1.Az Országgyûlés az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 50. §-ának (3) bekezdésében és 84. §-ának (4) bekezdésében foglaltak szerint, a Kormány gazdaságpolitikai elképzelésein alapuló költségvetési irányelvei alapján, a 2000-2002. évekre a privatizációs bevételek nélküli államháztartási hiány mértékét (a központi költségvetésre, a társadalombiztosítási alapokra, az elkülönített állami pénzalapokra és a helyi önkormányzatokra együtt véve), s az államháztartás kiadásainak lehetséges arányait e határozat melléklete szerint állapítja meg.

2.Ez a határozat a közzététele napján lép hatályba.

a)Reálisnak tartja, hogy a gazdasági növekedés 1999-2000-ben a közép-európai térségben továbbra is kiemelkedõen gyors ütemû, évente 4-5 % közötti maradjon. Az idõszakon belül az idén inkább a lassuló, jövõre a gyorsuló tendencia dominálhat. Ezt alátámaszthatja a beruházások további dinamikus (évi 8-10 %-os) növekedése, ezután is fõ húzóereje maradhat az export gyors (évi 8-10 %-os) bõvülése, illetõleg - a külsõ konjunktúra várható enyhülésével - a nettó exportpozíció fokozatos javulása. Ez a fejlõdés a versenyképesség erõsödését nem veszélyeztetõ ütemben, de módot nyújt a lakosság jövedelmeinek és fogyasztásának érdemi (3-4 %-os) emelkedésére is.

b)Folytathatónak ítéli az inflációnak a tavalyi év második felétõl elindult mérséklõdõ irányzatát. Erre módot ad a nyomottabb külsõ konjunktúra deflációs jellege, a belsõ feltételek oldaláról pedig az inflációs várakozások visszaszorulása, s az ezt alátámasztó szigorú költségvetési és monetáris politika folytatása.

c)A kockázatosabb nemzetközi környezetben fokozott gondot fordít a kellõen stabil egyensúlyi viszonyok alátámasztására, az államháztartás hiányát a tervezett szinten tartja. Ezzel a belsõ kereslet oldaláról elõsegíti a külsõ egyensúly megõrzését.

A Kormány a gazdasági egyensúly és a gyors növekedés fenntartása érdekében óvatos jövedelempolitikát folytat, ezért az államháztartás hiányának mérséklése indokolt. Az ilyen költségvetési magatartás megfelelõ kereteket teremt az egyensúlyi követelményeket, a forint értékének védelmét és a dinamikus gazdasági fejlõdést egyaránt hatékonyan alátámasztó monetáris politika megvalósításához is.

d)A Kormány a rendelkezésére álló eszközökkel egyértelmûen arra törekszik, hogy a lehetõségeken belül leginkább a gyermekes családok helyzete javuljon. Arra is számít, hogy feszes, következetes költségvetési, monetáris és árfolyam-politika, s az erõteljes dezinflációs irányzat érvényesülése valószínûleg takarékos költséggazdálkodásra és a bérek mértéktartó alakítására ösztönzi a vállalkozókat is. Szükséges, hogy ezt a demonstrációs hatást a gazdaságpolitika az állami szféra kereseteinek ésszerû alakításával továbbra is erõsítse. Ebben az esetben várható az, hogy a lakossági jövedelmek bõvülése nem lépi túl az egyensúlyi követelmények szabta hatékonysági korlátokat.

a)Folytatni kell az államháztartás GDP-hez viszonyított - privatizációs bevételek nélküli - hiányának csökkentését, és olyan elsõdleges többletet kell elérni, amely ezt megalapozza.

A pozíciójavítás azért szükséges, hogy alapot szolgáltasson a vállalkozói szféra megfelelõ fejlõdéséhez, forrásbõvüléséhez, pénzpiaci térnyeréséhez. Az államháztartás 2000. évi GFS-rendszerû - privatizációs bevételek nélküli - hiányának mértékét ezért indokolt a GDP 2,5-3,5 %-a között tartani, ami 0,5-1,5 százalékponttal kisebb az 1999-re várhatónál.

