MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

a szervezett bûnözés, valamint az azzal összefüggõ egyes
jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó
törvénymódosításokról

Budapest, 1999. Április

Az Országgyûlés a szervezett bûnözés, valamint az azzal összefüggõ egyes jelenségek visszaszorítása érdekében a következõ törvényt alkotja:

A törvény célja, az eljárás soronkívülisége

1. § (1) E törvény célja, hogy - közigazgatási-jogi eszközök biztosításával - hatékonyabb védelmet nyújtson a Büntetõ Törvénykönyvrõl szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) szerinti, a bûnszervezet keretében elkövetett (Btk. 137. § 8. pont), illetve a bûnszervezet létrehozására (Btk. 263/C. §) irányuló bûncselekményekkel, valamint az e bûncselekményekkel összefüggõ egyes jogsértõ cselekményekkel szemben.

(2) Az e törvény egyes rendelkezéseivel érintett hatósági ügyekben soron kívül kell eljárni és határozatot hozni.

2. § (1) A személyi védelem tárgyában hozott határozat ellen fellebbezésnek helye nincs, a határozat közlésétõl számított 3 napon belül lehet kérni az államigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát. A kérelemhez csatolni kell a határozatot.

(2) A bíróság a kérelem benyújtásától számított 15 napon belül nem peres eljárásban, szükség esetén a felek meghallgatása után határoz. Ha a kérelemnek helyt ad, hatályon kívül helyezi a határozatot, ellenkezõ esetben a kérelmet elutasítja. A bíróság határozata ellen nincs helye jogorvoslatnak.

3. § Az e törvény alapján kirótt közrendvédelmi bírságot (5. § (3) bekezdése és a 12. §), valamint a légijármû üzemeltetõjével szemben külön törvény szerint kiszabható közrendvédelmi bírságot (33. § (1) bekezdése) kormányrendeletben meghatározott eljárási szabályok szerint, az ott megjelölt célra lehet felhasználni.

Értelmezõ rendelkezések

4. § E törvény alkalmazásában

a) üzlet: a rendszeresen (állandóan vagy ideiglenes jelleggel) nyitva tartó kereskedelmi, illetve vendéglátó, idegenforgalmi és szálláshely-szolgáltató értékesítõ hely;

b) üzemeltetõ: a mûködési engedéllyel rendelkezõ személy;

c) foglalkoztatott: az üzletben munkaviszony vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végzõ személy;

d) az üzlet mûködésével függ össze: az a cselekmény, amely az üzlet területén az üzemeltetõ, foglalkoztatott tudomásával vagy közremûködésével valósul meg, illetve amelyet az üzemeltetõtõl, a foglalkoztatottól elvárható, a rendes üzletmenet biztosítása érdekében szükséges intézkedés elmulasztása tesz lehetõvé, feltéve, hogy az üzemeltetõ tud a foglalkoztatott mulasztásáról;

e) prostituált: az a személy, aki anyagi ellenszolgáltatásért szexuális szolgáltatást nyújt, függetlenül az ellenszolgáltatás nyújtásának idõpontjától, illetve attól, hogy az ellenszolgáltatás a szexuális szolgáltatás igénybevevõjétõl vagy - a szolgáltatásra tekintettel - más személytõl származik;

f) szexuális szolgáltatás: a prostituált olyan, a szolgáltatást igénybevevõvel való testi érintkezést is igénylõ tevékenysége, amely a szolgáltatást igénybevevõ szexuális vágyának felkeltésére, illetve annak kielégítésére irányul;

g) közterület: a közhasználatra szolgáló minden olyan magán, állami vagy önkormányzati tulajdonban álló terület, amely mindenki számára korlátozás nélkül igénybe vehetõ, ideértve a közterületnek közútként szolgáló és a magánterületnek a közforgalom elõl el nem zárt részét;

h) védett övezet: a közterületnek az e törvény, illetve a települési (Budapesten a fõvárosi) önkormányzat (a továbbiakban: önkormányzat) képviselõ-testülete rendeletében meghatározott azon része, ahol a prostituált a szexuális szolgáltatásra nem ajánlkozhat fel, szexuális szolgáltatást nem nyújthat, a védett övezetre vonatkozó tilalmakat a közterület e részén fekvõ nyilvános helyre is alkalmazni kell;

i) türelmi zóna: közterületnek az önkormányzat rendeletében a prostitúció tömeges megjelenése esetén kijelölt azon körzete, ahol a prostituált szexuális szolgáltatásra felajánlkozhat vagy a szexuális szolgáltatására irányuló kezdeményezést elfogadhatja;

j) a prostitúció tömeges megjelenése: a prostituáltak folyamatos vagy idényjellegû nagyobb számú egyidejû megjelenése, olyan területi koncentrálódása, amely alkalmas a település nyugalmának megzavarására;

k) szexuális szolgáltatásra felajánlkozás: a prostituáltnak közterületen vagy nyilvános helyen máshoz címzett, a szexuális szolgáltatása nyújtására irányuló szóbeli felhívása (aktív felajánlkozás), a prostituáltnak a szexuális szolgáltatásra irányuló ráutaló magatartása (passzív felajánlkozás), illetve a szexuális szolgáltatást igénybe venni kívánó felhívásának elfogadása;

l) a szexuális szolgáltatás zaklató jellegû felajánlása: más személy mozgásának, illetve a más személy által vezetett jármû elindulásának, mozgásának megakadályozása, megzavarása, agresszív, szeméremsértõ szóbeli felhívás, illetõleg a prostituált erre utaló magatartása;

m) a szexuális szolgáltatásra felajánlkozás eltûrése: a nyilvános helyet üzemeltetõ, vagy az ott foglalkoztatott olyan magatartása, amely ösztönzõleg hat a prostituáltak folyamatos tevékenységére;

n) sajtótevékenységet folytató, illetve egyéb tájékoztatást, hír- vagy mûsorszolgáltatást nyújtó: idõszaki lap, rádió- és televízió-mûsor, könyv, röplap, egyéb szöveges kiadvány, mûsoros filmszalag, videokazetta, videolemez, hangszalag és hanglemez, továbbá bármely más, a nyilvános közzététel szándékával készült tájékoztatást vagy mûsort tartalmazó technikai eszköz elõállításával, kiadásával kapcsolatos tevékenységet folytató természetes személy, egyéni vállalkozó, jogi személy, valamint jogi személyiséggel nem rendelkezõ társaság;

o) nyilvános hely: közterületnek nem tekinthetõ, mindenki számára nyitva álló hely;

p) kábítószer-kereskedelemmel függ össze: a visszaélés kábítószerrel (Btk. 282-282/A. §), kóros szenvedélykeltés (Btk.283. §);

q) terrorizmussal függ össze: a közérdekû üzem mûködésének megzavarása (Btk. 260. §), közveszélyokozás (Btk. 259. §),
a terrorcselekmény (Btk. 261. §), légijármû hatalomba kerítése
(Btk. 262. §), közveszéllyel fenyegetés (Btk.270/A. §);

r) illegális fegyverkereskedelemmel függ össze: a visszaélés lõfegyverrel vagy lõszerrel (Btk. 263/A.§), visszaélés robbanóanyaggal vagy robbantószerrel (Btk. 263. §), fegyvercsempészet (Btk. 263/B. §);

s) szervezett bûnözéssel függ össze: az a bûntett, amelyet bûnszervezet tagjaként (Btk. 137. § 8. pont) követnek el, illetve a bûnszervezet létrehozása (Btk. 263/C. §).

5. § (1) A települési önkormányzat jegyzõje (a továbbiakban: jegyzõ) az üzletet közbiztonsági érdekbõl a büntetõ vagy szabálysértési eljárás jogerõs befejezéséig, de legfeljebb egy évi idõtartamra - a nyomozó, illetõleg a szabálysértési hatóság javaslatára - ideiglenesen bezárathatja, ha megállapítja, hogy az üzlet mûködésével összefüggésben az üzlet üzemeltetõjével vagy foglalkoztatottjával szemben

a) az üzlet szolgáltatását igénybevevõ sérelmére elkövetett önbíráskodás (Btk. 273. §), csalás (Btk. 318. §), rablás (Btk. 321. §), kifosztás (Btk. 322. §), zsarolás (Btk. 323. §);

b) emberrablás (Btk. 175/A. §), emberkereskedelem (Btk. 175/B. §), illetve embercsempészés (Btk. 218. § ),

c) az üzlet szolgáltatását igénybevevõ magatartásával összefüggésben üzletszerû kéjelgés elõsegítése (Btk. 205. §), kitartottság (Btk. 206. §), kerítés (Btk. 207. §), visszaélés kábítószerrel (Btk. 282. §), kóros szenvedélykeltés (Btk. 283. §), vagy a szabálysértésekrõl szóló 1968. évi I. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 92. §-ában meghatározott tiltott kéjelgés, valamint a szexuális szolgáltatásra való felhívás tilalma (Sztv. 92/A. §)

elkövetése miatt büntetõ, illetve szabálysértési eljárás indult.

(2) A jegyzõ az üzlet mûködési engedélyét visszavonja

a) a szabálysértési, illetõleg a nyomozó hatóság javaslatára, ha az (1) bekezdésben meghatározott jogsértést bírósági vagy hatósági határozat jogerõsen megállapította;

b) ha megállapítja, hogy az (1) bekezdésben meghatározott jogsértést jogerõsen megállapító hatósági határozat meghozatalát követõ két éven belül az (1) bekezdésben meghatározott bármely jogsértés miatt újabb hatósági eljárás indult.

(3) A cselekmény körülményeire, így különösen a jogsértés súlyára tekintettel az üzlet üzemeltetõje az (1) bekezdésben, illetve a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott jogkövetkezmény helyett ötszázezer forinttól egymillió forintig terjedõ közrendvédelmi bírsággal sújtható.
A közrendvédelmi bírság alkalmazása a Rendõrség hatáskörébe tartozik és azt a Rendõrség határozatában megjelölt számlára kell befizetni.

(4) Az üzlet bezárását, valamint a mûködési engedély visszavonását elrendelõ határozat fellebbezésre tekintet nélkül azonnal végrehajtható.

6. § Az 5. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott jogsértés miatt büntetõ vagy szabálysértési eljárást folytató szerv az eljárás megindításáról, illetve a jogerõs ügydöntõ határozatáról értesíti a mûködési engedélyt kiadó jegyzõt. Az 5. § (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott esetben a bírósági ügydöntõ határozatról az ügyben eljáró nyomozóhatóságot is értesíteni kell.

7. § (1) Védett övezet:

a) a közútnak a közúti jármûvek közlekedésére szolgáló területe;

b) az autópályától, az autóúttól, illetve lakott területen kívül az egy-, illetve kétszámjegyû fõútvonaltól számított 100 méteren belüli terület;

c) lakott területen a fõútvonaltól számított 50 méteren belüli terület;

d) a népképviseleti, közigazgatási, bírósági, ügyészi szervek, valamint diplomáciai és konzuli képviseletek és az ezzel egy tekintet alá esõ nemzetközi szervezetek és tagjaik elhelyezésére szolgáló épületek, köz- és felsõoktatási, köznevelési, gyermekjóléti és gyermekvédelmi, szociális, közmûvelõdési feladatok ellátására rendelt épületek, a személyforgalom célját szolgáló terminálok (repülõtér, pályaudvar, hajóállomások), a nyilvántartásba vett egyházak szertartásaira szolgáló intézmények, a fegyveres erõk objektumai, valamint a temetkezési és egyéb kegyhelyek területén, illetve a közterületen azoktól számított 300 m távolságon belüli terület;

e) az olyan mellékutcák, ahol a kiskorúak oktatását, nevelését, gyógyítását, tartós elhelyezését szolgáló, valamint gyermekjóléti és gyermekvédelmi intézmény mûködik.

(2) Az (1) bekezdés b)-d) pontjaiban meghatározott távolságot közterületen az épület, illetõleg a közút határvonalának bármely pontjától lehet számítani.

(3) A többlakásos ház közös tulajdonban vagy használatban álló területén, közterületen elhelyezett létesítményekben, illetõleg jármûben, valamint a védett övezeten belül a nem lakás céljára szolgáló helyiségben a prostituált szexuális szolgáltatást nem nyújthat.

8. § (1) Az önkormányzat a prostitúció tömeges megjelenése esetén rendeletében egy türelmi zónát jelölhet ki. Kivételesen - ha egy türelmi zóna kijelölése nem lehetséges - több türelmi zóna is létesíthetõ. A közterületi prostitúció folyamatos észlelése esetén türelmi zóna kijelölése nem mellõzhetõ az ötvenezer lélekszám feletti települések esetében.

(2) Az önkormányzat rendeletében a 7. §-ban meghatározott védett övezeteken kívül a közterület más részein, illetve az ott mûködõ egyes nyilvános helyeken is megtilthatja a prostituáltak tevékenységét.

(3) Türelmi zóna létesítése esetén az önkormányzat - kivételesen - a 7. § b)-c) pontjaiban meghatározott távolsági korlátozásoktól akkor térhet el, ha a zóna határvonala másként nem jelölhetõ ki.

(4) Az önkormányzat a védett övezeteken kívül idõben is korlátozhatja a prostituáltak tevékenységét. Az önkormányzat e jogosultságát - türelmi zóna kijelölése esetén - a zónában folyó közcélú rendezvények idõtartama alatt is érvényesítheti.

9. § (1) A prostituált a szexuális szolgáltatása igénybevételére csak 18. életévét betöltött személyt hívhat fel, illetõleg csak 18. életévét betöltött személy erre irányuló ajánlattételét fogadhatja el.

(2) Tilos a szexuális szolgáltatásra felajánlkozás mást, illetõleg másokat zaklató módja.

(3) A prostituált szexuális szolgáltatásra akkor ajánlkozhat fel, ha rendelkezik a külön jogszabályban elõírt orvosi igazolással.

10. § Tilos a védett övezetben ellenszolgáltatást felajánlva mást szexuális szolgáltatás nyújtására felhívni, illetve más személy szexuális szolgáltatásának felajánlását elfogadni.

11. § Tilos írásban, kép- vagy hangrögzítõ, illetve más berendezés útján szexuális szolgáltatást felajánlani, azt hirdetni vagy ilyen cselekményekben közremûködni.

12. § (1) Ha a sajtótevékenységet folytató, illetve egyéb tájékoztatást, hír- vagy mûsorszolgáltatást nyújtó szervezet közremûködik szexuális szolgáltatás hirdetésében, a szervezet magyar joghatóság alá tartozó üzemeltetõje - ennek hiányában a szervezet - a szolgáltatás egyszeri hirdetését alapul véve hirdetésenként ötszázezer forinttól egymillió forintig terjedõ közrendvédelmi bírsággal sújtható.

(2) A közrendvédelmi bírság alkalmazása a Rendõrség hatáskörébe tartozik, és azt a Rendõrség határozatában megjelölt számlára kell befizetni.

13. § A Rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 35. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"35. § A Rendõrség bûnmegelõzési célból ellenõrizheti azt, aki a három évi szabadságvesztésbõl szabadult, feltéve, ha az általa elkövetett bûncselekmény elbírálásakor a 69. § (2) bekezdésének a)-h) pontjaiban meghatározott körülmények bármelyikét megállapították és a büntetés végrehajtása során tanúsított, a bûnözõ életmód folytatására, a bûnözõ kapcsolatok felújítására utaló magatartásából alaposan következtetni lehet arra, hogy ismét bûncselekményt fog elkövetni."

14. § Az Rtv. a következõ 35/A-35/C. §-al egészül ki:

"35/A. § (1) A bûnmegelõzési ellenõrzést az elítéltet szabadító büntetés-végrehajtási intézet székhelye szerint illetékes rendõr-fõkapitányság a szabadulást megelõzõen egy hónappal kezdeményezi a

büntetés-végrehajtási intézet székhelye szerinti megyei (fõvárosi) bíróságon mûködõ büntetés-végrehajtási bírónál.

(2) A kérelemnek tartalmaznia kell:

a) a bûnmegelõzési célból ellenõrizni kívánt személy nevét, lakóhelyét (tartózkodási helyét) és a természetes személyazonosító adatait;

b) az elítélés alapjául szolgáló bûncselekmény minõsítését, a bíróság által kiszabott büntetést, a visszaesõi minõséget;

c) azokat az adatokat, amelyek a bûnmegelõzési ellenõrzés elrendelését megalapozzák, így különösen a büntetés végrehajtása során tanúsított magatartásra vonatkozó, illetve a bûnözõ életmód folytatására vagy a bûnözõ kapcsolatok felújítására utaló információkat.

(3) A bûnmegelõzési ellenõrzést a büntetés-végrehajtási bíró rendeli el, eljárására a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló
1979. évi 11. tvr. szabályai az irányadók.

35/B. § A bûnmegelõzési ellenõrzés alá vont személlyel szemben az e fejezetben meghatározott rendõri intézkedéseken kívül az e törvény 64. § (1) bekezdésében meghatározott, bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyûjtés is végezhetõ.

35/C. § (1) A bûnmegelõzési ellenõrzést úgy kell végrehajtani, hogy az érintettnek a társadalomba való beilleszkedését ne akadályozza, és törekedni kell arra, hogy az ellenõrzés tényérõl az ellenõrzött környezete lehetõleg ne értesüljön.

(2) A Rendõrség a bûnmegelõzési ellenõrzést nem folytatja tovább, ezzel egyidejûleg a bûnmegelõzési ellenõrzés megszüntetését kezdeményezi, ha az elrendelés okai már nem állnak fenn."

15. § (1) A külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Idtv.) 9. §-ának (2) bekezdése a következõ e) ponttal egészül ki:

/A vízum kiadását meg kell tagadni, ha/

"e) alaposan feltehetõ, hogy a kérelmezõ be- vagy átutazása nem a kérelemben megjelölt utazási, illetve tartózkodási cél megvalósítására szolgál."

(2) Az Idtv. 11. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A vízum kiadása

a) a vízum kiadásra feljogosított külképviselet;

b) a Külügyminisztérium;

c) a rendõr-fõkapitányság;

d) a határõr-igazgatóság és annak határforgalmi kirendeltsége;

e) a Belügyminisztérium kijelölt szerve (a továbbiakban: Belügyminisztérium)

hatáskörébe (a továbbiakban: vízumkiadó hatóság) tartozik."

(3) Az Idtv. 12. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

"12. § (1) A jogszabályban engedélyhez kötött munkavégzés vagy más adóköteles jövedelemszerzõ tevékenység folytatása céljából - ha nemzetközi szerzõdés másként nem rendelkezik - csak az e célra kiadott vízummal lehet beutazni. Az erre irányuló kérelmet a külföldi az állandó vagy szokásos tartózkodási helye szerint illetékes magyar külképviseleten nyújthatja be.

(2) A munkavállalási vízumkérelemhez a 11. § (3) és (4) bekezdésében foglaltakon felül csatolni kell a magyarországi foglalkoztatás helye szerint illetékes munkaügyi hatóság által kiadott munkavállalási engedélyt.

(3) A jövedelemszerzési vízumkérelemhez a 11. § (3) és (4) bekezdésében foglaltakon felül csatolni kell a tevékenység folytatásához szükséges, külön jogszabályban meghatározott feltételek teljesítésére vonatkozó igazolást.

(4) A jövedelemszerzési vízum iránti kérelem a (3) bekezdésben foglalt feltételek teljesítése mellett a külföldiek önálló vállalkozóként történõ gazdasági célú letelepedésérõl szóló törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén, vagy akkor engedélyezhetõ, ha a tevékenység a Magyar Köztársaság számára gazdasági haszonnal jár vagy tudományos, illetõleg kulturális értéket képvisel."

16. § Az Idtv. 16. §-a a következõ (6) bekezdéssel egészül ki:

"(6) Az ideiglenes, illetõleg a huzamos tartózkodási engedély visszavonható, ha a további tartózkodás feltételei megszûntek."

17. § Az Idtv. a következõ 22/A. §-sal egészül ki:

"22/A. § (1) A bevándorlási engedélyt az idegenrendészeti hatóság visszavonhatja, ha

a) a bevándorlási engedély a külföldi által közölt hamis adaton vagy tényen alapult;

b) a bevándorlás engedélyezésének alapjául szolgáló körülmények jelentõsen megváltoztak, feltéve, hogy a folyamatosan Magyarországon lakó külföldi esetében az állandó tartózkodásra jogosító személyazonosító igazolvány kiadásától számítva öt év még nem telt el.

(2) A bevándorlási engedély visszavonását követõen a külföldi beutazása és magyarországi tartózkodása az általános szabályok szerint engedélyezhetõ."

18. § Az Idtv. 23. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép, és az (1) bekezdés a következõ f) ponttal egészül ki:

"d) aki személy, illetve csoport be- vagy kiutazását (határátlépését) úgy szervezi vagy segíti, hogy a továbbutazás, a harmadik országba
történõ befogadás nyilvánvalóan nem biztosított, vagy embercsempész tevékenységet folytat; vagy",

"f) akinek a beutazására és tartózkodására vonatkozó tilalom érvényesítésére a Magyar Köztársaság nemzetközi szerzõdésben vagy nemzetközi együttmûködés keretében vállalt kötelezettséget."

19. § (1) Az Idtv. 24. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"24. § (1) A beutazási és tartózkodási tilalom elrendelésére jogosult

b) az Országos Rendõr-fõkapitányság és a rendõr-fõkapitányság a 23. § (1) bekezdésének a), d) és e) pontjai, valamint a 23. § (2) bekezdésében foglalt esetben,

c) a Határõrség Országos Parancsnoksága és a határõr-igazgatóság a 23. § (1) bekezdésének a), d) és (2) bekezdésének a), c) és d) pontjai esetében.

(2) A beutazási és tartózkodási tilalom elrendelésére a 23. § (1) bekezdésének b) és d), valamint a 23. § (2) bekezdésének e) pontjai esetében a nemzetbiztonsági szervek központi szervei, a 23. § (1) bekezdés f) pontja esetében a Külügyminisztérium a Belügyminisztériumnak javaslatot tehetnek."

20. § Az Idtv. 28. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) Az idegenrendészeti hatóság és a Rendõrség az e törvényben meghatározott idegenrendészeti szabályok megtartását ellenõrizheti, e célból a rendõr jogosult magánlakásba, illetõleg magánterületre is belépni."

21. § Az Idtv. 31. §-át megelõzõ cím a következõk szerint módosul, egyidejûleg a 31. § (1)-(2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

31. § (1) Az idegenrendészeti hatóság a Magyar Köztársaság területérõl kiutasíthatja azt a külföldit, akivel szemben beutazási és tartózkodási tilalom elrendelésének lenne helye, illetõleg ilyen tilalmat rendeltek el (23. §), vagy aki az ország elhagyására vonatkozó kötelezettségének nem tett eleget.

(2) Az idegenrendészeti kiutasítás elrendelésére a rendõr-fõkapitányság
vagy a határõr-igazgatóság (a továbbiakban: a kiutasítást elrendelõ szerv) jogosult."

22. § (1) Az Idtv. 32. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Az idegenrendészeti kiutasításra vonatkozó szabályokat a bevándorolt külföldire a (3) bekezdésben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni."

(2) Az Idtv. 32. §-a a következõ (4) bekezdéssel egészül ki:

"(4) A bevándorolt külföldivel szemben elrendelt idegenrendészeti kiutasítás esetén a bevándorlási engedélyt vissza kell vonni."

23. § Az Idtv. 33. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"33. § (1) Az idegenrendészeti kiutasítást alakszerû határozattal kell elrendelni. A rendelkezõ részben meg kell jelölni a kiutasítás okát, idõtartamát, az ország elhagyására elõírt kötelezettség határnapját, továbbá az ujjnyomatlevételére vonatkozó kötelezést és a határátlépés helyét.

(2) A kiutasítást, valamint a beutazási tilalom idõtartamát az útlevélbe be kell jegyezni. Az idegenrendészeti hatóság a bejegyzéstõl kivételesen eltekinthet, feltéve, hogy a külföldi vállalja az ország területének önkéntes elhagyását."

24. § Az Idtv. 34. §-a a következõ új (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a jelenlegi (2) bekezdés megjelölése (3) bekezdésre változik:

"(2) A kiutasítás miatt elrendelt beutazási és tartózkodási tilalom idõtartamát a kiutasítás végrehajtásának napjától kell számítani."

25. § Az Idtv. 35. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az idegenrendészeti kiutasítást elrendelõ határozat elleni fellebbezést a határozat közlésétõl számított három napon belül lehet elõterjeszteni."

26. § Az Idtv. a következõ alcímmel és 35/A. §-sal egészül ki:

35/A. § (1) Ha a kiutasítást a bíróság vagy a szabálysértési hatóság rendelte el, a kiutasítás végrehajtása az idegenrendészeti hatóság hatáskörébe tartozik.

(2) A jogerõs kiutasítás büntetésrõl, intézkedésrõl a bíróság vagy a szabálysértési hatóság értesíti az idegenrendészeti hatóságot.

(3) Az idegenrendészeti hatóság a (2) bekezdésben meghatározott értesítés alapján intézkedik

a) a külföldi ujjnyomatának levételére;

b) a kiutasítás tényének és a beutazási tilalom idõtartamának az úti okmányba történõ bejegyzésére, valamint a határátlépés helyének a megállapítására;

c) a beutazási és tartózkodási tilalom nyilvántartásba vételére;

d) bevándorolt külföldi esetében a bevándorlási engedély visszavonására.

(4) A (3) bekezdésben meghatározott beutazási és tartózkodási tilalom nyilvántartásba vételekor a tilalom idõtartamát a 34. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint kell számítani. Ha a külföldit a bíróság és a szabálysértési hatóság is kiutasította, a tilalom idõtartamát a hosszabb idõtartamú kiutasításnak megfelelõen kell figyelembe venni.

(5) Az idegenrendészeti hatóságnak a kiutasítás végrehajtása során a 33. § (3)-(5) bekezdéseiben meghatározott rendelkezéseket a (6) bekezdésben foglalt eltéréssel kell alkalmaznia.

(6) Ha a kiutasítás végrehajtásának költsége más módon nem biztosítható, azt az idegenrendészeti hatóság megelõlegezi."

27. § (1) Az Idtv. 36. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az idegenrendészeti hatóság a bíróság vagy a szabálysértési hatóság által kiszabott kiutasítás büntetés, intézkedés, valamint a 31. §-ban foglaltak alapján elrendelt kiutasítás végrehajtásának biztosítása érdekében idegenrendészeti õrizetbe veheti azt a külföldit, aki

a) a hatóság elõl elrejtõzött, vagy a kiutasítás végrehajtását más módon akadályozza;

b) a távozást megtagadja, vagy más alapos ok miatt feltehetõ, hogy a kiutasítás végrehajtását késlelteti vagy meghiúsítja;

c) a kiutasítás hatálya alatt és a kiutazás elõtt szabálysértést vagy bûncselekményt követett el;

d) a kötelezõ tartózkodásra kijelölt helyet engedély nélkül vagy az elõírt feltételek hiányában elhagyta, illetve az engedélyben megállapított határidõre nem tért vissza;

e) szándékos bûncselekmény elkövetése miatt kiszabott szabadságvesztés büntetésbõl szabadul, a kiutasítás végrehajtásáig."

(2) Ha a külföldi kiutasítására olyan szándékos bûncselekmény elkövetése miatt került sor, amely a kábítószer-kereskedelemmel, terrorizmussal, illegális fegyverkereskedelemmel, embercsempészéssel, pénzmosással, szervezett bûnözéssel függ össze, a kiutasítás végrehajtásának biztosítása érdekében az idegenrendészeti õrizetet el kell rendelni.

(3) Az idegenrendészeti õrizetet alakszerû határozattal kell elrendelni és azt a közléssel egy idõben végre kell hajtani.

