A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
KORMÁNYA

H/1123. számú
országgyûlési határozati javaslat

"Az elsivatagosodás elleni küzdelemrõl a súlyos aszállyal és/vagy elsivatagosodással sújtott országokban, különös tekintettel Afrikára"
ENSZ Egyezményhez való csatlakozásról

Elõadó: Dr. Pepó Pál
környezetvédelmi miniszter

Budapest, 1999. április


Az Országgyûlés
......../1999. ( ........... ) OGY határozata
"Az elsivatagosodás elleni küzdelemrõl a súlyos aszállyal és/vagy elsivatagosodással sújtott országokban, különös tekintettel Afrikára" ENSZ Egyezményhez való csatlakozásról

Az Országgyûlés

1.egyetért azzal, hogy hazánk csatlakozzon "Az elsivatagosodás elleni küzdelemrõl a súlyos aszállyal és/vagy elsivatagosodással sújtott országokban, különös tekintettel Afrikára" ENSZ Egyezményhez,

2.felkéri a Köztársasági Elnököt a csatlakozási okirat kiállítására.

Indokolás

Az Egyezmény nemzetközi háttere

Az Egyezmény általános célja, hogy nemzetközi szinten összehangolja, s egyben nemzeti szinten segítse azokat az erõfeszítéseket, amelyek az elsivatagosodás ellen, illetve az aszály megelõzésére és hatása kezelésére irányulnak. Úgynevezett regionális mellékletek segítségével közelíti meg az egyes (eltérõ társadalmi-gazdasági, természeti feltételekkel rendelkezõ) régiók sajátos problémáit. 1998. decemberéig 144 ország csatlakozott az Egyezményhez, beleértve minden EU-országot is. Az Egyezmény 1996. december 26-án hatályba lépett.

Magyarországnak az Egyezményhez való csatlakozással kapcsolatos érdekei egyrészt a nemzetközi normákhoz igazodás, másrészt az érintettség (többek között a mezõgazdaságot sújtó rendszeres aszály, az ország területére lehulló csapadékból képzõdõ helyi vízkészlet korlátozottsága, a túlnyomórészt alvízi helyzet az ország területét érintõ nemzetközi vízfolyásokon, a talajpusztulás, a problémák megoldásának nemzetközi összefüggései) okán fogalmazhatók meg. A FAO 1994-ben készült jelentése szerint Magyarország azon húsz ország közé sorolandó a világon, amely országot a jövõ évszázadra vízhiány fog fenyegetni, és azon 13 ország között van, amelynek területén a számbavehetõ vízkészletek több mint 75 %-a külföldrõl származik. Magyarországon ez az arány 90 % felett van, illetve, ha a folyó vizeinket vesszük figyelembe akkor 95 %!

Az Egyezményt a ENSZ "Környezet és Fejlõdés" világkonferenciáján elfogadott dokumentumoknak megfelelõen hozták létre, ezért az Éghajlatváltozási Keretegyezmény és a Biológiai Sokféleség Egyezmény "társegyezményének" számít. Az utóbbi két Egyezményt Magyarország 1992-ben aláírta, majd 1994-ben ratifikálta és 1995-ben törvénnyel hirdette ki.

Hazai szempontok

Az elhúzódó száraz idõszakok nemcsak a termesztett növényeket (a termés minõségét és mennyiségét), hanem a természetes növénytakarót is károsítják. A lehetséges hatások kiterjedhetnek a természetes faunára és flórára, beleértve az élõhelyek károsodását és a biológiai sokféleség csökkenését is. Az elsivatagosodás problémája elsõsorban a szélsõséges vízgazdálkodású, azaz rossz fizikai, valamint kémiai tulajdonságokkal rendelkezõ futóhomok és szikes talajokat fenyegetheti. Ezen talajtípusok zöme pedig már jelenleg is éppen Magyarország legkevesebb évi csapadékkal és magas nyári középhõmérsékletekkel jellemezhetõ alföldi területein fordul elõ. Magyarországon elsõsorban az Alföld és ezen belül is a Duna-Tisza-közi hátság különösen veszélyeztetett terület, amelynek évek óta kritikus a vízháztartási helyzete. Az Alföldön kívül hegy- és dombvidékeink egy részén, fõleg a déli fekvésû termõhelyeken a karszt bokorerdõk helyzete, az erdõtüzek által való veszélyeztetettsége, valamint egyes esetekben az erdõk felújtíthatósága is kritikussá vált a szélsõségesen csapadékszegényes idõszakokban.

A felszíni vizeink jelentõs vízszintcsökkenését eredményezõ hosszú, száraz idõszakok közvetett hatásai a vízminõség romlásával járnak.

A felszínalatti vizek szintjének csökkenése veszélyes környezeti következményekkel, a talaj degradáció további felerõsödésével, valamint a hasznosítható ásványvíz-gyógyvíz készletek károsodásával járhat.

A mezõgazdaság az adott éghajlati viszonyok miatt objektíve érintett az aszály hatásai által. Az elmúlt években különféle erõfeszítések történtek és elképzelések születtek az aszály okainak és a következményeinek kezelésére. Az aszály kár hatásos enyhítése, megelõzése hosszú távú és több nemzetgazdasági ágazatot is érintõ lépéseket, nemzeti és regionális projektek kidolgozását követeli meg. A mezõgazdaság gazdálkodási viszonyai stabilizálásával a korszerû agrárrendszer kialakításával és a helyi területfejlesztési koncepciók kidolgozásával egyidejûleg célszerû a távlatosabb, kifejezetten az aszállyal foglalkozó megoldások, projektek kimunkálása is. Legszárazabb területünk az Alföld. Ezen belül a Duna - Tisza-közi homokhátság különösen veszélyeztetett, mert a tartós szárazság okozta, de emberi tevékenységgel is növelt talajvízszint-süllyedés miatt itt-ott már az elsivatagosodás jelei is fölfedezhetõk.

A folyók mellékágai és holtágai száraz idõszakokban - a fõmederben uralkodó alacsony vízállás miatt - nem, vagy csak részben töltõdnek fel. Nagy tavaink is megsínylik a tartós, évekig elhúzódó szárazságot. A kis tavakra a szárazság még nagyobb és még kedvezõtlenebb hatással van, mennyiségi és minõségi szempontból egyaránt. A folyók vízszintjének a száraz idõszakokban bekövetkezõ tartós csökkenése nemcsak az öntözõvíz ellátásban okozhat gondot, de a lakosság ivóvízellátása terén is.

Magyarország érdeke, hogy minden olyan nemzetközi jogi eszköz részese legyen, amely az édesvíz készletek használatának nemzetközi léptékû garanciáit fogalmazza meg. Az említett egyezmény alapvetõ célja éppen az aszály hatásainak enyhítésén és az elsivatagosodási folyamat megállításán keresztül az édesvízkészletek bölcs, takarékos és egyben fenntartható használatára való törekvés elõsegítése globális méretekben.

A szomszédos és "felvízi" országok közül Ausztria, Horvátország és Románia már csatlakozott az Egyezményhez. Az édesvízkészletek bölcs, takarékos és egyben fenntartható használatára való törekvés elõsegítése haszonnal járhat a szomszédos országokkal való vízgazdálkodási kapcsolatainkban is.

A magyar érdekeltség, a várható elõnyök, a "hozamok" és "költségek" összevetése alapján javasolandó, hogy Magyarország mihamarabb csatlakozzon az aszály és az elsivatagosodás problémáival foglalkozó nemzetközi Egyezményhez. Más oldalról az aszály (és az elsivatagosodás) kérdésének nemzeti kereteken túlmutató vetületei - pl. már minden EU ország csatlakozott az Egyezményhez, - szintén a csatlakozás célszerûségét támasztják alá.

Mindezekre tekintettel kérem az Országgyûlést az Egyezményhez való csatlakozásról szóló országgyûlési Határozati javaslat elfogadására.

1

ENSZ egyezmény az elSivatagosodás Elleni Küzdelemrõl a Súlyos Aszállyal és/vagy Elsivatagosodással Sújtott Országokban, Különös Tekintettel Afrikára

Az ezen Egyezményben Részes Felek

Megerõsítve, hogy az érintett vagy fenyegetett területeken élõ emberek miatt van szükség az elsivatagosodás leküzdésére és az aszály hatásainak enyhítésére,

Kinyilvánítva, hogy az elsivatagosodás és aszály káros hatásai a nemzetközi közösség, beleértve az egyes államokat és a nemzetközi szervezeteket, sürgõsen megoldandó feladata,

Tudatában annak, hogy az arid, a szemi-arid és száraz szub-humid területek együttesen a Föld szárazföldi területeinek jelentõs részét teszik ki és a népesség nagy részének lakóhelye és megélhetési forrása,

Tudomásul véve, hogy az elsivatagosodás és az aszály globális méretû kérdések abban az értelemben, hogy hatással vannak a világ minden részére, és hogy együttes nemzetközi fellépés szükséges az elsivatagosodás leküzdésére és/vagy az aszály hatásainak enyhítésére,

Figyelembe véve, hogy a súlyos aszállyal sújtott és/vagy elsivatagosodásnak kitett országok között zömmel fejlõdõ, mégpedig a legkevésbé fejlett országok vannak, és hogy ezeknek a jelenségeknek különösen Afrikában tragikusak a következményei,

Figyelembe véve továbbá, hogy az elsivatagosodás fizikai, biológiai, politikai, szociális, kulturális és gazdasági tényezõk bonyolult kölcsönhatásainak eredménye,

Mérlegelve a kereskedelemnek, valamint a nemzetközi gazdasági kapcsolatok megfelelõ szempontjainak meghatározó szerepét az érintett országoknak az elsivatagosodás elleni adekvát küzdelmében,

Tisztában lévén azzal, hogy a fenntartható gazdasági növekedés, a társadalmi fejlõdés és a nyomor felszámolása a fentieknek kitett fejlõdõ országok elsõdleges törekvése, különösen Afrikában, és ez nélkülözhetetlen a fenntarthatóság céljainak eléréséhez,

Tekintettel arra, hogy az elsivatagosodás és az aszály, olyan fontos társadalmi problémákkal való kölcsönkapcsolata révén, mint a nyomor, a rossz egészség és táplálkozás, az élelmezés biztonság hiánya, továbbá a migrációval, az emberek költözésével és a demográfiai fejlõdéssel fennálló kölcsönkapcsolata révén befolyásolja a fenntartható fejlõdést,

Méltányolva az államoknak és a nemzetközi szervezeteknek az elsivatagosodás leküzdése és az aszály hatásainak enyhítése érdekében a múltban kifejtett erõfeszítése és tevékenysége jelentõségét, különösképpen azokét, amelyeket a Cselekvési Terv az Elsivatagosodás Leküzdésére érdekében tettek, melyet az ENSZ Konferencia az Elsivatagosodásról értekezletén fogadtak el 1977-ben,

Felismerve, hogy az eddigi erõfeszítések ellenére az elsivatagosodás leküzdése és az aszály hatásainak enyhítése terén elért eredmények nem váltották be a hozzájuk fûzött reményeket, valamint felismerve azt, hogy a fenntartható fejlõdés terén minden szinten új és hatékonyabb megközelítésre van szükség,

Elismerve az ENSZ Környezet és Fejlõdés Konferenciája döntéseinek, különösen az "Feladatok a XXI. századra" (Agenda 21) 12. fejezete keretében hozott döntések érvényességét és fontosságát, amelyek alapul szolgálnak az elsivatagosodás leküzdéséhez,

Megerõsítve mindezek alapján a fejlett országoknak az "Feladatok a XXI. századra" 33. fejezet 13. paragrafusában foglaltak szerinti kötelezettség-vállalásait,

Emlékeztetve a Közgyûlés 47/188 sz. határozatára, jelesül az Afrikára vonatkozó elsõdlegességre, és az Egyesült Nemzeteknek az elsivatagosodással és az aszállyal kapcsolatban hozott valamennyi fontos határozatára, döntésére és

2

programjára, továbbá az afrikai országok és más egyéb térségek országainak a tárggyal kapcsolatos nyilatkozataira,

Újból megerõsítve a riói Környezet és Fejlõdés Nyilatkozatot, amely 2. alapelvében kimondja, hogy az ENSZ Kartával és a nemzetközi jog alapelveivel összhangban az egyes államok szuverén joga saját erõforrásaik saját környezeti és fejlesztési politikájuk szerinti kiaknázása, és felelõsek azért, hogy biztosítsák, hogy a hatáskörükben vagy ellenõrzési körükben végzett tevékenységek nem károsítják más államok, vagy a nemzeti jogszolgáltatás határain túli területek természeti környezetét,

Felismerve, hogy az egyes nemzetek kormányai kritikus szerepet játszanak az elsivatagosodás elleni küzdelemben és az aszály hatásainak enyhítésében, és felismerve azt, hogy az elõrehaladás attól függ, hogyan hajtják végre a cselekvési programokat helyileg az érintett területeken,

Felismerve továbbá a nemzetközi együttmûködés és társaskapcsolatok fontosságát és szükségességét az elsivatagosodás leküzdésében és az aszály hatásainak enyhítésében,

Felismerve annak fontosságát, hogy az érintett fejõdõ országok - fõként Afrikában - hatékony eszközöket, többek közt alapvetõ pénzügyi forrásokat kapjanak, beleértve az új és pótlólagos pénzügyi támogatást, és hozzájussanak a technológiához, amely nélkül nehézségekbe ütközik, hogy maradéktalanul teljesítsék az ezen Egyezményben vállalt kötelezettségeiket,

Kifejezve aggodalmukat, hogy az elsivatagosodás és az aszály súlyos hatással van bizonyos országokra Közép-Ázsiában és a Kaukázuson túl,

Elismerve azt a fontos szerepet, amelyet az elsivatagosodásnak és/vagy az aszálynak kitett területeken, fõként a fejlõdõ országokban a falvakban a nõk töltenek be, valamint annak fontosságát, hogy mind a férfiak, mind a nõk minden szinten résztvegyenek az elsivatagosodás leküzdésére és az aszály hatásainak enyhítésére irányuló programokban,

Hangsúlyozva a nem-kormányzati szervezetek és más nagyobb csoportok sajátságos szerepét az elsivatagosodás leküzdésére és az aszály hatásainak enyhítésére szolgáló programokban,

Emlékezvén az elsivatagosodás és más, a nemzetközi és nemzeti közösségek elõtt álló globális méretû környezetvédelmi kérdések közötti összefüggésre,

Nem feledkezvén meg arról sem, hogy az elsivatagosodás elleni küzdelem hozzájárulhat az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény, a Biológiai Sokféleség Egyezmény és más idevágó környezetvédelmi egyezmények céljainak eléréséhez,

Abban a hitben, hogy az elsivatagosodás leküzdésére és az aszályok hatásainak enyhítésére irányuló stratégiák akkor a leghatásosabbak, ha kifogástalan és rendszeres megfigyelésekre és alapos tudományos ismeretekre épülnek, és ha a stratégiákat folyamatosan újraértékelik,

Elismerve, hogy sürgõs szükség van a nemzetközi együttmûködés hatékonyságának és koordinálásának javítására a nemzeti tervek és feladatok megvalósításának elosegítése érdekében,

Elszánva arra, hogy megfelelõ intézkedéseket tesznek az elsivatagosodás leküzdésére és az aszályok hatásainak enyhítésére a mai és a jövõ generációi érdekében,

A következõkben állapodtak meg:

3

I. RÉSZ
BEVEZETÉS

1. cikkely
Fogalmak használata

Ezen Egyezmény céljaira:

(a)az "elsivatagosodás" a különbözõ tényezõk, köztük az éghajlatingadozások és az emberi tevékenység okozta talaj degradációt jelenti az arid, a szemi-arid és a száraz szub-humid területeken;

(b)az "elsivatagosodás leküzdése" fogalomkörébe tartozik minden olyan tevékenység, amely részét képezi az arid, a szemi-arid és a száraz szub-humid területeken a fenntartható fejlõdés érdekében végzett átfogó talaj minõség javító munkálatoknak, amelyek arra irányulnak, hogy

(i)megakadályozzák és/vagy csökkentsék a talaj degradációját;

(ii)rehabilitálják a részben már degradálódott földet; és

(iii)termõvé tegyék az elsivatagosodott területeket;

(c)"aszály" az olyan természetszerûen elõforduló jelenség, amelyrõl akkor beszélünk, ha a csapadék tetemes mértékben a szokásosan elõforduló értéke alatt marad, ezzel súlyos hidrológiai egyensúlyhiányt okozva, ami kedvezõtlenül befolyásolja a földi erõforrást gyarapító rendszereket;

(d)"az aszály hatásainak enyhítése" azokat a tevékenységeket jelöli, amelyek az aszályok elõrejelzésére irányulnak azzal a céllal, hogy csökkentsék a társadalom és a természeti rendszerek aszály érzékenységét az elsivatagosodás leküzdésével kapcsolatban,

(e)a "föld" a szárazföldi biológiailag produktív rendszert jelenti, ami a talajból, a növényzetbõl, az élõvilág egyéb elemeibõl, valamint a rendszeren belül mûködõ ökológiai és hidrológiai folyamatokból áll,

(f)a "föld degradáció" az arid, a szemi-arid és a száraz szub-humid területeken a biológiai vagy gazdasági termõképesség, valamint az esõvízzel táplált, az öntözött termõföld, a vadászterületek, legelõk, fás területek és erdõségek együttesének csökkenését vagy elvesztését jelenti, ami a földhasználatnak vagy valamely alábbi folyamat, vagy folyamat-kombináció - beleértve az emberi tevékenységbõl és a település szerkezetbõl származó folyamatokat - következménye, úgymint

(i)szél és/vagy víz okozta talajerózió;

(ii)a talaj fizikai, kémiai és biológiai vagy gazdasági tulajdonságainak romlása; és

(iii)a természetes növénytakaró tartós elvesztése;

(g)"arid, szemi-arid és száraz szub-humid területek" azok a területek a poláris és szubpoláris régión kívül, ahol az évi csapadék és a potenciális evapotranspiráció hányadosa 0,05 és 0,65 közé esik;

(h)"érintett területek" azok az arid, szemi-arid és/vagy száraz szub-humid területek, melyeken az elsivatagosodás megindult vagy amelyeket elsivatagosodás fenyeget;

(i)"érintett országok" azok az országok, amelyekben - részben vagy egészben - érintett területek vannak;

(j)"regionális gazdasági integrációs szervezet" az adott régió szuverén államaiból álló szervezet, amely illetékes az Egyezményben szabályozott ügyekben és amely kellõ felhatalmazással rendelkezik, hogy belsõ szabályzatával összhangban ezen Egyezményt aláírja, ratifikálja, elfogadja, jóváhagyja vagy csatlakozzék hozzá;

4

(k)"a Fejlett Ország Részes Felek" a Fejlett Ország Részes Feleket és a fejlett országokból álló regionális gazdasági integrációs szervezeteket jelenti;

2. cikkely

Célkitûzés

1. Ennek az Egyezménynek az a célja, hogy minden szinten hatékony, nemzetközi együttmûködéssel és közös fellépéssel támogatott intézkedésekkel, koordináltan az Agenda 21 ajánlásainak megfelelõ módon küzdjön az elsivatagosodással és enyhítse az aszályok hatását azokban az országokban, amelyekben súlyos aszály és/vagy elsivatagosodás tapasztalható, különös tekintettel Afrikában, azzal a szándékkal, hogy elõsegítse a fenntartható fejlõdés elérését az érintett területeken.