A hiánycsökkentési folyamatot a 2001-02. években is mérsékeltebb ütemben, de határozottan folytatni kell. A jelzett GFS rendszerû hiány még mindig meghaladja a Magyarországéhoz hasonló méretû, fejlettségû OECD-országokét. Az államháztartás 2000. évi elsõdleges többlete 2-2,5 % között alakulhat.

b)A hiány csökkentésével párhuzamosan folytatni szükséges az államháztartás jövedelemcentralizációjának, azaz a jövedelem-átcsoportosító szerepének csökkentését, a 2000. évre legalább 40,5-41,5 %-ra. Ennek szolgálatába kell állítani az adópolitikát: mérsékelni kell az adóterhelést, párhuzamosan felül kell vizsgálni és - a családpolitikai célokat szolgálókon kívül - szûkíteni a kedvezmények, mentességek körét. Ennek megfelelõen a 2000. évi adópolitika fõbb irányai:

Az adó- és járulékrendszer átalakítása az általánosabb, arányosabb és igazságosabb közteherviselésre épül. A kivételek lefaragása, az adórendszer egyszerûsítése, átláthatóvá tétele lehetõvé teszi, hogy a vállalkozások mûködésének környezete kiszámíthatóbbá váljon és az adózók nyilvántartási és bevallási kötelezettségei mérséklõdjenek.

Az élõmunka terheinek mérséklése továbbra is meghatározó cél. Ehhez kapcsolódóan hatékonyan kell mûködtetni a járulékfizetés és -beszedés feladatainak integrálására létrehozott új adó- és járulékbeszedési szervezeteket. A közteherviselés alól kivont jövedelmekbõl keletkezõ vagyongyarapodás visszaszorítására keresni kell - a még alkotmányos - jogi eszközöket.

A család társadalmi szerepének elismerése, a családok helyzetének és a gyermekvállalás feltételeinek javítása érdekében folytatni kell a családi támogatások erõsítését.

Javítani kell a mikro-, kis- és középvállalkozások mûködési feltételeit.

c)A mérséklõdõ jövedelemcentralizációnak együtt kell járnia a jövedelem-újraelosztás csökkenésével, 2000-re ennek mértéke 43,5-44,5 % lehet. A mérséklõdõ jövedelemcentralizáció mellett számítható adóbevételekbõl és a követelményt képezõ, a makrogazdasági célokkal összehangolt hiányból adódó konszolidált elsõdleges kiadási lehetõségek - a csökkenõ infláció mellett - nominálértékben 7-8 %-kal emelkedhetnek.

A költségvetés-politikának az ismertetett keretek között kell kezelnie az EU csatlakozásból, illetõleg annak elõkészítésébõl adódó feladatokat is. Az ehhez kapcsolódó fontos teendõ a 2000. évben Magyarország számára megnyíló közösségi források fogadásához szükséges intézményrendszer kialakítása és a közösségi szabályok átvételét szolgáló Nemzeti Program végrehajtása.

d)A költségvetési kiadások prezentációjának új szellemiségû megoldása az államháztartási feladatellátás funkciókba való besorolását jelenti. Az államháztartási kiadásoknak funkciókba való besorolása a politikai döntések jobb elõkészítését, a költségvetési törvényjavaslat jobb átláthatóságát szolgálja. Az újszerû prezentáció alkalmas arra, hogy a politikai döntéshozók a három éves idõszak egészére világosabb, ugyanakkor szerteágazóbb, árnyaltabb képet kapjanak az állami feladatok alakulásáról, az egyes költségvetés-politikai célok érvényesülésérõl. Az államháztartás új típusú prezentációja biztosítja a polgárok számára, hogy világos képet kapjanak a közpénzek felhasználásáról, az államháztartás alrendszerei által ellátott feladatok megvalósulásáról, egyidejûleg elõsegíti a hasonló adottságú országok államháztartási feladatszerkezetével való összehasonlítást is.

e)Az államháztartás kiadási oldalán olyan intézkedéseket kell életbe léptetni, melyek reálisan megalapozzák a költségvetés-politikai célokat. Így az államháztartás folyó kiadásainak arányát csökkenteni kell annak érdekében, hogy a felhalmozási kiadások, a tõke-jellegû elõirányzatok tovább növekedhessenek, alátámasztva ezzel a növekedés feltételeit.

