Országgyûlési képviselõ
T/1235.
Képviselõi önálló indítvány!
Dr. Áder János úrnak
az Országgyûlés elnökének
Helyben
Tisztelt Elnök Úr!
A Házszabály 85. § (2) bekezdése alapján - benyújtjuk a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot az alábbiak szerint:
1999. évi ......... törvény
a lakások és helyiségek bérletére,
valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló
1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról
1.§
A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Lt.) 85/B. § (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:
"85/B. § (1) Ha a tulajdonostársak az elhelyezési kötelezettségüket a 85/A. § (3) bekezdésében megjelölt határidõ lejártáig nem tudják teljesíteni, a tulajdonostársak kérésére az önkormányzat az elhelyezésre jogosult részére 2000. december 31-ig e törvény szabályainak megfelelõ önkormányzati cserelakást köteles felajánlani, illetõleg - az elhelyezésre jogosulttal történõ megállapodás esetén - pénzbeli térítést fizetni."
2.§
E tövény kihirdetésének napján lép hatályba.
INDOKLÁS
Az 1980-as évek végétõl erõteljesen felgyorsult az állami, illetõleg az önkormányzati tulajdonban lévõ lakások eladása. Ennek következtében - elsõsorban a fõvárosban - nagy számban kerültek értékesítésre a házfelügyelõi szolgálati lakások is.
Az egyes állami tulajdonban lévõ vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény (Övt.) hatálybalépéséig - jogszabályi rendelkezések hiányában - az elidegenítések során olyan gyakorlat alakult ki, amelynek eredményeként a lakások eladásával egyidejûleg a tanácsok, illetõleg a jogutód önkormányzatok nem helyezték el a lakásban visszamaradt volt házfelügyelõket. Ezen rendezetlen helyzetek - megegyezés hiányában - kizárólag bírósági eljárás keretében és csak részben voltak orvosolhatók.
Új helyzetet teremtett a Legfelsõbb Bíróság Polgári Kollégiumának 1995. januárjában hozott Határozata, amelynek értelmében minden - 1991. szeptember 1-jét megelõzõen eladott szolgálati lakás esetében - a lakásban visszamaradt jóhiszemû jogcím nélkül lakó személlyel kapcsolatos elhelyezési kötelezettség a társasház tulajdonostársait terheli. A határozat alapján a kötelezettség teljesítéséig a tulajdonosok nem élhetnek a szabad lakbérmegállapítás jogával. Az önkormányzati lakások eladása során megalakuló társasházak tulajdonostársai azonban az esetek döntõ többségében nem rendelkeztek az elhelyezési kötelezettség teljesítéséhez bérlakásokkal és a megvásárlásához szükséges forrásokkal sem.
Ezen a konfliktusoktól terhes helyzeten kívánt változtatni a Lt-t módosító 1995. évi CXII. törvény úgy, hogy 1996. december 31-dikei határidõ tûzésével kötelezte a tulajdonostársakat a visszamaradó személyek részére történõ cserelakás juttatására. Ha pedig a tulajdonostársak elhelyezési kötelezettségüknek ezen határidõ lejártáig nem tudnak eleget tenni, úgy a tulajdonostársak vagy az elhelyezésre jogosult (volt házfelügyelõ) kérelmére az önkormányzat az elhelyezésre jogosult részére 1998. december 31-ig a Lt. szabályainak megfelelõ önkormányzati cserelakást köteles felajánlani.
E törvényi kötelezettségnek az önkormányzatok többsége az elmúlt három éves idõszak alatt nem tett eleget; objektív okok miatt - mivel nem áll rendelkezésükre pillanatnyilag az elhelyezésre jogosultak rendelkezésére bocsátható cserelakás - nem tudott eleget tenni. Az önkormányzatok illetékesei szerint a probléma végleges rendezésére még az 1999. év során sem kerülhet sor.
A törvényi határidõ eltelte és a megoldatlan, áthúzódó ügyek magas száma indokolja a törvény módosítását. Az egységes értelmezéshez jogilag indokolt egy törvény által meghatározott újabb határidõ kihirdetése.
Az Alkotmánybíróság számos határozatának indoklása kifejti, hogy "a jogállamiság alapvetõ követelménye a jogbiztonság". A jogbiztonság alkotmányos követelménye "megköveteli a kiszámíthatóságot, az elõreláthatóságot", azt, hogy az érintettek a szabályozás végsõ idõpontjával biztonsággal számolhassanak. Ezeket az alkotmányos követelményeket elsõdlegesen a jogalkotásnak kell érvényre juttatnia. A határidõ törvényi módosítása nélkül az érintett állampolgárok jogbizonytalansága tovább növekszik, fokozva a feszültségeket és a volt házfelügyelõk amúgy is kiszolgáltatott helyzetét.
Budapest, 1999. március 25.
Dr. Csapody Miklós |
Molnár Gyula |
Lányi Zsolt |