A kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény hatályos szövege

A kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvénynek a gyermekgondozási díj bevezetéséhez szükséges módosításáról rendelkezõ törvényjavaslat szövege (vastagítva)

39. § (1) Az, aki ugyanazon biztosítási jogviszony alapján egyidejûleg táppénzre vagy baleseti táppénzre és terhességi-gyermekágyi segélyre is jogosult, választása szerint csak az egyik ellátást veheti igénybe.

(2) Az, aki egyidejûleg az (1) bekezdés szerinti ellátásokra és gyermekgondozási segélyre is jogosult, választása szerint csak egy ellátást vehet igénybe.

(3) A szülõk közös háztartásában élõ gyermeke után egyidejûleg csak az egyik szülõ jogosult táppénzre.

(4) Ha a szülõk közös háztartásában élõ gyermek után az egyik szülõ gyermekgondozási segélyben vagy gyermeknevelési támogatásban részesül, ugyanezen gyermek után a másik szülõ gyermekápolási táppénzre nem jogosult.

40. § (1) Terhességi-gyermekágyi segély annak jár, aki a szülést megelõzõen két éven belül 180 napon át biztosított volt, és

a) a biztosítás tartama alatt vagy a biztosítás megszûnését követõ negyvenkét napon belül szül, vagy

b) a biztosítás megszûnését követõ negyven napon túl táppénz, illetõleg baleseti táppénz folyósításának az ideje alatt vagy a folyósítás megszûnését követõ huszonnyolc napon belül szül.

(2) A terhességi-gyermekágyi segélyre jogosultsághoz szükséges elõzetes 180 napi biztosítási idõbe be kell számítani

a) a biztosítás megszûnését követõ táppénz, baleseti táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási segély folyósításának az idejét,

b) az oktatási intézmény nappali tagozatán egy évnél hosszabb ideig folytatott tanulmányok idejét.

(3) A terhességi-gyermekágyi segély a szülési szabadságnak megfelelõ idõtartamra jár.

(4) Terhességi-gyermekágyi segély a gondozásba vétel napjától a szülési szabadság még hátralevõ tartamára annak a nõnek is jár, aki a csecsemõt örökbefogadási szándékkal nevelésbe vette, ha az (1) bekezdésben foglalt feltételek a gondozásba vétel napján fennállnak.

40. § (1) Terhességi-gyermekágyi segély annak jár, aki a szülést megelõzõen két éven belül 180 napon át biztosított volt, és

a) a biztosítás tartama alatt vagy a biztosítás megszûnését követõ negyvenkét napon belül szül, vagy

b) a biztosítás megszûnését követõ negyvenkét napon túl táppénz, illetõleg baleseti táppénz folyósításának az ideje alatt vagy a folyósítás megszûnését követõ huszonnyolc napon belül szül.

(2) A terhességi-gyermekágyi segélyre jogosultsághoz szükséges elõzetes 180 napi biztosítási idõbe be kell számítani

b) az oktatási intézmény nappali tagozatán egy évnél hosszabb ideig folytatott tanulmányok idejét.

(3) A terhességi-gyermekágyi segély a szülési szabadságnak megfelelõ idõtartamra jár.

(4) Terhességi-gyermekágyi segély a gondozásba vétel napjától a szülési szabadság még hátralevõ tartamára annak a nõnek is jár, aki a csecsemõt örökbefogadási szándékkal nevelésbe vette, ha az (1) bekezdésben foglalt feltételek a gondozásba vétel napján fennállnak. 

46. § (1) Táppénz a keresõképtelenség tartamára jár, legfeljebb azonban

a) egy éven át;

b) egyévesnél fiatalabb gyermek szoptatása, illetõleg ápolása címén a gyermek egyéves koráig;

c) egyévesnél idõsebb, de háromévesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként nyolcvannégy naptári napon át;

d) háromévesnél idõsebb, de hatévesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként negyvenkettõ, egyedülállónak nyolcvannégy naptári napon át;

e) hatévesnél idõsebb, de tizenkét évesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként tizennégy, egyedülállónak huszonnyolc naptári napon át.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérõen a biztosított, ha részére külön törvény rendelkezése szerint betegszabadság jár, a 44. § a) és f) pontjában említett keresõképtelenség esetében táppénzre legkorábban a betegszabadságra való jogosultság lejártát követõ naptól jogosult.

(3) Az, aki keresõképtelenségét közvetlenül megelõzõ egy évnél rövidebb ideig volt folyamatosan biztosított, táppénzt csak a folyamatos biztosításának megfelelõ idõn át kaphat.

(4) Biztosításának a tartamára tekintet nélkül jár a táppénz annak, aki

a) tizennyolc éves kora elõtt válik keresõképtelenné, vagy

b) iskolai tanulmányai megszûnését követõ 180 napon belül biztosítottá válik, és keresõképtelenségéig megszakítás nélkül biztosított.

(5) Ha a biztosított a keresõképtelenség elsõ napját közvetlenül megelõzõ egy éven belül már táppénzben részesült, ennek idõtartamát az újabb keresõképtelenség alapján járó táppénz folyósításának idõtartamába be kell számítani.

(6) Az (5) bekezdés alkalmazásában nem számít elõzménynek az az idõ, amely alatt a biztosított

a) egyévesnél fiatalabb gyermek szoptatása,

b) beteg gyermek ápolása,

c) közegészségügyi okból foglalkozástól eltiltás, hatósági elkülönítés vagy a járványügyi, illetõleg állat-egészségügyi zárlat

miatt részesült táppénzben.

(7) A biztosításban töltött idõ akkor folyamatos, ha abban 30 napnál hosszabb megszakítás nincs. A 30 napi megszakítás idõtartamába nem számít be a táppénz, a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási segély folyósításának az ideje. 

46. § (1) Táppénz a keresõképtelenség tartamára jár, legfeljebb azonban

a) egy éven át;

b) egyévesnél fiatalabb gyermek szoptatása, illetõleg ápolása címén a gyermek egyéves koráig;

c) egyévesnél idõsebb, de háromévesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként nyolcvannégy naptári napon át;

d) háromévesnél idõsebb, de hatévesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként negyvenkettõ, egyedülállónak nyolcvannégy naptári napon át;

e) hatévesnél idõsebb, de tizenkét évesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként tizennégy, egyedülállónak huszonnyolc naptári napon át.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérõen a biztosított, ha részére külön törvény rendelkezése szerint betegszabadság jár, a 44. § a) és f) pontjában említett keresõképtelenség esetében táppénzre legkorábban a betegszabadságra való jogosultság lejártát követõ naptól jogosult.

(3) Az, aki keresõképtelenségét közvetlenül megelõzõ egy évnél rövidebb ideig volt folyamatosan biztosított, táppénzt csak a folyamatos biztosításának megfelelõ idõn át kaphat.

(4) Biztosításának a tartamára tekintet nélkül jár a táppénz annak, aki

a) tizennyolc éves kora elõtt válik keresõképtelenné, vagy

b) iskolai tanulmányai megszûnését követõ 180 napon belül biztosítottá válik, és keresõképtelenségéig megszakítás nélkül biztosított.

(5) Ha a biztosított a keresõképtelenség elsõ napját közvetlenül megelõzõ egy éven belül már táppénzben részesült, ennek idõtartamát az újabb keresõképtelenség alapján járó táppénz folyósításának idõtartamába be kell számítani.

(6) Az (5) bekezdés alkalmazásában nem számít elõzménynek az az idõ, amely alatt a biztosított

a) egyévesnél fiatalabb gyermek szoptatása,

b) beteg gyermek ápolása,

c) közegészségügyi okból foglalkozástól eltiltás, hatósági elkülönítés vagy a járványügyi, illetõleg állat-egészségügyi zárlat

miatt részesült táppénzben.

(7) A biztosításban töltött idõ akkor folyamatos, ha abban 30 napnál hosszabb megszakítás nincs. A 30 napi megszakítás idõtartamába nem számít be a táppénz, a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, a gyermekgondozási segély folyósításának az ideje. 

62. § (1) A terhességi-gyermekágyi segély és a táppénz iránti igényt a biztosítottnak a biztosítás fennállása alatt és megszûnése után a munkáltatójánál kell bejelentenie.

(2) Ha a biztosított munkáltatója jogutód nélkül megszûnt, az igényt a lakóhely szerint illetékes MEP-nél kell bejelenteni.

(3) A vasutak dolgozóinak az (1) bekezdés szerinti igényt a vasutak illetékes szervénél kell bejelenteni.

4. A terhességi-gyermekágyi segély és a táppénz iránti igényt

a) kifizetõhellyel rendelkezõ munkáltató esetében a kifizetõhely,

b) ha az igény elbírálására a Területi (Fõvárosi) Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálat (a továbbiakban: TÁKISZ) az illetékes, akkor a TÁKISZ,

c) egyéb esetekben a munkáltató székhelye (telephelye), illetõleg a jogosult lakóhelye szerint illetékes MEP

bírálja el és folyósítja.

(5) Az igény elbírálásáról az igény teljesítése esetén nem kell alakszerû határozatot hozni.

(6) A táppénzt utólag kell folyósítani, mégpedig az (4) bekezdés a)-b) pontjában említett esetben, a bérfizetési napon.

7. A terhességi-gyermekágyi segélyt havonta utólag kell folyósítani a (4) bekezdés a)-b) pontjában említett esetben a munkabér (munkadíj) végelszámolásakor.

(8) A kifizetõhely az ellátást a (6)-(7) bekezdésben meghatározott napon kívül más napon is folyósíthatja.

62. § (1) A terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj és a táppénz iránti igényt a biztosítottnak a biztosítás fennállása alatt és megszûnése után a munkáltatójánál kell bejelentenie.

(2) Ha a biztosított munkáltatója jogutód nélkül megszûnt, az igényt a lakóhely szerint illetékes MEP-nél kell bejelenteni.

(3) A vasutak dolgozóinak az (1) bekezdés szerinti igényt a vasutak illetékes szervénél kell bejelenteni.

a) kifizetõhellyel rendelkezõ munkáltató esetében a kifizetõhely,

b) ha az igény elbírálására a Területi (Fõvárosi) Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálat (a továbbiakban: TÁKISZ) az illetékes, akkor a TÁKISZ,

c) egyéb esetekben a munkáltató székhelye (telephelye), illetõleg a jogosult lakóhelye szerint illetékes MEP

bírálja el és folyósítja.

(5) Az igény elbírálásáról az igény teljesítése esetén nem kell alakszerû határozatot hozni.

(6) A táppénzt utólag kell folyósítani, mégpedig az (4) bekezdés a)-b) pontjában említett esetben, a bérfizetési napon.

(8) A kifizetõhely az ellátást a (6)-(7) bekezdésben meghatározott napon kívül más napon is folyósíthatja.

63. § (1) Annak, aki egyidejûleg több biztosítással járó jogviszonyban kötelezett egészségbiztosítási járulék fizetésére, a táppénz, illetõleg a terhességi-gyermekágyi segély iránti igényét annak a munkáltatónak kell elbírálni és folyósítani, amelyiknél társadalombiztosítási kifizetõhely mûködik. Több - társadalombiztosítási kifizetõhellyel rendelkezõ - munkáltató által történõ egyidejû foglalkoztatás esetén az elbírálás és a folyósítás az egészségügyi hozzájárulást fizetõ munkáltatónál történik. Ennek hiányában a Tbj. 5. §-ának (1) bekezdésében említett jogviszonyt létesítõ munkáltató székhelye szerint illetékes MEP-nél kell az igényt elbírálni. Az igény elbírálásához a különbözõ munkáltatók által kiállított munkáltatói igazolást be kell nyújtani.

(2) A táppénzfolyósítás idõtartamát és a táppénz összegét jogviszonyonként kell megállapítani. A több jogviszony alapján megállapításra kerülõ táppénz alapja együttesen az egészségbiztosítási járulékalap felsõ határánál több nem lehet. A több jogviszony alapján táppénzt folyósító társadalombiztosítási kifizetõhely az illetékes MEP-et értesíti a további munkáltatónál fennálló jogviszony alapján megállapított táppénz összegérõl.

(3) A kifizetõhellyel nem rendelkezõ munkáltatóknak az igénybejelentéssel kapcsolatos kötelezettségeit, továbbá a kifizetõhelyeknek a terhességi-gyermekágyi segély, a táppénz, a baleseti táppénz megállapításával, folyósításával és elszámolásával összefüggõ részletes feladatait és eljárási szabályait a Kormány rendeletben határozza meg.

63. § (1) Annak, aki egyidejûleg több biztosítással járó jogviszonyban kötelezett egészségbiztosítási járulék fizetésére, a táppénz, illetõleg a terhességi-gyermekágyi segély, vagy a gyermekgondozási díj iránti igényét annak a munkáltatónak kell elbírálni és az ellátást folyósítani, amelyiknél társadalombiztosítási kifizetõhely mûködik. Több - társadalombiztosítási kifizetõhellyel rendelkezõ - munkáltató által történõ egyidejû foglalkoztatás esetén az elbírálás és a folyósítás az egészségügyi hozzájárulást fizetõ munkáltatónál történik. Ennek hiányában a Tbj. 5. §-ának (1) bekezdésében említett jogviszonyt létesítõ munkáltató székhelye szerint illetékes MEP-nél kell az igényt elbírálni. Az igény elbírálásához a különbözõ munkáltatók által kiállított munkáltatói igazolást be kell nyújtani.

(2) A táppénzfolyósítás idõtartamát és a táppénz összegét jogviszonyonként kell megállapítani. A több jogviszony alapján megállapításra kerülõ táppénz alapja együttesen az egészségbiztosítási járulékalap felsõ határánál több nem lehet. A több jogviszony alapján táppénzt folyósító társadalombiztosítási kifizetõhely az illetékes MEP-et értesíti a további munkáltatónál fennálló jogviszony alapján megállapított táppénz összegérõl.

3. A kifizetõhellyel nem rendelkezõ munkáltatóknak az igénybejelentéssel kapcsolatos kötelezettségeit, továbbá a kifizetõhelyeknek a terhességi-gyermekágyi segély, a táppénz, a baleseti táppénz megállapításával, folyósításával és elszámolásával összefüggõ részletes feladatait és eljárási szabályait a Kormány rendeletben határozza meg.

72. § A jogalap nélkül felvett ellátás visszafizetése, a magánszemélyt terhelõ megtérítés, továbbá eljárási költség megtérítése címén megállapított összeget méltányos esetben - ha jogszabály eltérõen nem rendelkezik - a MEP vezetõje, vasutas dolgozók esetén a Vasutas Társadalombiztosítási Igazgatóság vezetõje mérsékelheti, illetõleg elengedheti.

72. § A jogalap nélkül felvett ellátás - ide nem értve a gyermekgondozási díjat - visszafizetése, a magánszemélyt terhelõ megtérítés, továbbá eljárási költség megtérítése címén megállapított összeget méltányos esetben - ha jogszabály eltérõen nem rendelkezik - a MEP vezetõje, vasutas dolgozók esetén a Vasutas Társadalombiztosítási Igazgatóság vezetõje mérsékelheti, illetõleg elengedheti.

83. § (1) E törvény hatálybaléptetésérõl a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény rendelkezik.

(2) Felhatalmazást kap a Kormány

a) a finanszírozási szerzõdések megkötése és az egészségügyi szolgáltatások finanszírozása részletes szabályainak,

b) a keresõképesség elbírálásával kapcsolatos eljárás rendjének,

c) a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök és egyes gyógyászati ellátások árához nyújtott támogatás megállapítására vonatkozó szabályok,

d) a külföldön történõ gyógykezelés feltételeinek és elszámolási rendjének,

e) a beutaló nélkül felkereshetõ szakellátások,

f) a beutalásra jogosult orvosok körének,

g) az utazási költségekhez nyújtott támogatás mértékének és módjának,

h) a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök jogszabályellenes rendelése esetén a rendelésre jogosító szerzõdés felmondását megalapozó értékhatár,

i) a baleseti ellátásra jogosító foglalkozási betegségek, illetve a kizárólag baleseti egészségügyi szolgáltatás igénybevételére jogosultságot megalapozó üzemi balesetek,

j) a szolgálati viszonyban álló személyek, valamint egyes meghatározott tevékenységet végzõ személyek és a fogvatartottak egészségügyi szolgáltatás igénybevételére vonatkozó szabályainak,

k) a pénzbeli ellátások, továbbá a baleseti ellátások megállapítására - ideértve a munkaképesség-változás minõsítésének eljárási szabályait is - és folyósítására vonatkozó részletes szabályok,

12. a kifizetõhellyel nem rendelkezõ munkáltatóknak a táppénz igénybejelentésével kapcsolatos kötelezettségei, továbbá a kifizetõhelyeknek a terhességi-gyermekágyi segély, a táppénz, a baleseti táppénz megállapítására, folyósítására és elszámolására vonatkozó feladatai,

m) a foglalkoztatóknak és egyéb szerveknek az egészségbiztosítási ellátások megállapításához szükséges nyilvántartási és adatszolgáltatási feladatainak,

n) az eltartott hozzátartozók jövedelemszámítási szabályainak,

o) a részleges térítési díjak megállapítási módszerének, az egyes díjtételek képzésénél számításba vehetõ költségelemeknek, valamint a díjak befizetésére és elszámolására vonatkozó szabályoknak

meghatározására.