2. Ennek a célktûzésnek az elérése hosszútávú koordinált stratégiákat igényel, amelyek az érintett területeken egyszerre a föld jobb termõképességére, valamint a föld és vízkészletek rehabilitációjára, megóvására és a velük való fenntartható gazdálkodásra irányulnak, amelyek kedvezõbb életfeltételekhez vezetnek, fõként a közösségek szintjén.

3. cikkely

Alapelvek

Az Egyezmény célkitûzésének elérése és rendelkezéseinek végrehajtása érdekében a Felek, többek között, a következõk szerint járjanak el:

(a)a Részes Felek biztosítsák, hogy az elsivatagosodás leküzdésére és/vagy az aszály hatásainak enyhítésére irányuló programok kidolgozásáról és végrehajtásáról szóló döntések a lakosság és a helyi közösségek részvételével történjenek és hogy magasabb szinten olyen feltételek legyenek, amelyek elõsegítik a cselekvést nemzeti és helyi szinten;

(b)a Részes Felek a nemzetközi szolidaritás és összefogás szellemében javítsák az együttmûködést és a koordinációt szubregionális, regionális és nemzetközi szinten, és jobban összpontosítsák a pénzügyi, személyi, szervezeti és technikai erõforrásokat oda, ahol azokra szükség van;

(c)a Részes Felek a kormányzat, a közösségek, a nem-kormányzati szervezetek és a földtulajdonosok között minden szinten megvalósuló összefogás, együttmûködés szellemében érjék el a természet, valamint a föld és a csekély vízkészletek értékének jobb megismerését és megbecsülését az érintett területeken, és törekedjenek a fenntartható használatukra; és

(d)a Részes Felek maradéktalanul vegyék figyelembe az érintett fejlõdõ ország Részes Felek sajátos szükségleteit és körülményeit, közöttük is különösen a legkevésbé fejlettekét.

5
II. RÉSZ

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

4. cikkely
Általános kötelességek

1. A Részes Felek az ezen Egyezménybõl rájuk háruló kötelességeket külön-külön vagy közösen teljesítik, akár már meglévõ vagy leendõ kétoldalú vagy többoldalú megállapodások, akár azok kombinációja révén, a megfelelõ módon, hangsúlyozva, hogy összehangolt erõfeszítések kívánatosak, és koherens, hosszútávú stratégia kidolgozására van szükség minden szinten.

2. Ezen Egyezmény célkitûzését követve a Részes Felek

(a)elfogadják az integrált megközelítési módot, amely figyelembe veszi az elsivatagosodás és az aszály-folyamatok fizikai, biológiai és társadalmi-gazdasági szempontjait;

(b)az illetékes nemzetközi és regionális testületekben kellõ figyelmet fordítanak az érintett fejlõdõ ország Részes Felek helyzetére a nemzetközi kereskedelem, az értékesítési megállapodások és tartozás tekintetében, azzal a céllal, hogy olyan alkalmas nemzetközi gazdasági feltételeket teremtsenek, amelyek hozzájárulnak a fenntartható fejlõdés elõsegítéséhez;

(c)a nyomor megszüntetésére kidolgozott stratégiákat integrálják az elsivatagosodás leküzdésére és az aszályok hatásainak enyhítésére irányuló erõfeszítésekbe;

(d)elõsegítik a környezetvédelem, valamint a föld és a vízkészletek védelme területén az Érintett Ország Részes Felek közötti együttmûködést az elsivatagosodással és az aszállyal kapcsolatosan;

(e)erõsítik a szubregionális, regionális és nemzetközi együttmûködést;

(f)közremûködnek az illetékes kormányközi szervezetekben;

(g)meghatározzák, amennyiben szükséges, az intézményes mechanizmusokat, ügyelve arra, hogy elkerüljék a párhuzamos tevékenységeket; és

(h)elõsegítik az érvényben lévõ kétoldalú és többoldalú pénzügyi eljárások és megállapodások igénybevételét, amelyek az alapvetõ pénzeszközöket mobilizálják és az elsivatagosodás elleni küzdelemben és az aszály hatásainak enyhítésében közremûködõ fejlõdõ ország Részes Felekhez irányítják.

3. Az érintett fejlõdõ ország Részes Felek segítségnyújtásban részesülhetnek az Egyezmény megvalósítása érdekében.

5. cikkely

Az Érintett Ország Részes Felek kötelességei

A 4. cikkelyben megfogalmazott kötelességeiken felül az Érintett Ország Részes Felek vállalják, hogy

(a)kellõ fontossággal kezelik az elsivatagosodás elleni küzdelmet és az aszály hatásainak enyhítését, és körülményeiknek és képességüknek megfelelõ anyagi forrásokat fordítanak ezen problémák megoldására;

6

(b)kidolgozzák az elsivatagosodás leküzdésére és az aszály hatásainak enyhítésére szolgáló stratégiákat és prioritásokat, a fenntartható fejlõdésre vonatkozó tervek és/vagy elvek keretében;

(c)foglalkoznak az elsivatagosodás alapvetõ okaival és különös figyelmet szentelnek az elsivatagosodási folyamatokhoz hozzájáruló társadalmi-gazdasági tényezõknek;

(d)elõsegítik a tájékoztatást és a nem-kormányzati szervezetek támogatásával segítik a helyi lakosság, különösen a nõk és a fiatalok részvételét az elsivatagosodás leküzdésére és az aszály hatásainak enyhítésére irányuló erõfeszítésekben; és

(e)biztosítják a cselekvéshez szükséges feltételeket, megfelelõképpen megerõsítve a fennálló releváns törvénykezést, és -ha még nem léteznek- új törvényeket, valamint hosszútávú cselekvési terveket és akció programokat alkotva.

6. cikkely

A Fejlett Ország Részes Felek kötelességei

A 4. cikkelyben megfogalmazott általános kötelességeken felül a Fejlett Ország Részes Felek vállalják, hogy

(a)aktívan támogatják, megállapodás szerint egyenként vagy együttesen, az érintett fejlõdõ ország Részes Felek, különösen Afrikában, továbbá a legkevésbé fejlett országok az elsivatagosodás leküzdésére és az aszály károk enyhítésére irányuló erõfeszítéseit;

(b)biztosítják az alapvetõ pénzügyi forrásokat és egyéb támogatást nyújtanak, hogy hatékonyan segítsék az érintett fejlõdõ ország Részes Feleket, különösen az afrikaiakat, hogy azok kidolgozzák és megvalósítsák az elsivatagosodás leküzdésére és az aszály hatásainak enyhítésére szolgáló saját hosszútávú terveiket és stratégiáikat;

(c)elõsegítik az új és a pótlólagos pénzügyi támogatás mobilizálását a 20. cikkely 2. (b) bekezdése szerint;

(d)bátorítják a magánszektorból és más nem-kormányzati forrásból történõ pénzügyi támogatás mobilizálását; és

(e)támogatják és segítik, hogy az Érintett Ország Részes Felek, különösen az érintett fejlõdõ ország Részes Felek, megfelelõ technológiához, ismeretekhez és know-howhoz jussanak.

7. cikkely

Afrika elsõbbsége

Az ezen Egyezményben foglaltak megvalósítása során a Részes Felek - a régióban uralkodó sajátságos helyzet tükrében - elõnyben részesítik az érintett Afrikai Ország Részes Feleket, anélkül azonban, hogy elhanyagolnák az érintett fejlõdõ ország Részes Feleket a többi régióban.

7

8. cikkely

Kapcsolat más egyezményekkel

1. A Részes Felek ösztönzik az ezen Egyezmény és más kapcsolódó nemzetközi egyezmény, különösen az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény és a Biológiai Sokféleség Egyezmény keretében végzett tevékenységek összehangolását, amennyiben azoknak részes Felei, hogy a lehetõ legnagyobb haszon származzék az egyes megállapodások keretében végzett tevékenységekbõl, és hogy elkerüljék a párhuzamos erõfeszítéseket. A Részes Felek olyan mértékben ösztönzik a közös programokat, különösen a kutatás, a képzés, a rendszeres megfigyelés, valamint az információ-gyûjtés és -csere területén, ahogy azok a tevékenységek hozzájárulhatnak a szóban forgó megállapodások célkitûzéseinek eléréséhez.

2. Ezen Egyezmény rendelkezései nem befolyásolják egyetlen részes Fél semmiféle olyan kétoldalú, regionális vagy nemzetközi egyezménybõl származó jogait és kötelességeit, melyhez azt megelõzõen csatlakozott, amikor ez az Egyezmény hatályba lépett.

III. RÉSZ

CSELEKVÉSI PROGRAMOK, TUDOMÁNYOS ÉS TECHNIKAI EGYÜTTMÛKÖDÉS ÉS TÁMOGATÓ INTÉZKEDÉSEK
1. Szakasz: cselekvési programok

9. cikkely
Alapvetõ megközelítés

1. Az 5. cikkely szerinti kötelességeiknek a regionális végrehajtási melléklet keretében, vagy más módon történõ teljesítése során azok az érintett fejlõdõ vagy más ország Részes Felek, amelyek írásban értesítették az Állandó Titkárságot, hogy nemzeti cselekvési programot szándékoznak készíteni, megfelelõképpen készítsék el, hozzák nyilvánosságra és valósítsák meg a nemzeti cselekvési programokat, lehetõség szerint a meglévõ releváns sikeres tervek és programok, valamint a szubregionális és regionális programok felhasználásával és azokra alapozva, az elsivatagosodás leküzdésére és az aszály hatásainak enyhítésére szolgáló stratégia központi elemeként. A programok folyamatosan megújítandók az intézkedések során tapasztaltak és a tudományos kutatások eredményei alapján. A nemzeti cselekvési programok elkészítése szoros kapcsolatban áll a fenntartható fejlõdésre vonatkozó nemzeti politika megfogalmazására irányuló egyéb erõfeszítésekkel.

2. A Fejlett Ország Részes Felek által a 6. cikkelyben foglaltak alapján történõ különbözõ formájú segítségnyújtás során, megállapodás szerint, elsõbbségben részesítik az érintett fejlõdõ ország Részes Felek nemzeti, szubregionális és regionális cselekvési programjainak támogatását, különösen Afrikában, akár közvetlenül, akár az illetékes multilaterális szervezetek révén, avagy mind a kettõ igénybevételével.

3. A Részes Felek bátorítják az Egyesült Nemzetek Szervezete és más illetékes kormányközi szervezetek, egyetemi-fõiskolai intézmények szerveit, pénzalapjait és programjait, az együttmûködésre kész tudományos közösséget és a nem-kormányzati szervezeteket, hogy felhatalmazásuk és képességük szerint támogassák a cselekvési programok kidolgozását, megvalósítását és betartását.

8

10. cikkely

Nemzeti cselekvési programok

1. A nemzeti cselekvési programok célja az elsivatagosodást elõidézõ tényezõk, továbbá az elsivatagosodás leküzdéséhez és az aszály hatásainak enyhítéséhez szükséges gyakorlati tennivalók meghatározása.

2. A nemzeti cselekvési programok részletezzék a kormány, a helyi közösségek és a földhasználók illetékes szerepét, valamint a rendelkezésre álló és szükséges erõforrásokat. Többek között:

(a)hosszútávú stratégiákat tartalmazzanak az elsivatagosodás leküzdésére és az aszályok hatásainak enyhítésére, hangsúlyozzák a megvalósítást és a fenntartható fejlõdésre irányuló nemzeti politikával való összehangolásának szükségességét;

(b)legyenek módosíthatók a változó körülményeknek megfelelõen, és helyi szinten legyenek eléggé rugalmasak ahhoz, hogy sikeresen kezelni tudják a különbözõ társadalmi-gazdasági, biológiai és földrajzi viszonyokat;

(c)fordítsanak különös figyelmet a még nem, vagy csak kissé degradálódott földterületekre vonatkozó megelõzõ intézkedések végrehajtására;

(d)gyarapítsák az éghajlati, meteorológiai és hidrológiai nemzeti potenciát és az aszály idõben történõ elõrejelzéséhez szükséges eszközöket;

(e)támogassák a hivatalos politikát és erõsítsék azokat az intézményes kereteket, amelyek az összefogás szellemében elõmozdítják az adományozó közösség, valamennyi kormányzati szint, a helyi lakosság és a közösségi csoportok közötti együttmûködést és egyeztetést, és amelyek elõsegítik, hogy a helyi lakosság megfelelõ tájékoztatáshoz és technológiához jusson;

(f)gondoskodjanak arról, hogy a nem-kormányzati szervezetek és a helybéli lakosság, mind a nõk, mind a férfiak, fõként az erõforrások használói, vagyis a földmûvesek és az állattenyésztõk és képviseleti szervezeteik cselekvõ módon vegyenek részt a hivatalos politika megtervezésében, a döntések meghozatalában, valamint a nemzeti cselekvési programok megvalósításában és ellenõrzésében; és

(g)követeljék meg a megvalósítás rendszeres ellenõrzését és idõközi jelentések készítését.

3. A nemzeti cselekvési programok többek között az alábbi, az aszályra történõ felkészülést és az aszály hatásainak enyhítését szolgáló tennivalók némelyikét vagy mindegyikét tartalmazhatják:

(a)szükség szerint, olyan veszély elõrejelzõ rendszer létesítése és/vagy megerõsítése, amely tartalmazza a helyi és a nemzeti eszközállományt, továbbá a szubregionális és regionális szintû közös rendszereket és a környezeti okok miatt otthonukat elhagyni kényszerültek segélyezésének mechanizmusait;

(b)az aszályra való felkészültség és az aszály kezelésének erõsítése, beleértve a helyi, nemzeti, szubregionális és regionális készültségi terveket, amelyek figyelembe veszik az évszakos - évi éghajlati elõrejelzéseket;

(c)élelmezés biztonság megteremtése és/vagy megerõsítése szükség szerint, beleértve a tárolás és az értékesítés eszközeit, fõként a vidéki területeken;

(d)alternatív megélhetési projektek, amelyek jövedelmet biztosíthatnak az aszályra hajlamos területeken; és

9

(e)fenntartható öntözési programok kidolgozása mind a mezõgazdasági növényekre, mind az állatállomány takarmányozására.

4. Figyelembe véve az egyes Érintett Ország Részes Felek sajátságos körülményeit és igényeit, a nemzeti cselekvési programok megfelelõképpen tartalmazzák többek között a következõ prioritás-területeken teendõ intézkedések némelyikét vagy mindegyikét, amennyiben azok az érintett területeken az elsivatagosodás leküzdésére és az aszály hatásainak enyhítésére szolgálnak és a lakosságot érintik: az alternatív életlehetõségek elõsegítése és a nemzetgazdasági feltételek javítása, azzal a céllal, hogy erõsítsék azokat a programokat, amelyek a nyomor felszámolását, valamint az élelmiszer ellátás biztonságát, a demográfiai változásokat, a természeti erõforrásokkal való fenntartható gazdálkodást, a fenntartható mezõgazdasági termelést, a különbözõ energiaforrások hatékony felhasználását, intézményes és törvényes keretek fejlesztését, az értékelõ és rendszeres megfigyelõ kapacitás, beleértve a hidrológiai és meteorológiai szolgáltatásokat, továbbá a kapacitás bõvítését, az oktatás és a nyilvánosság tájékoztatásának erõsítését célozzák.

11. cikkely

Szubregionális és regionális cselekvési programok

Az Érintett Ország Részes Felek megfelelõ módon konzultálnak és együttmûködnek a szubregionális és/vagy regionális cselekvési programok elkészítésében a megfelelõ regionális végrehajtási mellékletek szerint, hogy a nemzeti programok hatékonyságát összehangolják, kiegészítsék és növeljék. A 10. cikkely rendelkezéseit a szükséges változtatásokkal alkalmazzák a szubregionális és regionális programokra. Az ilyen együttmûködések tartalmazhatják az országhatárokon átnyúló természeti erõforrások fenntartható kezelésére, a tudományos-technikai együttmûködés, valamint a megfelelõ intézmények erõsítésére elfogadott közös programokat.

12. cikkely

Nemzetközi együttmûködés

Az Érintett Ország Részes Felek más Részes Felekkel és a nemzetközi közösséggel együttmûködve szövetkeznek, hogy biztosítsák a hathatós nemzetközi feltételeket az Egyezmény megvalósításához. Ez az együttmûködés kiterjed a technológia átadásra, valamint a tudományos kutatás és fejlesztés, az információ-gyûjtés és -továbbítás, valamint a pénzügyi erõforrások területére is.

13. cikkely

Cselekvési programok kidolgozásának és megvalósításának támogatása

1. A 9. cikkelybõl következõen a cselekvési programok támogatására szolgáló intézkedéseken értjük, többek között

(a)a cselekvési programok megvalósíthatóságát biztosító pénzügyi együttmûködést, amely lehetõvé teszi a szükséges hosszútávú tervezést;

(b)olyan együttmûködési mechanizmusok kidolgozását és alkalmazását, amelyek helyi szinten, ideértve a nem-kormányzati szervezeteken

10

keresztül történõ intézkedést, alkalmasabbak arra, hogy elõsegítsék a sikeres kísérleti programok átvételét, ahol lehetséges;

(c)a projekt tervezésben, a pénzügyi támogatásban és megvalósításban a fokozott rugalmasság biztosítását, kísérleti, fokozatos megközelítéssel, összhangban a helyi közösségek javasolt, cselekvõ résztvételével;

(d)az olyan alkalmas ügyintézési és költségvetési eljárásokat, amelyek fokozzák az együttmûködés és a támogató programok eredményességét.

2. Amennyiben az érintett fejlõdõ ország Részes Felek ilyen jellegû támogatásáról van szó, elsõbbségben részesítik az Afrikai Ország Részes Feleket és a legkevésbé Fejlett Ország Részes Feleket.

14. cikkely

Cselekvési programok kidolgozásának és megvalósításának koordinálása

1. A Részes Felek, közvetlenül vagy a megfelelõ kormányközi szervezetek révén, szorosan együttmûködnek a cselekvési programok kidolgozásában és megvalósításában.

2. A Fejlett Ország Részes Felek, a fejlõdõ ország Részes Felek, valamint az illetékes kormányközi és nem-kormányzati szervezetek közötti lehetõ legteljesebb együttmûködés biztosítása érdekében a Felek operatív eljárásokat dolgoznak ki, hogy elkerüljék a párhuzamosságot, összehangolják a közös fellépéseket és beavatkozásokat és maximálissá tegyék a segítségnyújtás hatását. A Részes Felek által képviselt fejlõdõ országokban elsõbbséget kell biztosítani a nemzetközi együttmûködés koordinálásának, hogy az eroforrásokat a lehetõ legeredményesebb módon használhassák fel, hogy a segítségnyújtás kellõ hatású legyen és hogy megkönnyítsék a nemzeti cselekvési programok és az ezen Egyezményben javasolt prioritások megvalósítását.

15. cikkely

Regionális végrehajtási mellékletek

A cselekvési programokba foglalandó elemeket a Részes Felek által képviselt érintett országok vagy régiók saját társadalmi-gazdasági, földrajzi és éghajlati tényezõik, valamint fejlettségük szerint választják meg és fogadják el. Az egyes szubrégiókra és régiókra vonatkozó cselekvési programok elkészítésének szempontjai, pontos céljaik és tartalmuk a regionális végrehajtási mellékletekben vannak részletezve.

