségügyi ellátórendszerre, az egészségügyi szolgáltatás szakmai követelményeire, valamint az egészségügyi dolgozók jogaira és kötelezettségeire elõírt rendelkezéseket az e fejezetben, továbbá a katasztrófa idején alkalmazandó jogszabályokban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni."

20. §

(1) Az Eütv. 243. §-ának (6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

" (6) Szervet, szövetet kizárólag

a) átültetés,

b) saját célú gyógykezelés,

c) kórisme megállapítása továbbá

d) kutatás céljából

lehet külföldre, illetve külföldrõl a Magyar Köztársaság területére szállítani, ha nemzetközi egyezmény vagy megállapodás azt lehetõvé teszi. Szervnek az a) pont szerinti célból történõ külföldre szállításának további feltétele az, ha a Magyar Köztársaság területén nincs megfelelõ recipiens.

(2) Az Eütv. 243. §-a a következõ (7) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejûleg a jelenlegi (7)-(8) bekezdések számozása (8)-(9) bekezdésekre módosul:

"(7) Szerv, szövet - a vér és vérkészítmény kivételével - külföldre, illetve külföldrõl a Magyar Köztársaság területére történõ szállításáról rendelkezõ nem államközi, illetve nem kormányközi egyezmény vagy megállapodás érvényességének feltétele az OTH egyetértése. Az OTH az egyetértést megtagadja, ha megállapítható, hogy az egyezmény vagy megállapodás haszonszerzésre irányul. Az OTH határozata ellen államigazgatási úton jogorvoslatnak helye nincs, a határozat bírói úton megtámadható. A nem államközi illetve nem kormányközi egyezményekrõl vagy megállapodásokról a magyar szerzõdõ fél bejelentése alapján az OTH nyilvántartást vezet."

21. §

Az Eütv. 244. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

" 244. § E törvény hatálybalépését követõen nyújtott egészségügyi szolgáltatásokkal, illetve hatósági intézkedésekkel összefüggésben keletkezett kárigények tekintetében a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvérõl szóló 1959. évi IV. törvény szabályait kell megfelelõen alkalmazni."

22. §

Az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezelésérõl és védelmérõl szóló 1997. évi XLVII. törvény ( a továbbiakban: Tv. ) 7. §-ának (4)-(5) bekezdései helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

" (4) A (3) bekezdés szerinti jog megilleti az érintett közeli hozzátartozóját is, ha bizonyítja, hogy az egészségügyi adat megismerése életét, egészségét fenyegetõ okból szükséges, vagy sürgõs szükség fennállása esetén annak idõtartama alatt.

(5) Az érintett halála esetén törvényes képviselõje, közeli hozzátartozója, valamint örököse jogosult a halál okával összefüggõ vagy összefüggésbe hozható, továbbá a halál bekövetkezését megelõzõ gyógykezeléssel kapcsolatos egészségügyi adatokat megismerni, az orvosi dokumentációba betekinteni, valamint azokról - saját költségére - másolatot kapni. Amennyiben a beteg halála elõtt az egészségügyi dokumentáció megismerését megtiltotta, azt a törvényes képviselõ, a közeli hozzátartozó és az örökös csak abban az esetben ismerheti meg, ha a (4) bekezdés szerinti okot bizonyítja."

23. §

(1) Ez a törvény a kihirdetését követõ hónap 1. napján lép hatályba, azzal , hogy a 20. §-al megállapított Eütv. 243. § (7) bekezdése szerinti bejelentést az ÁNTSZ Országos Tisztifõorvosi Hivatalához az e törvény hatálybalépését követõ 60 napon belül meg kell tenni.

(2) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti az Eütv.

a) 15. § -ának (3) bekezdésében a "tévedéstõl" szövegrész;

b) 104. §-ának címébõl és a 104. §-ának (2)-(4) bekezdéseibõl a " gyógyító" szövegrész;

c) 127. §-ának (3) bekezdése;

d) 148. §-a (2) bekezdésének a) pontjában az " és az ezzel összefüggõ döntések meghozatalában" szövegrész, továbbá a 148. § (2) bekezdése b) pontjában az "ellenõrzõ" szó;

e) 221. § -ának (1) bekezdésében az " illetve (2) bekezdése e) pontja" szövegrész és a

f) 230. §-ának (5) bekezdésében a "nem" szó.

