A fogyatékos személyek létszámának felmérésére az 1990. évi népszámláláskor került sor, mely szerint 368 ezer fõ volt a számuk, ez a népesség 3,5%-át tette ki. Az adatfelvétel - a KSH szerint is - alulbecsüli a fogyatékos népesség adatait, így a létszámot 400-500 ezer fõre becsülhetjük.

A fogyatékos személyek demográfiai összetételére jellemzõ, hogy közöttük jelentõsebb számban vannak idõskorúak, mivel a fogyatékos személyek nagy része nem születésétõl fogva sérült, hanem életkora elõrehaladtával betegség, vagy baleset következtében vált azzá. A fogyatékos személyek között a 60 évnél idõsebbek aránya 38 %, kétszerese a népesség egészében képviselt arányhoz viszonyítva. A fogyatékosságot leginkább valamilyen tartós betegség idézi elõ (43,3 %-ban). A fogyatékos személyek 31,8 %-a születése óta szenved fogyatékosságban.

Az 1990. évi népszámlálás kategóriái szerint megállapítható, hogy a fogyatékos személyek közül legnagyobb arányt a testi fogyatékosok és a mozgássérültek képviselik (40%), míg az értelmi fogyatékosok aránya megközelítõleg 19 %, a vakok és gyengénlátók aránya kb. 18 %, egyéb fogyatékosságban (hallás-, beszédzavar) közel 20 %-uk szenved.

Az 1990. évi népszámlálás szerint a fogyatékos személyek 11,2%-a valamilyen speciális általános iskolában végezte tanulmányait. Az általános iskolánál magasabb fokú végzettséggel általában a mozgássérültek rendelkeznek. Kisebb arányban a vakok és a hallássérültek, az értelmi fogyatékosok ebbõl kirekesztõdnek. A fogyatékos személyek iskolai végzettsége összességében alacsonyabb, mint a népesség egészéé. A népszámlálás adatai szerint a 15 éves és idõsebb fogyatékosok 9,6%-a egyáltalán nem járt iskolába (az értelmi fogyatékosok esetében ez az arány 41,6%) 37%-uk nem fejezte be az általános iskolát, s befejezett alapfokú iskolázottsággal is csak 30%-uk rendelkezett. A felsõoktatási képzési formákban tanuló 250 ezer hallgató közül kb. 250 a fogyatékos személy, az államilag finanszírozott 160 ezer nappali tagozatos hallgató közül pedig kb. 170 fõ (vagyis 1 ezrelék).

A fogyatékos személyek munkavállalási esélyei rendkívül kedvezõtlenek. Az 1990-es népszámlálás adatai szerint az összlakosság gazdasági aktivitása 43,6%, ezzel szemben a fogyatékos személyeké mindössze 16,6% volt. Az 1996. évi mikrocenzus adatai szerint a lakosság gazdasági aktivitása 9%-al esett vissza, feltételezhetõ, hogy a fogyatékos személyek esetében ennél nagyobb mértékû visszaeséssel kell számolni.

A fogyatékos személyek 16,4%-a egyedül, vagy más fogyatékos személlyel élt közös háztartásban, 22,8%-a lakott másodmagával (de nem fogyatékos személlyel), további 49,3%-uk három vagy annál nagyobb létszámú háztartásban él, míg megközelítõleg 11,5%-uk intézetben kapott elhelyezést.

A fogyatékos személyek részére a szociális ellátórendszer három speciális pénzbeli és négy speciális személyes gondoskodást nyújtó ellátási formát biztosít. A pénzbeli ellátásban, illetve a személyes gondoskodásban részesülõ fogyatékos személyek száma megközelítõleg összesen 410 ezer, bár többen részesülnek kettõ vagy többszörös ellátásban.

Legnagyobb mértékû a pénzbeli támogatásban részesülõk száma: vakok személyi járadékában - amelyet a 18 éven felüli vak személyek kapnak, akikrõl intézményben nem gondoskodnak - 42 ezer fõ, magasabb összegû családi pótlékban - amelyet a fogyatékos, illetve a tartós, krónikus betegségben szenvedõ gyermekek és fiatal felnõttek kapnak - 113 ezer fõ részesül, a mozgáskorlátozottak közlekedési támogatását - amelyet a súlyos mozgáskorlátozott személyek kapnak, akik a tömegközlekedést nem képesek igénybe venni - 235 ezer fõ veszi igénybe.