2. Szakasz: tudományos és mûszaki együttmûködés

16. cikkely

Információ-gyûjtés, -analízis és -csere

A Részes Felek egyetértenek abban,hogy képességük szerint integrálják és koordinálják a tárgyhoz tartozó, rövid és hosszú idõtartamra kiterjedõ adat-, és információ-gyûjtést, ezek analízisét és cseréjét, annak érdekében, hogy az érintett területeken biztosítsák a talaj-degradáció módszeres megfigyelését, és hogy jobban megértsék és értékelhessék az aszály és az elsivatagosodás folyamatait és hatásait. Ez segíthet abban, hogy többek között, idõben figyelmeztessenek kedvezõtlen éghajlat-ingadozások idõszakaira és elõzetes terveket készítsenek valamennyi felhasználó, de

11

fõként a helyi lakosság által történõ gyakorlati felhasználásra alkalmas formában. E célból szükség szerint:

(a)segítik és erõsítik az információ-gyûjtés, -analízis és -csere, valamint a minden szintre kiterjedõ rendszeres megfigyelés globális intézmény- és eszköz-hálózatának mûködését, ami többek között:

(i)kompatibilis szabványok és rendszerek alkalmazására törekszik;

(ii)a tárgyhoz tartozó adatokat és állomásokat foglal magába távoli területekrõl is;

(iii)az adat-gyûjtésre, -továbbításra és a föld degradáció becslésére széles körben korszerû technológiát alkalmaz és propagál;továbbá

(iv) a nemzeti, szubregionális és regionális adat- és információ- központokat szorosabban összekapcsolja a globális információ-forrásokkal;

(b)biztosítják, hogy az információ-gyûjtés, -analízis és -csere figyelembe vegye a helyi közösségek és a döntéshozók igényeit, abban a reményben, hogy megoldják sajátos problémáikat, és hogy a helyi közösségek minden tevékenységben résztvesznek;

(c)támogatják és továbbfejlesztik azokat a kétoldalú és többoldalú programokat és projekteket, amelyek az adat- és információ-gyûjtés, -analízis és -csere meghatározására, végzésére, értékelésére és finanszírozására irányulnak, beleértve többek között a fizikai, biológiai, társadalmi és gazdasági mutatók integrált adatsorait;

(d)maradéktalanul igénybe veszik a kompetens kormányközi és nem-kormányzati szervezetek szakértelmét, különösen arra, hogy a szükséges információt és tapasztalatokat elterjesszék a különbözõ régiók célcsoportjai között;

(e)rendkívüli fontosságot tulajdonítanak a társadalmi-gazdasági adatok gyûjtésének, analízisének és cseréjének, valamint ezek fizikai és biológiai adatokkal való integrálásának;

(f)az elsivatagodás lekûzdésére és az aszály hatásainak enyhítésére vonatkozó valamennyi, nyilvánosan hozzáférhetõ forrásból származó információt kicserélnek és maradéktalanul nyíltan és azonnal rendelkezésre bocsátanak; és

(g)nemzeti törvényeiktõl és/vagy politikájuktól függõen kicserélik a helyi és hagyományos ismereteket, biztosítva azok kellõ védelmét és azt, hogy megfelelõ viszonzásképpen a helyi lakosság méltányossági alapon és kölcsönös megállapodás révén részesül az információ-csere hasznából.

17. cikkely

Kutatás és fejlesztés

1. A Részes Felek vállalják, hogy képességeik szerint megfelelõ nemzeti, szubregionális, regionális és nemzetközi intézményeken keresztül segítik a mûszaki és tudományos együttmûködést az elsivatagosodás leküzdése és az aszály hatásainak enyhítése területén. Ezért támogatják azokat a tudományos tevékenységeket, amelyek:

(a)hozzájárulnak az elsivatagosodáshoz és aszályhoz vezetõ folyamatok és hatásuk, mind a természeti, mind az emberi oksági tényezõk különbözõségének jobb megismeréséhez, az elsivatagosodás leküzdésének és az aszály-hatások enyhítésének, valamint nagyobb termelékenység elérésének, továbbá az erõforrások fenntartható használatának és kezelésének céljából;

12

(b)célja jól meghatározott, figyelembe veszi a helyi lakosság sajátos igényeit és olyan megoldások felismerésére és véghezvitelére vezet, amelyek az érintett területeken élõ népek életszínvonalát javítják;

(c)védik, integrálják, gyarapítják és érvényre juttatják a hagyományos és a lokális ismereteket, know-howt és gyakorlatot, biztosítva, hogy az ismeretekkel rendelkezõk, nemzeti törvényeik és/vagy politikájuk adta lehetõségek szerint az ismeretek bármilyen kereskedelmi felhasználásából, vagy az ismereteknek köszönhetõ bármilyen mûszaki fejlesztésbõl méltányos alapon és kölcsönösen elfogadott módon közvetlen haszonra tegyenek szert;

(d)fejlesztik és erõsítik a nemzeti, a szubregionális és regionális kutatási potenciát a Részes Felek által képviselt érintett fejlõdõ országokban, fõként Afrikában, beleértve a helyi szakképzettség fejlesztését és a megfelelõ kapacitások erõsítését, különösen az olyan országokban, amelyekben a kutatási bázis gyenge, különös figyelmet szentelve a multidiszciplináris és a résztvevõ társadalmi-gazdasági kutatásoknak;

(e)ahol szükséges ott figyelembe veszik a környezeti tényezõk okozta nyomor és migráció, valamint az elsivatagosodás közötti összefüggést;

(f)elõsegítik, hogy a nemzeti, a szubregionális, a regionális és a nemzetközi szervezetek közös kutatási programokat végezzenek, mind az állami, mind a magán szektorban, hogy a fenntartható fejlõdéshez szükséges jobb, anyagilag megvalósítható és hozzáférhetõ technológiák fokozatosan kifejlesztésre kerüljenek, a helyi lakosság és a helyi közösségek hatékony részvételével; és

(g)növelik a rendelkezésre álló vízkészleteket az érintett területeken, többek között, felhõ-magvasítás révén.

2. Az egyes régiók és szubrégiók cselekvési programjaiba bele kell foglalni a kutatási prioritásokat, feltüntetve a különbözõ helyi viszonyokat.

A Tudományos és Technológiai Bizottság javaslatára a Felek Konferenciája idõrõl-idõre felülvizsgálja a kutatási prioritásokat.

18. cikkely

Technológia eljárások átadása, megszerzése, adaptációja és fejlesztése

1. A Részes Felek vállalják, hogy - kölcsönös megállapodás szerint és nemzeti törvényeikkel és/vagy politikájukkal összhangban - támogatják, pénzügyileg és/vagy egyéb módon segítik a környezetbarát, gazdaságosan megvalósítható és társadalmilag elfogadható, az elsivatagosodás leküzdésére és /vagy az aszály hatásainak enyhítésére szolgáló technológiai eljárások átadásának, megszerzésének, adaptálásának és fejlesztésének a finanszírozását, azzal a céllal, hogy ezzel hozzájárulnak a fenntartható fejlõdés megvalósításához az érintett területeken. Az efféle együttmûködés a körülményektõl függõen két- vagy többoldalú, és a kormányközi és a nem-kormányzati szervezetek szakértelmének maradéktalan felhasználására törekszik. A Részes Felek mindenekelõtt:

(a)teljes mértékben felhasználják a már meglévõ nemzeti, szubregionális, regionális és nemzetközi információs rendszereket és klíring-irodákat a rendelkezésre álló technológiákra, azok forrásaira, a környezeti veszélyekre és a beszerzési feltételekre vonatkozó információ elterjesztésére;

(b)megkönnyítik, különösen a fejlõdõ ország Részes Felek számára, hogy - elõnyös módon, beleértve a koncessziót és a kedvezményes feltételeket, kölcsönös megállapodás alapján, figyelembe véve azt is, hogy szükség van a szellemi javak jogainak védelmére, - hozzájussanak a helyi

13

lakosság sajátos igényeinek gyakorlati kielégítésére leginkább alkalmas technológiai eljárásokhoz, különös figyelmet szentelve a technológia társadalmi, kulturális, gazdasági és környezeti hatására;

(c)pénzügyi segítségnyújtással vagy más módon segítik az Érintett Ország Részes Felek közötti technológiai együttmûködést;

(d)elõsegítik az érintett fejlõdõ ország Részes Felekkel fennálló technológiai együttmûködést, így az esetleges közös vállalkozásokat különösen azokra a szektorokra terjesztik ki, amelyek az alternatív megélhetési módokat segítik kibontakozni; és

(e)megfelelõ intézkedéseket tesznek a hazai piaci feltételek és ösztönzõk megteremtésére fiskális vagy egyéb olyan módon, amely elõsegíti az alkalmas technológia, ismeretek, know-how és eljárások kifejlesztését, átadását, megszerzését és adaptálását, beleértve a szellemi tulajdonjogok kellõ és hatásos védelmét biztosító intézkedéseket.

2. A Részes Felek fõként a hagyományos és lokális technológiát, ismereteket, know-howt és gyakorlati eljárásokat védik, segítik és alkalmazzák képességeik szerint, nemzeti törvényeiktõl és/vagy politikájuktól függõen, és ezért vállalják, hogy

(a)a helyi lakosság segítségével leltárba veszik az efféle technológiai eljárásokat, ismereteket, know-howt és gyakorlati eljárásokat, valamint lehetséges alkalmazásaikat és az illetékes kormányközi és nem-kormányzati szervezetekkel együttmûködve terjesztik ezeket az információkat, ahol csak szükséges;

(b)gondoskodnak ezeknek a technológiai eljárásoknak, ismereteknek, know-hownak és gyakorlati eljárásoknak a megfelelõ védelmérõl és arról, hogy a helyi lakosság ezek bármilyen kereskedelmi felhasználásából, vagy ezek technológiai fejlesztésébõl méltányossági alapon és kölcsönös megállapodás szerint közvetlenül hasznot húzzon;

(c)szorgalmazza és aktívan támogatja ezeknek a technológiai eljárásoknak, ismereteknek, know-hownak és gyakorlati eljárásoknak, vagy az ezek alapján kifejlesztett új technológiai eljárások tökéletesítését és elterjesztését; és

(d)elõsegíti, ha szükséges, ezeknek a technológiai eljárásoknak, ismereteknek, know-hownak és gyakorlati eljárásoknak széles körben történõ felhasználását, és ha kell, integrálja ezeket a modern technológiai eljárásokkal.

3. Szakasz: támogató intézkedések

19. cikkely

Kapacitás bõvítés, oktatás és tudatosság fejlesztés

1. A Részes Felek elismerik a kapacitás bõvítés - azaz az intézmény-létesítés, a képzés és az idevonatkozó helyi és országos képességek fejlesztésének - jelentõségét az elsivatagosodás leküzdésére és az aszály hatásainak enyhítésére kifejtett erõfeszítésekben. A kapacitás bõvítést amennyiben lehetséges - oly módon segítik, hogy

(a)a helyi lakosokat, különösen a nõket és a fiatalokat, minden szinten, különösen azonban helyi szinten, maradéktalanul bevonják a nem-kormányzati és helyi szervezetekkel való együttmûködésbe;

(b)nemzeti szinten erõsítik az elsivatagosodás és az aszály kérdéskörében a képzési és kutatási lehetõségeket;

(c)a megfelelõ technológiai eljárások és technikák eredményesebb elterjesztésére segítõ és mellék-szolgáltatásokat hoznak létre és/vagy

14

megerõsítik azokat, kiképzik a helyi megbízottakat és a falusi szervezetek tagjait a természeti erõforrások védelmére és fenntartható használatára a résztvevõk szempontjainak figyelembe vételével;

(d)elõsegítik az ismeretek, a know-how és a helyi lakosok gyakorlatának felhasználását és elterjesztését a mûszaki együttmûködési programokban, ahol csak lehetséges;

(e)alkalmas környezetbarát technológiai eljárásokat és hagyományos mezõgazdasági és állattenyésztési módszereket adaptálnak a modern társadalmi-gazdasági viszonyokra, ahol szükséges;

(f)megfelelõ képzést és technológiai eljárásokat biztosítanak az alternatív energia források, különösen a megújuló energiaforrások használatára, fõként azzal a céllal, hogy csökkentsék a fától, mint fûtõanyagtól való függõséget;

(g)kölcsönösen elfogadott formában együttmûködnek az érintett fejlõdõ ország Részes Felek képességeinek megerõsítésében, abból a célból, hogy a 16.cikkely értelmében az információ-gyûjtés, -analízis és -csere területén programokat dolgozzanak ki és valósítsanak meg;

(h)innovatív módon segítik az alternatív életmódokat, beleértve az új szakképzettséget adó képzést;

(i)képzésben részesítik a döntéshozókat, az ügyvezetõket, továbbá az adatok gyûjtéséért és értékeléséért, az aszály állapotokra vonatkozó veszély elõrejelzésért és ezen információk felhasználásáért, valamint az élelmezés biztonságáért felelõs személyzetet;

(j)hatékonyabban mûködtetik a meglévõ nemzeti intézményeket és törvényi kereteket, és amennyiben szükséges újakat hoznak létre, a stratégiai tervezés és irányítás megerõsítésével egyidejûleg; és

(k)a Felek által képviselt érintett országokban a kapacitás fejlesztést egy hosszútávú, interaktív tanulási és tanulmányozási folyamatban látogató csere programokkal fokozzák.

2. Az érintett fejlõdõ ország Részes Felek, más Részes Felekkel, valamint kompetens kormányközi és nem-kormányzati szervezetekkel együttmûködve, a helyzetbõl adódóan, interdiszciplinárisan felmérik a helyi és nemzeti szinten rendelkezésre álló kapacitást és eszközöket, valamint erõsítésük lehetõségét.

3. A Részes Felek együttmûködnek egymással kompetens kormányközi szervezetek révén, valamint a nem-kormányzati szervezetekkel a közvélemény tájékoztatása és oktatási programok vállalásában és támogatásában, mind a Részes Felek által képviselt érintett és olyan nem érintett országokban, ahol azonban idõszerû, hogy elõsegítsék az elsivatagosodás és az aszály okainak és hatásainak, valamint ezen Egyezmény célkitûzései fontosságának megértését.

Ebbõl a célból:

(a)kampányokat szerveznek a nagyközönség tájékoztatására;

(b)folyamatosan munkálkodnak azon, hogy a nyilvánosság megfelelõ információhoz jusson, és hogy széleskörû és nyilvános legyen a részvétel az oktatásban és a tájékoztatásban;

(c)támogatják az olyan társaságok alapítását, amelyek a nyilvánosság tájékozottságát fokozzák;

(d)oktatási és tudatosság fejlesztõ anyagokat készítenek és cserélnek, ha lehetséges, akkor a helybeli nyelveken, szakértõket cserélnek és bocsátanak rendelkezésre, hogy a Részes Felek által képviselt érintett fejlõdõ országok munkatársait alkalmas oktató és tájékoztató programok keretében kiképezzék, és maradéktalanul felhasználják a kompetens nemzetközi testületek rendelkezésre álló, vonatkozó oktatási anyagát;

(e)felbecsülik, hogy az érintett területeken milyen oktatásra van szükség, alkalmas iskolai tananyagot állítanak össze, és amennyiben szükséges, hozzáférhetõvé teszik az érintett területek természeti erõforrásainak

15

megismertetésérõl, védelmérõl, valamint fenntartható használatáról és kezelésérõl készített oktatási és tudatosság fejlesztési programokat és lehetõségeket mindenki, fõként a lányok és asszonyok számára; és

(f)interdiszciplináris, a helyieket résztvevõen bekapcsoló programokat készítenek, amelyek az elsivatagosodásra és az aszályra vonatkozó tájékozottságot iskolai oktatási rendszerekbe és nem formális, felnõtteknek szóló, táv- és gyakorlati oktatási programokba foglalják.

4. A Felek Konferenciája létrehozza és/vagy megerõsíti a regionális oktató és kiképzõ központok hálózatait az elsivatagosodás leküzdésére és az aszály hatásainak enyhítésére. Ezeket a hálózatokat az erre a célra létrehozott vagy kijelölt intézmény koordinálja a tudományos, mûszaki és ügyintézõ személyzet kiképzése céljából, és azért, hogy erõsítsék, ahol szükséges, a Részes Felek által képviselt országokban a meglévõ oktatásért és képzésért felelõs intézményeket, összehangolják a programokat és szervezzék a tapasztalatcseréket. Ezek a hálózatok szorosan együttmûködnek a megfelelõ kormányközi és nem-kormányzati szervezetekkel, hogy elkerüljék a párhuzamos erõfeszítéseket.

20. cikkely

Pénzügyi források

1. A Részes Felek - miközben az Egyezmény célkitûzésének elérése szempontjából a finanszírozásnak tulajdonítják a legnagyobb jelentõséget, - figyelembevéve a képességeiket mindent megtesznek, hogy elegendõ pénzügyi eszköz álljon rendelkezésre az elsivatagosodás leküzdésére és az aszály hatásainak enyhítésére irányuló programokhoz.

2. Ennek érdekében a Fejlett Ország Részes Felek - miközben elsõbbségben részesítik az érintett Afrikai Ország Részes Feleket, anélkül, hogy mellõznék más régiók érintett fejlõdõ ország részes Feleit - a 7. cikkelyben foglaltak értelmében vállalják, hogy:

(a)mozgósítják az alapvetõ pénzügyi forrásokat, közöttük a pénzügyi céltámogatásokat és koncessziós kölcsönöket, hogy elõsegítsék az elsivatagosodás leküzdésére és az aszály hatásainak enyhítésére irányuló programok megvalósítását;

(b)elõsegítik azoknak a kellõ mértékû, idõszerû és elõrelátható pénzügyi forrásoknak a mobilizálását, közöttük az elsivatagosodással kapcsolatos tevékenységek kölcsönösen megállapított többletköltségeinek a Globális Környezeti Alapból történõ új és pótlólagos pénzügyi támogatását, amelyek a Globális Környezeti Alap alapító okiratának idevonatkozó intézkedései szerinti négy gyûjtõterületre vonatkoznak;

(c)nemzetközi együttmûködéssel segítik a technológiai eljárások, ismeretek és know-how átadását; és

(d)az érintett fejlõdõ ország Részes Felekkel együttesen feltárják azokat innovációs módszereket és ösztönzõket a források mobilizálására és irányítására, közöttük az alapítványok, nem-kormányzati szervezetek és más magán szektorbeli entitások eljárásait és ösztönzõit, fõleg az adósság-cseréket és más innovációs eszközöket, amelyek oly módon javítják a finanszírozást, hogy csökkentik az érintett, fõként afrikai fejlõdõ ország Részes Felek külsõ adósság-terheit.

3. Az érintett fejlõdõ ország Részes Felek lehetõségeik szerint vállalják, hogy elegendõ pénzügyi forrást mozgósítanak nemzeti cselekvési programjaik megvalósításához.

4. A pénzügyi források mozgósítása során a Részes Felek valamennyi nemzeti, két- és többoldalú pénzügyi támogatási forrás és mechanizmus teljes kihasználására és folyamatos minõségi javítására törekednek, amihez igénybe vesznek konzorciumokat, közös programokat és párhuzamos finanszírozást, és arra törekednek, hogy

16

bekapcsolják a magán szektor, így a nem-kormányzati szervezetek, pénzügyi támogatás forrásait és mechanizmusait. Ennek érdekében a Felek maradéktalanul használják ki a 14. cikkely értelmében kifejlesztett operatív mechanizmusokat.