(3) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg az Eütv.

a) 9. §-ának (2) bekezdésében az " A beteget várólistára kell helyezni, ha " szövegrész helyébe az " A beteget a külön jogszabályban meghatározott esetben és módon várólistára kell helyezni, ha" szövegrész;

b) 54. §-ának g) pontjában a " hatósági felügyeletet" szövegrész helyébe a " szolgálatai útján hatósági felügyeletet" szövegrész;

c) 94. §-ának (1) bekezdésében az " egészségügyi intézménybe" szövegrész helyébe az " egészségügyi szolgáltatóhoz történõ" szövegrész;

d) 110. § -ának (4) bekezdésében " az egészségügyi miniszter" szövegrész helyébe " az egészségügyi hatóság Országos Tisztifõorvosi Hivatala (a továbbiakban: OTH)" szövegrész;

e) 128. §-a (1) bekezdésének a) pontjában a "meghatározott helyen készenlétben áll, illetve" szövegrész helyébe az " elérhetõ vagy meghatározott helyen készenlétben áll, illetve" szövegrész;

f) 164. §-ának (2) bekezdésében a " szerzõdést kell kötnie." szövegrész helyébe a "szerzõdéssel kell rendelkeznie." szövegrész;

g) 206. §-ának (5) bekezdésében a " Csontvelõ vagy más regenerálódó szövet" szövegrész helyébe a " Csontvelõ illetve haemopoetikus õssejt vagy más regenerálódó szövet" szövegrész;

h) 232. § -a (2) bekezdésének második mondatában " az egészségügyi miniszter határozza meg." szövegrész helyébe " az egészségügyi miniszter rendeletben határozza meg." szövegrész;

lép.

24. §

Az egészségügyi ellátási kötelezettségrõl és a területi finanszírozási normatívákról szóló 1996. évi LXIII. törvény 5. § (1) bekezdése szerinti 1999. évre szóló kapacitáslekötési megállapodások a 2000. évre érvényben maradnak.

Az egészségügyrõl szóló 1997. évi CLIV. törvény 1998. július 1-jén, illetõleg 1999. január 1-jén lépett hatályba. A hatálybalépés óta eltelt igen rövid idõ alatt általános tapasztalatok ugyan nem gyûltek össze, de a végrehajtási rendeletek kidolgozása, illetõleg néhány konkrét esetben való alkalmazás felhívta a figyelmet arra, hogy a törvény szövege több helyen pontosításra szorul. A felmerült problémák a következõ típusokba sorolhatók:

A törvény alkalmazása során a betegellátás érdekeinek megfelelõen azonnali, illetõleg rövid idõn belüli döntésekre van szükség. Ennek érdekében a gyakorlat számára egyértelmû eligazítást kell adni, a szövegpontosító javaslatok egy része ezt a célt szolgálja.

Az Európai Unióhoz történõ csatlakozásra való felkészülés folyamatában az Unióban elterjedt intézmény-rendszer és engedélyezési, ellenõrzési mechanizmusok átvétele jelentõs szerephez jut. A törvény megalkotása idején e tekintetben nem látszottak pontosan bizonyos feladataink. Jelen törvénymódosításba beépítettük mindazokat a szövegpontosításokat, amelyek a közösségi vívmányok átvételéhez, illetõleg egyéb nemzetközi egyezményekben foglaltak teljesítéséhez szükségesek.

A kormányprogram megvalósítása, illetõleg ezen belül az egészségügy reformlépései keretében az egészségügyet érintõ törvények felülvizsgálata zajlik. Bizonyos hatáskörök változni fognak részben a köztestületi kamarák, részben az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat feladatait illetõen. A feladatok változása szükségessé teszi, hogy az egészségügyi törvényben is megtörténjen a megfelelõ szakaszok módosítása.