(3) Felhatalmazást kap az egészségügyi miniszter, hogy a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletérõl szóló 1998. évi XXXIX. törvény 1. §-ának (2) bekezdésében említett személlyel egyetértésben határozza meg

a) a betegségek megelõzését és korai felismerését szolgáló egészségügyi szolgáltatásokat,

b) a szûrõvizsgálatok igazolására vonatkozó rendelkezéseket,

c) az egyes egészségügyi szolgáltatások körébe tartozó beavatkozásokat,

d) az egyes fõbb betegségcsoportok vizsgálati és terápiás eljárási rendjét, valamint a gyógyszerterápiás ajánlásokat,

e) a gyógyászati ellátások körébe tartozó szolgáltatásokat,

f) a meddõség kezelésére vonatkozó rendelkezéseket,

g) a szanatóriumi ellátásokat,

h) a betegszállításra jogosító kúraszerû kezeléseket,

i) a várólista alapján igénybe vehetõ ellátásokat,

j) a finanszírozás alapjául szolgáló homogén betegségcsoportokat és azok súlyszámértékét,

k) a járóbeteg-szakellátás körébe tartozó beavatkozási csoportokat és azok pontértékét,

l) a támogatott gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök és egyes gyógyászati ellátások körét, az árukhoz nyújtott támogatás mértékét,

m) a munkaképesség-változás minõsítésének szakmai szabályait,

n) az anyatejellátásra való jogosultság feltételeit.

(4) A törvény hatálybalépésével egyidejûleg a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi költségvetésérõl és a természetbeni egészségbiztosítási ellátások finanszírozásának általános szabályairól szóló 1995. évi LXXIII. törvény 9-20. §-a a hatályát veszti.

83. § (1) E törvény hatálybaléptetésérõl a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény rendelkezik.

(2) Felhatalmazást kap a Kormány

a) a finanszírozási szerzõdések megkötése és az egészségügyi szolgáltatások finanszírozása részletes szabályainak,

b) a keresõképesség elbírálásával kapcsolatos eljárás rendjének,

c) a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök és egyes gyógyászati ellátások árához nyújtott támogatás megállapítására vonatkozó szabályok,

d) a külföldön történõ gyógykezelés feltételeinek és elszámolási rendjének,

e) a beutaló nélkül felkereshetõ szakellátások,

f) a beutalásra jogosult orvosok körének,

g) az utazási költségekhez nyújtott támogatás mértékének és módjának,

h) a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök jogszabályellenes rendelése esetén a rendelésre jogosító szerzõdés felmondását megalapozó értékhatár,

i) a baleseti ellátásra jogosító foglalkozási betegségek, illetve a kizárólag baleseti egészségügyi szolgáltatás igénybevételére jogosultságot megalapozó üzemi balesetek,

j) a szolgálati viszonyban álló személyek, valamint egyes meghatározott tevékenységet végzõ személyek és a fogvatartottak egészségügyi szolgáltatás igénybevételére vonatkozó szabályainak,

k) a pénzbeli ellátások, továbbá a baleseti ellátások megállapítására - ideértve a munkaképesség-változás minõsítésének eljárási szabályait is - és folyósítására vonatkozó részletes szabályok,

m) a foglalkoztatóknak és egyéb szerveknek az egészségbiztosítási ellátások megállapításához szükséges nyilvántartási és adatszolgáltatási feladatainak,

n) az eltartott hozzátartozók jövedelemszámítási szabályainak,

o) a részleges térítési díjak megállapítási módszerének, az egyes díjtételek képzésénél számításba vehetõ költségelemeknek, valamint a díjak befizetésére és elszámolására vonatkozó szabályoknak

meghatározására.

(3) Felhatalmazást kap az egészségügyi miniszter, hogy a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletérõl szóló 1998. évi XXXIX. törvény 1. §-ának (2) bekezdésében említett személlyel egyetértésben határozza meg

a) a betegségek megelõzését és korai felismerését szolgáló egészségügyi szolgáltatásokat,

b) a szûrõvizsgálatok igazolására vonatkozó rendelkezéseket,

c) az egyes egészségügyi szolgáltatások körébe tartozó beavatkozásokat,

d) az egyes fõbb betegségcsoportok vizsgálati és terápiás eljárási rendjét, valamint a gyógyszerterápiás ajánlásokat,

e) a gyógyászati ellátások körébe tartozó szolgáltatásokat,

f) a meddõség kezelésére vonatkozó rendelkezéseket,

g) a szanatóriumi ellátásokat,

h) a betegszállításra jogosító kúraszerû kezeléseket,

i) a várólista alapján igénybe vehetõ ellátásokat,

j) a finanszírozás alapjául szolgáló homogén betegségcsoportokat és azok súlyszámértékét,

k) a járóbeteg-szakellátás körébe tartozó beavatkozási csoportokat és azok pontértékét,

l) a támogatott gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök és egyes gyógyászati ellátások körét, az árukhoz nyújtott támogatás mértékét,

m) a munkaképesség-változás minõsítésének szakmai szabályait,

n) az anyatejellátásra való jogosultság feltételeit.

(4) A törvény hatálybalépésével egyidejûleg a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi költségvetésérõl és a természetbeni egészségbiztosítási ellátások finanszírozásának általános szabályairól szóló 1995. évi LXXIII. törvény 9-20. §-a a hatályát veszti.

A Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény hatályos szövege

138. § (1) A terhes, illetõleg a szülõ nõt huszonnégy hét szülési szabadság illeti meg. Ezt úgy kell kiadni, hogy négy hét lehetõleg a szülés várható idõpontja elé essen.

(2) A szülési szabadság megszûnik:

a) a gyermek halva születése esetén az ettõl számított hat hét elteltével;

b) ha a gyermek meghal, a halált követõ tizenötödik napon;

3. ha a gyermeket állami gondozásba adják, az azt követõ napon. A szülési szabadság idõtartama azonban - a szülést követõen - hat hétnél rövidebb nem lehet.

(3) Ha a gyermeket a koraszülöttek ápolására fenntartott intézetben gondozzák, a szülési szabadság igénybe nem vett részét - a szülést követõ egy év elteltéig - a gyermeknek az intézetbõl történt elbocsátása után is igénybe lehet venni.

(4) A munkáltató a munkavállaló kérelmére

a) a szülési szabadság letelte után a gyermek gondozása céljából a gyermek harmadik - tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek esetében tizedik - életéve betöltéséig, továbbá

b) a gyermek betegsége esetén, az otthoni ápolás érdekében, a gyermek tizenkét éves koráig a betegség tartamára, fizetés nélküli szabadságot köteles engedélyezni.

(5) A nõnek a szoptatás elsõ hat hónapjában naponta kétszer egy óra ezt követõen a kilencedik hónap végéig egy óra munkaidõ-kedvezmény jár. Ikrek esetében a munkaidõ-kedvezmény az ikrek számának megfelelõ mértékben jár.

138. § (1) A terhes, illetõleg a szülõ nõt huszonnégy hét szülési szabadság illeti meg. Ezt úgy kell kiadni, hogy négy hét lehetõleg a szülés várható idõpontja elé essen.

(2) A szülési szabadság megszûnik:

a) a gyermek halva születése esetén az ettõl számított hat hét elteltével;

b) ha a gyermek meghal, a halált követõ tizenötödik napon;

(3) A (2) bekezdés b)-c) pontjában megjelölt esetben a szülési szabadság idõtartama - a szülést követõen - hat hétnél rövidebb nem lehet.

(4) Ha a gyermeket a koraszülöttek ápolására fenntartott intézetben gondozzák, a szülési szabadság igénybe nem vett részét - a szülést követõ egy év elteltéig - a gyermeknek az intézetbõl történt elbocsátása után is igénybe lehet venni.

(6) A nõnek a szoptatás elsõ hat hónapjában naponta kétszer egy óra ezt követõen a kilencedik hónap végéig egy óra munkaidõ-kedvezmény jár. Ikrek esetében a munkaidõ-kedvezmény az ikrek számának megfelelõ mértékben jár.

(vastagítva)

8. § Szünetel a biztosítás:

a) a fizetés nélküli szabadság, vagy a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés, valamint az igazolatlan távollét idõtartama alatt, kivéve

1. ha a fizetés nélküli szabadságot háromévesnél - tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek esetén tízévesnél - fiatalabb gyermek gondozása, vagy tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermek otthoni ápolása címén engedélyezték,

2. ha a munkavégzés alóli mentesítés idejére munkabér (illetmény), távolléti díj, táppénzfizetés történt, továbbá

3. a sorkatonai (polgári) szolgálat ideje alatt;

b) az elõzetes letartóztatás, szabadságvesztés tartama alatt is, kivéve, ha a letartóztatottat az ellene emelt vád alól jogerõsen felmentették, vagy a büntetõeljárást megszüntették, továbbá, ha az elítéltet utóbb a bíróság jogerõsen felmentette;

c) az ügyvéd, a szabadalmi ügyvivõ biztosítása arra az idõtartamra, amelyre kamarai tagságát szünetelteti.

8. § Szünetel a biztosítás:

a) a fizetés nélküli szabadság, vagy a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés, valamint az igazolatlan távollét idõtartama alatt, kivéve

2. ha a munkavégzés alóli mentesítés idejére munkabér (illetmény), távolléti díj, táppénzfizetés történt, továbbá

3. a sorkatonai (polgári) szolgálat ideje alatt;

b) az elõzetes letartóztatás, szabadságvesztés tartama alatt is, kivéve, ha a letartóztatottat az ellene emelt vád alól jogerõsen felmentették, vagy a büntetõeljárást megszüntették, továbbá, ha az elítéltet utóbb a bíróság jogerõsen felmentette;

c) az ügyvéd, a szabadalmi ügyvivõ biztosítása arra az idõtartamra, amelyre kamarai tagságát szünetelteti.

9. § (1) Az egyidejûleg több biztosítással járó jogviszonyban álló személy biztosításának fennállását mindegyik jogviszonyában külön-külön kell elbírálni.

(2) Az 5. § (1) bekezdés g) pontjában és (2) bekezdésében szabályozott munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végzõ személyek biztosítását havonta kell elbírálni, és a biztosítási kötelezettség elbírálásánál az ugyanannál a foglalkoztatónál a naptári hónapban elért járulékalapot képezõ jövedelmeket össze kell számítani.

(3) Az 5. § (1) bekezdésének g) pontjában és (2) bekezdésében említett személy biztosítása - a 7. § (1) bekezdésében említett idõszakon belül - akkor is fennáll, ha

a) táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben,

b) gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban

részesül, továbbá

c) katonai (polgári) szolgálatot teljesít,

amennyiben az ellátások folyósítását, illetõleg a katonai szolgálat teljesítését közvetlenül megelõzõ napon biztosított volt.

9. § (1) Az egyidejûleg több biztosítással járó jogviszonyban álló személy biztosításának fennállását mindegyik jogviszonyában külön-külön kell elbírálni.

(2) Az 5. § (1) bekezdés g) pontjában és (2) bekezdésében szabályozott munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végzõ személyek biztosítását havonta kell elbírálni, és a biztosítási kötelezettség elbírálásánál az ugyanannál a foglalkoztatónál a naptári hónapban elért járulékalapot képezõ jövedelmeket össze kell számítani.

(3) Az 5. § (1) bekezdésének g) pontjában és (2) bekezdésében említett személy biztosítása - a 7. § (1) bekezdésében említett idõszakon belül - akkor is fennáll, ha

b) gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban

részesül, továbbá

c) katonai (polgári) szolgálatot teljesít,

amennyiben az ellátások folyósítását, illetõleg a katonai szolgálat teljesítését közvetlenül megelõzõ napon biztosított volt.

14. § (1) A társadalombiztosítás rendszerében nyújtott ellátások az egészségbiztosítás és a nyugdíjbiztosítás keretében vehetõk igénybe.

(2) Egészségbiztosítási ellátások:

a) egészségügyi szolgáltatás;

ba) terhességi-gyermekágyi segély,

bb) táppénz;

c) baleseti ellátások:

ca) baleseti egészségügyi szolgáltatás,

cb) baleseti táppénz,

cc) baleseti járadék.

(3) A nyugdíjbiztosítási ellátások:

a) társadalombiztosítási saját jogú nyugellátás:

aa) öregségi nyugdíj,

ab) rokkantsági nyugdíj,

ac) baleseti rokkantsági nyugdíj;

b) hozzátartozói nyugellátás:

ba) özvegyi nyugdíj,

bb) árvaellátás,

bc) szülõi nyugdíj,

bd) baleseti hozzátartozói nyugellátások.

14. § (1) A társadalombiztosítás rendszerében nyújtott ellátások az egészségbiztosítás és a nyugdíjbiztosítás keretében vehetõk igénybe.

(2) Egészségbiztosítási ellátások:

c) baleseti ellátások:

ca) baleseti egészségügyi szolgáltatás,

cb) baleseti táppénz,

cc) baleseti járadék.

(3) A nyugdíjbiztosítási ellátások:

a) társadalombiztosítási saját jogú nyugellátás:

aa) öregségi nyugdíj,

ab) rokkantsági nyugdíj,

ac) baleseti rokkantsági nyugdíj;

b) hozzátartozói nyugellátás:

ba) özvegyi nyugdíj,

bb) árvaellátás,

bc) szülõi nyugdíj,

bd) baleseti hozzátartozói nyugellátások.

26. § (1) A gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesülõ személy a támogatás, a díj összege után nyugdíjjárulékot fizet (ideértve a tagdíjat is).

(2) A keresetpótló juttatásban vagy munkanélküli járadékban, nyugdíj elõtti munkanélküli segélyben részesülõ személy a keresetpótló juttatás, a munkanélküli járadék, illetve a segély összege után fizet nyugdíjjárulékot.

(3) Az egyházi személyként és szerzetesrendi tagként szerzett szolgálati idõ nyugdíjköltségeit az egyház köteles viselni a részére biztosított központi költségvetési támogatásból. Az egyház az érintett személyek havi létszáma alapján a tárgyhónapot megelõzõ hónap elsõ napján érvényes minimálbér alapulvételével - magánnyugdíjpénztár tagja esetén a kötelezõ tagdíj mértékével csökkentett - 30 százalékos mértékû nyugdíjbiztosítási járulékot fizet negyedévenként, a negyedévet követõ hónap 12. napjáig. A járulékfizetés rendjére, illetõleg az elszámolás és az adatszolgáltatás módjára az Országos Nyugdíjbiztosítási Fõigazgatóság az egyházakkal megállapodást köt.

(4) A gyermekgondozási segélyen lévõk esetében a foglalkoztató [4. § a) pont, 5. alpont] által fizetendõ nyugdíjbiztosítási járulékot a központi költségvetés fizeti. A megfizetés rendjére, az elszámolás módjára az igazgatási szervvel a Pénzügyminisztérium megállapodást köt.

28. § (1) A 27. §-ban meghatározott járulékalap alsó és a 24. §-ban meghatározott felsõ határát azzal az idõszakkal arányosan (a minimálbér harmincad részével, illetve a járulékfizetési felsõ határ napi összegével) csökkenteni kell, amely alatt a társas vállalkozó

a) táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási segélyben, baleseti táppénzben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül - kivéve, ha a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj folyósításának idõtartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja -,

b) katonai (polgári) szolgálatot teljesít,

c) fogvatartott,

d) ügyvédként, szabadalmi ügyvivõként a kamarai tagság szünetel, továbbá,

e) ha a társas vállalkozó külföldön munkát vállalóként vagy külföldi ösztöndíjasként megállapodás alapján nyugdíjbiztosítási járulékot fizet.