(4) Az idegenrendészeti õrizet legfeljebb öt napra rendelhetõ el, amelyet az õrizet helye szerint illetékes helyi bíróság a külföldi kiutazásáig meghosszabbíthat.

(5) Ha az idegenrendészeti õrizet idõtartama a harminc napot meghaladja, a bíróság az õrizet fenntartásának szükségességét havonta felülvizsgálja.

(6) Hat hónapon túli idegenrendészeti õrizet meghosszabbítására csak az õrizet helye szerint illetékes megyei (fõvárosi) bíróság jogosult.

(7) Az idegenrendészeti õrizet a kiutasítás végrehajtása feltételeinek a megteremtéséig, de legfeljebb tizennyolc hónapig tarthat. Azonnal meg kell szüntetni az õrizetet, ha elrendelésének oka megszûnt.

(8) Ha az idegenrendészeti õrizet elrendelésétõl számított tizennyolc hónap alatt a kiutasítás nem hajtható végre, az õrizetet meg kell szüntetni. Az õrizetet elrendelõ idegenrendészeti hatóság a külföldi számára kötelezõ tartózkodási helyet jelöl ki.

(9) A kijelölt helyen tartózkodó külföldivel szemben a 36. § (1) bekezdésében meghatározott okból az idegenrendészeti õrizet ismételt elrendelésének van helye."

28. § Az Idtv. 37. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az idegenrendészeti õrizetet - az elrendelõ rendelkezése szerint - rendõrségi fogdában vagy büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani, amelynek költségeit az állam megelõlegezi."

29. § (1) Az Idtv. 43. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A kötelezõ tartózkodási helyet elsõsorban közösségi szálláson kell kijelölni."

(2) Az Idtv. 43. §-a a következõ új (4)-(6) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a jelenlegi (4)-(5) bekezdések megjelölése (7)-(8) bekezdésre változik:

(3) A közösségi szálláson történõ tartózkodással összefüggésben felmerülõ költségeket az állam megelõlegezi.

(4) Ha a kötelezõ tartózkodási helyet közösségi szálláson jelölték ki, az ott- tartózkodás idõtartama a tizennyolc hónapot nem haladhatja meg.

(5) A kötelezõ tartózkodási hely elhagyása csak rendkívüli méltánylást érdemlõ esetben engedélyezhetõ, ha

a) az elrendelésre az (1) bekezdés a) pontja alapján került sor, a személyazonosság megállapításáig;

b) az elrendelésre az (1) bekezdés c) és d) pontja alapján került sor;

c) az elrendelésre az (1) bekezdés e) pontja alapján került sor és a külföldi ellen kábítószer-kereskedelemmel, terrorizmussal, embercsempészéssel, illegális fegyverkereskedelemmel, pénzmosással, szervezett bûnözéssel összefüggõ bûncselekmény elkövetése miatt büntetõeljárás van folyamatban."

30. § Az Idtv. a következõ 43/A. §-sal egészül ki:

"43/A. (1) Ha a közösségi szálláson történõ kötelezõ tartózkodás elrendelésétõl tizennyolc hónap eltelt, de az elrendelés alapjául szolgáló körülmény a külföldinek fel nem róható okból továbbra is fennáll, a külföldi számára más tartózkodási helyet kell kijelölni.

(2) Az idegenrendészeti hatóság az új tartózkodási helyet kijelölõ határozatban elõírhatja, hogy a külföldi a kijelölt helyet - lakóhelyet, körzetet - csak engedéllyel hagyhatja el, továbbá a külföldit a hatóság elõtti idõszakonkénti megjelenésre kötelezheti.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben az idegenrendészeti hatóság a külföldit a személyazonosságát és a tartózkodás jogcímét igazoló, legfeljebb hat hónapig érvényes okmánnyal látja el, amelynek az érvényességi ideje meghosszabbítható. Az idegenrendészeti hatóság az okmányba a (2) bekezdés szerinti korlátozásokat, valamint az elõírt magatartási szabályokat bejegyzi.

(4) A (2) bekezdés szerint kiállított okmány birtokában a külföldi az elrendelõ szerv hozzájárulásával jogosult munkavállalásra.

(5) Ha a kötelezõ tartózkodási hely nem közösségi szállás, a kijelöléstõl számított tizennyolc hónap elteltével az idegenrendészeti hatóság a (2) és (3) bekezdésekben foglaltak alkalmazásával jár el.

(6) A (2)-(4) bekezdésekben foglaltak nem érintik a külföldinek az ország elhagyására vonatkozó kötelezettségét, kivéve, ha a jogerõs idegenrendészeti kiutasítás végrehajthatóvá válásától, vagy a szabálysértési eljárás keretében hozott kiutasítás intézkedés jogerõre emelkedésétõl számítva öt év már eltelt és a végrehajtás nem a külföldi felróható magatartása miatt hiúsult meg.

31. § (1) Az Idtv. 47. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) E törvény alkalmazásában idegenrendészeti hatóság az e törvényben hatósági és intézkedési jogkörrel felruházott Belügyminisztérium, rendõrség, határõrség, közigazgatási hivatal, vám- és pénzügyõrség, és a vízumkiadó szerv."

(2) Az Idtv. 48. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A Belügyminisztérium, a rendõrség és a határõrség idegenrendészeti hatáskörébe tartozó ügyben közrendi és közbiztonsági okokból eljárhat. Ha elsõ fokon a minisztérium jár el, felettes szerv a miniszter."

32. § Az Idtv. 49. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"49. § (1) Az idegenrendészeti ügyekben a közigazgatási és bírói eljárások során hozott határozatokat a jelenlévõ külföldi elõtt anyanyelvén vagy az általa értett más idegen nyelven szóban is közölni kell.

(2) Idegen nyelv használata esetén - ha az eljáró hatóság képviselõje azt nem beszéli - tolmácsot kell alkalmazni. A tolmács díját és költségeit az állam viseli.

(3) Ha a külföldi ismeretlen helyen tartózkodik, a határozat közlése közszemlére tétel útján történik. Közszemlére tenni csak a határozat rendelkezõ részét lehet."

33. § (1) Az Idtv. 60. §-a a következõ (3)-(4) bekezdésekkel egészül ki:

"(3) Ha a visszaszállítás azonnal nem hajtható végre, a visszaszállításig a külföldi tartózkodásával összefüggésben felmerülõ költségeket a légijármû üzemeltetõje (a továbbiakban: üzemeltetõ) viseli.

(4) Az (1) bekezdésben foglaltak alapján az idegenrendészeti hatóság a légijármû üzemeltetõjét járatonként egymillió forintig terjedõ közrendvédelmi bírsággal sújthatja, amelyet az idegenrendészeti hatóság határozatában megjelölt számlára kell befizetni."

(2) Az Idtv. 64. §-a (1) bekezdésének f) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"f) a kötelezõ tartózkodási hely kijelölésének eljárási rendjét, a közösségi szállás létesítésének követelményeit, a közösségi szállás házirendjét."

34. § (1) A menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: Met.) 30. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"c) legközelebbi befogadó állomásra irányításáról vagy indokolt esetben szállításáról késedelem nélkül gondoskodik, kivéve, ha idegenrendészeti eljárás keretében a külön jogszabályban írt feltételek fennállta esetén a külföldi számára kötelezõ tartózkodási helyet jelölt ki, idegenrendészeti õrizetét rendelte el vagy kötelezõ tartózkodási hely kijelölésének vagy az idegenrendészeti õrizet elrendelésének lenne helye;".

(2) A Met. 32. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A kérelem elõterjesztésekor a kérelmezõt a menekültügyi hatóság tájékoztatja eljárási jogairól, kötelezettségeirõl, a kötelezettség megszegésének jogkövetkezményeirõl és a kijelölt szálláshelyrõl."

(3) A Met. 42. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A menekültügyi hatóság elutasító határozata elleni jogorvoslati kérelmet a bírósághoz a rövidített eljárásra irányadó szabályok szerint lehet benyújtani."

(4) A Met. 47. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A menekültügyi eljárás alatt az idegenrendészeti eljárást nem kell felfüggeszteni, de az idegenrendészeti eljárásban hozott, a külföldi kiutasítását vagy visszairányítását elrendelõ határozatot a menedékjogi kérelem jogerõs elbírálásáig nem lehet végrehajtani."

35. § Az Rtv. 42. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A Rendõrség a rendõri intézkedéssel összefüggésben az intézkedéssel érintett személyrõl, a környezetrõl, illetõleg a rendõri intézkedés szempontjából lényeges körülményrõl, tárgyról kép- és hangfelvételt készíthet. A Rendõrség közterületen, közbiztonsági célból képfelvevõt helyezhet el olyan módon, hogy annak jelenléte az állampolgárok számára nyilvánvalóan észlelhetõ legyen. A felszerelt képfelvevõ elhelyezésérõl, mûködtetésérõl tájékoztatni kell a lakosságot. A Rendõrség által készített kép- és hangfelvételek, illetõleg az abban szereplõ személyes adatok csak az esemény helyszínén elkövetett bûncselekmény vagy szabálysértés miatt kezdeményezett eljárás során, valamint körözött személy azonosítása céljából használhatók fel."

36. § (1) Az Rtv. 63. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A titkos információgyûjtés során beszerzett adat a büntetõeljárásban a bizonyítási eszközként való felhasználásáig, továbbá a Rendõrséggel együttmûködõ személy és a fedett nyomozó kiléte, az információgyûjtés ténye és technikai részlete államtitoknak minõsül."

(2) Az Rtv. 63. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(5) A Rendõrség erre felhatalmazott szerve, valamint a beszerzett adat és az információgyûjtés ténye tekintetében az ügyész és a bíró
a titkos információgyûjtés során külön engedély nélkül megismerheti
a védett államtitok tartalmát. A (2) bekezdésben meghatározott adatok és információk nemzetközi egyezmény, nemzetközi szerzõdés vagy megállapodás, ennek hiányában viszonosság alapján, ha a továbbítás
súlyos és közvetlen veszély elhárításához, vagy súlyos bûncselekmény megelõzéséhez szükséges - amennyiben a személyes adatok kezelésének feltételei a külföldi adatkezelõnél minden egyes adat tekintetében
teljesülnek - nemzetközi és külföldi bûnüldözõ, igazságszolgáltatási szervek részére átadhatók."

37. § Az Rtv. 64. §-a a következõ (8)-(9) bekezdésekkel egészül ki:

"(8) A Rendõrség az informátor, a bizalmi személy, a Rendõrséggel titkosan együttmûködõ más személy, a fedett nyomozó, valamint a fedõokirat és a fedõintézmény védelme érdekében a közigazgatási nyilvántartásokban, így különösen a személyiadat- és lakcímnyilvántartásban, a személyi igazolvány nyilvántartásban, az anyakönyvi nyilvántartásban, az úti okmány nyilvántartásban, a gépjármûvezetõi engedély és gépjármû nyilvántartásban, az ingatlan-nyilvántartásban, a cégnyilvántartásban fedõadatokat helyezhet el.
A fedõadat elhelyezésének ténye, az elhelyezésre vonatkozó rendelkezést tartalmazó okirat vagy más adathordozó államtitoknak minõsül.
A fedõadatokat törölni kell, ha az elhelyezés alapjául szolgáló bûnüldözési érdek megszûnt.

(9) Az informátor, a bizalmi személy, a Rendõrséggel titkosan együttmûködõ más személy által a titkos információgyûjtés keretében másnak okozott kár megtérítésére a 67. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell megfelelõen alkalmazni."

38. § (1) Az Rtv. 68. §-ának helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"68. § (1) A Rendõrség titkos információgyûjtésre felhatalmazott nyomozó szervének vezetõje az ügyész jóváhagyásával a két évi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendõ, szándékos bûncselekmény felderítése érdekében az üggyel összefüggõ adatok szolgáltatását igényelheti az adóhatóságtól, a devizahatóságtól, a szolgáltatást nyújtó távközlési

szervezettõl, az egészségügyi és a hozzá kapcsolódó adatot kezelõ szervtõl, továbbá a banktitoknak, értékpapír-titoknak, pénztár-titoknak és egyéb üzleti titoknak minõsülõ adatot kezelõ szervtõl. A nyomozó szerv az adatszolgáltatás teljesítésére határidõt jelölhet meg. Az adatszolgáltatás ingyenes és nem tagadható meg. Az így kapott információ csak a megjelölt célra használható fel.

(2) Halaszthatatlan intézkedésként, ha a késedelem veszéllyel jár és az ügy kábítószer-kereskedelemmel, terrorizmussal, illegális fegyverkereskedelemmel, pénzmosással vagy szervezett bûnözéssel függ össze, az adatigényléshez az ügyész jóváhagyása nem kell, és azt haladéktalanul teljesíteni kell. Ez esetben a megkeresést "halaszthatatlan intézkedés" jelzéssel kell ellátni. Az ügyész jóváhagyása iránt a megkereséssel egyidejûleg intézkedni kell. Ha az ügyész a jóváhagyását megtagadja, a Rendõrség az így beszerzett adatokat haladéktalanul megsemmisíti.

(3) A biztonsági követelmények érvényesítése érdekében a társadalombiztosítási, egészségügyi, adó-elszámolási, költségvetési, pénzügyi, statisztikai adatszolgáltatással, a maradandó irat védelme érdekében végzett levéltári ellenõrzéssel, valamint a speciális mûködési költségek körébe tartozó valuta-felhasználással kapcsolatos eljárási szabályokat - a törvényi elõírások keretei között - a Rendõrség és a tárgykör szerint illetékes szervezetek külön megállapodásban rögzíthetik."

39. § (1) A Rtv. 69. §-ának (1) bekezdése a következõ d) ponttal egészül ki:

"d) az Interneten vagy más számítástechnikai úton történõ levelezés (E-mail) során keletkezett adatokat és információkat megismerheti és felhasználhatja."

(2) Az Rtv. 69. §-a a következõ új (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a jelenlegi (2)-(6) bekezdések számozása (3)-(7) bekezdésekre változik:

"(2) Az (1) bekezdés c) és d) pontjában meghatározott eszközök alkalmazása során gyûjtött, a titkos információgyûjtés alapjául szolgáló eljárásban nyilvánvalóan nem érintett személyekre vonatkozó adatokat haladéktalanul meg kell semmisíteni, azok a továbbiakban nem kezelhetõk és nem használhatók fel."

40. § Az Rtv. 75. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"75. § A belsõ bûnmegelõzési és bûnfelderítõ feladatokat ellátó szerv (a továbbiakban: Megelõzési Szolgálat) feladatkörében az e fejezetben szabályozott titkos információgyûjtést a Rendõrségre vonatkozó szabályok szerint végezheti. Az engedély iránti kérelem (70. §), a sürgõsségi elrendelés (72. §), valamint a megszüntetés elrendelése (73. § (1) bekezdés) az ellenõrzõ szerv vezetõjének hatáskörébe tartozik. A feladatkörében eljárva az adatok kezelésére a VIII. fejezetben foglaltak az irányadók."

41. § Az Rtv. 76. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A Rendõrség a törvényben szabályozott bûnmegelõzési, bûnüldözési (a továbbiakban együtt: bûnüldözési), valamint államigazgatási és rendészeti feladatainak ellátásához - központi, területi és helyi szinten - a bûncselekmény elkövetésével gyanúsítottak, a büntetõ eljárás alá vontak, a sértettek és egyéb közremûködõk, az államigazgatási eljárásban ügyfelek, valamint egyéb érintettek személyes adatait, illetõleg más adatokat kezeli."

42. § Az Rtv. 84. §-ának i) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"i) a 73. § (3) bekezdése alá tartozók kivételével a titkos információgyûjtés alkalmazásával érintett személyek adatait - beleértve a Rendõrséggel együttmûködõket és a fedett nyomozókat is - és az alkalmazás eredményét, ha büntetõeljárás nem indul, a titkos információgyûjtés lezárását követõ legfeljebb 2 évig, büntetõeljárás lefolytatása esetén a büntethetõség elévüléséig, elítélés esetén a büntetett elõélethez fûzõdõ hátrányok alóli mentesítésig, illetõleg legfeljebb 20 évig, együttmûködõk, illetõleg fedett nyomozók esetén az együttmûködés, illetõleg a fedett nyomozói tevékenység megszûnésétõl számított 20 évig."

43. § Az Rtv. 88. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

"88. § (1) A Rendõrség a törvényben meghatározott bûnüldözési feladatai teljesítése érdekében - ha az adatvédelem feltételei
biztosítottak - az adott bûncselekmény felderítése és nyomozása során bûnüldözési és az államigazgatási rendszereit egymással összekapcsolva egyedi adatkezelést végezhet. Az ennek során keletkezett olyan új adatokat, amelyeket a büntetõeljárás során nem használnak fel, törölni kell.

(2) A Rendõrség a törvényben meghatározott bûnüldözési feladatai teljesítése érdekében - ha az adatvédelem feltételei biztosítottak - az adott bûncselekmény felderítése, nyomozása során a bûnüldözési adatkezelési rendszereit más rendvédelmi szerv, illetve más nyomozóhatóság adatkezelési rendszerével összekapcsolva egyedi adatkezelést végezhet.
Az ennek során keletkezett olyan új adatokat, amelyeket a büntetõeljárás során nem használnak fel, törölni kell.

(3) A Rendõrség a bûnüldözési feladatainak ellátáshoz más adatkezelési rendszerekbõl - törvényben meghatározott esetekben és módon - adatokat vehet át. Az adatátvétel tényét mind az adatátadó, mind az adatátvevõ szervnél dokumentálni kell."

44. § A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról
szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vám. tv.) a következõ
160/A.-160/F. §-okkal egészül ki:

"160/A. § (1) A vámhatóság jogszabályban meghatározott bûnüldözési, államigazgatási és rendészeti feladatai ellátása érdekében személyes adatot, illetõleg bûnüldözési célból különleges adatot kezel.

(2) A vámhatóság az (1) bekezdésben meghatározott feladatai ellátása érdekében más adatkezelési rendszerekbõl a felhasználás céljának megjelölésével adatokat kérhet.

(3) A vámhatóság személyes adatokat az országból külföldi bûnüldözési, igazságszolgáltatási szervek, illetõleg nemzetközi bûnüldözõ szervezetek részére nemzetközi szerzõdés vagy megállapodás, ennek hiányában bûnüldözési érdekbõl viszonosság alapján, ha a továbbítás súlyos és közvetlen veszély elhárításához, vagy súlyos bûncselekmény megelõzéséhez szükséges - amennyiben a személyes adatok kezelésének feltételei a külföldi adatkezelõnél minden egyes adat tekintetében teljesülnek - nemzetközi és külföldi bûnüldözõ, igazságszolgáltatási szervek részére átadhat.

(4) A vámhatóság a bûnüldözési, rendészeti feladatainak ellátása érdekében az általános munkarend korlátaitól függetlenül adatokat kérhet a személyiadat- és lakcímnyilvántartó szervektõl, az országos gépjármû, gépjármûvezetõi alapnyilvántartásokból, a külföldre utazást korlátozó rendelkezés hatálya alatt állókra és az útlevélre vonatkozó nyilvántartásokból, a bûntettesek (bíróság által jogerõsen elítéltek) nyilvántartásaiból, valamint a büntetés-végrehajtási intézetekben fogvatartottak nyilvántartásából. Az adatkérést hiányos és töredék adatok alapján is teljesíteni kell.

(5) A (4) bekezdésben foglaltak szerint átvett adat felhasználásának jogszerûségéért az átvevõ szerv vezetõje tartozik felelõsséggel.

(6) A vámhatóság az eljárásban részt vevõk személyazonosító és lakcím adatait, továbbá az ügy azonosító adatait ügyviteli célból, az eljárás megindításától az alapul szolgáló irat selejtezéséig kezeli.

(7) A vámhatóság által kezelt adatokat személyazonosításra alkalmatlan módon, statisztikai célra fel lehet használni.

(8) A pénzügyminiszter, az országos parancsnok, a fõigazgató, a területi vámszerv vezetõje, illetõleg bûncselekménnyel kapcsolatban a nyomozó szerv vezetõje a közérdekû adatok nyilvánosságra hozatalát bûnüldözési érdekbõl megtagadhatja.

160/B. § (1) A vámhatóság a jogszabályban meghatározott bûnüldözési feladatainak ellátása érdekében kezelheti, illetve az adatkezelésre feljogosított szervek nyilvántartásából átveheti:

a) a felderítetlenül maradt bûncselekmény kriminalisztikai szempontból fontos jellemzõit a bûncselekmény elkövetõjének felderítéséig, vagy ennek hiányában a büntethetõség elévüléséig;

b) a bûncselekmény helyszínén rögzített nyomokat, anyagmaradványokat, eszközöket, szagmintákat a bûncselekmény elkövetõjének felderítéséig, vagy ennek hiányában a büntethetõség elévüléséig;

c) a szándékos bûncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt kihallgatott személy adatait, ujjlenyomatát, személyleírását, fényképét, hang- és szagmintáját, valamint az elvégzett kriminalisztikai szakértõi vizsgálatok

adatait a bûncselekmény büntethetõségének elévülésétõl, vagy elítélés esetén a büntetett elõélethez fûzõdõ hátrányok alóli mentesítéstõl számított 20 évig;

d) szándékos bûncselekmény alapos gyanúja miatt kihallgatott, illetõleg ilyen bûncselekmény elkövetése miatt elítélt személy cselekményének kriminalisztikai szempontból fontos jellemzõit a büntethetõség elévüléséig, vagy elítélés esetén a büntetett elõélethez fûzõdõ hátrányok alóli mentesítésig;

e) a szervezett bûnözésre utaló cselekményekben vagy tényállásokban érintett személyek, kapcsolataik adatait és kriminalisztikai szempontból fontos jellemzõit az érintett személyre vonatkozóan keletkezett utolsó adatot követõ 20 évig;

f) olyan személyek adatait, akikkel szemben nemzetközi kötelezettségvállalás alapján nemzetközi bûnüldözési intézkedéseket kell foganatosítani, valamint e személyek kapcsolatainak adatait és kriminalisztikai szempontból fontos jellemzõit a büntethetõség elévüléséig vagy a nemzetközi kötelezettségvállalásban meghatározott ideig;

g) az egyes bûncselekmények nyomozása során a felderítéssel és bizonyítással kapcsolatban keletkezett iratokban szereplõ személyek és kapcsolataik adatait, illetve az eljárási helyzetükre vonatkozó adatokat, valamint a hozzájuk fûzõdõ nyomozási adatokat az ügyben hozott jogerõs ítéletig vagy a nyomozás megszüntetése esetén a bûncselekmény büntethetõségének elévüléséig;

h) a titkos információgyûjtés során keletkezett adatokat, ha büntetõeljárás nem indul, a gyûjtés lezárását követõ 2 évig;

i) a titkos információgyûjtés alkalmazásával érintett személyek adatait - beleértve a vámhatósággal együttmûködõket és a fedett nyomozókat is - és az alkalmazás eredményét, ha büntetõeljárás nem indul, a titkos információgyûjtés lezárását követõ legfeljebb 2 évig, büntetõeljárás lefolytatása esetén a büntethetõség elévüléséig, elítélés esetén a büntetett elõélethez fûzõdõ hátrányok alóli mentesítésig, illetõleg legfeljebb 20 évig, együttmûködõk, valamint fedett nyomozók esetén az együttmûködés, illetve a fedett nyomozói tevékenység megszûnésétõl számított 20 évig.

(2) A vámhatóság adatkezelést végzõ szerve az (1) bekezdés a)-f), valamint h) és i) pontjában meghatározott adatokról az érintett személynek nem adhat felvilágosítást. Ez a rendelkezés nem korlátozza a büntetõeljárásban résztvevõk jogait.

160/C. § (1) A bûnüldözési célból kezelt személyes és különleges adatok - ha törvény eltérõen nem rendelkezik - csak bûnüldözési célra használhatók fel.

(2) A vámhatóság a törvényben meghatározott bûnüldözési feladatai teljesítése érdekében - ha az adatvédelem feltételei biztosítottak - az adott bûncselekmény felderítése és nyomozása során bûnüldözési és államigazgatási rendszereit egymással összekapcsolva egyedi adatkezelést végezhet. Az ennek során keletkezett olyan új adatokat, amelyeket a büntetõeljárás során nem használnak fel, törölni kell.

(3) A vámhatóság a törvényben meghatározott bûnüldözési feladatai teljesítése érdekében - ha az adatvédelem feltételei biztosítottak - az adott bûncselekmény felderítése, nyomozása során a bûnüldözési adatkezelési rendszereit más rendvédelmi szerv, illetve más nyomozóhatóság adatkezelési rendszerével összekapcsolva egyedi adatkezelést végezhet. Az ennek során keletkezett olyan új adatokat, amelyeket a büntetõeljárás során nem használnak fel, törölni kell.

(4) A vámhatóság a bûnüldözési feladatainak ellátásához más adatkezelési rendszerekbõl - törvényben meghatározott esetekben és módon - adatokat vehet át. Az adatátvétel tényét mind az adatátadó, mind az adatátvevõ szervnél dokumentálni kell.

160/D. § (1) A vámhatóság a bûnüldözési feladatainak ellátása érdekében a polgárok személyi adatának és lakcímének nyilvántartásaiban, valamint egyéb igazgatási nyilvántartási rendszerekben a cél megjelölésével jelzések elhelyezését rendelheti el, melyben az érintett feltartóztatását, vagy adatváltozás esetén értesítés adását kérheti.

(2) Az adatkezelõ szerv a vámhatóságnak az (1) bekezdés szerinti megkeresését köteles teljesíteni.

(3) A jelzés elhelyezésérõl, annak okáról és a jelzés alapján tett intézkedésrõl - bûnüldözési érdekbõl - a vámhatóság, valamint a jelzést tartalmazó nyilvántartást kezelõ szerv az érintettet nem tájékoztathatja.

(4) A jelzés elhelyezésének elrendeléséért és megszüntetéséért, illetve a kért intézkedésért a jelzést kérõ szerv vezetõje tartozik felelõsséggel.

160/E. § (1) A vámhatóság bûnüldözési célú adatkezelési rendszereibe csak a vámhatóság, illetve a vámhatóság mûködését ellenõrzõ Megelõzési Szolgálat (Rtv. 75. § ) tagja, a pénzügyminiszter által kijelölt személy, az adatvédelmi biztos, valamint a törvény által feljogosított más szerv képviselõje tekinthet be, kérhet felvilágosítást, értesítést, vagy adatszolgáltatást.

2. Az (1) bekezdésben foglaltakon kívül, törvényben meghatározott feladataik teljesítése érdekében, a cél megjelölésével adatszolgáltatást kérhetnek:

a) a nyomozó hatóság;

b) a bíróság;

c) az ügyészség;

d) a nemzetbiztonsági szolgálatok;

e) a határõrség illetékes szerve;

f) a Külügyminisztérium illetékes szerve;

g) a honvédelmi igazgatás illetékes szerve;

h) a törvényben meghatározott más szervezet.

160/F. § (1) A vámhatóság a szabálysértési felelõsségre vont személy személyazonosító adatait, lakcímét, az elkövetett cselekmény megjelölését, az alkalmazott büntetést vagy intézkedést, illetõleg az ügy számát a szabálysértési felelõsségre vont személyek nyilvántartási rendszerében 2 évig kezeli.

(2) A vámhatóság az általa igazoltatott személy személyazonosító adatait, lakcímét, illetõleg az igazoltatásra okot adó körülmények megjelölését az igazoltatás alá vont személyek nyilvántartási rendszerében 2 évig kezeli.

(3) A vámhatóság a vámáruk szállításával, a jövedéki törvény hatálya alá tartozó termékek ellenõrzésével, valamint az utasok csomagjainak e törvényben meghatározott ellenõrzésével érintett személyek személyazonosító adatait, lakcímét, illetõleg az ellenõrzés eredményét az ellenõrzés alá vont személyek nyilvántartási rendszerében 2 évig kezeli."