A jövõben az egészségügyi szolgáltatást nyújtó intézményekrõl ezek jogállásáról, szektorsemleges egységes szemlélet mûködésérõl önálló törvény fog rendelkezni, ezért szükségessé vált az egészségügyi törvény felülvizsgálata abból a szempontból, hogy az intézményekrõl szóló törvénnyel teljes koherenciában lehessen alkalmazni.

A törvénymódosítás elõkészítése során számos szakmai és államigazgatási szervtõl kértünk javaslatokat. Ezek elemzésekor figyelemmel voltunk arra, hogy a törvény módosítása során alapvetõ koncepcionális kérdésekben ne nyissunk vitát, hiszen a jogalkotási programban sem átfogó módosítás szerepel. Figyelemmel voltunk továbbá arra, hogy a törvénymódosítás minél hamarabb hatályba tudjon lépni, ezáltal az érintett szakaszok alkalmazásában ne keletkezzen jogbizonytalanság. Befogadtuk mindazon javaslatokat, amelyek eljárási szempontból egyszerûsítik az egészségügyben dolgozók, illetõleg a betegek kötelezettségeinek és jogainak gyakorlását. Befogadtuk továbbá mindazokat a javaslatokat, amelyek a végrehajtási rendeletek kidolgozása során merültek fel részletkérdéseket illetõen és pontosabb törvényi szabályozással megfelelõen rendezhetõk.

Mindezen szempontoknak megfelelõen a törvénymódosítás alapvetõen technikai jellegû, amennyiben fõ tartalmi elemeit a szabályozás tárgyköreit illetõen nem alakítja át a hatályos törvény, de mind jogtechnikai, mind formai szempontból, továbbá szóhasználatát és definícióit illetõen az egészségügy jogi- szakmai szabályozásában a korábbinál egységesebb szemléletet tükröz.

az 1. §-hoz

A Javaslat 1. §-a az értelmezõ rendelkezések körében tartalmaz módosításokat. Eszerint az egészségügyi dolgozó fogalomkörébe vonja az egészségügyi szolgáltatás nyújtásában közremûködõ, azonban egészségügyi szakképesítéssel nem rendelkezõ személyeket is ( pl: technikusok, mérnökök, fizikusok, biológusok, vegyészek, segédápolók stb.). A szöveg pontosítására azért van szükség, hogy az Eütv.-ben megfogalmazott jogok és kötelességek ugyanolyan formában illessék, illetve terheljék az egészségügyi ellátásban közremûködõket, a betegekkel akár közvetett kapcsolatban levõket is, tekintet nélkül az egészségügyi szakképesítés meglétére. A kezelõorvos definiálása kapcsán a normaszöveg kismértékû pontosítását tartotta indokoltnak a Magyar Orvosi Kamara.

Az egészségügyi szolgáltatások értelmezési körébe a Javaslat bevonja a halottakkal kapcsolatos egészségügyi tevékenységet is, amely sem tudományos sem szakmai szempontból nem különíthetõ el az Eütv. által eddig tartalmazott egészségügyi szolgáltatás definíciójától. A normaszöveg egyéb változtatásai kisebb mértékû pontosítást tartalmaznak.

a 2. §-hoz

A Javaslat technikai jellegû pontosítást tartalmaz, arra figyelemmel, hogy a szabad orvosválasztás az egészségügyi szolgáltató mûködési rendjének megfelelõen gyakorolható.

a 3. §-hoz

A Javaslat a korlátozó módszerek alkalmazásának szabályait pontosítja azzal, hogy egzakt módon meghatározza a kezelõorvos teendõit a korlátozó módszerek alkalmazásával kapcsolatosan, elkülönítve azt az esetet, amikor nincs lehetõség a korlátozás elõzetes írásbeli rögzítésére (pl: korlátozás a beteg kiskorú lefogása is, hogy ne tegyen egy hirtelen mozdulatot a kezelés közben.). Emellett e Javaslat elõírja a korlátozó módszer alkalmazásának az egészségügyi dokumentációban való rögzítését.