(2) A társadalombiztosítási járulékot, a nyugdíjjárulékot és egészségbiztosítási járulékot a biztosítás megszûnését követõen kiosztott jövedelem után is meg kell fizetni.

(3) Ha a társas vállalkozó egyidejûleg legalább heti 36 órás munkaidõvel járó munkaviszonyban is áll, illetõleg közép- vagy felsõfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytat tanulmányokat, a 27. § (1)-(2) bekezdésének rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a társadalombiztosítási és a nyugdíjjárulék alapja a ténylegesen elért, járulékalapot képezõ jövedelem.

29. § (1) A biztosított egyéni vállalkozó a személyes munkavégzés címén e tevékenysége keretében költségként elszámolt összeg (a továbbiakban: vállalkozói kivét), átalányadózó esetén az átalányadó alapját képezõ jövedelem, de legalább a tárgyhónapot megelõzõ hónap elsõ napján érvényes minimálbérnek megfelelõ összeg után a 19. § (1) bekezdésében meghatározott mértékû társadalombiztosítási járulékot fizet.

(2) A tételes átalányadózó esetében a társadalombiztosítási járulék alapja az (1) bekezdésben meghatározott minimálbér.

(3) Az egyéni vállalkozó az (1)-(2) bekezdésben meghatározott társadalombiztosítási járulék alapja, legfeljebb azonban a járulékfizetési felsõ határ összegének figyelembevételével a 19. § (2) bekezdés a) vagy b) pontjában meghatározott nyugdíjjárulékot és a 19. § (3) bekezdésében meghatározott egészségbiztosítási járulékot fizet.

(4) Az egyéni vállalkozó a minimálbér alapulvételével nem köteles társadalombiztosítási járulékot, nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot fizetni arra az idõtartamra, amelynek tartama alatt

a) táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, baleseti táppénzben, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül - kivéve, ha a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj folyósításának idõtartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja -,

b) katonai vagy polgári szolgálatot teljesít,

c) fogvatartott,

d) külföldön munkát vállalóként vagy külföldi ösztöndíjasként megállapodás alapján fizet nyugdíjbiztosítási járulékot,

e) az ügyvéd, a szabadalmi ügyvivõ, ha kamarai tagságát szünetelteti,

f) a (6) bekezdésben említett egyéni vállalkozó keresõképtelen.

(5) Amennyiben a (4) bekezdésben meghatározott körülmények a naptári hónap teljes tartamán át nem állnak fenn, egy-egy naptári napra a havi járulék, illetõleg nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék fizetésénél a minimálbér harmincad részét kell megfizetni. A (4) bekezdésben meghatározott idõtartamok naptári napjainak számával a járulékfizetési alsó határt, illetõleg a járulékfizetési alsó és felsõ határt csökkenteni kell. Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha az egyéni vállalkozó biztosítási jogviszonya hónap közben kezdõdött, vagy szûnt meg.

(6) Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó egyidejûleg legalább heti 36 órás munkaidõvel járó munkaviszonyban is áll, illetõleg közép- vagy felsõfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytat, az (1)-(2) bekezdés rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a társadalombiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék fizetés alapja a ténylegesen elért járulékalapot képezõ jövedelem.

26. § (1) A gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesülõ személy a díj, segély, támogatás összege után nyugdíjjárulékot (ideértve a tagdíjat is) fizet.

(2) A keresetpótló juttatásban vagy munkanélküli járadékban, nyugdíj elõtti munkanélküli segélyben részesülõ személy a keresetpótló juttatás, a munkanélküli járadék, illetve a segély összege után fizet nyugdíjjárulékot.

(3) Az egyházi személyként és szerzetesrendi tagként szerzett szolgálati idõ nyugdíjköltségeit az egyház köteles viselni a részére biztosított központi költségvetési támogatásból. Az egyház az érintett személyek havi létszáma alapján a tárgyhónapot megelõzõ hónap elsõ napján érvényes minimálbér alapulvételével - magánnyugdíjpénztár tagja esetén a kötelezõ tagdíj mértékével csökkentett - 30 százalékos mértékû nyugdíjbiztosítási járulékot fizet negyedévenként, a negyedévet követõ hónap 12. napjáig. A járulékfizetés rendjére, illetõleg az elszámolás és az adatszolgáltatás módjára az Országos Nyugdíjbiztosítási Fõigazgatóság az egyházakkal megállapodást köt.

4. A gyermekgondozási segély, gyermekgondozási díj után a foglalkoztatót [4. § a) pont, 5. alpont] terhelõ nyugdíjbiztosítási járulékot a központi költségvetés fizeti. A megfizetés rendjére, az elszámolás módjára az igazgatási szervvel a Pénzügyminisztérium megállapodást köt.

28. § (1) A 27. §-ban meghatározott járulékalap alsó és a 24. §-ban meghatározott felsõ határát azzal az idõszakkal arányosan (a minimálbér harmincad részével, illetve a járulékfizetési felsõ határ napi összegével) csökkenteni kell, amely alatt a társas vállalkozó

b) katonai (polgári) szolgálatot teljesít,

c) fogvatartott,

d) ügyvédként, szabadalmi ügyvivõként a kamarai tagság szünetel, továbbá,

e) ha a társas vállalkozó külföldön munkát vállalóként vagy külföldi ösztöndíjasként megállapodás alapján nyugdíjbiztosítási járulékot fizet.

(2) A társadalombiztosítási járulékot, a nyugdíjjárulékot és egészségbiztosítási járulékot a biztosítás megszûnését követõen kiosztott jövedelem után is meg kell fizetni.

(3) Ha a társas vállalkozó egyidejûleg legalább heti 36 órás munkaidõvel járó munkaviszonyban is áll, illetõleg közép- vagy felsõfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytat tanulmányokat, a 27. § (1)-(2) bekezdésének rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a társadalombiztosítási és a nyugdíjjárulék alapja a ténylegesen elért, járulékalapot képezõ jövedelem.

29. § (1) A biztosított egyéni vállalkozó a személyes munkavégzés címén e tevékenysége keretében költségként elszámolt összeg (a továbbiakban: vállalkozói kivét), átalányadózó esetén az átalányadó alapját képezõ jövedelem, de legalább a tárgyhónapot megelõzõ hónap elsõ napján érvényes minimálbérnek megfelelõ összeg után a 19. § (1) bekezdésében meghatározott mértékû társadalombiztosítási járulékot fizet.

(2) A tételes átalányadózó esetében a társadalombiztosítási járulék alapja az (1) bekezdésben meghatározott minimálbér.

(3) Az egyéni vállalkozó az (1)-(2) bekezdésben meghatározott társadalombiztosítási járulék alapja, legfeljebb azonban a járulékfizetési felsõ határ összegének figyelembevételével a 19. § (2) bekezdés a) vagy b) pontjában meghatározott nyugdíjjárulékot és a 19. § (3) bekezdésében meghatározott egészségbiztosítási járulékot fizet.

(4) Az egyéni vállalkozó a minimálbér alapulvételével nem köteles társadalombiztosítási járulékot, nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot fizetni arra az idõtartamra, amelynek tartama alatt

b) katonai vagy polgári szolgálatot teljesít,

c) fogvatartott,

d) külföldön munkát vállalóként vagy külföldi ösztöndíjasként megállapodás alapján fizet nyugdíjbiztosítási járulékot,

e) az ügyvéd, a szabadalmi ügyvivõ, ha kamarai tagságát szünetelteti,

f) a (6) bekezdésben említett egyéni vállalkozó keresõképtelen.

(5) Amennyiben a (4) bekezdésben meghatározott körülmények a naptári hónap teljes tartamán át nem állnak fenn, egy-egy naptári napra a havi járulék, illetõleg nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék fizetésénél a minimálbér harmincad részét kell megfizetni. A (4) bekezdésben meghatározott idõtartamok naptári napjainak számával a járulékfizetési alsó határt, illetõleg a járulékfizetési alsó és felsõ határt csökkenteni kell. Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha az egyéni vállalkozó biztosítási jogviszonya hónap közben kezdõdött, vagy szûnt meg.

(6) Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó egyidejûleg legalább heti 36 órás munkaidõvel járó munkaviszonyban is áll, illetõleg közép- vagy felsõfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytat, az (1)-(2) bekezdés rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a társadalombiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék fizetés alapja a ténylegesen elért járulékalapot képezõ jövedelem.

Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény hatályos szövege

5. § (1) Nem kell megfizetni a százalékos mértékû egészségügyi hozzájárulást a következõ jogcímeken keletkezõ jövedelmek után:

a) táppénz, baleseti táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, gyermeknevelési támogatás,

b) a nyugdíj és azzal azonosan adózó jövedelmek,

c) a kifizetõ által megállapított és folyósított társadalombiztosítási ellátás, valamint a szociális ellátásnak nem a kifizetõt terhelõ összege,

d) a kifizetõ által az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba a tag javára havonta fizetett tagdíj összegének az a része, amely nem haladja meg a tárgyhónapot megelõzõ hónap elsõ napján érvényes minimálbér 115 százalékát, továbbá az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár által a magánszemély javára jóváírt támogatói adomány;

e) a felsõoktatási intézmény által - az iskolai rendszerû elsõ alapképzésben részt vevõ, nappali tagozatos hallgatójának az elõírt képzési idõ alatt végzett munkájáért - kifizetett díj, de legfeljebb a nappali tagozatos hallgatói pénzbeli juttatási normatíva adott évi meghatározott összegének kétszerese, feltéve, hogy a munkavégzés az errõl szóló kormányrendeletben meghatározottak szerint történt.

(2) Nem kell megfizetni a százalékos mértékû egészségügyi hozzájárulást, ha a jövedelmet olyan magánszemély részére juttatják, vagy a jövedelmet olyan magánszemély szerzi meg, aki a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló 1997. évi LXXX. törvény 11. §-a, illetve 13. §-a hatálya alá tartozik.

7. § (1) Nem kell megfizetni a tételes egészségügyi hozzájárulást

a) a táppénz, a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély folyósításának,

b) a keresõképtelenség (ide nem értve a betegszabadságot), a 30 napot meghaladó fizetés nélküli szabadság,

c) a gyermekgondozási segély, az ápolási díj, a gyermeknevelési támogatás folyósítása alatt, kivéve, ha a folyósításban részesülõ az ellátás folyósítása alatt munkát végez,

d) a három évesnél fiatalabb gyermek gondozása, a tíz évesnél fiatalabb, tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek gondozása, valamint a 12 évesnél fiatalabb beteg gyermek otthoni ápolása miatt engedélyezett fizetés nélküli szabadság,

e) a sorkatonai (polgári) szolgálat teljesítése,

f) a fogvatartás idõtartama alatt, továbbá

g) annak az egyéni vállalkozónak, aki vállalkozói tevékenységét saját jogú nyugdíjasként, továbbá özvegyi nyugdíjban részesülõ olyan személyként folytat, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.

(2) Az után a természetes személy után, akinek egyidejûleg több foglalkoztatása, jogviszonya is fennáll, a legalább heti 36 órai munkavégzéssel járó jogviszonyát meghaladó további jogviszonya alapján nem kell a tételes egészségügyi hozzájárulást megfizetni. Ha a munkaidõ egyik jogviszonyban sem éri el a heti 36 órát, a hozzájárulás-fizetési kötelezettség azt a kifizetõt terheli, ahol a munkaidõ a leghosszabb. Azonos tartamú munkaidõk esetén, vagy ha a munkaidõt nem, vagy nem mindegyik jogviszonyban határozták meg, a hozzájárulás-fizetési kötelezettség azt a foglalkoztatót terheli, ahol a jövedelem magasabb. Ha a munkaidõ és a jövedelem is azonos, a hozzájárulás azt a kifizetõt terheli, ahol a jogviszony korábban kezdõdött.

A heti 36 órai munkavégzéssel azonosan kell elbírálni azt a jogviszonyt, amelyben a jövedelem eléri a mindenkori minimálbért.

5. § (1) Nem kell megfizetni a százalékos mértékû egészségügyi hozzájárulást a következõ jogcímeken keletkezõ jövedelmek után:

b) a nyugdíj és azzal azonosan adózó jövedelmek,

c) a kifizetõ által megállapított és folyósított társadalombiztosítási ellátás, valamint a szociális ellátásnak nem a kifizetõt terhelõ összege,

d) a kifizetõ által az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba a tag javára havonta fizetett tagdíj összegének az a része, amely nem haladja meg a tárgyhónapot megelõzõ hónap elsõ napján érvényes minimálbér 115 százalékát, továbbá az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár által a magánszemély javára jóváírt támogatói adomány;

e) a felsõoktatási intézmény által - az iskolai rendszerû elsõ alapképzésben részt vevõ, nappali tagozatos hallgatójának az elõírt képzési idõ alatt végzett munkájáért - kifizetett díj, de legfeljebb a nappali tagozatos hallgatói pénzbeli juttatási normatíva adott évi meghatározott összegének kétszerese, feltéve, hogy a munkavégzés az errõl szóló kormányrendeletben meghatározottak szerint történt.

(2) Nem kell megfizetni a százalékos mértékû egészségügyi hozzájárulást, ha a jövedelmet olyan magánszemély részére juttatják, vagy a jövedelmet olyan magánszemély szerzi meg, aki a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló 1997. évi LXXX. törvény 11. §-a, illetve 13. §-a hatálya alá tartozik.

7. § (1) Nem kell megfizetni a tételes egészségügyi hozzájárulást

b) a keresõképtelenség (ide nem értve a betegszabadságot), a 30 napot meghaladó fizetés nélküli szabadság,

c) a gyermekgondozási segély, az ápolási díj, a gyermeknevelési támogatás folyósítása alatt, kivéve, ha a folyósításban részesülõ az ellátás folyósítása alatt munkát végez,

d) a három évesnél fiatalabb gyermek gondozása, a tíz évesnél fiatalabb, tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek gondozása, valamint a 12 évesnél fiatalabb beteg gyermek otthoni ápolása miatt engedélyezett fizetés nélküli szabadság,

e) a sorkatonai (polgári) szolgálat teljesítése,

f) a fogvatartás idõtartama alatt, továbbá

g) annak az egyéni vállalkozónak, aki vállalkozói tevékenységét saját jogú nyugdíjasként, továbbá özvegyi nyugdíjban részesülõ olyan személyként folytat, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.

(2) Az után a természetes személy után, akinek egyidejûleg több foglalkoztatása, jogviszonya is fennáll, a legalább heti 36 órai munkavégzéssel járó jogviszonyát meghaladó további jogviszonya alapján nem kell a tételes egészségügyi hozzájárulást megfizetni. Ha a munkaidõ egyik jogviszonyban sem éri el a heti 36 órát, a hozzájárulás-fizetési kötelezettség azt a kifizetõt terheli, ahol a munkaidõ a leghosszabb. Azonos tartamú munkaidõk esetén, vagy ha a munkaidõt nem, vagy nem mindegyik jogviszonyban határozták meg, a hozzájárulás-fizetési kötelezettség azt a foglalkoztatót terheli, ahol a jövedelem magasabb. Ha a munkaidõ és a jövedelem is azonos, a hozzájárulás azt a kifizetõt terheli, ahol a jogviszony korábban kezdõdött.

A heti 36 órai munkavégzéssel azonosan kell elbírálni azt a jogviszonyt, amelyben a jövedelem eléri a mindenkori minimálbért.

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvénynek a gyermekgondozási díj bevezetéséhez szükséges módosításáról rendelkezõ törvényjavaslat szövege (vastagítva)

38. § (1) Szolgálati idõként kell továbbá figyelembe venni

a) a Tbj.-ben meghatározott, nyugellátás szerzése céljából megállapodást kötött személy esetében azt az idõszakot, amelyre az elõírt nyugdíjjárulékot megfizették,

b) az egyházi szervek által kiállított igazolás alapján az egyházi személyként és szerzetesrendi tagként ilyen minõségben eltöltött idõt,

c) a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj, valamint a gyermekgondozási segély folyósításának idõtartamát, amennyiben az elõírt nyugdíjjárulékot megfizették,

d) a katonai (polgári) szolgálatban eltöltött idõt,

e) a táppénz (betegszabadság), a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély és a gyermekgondozási díj folyósításának idõtartamát,

f) a munkanélküli-járadék és a nyugdíj elõtti munkanélküli-segély folyósításának idõtartamát, ha az elõírt nyugdíjjárulékot megfizették,

g) azt az idõt, amely az 1997. december 31-én hatályos rendelkezések szerint szolgálati idõnek minõsült.

