MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

a bûnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról

Budapest, 1999. április

1. § A törvény célja, hogy meghatározza a bûnügyi nyilvántartások körét és az azokban nyilvántartott adatokat, megállapítsa az egyes nyilvántartások részére történõ adatközlés, valamint az adatigénylés és adatszolgáltatás szabályait, továbbá rögzítse az adatkezelés feltételeit.

2. § E törvény alkalmazásában bûnügyi nyilvántartás

a) a bûntettesek,

b) a kényszerintézkedés alatt állók,

c) a gyanúsítottak,

d) az ujj- és tenyérnyomatok, a fényképek (a továbbiakban: daktiloszkópiai és fénykép nyilvántartás), valamint

e) a DNS-profilok

nyilvántartása.

3. § A bûnügyi nyilvántartás az e törvényben meghatározott adatokat tartalmazó, közhitelû hatósági nyilvántartás, amelynek feladata az e törvényben meghatározott adatok gyûjtése, kezelése, azokról okirat kiadása, törvényben meghatározott jogosultaknak adatok szolgáltatása.

4. § A bûnügyi nyilvántartásra és a törvényben szabályozott hatósági eljárásra az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi
IV. törvény rendelkezéseit az e törvényben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.

5. § A bûntettesek, a kényszerintézkedés alatt állók, a gyanúsítottak, a DNS-profilok nyilvántartását, illetve a daktiloszkópiai és fénykép nyilvántartást a belügyminiszter irányítása alatt álló, a belügyminiszter rendeletében kijelölt szerv kezeli.

6. § A 2. §-ban meghatározott nyilvántartás törvényességi felügyeletét a Legfõbb Ügyészség látja el.

7. § A bûnügyi nyilvántartás tartalmazza annak a személynek (a továbbiakban: nyilvántartott) az adatait,

a) akivel szemben a bíróság jogerõsen a Büntetõ Törvénykönyvben
(a továbbiakban: Btk.) meghatározott büntetést szabott ki vagy intézkedést alkalmazott;

b) akire vonatkozóan az ügyész a vádemelést elhalasztotta vagy megrovást alkalmazott;

c) akivel szemben a külföldi bíróság bûnösséget megállapító határozatot hozott, ha azt a magyar bíróság ítéletével azonos érvényûnek nyilvánították, vagy a külföldi bíróság által kiszabott büntetés végrehajtását a magyar hatóság átvette;

d) aki kegyelemben részesült;

e) akivel szemben elõzetes letartóztatást, lakhelyelhagyási tilalmat, illetve ideiglenes kényszergyógykezelést (a továbbiakban együtt: kényszerintézkedés) rendeltek el;

f) akit gyanúsítottként büntetõeljárás alá vontak;

g) akinek ujj- és tenyérnyomatát, illetve fényképét e törvény hatályba lépését megelõzõen nyilvántartásba vették, továbbá akinek ujj- és tenyérnyomatát, valamint fényképét e törvény alapján nyilvántartásba veszik;

h) akinek DNS-profilját e törvény alapján nyilvántartásba veszik.

8. § (1) Az adatokat a (2) bekezdésben meghatározott, önálló nyilvántartásokban kell kezelni.

(2) Az adatokat

a) a 7. § a)-d) pontjában meghatározott nyilvántartottra vonatkozóan a bûntettesek nyilvántartásában;

b) a 7. § e) pontjában meghatározott nyilvántartottra vonatkozóan a kényszerintézkedés alatt állók nyilvántartásában;

c) a 7. § f) pontjában meghatározott nyilvántartottra vonatkozóan a gyanúsítottak nyilvántartásában;

d) a 7. § g) pontjában meghatározott nyilvántartottra vonatkozóan a daktiloszkópiai és fénykép nyilvántartásban;

e) a 7. § h) pontjában meghatározott nyilvántartottra vonatkozóan a DNS-profilok nyilvántartásában

kell kezelni.

9. § A bûntettesek nyilvántartásának célja a büntetett, illetve a büntetlen elõélet tényének megállapítása bûnüldözési, igazságszolgáltatási és nemzetbiztonsági érdekbõl, valamint az érintett jogai gyakorlásának biztosítása, illetõleg mások jogainak és biztonságának védelme érdekében.

10. § (1) A bûntettesek nyilvántartása tartalmazza

a) a nyilvántartott természetes személyazonosító adatait [családi és utóneve(i), nõk esetében leánykori családi és utóneve(i), neme, születési helye és ideje, anyja leánykori családi és utóneve(i)], személyi azonosítóját, elõzõ családi és utónevét, állampolgárságát, lakóhelyét;

b) a jogerõs ítélet; a megszüntetõ végzés; a kegyelem folytán a nyomozást megtagadó, a feljelentést elutasító, illetõleg a nyomozást megszüntetõ határozat; megrovás esetén a nyomozást megtagadó, illetve megszüntetõ határozat; a vádemelés elhalasztásáról szóló határozat; illetõleg felmentés esetén a vád szerint

ba) a bûncselekmény(ek) megnevezését,

bb) a bûncselekmény(ek) Btk. szerinti minõsítését,

bc) az elkövetõi és az elkövetési alakzat megjelölését,

bd) a bûncselekmény(ek) elkövetésének idejét,

be) azt, hogy az elítélt visszaesõ, különös visszaesõ, többszörös
visszaesõ-e;

c) a megrovást alkalmazó ügyészség megnevezését, határozatának számát és keltét;

d) a vádemelés elhalasztását és idõtartamát, a határozatot hozó ügyészség megnevezését, határozatának számát és keltét;

e) a kegyelem folytán a nyomozás megtagadásáról, a feljelentés elutasításáról, vagy a nyomozás megszüntetésérõl határozatot hozó ügyészség, illetõleg nyomozó hatóság megnevezését, határozatának számát és keltét;

f) az elsõ és másodfokon, illetve harmadfokon, valamint a perújítás vagy a rendkívüli felülvizsgálat, illetõleg felülvizsgálat során eljárt bíróság megnevezését, határozatának számát és keltét, a határozat jogerõre emelkedésének napját;

g) a kiszabott fõ- és mellékbüntetés nemét és mértékét, a büntetés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó adatokat, a korábbi felfüggesztett büntetés végrehajtásának elrendelése esetén a felfüggesztett büntetést kiszabó bíróság megnevezését, határozatának számát és jogerõre emelkedésének napját;

h) az alkalmazott intézkedés nemét és mértékét, a korábban alkalmazott próbára bocsátás megszüntetése, vagy meghosszabbítása esetén a próbára bocsátást elrendelõ bíróság megnevezését, határozatának számát és jogerõre emelkedésének napját, a próbára bocsátás meghosszabbítása esetén a meghosszabbított próbaidõ lejáratának napját;

i) összbüntetésbe foglalás esetén az alapügyben eljárt bíróságok megnevezését és határozatuk számát, és az összbüntetésként megállapított szabadságvesztés nemét és mértékét;

j) a közkegyelmi vagy egyéni kegyelmi rendelkezés alapján a bírósági határozatot érintõ változásokat, az egyéni kegyelmi elhatározás számát, keltét, a jogerõs határozatot hozó bíróság megnevezését, határozatának számát és jogerõre emelkedésének keltét;

k) a büntetés végrehajthatóságának elévülés okából történt megszûnését megállapító határozatot hozó bíróság megnevezését, határozatának számát és jogerõre emelkedésének keltét;

l) a mentesítésre vonatkozó adatokat;

m) a külföldi ítélet érvényének elismerése esetén a külföldi ítélet érvényének megállapításáról szóló bírósági határozat számát és jogerõre emelkedésének napját, és azt, hogy a külföldi elítéléshez a magyar törvény alapján milyen hátrányok fûzõdnek;

n) a nyilvántartásba vételt követõen lefolytatott más különleges eljárás során hozott határozat adatait;

o) a nyilvántartott halálának idõpontját.

(2) A büntetés-végrehajtási adatok közül a bûntettesek nyilvántartása tartalmazza

a) a szabadságvesztés foganatba vételének (a befogadásnak, illetve a szabadságvesztés megkezdésének) napját;

b) a feltételes szabadságra bocsátás napját, a feltételes szabadság lejáratának napját, a feltételes szabadság megszüntetését, a pártfogó felügyelettel kapcsolatos adatokat;

c) a büntetés félbeszakításáról szóló adatokat;

d) a szabadon bocsátás napját;

e) a javítóintézeti nevelés megkezdésének napját;

f) a javítóintézetbõl történõ ideiglenes elbocsátás napját, az ideiglenes elbocsátás lejáratának napját, az ideiglenes elbocsátás megszüntetését;

g) a javítóintézeti nevelésbõl elbocsátás napját;

h) a közérdekû munka, illetõleg a pénzbüntetés szabadságvesztésre történõ átváltoztatásáról szóló határozat adatait;

i) a közügyektõl eltiltás, a foglalkozástól eltiltás, és a jármûvezetéstõl eltiltás, valamint a kiutasítás lejáratának napját, továbbá a lejárat napjának a felsorolt büntetések tartamába beszámítható, illetve be nem számítható idõ szerinti változását;

j) a kényszergyógykezelés megszüntetésének napját.

11. § (1) A 10. § (1) bekezdésének a)-b) pontjában meghatározott adatokat az a bíróság, ügyészség, illetõleg nyomozó hatóság közli, amely elõtt az eljárás befejezõdött.

(2) A 10. § (1) bekezdésének c)-e) pontjában meghatározott adatokat a határozatot hozó ügyészség, illetõleg nyomozó hatóság közli.

(3) A 10. § (1) bekezdésének f)-i), és k)-n) pontjában meghatározott adatokat az a bíróság közli, amely elõtt a határozat jogerõre emelkedett.

(4) A 10. § (1) bekezdésének j) pontjában meghatározott, továbbá a 10. § (2) bekezdésének h) pontjában meghatározott adatok közül a pénzbüntetés szabadságvesztés büntetésre történõ átváltoztatására vonatkozó adatokat az a bíróság közli, amely az alapügyben elsõ fokon eljárt.

12. § (1) A 10. § (2) bekezdésének a)-g) pontjában, valamint - ha a nyilvántartott halála a büntetés végrehajtásának idõtartama alatt következett be - a 10. § (1) bekezdésének o) pontjában meghatározott adatokat a büntetés-végrehajtás külön jogszabályban meghatározott szerve közli.
A büntetés-végrehajtás "jogszabályban meghatározott szerve" kifejezés
alatt kell érteni a Magyar Honvédség Katonai Fogházat is.

(2) A 10. § (2) bekezdésének h) pontjában meghatározott adatok közül a közérdekû munka szabadságvesztés büntetésre átváltoztatására vonatkozó adatokat a büntetés-végrehajtási bíró közli.

(3) A 10. § (2) bekezdésének i) pontjában meghatározott adatokat - a (4) bekezdés szerinti kivétellel - a közügyektõl eltiltás, a foglalkozástól eltiltás, és a jármûvezetéstõl eltiltás végrehajtását ellenõrzõ rendõrség közli.

(4) A 10. § (2) bekezdésének i) pontjában meghatározott adatok közül a kiutasításra vonatkozó adatokat önállóan alkalmazott kiutasítás esetén az a bíróság közli, amely elõtt a határozat jogerõre emelkedett, szabadságvesztés büntetés mellett alkalmazott kiutasítás esetén a büntetés-végrehajtás külön jogszabályban meghatározott szerve közli.

(5) A 10. § (2) bekezdésének j) pontjában meghatározott adatot az Igazságügyi Megfigyelõ- és Elmegyógyító Intézet közli.

13. § (1) A 10. § (1) bekezdésének o) pontjában meghatározott adatot, valamint a nyilvántartott természetes személyazonosító adatainak, személyi azonosítójának és lakcímének változását a személyiadat- és lakcímnyilvántartás központi szerve közli.

(2) A nyilvántartott állampolgárságának, valamint - névváltoztatás engedélyezése esetén - családi és utónevének változását a Belügyminisztérium ezen ügyekben eljáró szerve közli.

14. § Az adatközlést külön jogszabályban meghatározott formában és módon kell teljesíteni.

15. § (1) Az adatközlést - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - a nyilvántartásba vételt megalapozó, illetõleg a nyilvántartott adatot érintõ változás bekövetkezésének napjától számított három munkanapon belül kell teljesíteni.

(2) A személyiadat- és lakcímnyilvántartás központi szerve az adatközlést külön jogszabályban meghatározott rendszerességgel teljesíti.

(3) A bûntettesek nyilvántartásában szereplõ és a személyiadat- és lakcímnyilvántartás hatálya alá tartozó személyek természetes személyazonosító adatai, valamint személyi azonosítójuk a 13. § (1) bekezdésében meghatározott adatszolgáltatás teljesítéséhez a személyiadat- és lakcímnyilvántartás központi szervének átadhatók.

16. § (1) A bûntettesek nyilvántartásába felvett adatokat - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel -

a) a szándékos bûncselekmény miatt szabadságvesztésre ítéltek esetén a büntetett elõélethez fûzõdõ hátrányok alóli mentesítés (a továbbiakban: mentesítés) beálltától számított tizenöt évig;

b) a szándékos bûncselekmény miatt közérdekû munkára, illetõleg pénzbüntetésre ítéltek esetén a mentesítés beálltától számított öt évig;

c) a gondatlan bûncselekmény miatt szabadságvesztésre ítéltek esetén a mentesítés beálltától számított öt évig;

d) a gondatlan bûncselekmény miatt közérdekû munkára, pénzbüntetésre ítéltek esetén a mentesítés beálltától számított három évig;

e) fiatalkorúak esetén legfeljebb 30. életévük betöltéséig, feltéve, hogy eddig az idõpontig mentesültek;

f) a fõbüntetés helyett mellékbüntetésre ítéltek esetén a büntetés végrehajtásának befejezésétõl számított öt évig;

g) a megrovásban részesítettek, illetve azok esetén, akiknek terhére az egyes különleges eljárások között meghatározott elkobzásra irányuló eljárás során elkobzást alkalmaztak, a határozat jogerõre emelkedésétõl számított három évig;

h) a próbára bocsátottak esetén a próbaidõ, illetõleg meghosszabbítása esetén a meghosszabbított próbaidõ elteltétõl számított három évig;

i) az eljárási kegyelemben részesítettek esetén a határozat keltétõl számított három évig;

j) azok esetén, akikkel szemben az ügyész a vádemelést elhalasztotta, a vádemelés elhalasztása tartamának elteltétõl számított három évig;

k) javítóintézeti nevelés esetén az intézkedés végrehajtásának befejezésétõl számított három évig;

l) azok esetén, akikkel szemben az eljárás megszüntetése mellett elkobzást, vagyoni elõny vagy elkobzás alá esõ érték megfizetésére kötelezést rendeltek el, továbbá akikkel szemben a vád alól felmentés mellett kényszergyógykezelést, elkobzást, vagyoni elõny vagy elkobzás alá esõ érték megfizetésére kötelezést rendeltek el, a megszüntetõ végzés, illetve a felmentõ ítélet jogerõre emelkedésétõl számított három évig

kell kezelni.

(2) Annak a személynek az adatai, aki többszörösen van nyilvántartva, akkor törölhetõk, ha minden adatra vonatkozóan eltelt az (1) bekezdés szerinti nyilvántartási idõ.

17. § A 10. §-ban meghatározott adatok szolgáltatásának igénylésére

a) a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóságok;

b) az igazságügy-miniszter a kegyelem iránti elõterjesztéshez, továbbá a jogsegélykérelem elintézéséhez és a bûnügyi jogsegélyrõl szóló jogszabályokban meghatározott, illetõleg nemzetközi egyezménybõl eredõ feladatai teljesítéséhez;

c) a nemzetbiztonsági szolgálatok a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvényben meghatározott feladataik ellátásához;

d) a hadköteles katonai nyilvántartásának céljára a hadkiegészítõ parancsnokság;

e) a külföldi nyomozó hatóság, ügyészség, bíróság, nemzetközi igazságügyi és bûnüldözõ szerv a bûnügyi jogsegélyrõl szóló jogszabályokban, illetve nemzetközi szerzõdésben, egyéb nemzetközi kötelezettségvállalásban foglaltak szerint;

f) a Nemzeti Bûnügyi Együttmûködési Központ, illetõleg a Magyar Köztársaságnak nemzetközi szerzõdésben adattovábbításra feljogosított más szerve az e) pontban felsoroltak részére történõ adatszolgáltatáshoz;

g) az idegenrendészeti ügyekben eljáró szervek a külföldiek ellenõrzésével kapcsolatos feladataik ellátásához, valamint a feladatkörükbe tartozó ügyek elbírálásához

jogosultak.