A személyes szociális gondoskodási szakellátások közül nappali ellátás keretében 68 intézetben 1500 fõ részére biztosítanak ellátást döntõen az önkormányzatok. Az átmeneti elhelyezésben, gondozóházban részesülõk száma igen kevés. Tartós ellátásban, ápoló-gondozó otthonokban 10 ezer fõ, rehabilitációs intézményekben 5 ezer fõ részesül. A bentlakásos intézmények többsége súlyos értelmi fogyatékosok ellátását, míg a rehabilitációs intézmények fõként a mozgássérült értelmi fogyatékosok és vak személyek gondozását végzik.

Egy 1994-1995-ben készített kérdõíves felmérés szerint a fogyatékos személyt ellátó családok 45%-ának elsõdlegesen kórházakkal van kapcsolatuk, s mindössze 5 %-ban említették, hogy rehabilitációs központtal, 3%-ban pedig, hogy korai fejlesztõ központokkal is kapcsolatban állnak. Problémaként jelentkezik, hogy a szolgáltatások messze vannak a családok lakóhelyétõl, sokak számára nem, vagy csak részben hozzáférhetõek.

A fogyatékos személyek társadalmi integrációjának esélyét jelenleg az határozza meg, hogy milyen a család társadalmi helyzete, mennyire elérhetõek a szolgáltatások, mennyire képesek finanszírozni a hátrányos helyzetbõl eredõ kiadásokat.

Annak érdekében, hogy a fogyatékos személyek létszámáról, élet-körülményeikrõl pontosabb helyzetképet kapjunk, szükséges:

• a 2001. évi népszámlálás során a fogyatékos személyek társadalmi helyzetére vonatkozó kibõvített adatfelvétel történjék,
• kutatásokat, felméréseket és elemzéseket kezdeményezni és támogatni, különös tekintettel a fogyatékos személyek létszámához és társadalmilag elismerhetõ igényeikhez igazodó programokra.

Az esélyegyenlõségi törvény elfogadásával megteremtõdtek a fogyatékos személyek jogainak és esélyegyenlõségének keretei és azok érvényesítése érdekében a következõk megvalósítása szükséges:

Az esélyegyenlõségi törvény meghatározza, hogy a fogyatékos személyeknek joga van az akadálymentes, illetve érzékelhetõ és biztonságos környezetre, mely kiterjed a közlekedéssel, valamint az épített környezettel kapcsolatos tájékozódási lehetõségekre.

• Az épített környezet akadálymentesítése, a fogyatékos személyek igényei szerinti átalakítása érdekében meg kell kezdeni az érvényes építési jogszabályok és szabványok áttekintését, s annak felmérését, hogy azok - közhasználatú építmények vonatkozásában - mennyiben teljesülnek.
• Az épített környezet akadálymentesítése körében prioritásként kell meghatározni az állami, közigazgatási szervek épületeinek, különösen az egészségügyi, nevelési, oktatási és szociális intézmények teljes akadálymentessé tételét és azokban az információhoz jutást (tájékoztató táblák, hangjelzések stb.). Ennek keretén belül minden minisztérium a költségvetésében rendelkezésre álló újonnan induló beruházási költségének 2%-át kell a saját közintézményeinek akadálymentesítésére fordítani.
• Minden induló, új állami beruházás esetén (címzett, céltámogatás) a támogatás odaítélésénél kötelezõvé kell tenni azt, hogy a létesítendõ épület megfeleljen az akadálymentes épített környezet elvárásainak.
• Költségvetési célelõirányzat létrehozása indokolt annak érdekében, hogy az önkormányzatok, valamint a civil szféra hasonló jellegû programjai is támogatásra kerüljenek. Ennek keretében a fogyatékos emberek közlekedésének, mobilitásának elõsegítése érdekében olyan programok támogatását szükséges biztosítani, melyekben a közlekedést megkönnyítõ eszközök, módszerek kialakítására kerül sor (pl.: nyílt felületû mûtárgyak felismerése vakok számára, közlekedési lámpák hangjelzéssel történõ ellátása, járdaletörések, utcai rámpák, stb.)
• A fogyatékos emberek bentlakásos szociális ellátását biztosító intézmények körében fel kell mérni, hogy milyen mozgási lehetõséget biztosítanak azok építészeti adottságai a bentlakó ellátottak számára, s az akadálymentesítés szempontjainak megfelelõ pályázati programokat kell kidolgozni és támogatni.