5. Az érintett fejlõdõ ország Részes Felek számára az elsivatagosodás leküzdéséhez és az aszály hatásainak enyhítéséhez szükséges pénzügyi források mozgósítása érdekében a Részes Felek:

(a)ésszerûsítik és erõsítik az elsivatagosodás leküzdésére és az aszály hatásainak enyhítésére már elosztott források kezelését, hatásosabban és eredményesebben használva fel azokat, felmérve eredményességüket és hiányosságaikat, és ahol szükséges, ott elhárítva az eredményes felhasználás elõtti akadályokat, és orientálva a programokat az ezen Egyezményben elfogadott integrált hosszútávú megközelítés szellemében;

(b)a többoldalú pénzügyi intézmények, szolgáltatások és alapok - köztük a regionális fejlesztési bankok és pénzügyi alapok - irányító testületeiben megfelelõ prioritást és figyelmet kell szentelni az érintett fejlõdõ ország Részes Felek, különösen az afrikai fejlõdõ ország Részes Felek mindazon tevékenysége támogatásának, amelyek elõmozdítják az Egyezmény megvalósítását, nevezetesen azokat a cselekvési programokat, amelyekre a regionális végrehajtási mellékletekben foglaltak szerint vállalkoznak; és

(c)megvizsgálják, hogy miként tudják erõsíteni a regionális és szub-regionális együttmûködést, hogy segítse a nemzeti erõfeszítéseket.

6. A más egyéb ország Részes Feleket arra ösztönzik, hogy az érintett fejlõdõ ország Részes Feleket önkéntes alapon lássák el az elsivatagosodásra vonatkozó ismeretekkel, know-howval és technikai eljárásokkal és/vagy pénzügyi forrásokkal.

7. A Fejlett Ország Részes Felek az Egyezményben rögzített, különösen a pénzügyi forrásokkal és a technológia átadásával kapcsolatos kötelességeik teljesítésével nagymértékben segítik az érintett fejlõdõ ország Részes Feleket, különösen az afrikaiakat, hogy teljesíthessék az Egyezménybõl fakadó kötelességeiket. Kötelességeik teljesítésénél a Fejlett Ország Részes Felek vegyék figyelembe, hogy a gazdasági és társadalmi fejlõdés és a nyomor felszámolása elsõrendû fontosságúak az érintett fejlõdõ ország Részes Felek számára, fõként Afrikában.

21. cikkely

Pénzügyi mechanizmusok

1. A Felek Konferenciája elõsegíti a pénzügyi mechanizmusok megteremtését, és azokat a mechanizmusokat ösztönzi, amelyek maximálisan törekednek arra, hogy az érintett fejlõdõ ország Részes Felek, különösen az afrikaiak rendelkezésére álljanak az Egyezmény megvalósításához szükséges pénzbeli támogatások.

E célból a Felek Konferenciája többek között fontolóra veszi azoknak a megközelítéseknek és eljárásoknak az elfogadását, amelyek:

(a)megkönnyítik az Egyezmény megfelelõ rendelkezései szerint végzett tevékenységekhez szükséges pénzügyi támogatást nemzeti, szubregionális, regionális és globális szinten;

(b)elõsegítik a több forrásból történõ pénzügyi-alap képzést, mechanizmusokat, továbbá intézkedéseket és értékelésüket, a 20. cikkellyel összhangban;

(c)rendszeresen információt szolgáltatnak az érdekelt Részes Feleknek és az illetékes kormányközi és nem-kormányzati szervezeteknek a rendelkezésre álló pénz-forrásokról, valamint a pénzügyi támogatás módozatairól, hogy megkönnyítsék koordinálásukat;

(d)megkönnyítik, ha szükséges, az olyan mechanizmusok létrehozását, mint például a nemzeti elsivatagosodási alapot, beleértve a nem-kormányzati szervezetek részvételét, hogy a pénzügyi forrásokat

17

gyorsan és eredményesen eljuttassák a helyi szintre a Részes Felek által képviselt érintett fejlõdõ országokban; és

(e)szubregionális és regionális szinten, különösen Afrikában, meg kell erõsíteni a meglévõ pénzügyi alapokat és mechanizmusokat, hogy eredményesebben támogathassák az Egyezmény végrehajtását.

2. A Felek Konferenciája - az Egyesült Nemzetek Szervezetén belüli különbözõ mechanizmusok és multilaterális pénzügyi intézmények révén - egyúttal ösztönzi is a nemzeti, szubregionális és regionális szinteken azoknak a tevékenységeknek a támogatását, amelyek képessé teszik a fejlõdõ ország Részes Feleket arra, hogy teljesítsék az Egyezménybõl rájuk háruló kötelességeket.

3. Az érintett fejlõdõ ország Részes Felek igénybe veszik, és ahol szükséges létrehozzák és/vagy erõsítik, azokat a nemzeti fejlesztési programokba integrált nemzeti egyeztetõ mechanizmusokat, amelyek arra szolgálnak, hogy valamennyi rendelkezésre álló pénzügyi forrást eredményesen felhasználhassanak. A nem-kormányzati szervezeteket, a helyi csoportokat és a privát szektort magába foglaló résztvevõ folyamatokat is felhasználják a pénzügyi alapok megteremtéséhez, valamint a végrehajtási programok kidolgozásához és ahhoz, hogy biztosítsák a csoportok hozzájutását a pénzügyi támogatáshoz helyi szinten. Ezeket a mûveleteket a segítséget nyújtók jobb koordinációval és rugalmas tervezéssel tovább javíthatják.

4. A meglévõ pénzügyi eljárások hatékonyságának és eredményességének növelése érdekében ezennel egy Globális Mechanizmust létesítenek, hogy elõsegítsék az alapvetõ pénzforrások mobilizálását és elosztását, közöttük az érintett fejlõdõ ország Részes Felek részére technológia-átadás költségeit, adomány és/vagy koncesszió vagy egyéb formában. Ez a Globális Mechanizmus a Felek Konferenciájának fennhatósága alatt és irányításával mûködik és annak beszámolási kötelezettséggel tartozik.

5. Elsõ rendes ülésén a Felek Konferenciája jelölje meg a Globális Mechanizmusnak helyet adó szervezetet. A Felek Konferenciája és az általa megjelölt szervezet egyezzenek meg a Globális Mechanizmus azon módozataiban, amelyek biztosítják többek között, hogy ez a Mechanizmus:

(a)azonosítja és nyilvántartásba veszi az Egyezmény megvalósításához rendelkezésre álló és a tárgyhoz tartozó kétoldalú és többoldalú együttmûködési programokat;

(b)kérésre tájékoztatja a Részes Feleket az innovációs finanszírozási módszerekrõl és a pénzügyi segélyforrásokról, továbbá a nemzeti szinten végzett együttmûködési tevékenységek koordinációjának a javításáról;

(c)az érdekelt Részes Feleket és az illetékes kormányközi és nem-kormányzati szervezeteket ellátja a rendelkezésre álló pénzforrásokra és a pénzügyi támogatási formákra vonatkozó információval, hogy megkönnyítse közöttük a koordinációt; és

(d)jelentést tesz tevékenységérõl a Felek Konferenciájának, már annak második rendes ülésén.

6. A Felek Konferenciája elsõ ülésén megfelelõõen eljár annál a szervezetnél, amelyet kijelölt, hogy adjon helyet a Globális Mechanizmusnak a Mechanizmus adminisztratív mûködéséhez, amennyire csak lehetséges a meglévõ költségvetési és humán erõforrásokat véve igénybe.

7. A Felek Konferenciája a harmadik rendes ülésén áttekinti a Globális Mechanizmus hivatalos politikáját, mûködési körülményeit és tevékenységét, amelyekrõl beszámolási kötelezettséggel tartozik a 4. bekezdés értelmében, figyelembe véve a 7. cikkely intézkedéseit. Az áttekintés alapján mérlegelje a teendõket és megfelelõen intézkedjék.

18

IV. RÉSZ

INTÉZMÉNYEK

22. cikkely

A Felek Konferenciája

1. A Felek Konferenciája ezennel megalakul.

2. A Felek Konferenciája az Egyezmény legmagasabb rangú testülete. Megbízatásának ideje alatt döntéseket hoz, hogy elõsegítse az Egyezmény eredményes megvalósítását, nevezetesen:

(a)a nemzeti, a szubregionális, regionális és nemzetközi tapasztalatok fényében, valamint a tudományos és technológiai ismeretek fejlõdése alapján rendszeresen áttekinti az Egyezménybe foglaltak teljesítését és intézményes rendelkezéseinek mûködését;

(b)támogatja és megkönnyíti az információ-cserét a Részes Felek által hozott intézkedésekrõl, és meghatározza a 26. cikkely értelmében elõterjesztendõ tájékoztató jelentés továbbításának formáját és menetrendjét, átvizsgálja a jelentéseket és ajánlásokat készít róluk;

(c)kiegészítõ testületeket hoz létre, amelyeket szükségesnek tart az Egyezmény megvalósításához;

(d)a kiegészítõ testületei által benyújtott jelentéseket átvizsgálja és megadja hozzájuk az irányelveket;

(e)megállapodik és konszenzussal elfogadja az eljárási szabályokat, valamint a saját magára és a kiegészítõ testületekre vonatkozó pénzügyi szabályokat;

(f)a 30. és 31. cikkelyek értelmében módosítja az Egyezményt;

(g)kiegészítõ testületei tevékenységét is beleértve jóváhagyja a tevékenységére kidolgozott munkarendet és költségvetést, és finanszírozásukhoz megteszi a szükséges intézkedéseket;

(h)a helyzettõl függõen törekszik a kompetens - akár nemzeti vagy nemzetközi, akár kormányközi vagy nem-kormányzati - testületekkel és képviseleti szervekkel való együttmûködésre, igénybeveszi szolgáltatásaikat és felhasználja az általuk nyújtott információt;

(i)miközben kerüli a párhuzamos tevékenységeket, segíti és erõsíti a más idevágó egyezményekkel való kapcsolatot; és

(j)más egyéb, az Egyezmény célkitûzésének eléréséhez esetleg szükséges funkciókat is ellát.

3. A Felek Konferenciája az elsõ ülésén konszenzussal fogadja el saját mûködési szabályait, amelyek tartalmazzák az Egyezményben meghatározott döntési eljárásokkal nem szabályozott ügyekre vonatkozó döntési eljárásokat. Ezek az eljárások minõsített többséget írhatnak elõ a rendkívüli döntések elfogadásához.

4. A Felek Konferenciájának elsõ ülését a 35. cikkelyben említett ideiglenes titkárság hívja össze, és az Egyezmény hatályba lépését követõen egy éven belül kerül megrendezésre. Amennyiben a Felek Konferenciája másként nem határoz, a második, a harmadik és a negyedik rendes ülésre évenként, majd kétévenként kerül sor.

5. A Felek Konferenciájának rendkívüli üléseit olyan más idõpontban tartják, amelyet a Felek Konferenciája a rendes ülésén, vagy valamelyik részes Fél írásbeli kérelmére állapít meg, feltéve, hogy azt - az Állandó Titkárság által a Részes Felekhez történt továbbítása óta számított három hónapon belül - a Részes Felek legalább egyharmada támogatja.

6. A Felek Konferenciája mindegyik rendes ülésén megválasztja az Irodát. Az Iroda szervezeti felépítését és mûködését a mûködési szabályzatban állapítják meg. Az Iroda kijelölése alkalmával kellõ figyelmet kell szentelni annak, hogy a földrajzi

19

eloszlás méltányos legyen és kellõen reprezentálja a Részes Felek által képviselt érintett országokat, fõként Afrikában.

7. Az Egyesült Nemzetek, annak szakosított hivatalai és bármely tagállama vagy a hozzájuk rendelt megfigyelõk, amelyek az Egyezménynek nem részes Felei, megfigyelõként képviseltethetik magukat a Felek Konferenciája ülésein. Bármely testület vagy hivatal, akár nemzeti vagy nemzetközi, akár kormányzati vagy nem-kormányzati, amelyik az Egyezmény tárgyában jártas és amelyik értesítette az Állandó Titkárságot arról a kívánságáról, hogy megfigyelõként képviseltetni szeretné magát a Felek Konferenciája valamelyik ülésén, kívánságának megfelelõen képviseltetheti magát, hacsak a Részes Felek egyharmada nem ellenzi. A megfigyelõk engedélyezése és részvétele a Felek Konferenciája által elfogadott eljárási szabályok körébe tartozik.

8. A Felek Konferenciája felkérheti az illetékes nemzeti és nemzetközi szervezeteket, amelyek kellõ szakértelemmel rendelkeznek, hogy szolgáltassanak információt a 16. cikkely (g) bekezdése, a 17. cikkely 1 (c) bekezdése és a 18. cikkely 2 (b) bekezdése értelmében.

23. cikkely

Állandó Titkárság

1. Az Állandó Titkárság ezennel megalakul.

2. Az Állandó Titkárság feladatai:

(a)intézkedik a Felek Konferenciájának és az Egyezményben foglaltak értelmében létrehozott kisegítõ testületek üléseirõl, ellátja azokat a szükséges szolgáltatásokkal;

(b)összeállítja és elõterjeszti a hozzá benyújtott jelentéseket;

(c)felkérésre segít az érintett, különösen afrikai fejlõdõ ország Feleknek az Egyezményben elõírt információ összeállításában és közlésében;

(d)összehangolja tevékenységét a nemzetközi társ-testületek és egyezmények titkárságaival;

(e)a Felek Konferenciája útmutatásával olyan adminisztratív és szerzõdéses intézkedéseket hoz, amelyekre szüksége lehet feladatának eredményes elvégzéséhez;

(f)jelentéseket készít az ezen Egyezmény keretében végzett tevékenységérõl, és a Felek Konferenciája elé terjeszti azokat; és

(g)elvégez minden egyéb olyan titkársági feladatot, amit a Felek Konferenciája meghatároz.

3. A Felek Konferenciája az elsõ ülésén kijelöli az Állandó Titkárságot és intézkedik mûködésérõl.

24. cikkely

Tudományos és Technológiai Bizottság

1. A Felek Konferenciája egyik alárendelt testületeként ezennel megalakul a Tudományos és Technológiai Bizottság, hogy az elsivatagosodás leküzdésére és az aszály hatásainak enyhítésére vonatkozó tudományos és technológiai kérdésekben információval és tanácsadással szolgáljon a Konferenciának. A Bizottság a Felek Konferenciájának rendes üléseivel együttesen ülésezik, multidiszciplináris és valamennyi részes Fél számára nyitott. A megfelelõ szakterületeken kellõen jártas kormányképviselõkbõl áll. A Felek Konferenciája az elsõ ülésén határozza meg a Bizottság feladatkörét.

2. A Felek Konferenciája összeállítja és karbantartja a megfelelõ szakterületeken kellõ ismerettel és tapasztalattal rendelkezõ független szakértõk jegyzékét.

20

A jegyzék a Részes Felektõl írásban kapott jelöléseken alapul, figyelembevéve, hogy multidiszciplináris megközelítésre és kiterjedt földrajzi reprezentációra van szükség.

3. Szükség esetén a Felek Konferenciája ad hoc szakértõi csoportokat jelöl ki, hogy a Bizottságon keresztül tájékoztassa és tanácsot adjon olyan speciális kérdésekben, amelyek az elsivatagosodás leküzdésére és az aszály hatásainak enyhítésére vonatkozó legkorszerubb tudományos eredmények és technológiai eljárások ismeretét igénylik. Ezek a szakértõi csoportok azokból a szakértõkbõl állnak, akiket a jegyzékbõl választanak, figyelembevéve, hogy multidiszciplináris megközelítésre és kiterjedt földrajzi reprezentációra van szükség. A szakértõk tudományos múlttal és gyakorlati tapasztalattal rendelkeznek, a Bizottság ajánlására a Felek Konferenciája jelöli ki õket. A Felek Konferenciája határozza meg ezeknek a szakértoi csoportoknak a feladatkörét és munkakörülményeit.

25. cikkely

Intézmények, képviseletek és testületek hálózata

1. A Felek Konferenciájának felügyelete alatt a Tudományos és Technológiai Bizottság intézkedik mindazon, már meglévõ, ide tartozó hálózatok, intézmények, képviseletek és testületek felmérésérõl és értékelésérõl, amelyek késznek mutatkoznak arra, hogy egy hálózat részei legyenek. Ez a hálózat az Egyezmény megvalósítását segíti.

2. Az 1. bekezdésben említett áttekintés és értékelés alapján a Tudományos és Technológiai Bizottság ajánlásokat tesz a Felek Konferenciájának arról, hogy miképpen könnyítse meg és erõsítse a helyi, a nemzeti és más egyéb szintû egységek hálózatba foglalását, abból a célból, hogy a 16. - l9. cikkelyben megfogalmazott tematikus igényeket kielégíthessék.

3. Ezeknek az ajánlásoknak a figyelembevételével, a Felek Konferenciája:

(a)megállapítja, melyek azok a nemzeti, szubregionális, regionális és nemzetközi egységek, amelyek a hálózat létrehozására a legalkalmasabbak, és javaslatot tesz az operatív eljárásokra és az azokhoz szükséges idõre; és

(b)megállapítja, melyek azok az egységek, amelyek a legalkalmasabbak arra, hogy egy ilyen minden szintre kiterjedõ hálózat létrehozását elõsegítsék és erõsítsék.

V. RÉSZ

ELJÁRÁSOK

26. cikkely

Információ-közlés

1. A Felek Konferenciájának rendes ülésein történõ megvitatás céljából, az Állandó Titkárságon keresztül mindegyik részes Fél adjon jelentést azokról az intézkedésekrõl, amelyeket az Egyezmény megvalósítása érdekében tett. A Felek Konferenciája meghatározza a jelentések formáját és benyújtásuk menetrendjét.

2. Az Érintett Ország Részes Felek rendelkezésre bocsátják az 5. cikkely szerint kidolgozott stratégiájuk leírását és minden, annak teljesítésére vonatkozó információt.

3. Azok az Érintett Ország Részes Felek, amelyek a 9. - 15. cikkely szerint hajtják végre cselekvési programjaikat, adják meg a programok és végrehajtásuk részletes leírását.

21

4. Az Érintett Ország Részes Felek bármely csoportja közös közleményt állíthat össze a cselekvési programok keretében végzett szubregionális és/vagy regionális szinten tett intézkedésekrõl.

5. A Fejlett Ország Részes Felek jelentést készítenek arról, miként segédkeztek a cselekvési programok elkészítésében és megvalósításában, belefoglalva az Egyezmény keretében nyújtott, vagy éppen folyósítás alatt álló, pénzügyi forrásokra vonatkozó tájékoztatást.

6. Az 1. - 4. bekezdésnek megfelelõen elkészített tájékoztatást az Állandó Titkárságon keresztül továbbítsák a Felek Konferenciájához és az illetékes testületekhez, amilyen hamar csak lehetséges.

7. A Felek Konferenciája elõsegíti, hogy az érintett fejlõdõ országok, fõleg Afrikában, technikai és anyagi segítséget kapjanak, amennyiben kérik, az ezen cikkely szerinti tájékoztatás összeállításához és közléséhez, valamint a cselekvési programok technikai és pénzügyi szükségleteinek meghatározásához.