18. § A 10. § (1) bekezdésében meghatározott adatok szolgáltatásának igénylésére

a) a rendõrség

b) a köztársasági elnök által adományozható kitüntetésre irányuló javaslatot elõterjesztõ miniszter a jelölt büntetlenségének megállapításához;

c) az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Elnöke a bírói, a kinevezésre jogosult bírósági elnök a bírósági titkári és fogalmazói kinevezéshez szükséges büntetlenség megállapításához;

d) a Legfõbb Ügyészség, a Katonai Fõügyészség, a fellebbviteli fõügyészség, a megyei fõügyészség, a Fõvárosi Fõügyészség az ügyészi, az ügyészségi titkári, fogalmazói, illetõleg nyomozói kinevezéshez.

19. § A 10. § (1) bekezdésében meghatározott adatokból, törvényben meghatározottak szerint adatszolgáltatás igénylésére jogosult

a) a rendõrség a kézilõfegyverekkel, a lõszerekkel, a gáz- és riasztófegyverekkel, a légfegyverekkel, a lõterekkel, valamint a lõfegyver- és a lõszertárolóhelyekkel, továbbá a vaktölténnyel üzemeltethetõ és a hatástalanított lõfegyverekkel kapcsolatos engedélyek kiadásához;

b) a rendõrség a közúti közlekedés rendõrhatósági igazgatásának ellátása során a vezetõi engedély bevonása, helyszínen történõ elvétele, valamint a "kezdõ vezetõi engedély" minõsítés meghosszabbítása feltételeinek megállapításához;

c) a bírósági ülnök megválasztásához a települési önkormányzat képviselõ-testülete, a megyei (fõvárosi), megyei jogú városi közgyûlés, katonai bírósági ülnök esetén az állományilletékes parancsnok;

d) az igazságügy-miniszter a közjegyzõi és az igazságügyi szakértõi kinevezéshez, valamint a közjegyzõ-jelölt és közjegyzõ-helyettes alkalmazásához;

e) a rendvédelmi szervek és a fegyveres erõk állományilletékes parancsnokai a hivatásos állományba történõ kinevezéshez;

f) a Belügyminisztérium állampolgársági, útlevél, bevándorlási, illetve menekültügyekben eljáró szervei a feladatkörükbe tartozó ügyek elbírálásához;

g) a megyei (fõvárosi) közigazgatási hivatal a bevándorlási kérelem elbírálásához;

h) a Magyar Ügyvédi Kamara és a területi kamara az ügyvédi kamarába való felvétel iránti kérelem elbírálásához;

i) a fegyver nélküli katonai, illetõleg a polgári szolgálat teljesítését engedélyezõ hatóság a kérelem elbírálásához;

j) a helyettes szülõi és a nevelõszülõi hálózat mûködését engedélyezõ, illetve ellenõrzõ szerv;

k) a tevékenység végzését engedélyezõ hatóság, amennyiben a tevékenység végzésének, illetõleg engedélyezésének jogszabályban meghatározott feltétele a büntetlen elõélet.

20. § A kényszerintézkedés alatt állók nyilvántartásának célja az érintettek és mások jogainak és biztonságának védelme, a büntetõeljárások gyors és hatékony lefolytatásának elõsegítése.

21. § A kényszerintézkedés alatt állók nyilvántartása tartalmazza

a) az elrendelõ határozat szerint

b) a kényszerintézkedés elrendelésérõl, meghosszabbításáról, illetõleg fenntartásáról határozatot hozó bíróság megnevezését, határozatának számát és keltét.

22. § (1) A 21. §-ban foglalt adatokat - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - a kényszerintézkedés elrendelésérõl, meghosszabbításáról határozatot hozó bíróság közli.

(2) A kényszerintézkedés megszüntetésérõl a határozatot hozó bíróság, ügyészség közli az adatokat.

(3) A bíróság, illetve az ügyészség az adatközlést külön jogszabályban meghatározott formában és módon, a határozat jogerõre emelkedésének napjától számított három munkanapon belül teljesíti.

23. § A kényszerintézkedés alatt állókat a kényszerintézkedés megszüntetéséig kell nyilvántartani.

24. § A kényszerintézkedés alatt állók nyilvántartásából a 17. §-ban és a 18. §-ban felsoroltak jogosultak adatigénylésre.

25. § A gyanúsítottak nyilvántartásának célja a büntetõeljárások, illetõleg más hatósági eljárások gyors és hatékony lefolytatásának elõsegítése.

26. § A gyanúsítottak nyilvántartása tartalmazza

a) a 10. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott adatokat;

b) a bûncselekmény(ek) megnevezését, a Btk. szerinti minõsítését;

c) az alapos, illetve a megalapozott gyanú közlésének idõpontját;

d) a vádemelés idõpontját;

e) a nyomozás, illetõleg a büntetõeljárás felfüggesztésének, tovább- folytatásának idõpontját;

f) a büntetõügy iktatószámát;

g) az eljáró ügyészség, nyomozó hatóság megnevezését.

27. § (1) A 26. §-ban meghatározott adatokat az az ügyészség, nyomozó hatóság közli, amelyik a gyanúsítottal szemben eljárt.

(2) A nyomozás felfüggesztésérõl, illetve továbbfolytatásáról, valamint a nyomozás megszüntetésérõl a határozatot hozó nyomozó hatóság, ügyészség; a büntetõeljárás felfüggesztésérõl, illetve továbbfolytatásáról, valamint megszüntetésérõl, továbbá jogerõs befejezésérõl a határozatot hozó bíróság közli az adatokat.

(3) Az adatszolgáltatást külön jogszabályban meghatározott formában és módon kell teljesíteni.

(4) Az adatközlést a nyomozó hatóság és az ügyészség az alapos gyanú közlésének, illetõleg a nyomozás felfüggesztésérõl, megszüntetésérõl
hozott határozata; a bíróság a büntetõeljárás felfüggesztésérõl, megszüntetésérõl, illetve befejezésérõl hozott határozata jogerõre emelkedésének - továbbfolytatás elrendelése esetén a határozat meghozatalának - napjától számított három munkanapon belül teljesíti.

28. § A gyanúsítottak nyilvántartásába felvett adatokat

a) a büntetõeljárás jogerõs befejezéséig;

b) a nyomozás, illetve a büntetõeljárás megszüntetése esetén a határozat jogerõre emelkedéséig

kell nyilvántartani.

29. § A gyanúsítottak nyilvántartásából - jogszabályban meghatározott feladataik ellátásához - adatigénylésre jogosultak

a) a 17. §-ban és a 18. §-ban felsoroltak;

b) a rendõrség kézilõfegyverekkel, lõszerekkel, gáz- és riasztó-fegyverekkel, légfegyverekkel, valamint lõterekkel, továbbá a közúti közlekedés rendõrhatósági igazgatásával kapcsolatban eljáró szervei;

c) a büntetés-végrehajtás szervei;

d) a Belügyminisztérium állampolgársági ügyekben eljáró szervei;

e) a rendvédelmi szervek és a fegyveres erõk állományilletékes parancsnokai.

30. § A daktiloszkópiai és fénykép nyilvántartás célja a büntetõeljárásokban a gyanúsítottak és más személyek azonosítása, illetve kizárása, a rendkívüli haláleset miatt folyó államigazgatási eljárásokban az ismeretlen személyazonosságú elhunyt azonosítása, valamint más hatósági eljárásokban, illetõleg igazoltatás esetén az érintett személyazonosságának megállapítása.

31. § A daktiloszkópiai és fénykép nyilvántartásban kell nyilvántartani:

a) annak az adatait, ujj- és tenyérnyomatát, továbbá arcképét, akit szándékos bûncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt büntetõeljárás alá vontak;

b) a bûncselekmény helyszínén rögzített ujj- és tenyérnyomot.

32. § A daktiloszkópiai és fénykép nyilvántartás tartalmazza

a) a 10. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott adatokat;

b) a bûncselekmény(ek) megnevezését, a Btk. szerinti minõsítését;

c) a bûncselekmény(ek) elkövetésének helyét és idejét;

d) az eljáró nyomozó hatóság megnevezését, a büntetõügy iktatószámát;

e) az ujj- és tenyérnyomatot, valamint az arcképet.

33. § (1) A 32. §-ban meghatározott adatokat az a nyomozó hatóság közli, amelyik a gyanúsítottat büntetõeljárás alá vonta.

(2) A bûncselekmény helyszínén rögzített ujj- és tenyérnyomat esetén
a 32. § b)-e) pontjában meghatározott adatokat a büntetõeljárást folytató nyomozó hatóság közli.

(3) A nyomozás, illetõleg a büntetõeljárás megszüntetésérõl, továbbá a büntetõeljárás jogerõs befejezésérõl a határozatot hozó nyomozó hatóság, ügyészség, illetõleg bíróság közli az adatokat.

34. § (1) A 33. § (1) bekezdés szerinti nyomozó hatóság intézkedik a szándékos bûncselekmény alapos gyanúja miatt büntetõeljárás alá vont személy (a továbbiakban: gyanúsított) ujj- és tenyérnyomatának levételére, továbbá arcfényképének elkészítésére.

(2) A gyanúsított köteles alávetni magát az ujj- és tenyérnyomat vételi eljárásnak, valamint a fényképezésnek.

(3) A gyanúsított a (2) bekezdésben megjelölt ujj- és tenyérnyomat vétel, valamint a fényképezés tûrésére kötelezhetõ.

35. § (1) Az adatközlést, továbbá az ujj- és tenyérnyomat vételt, valamint a fényképezést külön jogszabályban meghatározott formában és módon kell teljesíteni.

(2) A nyomozó hatóság, az ügyészség és a bíróság a 33. § szerinti adatközléseket az alapos gyanú közlésének napjától, illetve az ujj- és tenyérnyom helyszíni rögzítésétõl, illetõleg a határozat jogerõre emelkedésétõl számított három napon belül teljesíti.

36. § A 32. §-ban meghatározott adatokat

a) a szándékos bûncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt eljárás alá vont személy

b) a nyomozás, illetve a büntetõeljárás megszüntetése esetén a határozat jogerõre emelkedéséig;

c) a bûncselekmény helyszínén rögzített ujj- és tenyérnyomok esetén a bûncselekmény büntethetõségének elévüléséig

kell nyilvántartani.

37. § A daktiloszkópiai és fénykép nyilvántartásból adatigénylésre jogosultak:

a) a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóságok;

b) a nemzetbiztonsági szolgálatok;

c) az elõzetes letartóztatást foganatosító, és a szabadságvesztés büntetést végrehajtó szerv;

d) a külföldi nyomozó hatóság, ügyészség, bíróság, nemzetközi igazságügyi és bûnüldözõ szerv, a bûnügyi jogsegélyrõl szóló jogszabályokban, illetve nemzetközi szerzõdésben, egyéb nemzetközi kötelezettségvállalásban foglaltak szerint;

e) a Nemzeti Bûnügyi Együttmûködési Központ, illetõleg a Magyar Köztársaságnak nemzetközi szerzõdésben adattovábbításra feljogosított más szerve, a d) pontban felsoroltak részére történõ adatszolgáltatáshoz;

f) a rendõrség az igazoltatott személy, valamint az ismeretlen holttest személyazonosságának megállapításához, ha az igazoltatott, illetõleg az elhalt személye a személyi adatokból vagy azok hiánya miatt nem azonosítható;

g) a határõrség szervei a határõrizetrõl és a Határõrségrõl szóló
1997. évi XXXII. törvényben meghatározott feladataik ellátásához, továbbá a személyazonosság megállapításához;

h) a menekültügyi és idegenrendészeti ügyekben eljáró szervek a személyazonosság megállapításához.

38. § A DNS-profil nyilvántartás célja kizárólag meghatározott bûncselekmények elkövetésével gyanúsítottak azonosítása, illetõleg kizárása büntetõeljárás során.

39. § (1) A DNS-profil nyilvántartásban annak az adatait kell nyilvántartani, akit

a) öt évi, vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel fenyegetett bûntett, vagy

b) a nemzetközi bûnözéssel kapcsolatba hozható,

c) nemi erkölcs elleni erõszakkal megvalósuló,

d) gyermekkorú ellen irányuló,

e) sorozatban vagy szervezett elkövetéssel megvalósuló,

f) kábítószerrel vagy kábítószernek minõsülõ anyaggal kapcsolatos,

g) pénz- vagy értékpapír-hamisítással kapcsolatos,

h) fegyveres elkövetéssel megvalósuló, illetve

i) az állam elleni bûncselekményekkel, a terrorcselekménnyel, a nemzetközi jogi kötelezettség megszegésével, a visszaélés atomenergia alkalmazásával, a pénzmosással, valamint a szolgálati bûncselekményekkel kapcsolatban fennálló feljelentési kötelezettség elmulasztása, illetve a terrorcselekményre irányuló elõkészület

bûncselekmény alapos gyanúja miatt vontak büntetõeljárás alá.

(2) A DNS nyilvántartásban kell nyilvántartani a bûncselekmény helyszínén rögzített anyagmaradványból meghatározott DNS profilokat is.

40. § A DNS-profil nyilvántartás tartalmazza

a) a 10. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott adatokat;

b) a bûncselekmény(ek) megnevezését, a Btk. szerinti minõsítését;

c) a bûncselekmény(ek) elkövetésének helyét és idejét;

d) az eljáró nyomozó hatóság megnevezését, a büntetõügy iktatószámát;

e) a nyilvántartott személyhez tartozó azonosító kódot;

f) a DNS-profilt és a hozzá tartozó azonosító kódot.

41. § A DNS-profil nyilvántartásban külön adatállományban kell kezelni
a 40. § a)-e) pontjában és az e)-f) pontjában meghatározott adatokat.

42. § (1) A 40. § a)-d) pontjában meghatározott adatokat az a nyomozó hatóság közli, amelyik a gyanúsítottat büntetõeljárás alá vonta.

(2) A nyomozás, illetõleg a büntetõeljárás megszüntetésérõl, továbbá a büntetõeljárás jogerõs befejezésérõl a határozatot hozó nyomozó hatóság, ügyészség, illetõleg bíróság közli az adatokat.

43. § (1) A nyomozó hatóság intézkedik a 39. § (1) bekezdésében meghatározott bûncselekmény alapos gyanúja miatt büntetõeljárás alá vont személy (a továbbiakban: gyanúsított) szájnyálkahártya-törletének, vagy hajmintájának (a továbbiakban: DNS-minta) levételére.

(2) A mintavételt a gyanúsított fizikai sértetlenségének biztosításával kell végezni és tájékoztatni kell arról, hogy a mintát DNS elemzés céljára
veszik le.

(3) A DNS elemzéshez szükséges szájnyálkahártya-törletnek a levétele és a hajmintának az emberi testtõl való elválasztása nem minõsül a személy fizikai sérelmének.

(4) A gyanúsított köteles alávetni magát a mintavételi eljárásnak és tûrni a DNS-minta levételét.

(5) A gyanúsított a (4) bekezdésben megjelölt mintavétel tûrésére kötelezhetõ.

44. § (1) Az adatközlést és a mintavételt külön jogszabályban meghatározott formában és módon kell teljesíteni.

(2) A nyomozó hatóság, az ügyészség és a bíróság a 42. § szerinti adatközléseket az alapos gyanú közlésének napjától, illetve az anyagmaradvány helyszíni rögzítésétõl, illetõleg a határozat jogerõre emelkedésétõl számított három napon belül teljesíti.

