A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

J/1397. számú

BESZÁMOLÓ
A Magyar Köztársaság területén élõ nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetérõl

1999. június

I. Általános helyzetleírás

II. Az egyes kisebbségek helyzetének leírása

III. További kisebbségpolitikai feladatok

Magyarország kiemelt figyelmet fordít a kisebbségek jogainak érvényesülésére. Államalkotó tényezõnek ismeri el a nemzeti, etnikai kisebbségeket (Alkotmány 68. § (1) bek.), társadalmi és kulturális életünk részének, a többségi társadalmat is gazdagító elemének tekinti nyelvüket, hagyományaikat, kultúrájukat. A rendszerváltást követõen a hazai kisebbségi politika konszenzuson alapuló célja, hogy a kisebbségek számára olyan feltételrendszert teremtsen, amelynek keretében megõrizhetik kulturális önazonosságukat, átörökíthetik azt további nemzedékeknek. A jelenlegi Kormányprogram hosszú távú nemzeti érdekként fogalmazza meg a kisebbségek létébõl adódó kulturális sokszínûség ápolását, emellett a történelmi együttélés során kialakult sorsközösség értékeinek tudatosítására és vállalására ösztönöz, és hangsúlyozza a jövõért viselt közös felelõsséget.

A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvényt (a továbbiakban: Kisebbségi törvény) 96 százalékos többséggel fogadta el a Magyar Köztársaság Országgyûlése. E törvény 62. § (3) bekezdése szerinti kötelezettség alapján a Kormány kétévente beszámol az Országgyûlésnek a Magyar Köztársaság területén élõ kisebbségek helyzetérõl. A Kisebbségi törvény hatályba lépését követõen a kisebbségek helyzetérõl készült J/3670. számú, legelsõ beszámolót az igazságügy-miniszter elõterjesztésében 1997 márciusában fogadta el az Országgyûlés. A törvényi kötelezettségnek eleget téve a jelen helyzetértékeléssel a Kormány másodízben ad átfogó beszámolót (a továbbiakban: beszámoló) az Országgyûlés számára a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetérõl.

A jelentés idõarányosan figyelembe veszi a beszámoló tárgyát képezõ idõszakban - 1997 február - 1999 február között - a nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetében történt változásokat, melyeket átfogóan értékel és elemez. Ugyanakkor nem függetleníti e változásokat az általános hazai társadalmi, gazdasági, politikai változásoktól, sem azoktól a fõbb európai folyamatoktól, amelyek lényegesen érintik országunk nemzetközi kapcsolatrendszerét, s ezen keresztül a hazai kisebbségeket is, hanem azokkal összefüggésben tekinti át a helyzetet. A kétéves intervallumot nem választja el azoktól a távolabbi vagy közelmúltbeli elõzményektõl sem, amelyek szerepet játszottak a jelen helyzet kialakulásában. A beszámolási idõszak pozitívumai folyamatos munka eredményei, a jelentkezõ problémák a Kisebbségi törvény hatálybalépése óta eltelt közel hat esztendõ során, illetve a kisebbségi önkormányzati rendszer kialakulása óta eltelt négy év alatt folyamatosan mutatkoztak meg. A beszámolási idõszaknak a kisebbségi ügyet érintõ fõbb eseményei közül elsõként az 1998 nyarán történt kormányváltást említjük, amely lényeges intézményi és jogszabályi változásokat eredményezett, valamint az 1998-99-es kisebbségi önkormányzati választásokat. Az idõszak félidejében lépett hatályba az Európa Tanács két kisebbségvédelmi egyezménye - 1998. február 1-jén a Nemzeti Kisebbségek Védelmérõl szóló Keretegyezmény, 1998. március 1-jén a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája - , amelyek megerõsítik a kisebbségi érdekérvényesítés mechanizmusainak mûködését, új feladatokat, lehetõségeket jelentenek a kormányzat és a kisebbségek számára is. A dokumentumok rendelkezései szerint a részes államoknak idõszakonként be kell számolniuk a vállalt kötelezettségek végrehajtásáról. Ennek teljesítése érdekében a Magyar Köztársaság 1999 elején elkészítette a két egyezmény végrehajtásának értékeléséhez szükséges országjelentéseket, amelyeket a Kormány megtárgyalt és elfogadott, valamint elfogadta mindkét egyezmény törvényben történõ kihirdetésére vonatkozó elõterjesztést.

A beszámoló törekszik arra, hogy a kisebbségek kérdéskörét egészében és minden vonatkozásában tárgyalja. Szerkezeti elemei: az Általános helyzetleírás fejezetei kitérnek a hazai kisebbségi lét lényeges vonatkozásaira, a kisebbségek történeti eredetére, demográfiai, tudati sajátosságaira, érdekérvényesítésük jogi-politikai hátterére, a magyarországi kisebbségi önkormányzati rendszer mûködésére, az 1998-99-es választások eredményeinek értékelésére. Külön fejezetek szólnak a civil szféra szerepérõl, a kisebbségi ügyek többcsatornás finanszírozási rendszerérõl, az oktatási, a közmûvelõdési, a kiadói, a kutatási intézmények munkájáról, akárcsak a hitéletrõl, a nyelvhasználatról és a kisebbségekkel kapcsolatos élénk nemzetközi tevékenységrõl. Az egyes kisebbségek helyzetének leírása azonos szempontok szerint szintén külön fejezetekben történik. A jelentést a beszámolóból értelemszerûen következõ További kisebbségpolitikai feladatok-at áttekintõ fejezet zárja.

A beszámoló tervezetének összeállításában a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal (a továbbiakban: Kisebbségi Hivatal) széleskörû szakértõi és kormányzati részanyag gyûjtésre, egyeztetésre vállalkozott. A beszámoló messzemenõen támaszkodik szakértõi elemzésekre, kormányzati rész-jelentésekre, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyûlési biztosának beszámolóira és különösen a kisebbségek véleményére. A jelentés elkészítéséhez értékes anyaggal járultak hozzá a Központi Statisztikai Hivatal szakértõi, a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutató Központja Dunántúli Tudományos Intézetének (Pécs), valamint az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Intézetének elemzõi, a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutató Intézetének munkatársai, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Mûhelyének munkatársai, az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatáskutatói. A kisebbségek helyzetét értékelõ jelentés elkészítésébe a Kisebbségi Hivatal bevonta a kisebbségek országos önkormányzatait, amelyek lehetõséget kaptak észrevételeik és javaslataik írásban történõ kifejtésére.

Országunk területén sokszáz éve több nemzeti közösség élt és él együtt. A Kárpát-medence e részének újkori etnikai-nyelvi összetétele leginkább a török hódoltság idején bekövetkezett népességpusztulás és átrendezõdés után, a 17.- 18. századi nagyarányú spontán vándormozgalmak és szervezett telepítések során alakult ki.

A hazai nemzeti és etnikai kisebbségek legtöbbjének közös vonása, hogy évszázadok óta élnek a magyar állam keretei között, nagy részük kettõs tudatúnak vallja magát, magyarságtudatuk legalább olyan erõs, mint nemzeti kisebbségi kötõdésük. A Szentgotthárd körül élõ szlovén õslakosságtól eltekintve a magyarországi kisebbségek egyaránt az utóbbi évszázadokban, több hullámban érkeztek a mai ország földjére. Legfontosabb történelmi, társadalmi és etnikai meghatározóik között szerepel a tény, hogy többnyire a szabályozott irodalmi nyelv létrejötte elõtt hagyták el eredeti lakhelyüket és közösségeiket, s e ténybõl következõen napjainkban beszélt élõ nyelvük, nyelvjárásaik általában archaikus nyelvi változatok.

A huzamos történelmi együttélés a Kisebbségi törvényben megfogalmazott definíciónak fontos kritériuma. Az ún. Capotorti definíciót az európa-tanácsi kisebbség-fogalom ismérveivel kiegészítve meghatározza a nemzeti, etnikai kisebbség fogalmát, amely szerint az országunkban államalkotó tényezõként elismert "nemzeti és etnikai kisebbség (...) minden olyan, a Magyar Köztársaság területén legalább egy évszázada honos népcsoport, amely az állam lakossága körében számszerû kisebbségben van, tagjai magyar állampolgárok és a lakosság többi részétõl saját nyelve és kultúrája, hagyományai különböztetik meg, egyben olyan összetartozás-tudatról tesz bizonyságot, amely mindezek megõrzésére, történelmileg kialakult közösségeik érdekeinek kifejezésére és védelmére irányul" /Kisebbségi törvény, I. Fejezet 1.§ (2) bek. /. E törvény értelmében Magyarországon honos nemzeti vagy etnikai kisebbségnek minõsül a bolgár, a cigány, a görög, a horvát, a lengyel, a német, az örmény, a román, a ruszin, a szerb, a szlovák, a szlovén és az ukrán népcsoport.

Létszám

A legutóbbi népszámlálási adatok szerint 1990-ben a magyarországi népesség 98,5 százalékát tették ki a magyar anyanyelvûek és 97,8 százalékát a magyar nemzetiségûek. Az ország 10.374.823 fõs lakosságából 232.751 fõ vállalta nemzeti, etnikai kisebbségi hovatartozását, és 137.724 fõ vallotta anyanyelvének valamely nemzeti vagy etnikai kisebbség nyelvét.

Az 1980. és az 1990. évi népszámlálás adatai nemzetiség szerint

Forrás: MAPSTAT Központi Statisztikai Hivatal szoftver, Budapest, 1992

Az 1980. és az 1990. évi népszámlálás adatai anyanyelv szerint

Forrás: MAPSTAT Központi Statisztikai Hivatal szoftver, Budapest, 1992.
* Az örmény, görög, bolgár, lengyel, ukrán, ruszin anyanyelvûekkel együtt.

A kisebbségi szervezetek becslései, akárcsak kutatók megállapításai szerint az egyes nemzeti, etnikai kisebbségek létszáma ennél magasabb: számuk a közel félmilliótól (cigányság), a néhány ezerig terjed (3. sz. tábla). E becsült létszámadatok kisebbségenként különbözõ mértékben térnek el a hivatalosan mérvadónak tekintett statisztikai adatoktól, egyeseknél épp egybeesnek.

A becsült és a bevallott adatok közti eltérés részben a kelet-közép európai országok kisebbségi kérdéseit érintõ történelmi, társadalmi, társadalomlélektani jellegzetességekkel magyarázható, részben az érzelmi-kulturális kettõs kötõdésû kisebbségek dilemmáit is tükrözi népszámlálási összeíráskor: egyidejûleg vallják magukat magyarnak és kisebbséginek, amire az 1990. évi népszámlálás nem adott lehetõséget.

Forrás: a kisebbségi szervezetek becslései

A cigányság magyarországi becsült lélekszámát tekintve az európai - szintén becsült - adatok viszonyításában 38 ország között Románia, Bulgária és Spanyolország után a 4. helyen állunk. (Forrás: Jean-Pierre Liégeois - Nicolae Gheorghe: Romák/cigányok: egy európai kisebbség. MRG International Jelentése, 1995/4., 7. old.)

Az 1990. évi népszámlálásból három ismérv áll rendelkezésre a nemzetiségi hovatartozás meghatározására: nemzetiség szerint - a magyarral együtt - 8 kategória és az egyéb (ekkor még nem született meg a kisebbségi törvény és taxációja a 13 kisebbségrõl), anyanyelv, valamint beszélt nyelv szerint pedig 94-94 csoport különböztethetõ meg (valamennyi nyelvcsalád, és azon belül a gyakoribb nyelvek).

E három ismérv a hazai kisebbségeknél eltérõ tartalmú információt hordoz az etnikai hovatartozásról: a nemzetiségi hovatartozás megvallása elsõsorban érzelmi motívumokon alapul, nem feltételezi törvényszerûen a nemzetiség anyanyelvének ismeretét; anyanyelven a gyermekkorban elsajátított s a családban általában beszélt nyelvet értjük, a kisebbségi anyanyelvet beszélõ népesség egy része magyar nemzetiségûnek vallja magát. E két ismérv mellett pótlólagos információt hozhat a nemzetiségi hovatartozásról, illetve a valamely kultúrkörhöz tartozásról az anyanyelven kívül beszélt nyelvek számbavétele is azon esetekben, amikor egy kisebbség nyelve ugyanakkor nem világnyelv. Ez utóbbi számok viszont korántsem csak a magukat fel nem fedõ nemzeti, etnikai kisebbségekre utalnak, hanem tartalmazzák pl. a csehszlovák-magyar "lakosságcsere" és más áttelepülések, menekülések révén Magyarországra került, a korábbi államnyelvet ismerõ magyar nemzetiségûeket is (1. a. melléklet).

Az egyes nemzetiségi-nyelvi csoportokhoz kapcsolódó népesség lélekszáma1990.

Forrás: Központi Statisztikai Hivatal

A Kisebbségi törvény szabályozása szerint valamely nemzeti, etnikai csoporthoz való tartozás vállalása és kinyilvánítása az egyén kizárólagos és elidegeníthetetlen joga. A kisebbségi csoporthoz való tartozás kérdésében nyilatkozatra senki sem kötelezhetõ. A hazai kisebbségek pontos létszámának megállapítása érdekében a soron következõ, 2001. évi népszámlálás elõkészületei alatt széleskörû egyeztetés folyik a kisebbségekkel azzal a céllal, hogy a felmérés szakmai szempontjai kiküszöböljék a valóságos helyzetet torzító tényezõket, bõvítsék a kérdések sorát, figyelembe vehessék a hazai nemzeti és etnikai kisebbségek kettõs kötõdését. Mindezt annak érdekében, hogy elkerüljék az adatok érvényességének utólagos megkérdõjelezését, illetve hogy megszûnjön a népszámlálási és a becsült adatok közötti, esetenként aránytalanul nagy különbség.

Az 1990. évi népszámlálást követõen, a személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXVIII. törvény (a továbbiakban: adatvédelmi törvény) elfogadása után a nemzeti, etnikai kisebbségekre vonatkozó átfogó adatgyûjtések, felmérések nem történhettek. Az adatvédelmi törvény a nemzeti, nemzetiségi vagy etnikai hovatartozásra vonatkozó adatot a különleges adatok kategóriájába sorolja. Ma nem létezik olyan nyilvántartás, amely feltüntetné az állampolgárok nemzeti vagy etnikai kisebbségi csoporthoz való tartozását.

A magyarországi nemzeti, etnikai kisebbségi populáció korösszetétele általában véve kedvezõtlen, az elöregedõ magyarországi össznépességhez viszonyítottan is. Több kisebbségnél a korcsoportos megoszlást áttekintve egyenletes csökkenést találunk a fiatal korosztályok felé haladva. A korábbi, sokgyermekes családokat mára az elöregedõ háztartások váltották fel. Kivételt képez a cigányság, ahol a 15 évnél fiatalabbak száma 39,6 százalék, a 60 éven felülieké viszont 4,3 százalék (1. sz. melléklet).

A legutóbbi népszámlálási adatok szerint a kisebbségi lakosság iskolázottsági mutatói kedvezõtlenebbek, mint az egész népességre vonatkozó értékek. Ez fõként az igen magas arányú idõs réteggel, azaz a korábbiakban alacsonyabb iskolát végzettek jelentõs arányával magyarázható. Ezt támasztja alá az is, hogy az iskolaköteles korú népesség iskolázottsági mutatói a nemzeti, etnikai kisebbségek körében általában kedvezõbbek, mint a teljes népességben. Ez a megállapítás nem vonatkozik a cigány kisebbséghez tartozó népességre. Míg a 15 éves és idõsebb népesség közel 80 százaléka elvégezte az általános iskola 8-ik osztályát, addig ez az arány a cigány kisebbségnél csak 36-43 százalék (2. sz. melléklet).

A nemzeti, etnikai kisebbségek szórványban élnek az ország egész területén, a 3200 település közül mintegy 1500 olyan településen, melyek többségében számszerû kisebbséget alkotnak (3. sz. melléklet).