27. cikkely

Intézkedések a megvalósítással kapcsolatos kérdések megoldására

A Felek Konferenciája megvizsgálja, majd elfogadja azoknak a kérdéseknek a megoldására szolgáló eljárásokat és intézményes mechanizmusokat, amelyek az Egyezmény teljesítésével kapcsolatban felmerülhetnek.

28. cikkely

Viták rendezése

1. A Részes Felek az Egyezmény értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatban felmerülõ bármiféle vitát tárgyalás vagy más, általuk választott békés úton rendeznek.

2. Az Egyezmény ratifikálása, elfogadása, jóváhagyása, a hozzá való csatlakozás során vagy bármikor késõbb, egy részes Fél, amelyik nem regionális gazdasági integrációs szervezet, írásban a Letéteményesnek nyilatkozatot tehet, hogy az Egyezmény értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatban felmerülõ bármiféle vita rendezésére a következõk megoldások egyikét vagy mindkettõt kötelezõen elismeri bármely, ugyanazon kötelezettséget elfogadó részes Felet illetõen:

(a)döntõbíráskodás, összhangban a Felek Konferenciája által elfogadott és mellékletben lefektetett eljárással, amennyire csak gyakorlatilag lehetséges;

(b)a vita beterjesztése a Nemzetközi Jogbírósághoz.

3. Az a részes Fél, amelyik regionális gazdasági integrációs szervezet, hasonlóképpen nyilatkozhat a 2 (a) bekezdésben említett eljárással összhangban álló döntõbíráskodást illetõen.

4. A 2. bekezdés szerinti nyilatkozat mindaddig érvényben marad, amíg az abban megfogalmazott feltételek szerint érvényét nem veszti, vagy el nem telt három hónap az után, hogy írásbeli visszavonását a Letéteményesnél letétbe helyezték.

5. A nyilatkozat lejárta, a visszavonás vagy egy újabb nyilatkozattétel semmiképpen sem befolyásolja a döntõbíróság vagy a Nemzetközi Jogbíróság elõtti folyamatban lévõ ügyeket, hacsak a Felek meg nem egyeznek a vita más módon történõ rendezésében.

6. Ha a Részes Felek valamely vita rendezésére a 2. bekezdésben foglalt megoldások közül nem ugyanazt, vagy azok egyikét sem fogadják el, és nem rendezik

22

tizenkét hónapon belül a vitájukat azt követõen, hogy az egyik fél értesíti a másikat arról, hogy vitás kérdés merült fel közöttük - a vitát bármelyikük kérésére terjesszék elõ békéltetésre a Felek Konferenciája által elfogadott és mellékletben rögzített eljárásnak megfelelõen, amilyen gyorsan csak lehetséges.

29. cikkely

A mellékletek státusa

1. A mellékletek az Egyezmény szerves részét képezik, és hacsak kifejezetten másképpen nem rendelkeznek, az Egyezményre való hivatkozás egyúttal hivatkozást jelent a mellékleteire is.

2. A Felek a mellékletek intézkedéseit az ezen Egyezmény cikkelyeiben megfogalmazott jogok és kötelességek szerint értelmezik.

30. cikkely

Az Egyezményre vonatkozó módosítások

1. Bármely Fél javasolhatja az Egyezmény módosítását.

2. Az Egyezményre vonatkozó módosításokat a Felek Konferenciájának rendes ülésén fogadják el. Valamely javasolt módosítás szövegét az Állandó Titkárság legalább hat hónappal azon értekezlet elõtt közölje a Részes Felekkel, amelyen elfogadásra javasolják. Az Állandó Titkárság a módosításokat közölje az Egyezmény aláíróival is.

3. A Részes Felek mindent tegyenek meg annak érdekében, hogy az Egyezmény javasolt módosítását konszenzussal fogadják el. Amennyiben a konszenzus érdekében mindent megtettek, de megállapodás nem jött létre, végsõ megoldásként a módosítást az értekezleten jelenlévõ és szavazó Részes Felek kétharmados többséggel fogadják el. Az elfogadott módosítást az Állandó Titkárság eljuttatja a Letéteményeshez, aki ratifikálás, elfogadás, jóváhagyás vagy a hozzá való csatlakozás céljából valamennyi részes Félnek megküldi.

4. A módosítás ratifikálására, elfogadására, jóváhagyására vagy az ahhoz való csatlakozásra vonatkozó okiratokat a Letéteményesnél helyezik letétbe. Egy, a 3. bekezdés szerint elfogadott módosítás azon Részes Felek számára, akik elfogadták azt, kilencven nappal azután lép hatályba, hogy a Letéteményestõl kapnak egy okiratot a módosítás ratifikálásáról, elfogadásáról, jóváhagyásáról vagy a hozzá való csatlakozásról, amelyet az Egyezményhez csatlakozott Felek, amelyek a módosítás elfogadásakor Részes Felek, legalább kétharmada elfogadott.

5. A módosítás minden más részes Fél számára kilencven nappal azután a nap után lép életbe, amely napon a Fél a Letéteményesnél letétbe helyezi a szóbanforgó módosítás ratifikálásáról, elfogadásáról, vagy jóváhagyásáról, avagy a hozzá való csatlakozásról szóló dokumentumot.

6. Ezen és a 31. cikkely céljaira a "jelenlévõ és szavazó Részes Felek" a jelenlévõ és igennel vagy nemmel szavazó Részes Feleket jelenti.

31. cikkely

Mellékletek elfogadása és módosítása

1. Az Egyezmény bármilyen további mellékletét és valamely melléklet bármilyen módosítását az Egyezmény módosítására vonatkozó és a 30. cikkelyben lefektetett eljárásnak megfelelõen terjesztenek elõ és fogadnak el, feltéve, hogy egy újabb

23

regionális végrehajtási melléklet, vagy valamely regionális végrehajtási melléklet módosításának az elfogadásához a cikkelyben elõírt többség az adott régióból jelenlévo és szavazó Felek kétharmados többségét írja elõ. A Letéteményes minden Féllel közli a mellékletek elfogadását vagy módosítását.

2. Egy melléklet, amely nem egy újabb regionális végrehajtási melléklet, vagy valamely mellékletnek a módosítása, amelyik nem valamely regionális végrehajtási melléklet módosítása, és amelyet az 1. bekezdésben foglaltak szerint elfogadtak, valamennyi, az Egyezményhez csatlakozott Félre vonatkozóan hat hónappal azt a napot követõen lép hatályba, amelyen a Letéteményes közli a Részes Felekkel a melléklet vagy a módosítás elfogadását, kivéve azokat a Részes Feleket, amelyek írásban határidõn belül értesítették a Letéteményest, hogy nem fogadják el a mellékletet vagy a módosítást. Az ilyen melléklet vagy módosítás azokra a Részes Felekre nézve, amelyek visszavonják az el nem fogadási nyilatkozatukat, attól a naptól számított kilencvenedik napon lép hatályba, amelyiken a Letéteményes megkapja a nyilatkozat visszavonását.

3. Egy újabb regionális végrehajtási melléklet, vagy valamely regionális végrehajtási melléklet módosítása, amelyet az 1. bekezdés szerint elfogadtak, valamennyi, az Egyezményhez csatlakozott Félre vonatkozóan hat hónappal azt a napot követõen lép hatályba, amelyen a Letéteményes közli a Részes Felekkel a melléklet vagy a módosítás elfogadását, kivéve:

(a)azt a részes Felet, amely ezen a hat hónapon belül írásban értesítette a Letéteményest arról, hogy az újabb regionális végrehajtási tervet tartalmazó mellékletet vagy annak módosítását nem fogadja el, amely esetben az ilyen melléklet vagy módosítás azokra a Részes Felekre nézve, amelyek visszavonják az el nem fogadási nyilatkozatot, attól a naptól számított kilencvenedik napon lép hatályba, amelyiken a Letéteményes az értesítést kézhez vette; és

(b)azt a részes Felet, amely az újabb regionális végrehajtási mellékletekkel vagy a regionális végrehajtási mellékletek módosításaival kapcsolatban a 34. cikkely 4. bekezdése szerint nyilatkozott, amely esetben az ilyen melléklet vagy módosítás erre a részes Félre vonatkozóan kilencven nappal azután lép életbe, hogy az ilyen mellékletre vagy módosításra vonatkozó ratifikációs, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okiratát a Letéteményesnél letétbe helyezte.

4. Amennyiben egy melléklet vagy egy melléklet módosításának elfogadása az Egyezmény módosítását vonja maga után, úgy az a melléklet vagy a melléklet módosítása mindaddig nem lép életbe, amíg az Egyezmény módosítása hatályba nem lép.

32. cikkely

Szavazati jog

1. Mindegyik az Egyezményben részes Fél egy szavazattal rendelkezik, kivéve azt az esetet, amelyben a 2. bekezdés intézkedik.

2. A regionális gazdasági integrációs szervezetek az illetékességi körükbe tartozó ügyekben annyi szavazattal gyakorolják szavazati jogukat, ahány olyan tagországuk van, amelyek Részes Felek az Egyezményben. Az ilyen szervezetek nem gyakorolhatják szavazati jogukat, ha tagállamaik teszik azt, és megfordítva.

24

VI. RÉSZ

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

33. cikkely.

Aláírás

Ezt az Egyezményt Párizsban, 1994. október 15 én kell megnyitni aláírásra az Egyesült Nemzetek tagállamai, vagy azok bármely szakosított hivatala avagy a Nemzetközi Bíróság Alapszabályaiban Részes Felek és a regionális gazdasági integrációs szervezetek számára. Azt követõen aláírásra továbbra is nyitott egészen 1995 október 15.-ig az Egyesült Nemzetek Központjában, New Yorkban.

34. cikkely

Ratifikálás, elfogadás, jóváhagyás és csatlakozás

1. Az Egyezmény az államok és a regionális gazdasági integrációs szervezetek általi ratifikálás, elfogadás, jóváhagyás vagy csatlakozás tárgyát képezi. Az Egyezmény attól a naptól kezdõdõen nyitott a csatlakozásra, amely napon aláírása lezárul. A ratifikációs, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okmányokat a Letéteményesnél helyezik letétbe.

2. Az Egyezmény valamennyi kötelessége minden regionális gazdasági integrációs szervezetre kötelezõ, amely az Egyezményben részes Fél lesz anélkül, hogy valamelyik tagállama részes Fél lenne. Abban az esetben, ha egy ilyen szervezet egy vagy több tagállama egyúttal részes Fél az Egyezményben, a szervezet és tagállamai határozzák meg a rájuk háruló felelõsséget az Egyezménybõl fakadó kötelességeik tekintetében. Ilyen esetekben a szervezetek és a tagállamok nem jogosultak, hogy az Egyezménybõl fakadó jogaikat egyidejûleg gyakorolják.

3. A regionális gazdasági integrációs szervezetek ratifikációs, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okirataikban deklarálják, hogy milyen mértékben illetékesek az Egyezmény által szabályozott ügyekben.

Haladéktalanul tájékoztassák egyúttal a Letéteményest, aki viszont a Feleket fogja tájékoztatni illetékességük mértékének minden jelentõs módosulásáról.

4. Ratifikációs, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okiratában bármely Fél kijelentheti, hogy ami minden újabb regionális végrehajtási melléklet vagy bármely regionális végrehajtási melléklet módosítása csak az után lépjen életbe, ha a rá vonatkozó ratifikációs, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okiratát letétbe helyezte.

35. cikkely

Átmeneti rendelkezések

A 23. cikkelyben hivatkozott titkársági feladatokat az Egyesült Nemzetek Közgyûlése 1992. december 22-ei 47/188 számú határozatában létrehozott titkárság ideiglenes jelleggel végzi a Felek Konferenciája elsõ ülésszakának a befejezéséig.

36. cikkely

Hatálybalépés

1. Az Egyezmény az ötvenedik ratifikációs, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okirat letétbe helyezésének napját követõ kilencvenedik napon lép hatályba.

25

2. Az Egyezmény minden államra vagy regionális gazdasági integrációs szervezetre vonatkozóan, amely az ötvenedik ratifikációs, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okirat letétbe helyezése után ratifikálja, fogadja el, hagyja jóvá az Egyezményt vagy csatlakozik az Egyezményhez, az ezen állam vagy regionális gazdasági integrációs szervezet ratifikációs, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okmánya letétbe helyezésének napját követõ kilencvenedik napon lép hatályba.

3. A fenti 1. és 2. bekezdésben foglaltak céljaira a regionális gazdasági integrációs szervezet egyik letétbe helyezett okiratát sem szabad a szervezet tagállamai által már letétbe helyezettekhez hozzászámítani.

37. cikkely

Fenntartások

Ezen Egyezményhez nem lehet fenntartásokat fûzni.

38. cikkely

Felmondás

1. Három évvel azon nap után, amelyiken az Egyezmény valamely részes Fél számára hatályossá vált, az adott részes Fél felmondhatja az Egyezményt, a Letéteményeshez eljuttatott írásbeli nyilatkozattal.

2. Mindenféle felmondás egy évvel az után lép életbe, hogy a Letéteményes megkapta a felmondó nyilatkozatot, vagy esetleg egy késõbbi, a felmondási nyilatkozatban megjelölt idõpontban.

39. cikkely

Letéteményes

Az Egyezmény Letéteményese az Egyesült Nemzetek Fõtitkára.

40. cikkely

Hiteles szövegek

Jelen Egyezmény eredeti példányát, amelynek arab, kínai, angol, francia, orosz és spanyol szövege azzal hiteles módon megegyezik, az Egyesült Nemzetek Fõtitkáránál helyezik letétbe.

AMINEK TANÚBIZONYSÁGÁUL az alulírottak kellõ felhatalmazás birtokában aláírták a jelen Egyezményt.

KÉSZÜLT Párizsban, ezerkilencszázkilencvennégy júniusának 17. napján.

I. MELLÉKLET

REGIONÁLIS VÉGREHAJTÁSI MELLÉKLET AFRIKÁRA

1. cikkely

Alkalmazási terület

Az Egyezmény - különösen annak 7. cikkelye - értelmében, minden részes Felet illetõen ez a melléklet vonatkozik Afrikára, annak arid, szemi-arid és száraz szubhumid területeire, az elsivatagosodás leküzdése és /vagy az aszály hatásainak enyhítése végett.

2. cikkely

Cél

A melléklet célja, hogy Afrikában nemzeti, szubregionális és regionális szinten és Afrika sajátos viszonyai közepette:

(a)egyértelmûen megállapítsa a tennivalókat és a szükséges rendelkezéseket, köztük a Fejlett Ország Részes Felek nyújtotta segítség jellegét és módjait az Egyezmény vonatkozó intézkedéseivel összhangban;

(b)gondoskodjon az Egyezmény eredményes és célszerû megvalósításáról, hogy úrrá lehessen a sajátos afrikai körülményeken; és

(c)elõsegítse az elsivatagosodás leküzdésére és/vagy az aszály hatásainak enyhítésére irányuló folyamatokat és tevékenységeket Afrika arid, szemi-arid és száraz szub-humid területein.

3. cikkely

Az afrikai régió sajátos viszonyai

A Részes Felek az Egyezmény szerint rájuk háruló kötelességeik teljesítése során a melléklet végrehajtásakor olyan megközelítést alkalmazzanak, amely figyelembe veszi a következõ sajátos afrikai viszonyokat:

(a)a területek nagyrészt arid, szemi-arid és száraz szub-humid területek;

(b)az elsivatagosodással és a gyakori súlyos aszállyal sújtott országok és lakosság száma igen nagy;

(c)számos érintett országot szárazföld vesz körül;

(d)a legtöbb érintett országban nagy területen szegénység uralkodik, köztük igen sok legkevésbé fejlett ország, és jelentõs külsõ segítségre - pénzsegélyek és koncessziós kölcsönök formájában - van szükségük ahhoz, hogy tovább haladhassanak fejlesztési céljaik felé;

(e)a társadalmi-gazdasági viszonyok nehezek, súlyosbítja azokat a kereskedelem romlása és ingadozása, a külsõ eladósodás, továbbá a politikai bizonytalanság, ami országon belüli, regionális és nemzetközi migrációhoz vezet;

(f)a lakosság megélhetése döntõ mértékben a természeti erõforrások függvénye, ami - kiegészülve a demográfiai trendek és tényezõk hatásával, a gyenge technológiai bázissal és a tovább fenn-nem-tartható termelési gyakorlattal - hozzájárul a természeti erõforrások súlyos degradációjához;

(g)az intézményes és törvényes keretek elégtelenek, az infrastruktúra gyenge és a tudományos, technikai és oktatási kapacitás nem elegendõ, ami jelentõs kapacitás bõvítést tesz szükségessé; és

(h)az elsivatagosodás leküzdésére és/vagy az aszály hatásainak enyhítésére irányuló tevékenység központi szerepet játszik az érintett afrikai országok fontosabb nemzeti fejlesztési munkáiban.

27

4. cikkely

Afrikai Ország Részes Felek kötelezettségei és kötelességei

1. Az Afrikai Ország Részes Felek vállalják, hogy képességeik szerint:

(a)az elsivatagosodás leküzdését és /vagy az aszály hatásainak enyhítését a szegénység felszámolására kifejtett erõfeszítéseik központi stratégiájaként kezelik;

(b)a kölcsönös érdekeltségen alapuló szolidaritás és partnerkapcsolat szellemében segítik a regionális együttmûködést és integrációt az elsivatagosodás leküzdésére és/vagy az aszály hatásainak enyhítésére irányuló programokban és tevékenységekben;

(c)ésszerûsítik és erõsítik az elsivatagosodással és az aszállyal foglalkozó meglévõ intézményeket, s ha a helyzet úgy kívánja, bevonnak más meglévõ intézményeket is azért, hogy hatékonyabbá tegyék azokat és, hogy hatékonyabban felhasználják az erõforrásokat;

(d)elõsegítik a megfelelõ technológiai eljárásokra, ismeretekre, know-howra és gyakorlati eljárásokra vonatkozó információ-cserét; és

(e)készültségi terveket készítenek az elsivatagosodás és/vagy aszály következtében már degradálódott területeken fellépõ aszály hatásainak enyhítésére.

2. Az Egyezmény 4. és 5. cikkelyeiben rögzített általános és speciális kötelességek szerint az érintett Afrikai Ország Részes Felek igyekezzenek

(a)megfelelõ pénzügyi eszközöket biztosítani a nemzeti költségvetésükbõl, nemzeti körülményeik és képességük szerint úgy, hogy tükrözze azt az új prioritást, amelyet Afrika az elsivatagosodás és/vagy az aszály jelenségének tulajdonít;

(b)fenntartani és erõsíteni a nagyobb decentralizációra és pénzügyi források fenntartására irányuló, folyamatban lévõ reformokat, valamint megerõsíteni a helyi lakosság és közösségek részvételét; és

(c)feltárni és mozgósítani új és pótlólagos nemzeti pénzügyi forrásokat, és - minthogy ez elsõrendûen fontos - a meglévõ nemzeti képességeket és eszközöket a hazai pénzügyi források mobilizálására kiterjeszteni.