45. § Az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvény 47. §-a a következõ (5) bekezdéssel egészül ki:

"(5) Az adóhatóság a nyomozóhatóságot a "halaszthatatlan intézkedés" jelzéssel ellátott, külön jogszabályban elõírt ügyészi jóváhagyást nélkülözõ megkeresésére is köteles tájékoztatni az általa kezelt, az adott üggyel összefüggõ, adótitoknak minõsülõ adatokról."

46. § (1) A devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény (a továbbiakban: Dtv.) 78. §-a (3) bekezdésének g) pontja a következõk szerint módosul:

"g) a bíróságnak, az ügyészségnek."

(2) A Dtv. 78. §-a a következõ (4)-(5) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a (4) bekezdés számozása (6) bekezdésre változik:

"(4) A devizahatóság megkeresésre tájékoztatja az általa kezelt adatokról

a) a folyamatban lévõ büntetõeljárás keretében eljáró nyomozóhatóságot,

b) a külön törvényben meghatározott feltételek megléte esetén a titkos információgyûjtésre felhatalmazott szervet;

c) a fõigazgató eseti engedélye alapján a törvényben meghatározott feladatkörében eljáró nemzetbiztonsági szolgálatot.

(5) A devizahatóság a nyomozóhatóságot a "halaszthatatlan intézkedés" jelzéssel ellátott, külön jogszabályban elõírt ügyészi jóváhagyást nélkülözõ megkeresésére is köteles tájékoztatni az általa kezelt, az adott üggyel összefüggõ adatokról."

47. § A távközlésrõl szóló 1992. évi LXXII. törvény 25. §-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) A távközlési szolgáltató a nyomozóhatóságot a "halaszthatatlan intézkedés" jelzéssel ellátott, külön jogszabályban elõírt ügyészi jóváhagyást nélkülözõ megkeresésére is köteles tájékoztatni az általa kezelt, az adott üggyel összefüggõ távközlési adatokról."

48. § Az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezelésérõl és védelmérõl szóló 1997. évi XLVII. törvény 23. §-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) A kezelést végzõ orvos a nyomozóhatóságot a "halaszthatatlan intézkedés" jelzéssel ellátott, külön jogszabályban elõírt ügyészi jóváhagyást nélkülözõ megkeresésére is köteles tájékoztatni az általa kezelt, az adott üggyel összefüggõ egészségügyi és személyazonosító adatokról."

49. § A hitelintézetekrõl és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 49. §-a a következõ új (5) bekezdéssel egészül ki:

"(5) A pénzügyi intézmény a nyomozóhatóságot a "halaszthatatlan intézkedés" jelzéssel ellátott, külön jogszabályban elõírt ügyészi jóváhagyást nélkülözõ megkeresésére is köteles tájékoztatni az általa kezelt, az adott üggyel összefüggõ, üzleti titoknak minõsülõ adatokról."

50. § Az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tõzsdérõl szóló 1996. évi CXI. törvény 114. §-a a következõ (6) bekezdéssel egészül ki:

"(6) A befektetési szolgáltató, a tõzsde, az elszámoló ház a nyomozóhatóságot a "halaszthatatlan intézkedés" jelzéssel ellátott, külön jogszabályban elõírt ügyészi jóváhagyást nélkülözõ megkeresésére is köteles tájékoztatni az általa kezelt, az adott üggyel összefüggõ, üzleti titoknak minõsülõ adatokról."

51. § A magánnyugdíjról és a magán-nyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény 79. §-a a következõ (4) bekezdéssel egészül ki:

"(4) A pénztár a nyomozóhatóságot a "halaszthatatlan intézkedés" jelzéssel ellátott, külön jogszabályban elõírt ügyészi jóváhagyást nélkülözõ megkeresésére is köteles tájékoztatni az általa kezelt, az adott üggyel összefüggõ, üzleti titoknak vagy pénztártitoknak minõsülõ adatokról."

52. § A biztosítóintézetekrõl és a biztosítási tevékenységrõl szóló 1995. évi XCVI. törvény 97. §-a a következõ (5) bekezdéssel egészül ki:

"(5) A biztosító a nyomozóhatóságot a "halaszthatatlan intézkedés" jelzéssel ellátott, külön jogszabályban elõírt ügyészi jóváhagyást nélkülözõ megkeresésére is köteles tájékoztatni az általa kezelt, az adott üggyel összefüggõ, biztosítási titoknak minõsülõ adatokról."

53. § (1) A cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény 5. §-a a következõ (5) bekezdéssel egészül ki:

"(5) A szolgálat a nyomozóhatóságot a "halaszthatatlan intézkedés" jelzéssel ellátott, külön jogszabályban elõírt ügyészi jóváhagyást nélkülözõ megkeresésére is köteles tájékoztatni az általa kezelt, az adott üggyel összefüggõ cégadatokról."

54. § Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. tvr. 63. §-a a következõ (4) bekezdéssel egészül ki:

"(4) Az ingatlan-nyilvántartást kezelõ szerv a nyomozóhatóságot a "halaszthatatlan intézkedés" jelzéssel ellátott, külön jogszabályban elõírt ügyészi jóváhagyást nélkülözõ megkeresésére is köteles tájékoztatni az általa kezelt, az adott üggyel összefüggõ adatokról."

55. § A kulturális javak védelmérõl és a muzeális intézményekrõl, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közmûvelõdésrõl szóló 1997. évi CXL. törvény 12. §-a a következõ (4)-(5) bekezdésekkel egészül ki:

"(4) A törvényben meghatározott feladataik teljesítése érdekében a cél megjelölésével, az Igazgatósághoz intézett írásbeli megkereséssel a (2) bekezdésben meghatározott adatok szolgáltatását igényelheti:

a) a bíróság, az ügyészség;

b) a nyomozó hatóság;

c) a nemzetbiztonsági szolgálat;

d) az adóhatóság.

(5) Az Igazgatóság a nyomozóhatóságot a "halaszthatatlan intézkedés" jelzéssel ellátott, külön jogszabályban elõírt ügyészi jóváhagyást nélkülözõ megkeresésére is köteles tájékoztatni az általa kezelt, az adott üggyel összefüggõ adatokról."

56. § A Met. 55. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) Az 51. § (1) bekezdés e) pontjában meghatározott adat csak a nyomozó hatóság és az ügyészség, továbbá törvényben meghatározottak szerint a nemzetbiztonsági szolgálatok és a menekültügyben hozott közigazgatási határozatot felülvizsgáló bíróság részére adható át."

57. § (1) Az Idtv. 54. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az adatkezelõ szerv a nyilvántartásból - az 53. § (2) bekezdésében felsorolt szerveken kívül - csak az igazságszolgáltatási és bûnüldözési szervek, a nemzetbiztonsági szervek, a menekültügyi hatóság, valamint a közigazgatási hivatal (a továbbiakban: adatigénylésre jogosult szerv) részére, továbbá nemzetközi szerzõdés alapján az abban meghatározott adatkörben és szervek részére szolgáltathat adatot."

(2) Az Idtv. 56. §-a (1) bekezdésének f) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"f) Az engedély kiadása vagy meghosszabbítása iránti kérelem elutasítása, valamint az engedély visszavonása és ennek indoka."

58. § A személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) 2. §-ának 4. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"4. a) adatkezelés: az alkalmazott eljárástól függetlenül a személyes adatok gyûjtése, felvétele és tárolása, feldolgozása, hasznosítása (ideértve a továbbítást és a nyilvánosságra hozatalt) és törlése. Adatkezelésnek számít az adatok megváltoztatása és további felhasználásuk megakadályozása is;

b) adatfeldolgozás: az adatkezelési mûveletek, illetõleg technikai feladatok elvégzése, függetlenül a mûveletek végrehajtásához alkalmazott módszertõl és eszköztõl, valamint az alkalmazás helyétõl."

(2) Az Avtv. 2. §-ának 7. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"7. a) adatkezelõ: az a természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet, aki vagy amely a személyes adatok kezelésének célját meghatározza, az adatkezelésre vonatkozó döntéseket meghozza és végrehajtja, illetõleg a végrehajtásra adatfeldolgozónak megbízást ad. Kötelezõ adatkezelés esetén az adatkezelés célját és feltételeit, valamint az adatkezelõt az adatkezelést elrendelõ törvény vagy önkormányzati rendelet határozza meg;

b) adatfeldolgozó: az a természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet, aki vagy amely az adatkezelõ megbízásából személyes adatok feldolgozását végzi."

59. § Az Avtv. a következõ új alcímmel és 4/A. §-sal egészül ki:

4/A. § (1) Az adatfeldolgozónak a személyes adatok feldolgozásával kapcsolatos jogait és kötelezettségeit e törvény, valamint az adatkezelésre vonatkozó külön törvények keretei között az adatkezelõ határozza meg. Az adatkezelési mûveletekre vonatkozó utasítások jogszerûségéért az adatkezelõ felel.

(2) Az adatfeldolgozó tevékenységi körén belül, illetõleg az adatkezelõ által meghatározott keretek között felelõs a személyes adatok jogosulatlan feldolgozásáért, megváltoztatásáért, törléséért, továbbításáért és nyilvánosságra hozataláért. Az adatfeldolgozó tevékenységének ellátása során más adatfeldolgozót nem vehet igénybe."

60. § (1) Az Avtv. 6. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Az érintettet tájékoztatni kell az adatkezelés céljáról és arról, hogy az adatokat kik fogják kezelni, illetve feldolgozni. Az adatkezelésrõl való tájékoztatás megtörténik azzal is, hogy jogszabály rendelkezik a már létezõ adatkezelésbõl továbbítással vagy összekapcsolással az adat átvételérõl."

(2) Az Avtv. 10. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az adatkezelõ, illetõleg tevékenységi körében az adatfeldolgozó köteles gondoskodni az adatok biztonságáról, köteles továbbá megtenni azokat a technikai és szervezési intézkedéseket és kialakítani azokat az eljárási szabályokat, amelyek e törvény, valamint az egyéb adat- és titokvédelmi szabályok érvényre juttatásához szükségesek."

(3) Az Avtv. 12. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az érintett kérelmére az adatkezelõ tájékoztatást ad az általa kezelt, illetõleg az általa megbízott feldolgozó által feldolgozott adatairól, az adatkezelés céljáról, jogalapjáról, idõtartamáról, az adatfeldolgozó nevérõl,

címérõl (székhelyérõl) és az adatkezeléssel összefüggõ tevékenységérõl, továbbá arról, hogy kik és milyen célból kapják vagy kapták meg az adatokat. Az adattovábbításra vonatkozó nyilvántartás és ennek alapján a tájékoztatási kötelezettség idõtartamát az adatkezelést szabályozó jogszabály korlátozhatja. A korlátozás idõtartama személyes adatok esetében öt évnél, különleges adatok esetében pedig húsz évnél rövidebb nem lehet."

4. Az Avtv. 18. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az adatkezelõ az érintett adatainak jogellenes kezelésével vagy a technikai adatvédelem követelményeinek megszegésével másnak okozott kárt köteles megtéríteni. Az érintettel szemben az adatkezelõ felel az adatfeldolgozó által okozott kárért is. Az adatkezelõ mentesül a felelõsség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt az adatkezelés körén kívül esõ elháríthatatlan ok idézte elõ."

61. § Az Avtv. 28. §-a (1) bekezdésének g) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"g) az adatkezelõ, valamint az adatfeldolgozó nevét és címét (székhelyét), az adatfeldolgozás helyét és az adatfeldolgozónak az adatkezeléssel összefüggõ tevékenységét."

62. § Az államtitokról és szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény
(a továbbiakban: Ttv.) melléklete a következõ új címmel és 30/A. ponttal egészül ki:

"Megelõzési Szolgálat

30/A. A Megelõzési Szolgálat (a továbbiakban: MSZ) tevékenységi körében államtitokkörbe tartoznak:

a) A titkos információgyûjtés eszközeinek, az erõk és módszerek alkalmazásának eljárási szabályai.

Az államtitokká minõsítés leghosszabb érvényességi ideje: 30 év.

b) Az MSZ konkrét személyre, ügyre vonatkozó titkos információgyûjtõ tevékenysége során keletkezett és az ehhez kapcsolódó minden konkrét adat a büntetõeljárásban történõ felhasználásig, valamint a nyilvántartásaik, tekintet nélkül az adathordozóra, fajtájára.

Az államtitokká minõsítés leghosszabb érvényességi ideje: 90 év.

c) A Be. 127. §-ának (3) bekezdése és 139. §-ának (3) bekezdése alapján ügyészi jóváhagyással megtagadott, illetve megszüntetett nyomozás során keletkezett elõterjesztések, javaslatok és jelentések, amelyek az együttmûködõ gyanúsítottra vonatkoznak.

Az államtitokká minõsítés leghosszabb érvényességi ideje: 90 év.

d) A bûncselekmények felderítése során keletkezett információk, amelyek nem tartoznak a büntetõeljárás keretébe.

Az államtitokká minõsítés leghosszabb ideje: 90 év

e) A nemzetbiztonsági szolgálatoknak az MSZ-szel történõ együttmûködésébõl származó olyan adatok, amelyekbõl a nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenysége megállapítható.

Az államtitokká minõsítés leghosszabb érvényességi ideje: 90 év.

f) A Rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény 65. §-a alapján létrehozott fedõintézmények jellegével összefüggõ, valamint a pénzügyi eszközeik forrását tartalmazó adatok.

Az államtitokká minõsítés leghosszabb érvényességi ideje: 90 év.

g) Az MSZ-szel együttmûködõ személy és a fedett nyomozó kiléte, valamint a Rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény 64. § (8) bekezdése alapján az ott megjelölt nyilvántartásokban lévõ fedõadatok elhelyezésének ténye és az elhelyezésre vonatkozó rendelkezést tartalmazó okirat vagy más adathordozó.

Az államtitokká minõsítés leghosszabb érvényességi ideje: 90 év.

h) Az MSZ titkos információgyûjtésével kapcsolatos oktatási célú kiadványok.

Az államtitokká minõsítés leghosszabb érvényességi ideje: 30 év."

(2) A Ttv. melléklete a következõ 33/A. ponttal egészül ki:

"33/A. A Határõrséggel együttmûködõ személy és a fedett nyomozó kiléte, valamint a Rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény 64. § (8) bekezdése alapján az ott megjelölt nyilvántartásokban lévõ fedõadatok elhelyezésének ténye és az elhelyezésre vonatkozó rendelkezést tartalmazó okirat vagy más adathordozó.

Az államtitokká minõsítés leghosszabb érvényességi ideje: 90 év."

(3) A Ttv. melléklete a következõ 46/A. ponttal egészül ki:

"46/A. A Rendõrséggel együttmûködõ személy és a fedett nyomozó kiléte, valamint a Rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény 64. § (8)

bekezdése alapján az ott megjelölt nyilvántartásokban lévõ fedõadatok elhelyezésének ténye és az elhelyezésre vonatkozó rendelkezést tartalmazó okirat vagy más adathordozó.

Az államtitokká minõsítés leghosszabb érvényességi ideje: 90 év."

(4) A Ttv. mellékletének 48. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"48. A Rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény 64. § (1) bekezdés c) pontja, valamint a 68/B. §-a alapján létrehozott fedõintézmények jellegével összefüggõ, valamint a pénzügyi eszközeik forrását tartalmazó adatok."

(5) A Ttv. mellékletének 137/E. pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"137/E. A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény 175. §-a (3) bekezdésének c) pontja alapján a Rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény 64. § (1) bekezdésének c) pontjában, valamint a 68/B. §-ában meghatározott fedõintézmények jellegével összefüggõ, valamint a pénzügyi eszközeik forrását tartalmazó adatok."

(6) A Ttv. melléklete a következõ 137/G. ponttal egészül ki:

"137/G. A Vám- és Pénzügyõrséggel együttmûködõ személy és a fedett nyomozó kiléte, valamint a Rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény 64. § (8) bekezdése alapján, az ott megjelölt nyilvántartásokban lévõ fedõadatok elhelyezésének ténye és az elhelyezésre vonatkozó rendelkezést tartalmazó okirat vagy más adathordozó.

Az államtitokká minõsítés leghosszabb érvényességi ideje: 90 év."

63. § (1) Ez a törvény - a (2)-(3) bekezdésben foglalt eltéréssel - a kihirdetését követõ második hónap elsõ napján lép hatályba, rendelkezéseit - a II., III. és az V. fejezetben foglaltak kivételével - a folyamatban lévõ ügyekben is alkalmazni kell.

(2) A törvény 15. §-ának (2) bekezdése, 19. §-ának (1) bekezdése, 31. §-a, valamint a 76. §-ának (2) bekezdése 2000. január 1-én lép hatályba, rendelkezéseit a folyamatban lévõ ügyekben is alkalmazni kell. A 26. §-ban a szabálysértési hatóságra, illetõleg a szabálysértési hatóság által elrendelt kiutasításra vonatkozó rendelkezéseket külön törvény lépteti hatályba.

(3) A 66-69. § rendelkezései a kihirdetést követõ 8. napon lépnek hatályba.

(4) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg - a 65. §-ban foglalt módosításra figyelemmel - lép hatályba a büntetõeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 605. §-ának (8)-(12) bekezdése.

(5) 1999. december 31-éig ahol az Rtv. 67/A. § (1) bekezdése bûncselekmény megalapozott gyanúját említi, azon alapos gyanút, ahol a feljelentés határozattal történõ elutasítását említi, azon a nyomozás megtagadását kell érteni.

(6) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg hatályát veszti:

a) a Dtv. 78. §-a (3) bekezdésének g) pontja;

b) az Rtv. 63. §-ának (4) bekezdése, 64. §-a (1) bekezdésének a) pontja, 65. §-a, 66. §-ának (2) bekezdése, 84. §-ának r) pontja, 95. §-a, 101. §-a (1) bekezdésének m) pontja;

c) az Idtv. 32. §-a (3) bekezdésének c) pontja;

d) a a határõrizetrõl és a Határõrségrõl szóló 1997. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Hõr. tv.) 23. §-a (3) bekezdésében az "és tanintézetek" szövegrész, valamint a 83. § (3) bekezdésének c) pontja.

(7) Az Rtv. 90. § (3) bekezdése 2000. január 1-jén hatályát veszti.

(8) Az Rtv. 90. § (1) bekezdésének c) pontja 2001. január 1-jén hatályát veszti.

64. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben határozza meg a közrendvédelmi bírságokból befolyó pénzösszegek felhasználásának célját és eljárási szabályait.

(2) Felhatalmazást kap az egészségügyi miniszter, hogy - a prostitúció kezelésének közrendvédelmi szabályai érvényesülése érdekében - rendeletben szabályozza az egészségügyi vizsgálatok, illetve az ilyen vizsgálatokat folytató egészségügyi intézmények körét, a nemi úton terjedõ betegségek létét vagy hiányát tanúsító orvosi igazolás tartalmi követelményét, kiadásának rendjét.

(3) A települési önkormányzat képviselõ-testülete, fõvárosban a fõvárosi közgyûlés - a kerületi önkormányzatok képviselõ-testületeivel egyeztetve - a prostitúció folytatásának további szabályait, így különösen a közterületnek a védett övezeten kívüli területen védetté nyilvánított más részeit, a védett övezeten kívül mûködõ egyes, védetté nyilvánított nyilvános helyek meghatározását, a prostitúció tömeges megjelenésének tartalmi követelményeit, a türelmi zóna kijelölésének részletes szabályait rendeletben állapítja meg. A türelmi zóna kijelölése tekintetében egyetértési jogot gyakorolnak azok a kerületi önkormányzatok, amelyek az egyeztetés során vállalják, hogy a saját területükön türelmi zónát alakítanak ki.

(4) Felhatalmazást kap az igazságügy-miniszter, hogy az e törvényben foglalt módosításokkal érintett Rtv., Vám. tv., Idtv., Avtv. illetve a Hõr. tv. egységes szerkezetbe foglalt szövegét a Magyar Közlönyben közzé tegye.

65. § (1) A Be. 605. §-a (9) bekezdésének az Rtv. 64. §-a (1) bekezdésének f) pontját érintõ rendelkezése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"f) mintavásárlás végzése érdekében informátort, bizalmi személyt, a Rendõrséggel titkosan együttmûködõ más személyt vagy fedett nyomozót, továbbá - az ügyész engedélyével - álvásárlás, bizalmi vásárlás, bûnszervezetbe való beépülés, illetve - a 2. § (4) bekezdésére is figyelemmel - ellenõrzött szállítás folytatása érdekében fedett nyomozót alkalmazhat."

(2) A Be. 605. §-a (11) bekezdésének az Rtv. 68/F. §-ának a) pontját érintõ rendelkezése helyébe a következõ rendelkezés lép és a (11) bekezdésnek az Rtv. 68/F. §-át érintõ rendelkezése a következõ e) ponttal egészül ki:

/A 64. § (1) bekezdése b) pontjának alkalmazása szempontjából/

"a) mintavásárlás: az informátor, a bizalmi személy, a Rendõrséggel titkosan együttmûködõ más személy, vagy a fedett nyomozó által végrehajtott olyan leplezett ügylet, amelynek célja, hogy a bûncselekmény felderítése érdekében a bûncselekménnyel összefüggésbe hozható anyagok, tárgyak, eszközök vagy ezek mintái, alkatrészei további vizsgálat céljából a Rendõrség birtokába kerüljenek, illetve a bûncselekmény történeti tényállása megismerhetõ legyen;"

"e) fedett nyomozó: a titkos információgyûjtés keretében eljáró, a kilétét leplezõ rendõr."

66. § (1) Az Sztv. 17. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"17. § (1) A pénzbírság legalacsonyabb összege ezer forint, legmagasabb összege százezer forint.

(2) Az önkormányzat rendelete húszezer forintban állapíthatja meg a pénzbírság legmagasabb összegét."

(2) Az Sztv. 17/A. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"17/A. § Ha a szabálysértés miatt kiszabható pénzbírság legmagasabb összegét törvény vagy kormányrendelet

a) ötezer forintban határozta meg, a pénzbírság legmagasabb összege tízezer forint;

b) tízezer forintban határozta meg, a pénzbírság legmagasabb összege húszezer forint;

c) húszezer forintban határozta meg, a pénzbírság legmagasabb összege negyvenezer forint;

d) harmincezer forintban határozta meg, a pénzbírság legmagasabb összege hatvanezer forint;

e) ötvenezer forintban határozta meg, a pénzbírság legmagasabb összege százezer forint."

(3) Az Sztv. 18. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"18. § (1) A pénzbírságot meg nem fizetés esetében - ha az a munkabérbõl (egyéb járandóságból) nem hajtható be - elzárásra kell átváltoztatni.

(2) Nincs helye átváltoztatásnak, ha a pénzbírságot felügyelet (35. és 36. §) alkalmazta, illetõleg helyszíni bírságolás keretében szabták ki.

(3) Az átváltoztatás során ezer forinttól kétezer forintig terjedõ összeg helyett egy-egy napi elzárást kell számítani. A pénzbírságot helyettesítõ elzárás egy napnál rövidebb és hatvan napnál hosszabb nem lehet.

(4) Az átváltoztatásról az a helyi bíróság rendelkezik, amelynek illetékességi területén a jogerõs határozatot hozó szabálysértési hatóság mûködik.

(5) Az elzárásra átváltoztatás szükségességének fölmerülése esetén a szabálysértési hatóság az ügy iratait haladéktalanul megküldi a (4) bekezdésben meghatározott bíróságnak.

(6) A bíróság az átváltoztatásról tizenöt napon belül, tárgyalás nélkül dönt. Törvénysértés esetén a szabálysértési hatóság határozatát hatályon kívül helyezi.

(7) Az elzárásra átváltoztatás tárgyában hozott bírósági határozattal szemben nincs helye jogorvoslatnak."

(4) Az Sztv. 83. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"83. § A helyszíni bírság összege kétszáz forinttól tízezer forintig terjedhet."

67. § Az Sztv. 92. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"Tiltott kéjelgés

92. § (1) Ha a prostituált a törvényben vagy törvény felhatalmazása alapján hozott önkormányzati rendeletben meghatározott korlátozást, illetve tilalmat megszegi, ötvenezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(2) A prostituált százezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható, ha

a) a szexuális szolgáltatása igénybevételére felhívott személy tizennegyedik életévét betöltött kiskorú, vagy kiskorúnak az ilyen szolgáltatás nyújtására irányuló ajánlattételét fogadja el;

b) a szexuális szolgáltatásra való felajánlkozása zaklató jellegû;

c) nem rendelkezik a külön jogszabályban elõírt orvosi igazolással.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetõjével szemben kiutasításnak is helye van.

(4) Az (1)-(2) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatti eljárás a Rendõrség hatáskörébe tartozik."

68. § Az Sztv. a következõ 92/A. §-sal egészül ki:

"Szexuális szolgáltatásra való felhívás tilalma

92/A. § (1) Aki a külön jogszabály szerint meghatározott védett övezetben ellenszolgáltatást felajánlva mást szexuális szolgáltatás nyújtására felhív, illetve más személy szexuális szolgáltatásának felajánlását elfogadja, ötvenezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

(2) Az (1) bekezdésben leírt szabálysértés miatt az eljárás a Rendõrség hatáskörébe tartozik."

69. § Az Sztv. a következõ 92/B. §-sal egészül ki:

"A szexuális szolgáltatás felkínálásának, hirdetésének tilalma

92/B. § (1) Aki szexuális szolgáltatást írásban, kép- vagy hangrögzítés, illetõleg más berendezés útján felajánl, hirdet, vagy az ilyen cselekményben közremûködik, ötvenezer forintig terjedõ pénzbírsággal sújtható.

2. Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a Rendõrség hatáskörébe tartozik."

70. § Az Rtv. 5. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"c) irányítja a Rendõrség költségvetési gazdálkodását, az országos rendõrfõkapitány javaslatára jóváhagyja a Rendõrség fejlesztési terveit, továbbá a Rendõrség gazdálkodása tekintetében célszerûségi és eredményességi ellenõrzést végez."

71. § Az Rtv. 33. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) Az elõállítottat szóban vagy írásban az elõállítás okáról tájékoztatni kell, és az elõállítás idõtartamáról részére igazolást kell kiállítani."

72. § (1) Az Rtv. 64. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"a) informátort, bizalmi személyt vagy a Rendõrséggel titkosan együttmûködõ más személyt vehet igénybe;"

73. § (1) Az Rtv. a következõ 90/A. §-sal egészül ki:

"90/A. (1) A rendõri intézkedéssel járó közúti baleset során az érintett kérheti a balesetben érintett többi személy név és lakcím adatát, jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet megnevezését, székhelyének (telephelyének) címét, a jármû hatósági jelzésének adatát, a kötelezõ gépjármû-felelõsségbiztosítási kötvény számát és a biztosítóintézet megnevezését. Az intézkedõ rendõr az adatokat az érintettel a helyszínen közli.

(2) A rendõrhatóság a közúti balesettel érintett írásos kérelmére igazolást ad a baleset idejérõl, helyérõl, továbbá az (1) bekezdésben felsorolt adatokról.

(3) A (2) bekezdésben megjelölt adatokat az eljáró rendõrhatóság a balesettel érintett, illetve a biztosítóintézet kérelmére a kárrendezési eljárás lefolytatásához a biztosítóintézetnek megküldi."

(2) Az Rtv.94. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"94. § (1) A Kormány a Megelõzési Szolgálat útján gondoskodik

a) a Rendõrség, a Határõrség, a polgári védelem hivatásos szervei, az állami és hivatásos önkormányzati tûzoltóság, a Vám- és Pénzügyõrség, a büntetés-végrehajtási szervezet,

b) az a) pontban felsorolt szervek irányítását ellátó minisztériumoknak a felsorolt szervek irányításával és ellenõrzésével kapcsolatos szervezeti egységei

belsõ bûnmegelõzési célú ellenõrzésérõl és e szervek tevékenységét érintõ bûnfelderítésrõl.