A magyarországi kisebbségek gazdasági és társadalmi integrációja - a cigány kisebbség kivételével - befejezettnek tekinthetõ. Iskolázottsági, foglalkoztatási, jövedelmi mutatóik általában nem térnek el az azonos térségekben, hasonló körülmények között élõ többségi lakosságtól.

A legnagyobb létszámú hazai kisebbség, a cigány közösségek helyzete sok tekintetben más, mint a többi magyarországi kisebbségé. Gondjaik elsõsorban nem nyelvi, kulturális jellegûek, esetükben hatványozottan vetõdnek fel a szociális, foglalkoztatási, szakképzési, oktatási és diszkriminációs problémák. Jelentõsen erõsödik a cigány közösségek önszervezõdése, kialakulóban van a cigány középosztály. A cigány kisebbség integrációs esélyeinek növeléséhez a társadalom kiemelt figyelme szükséges (4. és 5. sz. mellékletek).

A kilencvenes évek elejétõl a magyar kisebbségpolitika fõ törekvése olyan körülmények biztosítása, amelyek közepette az állampolgároknak valóban van lehetõségük a szabad identitásválasztásra. A kisebbségi közakaratot megjelenítõ kisebbségi önkormányzatok célja az asszimilációban viszonylag elõrehaladott magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek identitásának megõrzése, a spontán asszimilálódás megállítása, visszafordítása.

Az identitástudat vállalása kisebbségenként, és ezen belül rétegek, nemzedékek, korcsoportok mentén eltér. Az idõsebb korosztályoknál a nemzetiségi anyanyelv hangsúlyosabb kifejezõje az etnikai hovatartozásnak (1. és 2. sz. táblák az 5. oldalon).

Az anyanyelvû népesség fogyása gyakran valós demográfiai jelenséget - a tájnyelvet anyanyelvének tekintõ idõs nemzedék természetes fogyását - vagy tudati jelenséget - például a nagyszámú vegyes házasság eredményeként asszimilálódást - tükrözött. A nemzetiség ismérv szerinti népességnövekedést, mint például a németséghez tartozók megháromszorozódását - nem feltétlenül abszolút számbeli növekedés magyarázza, hanem nagymértékben azok a társadalmi, gazdasági, politikai, tudati változások, amelyek eredményeként a nemzetiségi hovatartozás vállalásának motivációi erõsödtek (1. és 2. sz. táblák az 5. oldalon).

A nemzeti, etnikai önazonosságtudat alakulásában fontos szerep jutott a kisebbségi önkormányzatok megjelenésének és tevékenységének. Új, a Kisebbségi törvény elõtt nem létezõ, vagy akkor még látens igények fogalmazódtak meg, felélénkült a helyi közösségi élet. Az 1994-es esztendõhöz viszonyítva a kisebbségek aktivitása lényegesen megnõtt, ezt bizonyítja a helyi kisebbségi önkormányzatok számának jelentõs növekedése 1998-ban.

Kisebbségi önkormányzatiság

A Kisebbségi törvény nemzetközi viszonylatban is egyedi, sajátos megoldást alkalmazott: ötvözte a helyi önkormányzati választásokon legitimált, közjogi státussal rendelkezõ önkormányzatot a kisebbségek szétszórt letelepedettségével, azaz a tipikusan területi autonómiához kötõdõ formát az eleddig alapvetõen egyéni jogok biztosítását megalapozó letelepedési sajátosságokkal. Ez nem kis részben azon szándéknak is köszönhetõ volt, hogy a kisebbségek magyarországi számarányához viszonyítva kétségtelenül nagyvonalú megoldás követhetõ példaként is állja meg a helyét. Ugyanakkor a törvény utat nyitott a tényleges területi autonómiának is, azzal, hogy kisebbségi települési önkormányzat létrehozására ad lehetõséget.

A kisebbségi önkormányzati rendszer kiépítésével a Magyarországon élõ kisebbségek jogot szereztek arra, hogy legitim módon integrálódjanak az önkormányzati rendszerbe annak érdekében, hogy a helyi érdekû közügyek intézése során érvényesüljenek az adott településen élõ nemzeti, etnikai kisebbségek jogai.

A népszuverenitás megvalósítójaként létrejött kisebbségi önkormányzatok számára a kulturális autonómia megnyilvánulását jelenti, hogy törvény biztosítja azt a jogot, hogy saját hatáskörükben önállóan dönthetnek intézményalapítás, átvétel, fenntartás kérdésében, különösen a helyi közoktatás, helyi írott és elektronikus média, hagyományápolás, közmûvelõdés területén.

A kisebbségi önazonosság megõrzéséhez elengedhetetlenül szükséges döntések körében hozandó települési önkormányzati rendeletek megalkotásához a helyi kisebbségi önkormányzatok egyetértése szükséges. Egyetértés hiányában a települési önkormányzatok e kérdéskörben jogszerûen döntést nem hozhatnak.

Az állam törvényességi ellenõrzése garantálja, hogy e jogokat az adott kisebbségek megfelelõen gyakorolhatják. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 98. §-a értelmében a törvényességi ellenõrzés a fõvárosi, megyei közigazgatási hivatalok kötelezettsége. A törvényességi ellenõrzés körében a közigazgatási hivatalok olyan jogosítványokkal rendelkeznek, amelyek gyakorlásával biztosíthatják a kisebbségek számára participációs jogaik érvényesülését. Törvénysértõnek minõsítheti ugyanis a közigazgatási hivatal azon képviselõtestületi döntéseket, amelyek meghozatalánál nem élhetett az érintett kisebbségi önkormányzat participációs jogával.

A helyi szintû kisebbségi önkormányzatok létrejöttével az elmúlt években egyre jobban kikristályosodott, hogy a kisebbségi jogok érvényesítésében a települési önkormányzatok hivatott partnerei a kisebbségi önkormányzatok, amelyek a különbözõ értékrendek, az egymástól eltérõ érdekek avatott és hiteles megjelenítõi. A települések életét gazdagítja az adott kisebbségi kultúrák egymás mellett élése. Ezek megjelenítésében nyújt nagy mértékben segítséget a kisebbségi önkormányzati rendszer.

Az országos kisebbségi önkormányzatok hivatottak ellátni az általuk képviselt kisebbségek országos, valamint regionális képviseleteinek védelmét. Kiemelten lényeges jogosítványukkal élhetnek akkor, amikor kulturális autonómiájuk megteremtése érdekében intézményeket hozhatnak létre és összehangolhatják az érintett intézmények mûködését. Míg a helyi szintû kisebbségi önkormányzatok a települési önkormányzatok partnerei, az országos kisebbségi önkormányzatok a törvényhozás partnereiként nyilvánítanak véleményt az általuk képviselt kisebbségeket e minõségükben érintõ jogszabály-tervezetekrõl.

A Kisebbségi törvény széles körben határozza meg a helyi és az országos kisebbségi önkormányzatok feladatát, hatáskörét. E hatáskörök gyakorlásához az állam költségvetési támogatást biztosít.

A beszámolási idõszakban befejezõdött az országos önkormányzatok székházhoz juttatásával kapcsolatos kormányzati feladat. Valamennyi, az elõzõ választási ciklusban létrejött országos önkormányzat megfelelõ székházzal rendelkezik, amely biztosítja számukra a mûködéshez szükséges alapvetõ feltételeket.

A helyi kisebbségi önkormányzatok mûködési feltételeinek biztosítására a települési önkormányzatok hivatottak.

A helyi és az országos kisebbségi önkormányzatok a költségvetési törvényben meghatározott összegû támogatásban részesülnek. A helyi kisebbségi önkormányzatok támogatására az 1997. évben 300 millió Ft, az 1998. évben 350 millió Ft, az 1999. évben pedig 730 millió Ft összeget biztosított a központi költségvetés (6. sz. melléklet).

Az országos önkormányzatok az 1997. évben 306,2 millió Ft, az 1998. évben 398,1 millió Ft, az 1999. évben pedig 506 millió Ft összegû támogatásban részesültek. A kisebbségi önkormányzatok támogatása emelkedõ tendenciát mutat. Az 1994. és 1995. évben megtartott kisebbségi önkormányzati választások során megalakult kisebbségi önkormányzatok száma 822 volt. Az 1997. márciusában elfogadott kormánybeszámoló idõpontjában 792, 1998. októberében megszûnések következtében 738 kisebbségi önkormányzat mûködött.

A megszûnések egyik oka az, hogy a megválasztott kisebbségi önkormányzatok képviselõi nem mindegyike rendelkezett megfelelõ közigazgatási gyakorlattal. Annak ellenére, hogy a Kisebbségi Hivatal, együttmûködve más kormányzati szervekkel és megyei, települési önkormányzatokkal, a kisebbségi önkormányzatok képviselõi számára feladataik szakszerû ellátásához szükséges jogi és igazgatási ismeretek elsajátítása érdekében rendszeres képzést nyújtott, a kisebbségi önkormányzatok képviselõinek egy része számára az érdekérvényesítéssel járó jogi feladatok ellátása, nem ritkán a települési önkormányzatok polgármesterei és jegyzõi együttmûködésének hiánya miatt nehézségekbe ütközött.

A feloszlások okai között szerepel az érintettek körében esetenként kialakult személyes konfliktushelyzet is.

Mindezek ellenére a kisebbségi önkormányzati rendszer az elmúlt idõszakban egyértelmûen bizonyította létjogosultságát. Megállapítható, hogy a magyarországi kisebbségi önkormányzati rendszer mûködõképes, hatékony érdekérvényesítõ forma, mely széles körben biztosítja a kisebbségek részvételét az õket érintõ helyi és országos ügyekben. Ugyanakkor, a Kisebbségi törvény hatálybelépése óta eltelt közel hat esztendõ, és a kisebbségi önkormányzati rendszer kialakulása óta eltelt négy esztendõ elegendõ volt ahhoz, hogy a rendszer eredményei mellett mûködési problémái, ellentmondásai, hiányosságai is felszínre kerüljenek. A problémák, ellentmondások feloldása érdekében szükséges lépésekre a Jogalkotás, jogharmonizáció c. fejezetben térünk ki.

Az 1998. évi kisebbségi önkormányzati választások és azok eredményei

Az 1998. október 18-i kisebbségi választások eredményei egyértelmûen bizonyítják, hogy a polgárok egyre szélesebb körben igénylik a kisebbségi önkormányzati rendszert.1.554 kezdeményezésre a választásokat követõen 1.360 helyi és 9 fõvárosi kisebbségi önkormányzat alakult meg országszerte. Ez összességében mintegy 65,5 százalékos növekedést jelez az elsõ ciklusban megválasztott kisebbségi önkormányzatok számához képest.

Kisebbségi önkormányzatokra leadott szavazatok száma a két választási ciklusban

Forrás: Kisebbségi Hivatal

A kisebbségi választások jellegébõl adódóan e számadatok csak orientációs értékûek, különösen az egyes kisebbségek létszámát illetõn. A leadott szavazatok magukba foglalják a többségi társadalom szimpátia-szavazatait is. Ugyanakkor releváns módon tükrözik a '90-es évek két választási ciklusa közötti idõszak kisebbségpolitikai fejleményeinek irányát, a kisebbségek általános társadalmi-politikai támogatottságának növekedését.

Helyi kisebbségi önkormányzatok

A választásokat követõen megalakult kisebbségi önkormányzatok kisebbségek illetve megyék szerinti megoszlását az alábbi táblázat tartalmazza, és az 1., 2., 3., 4. sz. ábrák szemléltetik.

Forrás: Kisebbségi Hivatal

Az önkormányzati jogosítványok biztosítása hozzájárult a kisebbségek önazonosságának erõsödéséhez. A kisebbséghez tartozó polgárok mind tudatosabban és nyíltabban vállalják identitásukat. Ezt igazolja, hogy az 1998. évi választásokon 658 olyan új kisebbségi önkormányzat jött létre, ahol az új választásokat megelõzõen a településen nem volt az adott kisebbségnek önkormányzata.

A kisebbségi önkormányzatok számának emelkedése az egyes kisebbségek létszámával, területi/megyei/regionális megoszlásával arányosnak mondható (ld. a 7-12. sz. térképmellékleteket). Legnagyobb számban a cigány kisebbségi önkormányzatok száma nõtt: míg a korábbi választáson 477 cigány kisebbségi önkormányzat jött létre, az 1998-as választásokat követõen a cigány kisebbségi önkormányzatok száma 764-re emelkedett. Jelentõsen emelkedett a német, szlovák, horvát kisebbségi önkormányzatok száma is. Arányait tekintve, megháromszorozódott pl. a bolgár kisebbségi önkormányzatok száma, megkétszerezõdött a lengyel kisebbségi önkormányzatok száma.

Grafika: Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központjának Dunántúli Tudományos Intézete, Pécs

A kisebbségi önkormányzatok területi megoszlása összefügg a kisebbségi lakosság földrajzi megoszlásával. Az 1998. évi választások során a korábbi számok jelentõsen nõttek és területileg átrendezõdtek. A legtöbb kisebbségi önkormányzat az alábbi megyékben alakult meg: Borsod-Abaúj-Zemplén, Baranya, Pest, Szabolcs-Szatmár-Bereg. E megyékben a korábbi ciklusban is jellemzõen nagy számú kisebbségi önkormányzat mûködött. A legkevesebb kisebbségi önkormányzat Csongrád megyében mûködik.

Budapesten a 23 kerületben összesen 146 helyi kisebbségi önkormányzat alakult. (13. sz. melléklet).

Fõvárosi szintû kisebbségi önkormányzatot 9 kisebbség alakított. A cigány, az örmény, a román kisebbség esetében határozatképtelenség (az elektorok távolmaradása) miatt meghiúsult a fõvárosi kisebbségi önkormányzat létrehozása, a szlovén kisebbség pedig nem rendelkezett elegendõ számú elektorral országos önkormányzat létrehozásához (6. sz. tábla a 13. oldalon).

A kisebbségi önkormányzatok számának alakulása a két önkormányzati választási ciklusban, megyénként ill. a fõvárosban

Grafika: Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központjának Dunántúli Tudományos Intézete, Pécs

Minden megyében és a fõváros minden egyes kerületében alakult cigány kisebbségi önkormányzat. A legtöbb cigány kisebbségi önkormányzat Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Baranya megyében jött létre, a legkevesebb Csongrád, Komárom-Esztergom, Vas megyében (3. sz. ábra).

Cigány kisebbségi önkormányzatok száma megyénként, ill. a fõvárosban a két választási ciklusban

Grafika: Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központjának Dunántúli Tudományos Intézete, Pécs

Grafika: Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központjának Dunántúli Tudományos Intézete, Pécs

Országos kisebbségi önkormányzatok

Az 1994-95. évi kisebbségi önkormányzati választások nyomán, a Kisebbségi törvényben taxált 13 kisebbség közül az ukrán és a ruszin kisebbség nem választott országos önkormányzatot. Az 1998. október 18-i választásokat követõen a kisebbségek 1999. február 15-ig alakíthatták meg országos önkormányzatukat. A megválasztott képviselõk (elektorok) száma kisebbségek szerinti bontásban az alábbiak szerint alakult.

Forrás: Kisebbségi Hivatal

Az országos önkormányzatok választói gyûlésén résztvevõ elektorok százalékos részvételi aránya (100 %= 7. sz. tábla adatai)

Forrás: Kisebbségi Hivatal

A 13 kisebbség közül 12 alakította meg országos önkormányzatát. A román kisebbség elektori gyûlése mind az elsõ, mind a második alkalommal határozatképtelennek bizonyult, így a hatályos jogszabály szerint az országos önkormányzat nem alakulhatott meg.

Az országos önkormányzatok megválasztott képviselõinek száma

Az országos kisebbségi önkormányzatok tagjainak mandátuma négy évre szól, a megbízólevelek átadására az Országházban, több ízben, a Köztársasági Elnök jelenlétében került sor.