(2) Szolgálati idõként nem lehet figyelembe venni

a) az egyéni vállalkozó biztosítási kötelezettség alá tartozó jogviszonyának azt az idõtartamát, amelyre vonatkozóan az egyéni vállalkozónak nyugdíjbiztosítási járulék vagy nyugdíjjárulék tartozása van,

b) a társas vállalkozás tagja esetében az adott társas vállalkozás tagjaként fennállt biztosítási kötelezettség alá tartozó jogviszonyának azt az idõtartamát, amelyre vonatkozóan a társas vállalkozásnak a biztosítottnak minõsülõ akkori tagjai után nyugdíjbiztosítási járulék vagy nyugdíjjárulék tartozása van,

c) az egyéni vállalkozó vagy jogi személyiséggel nem rendelkezõ társas vállalkozás tagja, segítõ családtagjának az e jogcímen fennállt biztosítási idejének azt az idõtartamát, amelyre vonatkozóan az egyéni vállalkozónak, illetõleg a jogi személyiséggel nem rendelkezõ társas vállalkozásnak e segítõ családtag után nyugdíjbiztosítási járulék vagy nyugdíjjárulék tartozása van.

A tartozás utólag történõ - a nyugdíj megállapítása utáni - megfizetése esetén az így meghosszabbodott szolgálati idõt legkorábban a befizetés napját magában foglaló naptári hónap elsõ napjától lehet figyelembe venni. Az a)-c) pontokban említett biztosítottak szolgálati idejének figyelembevételénél a nyugdíjbiztosítási járulék és nyugdíjjárulék megfizetése tényének megállapítása, bizonyítása, illetõleg vélelmezése tekintetében a 37. § (3) bekezdésének rendelkezéseit megfelelõen alkalmazni kell.

38. § (1) Szolgálati idõként kell továbbá figyelembe venni

a) a Tbj.-ben meghatározott, nyugellátás szerzése céljából megállapodást kötött személy esetében azt az idõszakot, amelyre az elõírt nyugdíjjárulékot megfizették,

b) az egyházi szervek által kiállított igazolás alapján az egyházi személyként és szerzetesrendi tagként ilyen minõségben eltöltött idõt,

c) a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj, valamint a gyermekgondozási segély folyósításának idõtartamát, amennyiben az elõírt nyugdíjjárulékot megfizették,

d) a katonai (polgári) szolgálatban eltöltött idõt,

f) a munkanélküli-járadék és a nyugdíj elõtti munkanélküli-segély folyósításának idõtartamát, ha az elõírt nyugdíjjárulékot megfizették,

g) azt az idõt, amely az 1997. december 31-én hatályos rendelkezések szerint szolgálati idõnek minõsült.

(2) Szolgálati idõként nem lehet figyelembe venni

a) az egyéni vállalkozó biztosítási kötelezettség alá tartozó jogviszonyának azt az idõtartamát, amelyre vonatkozóan az egyéni vállalkozónak nyugdíjbiztosítási járulék vagy nyugdíjjárulék tartozása van,

b) a társas vállalkozás tagja esetében az adott társas vállalkozás tagjaként fennállt biztosítási kötelezettség alá tartozó jogviszonyának azt az idõtartamát, amelyre vonatkozóan a társas vállalkozásnak a biztosítottnak minõsülõ akkori tagjai után nyugdíjbiztosítási járulék vagy nyugdíjjárulék tartozása van,

c) az egyéni vállalkozó vagy jogi személyiséggel nem rendelkezõ társas vállalkozás tagja, segítõ családtagjának az e jogcímen fennállt biztosítási idejének azt az idõtartamát, amelyre vonatkozóan az egyéni vállalkozónak, illetõleg a jogi személyiséggel nem rendelkezõ társas vállalkozásnak e segítõ családtag után nyugdíjbiztosítási járulék vagy nyugdíjjárulék tartozása van.

A tartozás utólag történõ - a nyugdíj megállapítása utáni - megfizetése esetén az így meghosszabbodott szolgálati idõt legkorábban a befizetés napját magában foglaló naptári hónap elsõ napjától lehet figyelembe venni. Az a)-c) pontokban említett biztosítottak szolgálati idejének figyelembevételénél a nyugdíjbiztosítási járulék és nyugdíjjárulék megfizetése tényének megállapítása, bizonyítása, illetõleg vélelmezése tekintetében a 37. § (3) bekezdésének rendelkezéseit megfelelõen alkalmazni kell.

4. § (1) A Nyugdíjbiztosítási Alap az öregségi nyugdíj, az 5. § (1) bekezdésében fel nem sorolt hozzátartozói nyugellátások, az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött személyek rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíja, valamint az öregségi nyugdíjkorhatárt be nem töltött személyek I-II. csoportos rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíja kiadásainak fedezetére szolgál.

(2) A Nyugdíjbiztosítási Alap az (1) bekezdésben megjelölt ellátásokon túl, azok finanszírozásával összefüggésben közvetlenül felmerült kamatkiadásokra, bankköltségre, postaköltségre, a jóváhagyott mûködési kiadások külsõ forrásból nem biztosított fedezetének biztosítására, az ellátások fedezetére szolgáló vagyongazdálkodási tevékenység költségeire, valamint a törvényben meghatározott egyéb kiadásra használható fel. A Nyugdíjbiztosítási Alap mûködési költségvetését a 10. § (3) bekezdése szerinti kiadások terhelik.

(3) A kiadások fedezetét a következõ bevételek képezik:

a) a társadalombiztosítási járulékok 66,67%-a (a társadalombiztosítási járulékon - 33% - belül a 22%-os mértékû nyugdíjbiztosítási járulék részaránya);

b) a biztosítotti nyugdíjjárulék, ideértve

c) egyéb járulékok és hozzájárulások, ideértve

d) a késedelmi pótlék, bírság 63,96%-a;

e) a központi költségvetési hozzájárulások, támogatások, ideértve

f) a nyugdíjbiztosítási tevékenységgel kapcsolatos, a Nyugdíjbiztosítási Alapból fizetett, - jogalap nélkül felvett, vagy más ok miatt - visszatérült bevételként elszámolt összeg, valamint az alapokat közösen megilletõ egyéb bevételek összegének a Nyugdíjbiztosítási Alapot megilletõ 63,96%-a;

g) a Nyugdíjbiztosítási Alap részére tartozás fejében átadott vagyon értékesítésébõl, hozamából származó bevétel;

h) az államháztartás társadalombiztosítási alrendszerében a Nyugdíjbiztosítási Alaphoz tartozó állami vagyonnak az értékesítésébõl és egyéb bevételeibõl származó - ráfordításokkal csökkentett - összeg;

i) a mûködési kiadások fedezetére szolgáló, az Alapon kívüli forrásból származó bevétel összege. A Nyugdíjbiztosítási Alap mûködési költségvetése a 10. § (1) bekezdésében meghatározott bevételekkel rendelkezik.

5. § (1) Az Egészségbiztosítási Alap

a) az öregségi nyugdíjkorhatárt be nem töltött személyek III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíja, a III. csoportos rokkantságra tekintettel megállapított hozzátartozói nyugellátás, hozzátartozói baleseti nyugellátás, a jogszerzõ üzemi balesete, illetve foglalkozási betegség következtében történõ elhalálozására tekintettel 1998. január 1-jét megelõzõ idõponttal megállapított hozzátartozói baleseti nyugellátása,

b) az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai, ideértve a terhességi-gyermekágyi segély, a táppénz, a betegséggel kapcsolatos segélyek és kártérítési járadékok,

c) a természetben nyújtott ellátások, ideértve a gyógyító-megelõzõ ellátásokat, gyógyfürdõ-szolgáltatást, anyatej-ellátást, gyógyszer és gyógyászati segédeszköz ártámogatást és az utazási költségtérítés

kiadásainak fedezetére szolgál.

(2) Az Egészségbiztosítási Alap az (1) bekezdésben megjelölt ellátásokon túl azok finanszírozásával összefüggésben közvetlenül felmerült kamatkiadásra, bankköltségre, postaköltségre, a társadalombiztosítási kifizetõhely fenntartóját megilletõ, a társadalombiztosítási ellátások kifizetõhely által folyósított összegének 1%-ával azonos költségtérítésre, a jóváhagyott mûködési kiadások külsõ forrásból nem biztosított összegének fedezetére, továbbá az Egészségbiztosítási Alap ellátások fedezetére szolgáló vagyongazdálkodási tevékenység költségeinek fedezetére szolgál. Az Egészségbiztosítási Alap mûködési költségvetését a 10. § (3) bekezdése szerinti kiadások terhelik.

(3) A kiadás fedezetét a következõ bevételek képezik:

a) a társadalombiztosítási járulékok 33,33%-a (a társadalombiztosítási járulékon - 33% - belül a 11%-os mértékû egészségbiztosítási járulék részaránya);

b) a biztosított által fizetett kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíj hatálya alá tartozó személy által fizetett egyéni járulék 27,27%-a (az általuk fizetett egyéni járulékok együttes mértékén - 11% - belül az egészségbiztosítási járulék - 3% - részaránya) és a magán-nyugdíjpénztári tag által fizetett egyéni járulék 60,00%-a (az általuk fizetett egyéni járulékok együttes mértékén - 5% - belül az egészségbiztosítási járulék - 3% - részaránya);

c) egyéb járulékok és hozzájárulások, ideértve

d) a százalékos és tételes egészségügyi hozzájárulás összege;

e) a késedelmi pótlék, bírság 36,04%-a;

f) a központi költségvetésbõl származó hozzájárulások, térítések, ideértve a terhességmegszakítással kapcsolatos költségvetési térítés és egyéb, a törvényben elõírt költségvetési támogatások, térítések összegét;

g) az egészségbiztosítási tevékenységgel kapcsolatos egyéb bevételek, ideértve

h) az Egészségbiztosítási Alap részére járuléktartozás fejében átadott vagyon értékesítésébõl, hozamából származó bevétel,

i) az államháztartás társadalombiztosítási alrendszerében az Egészségbiztosítási Alaphoz tartozó állami vagyonnak az értékesítésébõl és egyéb bevételeibõl származó - ráfordításokkal csökkentett - bevétel,

j) a mûködési kiadások fedezetére szolgáló, az Alapon kívüli forrásból származó bevétel összege. Az Egészségbiztosítási Alap mûködési költségvetése a 10. § (1) bekezdésében meghatározott bevételekkel rendelkezik.

4. § (1) A Nyugdíjbiztosítási Alap az öregségi nyugdíj, az 5. § (1) bekezdésében fel nem sorolt hozzátartozói nyugellátások, az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött személyek rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíja, valamint az öregségi nyugdíjkorhatárt be nem töltött személyek I-II. csoportos rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíja kiadásainak fedezetére szolgál.

(2) A Nyugdíjbiztosítási Alap az (1) bekezdésben megjelölt ellátásokon túl, azok finanszírozásával összefüggésben közvetlenül felmerült kamatkiadásokra, bankköltségre, postaköltségre, a jóváhagyott mûködési kiadások külsõ forrásból nem biztosított fedezetének biztosítására, az ellátások fedezetére szolgáló vagyongazdálkodási tevékenység költségeire, valamint a törvényben meghatározott egyéb kiadásra használható fel. A Nyugdíjbiztosítási Alap mûködési költségvetését a 10. § (3) bekezdése szerinti kiadások terhelik.

(3) A kiadások fedezetét a következõ bevételek képezik:

a) a társadalombiztosítási járulékok 66,67%-a (a társadalombiztosítási járulékon - 33% - belül a 22%-os mértékû nyugdíjbiztosítási járulék részaránya);

b) a biztosítotti nyugdíjjárulék, ideértve

c) egyéb járulékok és hozzájárulások, ideértve

d) a késedelmi pótlék, bírság 63,96%-a;

e) a központi költségvetési hozzájárulások, támogatások, ideértve

f) a nyugdíjbiztosítási tevékenységgel kapcsolatos, a Nyugdíjbiztosítási Alapból fizetett, - jogalap nélkül felvett, vagy más ok miatt - visszatérült bevételként elszámolt összeg, valamint az alapokat közösen megilletõ egyéb bevételek összegének a Nyugdíjbiztosítási Alapot megilletõ 63,96%-a;

g) a Nyugdíjbiztosítási Alap részére tartozás fejében átadott vagyon értékesítésébõl, hozamából származó bevétel;

h) az államháztartás társadalombiztosítási alrendszerében a Nyugdíjbiztosítási Alaphoz tartozó állami vagyonnak az értékesítésébõl és egyéb bevételeibõl származó - ráfordításokkal csökkentett - összeg;

i) a mûködési kiadások fedezetére szolgáló, az Alapon kívüli forrásból származó bevétel összege. A Nyugdíjbiztosítási Alap mûködési költségvetése a 10. § (1) bekezdésében meghatározott bevételekkel rendelkezik.

5. § (1) Az Egészségbiztosítási Alap

a) az öregségi nyugdíjkorhatárt be nem töltött személyek III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíja, a III. csoportos rokkantságra tekintettel megállapított hozzátartozói nyugellátás, hozzátartozói baleseti nyugellátás, a jogszerzõ üzemi balesete, illetve foglalkozási betegség következtében történõ elhalálozására tekintettel 1998. január 1-jét megelõzõ idõponttal megállapított hozzátartozói baleseti nyugellátása,

c) a természetben nyújtott ellátások, ideértve a gyógyító-megelõzõ ellátásokat, gyógyfürdõ-szolgáltatást, anyatej-ellátást, gyógyszer és gyógyászati segédeszköz ártámogatást és az utazási költségtérítés

kiadásainak fedezetére szolgál.

(2) Az Egészségbiztosítási Alap az (1) bekezdésben megjelölt ellátásokon túl azok finanszírozásával összefüggésben közvetlenül felmerült kamatkiadásra, bankköltségre, postaköltségre, a társadalombiztosítási kifizetõhely fenntartóját megilletõ, a társadalombiztosítási ellátások kifizetõhely által folyósított összegének 1%-ával azonos költségtérítésre, a jóváhagyott mûködési kiadások külsõ forrásból nem biztosított összegének fedezetére, továbbá az Egészségbiztosítási Alap ellátások fedezetére szolgáló vagyongazdálkodási tevékenység költségeinek fedezetére szolgál. Az Egészségbiztosítási Alap mûködési költségvetését a 10. § (3) bekezdése szerinti kiadások terhelik.

(3) A kiadás fedezetét a következõ bevételek képezik:

a) a társadalombiztosítási járulékok 33,33%-a (a társadalombiztosítási járulékon - 33% - belül a 11%-os mértékû egészségbiztosítási járulék részaránya);

b) a biztosított által fizetett kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíj hatálya alá tartozó személy által fizetett egyéni járulék 27,27%-a (az általuk fizetett egyéni járulékok együttes mértékén - 11% - belül az egészségbiztosítási járulék - 3% - részaránya) és a magán-nyugdíjpénztári tag által fizetett egyéni járulék 60,00%-a (az általuk fizetett egyéni járulékok együttes mértékén - 5% - belül az egészségbiztosítási járulék - 3% - részaránya);

c) egyéb járulékok és hozzájárulások, ideértve

d) a százalékos és tételes egészségügyi hozzájárulás összege;

e) a késedelmi pótlék, bírság 36,04%-a;

g) az egészségbiztosítási tevékenységgel kapcsolatos egyéb bevételek, ideértve

h) az Egészségbiztosítási Alap részére járuléktartozás fejében átadott vagyon értékesítésébõl, hozamából származó bevétel,

i) az államháztartás társadalombiztosítási alrendszerében az Egészségbiztosítási Alaphoz tartozó állami vagyonnak az értékesítésébõl és egyéb bevételeibõl származó - ráfordításokkal csökkentett - bevétel,

j) a mûködési kiadások fedezetére szolgáló, az Alapon kívüli forrásból származó bevétel összege. Az Egészségbiztosítási Alap mûködési költségvetése a 10. § (1) bekezdésében meghatározott bevételekkel rendelkezik.

A kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény hatályos szövege

A kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvénynek a gyermekgondozási díj bevezetéséhez szükséges módosításáról rendelkezõ törvényjavaslat szövege (vastagítva)

39. § (1) Az, aki ugyanazon biztosítási jogviszony alapján egyidejûleg táppénzre vagy baleseti táppénzre és terhességi-gyermekágyi segélyre is jogosult, választása szerint csak az egyik ellátást veheti igénybe.