Az esélyegyenlõségi törvény értelmében a fogyatékos embernek alapvetõ joga, hogy hozzájuthasson a közérdekû, valamint a jogaik gyakorlásához kapcsolódó információkhoz. Ez a hozzáférhetõség kettõs követelményt jelent: egyrészt magába foglalja azt, hogy a fogyatékos személy érzékelje az információkat, másrészt pedig biztosított legyen számára a megfelelõ értelmezés lehetõsége. A kommunikáció lehetõségét a közszolgáltatások biztosítása során is érvényesíteni kell. Ennek érdekében:

• Indokolt legalább napi egy hírmûsor híreinek siketek által is megérthetõ kijelzése - feliratozással és/vagy jelnyelvi tolmács segítségével - a médiaszabályozás eszközeivel, valamennyi országos televízió mûsorszolgáltatásaiban.
• Biztosítani szükséges a közszolgáltatások minden területén (pl. hivatalos ügyek intézése) a hozzáférhetõséget a fogyatékos személyek számára, a hétköznapi együttmûködés és kommunikáció terén is.
• Szükséges, hogy a fogyatékos személyekrõl és az esélyegyenlõségük megteremtésének érdekében tett intézkedésekrõl szóló információk folyamatosan jelenjenek meg a médiákban, a társadalom tagjainak pozitív irányú szemléletváltása, elfogadottsága érdekében is.

3. A közlekedés területén

Az esélyegyenlõségi törvény értelmében a tömegközlekedési eszközöknek és az utasforgalmi létesítményeknek alkalmasnak kell lenniük a fogyatékos személy általi biztonságos igénybevételre. Megállapítja továbbá azt is, hogy azon fogyatékos emberek számára, akik bármely fogyatékosság következtében jelentõsen akadályozottak a közlekedésben, szállító szolgálatokat kell biztosítani, valamint a közhasználatú parkolókban megfelelõ számú és alapterületû parkolóhely kialakításáról kell gondoskodni.

Ennek érdekében:

• Szükséges a tömegközlekedési eszközök állapotának felmérése, az új beszerzésekre vonatkozó szabványok hozzáigazítása a fogyatékos emberek igényeihez, illetve a használt tömegközlekedési eszközök speciális kiegészítõkkel való felszerelésére irányuló programok beindítása.
• Indokolt a jelenlegi jogszabályok módosítása, figyelembe véve az akadálymentesség szempontjait, ennek érvényesülése érdekében felül kell vizsgálni a KRESZ-t, valamint a közúti jármûvek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának mûszaki feltételeirõl szóló rendeletet. A közutak tervezéséhez használatos mûszaki irányelv tervezett módosításánál a mozgáskorlátozottak közlekedési igényeit is figyelembe kell venni, valamint tervezési segédletet kell kiadni, mely szakmai útmutatóként szolgál a közúti létesítmények fogyatékos személyek közlekedését segítõ kialakítására.
• A közhasználatú parkolókban megfelelõ számú parkolóhely és parkolókártya biztosításáról kell gondoskodni. Ennek keretében szükséges felmérni az autópályák mentén és az önkormányzati kezelésben lévõ városi/települési parkolók és létesítményeik indokolt mértékét.
• Szükséges segíteni a fogyatékos személyek állapotához igazodó egyéni közlekedési lehetõségek igénybevételét, különösen a mozgássérültek és a súlyos viselkedési zavarral, vagy bármely más fogyatékossági okból a tömegközlekedésben részt venni képtelen fogyatékos személy esetében.

Az egészségügyi ellátás vonatkozásában alapvetõ követelmény, hogy biztosítani kell a fogyatékos személy részére az állapotromlása megelõzéséhez szükséges rendszeres és hatékony egészségügyi ellátást, melynek során törekedni kell arra, hogy az ellátás segítse elõ a fogyatékos személy rehabilitációját, társadalmi beilleszkedését.

A fogyatékos személyek helyzetének javításában a következõ intézkedések szükségesek:

• Az orvosszakmai minõsítési rendszer átalakításával szükséges olyan komplex szakmai kritériumrendszer kimunkálása, amely egyaránt vonatkozik az egyén állapotára, ezen belül a fogyatékosság mértékének megállapítására, a szükséges rehabilitáció fõ irányaira, a megmaradt funkciók alkalmazására,
• a feladat megoldásához szükséges a megfelelõ szakértelemmel rendelkezõ szakember-ellátottság megteremtése, a képzési rendszer javítása,
• javaslatot kell készíteni az Országos Orvosszakértõi Intézet jövõbeni mûködésére az egészségügy és a társadalombiztosítás reformjához igazodóan,
• felül kell vizsgálni a gyógyászati segédeszköz-ellátást, a hozzájutás és a forgalmazás feltételrendszerét, valamint azt, hogy a gyógyászati segédeszközellátás területén a fogyatékos emberek esetében a fokozott igénybevétel függvényében milyen megoldások biztosíthatnak kedvezõbb ellátási feltételeket. Ezen belül megoldandó a gyógyászati segédeszközök kölcsönzésének, illetõleg a használt eszközök újrahasznosítási lehetõségeinek kidolgozása,
• prevenciós célzattal kutatások támogatása a veleszületett fogyatékosság kockázatának, a koraszülések számának csökkentésére, valamint a terhességek alatti korai szûrések kiterjesztése, speciális egészségügyi beavatkozások bõvítése, melyek révén csökkenthetõ a fogyatékosság kialakulásának mértéke,
• az egészségügyi intézményekben javítani szükséges a fogyatékos személyek állampolgári jogainak érvényre juttatását, illetve a jogérvényesítési feltételeket,
• át kell tekinteni az egészségügyi szolgáltatások könnyebb hozzáférési lehetõségét (pl. szûrõvizsgálatok stb.) és programot kidolgozni a megvalósíthatóságra,
• szükséges a fogyatékos személyek által igényelt, közvetlenül a fogyatékosságukkal összefüggõ egészségügyi szolgáltatásokon belül a mûszerellátottság felmérése.

Az esélyegyenlõségi törvény a közoktatásról szóló törvénnyel összhangban a fogyatékos személy alapvetõ jogaként határozza meg, hogy állapotának megfelelõen, életkorától függõen meghatározott oktatáshoz való alkotmányos jogait gyakorolhassa. A közoktatási törvény alapján a fogyatékos gyermek, tanuló óvodai nevelése, iskolai oktatása az e célra létrehozott gyógypedagógiai nevelési, oktatási intézményben, vagy a többi gyermekkel, tanulóval együtt folyhat, az integrált oktatás jogi kereteit a törvény biztosítja.

Ennek érdekében:

• Szükséges, hogy valamennyi képzési rendszerben megkezdõdjék az integrált képzési formák meghonosítása, növekedjék a fogyatékos tanulók sajátos neveléséhez és oktatásához szükséges feltételekkel rendelkezõ közoktatási intézmények száma.
• Az integrált oktatási formák elterjedése érdekében a pedagógusok felsõfokú képzési intézményeiben, valamint az akkreditált továbbképzési formák között ki kell dolgozni azon speciális tantervfejlesztõ programokat, amelyek révén a pedagógusok jártasságra tehetnek szert a fogyatékos gyermekekkel való kommunikációban ("jelelés", Braille írás), illetve amelyek felkészítik a pedagógusokat a fogyatékos gyermekek magatartási és tanulási nehézségeinek áthidalására a többségi általános iskolai feltételek között is. A pedagógusok speciális követelményekre való felkészítését és továbbképzését folyamatossá kell tenni.
• Szükséges megvizsgálni az egészségügyi, szociális, humánpolitikai szakemberképzésben azokat a lehetõségeket, amelyek a fogyatékos emberekkel történõ speciális kommunikációs technikák elsajátítását segítik.
• Az integrált képzés keretein belül az egyes iskolai tanterveket olyan speciális kiegészítésekkel kell ellátni, amelyek a fogyatékos tanulók iskolavégzését megkönnyítõ feltételeket, így a távoktatást, az iskolalátogatás részleges felmentésének lehetõségeit és kötelmeit egységes szemléletben szabályozzák.
• A fogyatékos gyermekek számára biztosított speciális képzési formák bõvítését és az integrált oktatás közötti határok átjárhatóságának erõsítését célul kell kitûzni. A felülvizsgálati rendszer átvilágítása és reformja alapján biztosítani kell azoknak a szabályoknak és eljárásoknak a végrehajtását, amelyek során a speciális képzés sikeresnek minõsíthetõ a felzárkóztatás szempontjából, s amelyek alapján a tanuló az általános képzési intézményben folytathatja tanulmányait.
• Növelni és fejleszteni szükséges a fogyatékos fiatalok eddig kidolgozott képzési programjainak, az interaktív tananyagoknak és tankönyveknek a számát, a szakképesítések megszerzésének elõsegítése érdekében.
• Ki kell dolgozni a felsõoktatásban tanuló fogyatékos személyek speciális tanulmányi, életvezetési, tanácsadási és lakhatási támogatásának a módszertani, infrastrukturális és pénzügyi feltételeire vonatkozó elveit és jogszabályait.
• A fogyatékos fiatalok által tanulható szakmák körét bõvíteni szükséges, különös tekintettel a fogyatékos egyén képességéhez és képzettségéhez, valamint a munkaerõpiac elvárásához igazodó szakképzettségi sajátosságokra.