Helyi kisebbségi önkormányzatok létrejöttük módja szerint

A törvény meghatározta többek között a kisebbségi önkormányzatok fajtáit, létrehozásuk módját. Az 1.369 kisebbségi önkormányzat közül 3 közvetett módon jött létre, 63 átalakult települési önkormányzat, 1.303 közvetlen módon megválasztott kisebbségi önkormányzat. Külön figyelmet érdemel az a típus, amely egyszerre települési és kisebbségi önkormányzat is.

A kisebbségi települési önkormányzat a területi autonómiával egyenértékû jogokhoz juttat, a kisebbség érdekeinek leghatékonyabb érvényesítéséhez nyújt lehetõséget. A korábbi ciklushoz viszonyítva, amikor 46 kisebbségi települési önkormányzat mûködött, az 1998. októberi választások után létrejött kisebbségi települési önkormányzatok száma 63. Legnagyobb számban a német és a horvát kisebbség, kisebb számban a románok, szlovákok, szlovének éltek e lehetõséggel (7-12. sz. térképmellékletek). A cigányság egy ilyen önkormányzattal rendelkezik (10. sz. tábla a 19. oldalon).

Kisebbségi polgármesterek, kisebbségi önkormányzati képviselõk

Magyarországon 1998 õszén közel félszáz kisebbségi jelöltként indult polgármestert választottak meg. A német kisebbségnek 30, a horvátoknak és a szlovákoknak 8-8, a cigány és a román kisebbségnek pedig 1-1 polgármestere van (10. sz. tábla). Kilenc kisebbségnek összesen 653 képviselõje rendelkezik települési önkormányzati képviselõi mandátummal. A kisebbséghez tartozó polgármesterek, a kisebbségi települési önkormányzatok, valamint a települési önkormányzati kisebbségi képviselõk számáról az alábbi táblázat tájékoztat.

Forrás: Kisebbségi Hivatal

A kisebbségi önkormányzatok mûködése elsõ négy éve - az 1994 és 1998 közötti idõszak - országos tapasztalatairól a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központjának Dunántúli Tudományos Intézete 1998-ban végzett széleskörû tudományos kutatást. Részmegállapításaik egyebek között 941 kisebbségi önkormányzati tag iskolai végzettsége, foglalkozása, munkahelye szerinti releváns sajátosságra mutatnak rá (14-17. sz. mellékletek).

Képzés

A kisebbségi önkormányzati képviselõk részére a Kisebbségi Hivatal folyamatosan szervezett és tartott képzéseket. Az 1995. és 1996. években a törekvés elsõsorban alapvetõ, átfogó ismeretek átadására irányult. 1997-ben a Kisebbségi Hivatal megyékre szabott képzési koncepció alapján szervezett képzést a megyei önkormányzatok bevonásával, amely ugyanakkor standard elemeket is tartalmazott. A képzések tematikájában szerepelt a magyar közjogi struktúra valamennyi eleme.

1997. második és 1998. elsõ félévében mintegy négyszáz kisebbségi önkormányzati képviselõ vett részt e képzéseken, melyek tematikája a kisebbségi önkormányzatok elõzetesen felmért problémakatalógusa alapján került összeállításra. A képzéseket az elõzõ évben felkészített megyei referensek szervezték, a Kisebbségi Hivatal a szakmai és - PHARE segítséggel - az anyagi hátteret biztosította. A képzések minden megyében nagy sikerrel zajlottak le, a résztvevõk mindennapi munkájukhoz szinte nélkülözhetetlen segítséget kaptak. Közéleti szakemberek képzéséhez a közalapítványok is jelentõs anyagi támogatást nyújtottak. A Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány (a továbbiakban: Kisebbségi Közalapítvány) 1997-ben közel 7 millió Ft, 1998-ban 7,530 millió Ft támogatást adott e célra (25. sz. melléklet), a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány (a továbbiakban: Cigányokért Közalapítvány) 1997-ben 6,72 millió Ft-tal, 1998-ban 15 millió Ft-tal támogatta a cigány közéleti szakemberek képzési programjait.(22. a. melléklet).

Az 1998. évi választások kapcsán Budapest Fõváros Közigazgatási Hivatala kézikönyvet adott ki a kisebbségi önkormányzati képviselõk részére, melynek célja szakmai útmutatást adni a kisebbségi önkormányzati rendszer jogi hátterével, a kisebbségi önkormányzatok feladat- és hatáskörével kapcsolatosan.

Középszint

A kisebbségi önkormányzatok mûködése során regionális szinten fölmerülõ problémák felvetették a középszintû (megyei) önkormányzatok szükségességét. Az igény elsõsorban a cigány és a német kisebbség részérõl merült föl, amelyek az ország egy-egy régiójában - a szétszórt települési helyzet ellenére - nagyobb számban fordulnak elõ, esetleg több településen ténylegesen is többséget, de legalábbis jelentõs számú és arányú kisebbséget alkotnak. A megyékben mûködõ kisebbségi önkormányzatok alulról jövõ kezdeményezésként megyei társulásokat hoztak létre. Az országos kisebbségi önkormányzatok megyei regionális irodákat is mûködtetnek.

A beszámolási idõszak alatt számos megválaszolandó kérdés merült föl a kisebbségeket érintõ jogi szabályozás, illetve a jogalkalmazás körében. Ismeretes, hogy kezdeményezés történt a kisebbségeket érintõ törvényi módosításokra, valamint a parlamenti képviselet biztosítását szolgáló jogszabály megalkotására is, a törvénymódosításokra azonban ez ideig nem került sor. A törvénymódosítási javaslat elõkészítésének felgyorsítása érdekében az Országgyûlés Emberi jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottsága létrehozott egy ad hoc bizottságot, amelyben a parlamenti frakciók által delegált tagok, a kisebbségek országos önkormányzatai, valamint az ombudsman együttes munkájával folyik a törvényelõkészítés. A kisebbségek önkormányzatait és azok választását érintõen az egyes kisebbségek helyzetét bemutató és értékelõ fejezetben szólunk. Az 1998. évi kisebbségi önkormányzati választási tapasztalatok alapján szükséges törvénymódosításokra a beszámoló a Jogalkotás, jogharmonizáció c. részében térünk ki.

Magyarországon az 1990-es rendszerváltással megnyílt az út a civil társadalom önszervezõdésének a jogállamiság keretein belül megvalósuló kiteljesülése elõtt. A hazai kisebbségi közösségek is éltek ezzel a lehetõséggel. A rendszerváltozás rendkívül intenzív érdekképviselet-szervezést váltott ki.

A kisebbségi önkormányzati rendszer létrejöttével megerõsödött a demokratikus társadalmak egyik alapvetõ joga, az egyesülési jog gyakorlásának lehetõsége. A kisebbségi önkormányzatok "tiszta lapot" teremtettek a képviselet terén. Egyrészt világos legitimációval rendelkeznek, másrészt jogot formálhatnak arra, hogy a kisebbséget a közéletben alapvetõen õk képviseljék, különösen ha e képviseletnek jogi, fõleg, ha közjogi következményei lehetnek. Az önkormányzatok és a civil szervezõdések kapcsolatáról folytatott kezdeti vita mára elcsitult.

Egyértelmûen bebizonyosodott, hogy az önkormányzatok ott váltak igazán hatékonnyá, ahol a fejlett civil szférára épült rá az önkormányzatiság. A tagolt, plurális politikai rendszernek, a hatékony érdekképviseletnek ugyanúgy részét képezik a civil társadalom kisebbségi szervezetei, mint a közjogi státuszú kisebbségi önkormányzatok.

Az elmúlt években a kisebbségek önszervezõdésének, öntudatosodásának folyamata elõrehaladt. Mára egyre jelentõsebbnek tekinthetõ a magyarországi kisebbségek aktivitása és demokratikus alapokon való szervezõdése. A gyülekezési és egyesülési jog megvalósulására, valamint az önszervezõdés magas fokára utal a különbözõ kisebbségi civil szervezetek, egyesületek, klubok, együttesek egyre emelkedõ száma.

A kisebbségi kötõdésû nonprofit szervezetek száma, 1996-1997.

Forrás: Központi Statisztikai Hivatal

A kisebbségi kötõdésû egyesületek tagjainak száma, 1996-1997.

Forrás: Központi Statisztikai Hivatal

Az Alkotmány rögzíti, hogy a Magyar Köztársaságban az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van a törvény által nem tiltott célra szervezeteket létrehozni, illetõleg azokhoz csatlakozni.

Az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény (a továbbiakban: egyesülésrõl szóló törvény) 1. §-a kimondja, hogy az egyesülési jog mindenkit megilletõ alapvetõ szabadságjog, amelyet a Magyar Köztársaság elismer, és biztosítja annak zavartalan gyakorlását. Az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van arra, hogy másokkal szervezeteket, illetõleg közösségeket hozzon létre vagy azok tevékenységében részt vegyen.

Az egyesülésrõl szóló törvény 2. § (3) bekezdése értelmében társadalmi szervezet minden olyan tevékenység végzése céljából alapítható, amely összhangban áll az Alkotmánnyal és amelyet törvény nem tilt. Társadalmi szervezet elsõdlegesen gazdasági-vállalkozási tevékenység végzése céljából nem alapítható. Az egyesülési jog alapján fegyveres szervezet nem hozható létre.

A Kisebbségi törvény kimondja, hogy a kisebbséghez tartozóknak a közéletben való részvétele nem korlátozható. Érdekeik kifejezésére, védelmére - az alkotmányos szabályozás szerint - egyesületeket, pártokat, más társadalmi szervezeteket hozhatnak létre.

Magyarországon a közhasznú szervezetekrõl szóló 1997. évi CLVI. törvény a közhasznúnak minõsített tevékenységek között nevesíti a nemzeti, etnikai kisebbségekkel kapcsolatos tevékenységet. A törvény lehetõvé teszi a nemzeti, etnikai kisebbségek speciális szükségleteit és igényeit kielégítõ szervezetek kedvezményezett mûködését.

Az állam a kisebbségek önszervezõdését nem csupán megengedi, hanem e kérdésben támogató politikát folytat. Errõl tanúskodik a kisebbségi civil szférának nyújtott központi költségvetési támogatás. A Kisebbségi Közalapítvány és a Cigányokért Közalapítvány mûködése révén évente közel 800 millió forint jut el a kisebbségi közösségekhez, érdekképviseletekhez. A beszámolás két évében az Országgyûlés évente mintegy 80 millió forinttal közvetlenül támogatta a bejegyzett kisebbségi civil szervezeteket, 1999-ben közel 90 millió Ft támogatást nyújt (6. sz. melléklet). A kisebbségi szervezetek, intézmények, egyesületek a kisebbségi kultúra, oktatás, tudomány stb. céljára kiírt állami pályázatokon a kisebbségi települési önkormányzatokkal és a helyi kisebbségi önkormányzatokkal azonos feltételek mellett vehetnek részt.

Különösen fontos azon kisebbségi szervezetek tevékenysége, amelyek elõsegítik a kisebbségek civil önszervezõdését, s ennek keretében jogsegélyszolgálatot, vállalkozói tanácsadó szolgálatot, oktatási szolgálatot, identitásõrzõ, kulturális és egyéb tevékenységet folytatnak. E törekvéseket az állam hatékony támogatásban részesíti.

A beszámolási években a kisebbségi bázis aktivitása határozottan megnõtt, a kisebbségi vezetõk dinamizmusával összhangban.

A Kisebbségi Hivatal civil szervezetek részére is tartott képzést a beszámolási idõszakban. Elsõsorban a kisebbségi önkéntes szervezõdések mûködésében rejlõ lehetõségeket, összetartó erõt mozgósították, a feladatvállalást erõsítették. Célul tûzték a települési és kisebbségi önkormányzatokkal való kapcsolattartás hatékonyságának növelését. E célkitûzés megvalósítása érdekében a Kisebbségi Hivatal az ország öt nagyvárosában (Budapesten, Békéscsabán, Pécsett, Salgótarjánban, Veszprémben) civil klubot szervezett. A találkozókra 1997. május illetve szeptember hónapjában került sor. A képzéseken valamennyi hazai kisebbség képviseltette magát. Mintegy 200 civil szervezet küldötte vett részt a rendezvényeken, ahol a pályázatírás, a kommunikáció, a költségvetés-készítés technikáit sajátíthatták el.

A Magyarországon élõ nemzeti, etnikai kisebbségekhez tartozó személyeket és közösségeket megilletõ alapvetõ jogokat az Alkotmány 68. §-a, valamint a nemzeti vagy társadalmi származás szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmáról szóló 70/A. §-a, továbbá a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyûlési biztosáról rendelkezõ 32/B. §-a rendezi. Ezeket a jogokat összegzi, érvényesítésük biztosítását és módját szabályozza a Kisebbségi törvény, amely kiemeli egyebek között, hogy a kisebbséghez tartozóknak a közéletben való részvétele nem korlátozható (10. §). A nyelvhasználat körében rendelkezik továbbá arról, hogy a kisebbségek nyelvhasználatának feltételeit - külön törvényben meghatározott esetben - az állam köteles biztosítani; a polgári és büntetõ eljárások során, valamint a közigazgatási eljárásokban az anyanyelv használatát a vonatkozó eljárási törvények biztosítják (51.§). Azon a településen, ahol kisebbséghez tartozó lakosság él, a helyi köztisztviselõi és közalkalmazotti állások betöltése során - az általános szakmai követelmények megtartása mellett - biztosítani kell az adott kisebbség anyanyelvét is ismerõ személy alkalmazását (54.§).

Az igazságszolgáltatással összefüggõ jogalkotási feladatok ellátása, valamint a jogszabályok idõszerûségének figyelemmel kísérése során kiemelt szempont az alkotmányos alapjogok és az alapvetõ emberi jogok biztosítása és érvényesülésük vizsgálata.

Az utóbbi években korszerû törvények születtek a közjegyzõkrõl, az ügyvédekrõl, a bírósági végrehajtókról és a bírák jogállásáról, valamint az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról, amelyek a kisebbségek alkotmányos alapjogainak garantálása szempontjából is megfelelnek a mai igényeknek. A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény 129. §-a, valamint az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény 124. §-a mögöttes szabályként rendeli alkalmazni a Munka Törvénykönyvének 5. §-a (1)-(2) bekezdését, melynek értelmében e jogviszonyokban is tilos hátrányos megkülönböztetést alkalmazni az alkalmazottak között nemük, koruk, nemzetiségük, fajuk, származásuk, vallásuk, politikai meggyõzõdésük miatt. Ha a hátrányos megkülönböztetés tilalmának megszegése miatt vita merül fel, az igazságügyi szervnek kell bizonyítania, hogy eljárása a hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó rendelkezést nem sértette.

A közjegyzõk, az ügyvédek és a bírósági végrehajtók mûködési területén, munkaviszony keretében foglalkoztatottak (pl. közjegyzõ-helyettesek, közjegyzõ-jelöltek, alkalmazott ügyvédek, ügyvédjelöltek, valamint az önálló bírósági végrehajtó-jelöltek) körében, továbbá a jogtanácsosok foglalkoztatásánál is érvényesülnek a Munka Törvénykönyvének 5. §-ában foglalt említett rendelkezések. E törvények hatályosulásával kapcsolatos visszajelzések nem utalnak arra, hogy az igazságszolgáltatás mûködésének ezeken a területein a kisebbségek alkotmányos jogainak érvényesülése akadályba ütközne.

A kisebbségeket érintõ jogalkotással kapcsolatban több évre visszamenõ hagyomány, hogy konszenzussal születnek a törvények, illetve az egyéb jogszabályok. A beszámolási idõszakban e konszenzus hiánya miatt, illetve alkotmányjogi akadályok miatt nem sikerült módosítani a Kisebbségi törvényt, valamint az országgyûlési képviselõk választásáról szóló törvényt. Az Alkotmánybíróság 35/1992. (VI.10.) AB, valamint 24/1994. (V.6.) AB határozata szerint a kisebbségek parlamenti képviseletének megoldatlanságával kapcsolatban a mai napig alkotmányos mulasztás áll fenn.