5. cikkely

Fejlett Ország Részes Felek kötelezettségei és kötelességei

1. Az Egyezmény 4., 6. és 7. cikkelyébõl következõ kötelességeik teljesítése során a Fejlett Ország Részes Felek részesítsék elsõbbségben az érintett Afrikai Ország Részes Feleket, és ennek értelmében:

(a)segítsék õket az elsivatagosodás leküzdésében és/vagy az aszály hatásainak enyhítésében, többek között azzal, hogy tegyék lehetõvé és/vagy könnyítsék meg számukra, hogy pénzügyi és/vagy egyéb erõforrásokhoz jussanak, és támogassák, finanszírozzák és/vagy könnyítsék meg a megfelelõ környezetvédelmi technológiai eljárások és know-how átadásának, adaptálásának és megszerzésének finanszírozását, kölcsönösen megállapodva és nemzeti politikájukkal összhangban, figyelembe véve, hogy a központi stratégia a szegénység felszámolása;

(b)továbbra is fordítsanak jelentõs erõforrásokat az elsivatagosodás leküzdésére és/vagy az aszály hatásainak enyhítésére, és/vagy növeljék ezeket a forrásokat; és

(c)nyújtsanak segítséget nekik kapacitásuk megerõsítéséhez, hogy tökéletesíthessék intézményes kereteiket, valamint tudományos és mûszaki felkészültségüket, az információ gyûjtést és az információ analízisét, továbbá az elsivatagosodás leküzdésére és/vagy az aszály hatásainak enyhítésére irányuló kutató és fejlesztõ munkát.

2. Más ország Részes Felek önkéntes alapon az elsivatagosodásra vonatkozó technológiával, ismeretekkel és know-howval és/vagy pénzügyi eszközökkel segíthetik az érintett Afrikai Ország Részes Feleket. A nemzetközi együttmûködés megkönnyítheti az ilyen ismeretek, know-how és technikai eljárások átadását.

6. cikkely

A fenntartható fejlõdés stratégiai tervezési kerete

1. A nemzeti cselekvési programok központi és integráns részei legyenek annak az átfogóbb folyamatnak, amely az érintett Afrikai Ország Részes Feleknek a fenntartható fejlõdésre vonatkozó nemzeti politikája megfogalmazására irányul.

2. Egy konzultatív és a résztvevõket bekapcsoló folyamatra van szükség, amely bevonja a kormányzat, a helyi lakosság, a közösségek és a nem-kormányzati szervezetek megfelelo szintjeit egy olyan hajlékony stratégiai irányvonal kidolgozásába, ami lehetõvé teszi a helyi lakosság és a helyi közösségek maximális részvételét. Az érintett afrikai ország részes Fél kérésére a folyamatba bevonhatók kétoldalú és többoldalú képviseletek, a körülményektõl függõen.

7. cikkely

Cselekvési programok elkészítésének idõrendje

Ezen Egyezmény hatályba lépéséig az Afrikai Ország Részes Felek a nemzetközi közösség más tagjaival együttmûködve, ha szükséges, átmenetileg - amennyire csak lehetséges - az Egyezménynek a nemzeti, a szubregionális és a regionális cselekvési programok elkészítésére vonatkozó intézkedéseit alkalmazzák.

8. cikkely

A nemzeti cselekvési programok tartalma

1. Az Egyezmény 10. cikkelyének megfelelõen a nemzeti cselekvési programok átfogó stratégiája integrált helyi fejlesztési programokat szorgalmaz az érintett területekre, amelyek a résztvevõket bekapcsoló mechanizmusokon alapulnak, és amelyek a szegénység felszámolására kidolgozott stratégiákat integrálja az elsivatagosodás leküzdésére és az aszály hatásainak enyhítésére irányuló erõfeszítésekbe. A programok erõsítsék a helyi hatóságok kapacitását és biztosítsák a helyi lakosság, közösségek és csoportok cselekvõ bevonását, hangsúlyozva az oktatást és képzést, az elismert szakértelemmel rendelkezõ nem-kormányzati szervezetek mozgósítását, továbbá a decentralizált kormányzati rendszer erõsítését.

2. A nemzeti cselekvési programok a következõ általános sajátosságokkal rendelkezzenek, a körülményektõl függõen:

(a)a nemzeti cselekvési programok kidolgozásához és megvalósításához használják fel az elsivatagosodás leküzdése és az aszály hatásainak enyhítése terén a múltban szerzett tapasztalatokat, figyelembe véve a társadalmi, a gazdasági és ökológiai viszonyokat;

(b)állapítsák és jelöljék meg az elsivatagosodást és/vagy az aszályt elõidézõ tényezõket, továbbá a rendelkezésre álló és a szükséges erõforrásokat és kapacitásokat, és tegyenek megfelelõ politikai intézkedéseket, továbbá intézményes és egyéb válaszintézkedéseket és lépéseket, amelyek ezeknek a jelenségeknek a leküzdéséhez és/vagy hatásuk enyhítéséhez szükségesek; és

(c)fokozzák a helyi lakosság és közösségek, köztük a nõk, a farmerek és az állattenyésztõk részvételét, és az ügyintézésben több felelõsséggel ruházzák fel õket.

3. A nemzeti cselekvési programok a következõket tartalmazzák, szükség szerint:

(a)a gazdasági környezet javítására irányuló lépéseket, melyek a szegénység felszámolását célozzák:

(i)a jövedelmek és a munkalehetõségek növelése, különösen a közösség legszegényebb tagjai számára:

-a növényi és haszonállat termékek piacának fejlesztésével;

-a helyi szükségleteknek megfelelõ pénzügyi eszközök megteremtésével;

-szorgalmazva a sokféleséget a mezõgazdaságban és a

mezõgazdasági vállalkozások létesítésében; és

-a mezõgazdasággal kapcsolatos vagy

a nem mezõgazdasági típusú gazdasági tevékenységek fejlesztésével;

(ii)a falusi gazdaságok hosszútávú kilátásainak javítása

-a termelési beruházás és a termelõeszközök hozzáférhetõségének ösztönzésével; és

-ár és adó politikával, továbbá a növekedést elõsegítõ kereskedelmi gyakorlattal;

(iii)olyan népesség és migrációs politika kidolgozása és

alkalmazása, amely csökkenti a föld lakosság általi terhelését;

és

(iv)szárazság-tûrõ mezõgazdasági növények termesztésének

és a száraz talajokra kidolgozott integrált mezõgazdasági termelõ

rendszerek alkalmazásának támogatása az élelmezés biztonság érdekében;

(b)tennivalók a természeti erõforrások védelmére:

(i)a természeti erõforrásokkal történõ integrált és fenntartható gazdálkodás biztosítása, beleértve:

-a termõföldet és a legelõt;

-a növénytakarót és a vadon élõ növényeket, állatokat;

-az erdõket;

-a vízkészleteket; és

-a biológiai sokféleséget;

(ii)a közvélemény tájékozottságát szolgáló képzés és annak fokozása, továbbá környezetvédelmi oktatási kampányok és a természeti erõforrásokkal való fenntartható gazdálkodási technikák megismerésének elterjesztése; és

(iii)a változatos energia források fejlesztésének és hatékony alkalmazásának és az alternatív energia források - különösen a napenergia, a szélenergia és a biogáz - elõtérbe állításának biztosítása, és különleges rendelkezések a megfelelõ technológiai eljárások átadására, megszerzésére és adaptálására, hogy a sérülékeny természeti erõforrásokra nehezedõ terhelést enyhítsék;

(c)intézkedések az intézményi szervezet tökéletesítésére:

30

(i)a központi kormányzati szervek és a helyi hatóságok szerepének és felelõsségi körének meghatározása a földhasználat-tervezés politikában;

(ii) az aktív decentralizációs politika bátorítása, a gazdálkodás és a döntéshozás átruházása a helyi hatóságokra, a kezdeményezések és a helyi közösségek felelõsség vállalásának bátorítása, és helyi struktúrák kialakítása; és

(iii)a természeti erõforrásokkal való gazdálkodás intézmény- és szabály-rendszerének megfelelõ módosítása, hogy biztonságossá tegyék a földbirtoklást a helyi lakosság számára;

(d)teendõk az elsivatagosodással kapcsolatos ismeretek tökéletesítésére:

(i)a kutatásnak és az elsivatagosodás tudományos, mûszaki és társadalmi-gazdasági szempontjaira vonatkozó információk összegyûjtésének, feldolgozásának és kicserélésének támogatása;

(ii)a kutatásban és az információ-gyûjtésben, -feldolgozásban, -cserében és -analízisben még kihasználatlan nemzeti lehetõségek javítása oly módon, hogy növelje a megértést és, hogy az analízis eredményeket operatíve használható fogalmakká alakíthassák;

(iii)a közép- és hosszútávú vizsgálatok ösztönzése:

-az érintett területek társadalmi-gazdasági és kulturális trendjeirõl;

-a természeti erõforrások minõségi és mennyiségi trendjeirõl;

-az éghajlat és elsivatagosodás kölcsönhatásáról;

(e)intézkedések az aszály hatásainak figyelemmel kísérésére és becslésére:

(i)stratégiák kidolgozása annak felbecsülésére, hogy a természetes éghajlatingadozás miként befolyásolja a regionális léptékû aszályt és elsivatagosodást, és/vagy stratégiák kidolgozása az évszakos - évi éghajlatingadozások elõrejelzéseinek az aszály hatásainak enyhítésére tett erõfeszítésekben történõ felhasználására;

(ii)a veszély elõrejelzõ és válaszképesség tökéletesítése, a veszélyelhárítás és az élelmiszersegély-nyújtás hatékony végrehajtása, továbbá az élelmiszer raktározási és elosztó rendszerek, a szarvasmarha-állomány védelem, valamint a közmunkák és az alternatív életlehetõségek javítása az aszályra hajlamos területeken; és

(iii)az ökológiai degradáció figyelemmel kísérése és felbecsülése azért, hogy idõben és megbízható információ álljon rendelkezésre az rõforrás degradáció folyamatáról és dinamikájáról egy kedvezõbb politika megfogalmazása és a válaszintézkedések megkönnyítése érdekében.

9. cikkely

Nemzeti cselekvési programok elkészítése és a végrehajtást és értékelést lehetõvé tevõ mutatók

Mindegyik érintett afrikai ország részes Fél egy alkalmas nemzeti koordináló testületet jelöl ki, hogy az katalizátorként mûködjék nemzeti cselekvési programja elkészítésében, végrehajtásában és értékelésében. Ez a koordináló testület a 3. cikkely értelmében szükség szerint:

(a)vállalja a tevékenység meghatározását és ellenõrzését, kezdve a helyileg irányított konzultációs folyamattal, bevonva a helyi lakosságot és a helyi közösségeket, együttmûködve a helyi hatóságokkal, a Fejlett Ország Részes Felekkel, s a kormányközi és nem-kormányzati szervezetekkel, a nemzeti szinten érdekeltekkel folytatott kezdeti konzultációk alapján;

31

(b)meghatározza és elemzi a fejlõdést és a fenntartható földhasználatot befolyásoló kényszereket, szükségleteket, ill. hiányokat, és gyakorlati intézkedéseket javasol, hogy elkerüljék a párhuzamos tevékenységeket, maximálisan kihasználva a megfelelõ, folyamatban lévõ erõfeszítéseket, és elõsegíti az eredmények felhasználását;

(c)interaktívan és rugalmasan elõsegíti, megtervezi és megfogalmazza a projekt tevékenységeket, hogy biztosítsa az érintett területek lakosainak aktív részvételét, hogy minimalizálja az efféle tevékenység negatív hatását, és hogy megállapítsa a pénzügyi segítségnyújtásra és technikai együttmûködésre irányuló követelmények fontossági sorrendjét;

(d)alkalmas, számszerûsíthetõ és könnyen verifikálható mutatókat állapít meg, hogy a nemzeti cselekvési programok jól becsülhetõk és értékelhetõk legyenek és amelyek a rövid-, közép- és hosszútávú tevékenységeket, továbbá a programok végrehajtásához szükséges tevékenységeket tartalmazzák,;

(e)idõközi jelentéseket készít a nemzeti cselekvési programok végrehajtásáról.

10. cikkely

Szubregionális cselekvési programok szervezési kerete

1. Az Egyezmény 4. cikkelye szerint az Afrikai Ország Részes Feleknek együtt kell mûködni a Közép- Kelet-, Észak-, Dél- és Nyugat-Afrikára szóló szubregionális cselekvési programok elkészítésében és végrehajtásában, és ebbõl következõen átruházhatják az illetékes szubregionális kormányközi szervezetekre az alábbi felelõsségi köröket:

(a)kapcsolattartás a szubregionális cselekvési programok elõkészítésében és a szubregionális cselekvési programok végrehajtásának koordinálása;

(b)segédkezés a nemzeti cselekvési programok elkészítésében és megvalósításában;

(c)információ-, tapasztalat- és know-how-csere elõsegítése, valamint tanácsadás a nemzeti törvényhozás felülvizsgálatára; és

(d)bármiféle egyéb, a szubregionális cselekvési programokkal kapcsolatos felelõsségi kört.

2. A szakosított szubregionális intézmények felkérésre támogatást nyújthatnak, és/vagy megbízhatók a kompetenciájukba tartozó tevékenységek koordinálásával.

11. cikkely

Szubregionális cselekvési programok tartalma és elkészítése

A szubregionális cselekvési programok olyan témákra összpontosítsanak, amelyek ezen a szinten jobban kezelhetõk. Ahol szükséges, dolgozzák ki a megosztható természeti erõforrásokkal való gazdálkodás mechanizmusait. Ezek a mechanizmusok eredményesen kezelik az elsivatagosodással és/vagy az aszállyal kapcsolatos országhatárokon átnyúló problémákat, és segítséget nyújtanak a nemzeti cselekvési programok harmonikus megvalósításhoz. A szubregionális cselekvési programok fontosabb területei megfelelõ módon koncentrálódjanak:

(a)az országhatárokon átterjedõ természeti erõforrásokkal való fenntartható gazdálkodásra irányuló közös programokra, a körülményektõl függõen, két vagy többoldalú mechanizmusok révén;

(b)alternatív energia források fejlesztési programjainak koordinálására;

32

(c)együttmûködésre a pestissel, valamint a növényi és állat betegségekkel kapcsolatos intézkedésekben és azok fékentartásában;

(d)kapacitás bõvítés, oktatás és a tudatosság fejlesztésére irányuló tevékenységekre, amelyek jobban hajthatók végre, vagy támogathatók szubregionális szinten;

(e)a tudományos és mûszaki együttmûködésre, különösen a klimatológia, a meteorológia és a hidrológia területén, beleértve az adatgyûjtés és értékelés, az információ megosztás és a projekt hálózatszerû értékelését, továbbá a kutatási és fejlesztési tevékenység koordinálását és rangsorolását;

(f)veszély elõrejelzõ rendszerekre és közös tervnek készítésére az aszály hatásainak enyhítése céljából, beleértve azokat az intézkedéseket, amelyek a környezeti okok miatt bekövetkezõ migráció következményére irányulnak;

(g)tapasztalatcsere módjainak felkutatására, különösen a helyi lakosság és a közösségek részvételével, és a jobb földhasználat és a megfelelõ technológiák használatában a kedvezõ környezet megteremtése érdekében;

(h)szubregionális szervezetek kapacitásának megerõsítésére, hogy képesek legyenek a koordinálásra és mûszaki szolgáltatásokra, valamint szubregionális központok és intézmények létesítésére, átalakítására és megerõsítésére; és

(i)hivatalos irányvonal kidolgozására olyan területeken, mint például a kereskedelem, amely hatással van az érintett területekre és a lakosságra, beleértve a régió marketing rendszereinek koordinációs politikáját és az alapvetõ infrastruktúra politikát.

12. cikkely

Regionális cselekvési program szervezési kerete

1. Az Egyezmény 11. cikkelye értelmében az Afrikai Ország Részes Felek közösen állapítják meg a regionális cselekvési program elkészítésére és végrehajtására vonatkozó eljárásokat.

2. A Részes Felek megfelelõ támogatásban részesíthetik az afrikai regionális társintézményeket és szervezeteket, hogy azok segíthessék az Afrikai Ország Részes Feleket az Egyezménybol fakadó kötelességeik teljesítésében.

13. cikkely

A regionális cselekvési program tartalma

A regionális cselekvési program az elsivatagosodás leküzdésére és az aszály hatásainak enyhítésére vonatkozó tennivalókat tartalmazza, a következõ fontosabb területeken, a körülményektõl függõen:

(a)regionális együttmûködés megteremtése és a szubregionális cselekvési programok összehangolása a kulcsfontosságú elvi kérdésekben elérendõ regionális konszenzus érdekében, a szubregionális szervezetekkel való rendszeres konzultációk révén;

(b)kapacitás bõvítés elõsegítése a regionális szinten jobban megvalósítható tevékenységekben;

(c)megoldások keresése a nemzetközi közösséggel azokra a globális gazdasági és társadalmi kérdésekre, amelyek hatással vannak az érintett

33

területekre, figyelembe véve az Egyezmény 4. cikkelyének 2 (b) bekezdését;

(d)az információ-csere és a megfelelõ technikák, mûszaki know-how és a használható tapasztalatok kicserélésének elõsegítése az érintett Afrikai Ország Részes Felek és az afrikai szubrégiók között, valamint más érintett régiókkal;

(e)tudományos és technológiai együttmûködés elõsegítése, különösen a klimatológia, a meteorológia, a hidrológia, a vízkészlet-gazdálkodás és az alternatív energia források területén;

(f)a szubregionális és a regionális kutatások koordinációja, és a regionális kutatási és fejlesztési prioritások meghatározása;

(g)a rendszeres megfigyelést és értékelést, továbbá az információ cserét szolgáló hálózatok koordinálása, valamint integrálásuk a világméretû hálózatokba; és

(h)a szubregionális és regionális veszély elõrejelzõ rendszerek és az aszályok bekövetkezése esetére kidolgozott készültségi tervek összehangolása és megerõsítése.

14. cikkely

Pénzügyi források

1. Az Egyezmény 20. cikkelye és a 4. cikkely 2. bekezdése értelmében az érintett Afrikai Ország Részes Felek igyekezzenek megadni a pénzügyi erõforrások mobilizálását elõsegítõ makrogazdasági keretet, dolgozzák ki a hivatalos irányvonalat és azokat az eljárásokat, amelyekkel a források hatékonyabban táplálhatók [channel] a lokális fejlesztési programokba, beleértve a nem-kormányzati szervezeteken keresztüli eljárásokat, a szükségnek megfelelõen.

2. Az Egyezmény 21. cikkelyének 4. és 5. bekezdése értelmében a Részes Felek megállapodnak, hogy nyilvántartást készítenek a nemzeti, a szubregionális, a regionális és nemzetközi szinten rendelkezésre álló pénzeszközökrõl, hogy a meglévõ források ésszerû kihasználását biztosítsák és feltárják a forrás megosztásban fellelhetõ hiányosságokat, továbbá megállapodnak abban, hogy elõsegítik a cselekvési programok megvalósítását. Ezt a nyilvántartást rendszeresen felül kell vizsgálni és fel kell frissíteni.

3. Az Egyezmény 7. cikkelye értelmében a Fejlett Ország Részes Felek társasmegállapodások, valamint a 18. cikkelyben említett intézkedések alapján folytassák az alapvetõ és/vagy a megnövelt pénzeszközök felosztását, és a segítségnyújtás egyéb formáit az érintett Afrikai Ország Részes Felek esetében, megfelelõ figyelmet szentelve többek között az adóssággal és a nemzetközi kereskedelemmel kapcsolatos ügyeknek és a marketing rendelkezéseknek, az Egyezmény 4. cikkelye 2. bekezdésének megfelelõen.