Az esélyegyenlõségi törvény értelmében a fogyatékos személy integrált és védett foglalkoztatásra jogosult. Így a munkáltató köteles a munkavégzéshez szükséges mértékben biztosítani a munkahelyi környezetet, a szükséges átalakításokkal, illetve berendezésekkel, szükség esetén költségvetési támogatás igénybevételével. Ha állapota miatt integrált keretek között nem lehetséges a fogyatékos személy foglalkoztatása, akkor számára speciális munkahelyek létesítésével kell a munkához való jogot biztosítani.

Ennek érdekében:

• Javaslatot kell kidolgozni a munkáltató rehabilitációs feladatainak szabályozására, ezen belül olyan érdekeltségi rendszer kialakítására, amely biztosítja, hogy a fogyatékos ember foglalkoztatása esetén számára a munkáltató a munkahelyi környezetet a szükséges mértékben tegye akadálymentessé.
• Meg kell vizsgálni a súlyos fogyatékossággal élõ személyek egyéni vállalkozóvá válását támogató kedvezmények kialakításának lehetõségét.
• Ki kell dolgozni az integrált munkavégzés támogatását célzó munkaügyi programokat. E programok a közvetlen munkavégzést támogató feltételek mellett járuljanak hozzá a munkahelyre való eljutás, a részmunkaidõs foglalkoztatás, a munkavégzéshez szükséges eszközök és ergonómiai feltételek biztosításához is. A foglalkoztatáspolitikai támogatások prioritásai között helyet kell hogy kapjanak a fogyatékos emberek képzését és továbbképzését a munkahelyeken belül biztosító oktatási formák. Szükséges megvizsgálni az elõszûrõ vizsgálatok alkalmazásának lehetõségét a megfelelõ munkábahelyezés érdekében.
• A szociális munka és a foglalkoztatáspolitikai intézményrendszer fejlesztése során kiemelt hangsúlyt kell fektetni az alágazatok közötti együttmûködés erõsítésére: foglalkoztatási rehabilitációs szakemberek alkalmazásának támogatásával a családsegítõ, és szociális munkások alkalmazásának támogatásával a foglalkoztatáspolitikai intézményekben.
• Át kell alakítani a foglalkoztatás munkaadói támogatási rendszerét a foglalkoztatottak munkavégzõ és jövedelemtermelõ képessége függvényében differenciáltan.
• A fogyatékos emberek integrált foglalkoztatásának elõsegítése érdekében a rehabilitációs foglalkoztatás támogatási rendszerét felül kell vizsgálni és át kell alakítani. A támogatásnak minden munkáltatóra - akire ez kiterjed - differenciáltnak, a munkavállaló munkaképesség változásának (fogyatékosságának) arányában növekvõnek, a munkavégzõ képesség helyreállításának függvényében idõben korlátozhatónak kell lennie.
• Meg kell vizsgálni olyan támogatási rendszer kialakításának lehetõségét, ami a munkáltató és a munkavállaló esetében egyaránt a fogyatékossá vált munkavállaló munkahelyének megõrzésében, átalakításában, a munkavállaló átképzésében teremt érdekeltséget.
• Meg kell határozni a védett foglalkoztatás formáit, jogi és finanszírozási kereteit szabályozni kell. Tartósan védett foglalkoztatást csak az integráltan nem foglalkoztatható munkavállaló számára indokolt megszervezni.
• Speciális finanszírozási szabályokat szükséges kialakítani a szociális feladatokat és terápiás foglalkoztatást átmenetileg, vagy tartósan egyaránt ellátó szervezetek számára.
• Meg kell teremteni a fogyatékos emberek munkavállalásban való érdekeltségét a pénzbeli ellátások melletti munkavállalás feltételeinek összehangolt szabályozásával.
• A szociális és a munkaerõpiaci intézmények együttmûködését fejleszteni kell. Fontos, hogy a szociális intézményekben foglalkozási rehabilitációs szakemberek, a munkaerõpiaci intézményekben szociális munkások alkalmazására lehetõség legyen.
• Meg kell teremteni a települési önkormányzatok érdekeltségét az inaktivitás mérséklésében. A fogyatékos emberek aktivitását elõsegítõ szolgáltatások fejlesztéséhez pályázati rendszerben támogatást kell biztosítani.
• Tovább kell javítani a munkaerõpiaci szolgáltatások fejlesztése keretében a fogyatékos emberek munkaerõpiaci reintegrációját segítõ civil szervezetek és a munkaerõpiaci szervezet együttmûködését.