45. § (1) A 40. §-ban meghatározott adatokat

a) a 39. § (1) bekezdésében meghatározott bûncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt eljárás alá vont személy

b) a nyomozás, illetve a büntetõeljárás megszüntetése esetén a határozat jogerõre emelkedéséig;

c) a bûncselekmény helyszínén rögzített anyagmaradványból meghatározott DNS profil esetén a bûncselekmény büntethetõségének elévüléséig

kell nyilvántartani.

46. § (1) A DNS-profil nyilvántartásból adatigénylésre jogosultak:

a) a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóságok;

b) a nemzetbiztonsági szolgálatok;

c) a külföldi nyomozó hatóság, ügyészség, bíróság, nemzetközi igazságügyi és bûnüldözõ szerv, a bûnügyi jogsegélyrõl szóló jogszabályokban, illetve nemzetközi szerzõdésben, egyéb nemzetközi kötelezettségvállalásban foglaltak szerint;

d) a Nemzeti Bûnügyi Együttmûködési Központ, illetõleg a Magyar Köztársaságnak nemzetközi szerzõdésben adattovábbításra feljogosított más szerve a c) pontban felsoroltak részére történõ adatszolgáltatáshoz.

(2) Az adatigénylésre jogosultaknak a 40. § a)-d) pontjaiban jelölt adatok
és a DNS-profilnak kizárólag az érintett személy azonosításához nélkülözhetetlen része adható át.

47. § Az adatkezelés jogszerûségének ellenõrzése érdekében a 2. §-ban meghatározott nyilvántartásba a belügyminiszter, az adatvédelmi biztos, illetve az általuk meghatalmazott személy, valamint a törvényességi felügyeletet ellátó ügyész tekinthet be.

48. § (1) Meg kell szüntetni annak a nyilvántartását, akire vonatkozóan a nyilvántartási idõ letelt.

(2) A nyilvántartás megszüntetését a számítógép adatbázisából törléssel és a nyilvántartott okmány, illetve más adathordozó fizikai megsemmisítésével kell végrehajtani.

49. § (1) A bûnügyi nyilvántartás kérelemre teljesít adatszolgáltatást.

(2) A kérelemnek tartalmaznia kell az adatigénylõ nevét vagy megnevezését, az adatigénylés célját, illetõleg jogalapját.

(3) A bûnügyi nyilvántartás a 17-19. §-ban, a 24. §-ban, a 29. §-ban,
a 37. §-ban, és a 46. §-ban meghatározott jogosultak részére az adatigénylés kézhezvételétõl számított nyolc napon belül teljesíti az adatszolgáltatást.

50. § Az adatszolgáltatást meg kell tagadni, ha

a) az jogszabályba ütközik,

b) a kérelem nem a jogosulttól származik,

c) a kérelemben megjelölt adatok személyazonosításra alkalmatlanok.

51. § A nyilvántartásban kezelt adatok statisztikai, illetve tudományos
kutatási célra - személyazonosításra alkalmatlan módon - átadhatók és felhasználhatók.

52. § (1) Az egyes nyilvántartásokból tejesített adatszolgáltatásokról adattovábbítási nyilvántartást kell vezetni.

(2) Az adattovábbítási nyilvántartást a nyilvántartás kezelõje vezeti.

53. § (1) Az adattovábbítási nyilvántartás tartalmazza:

a) az érintett természetes személyazonosító adatait,

b) az adatkezelõ nyilvántartási azonosítóját,

c) az adattovábbítás idõpontját,

d) az adattovábbítás célját és jogalapját,

e) az adatigénylõ nevét vagy megnevezését.

(2) A szolgáltatott adatok nem képezik az adattovábbítási nyilvántartás részét.

54. § Az adattovábbítási nyilvántartásból az érintett jogosult megismerni, hogy adatszolgáltatás alanya volt-e. Ez a jogosultság a nyomozó hatóságok, és a nemzetbiztonsági szolgálatok részére történt adatszolgáltatás esetén korlátozható vagy kizárható.

55. § Az adattovábbítási nyilvántartásból adatigénylésre jogosult az érintetten kívül

a) a belügyminiszter,

b) a legfõbb ügyész a törvényességi felügyelet gyakorlása során,

c) az adatvédelmi biztos,

d) a bíróság, az ügyészség, a nyomozó hatóság,

e) a nemzetbiztonsági szolgálatok.

56. § Az adattovábbítási nyilvántartást az adattovábbítástól számított húsz évig meg kell õrizni.

57. § A hatósági erkölcsi bizonyítvány a bûntettesek nyilvántartásának adatairól a nyilvántartás kezelõje által kiállított közokirat, amely - ha törvény másképp nem rendelkezik - a kiállításától számított három hónapig érvényes.

58. § (1) A hatósági erkölcsi bizonyítvány kiállítását - külön jogszabályban meghatározottak szerint - az érintett személy kérheti.

(2) Az erkölcsi bizonyítvány kiállításáért a mindenkori általános tételû eljárási illetéknek megfelelõ mértékû igazgatási szolgáltatási díjat kell megfizetni.

(3) Azok a szervek, amelyek jogszabály rendelkezése alapján a büntetlen elõélet hatósági erkölcsi bizonyítvánnyal való igazolását igényelhetik, az erkölcsi bizonyítványban szereplõ adatokat csak az igénylés céljára használhatják fel, és abból adatot nem szolgáltathatnak.

59. § A hatósági erkölcsi bizonyítvány tartalmazza a kérelmezõ

a) természetes személyazonosító adatait,

b) büntetlensége, mentesítésben részesülése, továbbá a vádemelés elhalasztása esetén a "bûntettesek nyilvántartásában nem szerepel" közlést;

c) büntetett elõélete esetén az egyes büntetésekre és intézkedésekre vonatkozó adatokat.

60. § E törvény alkalmazásában

a) DNS-profil: a dezoxiribonukleinsav molekula polimorf szakaszainak vizsgálati eredményét magába foglaló, betûk és számok meghatározott sorrendben történõ alkalmazásával képzett adatsor;

b) DNS elemzés: a DNS-profil meghatározásának folyamata;

c) szájnyálkahártya-törlet: a szájüreg nyálkahártyájának felületérõl, annak sérelme nélkül, steril gézzel - vagy más, az egészségügyben használatos hordozóval - letörölt anyag.

61. § (1) Ez a törvény a (3) bekezdésben foglalt kivétellel a kihirdetését követõ hatodik hónap elsõ napján lép hatályba.

(2) A nyilvántartásnak az e törvényben nem szabályozott adattartalmát
a törvény hatályba lépését követõ tizedik hónap utolsó napjáig törölni kell. A törlendõ adattartalomból adat nem szolgáltatható.

(3) 2000. január elsején lép hatályba e törvény 10. §-a (1) bekezdésének b) pontjában a "feljelentést elutasító", a 10. §-a (1) bekezdésének e) pontjában a "feljelentés elutasításáról" továbbá a 10. §-a (1) bekezdésének f) pontjában az "illetve harmadfokon", és a "vagy a rendkívüli felülvizsgálat," valamint a 26. § c) pontjában a "megalapozott" szövegrész. Ezzel egyidejûleg, e törvény 10. §-a (1) bekezdésének b) pontjában az
"a nyomozást megtagadó", a 10. §-a (1) bekezdésének e) pontjában az
"a nyomozás megtagadásáról", továbbá a 10. §-a (1) bekezdésének
f) pontjában az "illetõleg felülvizsgálat", valamint a 26. § c) pontjában az "alapos, illetve" szövegrész hatályát veszti.

62. § E törvény hatályba lépésével egyidejûleg az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény 4. §-ának (4) bekezdésében a 6. § (1) bekezdésének r) pontjára való hivatkozásban az r) pont megjelölés t) pontra, továbbá a 6. § (5) bekezdésében, és a 10. § (5) bekezdésében
a 6. § (1) bekezdés p) pontjára való hivatkozásban a p) pont megjelölés r) pontra változik.

63. § Felhatalmazást kap a belügyminiszter, hogy rendeletben állapítsa meg

a) a bûntettesek nyilvántartását, a kényszerintézkedés alatt állók nyilvántartását, a gyanúsítottak nyilvántartását, a DNS-profilok nyilvántartását, valamint a daktiloszkópiai és fénykép nyilvántartást kezelõ szervet,

b) a hatósági erkölcsi bizonyítvány kiállításának és kiadásának szabályait,

c) az igazságügy-miniszterrel együttesen, a pénzügyminiszterrel és a legfõbb ügyésszel egyetértésben a bûnügyi nyilvántartások, valamint a részükre történõ adatközlés és az általuk teljesített adatszolgáltatás rendjének,

d) az igazságügy-miniszterrel, továbbá a pénzügyminiszterrel együttesen, valamint a legfõbb ügyésszel egyetértésben az ujj- és tenyérnyomat, továbbá a DNS-minta vételének és a fényképkészítésnek

a részletes szabályait.

64. § A törvény hatályba lépésével egyidejûleg hatályát veszti

a) a Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvény hatálybalépésérõl és végrehajtásáról szóló 1979. évi 5. törvényerejû rendelet
(a továbbiakban: Btké.) 29-31. §-a, továbbá az ezeket módosító 1987. évi III. törvény 40. §-ának (4) bekezdése, valamint 42. §-ának (2) bekezdése, 1993. évi XVII. törvény 88-89. §-a, valamint 103. §-a (1) bekezdésének
a "28. §-a (1) bekezdésének a) pontja, 29. §-a (2) bekezdésének c) pontja, 30. §-a (1) bekezdésének k) pontja" szövegrésze, 1990. évi XIV. törvény
3. §-a, 1991. évi XX. törvény 62. §-a, 1993. évi CX. törvény 261. §-ának (7) bekezdése, 1994. évi XXXIV. törvény 105. §-a, 1997. évi LXVII. törvény 141. §-a, 1997. évi LXXI. törvény 73. §-a, 1998. évi XII. törvény 35. §-a, 1998. évi LXXXVII. törvény 93. §-ának (4) bekezdése;

b) a Btké. 32. §-ának (2) bekezdése;

c) a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló 12/1983. (XII. 29.) BM rendelet;

d) a bûnügyi nyilvántartásról szóló 5/1979. (X. 14.) BM rendelet, továbbá az azt módosító 15/1995. (X. 20.) BM rendelet.

65. § A személyazonosító jel helyébe lépõ azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény (a továbbiakban: Szaz.tv.) 32. §-a a következõ l) ponttal egészül ki:

"l) a bûntettesek nyilvántartását kezelõ szerv;".

66. § A Szaz.tv. 37. §-ának (2) bekezdése a következõ c) ponttal egészül ki:

"c) a bûntettesek nyilvántartását kezelõ szervnek, a bûntettesek nyilvántartásában szereplõ polgár természetes személyazonosító adatainak, személyi azonosítójának, lakóhelyének változásáról, továbbá az érintett elhalálozásáról."

67. § A határõrizetrõl és a Határõrségrõl szóló 1997. évi XXXII. törvény
69. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A Határõrség bûnüldözési és bûnmegelõzési célból a kiutazásig, de legfeljebb kilencven napig kezeli a határon átlépõ külföldiek személyazonosító adatait, illetõleg ha a határátlépés gépjármûvel történik, annak forgalmi rendszámát is."

68. § Az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény 6. §-ának (1) bekezdése a következõ g) ponttal egészül ki, egyidejûleg a jelenlegi g)-v) pont megjelölése h)-z) pontra változik

"g) az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalának vezetõje;"

69. § Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló
1997. évi LXVIII. törvény 11. §-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) A bírósági fogalmazó, a bírósági titkár, az igazságügyi szakértõ kinevezésénél a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény 3. §-ának (2) bekezdésében írt rendelkezést is alkalmazni kell azzal, hogy a bûnügyi nyilvántartás adatainak mérlegelésére a kinevezésre jogosult bírósági elnök, illetve az igazságügyi szakértõ esetében az igazságügy-miniszter jogosult."

A bûnüldözés, a bûnmegelõzés állami feladat, amely elválaszthatatlanul összekapcsolódik az állam büntetõjogi igényét érvényesítõ igazság-szolgáltatással.

A büntetõeljárás alá vont állampolgároknak, a sértetteknek, az eljárást folytató hatóságoknak egyaránt érdeke, hogy a bírósági, (ügyészségi, nyomozó hatósági) határozat meghozatalának alapjául szolgáló tények minél rövidebb idõ alatt, ugyanakkor minél nagyobb biztonsággal megállapíthatók legyenek.

Az igazságszolgáltatási és bûnüldözési feladatok - a nemzetközi egyezmények által is megkövetelt ésszerû idõn belüli, egyben az ártatlanság vélelmét biztosító módon történõ - ellátásában meghatározó szerepe van az elkövetõ kilétének megállapítását, elkövetõi mivoltának bizonyítását, felkutatását lehetõvé tévõ, illetve a bûncselekmény elkövetésével gyanúsított személy aktuális hollétérõl információt adó, továbbá az adott személy azonosítására kétséget kizáró módon alkalmas adatoknak az ismerete.

Az említett okokból egy adott személyt illetõen releváns adatnak minõsül az, hogy vele szemben alkalmaztak-e már a büntetõ törvénykönyvben meghatározott büntetést, illetve intézkedést; továbbá hogy egy
adott idõpontban folyik-e ellene büntetõeljárás; valamint hogy
elrendelték-e elõzetes letartóztatását, vagy más, meghatározott helyen tartózkodással járó kényszerintézkedés (lakhelyelhagyási tilalom, ideiglenes kényszergyógykezelés) foganatosítását.

Az adatok naprakészségének és pontosságának igénye mellett további kívánalom, hogy ezekhez az adatokhoz igazságszolgáltatási, és bûnüldözési feladataik ellátásához a nyomozó hatóságok, ügyészségek, bíróságok,
illetve a büntetés-végrehajtási szervek mindegyike hozzáférhessen.

E kritériumok a kérdéses adatcsoportok központi nyilvántartása révén teljesíthetõk.

A nyilvántartásnak meg kell felelnie a jogbiztonság, az adatvédelem követelményének, valamint a Strasbourgban, 1959. április 20-án kelt, a kölcsönös bûnügyi jogsegélyrõl szóló európai egyezmény és kiegészítõ jegyzõkönyvének kihirdetésérõl szóló 1994. évi XIX. törvényben foglaltaknak is.

Az egyezmény alapján az abban részes országok nyilvántartást végzõ szervei egymás irányában ugyanolyan adatszolgáltatásra kötelezettek, mint saját államuk arra illetékes igazságszolgáltatási és bûnüldözõ szervei felé.

Emellett figyelemmel kell lenni azokra - az Európai Unió jogrendszere harmadik pillérét képezõ igazságügyi és belügyi együttmûködés súlyponti részét alkotó - többoldalú egyezményekre, amelyek a szervezett bûnözés,
az illegális kábítószer-kereskedelem, a pénzmosás és a terrorizmus visszaszorítására hivatottak.

Az egyezményekben részes felek együttmûködési kötelezettsége kiterjed a szabályozás, az eljárások, a tájékoztatás harmonizációjára is.

Az Alkotmány rögzíti, hogy a Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a személyes adatok védelméhez való jog (1949. évi XX. törvény 59. § (1) bekezdés).

A jogalkotásról szóló törvény értelmében az Országgyûlés törvényben állapítja meg az állampolgárok alapvetõ jogait és kötelességeit, ezek feltételeit és korlátait, valamint érvényre juttatásuk eljárási szabályait.
Az állampolgárok alapvetõ jogai és kötelességei körében törvényben kell szabályozni a személyi nyilvántartást (1987. évi XI. törvény 2. § c) pont,
és 5. § l) pont).

A személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) a különleges adatok közé sorolja a büntetett elõéletre vonatkozó személyes adatokat és meghatározza azok kezelhetõségének feltételeit (2. § 2. b) pont, 3. § (2) bekezdés). Eszerint a személyes, illetõleg a különleges adat - az Avtv.-ben nevesítetteken kívüli egyéb esetben - akkor kezelhetõ, ha azt törvény elrendeli.

E rendelkezésekbõl következõen a bûnügyi nyilvántartás által tartalmazott személyes adatok kezelésérõl, ennek keretében azok nyilvántartásáról törvénynek kell rendelkeznie, amely - lévén, hogy a büntetett vagy büntetlen elõéletet igazoló okirat kiállítása is különleges személyes adatok kezelését jelenti - magába kell foglalja az erkölcsi bizonyítványra vonatkozó szabályozást is.