(2) A Megelõzési Szolgálat végzi

a) az (1) bekezdés a) pontjában felsorolt szervek hivatásos, köztisztviselõi és közalkalmazotti állományába tartozók;

b) az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott minisztériumi szervezeti egységek hivatásos és köztisztviselõi, közalkalmazotti állományába tartozók

által elkövetett hivatali bûncselekmények, hivatalos személyként elkövetett bûncselekmények, a szolgálati helyen vagy a hivatali tevékenységgel összefüggésben elkövetett más bûncselekmények, továbbá a katonai bûncselekmények felderítését, ha a felderítés nem tartozik a Rendõrség, illetve a polgári vagy a katonai nemzetbiztonsági szolgálat hatáskörébe."

74. § Az Rtv. 101. §-a (1) bekezdésének h) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"h) a bûnmegelõzési ellenõrzés elrendelésével, valamint a különleges eszközök és módszerek engedélyezésével, igénybevételével kapcsolatos szabályokat."

75. § Az Rtv. 102. §-a a következõ (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a jelenlegi szöveg megjelölése (1) bekezdésre módosul:

"(2) A titkos információgyûjtés eszközei, módszerei (Rtv. VII. fejezet) alkalmazásának részletes szabályait a belügyminiszter állapítja meg."

76. § (1) A Hõr. tv. 25. § (1) bekezdésének j) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"j) irányítja a Határõrség költségvetési gazdálkodását, az országos parancsnok javaslatára jóváhagyja a Határõrség fejlesztési terveit, továbbá a Határõrség gazdálkodása tekintetében célszerûségi és eredményességi ellenõrzést végez;"

(2) A Hõr. tv. 53. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, az országos parancsnokság másodfokon bírálja el az igazgatóság elsõ fokú közigazgatási határozata ellen benyújtott fellebbezést."

77. § (1) A Hõr. tv. 59. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A Határõrség a 22. § (2) bekezdésében meghatározott feladatainak végrehajtása érdekében az Rtv. VII. fejezetében meghatározott szabályok szerint titkos információgyûjtést végezhet."

(2) A Hõr. tv. 59. §-a a következõ új (2) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (2) bekezdés jelölése (3) bekezdésre változik:

"(2) A Határõrség speciális mûködési kiadásai felhasználásának külsõ állami szerv által történõ ellenõrzése kizárólag törvényességi szempontból történhet. E körben célszerûségi és eredményességi szempont szerinti ellenõrzés - a 25. § (1) bekezdésének j) pontját kivéve - nem végezhetõ."

(3) A Hõr. tv. 69. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A Határõrség bûnüldözési és bûnmegelõzési célból a kiutazásig, de legfeljebb kilencven napig kezeli a határon átlépõ külföldiek személyazonosító adatait, illetõleg ha a határátlépés gépjármûvel történik, annak forgalmi rendszámát is."

78. § (1) A Hõr. tv. 83. §-a a következõ új (2) bekezdéssel egészül ki és a jelenlegi (2) bekezdés megjelölése (3) bekezdésre változik:

"(2) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy megállapítsa a Határõrség fedõintézmény létrehozásával kapcsolatos eljárásának részletes szabályait."

(2) A Hõr. tv. 83. §-ának jelenlegi (3) bekezdése a következõ e) ponttal egészül ki, és megjelölése (4) bekezdésre változik:

/Felhatalmazást kap a belügyminiszter, hogy rendeletben állapítsa meg/

"e) a különleges eszközök és módszerek engedélyezésével, igénybevételével kapcsolatos szabályokat."

(3) A Hõr. tv. 83. §-a a következõ (5) bekezdéssel egészül ki:

"(5) A titkos információgyûjtés eszközei, módszerei (Rtv. VII. fejezet) alkalmazásának részletes szabályait a belügyminiszter állapítja meg."

79. § (1) A Vám. tv. 173. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A vámigazgatás a pénzügyigazgatás része. A vámigazgatást a pénzügyminiszter irányítja és felügyeli. Ennek keretében irányítja a Vám- és

Pénzügyõrség költségvetési gazdálkodását, az országos parancsnok javaslatára jóváhagyja fejlesztési terveit, továbbá a Vám- és Pénzügyõrség gazdálkodása tekintetében célszerûségi és eredményességi ellenõrzést végez."

(2) A Vám. tv. 174. §-a (2) és (3) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép és új (4)-(5) bekezdéssel egészül ki, ezzel egyidejûleg a jelenlegi (4)-(5) bekezdés számozása (6)-(7) bekezdésre változik:

"(2) A Vám- és Pénzügyõrségnek az országos parancsnok által kijelölt nyomozó hatóságai a büntetõeljárásról szóló törvény alapján a vámszervezet nyomozóhatósági hatáskörébe tartozó bûncselekmények elkövetésének megelõzése, felderítése, megszakítása, az elkövetõ kilétének megállapítása, az elkövetõ elfogása, a körözött személy felkutatása, tartózkodási helyének megállapítása, továbbá a bizonyítékok megszerzése céljából a Rendõrségrõl szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: rendõrségi törvény) VII. fejezetében meghatározottak szerint titkos információgyûjtést végeznek. A rendõrségi törvény 68/D. § (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából a 173. § (1) bekezdésében foglaltakat kell kivételként tekinteni.

(3) A vámhatóság az informátor, a bizalmi személy, a vámhatósággal titkosan együttmûködõ más személy, a fedett nyomozó, valamint a fedõokirat és a fedõintézmény védelme érdekében a közigazgatási nyilvántartásokban, így különösen a személyiadat- és lakcímnyilvántartásban, a személyi igazolvány nyilvántartásban, az anyakönyvi nyilvántartásban, az úti okmány nyilvántartásban, a gépjármûvezetõi engedély és gépjármû nyilvántartásban, az ingatlan-nyilvántartásban, a cégnyilvántartásban fedõadatokat helyezhet el.
A fedõadat elhelyezésének ténye, az elhelyezésre vonatkozó rendelkezést tartalmazó okirat vagy más adathordozó államtitoknak minõsül.
A fedõadatokat törölni kell, ha az elhelyezés alapjául szolgáló bûnüldözési érdek megszûnt.

(4) Az informátor, a bizalmi személy, a vámhatósággal titkosan együttmûködõ más személy által a titkos információgyûjtés keretében másnak okozott kár megtérítésére a rendõrségi törvény 67. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell megfelelõen alkalmazni.

(5) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy megállapítsa a Vám- és Pénzügyõrség fedõintézmény létrehozásával, fenntartásával kapcsolatos eljárásának részletes szabályait."

(3) A Vám. tv. 174. §-a a következõ (8) bekezdéssel egészül ki:

"(8) A titkos információgyûjtés eszközei, módszerei (rendõrségi törvény VII. fejezet) alkalmazásának részletes szabályait a pénzügyminiszter állapítja meg."

80. § (1) A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hsztv.) a következõ új 256/A. §-sal egészül ki:

"256/A. § A határõrség hivatásos állományú tagjaira megfelelõen alkalmazni kell a 261-262. §-ok rendelkezéseit."

(2) A Hsztv. 325. §-a a következõ új (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) A hivatásos állomány tagjaira megfelelõen alkalmazni kell a 261-262. §-ok rendelkezéseit."

81. § A büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. tvr. a következõ alcímmel és 13/A. §-sal egészül ki:

"Bûnmegelõzési ellenõrzés

13/A. § (1) A büntetés-végrehajtási bíró az elítéltet szabadító büntetés-végrehajtási intézet székhelye szerint illetékes rendõr-fõkapitányság (a továbbiakban: kezdeményezõ) kezdeményezésére bûnmegelõzési ellenõrzést rendelhet el.

(2) A büntetés-végrehajtási bíró a bûnmegelõzési ellenõrzés elrendelésérõl az elítélt szabadulásának napjáig végzéssel határoz.

(3) A bûnmegelõzési ellenõrzést meg kell szüntetni

a) a szabadságvesztésbõl szabadulást követõ egy év elteltével;

b) a kezdeményezõ kérelmére, ha az elrendelés okai már nem állnak fenn."

82. § Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 3. §-ának (6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(6) Ezt a törvényt a honvédelmi, a külkereskedelmi igazgatási, a társadalombiztosítási, családtámogatási, az adó-, jövedéki- és vámigazgatási, az iparjogvédelmi, az idegenrendészeti és a menedékjogi ügyekben, továbbá a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról és a versenykorlátozásról, az árak megállapításáról, a biztosítóintézetekrõl és a biztosítási tevékenységrõl, a hitelintézetekrõl és a pénzügyi vállalkozásokról, az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tõzsdérõl, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakról, valamint a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvényben meghatározott, valamint az atomenergia alkalmazása körébe tartozó tevékenységekre vonatkozó ügyekben akkor kell alkalmazni, ha jogszabály másként nem rendelkezik."

83. § A külföldre utazásról szóló 1998. évi XII. törvény 18. §-ának (1) bekezdése a következõk szerint módosul:

"(1) A 16. § (1) bekezdésében meghatározott korlátozás hatálya alatt álló állampolgár kérelmére az útlevélhatóság - különös méltánylást érdemlõ okból - meghatározott idõtartamú külföldre utazást engedélyezhet. Az utazás engedélyezéséhez a 16. § (1) bekezdésének a) és c) pontjában meghatározott esetben a vádirat benyújtásáig az ügyész, azt követõen a bíróság, a 16. § (1) bekezdésének c) pontja esetében a bíróság, e) pontja esetében pedig a 16. § (3) bekezdésben meghatározott szerv hozzájárulása szükséges."

A) A szervezett bûnözés magyarországi helyzete

A szervezett bûnözés hazai vizsgálatát döntõen a kriminológiai kutatások karolták fel a 80-as években; e kérdés jogi rendezésére pedig 1987-tõl fogalmazódtak meg határozott törekvések. E próbálkozásokat siker nem koronázta.

A szervezett bûnözésre vonatkozó szakmai álláspontok a rendszerváltásig megoszlottak; az ezt követõ idõszak viszont feloldotta a kételyeket: a korábbi gazdasági struktúra összeomlása, a nagyarányú tõkebeáramlás, a privatizáció, a gazdaság átalakításának belsõ ellentmondásai, a társadalmi polarizáció, a társadalom egyfajta morális válsága stb. ugyanis megteremtette a bûnözés összeszervezõdésének, minõségi átváltozásának kriminogén feltételeit; e tényezõk pedig igen erõteljesen kondicionálták a "szervezett bûnözés"-nek addig csupán csíráiban felismerhetõ ismérveit.

A politikai, társadalmi és gazdasági változások a bûnözés súlypontjait is átrendezték. Amíg a 90-es éveket megelõzõen a szervezett bûnözés ismérveit legpregnánsabban a betöréses lopások viselték, addig a 90-es években már a gépjármûlopás, a kábítószer bûnözés, a prostitúció, az embercsempészés, a csempészet- és vámorgazdaság és a gazdaság szféráját érintõ területeken koncentrálódtak e jellemzõk; egyúttal a vagyon elleni ún. "drasztikus bûnözés" (fõként a rablások, a zsarolások) számszerû növekedése már rendkívül erõteljes és markáns szervezettséggel is párosult.

A kriminális tapasztalatok kétségtelenné tették, hogy hazánkban is kondicionálódott a szervezett bûnözés; ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy a bûnözés e formájának a bûnözésen belüli részaránya nem elhanyagolható. A szervezett bûnözés területén egyébként rendkívül jelentõs latencia vélelmezhetõ.

A szervezett bûnözés egyes ismérveinek jelenléte ma már tény; fokozódott a szervezett bûnözés nemzetközi jellege, a specializálódás, kialakultak a szervezett bûnözést fémjelzõ egyes üzletágak és érzékelhetõvé vált a bûnös magatartást leplezõ álvállalatok, fantomcégek tevékenysége is. E veszélyes folyamat közepette kitermelõdött egy olyan társadalmi szubkultúra, amelynek felszámolása, ellenõrzése a javuló nemzetközi együttmûködés ellenére is komoly nehézséget jelent számunkra. A szervezett bûnözés a gazdasági pozícióharc eszközévé is lett; ugyanakkor - jórészt a bûnös eredetû vagyon tisztára mosása és tõkésítése érdekében - felerõsödött a szervezett bûnözésnek a legális gazdasági struktúrába történõ beépülése, transzformálódása. A kriminális tapasztalatokat ismerve tehát kimondható: a hazai szervezett bûnözés olyan fázisába jutott, amikor az illegitim szféra, az alvilág már szûkössé vált a bûnszervezetek számára, s e kriminális közösségek tevékenysége kényszerûen "csordult át" a legális gazdasági struktúrába, a "felvilág" legitim rendszerébe.

B) A szabályozás általános indokai, elvei

A büntetõ jogszabályokat érintõ, a rendszerváltozást követõen bekövetkezett módosítások, másrészt a közbiztonság javítását szolgáló egyes kormányzati intézkedések lényeges, de nem elégséges lépésnek tekintendõk a szervezett bûnözés elleni küzdelemben.

Noha a rendszerváltozást követõ évek jogalkotási lépései és az eddigi kormányok intézkedései kétségkívül a szervezett bûnözés elleni küzdelem eszköztárát gazdagították, végül is nem nyújtanak kellõ védelmet a rendkívül veszélyes társadalmi jelenség ellen. A szervezett bûnözés elleni hatékony fellépés meghatározó elemének - a további jogalkotási szakaszban kiépített - különös, specifikus, a szervezett bûnözés lényegi elemeit megragadni képes normarendszer tekinthetõ; a bûnözés e formája elleni küzdelem határlehetõségeit ugyanis csupán a jog írhatja körül. A szervezett bûnözés a bûnözés "különös képi" megjelenítõdéseként értékelendõ, így - a "generális" szabályok mellett - a szervezett bûnözés elleni hatékony fellépés esélyét megteremtõ különös, a most hatályos joganyagba beépített normatívák megalkotása is feltétlen indokolt.

Nem elsõsorban e speciális jogi szabályozás indokoltsága, hanem a különös, valójában szigorúbb, számos vonatkozásban tradicionálisan kialakult, s a jogállam által elismert jogi alapelvek érvényesülését szûkítõ beavatkozás jogi kritériumai (és persze a beavatkozás terjedelme) igényel elvi megalapozást. A szervezett bûnözéshez kapcsolódó anyagi-jogi, eljárásjogi és büntetés-végrehajtási jogi normák alkalmazásának jogalapja - s valójában idekapcsolódik a ius puniundi problematikája - végül is a szabályozás társadalmi szükségességében, hasznosságában rejlik; az e jelenséget megragadni képes jogi eszközök alkalmazásával ugyanis a bûnözés kedvezõen befolyásolható, kontroll alatt tartható.

Kétségtelen viszont, hogy a jogi szigor fokozása az eddig sérthetetlenként elismert eljárási alapelveknek a mintaként számító nyugati jogrendek példáját követõ újragondolását, s azok érvényesülésének bizonyos szûkítését eredményezné. Szükséges ezért megvizsgálni azt, hogy a különös szabályok megalkotásakor végül is hol húzódik az a "tûréshatár", amely még összeegyeztethetõ a jogállamiság elvi követelményeivel, elvárásaival, s amely határt áthágva a demokratikus jogállam polgárainak igazságérzetét már sértenénk.

Kétségtelen ugyanakkor az is, hogy a jogi feltételek biztosítása, szigorítása önmagában elégtelen e kirívóan társadalomellenes jelenség felszámolásához; a szervezett bûnözéssel szembeni küzdelemben résztvevõk személyének kiválasztása, képzése, a szervezési-technikai, másrészt a hazai és a nemzetközi együttmûködés területén jelentkezõ lehetõségek hatékonyabb igénybevétele ugyanis éppúgy fontosnak tekintendõ.

Az elõterjesztett javaslat érdekessége az, hogy - jórészt az új titkosnyomozási eszközökben rejlõ, kétségkívül "szervezett bûnözés-ellenes" normákként tekinthetõ jogszabályrészletek mellett - olyan közigazgatási-jogi szabályokat is megjelenít, amelyek csupán áttételesen, közvetett módon szolgálják, szolgálhatják a maffiaellenes küzdelmet. Ilyen különös szabályoknak tekinthetõk - többek között - a közterületi prostitúciót korlátok közé kényszeríteni hivatott normák, vagy akár a súlyos bûntettek színhelyéül szolgáló "üzletek" üzemeltetõivel szembeni hatékonyabb fellépést elõsegítõ normatívák; hasonlóképpen ilyen szabályoknak minõsül az idegenrendészeti szabályok jó része is.

E különös normatívák rendeltetése végül is az, hogy szûkítsék némiképpen a szervezett bûnözés - s egyáltalán a bûnözés - életterét, piaci lehetõségeit, illetve sajátságos közigazgatási eszközökkel korlátozzák valamiként a jogsértõ külföldiek hazai kriminalitását.

Igen fontos hangsúlyozni azonban, hogy a törvényjavaslat sokrétû szabályai - a már hatályba lépett, a szervezett bûnözés elleni küzdelemben mérföldkõnek számító büntetõjogi és büntetõeljárás-jogi egyes, különösnek tekinthetõ szabályokkal egyetemben - jószerint együtt hat, s párhuzamosan, következetesen érvényesülve fejthetik ki pozitív hatásukat.

Ugyanakkor a Javaslat - a represszív fellépést szolgáló rendészeti jogintézmények mellett - nagy számban olyan különös normákat is megjelenít, amelyek éppen a jogalkalmazás, a hatósági fellépés korlátait, törvényességének garanciáit hivatottak erõsíteni vagy éppen a már hatályos, ámde a joggyakorlatban az érintett jogszabályok értelmezésének nehézségei folytán korlátozottan érvényesülõ rendelkezéseket orvosolják a jobbítás szándékával.

Igen jelentõsnek tekinthetõ a Javaslat azon szabálya, amely "csupán" hatályba lépteti a büntetõeljárási szabályokat az elmúlt évben módosító 1998. évi XIX. törvénynek az Rtv.-t érintõ normáit [63. § (4) bekezdés]. Mint ismert, ezek a szabályok merõben új alapra helyezték a Rendõrség titkosnyomozási tevékenységét, tekintettel arra, hogy olyan eszközöket biztosítanak a Rendõrség - s e Javaslat, illetve más törvények folytán az egyéb nyomozószervek - számára, amelyek révén a felderítõ-nyomozók végre képesek beépülni a bûnszervezetek magvába, a kriminális gazdasági folyamatokba.

A) A közbiztonságra veszélyes cselekményeket eltûrõ üzletekkel szemben

alkalmazott eljárási szabályok

Részben nincs jogi háttere, részben pedig a vonatkozó jogszabályok nem alkalmazhatók a gyakorlatban az olyan üzletek üzemeltetõire, amely helyekrõl tudott vagy a büntetõeljárások, a rendõrségi razziák során válik ismertté: rendszeresen olyan fiatalok látogatják, akik kábítószer hatása alatt szórakoznak, illetve e helyeken szerzik be a szükséges kábítószer adagjukat. A nyílt kábítószerfogyasztást és -terjesztést "eltûrõ" üzletek nemcsak a környék lakóinak életét keserítik meg, hanem a kábítószerekkel visszaélés központjaivá is válhatnak. Szükségessé vált ezért az ilyen körülmények között mûködõ üzletek mûködési feltételeinek hatékonyabb szabályozása, az önkormányzatok és az érdekelt hatóságok jogi lehetõségeinek szélesítése.

A büntetõ, illetve a közigazgatási tartalmú jogintézmények párhuzamos alkalmazhatóságának jog- és kriminálpolitikai indoka az, hogy az üzleteknek jobbára a technikai vagy a pszichikai bûnsegélyt megvalósító alkalmazottaival szemben folytatott esetleges büntetõeljárások - önmagukban - elégtelennek mutatkoznak e rendkívül veszélyes jelenség megfékezésére.

A Kormány eltökélt szándéka az, hogy - a büntetõ intézkedések megtételén túl - az igazgatási eszközöket is segítségül hívva lehetetlenítse el a kábítószer-bûnözést segítõ vagy azt éppen - jórészt üzleti megfontolásból - elnézõ üzletek mûködését. Ennek egyik járható útja az, ha - a Javaslatban írt elõfeltételek fennállása esetén - az üzletet ideiglenesen bezárhatná vagy üzlet mûködési engedélyét bevonhatná az engedélyt ab ovo kiadó jegyzõ. E tekintetben végül is közömbös lenne a természetes személy üzemeltetõ - aki jobbára maga a tulajdonos - esetleges büntetõjogi felelõsségének megállapíthatósága vagy annak hiánya. Lényegesnek csupán az tekinthetõ, hogy az üzemeltetõ (természetes személy) vagy az üzlet foglalkoztatottjának esetleges jogsértése részévé váljék az üzletmenetnek, azt óhatatlanul átszõje.

Az üzemeltetõ objektív felelõsségének jogalapja a tõle elvárható, az üzlet engedélyellenes mûködését kizáró, s végül is a közveszélyes állapotok kialakulását megelõzni hivatott gondosságának elmaradása. Az üzemeltetõtõl ugyanis elvárható az olyan lehetséges intézkedések megtétele, amelyek a rendes üzletmenet zavarmentességét biztosíthatják.

Ezen elmulasztott intézkedések jobbára az üzlet mûködése feletti ellenõrzés, az engedélyszerû mûködés biztosítását szolgáló szervezési, személyi jellegû döntések indokolatlan, esetenként a hatósági figyelmeztetést is semmibe vevõ elmaradásában mutatkoznak meg.

A "drogdiszkók" esetében döntõen nem - vagy nem pusztán - arról van szó, hogy az üzemeltetõ valamely jogszabályban elõírt, a mûködési elõfeltételéül szolgáló elõírásnak nem felelt meg, hanem éppen arról, hogy az üzletet képviselõ természetes személy (a tulajdonos, a bérlõ vagy foglalkoztatott) jogsértése - amely jószerint a vendég kábítószer-bûncselekményéhez kapcsolódó részesi magatartásában realizálódhat - egyben az üzlet mûködésével is összefüggésbe hozható: hogy ti. külön helyiséget (ún. "drogbarlangot") az üzemeltetõ tudtával, belegyezésével biztosított a drogosok részére vagy a rendszeres, a mindenki által felismerhetõ, az üzlethelyiségben folyó tömeges kábítószer-fogyasztást - mélyen sértve a társadalomnak az üzlet, a szórakoztatóipari egységek zavartalan mûködésével szembeni, a kiskorúak egészséges fejlõdéséhez fûzõdõ elvárásait - éppen az üzemeltetõnek az üzletbeli kábítószer-fogyasztást tömegessé, folyamatossá gerjesztõ nemtörõdömsége idézi elõ.

Hasonló megfontolások motiválták az elõterjesztõket akkor, amikor a Javaslat hatályát az üzlet mûködését átszövõ más jogsértések, illetõleg a prostitúciós jellegû cselekmények eseteire is kiterjesztették. A szabályozás módja, a szabályozás mikéntjét megalapozó jogfilozófia megegyezik az elõzõekben leírtakkal.

B) A prostitúció kezelésének egyes közrendvédelmi szabályai

A prostitúció, valamint az ahhoz kapcsolódó élõsdi cselekmények széles skálája a rendszerváltozás idõszakában vált a hazai és a nemzetközi szervezett bûnözés részévé. Nem lebecsülendõ azonban a prostitúciónak a szervezett bûnözés körén kívül esõ hányada sem. Nem ritkán a prostitúció a megélhetés kényszerû útjává válik a hátrányos helyzetû polgárok, családok életében.

A jelenség napjainkra az erre szakosodott bûnözõ alvilág rentábilis üzletágává terebélyesedett.

A prostituáltat is kíméletlenül üldözõ ún. "prohibícionista" (tiltó), illetve a jelenlegi, a prostituált üldözését valamiképpen enyhítõ, valójában az abolícionista szemlélet irányába mutató jogi konstrukciókra települõ kriminálpolitikai stratégia ugyanakkor kudarcot vallott.

E rendkívül kis hatékonysággal mûködõ, represszív célzatú, s e jelenséget felszámolni nem képes szabályozási rendszerek hatásai jószerint abban mutatkoztak meg, hogy a prostitúciót, annak "holdudvarával" együtt a kulisszák mögé számûzték, így a jelenség kezelhetetlenné, s a prostitúcióval sújtott helyi polgárság számára elviselhetetlenné vált.

A kérdés hazai jogi szabályozásáról:

A rendszerváltozást követõ jogalkotási reform közepette a magyar büntetõ-jogalkotás szemléletet váltott, s lényeges módosításokra törekedett a nemi erkölcs elleni bûncselekmények tényállásainak kialakításában.

1993-ig a prostituált szexuális szolgáltatását mind a büntetõjog, mind pedig a szabálysértési jog üldözte, attól függõen, hogy a prostituált e szolgáltatását üzletszerûen avagy eseti jelleggel nyújtotta pénzért.

1993-ban ugyanakkor a jogalkotás már hajlott arra, hogy az egyéni prostitúciót - vélhetõen az abolícionista szempontokat akceptálva - a bûnözés áldozataként tekintett prostituált "magánügyeként" minõsítse: büntetõjogunk az üzletszerû kéjelgés 1993 májusi dekriminalizálásával így a vonatkozó, az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomása tárgyában 1950. március 21. napján New Yorkban kelt Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) szellemiségéhez közelített.

A jogi megoldás azonban "felemásnak" tekinthetõ, tekintettel arra, hogy az ellenérték fejében nyújtott szexuális szolgáltatás szabálysértési fenyegetettségét fenntartotta a jogalkotó.

Ezzel párhuzamosan módosítások történtek a prostitúcióhoz adhéziós jelleggel kapcsolódó járulékcselekményeket (így az üzletszerû kéjelgés elõsegítése - Btk. 205. § -, a kitartottság - Btk. 206. § - és a kerítés - Btk. 207. § - tényállásait) érintõen. A jogalkotó e módosításokkal még a tényállások szóhasználatában is azonosulni kívánt a prostituáltakat kizsákmányolókkal szembeni harcot hirdetõ Egyezmény ajánlásaival.

Ugyanakkor kétségtelen az is, hogy a prohibíció hatástalanságához az üzletszerû, illetve a tiltott kéjelgés jogi tényállásainak elégtelensége is jelentõs mértékben hozzájárult.

A jog ugyanis a szexuális szolgáltatás nyújtásának azon "kései", kizárólag a privátszférában folyó mozzanatait rendelte (illetve rendeli ma is) büntetni - nevezetesen a pénzért való közösülés vagy fajtalankodás megtörténtét -, amelyek bizonyítása alig megoldható feladatot jelentett a jogot alkalmazó hatóságok számára.

Az utcán járõrözõ rendõr ugyanis csupán a prostitúciónak az aktív avagy a passzív felajánlkozásban megnyilvánuló "elõkészületi" mozzanataival szembesülhet, ugyanakkor az idõben késõbb bekövetkezõ szabálysértés bizonyítékainak beszerzésére már aligha lehet esélye.

Nem értékeli a jog az egyén saját, illetve a mások szexuális szolgáltatásának írásos, kép- vagy hangrögzítés útján történõ felkínálását (hirdetését, reklámozását), vagy az abban való közremûködést sem. A kerítés ezen elõkészületi mozzanatának büntetlensége jelentõs mértékben korlátozza a szolgáltatás-közvetítõkkel szembeni küzdelem esélyeit.

Az Egyezményrõl:

Az abolícionista szellemiségû Egyezmény nem pusztán a prostitúciót kísérõ, annak céljait szolgáló emberkereskedést, illetve a mások prostitúcióját kizsákmányoló, az ember méltóságával és értékeivel összeegyeztethetetlen, s az egyénre, a családra, a társadalom jólétére kockázatot jelentõ cselekményeket tekinti veszélyesnek és rossznak, hanem magát a prostitúciót is.