15. cikkely

Pénzügyi mechanizmus

1. Az Egyezmény 7. cikkelyével összhangban, és tekintettel az ebben a régióban uralkodó sajátságos helyzetre, a Részes Felek fordítsanak különös figyelmet az Egyezmény 21. cikkelye 1 (d) és (e) bekezdéseiben megfogalmazott rendelkezések megvalósítására, nevezetesen:

(a)segítsék az olyan mechanizmusok bevezetését, mint például a nemzeti elsivatagosodási alap, amelyek a pénzügyi forrásokat a helyi szintre juttatják; és

34

(b)erõsítsék a meglévõ pénzügyi alapokat és pénzügyi mechanizmusokat szubregionális és regionális szinten.

2. Az Egyezmény 20. és 21. cikkelyével összhangban, a Részes Felek, amelyek egyúttal az illetékes regionális és szubregionális pénzügyi intézmények irányító testületeinek is tagjai, beleértve az Afrikai Fejlesztési Bankot és az Afrikai Fejlesztési Alapot, támogassák azokat a törekvéseket, amelyek megfelelõ fontosságot tulajdonítanak és figyelmet szentelnek azon intézmények tevékenységének, amelyek az ebben a mellékletben foglaltak megvalósítását mozdítják elõ.

3. A Részes Felek - amennyire csak lehet - tegyék még gördülékenyebbé a pénzfolyósítási eljárásokat az érintett Afrikai Ország Részes Felek vonatkozásában.

16. cikkely

Mûszaki segítségnyújtás és együttmûködés

A Részes Felek - képességeik szerint - vállalják, hogy ésszerûsítik az Afrikai Ország Részes Feleknek nyújtandó mûszaki segítségnyújtást és a velük való együttmûködést, hogy fokozzák a projekt és a program hatékonyságát, többek között azzal, hogy

(a)korlátozzák a támogató intézkedések és a pénzügyi fedezet kiadásokat, különösen a rezsi költségeket, úgy, hogy ezek a költségek a projekt összköltségének legfeljebb csak egy elfogadhatóan kis százalékát tegyék ki, és így a projekt hatékonysága a lehetõ legnagyobb legyen;

(b)elõnyben részesítik a projekt-tervezésben, elkészítésben és végrehajtásban tapasztalt kompetens nemzeti szakértõk igénybevételét, vagy, ha szükséges, kompetens szakértõknek az igénybevételét a szubrégióból és/vagy a régióból, továbbá elõnyben részesítik a helyi szakismeret megteremtését, ahol az hiányzik; és

(c)hatékonyan intézik és koordinálják, valamint hatékonyan használják fel a mûszaki segítségnyújtást .

17. cikkely

Környezetbarát technológia átadása, beszerzése, adaptálása és hozzáférhetõsége

Az Egyezmény 18., a technológia átadására, szerzésére, adaptálására és kidolgozására vonatkozó cikkelyének alkalmazása során, a Részes Felek vállalják, hogy elsõbbségben részesítik az Afrikai Ország Részes Feleket, és - ha szükséges - újfajta társaskapcsolatokat és együttmûködést létesítenek velük, abból a célból, hogy erõsítsék a kapacitás bõvítést a tudományos kutatás és fejlesztés, továbbá az információ gyûjtés és terjesztés területén, hogy az Afrikai Ország Részes Felek képesek legyenek az elsivatagosodás leküzdésére és az aszály hatásai enyhítésére kidolgozott stratégiájuk megvalósítására.

18. cikkely

Koordináció és társas megállapodások

1. Az Afrikai Ország Részes Felek hangolják össze nemzeti, szubregionális és regionális cselekvési programjaik elkészítését, megvitatását és végrehajtását. Szükség esetén más Részes Feleket és illetékes kormányközi és nem-kormányzati szervezeteket is bevonhatnak ebbe a folyamatba.

35

2. Az efféle koordináció célja az, hogy a pénzügyi és mûszaki együttmûködés az Egyezménynek megfelelõen történjék, és biztosítsa a források felhasználásában és a forrásokkal való gazdálkodásban a szükséges folytonosságot.

3. Az Afrikai Ország Részes Felek konzultatív tanácskozásokat szervezzenek nemzeti, szubregionális és regionális szinten. Ezek a konzultatív tanácskozások

(a)tárgyalási fórumot képezhetnek és nemzeti, szubregionális és regionális cselekvési programokra alapuló társas megállapodásokhoz vezethetnek; és

(b)világosan és egyértelmûen meghatározzák az Afrikai Ország Részes Felek és a konzultatív csoportok többi tagjának a hozzájárulását a programokhoz, rögzítik a fontossági sorrendeket és a megállapodásokat a végrehajtás és értékelés mutatók, valamint a végrehajtáshoz szükséges pénzügyi rendelkezések tárgyában.

4. Az Afrikai Ország Részes Felek kérésére, az Egyezmény 23. cikkelye értelmében az Állandó Titkárság segítheti az ilyen konzultatív tanácskozásokat

(a)a hatékony konzultációs intézkedésekre vonatkozó tanácsadással, felhasználva a más, hasonló ügyek intézésében szerzett tapasztalataikat;

(b)tájékoztatással, informálva az illetékes két- és többoldalú képviseleteket a konzultációs értekezletekrõl vagy a konzultációs folyamatokról, és aktív bekapcsolódásra bátorítva azokat; és

(c)egyéb információval, amelyek fontosak lehetnek a konzultációs ügyek megszervezéséhez és javításához.

5. A szubregionális és regionális koordinációs testületek, többek között :

(a)javasoljanak megfelelõ kiigazításokat a társasmegállapodásokhoz;

(b)az elfogadott szubregionális és regionális programokat monitorizálják, értékeljék és készítsenek jelentéseket róluk; és

(c)tûzzék ki célul a hatékony hírközlés és együttmûködés biztosítását az Afrikai Ország Részes Felek között.

6. A konzultációs csoportokban a részvétel lehetõsége tetszés és szükség szerint - nyitva áll a kormányok, az érdekelt csoportosulások és adományozók, az Egyesült Nemzetek Szervezete megfelelõ orgánumai, alapítványai és programjai, továbbá az illetékes szubregionális és regionális szervezetek, valamint az illetékes nem-kormányzati szervezetek képviselõi elõtt. Mindegyik tanácsadói csoportban a résztvevõk határozzák meg a csoport mûködésének és tevékenységének módozatait.

7. Az Egyezmény 14. cikkelye értelmében a Fejlett Ország Részes Feleket arra ösztönzik, hogy saját kezdeményezésükre hozzanak létre egy kötetlen tanácskozó és koordináló rendszert egymás között az adott ország, a szubrégió és a régió szintjén, és adott esetben valamely érintett afrikai ország, vagy valamely illetékes szubregionális vagy regionális szervezet kérésére vegyenek részt olyan nemzeti, szubregionális vagy regionális konzultációs folyamatban, amely megállapítja és reagál arra, hogy milyen segítségre van szükség a végrehajtás megkönnyítése érdekében.

19. cikkely

Követõ -végrehajtó tevékenység

Az Egyezmény értelmében ennek a mellékletnek a követését az Afrikai Ország Részes Felek végzik, a következõk szerint:

(a)nemzeti szinten egy olyan mechanizmus révén, amelynek az összetételét az egyes érintett Afrikai Ország Részes Feleknek kell meghatározni és amely magába foglalja a helyi közösségek képviselõit, továbbá a 9. cikkelyben említett nemzeti koordináló testület irányítása alatt mûködik;

36

(b)szubregionális szinten egy multidiszciplináris tudományos-mûszaki konzultatív bizottság révén, melynek összetételét és mûködési módozatait a szóbanforgó szubrégió afrikai ország részes Felei állapítják meg;

(c)regionális szinten az Afrikai Gazdasági Közösséget életrehívó államközi szerzõdés vonatkozó rendelkezései szerint megállapított mechanizmusok segítségével és az Afrikai Tudományos-Mûszaki Tanácsadó Bizottság révén.

II. MELLÉKLET

REGIONÁLIS VÉGREHAJTÁSI MELLÉKLET ÁZSIÁRA

1. cikkely

Cél

A melléklet célja, hogy útmutatást adjon és rendelkezzék az Egyezmény eredményes végrehajtásáról az ázsiai régióban, a Részes Felek érintett országaiban, a régió sajátos viszonyainak figyelembevételével.

2. cikkely.

Az ázsiai régió sajátos viszonyai

Az Egyezménybõl fakadó kötelességeik végrehajtása során a Részes Felek, a helyzettõl függõen, vegyék figyelembe a következõ sajátos körülményeket, amelyek változó mértékben érvényesülnek a régió részes Feleinek érintett országaiban:

(a)területük nagy részére hatással van, vagy fenyegeti az elsivatagosodás és az aszály, továbbá ezek a területek rendkívül sokfélék éghajlat, topográfia, a földterület kihasználtsága és a társadalmi-gazdasági rendszerek tekintetében;

(b)az élet lehetõségek szorosan a természeti erõforrásokhoz kötõdnek;

(c)a meglévõ termelési rendszerek, amelyek szorosan összefüggenek az általános szegénységgel, a földterület degradációját okozzák és megterhelik a csekély vízkészleteket;

(d)a világgazdaságban uralkodó viszonyoknak és az olyan társadalmi problémáknak, mint a nyomor, a rossz egészségi állapot és gyenge táplálkozás, az élelmezés biztonság hiánya, a migráció, a hontalanok és a demográfiai fejlõdés, rendkívüli a kihatása;

(e)az elsivatagosodás és az aszály nemzeti problémáinak kezeléséhez szükséges kapacitásuk és intézményes kereteik bõvülnek, de még mindig nem elégségesek; és

(f)nemzetközi együttmûködésre van szükségük, hogy továbbra is a fenntartható fejlõdés azon céljainak elérésére törekedhessenek, amelyek az elsivatagosodás leküzdésére és az aszály hatásainak enyhítésére irányulnak.

37

3. cikkely

Nemzeti cselekvési programok

1. A nemzeti cselekvési programok a Részes Felek érintett országaiban a fenntartható fejlõdésre kidolgozott átfogó nemzeti politika integráns részét képezzék a régióban.

2. Az Érintett Ország Részes Felek megfelelõ módon, az Egyezmény 9. 11. cikkelyei szerint, dolgozzák ki nemzeti cselekvési programjaikat, különös figyelmet szentelve a 10. cikkely 2 (f) bekezdésének. Szükség esetén, valamely érintett ország részes Fél kérésére az eljárásba bevonhatók a két- és többoldalú együttmûködést folytató intézmények.

4. cikkely

Nemzeti cselekvési programok

1. A nemzeti cselekvési programok elkészítése és végrehajtása során, a régióban az érintett Részes Felek sajátos körülményeiknek és politikájuknak megfelelõen, amennyiben szükséges, akkor többek között:

(a)megfelelõ testületeket jelölhetnek ki, amelyek felelõsek cselekvési programjaik elkészítéséért, koordinálásáért és végrehajtásáért;

(b)bevonhatják az érintett lakosságot, beleértve a helyi közösségeket, cselekvési programjaik kidolgozásába, koordinálásába és végrehajtásába, egy helyileg szorgalmazott és irányított konzultációs eljárás révén, a helyi hatóságok és az illetékes nemzeti és nem-kormányzati szervezetek segítségével;

(c)felmérhetik az érintett terület környezeti állapotát, hogy meg tudják állapítani az elsivatagosodás okait és következményeit, és hogy meghatározzák a legfontosabb tevékenységi területeket;

(d)kiértékelhetik az érintett lakosság segítségével az elsivatagosodás leküzdésére és az aszály hatásainak enyhítésére kidolgozott korábbi és jelenlegi programjaikat, hogy kialakíthassák stratégiájukat és kidolgozzák cselekvési programjaik tennivalóit;

(e)mûszaki és pénzügyi programokat készíthetnek az (a) - (d) pontokban felsorolt tevékenységekre vonatkozó információk alapján;

(f)eljárásokat és vonatkoztatási pontokat dolgozhatnak ki, állapíthatnak meg és alkalmazhatnak cselekvési programjaik végrehajtásának értékeléséhez;

(g)támogathatják a vízgyûjtõ medencékkel, talajkészlet megóvással összehangolt gazdálkodást, továbbá a vízkészletek növelését és hatékony felhasználását;

(h)az elsivatagosodásnak és aszálynak kitett területeken megerõsíthetik az információs, értékelõ, továbbá követõ és veszély elõrejelzõ rendszereket, és/vagy létrehozhatnak ilyeneket, a klimatológiai, meteorológiai, hidrológiai, biológiai és egyéb, a tárgyhoz tartozó tényezõk figyelembevételével; és

(i)az összefogás szellemében megfelelõ, a cselekvési programjaikat segítõ intézkedéseket fogalmazhatnak meg azokon a területeken, ahol nemzetközi együttmûködésrõl van szó, pénzügyi és mûszaki eszközökrõl.

2. Az Egyezmény 10. cikkelyével összhangban, a nemzeti cselekvési programok átfogó stratégiája integrált helyi fejlesztési programokat szorgalmaz az érintett területekre, a résztvevõket a folyamatba bekapcsoló mechanizmusok alapján, és a

38

nyomor felszámolására kidolgozott stratégiáknak az összevonását szorgalmazza az elsivatagosodás leküzdésére és az aszály hatásainak enyhítésére irányuló erõfeszítésekkel. A cselekvési programok szektorok szerinti tennivalóit prioritási csoportokba sorolják, amelyek figyelembe veszik az érintett területeknek a 2. cikkely (a) pontja szerinti sokféleségét.

5. cikkely

Szubregionális és közös cselekvési programok

1. Az Egyezmény 11. cikkelyébõl következõen, az Érintett Ország Részes Felek Ázsiában kölcsönösen megállapodhatnak, hogy konzultálnak és együttmûködnek más Részes Felekkel, a helyzettõl függõen, hogy szubregionális vagy közös cselekvési programokat készítsenek és hajtsanak végre azzal a céllal, hogy a nemzeti cselekvési programokat kiegészítsék és növeljék végrehajtásuk eredményességét. Bármelyik esetrõl is legyen szó, az illetékes Részes Felek együttesen megállapodhatnak, hogy a programok elkészítését, koordinálását és végrehajtását szubregionális, kétoldalú vagy nemzeti szervezetekre, avagy speciális intézményekre bízzák. Az ilyen szervezetek vagy intézmények egyúttal kapcsolattartó szerepet is játszhatnak az Egyezmény 16. - 18. cikkelyébõl következõk elõmozdítására és koordinálására.

2. A szubregionális vagy közös cselekvési programok készítése és megvalósítása során a régióban az Érintett Ország Részes Felek, a körülményektõl függõen, többek között:

(a)a nemzeti intézményekkel együttesen határozzák meg az elsivatagosodás leküzdésére és az aszály hatásainak enyhítésére vonatkozó prioritásokat, melyeknek az ilyen programok jobban megfelelnek, s a hozzájuk kapcsolódó tevékenységeket, amelyek eredményesebben végezhetõk rajtuk keresztül;

(b)értékelik az illetékes regionális, szubregionális és nemzeti intézmények mûködõképességét [operational capacities] és tevékenységét;

(c)minõségileg értékelik az elsivatagosodás és aszály elleni - a régió vagy a szubrégió valamennyi, vagy csak néhány részes Fele között - már meglévõ programokat, és kapcsolatukat a nemzeti cselekvési programokkal; és

(d)megfelelõ, a programokat segítõ, kétoldalú és/vagy többoldalú rendelkezéseket fogalmaznak meg az összefogás szellemében, azokon a területeken, ahol nemzetközi együttmûködésrõl van szó, pénzügyi és mûszaki eszközökrõl.

3. A szubregionális vagy közös cselekvési programok részét képezhetik az elsivatagosodással kapcsolatos, határokon átnyúló erõforrásokkal való fenntartható gazdálkodás egyeztetett közös programjai, a koordináció és egyéb tevékenységek prioritásai a kapacitás bõvítés, a tudományos és mûszaki kooperáció, fõként az aszályokat idõben elõrejelzõ rendszerek, továbbá az információ megosztás területén, és szerepelhetnek bennük még az illetékes szubregionális és egyéb szervezetek vagy intézmények erõsítésének eszközei.

6. cikkely

Regionális tevékenységek

A szubregionális vagy közös cselekvési programok minõségének javítására irányuló regionális tevékenységek közé tartozhatnak többek között a koordinációs és kooperációs intézmények és mechanizmusok erõsítésére nemzeti, szubregionális és

39

regionális szinten tett lépések, és azok a lépések, amelyek az Egyezmény 16. - 19. cikkelyének végrehajtását segítik elõ. Közéjük tartozhat még:

(a)a mûszaki kooperációs hálózatok segítése és erõsítése;

(b)nyilvántartások készítése a technológiai eljárásokról, ismeretekrõl, know-howról és gyakorlati eljárásokról, valamint a hagyományos és helyi technológiai eljárásokról és know-howról, és elterjesztésük és alkalmazásuk elõsegítése;

(c)a technológiai eljárások átadása követelményeinek értékelése, és ezen eljárások adaptálásának és alkalmazásának támogatása; és

(d)a nyilvánosság tájékozottságát növelõ programok szorgalmazása és a kapacitás bõvítés támogatása minden szinten, a képzésnek, a kutatásnak és a fejlesztésnek az erõsítése, és az emberi erõforrások fejlesztését szolgáló rendszerek erõsítése.

7. cikkely

Pénzügyi eszközök és mechanizmusok

1. Minthogy az ázsiai régióban az elsivatagosodás elleni küzdelem és az aszály hatásainak enyhítése fontos, a Részes Felek támogassák az alapvetõ pénzügyi eszközök mozgósítását és segítsék, hogy rendelkezésre álljanak a pénzügyi mechanizmusok, amint az Egyezmény 20. és 21 cikkelyébõl következik.

2. Az Egyezménnyel összhangban, és annak a koordináló mechanizmusnak az alapján, amelyrõl a 8. cikkely intézkedik, továbbá nemzeti fejlesztési politikájuknak megfelelõen, a régióban az Érintett Ország Részes Felek külön-külön, vagy közösen:

(a)tegyenek lépéseket, hogy ésszerûsítsék és erõsítsék az olyan mechanizmusokat, amelyek állami vagy magán beruházásokon keresztül biztosítanak tõkét, remélve, hogy különlegesen jó eredményeket érnek el az elsivatagosodás elleni és az aszály hatásainak enyhítésére irányuló küzdelemben;

(b)határozzák meg a nemzetközi együttmûködési követelményeket a nemzeti, különösen pénzügyi, mûszaki és technológiai erõfeszítések támogatására; és

(c)támogassák a kétoldalú és/vagy többoldalú pénzügyi kooperációs intézményeket, remélve, hogy ezek biztosítják az Egyezményben foglaltak megvalósítását.

3. Amennyire csak lehetséges, a Részes Felek tegyék még hatékonyabbá azokat az eljárásokat, amelyek a pénzügyi alapokat az érintett ország részes Feleihez juttatják a régióban.