a 4. §-hoz

A Javaslat arra irányul, hogy a beteg önrendelkezési jogának gyakorlása tekintetében is megteremtse az összhangot ezen fejezet, valamint a szerv-, szövetátültetésre vonatkozó illetve a halottakra vonatkozó fejezet szóhasználatával. Ilyen tekintetben a normaszöveg pontosítását jelenti.

az 5. §-hoz

Az egészségügyi dokumentáció megismerésének keretében a jelenlegi gyakorlat szerint a beteg ellátásának befejezését követõen nincs lehetõség arra, hogy a közeli hozzátartozó az egészségügyi dokumentációba betekintsen , illetve másolatot kapjon azokról, még abban az esetben sem , ha arra valamilyen életét vagy egészségét fenyegetõ okból szüksége lenne. Szakmai szempontból mindenképpen indokolt az Eütv. ilyen tartalmú kibõvítése azzal, hogy akár a beteg egészségügyi ellátását követõen, akár halála után lehetõség nyílik fenti okok bizonyítása esetén az egészségügyi dokumentációba való betekintésre. A Javaslat - abban az esetben amikor sürgõs szükség fennállása következik be, illetve annak idõtartama alatt - lehetõséget nyújt a 16. § (1)-(2) bekezdései szerinti személy részére a betekintésre és az egészségügyi dokumentációról való másolat készítésre. Erre azért van szükség, mert amikor a beteg nincs ugyan cselekvõképtelen állapotban, de például egy baleset következtében korlátozottan cselekvõképes állapotba kerül - ( fluktuáló tudatállapot), - és nincs meghatalmazott személy, akkor is legyen lehetõsége a 16. § (1)-(2) bekezdései szerinti személynek a fenti jogosultságokat gyakorolni. Ezzel egyidejûleg az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezelésérõl és védelmérõl szóló 1997. évi XLVII. törvénynek a gyógykezelés céljából történõ adatkezelésrõl szóló fejezete fenti tartalmú rendelkezéseit is pontosítjuk e törvény zárórendelkezései között, a két jogszabály szinkronitásának megteremtése céljából.

a 6. §-hoz

Az Eütv. jelenlegi szövegezése félreérthetõ, hiszen aszerint minden fertõzõ beteget illetve fertõzõ betegségre gyanús személyt be kell jelenteni. Ez azonban a gyakorlatban csak a külön törvény rendelkezései szerinti fertõzõ megbetegedésekre vonatkozik, ahogyan azt az Eütv. késõbbi szövegezése jelzi is. Erre tekintettel tartalmazza a Javaslat a szövegpontosítást.

a 7. §-hoz

A Javaslat a jogalkotó eredeti szándéka szerinti szöveget tartalmazza, vagyis azt, hogy mentésnek minõsül az életmentõ orvosi eszköz, és gyógyszer, valamint átültetésre kerülõ szerv sürgõs szállítása.

a 8. §-hoz

A Javaslat 8. §-a lényegében az Eütv. 101. §-ára vonatkozó szövegpontosítási javaslatot tartalmaz annak érdekében, hogy az Európai Uniós megfelelõ rendelkezésekkel összeegyeztethetõ szabályozást tartalmazzon.

a 9. §-hoz

A Javaslat szerint az Eütv. kiegészülne egy generál-klauzulával, mely meghatározza azt, hogy az egészségügyi dolgozó egészségi állapotára és belátási képességére tekintettel végezhet egészségügyi tevékenységet.

Emellett a Javaslat szól arról, hogy azt az egészségügyi dolgozót, aki egészségi állapota következtében nem képes egészségügyi tevékenység gyakorlására, alkalmatlan vagy véglegesen korlátozottan alkalmas kategóriákba lehet sorolni. Ez utóbbi kategória pontosítására azért volt szükség, mert az Eütv. -ben jelenleg szereplõ korlátozottan alkalmas kategória megfogalmazásakor olyan esetekben is sor kerülhetne az egészségügyi hatóság eljárására, amikor csak egy átmeneti állapotról van szó ( pl. influenza, kisebb baleset stb.). Ilyenkor természetszerûleg indokolatlan korlátozottan alkalmasnak nyilvánítani az egészségügyi dolgozót, hiszen az eredeti jogalkotói szándék mindenképpen az olyan állapotok szabályozására irányult, amikor egyértelmû, hogy az egészségügyi dolgozó eredeti munkakörében, eredeti tartalommal nem foglalkoztatható, tehát az állapot fennállása tartós és feltehetõen végleges.