A Egyezmény a prostitúcióra települõ élõsdi cselekményeket illetõen ezért az abszolút tiltás talaján áll, s a prostituáltat megsegítésre szoruló áldozatként tekinti.

Külön kiemelendõ az Egyezmény 6. cikkelye. E cikkely - vélhetõen a prostituáltak ellenõrzését ellehetetlenítõ módon - határozottan elutasítja a prostituáltat stigmatizáló valamennyi hatósági eljárás lehetõségét.

A prostitúció ellen ajánlott stratégia azonban nem represszív, hanem éppen a prostitúciót megelõzni szolgáló, a prostituált reszocializációját elõsegíteni hivatott olyan szociális, gazdasági, nevelési, egészségügyi stb. eszközök alkalmazását ajánlja, amely az áldozatnak tekintett prostituált védelmét, segítését is szolgálná.

Az 1950-ben született Egyezmény ajánlásainak érvényre juttatása az államok túlnyomó többségében azért ütközött megoldhatatlan nehézségekbe, mert a prostituált szociális, gazdasági megsegítésében kudarcot vallottak, de legalábbis tehetetlennek mutatkoztak a prostitúciót elõidézõ, a rendkívül bonyolult társadalmi és gazdasági struktúrában gyökerezõ okok felszámolásában, s a prostituált és a prostituálódásban segítséget nyújtó, arra ösztönzõ személyek közötti, jórészt egzisztenciális eredetû érdekközösség feloldásában.

Az Egyezmény tehát a "felszabadítani" kívánt, de tömegeiben "felszabadulni" valójában nem kívánó prostituált számára igen kevés biztosítékkal, segítséggel szolgált.

Az Egyezmény cikkelyeiben írt ajánlások és az egyes nemzeti jogalkotás, joggyakorlat terén jelentkezõ megoldások közötti különbözõségek miatt számos, az Egyezményhez csatlakozó állam - s köztük hazánk is - a mai napig képtelen volt a nemzetközi norma szándékolt céljainak megvalósítására.

Nem véletlen, hogy 1993-ban az egyéni prostitúció legalizálását illetõen a magyar jogalkotás csupán "fél lépésre" szánta el magát: az 1993. évi XVII. törvény ugyan dekriminalizálta az üzletszerû kéjelgést, azonban az ellenszolgáltatás ellenében gyakorolt akár egyszeri közösülés és fajtalankodás továbbra is szabálysértésként üldözött cselekmény maradt.

A jogsértésnek ez a foka azonban mind a társadalom, mind az érintettek számára komolytalannak bizonyult; ugyanakkor a rendõrséget a bizonyítás nehézsége és a jelenség utcai változatának tömeges megjelenése, kezelhetetlensége gyakorlatilag tehetetlenségre, kudarcra kárhoztatta.

A szabályozás az alábbi elveket követi:

• Nem lehet kétséges, hogy a prostitúciót kizsákmányoló, a prostituáltat csupán "termelõeszköznek" tekintõ cselekményváltozatok büntetõjogi fenyegetettségérõl a továbbiakban sem mondhatunk le. Ugyanakkor - a jelenség hatékonyabb kezelése érdekében - mellõzhetetlenné vált a prostitúció szigorú feltételekhez kötött szabadsága lehetõségét biztosító különös szabályok megfogalmazása.

• A hazai és a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a prostitúció eredményes kezelésére a "tiszta" abolíciót, illetve a "tiszta" prohibíciót érvényesítõ modell alkalmatlan; a megoldás lehetõségeit - vegyes rendszert megteremtve - a feltételekhez kötött legalizálás irányában keresi a Javaslat.

• A Javaslat a kiskorúak fokozott védelmének megteremtésére koncentrál; emellett az eddiginél hatékonyabban lép fel az üzletszerûen szexuális szolgáltatást közvetítõkkel szemben.
• Az olyan szabályozás megteremtése indokolt, amely - igaz, hosszú távon - végre képes megbontani a prostituált és kitartottja közötti, jórészt a jogtalanság talaján állás, s a társadalmi számkivetettség kölcsönös felismerésén nyugvó érdekszövetséget. A prostituáltnak ugyanis kizárólag ebben a konstrukcióban lehet esélye arra, hogy a kényszerhelyzetébõl szabaduljon, s a létfenntartás más útját választhassa; ugyanakkor a társadalom érdekeinek oltalma is pusztán a legalizáló modellben biztosítható.

• Jelenleg nem kívánatos az sem, ha a Magyar Köztársaság élne a bordélytilalom talaján álló Egyezmény 25. cikkelyében biztosított felmondás lehetõségével. Nemzetközi jogi szempontból ugyanis célszerûtlen volna, ha éppen az Európai Unióhoz csatlakozásunk idõszakában mondanánk fel e nagy horderejû, jórészt a nemzetközi szervezett bûnözés ellen ható ajánlásokat is megfogalmazó Egyezményt.
• A magyar viszonyokat ismerve, másrészt az Egyezményben írt szigorú korlátokat figyelembe véve a prostitúciónak elsõsorban a területileg, idõben és módjában korlátozott abolícionista szellemiségû szabályozására nyílott lehetõségünk.

• Az utcai prostitúció tömeges jelenségével sújtott település önkormányzata tehát e törvény alapján "kényszerül" a türelmi zónák kijelölésére. Döntésében csak a központi jogszabályban meghatározott, tételesen felsorolt tilalmak korlátozhatnák.

• A szabályozás a prostituált másokat zaklató felajánlkozását generálisan tiltja; a védett övezetben, illetve - türelmi zóna kijelölése esetén - a zónán kívül pedig a szolgáltatás nyújtására irányuló aktív és a ráutaló magatartásformában megnyilvánuló "passzív" felajánlkozás egyaránt jogellenes.
• E konstrukció persze - a büntetõ jogszabályok érintetlenül
  hagyásával - továbbra is kíméletlen marad mindazokkal szemben, akik hasznot húznak a prostituáltak szolgáltatásaiból. A Javaslat újdonsága ugyanakkor az, hogy a szexuális szolgáltatás, különösen a szexuális szolgáltatásnak hirdetés útján történõ üzletszerû közvetítését - amely tulajdonképpen a kerítés bûntettének elõkészületi cselekményeként értékelhetõ - szintén jogsértésként fogalmazza meg.

• A Javaslat a védett övezetek háborítatlanságának következetes védelme érdekében a klienst is büntetni rendeli az olyan esetekben, amikor a védett övezetben ellenszolgáltatást felajánlva mást szexuális szolgáltatás nyújtására hív fel, illetve ott más személy szexuális szolgáltatásának felajánlását elfogadja.

A Javaslat tehát az eddigi szabályozáshoz képest a jelenleginél lényegesen egyszerûbbé teszi a jogsértések bizonyítását. Emellett a jogalkalmazó számára további eszközöket biztosít a mások szexuális szolgáltatását közvetítõ szolgálatok tagjaival, illetve az ilyen szolgáltatások közvetítésében technikai segítséget nyújtó sajtó- és más szervezetekkel szemben; lehetõséget kínál arra is, hogy a helyi hatóságok a védett területeken mûködõ, a prostitúció helybeli virágzását ösztönzõ nyilvános helyek üzemeltetõivel szemben végre felléphessenek.

C) Bûnmegelõzési ellenõrzés

A bûnmegelõzési ellenõrzés jogintézményét az Rtv. 35. §-a fogalmazza meg. E törvényhely a társadalom fokozott védelme érdekében lehetõséget teremt a potenciális bûnelkövetõk rendészeti kontrolljára azáltal, hogy a rendõrség - a törvény által meghatározott kereteken belül - ellenõrzés alá vonhatja valamennyi két évi letöltött szabadságvesztésbõl szabadult elitéltet, valamint a visszaesõt, függetlenül az általa kitöltött szabadságvesztés tartamától.

Noha a jogintézmény elnevezése kifejezi annak célját is, az Rtv.-nek a bûnmegelõzési ellenõrzés tartalmára és eszközeire nézve részletes eligazítást kell adnia. A szervezett bûnözés elleni fellépés és jogi feltételrendszerének továbbfejlesztése, ezen belül pedig a bûnmegelõzési ellenõrzés "életképessé" tétele mára elkerülhetetlenné vált. A jelen szabályozás pusztán a kitöltött szabadságvesztés súlyára, illetõleg a bûnismétlés tényére utal, ezek a körülmények azonban önmagukban nem szolgálhatnak a szabadságvesztés kitöltését követõ ellenõrzés alapjául.

Szükséges tehát, hogy a törvény olyan szabályokat fogalmazzon meg, amelyek a bûnmegelõzési ellenõrzést a gyakorlatban is alkalmazhatóvá és célszerûvé teszik, s biztosítják a társadalomra különös veszélyt jelentõ személyek tevékenysége feletti kontrollt.

A jelenlegi szabályok szerint a bûnmegelõzési ellenõrzést határozatban kell elrendelni. Ezt a határozatot a bíróság 72 órán belül végzéssel hagyja jóvá.

Ez a rendszer a gyakorlatban mûködésképtelen. Sem a határozat meghozatalának, sem jóváhagyásának eljárási szabályait nem lelhetjük fel az Rtv.-ben, de a büntetõeljárás szabályai sem adnak útmutatót, lévén, hogy a bûnmegelõzési ellenõrzés nem a büntetõeljárás alatt folyik, s ahhoz valójában nem is kapcsolódik.

A törvényjavaslatban alkalmazott megoldás szerint a rendõrség részérõl csak a bûnmegelõzési ellenõrzés kezdeményezése történik meg, ugyanakkor az elrendelés a bíróság, mégpedig a büntetés-végrehajtási bíró jogosítványa, aki az elrendelés kérdésében végzéssel határoz. A büntetés-végrehajtási bíró e feladatának meghatározását - a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. tvr. megfelelõ módosításával - a tervezet elvégzi. Ez a jogszabály ad keretet a büntetés-végrehajtási bírónak a bûnmegelõzési ellenõrzéssel összefüggõ eljárásához is.

Ezek a szabályok mind a rendõrség mûködése, mind az eljárási szabályok, mind pedig a jogintézmény hatékonysága tekintetében a legmegfelelõbbek.

Ugyanakkor a Javaslat a bûnmegelõzési ellenõrzés feltételrendszerét is módosítani kívánja akként, hogy a három(!) évi szabadságvesztésbõl szabadulás tényét és az Rtv. 69. § (2) bekezdésének a)-h) pontjaiban meghatározott különleges, specifikus körülmények megállapíthatóságát írja elõ, s nem teszi lehetõvé a "visszaesés" puszta létének figyelembevételét.

D) Az idegenrendészeti és menekültügyi szabályok módosítása

A Javaslat fõbb idegenrendészeti szabályai az alábbiak:

• A Javaslat a vízumszabályok körében kiegészíti az Idtv.-ben a vízumkérelem megtagadása alapjául szolgáló okokat annak érdekében, hogy eredményesebben lehessen fellépni a nem jogszerû bevándorlással szemben, másfelõl újraszabályozza a munkavállalás és az adóköteles jövedelemszerzõ tevékenység folytatása céljából történõ beutazást. A jövedelemszerzési vízumkérelem engedélyezését a tervezet - összhangban az Európai Unió vonatkozó normáival - szigorú feltételek teljesítéséhez köti, biztosítva ezzel párhuzamosan a külföldiek önálló vállalkozóként történõ gazdasági célú letelepedésérõl szóló 1998. évi LXXII. törvényben az EU polgárok számára nyújtott kedvezményes elbánásra vonatkozó jogi lehetõségek érvényesülését. Az egyéni vállalkozás céljából történõ beutazás szabályainak az un. harmadik országok polgáraira vonatkozó szigorítása csökkentheti a Magyarországon mûködõ fiktív vagy hasznot nem hozó vállalkozások számát.
• Az Idtv. jelenleg az ideiglenes vagy huzamos tartózkodási engedély, valamint a bevándorlási engedély visszavonását csak a kiutasítással összefüggésben teszi lehetõvé. Indokolt ezért, hogy a kisebb súlyú jogsértések esetén az ilyen engedély akár önálló intézkedésként is visszavonható legyen; - a jogsértés súlyának megfelelõen - egyébként lényegesen kisebb joghátránnyal jár a külföldire nézve.
• A Btk. kiutasításra vonatkozó, utóbb módosult rendelkezésére és a szabálysértésekrõl szóló törvényjavaslatban foglaltakra (a kiutasítás intézkedésként történõ elrendelése) tekintettel az egyes jogintézmények elhatárolása és a végrehajtással összefüggõ feladatok meghatározása érdekében módosítani szükséges az Idtv. kiutasításra vonatkozó rendelkezéseit is.
• Az Idtv. a kijelölt helyen való tartózkodás elrendelését olyan külföldiekkel szemben teszi lehetõvé az idegenrendészeti hatóságok számára, akik személyazonosságukat vagy a magyarországi tartózkodás jogszerûségét igazolni nem tudják vagy akiket az országból kiutasítottak (a kiutasítás végrehajtása biztosítása érdekében), továbbá akiknek a visszairányítását rendelték el vagy akiknek a visszairányítása, kiutasítása az Idtv-ben meghatározott tilalmi okba ütközik.

• A kijelölt helyen való tartózkodás elrendelésének szabályaival összefüggésben indokolt az Idtv.-ben az idegenrendészeti õrizettel kapcsolatos rendelkezések módosítása is.

• Az Idtv. - a személyes szabadságot korlátozó kényszerintézkedések körében -sem a kijelölt helyen való tartózkodás, sem pedig az idegenrendészeti õrizet elrendelése esetén nem állapítja meg a szabadság-korlátozás idõtartamát, annak felsõ határát; a körülmény alkotmányossági aggályokat vet fel. Ennek orvoslása érdekében az állampolgári jogok országgyûlési biztosa ajánlást fogalmazott meg. A Javaslat 18 hónapban maximálja mind az õrizet, mind pedig a közösségi szálláson való kötelezõ tartózkodás idõtartamát. Az idegenrendészeti õrizet esetében - ha ez az idõtartam eredménytelenül telik el, tehát a külföldi kiutasítását valamely okból nem lehet végrehajtani - a hatóság utóbb a külföldi számára kötelezõ tartózkodási helyet jelöl ki. A közösségi szálláson tartózkodó külföldiek esetében 18 hónap után más tartózkodási helyet jelöl ki a hatóság, ez esetben azonban a hatóság gondoskodási kötelezettsége megszûnik.

• A törvénytervezet kiegészíti az Idtv.-nek a külföldieket szállító közforgalmú közlekedési eszköz üzemeltetõjének felelõsségére vonatkozó szabályait, megfelelõ összhangot teremtve ezzel a Schengeni Egyezményben foglaltakkal, valamint az illegális migráció visszaszorításával foglalkozó Budapest Csoport által szervezett prágai miniszteri konferencián elfogadott ajánlásokkal.
• A tervezet néhány jogintézmény vonatkozásában módosítja a hatásköri szabályokat annak érdekében, hogy kialakítható legyen a kormányzati elképzeléseknek megfelelõ új migrációs szervezet.
• Az Idtv. módosításával összefüggésben az Idtv.-ben a jogsértõ külföldiekkel szemben alkalmazandó szigorító jellegû intézkedésekkel való összhang megteremtése érdekében indokolt a menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény módosítása is. A tervezett módosítás azt célozza, hogy a külföldiek ne élhessenek vissza a menedékjogi szabályokban biztosított lehetõségekkel, ekként megakadályozva a velük szemben indult idegenrendészeti eljárás lefolytatását. Emellett azonban a hatályos rendelkezések pontosításával fokozottabb védelmet is nyújt a kiutasítással és a visszairányítással szemben.

A rendõrség felderítõ és bûnüldözõ nyomozó hatóságai, illetve a törvényi felhatalmazás alapján adatkezelést végzõ szervezetek közötti adattovábbítást több törvény rendezi. E normákat vizsgálva általánosságban megállapítható, hogy azok nem ellentétesek az Alkotmány, valamint a személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvénynek a személyes adatok védelmére, alkotmányos korlátozására vonatkozó rendelkezéseivel. E hatályos törvények ugyanakkor egymással nincsenek feltétlen összhangban, s - indokolatlanul - eltérõ korlátozásokat, eljárási szabályokat tartalmaznak.

Az Alkotmány 59. §-ának (1) bekezdése szerint mindenkit megillet a személyes adatok védelméhez való jog; e jog azonban az Alkotmány 8. §-ában foglaltak szerint törvényben végül is korlátozható.

A személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 3. §-a szerint személyes adat - s ezen belül különleges adat is - bûnmegelõzési, bûnüldözési célból törvény alapján kezelhetõ, a 16. §-a szerint pedig az érintett adatvédelemhez fûzõdõ joga a bûnmegelõzés, illetve a bûnüldözés érdekében korlátozható. E szabályok egyébként összhangban vannak az Európa Tanácsnak a személyes adatok gépi feldolgozása során az egyének védelmérõl szóló 108. sz. Egyezményével, amely az 1998. évi VI. törvénnyel vált a magyar jogrendszer részévé. Ezen túlmenõen ugyanakkor a rendõrségi, e körön belül pedig a bûnüldözési adatok kezelésekor, illetõleg ennek szabályozásakor figyelemmel kell lenni az Európa Tanács R (87) 15. számú, a személyes adatok rendõri ágazatban való felhasználásáról szóló Ajánlására is. Annak megállapítására, miszerint az alapvetõ jogot érintõ korlátozások egyáltalán szükségesek napjainkban és végül is arányosak-e, jobbára csak az Alkotmánybíróság jogosult.

A rendõrség felderítési és a bûnüldözési célú adatkezelésérõl az Rtv. és a büntetõeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (Be.) rendelkezik. Ezen túlmenõen azonban jelentõs hatásuk van a rendõrség és egyéb bûnüldözõ szervek adatkezelési tevékenységére - elsõsorban az adatátvételi jogosultság tekintetében - a más szervek adatkezelési tevékenységét szabályozó törvényeknek is.

Kétségtelen, hogy az érintett normák összességükben biztosítják annak elvi lehetõségét, hogy a felderítõ és bûnüldözõ hatóságok a bûnügyileg releváns adatokat megszerezzék az egyes adatkezelést végzõ szervezetektõl; ugyanakkor a hatályos szabályozás az ügyészi hozzájáruláshoz kötés tekintetében, valamint abban nem egységes, hogy pontosan milyen bûnüldözési feladat teljesítéséhez teszi lehetõvé az információszerzést. Noha - e körülmények folytán - kétségtelenül indokoltnak tûnt, hogy e törvények egységesen rendelkezzenek arról, miszerint e hatóságok milyen módon, milyen esetekben kérhetnek adatokat az adatkezelõ szervektõl és azokat pontosan milyen feladat teljesítéséhez igényelhetik, az elõterjesztõ idõlegesen elállt a jogszabályok átfogó bonyolult jogalkotási technikát igénylõ módosításától. A jelen törvényjavaslat tervezete csupán a legfontosabb rendelkezések megfogalmazására koncentrál.

Az egyes adatkezelési rendszerekbõl történõ adatátvétel szabályozásakor jobbára az alábbi elveket érvényesíti:

• A nyomozó hatóság halaszthatatlan intézkedésként - ha a késedelem veszéllyel jár - a bûnfelderítés (titkos információgyûjtés) során írásban történõ megkeresése útján ügyészi jóváhagyás nélkül, a cél megjelölésével, személyre szóló adatszolgáltatást kérhet bármilyen adatbázisból a bûncselekmény, az elkövetõ felderítése érdekében akkor, ha az adat kábítószer-kereskedelemmel, terrorizmussal, illegális fegyverkereskedelemmel, pénzmosással vagy szervezett bûnözéssel hozható összefüggésbe (a hatályos szabályozás egyébként ilyen módon csak az értékpapír-titokhoz, valamint a banktitokhoz való hozzáférést teszi lehetõvé, az adótitokhoz, egészségügyi adathoz és más hasonló adathoz való hozzájutást azonban nem). Az ilyen esetekben ugyanakkor az ügyész jóváhagyása iránt a megkereséssel együtt intézkedni kell.
• A nyomozó hatóság a bûnfelderítés (titkos információgyûjtés) során az elõzõ pontban felsoroltakon kívül más bûncselekmény felderítéséhez banktitkot, értékpapír-titkot, egyéb üzleti titkot és más, hasonlóan korlátozott nyilvánosságú adatot csak meghatározott feltételek
  - nevezetesen két évi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztés büntetéssel fenyegetett szándékos bûncselekmény és ügyészi jóváhagyás megléte - esetén igényelhet. (Az Rtv. eddig indokolatlanul korlátozta az adatátvételt a pénzintézetre, a biztosító intézetre, az adóhatóságra és a szolgáltatást nyújtó távközlési szervezetre)
• A nyomozó hatóságok tevékenységét és a nyomozás eredményességét indokolt segíteni azzal, hogy bûnüldözési nyilvántartásaikat egymás hasonló jellegû nyilvántartásaival összekapcsolhassák - az eddigi szabályozás ugyanis - indokolatlanul - csak a rendõrségen belüli bûnüldözési(!) nyilvántartások összekapcsolását tette lehetõvé.
• Indokolt a bûnüldözõ szerveknek megengedni, hogy az államigazgatási nyilvántartásokból átvett egyedi adatokat (pl.: személyiadat- és lakcím-nyilvántartásból az arcfényképet, a bûnügyi nyilvántartásból származó adatokat stb.) továbbadhassák más szerveknek. Ezt korábban az Rtv. nem tette lehetõvé.

A fenti elvek alapján a szervezett bûnözés elleni jelen Javaslat az adózás rendjérõl szóló 1990. évi XCI. törvény 47. §-át, illetve az Rtv. 68. §-át módosítja annak érdekében, hogy a nyomozószerv halaszthatatlan szükség esetén az adótitkot képezõ adatot ügyészi jóváhagyás nélkül igényelhesse a titkos információgyûjtés keretében, feltéve, ha az ügy kábítószer-kereskedelemmel, terrorizmussal, illegális fegyverkereskedelemmel, pénzmosással, szervezett bûnözéssel függ össze; az ügyész jóváhagyása kizárólag a két évi vagy azt meghaladó szabadságvesztéssel fenyegetett szándékos bûncselekmények felderítésére irányuló titkos információgyûjtés esetében szükséges.

Ennek megfelelõen a Javaslat módosítani kívánja az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tõzsdérõl szóló 1996. évi CXI. törvényt, a biztosító intézetekrõl és a biztosítási tevékenységrõl szóló 1995. évi XCIV. törvényt, a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvényt, az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezelésérõl és védelmérõl szóló 1997. évi XLVII. törvényt, a hitelintézetekrõl és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvényt, a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvényt, valamint a távközlésrõl szóló 1992. évi LXXII. törvényt is. Kisebb pontosítást igényel: a menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény (Met.) és a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról valamint a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény.

Egyben a Javaslat az Rtv. 68. §-ában a titkos információgyûjtéssel érintett adatokat kezelõ szervezetek felsorolását kiegészíti további adatkezelõ szervezetekkel is (pl. a devizahatósággal, az elszámolóházzal, a tõzsdével stb.). Más törvényekkel való összhang érdekében a jogszabályjavaslat rendelkezik arról is, hogy az adatkéréshez pontosan mely esetekben nem szükséges ügyészi jóváhagyás. Az egyes ágazati törvények módosításával pedig az elõterjesztõ elsõsorban azt kívánná kétségtelenné tenni, hogy az érintett ügykörben "halaszthatatlan intézkedés" jelzéssel ellátott hatósági megkeresések esetében a haladéktalan válaszadás kötelezettsége az adatkérés ügyészi jóváhagyása hiányában is fennáll. Az ügyészi jóváhagyás hiányára hivatkozással tehát az adatkezelõ szervek a válaszadást nem tagadhatják meg.

A Javaslat az Rtv. 81. § és 88. § módosításával szabadabbá teszi a rendõrség és más bûnüldözõ, valamint rendvédelmi szervek bûnüldözési és államigazgatási adatkezelési rendszereinek összekapcsolását, továbbá a rendõrség által megszerzett adatokból való adattovábbítást; eddig e lehetõség indokolatlanul korlátozott volt.

A tanúvédelem és a közremûködõk védelme intézményes rendszerének megteremtése, valamint a titkos információgyûjtés eszközeinek bõvítése ugyanakkor az Rtv. a titkos információgyûjtéssel kapcsolatos adatkezelési rendelkezéseinek módosítását is mellõzhetetlenné tette. A módosítás során figyelembe kellett venni azt a körülményt is, hogy a technológiai fejlõdés egyre több eszköz alkalmazását teszi lehetõvé a bûnüldözõ szervek számára.

A Javaslat egyúttal megfogalmazza a vámhatóság eljárásához kapcsolódó adatkezelési szabályokat is. Mint ismert, az 1995. évi C. törvény az adatkezelési szabályokat eddig nélkülözte. A Javaslat - az Rtv.-ben foglalt adatkezelési szabályokkal összhangban - végre orvosolja az e szabályok hiányából fakadó anomáliákat.

E) Adatvédelmi rendelkezések

Adatvédelmi szempontból különös jelentõséget kell tulajdonítani annak az elvárásnak, miszerint a személyes adatok kezelése során kétségkívül meghatározhatók, elkülöníthetõk legyenek az adatkezelõ, az adatfeldolgozó szervezetek, elhatárolódjék e szervezetek egymáshoz fûzõdõ viszonya, konkrét felelõsségük. E szabályoknak - garanciális szerepükön túl - az adatkezelés mindennapi gyakorlatában is döntõ jelentõsége lehet, lévén, hogy az ilyen normák végre meghatározzák az adatkezelõ, illetve az adatokat feldolgozók konkrét jogosítványait, kötelezettségeit, így téve egyértelmûvé a felelõsségi viszonyokat.

Mindemellett az Európai Unió Tanácsának a 94/46/EC számú, az egyénnek a személyes adatok feldolgozásával kapcsolatos védelmérõl, és ezeknek az adatoknak a szabad áramlásáról szóló Irányelvében foglaltak is a szabályozás javasolt módjának megfogalmazására késztetik a Javaslatot elõterjesztõket.

F) Titokvédelmi rendelkezések

A Javaslat egyebekben az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvényt (továbbiakban: Ttv.), s az ahhoz fûzött jegyzéket is módosítja annak érdekében, hogy végre megszûnjenek az RSzVSz (új nevén: a Megelõzési Szolgálat) vezetõje minõsítési jogkörének, továbbá a különös adatfajták hiányából fakadó súlyos ellentmondások, valamint megteremtõdjön a titkos információgyûjtés új eszközei védelmének lehetõsége.

G) A rendvédelmi szervek feladataival és eljárásával összefüggõ
szabályok módosítása

A büntetõeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (új Be.) 605. §-ának (8)-(12) bekezdése számos rendelkezésében módosította az Rtv.-nek a titkos információgyûjtés szabályait rögzítõ rendelkezéseit.

Az új Be. 606. §-ának (3) bekezdése ugyanakkor kimondja: külön törvénynek kell rendelkeznie az Rtv. módosításával kapcsolatos normák 605. § (1) bekezdésében meghatározott hatályba lépést megelõzõ hatálybalépésérõl. E hivatkozott törvényhely szerint ugyanis az új Be. 2000. január 1-jén lép majd hatályba.

E rendhagyó jogi megoldást az Rtv.-t módosító különös rendelkezések hatályosulásának halaszthatatlansága indokolta. A "fedett nyomozó" igénybevételére, a "fedõintézmények" alkalmazására, s mindenekelõtt e jogintézmények speciális pénzügyi-gazdálkodási szabályaira koncentráló normák mihamarabbi hatálybalépése az Rtv. súlyos hiányosságait orvosolná annak érdekében, hogy a bírói engedélyt nem igénylõ ezen eszközök alkalmazását lehetõvé tevõ speciális szabályok végre érvényesülhessenek a joggyakorlatban.