A javaslat életbe lépését megelõzõen húsz éven át hatályban volt szabályozás szerint a bûnügyi nyilvántartás a bûntettesek (azaz a bíróság által kiszabott büntetéssel, intézkedéssel, illetve a megrovással és a vádemelés elhalasztással érintettek), a letartóztatottak, a körözöttek, valamint a vám- és a deviza-szabálysértés miatt megbüntetettek nyilvántartását ölelte fel.

Ez a gyakorlatban évente mintegy 600.000 személy adatainak kezelését jelentette, ami várhatóan a jövõben sem fog csökkenni.

E korábban nyilvántartott adatkörbõl a javaslat szerinti bûnügyi nyilvántartás már nem tartalmazza a körözött, továbbá a vám- és a deviza-szabálysértés miatt megbüntetett személyeket.

A körözött személyeket ugyanis a Rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény alapján a rendõrség kezeli, így e tekintetben a szükséges szintû jogszabályi felhatalmazás megvan. A vám- illetve deviza-szabálysértést elkövetõk nyilvántartása az utóbbi tíz évben végbement gazdasági-társadalmi átalakulások következtében indokolatlanná vált.

A bûnözés mai volumene mellett az igazságszolgáltatás mûködõképességét veszélyezteti, a gyors és érdemi döntéshozatalt számottevõen hátráltatja, esetenként ellehetetleníti az, ha nincs olyan nyilvántartás, amelyben minden olyan személy szerepel, aki ellen - bármilyen stádiumban - büntetõeljárás van folyamatban.

Ennek ismerete nélkül nincs mód az ügyek egyesítésére, emiatt párhuzamosan folynak büntetõeljárások. A jelenlegi helyzetben a más hatóság elõtti eljárás ténye csak a terheltnek a büntetõeljárás során tett nyilatkozatából derül ki.

A társadalmi-gazdasági életnek számos olyan területe van, ahol a jogszabály a foglalkoztatáshoz, vagy más jogosultság, állampolgári jog gyakorlásához a büntetlen elõéletet és annak közhitelû igazolását feltételként, vagy egyes meghatározott bûncselekmények miatti büntetettséget (pl.: az 1998. évi XI. törvény az ügyvédekrõl), illetve az érintettel szemben adott bûncselekmények alapos gyanúja miatti eljárás folyamatban létét (pl.: az 1998. évi XII. törvény a külföldre utazásról) kizáró okként határozza meg.

Mindezekbõl következõen a bûnügyi nyilvántartásnak magába kell foglalnia a gyanúsítottként eljárás alá vont személyek nyilvántartását is.

A büntetõeljárásban különösen fontos szerepet kapnak azok a bizonyítási eszközök, amelyek révén kétséget kizáróan megállapítható egy személy kiléte, illetve elkövetõi mivolta, továbbá a bûncselekmény helyszínén rögzített anyagmaradvány, nyom meghatározott személytõl való származása, vagy ennek kizárhatósága.

Valamely anyagmaradványnak egy adott személytõl, vagy meghatározott anyagból való származásának ilyen biztonságú azonosítására az ujj- és tenyérnyomatok (a továbbiakban: ujjnyomat) mellett a dezoxiribonukleinsav
(a továbbiakban: DNS) molekulák alkalmasak.

Az ujjnyomat, és a DNS molekula egyrészt azért teszik lehetõvé a kétséget kizáró azonosítást, mert minden egyes ember esetében más, csak az egyedre jellemzõ sajátosságokkal rendelkeznek, másrészt azért, mert ezek a jellegzetességek az ember élete során nem változnak.

A büntetõeljárásokban - éppen egyértelmûségük miatt - mindkét lehetõség mindennaposan igénybe vett eszköze a bizonyításnak.

A bizonyítás mellett jelentõs szerepet kap az ujjnyomat, illetve a DNS elemzés alapján történõ személyazonosítás a szabadságvesztésre ítéltek, illetve a személyes szabadságot korlátozó kényszerintézkedés alá helyezett terheltek esetében.

Az utóbbi években többször elõfordult, hogy a büntetés letöltésére az elítélt helyett, annak adatait használva - az érintettõl kapott anyagi juttatás ellenében - más személy jelentkezett, sõt olyan esetek is ismertek, amikor a terhelt helyett más töltötte le az elõzetes letartóztatást, illetõleg a büntetést.

A bizonyítás egyes eseteiben (például felismertetés fénykép alapján), valamint a szökésben lévõ, illetve más okból körözött személyek felkutatása során, továbbá az elõbb említett vonatkozásban is meghatározó jelentõségû, hogy a gyanúsítottról, elítéltrõl fénykép is rendelkezésre álljon, ezért az ujjnyomatokhoz hasonlóan szükség van a terheltek fényképének nyilvántartására is.

A személy kétséget kizáró azonosíthatóságának igénye jelentkezik
az államhatárt átlépõk ellenõrzése során, valamint az ismeretlen személyazonosságú holttestek esetében is.

Az ujjnyomat nyilvántarthatóságával, illetve levételével kapcsolatban a javaslatnak pótolnia kell a korábbi, közel sem teljes körû szabályozás hiányosságait is.

A Rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény a rendõrség számára az ujjnyomatok nyilvántartásának, kezelésének jogalapját megadja, az ujjnyomat levételére azonban csak az igazoltatás megtagadása esetén, a személyazonosság megállapítása céljából ad felhatalmazást.

Az Rtv. szerint a rendõrség a törvényben meghatározott bûnüldözési feladatainak ellátása érdekében kezelheti, illetve az adatkezelésre feljogosított más szervek nyilvántartásából átveheti a szándékos bûncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt kihallgatott személy adatait, ujjnyomatát.

Teljes egészében hiányzik a rendõrségen kívüli más nyomozó hatóságok ujjnyomat levételi jogának, kötelezettségének, valamint az általuk büntetõeljárás alá vontak ujjnyomata nyilvántartásának szabályozása.

Az ujjnyomatok központi nyilvántartása és az adatszolgáltatás a javaslat hatályba lépését megelõzõen a Bûnügyi Nyilvántartás Szabályzata I. részének kiadásáról szóló, a Magyar Népköztársaság Belügyminisztériumi Államtitkárának 9/1986. számú Parancsának IV. fejezete alapján történt, amelynek hatálya a nyomozó hatóságok közül csupán a rendõrségre
terjedt ki.

Az ujjnyomatok nyilvántartása, valamint az, hogy milyen eljárásokban, mely hatóságok, kiktõl vesznek ujjnyomatot - figyelemmel arra is, hogy a kérdéses adatok különleges személyes adatnak minõsülnek - törvényi szabályozást igényel.

A javaslat a vázolt, sokoldalú szabályozási igénynek megfelelõen, egyben a személyes adatok védelmének biztosításával teremti meg az ujj- és tenyérnyomat vételnek, fénykép készítésnek, valamint nyilvántartásuknak, és a hozzájuk kapcsolódó adatkezelésnek a jogalapját.

Az igazságügyi szakértõi bizonyítás évek óta alkalmazott módszere a dezoxiribonukleinsav (a továbbiakban: DNS) vizsgálat.

Az eljárás során a különbözõ mintákból (helyszíni nyom, anyagmaradvány, az azonosítandó személy hajszála, vagy szájnyálkahártya-törlete)
végzett DNS molekula elemzések eredményeit összegzõ, úgynevezett
DNS-profilokat hasonlítják össze (a szájnyálkahártya-törlet a szájüreg nyálkahártyájának felületérõl, annak sérelme nélkül, steril gézzel - vagy más, az egészségügyben használatos hordozóval - letörölt anyag).

A DNS-profil számokból és betûkbõl képzett adatsor, amely a DNS molekulából megállapítható összes jellegzetesség közül csak azokat tartalmazza, amelyek az ember örökletes tulajdonságaira vonatkozóan nem hordoznak információt, s ez utóbbiakat is csak olyan terjedelemben, ami az egyértelmû azonosításhoz szükséges.

Az állam büntetõjogi igényének érvényesítéséhez fûzõdõ érdek egyrészt abban testesül meg, hogy a bûncselekményt elkövetõk minél nagyobb arányban legyenek felderítve, másrészt pedig abban, hogy ártatlanul, illetve kétséget kizáróan nem bizonyított tény alapján senkit ne lehessen büntetõeljárás alá vonni, elítélni.

Ehhez meghatározó mértékben járulhat hozzá egy olyan adatbázis, amely bizonyos - a társadalomra kiemelten veszélyes - bûncselekmények alapos gyanúja miatt büntetõeljárás alá vont személyek DNS-profiljait, valamint a bûncselekmények helyszínén rögzített anyagmaradványokból meghatározott DNS-profilokat tartalmazza.

Tekintettel arra, hogy jellegénél fogva a DNS-profil is személyes adatnak minõsül, a nyilvántartás, adatkezelés, felhasználás szabályait törvényben kell

meghatározni.

A nyilvántartott személyi kör, valamint az adatok felhasználása a büntetõeljáráshoz kapcsolódik, ezért a DNS-profilok nyilvántartására vonatkozó rendelkezéseket is a bûnügyi nyilvántartásról szóló törvényben indokolt megjeleníteni.

A javaslat szerinti szabályozás megfelel azoknak a követelményeknek is, amelyeket az Európai Unió Tanácsa fogalmaz meg a DNS vizsgálat eredményeinek cseréjérõl szóló állásfoglalásában.

A bûnügyi nyilvántartás mindezeknek megfelelõen - egymástól különálló nyilvántartásokként - a bûntettesek, a gyanúsítottak, a kényszerintézkedés alatt állók, az ujj- és tenyérnyomok valamint fényképek, továbbá a
DNS-profilok nyilvántartását foglalja magába.

Az állami, közigazgatási feladatok ellátása, az ehhez szükséges szakember állomány biztosítása, de a magánszféra mûködése is megkívánja az általuk alkalmazni szándékozott személyek büntetlenségének közhiteles igazolását.

A büntetlenség, illetve annak közhitelû bizonyítása szükséges például az állampolgársági kérelem elbírálásához; bizonyos esetekben foglalkoztatáshoz, vagy más jogosultság, illetve tevékenység gyakorlásához.

Erre a célra szolgál az érintett büntetlen vagy büntetett voltát igazoló, illetve ez utóbbi esetben az erre vonatkozó adatokat tartalmazó hatósági erkölcsi bizonyítvány, amelyet a bûntettesek nyilvántartása alapján, a kezelõ szerv állít ki hatósági jogkörében.

A hatósági erkölcsi bizonyítvány kiállítása szükségképpen különleges személyes adatok kezelését, hatósági tanúsítását jelenti, ezért e kérdésnek is törvényben kell szabályozást nyernie.

Tekintettel arra, hogy a hatósági erkölcsi bizonyítványt a bûnügyi nyilvántartás részét képezõ bûntettesek nyilvántartása alapján állítja ki a kezelõ szerv, a hatósági erkölcsi bizonyítványra vonatkozó szabályokat is a bûnügyi nyilvántartás szabályait meghatározó törvénynek kell magába foglalnia.

Tekintettel arra, hogy a személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) szerint személyes, illetõleg különleges adat az Avtv.-ben nevesítetteken kívüli egyéb esetben akkor kezelhetõ, ha azt törvény elrendeli, minden a bûnügyi nyilvántartáshoz kapcsolódó hatósági, illetve állampolgári adatkezelést a törvénynek kell szabályozni.

Ilyen adatkezelést jelent az, amikor az arra kötelezett hatóságok a nyilvántartás részére a nyilvántartandó adatokat közlik, amikor a nyilvántartás szolgáltat adatot a jogosultaknak, továbbá a nyilvántartó által végzett adatkezelés.

Az adatigénylésre jogosultak is szükségképpen személyes adatokat kezelnek az érintett személynek a kérelem által tartalmazott, illetve az arra kapott válaszban feltüntetett adatai tekintetében. Kivételt képez az adatigénylõk körébõl e vonatkozásban az erkölcsi bizonyítványért folyamodó állampolgár, akik csak saját személyére nézve kérheti és kaphatja meg a hatósági bizonyítványt.

Az 1. § mindezeknek megfelelõen a törvény célját határozza meg.

Az Avtv. már hivatkozott elõírására figyelemmel, miszerint személyes adat akkor kezelhetõ, ha azt törvény elrendeli, a javaslatnak egyértelmûen meg kell határoznia, hogy mely adatcsoportokból képezett nyilvántartások minõsülnek bûnügyi nyilvántartásnak.

A 2. § a bûntettesek, a kényszerintézkedés alatt állók, a gyanúsítottak, az ujj- és tenyérnyomat, továbbá fénykép, valamint a DNS-profilok nyilvántartását jelöli meg ilyenként.

A 3. § garanciális jelentõségû abból a szempontból, hogy kimondja, a bûnügyi nyilvántartás csak a törvényben meghatározott adatokat tartalmazza, egyben a bûnügyi nyilvántartás feladatának megjelölésével a hatóságok és az állampolgárok számára egyaránt nyilvánvalóvá teszi a nyilvántartásokat kezelõk tevékenységének kereteit.

E törvényhely rögzíti továbbá, hogy a bûnügyi nyilvántartások körébe tartozó nyilvántartások az általuk kezelt adatokról kizárólag törvényben feljogosítottak részére állítanak ki okiratot, illetve szolgáltatnak adatot.

Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 3. §-a értelmében az Áe. rendelkezéseinek alkalmazása szempontjából államigazgatási ügy minden olyan ügy, amelyben a közigazgatási szerv az ügyfelet érintõ jogot vagy kötelességet állapít meg, adatot igazol, nyilvántartást vezet, vagy hatósági ellenõrzést végez.

Ennek megfelelõen a bûnügyi nyilvántartás kezelése is az államigazgatási eljárás elõírásai szerint kell történjen.

Tekintettel azonban arra, hogy a javaslat a nyilvántartás részére történõ adatközlés és a nyilvántartás által végzett adatszolgáltatás teljesítési határidejeként - a jogbiztonság követelményéhez igazodva - három- illetve nyolcnapos, azaz az Áe.-ben meghatározottnál rövidebb határidõt állapít meg, a javaslatnak tartalmaznia kell azt is, hogy a bûnügyi nyilvántartásra és a javaslatban szabályozott hatósági eljárásra a javaslatban meghatározott eltérésekkel kell az Áe.-t alkalmazni.

A javaslat által a bûnügyi nyilvántartások körébe sorolt egyes nyilvántartásokat a belügyminiszter rendeletében kijelölt szervek kezelik.

A törvényességnek és az adatkezelés szakszerûségének, valamint a személyes adatok megfelelõ védelmének biztosítása érdekében ilyen kezelõ szervként csak a belügyminiszter irányítása alatt álló szerv jelölhetõ ki.

A büntetõ ügyekben hozott jogerõs határozatok végrehajtásának törvényessége felett az ügyész gyakorol felügyeletet (Magyar Köztársaság Alkotmánya 51. § (2) bekezdése).

A Magyar Köztársaság ügyészségérõl szóló 1972. évi V. törvény
(a továbbiakban: Ütv.) 11. §-a értelmében az ügyész ellenõrizheti - többek között - a bûnügyi nyilvántartás törvényességét.

A büntetés-végrehajtás törvényességének ügyészi felügyeletérõl az Ütv.
28. §-a (1) bekezdésének felhatalmazása alapján kiadott 1/1990. Legf. Ü. utasítás (a továbbiakban: Ut.) rendelkezik.

Eszerint a Belügyminisztérium bûnügyi nyilvántartási tevékenysége felett a Legfõbb Ügyészség látja el a büntetés-végrehajtási felügyelet feladatait, melynek keretében az ügyész ellenõrzi a bûnügyi nyilvántartás törvényességét. [Ut. 1. § (1) bekezdés és 2. § (1) bekezdés e) pont]

A javaslat 6. §-a a fentieknek megfelelõen a Legfõbb Ügyészséget nevesítve szól a bûnügyi nyilvántartás törvényességi felügyeletének ellátásáról.