(2) Az, aki egyidejûleg az (1) bekezdés szerinti ellátásokra és gyermekgondozási segélyre is jogosult, választása szerint csak egy ellátást vehet igénybe.

(3) A szülõk közös háztartásában élõ gyermeke után egyidejûleg csak az egyik szülõ jogosult táppénzre.

(4) Ha a szülõk közös háztartásában élõ gyermek után az egyik szülõ gyermekgondozási segélyben vagy gyermeknevelési támogatásban részesül, ugyanezen gyermek után a másik szülõ gyermekápolási táppénzre nem jogosult.

40. § (1) Terhességi-gyermekágyi segély annak jár, aki a szülést megelõzõen két éven belül 180 napon át biztosított volt, és

a) a biztosítás tartama alatt vagy a biztosítás megszûnését követõ negyvenkét napon belül szül, vagy

b) a biztosítás megszûnését követõ negyven napon túl táppénz, illetõleg baleseti táppénz folyósításának az ideje alatt vagy a folyósítás megszûnését követõ huszonnyolc napon belül szül.

(2) A terhességi-gyermekágyi segélyre jogosultsághoz szükséges elõzetes 180 napi biztosítási idõbe be kell számítani

a) a biztosítás megszûnését követõ táppénz, baleseti táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási segély folyósításának az idejét,

b) az oktatási intézmény nappali tagozatán egy évnél hosszabb ideig folytatott tanulmányok idejét.

(3) A terhességi-gyermekágyi segély a szülési szabadságnak megfelelõ idõtartamra jár.

(4) Terhességi-gyermekágyi segély a gondozásba vétel napjától a szülési szabadság még hátralevõ tartamára annak a nõnek is jár, aki a csecsemõt örökbefogadási szándékkal nevelésbe vette, ha az (1) bekezdésben foglalt feltételek a gondozásba vétel napján fennállnak.

40. § (1) Terhességi-gyermekágyi segély annak jár, aki a szülést megelõzõen két éven belül 180 napon át biztosított volt, és

a) a biztosítás tartama alatt vagy a biztosítás megszûnését követõ negyvenkét napon belül szül, vagy

b) a biztosítás megszûnését követõ negyvenkét napon túl táppénz, illetõleg baleseti táppénz folyósításának az ideje alatt vagy a folyósítás megszûnését követõ huszonnyolc napon belül szül.

(2) A terhességi-gyermekágyi segélyre jogosultsághoz szükséges elõzetes 180 napi biztosítási idõbe be kell számítani

b) az oktatási intézmény nappali tagozatán egy évnél hosszabb ideig folytatott tanulmányok idejét.

(3) A terhességi-gyermekágyi segély a szülési szabadságnak megfelelõ idõtartamra jár.

(4) Terhességi-gyermekágyi segély a gondozásba vétel napjától a szülési szabadság még hátralevõ tartamára annak a nõnek is jár, aki a csecsemõt örökbefogadási szándékkal nevelésbe vette, ha az (1) bekezdésben foglalt feltételek a gondozásba vétel napján fennállnak.

46. § (1) Táppénz a keresõképtelenség tartamára jár, legfeljebb azonban

a) egy éven át;

b) egyévesnél fiatalabb gyermek szoptatása, illetõleg ápolása címén a gyermek egyéves koráig;

c) egyévesnél idõsebb, de háromévesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként nyolcvannégy naptári napon át;

d) háromévesnél idõsebb, de hatévesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként negyvenkettõ, egyedülállónak nyolcvannégy naptári napon át;

e) hatévesnél idõsebb, de tizenkét évesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként tizennégy, egyedülállónak huszonnyolc naptári napon át.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérõen a biztosított, ha részére külön törvény rendelkezése szerint betegszabadság jár, a 44. § a) és f) pontjában említett keresõképtelenség esetében táppénzre legkorábban a betegszabadságra való jogosultság lejártát követõ naptól jogosult.

(3) Az, aki keresõképtelenségét közvetlenül megelõzõ egy évnél rövidebb ideig volt folyamatosan biztosított, táppénzt csak a folyamatos biztosításának megfelelõ idõn át kaphat.

(4) Biztosításának a tartamára tekintet nélkül jár a táppénz annak, aki

a) tizennyolc éves kora elõtt válik keresõképtelenné, vagy

b) iskolai tanulmányai megszûnését követõ 180 napon belül biztosítottá válik, és keresõképtelenségéig megszakítás nélkül biztosított.

(5) Ha a biztosított a keresõképtelenség elsõ napját közvetlenül megelõzõ egy éven belül már táppénzben részesült, ennek idõtartamát az újabb keresõképtelenség alapján járó táppénz folyósításának idõtartamába be kell számítani.

(6) Az (5) bekezdés alkalmazásában nem számít elõzménynek az az idõ, amely alatt a biztosított

a) egyévesnél fiatalabb gyermek szoptatása,

b) beteg gyermek ápolása,

c) közegészségügyi okból foglalkozástól eltiltás, hatósági elkülönítés vagy a járványügyi, illetõleg állat-egészségügyi zárlat

miatt részesült táppénzben.

(7) A biztosításban töltött idõ akkor folyamatos, ha abban 30 napnál hosszabb megszakítás nincs. A 30 napi megszakítás idõtartamába nem számít be a táppénz, a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási segély folyósításának az ideje.

46. § (1) Táppénz a keresõképtelenség tartamára jár, legfeljebb azonban

a) egy éven át;

b) egyévesnél fiatalabb gyermek szoptatása, illetõleg ápolása címén a gyermek egyéves koráig;

c) egyévesnél idõsebb, de háromévesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként nyolcvannégy naptári napon át;

d) háromévesnél idõsebb, de hatévesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként negyvenkettõ, egyedülállónak nyolcvannégy naptári napon át;

e) hatévesnél idõsebb, de tizenkét évesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként tizennégy, egyedülállónak huszonnyolc naptári napon át.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérõen a biztosított, ha részére külön törvény rendelkezése szerint betegszabadság jár, a 44. § a) és f) pontjában említett keresõképtelenség esetében táppénzre legkorábban a betegszabadságra való jogosultság lejártát követõ naptól jogosult.

(3) Az, aki keresõképtelenségét közvetlenül megelõzõ egy évnél rövidebb ideig volt folyamatosan biztosított, táppénzt csak a folyamatos biztosításának megfelelõ idõn át kaphat.

(4) Biztosításának a tartamára tekintet nélkül jár a táppénz annak, aki

a) tizennyolc éves kora elõtt válik keresõképtelenné, vagy

b) iskolai tanulmányai megszûnését követõ 180 napon belül biztosítottá válik, és keresõképtelenségéig megszakítás nélkül biztosított.

(5) Ha a biztosított a keresõképtelenség elsõ napját közvetlenül megelõzõ egy éven belül már táppénzben részesült, ennek idõtartamát az újabb keresõképtelenség alapján járó táppénz folyósításának idõtartamába be kell számítani.

(6) Az (5) bekezdés alkalmazásában nem számít elõzménynek az az idõ, amely alatt a biztosított

a) egyévesnél fiatalabb gyermek szoptatása,

b) beteg gyermek ápolása,

c) közegészségügyi okból foglalkozástól eltiltás, hatósági elkülönítés vagy a járványügyi, illetõleg állat-egészségügyi zárlat

miatt részesült táppénzben.

(7) A biztosításban töltött idõ akkor folyamatos, ha abban 30 napnál hosszabb megszakítás nincs. A 30 napi megszakítás idõtartamába nem számít be a táppénz, a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, a gyermekgondozási segély folyósításának az ideje.

62. § (1) A terhességi-gyermekágyi segély és a táppénz iránti igényt a biztosítottnak a biztosítás fennállása alatt és megszûnése után a munkáltatójánál kell bejelentenie.

(2) Ha a biztosított munkáltatója jogutód nélkül megszûnt, az igényt a lakóhely szerint illetékes MEP-nél kell bejelenteni.

(3) A vasutak dolgozóinak az (1) bekezdés szerinti igényt a vasutak illetékes szervénél kell bejelenteni.

4. A terhességi-gyermekágyi segély és a táppénz iránti igényt

a) kifizetõhellyel rendelkezõ munkáltató esetében a kifizetõhely,

b) ha az igény elbírálására a Területi (Fõvárosi) Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálat (a továbbiakban: TÁKISZ) az illetékes, akkor a TÁKISZ,

c) egyéb esetekben a munkáltató székhelye (telephelye), illetõleg a jogosult lakóhelye szerint illetékes MEP

bírálja el és folyósítja.

(5) Az igény elbírálásáról az igény teljesítése esetén nem kell alakszerû határozatot hozni.

(6) A táppénzt utólag kell folyósítani, mégpedig az (4) bekezdés a)-b) pontjában említett esetben, a bérfizetési napon.

7. A terhességi-gyermekágyi segélyt havonta utólag kell folyósítani a (4) bekezdés a)-b) pontjában említett esetben a munkabér (munkadíj) végelszámolásakor.

(8) A kifizetõhely az ellátást a (6)-(7) bekezdésben meghatározott napon kívül más napon is folyósíthatja.

62. § (1) A terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj és a táppénz iránti igényt a biztosítottnak a biztosítás fennállása alatt és megszûnése után a munkáltatójánál kell bejelentenie.

(2) Ha a biztosított munkáltatója jogutód nélkül megszûnt, az igényt a lakóhely szerint illetékes MEP-nél kell bejelenteni.

(3) A vasutak dolgozóinak az (1) bekezdés szerinti igényt a vasutak illetékes szervénél kell bejelenteni.

a) kifizetõhellyel rendelkezõ munkáltató esetében a kifizetõhely,

b) ha az igény elbírálására a Területi (Fõvárosi) Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálat (a továbbiakban: TÁKISZ) az illetékes, akkor a TÁKISZ,

c) egyéb esetekben a munkáltató székhelye (telephelye), illetõleg a jogosult lakóhelye szerint illetékes MEP

bírálja el és folyósítja.

(5) Az igény elbírálásáról az igény teljesítése esetén nem kell alakszerû határozatot hozni.

(6) A táppénzt utólag kell folyósítani, mégpedig az (4) bekezdés a)-b) pontjában említett esetben, a bérfizetési napon.

(8) A kifizetõhely az ellátást a (6)-(7) bekezdésben meghatározott napon kívül más napon is folyósíthatja.

63. § (1) Annak, aki egyidejûleg több biztosítással járó jogviszonyban kötelezett egészségbiztosítási járulék fizetésére, a táppénz, illetõleg a terhességi-gyermekágyi segély iránti igényét annak a munkáltatónak kell elbírálni és folyósítani, amelyiknél társadalombiztosítási kifizetõhely mûködik. Több - társadalombiztosítási kifizetõhellyel rendelkezõ - munkáltató által történõ egyidejû foglalkoztatás esetén az elbírálás és a folyósítás az egészségügyi hozzájárulást fizetõ munkáltatónál történik. Ennek hiányában a Tbj. 5. §-ának (1) bekezdésében említett jogviszonyt létesítõ munkáltató székhelye szerint illetékes MEP-nél kell az igényt elbírálni. Az igény elbírálásához a különbözõ munkáltatók által kiállított munkáltatói igazolást be kell nyújtani.

(2) A táppénzfolyósítás idõtartamát és a táppénz összegét jogviszonyonként kell megállapítani. A több jogviszony alapján megállapításra kerülõ táppénz alapja együttesen az egészségbiztosítási járulékalap felsõ határánál több nem lehet. A több jogviszony alapján táppénzt folyósító társadalombiztosítási kifizetõhely az illetékes MEP-et értesíti a további munkáltatónál fennálló jogviszony alapján megállapított táppénz összegérõl.

(3) A kifizetõhellyel nem rendelkezõ munkáltatóknak az igénybejelentéssel kapcsolatos kötelezettségeit, továbbá a kifizetõhelyeknek a terhességi-gyermekágyi segély, a táppénz, a baleseti táppénz megállapításával, folyósításával és elszámolásával összefüggõ részletes feladatait és eljárási szabályait a Kormány rendeletben határozza meg.

63. § (1) Annak, aki egyidejûleg több biztosítással járó jogviszonyban kötelezett egészségbiztosítási járulék fizetésére, a táppénz, illetõleg a terhességi-gyermekágyi segély, vagy a gyermekgondozási díj iránti igényét annak a munkáltatónak kell elbírálni és az ellátást folyósítani, amelyiknél társadalombiztosítási kifizetõhely mûködik. Több - társadalombiztosítási kifizetõhellyel rendelkezõ - munkáltató által történõ egyidejû foglalkoztatás esetén az elbírálás és a folyósítás az egészségügyi hozzájárulást fizetõ munkáltatónál történik. Ennek hiányában a Tbj. 5. §-ának (1) bekezdésében említett jogviszonyt létesítõ munkáltató székhelye szerint illetékes MEP-nél kell az igényt elbírálni. Az igény elbírálásához a különbözõ munkáltatók által kiállított munkáltatói igazolást be kell nyújtani.

(2) A táppénzfolyósítás idõtartamát és a táppénz összegét jogviszonyonként kell megállapítani. A több jogviszony alapján megállapításra kerülõ táppénz alapja együttesen az egészségbiztosítási járulékalap felsõ határánál több nem lehet. A több jogviszony alapján táppénzt folyósító társadalombiztosítási kifizetõhely az illetékes MEP-et értesíti a további munkáltatónál fennálló jogviszony alapján megállapított táppénz összegérõl.

A kifizetõhellyel nem rendelkezõ munkáltatóknak az igénybejelentéssel kapcsolatos kötelezettségeit, továbbá a kifizetõhelyeknek a terhességi-gyermekágyi segély, a táppénz, a baleseti táppénz megállapításával, folyósításával és elszámolásával összefüggõ részletes feladatait és eljárási szabályait a Kormány rendeletben határozza meg.

72. § A jogalap nélkül felvett ellátás visszafizetése, a magánszemélyt terhelõ megtérítés, továbbá eljárási költség megtérítése címén megállapított összeget méltányos esetben - ha jogszabály eltérõen nem rendelkezik - a MEP vezetõje, vasutas dolgozók esetén a Vasutas Társadalombiztosítási Igazgatóság vezetõje mérsékelheti, illetõleg elengedheti. 

72. § A jogalap nélkül felvett ellátás - ide nem értve a gyermekgondozási díjat - visszafizetése, a magánszemélyt terhelõ megtérítés, továbbá eljárási költség megtérítése címén megállapított összeget méltányos esetben - ha jogszabály eltérõen nem rendelkezik - a MEP vezetõje, vasutas dolgozók esetén a Vasutas Társadalombiztosítási Igazgatóság vezetõje mérsékelheti, illetõleg elengedheti.

83. § (1) E törvény hatálybaléptetésérõl a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény rendelkezik.

(2) Felhatalmazást kap a Kormány

a) a finanszírozási szerzõdések megkötése és az egészségügyi szolgáltatások finanszírozása részletes szabályainak,

b) a keresõképesség elbírálásával kapcsolatos eljárás rendjének,

c) a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök és egyes gyógyászati ellátások árához nyújtott támogatás megállapítására vonatkozó szabályok,

d) a külföldön történõ gyógykezelés feltételeinek és elszámolási rendjének,

e) a beutaló nélkül felkereshetõ szakellátások,

f) a beutalásra jogosult orvosok körének,

g) az utazási költségekhez nyújtott támogatás mértékének és módjának,

h) a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök jogszabályellenes rendelése esetén a rendelésre jogosító szerzõdés felmondását megalapozó értékhatár,

i) a baleseti ellátásra jogosító foglalkozási betegségek, illetve a kizárólag baleseti egészségügyi szolgáltatás igénybevételére jogosultságot megalapozó üzemi balesetek,

j) a szolgálati viszonyban álló személyek, valamint egyes meghatározott tevékenységet végzõ személyek és a fogvatartottak egészségügyi szolgáltatás igénybevételére vonatkozó szabályainak,

k) a pénzbeli ellátások, továbbá a baleseti ellátások megállapítására - ideértve a munkaképesség-változás minõsítésének eljárási szabályait is - és folyósítására vonatkozó részletes szabályok,

12. a kifizetõhellyel nem rendelkezõ munkáltatóknak a táppénz igénybejelentésével kapcsolatos kötelezettségei, továbbá a kifizetõhelyeknek a terhességi-gyermekágyi segély, a táppénz, a baleseti táppénz megállapítására, folyósítására és elszámolására vonatkozó feladatai,

m) a foglalkoztatóknak és egyéb szerveknek az egészségbiztosítási ellátások megállapításához szükséges nyilvántartási és adatszolgáltatási feladatainak,

n) az eltartott hozzátartozók jövedelemszámítási szabályainak,

o) a részleges térítési díjak megállapítási módszerének, az egyes díjtételek képzésénél számításba vehetõ költségelemeknek, valamint a díjak befizetésére és elszámolására vonatkozó szabályoknak

meghatározására.