Parlamenti képviseletükre tett kísérlet volt az 1998. májusi választások elõtt létrehozott választási párt, a Nemzetiségi Fórum, amelyet néhányan a magyarországi horvátok, szlovákok és németek közül alakítottak. A Nemzetiségi Fórum bejegyzésére 1998 januárjában került sor. A választásokig rendelkezésre álló idõ rövidsége és a pénzügyi támogatottság hiánya ellenére a fórumnak sikerült országos listát állítania, azonban 0,13%-ot elérve, a Parlamentbe jutás nem sikerült.

A Kisebbségi törvény és az e törvényhez kapcsolódó jogszabályok - a helyi önkormányzatokról szóló, a helyi önkormányzati képviselõk és polgármesterek választásáról szóló, valamint az államháztartásról szóló törvény kisebbségi vonatkozású rendelkezései - módosítására a kisebbségi önkormányzati rendszer hatékonyabbá tétele érdekében feltétlenül szükség van. A módosítás sarokpontjainak kidolgozása során figyelembe kell venni az elmúlt négy esztendõ helyi és országos kisebbségi önkormányzati tapasztalatait, és különösen az 1998. októberi választások során tapasztalt diszfunkciókat. A kisebbségi önkormányzati választások során az adott kisebbség részérõl felmerült a kétely, hogy néhány olyan nemzeti kisebbségi önkormányzat alakult, amelyek képviselõit az adott közösség nem ismeri, korábban nem vettek részt a kisebbségi közéletben. Ez a folyamat akadályozta meg, hogy megalakuljon a hazai románság országos önkormányzata.

A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyûlési biztosa vizsgálatot rendelt el annak érdekében, hogy a választások során tapasztalt visszásságokat felderítse, továbbá, hogy a kisebbségi önkormányzatok megalakulásával kapcsolatos joganyag átfogó felülvizsgálatát és a jogalkotó számára a kisebbségi joganyag továbbfejlesztésére alkalmas megállapításokat megfogalmazza. Összegzõ megállapításai és javaslatai alapján a Kormány, illetve a Magyar Köztársaság Országgyûlése részére széleskörû egyeztetés után az Országgyûlés Emberi jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottsága az Országgyûlés elé kerülõ megoldási javaslatot dolgoz ki.

A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 1996. évi módosításával pontosításra kerültek a közoktatási intézmény helyi és országos kisebbségi önkormányzat által történõ alapítására és fenntartására vonatkozó szabályok. Ugyanakkor e kérdéskörrel kapcsolatban további korrekciók szükségesek, rögzíteni kell többek között az intézmények átadás-átvételének, mûködtetésének, illetve a dolgozók munkajogi státuszának törvényi garanciáit.

Fontos feladat, hogy a törvény következõ módosításakor kerüljön feloldásra az az ellentmondás, ami a maximált óraszámok és a kisebbségi oktatásban elsajátítandó többlettartalom között feszül. Ugyancsak megoldandó kérdés a kisebbségi oktatási intézmény vezetõi kinevezése feltételét képezõ nyelvszakos diploma, amitõl el kellene tekinteni az anyaországban megszerzett nem nyelvszakos tanári diplomák vonatkozásában.

A nemzeti hírügynökségrõl szóló 1996. évi CXXVII. törvény 1997. január 1-jén lépett hatályba. Rendelkezései (2.§ (1) bekezdés g/ pontja) a nemzeti és etnikai kisebbségek életérõl való információközlést a Magyar Távirati Iroda közszolgálati feladatává teszik.

A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyûlési biztosa az 1997. évrõl készült beszámolójában említést tett arról, hogy a közbeszerzésekrõl szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) alapján nincs joga jogorvoslati eljárást kezdeményezni a Közbeszerzési Döntõbizottság elõtt még akkor sem, ha egy közbeszerzési eljárás során elkövetett jogsértés valamely kisebbség érdekét sérti.

A Kormány törvényjavaslatot nyújtott be az Országgyûléshez a Kbt. módosításáról és ez lehetõséget fog adni arra, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyûlési biztosa (és a többi országgyûlési biztos is) jogorvoslati eljárást kezdeményezhessen a Közbeszerzési Döntõbizottságnál.

A beszámoló idõszakában egy másik nagy jelentõségû, a kisebbségeket is érintõ törvényt alkotott az Országgyûlés. Ez a kulturális javak védelmérõl és a muzeális intézményekrõl, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közmûvelõdésrõl szóló 1997. évi CXL. törvény. A törvény célja többek között a nemzeti és etnikai kisebbségi kulturális hagyományok megõrzése, méltó folytatása, a közösségi és egyéni mûvelõdés személyi, szellemi, gazdasági feltételeinek javítása, a polgárok életminõségét javító, értékhordozó tevékenységek, valamint az ezek megvalósulására létrejött intézmények és szervezetek mûködésének elõsegítése.

A Magyarországon honos nemzeti és etnikai kisebbségekkel kapcsolatos kormányzati feladatok koordinálására a 34/1990. (VIII. 30) Korm.rendelettel létrehozott Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalt a Kormány a 128/1998. (VII. 15.) Korm.rendelet értelmében a Miniszterelnöki Hivatal illetékes politikai államtitkárának felügyeletébõl az igazságügy-miniszter felügyelete alá helyezte.

Az elkövetkezendõkben fokozott figyelmet kívánunk fordítani azon, törvényben elõírt követelmények maradéktalan érvényesülésének, hogy valamennyi, a kisebbségeket érintõ jogszabály megalkotását megelõzõen megfelelõen tudják gyakorolni az országos önkormányzatok véleményezési jogosítványaikat.

Az antidiszkriminációs jogalkotás elõkészítése érdekében megkezdõdtek a társadalmi viták. A szabályozás tartalmáról és irányáról a beszámolási idõszakban a jelentõsen eltérõ szakmai vélemények miatt azonban még nem született kiforrott egyöntetû politikai és szakmai állásfoglalás.

A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 70/A. §-a biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül azzal, hogy büntetni rendeli az embereknek a fent részletezettek szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését.

Magyarországon kialakult a jogállami intézményrendszer, állami szinten, az állami politika szintjén tudatos diszkrimináció nincs az országban. Rendelkezésre állnak azok a jogi eszközök, amelyek megakadályozhatják az ilyen tendenciákat. Egyes hatóságok gyakorlatában jelentkezhetnek diszkriminatív tendenciák, amelyek ellen az Alkotmány és számos nemzetközi dokumentum elõírása szerint fellépünk.

Az Alkotmányban biztosított alapjogokat fogalmazza meg a Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény azon rendelkezése, amely elõírja, hogy a munkaviszonnyal kapcsolatosan tilos hátrányos megkülönböztetést alkalmazni a munkavállalók között nemzetiségük, fajuk, vallásuk, származásuk miatt.

A foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény ugyancsak megfogalmazza a hátrányos megkülönböztetés tilalmát. A diszkrimináció jellemzõen a cigányságot sújtja. A beszámolási idõszakban a foglalkoztatás területén azok a diszkriminatív jelenségek, amelyek korábban is tapasztalhatók voltak, nem szûntek meg. A jogsértések kiküszöbölése érdekében 1997-ben egy új szabályozás került megállapításra, mely súlyosabban szankcionálja a munkavállaló hátrányos megkülönböztetését. Az a munkaadó, aki a munkavállaló alkalmazását többek között nemzetiségre való tekintettel megtagadja, illetve hátrányos megkülönböztetést alkalmaz, 50.000 Ft-ig terjedõ pénzbírsággal sújtható. A rendelkezés egyértelmûbbé teszi a foglalkoztatók számára a tilalmazott magatartásokat.

A foglalkoztatás területén tapasztalható hátrányos megkülönböztetés kapcsán a kisebbségi jogok országgyûlési biztosa 1998-ban kezdeményezésekkel, ajánlásokkal, illetve jogalkotási javaslattal fordult a szaktárca miniszteréhez.

A munkaviszony létesítése során kétségtelenül jelentkezõ elõítéletekkel szembeni jogi védelem erõsítése érdekében a kisebbségi biztos kezdeményezte a Munka Törvénykönyve módosítását.

A cigányságot érintõ hátrányos megkülönböztetés a rendõri megnyilvánulásokban is elõfordul. A rendõrség ellen irányuló panaszok száma az utóbbi két évben - az ombudsmani jelentés szerint - továbbra is magas volt, de a központi intézkedések hatására kedvezõ irányú tendenciák elsõ jelei figyelhetõk meg. Az 1997. évet a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyûlési biztosa a lokális feszültségek, a konfliktusok évének minõsítette, amelyek jellegükben nemegyszer etnikai konfliktusként interpretálódtak a sajtó által.

A különbözõ megyei fõkapitányságok és az Országos Rendõr-fõkapitányság lépéseket tettek, illetõleg nyitottnak mutatkoztak a cigány kisebbségi önkormányzatokkal és civil szervezetekkel való konzultatív kapcsolatrendszer kiépítésére. A rendõrség és a cigányság közötti "bizalmi válság" nem mélyült tovább. Intézkedések történtek a rendõrképzésben is az állomány elõítéletességének csökkentésére. Az ehhez szükséges ismeretek a tananyag részévé váltak.

A kisebbségi jogok országgyûlési biztosának az adatvédelmi biztossal közösen tett ajánlása nyomán lényegében megszûnt a bûnügyi tudósításokban, illetve a körözési felhívásokban korábban jelentkezõ diszkriminatív gyakorlat, melynek következtében a feltételezett tettes személyleírását a nemzetiségére tett utalás pótolta.

1998-ban készült el a kisebbségi jogok országgyûlési biztosának jelentése a kisebbségek oktatásának átfogó vizsgálatáról. A jelentés kezdeményezi a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosítását annak érdekében, hogy az oktatásban alkalmazott hátrányos megkülönböztetés tartalmára, feltárására, szankcionálására és bizonyítására vonatkozó rendelkezések bekerüljenek a jogszabályba.

Az emberi méltóság védelmében született jogszabályi rendelkezések a médiaügyekben is egyre következetesebben kerülnek érvényesítésre. Az Országos Rádió és Televízió Testület Panaszbizottsága 1998 elején példaértékû határozatot hozott egy rádiómûsorban elhangzottakkal kapcsolatban. A Panaszbizottság megállapította, hogy a mûsorszolgáltató súlyosan megsértette a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény rendelkezését, mely szerint "a mûsorszolgáltatás nem irányulhat semmilyen kisebbség, sem bármely többség nyílt, vagy burkolt megsértésére, kirekesztésére, annak faji szempontokon alapuló bemutatására, elítélésére". Az ORTT Panaszbizottságának határozatát az országos napilapok, illetõleg a rádió és a televízió közölte, aminek jelentõs, a közvéleményt befolyásoló hatása volt.

Jogrendszerünk védelmet nyújt a személyiségi jogokkal összefüggõ, az emberi méltóság sérelmével járó esetekben is (pl: a közönség számára nyitva álló helyek látogatásának származás miatti megakadályozása).

Összegzésként megállapítható, hogy Magyarországon az esélyegyenlõség megteremtésére irányuló állami intézkedések nyomán a jogi szabályozás rendszere hátrányos megkülönbözetés nélkül biztosítja az állampolgári, illetõleg ezen belül a kisebbségi jogokat. A Kormány folyamatosan törekszik e jogok maradéktalan gyakorlati érvényesülésének elõsegítésére, és felszámolja a diszkrimináció, a kirekesztés valamennyi formáját. Fellép a kisebbséghez tartozó egyének és közösségeik sérelmére elkövetett esetleges cselekmények ellen. Mindezek érdekében a kisebbségi joganyag megfelelõ harmonizálása és beillesztése a jogrendbe, az antidiszkriminációs jogalkotásban elért eredmények továbbfejlesztése, a jogok érvényesülési feltételeinek megteremtése folyamatosan napirenden lévõ feladat.

A '90-es évek kezdetétõl fokozatosan kialakult a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségeket érintõ finanszírozás többcsatornás rendszere. Az új elveken és alapokon nyugvó rendszer teljes körûvé tétele nagyban hozzájárul a Kormányprogram azon céljai megvalósításához, amelyek a hazai kisebbségek önszervezõdése, közjogi és kulturális autonómiája támogatásával kapcsolatosak. A közvetlen központi költségvetési forrásokon kívül, melyek nagyságrendjét illetve jellegét törvény határozza meg, a finanszírozás egyes szaktárcák fejezeti kezelésében lévõ elõirányzatokban, közalapítványi, feladatfinanszírozási, projektfinanszírozási keretekben is megjelenik (6. sz. melléklet).

Az országos kisebbségi önkormányzatok éves mûködési költségei fedezésére szolgáló elõirányzatok 1997-tõl az Országgyûlés fejezetében önálló elõirányzatként szerepelnek, 1999-tõl pedig az Igazságügyi Minisztérium fejezetben. A helyi kisebbségi önkormányzatok éves mûködési költségeinek keretösszegérõl a Magyar Köztársaság adott évi költségvetésérõl szóló törvény Belügyminisztérium fejezetében rendelkezik.

Kiemelendõ, hogy a nevesített kisebbségi célú költségvetési támogatások legnagyobb tétele a kisebbségek oktatásának támogatását szolgálja.

Magyarországon a mindenkori költségvetés normatív finanszírozás keretében kiegészítõ központi költségvetési hozzájárulást biztosít a kisebbségi nevelési, oktatási programot megvalósító intézményt fenntartó települési önkormányzatok számára (18. és 19. sz. mellékletek). Az oktatási szaktárca az anyanyelvû és a kétnyelvû oktatási forma választását kívánta ösztönözni azáltal is, hogy az 1999. évi költségvetésrõl szóló törvény e két oktatási forma számára magasabb költségvetési normatív kiegészítõ többlettámogatást biztosított. 1997-ben 3246,8 millió Ft, 1998-ban 3924 millió Ft került ilyen célú felhasználásra. Az 1999-es évre vonatkozó költségvetési törvény a nemzeti, etnikai kisebbségekhez tartozók óvodai neveléséhez, iskolai oktatásához, kollégiumi ellátásához, továbbá a nem kisebbségi két tanítási nyelvû oktatás normatív módon elosztott központi költségvetési kötelezõ támogatásán kívül kiegészítõ támogatásként összesen 4941 millió forintot biztosított.

A kisebbségi oktatásnak nyújtott kiegészítõ többlettámogatás ellenére az elmúlt 2 évben az önálló, kislétszámú nemzetiségi iskolát is fenntartó helyi önkormányzatnál pénzügyi problémák jelentkeztek. A gondok megoldására a költségvetési törvényben meghatározott külön jogcím alapján további kiegészítõ támogatásban részesülnek azok az önkormányzatok, amelyek 130 fõ tanulólétszám alatti önálló kisebbségi iskolát, illetve 60 fõ tanulólétszám alatti önálló kisebbségi óvodát tartanak fenn.

Az Oktatási Minisztérium (OM) a fejezeti kezelésében lévõ elõirányzatokból finanszírozza a kisebbségi oktatásfejlesztéssel, pedagógiai programokkal kapcsolatos tevékenységet, és a kisebbségek kutatóközösségeinek alkotó munkáját is.

A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) kisebbségi kulturális programokat, a kisebbségek irodalmának ápolását érintõ feladatokat finanszíroz. (20. és 21. sz. mellékletek).

Az Országgyûlés minden évben pályázati támogatást biztosít a kisebbségek társadalmi szervezetei részére. A benyújtott pályázatok alapján az Emberi jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottság javaslatára kerülnek megállapításra a támogatási összegek.