A Be. 606. §-ának (2) bekezdése értelmében - az iméntiekkel egyezõ jogpolitikai megfontolásból - a Be.-nek a tanúvédelemrõl szóló és a tanúvédelemmel összefüggõ, valamint a fedett nyomozóról és a fedett nyomozóval összefüggõ rendelkezéseinek a már hivatkozott 605. § (1) bekezdésében megjelölt hatálybalépést megelõzõ hatálybalépésérõl is külön törvényt kellett alkotni. Az 1998. december 26-án kihirdetett 1998. évi LXXXVIII. törvény - a Be. 2000. január 1-jei hatálybalépéséig terjedõen - a büntetõeljárási szabályokat jelenleg rögzítõ 1973. évi I. törvényt éppen annak érdekében módosította, hogy - a tanúvédelmi normák hatályosulásának halaszthatatlanságán túl - az Rtv.-beli új, jelen törvény útján majdan hatályosuló szabályok büntetõeljárási "háttérszabályai' is érvényesülhessenek.

A Hõr. tv., továbbá a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (Vám. tv.) módosítását - az Rtv. szabályainak jelentõs módosulása okán az egyes szakági törvények közötti összhangra törekvésen túl - a határõrség, illetve a vámõrség nyomozóhatósági jogkörében utóbb bekövetkezett változások is feltétlen indokolttá tették. A Javaslat az e nyomozószervek által igénybevehetõ titkosnyomozási eszközök tárát teljes körûvé teszi, annak érdekében, hogy - az Rtv.-ben írt korlátokon felül - a kompetenciájukba tartozó bûneseteket hatékonyabban felderíthessék, bizonyíthassák. Kétségtelen ugyanis, hogy a nyomozószervek kompetenciájába olyan, jobbára a szervezett bûnözéshez tartozó bûncselekménytípusok is tartoztak eddig, amelyek felderítése terén a hagyományos bûnüldözési eszközök igénybevétele pusztán korlátozott eredményekkel járhat.(Az APEH nyomozószerve részére az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal egyes feladatairól szóló 1998. évi XCIII. törvény biztosítja teljes körûen a titkosnyomozási eszközök alkalmazásának lehetõségét.)

Mindemellett a törvény a rendõrség mûködését ellenõrzõ szerv [eddig RSzVSz (Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata [ Lsd. a 49/1995. (V: 4.) Korm. rendeletet] , új nevén: Megelõzési Szolgálat (MSz)] titkos információgyûjtõ tevékenységére vonatkozó Rtv.-beli normák anomáliáinak feloldására is törekszik azáltal, hogy kétségtelenné teszi: az MSz a titkosnyomozási eszközöket éppúgy teljes körûen alkalmazhatja.

A tanúvédelem és a közremûködõk védelme intézményes rendszerének megteremtése, valamint a titkos információgyûjtés eszközeinek bõvítése ugyanakkor az Rtv.-nek a titkos információgyûjtéssel kapcsolatos adatkezelési rendelkezéseinek módosítását is mellõzhetetlenné tette. A módosítás során az elõterjesztõ figyelembe vette azt a körülményt is, hogy a technológiai fejlõdés egyre több eszköz alkalmazását teszi lehetõvé a bûnüldözõ szervek számára. Ezek használatának jogi alapjait teremti meg a Javaslat akként, hogy mindemellett - elsõsorban a nyomozásokon kívüli személyek esetében - az érintettek személyes adatai védelmének jogi garanciáit is biztosítani kívánja.

H) A szabálysértési normákat módosító javaslatok

A Javaslatnak a szabálysértési törvényt módosító szabályai a bírság emelésére és - a bírság meg nem fizetése esetén - az elzárásra átváltoztatás bírósági kompetenciájára vonatkozó normákat is megfogalmazzák; e szabályok részben az utóbbi évek inflációs hatásait, részben pedig - jórészt garanciális megfontolásokból - egyben a szabálysértési jog kodifikációja területén egyre inkább érzékelhetõ, a szigorítás irányába mutató jogalkotási törekvéseket is megjelenítik.

Az alapvetõ szabályok részben a törvény különleges célját, a szervezett bûnözés körébe tartozó, illetve az azzal összefüggõ ügyek soron kívüli elintézését elõíró rendelkezéseket, részben pedig a Javaslatban foglalt speciális szabályok alkalmazásához elengedhetetlenül szükséges értelmezõ rendelkezéseket foglalják magukba.

Különös jelentõséget kell tulajdonítanunk a 4. §-ban írott értelmezõ rendelkezéseknek. Az ott értelmezett fogalmak jórészt a közbiztonságra veszélyt jelentõ üzletekkel szembeni fellépést szolgáló normákhoz (5-6. §), illetõleg a prostitúció kezelését célzó egyes közrendvédelmi szabályokhoz
(7-12. §) kapcsolódnak. Mindemellett tételesen megjelöli a Javaslat azokat a konkrét büntetõjogi tényállásokat, amelyeket a jogalkotó a kábítószer kereskedelemmel, a terrorizmussal, az illegális fegyverkereskedelemmel, illetõleg a szervezett bûnözéssel összefüggõ cselekménytípusoknak minõsít. Ezen értelmezõ rendelkezéseknek elsõsorban a különleges adatkezelési, illetve idegenrendészeti szabályok alkalmazása szempontjából tulajdoníthatunk jelentõséget.

Az egyes fogalmak értelmezését a szabályozás különös tárgya, s annak újszerûsége indokolja. A 4. §-ban rögzített értelmezõ rendelkezések megfogalmazásával a Javaslat a jogalkalmazás bizonytalanságain kíván enyhíteni, de célja az is, hogy a jogszabály egyes címzettjei (különösen a közveszélyes üzleteket mûködtetõk, azok foglalkoztatottjai, a prostituáltak, a kliensek stb.) számára nyilvánvalóvá váljanak a rendes üzletmenettel szembeni elvárások, a közterületi prostitúció korlátai, a legális prostitúció jogi elõfeltételei, s az általános és különös tilalmak megszegésének következményei. (A közveszélyes üzletek mûködésével összefüggõ szabályokhoz, illetve a prostitúció kezelését szolgáló normatívákhoz kapcsolódó egyes értelmezõ rendelkezések indokolását a II., illetve a III. fejezethez fûzött részletes indokolás körében rögzítjük.)

A p-s) pontokhoz: Ismert, hogy a kábítószer-kereskedelemmel, a terrorizmussal, az illegális fegyverkereskedelemmel, a szervezett bûnözéssel összefüggõ ügytípusokat a hatályos jogszabályok explicite nem nevesítik. E hiányosság - jórészt a büntetõügyekhez kapcsolódó adatkezelés, illetõleg a titkos információgyûjtés szabályainak érvényesítése során - gyakran értelmezési problémákat okozott. A jogszabályok ugyanis jelenleg nem nyújtanak kétségtelen támpontot a tekintetben: pontosan mely deliktumokat tekinthettük olyanokként, amelyek alapul szolgálhatnak a különleges rendelkezések alkalmazásához.

Az értelmezõ rendelkezések megfogalmazásával a vonatkozó szabályok parttalanságának vet véget a Javaslat.

A Javaslat 4. §-ának a)-d) pontjai a II. fejezetben írt szabályok alkalmazásához szükséges értelmezõ rendelkezéseket rögzítik. Az üzlet fogalom összhangban áll az üzletek mûködésérõl és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeirõl szóló 4/1997. (I. 22.) Korm. rendeletben foglalt üzlet-fogalommal. Az üzlet mûködésével összefüggõ fogalmak megfelelõ értelmezése a Javaslat 5-6. §-ainak alkalmazása szempontjából kulcskérdés, tekintettel arra, hogy e szabályban foglaltak ismeretében döntheti el a jogalkalmazó kétségtelenül: az adott ügyben az üzlet, a nyilvános hely valóban a 5. § (1) bekezdésében meghatározott jogsértések színhelyéül szolgál, illetve az ott megvalósult bûnesetek vagy egyéb jogsértések átszövik a rendes üzletmenetet, annak részévé váltak.

Az 5. § (1) bekezdése szerint a büntetõ-, illetve a szabálysértési eljárás folyamatossága is elegendõ lehetne ahhoz, hogy a jegyzõ ideiglenesen bezárathassa a büntetõügybe keveredett üzletet. Mindemellett a jogszabály arra is lehetõséget teremt, hogy e joghátrányt azokkal a nyilvános helyekkel szemben is alkalmazhassa a jegyzõ, amelyek üzemeltetõjével vagy foglalkoztatottjával szemben, illetve az üzlet szolgáltatását igénybe vevõ vendég magatartásával összefüggésben tiltott kéjelgés vagy szexuális szolgáltatásra való felhívás tilalma szabálysértése miatt indul eljárás.

E rendelkezés tehát nem igényli az üzletet üzemeltetõ vagy az üzletben foglalkoztatott természetes személy jogi felelõsségét megállapító jogerõs hatósági vagy bírósági határozatot. A Javaslat elegendõnek tartja az adott jogsértés elkövetése miatt folyó hatósági eljárás létét, feltéve persze, ha az eljárás során konkrét tények támasztják alá a hatóságok ama logikai feltevését, miszerint a jogsértõ magatartás (tehát a bûncselekmény, a szabálysértés) az üzlet mûködésével is összefügg.

A jegyzõ a közveszélyes üzlet mûködésérõl a büntetõ- vagy a szabálysértési eljárást folytató szervnek az intézkedésérõl szóló értesítésébõl, illetve az e szervek által hozott jogerõs ügydöntõ határozataiból értesülhet (6. § ). Az 5. § (1) bekezdése szerint a jegyzõ diszkrecionális jogkörében dönthet az üzlet bezárásáról. Ennek folytán a jogszabály e része nem kötelezi a jegyzõt e súlyos döntések meghozatalára; döntését a hatóságok által részére szolgáltatott adatokat mérlegelve hozhatja meg.

Az 5. § (1) bekezdése azokat a súlyos bûntetteket, illetõleg az azokkal összefüggõ egyes szabálysértéseket sorolja fel, amelyek az üzletek mûködése körében általában megvalósulnak, így téve közveszélyessé, a társadalmat irritálóvá e nyilvános helyeket.

A (2) bekezdés a) és b) pontjai az üzlet mûködési engedélye mellõzhetetlen visszavonásának eseteit jelölik meg. Mindkét esetkörben követelmény az (1) bekezdésben meghatározott jogsértéseket jogerõsen megállapító bírósági vagy hatósági határozat léte. Amíg az a) pont szerint a jegyzõ döntéséhez a szabálysértési, illetõleg a nyomozóhatóság elõzetes javaslata, megkeresése szükséges, addig a b) pont már mellõzi e jogi követelményt. Ennek oka az, hogy a hivatkozott b) pont valójában a jogsértés ismétlõdéséhez kapcsolja a mûködési engedély visszavonásának kötelezettségét. Az engedély visszavonásának feltétel-nélküliségét a visszaesésben rejlõ fokozott veszély, kriminális kockázat indokolja. E fordulat tehát a nem-kívánatos visszaesést sújtaná szigorú szankcióval. A mûködési engedély végérvényes, a jegyzõ mérlegelési jogát sem elismerõ bevonását elõíró norma jogpolitikai indoka az, hogy az üzemeltetõ valójában semmibe veszi a hatóság figyelmeztetését, s a tõle elvárható, lehetséges intézkedések mellõzésével végül is szembe szegül a hatalom elvárásainak.

A (3) bekezdés az üzemeltetõt sújtó közrendvédelmi bírság kiszabásának jogalapját teremti meg azzal, hogy kimondja: az 5. § (1) bekezdésében, illetve a (2) bekezdésben meghatározott jogkövetkezmények helyett ötszázezer forinttól egymillió forintig terjedõ bírsággal sújtható a közveszélyes állapotokat elõidézõ üzemeltetõ.

Az érintett problémakörben a rendõrhatóságot, a bíróságot, a jegyzõt érintõ kölcsönös tájékoztatási-értesítési kötelezettség szükséges. Ellenkezõ esetben a javasolt norma aligha érvényesülhetne. A Javaslat 6. §-a ennek érdekében kötelezi a büntetõ- vagy a szabálysértési eljárást folytató szerveket, hogy az eljárás megindulásáról, illetve az ügydöntõ jogerõs határozataikról értesítsék a mûködési engedélyt kiadó jegyzõt.

A jogorvoslati eljárásra a közigazgatási eljárás vonatkozó szabályai irányadók azzal a megkötéssel, hogy az 5. § (4) bekezdése explicite kimondja: az üzlet bezárást, a mûködési engedély visszavonását elrendelõ határozat a fellebbezésre tekintet nélkül azonnal végrehajtható.

Az e) ponthoz: prostituáltnak az a személy tekinthetõ, aki anyagi ellenszolgáltatásért nyújt más részére szexuális szolgáltatást.

Noha a prostituált - különösen annak utcai változata - tipikusan pénzért közösül vagy fajtalankodik, gyakori, hogy az ellenszolgáltatás nem pénzben, hanem valamifajta vagyoni értékkel bíró dologi juttatásban manifesztálódik. Az is elõfordul, hogy az anyagi ellenszolgáltatás és a visszterhes alapszolgáltatás nyújtásának idõpontja is különbözik. Mindemellett a prostitúció olyan változata sem ismeretlen, amikor az anyagi szolgáltatás címzettje nem maga a prostituált, hanem reá vagy szolgáltatására tekintettel egy harmadik személy.

A szexuális szolgáltatás promiszkuitását a norma nem jeleníti meg. A Javaslat figyelembe vette azt, hogy az üzletszerûen ûzött szexuális szolgáltatás eleve a válogatás-nélküliséget feltételezi; a prostitúció alapvetõen érzelemmentes, a partner kiválasztásában a szimpátiának alig-alig van szerepe, s primátusa az üzletszerûségnek van. Ennek folytán a promiszkuitás megjelenítése felesleges, s azért sem kívánatos, mert a prostituált - az anyagi ellenszolgáltatás követelésének elismerése mellett - nyilván a válogatás-nélküliség hiányára hivatkozna.

Az f) ponthoz: a szexuális szolgáltatások köre igen tág. A Javaslat körébe a szolgáltatásnak kizárólag azon alfajai sorolhatók, amelyek a prostituált és kliense közötti testi érintkezést is mellõzhetetlenné teszik.

A szolgáltatások, s egyáltalán az üzletkötés célja a kliens szexuális igényeinek kielégítése. Nem zárható azonban ki a fajtalankodás olyan formája sem, amely pusztán a kliens szexuális vágyainak felkeltését szolgálja, ugyanakkor a testi érintkezést éppúgy igénylõ szolgáltatás - éppen jellege folytán - a vágyak kielégítésére már elégtelen. Itt elsõsorban a masszázs-szolgáltatások körére gondolhatunk.

E megoldás azért is célszerû, mert a prostituáltak nem hivatkozhatnak sikerrel arra, hogy szolgáltatásuk nem a kliens szexuális vágyát kielégítõ közösülésre vagy fajtalanságra irányult, hanem pusztán az erotikus jellegû magatartásváltozatok tanúsítására.

A g) ponthoz: a közterület-fogalom azokat a lehetséges területeket, objektumokat jelöli meg, amelyek színterei lehetnek az "utcai prostitúciónak". A fogalom-meghatározás - a jelenség különösségéhez idomulva - specifikus. A Javaslat arra törekedett, hogy e fogalomban mindazokra a színhelyekre utaljon, amelyeken egyáltalán észlelhetõ e jelenség.

A h) ponthoz: a védett övezet a közterület azon része, amelyet a jogszabály nevesít vagy amelyet - a jogszabály felhatalmazása alapján - a települési, Budapesten pedig a fõvárosi önkormányzat (a továbbiakban: önkormányzat) rendeletében határoz meg.

E területen a prostituált mindennemû tevékenysége tiltott. A védett közterület sorsát osztják az ott mûködõ nyilvános helyek is.

Az i) ponthoz: türelmi zónának az önkormányzat által a közterületnek az e jogszabályban meghatározott védett övezeteken kívül kijelölt, pontosan körülhatárolt körzetét kell értenünk. Amíg tehát türelmi zónák hiányában a közterületi, a nyilvános helyen folyó prostitúció a védett övezeten kívül általában lehetséges, addig a tömeges prostitúció létezésekor kijelölt zóna esetében a közterületnek kizárólag zónaként megjelölt részén történhet az ajánlattétel.

A jelenség tömeges megjelenése esetén - az önkormányzat döntése szerint - a türelmi zónára vonatkozó különös rendelkezések lépnének életbe. A prostituáltak szexuális szolgáltatásaikat kizárólag a zónában ajánlhatják fel. A nyilvános helyeken folyó prostitúció is pusztán a zónában megengedett.

A j) ponthoz: A prostitúció tömeges megjelenésérõl akkor beszélhetünk, ha a helyi viszonyokat ismerõ hatalmi szervezetek (az önkormányzatok, rendõri szervek) az utcai prostituáltak rendszeres, nagyobb számú közterületi megjelenését, koncentrálódását észlelik.

Az önkormányzat emellett a polgárok híradásaiból, a médiumok közléseibõl is értesülhet a jelenség tömeges jellegérõl. A türelmi zóna kijelölése akkor válik célszerûvé, ha a helyi társadalom körében a jelenség közfelháborodást okoz, egyes közintézmények mûködését zavarja, illetve objektíve alkalmas arra, hogy a polgárok körében riadalmat váltson ki, s károsan hasson a fiatalabb korosztályok erkölcsi fejlõdésére. Mindezek megítélésére az önkormányzatok kompetensek. A Javaslat ugyanakkor - meghatározott feltétel fennállása esetén - a zóna kijelölésének kötelezõ esetét is elõírja. [8 . § (1) bekezdése]

A zóna létérõl, hollétérõl az önkormányzat rendelete szólna. E forrásból szerezhet ismereteket a szexuális szolgáltatásokat igénybe venni kívánó polgár is.

A k) ponthoz: A védett övezetekként kijelölt közterületen, s az azon mûködõ nyilvános helyeken a szexuális szolgáltatás felajánlásának aktív és passzív formája, illetve a szolgáltatás gyakorlása szabálysértést valósít meg.

A szexuális szolgáltatás passzív felajánlására irányuló magatartást azért indokolt büntetni, mert a közterületek rendjét, a védendõ területek közbiztonságát sértõ megnyilvánulások zömét éppen az ilyen cselekmények teszik ki, s nem pedig azok aktív változatai. A jogi fenyegetés aktív formákra korlátozásával ugyanis a hatóságokat ismét lehetetlen helyzetbe sodornánk, hiszen nem lenne jogalapjuk fellépni azokkal a prostituáltakkal szemben, akik anélkül "jelzik" ottlétük okát, hogy ezt verbálisan megerõsítenék.

Az utcai prostitúció manapság is jórészt e formájában jelenik meg közterületeinken. Az érintett területek társadalmát pedig nem - vagy nem elsõsorban - az utcai prostituáltak verbális megnyilvánulása irritálja, hanem felháborodását a prostituáltak puszta látványa gerjeszti. A felajánlkozás passzív formájának büntetlensége pedig "kiskapuval" szolgálna a prostituáltak számára, másrészt a védendõ területeket óvó jogpolitikai célok is elérhetetlenek maradnának: az utcai prostitúciót ugyanis nem tudnánk kiszorítani a védett körzetekbõl.

Amíg az aktív felajánlkozás esetén elsõsorban a szexuális szolgáltatás nyújtására irányuló szóbeli felajánlkozás tényét szükséges bizonyítaniuk a hatóságoknak, addig a passzív felajánlkozás esetében azt kell kétségtelenné tenniük, miszerint a kihívó, többnyire erotikus öltözékû prostituáltak puszta jelenléte, "strichelése", egyértelmûen a szexuális kapcsolatteremtésre irányulnak. A passzív felajánlkozás vizsgálása nyilvánvalóan egyszerûbbé válik akkor, ha a prostituáltat korábban már aktív (!) felajánlkozás miatt elmarasztalta a hatóság. Ez esetben ugyanis a hatóság alaposan vélelmezhetné az érintett magatartásának célját.

A bizonyítást elõsegíti az a körülmény, miszerint a prostituáltak utcán tartózkodásának oka, a külsõségekben megmutatkozó megnyilvánulásai általában kétségtelenek mindenki számára: az utcai prostituált ugyanis az ilyen, a potenciális kliensek számára félreérthetetlen, többszáz éves szokásrendet követõ külsõségek hiányában kapcsolatot aligha teremthetne.

Az m) ponthoz: A nyilvános helyek egy része a "kerítõ" tevékenység centrumaiként szolgál. Az ilyen helyek üzemeltetõjével szemben a jog akkor léphet fel a közigazgatás eszközeivel, ha kétségtelenné válik, hogy az üzletbeli prostitúció rendszerességét, folyamatosságát, zavartalanságát éppen az üzletet üzemeltetõnek az ilyen cselekményeket eltûrõ, adott esetben erre ösztönzõ magatartása tette lehetõvé.

Ilyen kétségtelen, s a nyilvános hellyel szemben kilátásba helyezett jogkövetkezmény alkalmazására okot adó bizonyítékkal elsõsorban a prostituáltakkal, az üzletet üzemeltetõ természetes személyekkel, továbbá az üzlet alkalmazottaival szemben indult vagy felelõsségrevonással jogerõsen befejezett hatósági eljárások (intézkedések) adatai szolgálhatnak. A szankció pedig akkor alkalmazható, amikor nem teszi meg az üzemeltetõ a tõle elvárható azon lehetséges, az üzlet mûködésével kapcsolatos intézkedéseket, amelyek a rendes üzletmenetet átszövõ kriminális jelenség kizárását szolgálhatják. Valójában e pont a 4. §. d) pontjában írottakat egészíti ki azáltal, hogy a prostitúció kezelését szolgáló szabályokhoz kapcsolódóan további segítséget nyújt az üzletek, a nyilvános helyek üzemeltetõivel szemben alkalmazható joghátrány jogi elõfeltételeinek értelmezéséhez.

Az n) ponthoz: a sajtótevékenységet folytató, illetve egyéb tájékoztatást, hír- és mûsorszolgáltatást nyújtó szervezetekre (természetes személyekre) vonatkozó különös szabályokat arra az esetre fogalmazza meg a törvény, ha azok közremûködnek abban, hogy valamely személy a saját, illetve valamely személy vagy szervezet más szexuális szolgáltatását hirdethesse, nevezetesen: az e) pontban felsorolt eszközök, mûsorok bármelyikében teret enged az ilyen célzatú hirdetéseknek, reklámoknak.

....Az o) ponthoz: a Javaslatban megfogalmazott rendelkezések alkalmazása szempontjából nyilvános helynek minõsülõ helyiség fogalmát határozza meg.

E szakasz a védett övezet ismérveit, objektumait jeleníti meg. A védett övezetben a prostitúció minden megnyilvánulása tiltott: ebben a körzetben tehát a prostituált szolgáltatását sem közterületen, sem pedig az ott mûködõ, a védett övezet sorsát osztó nyilvános helyeken sem ajánlhatja fel.

A (3) bekezdésben a Javaslat - a védett övezet nyugalmának teljeskörû védelmében - túllép a közterület fogalmán, amikor kimondja, hogy az övezeten belül a prostituált szexuális szolgáltatásra nem ajánlkozhat fel, illetve szexuális szolgáltatást nem nyújthat nem lakás céljára szolgáló helyiségben, a közterületen fekvõ létesítményben, illetõleg jármûben.

Ha ugyanis a jog pusztán a szexuális szolgáltatásnak a közterületen történõ felajánlását tiltaná, úgy az ott mûködõ nyilvános helyekre, illetve más, a közforgalom elõl el nem zárt, mások által észlelhetõ területekre koncentrálódna a prostitúció.

E § (2) bekezdése felhatalmazást ad a helyi viszonyokat ismerõ önkormányzatok számára annak érdekében, hogy a védett övezeteket megilletõ korlátozások körét más területekre, objektumokra is kiterjeszthessék. E korlátozás akár idõbeli is lehet.

A prostitúciót legalizáló Javaslat közvetett módon késztetni a jelenséggel sújtott területeken mûködõ önkormányzatokat a türelmi zónák kijelölésére.

A zónák kijelölését - a prostitúció tömegesnek minõsíthetõ helybeli létezése esetén - az önkormányzat nem tagadhatja meg. Ha valamely tevékenységet magasabb szintû jogszabály legalizál, úgy az arra alkalmas területtel rendelkezõ önkormányzat Alkotmányt sértene, ha ezt a tevékenységet - noha tehetné - abszolút módon tiltaná a saját illetékességi területén lásd a 63/1991. (XI.30.) AB határozatban foglaltakat.

Alkotmányt sértene az önkormányzat joggyakorlata akkor is, amikor olyan helyen jelölné ki a türelmi zónát, amely eleve alkalmatlan a prostitúciós szolgáltatások "üzletkötési" teendõinek lebonyolítására; de ugyanígy alkotmánysértõnek tekinthetõ, ha az önkormányzat - a türelmi zónák kijelölésén túl - olyan speciális korlátozásokat alkalmaz, amelynek burkolt célja éppen a prostitúcióval szembeni teljes tilalom érvényesítése. Az ilyen törekvés ellentétes lenne a jogalkotónak a prostitúció korlátozott legalizálására irányuló eredeti célkitûzéseivel.

A zóna kijelölésére irányuló kötelezés ugyanakkor közvetlenné válik, ha a prostitúciót eltûrni kénytelen település lélekszáma az ötvenezer fõt meghaladja, egyébként függetlenül attól, hogy a közterületi prostitúció tömeges-e avagy sem. Ez esetben a zóna kijelölésének egyetlen feltétele: a közterületi prostitúció puszta létezése.

A zónák helyének kijelölésekor természetesen a lakossági érdekeket kell elsõsorban szem elõtt tartani. A türelmi zónák így nem kívánatosak ott, ahol ezen érdekek sérelmet szenvednek.

Általában minden nagyobb településen található ilyen jellegû "semleges" terület. Ha a jelenséggel "sújtott" önkormányzat nem rendelkezik a közterületi prostitúció gyakorlására alkalmas területtel, vagy az ilyen zóna kijelölésében a központi jogszabály által rögzített általános tilalmak korlátoznák, úgy a szomszédos önkormányzatok segítségét kérve célszerû törekednie a probléma rendezésére.

A védett övezeteken kívül kijelölt zóna a közterületi és a nyilvános helyeken folyó prostitúció színtere lenne. Az önkormányzatoknak a zónák kijelölésekor tehát mindenképpen figyelemmel kell lenniük a törvényben nevesített védett objektumokra: a zóna ugyanis a törvényben védettként meghatározott területekre nem eshet.

Létezhetnek olyan nagy jelentõségû, a lakosság széles körét érintõ közérdekû rendezvények, programok, amelyek szükségképpen érintik a közterületi stb. prostitúció színteréül szolgáló területeket. Az ilyen esetekben is indokolt korlátozni a prostitúciót. A zónán belül e korlátozást a rendezvények idõtartamáig engedi meg a Javaslat [8. § (4) bekezdése]. Ugyanakkor - zóna hiányában - a védett övezeteken kívül is lehetõvé válik a prostitúció idõbeli korlátozása [8. § (4) bekezdés elsõ mondata].

E § általános tilalmakat fogalmaz meg a prostituált számára. A 14. életévét meghaladott kiskorút érintõ üzletkötés és a másokat zaklató felajánlás tilalmának a terület jellegére tekintet nélkül érvényesülnie kell. Az (1) bekezdés esetében a konkrét esethez kapcsolódó tilalom akkor válhat nyilvánvalóvá a prostituált elõtt, ha konkrét ismeretei vannak a "kliens" vagy a leszólított kiskorúságáról vagy - külleme folytán - e körülmény mindenki számára kétségtelennek tekinthetõ.