Az esélyegyenlõségi törvény értelmében a fogyatékos személy számára lehetõvé kell tenni a mûvelõdési, sport, kulturális és más közösségi célú létesítmények látogatását. Emellett szintén elérhetõvé kell tenni a sportolási célú, szabadidõs intézmények használatát.

• A fogyatékos személyek sportolása érdekében a finanszírozás átalakítása keretében szükségesek a következõ feladatok:
• a mûködési támogatás minden szervezetnek lehetõleg az épek sportjának rendszerébe integrálva kerüljön megállapításra,
• az épekkel közös ifjúsági-és tömegsport támogatási programokat kell finanszírozni,
• a Paralimpia, a Siketek Világjátéka és a Transzplantáltak Világjátéka kvalifikációs versenyeinek támogatási programja az olimpiai támogatási programmal közösen kerüljön megállapításra,
• a sporttal foglalkozó közalapítvány éves sporttámogatási összegének minimum 5%-át a fogyatékosok sportjával összefüggõ speciális feladatok finanszírozására kell fordítani,
• A fogyatékos emberek egészségének megõrzését, az önmegvalósítást, a siker- élményt, valamint a közösség életében történõ aktív részvétel kiteljesítését segíteni szükséges. Olyan programok kerüljenek bevezetésre, amelyek támogatják a fogyatékos emberek aktív szabadidõs (pl. mozgás, képzõmûvészeti, színjátszó csoportok), sport, mûvészeti és rekreációs tevékenységét, különös tekintettel a hazai és nemzetközi sportesemények szervezésére, az azokon való részvételre, a speciális sportolási segédeszközök beszerzésének támogatására.
• A sportorvosi háttér kialakításának érdekében az alábbiakat szükséges megvalósítani:

• a jelenleg mûködõ sportegészségügyi hálózatot alkalmassá tenni a fogyatékos személyek sportorvosi ellátására,

• képességmérõ, norma-felállító, biomechanikai, sportorvosi központi laboratórium létrehozása,
• sportorvosi igazolás kötelezõvé tétele a versenyzéshez,
• antidopping, antidrog programokhoz való kapcsolódás.
• A sportszakember képzés területén mind a fogyatékos szakemberek képzésére, mind az ép emberek képzésének fejlesztésére nagyobb figyelmet kell fordítani, annak érdekében, hogy a fogyatékos sportolókkal is tudjanak a szükséges ismeretek birtokában a speciális igényeknek megfelelõen foglalkozni. Ennek érdekében az alábbi feladatokat kell megoldani:
• a tanári és edzõi képzésben a fogyatékos emberek sportjának szerepelni kell,
• a pedagógusokat, gyógypedagógusokat képzõ intézményekben a sport, a sportos rehabilitáció szerepét ki kell hangsúlyozni,
• a meglevõ szakembereket specifikus továbbképzésben kell részesíteni,
• az analóg sportok esetében együtt kell tanítani a szakembereket (pl.: röplabda, ülõröplabda), valamint a speciális sportágak esetében meg kell oldani a szakemberképzést (pl.: goal-ball, torr-ball).
• Fontos feladat egy olyan központ kijelölése, akadálymentesítése és speciális átalakítása, ahol edzõtáborokat, szakmai továbbképzéseket, versenyeket lehet rendezni és napi szakmai helyszínként szolgálna a tömeg-, verseny-, és látványsport szintjén.

A szociális ellátórendszer átalakításának részeként gondoskodni kell a fogyatékossági támogatás bevezetésérõl és a fogyatékosság jogcímén járó jelenlegi támogatásoknak (vakok személyi járadéka, súlyos mozgáskorlátozottak közlekedési támogatása, felnõtt korúak magasabb összegû családi pótléka) az új rendszerbe történõ integrálásáról. A fogyatékossági támogatás nem érinti a biztosítási alapon járó támogatásokat. Az ellátás bevezetése ütemezetten megvalósuló elõkészítõ munkát igényel. Ez többek között a fogyatékosság minõsítésére vonatkozó szakmai megalapozó munkát, a szakértõi feladatok módszertanának kidolgozását, a szakértõi testületek felállítását és felkészítését, valamint az igazgatási szervezet mûködési feltételeinek megvalósítását jelenti. A szakértõi feladatok módszertani megalapozása és az új szemléletû minõsítési rendszer szabályainak kidolgozása során arra kell törekedni, hogy a biológiai károsodások számbavétele mellett értékelésre kerüljön a társadalmi életben való aktív részvétel akadályozottságának ténye is.