Az egészségügyi hatóságnak mindenképpen szüksége van az alkalmatlanság, illetve a korlátozott alkalmasság megállapításánál speciális orvos-szakértõi vélemények figyelembevételére. Erre tekintettel tartalmaz kiegészítést a Javaslat 9.§-ának (5) bekezdése.

a 10. §-hoz

A Javaslatnak a 127. §-ra irányuló pontosítása azt a szándékot fejezi ki, mely szerint a kezelõorvos mindenfajta akadályoztatása esetén egzakt módon legyen meghatározva az a szerv, illetõleg személy, aki a kezelõorvos helyett a beteg ellátását végzi, valamint a beteg ellátására alkalmas egészségügyi szolgáltatót kijelöli.

a 11. §-hoz

A Javaslat kiegészíti az Eütv. 142. §-át olyan célzattal, hogy azokra a ritka kiemelkedõ költségigényû vagy orvosbiológiai kutatások keretén belül végzett gyógyító célú eljárásokra amelyeknek költségfedezetét a központi költségvetés biztosítja (pl.: szervátültetés) csak azok a magyar állampolgárok legyenek jogosultak, akik a Magyar Köztársaság területén lakó- vagy tartózkodási hellyel rendelkeznek, illetve azok, akik biztosítási jogviszonyuk tekintetében az elõbbiekkel egy tekintet alá esnek, valamint azok, akik nemzetközi szerzõdés alapján jogosultak az ellátásra. Ezzel a különbségtétellel az olyan irreális igények kielégítését szorítja vissza a törvénytervezet, amely tekintetében a költségvetés az amúgy is drága eljárások fedezetével összefüggésben többletkiadásokra kényszerülhetne.

a 12. §-hoz

A Javaslat a jelenlegi normaszöveget pontosítja azzal, hogy az Eütv. 73. §-ának (1) bekezdésére helyesen hivatkozik.

a 13. §-hoz

A Javaslat a kórházi felügyelõ tanácsra és a kórházi etikai bizottságra vonatkozó rendelkezéseket pontosítja, azzal a szándékkal, hogy hivatkozik az idõközben megalkotott végrehajtási rendeletekre a két új jogintézmény tekintetében. Másrészt a felügyelõ tanács feladatkörét a fekvõbeteg-szakellátást nyújtó egészségügyi intézmény egészségügyi szolgáltatásával összefüggésben határozza meg. Ez a változás azért fontos, mert a jogintézmény funkciója "fogyasztóvédelmi jellegébõl" következõen az egészségügyi szolgáltatással függ össze. Egyebekben a feladatok nem változnak az eredeti normaszöveghez képest. A Javaslatnak a kórházi felügyelõ tanácsra vonatkozó (4) bekezdésben szabályozott rendelkezése csupán pontosítást tartalmaz, hiszen páratlan számú testület esetén másképpen nem lenne létrehozható a felügyelõ tanács.

a 14. §-hoz

A Javaslat 14. §-a szövegpontosítás javaslatot tartalmaz az Eütv 168. §-a tekintetében, annak érdekében, hogy a házasságban élõk esetében ne írja elõ feleslegesen - hiszen a kapcsolat már törvényesítve van - a kérelem közokiratba való foglalását. Élettársi kapcsolat esetében a közokirat szükségessége arra vezethetõ vissza, hogy itt a kapcsolatban élõk életközösségét nem bizonyítja a házasságlevél, mint közokirat.