(3) Felhatalmazást kap az egészségügyi miniszter, hogy a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletérõl szóló 1998. évi XXXIX. törvény 1. §-ának (2) bekezdésében említett személlyel egyetértésben határozza meg

a) a betegségek megelõzését és korai felismerését szolgáló egészségügyi szolgáltatásokat,

b) a szûrõvizsgálatok igazolására vonatkozó rendelkezéseket,

c) az egyes egészségügyi szolgáltatások körébe tartozó beavatkozásokat,

d) az egyes fõbb betegségcsoportok vizsgálati és terápiás eljárási rendjét, valamint a gyógyszerterápiás ajánlásokat,

e) a gyógyászati ellátások körébe tartozó szolgáltatásokat,

f) a meddõség kezelésére vonatkozó rendelkezéseket,

g) a szanatóriumi ellátásokat,

h) a betegszállításra jogosító kúraszerû kezeléseket,

i) a várólista alapján igénybe vehetõ ellátásokat,

j) a finanszírozás alapjául szolgáló homogén betegségcsoportokat és azok súlyszámértékét,

k) a járóbeteg-szakellátás körébe tartozó beavatkozási csoportokat és azok pontértékét,

l) a támogatott gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök és egyes gyógyászati ellátások körét, az árukhoz nyújtott támogatás mértékét,

m) a munkaképesség-változás minõsítésének szakmai szabályait,

n) az anyatejellátásra való jogosultság feltételeit.

(4) A törvény hatálybalépésével egyidejûleg a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi költségvetésérõl és a természetbeni egészségbiztosítási ellátások finanszírozásának általános szabályairól szóló 1995. évi LXXIII. törvény 9-20. §-a a hatályát veszti.

83. § (1) E törvény hatálybaléptetésérõl a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény rendelkezik.

(2) Felhatalmazást kap a Kormány

a) a finanszírozási szerzõdések megkötése és az egészségügyi szolgáltatások finanszírozása részletes szabályainak,

b) a keresõképesség elbírálásával kapcsolatos eljárás rendjének,

c) a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök és egyes gyógyászati ellátások árához nyújtott támogatás megállapítására vonatkozó szabályok,

d) a külföldön történõ gyógykezelés feltételeinek és elszámolási rendjének,

e) a beutaló nélkül felkereshetõ szakellátások,

f) a beutalásra jogosult orvosok körének,

g) az utazási költségekhez nyújtott támogatás mértékének és módjának,

h) a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök jogszabályellenes rendelése esetén a rendelésre jogosító szerzõdés felmondását megalapozó értékhatár,

i) a baleseti ellátásra jogosító foglalkozási betegségek, illetve a kizárólag baleseti egészségügyi szolgáltatás igénybevételére jogosultságot megalapozó üzemi balesetek,

j) a szolgálati viszonyban álló személyek, valamint egyes meghatározott tevékenységet végzõ személyek és a fogvatartottak egészségügyi szolgáltatás igénybevételére vonatkozó szabályainak,

k) a pénzbeli ellátások, továbbá a baleseti ellátások megállapítására - ideértve a munkaképesség-változás minõsítésének eljárási szabályait is - és folyósítására vonatkozó részletes szabályok,

m) a foglalkoztatóknak és egyéb szerveknek az egészségbiztosítási ellátások megállapításához szükséges nyilvántartási és adatszolgáltatási feladatainak,

n) az eltartott hozzátartozók jövedelemszámítási szabályainak,

o) a részleges térítési díjak megállapítási módszerének, az egyes díjtételek képzésénél számításba vehetõ költségelemeknek, valamint a díjak befizetésére és elszámolására vonatkozó szabályoknak

meghatározására.

(3) Felhatalmazást kap az egészségügyi miniszter, hogy a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletérõl szóló 1998. évi XXXIX. törvény 1. §-ának (2) bekezdésében említett személlyel egyetértésben határozza meg

a) a betegségek megelõzését és korai felismerését szolgáló egészségügyi szolgáltatásokat,

b) a szûrõvizsgálatok igazolására vonatkozó rendelkezéseket,

c) az egyes egészségügyi szolgáltatások körébe tartozó beavatkozásokat,

d) az egyes fõbb betegségcsoportok vizsgálati és terápiás eljárási rendjét, valamint a gyógyszerterápiás ajánlásokat,

e) a gyógyászati ellátások körébe tartozó szolgáltatásokat,

f) a meddõség kezelésére vonatkozó rendelkezéseket,

g) a szanatóriumi ellátásokat,

h) a betegszállításra jogosító kúraszerû kezeléseket,

i) a várólista alapján igénybe vehetõ ellátásokat,

j) a finanszírozás alapjául szolgáló homogén betegségcsoportokat és azok súlyszámértékét,

k) a járóbeteg-szakellátás körébe tartozó beavatkozási csoportokat és azok pontértékét,

l) a támogatott gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök és egyes gyógyászati ellátások körét, az árukhoz nyújtott támogatás mértékét,

m) a munkaképesség-változás minõsítésének szakmai szabályait,

n) az anyatejellátásra való jogosultság feltételeit.

(4) A törvény hatálybalépésével egyidejûleg a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi költségvetésérõl és a természetbeni egészségbiztosítási ellátások finanszírozásának általános szabályairól szóló 1995. évi LXXIII. törvény 9-20. §-a a hatályát veszti.

A Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény hatályos szövege

A Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvénynek a gyermekgondozási díj bevezetéséhez szükséges módosításáról rendelkezõ törvényjavaslat szövege (vastagítva) 

138. § (1) A terhes, illetõleg a szülõ nõt huszonnégy hét szülési szabadság illeti meg. Ezt úgy kell kiadni, hogy négy hét lehetõleg a szülés várható idõpontja elé essen.

(2) A szülési szabadság megszûnik:

a) a gyermek halva születése esetén az ettõl számított hat hét elteltével;

b) ha a gyermek meghal, a halált követõ tizenötödik napon;

3. ha a gyermeket állami gondozásba adják, az azt követõ napon. A szülési szabadság idõtartama azonban - a szülést követõen - hat hétnél rövidebb nem lehet.

(3) Ha a gyermeket a koraszülöttek ápolására fenntartott intézetben gondozzák, a szülési szabadság igénybe nem vett részét - a szülést követõ egy év elteltéig - a gyermeknek az intézetbõl történt elbocsátása után is igénybe lehet venni.

(4) A munkáltató a munkavállaló kérelmére

a) a szülési szabadság letelte után a gyermek gondozása céljából a gyermek harmadik - tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek esetében tizedik - életéve betöltéséig, továbbá

b) a gyermek betegsége esetén, az otthoni ápolás érdekében, a gyermek tizenkét éves koráig a betegség tartamára, fizetés nélküli szabadságot köteles engedélyezni.

(5) A nõnek a szoptatás elsõ hat hónapjában naponta kétszer egy óra ezt követõen a kilencedik hónap végéig egy óra munkaidõ-kedvezmény jár. Ikrek esetében a munkaidõ-kedvezmény az ikrek számának megfelelõ mértékben jár.

138. § (1) A terhes, illetõleg a szülõ nõt huszonnégy hét szülési szabadság illeti meg. Ezt úgy kell kiadni, hogy négy hét lehetõleg a szülés várható idõpontja elé essen.

(2) A szülési szabadság megszûnik:

a) a gyermek halva születése esetén az ettõl számított hat hét elteltével;

b) ha a gyermek meghal, a halált követõ tizenötödik napon;

(3) A (2) bekezdés b)-c) pontjában megjelölt esetben a szülési szabadság idõtartama - a szülést követõen - hat hétnél rövidebb nem lehet.

(4) Ha a gyermeket a koraszülöttek ápolására fenntartott intézetben gondozzák, a szülési szabadság igénybe nem vett részét - a szülést követõ egy év elteltéig - a gyermeknek az intézetbõl történt elbocsátása után is igénybe lehet venni.

(6) A nõnek a szoptatás elsõ hat hónapjában naponta kétszer egy óra ezt követõen a kilencedik hónap végéig egy óra munkaidõ-kedvezmény jár. Ikrek esetében a munkaidõ-kedvezmény az ikrek számának megfelelõ mértékben jár.

(vastagítva)

8. § Szünetel a biztosítás:

a) a fizetés nélküli szabadság, vagy a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés, valamint az igazolatlan távollét idõtartama alatt, kivéve

1. ha a fizetés nélküli szabadságot háromévesnél - tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek esetén tízévesnél - fiatalabb gyermek gondozása, vagy tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermek otthoni ápolása címén engedélyezték,

2. ha a munkavégzés alóli mentesítés idejére munkabér (illetmény), távolléti díj, táppénzfizetés történt, továbbá

3. a sorkatonai (polgári) szolgálat ideje alatt;

b) az elõzetes letartóztatás, szabadságvesztés tartama alatt is, kivéve, ha a letartóztatottat az ellene emelt vád alól jogerõsen felmentették, vagy a büntetõeljárást megszüntették, továbbá, ha az elítéltet utóbb a bíróság jogerõsen felmentette;

c) az ügyvéd, a szabadalmi ügyvivõ biztosítása arra az idõtartamra, amelyre kamarai tagságát szünetelteti.

8. § Szünetel a biztosítás:

a) a fizetés nélküli szabadság, vagy a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés, valamint az igazolatlan távollét idõtartama alatt, kivéve

2. ha a munkavégzés alóli mentesítés idejére munkabér (illetmény), távolléti díj, táppénzfizetés történt, továbbá

3. a sorkatonai (polgári) szolgálat ideje alatt;

b) az elõzetes letartóztatás, szabadságvesztés tartama alatt is, kivéve, ha a letartóztatottat az ellene emelt vád alól jogerõsen felmentették, vagy a büntetõeljárást megszüntették, továbbá, ha az elítéltet utóbb a bíróság jogerõsen felmentette;

c) az ügyvéd, a szabadalmi ügyvivõ biztosítása arra az idõtartamra, amelyre kamarai tagságát szünetelteti.

9. § (1) Az egyidejûleg több biztosítással járó jogviszonyban álló személy biztosításának fennállását mindegyik jogviszonyában külön-külön kell elbírálni.

(2) Az 5. § (1) bekezdés g) pontjában és (2) bekezdésében szabályozott munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végzõ személyek biztosítását havonta kell elbírálni, és a biztosítási kötelezettség elbírálásánál az ugyanannál a foglalkoztatónál a naptári hónapban elért járulékalapot képezõ jövedelmeket össze kell számítani.

(3) Az 5. § (1) bekezdésének g) pontjában és (2) bekezdésében említett személy biztosítása - a 7. § (1) bekezdésében említett idõszakon belül - akkor is fennáll, ha

a) táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben,

b) gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban

részesül, továbbá

c) katonai (polgári) szolgálatot teljesít,

amennyiben az ellátások folyósítását, illetõleg a katonai szolgálat teljesítését közvetlenül megelõzõ napon biztosított volt.

9. § (1) Az egyidejûleg több biztosítással járó jogviszonyban álló személy biztosításának fennállását mindegyik jogviszonyában külön-külön kell elbírálni.

(2) Az 5. § (1) bekezdés g) pontjában és (2) bekezdésében szabályozott munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végzõ személyek biztosítását havonta kell elbírálni, és a biztosítási kötelezettség elbírálásánál az ugyanannál a foglalkoztatónál a naptári hónapban elért járulékalapot képezõ jövedelmeket össze kell számítani.

(3) Az 5. § (1) bekezdésének g) pontjában és (2) bekezdésében említett személy biztosítása - a 7. § (1) bekezdésében említett idõszakon belül - akkor is fennáll, ha

b) gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban

részesül, továbbá

c) katonai (polgári) szolgálatot teljesít,

amennyiben az ellátások folyósítását, illetõleg a katonai szolgálat teljesítését közvetlenül megelõzõ napon biztosított volt.

14. § (1) A társadalombiztosítás rendszerében nyújtott ellátások az egészségbiztosítás és a nyugdíjbiztosítás keretében vehetõk igénybe.

(2) Egészségbiztosítási ellátások:

a) egészségügyi szolgáltatás;

ba) terhességi-gyermekágyi segély,

bb) táppénz;

c) baleseti ellátások:

ca) baleseti egészségügyi szolgáltatás,

cb) baleseti táppénz,

cc) baleseti járadék.

(3) A nyugdíjbiztosítási ellátások:

a) társadalombiztosítási saját jogú nyugellátás:

aa) öregségi nyugdíj,

ab) rokkantsági nyugdíj,

ac) baleseti rokkantsági nyugdíj;

b) hozzátartozói nyugellátás:

ba) özvegyi nyugdíj,

bb) árvaellátás,

bc) szülõi nyugdíj,

bd) baleseti hozzátartozói nyugellátások.

14. § (1) A társadalombiztosítás rendszerében nyújtott ellátások az egészségbiztosítás és a nyugdíjbiztosítás keretében vehetõk igénybe.

(2) Egészségbiztosítási ellátások:

c) baleseti ellátások:

ca) baleseti egészségügyi szolgáltatás,

cb) baleseti táppénz,

cc) baleseti járadék.

(3) A nyugdíjbiztosítási ellátások:

a) társadalombiztosítási saját jogú nyugellátás:

aa) öregségi nyugdíj,

ab) rokkantsági nyugdíj,

ac) baleseti rokkantsági nyugdíj;

b) hozzátartozói nyugellátás:

ba) özvegyi nyugdíj,

bb) árvaellátás,

bc) szülõi nyugdíj,

bd) baleseti hozzátartozói nyugellátások. 

26. § (1) A gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesülõ személy a támogatás, a díj összege után nyugdíjjárulékot fizet (ideértve a tagdíjat is).

(2) A keresetpótló juttatásban vagy munkanélküli járadékban, nyugdíj elõtti munkanélküli segélyben részesülõ személy a keresetpótló juttatás, a munkanélküli járadék, illetve a segély összege után fizet nyugdíjjárulékot.

(3) Az egyházi személyként és szerzetesrendi tagként szerzett szolgálati idõ nyugdíjköltségeit az egyház köteles viselni a részére biztosított központi költségvetési támogatásból. Az egyház az érintett személyek havi létszáma alapján a tárgyhónapot megelõzõ hónap elsõ napján érvényes minimálbér alapulvételével - magánnyugdíjpénztár tagja esetén a kötelezõ tagdíj mértékével csökkentett - 30 százalékos mértékû nyugdíjbiztosítási járulékot fizet negyedévenként, a negyedévet követõ hónap 12. napjáig. A járulékfizetés rendjére, illetõleg az elszámolás és az adatszolgáltatás módjára az Országos Nyugdíjbiztosítási Fõigazgatóság az egyházakkal megállapodást köt.

(4) A gyermekgondozási segélyen lévõk esetében a foglalkoztató [4. § a) pont, 5. alpont] által fizetendõ nyugdíjbiztosítási járulékot a központi költségvetés fizeti. A megfizetés rendjére, az elszámolás módjára az igazgatási szervvel a Pénzügyminisztérium megállapodást köt.

28. § (1) A 27. §-ban meghatározott járulékalap alsó és a 24. §-ban meghatározott felsõ határát azzal az idõszakkal arányosan (a minimálbér harmincad részével, illetve a járulékfizetési felsõ határ napi összegével) csökkenteni kell, amely alatt a társas vállalkozó

a) táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási segélyben, baleseti táppénzben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül - kivéve, ha a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj folyósításának idõtartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja -,

b) katonai (polgári) szolgálatot teljesít,

c) fogvatartott,

d) ügyvédként, szabadalmi ügyvivõként a kamarai tagság szünetel, továbbá,

e) ha a társas vállalkozó külföldön munkát vállalóként vagy külföldi ösztöndíjasként megállapodás alapján nyugdíjbiztosítási járulékot fizet.

(2) A társadalombiztosítási járulékot, a nyugdíjjárulékot és egészségbiztosítási járulékot a biztosítás megszûnését követõen kiosztott jövedelem után is meg kell fizetni.