A Kisebbségi koordinációs és intervenciós keret kisebbségi krízishelyzetek sürgõs megoldására szolgál. Felhasználásáról a Kisebbségi Hivatal elnökének javaslatára az Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkára dönt.

A költségvetés kisebbségi célú anyagi támogatási forrásai demokratikus, átlátható és ellenõrizhetõ módon történõ elosztási, illetve felhasználási módjának biztosítása rendkívül fontos mind a kisebbségi, mind a többségi társadalom szempontjából.

A költségvetés kisebbségi célú anyagi támogatási rendszerének további fontos intézményei a közalapítványok:

- Kisebbségi Közalapítvány,

A közalapítványok éves elõirányzatait az éves költségvetési törvény tartalmazza, a felhasználásról a közalapítványi kuratóriumok döntenek (6. sz. melléklet). Az Oktatási Minisztérium szakmai javaslata szerint a költségvetési törvény tartalmazza a Gandhi Közalapítvány éves elõirányzatát, amely a cigány kisebbségi oktatás intézményének, a Gandhi Gimnáziumnak és kollégiumnak a mûködtetését és fejlesztését szolgálja. A közalapítványok létrehozásával a kormányzat nem csupán bevonta a kisebbségek képviselõit a döntési folyamatba, hanem lehetõséget teremtett a kisebbségi közösségek eltérõ helyzetét és igényeit szem elõtt tartó feladatfinanszírozás megvalósítására is.

A Kisebbségi (Köz)alapítványt 1990-ben hozta létre a Magyar Köztársaság Kormánya, hogy alapítványi eszközökkel is hozzájáruljon mindazoknak az értékeknek a megõrzéséhez és gyarapításához, amelyeket - anyanyelvükben, kultúrájukban és sajátos közvetítõ küldetésükben - a hazai kisebbségek testesítenek meg. Az alapítványt a Kormány 1995-ben közalapítvánnyá alakította át. A közalapítvány olyan programok és tevékenységek támogatására jött létre, amelyek a hazai kisebbségek önazonosságának megõrzését, hagyományainak, nyelvének ápolását, fejlesztését, átörökítését, tárgyi és szellemi kultúrájuk megmaradását szolgálják. A Kormány 1997-ben 395 millió Ft-ot, 1998-ban 474 millió Ft-ot biztosított e közalapítvány céljainak megvalósítására (21. a. és 21. b. mellékletek). A nemzeti, etnikai kisebbségek kulturális programjait legnagyobb összeggel a Kisebbségi Közalapítvány támogatja. Mûködését az igények és az állami közfeladat politikai-társadalmi jelentõsége indokolja. Az elemzett két évben a funkcióknak a közalapítvány eleget tett. A támogatás kisebbségi szempontból méltányos és igazságos elosztásának lehetõségére a kuratórium összetétele garanciát ad. A támogatás iránt megnyilvánuló igény 9-szeresen múlja felül a közalapítvány lehetõségeit, ez a nagy különbség jelentõs feszültséget okoz mind a pályázókban, mind a döntést hozó kuratóriumban.

A nemzeti, etnikai kisebbségek írott sajtójának támogatását szintén a Kisebbségi Közalapítvány biztosítja, mely népcsoportonként legalább egy országos terjesztésû újság költségvetési támogatására nyújt anyagi fedezetet. A cigány kisebbség esetében, a népcsoport és szervezetei sajátos helyzetére való tekintettel egynél több lap költségvetési támogatását biztosítja. Az országos terjesztésû lapok támogatása mellett a Kisebbségi Közalapítvány anyagi segítséget nyújt a helyi írott sajtó anyanyelvû mellékleteinek, illetve a kisebbségek speciális folyóiratainak megjelentetéséhez. A kisebbségek országos terjesztésû lapjai a kisebbségek önkormányzatai, illetve szervezetei tulajdonában vannak. A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek országos terjesztésû írott sajtójának évente növekvõ közalapítványi támogatásáról a 22. sz. melléklet ad részletes tájékoztatást.

A Cigányokért Közalapítvány elsõsorban a kisvállalkozások fejlesztését és a családok és kisközösségek megélhetését segítõ foglalkoztatási, egészségügyi programokat támogatja (22. a. melléklet). A Gandhi Közalapítvány célja bentlakásos középiskola mûködtetése elsõsorban tehetséges cigány fiatalok számára. E két közalapítvánnyal részletesebben a magyarországi cigányokról szóló fejezet foglalkozik.

Kormányrendelet intézkedik arról, hogy olyan esetekben, amikor a helyi infrastruktúra- vagy gazdaságfejlesztés romákat érint, a pályázók többletkedvezményeket kaphassanak.

Magyarországon 1998-ban a költségvetés az egyházi alapintézmények mûködéséhez, felújításához és beruházásaihoz nyújtott törvényben garantált támogatást.

A magyarországi Bolgár Ortodox Egyház, a Magyarországi Román Ortodox Egyház és a Budai Szerb Ortodox Egyházmegye nevesítetten részesült költségvetési támogatásban egyházi alapintézményei mûködtetése, egyházi közgyûjteményei fenntartása érdekében (23. sz. melléklet).

A Kisebbségi törvény 62. § (2) bekezdésével kötelezte a Kormányt arra, hogy két költségvetési évben 500-500 millió forint összegû "kisebbségi kompenzációs keretet" különítsen el a központi költségvetésben. Ennek terhére kellett megtéríteni az országos, és - amennyiben erre szükség mutatkozott - a helyi kisebbségi önkormányzatok elhelyezésével kapcsolatban keletkezõ veszteségeket. A központi költségvetésben elkülönített 1 milliárd forint nem került teljes egészében felhasználásra. Annak érdekében, hogy a fennmaradó összeg kisebbségi célokra felhasználható legyen, az Országgyûlés az 1996. évi LXXI. törvénnyel módosította a Kisebbségi törvény 62. §-ának (2) bekezdését oly módon, hogy a kisebbségi kompenzációs keretbõl felhasználásra nem kerülõ összeget a nemzeti és etnikai kisebbségek, elsõsorban válságos helyzetû kisebbségi oktatási és kulturális intézmények, kisebbségi önkormányzatok céljaira kell fordítani.

A Kormány a Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetésérõl szóló és az 1996. évi LXXVIII. törvénnyel módosított 1995. évi CXXI. törvény 45. § (4) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján az 1114/1996. (XI.30.) Kormányhatározatban rendelkezett arról, hogy megemeli a "Kisebbségi koordinációs és intervenciós keret" elõirányzatát a "Kisebbségi kompenzációs keret" terhére. A Kormányhatározat rendelkezett arról is, hogy a keretösszeg felosztására Kisebbségi Tárcaközi Bizottságot (továbbiakban: KTB) kell létrehozni, melynek elnöke a Miniszterelnöki Hivatal kisebbségi ügyekért felelõs politikai államtitkára volt, titkára a Kisebbségi Hivatal elnöke, tagjai a Belügyminisztérium, a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium, valamint a Miniszterelnöki Hivatal képviselõi voltak. A KTB munkáját az Országgyûlés Emberi jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottsága 1 kormánypárti és 1 ellenzéki országgyûlési képviselõje állandó meghívotti státusban segítette.

Négy támogatási cél került meghatározásra: I. Válságos helyzetû oktatási intézmény támogatása, II. Válságos helyzetû kulturális intézmény támogatása, III. Válságos helyzetû kisebbségi önkormányzat céljainak támogatása, IV. Egyéb kisebbségi célok megvalósításának támogatása.

A bizottság elsõbbséget biztosított az I-III. csoportba tartozó kérelmeknek, s kiemelten kezelte azon támogatás iránti kérelmeket, amelyek több probléma komplex megoldására irányultak. Az elvek kialakítását követõen 1996. decemberétõl 1998. áprilisáig a bizottság 207 kérelmet bírált el pozitívan, 51 db kérelem tárgyában hozott elutasító döntést, összességében 7 ülésén 268 db határozatot hozott. A KTB rendelkezésére álló keretbõl több, mint 342 millió Ft került felhasználásra (24. sz. melléklet).

A benyújtott, illetõleg a bizottság által támogatott kérelmek jelentõs része - a felosztási alapelvekkel összhangban - oktatási intézmények krízishelyzetének megoldását, illetõleg enyhítését szolgálta. A kisebbségi iskolák támogatásával egyrészrõl elhárult több nemzetiségi kisiskola bezárásának veszélye, másrészrõl az érintett iskolákban, óvodákban lehetõség nyílt konkrét felújítások, illetve beruházások megvalósítására, valamint a színvonalas oktató-nevelõ munkához szükséges eszközök beszerzésére.

A válságos helyzetû önkormányzatok, kisebbségi önkormányzatok támogatása - kiemelkedõen a cigány kisebbség esetében - hozzájárult ahhoz, hogy az intézmények által nyújtott szolgáltatások javítsák az idõsek, állami gondozottak életminõségét, elõsegítsék a mûködési feltételek hiányainak pótlását, valamint programjaik eszközellátását. A többnyire forráshiánnyal küszködõ települések a támogatással lehetõséget kaptak többfunkciójú helyiségek, közösségi terek megtartásához, illetve kialakításához, melyek különbözõ kulturális egyesületek, könyvtárak, kiállítások, kulturális rendezvények otthonaivá váltak.

Az egyéb kisebbségi célú támogatások - nagyobb részt a cigány közösségek körében - hozzájárultak az iskolán kívüli felzárkóztató és tehetséggondozó programok megvalósításához, valamint a kisebbségi jogvédelem megerõsítéséhez.

A KTB tevékenységét a kisebbségek rendkívül pozitívan fogadták. A beérkezett kérelmek alapján leszögezhetõ, hogy szükség és igény mutatkozik egy olyan vis maior jellegû elkülönített költségvetési keretösszegre, amely az önhibájukon kívül válságos helyzetbe jutott kisebbségi oktatási és kulturális intézmények, helyi kisebbségi önkormányzatok támogatását szolgálná és emellett szerény fejlesztésekre is lehetõséget biztosítana.

A költségvetési szerv általi feladatellátás nem minden feladatnál felel meg a szükségleteknek. Az intézmények önkormányzati átvételéhez a jelenlegi szabályozást ki kell egészíteni.

Tapasztalható egyes kisebbségi önkormányzatoknál a kiegészítõ források integrálására való képesség fokozatos kialakulása, amely lehetõvé teszi saját foglalkoztatási, egzisztenciális, vállalkozást támogató tevékenységüket.

A kisebbségi célú pénzeszközök felhasználásának ellenõrzésében az Állami Számvevõszék fontos szerepet játszik mind a számvitel, mind a célszerûség szempontjából. Elõrelépés történt az ún. nemzetiségi fejkvóta célirányos felhasználásának terén is, ugyanakkor több területen még nem kielégítõ a kisebbségi célú pénzeszközök felhasználásának ellenõrzése.

Az ország költségvetésének elõkészületei során a megfelelõ kormányzati intézmények a kisebbségeket érintõ költségvetési kérdésekrõl konzultálnak a kisebbségek országos önkormányzataival. A beszámoló idõszakában felmerültek a finanszírozás rendszerének koncentrálását, a felhasználás ellenõrzöttebbé tételét célzó törekvések, úgyszintén javaslatok a kisebbségi önkormányzatok fokozottabb bevonására a források elosztásába.

A Magyar Köztársaság területén élõ kisebbségek helyzetét elemzõ, az Országgyûlés által 1997-ben elfogadott Kormánybeszámoló óta eltelt idõszak a kisebbségi oktatás tartalmi és szerkezeti fejlesztése szempontjából meghatározó volt. Az 1997. év a kisebbségi oktatás és nevelés alapdokumentumainak, a Nemzeti, etnikai kisebbség óvodai nevelésének irányelve és a Nemzeti, etnikai kisebbség iskolai oktatásának irányelve (a továbbiakban: Irányelvek) kidolgozásának és megjelenésének az éve; a közoktatási törvény elõírásainak megfelelõen 1998-ban bevezetésre került a NAT, illetve a kisebbségi oktatás Irányelve. Ugyanebben az évben a kormányzati struktúraváltozással összefüggésben megkezdõdött a kisebbségi oktatás reformjához szükséges feltételek megteremtése.

A kisebbségi oktatásnak a magyar közoktatási rendszer részeként biztosítania kell mindazokat a szolgáltatásokat, amelyeket általában a közoktatás nyújt, és emellett - kevés kivételtõl eltekintve - nem egyszerûen az a feladata, hogy mindezeket a szolgáltatásokat anyanyelven nyújtsa, hanem meg kell teremtenie az anyanyelv megtanulásához és e népcsoportok kultúrájának és történelmének megismeréséhez szükséges feltételeket. Míg a nemzetiségi oktatás feladatai alapvetõen nyelvi és kulturális természetûek, a cigányság oktatásának a közoktatás világán messze túlmutató problémahalmazra is választ kell adnia. A cigány kisebbségi oktatás jogszabályi, pénzügyi és mûködési feltételeinek biztosítása során különös figyelem irányult arra, hogy az alap-, a közép-, és a felsõoktatási rendszerben megjelenõ többletfeladatok megvalósítása - különféle programok keretében - jogszabályi és pénzügyi garanciákat kapjon, ugyanakkor a szabályozók együtthatói ne ösztönözhessenek a gyermekek, tanulók, hallgatók származás szerinti elkülönítésére. Fentiek figyelembevételével alakultak ki a kilencvenes években - jórészt a korábbi struktúrákon - a kisebbségi oktatás új jogi, pénzügyi és szervezeti feltételei. E folyamat keretében az egymáshoz illeszkedõ szabályozók többoldalú garanciát nyújtanak a szórványban élõ kisebbségek számára ahhoz, hogy az oktatás területén is érvényesülhessen jogegyenlõségük.

Az Alkotmánnyal összhangban a kisebbségi oktatás megszervezését helyi szinteken a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény biztosítja, amikor a helyi önkormányzatok kötelezõ feladatává teszi a kisebbségi oktatás biztosítását. E többletfeladatokhoz 1991-tõl a mindenkori költségvetési törvény többletforrást biztosít. E kiegészítõ normatívák összege 1997-ben 3246,8 millió Ft, 1998-ban 3924 millió Ft volt. Az 1999. évre a költségvetés e célra 4941 millió Ft-ot biztosított (6., és 19. sz. mellékletek). A cigány kisebbséghez tartozó tanulók esetében az intézményi nevelés és oktatás többletfeladataihoz biztosított kiegészítõ forrásokon kívül a kollégiumi ellátáshoz is biztosít a központi költségvetés kiegészítõ normatívát (19. g. melléklet). Az óvodáztatás és iskoláztatás számára további segítség a családok részére biztosított nevelési ellátás. Az iskoláztatási támogatás tankötelezettség teljesítéséhez kapcsolása elõsegíti a cigányság iskolai oktatásban való részvételét. Az 1996/97-es tanévben cigány oktatás céljából 68.312 tanuló után, míg az 1997/98-as tanévben cigány oktatás céljából 31.034 tanuló után vettek igénybe kisebbségi normatív támogatást. A két tanév tanulólétszáma közötti különbség oka, hogy míg az 1996/97-es tanévben a normatíva igénybevételének konkrét feltételei nem voltak, addig 1997/98-ra ehhez az iskolákban felzárkóztató programot kellett készíteni, ezt véleményeztetni kellett a helyi cigány kisebbségi önkormányzattal, vagy ennek hiányában az MKM illetékes osztályával.

A Kisebbségi Közalapítvány ösztöndíjjal támogatja a közép- és felsõfokon továbbtanuló kisebbségi fiatalokat. A támogatás összege az 1997/98-as tanévben 71 millió Ft-ot, az 1998/99-es tanévben 76,8 millió Ft-ot tett ki. (21. a. és 21. b. mellékletek).

