Dr. Áder János úrnak
az Országgyûlés elnökének

A Házszabály 102. % (1) bekezdése alapján a Közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló T/997. sz. törvényjavaslathoz a következõ

terjesztem elõ.

A törvényjavaslat 18. §-ával módosított Kt. 30. §-a (9) bekezdése a következõ új második - harmadik mondattal egészül ki:

"Ha a tanulót egyes tantárgyakból, tantárgyrészekbõl mentesítik az értékelés és minõsítés alól. az iskola - az e törvény 52. §-ának (7) bekezdésében, valamint (10) bekezdésének c) pontjában meghatározott idõkeret terhére - egyéni foglalkozást szervez részére. Az egyéni foglalkozás keretében, amely történhet az iskolában vagy azon kívül gyógypedagógiai, logopédiai képzéssel - egyéni fejlesztési terv alapján - segíti a tanuló felzárkóztatását a többihez."

Ha a tanuló a közoktatási törvény 30. § (9) bekezdésének elsõ mondatában foglaltak alapján mentesítést kap egyes tantárgyakból, tantárgyrészekbõl az értékelés és minõsítés alól, ez azt is jelenti, hogy a normál pedagógiai módszerek alkalmazása vele kapcsolatban nem elégségesek vagy nem eredményesek.

2.

A fejlesztéshez ugyanis speciális, pl. gyógypedagógiai, logopédiai tanári szakismeretek kellenek. A csak normál iskola keretében történõ egyéni foglalkozás nem lenne egyéb mint egy szokványos korrepetálás és az ilyen esetek nagy részében az semmi eredményre nem vezet.

Mert például egy igazi discalculiás soha nem fogja elsajátítani az elõírt tananyagot.

Mindezekre tekintettel elengedhetetlenül szükséges, hogy ne csak az iskola keretében történhessen az egyéni fejlesztés az arra rászoruló tanulók tekintetében, hanem olyan szervezetek (pl. beszédjavító intézet) bevonásával az iskolával történõ együttmûködés során, amelyek szakmailag kezelni tudják a deslexiát, disgrafiát, discalculiát stb. A módosító javaslat ennek az elérését célozza.

Budapest, 1999. május 6.