A közszférában a mûködés hatékonyságának javulásával összhangban a foglalkoztatottak nominálbérének 8-9 %-os emelkedése valósulhat meg, a dologi kiadások mérsékelten növekedhetnek.

A Kormány a köztisztviselõi életpálya, a karrier-rendszerû elõmenetel kiszámíthatóságát, perspektivikusságát a szabályozás továbbfejlesztésével kívánja erõsíteni.

Az ország NATO-csatlakozása következtében a vállalt védelemnövekedési kötelezettségeket teljesíteni kell.

A nyugdíjak reálértékét a költségvetésnek meg kell õriznie, és számításba kell vennie a GYED bevezetését.

A vidékfejlesztést, az infrastruktúra-fejlesztést - az agrártámogatási rendszerrel összehangoltan - kiemelten kell kezelni az ország elmaradott területeinek felzárkózása, az ott élõ polgárok esélyegyenlõségének javítása érdekében.

A társadalombiztosítás területén az egészségbiztosítás reformja eredményeként átrendezõdõ biztosítási rendszer mûködõképessé, ésszerûbbé, hatékonyabbá válik, ami a szolgáltatóhálózat szakmai eredményességének javulását és a költséghatékonyság növekedését eredményezi.

A központi költségvetés intézményrendszerében a makrokövetelmények teljesülését az intézményi reformok folytatásával, felgyorsításával kell megalapozni. Az intézményrendszer racionális és költségtakarékos mûködtetéséhez - a folyamatban lévõ kérdõíves felmérésre támaszkodva - kell felülvizsgálni az intézmények által ellátandó állami feladatokat, a szükséges erõforrásokat.

Középtávon kisebb méretû, szûkebb állami feladatkörrel rendelkezõ, azt gazdaságosabban és eredményesebben ellátni képes intézményrendszer kialakítása szükségszerû. Az intézményi szférában meglévõ túlzott determinációk feloldásának lehetõségét keresni kell, s a költségvetési lehetõségekhez nem illeszkedõ jogszabályok deregulációját végre kell hajtani, és korszerû támogatási, gazdálkodási illetményrendszereket, szervezési megoldásokat kialakítani.

A helyi önkormányzati gazdálkodásban is fel kell gyorsítani a reformfolyamatot. A kötelezõ közszolgáltatási feladatokat ésszerûsíteni kell a helyi önkormányzati területen is, ehhez az ágazati törvények alapos felülvizsgálata szükséges. Hangsúlyos szándék a feladat- és hatáskörök koncentráltabb telepítése a szakmai és gazdasági hatékonyság javítása érdekében.

A forrásszabályozásban tovább kell erõsíteni a központi források feladatarányosabb elosztását. A helyi források körét folyamatosan bõvíteni kell, összhangban az adórendszer egészének korszerûsítésével.

Az önkormányzatok jövedelmi helyzetében keletkezõ differenciálódást a kiegyenlítõ módszerek továbbfejlesztésével mérsékelni kell.

A társadalombiztosítás területén az ellátásokat biztonságosan, a törvényi kötelezettségek szerint kell tervezni. A magánnyugdíj-pénztári befizetés az elõírt 8 %.

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjaiból ellátott közfeladatok felülvizsgálata 2000-ben az egészségügyi reformmunkák során történik meg.

Az elkülönített állami pénzalapoknál a Munkaerõpiaci Alap továbbra is a foglalkoztatáspolitika aktív és passzív elemeinek forrásául szolgál.