a 15. §-hoz

A Javaslat 15. §-a szövegpontosítás javaslatot tartalmaz az Eütv. 187. §-a által szabályozott mûvi meddõvététel eljárási szabályai tekintetében. A jelenleg hatályos szabályozás esetében akkor is várni kell a kérelem benyújtását követõ negyedik hónap kezdetéig mûvi meddõvététellel, ha egy bekövetkezõ terhesség kockáztathatja a személy életét, testi épségét, vagy egészségét, vagy a terhességbõl nagy valószínûséggel egészséges gyermek nem születne. A Javaslat ezzel szemben elõírja, hogy ilyen esetekben mind humanitárius, mind egészségügyi indokból, - itt az értelem nélküli - várakozási idõszakra vonatkozó elõírást nem kell alkalmazni. Új (5) bekezdéssel egészíti ki a szakaszt a Javaslat, ami az Eütv. általános tájékoztatási kötelezettsége alapján mûködõ jelenlegi gyakorlatnak a speciális szabályozását tartalmazza.

a 16. §-hoz

A Javaslat az Eütv. 201. §-át egészíti ki oly módon, hogy az igazságügyi orvosszakértõ arra vonatkozóan is nyilatkozik a kötelezõ pszichiátriai gyógykezelés elrendelése kapcsán lefolytatott bírósági eljárásban, hogy a beteg ügyeinek önálló vitelére képes-e. A rendelkezés biztosítja azt, hogy a bíróság megfelelõ szakvéleményt kapjon ebben a kérdésben is a betegrõl. A beteget természetesen nem minden esetben helyezik gondnokság alá, azonban indokolt lehet felhívni a bíróság figyelmét erre a kérdésre, hiszen a gyakorlatban számos esetben tapasztalható volt, hogy a gondnokság alá nem helyezett pszichiátriai beteg a kezelése alatt olyan jognyilatkozatokat tett, amelyeket gyógyulása után már visszavont volna, hiszen negatívan érintették vagyoni helyzetét.

a 17. §-hoz

A hatályos szabályozás szerint a halottvizsgálatra csak orvos jogosult, holott a gyakorlatban mindennapos eset, hogy a halál bekövetkezésének tényét mentõtisztnek kell megállapítania annak érdekében, hogy a megkezdett újraélesztést abbahagyhassa. Ezért a Javaslat a halottvizsgálat teendõit három szakaszra bontja (halál tényének, bekövetkezése módjának, okának megállapítása), és a halál tényének megállapítását mentõtiszt számára is lehetõvé teszi.

A hatályos szabályozásban a halottakkal kapcsolatos orvosi eljárásokra vonatkozó miniszteri rendelet megalkotására a felhatalmazás pontatlan, ezt rendezi a Javaslat 17. § (4) bekezdése.

a 18. §-hoz

A Javaslat 18. §-a érdemi változtatást javasol kórboncolás mellõzése kérdésében. Az Eütv. hatályos rendelkezése szerint a kórbonctani vizsgálat mellõzéséhez számos egyéb feltétel mellett az is szükséges, hogy a kezelõorvos és pathológus szakorvos a kórbonctani vizsgálatot ne tartsa szükségesnek. Ez a kórházon kívül, ismert betegségben elhunytak esetében sokszor megoldhatatlan gyakorlati problémát jelent, hiszen a pathológus csak akkor tud véleményt kialakítani, ha a holttestet megtekinti, tehát azt be kell szállítani a boncterembe, vagy a szakorvosnak kell kiutaznia a halál helyszínére. Ez szükségtelenül nagy anyagi megterhelést és idõráfordítást jelent, ezért a Javaslat úgy rendelkezik, hogy ha a beteg fekvõbeteg-gyógyintézeten kívül hal meg, akkor nincs szükség a pathológus szakorvos véleményének beszerzésére a kórboncolás mellõzése tárgyában.

a 19. §-hoz

A Javaslat 19. §-a az Eütv. 229. § (2) bekezdésének technikai jellegû módosítását tartalmazza, tekintettel arra, hogy a - katasztrófa idején az egészségügyi ellátó rendszerre, az egészségügyi szolgáltatás szakmai követelményeire, valamint az egészségügyi dolgozók jogaira és kötelezettségeire elõírt szabályoktól való eltérésekrõl rendelkezõ - jogszabály megalkotására történõ felhatalmazás nem az Eütv. XIV. fejezetében, hanem a záró rendelkezések között (247. § (1) bekezdés e) pont) található meg.