Az állam kiemelt feladata az oktatási intézmények mûködéséhez szükséges tárgyi feltételek biztosítása. Az évtized elsõ felében a céltámogatási rendszerben kisebbségi tanterem-fejlesztésre került sor. A címzett- és céltámogatási pályázatok elbírálása során a kisebbségi oktatási intézmények fenntartói prioritásokat élveztek. Központi beruházásként ebben az évtizedben épült fel több tizenkétosztályos, kollégiumi háttérrel rendelkezõ, országos beiskolázású kisebbségi iskola (szlovák, horvát, szerb, német). Befejezéséhez közeledik a román kollégium építése, és ebben az évben indul a bolgár kollégium építése.

A cigány gyermekek oktatásával kapcsolatos feladatok megoldásához az Oktatási Minisztérium - a központi költségvetési támogatásokon kívül - PHARE-támogatást is igénybe kíván venni, "A halmozottan hátrányos helyzetû, elsõsorban cigány fiatalok társadalmi beilleszkedésének segítése" címû, a Szociális és Családügyi Minisztériummal közösen kidolgozott program keretében. A program egésze kiterjed a cigány fiatalok segítésére, ezen belül is kiemelkedik a 3. számú alprojekt, "A roma kisebbség társadalmi helyzetének javítása és szociális integrációja" címmel.

A kisebbségi oktatásban meghatározó szerepe van a közoktatásról szóló, többször módosított, 1993. évi LXXIX. számú törvénynek, amely rögzíti, hogy Magyarországon az oktatás nyelve a magyar és a vele együtt élõ kisebbségek nyelve, továbbá kiemeli, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségeknek joguk van az anyanyelvi oktatáshoz. E két kritérium végigvonul a közoktatás szabályozásának egész rendszerén. A közoktatásról szóló törvény másik, a Kisebbségi törvénybõl átvett lényeges eleme, hogy a kisebbségi oktatás megszervezésére és fenntartására kötelez minden olyan esetben, ha egy adott kisebbséghez tartozó nyolc gyermek vagy tanuló szülõje igényli azt.

Az alap- és középfokú kisebbségi oktatás feltételeinek megteremtésén túl segíteni szükséges az iskolai végzettséget eddig nem szerzett felnõtt korú, elsõsorban cigány lakosságot. Ez nélkülözhetetlen feltétele a szakmaszerzésnek, illetve a munkához jutásnak. A készülõ, felnõttoktatásról szóló törvény várhatóan e problémára is megoldást talál.

A kisebbségi oktatás további fejlesztése szempontjából kiemelkedõ szerepe van a Kisebbségi törvénynek, amely egyrészt összegzi a kisebbségi oktatásra vonatkozó, addig keletkezett összes szabályozást, másrészt a kisebbségi önkormányzatok számára olyan jogosítványokat (véleményezési, illetve egyetértési jogok) biztosít, amelyek garantálják a kisebbségek önrendelkezését az oktatás területén is. Az egyetértési és véleményezési jogkörök bekerültek a Közoktatási törvény 1996. évi módosításába is. Ez a szórványban élõ nemzeti és etnikai kisebbségek sajátos autonómiájának a biztosítéka is egyben. Az országos kisebbségi önkormányzatok maguk is mûködtethetnek oktatási intézményeket, ennek szakmai és pénzügyi feltételei azonban ma még nem adottak.

A fentiekkel összhangban nemcsak szakmai, hanem politikai jelentõsége is van annak, hogy az oktatási törvényben is rögzített módon az országos kisebbségi önkormányzatok minden, a kisebbségi oktatással összefüggõ tartalmi kérdésben véleményezési, illetve egyetértési joggal rendelkeznek. A helyi kisebbségi önkormányzatok a kisebbségi oktatás tartalmi kérdéseiben, illetve minden más, a kisebbségi oktatással kapcsolatos kérdésben egyetértési joggal rendelkeznek. Szintén a közoktatási törvény rendelkezik az Országos Kisebbségi Bizottság mûködésérõl, amely amellett, hogy kisebbségi oktatási ügyekben az oktatási miniszter szakmai tanácsadó szerve, e téren egyetértési joggal is rendelkezik.

A kisebbségi oktatás tartalmi fejlesztése (az 1997. - 1998. évek kiemelt feladata)

A közoktatásról szóló törvény arról rendelkezik, hogy a kisebbségi nevelést és oktatást miniszteri rendeletben kell szabályozni. Az említett, a Nemzeti Alaptanterv kiegészítõ dokumentumaként megjelent 32/1997. (XI.5.) MKM rendelet a Nemzeti, etnikai kisebbség óvodai nevelésének irányelve és a Nemzeti, etnikai kisebbség iskolai oktatásának irányelve hivatottak ezt a szerepet betölteni.

Az 1997. év egyik legfontosabb feladata volt ennek az alapdokumentumnak a kidolgozása, amely meghatározza a kisebbségi oktatás tartalmát, és szabályozza az anyanyelvû és kétnyelvû nevelésre és oktatásra, illetve a kisebbségek nyelvének tanítására, a cigány kisebbségi nevelésre és oktatásra vonatkozó feladatokat. A kisebbségi oktatás kötelezõ elemévé teszi az adott nép, népcsoport történelmének, földrajzának, kultúrájának, hagyományainak és a kisebbségi jogoknak a megismertetését.

A dokumentum részét képezik a két nyelven megjelent anyanyelvi és irodalmi, illetve népismereti követelmények. Az anyanyelv és irodalom részletes követelményei kétszintûek, a szerb kivételével valamennyi, a közoktatási rendszerbe bekapcsolódó kisebbség esetében rendelkezésre állnak. A cigány kisebbségi oktatás számára csak népismereti követelmények jelentek meg magyar nyelven.

A kisebbségi oktatás alapdokumentumainak kimunkálásában, az anyanyelvû tankönyvfejlesztés átfogó koncepciójának kialakításában az oktatási tárca hathatós szakmai segítséget kapott az országos kisebbségi önkormányzatoktól, kiemelten az Országos Kisebbségi Bizottságtól is. A koncepció végrehajtása elsõ lépéseként pályázat kiírására került sor a népismereti tankönyvek biztosítása érdekében.

A tartalmi fejlesztés lényeges eleme és feltétele az anyanyelvi tankönyv biztosítása. A kisebbségi oktatás dokumentumainak megjelenését megelõzõen is a tárca igyekezett eleget tenni az anyanyelvû tankönyvellátás törvényi kötelezettségének. Az elmúlt évtizedben - két tankönyv-felülvizsgálatot követõen - tartalmilag és formailag egyre korszerûbb kisebbségi segédtankönyvek láttak napvilágot. E feladatra a tárca az utóbbi idõszakban évente 200 millió Ft körüli összeget fordított. A tankönyvek színvonalának emelkedéséhez hozzájárult a versenyhelyzet, a kiadásban egyre több kiadó vállal szerepet.

1998-ban valamennyi nemzetiségi oktatási-nevelési intézmény elkészítette alapító okiratának módosítását, melyben egyértelmûen szerepelnie kell a kisebbségi nevelési és oktatási céloknak. A nevelés-oktatásnak a Nemzeti és etnikai kisebbségi iskolai nevelés-oktatás irányelve által meghatározott formáját az általános iskolák 1998. március 30-ig elkészített pedagógiai programja tartalmazza. A Nemzeti és etnikai kisebbségi óvodai nevelés-oktatás irányelve alapján az óvodák 1999. május 31-ig készítik el nevelési programjukat.

A kisebbségi nevelés-oktatás formái, struktúrája, tendenciái

A Kisebbségi törvényben felsorolt tizenhárom nemzeti, etnikai kisebbség az oktatás szempontjából három csoportra osztható. Az elsõ csoportba az ún. hagyományos nemzeti kisebbségek tartoznak - horvátok, németek, románok, szerbek, szlovákok, szlovének - amelyek rendelkeznek a magyar közoktatási rendszeren belül kialakított oktatási hálózattal. A másik nagy csoportba tartozó nemzeti kisebbségek - bolgárok, görögök, lengyelek, örmények, ruszinok, ukránok - nem rendelkeznek teljes körû oktatási hálózattal, csak egy-egy intézmény keretében, vagy ún. "vasárnapi iskolában", azaz a közoktatási rendszeren kívül oktatják anyanyelvüket. A létszámában legnagyobb, cigány kisebbség nevelése és oktatása ún. "felzárkóztató" oktatás keretében folyik, a magyar közoktatási rendszeren belül.

Az Irányelvekben megfogalmazott oktatási fõtípusok a Nemzeti Alaptantervben rögzítetteknek megfelelõen a következõk: anyanyelvû kisebbségi oktatás, kétnyelvû kisebbségi oktatás, nyelvoktató kisebbségi oktatás, cigány felzárkóztató oktatás.

Az ún. anyanyelvû óvoda, illetve tannyelvû iskola az, ahol az óvodai nevelés anyanyelven folyik, az iskolai oktatás keretében pedig a magyar nyelv és irodalom tantárgyon kívül minden tantárgyat a kisebbség nyelvén oktatnak. Ilyen típusú oktatási intézmény csak néhány akad az országban.

Az ún. kétnyelvû forma az, ahol az óvodában a nevelés két nyelven folyik, illetve az iskolában a kisebbség nyelvén és irodalmán kívül egyéb tantárgyakat is a kisebbség nyelvén oktatnak. Az Irányelvek szerint ezen oktatási formában az anyanyelvû oktatás kiterjed a heti kötelezõ óraszám 50 százalékára.

Az ún. nyelvoktató forma az, ahol az iskolai oktatás, nevelés magyar nyelven folyik, a nemzetiségi nyelvet pedig heti 3 - 6 órában tanulják a tanulók. E szabályozás abból indul ki, hogy a kisebbségi tanulók többsége magyar anyanyelvvel lép az iskolába, és a szülõk a magyar nyelven történõ oktatást preferálják. Ugyanakkor e családok a kisebbségi csoporthoz tartozás érzését is hordozzák, ezért számukra fontos a nyelvismeret, a kultúra, a hagyományok ápolása. Ez a forma jellemzõ leginkább a hazai oktatásra, mivel az iskolába bekerülõ gyermekek nagy része a családban nem sajátítja el a kisebbség anyanyelvét. A másik, leginkább a német nyelvoktatásra jellemzõ, a fejlesztést akadályozó tényezõ a személyi feltételek hiánya. Az Irányelvek bevezetésével a nyelvoktató oktatási formában heti négy órában, a németek esetében heti öt órában kötelezõ a kisebbség nyelvének és irodalmának oktatása.

A kisebbségi oktatás fõtípusainak sokfélesége fokozza az adaptivitást, a társadalmi igényeknek való intézményi megfelelés esélyeit. Az Irányelvek általános elvei és célkitûzései korszerûek, neveléselméletileg szakszerûek.

Az elmúlt két tanév kisebbségi létszámadatai általánosságban a korábbi tendenciához illenek. Az 1997/98. tanévben az általános iskolai tanulók száma 2,6 százalékkal haladta meg az elõzõ évit. A kisebbségi oktatásban részesülõk aránya a korcsoporthoz viszonyítva az 1996/97. tanévben 5,3 százalék volt, az 1997/98. tanévben 5,5 százalék lett.

A kisebbségi oktatást folytató 384 általános iskola 1996/97-ben az összes általános iskola 10,2 százalékát tette ki, egy évvel késõbb a 390 intézmény az összes általános iskola 10,4 százalékát (13. sz. tábla).

Az általános iskolás tanulók évfolyamadatai mutatják, hogy az általános iskola összességében megtartja a tanulólétszámot. Az 1994/95. tanévi 1-5. évfolyamon tanulók összlétszáma 32.970 fõ volt. Õk az 1997/98. tanévben 3-7. osztályosok lettek, létszámuk 32.424-re változott. A mintegy 250 fõ veszteség ellenére, a belépõ új elsõsök növekvõ száma miatt a tanulószám összességében mégis folyamatosan emelkedik. Az oktatási intézmények számának alakulásáról az utóbbi hat tanévben, országos adatok viszonyításában az alábbi táblázat tartalmaz adatokat:

Forrás: Oktatási Minisztérium

Az alap- és középfokú oktatás, nevelés megvalósulhat önálló óvodákban, iskolákban, illetve a többséghez tartozó tanulókkal, gyermekekkel együtt. Egy intézményen belül egyszerre több kisebbségi oktatási forma is megvalósulhat. A cigány kisebbségi oktatás integráltan folyik, egy-egy pedagógiai feladat (felzárkóztatás, tehetséggondozás, esetleg népismeret-oktatás) igényelhet csoportbontást.

Az oktatási intézményekben tanulók számának alakulása az utóbbi hat tanévben, országos adatok viszonyításában

Óvoda

A kisebbségi óvodai nevelés a kisebbség nyelvének és kultúrájának megismerését és elsajátítását, a kulturális hagyományok átörökítését és fejlesztését szolgálja. Elsõdleges célja, hogy felkészítse a kisebbségi gyermekeket a kisebbségi nyelv iskolai tanulására.

Az anyanyelvû kisebbségi óvodában az óvodai élet tevékenységi formáiban az anyanyelv (a kisebbség nyelve) használata érvényesül. A kisebbségi nevelést folytató kétnyelvû óvoda mindkét nyelv (a kisebbség nyelve és a magyar nyelv) fejlesztését szolgálja. A cigány kulturális nevelést folytató óvoda nevelési programja tartalmazza a cigány kultúra, mûvészetek és hagyományok értékeit.

Az 1997/98-as tanévben az alábbiak szerint alakult a kisebbségi óvodák és az ott tanuló gyermekek száma:

Forrás: Oktatási Minisztérium

(A Magyarországi Németek Országos Önkormányzata az elõzetes egyeztetés során jelezte, hogy a német nyelven nevelt gyermekcsoportok számával nem ért egyet. Az Önkormányzat vizsgálatot kezdeményezett annak megállapítására, valójában milyen arányban folyik német nyelvû nevelés az óvodákban. A vizsgálat jelenleg is folyik.)

Az alapfokú oktatás

Az anyanyelvû (kisebbségi tannyelvû) oktatás azokat a tanulókat kívánja kiszolgálni, akik kisebbségi anyanyelvvel lépnek az iskolába, s szüleiknek az a szándéka, hogy a tanulmányokat is ezen a nyelven folytassák. Az 1996/97. tanévben anyanyelvû oktatásban vett részt a kisebbségi általános iskolák 6 százaléka, az általános iskolás tanulók 5 százaléka; a kisebbségi középiskolák 4 százaléka, a középiskolások 3 százaléka, 1997/98-ban a kisebbségi általános iskolák 5 százaléka, az általános iskolás tanulók 4 százaléka; a kisebbségi középiskolák 4 százaléka, a középiskolások 3 százaléka.

A családi-közösségi nyelvhasználat elsorvadása miatt a kisebbségi tannyelvû (anyanyelvû) oktatás iránt nincs nagy érdeklõdés. Elsõsorban azokon a kistelepüléseken szerveznek egynyelvû oktatást, ahol a tanulók iskolába kerülésükkor anyanyelvként beszélik a nyelvet. A kizárólag anyanyelven (kisebbségi nyelven) történõ oktatás, a hazai neveléstörténet egyik jellemzõ kisebbségi formája - összetett történelmi-politikai-társadalmi okok miatt - mára perifériára szorult. A felélesztésére irányuló törekvések nem jártak sikerrel. A nyelvi állapot intézményes javulását az óvodai elõkészítõ nyelvi foglalkozások, nyelvi nevelés alapozhatja meg.

A kisebbségi oktatás legdinamikusabb területe a kisebbségi kétnyelvû oktatás. Évente nõ az új intézmények száma. Az oktatási statisztikák szerint 1990-ben az iskolák száma 42 volt, 1997-ben 60.

A kisebbségi oktatáson belüli nyelvi mozgások iránya a társadalom általános nyelvi attitûdjével van összhangban, és az idegen nyelvek tanulása iránti jelentõs érdeklõdés húzódik meg mögötte. A nemzeti kisebbségek anyanyelvtanulásának ma az idegen nyelvek jelentenek konkurenciát. A kisebbségi német nyelv kettõs (kisebbségi és idegen nyelvi) helyzete nem állítja a szülõket választás elé, ezért itt ez a hatás nem érvényesül.