(3) Ha a társas vállalkozó egyidejûleg legalább heti 36 órás munkaidõvel járó munkaviszonyban is áll, illetõleg közép- vagy felsõfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytat tanulmányokat, a 27. § (1)-(2) bekezdésének rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a társadalombiztosítási és a nyugdíjjárulék alapja a ténylegesen elért, járulékalapot képezõ jövedelem.

29. § (1) A biztosított egyéni vállalkozó a személyes munkavégzés címén e tevékenysége keretében költségként elszámolt összeg (a továbbiakban: vállalkozói kivét), átalányadózó esetén az átalányadó alapját képezõ jövedelem, de legalább a tárgyhónapot megelõzõ hónap elsõ napján érvényes minimálbérnek megfelelõ összeg után a 19. § (1) bekezdésében meghatározott mértékû társadalombiztosítási járulékot fizet.

(2) A tételes átalányadózó esetében a társadalombiztosítási járulék alapja az (1) bekezdésben meghatározott minimálbér.

(3) Az egyéni vállalkozó az (1)-(2) bekezdésben meghatározott társadalombiztosítási járulék alapja, legfeljebb azonban a járulékfizetési felsõ határ összegének figyelembevételével a 19. § (2) bekezdés a) vagy b) pontjában meghatározott nyugdíjjárulékot és a 19. § (3) bekezdésében meghatározott egészségbiztosítási járulékot fizet.

(4) Az egyéni vállalkozó a minimálbér alapulvételével nem köteles társadalombiztosítási járulékot, nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot fizetni arra az idõtartamra, amelynek tartama alatt

a) táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, baleseti táppénzben, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül - kivéve, ha a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj folyósításának idõtartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja -,

b) katonai vagy polgári szolgálatot teljesít,

c) fogvatartott,

d) külföldön munkát vállalóként vagy külföldi ösztöndíjasként megállapodás alapján fizet nyugdíjbiztosítási járulékot,

e) az ügyvéd, a szabadalmi ügyvivõ, ha kamarai tagságát szünetelteti,

f) a (6) bekezdésben említett egyéni vállalkozó keresõképtelen.

(5) Amennyiben a (4) bekezdésben meghatározott körülmények a naptári hónap teljes tartamán át nem állnak fenn, egy-egy naptári napra a havi járulék, illetõleg nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék fizetésénél a minimálbér harmincad részét kell megfizetni. A (4) bekezdésben meghatározott idõtartamok naptári napjainak számával a járulékfizetési alsó határt, illetõleg a járulékfizetési alsó és felsõ határt csökkenteni kell. Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha az egyéni vállalkozó biztosítási jogviszonya hónap közben kezdõdött, vagy szûnt meg.

(6) Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó egyidejûleg legalább heti 36 órás munkaidõvel járó munkaviszonyban is áll, illetõleg közép- vagy felsõfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytat, az (1)-(2) bekezdés rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a társadalombiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék fizetés alapja a ténylegesen elért járulékalapot képezõ jövedelem.

26. § (1) A gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesülõ személy a díj, segély, támogatás összege után nyugdíjjárulékot (ideértve a tagdíjat is) fizet.

(2) A keresetpótló juttatásban vagy munkanélküli járadékban, nyugdíj elõtti munkanélküli segélyben részesülõ személy a keresetpótló juttatás, a munkanélküli járadék, illetve a segély összege után fizet nyugdíjjárulékot.

(3) Az egyházi személyként és szerzetesrendi tagként szerzett szolgálati idõ nyugdíjköltségeit az egyház köteles viselni a részére biztosított központi költségvetési támogatásból. Az egyház az érintett személyek havi létszáma alapján a tárgyhónapot megelõzõ hónap elsõ napján érvényes minimálbér alapulvételével - magánnyugdíjpénztár tagja esetén a kötelezõ tagdíj mértékével csökkentett - 30 százalékos mértékû nyugdíjbiztosítási járulékot fizet negyedévenként, a negyedévet követõ hónap 12. napjáig. A járulékfizetés rendjére, illetõleg az elszámolás és az adatszolgáltatás módjára az Országos Nyugdíjbiztosítási Fõigazgatóság az egyházakkal megállapodást köt.

4. A gyermekgondozási segély, gyermekgondozási díj után a foglalkoztatót [4. § a) pont, 5. alpont] terhelõ nyugdíjbiztosítási járulékot a központi költségvetés fizeti. A megfizetés rendjére, az elszámolás módjára az igazgatási szervvel a Pénzügyminisztérium megállapodást köt.

28. § (1) A 27. §-ban meghatározott járulékalap alsó és a 24. §-ban meghatározott felsõ határát azzal az idõszakkal arányosan (a minimálbér harmincad részével, illetve a járulékfizetési felsõ határ napi összegével) csökkenteni kell, amely alatt a társas vállalkozó

b) katonai (polgári) szolgálatot teljesít,

c) fogvatartott,

d) ügyvédként, szabadalmi ügyvivõként a kamarai tagság szünetel, továbbá,

e) ha a társas vállalkozó külföldön munkát vállalóként vagy külföldi ösztöndíjasként megállapodás alapján nyugdíjbiztosítási járulékot fizet.

(2) A társadalombiztosítási járulékot, a nyugdíjjárulékot és egészségbiztosítási járulékot a biztosítás megszûnését követõen kiosztott jövedelem után is meg kell fizetni.

(3) Ha a társas vállalkozó egyidejûleg legalább heti 36 órás munkaidõvel járó munkaviszonyban is áll, illetõleg közép- vagy felsõfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytat tanulmányokat, a 27. § (1)-(2) bekezdésének rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a társadalombiztosítási és a nyugdíjjárulék alapja a ténylegesen elért, járulékalapot képezõ jövedelem.

29. § (1) A biztosított egyéni vállalkozó a személyes munkavégzés címén e tevékenysége keretében költségként elszámolt összeg (a továbbiakban: vállalkozói kivét), átalányadózó esetén az átalányadó alapját képezõ jövedelem, de legalább a tárgyhónapot megelõzõ hónap elsõ napján érvényes minimálbérnek megfelelõ összeg után a 19. § (1) bekezdésében meghatározott mértékû társadalombiztosítási járulékot fizet.

(2) A tételes átalányadózó esetében a társadalombiztosítási járulék alapja az (1) bekezdésben meghatározott minimálbér.

(3) Az egyéni vállalkozó az (1)-(2) bekezdésben meghatározott társadalombiztosítási járulék alapja, legfeljebb azonban a járulékfizetési felsõ határ összegének figyelembevételével a 19. § (2) bekezdés a) vagy b) pontjában meghatározott nyugdíjjárulékot és a 19. § (3) bekezdésében meghatározott egészségbiztosítási járulékot fizet.

(4) Az egyéni vállalkozó a minimálbér alapulvételével nem köteles társadalombiztosítási járulékot, nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot fizetni arra az idõtartamra, amelynek tartama alatt

b) katonai vagy polgári szolgálatot teljesít,

c) fogvatartott,

d) külföldön munkát vállalóként vagy külföldi ösztöndíjasként megállapodás alapján fizet nyugdíjbiztosítási járulékot,

e) az ügyvéd, a szabadalmi ügyvivõ, ha kamarai tagságát szünetelteti,

f) a (6) bekezdésben említett egyéni vállalkozó keresõképtelen.

(5) Amennyiben a (4) bekezdésben meghatározott körülmények a naptári hónap teljes tartamán át nem állnak fenn, egy-egy naptári napra a havi járulék, illetõleg nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék fizetésénél a minimálbér harmincad részét kell megfizetni. A (4) bekezdésben meghatározott idõtartamok naptári napjainak számával a járulékfizetési alsó határt, illetõleg a járulékfizetési alsó és felsõ határt csökkenteni kell. Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha az egyéni vállalkozó biztosítási jogviszonya hónap közben kezdõdött, vagy szûnt meg.

(6) Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó egyidejûleg legalább heti 36 órás munkaidõvel járó munkaviszonyban is áll, illetõleg közép- vagy felsõfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytat, az (1)-(2) bekezdés rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a társadalombiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék fizetés alapja a ténylegesen elért járulékalapot képezõ jövedelem.

Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény hatályos szövege

Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvénynek a gyermekgondozási díj bevezetéséhez szükséges módosításáról rendelkezõ törvényjavaslat szövege (vastagítva) 

5. § (1) Nem kell megfizetni a százalékos mértékû egészségügyi hozzájárulást a következõ jogcímeken keletkezõ jövedelmek után:

a) táppénz, baleseti táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, gyermeknevelési támogatás,

b) a nyugdíj és azzal azonosan adózó jövedelmek,

c) a kifizetõ által megállapított és folyósított társadalombiztosítási ellátás, valamint a szociális ellátásnak nem a kifizetõt terhelõ összege,

d) a kifizetõ által az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba a tag javára havonta fizetett tagdíj összegének az a része, amely nem haladja meg a tárgyhónapot megelõzõ hónap elsõ napján érvényes minimálbér 115 százalékát, továbbá az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár által a magánszemély javára jóváírt támogatói adomány;

e) a felsõoktatási intézmény által - az iskolai rendszerû elsõ alapképzésben részt vevõ, nappali tagozatos hallgatójának az elõírt képzési idõ alatt végzett munkájáért - kifizetett díj, de legfeljebb a nappali tagozatos hallgatói pénzbeli juttatási normatíva adott évi meghatározott összegének kétszerese, feltéve, hogy a munkavégzés az errõl szóló kormányrendeletben meghatározottak szerint történt.

(2) Nem kell megfizetni a százalékos mértékû egészségügyi hozzájárulást, ha a jövedelmet olyan magánszemély részére juttatják, vagy a jövedelmet olyan magánszemély szerzi meg, aki a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló 1997. évi LXXX. törvény 11. §-a, illetve 13. §-a hatálya alá tartozik.

7. § (1) Nem kell megfizetni a tételes egészségügyi hozzájárulást

a) a táppénz, a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély folyósításának,

b) a keresõképtelenség (ide nem értve a betegszabadságot), a 30 napot meghaladó fizetés nélküli szabadság,

c) a gyermekgondozási segély, az ápolási díj, a gyermeknevelési támogatás folyósítása alatt, kivéve, ha a folyósításban részesülõ az ellátás folyósítása alatt munkát végez,

d) a három évesnél fiatalabb gyermek gondozása, a tíz évesnél fiatalabb, tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek gondozása, valamint a 12 évesnél fiatalabb beteg gyermek otthoni ápolása miatt engedélyezett fizetés nélküli szabadság,

e) a sorkatonai (polgári) szolgálat teljesítése,

f) a fogvatartás idõtartama alatt, továbbá

g) annak az egyéni vállalkozónak, aki vállalkozói tevékenységét saját jogú nyugdíjasként, továbbá özvegyi nyugdíjban részesülõ olyan személyként folytat, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.

(2) Az után a természetes személy után, akinek egyidejûleg több foglalkoztatása, jogviszonya is fennáll, a legalább heti 36 órai munkavégzéssel járó jogviszonyát meghaladó további jogviszonya alapján nem kell a tételes egészségügyi hozzájárulást megfizetni. Ha a munkaidõ egyik jogviszonyban sem éri el a heti 36 órát, a hozzájárulás-fizetési kötelezettség azt a kifizetõt terheli, ahol a munkaidõ a leghosszabb. Azonos tartamú munkaidõk esetén, vagy ha a munkaidõt nem, vagy nem mindegyik jogviszonyban határozták meg, a hozzájárulás-fizetési kötelezettség azt a foglalkoztatót terheli, ahol a jövedelem magasabb. Ha a munkaidõ és a jövedelem is azonos, a hozzájárulás azt a kifizetõt terheli, ahol a jogviszony korábban kezdõdött.

A heti 36 órai munkavégzéssel azonosan kell elbírálni azt a jogviszonyt, amelyben a jövedelem eléri a mindenkori minimálbért. 

5. § (1) Nem kell megfizetni a százalékos mértékû egészségügyi hozzájárulást a következõ jogcímeken keletkezõ jövedelmek után:

b) a nyugdíj és azzal azonosan adózó jövedelmek,

c) a kifizetõ által megállapított és folyósított társadalombiztosítási ellátás, valamint a szociális ellátásnak nem a kifizetõt terhelõ összege,

d) a kifizetõ által az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba a tag javára havonta fizetett tagdíj összegének az a része, amely nem haladja meg a tárgyhónapot megelõzõ hónap elsõ napján érvényes minimálbér 115 százalékát, továbbá az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár által a magánszemély javára jóváírt támogatói adomány;

e) a felsõoktatási intézmény által - az iskolai rendszerû elsõ alapképzésben részt vevõ, nappali tagozatos hallgatójának az elõírt képzési idõ alatt végzett munkájáért - kifizetett díj, de legfeljebb a nappali tagozatos hallgatói pénzbeli juttatási normatíva adott évi meghatározott összegének kétszerese, feltéve, hogy a munkavégzés az errõl szóló kormányrendeletben meghatározottak szerint történt.

(2) Nem kell megfizetni a százalékos mértékû egészségügyi hozzájárulást, ha a jövedelmet olyan magánszemély részére juttatják, vagy a jövedelmet olyan magánszemély szerzi meg, aki a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló 1997. évi LXXX. törvény 11. §-a, illetve 13. §-a hatálya alá tartozik.

7. § (1) Nem kell megfizetni a tételes egészségügyi hozzájárulást

b) a keresõképtelenség (ide nem értve a betegszabadságot), a 30 napot meghaladó fizetés nélküli szabadság,

c) a gyermekgondozási segély, az ápolási díj, a gyermeknevelési támogatás folyósítása alatt, kivéve, ha a folyósításban részesülõ az ellátás folyósítása alatt munkát végez,

d) a három évesnél fiatalabb gyermek gondozása, a tíz évesnél fiatalabb, tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek gondozása, valamint a 12 évesnél fiatalabb beteg gyermek otthoni ápolása miatt engedélyezett fizetés nélküli szabadság,

e) a sorkatonai (polgári) szolgálat teljesítése,

f) a fogvatartás idõtartama alatt, továbbá

g) annak az egyéni vállalkozónak, aki vállalkozói tevékenységét saját jogú nyugdíjasként, továbbá özvegyi nyugdíjban részesülõ olyan személyként folytat, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.

(2) Az után a természetes személy után, akinek egyidejûleg több foglalkoztatása, jogviszonya is fennáll, a legalább heti 36 órai munkavégzéssel járó jogviszonyát meghaladó további jogviszonya alapján nem kell a tételes egészségügyi hozzájárulást megfizetni. Ha a munkaidõ egyik jogviszonyban sem éri el a heti 36 órát, a hozzájárulás-fizetési kötelezettség azt a kifizetõt terheli, ahol a munkaidõ a leghosszabb. Azonos tartamú munkaidõk esetén, vagy ha a munkaidõt nem, vagy nem mindegyik jogviszonyban határozták meg, a hozzájárulás-fizetési kötelezettség azt a foglalkoztatót terheli, ahol a jövedelem magasabb. Ha a munkaidõ és a jövedelem is azonos, a hozzájárulás azt a kifizetõt terheli, ahol a jogviszony korábban kezdõdött.

A heti 36 órai munkavégzéssel azonosan kell elbírálni azt a jogviszonyt, amelyben a jövedelem eléri a mindenkori minimálbért. 

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény hatályos szövege 

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvénynek a gyermekgondozási díj bevezetéséhez szükséges módosításáról rendelkezõ törvényjavaslat szövege (vastagítva) 

38. § (1) Szolgálati idõként kell továbbá figyelembe venni

a) a Tbj.-ben meghatározott, nyugellátás szerzése céljából megállapodást kötött személy esetében azt az idõszakot, amelyre az elõírt nyugdíjjárulékot megfizették,

b) az egyházi szervek által kiállított igazolás alapján az egyházi személyként és szerzetesrendi tagként ilyen minõségben eltöltött idõt,

c) a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj, valamint a gyermekgondozási segély folyósításának idõtartamát, amennyiben az elõírt nyugdíjjárulékot megfizették,

d) a katonai (polgári) szolgálatban eltöltött idõt,

e) a táppénz (betegszabadság), a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély és a gyermekgondozási díj folyósításának idõtartamát,

f) a munkanélküli-járadék és a nyugdíj elõtti munkanélküli-segély folyósításának idõtartamát, ha az elõírt nyugdíjjárulékot megfizették,

g) azt az idõt, amely az 1997. december 31-én hatályos rendelkezések szerint szolgálati idõnek minõsült.