8. cikkely

Együttmûködési és egyeztetési mechanizmusok

1. Az Érintett Ország Részes Felek a 4. cikkely 1 (a) bekezdése értelmében kijelölt megfelelõ testületek révén, és más Részes Felek a régióban, amennyiben szükségesnek vélik, létrehozhatnak egy együttmûködési rendszert, többek között a következõk céljából:

(a)információ-, tapasztalatcsere, ismeretek és know-how kicserélése;

(b)a tevékenységek, beleértve a bilaterális vagy multilaterális intézkedéseket, egyeztetése és együttes végrehajtása, szubregionális és regionális szinten;

(c)tudományos, mûszaki, technológiai és pénzügyi együttmûködés elõmozdítása az 5. - 7. cikkelyek szerint;

(d)külsõ együttmûködés követelményeinek meghatározása; és

40

(e)cselekvési programok megvalósításának nyomon követése és értékelése.

2. Az Érintett Ország Részes Felek a 4. cikkely 1 (a) bekezdése értelmében kijelölt megfelelõ testületek révén, és más Részes Felek a régióban, amennyiben szükségesnek vélik, konzultálhatnak is és egyeztethetik a nemzeti, a szubregionális és közös cselekvési programjaikat. Ha a helyzet úgy kívánja, akkor ebbe a folyamatba bevonhatnak más Részes Feleket, továbbá illetékes kormányközi és nem-kormányzati szervezeteket. Ez a fajta egyeztetés többek között arra irányul, hogy biztossá tegye a megállapodást a nemzetközi együttmûködési lehetõségekben, az Egyezmény 20. és 21 cikkelye értelmében, javítja az együttmûködést, és oly módon ossza el a pénzügyi eszközöket, hogy hatékonyan használhassák fel azokat.

3. Az Érintett Ország Részes Felek a régióban rendszeresen egyeztetõ értekezleteket tartanak, s felkérésükre az Állandó Titkárság, az Egyezmény 23. cikkelye értelmében azzal segítheti ezeknek az egyeztetõ értekezleteknek az összehívását, hogy

(a)tanácsot ad, miként szervezzék meg az eredményes egyeztetés rendjét, felhasználva a más hasonló rendezvényekkel kapcsolatban szerzett tapasztalatát;

(b)tájékoztatja az illetékes kétoldalú és többoldalú képviseleteket az egyeztetõ értekezletekrõl, és arra ösztönzi azokat, hogy cselekvõ módon kapcsolódjanak be; és

(c)egyéb olyan tájékoztatást nyújt, amely az egyeztetési eljárások bevezetése vagy tökéletesítése során felhasználható lehet.

III. MELLÉKLET

REGIONÁLIS VÉGREHAJTÁSI MELLÉKLET LATIN-AMERIKÁRA ÉS A KARIB-TÉRSÉGRE

1. cikkely

Cél

A melléklet célja, hogy általános útmutatást adjon az Egyezmény végrehajtásához a latin-amerikai és karib-tengeri régióban, figyelembe véve annak sajátos viszonyait.

2. cikkely

A latin-amerikai és karib-tengeri régió sajátos viszonyai

A Részes Felek, az Egyezmény rendelkezései szerint, vegyék figyelembe a régió alábbi sajátos viszonyait:

(a)a nagykiterjedésû területeket, amelyek sebezhetõk és amelyeket az elsivatagosodás és/vagy az aszály már súlyosan megkárosított,különbözõ elõfordulási helyüktõl függõen; ennek a fokozódó és erõsödõ folyamatnak negatív társadalmi, kulturális, gazdasági és környezeti hatásai vannak, annál is inkább, mivel a régió a biológiai sokféleség egyik leggazdagabb forrásterülete a világon;

(b)a tovább fenn-nem-tartható fejlesztési gyakorlat mindennapos alkalmazását az érintett területeken, mely gyakorlat a fizikai, biológiai, politikai, társadalmi, kulturális és gazdasági tényezõk bonyolult kölcsönhatásának az eredménye, ide számítva olyan nemzetközi gazdasági tényezõket, mint a külsõ eladósodottság, a kereskedelem

41

romló feltételei és a mezõgazdasági, a halászati és az erdõgazdálkodási termékek piacát meghatározó kereskedelmi gyakorlat; és

(c)az ökológiai rendszerek termelékenységében tapasztalható meredek csökkenést, ami az elsivatagosodás és az aszály legfontosabb következménye, és ami a mezõgazdasági és a haszonállat tenyésztés valamint az erdészeti termékek mennyiségi visszaesésében és a biológiai sokféleség károsodásaként jelentkezik; társadalmi szempontból ennek elszegényedés, migráció, a lakosság belsõ mozgásai és az élet minõségének romlása a következménye; a régiónak ezért az elsivatagosodás és az aszály problémáihoz integrált módon kell közelítenie olyan fenntartható fejlõdési modellek segítségével, amelyek megfelelnek az egyes országok környezetvédelmi, gazdasági és társadalmi helyzetének.

3. cikkely

Cselekvési programok

1. Az Egyezménnyel, különösen azonban a 9. - 11. cikkelyben foglaltakkal összhangban, továbbá a nemzeti fejlesztési politikának megfelelõen a régióban az Érintett Ország Részes Felek, ha a helyzet úgy kívánja az elsivatagosodás leküzdésére és az aszály hatásainak enyhítésére szolgáló nemzeti cselekvési programjaikat a fenntartható fejlõdési nemzeti politika integráns részeként készítsék el és valósítsák meg. A szubregionális és regionális programok a régió követelményeinek megfelelõen készíthetõk és megvalósíthatók.

2. A régióban az Érintett Ország Részes Felek nemzeti cselekvési programjaik elkészítése során különös figyelmet fordítsanak az Egyezmény 10. cikkelyének 2 (f) bekezdésére.

4. cikkely

Nemzeti cselekvési programok tartalma

A régió érintett ország részes Felei sajátos körülményeik szerint többek között a következõ témákkal számolhatnak, amikor nemzeti stratégiáikat kidolgozzák az elsivatagosodás leküzdésére és/vagy az aszály hatásainak enyhítésére, az Egyezmény 5. cikkelye értelmében:

(a)a kapacitások, az oktatás és a nyilvánosság tájékozottsága, a mûszaki, a tudományos és a technológiai együttmûködés, továbbá a pénzügyi források és mechanizmusok növekedései;

(b)a nyomor felszámolása és az emberi életminõség javítása;

(c)az élelmezés biztonság és a fenntartható fejlõdés, továbbá a mezõgazdasági, haszonállat tenyésztési, erdészeti és többcélú gazdálkodás megvalósítása;

(d)a természeti erõforrásokkal való fenntartható gazdálkodás, különösen a vízgyûjtõ medencék ésszerû alkalmazása;

(e)fenntartható gazdálkodás a természeti erõforrásokkal a magasan fekvõ területeken;

(f)ésszerû talajkészlet gazdálkodás és védelem, továbbá a vízkészletek feltárása és hatékony kihasználása;

(g)katasztrófa elhárítási tervek összeállítása és alkalmazása az aszály hatásainak az enyhítésére;

(h)a felvilágosítás, az értékelés, továbbá a nyomon követés és a veszély elõrejelzõ rendszerek megerõsítése és/vagy létesítése az

42

elsivatagosodásra és aszályra hajlamos területeken, tekintettel a klimatológiai, meteorológiai, hidrológiai, biológiai, a talaj, a gazdasági és a társadalmi tényezõkre;

(i)különféle energia források, a velük való gazdálkodás és hatékony alkalmazásuk fejlesztése, beleértve az alternatív források szorgalmazását;

(j)a biológiai sokféleség védelme és fenntartható használata az Egyezmény a Biológiai Sokféleségrõl rendelkezései szerint;

(k)az elsivatagosodással és az aszállyal kapcsolatos demográfiai szempontok mérlegelése; és

(l)az Egyezmény alkalmazását lehetõvé tevõ intézményes és törvényes keretek létrehozása vagy megerõsítése, amelyek többek között az elsivatagosodással és az aszállyal kapcsolatos adminisztratív struktúrák és funkciók decentralizálására irányulnak az érintett közösségek és általában a társadalom részvételével.

5. cikkely

Mûszaki, tudományos, és technológiai együttmûködés

Az Egyezmény - különösen annak 16. - 18. cikkelye - szerint, és a 7. cikkelyre vonatkozó egyeztetési mechanizmus alapján, a régióban az Érintett Ország Részes Felek külön-külön vagy közösen:

(a)segítik a mûszaki együttmûködõ hálózatok és a nemzeti, szubregionális és regionális információs rendszerek megerõsítését, valamint szükség szerinti bekapcsolásukat a globális információforrások közé;

(b)nyilvántartást készítenek a rendelkezésre álló technológiai eljárásokról és know-howról, és elõsegítik elterjesztésüket és felhasználásukat;

(c)elõsegítik a hagyományos technológiai eljárások, ismeretek, know-how és gyakorlati munkák alkalmazását az Egyezmény 18. cikkelyének 2 (b) bekezdése értelmében;

(d)megállapítják a technológia átadás feltételeit; és

(e)segítik a tárgyhoz tartozó meglévõ és új, környezetbarát technológiai eljárások kifejlesztését, bevezetését, átvételét és átadását.

6. cikkely

Pénzügyi források és mechanizmusok

Az Egyezmény - különösen annak 20. és 21. cikkelye - szerint, a 7. cikkelyre vonatkozó egyeztetési mechanizmus alapján, és a nemzeti fejlesztési politikának megfelelõen a régióban az Érintett Ország Részes Felek külön-külön vagy közösen:

(a)lépéseket tesznek, hogy állami és magán beruházásokkal ésszerûsítsék és erõsítsék a pénzügyi alapokat megteremtõ mechanizmusokat, remélve, hogy különleges eredményeket érnek el az elsivatagosodás leküzdésében és az aszály hatásainak enyhítésében;

(b)meghatározzák a nemzetközi együttmûködési követelményeket a nemzeti törekvések megalapozásához; és

(c)támogatják a kétoldalú és/vagy többoldalú pénzügyi kooperációs intézmények részvételét, hogy biztosítsák az Egyezményben foglaltak megvalósítását.

43

7. cikkely

Intézményi keret

1. Annak érdekében, hogy a mellékletben foglaltak eredménnyel járjanak, az Érintett Ország Részes Felek:

(a)jelöljék ki és/vagy erõsítsék meg az állami kapcsolattartókat az elsivatagosodás leküzdésére és/vagy az aszály hatásainak enyhítésére irányuló tevékenység összehangolására; és

(b)hozzanak létre egy mechanizmust az állami kapcsolattartók alábbi célú feladatainak összehangolására:

(i)információ- és tapasztalat-csere;

(ii)szubregionális és regionális szintû tevékenységek egyeztetése;

(iii)mûszaki, tudományos, technológiai és pénzügyi együttmûködés támogatása;

(iv)a külsõ együttmûködés követelményeinek meghatározása; és

(v)a cselekvési programok megvalósításának követése és értékelése.

2. Az Érintett Ország Részes Felek tartsanak rendszeres koordinációs értekezleteket, s felkérésükre az Állandó Titkárság segítheti az ilyen koordinációs értekezleteknek az összehívását, az Egyezmény 23. cikkelye értelmében:

(a)tanácsadással, a hatékony egyeztetõ intézkedések megszervezését, felhasználva a más, hasonló intézkedésekben szerzett tapasztalatait;

(b)információ-szolgáltatással az illetékes kétoldalú és többoldalú képviseleteknek [b a koordinációs értekezletekrõl, cselekvõ részvételre bátorítva azokat; és

(c)más olyan információval, amely fontos lehet az egyeztetési folyamatok megalapozásában és javításában.

IV. MELLÉKLET

REGIONÁLIS VÉGREHAJTÁSI MELLÉKLET AZ ÉSZAK-MEDITERRÁN TÉRSÉGRE

1. cikkely

Cél

A melléklet célja, hogy megadja azokat az útmutatásokat és rendelkezéseket, amelyek az Egyezmény eredményes végrehajtásához szükségesek az észak mediterrán régióban a Részes Felek érintett országaiban, a régió sajátos viszonyainak a figyelembevételével.

2. cikkely

Az észak mediterrán régió sajátos viszonyai

Az észak mediterrán régió 1. cikkelyben említett sajátos viszonyai:

(a)nagy területet érintõ szemi-arid éghajlati viszonyok, aszályos évszakok, nagy csapadék-változékonyság, továbbá hirtelen fellépõ és heves esõzések;

(b)silány és nagymértékben erodálódó, repedezésre hajlamos talaj;

(c)egyenetlen domborzat meredek lejtõkkel és rendkívül változékony táj;

44

(d)a kiterjedt erdõtakaró veszteségei a gyakori erdõtüzek következtében;

(e)válságos körülmények a hagyományos mezõgazdaságban, melyhez a föld elhagyása, továbbá a termõtalaj és a vízvédelmi mûtárgyak minõségének romlása társul;

(f)a nem fenntartható, súlyos környezeti károsodáshoz, úgymint kémiai szennyezõdéshez, szikesedéshez és a víztározó rétegek kimerüléséhez vezetõ vízkészlet-gazdálkodás;

(g)a gazdasági tevékenységnek a parti területekre történõ összpontosulása, a városi növekedés, az ipari tevékenység, a turizmus és az öntözéses mezõgazdaság következtében.

3. cikkely

Fenntartható fejlõdés stratégiai tervezési kerete

1. A nemzeti cselekvési programok a Részes Felek érintett országaira kidolgozott fenntartható fejlõdés stratégiai tervezési keretének középponti és integráns részét képezzék az észak mediterrán térségben.

2. Konzultatív és a résztvevõket bekapcsoló folyamatra van szükség, - amely bevonja a kormányzat, a helyi közösségek és a nem-kormányzati szervezetek megfelelõ szintjeit, - hogy kellõ útmutatást adjon egy hajlékony tervezésû stratégia kidolgozásához, ami maximális helyi részvételt tesz lehetõvé, az Egyezmény 10. cikkelyének 2 (f) bekezdésébõl következõen.

4. cikkely

Nemzeti cselekvési program és menetrend kötelezõ készítése

Az észak mediterrán régióban az Érintett Ország Részes Felek készítsenek nemzeti cselekvési programokat, és a helyzettõl függõen szubregionális, regionális vagy közös cselekvési programokat. Ezeket a programokat készítsék el, amilyen hamar csak lehetséges.

5. cikkely

Nemzeti cselekvési programok készítése és megvalósítása

A nemzeti cselekvési programoknak az Egyezmény 9. és 10. cikkelye szerinti elkészítése és végrehajtása során, a régióban mindegyik érintett ország részes Fél, szükség szerint:

(a)jelöljön ki megfelelõ testületeket, amelyek felelõsek a program elkészítéséért, koordinálásáért és végrehajtásáért;

(b)vonja be az érintett lakosságot, beleértve a helyi közösségeket, a program kidolgozásába, koordinálásába és végrehajtásába, egy helyileg szorgalmazott és irányított konzultációs eljárás révén, a helyi hatóságok és az illetékes nem-kormányzati szervezetek segítségével;

(c)mérje fel az érintett területek környezeti állapotát, hogy meg tudják állapítani az elsivatagosodás okait és következményeit, és hogy meghatározzák a legfontosabb cselekvési területeket;

(d)az érintett lakosság segítségével értékelje a korábbi és jelenlegi programokat abból a célból, hogy kialakíthassa stratégiáját és kidolgozza a cselekvési program teendõit;

45

(e)készítsen technikai-technológiai és pénzügyi programot, az (a) - (d) pontokban felsoroltak révén szerzett információk alapján;

(f)dolgozzon ki és alkalmazzon a program végrehajtásának figyelemmel kisérésére és értékelésére alkalmas eljárásokat és vonatkoztatási pontokat.

6. cikkely

A nemzeti cselekvési programok tartalma

A régióban az Érintett Ország Részes Felek a nemzeti cselekvési programjaikba belevehetik az alábbi területektre vonatkozó tennivalókat:

(a)törvényhozói, intézményi és adminisztratív területek;

(b)földhasználati formák, vízkészlet-gazdálkodás, talajvédelem, erdészet, mezõgazdasági tevékenységek, továbbá legelõ- és vadászterület-gazdálkodás;

(c)a vadon élõ növényekkel és állatokkal, továbbá a biológiai sokféleség más formáival való gazdálkodás és védelmük;

(d)erdõtüzek elleni védekezés;

(e)az alternatív életlehetõségek elõsegítése; és

(f)kutatás, képzés és tájékoztatás, tudatosság fejlesztés.

7. cikkely

Szubregionális, regionális és közös cselekvési programok

1. A régióban az Érintett Ország Részes Felek az Egyezmény 11. cikkelye értelmében szubregionális és/vagy regionális cselekvési programokat készíthetnek abból a célból, hogy kiegészítsék és növeljék nemzeti cselekvési programjuk hatékonyságát. Ehhez hasonlóan a régióban két vagy több érintett ország részes Fél megállapodhat egymás közt abban, hogy közös cselekvési programot készítenek.

2. A szubregionális, regionális és a közös cselekvési tervek elkészítéséhez és megvalósításához az 5. és 6. cikkely rendelkezéseit alkalmazzák a szükséges változtatásokkal. Ezek a programok kiegészítõleg tartalmazhatják az érintett területek kiválasztott ökológiai rendszereinek tudományos vizsgálatát és fejlesztését is.

3. A szubregionális, a regionális vagy a közös programok készítése és megvalósítása során a régióban az Érintett Ország Részes Felek amennyiben célszerûnek látják:

(a)a nemzeti intézményekkel együttesen határozzák meg az elsivatagodásra vonatkozó nemzeti célkitûzéseket, amelyeket könnyebben elérhetnek ilyen programok segítségével, és a kapcsolódó tevékenységeket, amelyek eredményesebben végezhetõk a révükön;

(b)értékeljék az illetékes regionális, szubregionális és nemzeti intézmények mûködõképességét és tevékenységét;

(c)minõségileg értékeljék a régió részes Felei között már meglévõ elsivatagosodás elleni programokat és kapcsolatukat a nemzeti cselekvési programokkal.

46

8. cikkely

Szubregionális, regionális és közös cselekvési programok koordinációja

Azok az Érintett Ország Részes Felek, amelyek szubregionális, regionális vagy közös cselekvési programot készítenek, a programokban résztvevõ egyes Érintett Ország Részes Felek képviselõibõl álló koordinációs bizottságot hozhatnak létre, hogy ellenõrizzék az elõreheladást az elsivatagosodás elleni küzdelem terén, összehangolják a nemzeti cselekvési programokat, javaslatokat tegyenek a szubregionális, regionális vagy közös cselekvési program készítés és megvalósítás különbözõ fázisaiban, és kapcsolattartó szerepet tölthetnek be a mûszaki együttmûködés elõmozdítása és koordinálása érdekében az Egyezmény 16. - 18. cikkelyébõl következõen.

9. cikkely

Pénzbeli segélyre való jogosulatlanság

A régió érintett fejlett országok a nemzeti, szubregionális, regionális és közös cselekvési programok megvalósításához nem jogosultak pénzbeli segélyre ennek az Egyezménynek a keretében.

10. cikkely

Koordináció a többi szubrégióval és régióval

Az észak mediterrán régióban a szubregionális, regionális és közös cselekvési programok más szubrégiók vagy régiók programjaival - különösen az észak-afrikai szubrégió programjaival - együttmûködve készíthetõk el és valósíthatók meg.