Az 1996/97. tanévben kétnyelvû oktatásban vett részt a kisebbségi általános iskolák 14 százaléka, az általános iskolás tanulók 12 százaléka; a kisebbségi középiskolák 65 százaléka, a középiskolások 89 százaléka; 1997/98-ban a kisebbségi általános iskolák 14 százaléka, az általános iskolás tanulók 12 százaléka, a kisebbségi középiskolák 71 százaléka, a középiskolások 92 százaléka.

Az 1997/98-as tanévben a kisebbségi nyelvû/nyelvi általános iskolai oktatás számai az alábbiak szerint alakultak:

Forrás: Oktatási Minisztérium

(A Magyarországi Németek Országos Önkormányzata az egyeztetés során jelezte, hogy az iskolák önbesorolásán alapuló statisztikai adatokkal nem ért egyet. A tannyelvû oktatásban részt vevõ tanulók számát irreálisan túlzónak ítéli meg. A valós számok megállapítása céljából vizsgálatot indított, amely még nem zárult le.

Ide tartozik az is, hogy az iskolákban folyó oktatás típusának megállapítása az elmúlt években az iskola önbesorolásán alapult. A 32/1997. (XI. 5.) számú MKM rendelet kiadásával ez az 1998/99-es tanévtõl megváltozott. A rendelet melléklete tartalmazza a különbözõ iskolatípusokkal szemben támasztott nyelvi követelményeket. Mindazonáltal az elmúlt tanév statisztikái a fenti tartalommal tekinthetõk hivatalosnak.)

A kisebbségi oktatás belsõ nyelvi arányainak alakulását illetõen megjegyzendõ, hogy a növekmény a német nyelvnél jelentkezik (17. a. melléklet). A többi nemzeti kisebbség kevesebb tanulót juttat ma általános iskolába, mint tíz évvel ezelõtt (17. b. melléklet).

Az általános iskolai nemzetiségi tanulók létszáma az 1992. évhez viszonyítva nõtt a németek esetében 15,9 százalékkal, a románok esetében 15 százalékkal, a görögök esetében 12,2 százalékkal; csökkent a szlovének esetében 34,4 százalékkal, a horvátok esetében 26 százalékkal, a szerbek esetében 17,7 százalékkal, a szlovákok esetében 13,8 százalékkal (17. sz. tábla).

A nyelvi számszerûség alapján megállapítható, hogy az elmúlt tíz év átlagos pozitív növekedési tendenciája mögött az egyes nyelvek eltérõ mértékben - a németet kivéve - kedvezõtlen folyamatok részesei. Ma már a kisebbségi kétnyelvû általános iskolák mintegy 70 százalékában a német a célnyelv. A további 30 százalékot a szlovák, a horvát, a román, a szlovén és a szerb oktatás teszi ki.

Az 1996/97. és az 1997/98. tanévekben a kisebbségi tannyelvekben nem volt lényeges változás.

A kétnyelvû oktatásban részesülõk aránya változatlanul 14 százalék, a kisebbségi tannyelven tanulóké 1 százalékkal csökkent, a kisebbség nyelvét tantárgyként tanulóké ennek megfelelõen 1 százalékkal nõtt. A német oktatásban 3,3 százalékkal, a románban 5,4 százalékkal emelkedett a számuk egy év alatt. A többieké csökkent: a szerb 18,3 százalékkal, a szlovén 8,3 százalékkal, a görög 4,2 százalékkal, a horvát 1,6 százalékkal.

Az ún. nyelvoktató fõcsoport a kisebbségi nyelv tantárgyi oktatásához fûzõdõ társadalmi érdeklõdést hivatott kiszolgálni. Az 1996/97. tanévben nyelvoktató oktatásban vett részt a kisebbségi általános iskolák 80 százaléka, az általános iskolás tanulók 83 százaléka; a kisebbségi középiskolák 31 százaléka, a középiskolások 8 százaléka, 1997/98-ban a kisebbségi általános iskolák 81 százaléka, az általános iskolás tanulók 84 százaléka; a kisebbségi középiskolák 25 százaléka, a középiskolások 5 százaléka (17. c. melléklet).

Az általános iskolai nemzetiségi tanulók számának alakulása az utóbbi hat tanévben*

Forrás: Oktatási Minisztérium és Kisebbségi Hivatal

* A 14. és a 17. sz. táblázatok adatai közti eltérések forrása az, hogy míg a 14. sz. táblázatban valamennyi kisebbség valamennyi tanulója szerepel, addig a 17. sz. táblázat csak a felsorolt nemzetiségekre vonatkozó adatokat tartalmazza. Nem tartalmazza az adatgyûjtéskor az "egyéb kisebbség" kategóriába kerülõ - pl. bolgár, ruszin kisebbségekre vonatkozó adatokat.

A kisebbségi oktatás speciális formája az oktatási rendszeren kívüli kisebbségi oktatás. Az ún. vasárnapi iskolák szervezõi és mûködtetõi általában az országos önkormányzatok, finanszírozójuk az Oktatási Minisztérium. A "vasárnapi iskolákat" mûködtetõ kisebbségek komoly erõfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy egységesítsék iskoláikban a tananyagot, elkészítsék az ott oktatott tárgyak (kisebbségi nyelv és irodalom, kisebbségi népismeret) részletes követelményeit, és hogy lehetõség szerint egy vagy több településen éljenek a Nemzeti, etnikai kisebbségek iskolai oktatása irányelvében biztosított lehetõséggel, azaz az adott település egyik iskoláját "bázisiskola"-ként felhasználva betagozódjanak a közoktatás rendszerébe. A "vasárnapi iskolák" tankönyvellátottsága igen esetleges. Érdemi változás csak a tananyag részletes követelményeinek elkészítését követõen állhat be.

Középfokú oktatás

Az országban kisebbségi középfokú oktatás tizenkilenc tannyelvû, illetve kétnyelvû, egy cigány gimnáziumban, továbbá négy szakközépiskolában folyik (19. c. melléklet). Mindezek mellett elindult a kétnyelvû szakmunkásképzés is. A cigány tanulók esetében a középfokú oktatásnak, kollégiumi nevelésnek kiemelkedõ szerepe van az értelmiség képzésében és a szakmaszerzésben.

A nyelvi arányok változása a középiskolát sem hagyta érintetlenül. Az 1992/93. tanévben a kilenc középiskola közül 1-1 román, szerb-horvát, illetve horvát, 3-3 német és szlovák volt. 1992-höz viszonyítva a német középiskolai oktatás fejlõdött a legdinamikusabban (82,3 százalék), stagnált a szlovák, visszaesett a román (-22,9 százalék) tanulói létszám (19. d. és 19. e. mellékletek). Az 1992/93-as tanévben közös, szerb-horvát oktatási rendszer létezett, ezért arra az évre külön horvát, és külön szerb tanulói létszám nem állapítható meg. Itt a százalékos változás számításánál az 1993/94-es tanévet tekintettük kiindulópontnak. Eszerint az elmúlt 5 tanév során mind a horvát, mind a szerb középiskolai tanulói létszám érzékelhetõen emelkedett.

A nemzetiségi középiskolai tanulók számának alakulása az utóbbi 6 tanévben

Forrás: Oktatási Minisztérium és Kisebbségi Hivatal

Az elmúlt idõszakban a nyelvek közül a német és a szlovák tanulására nyíltak új lehetõségek, amelyek iránt mintegy 500 fõvel érdeklõdnek többen, mint korábban. A növekvõ kisebbségi általános iskolás tanulólétszám csak késõbb éri el a középiskolát. A többség az elmúlt tíz évben nem folytatta kisebbségi tanulmányait középfokon.

A középfokú oktatás tartalmi fejlesztésének nélkülözhetetlen feltétele az anyanyelv és irodalom, valamint a népismeret érettségi vizsgakövetelményeinek a kidolgozása kisebbségenként.

Az 1997/98-as tanévben a kisebbségi nyelven, illetve -nyelvet oktató középiskolák adatai a következõképpen alakultak:

Forrás: Oktatási Minisztérium
* Forrás: Kisebbségi Hivatal

Az ún. felzárkóztató nevelés-oktatás külön program alapján biztosítja a cigány kisebbséghez tartozó gyermekek, illetve tanulók számára az esélyteremtést és a tehetséggondozást. Ez az oktatási-nevelési forma kiterjed a kollégiumra is.

Az intézményfenntartó önkormányzatokban a nemzeti, etnikai kisebbségi oktatásban résztvevõk becsült száma (iskolatípus szerinti adatok, 1998.)

Forrás: a költségvetési törvény létszámadatai, kutatói számított adatok, 1998.

Pedagógusképzés, felsõoktatás

A magyar felsõoktatásban kisebbségi humán értelmiségképzésrõl, ezen belül is döntõen pedagógusképzésrõl beszélhetünk. 1998-ban megtörtént a kisebbségi pedagógus-képzõhelyek programjainak akkreditációja. A képzõhelyek szórtan, az ország különbözõ felsõoktatási intézményeiben találhatók (19. b. melléklet). A jellemzõ szervezõdési modell az önálló tanszék vagy tanszéki csoport. A kisebbségi képzésre - helyzetébõl adódóan, a német nyelvterület kivételével - jellemzõ az alacsony hallgatói létszám, ezért az átlagosnál magasabbak a fajlagos költségek, ami folyamatosan veszélyezteti nemcsak az oktatás színvonalát, de a tanszékek vagy tanszéki csoportok létét is. Jellemzõ a kis létszámú oktatógárda. A kisebbségi felsõoktatási feladatok ellátása további személyi és anyagi fejlesztést igényel.

A felsõoktatás normatív finanszírozási rendszerének bevezetésével a kis létszámú szakok - elsõsorban a nemzetiségi szakok - mûködési feltételei romlottak, annak ellenére, hogy a finanszírozási rendeletek ún. kiegészítõ normatívákat biztosítottak. Indokolt lenne e tanszékek elkülönített forrásból történõ támogatása. Az oktatási tárca 1997-ben ösztöndíj adományozásával segítette 37 doktorandusz-képzésben résztvevõ kisebbségi oktató, pedagógus tanulmányait.

A hazai képzés és továbbképzés mellett a nemzeti kisebbségekhez tartozó fiataloknak - a német kisebbség kivételével - lehetõségük van ösztöndíj igénybevételével anyaországi képzésben, részképzésben illetve nyelvi-módszertani továbbképzéseken való részvételre. Ezeket általában kölcsönösségi alapon az anyaországokkal kötött tárcaközi egyezmények biztosítják. A németországi továbbképzéseket, részképzéseket az anyaország finanszírozza. Néhány kisebbség esetében (szlovák, szerb, horvát, román) az anyaország ösztöndíját is igénybe vehetik. A magyar állami ösztöndíjjal külföldön tanuló hallgatók adatai a következõk: szlovák 13 fõ, horvát 10 fõ, román 16 fõ + 6 fõ doktorandusz képzésen, szerb 1 fõ, szlovén 3 fõ.

A magyarországi szerb és horvát oktatás különválását követõen különösen szerb nyelvterületen jelentkeztek problémák a pedagógusképzés terén. 1997-ben az Oktatási Minisztérium illetékes fõosztálya támogatásával beindult a Budapesti Tanítóképzõ Fõiskolán a szerb nemzetiségi tanítói szak. Bár a szerb óvóképzés szervezeti keretei adottak Baján, a megfelelõ személyi és egyéb, a tartalmi munkát érintõ feltételek hiánya miatt ennek megteremtése a Budapesti Tanítóképzõ Fõiskolán a közeljövõ feladata. A kisebbségi tanszékek többségénél anyaországi lektor segíti az oktató munkát.

A cigányság esélyegyenlõségét megalapozó óvodai nevelés és iskolai oktatás eredményessége nagyban függ a pedagógusképzés és -továbbképzés szakmai minõségétõl. Fontos, hogy a pedagógusok ciganológiai ismereteket is elsajátítsanak. Az oktatási tárca támogatásával több felsõoktatási intézményben tanszéki, speciálkollégiumi vagy önálló program keretében bevezették a romológiai ismeretek oktatását (Janus Pannonius Tudományegyetem - tanárképzés; Zsámbéki Katolikus Tanítóképzõ Fõiskola, Kaposvári Tanítóképzõ Fõiskola - szakirányú tanítóképzés). A cigány kisebbséghez tartozó hallgatók aránya a felsõoktatásban alacsony. Az oktatási tárca támogatásával esélyeiket növelõ elõkészítõ tanfolyamok ill. 0. évfolyammal kezdõdõ képzések valósultak meg több felsõoktatási intézményben (pl. Bárczi G. Gyógypedagógiai Fõiskola, ELTE Tanárképzõ Fõiskola, Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem). A minisztérium ösztöndíjak adományozásával segítette a cigány fiatalok tanulását: 1997-ben 158 pályázó kapott e forrásból tandíjtámogatást.

A romológiai tanszéki csoportok létrejötte a cigány kisebbségi oktatáskutatás pozícióit is erõsíti. Az oktatási tárca 1999-ben a cigány kisebbségi kutatásokra kiírt pályázatában kiemelt szerepet kapott a romológiai tanszékek, tanszéki csoportok támogatása.

Az elmúlt két évben az oktatási tárca kiemelten támogatta a kisebbségi pedagógusok továbbképzését, különösen a népismereti oktatásra való felkészítést, illetve a pedagógiai programok elkészítését segítõ, és az új dokumentumok feldolgozására irányuló tréningeket. A nyelvi-módszertani továbbképzések esetében minden relációban igényt tartunk az anyaországok segítségére.

A résztvevõk alacsony száma miatt támogatni kell az akkreditált népismereti és nyelvi, valamint a cigány pedagógusok számára szervezett továbbképzések megvalósulását. Szükséges megvizsgálni az alacsony létszámú kisebbségi és romológiai tanszékek mûködési feltételeit, finanszírozását, szükség esetén támogatni kell mûködésüket.

A NAT és az Irányelvek bevezetése, a költségvetési támogatások és több, az elmúlt években elkészült, a közoktatási törvényhez kapcsolódó, a kisebbségi oktatást is érintõ dokumentum, továbbá a NAT és az Irányelvek bevezetésének tapasztalataiból adódó esetleges korrekciók megfelelõ feltételeket teremtenek a kisebbségi oktatás tartalmi és szervezeti megújításához.

Továbbra is feszítõ gond maradt a kistelepülések kisebbségi oktatási intézményeinek fenntartása. A kisebbségi oktatás kiegészítõ normatív támogatásának összege ugyan megnõtt, továbbá az 1997. évi költségvetési törvényben megjelent egy új normatíva, a kistelepülések kis létszámú kisebbségi iskolái és óvodái fenntartásához nyújtott segítségként. A normatíva eredeti célja az volt, hogy a központi költségvetési források a közoktatási törvényben megfogalmazott 70 százalékos arányát segítsen biztosítani. Ezek azonban együttesen sem voltak elegendõek a fenntartási költségek elviselhetõ szinten tartásához.

1997-ben és 1998-ban a Kisebbségi törvény által létrehozott kisebbségi kompenzációs keret maradványának átcsoportosításával sikerült több önkormányzat ilyen jellegû terheit egyszeri alkalommal enyhíteni.

Magyarországon a kisebbségek kulturális ellátásának jogszabályi hátterét az Alkotmány, a Kisebbségi törvény, a kulturális javak védelmérõl és a muzeális intézményekrõl, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közmûvelõdésrõl szóló 1997. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Kulturális törvény), illetve a bilaterális kormányközi szerzõdések rendelkezései biztosítják.