Az (1) bekezdés kizárólag azokat az eseteket fogalmazta meg, amelyek nem illeszthetõk a Btk. által szabályozott magatartások közé.

E szabályok a kiskorúak oltalmát szolgálják azáltal, hogy szabálysértési szankcióval fenyegetik azt a prostituáltat, aki 14. életévét betöltött kiskorút hív fel a szexuális szolgáltatás igénybevételére vagy a kiskorú erre irányuló ajánlattételét fogadja el.

Amíg tehát az elsõ fordulat - a felhívás címzettjeként - a 14. életévét meghaladott kiskorút jeleníti meg, addig a második fordulatban már általában kiskorú szerepel. A "kiskorú" megjelenítését azért mellõztük a norma elsõ fordulatában, mert a 14. életévét be nem töltött személy közösülésre, fajtalanságra irányuló - egyébként eredménytelen - rábírása megrontásnak [Btk. 201. § (2) bek.] minõsül, feltéve, ha kiskorút rábírni törekvõ egyébként nagykorú.

A Javaslat a védett övezetek nyugalma érdekében a magyar jogban eddig nem szereplõ új alanyt von be a szabálysértés miatt felelõsségre vonható személyek körébe: a szolgáltatást igénybe venni kívánó kliens jogi fenyegetettségének jogalapját teremti meg azzal, hogy a védett övezetben kiterjeszti az elkövetõi kört, s megtiltja a kliens számára, hogy ajánlatot tegyen, illetve, hogy az ilyen irányú felajánlkozást elfogadja.

A kliens szabálysértési felelõsségének indoka az, hogy a védett övezetben a kivételt nem tûrõ felajánlkozási tilalom igazán akkor hatásos, ha ez - legalábbis a közterületen - a szolgáltatás igénybevevõjére is vonatkozik. Ha ugyanis tilalmazott a "kereslet" az "áru" iránt, akkor e tény vitathatatlanul üzletrontó hatása miatt - nagyobb a valószínûsége annak, hogy az adott területen nem érdemes kínálni a "portékát" sem.

E rendelkezés mind az önreklám, mind pedig a mások szexuális szolgáltatása hirdetéseinek, reklámozásának tilalmát rögzíti, továbbá megtiltja az ilyen cselekményben való - jobbára technikai jellegû - segítségnyújtást is.

E szabály szolgál alapjául a sajtótevékenységet, tájékoztatást, hírszolgáltatást nyújtóval szembeni közrendvédelmi bírság (12. §), illetve az önmagát reklámozó, vagy más egyén szexuális szolgáltatását sajtó- és más hasonló jellegû termékben hirdetõ, közvetítõ, az ilyen cselekményekben közremûködõ személyekkel szembeni szabálysértési bírság (69. §) kiszabásának.

Az (1) bekezdés a mások szexuális szolgáltatását közvetítõ magatartáshoz történõ segítségnyújtást fenyegeti oly módon, hogy közigazgatási bírság kiszabását helyezi kilátásba a sajtótevékenységet folytató, illetve az egyéb tájékoztatást, hír- és mûsorszolgáltatást nyújtó szervezettel, illetve az azt üzemeltetõvel szemben.

A bírság kiszabásának jogalapja akkor kétségtelen, ha a hirdetés stb. mindenki számára megismerhetõ, nevezetesen, ha a szolgáltatásközvetítésre vonatkozó hír hozzáférhetõvé válik mások, s elsõsorban a hirdetések címzettjei számára.

A gazdálkodó szervezettel szemben alkalmazandó közrendvédelmi bírságnak egyébként nem feltétele az érintett szervezet foglalkoztatottjainak a prostitúció elõsegítésében megmutatkozó jogi (szabálysértési, esetleg büntetõjogi) felelõsségének a megállapíthatósága: a hirdetés megjelenése ugyanis önmagában felveti a szervezet objektív jellegû felelõsségét, lévén, hogy a szervezet mûködése és a hirdetés jogot sértõ megjelenése között kétségtelen az összefüggés. (A prostitúciót eltûrõ "nyilvános helyek" üzemeltetõjének sajátságos felelõsségét a Javaslat 5. §-a fogalmazza meg.) A 12. §, a 4. § n) pontjában írt értelmezõ rendelkezésekben foglaltak szerint alkalmazható.

A Javaslat 13. §-a az Rtv. 35. § (1) bekezdésben foglalt eddigi szabályokat - kisebb módosítástól eltekintve - valójában érintetlenül hagyja. Ez azt jelenti, hogy a bûnmegelõzési ellenõrzés elrendelésére irányadó alapvetõ szabályok, s annak filozófiája, jogalapja végül is nem változik.

Az Rtv. 35. § (2)-(3) bekezdését a Javaslat mellõzi fõként azért, mert a (2) bekezdésben írt eljárási szabályok a gyakorlati alkalmazásra kellõ útmutatást nem adtak.

A Javaslat 14. §-ával megteremtett Rtv. 35/A-35/C. paragrafusok részletes eljárási szabályokat tartalmaznak. Ezek már meghatározzák a bûnmegelõzési ellenõrzés kezdeményezésének rendjét, feltételeit, s pontosan megjelölik a döntést hozó személyét.

A Javaslat szerint a Rendõrség pusztán kezdeményezné a bûnmegelõzési ellenõrzést, ugyanakkor a döntés jogosultságát - jórészt garanciális megfontolásokból - a börtönviszonyokat, s kiváltképpen az elítélt magatartását ismerõ büntetés-végrehajtási bíró kezébe adná. A büntetés-végrehajtási bíró számára a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. tvr. állapítja meg az eljárási szabályokat. A bíró ilyen irányú eljárását a Javaslatnak a Bv. tvr.-t módosító 81. §-a alapozza meg.

A Javaslat szerint [14. § (3) bek.] a bûnmegelõzési ellenõrzés végrehajtása során az Rtv.-ben meghatározott nyílt- és bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyûjtés módszerei egyaránt alkalmazhatók. Már önmagában az eljárás menete - nevezetesen az, hogy a bûnmegelõzési ellenõrzést a bíróság rendeli el - garanciát nyújt az egyén jogainak védelmére; a fellebbezés biztosításának lehetõsége pedig e garanciát fokozottabbá teszi.

Az Rtv. 35/C. § (1) bekezdésének rendelkezései [14. § (3) bek.] az érintettnek a társadalomba való zavartalan beilleszkedését segíti elõ, amikor kimondja: az ellenõrzés végrehajtása során törekedni kell arra, hogy arról a célszemély környezete lehetõleg ne értesüljön.

A Javaslat 74. §-a az Rtv. 101. § (1) bekezdésének h) pontját módosítja annak érdekében, hogy a belügyminiszter a bûnmegelõzési ellenõrzés elrendelésével kapcsolatos részletszabályokat is kidolgozhassa.

A bûnmegelõzési ellenõrzés elrendelése persze nem zárja ki a hatályos büntetõ- anyagijogi és büntetés-végrehajtási jogszabályok alkalmazását. Ezért a Btk. 82. §-ában nevesített pártfogó felügyelet elrendelése nem érinti a bûnmegelõzési ellenõrzés elrendelését, de ugyanez fordítva is megállapítható.

A pártfogó felügyelet elrendelése esetén az elõírt magatartási szabályok alkalmasak arra, hogy az ellenõrzés alá vont irányításával, nevelésével elõsegítik annak megakadályozását, hogy ismételten bûncselekményt kövessen el, és segítséget nyújtsanak a társadalomba való beilleszkedéséhez, az ehhez szükséges szociális feltételek megteremtéséhez.

A 15. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés kiegészíti az Idtv.-ben a vízumkérelem megtagadása alapjául szolgáló okokat, elsõsorban a szabálytalan bevándorlás megakadályozása érdekében.

A 15. § (2) bekezdése bõvíti a vízumkiadó hatóságok körét a Belügyminisztérium kijelölt szervével.

A 15. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés új alapokra helyezi a munkavállalás vagy más adóköteles jövedelemszerzõ tevékenység folytatása céljából történõ beutazás szabályait. A jövedelemszerzési vízumkérelem engedélyezését az önálló vállalkozók esetében szigorú feltételek teljesítéséhez köti, amely alól
- nemzetközi szerzõdésben foglaltak alapján - csak az Európai Unió polgárai mentesülnek.

A 16. §-ban foglalt rendelkezés az Idtv. szabályait az ideiglenes vagy huzamos tartózkodási engedély visszavonásának lehetõségével egészíti ki. Az Idtv. ugyanis csak a kiutasítással összefüggésben teszi kötelezõvé az ilyen engedélyek visszavonását. Lehetnek azonban olyan esetek, amikor nem szükséges a külföldi kiutasítása, azonban az ország elhagyására való kötelezés - tekintettel arra is, hogy a tartózkodási feltételekkel nem rendelkezõk potenciális veszélyt jelenthetnek a közbiztonságra -, mégis indokolt.

Az Idtv. a bevándorlási engedély visszavonását jelenleg csak a kiutasítással összefüggésben teszi lehetõvé. Indokolt, hogy a kisebb súlyú jogsértések esetén a bevándorlási engedélyt akár önálló intézkedésként is visszavonhassák a hatóságok; az ilyen intézkedés - a jogsértés súlyának megfelelõen - egyébként lényegesen kisebb joghátránnyal jár a külföldire nézve.

A 17. § (1) bekezdés b) pontja szerinti rendelkezés a bevándorlási engedély visszavonását kizárja olyan külföldiek tekintetében, akik folyamatosan Magyarországon laknak és akiknek az esetében az állandó tartózkodásra jogosító személyazonosító igazolvány kiadásától számítva 5 év már eltelt. Esetükben a fokozottabb jogi védelmet a huzamosabb idõt feloldó integrálódásuk indokolja.

A 18. § pontosítja, illetve kiegészíti az Idtv.-nek a beutazási és tartózkodási tilalom elrendelésére vonatkozó szabályait. A tapasztalatokból kiindulva az Idtv. 23. §-a (1) bekezdésének d) pontja szerint nemcsak a beutazás, hanem a kiutazás szervezõjét, segítõjét is indokolt szankcionálni. Az illegális határátlépések jelentõs része ugyanis más országok irányába kifelé történik. Az Idtv. 23. §-a (1) bekezdésének új f) ponttal történõ kiegészítése pedig hiányt pótol azáltal, hogy a beutazásra és tartózkodásra vonatkozó tilalom érvényesítését nemzetközi kötelezettségvállalás alapján is lehetõvé teszi.

A 19. §-ban foglalt rendelkezés más szervek mellett a Belügyminisztériumot is feljogosítja a beutazási és tartózkodási tilalom elrendelésére.

A 20. §-ban foglalt rendelkezés azt célozza, hogy ne csak a Rendõrség, hanem más idegenrendészeti hatáskörrel rendelkezõ szerv is ellenõrizhesse az Idtv. szabályainak megtartását. Az ellenõrzés fontos eszköze a jogsértések felfedésének, ezért indokolt, hogy pl. a közigazgatási hivatalok is kapjanak jogosultságot az illetékességi területükön tartózkodó bevándorló külföldiek életvitelének figyelemmel kísérésére. A rendelkezés a magánlakásba, illetve magánterületre történõ belépés jogát azonban továbbra is csak a rendõr számára biztosítja.

A Btk.-nak a kiutasításra vonatkozó, módosult rendelkezéseire és a szabálysértésekrõl szóló törvényjavaslatban foglaltakra (a kiutasítás intézkedésként történõ elrendelése) tekintettel jobbára az egyes jogintézmények elhatárolása és a végrehajtással összefüggõ feladatok pontos meghatározása érdekében indokolt módosítani az Idtv. kiutasításra vonatkozó szabályait.

A kijelölt helyen való tartózkodás elrendelésének szabályaival összefüggésben szükséges és indokolt az Idtv.-ben az idegenrendészeti õrizettel kapcsolatos rendelkezés módosítása is. A 27. §-ban foglalt rendelkezés a szervezett bûnözéssel összefüggésbe hozható bûncselekményt elkövetõ és ezért kiutasított külföldivel szemben az idegenrendészeti hatóság számára kötelezõvé teszi az idegenrendészeti õrizet elrendelését. Az elmúlt év bûnügyi történései azt bizonyítják, hogy a bûncselekményekért kiutasított külföldiek egy része a szabadságvesztés büntetés letöltését követõen a kiutasítás végrehajtási feltételeinek megteremtéséig számára kijelölt kötelezõ tartózkodási helyet engedély nélkül elhagyja és gyakran - esetenként bûnszövetkezet tagjaként - további súlyos bûncselekményt követ el. A szigorító jellegû rendelkezés beépítése az Idtv.-be ezért a megelõzést is szolgálja.

A 27. § kiegészíti az Idtv.-ben az õrizet elrendelésére vonatkozó rendelkezéseket azzal, hogy a súlyosabb bûncselekmények elkövetõivel szemben az idegenrendészeti õrizet elrendelése kötelezõ.

A 27. § maximálja továbbá az idegenrendészeti õrizet idõtartamát. Elõírja, hogy az õrizetet azonnal meg kell szüntetni, ha az elrendelés oka megszûnt vagy, ha az elrendeléstõl számítva 18 hónap eltelt. Az utóbbi megszüntetési ok esetében a külföldi számára kötelezõ tartózkodási helyet kell kijelölni.

Az Idtv. az idegenrendészeti õrizet végrehajtásáról jelenleg úgy rendelkezik, hogy azt az elrendelõ döntése szerint rendõrségi fogdában, kivételesen büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani. A jogsértõ külföldiekkel szembeni eljárások szigorítása következtében feltehetõen növekedni fog az idegenrendészeti õrizet elrendeléseinek a száma. A rendõrségi fogdák telítettsége miatt az idegenrendészeti hatóságok számára már jelenleg is gondot okoz az õrizet végrehajtási helyének kijelölése. Indokolt ezért, hogy az idegenrendészeti õrizet végrehajtásának büntetés-végrehajtási intézetben történõ kijelölése ne csak kivételes lehetõség legyen.

A közösségi szállást a külföldiek az Idtv. rendelkezése szerint az elrendelõ szerv által megállapított feltételekkel elhagyhatják. A tapasztalatok szerint a külföldiek közel fele ezzel a lehetõséggel visszaél, tiltott határátlépést követ el, illetõleg, a hatóság elõl elrejtõzve akadályozza a vele szembeni idegenrendészeti eljárás lefolytatását. A közösségi szállásról engedély nélkül eltávozó külföldiek egy része újra kapcsolatba kerül bûnszervezetekkel, amelyek segítséget nyújtanak számukra a további jogsértések elkövetésében.

A közösségi szálláson tartózkodó külföldiek jelentõs része nem rendelkezik olyan okmánnyal, amelynek alapján személyazonosságuk megállapítható lenne. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ezen külföldiek többsége nem is érdekelt abban, hogy a személyazonosság megállapítása során a hatósággal együttmûködjön. Gyakori eset, hogy valótlan adatok közlésével próbálják meg a személyazonosság tisztázását megakadályozni.

Gondot okoz az is, hogy - számos esetben - a kiutasítás a szükséges feltételek megteremtése ellenére sem hajtható végre, figyelemmel arra, hogy a külföldiek a közösségi szállás elhagyására vonatkozó lehetõséggel élve a szállásra egyszerûen nem térnek vissza, kivonva ezzel magukat a végrehajtás alól.

Mindezekre tekintettel indokolt, hogy a törvény az ilyen külföldiek esetében korlátozza és csak rendkívüli méltánylást érdemlõ esetekben tegye lehetõvé a kötelezõ tartózkodási hely elhagyásának engedélyezését.

A 30. §-ban foglalt rendelkezés megállapítja a közösségi szálláson elrendelhetõ kötelezõ tartózkodás maximális idõtartamát. Ha az elrendeléstõl számítva 18 hónap eltelt, a külföldi számára más tartózkodási helyet kell kijelölni; ez esetben a hatóság gondoskodási kötelezettsége megszûnik, a továbbiakban a megélhetés és a lakhatás feltételeit a külföldinek önmagának kell megteremtenie.

A 30. §-ban foglalt rendelkezés biztosítja továbbá azon külföldiek számára a tartózkodás lehetõségét, akik esetében a kiutasítás vagy a visszairányítás nem nekik felróható okból hiúsult meg. Az integrálódás elõsegítése érdekében a jogszabály lehetõséget biztosít arra, hogy az ilyen helyzetû külföldiek munkavállalásához a hatóság hozzájáruljon, feltéve, hogy a külföldi egyébként jogkövetõ magatartást tanúsít.

A 32. §-ban foglalt rendelkezés pontosítja az Idtv.-nek a határozatok kihirdetésére vonatkozó szabályait. A joggyakorlatban felmerült problémák kiküszöbölése, az eljárás egyszerûsítése érdekében a módosítás jobbára azt célozza, hogy az ismeretlen helyen tartózkodó külföldivel szemben is lehessen alkalmazni a határozatok jogerõre emelkedésétõl érvényesíthetõ intézkedéseket.

A 33. §-ban foglalt rendelkezés kiegészíti az Idtv.-nek a külföldieket szállító közforgalmú közlekedési eszköz üzemeltetõjének felelõsségére vonatkozó szabályait, megfelelõ összhangot teremtve ezzel a Schengeni Egyezményben foglaltakkal.

Az Idtv.-ben a jogsértõ külföldiekkel szemben alkalmazandó szigorító jellegû intézkedésekkel való összhang megteremtése érdekében indokolt a menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény módosítása is. A 34. § (1)-(2) bekezdéseiben foglalt rendelkezés azt célozza, hogy a külföldiek ne élhessenek vissza a menedékjogi szabályokban biztosított lehetõségekkel abból a célból, hogy a velük szemben indult idegenrendészeti eljárás lefolytatását megakadályozzák. A rendelkezés szerint, ha a külföldi ügyében az idegenrendészeti eljárás során a hatóság valamely személyes szabadságot korlátozó intézkedést rendelt el, a menedékjogi kérelem elõterjesztése esetén - annak jogerõs elbírálásig - a külföldi tartózkodási helyének (közösségi szállás, az õrizet helye) megváltoztatása nem kötelezõ.

A 34. § (3)-(4) bekezdéseiben foglaltak a külföldi jogainak védelme érdekében fontos garanciális szabályokat tartalmaznak.

Az információ-technológia fejlõdése következtében az elmúlt idõszakban egyre inkább elterjedtek az olyan eszközök, amelyek a bûnüldözõ szervek információszerzõ tevékenységét jelentõsen segíthetik; ugyanakkor jelentõs számú olyan személy is látókörbe kerül, aki a konkrét üggyel nincs kapcsolatban. Noha indokolt ezeknek az eszközöknek a használatát lehetõvé tenni a bûnüldözõ szervek számára, ugyanakkor meg kell teremteni az így látókörbe került személyes adatok védelmének garanciális szabályait is. Már az adatvédelmi biztos ajánlása is rámutatott arra, hogy a Rendõrség közterületen, közbiztonsági célból úgy helyezhet el kamerát, hogy ez az állampolgárok számára nyilvánvalóan észlelhetõ legyen és elhelyezésérõl, annak mûködésérõl tájékoztatni kell a lakosságot. Ugyanakkor - utalt rá az ajánlás - törvényben kell megteremteni az ilyen módon rögzített személyes adatok felhasználásának garanciáit.

Tekintettel arra, hogy a bûnmegelõzés és a bûnüldözés során - mint ahogy ezt más európai tapasztalatok is igazolják - ezek az eszközök nagy mértékben segítik a bûnüldözõ szervek munkáját, indokolt az arra vonatkozó szabályokat beépíteni az Rtv.-be.

A fedett nyomozót - jószerint tevékenysége konspiráltságának biztosítása érdekében - el kell látni fedõokiratokkal; ezek valódiságát adott esetben bizonyítania kell. Lehetõvé kell tenni ezért, hogy a Rendõrség bizonyos lakossági nyilvántartásokban fedõadatokat helyezzen el. Mind a fedett nyomozó kilétét, mind pedig a fedõadatokat és azok helyezését elrendelõ okiratokat, valamint az elhelyezés tényét államtitokká kell minõsíteni. Erre tekintettel vált indokolttá az Rtv. és az Ttv. vonatkozó rendelkezéseinek módosítása.

A személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 6. §-a lehetõvé teszi a személyes adatok védelmével kapcsolatos jogosultságok korlátozását bûnüldözés és bûnmegelõzés céljából, e korlátozást azonban a törvényben egyértelmûen ki kell mondani. Természetes, hogy a titkos információgyûjtés esetén az ilyen korlátozással szükséges élni, ugyanakkor lehetõvé kell tenni, hogy az adatokat és információkat megismerhessék mindazok a hatóság részérõl közremûködõ személyek, akik feladatkörükben az információgyûjtéssel érintett ügyben eljárnak. Az egyre szorosabbá váló nemzetközi együttmûködés során - megfelelõ garanciák mellett - lehetõvé kell tenni a titkos információgyûjtés során szerzett adatoknak a bûnüldözõ szervek közötti nemzetközi átadását is.

A hatályos törvény lehetõséget biztosít arra, hogy a Rendõrség a titkos információgyûjtés során, a két évi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendõ szándékos bûncselekmény felderítése érdekében, ügyészi jóváhagyással adatokat kérhessen pénzintézettõl, adóhatóságtól, szolgáltatást nyújtó távközlési szervezettõl. Nem kérhet ilyen módon adatot a Rendõrség más adatkezelõ szervektõl, így a devizahatóságtól, az egészségügyi és a hozzá kapcsolódó adatot kezelõ szervtõl, a nyugdíjpénztártól, az üzleti titkot kezelõ szervektõl. A Javaslat az információgyûjtés lehetõségeinek e területekre történõ kiterjesztésével a Rendõrség számára elõmozdítja a bûncselekmények és elkövetõi hatékonyabb felderítésének esélyeit.

A szervezett bûnözés elleni küzdelem feltételeit azzal is hatékonyabbá kívánja tenni a Javaslat, hogy szigorúbb és gyorsabb adatszolgáltatási kötelezettséget ír elõ akkor, ha az ügy kábítószer-kereskedelemmel, terrorizmussal, illegális fegyverkereskedelemmel, pénzmosással, vagy szervezett bûnözéssel áll összefüggésben. Ezekben az esetekben - tehát a 4. § p-t) pontjaiban felsorolt konkrét bûncselekmények esetében - a Javaslat lehetõvé kívánja tenni, hogy a titkos információgyûjtésre jogosult nyomozó szerv vezetõje - az ügyész egyidejû értesítése mellett - az ügyész jóváhagyása nélkül kérhesse az üggyel összefüggõ adatokat. Ugyanakkor, ha az ügyész megtagadná utóbb a jóváhagyását, a halaszthatatlan intézkedésként beszerzett adatokat haladéktalanul meg kell semmisítenie a hatóságnak.

A gyorsabb adatszolgáltatást, illetve más törvényekkel való összhangot szolgálja a Javaslatnak az a szabálya is, hogy az adatigénylést ezekben az esetekben haladéktalanul kell teljesíteni. (Az ügyész az Rtv. 68. §-ának (4) bekezdése, valamint 84. §-ának r) pontjában foglaltak alapján az ilyen adatigénylés törvényességét egyébként utólag is ellenõrizheti.)

E rendelkezés célja az, hogy jogszabály a Megelõzési Szolgálat ( a továbbiakban: MSz) titkos információgyûjtõ tevékenységét szabályozó normáit tegye kétségtelenné, elsõsorban annak érdekében, hogy a szervezet a titkosnyomozási eszközök teljes körét is aggály nélkül alkalmazhassa. A feladataira tekintettel kívánatos az is, hogy az MSZ fedett nyomozókat éppúgy bevethessen, fedõintézményeket úgyszintén létrehozhasson, mûködtethessen.

Az Rtv. 75. §-a akként rendelkezik: a Rendõrség mûködését ellenõrzõ szerv a törvény VII. fejezetében körülírt különleges (!) eszközöket alkalmazhatja csupán; a bírói engedélyhez nem kötött titkosnyomozási eszközök alkalmazásáról ugyanakkor explicite már nem tesz említést. Ekként pedig jogilag aggályos, ha az MSZ ilyen eszközöket alkalmaz, annak ellenére, hogy a logikai jogszabályértelmezés eredményeként az MSZ ilyen irányú eljárása elvileg indokolható. Ha ugyanis a Rtv. a szigorúbb szabályokat következõ különleges eszközök alkalmazását megengedi az MSZ számára, okkal vélelmezhetõ az, hogy a jogalkotó a kisebb kockázatot jelentõ eszközök igénybevételének lehetõségétõl sem kívánja megfosztani a szervezetet. E tekintetben ugyanakkor az Rtv. nem kétségtelen.

Figyelemmel arra, hogy a jogi anomália az Rtv. szabályait illetõen mutatkozik, a módosítás igénye is a jogszabályt érinti. Ez pedig azt jelenti, hogy az MSZ titkosnyomozási eljárását kizárólag törvényalkotás útján lehet kétségtelenné tenni.

A Rendõrség elsõsorban a bûnüldözési tevékenysége során eltérõ jogi helyzetû személyek adatait kezeli. Az Rtv. hatályos rendelkezése nem tartalmaz konkrét rendelkezéseket arra nézve, hogy e személyi kör végül is kikre terjed ki. Indokolt ezért e szabályokat pontosítani. Mindemellett biztosítani kell a rendõrséggel együttmûködõk és a fedett nyomozók adatai kezelésének lehetõségét, meg kell határozni az adatkezelés határidejét is.

A hatályos törvény szerint a rendõrség a törvényben meghatározott feladatai teljesítése érdekében adatokat igényelhet az államigazgatási szervek által mûködtetett nyilvántartásokból. A gyakorlati munkában a rendõrség, illetve más nyomozó hatóságok és rendvédelmi szervek, továbbá a rendõrség nyomozó hatóságai, illetve az ügyészség és a bíróság közötti adattovábbítást bizonytalanná teszi, hogy a törvény nem rendelkezik a rendõrség által így megszerzett adatok továbbadásáról. Ezért a Javaslat lehetõvé teszi, hogy a rendõrség az államigazgatási szervek által mûködtetett nyilvántartásokból megszerzett adatokat - a bûnüldözési adatkezelési rendszereiben kezelt adatokhoz hasonló feltételekkel - a törvényben meghatározott szerveknek továbbadhassa. Az adatvédelmi garanciákat a Javaslat változatlanul biztosítja.

A Rendõrség bûnüldözési feladatainak eredményes ellátása érdekében elengedhetetlen, hogy a bûnüldözési adatkezelési rendszereit egymással, valamint más adatkezelési rendszerekkel összekapcsolja. Ez az összekapcsolási lehetõség azonban a bûnüldözõ szervek számára minõségileg új helyzetet nem teremt. Az összekapcsolására ugyanis csak a személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény elõírásainak betartásával kerülhet sor. Így tehát az összekapcsolás nem parttalan; csak akkor van rá lehetõség, ha konkrét ügy felderítése érdekében az feltétlenül szükséges - ha tehát fennáll a jelzett törvényben megszabott célhoz kötöttség követelménye.