A 7. § tulajdonképpen a javaslat személyi hatályát határozza meg.

Taxatíve felsorolja azokat a büntetõeljáráshoz kapcsolódó körülményeket, amelyek megléte esetén az adott személyt nyilvántartásba kell venni.

A másik oldalról nézve ez azt is magába foglalja, hogy csak azt a személyt lehet a bûnügyi nyilvántartások valamelyikébe felvenni, akire nézve a
7. §-ban meghatározott feltételek közül egy, vagy több fennáll.

A 8. § lényege annak egyértelmûvé tétele, hogy a bûnügyi nyilvántartás körébe tartozó, korábban már meghatározott adatcsoportokat egymástól független, önálló nyilvántartásokban kell kezelni.

A személyes adatok kezelése akkor törvényes, ha csak addig az ideig tart, ameddig az adatkezelés célhozkötöttsége fennáll, valamint ha az adatkezeléssel járó jogkorlátozás mértéke arányos az elérendõ törvényes céllal.

A nyilvántartások önállóságának követelményét rögzítõ 8. § azért is
elvi jelentõségû, mert a javaslat a késõbbiekben az általuk végzett adatkezelések célhozkötöttségének különbözõségére, egyben az arányosság követelményére figyelemmel állapítja meg a bûnügyi nyilvántartások adattartalmát, az adatok nyilvántarthatóságának idõtartamát, valamint az adatigénylésre jogosultakat.

A bûnügyi nyilvántartás részeit képezõ különbözõ nyilvántartások és az általuk végzett adatkezelés célja más és más, ezért a javaslat az egyes nyilvántartások célját külön-külön határozza meg.

A 9. § a bûntettesek nyilvántartásának céljaként a büntetett, illetve a büntetlen elõélet megállapíthatóságát jelöli meg, felsorolva azokat az érdekeket is, amelyeknek védelme, illetve biztosítása megkívánja az állampolgár elõéletének ismeretét.

A bûntettesek nyilvántartása azoknak az állampolgároknak az adatait tartalmazza, akikkel szemben a bíróság jogerõsen a Büntetõ Törvénykönyvben (a továbbiakban: Btk.) meghatározott büntetést vagy intézkedést szabott ki; akire vonatkozóan az ügyész a vádemelést elhalasztotta vagy megrovást alkalmazott; akivel szemben a külföldi bíróság bûnösséget megállapító határozatot hozott, ha azt a magyar bíróság ítéletével azonos érvényûnek nyilvánították, vagy ha a külföldi bíróság által kiszabott büntetés végrehajtását a magyar hatóság átvette; továbbá aki kegyelemben részesült.

A 10. § részletesen felsorolja, hogy az e körbe tartozó személyekkel, illetve az õket érintõ büntetõjogi jogkövetkezményekkel kapcsolatban mely adatokat kell nyilvántartani.

A nyilvántartásnak értelemszerûen tartalmaznia kell a nyilvántartott személy természetes személyazonosító adatait, azaz a családi és utóneve(ke)t, nõk esetében a leánykori családi és utóneve(ke)t, a nemet, a születési helyet és idõt, az érintett anyjának leánykori családi és utóneve(i)t; valamint a személyi azonosítót.

Az elõzõ családi- és utónév nyilvántartására a jogbiztonság, a törvények kijátszhatóságának elkerülése érdekében van szükség.

E nélkül ugyanis valamely korábbi nevén nyilvántartott személy új néven büntetlen elõéletet igazoló erkölcsi bizonyítványt kapna, illetve a nyilvántartás az ilyen állampolgárról - annak új neve szerint - adatot igénylõ jogosultaknak is a "nyilvántartásban nem szerepel" választ adná.

Az állampolgárság az állampolgársági kérelmek elbírálhatóságánál, a lakóhely ismerete a véletlenszerûen egyezõ adatokkal rendelkezõ személyek egyértelmû azonosításánál szükséges.

Az (1) bekezdés b) pontja a bûncselekményre vonatkozó adatokat foglalja magába, megjelölve azt is, hogy a terhelt tettesként vagy részesként, illetve visszaesõként követte-e el a bûncselekményt.

A bûncselekmény minõsítése az alapos gyanú közlésétõl az eljárást befejezõ hatósági határozat, vádirat, illetve a jogerõs ítélet meghozatala idején rendelkezésre álló adatok függvényében változhat, ezért a javaslat megjelöli, hogy mely - a büntetõeljárás egyes lehetséges befejezési módjait megtestesítõ - határozatok szerint kell nyilvántartásba venni a bûncselekményre, valamint az elkövetõi és elkövetési alakzatra, s a visszaesésre vonatkozó adatokat.

Az (1) bekezdés c)-h) pontjai az egyes jogkövetkezményeket és az azokat megállapító, illetve azzal kapcsolatban késõbb döntést hozó nyomozó hatóság, ügyészség, bíróság megnevezését, határozatának számát és keltét rendelik nyilvántartani a különbözõ jogkövetkezmények szerinti csoportosításban.

Az (1) bekezdés i)-n) pontjainak rendelkezései biztosítják, hogy a bíróság ítéletét a jogerõre emelkedés után, illetve a nyilvántartásba vételt követõen érintõ változások is bekerüljenek a nyilvántartásba, így az a nyilvántartott személy vonatkozásában mindig az aktuális állapotot tükrözze.

Végezetül az (1) bekezdés o) pontja szerint nyilván kell tartani az érintett halálának idõpontját is.

A nyilvántartásba vett adatokat a nyilvántartott halála esetén sem kell törölni, azokat az érintett halálának bekövetkeztétõl függetlenül - a reájuk vonatkozó nyilvántartási ideig kell nyilvántartani.

Erre azért van szükség, hogy hamis halotti anyagkönyvi kivonatot,
vagy holttá nyilvánító határozatot felhasználva - a névváltoztatáshoz hasonlóan - ne lehessen kitérni az elítéléshez fûzõdõ hátrányos jogkövetkezmények viselése alól.

A javaslat a bûntettesek nyilvántartásába felvett adatok nyilvántartási idejét a mentesítés idõpontjától számítandó, években megadott idõtartam megállapításával határozza meg. Ezért a nyilvántartásnak tartalmaznia kell mindazon adatokat is, amelyek a mentesülés, illetõleg a mentesítés idõpontja megállapításához alapul szolgálnak.

A 10. § (2) bekezdése ennek megfelelõen ezeknek a büntetés-végrehajtási adatoknak a nyilvántartásáról rendelkezik.

1)A nyilvántartás által közölt adatokat jellemzõen valamely más szerv elõtt folyó eljárás során használják fel, jog vagy kötelezettség fennállásának bizonyítékaként.

A bûnügyi nyilvántartások mindegyike, így a bûntettesek nyilvántartása is, az adatszolgáltatás idõpontjában fennálló helyzetet igazolja, az adott idõpontban nyilvántartott adatokat tanúsítja. Ezeknek az adatoknak a valódiságát - a hatósági bizonyítvány tartalmához hasonlóan - mindaddig vélelmezni kell, ameddig annak ellenkezõje nincs bizonyítva.

Ezért különös jelentõsége van annak, hogy a nyilvántartás az adatszolgáltatás, illetve a bûntettesek nyilvántartása alapján kiadott hatósági erkölcsi bizonyítvány kiállítása idõpontjában a tényleges helyzetet tükrözõ adattartalommal rendelkezzen.

Annak érdekében, hogy a bûntettesek nyilvántartása e követelménynek meg tudjon felelni, mindazon hatóságok számára, akik a nyilvántartott adatokat érintõ határozatot hoznak, kötelezõvé kell tenni, hogy a kérdéses adatokat ésszerûen rövid határidõn belül közöljék a nyilvántartás kezelõjével.

2)Ezért a 11-13. §-ok megnevezik azokat a szerveket, hatóságokat, amelyek a nyilvántartás tartalmának változását maga után vonó határozatot hoznak, illetve amelyek eljárásában az adat módosulását megalapozó körülmény ismertté válik, egyben a javaslatnak a bûntettesek nyilvántartása adattartalmát meghatározó pontjaira visszautalva megjelölik, hogy pontosan melyik adatokra nézve áll fenn az adatközlési kötelezettség.

1)Az adatközlés formájának és módjának meghatározása nem igényel törvényi szintû szabályozást, ezért a 14. § úgy rendelkezik, hogy az adatközlést külön jogszabályban meghatározottak szerint kell teljesíteni.

A nyomozó hatóságokra, ügyészségekre, és a bíróságokra, a büntetés-végrehajtási és más állami intézményekre vonatkozóan az adatközlés határidejét törvénynek kell megállapítania.

2)A 11-13. §-okhoz fûzött indokolásban már említett idõszerûség biztosítása érdekében a 15. § (1) bekezdése - fõszabályként - a nyilvántartásba vételt megalapozó, illetõleg a nyilvántartott adatot érintõ változás bekövetkezésének napjától számított három munkanapon belüli adatközlési határidõt állapít meg.

3)A nyilvántartott halálának idõpontját valamint a nyilvántartott természetes személyazonosító adatainak, személyi azonosítójának és lakcímének változását a személyiadat- és lakcímnyilvántartás központi szerve hivatott közölni.

A személyiadat- és lakcímnyilvántartás központi szervének nincs tudomása arról, hogy az adatváltozással érintett személy szerepel-e a bûntettesek nyilvántartásában. Az adatkezelés célhozkötöttsége híján nem lehet olyan felhatalmazást adni, amely alapján a személyiadat- és lakcímnyilvántartás központi szerve jogosult lenne minden egyes állampolgárt ellenõrizni a bûntettesek nyilvántartásában.

A járható út az, hogy a bûntettesek nyilvántartásának kezelõje személyi azonosító alkalmazásával, külön jogszabályban meghatározott rendszerességgel kér információt a személyiadat- és lakcímnyilvántartás központi szervétõl arról, hogy a bûntettesek nyilvántartásában lévõk közül kiknek az adatai változtak.

E tevékenység karbantartó, adatpontosító jellegére figyelemmel elegendõ, ha a javaslathoz kapcsolódó végrehajtási jogszabály rendelkezik az adatközlés gyakoriságáról.

A 16. § - a javaslat hatályba lépése elõtti, húsz évig életben lévõ szabályozás tapasztalatai alapján, azzal azonosan - az elkövetett bûncselekmény súlyossága, illetõleg az elkövetõ társadalomra veszélyessége, valamint az ezeket tükrözõ büntetés, intézkedés, egyéb büntetõjogi jogkövetkezmény függvényében állapítja meg a bûntettesek nyilvántartásában felvett adatok nyilvántartási idejét.

1)Az egyes nyilvántartásokkal kapcsolatban talán még a nyilvántartandó adatok körénél is érzékenyebb kérdés az, hogy kik, mely hatóságok, szervek és milyen idõintervallumban jogosultak megismerni a nyilvántartott személyes adatokat.

A bûntettesek nyilvántartása tartalmazza:

II. a büntetés-végrehajtási adatokat.

A bûntettesek nyilvántartásába felvett adatokat a mentesítés beálltától számított meghatározott számú évig kell nyilvántartani.

Az egyes szervek, hatóságok azokat az adatokat igényelhetik és kaphatják meg, amelyek ismerete törvényben, illetve törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabályban meghatározott feladataik végrehajtásához szükséges.

Eszerint a teljes adattartalom, vagy csak az elõzõekben az I. pontban összefoglalt adatok megismerésére lehetnek jogosultak, illetve ez utóbbi kategória vonatkozásában további különbségtétel van aszerint, hogy az adatigénylésre jogosult csupán azokról az adatokról kaphat tájékoztatást, amelyekre nézve még nem következett be a mentesülés, vagy azokat is megismerheti, amelyekkel kapcsolatban a nyilvántartott már mentesült az elítéléshez fûzõdõ hátrányos jogkövetkezmények alól.

2)A 17-19. §-ok az adat-megismerési jogosultság terjedelme szerinti csoportosításban határozzák meg a bûntettesek nyilvántartásából adatigénylésre jogosultakat. A különbözõ mértékû adat-megismerési jogosultságokat a következõk indokolják.

A mentesülés, illetve a mentesítés bekövetkeztével az elítélt azon hátrányos következmények alól mentesül, amelyeket az elítéléshez jogszabály fûz. Elítélésen a bûncselekmény elkövetése miatt jogerõs határozattal kiszabott büntetést kell érteni. (Ide sorolandó a tárgyalás mellõzésével kiszabott pénzbüntetés is.)

Nem tekinthetõ azonban elítélésnek a Be. 375. § keretében - tárgyi eljárás során - alkalmazott elkobzás, vagy a Btk. 71. §-a szerinti megrovás, illetve a 72. § értelmében a próbára bocsátás.

Az elítéléshez fûzõdõ hátrányos jogkövetkezmények részben büntetõjogon belül, részben azon kívül érvényesülnek.

Az elítéléshez csak akkor fûzõdnek büntetõjogi jogkövetkezmények, ha az elkövetõ újabb bûncselekményt követ el. Így például visszaesõként kell elítélni a szándékos bûncselekmény elkövetõjét, ha korábban szándékos bûncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, és a büntetés kitöltésétõl vagy végrehajthatósága megszûnésétõl az újabb bûncselekmény elkövetéséig három év még nem telt el (Btk. 137. § 14.).
Ilyen büntetõjogi következmény a különös és többszörös visszaesés is.

Súlyosító körülményként értékelendõ pl. a korábbi jogerõs pénzbüntetésre ítélés az újabb bûncselekmény miatt alkalmazott joghátrány megválasztásánál. Büntetõjogi jogkövetkezmény a korábban próbaidõre felfüggesztett büntetés végrehajtásának - az újabb elkövetésre és elítélésre tekintettel történõ - elrendelése is.

3)A büntetõjogon kívül hátrányos jogkövetkezmények általában a büntetett elõélethez fûzõdnek, illetve ezen belül valamilyen elítéléshez, de több jogszabály fûz hátrányos jogkövetkezményt magához az elítéléshez, függetlenül attól, hogy az elítélt büntetett vagy büntetlen elõéletû vagy sem.

A büntetõjogon kívüli hátrányos jogkövetkezmények lehetnek alkotmányjogiak, közjogiak, munkajogiak, családjogiak, polgári jogiak, de a gazdasági élet területén is található ilyen jellegû rendelkezés.

Az Alkotmánybíróság tagjává csak büntetlen elõéletû magyar állampolgár választható, az alkotmánybírósági tagság kizárással megszûnhet, ha a tag jogerõs ítéletben megállapított bûntettet követ el [1989. évi XXXII. törvény 5. § (1) bekezdés és 15. § (7) bekezdés].

Az ügyvédi tevékenység folytatásának egyik feltétele a büntetlen elõélet.
Nem vehetõ fel a kamarába az, aki a közügyektõl eltiltás vagy a jogi képesítéshez kötött foglalkozástól eltiltás mellékbüntetés hatálya alatt áll [1998. évi XI. tv. 13. § (3) bekezdés c) pont és (4) bekezdés b) pont].

A büntetõeljárás során nem lehet védõ az, akit a közügyektõl eltiltottak
[1973. évi I. törvény 46. § (1) bekezdés e) pont].

Az országgyûlési képviselõk választásánál nincs választójoga annak, aki a közügyek gyakorlásától eltiltó ítélet hatálya alatt áll, aki szabadságvesztés büntetését tölti, valamint annak, aki a büntetõeljárásban jogerõsen elrendelt kényszergyógykezelés alatt áll [1989. évi XXXIV. törvény 2. § (2) bekezdés b)-d) pont].

Nem lehet gazdasági társaság vezetõ tisztségviselõje az, akit bûncselekmény elkövetése miatt jogerõsen szabadságvesztés büntetésre ítéltek, amíg a bûntetett elõélethez fûzõdõ hátrányos következmények alól nem mentesült. Akit valamely foglalkozástól jogerõs bírói ítélettel eltiltottak, az ítélet hatálya alatt az abban megjelölt tevékenységet folytató gazdasági társaságban nem lehet vezetõ tisztségviselõ [1997. évi CXLIV. törvény
23. § (1)-(2) bekezdés].