Ezt követõen gondoskodni kell a fogyatékossági támogatással kapcsolatos államigazgatási feladatoknak a jelenlegi igazgatási szervezeti rendszerbe történõ integrálásáról, valamint az esélyegyenlõségi törvénnyel összhangban a fogyatékosság minõsítésére, a támogatás igénylésére, folyósítására, az eljárási rendre, valamint a finanszírozásra vonatkozó jogszabálytervezetek kidolgozásáról. Az új szemléletû módszertan alapján meg kell kezdeni a szakértõk képzését, szakmai felkészítését, annak érdekében, hogy a megváltozott feladatoknak eleget tudjanak tenni.

Az esélyegyenlõségi törvény értelmében a bentlakásos intézmények humanizációját és modernizációját el kell végezni. Ennek keretében szükséges az önálló életvitelre (segítséggel) képes fogyatékos személyek ellátását lakóotthoni formában biztosítani, az intézményi gondozásra szorulók ellátási feltételeit javítani, a szolgáltatások színvonalának emelésével.

Szükséges a saját lakóhelyen, lakókörnyezetben történõ szociális alapellátások bõvítése, segítõ szolgálatok kialakításával és mûködtetésével, a fogyatékos személyek önállóságának erõsítése. Elsõdlegesen a lakóhelyen történõ közvetlen segítést kell biztosítani a fogyatékos személyeknek és családjaiknak, hogy bentlakásos szociális intézményi elhelyezésre csak különösen indokolt esetben kerüljön sor.

• A hiányzó ellátás megteremtése és a szociális intézményi átalakítás során a következõ szempontokat kell érvényesíteni:
• az alap-, és nappali ellátás bõvítése, a területi egyenlõtlenségek csökkentése mellett a lakókörnyezetben történõ gondozás biztosítása,
• ellátás minõségének javítása, az egyénre szabott gondozás feltételeinek megteremtése
• az ellátásban részesülõk jogbiztonságának, érdekvédelmének elõsegítése
• a fogyatékos személyek részére biztosított ellátások tényleges szolgáltatásokká történõ átalakítása, a hatósági jelleg gyengülése.
• Szükséges a fogyatékos személyek speciális szükségleteihez igazodóan támogató szolgálatok létrehozása, melyek révén ténylegesen elérhetõ a fogyatékos személy önállóságának, esélyegyenlõségének biztosítása, valamint a fogyatékosságból adódó speciális szükségletek kielégítése. Ezzel párhuzamosan ki kell dolgozni azon eljárásokat, amelyek a fogyatékos tanulók oktatási rendszeren kívüli támogatásának formáit harmonizálják a képzés feltételrendszerével (pl. szállító és személyi segítõ szolgálatok, a képzést támogató segédeszközök, stb.). Fontos meghatározni az oktatási intézmények szerepét e támogatási formákhoz való hozzáférés kezdeményezésében, az ellátásra való jogosultság igazolásában, az ellátások biztosításában (pl. bizonyos segédeszközöknek a képzés idõtartamára való kikölcsönzésében). Modellkísérletben és ágazati együttmûködésben indokolt a különbözõ támogató szolgálatok típusait kialakítani és a tapasztalatok alapján ki kell dolgozni a támogató szolgálatok mûködési, jogszabályi, finanszírozási rendszerét.
• Indokolt az alapellátási, nappali és átmeneti ellátási formák bõvítése és ezek keretében biztosított szolgáltatások differenciálása, valamint újak létesítése, a lakókörnyezetbõl történõ "kiemelés" lehetõség szerinti megakadályozása, a megszokott életkörnyezetben történõ életvitel fenntartása érdekében.
• Ki kell dolgozni a fogyatékos személyek lakóotthoni ellátási formájának szabályrendszerét, mely magában foglalja a hozzájutás feltételeit, a szolgáltatások szakmai tartalmát. Gondoskodni szükséges az új ellátási forma országos elterjesztésérõl.
• A tartós bentlakást biztosító intézmények (ápoló-gondozó és rehabilitációs otthonok) átalakítására vonatkozóan külön programot kell készíteni a megyei önkormányzatok bevonásával. A program térjen ki a szükséges átalakításokra (épületek rekonstrukciója), a szolgáltatások feltételeinek javítására és bõvítésére, a gondozási módszerek korszerûsítésére. Mindezt a fogyatékos személyek állapotára, igényeire és szükségleteire épülõ felülvizsgálat elõzze meg.
• A korszerû ellátás biztosítása és a szakszerû gondozás érdekében szükséges az intézmények személyi feltételeinek javítása, a szakdolgozói létszám emelésével és a szakképzettség növelésével.