A titkos információgyûjtésre felhatalmazott hatóságok a rájuk vonatkozó külön törvényekben foglalt feltételek esetén jogosultak a bûncselekmények felderítése során az adótitokhoz való hozzáférésre. A Rendõrség titkos információgyûjtésre jogosult nyomozó szervének vezetõi az Rtv. 68. §-ában meghatározottak szerint két évi szabadságvesztésnél enyhébb büntetéssel fenyegetett szándékos bûncselekmény, gondatlan bûncselekmény felderítéséhez nem igényelhetik az adótitok kiszolgáltatását. Két évi szabadságvesztéssel, vagy ennél súlyosabb büntetéssel fenyegetett szándékos bûncselekmény felderítéséhez - halaszthatatlan intézkedésként - az ügyész jóváhagyásával, kábítószer-kereskedelem, terrorizmus, illegális fegyverkereskedelem, pénzmosás vagy szervezett bûnözés felderítéséhez az ügyész jóváhagyása nélkül igényelhetik az adótitok kiszolgáltatását. A hatáskörükbe tartozó bûncselekmények felderítése során ugyanezen feltételek szerint jogosultak adatigénylésre a Vám- és Pénzügyõrség, illetve a Határõrség titkos információgyûjtésre felhatalmazott nyomozó hatóságai is, mert e szervek titkos információgyûjtõ tevékenységére a Rendõrségrõl szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. (Az APEH nyomozószervének eljárására külön jogszabály rendelkezései irányadók.)

A bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyûjtés során a bûnüldözési szervek több alkotmányos alapjogot is sérthetnek. (Így pl. a titkos megfigyelés, a környezettanulmány esetén az emberi méltósághoz, a magántitok védelméhez való jogot.) Az un. "operatív szakban" nincs minden eljárásra kiterjedõ kötelezõ ügyészi kontroll. A jelen jogszabálymódosítással tehát nem történik más, mint az, hogy valamely alkotmányos alapjog - nevezetesen a személyes adatok védelméhez fûzõdõ jog - a már jelzett többi alapjoggal azonos "sorsra" jutott: ti. ezen alapjog tekintetében is a hivatkozott alapjogokat érintõ közhatalmi kontroll érvényesülne, s nem több.

A szervezett bûnözés elleni hathatósabb fellépést szolgálja a Javaslatnak az a rendelkezése, amely szerint haladéktalanul kell kiszolgáltatni a kért adatokat, ha azok szervezett bûnözéshez tartozó bûncselekmények felderítésével, nyomozásával vannak összefüggésben.

Ugyanezeknek az elveknek az egységes érvényre juttatását célozzák a Javaslatnak az üzleti titokkal, a biztosítási titokkal, a devizatitokkal, a távközlési titokkal, valamint a pénztár-titokkal kapcsolatos módosításokra és kiegészítésekre vonatkozó rendelkezései.

A Javaslat a bûnüldözés hatékonyabbá tétele érdekében a nyomozó hatóságoknak, valamint a nemzetbiztonsági szolgálatoknak ingyenes, on-line hozzáférési jogosultságot biztosít a csoportosított cégadatokhoz, figyelemmel arra, hogy törvényben meghatározott feladataik teljesítéséhez rendszeresen nagy mennyiségû cégadatra van szükségük.

A hatályos törvény elõírja a védett kulturális javak közhiteles nyilvántartását, és szabályozza annak hozzáférhetõségét. A Javaslat azzal kívánja javítani a kulturális javak védelmének feltételeit, hogy a bûnüldözõ és igazságügyi hatóságok számára biztosítja a nyilvántartásban kezelt adatokhoz való teljes körû hozzáférhetõséget.

1999. január 1-jén lépett volna hatályba az ingatlan-nyilvántartásról szóló új törvény, amely lehetõvé tenné, hogy az igazságszolgáltatási, a bûnüldözõ hatóságok, valamint a nemzetbiztonsági szolgálatok természetes személyazonosító adatok és a személyi azonosító alkalmazásával adott tulajdonos valamennyi ingatlanát a számítógépes ingatlan-nyilvántartásban lekérdezzék.

Figyelemmel arra, hogy a törvény késõbbi idõpontban léphet hatályba, a Javaslat az ingatlan-nyilvántartásról szóló hatályos törvényerejû rendelet módosításával addig is biztosítja e hatóságok számára a természetes személyazonosító adatok, valamint a személyi azonosító alapján történõ adatigénylést.

A Vám. tv.-t módosító 42. § jogpolitikai indokairól az általános indoklásban már szó esett. A vámszervek jelen Javaslatban megfogalmazott új adatkezelési szabályai valójában az Rtv. vonatkozó normatíváit tükrözik.

Az Avtv. hatályba lépése óta az információ-technológia fejlõdése lehetõvé tette, hogy az adatkezeléssel kapcsolatos döntések meghozatala és azok technikai végrehajtása mind szervezetileg, mind technikailag elkülönüljön. Ez a körülmény azonban a felelõsségi viszonyok átalakulását is jelenti, ami szükségessé teszi az adatfeldolgozó fogalmának és felelõsségének meghatározását.

A rendõrségi adatkezelések tekintetében különösen jelentõsége van annak, hogy egyértelmûen meghatározhatóak legyenek az adatkezelõ és az adatfeldolgozó szervezetek, ezek egymáshoz való viszonya és felelõssége. Ennek meghatározása után van lehetõség a rendõrségi adatbázisok mûködését úgy megszervezni, hogy azok a bûnüldözés és a bûnmegelõzés érdekében hatékonyan tudjanak mûködni, a közremûködõ szervek feladata és felelõssége egyértelmûen meghatározható legyen, ugyanakkor a legteljesebb mértékben biztosítva legyenek a személyiségi jogok védelmének jogi és technikai garanciái is.

Az Európai Unió Tanácsának 95/46/EC Irányelve "Az egyénnek a személyes adatok feldolgozásával kapcsolatos védelmérõl és ezeknek az adatoknak a szabad áramlásáról" egyértelmû definíciót tartalmaz az adatkezelõ és az adatfeldolgozó fogalmának elhatárolására, valamint külön rendelkezéseket fogalmaz meg az adatfeldolgozó felelõsségének meghatározására.

A Javaslat - az Avtv. módosulása útján - e szabályokat rögzíti anélkül, hogy a törvény szerves egysége és logikája megbomlana.

A Javaslat egyértelmûen meghatározza az adatkezelõnek és az adatfeldolgozónak a személyes adatok védelmével kapcsolatos jogosítványait és felelõsségét, valamint azt, hogy az érintettel szemben az adatkezelõ tartozik kártérítési felelõsséggel, természetesen azzal a megszorítással, hogy azt a polgári jog szabályai szerint átháríthatja az adatfeldolgozóra.

A módosítás továbbá az adatfeldolgozóra vonatkozóan is tartalmazza az érintett tájékoztatásának kötelezettségét, valamint az adatfeldolgozót illetõen az adatvédelmi biztos részére történõ bejelentési kötelezettséget.

Az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény szerint az MSZ vezetõjének nem volt minõsítési jogköre, illetve az államtitokköri jegyzék a különös adatfajták körében nem tartalmazta az MSZ államtitokká minõsíthetõ adatfajtákat. A minõsítési jogosultság hiányában így az MSZ vezetõje a szolgálati titokkört sem határozhatta meg.

Miután a hivatkozott törvény 6. §-a (3) bekezdése szerint a minõsítésre jogosult (jelen esetben a miniszter) jogkörét legfeljebb csak helyettes államtitkári szintre delegálhatta, ez a probléma belsõ szabályzatban (pl. az SzMSz-ben) nem volt megoldható.

Indokoltnak tûnik ezért a Ttv. 6. §-ának (1) bekezdése q) pontjában szereplõ felsorolás kiegészítése az MSZ vezetõjének személyével; a Ttv. 6. §-ának (1) bekezdés q) pontját ilyen tartalommal végül is az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal egyes feladatairól szóló 1998. évi XCIII. tv. fogalmazta meg, egészítette ki. Ennek folytán a törvény mellékleteként kiadott államtitokköri jegyzék különös adatfajtáit is célszerû kiegészíteni az MSZ adatkörével. E kodifikációs feladat is törvényalkotási tárgykör.

A Ttv. mellékleteinek 48., illetve a 137/E. pontjában írt rendelkezéseket érintõ módosításokat a fedõintézmények jogelõdjeként tekinthetõ fedõvállalkozásokhoz kapcsolódó Rtv. módosítások indokolták.

A törvény - fõ szabály szerint - a kihirdetését követõ második hónap elsõ napján lép hatályba. Ez alól kivételt többnyire egyes idegenrendészeti, a szabálysértési hatóság által elrendelt kiutasításra vonatkozó rendelkezések [15. § (2) bek., 19. § (1) bek., 76. § (2) bek., 26. § (4) bek. 2. mondat] képeznek.

E Javaslat léptetné hatályba a büntetõeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvénynek az Rtv.-t módosító rendelkezéseit is. E korábban kihirdetett szabályokat ugyanakkor némiképp módosult tartalommal lépteti életbe a törvény.

A 63. § (5) bekezdésében írt rendelkezést a hatályos és az új Be. egyes fogalmai közötti eltérés indokolta.

A módosuló szabályok között a 65. § az új Be.-nek már kihirdetett, ámde hatályba még nem lépett, az Rtv.-t módosító egyes szabályait módosítja akként, hogy a mintavásárlást az informátor és a bizalmi személy részére is engedni kívánja. E módosítás indoka az, hogy az ilyen titkos ügyletek lebonyolítását jórészt a nyomozószervekkel titkosan együttmûködõk végeznék, s csupán kisebb hányadban a fedett nyomozók.

Számítanunk kell ui. arra, hogy a nyomozószervek viszonylag gyorsan élnek majd a felderítés eme eszközével, módszerével; a fedett nyomozók száma pedig relatíve kicsi lesz. A megoldást garanciális okok sem tennék aggályossá, lévén, hogy az informátor (bizalmi személy) bevetésére az ügyész engedélyével, az ügyészi kontroll mellett kerülhetne sor.

A módosítás megalapozottságát erõsíti a széleskörû, ilyen tartalmú nemzetközi gyakorlat is.

Szükségessé vált egyben a fedett nyomozó jogintézményének értelmezése is. A különleges felhatalmazással rendelkezõ fedett nyomozó igénybevétele ugyanis olyan veszélyes üzemnek tekinthetõ, amely mellõzhetetlenné teszi az ilyen nyomozó jogi ismérveinek rögzítését. A Javaslat kétségtelenné teszi, hogy fedett nyomozónak a Rendvédelmi Szervek azon hivatásosai tekinthetõk, akik a titkos információgyûjtés keretében személyüket, kilétüket leplezve tevékenykednek. Más ismérvet nem követel meg a Javaslat.

A 64. § (3) bekezdése az önkormányzatok részére ad rendeletalkotási felhatalmazást annak érdekében, hogy az e törvényben nem szabályozott, ámde általuk szabályozni jogosult kérdéseket a helyi viszonyoknak megfelelõen rendezhessék. Így nyílhat lehetõségük a védett övezetek számának növelésére, a prostitúció tömeges megjelenése tartalmi követelményeinek meghatározására, a zóna kijelölése szabályainak megfogalmazására.

Az Rtv. 90. § (1) bekezdés c) pontja hatályon kívül helyezését indokolja, hogy 2000. január 1-tõl a körzetközpont illetékességû okmányirodák valamennyi közúti közlekedési okmány ellátással kapcsolatos feladatot átveszik a rendõrségtõl.

Az Rtv. 90. § (3) bekezdésének 2000. január 1-jétõl történõ hatályon kívül helyezését indokolja, hogy az abban meghatározott adatszolgáltatási kötelezettséget nem a rendõrség, hanem a közúti közlekedési nyilvántartást vezetõ szervek teljesítik.

Az Rtv. 101. § (1) bekezdése m) pontjának hatályon kívül helyezése azért szükséges, mert e felhatalmazást tartalmazó rendelkezést - a szabályozás tárgykörére tekintettel - a közúti közlekedésrõl szóló 1988. évi I. törvény legutóbbi módosítása 1999. január 1-jével beiktatta. Ugyanazon tárgykör szabályozására elegendõ egy törvényben felhatalmazást adni.

A módosítási javaslat a jelenleg hatályos általános bírságmaximumot (ötvenezer Ft) a kétszeresére emeli, felemeli egyúttal az önkormányzati rendeletben megállapítható szabálysértések maximumát is.

Az általános bírságmaximum megnövelése akkor jelenti a szankció tényleges szigorítását, ha az egyes tényállásokhoz fûzött speciális maximumok is megemelkednek. A módosítás ennek megfelelõen valamennyi, a törvényjavaslatban szereplõ tényállásnál a kétszeresére emeli a bírságtételeket.

A módosítás egyszerre két célnak törekszik megfelelni:

a) egyrészt figyelembe veszi a legutóbbi bírságemelés (1993) és a törvényjavaslat várható hatálybalépése között eltelt hét év inflációs hatását, amely idõszak kb. 140%-os értékcsökkenéssel járt;

b) másrészt beleilleszkedik abba a társadalmi támogatást élvezõ büntetõpolitikai (rendészeti) koncepcióba, amely - elsõsorban a garázda jellegû, közrend elleni jogsértések esetén - a meglévõnél szigorúbb felelõsségrevonási gyakorlatot lát szükségesnek.

A Javaslat további elõnye lehet, hogy az új szabálysértési törvény hatálybalépése elõtt mód van arra, hogy a szigorúbb szankciórendszer mintegy "levizsgázzon", mind a jogalkalmazói szféra, mind pedig a társadalmi közvélemény elõtt, s így a jogalkotó hasznosítható tapasztalatokat szerezhessen.

A végrehajtás lehetetlenné válásának megakadályozását szolgálja az Sztv. 18.-ának módosítása, amely - az Alkotmánybíróság 63/1997. (XII.12.) AB határozatának (a továbbiakban: határozat) megfelelõen - a pénzbírság elzárásra történõ átváltoztatását bírói hatáskörbe utalja, s az ezzel összefüggõ eljárási szabályokról rendelkezik.

Magyarországon 1997-ben megközelítõen hetvenezer ügyben került sor átváltoztatásra. Az AB határozat szerint valamennyi "elzárásos" ügyet - az elkövetõ nyilatkozatától függetlenül - bíróság elé kell vinni.

Tekintettel azonban az AB határozatban foglalt követelményekre, a bíróságnak nemcsak az adott ügy végrehajtási szakaszának törvényességi felülvizsgálatát kell elvégezni, ahogyan ezt az Sztv. eddig is elõírta, hanem - külön bizonyítási cselekmények nélkül - az alapügy tény- és jogkérdéseire is ki kell terjednie a felülvizsgálatnak.

A bírságtételek megemelése a helyszíni bírság összegét is érinti: a minimum a kétszeresére, a maximum a jelenleginek az ötszörösére emelkedik.

A Sztv.-ben megjelenõ új norma keret-jellegû tényállást rögzít: a diszpozíció tartalmát a Javaslatban foglalt szabályok töltik ki. E tilalom a Javaslat felhatalmazása alapján az önkormányzat rendeletébõl is fakadhat.

Az Sztv. 92. §-ának (2) bekezdésében írt elkövetési magatartásokhoz súlyosabb jogkövetkezményeket fûz a Javaslat: a kiskorúak egészséges erkölcsi fejlõdéséhez, a közegészséghez, illetve a közrendhez ugyanis fokozott társadalmi érdek fûzõdik.

A kliens védett övezetben történõ ajánlattételének, a prostituált, illetve ilyen ajánlatának elfogadása tilalmát az Sztv. 92/A. § fogalmazza meg (68. §); ennek következménye a neki megfelelõ szabálysértési tényállás megfogalmazása.

A 69. §-ban rögzített tényállás a prostituált saját, illetve mások szexuális szolgáltatásának, közvetítésének bármilyen formában történõ felkínálását, hirdetését fenyegeti, de éppúgy jogellenesnek nyilvánítja az ilyen cselekményekben történõ bármilyen, a szolgáltatás-közvetítés felkínálásában, hirdetésében segítségül szolgáló magatartásváltozatokat is.

A szabálysértés tehát mind a saját szolgáltatását közvetítõ prostituáltat, továbbá a kerítõt, mind pedig a sajtótevékenységet folytató, illetve egyéb tájékoztatást, hír- vagy mûsorszolgáltatást nyújtó szervezetnek a szexuális szolgáltatást megjelenítõ híradásainak helyet, lehetõséget adó munkatársait is büntetni rendeli.

A cselekmény akkor befejezett, ha a hirdetést tartalmazó idõszaki lap, könyv, szórólap, egyéb szöveges kiadvány stb. hozzáférhetõvé, s így tartalma megismerhetõvé válik ezek címzettjei számára vagy a rádió- vagy a televíziómûsor sugárzása megtörtént.

A prostituált szexuális szolgáltatása hirdetésének, reklámozásának tilalmát annak közerkölcsöt (közszemérmet) sértõ hatása indokolja; e szigorú szabályozást mindenekelõtt az újságot olvasó, a rádiót hallgató, televíziót nézõ kiskorúak egészséges, zavarmentes erkölcsi fejlõdéséhez fûzõdõ társadalmi érdek teszi mellõzhetetlenné.

Az Rtv., a Hõr. tv., illetve a Vám. tv. nem tartalmaz explicit rendelkezést arra vonatkozóan, hogy az érintett miniszterek az általuk irányított (felügyelt) rendvédelmi szervek gazdálkodása tekintetében célszerûségi és eredményességi ellenõrzést végezhessenek.

Noha a miniszterek lehetõségét az Rtv. 5. §-ának (1) bekezdése c) pontjában, a Hõr. tv. 25. §-ának (1) bekezdése j) pontjában, valamint a Vám. tv. 174. §-ának (2) bekezdésében írott rendelkezések implicite biztosítják, e konkrét jogosultság megjelenését éppen a szabályozott titkosnyomozási eszközök, mindenekelõtt ezen eszközök alkalmazásával összefüggõ pénzügyi-gazdálkodási megfontolások tették mellõzhetetlenné. A fedõintézmények létrehozása, fenntartása fedezetét ui. a központi költségvetésnek a BM-et és a PM-et érintõ mûködési költségvetésében meghatározott forrás terhére lehet biztosítani, elkülönítetten kezelni; a fedõintézmények mûködési költségeinek fedezetét tehát az érintett minisztériumok biztosítják majd a költségvetés éves tervezése során. A miniszterek joga pedig nem vitatható el a tekintetben, hogy a minisztériumok által - többek között - az e célok megvalósítását szolgáló költségfedezet különleges felhasználásának célszerûségét, hatékonyságát pénzügyi-gazdálkodási szempontból (s nem pedig a bûnüldözési szempontok által vezérelten) ellenõrizhessék.

Az Rtv. 68/D. §-a szerint tehát a fedõintézmények speciális mûködési kiadásainak felhasználását az arra hivatott külsõ szerv kizárólag törvényességi szempontból ellenõrizheti, ugyanakkor e külsõ ellenõrzés a pénzfelhasználás, a mûködés célszerûségét, eredményességét - jórészt konspirációs okokból - már nem vizsgálhatja. A norma azonban - az Rtv. 5. § (1) bekezdés c) pontjára utalással - kivételként említi a belügyminiszternek a Rendõrség gazdálkodása tekintetében végezhetõ ilyen irányú ellenõrzését. E rendelkezés a pénzfelhasználás külsõ kontrollját szolgálja.

A Javaslat 76. §. (1) bekezdése és a 79. § (1) bekezdésében írt módosítások utolsó mondatai a Határõrség és a Vám- és Pénzügyõrség által üzemeltetett fedõintézmények esetében is ugyane szabályt teszik követendõvé.

A 72. §-ban írottakat az új Be.-nek az Rtv.-t módosító, a titkos információgyûjtés eszköztárát gazdagító szabályai tették indokolttá. A 72. § tehát az 1998 márciusában elfogadott új Rtv.-beli szabályokhoz való harmonizációt szolgálja.

A Hõr. tv. 25. §-ának hatályos j) pontja a miniszter jogkörének taglalásakor a miniszternek a Határõrség költségvetési gazdálkodása feletti felügyeleti jogosultságáról tesz említést. Ugyanakkor - a Rendõrség vonatkozásában - az Rtv. 5. §-ának c) pontja, illetve - a Vám- és Pénzügyõrség tekintetében - a Vám. tv. 173. §-ának (1) bekezdése a miniszter felügyeleti joga mellett az irányítás jogosultságait is explicite rögzíti. Az nyilvánvaló, hogy a Rendõrség, a Vám- és Pénzügyõrség és a Határõrség költségvetési gazdálkodása feletti miniszteri jogosultság tartalma nem lehet eltérõ: ti. nincs olyan ok, amely az egyes szervezetek tekintetében e jogosultság tartalmi különbségeit egyáltalán indokolhatná. A Hõr. tv. 25. §-a j) pontjának ilyen irányú, tehát a miniszter irányítási jogosultságát kimondó módosítását e megfontolások indokolják [76. § (1) bekezdése].

Az Rtv. - valamint az Rtv.-re visszautaló további szakági törvények - a Rendõrség, a Határõrség, a vámszervezet, az APEH nyomozószerve fedõintézményei létrehozásának, mûködésének legalapvetõbb, törvényi szabályozást igénylõ normáit rögzíti csupán.

A létrehozható fedõintézmények körérõl, létrehozásuk céljáról a fedõintézmények keretében szolgálatot teljesítõk állomány- vagy munkaviszonyáról, a fedésben dolgozók jövedelme forrásának leplezésérõl, a köztartozások teljesítésének speciális kérdéseirõl, a fedõintézmény gazdálkodása ellenõrzésének szabályairól, a Rendõrség (Határõrség, vámszervezet) és a fedõintézmény közötti pénzügyi-elszámolási kapcsolatról, a profitorientált fedõintézmények gazdasági eredményeinek felhasználásáról, leplezésérõl stb. a törvény - mint szabályozási tárgykörén kívül esõ kérdésekrõl - már "hallgat"; e speciális végrehajtási szabályok a polgárokra nem tartozó kormányhatározat tárgykörét képezhetik.

Az új Be.-nek az Rtv.-t módosító 606. §-ának (12) bekezdése csupán a fedõintézmény létrehozása, mûködése részletes szabályainak kidolgozására ad felhatalmazást a Kormány számára. Kétségtelen azonban, hogy a törvényi felhatalmazásnak a fedett nyomozó igénybevételével összefüggõ, igen sokrétû szabályalkotásra is ki kell terjednie; mindemellett más titkosnyomozási eszköz igénybevétele sem mellõzheti a részletes végrehajtási normák kidolgozását.

Ez utóbbi körbe tartozik - többek között - a titkos információgyûjtésben résztvevõ és együttmûködõ személyek igénybevételének, a rendõri jelleg leplezésével folytatott információgyûjtésnek, a fedõokiratokkal és fedõintézményekkel kapcsolatos feladatoknak, a megfigyelésnek és az ellenõrzött szállításnak, az egyes csapdafajták alkalmazásának, a minta-, ál- és bizalmi vásárlásnak, a titkos együttmûködési megállapodásoknak, a használó kérelmére történõ telefonlehallgatásnak, az információvásárlásnak, a bírói engedélyhez kötött titkos információgyûjtésnek, valamint a titkos információgyûjtés költségszükségletét biztosító gazdálkodási tevékenységnek a gyakorlati végrehajtását meghatározó és az ahhoz kapcsolódó eljárási jellegû (pl. az engedélyezés eljárás-technikai kérdéseire koncentráló, a határidõkre vonatkozó stb.) részletszabályok megalkotása.

Tekintve, hogy a Be. ilyen felhatalmazást nem tartalmaz, e törvény nem nélkülözheti az ilyen normaalkotásra vonatkozó rendelkezést. A szabályozás lehetséges tárgyköreire tekintettel miniszteri utasítások (tehát jogszabálynak nem minõsülõ belsõ normák) kiadása indokolt.

Figyelemmel arra, hogy a határõrség - e törvény értelmében - különleges titkosnyomozási eszközöket is alkalmazhat, mellõzhetetlenné vált a belügyminiszter felhatalmazása a tekintetben, miszerint: a különleges eszközök és módszerek engedélyezésével, igénybevételével kapcsolatos szabályokat rendeletben állapítsa meg. Egyébként az Rtv., illetve a Vám. tv. - az érintett szervek vonatkozásában - ugyanilyen tartalmú normát rögzítenek.

E § nem hozható összefüggésbe a szervezett bûnözés elleni küzdelemmel. Az Rtv. módosítása kapcsán - egyidejû aktualitásuk folytán - vált részévé a jelen javaslatnak.

A módosítás indokai az alábbiak:

Az Rtv. 90/A. §-sal történõ kiegészítése lehetõvé teszi a közúti balesettel érintett és a biztosítóintézet számára, hogy a kárrendezéshez szükséges személyes és jármû adatokat a rendõrségtõl igényelje. A kiegészítõ rendelkezés ezen adatkör szolgáltatására feljogosítja a rendõrséget.

A 73. §-nak az Rtv. 94. §-át módosító rendelkezései a belsõ bûnmegelõzési és bûnfelderítõ feladatokat ellátó Megelõzési Szolgálat (lásd az Rtv. 75 §-át módosító 40. §-t) kompetenciáját teszik kétségtelenné akként, hogy pontosan meghatározzák: milyen rendvédelmi szervek avagy e szerveket irányító ellenõrzõ szervezetek tekintetében végezhetik bûnfelderítõ tevékenységüket. A módosítandó Rtv. 94. §-ának (2) bekezdése egyben meghatározza azokat a korlátokat, szempontokat is, amelyeket az MSz nem léphet túl, amelyeket
- kompetenciája vizsgálatakor - feltétlen figyelembe kell venni.

A Határõrség titkosnyomozási tevékenységét bõvítõ, valójában a titkosnyomozási eszközök egészét átfogó, s azt a Határõrség számára - a kompetenciájába tartozó bûncselekmények felderítése érdekében - biztosító norma valójában azt az elvet fejezi ki, miszerint a nyomozószervek számára biztosítani szükséges mindazt az eszközt, amely a feladataik hatékony ellátásához végül is elengedhetetlen.

Az Rtv. jelenlegi szabályanyaga a Határõrségnek a Hõr. tv. hatálybalépését megelõzõ korlátozott nyomozóhatósági jogköréhez igazodott. A Határõrség nyomozási kompetenciájának kiteljesedésével ugyanakkor az Rtv. szabályai már nem fejezik ki az élet realitásait, nem elégítik ki a Határõrség nyomozószerveinek eszközigényét. A 73. § (2) bekezdésében rögzített módosítás ezen anomália feloldását szolgálja.

Az iméntiekkel egyezõ elvet követi a jogalkotó azáltal, hogy a Vám- és Pénzügyõrség titkosnyomozási eszköztárát is teljes körûvé teszi (lásd a Javaslat 74. § (2) bekezdését). A különleges titkosnyomozási eszközök igénybevételét tudniillik nem csupán a jövedéki törvény hatálya alá tartozó termékekkel kapcsolatosan elkövetett cselekmények felderítése, bizonyítása teheti indokolttá, hanem gyakran más termékek vonatkozásában elkövetett bûnesetek vizsgálata sem mellõzheti e különös eszközök, módszerek bevetését. Nem korlátozható ezért a vámszervezet abban, hogy - nyilván az Rtv.-ben írt korlátokon belül - a különleges eszközöket is bevethesse indokolt esetben.

A Javaslat 74. §-ában írt, a Hsztv.-t módosító rendelkezéseket a határõrség, valamint a vám- és pénzügyõrség titkosnyomozási jogkörének szélesítése indokolja. A Hsztv. 261. és 262. §-aiban írt rendelkezések ugyanis - az e törvényt megelõzõ helyzetet tükrözve - csupán a rendõrség számára biztosították annak lehetõségét, miszerint a rendõr a hivatásos szolgálati viszonyának fenntartása mellett - szolgálati feladatként, a rendõrséghez tartozás leplezésével - más foglalkoztatási jogviszonyt létesíthessen avagy egyéb jövedelemszerzõ tevékenységet folytathasson. Ezért korábban a titkos információgyûjtés e különös eszközéhez fûzõdõ speciális eljárási rendelkezéseket csupán a rendõr ilyen irányú tevékenységével kapcsolatosan lehetett alkalmazni.

A jelen törvény hatályosulása ugyanakkor a Hsztv. normáinak módosítását már elkerülhetetlenné tette.