Nem fogadhat örökbe az, aki a közügyektõl való eltiltást kimondó jogerõs határozat hatálya alatt áll [1952. évi IV. törvény 47. § (2) bekezdés].

A bíróság megszünteti a szülõi felügyeletet, ha a szülõt a bíróság valamelyik gyermekének személye ellen elkövetett szándékos bûncselekmény miatt szabadságvesztésre ítélte. Nem lehet gyám, aki közügyektõl eltiltó jogerõs ítélet hatálya alatt áll [1952. évi IV. törvény 88. § (1) bekezdés c) pont, illetve 99. § (2) bekezdés b) pont].

A fenti, példálózó felsorolásból kitûnõen a büntetõjogon kívüli hátrányos jogkövetkezmények tartalmuk szerint lehetnek olyanok, amelyek kizárják, hogy az elítélt bizonyos tisztséget, munkakört betöltsön, foglalkozást ûzzön, de az elítélés együtt járhat hivatalvesztéssel, a már meglévõ jogosítványok elvesztésével is.

A mentesített - tekintettel arra, hogy nem az elítélésre visszamenõleg, hanem mindig a jövõre nézve válik büntetlen elõéletû állampolgárrá - az elítélés kapcsán elvesztett jogosultságát nem nyeri vissza.

4)Vannak azonban olyan esetek, amikor a mentesítésben részesült személy köteles számot adni olyan elítéltetésérõl is, amelyre nézve korábban már mentesítésben részesült.

Például a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény szerint a fontos és bizalmas munkakörben alkalmazni kívánt személynek kérdõíven kell nyilatkoznia arról, hogy 15 évre visszamenõleg ellene vagy házastársa ellen indult-e olyan büntetõeljárás, amely büntetéssel fejezõdött be, beleértve azokat az elítéléseket is, amelyek hátrányos jogkövetkezményei alól már mentesült az érintett.

Hasonló rendelkezést tartalmaz a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól,
a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamaráról szóló 1998. évi IV. törvény is, amikor az említett tevékenység végzésére
jogosító igazolvány kiadását nem teszi lehetõvé az olyan - a törvényben meghatározott bûncselekmények elkövetése miatt elítélt - kérelmezõ részére, aki ugyan mentesült már a hátrányos jogkövetkezmények alól, de még szerepel a bûntettesek nyilvántartásában.

5)Mindezek figyelembe vételével a javaslat 17. §-a nevesíti azokat a szerveket, hatóságokat, amelyeknek adat-megismerési joga teljes körû, azaz úgy a büntetés-végrehajtási adatokat, mint a büntetést, intézkedést, egyéb joghátrányt megállapító határozatok alapján nyilvántartásba vett adatokat megismerhetik, akkor is, ha a nyilvántartott már mentesült.

Ilyenek a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóságok; az igazságügy-miniszter, a nemzetbiztonsági szolgálatok, a hadkiegészítõ parancsnokság, valamint a külföldi nyomozó hatóság, ügyészség, bíróság, nemzetközi igazságügyi és bûnüldözõ szerv, a Nemzeti Bûnügyi Együttmûködési Központ, illetõleg a Magyar Köztársaságnak nemzetközi szerzõdésben adattovábbításra feljogosított más szerve, továbbá az idegenrendészeti ügyekben eljáró szervek.

A szóban forgó törvényhely - az adatkezelés célhozkötöttsége követelményével összhangban - az egyes felhatalmazottakkal kapcsolatban azt is meghatározza, hogy milyen célból, azaz milyen feladatuk végrehajtásához igényelhetik az adatokat.

6)A 18. § azokat a hatóságokat, szerveket foglalja magába, amelyeknek feladataik ellátásához elengedhetetlen azoknak az elítéléseknek az ismerete is, amelyek hátrányos jogkövetkezményei alól már mentesült az érintett állampolgár, de a reájuk vonatkozó nyilvántartási idõ még nem telt el, viszont nincs szükségük a büntetés-végrehajtási adatokra.

E körbe tartozik a rendõrség, a köztársasági elnök által adományozható kitüntetésre irányuló javaslatot elõterjesztõ miniszter, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Elnöke, valamint a Legfõbb Ügyészség, a Katonai Fõügyészség, a fellebbviteli fõügyészség, a megyei fõügyészség, a Fõvárosi Fõügyészség.

A javaslat minden esetben feltünteti azt is, hogy az egyes adatigénylésre jogosultak adat-megismerési jogát milyen feladat ellátása alapozza meg.

7)A 19. § a legszûkebb terjedelmû adat-megismerési jogosultsággal rendelkezõ hatóságokat, szerveket jelöli meg, a § bevezetõ mondatában egyben kimondva azt is, hogy a bûntettesek nyilvántartásából a felsoroltak "törvényben meghatározottak szerint" jogosultak adatszolgáltatás igénylésére.

Az elõzõ két, ugyancsak adatigénylési jogosultságot meghatározó §-tól eltérõen e törvényhely azért egészül ki a "törvényben meghatározottak szerint" kitétellel, mert az itt felsorolt jogosultaknak feladataik ellátásához csak az adott személy elõéletének, illetve esetenként csak meghatározott bûncselekmények tekintetében büntetett vagy büntetlen voltának ismeretére van szükségük.

Az elõzõ két §-ban megnevezett jogosultakhoz képest lényeges megkülönböztetõ ismérve az e csoportba tartozóknak, hogy csupán azokról az elítélésekrõl informálódhatnak, amelyekhez fûzõdõ hátrányos jogkövetkezmények alól a nyilvántartott még nem mentesült.

Az igazságszolgáltatási és bûnüldözési feladatok - a nemzetközi egyezmények által is megkövetelt ésszerû idõn belüli, egyben az ártatlanság vélelmét biztosító módon történõ - ellátásában meghatározó szerepe van a bûncselekmény elkövetésével gyanúsított személy aktuális hollétérõl információt adó adatoknak.

Az említett okokból nem csak az minõsül releváns adatnak, hogy egy adott személlyel szemben aktuálisan folyik-e büntetõeljárás, hanem az is, hogy annak keretében elrendelték-e elõzetes letartóztatását, vagy lakhelyelhagyási tilalom, ideiglenes kényszergyógykezelés foganatosítását.

A kényszerintézkedés alatt állók nyilvántartásának céljaként ennek megfelelõen az érintettek és mások jogainak és biztonságának védelmét, illetve a büntetõeljárások gyors és hatékony lefolytatásának elõsegítését határozza meg a javaslat.

A kényszerintézkedés alatt állók nyilvántartása azokkal a személyekkel kapcsolatban tartalmaz adatot, akikkel szemben elõzetes letartóztatást, lakhelyelhagyási tilalmat, illetve ideiglenes kényszergyógykezelést rendeltek el.

A nyilvántartandó adatok körébe a természetes személyazonosító adatokon kívül a gyanúsítás tárgyát képezõ bûncselekmény megnevezése, minõsítése, továbbá a kényszerintézkedés idõtartama, illetõleg a kényszerintézkedésrõl határozatot hozó bíróság megnevezése, határozatának kelte és száma tartozik.

A nyilvántartott adatoknak nem képezi részét a kényszerintézkedés megszüntetésének idõpontja, ugyanis ekkor - a nyilvántartás okafogyottá válása, így a további adatkezelés célhozkötöttségének hiánya miatt - törölni kell az érintett személyre vonatkozó adatokat.

A megszüntetés idõpontjának nyilvántartásba vétele pedig azt jelentené, hogy továbbra is nyilván lenne tartva az, akivel szemben megszüntették a kényszerintézkedést.

A javaslat szerint nyilvántartani rendelt adatoknak az ismerete annak megállapíthatóságához szükséges, hogy egy adott hatóság által folytatott büntetõeljárásban gyanúsítottként eljárás alá vont személy nincs-e elõzetes letartóztatásban, nem áll-e ideiglenes kényszergyógykezelés alatt más hatóság elõtt indult eljárásban.

Ezen információk elengedhetetlenek az adott büntetõeljárásban végzendõ eljárási cselekmények, illetve kényszerintézkedések foganatosításának indokoltságáról történõ döntéshez.

A lakhelyelhagyási tilalom ideje alatt biztosítani kell annak ellenõrizhetõségét, hogy a terhelt valóban betartja-e a tartózkodási helyére vonatkozóan meghatározottakat, mivel e szabályok megszegése az elõzetes letartóztatás elrendelését vonhatja maga után.

A kényszerintézkedés alatt állók nyilvántartása részére adatot közlõ hatóságokat és az adatközlés határidejét állapítja meg a 22. §.

Az elõzetes letartóztatást, az ideiglenes kényszergyógykezelést, illetve a lakhelyelhagyási tilalmat csak a bíróság rendelheti el, illetve hosszabbíthatja meg, e kényszerintézkedések megszüntetésérõl azonban az ügyészség is határozhat. Ezért az adatközlésre kötelezettek között a bíróság mellett az ügyészség is fel van tüntetve.

Az igazságszolgáltatás, a büntetõeljárás során nincs szükség annak utólagos megállapíthatóságára, hogy a terhelt ellen korábban folyamatban volt büntetõeljárás során alkalmaztak-e kényszerintézkedést.

Abból következõen, hogy az adatkezelés céljának megléte csak a kényszerintézkedés elrendelésétõl annak megszüntetéséig tartó idõintervallumra korlátozódik, a kényszerintézkedés alatt állókat addig indokolt nyilvántartani, amíg velük szemben meg nem szüntetik az
elõzetes letartóztatást, az ideiglenes kényszergyógykezelést, illetve a lakhelyelhagyási tilalmat.

A kényszerintézkedés alatt állók nyilvántartásából történõ adatigénylés jogát mindazoknak indokolt megadni, akik a 17-18. §-ok szerint feladataik ellátásához arról is informálódhatnak, ha valaki már mentesült az elítéléshez fûzött hátrányos jogkövetkezmények alól, de még szerepel a bûntettesek nyilvántartásában.

A jelenlegi minõségi és mennyiségi ismérvekkel jellemzett bûnözés mellett az igazságszolgáltatás mûködõképességét veszélyezteti, a gyors és érdemi döntéshozatalt számottevõen hátráltatja, illetve ellehetetleníti, ha az eljáró hatóságok nem rendelkeznek információval arról, hogy az általuk büntetõeljárás alá vont személy ellen más hatóság folytat-e büntetõeljárást,
s ha igen, az milyen stádiumban van.

Ennek ismerete nélkül nincs mód az ügyek egyesítésére, emiatt párhuzamosan folynak büntetõeljárások.

A büntetõeljáráson kívül is számos olyan hatósági eljárás van, amelyekben valamilyen jogosultság megadása, tevékenység engedélyezése az állampolgárral szembeni - esetenként meghatározott bûncselekmények alapos gyanúja miatti - büntetõeljárás folyamatban lététõl függ.

A javaslat 25. §-a az elõzõekben vázolt igények kielégítése érdekében a gyanúsítottak nyilvántartásának céljaként a büntetõeljárások, illetõleg más hatósági eljárások gyors és hatékony lefolytatásának elõsegítését határozza meg.

A 26. § a gyanúsítottként büntetõeljárás alá vont személyekkel kapcsolatban nyilvántartandó adatok körét határozza meg.

A terhelt mindaddig szerepel a nyilvántartásban, amíg a büntetõeljárás jogerõsen be nem fejezõdik, ezért a gyanúsítottak nyilvántartásának a vádemeléssel, és az eljárás felfüggesztésével kapcsolatos adatok is részét képezik.

A gyanúsítottak nyilvántartása részére történõ adatközlésrõl rendelkezõ
27. § meghatározza a kötelezetteket, az adatközlés határidejét, illetve utal rá, hogy az adatszolgáltatást külön jogszabályban meghatározott formában és módon kell teljesíteni.

A nyilvántartás idõszerûségének biztosítása érdekében az adatközlést három munkanapon belül kell teljesíteni.

E határidõt az alapos gyanú közlésének, illetõleg a nyomozást felfüggesztõ, megszüntetõ határozat; illetve a büntetõeljárás bíróság általi felfüggesztésérõl, megszüntetésérõl, befejezésérõl hozott határozat jogerõre emelkedésének - az eljárás továbbfolytatásának elrendelése esetén a határozat meghozatalának - napjától kell számítani.

A gyanúsítottak nyilvántartásába felvett adatokat a büntetõeljárás jogerõs befejezéséig, illetve a nyomozás, a büntetõeljárás megszüntetése esetén az errõl szóló határozat jogerõre emelkedésének napjáig kell nyilvántartani.

Ha az eljárás elítéléssel; illetve kényszergyógykezelés, elkobzás, vagyoni elõny vagy elkobzás alá esõ érték megfizetésére kötelezés felmentõ ítéletben; vagy elkobzás, vagyoni elõny, elkobzás alá esõ érték megfizetésére kötelezés megszüntetõ végzésben történõ elrendelésével fejezõdik be, akkor a terheltre vonatkozó adatokat a továbbiakban a bûntettesek nyilvántartása fogja tartalmazni.

Ezért az eljárás jogerõs befejezését követõen megszûnik a terhelt gyanúsítottkénti nyilvántartásának indokoltsága.

Azon terheltek további nyilvántartása ugyancsak okafogyottá válik, akikkel szemben a nyomozó hatóság, az ügyészség, vagy - az elõzõekben nem említett módon - a bíróság megszünteti a nyomozást, illetve a büntetõeljárást.

A javaslat az elõzõekben taglalt szempontokra figyelemmel, azaz az adatkezelés célhozkötöttsége fennállásához kapcsolódva határozza meg a gyanúsítottak nyilvántartásába felvett adatok nyilvántartásának idejét.

A gyanúsítottak nyilvántartásából történõ adatigénylés jogát biztosítani kell azoknak a hatóságoknak, szerveknek, amelyek a 17-18. §-ok szerinti feladatellátásukhoz arról is informálódhatnak, ha valaki már mentesült az elítéléshez fûzõdõ hátrányos jogkövetkezmények alól, de még szerepel a bûntettesek nyilvántartásában.

A 17-18. §-okban adatigénylésre feljogosítottakon kívül a gyanúsítottak nyilvántartásának adataira szüksége van a rendõrségnek is a kézilõfegyverekkel, lõszerekkel, gáz- és riasztó-fegyverekkel, légfegyverekkel, lõterekkel, továbbá a közúti közlekedés rendõrhatósági igazgatásával kapcsolatban jogszabályban meghatározott feladatai végzéséhez.

A büntetés-végrehajtás szervei tudomással kell bírjanak arról, hogy az elítélt ellen nincs-e folyamatban újabb büntetõeljárás, ugyanis az olyan elítélt, akivel szemben újabb büntetõeljárás van folyamatban, nem távozhat el a büntetés-végrehajtási intézetbõl, és nem kaphat engedélyt kimaradásra sem [a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejû rendelet 28/A. § (3) bekezdés és (4) bekezdés a) pont].

A magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény szerint a nem magyar állampolgár akkor honosítható, ha a magyar jog szerint büntetlen elõéletû és a kérelem elbírálásakor ellene magyar bíróság elõtt büntetõeljárás nincs folyamatban, a magyar állampolgárságról való lemondás pedig akkor engedélyezhetõ, ha az érintett ellen magyar bíróság elõtt nem folyik büntetõeljárás, illetõleg magyar bíróság által kiszabott büntetésének végrehajthatósága megszûnt.

Az állampolgársági ügyekben a Belügyminisztérium szervei járnak el, ezért részükre is szükséges a gyanúsítottak nyilvántartásából történõ adatigénylés jogának biztosítása.

A társadalomnak messzemenõ érdeke fûzõdik a közélet tisztaságának megóvásához, a bûnözésnek a politikai-gazdasági szférába való beépülése megakadályozásához.

Ennek az érdeknek az érvényre juttatása testesül meg annak biztosításában is, hogy a rendvédelmi szervek és a fegyveres erõk állományába ne kerülhessenek olyan személyek, akik büntetetett elõéletûek, de még olyanok sem, akikre bûncselekmény elkövetésének alapos gyanúja irányul, azaz akik ellen aktuálisan büntetõeljárás van folyamatban.