a 20. §-hoz

A Javaslat a betegek érdekében módosítja az Eütv. 243. § (6) bekezdését. E módosítás oka az, hogy ne csak átültetés, hanem saját célú gyógykezelés, kórisme megállapítása, illetve kutatás céljából is megengedett legyen a külföldre, illetve külföldrõl a Magyar Köztársaság területére történõ szerv, szövet szállítás, hiszen a gyakorlatban számos alkalommal elõfordul olyan eset, amikor ez indokolt lenne. Szakmailag semmi sem indokolja, hogy ezekre az esetekre tiltó szabályok kerüljenek megállapításra, sõt sokszor kifejezetten szakmai érdekek igénylik a megengedést (pl.: kutatáshoz fûzõdõ érdek). A Javaslat a nem államközi egyezmény vagy megállapodás érvényességének feltételéhez az egészségügyi miniszter helyett az ÁNTSZ Országos Tisztifõorvosi Hivatalának egyetértését írja elõ, mivel az egyetértés megtagadásának okára (az egyezmény vagy megállapodás haszonszerzésre irányul) vonatkozó információk, adatok az OTH által jobban nyomon követhetõek, tekintettel arra, hogy ellátja az egészségügyi szolgáltatók szakfelügyeletét, vezeti az Országos Transzplantációs Nyilvántartást, stb. Ez összhangban áll a nem minisztériumi jogállású központi közigazgatási szervek továbbfejlesztésének szabályozási koncepciójáról és intézkedési tervérõl szóló 2396/1997. (XII. 8.) Korm. határozat szabályaival, elveivel.

a 21. §-hoz

A Javaslat az Eütv. 244. §-ának pontosítását tartalmazza, tekintettel arra, hogy e szakasz (1) bekezdése szerint kártalanítási kötelezettség esetén meg kell téríteni a károsultnak mindazon - vagyoni és nem vagyoni - kárát, amely a törvény hatálybalépését követõen nyújtott szolgáltatásokkal, illetve hatósági intézkedésekkel összefüggésben keletkezett. Nem kell megtéríteni a kár azon részét, amely a károsult felróható közrehatásának eredményeként következett be. A (2) bekezdés szerint a kártalanítás módjára és mértékére egyebekben a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvérõl szóló 1959. évi IV. törvény kártérítésre vonatkozó szabályait kell megfelelõen alkalmazni. Miután az (1) bekezdés rendelkezései is a Polgári Törvénykönyvrõl szóló 1959. évi IV. törvénybõl következnek, ezért a Javaslat célja az értelemzavaró felbontás megszüntetése.

a 22. §-hoz

A Javaslat módosítja az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezelésérõl és védelmérõl szóló 1997. évi XLVII. törvény 7. §-át a már említetteknek megfelelõen.

a 23. §-hoz

A 23. § egy része hatálybaléptetõ, illetõleg átmeneti rendelkezést tartalmaz a 20. §-ban említett szerzõdések nyilvántartására vonatkozóan.

A 23. §-ban szabályozottak egy másik kategóriája olyan szövegrészek hatályon kívül helyezésével illetve technikai módosításával foglalkozik, amelyek értelemzavaróak, illetve nem az eredeti jogalkotói szándékot tükrözték, továbbá az Eütv. §-ainak szinkronitása érdekében került sor módosításukra.

a 24.§-hoz

A zárórendelkezések között kerül rendezésre az 1996. évi LXIII. törvény alapján kialakított ellátó kapacitások jövõ évi mértéke. A tervezet alapján szükségtelenné válik a megyei egyeztetõ fórumok összehívása, mivel a kapacitáslekötési megállapodások érvényben maradnak, de nem csorbul a miniszteri hatáskör a tekintetben, hogy az év közben felmerülõ fejlesztések és átalakítások társadalombiztosítási befogadása és finanszírozása megtörténhessen. Az ellátó kapacitások tekintetében egyébiránt egységes rendezést fog tartalmazni az egészségügyi szolgáltatások nyújtásáról és ezek jogállásáról rendelkezõ, elõkészületben lévõ törvénytervezet.