(2) Szolgálati idõként nem lehet figyelembe venni

a) az egyéni vállalkozó biztosítási kötelezettség alá tartozó jogviszonyának azt az idõtartamát, amelyre vonatkozóan az egyéni vállalkozónak nyugdíjbiztosítási járulék vagy nyugdíjjárulék tartozása van,

b) a társas vállalkozás tagja esetében az adott társas vállalkozás tagjaként fennállt biztosítási kötelezettség alá tartozó jogviszonyának azt az idõtartamát, amelyre vonatkozóan a társas vállalkozásnak a biztosítottnak minõsülõ akkori tagjai után nyugdíjbiztosítási járulék vagy nyugdíjjárulék tartozása van,

c) az egyéni vállalkozó vagy jogi személyiséggel nem rendelkezõ társas vállalkozás tagja, segítõ családtagjának az e jogcímen fennállt biztosítási idejének azt az idõtartamát, amelyre vonatkozóan az egyéni vállalkozónak, illetõleg a jogi személyiséggel nem rendelkezõ társas vállalkozásnak e segítõ családtag után nyugdíjbiztosítási járulék vagy nyugdíjjárulék tartozása van.

A tartozás utólag történõ - a nyugdíj megállapítása utáni - megfizetése esetén az így meghosszabbodott szolgálati idõt legkorábban a befizetés napját magában foglaló naptári hónap elsõ napjától lehet figyelembe venni. Az a)-c) pontokban említett biztosítottak szolgálati idejének figyelembevételénél a nyugdíjbiztosítási járulék és nyugdíjjárulék megfizetése tényének megállapítása, bizonyítása, illetõleg vélelmezése tekintetében a 37. § (3) bekezdésének rendelkezéseit megfelelõen alkalmazni kell.

38. § (1) Szolgálati idõként kell továbbá figyelembe venni

a) a Tbj.-ben meghatározott, nyugellátás szerzése céljából megállapodást kötött személy esetében azt az idõszakot, amelyre az elõírt nyugdíjjárulékot megfizették,

b) az egyházi szervek által kiállított igazolás alapján az egyházi személyként és szerzetesrendi tagként ilyen minõségben eltöltött idõt,

c) a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj, valamint a gyermekgondozási segély folyósításának idõtartamát, amennyiben az elõírt nyugdíjjárulékot megfizették,

d) a katonai (polgári) szolgálatban eltöltött idõt,

f) a munkanélküli-járadék és a nyugdíj elõtti munkanélküli-segély folyósításának idõtartamát, ha az elõírt nyugdíjjárulékot megfizették,

g) azt az idõt, amely az 1997. december 31-én hatályos rendelkezések szerint szolgálati idõnek minõsült.

(2) Szolgálati idõként nem lehet figyelembe venni

a) az egyéni vállalkozó biztosítási kötelezettség alá tartozó jogviszonyának azt az idõtartamát, amelyre vonatkozóan az egyéni vállalkozónak nyugdíjbiztosítási járulék vagy nyugdíjjárulék tartozása van,

b) a társas vállalkozás tagja esetében az adott társas vállalkozás tagjaként fennállt biztosítási kötelezettség alá tartozó jogviszonyának azt az idõtartamát, amelyre vonatkozóan a társas vállalkozásnak a biztosítottnak minõsülõ akkori tagjai után nyugdíjbiztosítási járulék vagy nyugdíjjárulék tartozása van,

c) az egyéni vállalkozó vagy jogi személyiséggel nem rendelkezõ társas vállalkozás tagja, segítõ családtagjának az e jogcímen fennállt biztosítási idejének azt az idõtartamát, amelyre vonatkozóan az egyéni vállalkozónak, illetõleg a jogi személyiséggel nem rendelkezõ társas vállalkozásnak e segítõ családtag után nyugdíjbiztosítási járulék vagy nyugdíjjárulék tartozása van.

A tartozás utólag történõ - a nyugdíj megállapítása utáni - megfizetése esetén az így meghosszabbodott szolgálati idõt legkorábban a befizetés napját magában foglaló naptári hónap elsõ napjától lehet figyelembe venni. Az a)-c) pontokban említett biztosítottak szolgálati idejének figyelembevételénél a nyugdíjbiztosítási járulék és nyugdíjjárulék megfizetése tényének megállapítása, bizonyítása, illetõleg vélelmezése tekintetében a 37. § (3) bekezdésének rendelkezéseit megfelelõen alkalmazni kell.

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok 1993. évi költségvetésérõl szóló 1992. évi LXXXIV. törvény hatályos szövege

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok 1993. évi költségvetésérõl szóló 1992. évi LXXXIV. törvénynek a gyermekgondozási díj bevezetéséhez szükséges módosításáról rendelkezõ törvényjavaslat szövege (vastagítva) 

4. § (1) A Nyugdíjbiztosítási Alap az öregségi nyugdíj, az 5. § (1) bekezdésében fel nem sorolt hozzátartozói nyugellátások, az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött személyek rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíja, valamint az öregségi nyugdíjkorhatárt be nem töltött személyek I-II. csoportos rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíja kiadásainak fedezetére szolgál.

(2) A Nyugdíjbiztosítási Alap az (1) bekezdésben megjelölt ellátásokon túl, azok finanszírozásával összefüggésben közvetlenül felmerült kamatkiadásokra, bankköltségre, postaköltségre, a jóváhagyott mûködési kiadások külsõ forrásból nem biztosított fedezetének biztosítására, az ellátások fedezetére szolgáló vagyongazdálkodási tevékenység költségeire, valamint a törvényben meghatározott egyéb kiadásra használható fel. A Nyugdíjbiztosítási Alap mûködési költségvetését a 10. § (3) bekezdése szerinti kiadások terhelik.

(3) A kiadások fedezetét a következõ bevételek képezik:

a) a társadalombiztosítási járulékok 66,67%-a (a társadalombiztosítási járulékon - 33% - belül a 22%-os mértékû nyugdíjbiztosítási járulék részaránya);

b) a biztosítotti nyugdíjjárulék, ideértve

c) egyéb járulékok és hozzájárulások, ideértve

d) a késedelmi pótlék, bírság 63,96%-a;

e) a központi költségvetési hozzájárulások, támogatások, ideértve

f) a nyugdíjbiztosítási tevékenységgel kapcsolatos, a Nyugdíjbiztosítási Alapból fizetett, - jogalap nélkül felvett, vagy más ok miatt - visszatérült bevételként elszámolt összeg, valamint az alapokat közösen megilletõ egyéb bevételek összegének a Nyugdíjbiztosítási Alapot megilletõ 63,96%-a;

g) a Nyugdíjbiztosítási Alap részére tartozás fejében átadott vagyon értékesítésébõl, hozamából származó bevétel;

h) az államháztartás társadalombiztosítási alrendszerében a Nyugdíjbiztosítási Alaphoz tartozó állami vagyonnak az értékesítésébõl és egyéb bevételeibõl származó - ráfordításokkal csökkentett - összeg;

i) a mûködési kiadások fedezetére szolgáló, az Alapon kívüli forrásból származó bevétel összege. A Nyugdíjbiztosítási Alap mûködési költségvetése a 10. § (1) bekezdésében meghatározott bevételekkel rendelkezik.

5. § (1) Az Egészségbiztosítási Alap

a) az öregségi nyugdíjkorhatárt be nem töltött személyek III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíja, a III. csoportos rokkantságra tekintettel megállapított hozzátartozói nyugellátás, hozzátartozói baleseti nyugellátás, a jogszerzõ üzemi balesete, illetve foglalkozási betegség következtében történõ elhalálozására tekintettel 1998. január 1-jét megelõzõ idõponttal megállapított hozzátartozói baleseti nyugellátása,

b) az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai, ideértve a terhességi-gyermekágyi segély, a táppénz, a betegséggel kapcsolatos segélyek és kártérítési járadékok,

c) a természetben nyújtott ellátások, ideértve a gyógyító-megelõzõ ellátásokat, gyógyfürdõ-szolgáltatást, anyatej-ellátást, gyógyszer és gyógyászati segédeszköz ártámogatást és az utazási költségtérítés

kiadásainak fedezetére szolgál.

(2) Az Egészségbiztosítási Alap az (1) bekezdésben megjelölt ellátásokon túl azok finanszírozásával összefüggésben közvetlenül felmerült kamatkiadásra, bankköltségre, postaköltségre, a társadalombiztosítási kifizetõhely fenntartóját megilletõ, a társadalombiztosítási ellátások kifizetõhely által folyósított összegének 1%-ával azonos költségtérítésre, a jóváhagyott mûködési kiadások külsõ forrásból nem biztosított összegének fedezetére, továbbá az Egészségbiztosítási Alap ellátások fedezetére szolgáló vagyongazdálkodási tevékenység költségeinek fedezetére szolgál. Az Egészségbiztosítási Alap mûködési költségvetését a 10. § (3) bekezdése szerinti kiadások terhelik.

(3) A kiadás fedezetét a következõ bevételek képezik:

a) a társadalombiztosítási járulékok 33,33%-a (a társadalombiztosítási járulékon - 33% - belül a 11%-os mértékû egészségbiztosítási járulék részaránya);

b) a biztosított által fizetett kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíj hatálya alá tartozó személy által fizetett egyéni járulék 27,27%-a (az általuk fizetett egyéni járulékok együttes mértékén - 11% - belül az egészségbiztosítási járulék - 3% - részaránya) és a magán-nyugdíjpénztári tag által fizetett egyéni járulék 60,00%-a (az általuk fizetett egyéni járulékok együttes mértékén - 5% - belül az egészségbiztosítási járulék - 3% - részaránya);

c) egyéb járulékok és hozzájárulások, ideértve

d) a százalékos és tételes egészségügyi hozzájárulás összege;

e) a késedelmi pótlék, bírság 36,04%-a;

f) a központi költségvetésbõl származó hozzájárulások, térítések, ideértve a terhességmegszakítással kapcsolatos költségvetési térítés és egyéb, a törvényben elõírt költségvetési támogatások, térítések összegét;

g) az egészségbiztosítási tevékenységgel kapcsolatos egyéb bevételek, ideértve

h) az Egészségbiztosítási Alap részére járuléktartozás fejében átadott vagyon értékesítésébõl, hozamából származó bevétel,

i) az államháztartás társadalombiztosítási alrendszerében az Egészségbiztosítási Alaphoz tartozó állami vagyonnak az értékesítésébõl és egyéb bevételeibõl származó - ráfordításokkal csökkentett - bevétel,

j) a mûködési kiadások fedezetére szolgáló, az Alapon kívüli forrásból származó bevétel összege. Az Egészségbiztosítási Alap mûködési költségvetése a 10. § (1) bekezdésében meghatározott bevételekkel rendelkezik.

4. § (1) A Nyugdíjbiztosítási Alap az öregségi nyugdíj, az 5. § (1) bekezdésében fel nem sorolt hozzátartozói nyugellátások, az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött személyek rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíja, valamint az öregségi nyugdíjkorhatárt be nem töltött személyek I-II. csoportos rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíja kiadásainak fedezetére szolgál.

(2) A Nyugdíjbiztosítási Alap az (1) bekezdésben megjelölt ellátásokon túl, azok finanszírozásával összefüggésben közvetlenül felmerült kamatkiadásokra, bankköltségre, postaköltségre, a jóváhagyott mûködési kiadások külsõ forrásból nem biztosított fedezetének biztosítására, az ellátások fedezetére szolgáló vagyongazdálkodási tevékenység költségeire, valamint a törvényben meghatározott egyéb kiadásra használható fel. A Nyugdíjbiztosítási Alap mûködési költségvetését a 10. § (3) bekezdése szerinti kiadások terhelik.

(3) A kiadások fedezetét a következõ bevételek képezik:

a) a társadalombiztosítási járulékok 66,67%-a (a társadalombiztosítási járulékon - 33% - belül a 22%-os mértékû nyugdíjbiztosítási járulék részaránya);

b) a biztosítotti nyugdíjjárulék, ideértve

c) egyéb járulékok és hozzájárulások, ideértve

d) a késedelmi pótlék, bírság 63,96%-a;

e) a központi költségvetési hozzájárulások, támogatások, ideértve

f) a nyugdíjbiztosítási tevékenységgel kapcsolatos, a Nyugdíjbiztosítási Alapból fizetett, - jogalap nélkül felvett, vagy más ok miatt - visszatérült bevételként elszámolt összeg, valamint az alapokat közösen megilletõ egyéb bevételek összegének a Nyugdíjbiztosítási Alapot megilletõ 63,96%-a;

g) a Nyugdíjbiztosítási Alap részére tartozás fejében átadott vagyon értékesítésébõl, hozamából származó bevétel;

h) az államháztartás társadalombiztosítási alrendszerében a Nyugdíjbiztosítási Alaphoz tartozó állami vagyonnak az értékesítésébõl és egyéb bevételeibõl származó - ráfordításokkal csökkentett - összeg;

i) a mûködési kiadások fedezetére szolgáló, az Alapon kívüli forrásból származó bevétel összege. A Nyugdíjbiztosítási Alap mûködési költségvetése a 10. § (1) bekezdésében meghatározott bevételekkel rendelkezik.

5. § (1) Az Egészségbiztosítási Alap

a) az öregségi nyugdíjkorhatárt be nem töltött személyek III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíja, a III. csoportos rokkantságra tekintettel megállapított hozzátartozói nyugellátás, hozzátartozói baleseti nyugellátás, a jogszerzõ üzemi balesete, illetve foglalkozási betegség következtében történõ elhalálozására tekintettel 1998. január 1-jét megelõzõ idõponttal megállapított hozzátartozói baleseti nyugellátása,

c) a természetben nyújtott ellátások, ideértve a gyógyító-megelõzõ ellátásokat, gyógyfürdõ-szolgáltatást, anyatej-ellátást, gyógyszer és gyógyászati segédeszköz ártámogatást és az utazási költségtérítés

kiadásainak fedezetére szolgál.

(2) Az Egészségbiztosítási Alap az (1) bekezdésben megjelölt ellátásokon túl azok finanszírozásával összefüggésben közvetlenül felmerült kamatkiadásra, bankköltségre, postaköltségre, a társadalombiztosítási kifizetõhely fenntartóját megilletõ, a társadalombiztosítási ellátások kifizetõhely által folyósított összegének 1%-ával azonos költségtérítésre, a jóváhagyott mûködési kiadások külsõ forrásból nem biztosított összegének fedezetére, továbbá az Egészségbiztosítási Alap ellátások fedezetére szolgáló vagyongazdálkodási tevékenység költségeinek fedezetére szolgál. Az Egészségbiztosítási Alap mûködési költségvetését a 10. § (3) bekezdése szerinti kiadások terhelik.

(3) A kiadás fedezetét a következõ bevételek képezik:

a) a társadalombiztosítási járulékok 33,33%-a (a társadalombiztosítási járulékon - 33% - belül a 11%-os mértékû egészségbiztosítási járulék részaránya);

b) a biztosított által fizetett kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíj hatálya alá tartozó személy által fizetett egyéni járulék 27,27%-a (az általuk fizetett egyéni járulékok együttes mértékén - 11% - belül az egészségbiztosítási járulék - 3% - részaránya) és a magán-nyugdíjpénztári tag által fizetett egyéni járulék 60,00%-a (az általuk fizetett egyéni járulékok együttes mértékén - 5% - belül az egészségbiztosítási járulék - 3% - részaránya);

c) egyéb járulékok és hozzájárulások, ideértve

d) a százalékos és tételes egészségügyi hozzájárulás összege;

e) a késedelmi pótlék, bírság 36,04%-a;

g) az egészségbiztosítási tevékenységgel kapcsolatos egyéb bevételek, ideértve

h) az Egészségbiztosítási Alap részére járuléktartozás fejében átadott vagyon értékesítésébõl, hozamából származó bevétel,

i) az államháztartás társadalombiztosítási alrendszerében az Egészségbiztosítási Alaphoz tartozó állami vagyonnak az értékesítésébõl és egyéb bevételeibõl származó - ráfordításokkal csökkentett - bevétel,

j) a mûködési kiadások fedezetére szolgáló, az Alapon kívüli forrásból származó bevétel összege. Az Egészségbiztosítási Alap mûködési költségvetése a 10. § (1) bekezdésében meghatározott bevételekkel rendelkezik.