Ezért a javaslat az említett szervek állományilletékes parancsnokai számára is felhatalmazást ad a gyanúsítottak nyilvántartásából történõ adatigénylésre.

A 30. § összefoglalja mindazokat az eseteket, amikor egy adott személy azonosításához az ujj- és tenyérnyom, illetve a fénykép szükséges lehet.

Erre alapulóan a daktiloszkópiai és fénykép nyilvántartás céljaként a büntetõeljárásokban a gyanúsítottak és más személyek azonosítását, illetve kizárását, a rendkívüli haláleset miatt folyó államigazgatási eljárásokban az ismeretlen személyazonosságú elhunyt azonosítását, valamint más hatósági eljárásokban, illetõleg igazoltatás esetén az érintett személyazonosságának megállapítását határozza meg.

A 31. § szerint a daktiloszkópiai és fénykép nyilvántartásban kell nyilvántartani annak az adatait, ujj- és tenyérnyomatát, továbbá arcképét, akit szándékos bûncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt büntetõeljárás alá vontak.

A daktiloszkópiai és fénykép nyilvántartás céljára történõ ujj-, és tenyérnyomat vétel nem a büntetõeljárás rendelkezésein alapul, hanem arra a javaslatban meghatározottak alapján, az államigazgatási eljárás szabályai szerint kerül sor.

A javaslat a bûncselekményt szándékosan elkövetõk nyilvántartását tartja indokoltnak, mert a terhelteknek ebbõl a csoportjából kerülnek ki a visszaesõ, a különös, vagy többszörös visszaesõ, illetve az egyszerûen csak ismételten bûncselekményt elkövetõk.

Ezzel szemben a büntetõ jogszabályokat gondatlanságból megsértõk bûnismétlésének valószínûsége olyan alacsony, hogy e személyi kör nyilvántartása nem lenne arányos az elérendõ céllal.

Természetesen elõfordulnak olyan esetek, amikor a gondatlanságból elkövetett bûncselekmény bizonyítása során válik szükségessé a gyanúsított ujj- vagy tenyérnyomatának szakértõi vizsgálata. Ilyenkor a Be. szabályai alapján történik a terhelt ujj-, vagy tenyérnyomatának levétele, az a büntetõeljárás során a tárgyi bizonyítékok egyikét képezi, de - nem szándékos bûncselekményrõl lévén szó - nem lesz felvéve a daktiloszkópiai nyilvántartásba.

Az ismeretlen tettes(ek) által elkövetett bûncselekmények gyanúsítottjainak felderítéséhez, azonosításához elengedhetetlen a bûncselekmény helyszínén rögzített ujj- és tenyérnyomok összehasonlítása, szakértõi vizsgálata, ezért a nyilvántartásnak részét kell képezzék azok az ujj- és tenyérnyomok is, amelyeknek meghatározott személyhez tartozását még nem állapították meg.

A daktiloszkópiai és fénykép nyilvántartás az ujj- és tenyérnyomatok, valamint arcképek mellett tartalmazza a nyilvántartott természetes személyazonosító adatait, a gyanúsítás tárgyát képezõ bûncselekmény megnevezését és minõsítését, továbbá az elkövetés helyét és idejét.

Tekintettel arra, hogy ezen adatokkal kapcsolatban meghatározó jelentõségû annak ismerete is, hogy melyik hatóság által folytatott eljárásban rögzítették az adott ujj-, illetve tenyérnyomot, szükséges az eljáró hatóság és a büntetõügy számának nyilvántartása is, így a javaslat ez utóbbi adatokat is nyilvántartani rendeli.

1)A nyilvántartás részére a gyanúsítottat büntetõeljárás alá vonó, valamint az a hatóság köteles adatot közölni, amelyik az ismeretlen tettes által elkövetett bûncselekmény helyszínén ujj- vagy tenyérnyomot rögzített.

Az adatközlés részletes szabályait e vonatkozásban is a javaslat végrehajtásáról rendelkezõ külön jogszabály állapítja meg.

2)A bûncselekmény elkövetõjének minél korábbi felderítése, azonosítása rendkívül fontos, különösen a társadalomra kiemelkedõen veszélyes bûncselekmények megelõzése, és a további potenciális áldozatok megvédhetõsége érdekében.

Adott esetben néhány óra késedelem is azt jelentheti, hogy valamely súlyos bûntett elkövetõje meg tud szökni, el tud rejtõzni a hatóság elõl, egyben alkalma nyílik újabb bûncselekmények elkövetésére.

Emiatt nagyon fontos, hogy a szándékos bûncselekmények elkövetõinek adatai a lehetõ legrövidebb idõn belül nyilvántartásba legyenek véve.

A javaslat 35. §-a ezért a nyomozó hatóság, az ügyészség és a bíróság számára az alapos gyanú közlésének napjától, illetve az ujj- és tenyérnyom helyszíni rögzítésétõl, illetõleg - a nyomozás, büntetõeljárás megszüntetése, valamint jogerõs befejezése esetén - a határozat jogerõre emelkedésétõl számított három napos határidõt ír elõ az adatközlés teljesítésére.

A javaslat hivatott megteremteni a nyomozó hatóságok ujj- és tenyérnyomat levételi, továbbá fényképkészítési jogának, illetve kötelezettségének, valamint ezen ujj- és tenyérnyomatok, fényképek nyilvántartásának törvényi alapját.

Amint arra már utaltunk a 31. §-hoz fûzöttek során, a daktiloszkópiai és fénykép nyilvántartás céljára történõ ujj-, és tenyérnyomat vétel nem a büntetõeljárás rendelkezésein, hanem a javaslatban meghatározottakon alapul, s arra az államigazgatási eljárás szabályai szerint kerül sor.

Annak biztosítása érdekében, hogy a szándékos bûncselekményt elkövetõk mindegyikének ujj-, és tenyérnyomata, továbbá fényképe rendelkezésre álljon, a javaslat elõírja, hogy a gyanúsított köteles alávetni magát az
ujj-, és tenyérnyomat vételi eljárásnak, valamint fényképezésnek.

A javaslatban elõírt magatartás tanúsítására, - azaz az ujj-, és tenyérnyomat vétel, fényképezés tûrésére - a gyanúsított az Áe. rendelkezéseinek megfelelõen kötelezhetõ.

A daktiloszkópiai és fénykép nyilvántartásban szereplõ adatok nyilvántartási ideje eltérõ kell legyen aszerint, hogy azok ismeretlen tettes által
elkövetett bûncselekmény helyszínéhez, vagy meghatározott személyhez kapcsolódnak-e, illetve ez utóbbi esetben további megkülönböztetés szükséges annak alapján, hogy milyen módon végzõdött a nyilvántartásba vett gyanúsítottal szemben indult büntetõeljárás.

Ezt a - tulajdonképpen az adatkezelés célhozkötöttségében gyökerezõ, annak eltérõ volta miatt indokolt - megkülönböztetést tükrözi a javaslat
36. §-a.

Eszerint a szándékos bûncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt eljárás alá vont személlyel kapcsolatos adatokat elítélés esetén a büntetett elõélethez fûzõdõ hátrányok alóli mentesítéstõl számított 20 évig; kényszergyógykezelés, próbára bocsátás, illetõleg javítóintézeti nevelés elrendelése esetén a bûncselekmény büntethetõségének elévüléséig; a nyomozás, illetve a büntetõeljárás megszüntetése esetén pedig a határozat jogerõre emelkedéséig; illetõleg a bûncselekmény helyszínén rögzített ujj- és tenyérnyomokat a bûncselekmény büntethetõségének elévüléséig kell nyilvántartani.

A daktiloszkópiai és fénykép nyilvántartásból történõ adatigénylésre jogosultságot kell adni a bûncselekmények nyomozásával, felderítésével kapcsolatos feladataik ellátásához a magyar és a külföldi bíróságoknak, ügyészségeknek, nyomozó hatóságoknak, valamint más nemzetközi igazságügyi és bûnüldözõ szerveknek; továbbá a nemzetbiztonsági szolgálatoknak; valamint a Nemzeti Bûnügyi Együttmûködési Központnak, illetõleg a Magyar Köztársaságnak nemzetközi szerzõdésben adattovábbításra feljogosított más szervének.

A daktiloszkópiai és fénykép nyilvántartás adataira azonban nem csupán a büntetõügyekben eljáró hatóságoknak van szükségük.

Az, hogy a nyilvántartásban szereplõ személy fényképe rendelkezésre álljon, nélkülözhetetlen a körözött személyek felkutatását célzó eljárás során, de ugyanígy szükség lehet rá az ismeretlen, vagy szökésben lévõ tettes felderítése érdekében - fénykép alapján - végzett felismerésre bemutatás alkalmával is.

Az elõzetes letartóztatást foganatosító, és a szabadságvesztés büntetést végrehajtó szerveknek ugyancsak indokolt megadni e jogosultságot, mert a szabadságvesztés, illetve az elõzetes letartóztatás foganatba vételére jelentkezõ személyrõl kétséget kizáróan meg kell állapítaniuk, hogy az valóban az elítélt, illetve a letartóztatásról rendelkezõ határozatban feltüntetett és nem más, helyettük a fogva tartást anyagi vagy más ellenszolgáltatásért vállalni szándékozó személy.

A Rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.)
29. §-ának (2) bekezdése értelmében az igazoltatás során a rendõr a személyazonosság megállapítása céljából az igazoltatottól ujjnyomatot vehet, róla fényképfelvételt készíthet.

A rendõrség által a rendkívüli halálesetek tárgyában folytatott államigazgatási eljárásokban is szükséges az ismeretlen holttest személyazonosságának ujj-, vagy tenyérnyom alapján történõ megállapítása, ha az elhalt a személyi adatokból vagy azok hiánya miatt nem azonosítható.

Számos esetben elõfordul, hogy a határõrség szervei a határon átlépõ személyt csak az ujjnyomat alapján tudják egyértelmûen azonosítani. Enélkül azonban nem tudnák biztonsággal kiszûrni például a kiutasítás hatálya alatt állókat, vagy azokat a személyeket, akiknek beutazása más okból nem engedélyezhetõ.

Ugyanígy, az adott személy kilétének kétséget kizáró módon történõ megállapításának igénye jelentkezik a menekültügyi és idegenrendészeti ügyekben eljáró szervek eljárása során is.

Az elõzõekben taglaltakból következõen ezeknek a nem büntetõügyekben eljáró hatóságoknak, szerveknek is biztosítani kell a daktiloszkópiai és fénykép nyilvántartásból való adatigénylés lehetõségét.

A javaslat 37. §-a ennek megfelelõen határozza meg az adatigénylésre jogosultak körét.

A dezoxiribonukleinsav (a továbbiakban: DNS) molekulák vizsgálata révén rendkívül sokrétû információ nyerhetõ az emberrõl.

Számos olyan körülmény is megállapítható, illetve valószínûsíthetõ, - így például egyes öröklött betegségek, genetikai sajátosságok - amelyekre nincs szükség ahhoz, hogy valamely személy azonosítható, illetve egy adott anyagmaradvány meghatározott személytõl való származása bizonyítható legyen.

Ezért elvi jelentõségû annak meghatározása, hogy a bûnügyi nyilvántartások közé tartozó DNS-profil nyilvántartás adatai milyen célra használhatók, továbbá, hogy - a DNS-profil meghatározása érdekében végzett -, a DNS molekulát érintõ vizsgálat mire terjedhet ki.

Ezen követelményeknek megfelelõen a DNS nyilvántartás célját meghatározó 38. § kétséget kizáró módon fogalmaz, amikor kimondja, hogy a DNS-profil nyilvántartás célja kizárólag meghatározott bûncselekmények elkövetésével gyanúsítottak azonosítása büntetõeljárás során.

A javaslat - meghatározva, hogy a DNS-profil számokból és betûkbõl képzett olyan adatsor, amely a DNS molekulából megállapítható összes jellegzetesség közül csak azokat tartalmazza, amelyek az ember örökletes tulajdonságaira vonatkozóan nem hordoznak információt, s ez utóbbiakat
is csak abban a terjedelemben, ami az egyértelmû azonosításhoz
szükséges - nem hagy kétséget afelõl sem, hogy konkrétan mit is foglal magába, mit takar a nyilvántartásba kerülõ DNS-profil.

E rendelkezések jelentenek garanciát arra, hogy kizárólag a nyilvántartás céljának - vagyis a büntetõeljárásban a gyanúsított azonosítása, illetve más személy kizárása - eléréséhez feltétlenül szükséges információk megállapítására korlátozódjon a DNS-vizsgálat.

A bûnügyi nyilvántartásokban szereplõ adatok közül talán a leginkább szenzitívnek tekinthetõ DNS-profil nyilvántartása sem minden bûnelkövetõ vonatkozásában indokolt, sõt a szándékos bûncselekmények közül is csak a legsúlyosabbakkal kapcsolatban állapítható meg az adatkezelés által jelentett jogkorlátozás és az elérendõ törvényes cél arányossága.

A javaslatnak tehát meg kell határoznia azt a bûncselekményi kört, amelybe tartozó deliktumok elkövetõit a DNS-profil nyilvántartásba fel kell venni.

A javaslat a hatályos joganyagunkban létezõ és elfogadott megoldást választva, az Rtv.-ben lévõ szabályozási módot átvéve nem az egyes paragrafusokkal jelölve, hanem különbözõ kategóriákat nevesítve adja meg e bûncselekményi kört.

A bûncselekményi kör meghatározásánál irányadónak kellett tekinteni az Rtv. 80. §-ának azt a rendelkezését, miszerint a rendõrségi adatot kezelõ szerv - a büntetett elõéletre vonatkozó, valamint a külön törvényben meghatározott államigazgatási feladatához kapcsolódóan az ott meghatározott adatok kivételével - különleges adatot kizárólag az Rtv. 84. § i)-n) pontjában felsorolt bûncselekmények elkövetésével gyanúsított személy vonatkozásában kezelhet.

A megoldás kiválasztásánál nem volt figyelmen kívül hagyható az sem, hogy a bûncselekmények meghatározó hányadának nyomozása a rendõrség nyomozó hatóságai hatáskörébe tartozik.

Mindezek alapján a javaslat szerint a DNS-profil nyilvántartásban annak az adatait kell nyilvántartani, akit öt évi, és annál súlyosabb szabadságvesztéssel fenyegetett bûntett, vagy a nemzetközi bûnözéssel kapcsolatba hozható, nemi erkölcs elleni erõszakkal megvalósuló, gyermekkorú ellen irányuló, sorozatban vagy szervezett elkövetéssel megvalósuló, kábítószerrel vagy kábítószernek minõsülõ anyaggal kapcsolatos, pénz- vagy értékpapír-hamisítással kapcsolatos, fegyveres elkövetéssel megvalósuló, illetve az állam elleni bûncselekményekkel, a terrorcselekménnyel, a nemzetközi jogi kötelezettség megszegésével, a visszaélés atomenergia alkalmazásával, a pénzmosással, valamint a szolgálati bûncselekményekkel kapcsolatban fennálló feljelentési kötelezettség elmulasztása, illetve a terrorcselekményre irányuló elõkészület bûncselekmény alapos gyanúja miatt vontak büntetõeljárás alá.

Azokban az esetekben, amikor valamely bûncselekmény bizonyítása során válik szükségessé a gyanúsított DNS-profiljának szakértõi vizsgálata, a büntetõeljárás szabályai alapján történik a minta levétele, az a büntetõeljárás során a tárgyi bizonyítékok egyikét képezi, de ha a terhelt nem a javaslatban meghatározott körbe tartozó súlyos bûncselekmény alapos gyanúja miatt áll eljárás alatt, akkor a DNS-profil nem kerülhet be a nyilvántartásba.

A büntetõeljárásokban a gyanúsított személy azonosítása, illetve az elkövetõi körbõl történõ kizárása érdekében a konkrét személyhez tartozó, az elõbbiek szerint nyilvántartani rendelt adatok mellett szükséges a bûncselekmények helyszínén rögzített anyagmaradványokból meghatározott, ismeretlen személyhez kapcsolódó DNS-profilok nyilvántartása is.