• Szükséges megvizsgálni, hogy a fogyatékos személyek jelenlegi lakáscélú támogatásán túl hogyan lehet segíteni az érintettek lakáshoz jutását, valamint az otthoni lakhatást segítõ egyszeri támogatási formák lehetõségét.
• A fogyatékos személyek társadalmi hátrányainak leküzdése érdekében szükséges megvizsgálni mindazon eszközöknek a körét és a kedvezményes hozzáférés lehetõségét, amelyek az önálló életvitelt, a mindennapos kommunikációt segítik.

9. Intézményrendszer

Az esélyegyenlõségi törvényben foglaltak megvalósítása érdekében a meglévõ intézményrendszert oly módon kell átalakítani, hogy alkalmas legyen a fogyatékos személyek problémáinak komplex és hatékony kezelésére.

A fogyatékos személyekkel kapcsolatba kerülõ valamennyi intézménynek a következõ elveket kell szem elõtt tartania munkája során:

• elérhetõség megteremtése, a személyes részvétel biztosítása,
• személyre szabott ügyintézés, bánásmód és a komplex ügykezelés lehetõség szerinti megoldása,
• az intézmény tevékenységére, feladatára vonatkozó átláthatóság, eredményesség és ellenõrizhetõség biztosítása,
• az ellátások racionalizálása, a párhuzamosságok kiszûrése.

• A fogyatékosüggyel kapcsolatos feladatok ellátását az Országos Fogyatékosügyi Tanács segíti, amely az esélyegyenlõségi törvény szerint kezdeményezõ, javaslattevõ, véleményezõ és koordináló szerepet tölt be a fogyatékos személyekkel összefüggõ kérdésekben.
• A fogyatékos személyekkel kapcsolatos feladatokban közremûködõ szervezetek tevékenységének koordinálására, módszertani segítésére és a tájékoztatásra a Kormány közalapítványt hoz létre.

• A fogyatékos személyek érdekképviseletében fontos szerepet töltenek be országos színtû társadalmi szervezeteik.
• A fogyatékos személyek érdekében és ellátásuk biztosításában a civil szervezetek részvétele növekvõ mértékû.

10. Tárcaközi feladatok

Az esélyegyenlõségi törvény több területet érintõen meghatároz olyan részfeladatokat, amelyek együttmûködésben, a szakminisztériumok összehangolt munkájával oldhatók meg.

Ezek különösen a következõk:

• az esélyegyenlõségi törvény végrehajtásának megalapozásaként biztosítani kell a munkaképesség változás, rokkantság, fogyatékosság, foglalkoztathatóság, rehabilitálhatóság egységes értelmezését és a különbözõ ágazati jogszabályok összhangjának megteremtését,
• a munkaképesség változás új minõsítési rendszerét komplex módon kell kialakítani, a megmaradt munkaképesség mértékének meghatározására, az érintett személy képezhetõségére, szakképzettségére, foglalkozására és életkorára figyelemmel. Készüljön foglalkoztatási terv a fogyatékos személyek munkába helyezésére. A munkaképesség változás és a fogyatékosság minõsítése során az eljárásban résztvevõ valamennyi intézmény egységes dokumentációt alkalmazzon. Készüljön javaslat a rehabilitációban résztvevõ egészségügyi, munkaügyi, szociális szakemberek rehabilitációs szakképzésének rendszerére.

Az esélyegyenlõségi törvény rendelkezik arról is, hogy a Program tartalmazza a pénzügyi források bemutatását.

Az eddig vázolt feladatok teljes körûen átfogják az esélyegyenlõségi törvénybõl adódó kötelezettségeket, az abban meghatározott határidõkhöz igazodva. A feladatok végrehajtásának határideje 2010. január 1-je, a speciális oktatás és a speciális munkahelyen történõ foglalkoztatás, valamint a már meglévõ közhasználatú épületek akadálymentesítése kivételével, melyeket az esélyegyenlõségi törvény 2005. január 1-ig jelöl meg.

Tekintettel arra, hogy az egyes feladatok ellátására vonatkozó határidõ meglehetõsen hosszú, ezért indokolt részprogramok készítése a rövid- és középtávú feladatmegoldás érdekében:

• Felkérést kap a Kormány - az Országos Fogyatékosügyi Tanács bevonásával - az intézkedési tervhez kapcsolódó feladatokra vonatkozó 2000-2003 közötti idõszakban jelentkezõ költségekre, figyelembevéve az arányos feladatmegoldást az esélyegyenlõségi törvényben megjelölt határidõkön belül.