Ezért a javaslat a DNS nyilvántartás által tartalmazott adatok között felsorolja a bûncselekmény helyszínén rögzített anyagmaradványból meghatározott DNS-profilokat is.

A DNS-profil nyilvántartás a terhelt természetes személyazonosító adatai, a nyilvántartásba vételt megalapozó bûncselekmény megnevezése és minõsítése, az elkövetés helye és ideje, továbbá az eljáró nyomozó hatóság megnevezése, a büntetõügy iktatószáma mellett tartalmazza a nyilvántartott személyhez tartozó azonosító kódot; valamint a DNS-profilt és a hozzá tartozó azonosító kódot.

E két azonosító kódra azért van szükség, mert a DNS-profil nyilvántartásban - a személyes adatok védelmének legmesszebbmenõ biztosítása, egyben az Európai Unió Tanácsa által a DNS vizsgálat eredményeinek cseréjérõl szóló állásfoglalásában megfogalmazottaknak való megfelelés érdekében - a nyilvántartott személyes, és a bûncselekményre vonatkozó adatokat a
DNS-profiloktól elkülönített adatállományban kell kezelni.

A két adatállomány között az azonosító kód révén lehet kapcsolatot teremteni.

A DNS-profil nyilvántartás részére az a nyomozó hatóság közli a javaslatban meghatározott adatokat, amelyik a gyanúsítottat büntetõeljárás alá vonta.

Az adatközlés teljesítésére a bûnügyi nyilvántartások körébe tartozó többi nyilvántartással azonosan három napot állapít meg a javaslat, amelyet az alapos gyanú közlésének napjától, illetve a nyomozás, büntetõeljárás megszüntetése, továbbá jogerõs befejezése esetén a határozat jogerõre emelkedésétõl kell számítani.

1)A javaslatnak - az ujj-, és tenyérnyomat vételhez, illetve fényképkészítéshez hasonlóan - meg kell határoznia a DNS-profil vizsgálathoz szükséges minta biztosításával kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket.

A daktiloszkópiai és fénykép nyilvántartás céljára történõ ujj-, és tenyérnyomat vételhez hasonlóan a DNS-minta biztosítása sem a büntetõeljárás rendelkezésein alapul, hanem arra a javaslatban meghatározottak alapján, az államigazgatási eljárás szabályai szerint kerül sor.

2)A javaslatban meghatározott bûncselekmény alapos gyanúja miatt büntetõeljárás alá vont személytõl a DNS-profil meghatározáshoz szükséges minta - szájnyálkahártya-törlet, vagy hajszál - levétele iránt a büntetõeljárást folytató nyomozó hatóság intézkedik.

A terhelt nem köteles alávetni magát a mûtétnek minõsülõ orvosi beavatkozásnak.

Ezért, valamint a terheltnek a saját testi épsége megõrzéséhez fûzõdõ jogának tiszteletben tartása érdekében a mintavétel csak olyan módon lehet megengedett, amely nem jár az érintett személy fizikai sérelmével.

3)A szájnyálkahártya-törlet a szájüreg nyálkahártyájának felületérõl, annak sérelme nélkül, steril gézzel, vagy más, az egészségügyben használatos hordozóval letörölt anyag, így annak levétele - lévén hogy az a nyálkahártyán történõ áthatolás nélkül történik - nem jár az érintett fizikai sérelmével.

Ezt a tényt a javaslat is rögzíti, amikor kimondja, hogy a DNS elemzéshez szükséges szájnyálkahártya-törletnek a levétele és a hajmintának az emberi testtõl való elválasztása nem minõsül a személy fizikai sérelmének.

Annak biztosítása érdekében, hogy a javaslatban meghatározott bûncselekményt elkövetõk DNS-profilja rendelkezésre álljon, a gyanúsított köteles alávetni magát a mintavételi eljárásnak, amelynek tûrésére a gyanúsított - az Áe. rendelkezéseinek megfelelõen - kötelezhetõ.

A DNS-profil nyilvántartásban szereplõ adatok nyilvántartási ideje - az ujj-, és tenyérnyomat, illetve fénykép nyilvántartással azonosan - eltérõ kell legyen aszerint, hogy azok ismeretlen tettes által elkövetett bûncselekmény helyszínéhez, vagy meghatározott személyhez kapcsolódnak-e, illetve ez utóbbi esetben további megkülönböztetés szükséges annak alapján, hogy milyen módon végzõdött a nyilvántartásba vett gyanúsítottal szemben indult büntetõeljárás.

Ezért a javaslat - a 36. §-hoz fûzött indokolás értelmében - a DNS-profilok nyilvántartási idejét az ujj-, és tenyérnyomat, illetve fénykép nyilvántartásban szereplõ adatok nyilvántartási idejével egyezõen állapítja meg.

Tekintettel arra, hogy a DNS-profil nyilvántartás célja kizárólag meghatározott bûncselekmények elkövetésével gyanúsítottak azonosítása, illetõleg kizárása büntetõeljárás során, a DNS-profil nyilvántartásból csak a büntetõügyekben eljáró hatóságok, szervek jogosultak adatigénylésre.

Ennek megfelelõen a javaslat a DNS-profil nyilvántartásból a bíróságok, az ügyészségek és a nyomozó hatóságok; a nemzetbiztonsági szolgálatok; a külföldi nyomozó hatóságok, ügyészség, bíróság, nemzetközi igazságügyi és bûnüldözõ szervek; valamint a Nemzeti Bûnügyi Együttmûködési Központ, illetõleg a Magyar Köztársaságnak nemzetközi szerzõdésben adattovábbításra feljogosított más szerve részére biztosít adatigénylési jogosultságot.

A javaslat itt is külön kiemeli, hogy az adatigénylésre jogosultak részére a DNS-profilnak kizárólag az érintett személy azonosításához nélkülözhetetlen része adható át.

1)A javaslatnak ez a része azokat a szabályokat tartalmazza, amelyek a bûnügyi nyilvántartások mindegyikére azonosan vonatkoznak.

E körben nyert meghatározást az, hogy e nyilvántartásokba - az egyébként adatigénylésre jogosultakon kívül - kik és milyen célból tekinthetnek be.

2)A javaslat az egyes nyilvántartásokban lévõ adatokra vonatkozóan - az adatkezelés célhozkötöttségére figyelemmel - különbözõ nyilvántartási idõket határoz meg, azt viszont a bûnügyi nyilvántartás közös szabályai között indokolt megjeleníteni, hogy - bármennyi volt is a nyilvántartási idõ - annak leteltével meg kell szüntetni az érintett személy nyilvántartását.

Annak érdekében, hogy a törölt adatállomány egy késõbbi idõpontban se legyen visszaállítható, a javaslat azt is meghatározza, hogy milyen módon kell az adatok nyilvántartásának megszüntetését elvégezni.

3)Az egyes nyilvántartások részére történõ adatközlésre kötelezett hatóságokat, szerveket, az adatközlés határidejét a javaslat a nyilvántartások mindegyikénél külön-külön közli.

Szükséges azonban annak meghatározása is, hogy a nyilvántartások milyen határidõben kötelesek teljesíteni az adatszolgáltatást, valamint hogy ezt csak kérelemre teszik.

A nyilvántartások mindegyike a kérelem kézhezvételétõl számított nyolc napon belül köteles teljesíteni az adatszolgáltatást.

Azért, hogy a késõbbiekben ellenõrizhetõ legyen az, hogy egy adott személyrõl mely szerv, hatóság kért, illetve kapott adatot, a kérelemben meg kell jelölni az adatigénylõt, valamint hogy milyen célból kéri a kérdéses adatokat.

4)Az Avtv.-re figyelemmel a javaslatnak ez a fejezete tartalmazza azokat a körülményeket is, amelyek fennállása esetén a nyilvántartás kezelõjének meg kell tagadnia az adatszolgáltatást, valamint hogy a nyilvántartásban kezelt adatok statisztikai és tudományos kutatási célra - személyazonosításra alkalmatlan módon - átadhatók és felhasználhatók.

1)Az Avtv. értelmében az érintett kérelmére az adatkezelõ tájékoztatást ad az általa kezelt adatairól, az adatkezelés céljáról, jogalapjáról, idõtartamáról, továbbá arról, hogy kik és milyen célból kapják vagy kapták meg az adatokat.

Ennek teljesíthetõsége érdekében a bûnügyi nyilvántartások mindegyikéhez kapcsolódóan mûködtetni kell egy olyan nyilvántartást, amely alapján az állampolgárnak az Avtv. hivatkozott rendelkezése szerinti információk megadhatók.

Ezért a javaslat úgy rendelkezik, hogy a nyilvántartás kezelõje köteles adattovábbítási nyilvántartást vezetni, s megjelöli azt is, hogy az milyen adatokat kell magába foglaljon, valamint hogy az abba felvett adatokat mennyi ideig kell megõrizni.

Eszerint az adattovábbítási nyilvántartás az érintett természetes személyazonosító adatait, az adatkezelõ nyilvántartási azonosítóját, az adattovábbítás idõpontját, az adattovábbítás célját és jogalapját, valamint az adatigénylõ nevét vagy megnevezését tartalmazza.

Az, hogy milyen adatokat szolgáltattak a nyilvántartottról, nem tartozik ebbe a körbe, ugyanis ennek utólagos megismerésére az Avtv. nem ad lehetõséget az érintettnek, mivel az egyébként jogosult annak megismerésére, hogy - az ezirányú kérelmének benyújtása idején - milyen adatokat tartanak nyilván vele kapcsolatban.

2)Az állampolgárnak az a joga, miszerint az adattovábbítási nyilvántartásból jogosult megismerni, hogy adatszolgáltatás alanya volt-e - ugyancsak összhangban az Avtv. vonatkozó rendelkezéseivel -, a nyomozó hatóságok, és a nemzetbiztonsági szolgálatok részére történt adatszolgáltatás esetén korlátozható vagy kizárható.

A hatósági bizonyítvány az ügyfél kérésére a közigazgatási szerv által kiadott okirat, amely tény, állapot vagy egyéb adat igazolására szolgál.

Ezek közé tartozik a hatósági erkölcsi bizonyítvány is, amelynek elnevezésével kapcsolatban a javaslat kidolgozása során felmerült, hogy esetleg más névvel kellene jelölni ezt az okiratot, mivel tartalma az érintett erkölcseire, erkölcsösségére vonatkozóan semmit nem közöl.

Tekintettel arra, hogy a büntetlen elõélet igazolására szolgáló okirat évtizedek óta a hatósági erkölcsi bizonyítvány nevet viseli, s úgy az állampolgárok, mind a jogalkalmazók fogalomrendszerébe ekként épült be - s számos hatályos törvényünk is így említi - a javaslat is e korábban használt kifejezést tartja meg.

A hatósági bizonyítványt általában más szerv elõtt folyó eljárásban bizonyítékként használják fel, az az ügyfél részére más eljárás kezdeményezéséhez vagy a különbözõ jogok érvényesítéséhez teremt jogi alapot.

A hatósági erkölcsi bizonyítvány tartalmát - az ellenkezõ bizonyításáig - mindenki köteles elfogadni. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azonban azt, hogy a hatósági bizonyítvány regisztratív államigazgatási aktus, amely a kiállítás idõpontjában igazolja a tényleges helyzetet, jogot, állapotot.
Így a hatósági erkölcsi bizonyítvány is csak azt bizonyítja, hogy a kiállítása idõpontjában nem szerepel az ügyfél a bûnügyi nyilvántartásban.

A hatósági bizonyítvány kiállítása idõpontjának tehát különös jelentõsége van a felhasználás során, ezért a jogszabályok tartalmazhatnak olyan elõírásokat, melyek szerint csak meghatározott idõpontnál nem régebben kiállított hatósági bizonyítvány használható fel, fogadható el bizonyítékként egyes eljárásokban.

Az 57. § mindezeknek megfelelõen definiálja a hatósági erkölcsi bizonyítvány fogalmát, egyben meghatározza érvényességi idejét.

Ez utóbbi vonatkozásban - figyelemmel arra, hogy lehetnek olyan területek, ahol eltérõ érvényességi idejû okirat szükségeltetik - úgy fogalmaz, hogy "amennyiben törvény másképp nem rendelkezik" három hónapig érvényes a hatósági erkölcsi bizonyítvány.

A hatósági erkölcsi bizonyítványt csak az állampolgár, és csak a saját személyére vonatkozóan kérheti.

A hatósági erkölcsi bizonyítvány kiállításáért a mindenkori általános tételû eljárási illetéknek megfelelõ mértékû igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni. [1990. évi XCIII. törvény az illetékekrõl]

Azok a szervek, hatóságok, amelyek a büntetlen elõélet hatósági erkölcsi bizonyítvánnyal történõ igazolását igényelhetik, nem közvetlenül a nyilvántartás kezelõjétõl kérhetik az okirat kiállítását, hanem annak bemutatását a velük valamilyen jogviszonyban lévõ, vagy jogviszonyba lépni szándékozó állampolgár felé feltételként állíthatják.

E szervek - a személyes adatok védelmének biztosítása érdekében - a hatósági erkölcsi bizonyítványt csak az igénylés céljára használhatják fel, abból más részére adatot nem szolgáltathatnak.

A hatósági erkölcsi bizonyítványt általában más szerv elõtt folyó eljárásban bizonyítékként használják fel, az az érintett részére más eljárás kezdeményezéséhez vagy a különbözõ jogok érvényesítéséhez teremt jogi alapot.

Ezért, valamint az ártatlanság vélelme érvényesülésének biztosítása miatt elvi jelentõségû - így törvényi szintû szabályozást igényel - annak meghatározása, hogy a hatósági erkölcsi bizonyítvány az elõéletre vonatkozóan a bûntettesek nyilvántartásában kezelt adatok közül melyeket tartalmazza.

Ezeket a követelményeket kielégítõ módon a javaslat szerint a hatósági erkölcsi bizonyítvány a "bûntettesek nyilvántartásában nem szerepel" közlést tünteti fel a kérelmezõ büntetlensége, mentesítésben részesülése, továbbá a vádemelés elhalasztása esetén.

A mentesítésben részesülés fogalomkörébe tartoznak azok az esetek
is - például próbára bocsátás -, amikor a terhelt az ítélet jogerõre emelkedésének napján mentesül az elítéléshez fûzõdõ hátrányos jogkövetkezmények alól.

Büntetett elõélet esetén a hatósági erkölcsi bizonyítvány tartalmazza az egyes büntetésekre és intézkedésekre vonatkozó adatokat.

Az értelmezõ rendelkezések a törvény által használt - egyben eddig más jogszabályban nem definiált - fogalmak meghatározását tartalmazzák.

A javaslat ilyenként a DNS-profil, a DNS elemzés, valamint a szájnyálkahártya-törlet fogalmát határozza meg.

A javaslat a büntetõeljárási törvényhez is kapcsolódik, utal olyan jogintézményekre, amelyeket a büntetõeljárásról szóló 1973. évi I. törvény, illetve az annak 2000. január elsejétõl helyébe lépõ 1998. évi XIX. törvény más kifejezéssel - például "nyomozást megtagadás" helyett "feljelentés elutasítás" - jelenít meg.

Az e részben meghatározott szövegrészek eltérõ hatályba léptetését az indokolja, hogy a javaslatnak mindkét hivatkozott eljárási törvényhez illeszkednie kell.

A bûnügyi nyilvántartásokat kezelõ szervek, a részükre történõ adatközlés, továbbá az általuk teljesített adatszolgáltatás, valamint az ujj-, és tenyérnyomat, a DNS-minta vételének és a fényképkészítésnek a részletes szabályait a javaslathoz kapcsolódó végrehajtási jogszabályoknak kell meghatározniuk.

Ennek érdekében a belügyminiszternek szükséges felhatalmazást adni az említett kérdések szabályait meghatározó rendelet kiadására.

Azokban a vonatkozásokban, ahol nem csak a belügyminiszter irányítása alatt álló szervek, hatóságok vannak érintve, a rendeletet a pénzügyminiszterrel együttesen, illetve a legfõbb ügyésszel egyetértésben adja ki a belügyminiszter.

A 65-69. §-ok a javaslat és más törvények összhangjának biztosítása érdekében szükséges módosításokat tartalmazzák.