Hazánkban az Alkotmány 68. §-a garantálja a kisebbségi kultúrák ápolásának jogát a nemzeti és etnikai kisebbségekhez tartozó személyek és közösségek számára. A Kisebbségi törvény a kisebbségi közösségek kulturális jogairól részletesen rendelkezik, hátteret biztosítva a formálódó kisebbségi kulturális autonómia számára.

A kisebbségi kultúra megõrzésében, fejlesztésében a kisebbségi önkormányzatoknak, illetve a helyi, települési, regionális és országos kisebbségi társadalmi szervezeteknek fontos szerepük van.

Az új Kormány létrehozta a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumát. Az új minisztérium felállításával a szellemi és anyagi kulturális javak védelmét, az új alkotások megszületésének elõsegítését, s a kulturális javaknak a mindennapi életbe, a polgárok hétköznapjaiba történõ beemelésének segítését kívánta megoldani. A kisebbségi kulturális tevékenység szakmai, módszertani, tudományos feladatainak ellátásában szerepet játszik a kulturális tárca háttérintézménye, a Magyar Mûvelõdési Intézet kisebbségi osztálya.

Magyarországon a kisebbségek kulturális tevékenységéhez szükséges anyagi források megszerzéséhez a Kisebbségi Közalapítvány nyújt hathatós támogatást (25. sz. melléklet).

A kisebbségi kultúra támogatása ma Magyarországon állami dominanciájú. A kisebbségek által is lakott települések kulturális-közmûvelõdési intézményeinek normatív támogatása az országban tevékenykedõ más, azonos kulturális feladatokat ellátó intézményekével megegyezõ. A kisebbségi kultúra finanszírozásának kisebb része a pályázati úton elérhetõ céltámogatás. Az államháztartás forrásaiból kulturális intézmények mûködtetésére felhasználható hozzájárulások a fentiek többszörösét teszik ki, azonban ezeket az önkormányzatok kapják meg saját intézményeik fenntartására. A kifejezetten a kisebbségek kultúrájának támogatását szolgáló pénzeszközök más - országgyûlési, közalapítványi, társminisztériumi - források mellett a kulturális tárca szakfõosztályainak kezelésében vannak. Az elõdminisztérium Kisebbségi Fõosztályának 1997. és 1998. évi költségvetésére vonatkozó összegzõ anyagokat (amelyek természetszerûleg még oktatási adatokat is tartalmaznak) mellékeltük. (20. és 21. sz. mellékletek).

A kulturális tárca 1998. õszétõl pályázatokat ír ki, illetõleg kuratóriumokat mûködtet a nemzeti, etnikai kisebbségek közmûvelõdési/rendezvényi és irodalmi/könyvkiadási tevékenységének a támogatására, emellett - a lehetõségekhez mérten - folyamatosan eseti támogatást is nyújt kisebbségi kezdeményezésekhez.

A szaktárca Nemzeti és Etnikai Ügyek Fõosztálya számára az 1999-es költségvetési évben a tervezett inflációnál kissé nagyobb mértékû keret, összesen 100 millió Ft áll rendelkezésre, amelynek felét a nemzeti, másik felét pedig a cigány kisebbségek támogatására fordítja.

A kisebbségi szervezetek közmûvelõdési tevékenységet folytathatnak, erre - jogszabályok keretei között - intézményeket hozhatnak létre, amelyek nemzetközi kapcsolatokat tarthatnak fenn, ezeket a jogokat a Kisebbségi törvény rögzíti és biztosítja. Az országos önkormányzat jogosult kisebbségi színház, múzeumi kiállítóhely, országos gyûjtõkörrel rendelkezõ közgyûjtemény, könyvtár, kiadó, országos kulturális, mûvészeti, tudományos intézet, valamint országos közép- és felsõfokú oktatási intézmény létesítésére, fenntartására. E feladatokhoz költségvetési támogatást igényelhet.

Könyvtár

A kisebbségek anyanyelvû könyvtári ellátásának törvényben meghatározott feladata a települési önkormányzatok közkönyvtáraira hárul. E feladatok nem minden kisebbség esetében teljesíthetõk maradéktalanul. Az iskolai könyvtárak - a kisebbségi oktatásban résztvevõ iskolák esetében - tartalmaznak kisebbségi nyelvû szépirodalmi és ismeretterjesztõ mûveket. A közkönyvtári hálózat a horvát, a német, a román, a szerb, a szlovák, a szlovén kisebbség számára nyújt szolgáltatásokat az ország különbözõ helyein, több száz településen.

A hazai kisebbségi könyvtárak módszertani báziskönyvtára a budapesti Országos Idegennyelvû Könyvtár. A nagyobb arányú kisebbségi lakossággal rendelkezõ megyék megyei könyvtárai a regionális báziskönyvtári szerepet töltik be, míg a települési és iskolai könyvtárak közvetlenül elégítik ki az olvasói igényeket.

A könyvtári hálózattal rendelkezõ horvát, német, román, szerb, szlovák, szlovén kisebbségek rendelkezésére összesen 19 báziskönyvtár és több száz helyi és intézményi bibliotéka áll. A kisebbségi könyvtári rendszerben ellátatlan bolgár, görög, lengyel, ruszin, örmény, ukrán közösség önkormányzatai erõfeszítéseket tesznek a bázisállomány létrehozására. E törekvéseket a beszámolási idõszakban a Kisebbségi Közalapítvány növekvõ összegû, több millió Ft támogatással segítette: 1997-ben a könyvtárak, közgyûjtemények, mûemlékek tematikára közel 8 millió Ft-ot, 1998-ban 11,56 millió Ft-ot fordított (25. sz. melléklet).

A hagyományosan kialakult és átalakult báziskönyvtári hálózat szerves része a megyei könyvtári rendszernek. Rendelkezik ugyan minden szolgáltatás nélkülözhetetlen feltételével: a kisebbségekhez életközelben lévõ szolgáltató helyek hálózatával és a szolgáltatás szakmai infrastruktúrájával, ám a könyvtárak állománygyarapítását szolgáló források beszûkülése, amelyet tetéz a tény, hogy költségvetési szempontból a nemzetiségi ellátás drágább, mint az általános könyvtári ellátás, továbbá, az anyaországi küldemények esetlegessége miatt a könyvtári dokumentumok egy része elavult, hiányos, pótlásra, kiegészítésre szorul. A kisebbségek országos önkormányzatai szintén törekednek központi könyv- és videotár létesítésére, ám ezek a törekvések eddig részleges eredménnyel jártak.

A kisebbségek által is lakott települések (megyék) esetében az ilyen típusú normatív támogatások mértéke megegyezik a többi hasonló intézményével.

Múzeum

Kisebbségi tárgyi emlékek gyûjtésével a magyar önkormányzati (megyei, települési) fenntartású múzeumok, valamint a budapesti Néprajzi Múzeum foglalkoznak. A kisebbségek lakóhelye szerinti megyei múzeumok regionális, illetve országos feladatokat is ellátnak. Ezek fenntartói a megyei önkormányzatok. A tájházak, a helyi múzeumi gyûjtemények mûködtetõi a települési önkormányzatok, illetõleg magánszemélyek.

Jelenleg három bázismúzeum foglalkozik országos hatáskörrel kisebbségi tárgyi emlékek gyûjtésével (Tatán, Mohácson, Békéscsabán), mellettük 16 kisebb múzeumot (12 német, 1-1 cigány, román, ruszin, szlovén), két (cigány tematikájú) magángalériát és 41 tájházat tart nyilván a NKÖM. Gazdag, a kisebbségek hitéletét megelevenítõ anyaggal rendelkezik az Evangélikus Országos Múzeum, a miskolci Magyar Ortodox Egyházi Múzeum. Európai hírû a Budai Szerb Ortodox Egyházmegye fenntartásában Szentendrén mûködõ Szerb Ortodox Egyházmûvészeti és Tudományos Gyûjtemény.

A beszámolási idõszakban a Kisebbségi Közalapítvány a múzeumokat is támogatta a könyvtárak, közgyûjtemények, mûemlékek tematikára fordított támogatás összegén belül.

Színház

Napjainkban Magyarországon két, önálló épülettel rendelkezõ kisebbségi színház mûködik: a német nyelvû Deutsche Bühne Szekszárdon és a Horvát Színház Pécsett. Ezek fenntartói a települési, illetve a megyei önkormányzatok. Pomázon alapította meg a helyi önkormányzat és a Szerb Demokratikus Szövetség a Joakim Vujity Szerb Színházat, amely a két alapító fenntartásában Budapesten, illetve Lóréven mûködik. Az elmúlt évben megkezdõdtek a tárgyalások az érintett kisebbségek országos önkormányzataival azokról a garanciákról, amelyek mellett a kisebbségi önkormányzatok saját fenntartásukba vehetnék át ezen intézményeket. A cigány kisebbség színházi produkciói több, általában fõvárosi közmûvelõdési intézményben láthatók, illetve e célt is szolgálja az 1999. januárjában Budapesten átadott Országos Cigány Információs és Mûvelõdési Központ. A Kisebbségi Közalapítvány 1997-ben közel 4 millió Ft, 1998-ban 4,156 millió Ft célpályázati támogatást nyújtott a kisebbségek színházainak.

Közösségi ház

A közösségi házak most formálódó helyi hálózatának fenntartója általában a települési önkormányzat, amely a helyi kisebbségi önkormányzattal közösen mûködteti ezeket az intézményeket. A közösségi házak hatékonysága és megítélése kisebbségi területen döntõen pozitív. A létrejött többfunkciós intézmények célja a helyi sajátosságok és szükségletek figyelembevételével a cigány közösségek helyi társadalomba való integrálódásának elõsegítése. A Cigányokért Közalapítvány célpályázatai révén anyagi támogatást nyújtott cigány közösségi házak létrehozására, mûködésére (22. a. melléklet).

A kisebbségek által is lakott települések közmûvelõdési intézményei kötelesek biztosítani a kisebbségi kulturális igények kielégítését. Az elmúlt idõszakban megerõsödött az önálló kisebbségi közmûvelõdési intézményrendszer. Szerb vonatkozásban jelenleg a Szerb Országos Önkormányzat hivatala ellátja egy országos mûvelõdési központ feladatait is. Megjelentek a kifejezetten kisebbségek számára létrehozott kulturális-közmûvelõdési intézmények, pl. a Bolgár Kulturális Intézet és Könyvtár, cigány közösségi házak, Országos Cigány Információs és Mûvelõdési Központ, Ukrán Kulturális Központ, Örmény Kulturális Központ, Szlovák Kultúra Háza, Szlovák Kulturális és Oktatási Központ, Lenau Ház, német közösségi házak, stb. Utóbbiak egy részének megvalósulását a kulturális tárca anyagilag támogatta.

A Kisebbségi törvény szerint az országos kisebbségi önkormányzat - a törvények keretei között - önállóan dönt, többek között jelképeirõl és az általa képviselt kisebbség országos ünnepeirõl. A kisebbségek többsége az anyaország címer nélküli nemzeti zászlaját, himnuszát használja és állami, nemzeti ünnepeit ünnepli. Többen megalkották már saját jelképeiket, kijelölték ünnepeiket, megalapították kitüntetéseiket.

Kivételt képez az anyaország nélküli cigányság és a ruszin kisebbség, valamint a szerbek, akik nem vették át a jugoszláv zászló és himnusz használatát, illetve Jugoszlávia ünnepeit. Õk a szerb nemzeti zászlót, a Jugoszláviában és Szerbiában nem hivatalos szerb himnuszt használják és Szent Száva napját ünneplik.

Természetesen valamennyi kisebbség sajátjának is tekinti a Magyar Köztársaság állami jelképeit, az ország zászlaját, címerét, himnuszát és állami ünnepeit.

A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény a magyarországi egyházakat, felekezeteket, vallási közösségeket a társadalom fontos, értékhordozó és közösségteremtõ tényezõi közé sorolja. Miután a történelmi és a kisegyházak egyaránt magukba foglalnak a kisebbségekhez tartozó polgárokat is, egyes egyházak vagy kifejezetten kisebbségi jellegûek, vagy egyházközségeik, gyülekezeteik egy része hordoz ilyen sajátosságokat. A hitélettel kapcsolatos kormányzati feladatokat a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának Egyházi Kapcsolatok Titkársága látja el, amely szoros kapcsolatot tart fenn a kisebbségek egyházi közösségeivel. (A beszámolási idõszak elsõ kétharmadában e Titkárság a Miniszterelnöki Hivatalon belül látta el e feladatot.)

Az említett törvény értelmében állami (hatósági) nyilvántartásba vallási és más meggyõzõdésre vonatkozó adatot felvenni nem szabad, az egyházak pedig történelmi tapasztalatuk folytán ódzkodnak a hitéletre vonatkozó adataik nyilvánosságra hozatalától. Magyarországon legutoljára az 1949-es népszámlálás során rögzítettek az ország lakónépességének vallására vonatkozó adatot (26. sz. melléklet) Mindez megnehezíti a kisebbségek hitéletének számbavételét.

A magyarországi nemzeti, etnikai kisebbségek hitéletében jelentõs szerepet tölt be a Magyar Katolikus Egyház. A horvát, a lengyel és a szlovén kisebbség szinte teljes körûen római katolikus vallású. A németek többsége és a szlovák kisebbség egy része, a Dunántúli Közép-hegységben élõk is római katolikusok. A magyarországi cigányság döntõ többsége római katolikus, a szabolcsi térségben jelentõs görög katolikus vallású közösség él, akik Hodászon saját templomot emeltek. Az örmények külön örmény katolikus lelkészséggel rendelkeznek. A Magyarországi Evangélikus Egyház hívei között megtalálhatók a Nyugat- és Dél-Dunántúlon élõ németek, és nagy számban a szlovákok.

Közismert ugyanakkor, hogy a magyarországi nemzeti kisebbségek közül nemcsak önálló egyházi szervezettel rendelkezik a bolgár, a román és a szerb ortodox egyház, hanem igazgatásilag is az anyaországi egyház részét képezik. Budapest a székhelye a Bolgár Ortodox Egyház közép- és nyugat-európai metropolitájának. Három éve görög ortodox templom épült Beloiannisz faluban. A Román Ortodox Egyház Szinódusa 1999. február 21-én beiktatta a Magyarországi Román Ortodox Egyház elsõ püspökét Gyula városában.

Az anyanyelvû hitélet gyakorlásának feltételei kisebbségenként és vallásonként különbözõek, több helyütt megnehezíti azt a krónikus lelkészhiány. Elenyészõen kevés a nemzeti kisebbséghez tartozó, vagy az adott kisebbség nyelvét beszélõ lelkész, emiatt kevés a kisebbségi nyelvû istentiszteletek száma is. Rendszeres német nyelvû istentiszteletet 15-20 településen tartanak, többek között Ágfalván, Baján, Budapesten, Pécsett, Kõszegen, Hajóson, Mohácson, Nemesnádudvaron, Sopronban, Solymáron, Pilisszentivánon, Szendehelyen, Szekszárdon, Pilisvörösvárott, Veszprémben és Mosonmagyaróvárott. Horvát nyelvû hitélet gyakorlására fõleg a kistelepüléseken mûködõ egyházközségekben van mód (Horvátzsidány, Szentpéterfa, Tótszerdahely, Felsõszentmárton, Katymár). Pécsett, Baján és Budapesten megszûnt a rendszeres horvát nyelvû istentisztelet. Felsõszölnökön hetente szlovéniai vendéglelkész misézik. A szlovákok anyanyelvû hitélete az utóbbi idõben kezd kibontakozni, 28 településen van szlovák nyelvû istentisztelet. Létrehozás alatt áll a magyarországi szlovák evangélikusok missziója. A kõbányai lengyel római katolikus templomot néhány évvel ezelõtt országos hatáskörû lengyel perszonális plébánia rangjára emelték.

A beszámoló két évében a költségvetés az egyházi alapintézmények mûködéséhez, felújításához és beruházásaihoz törvényben rögzített támogatást nyújtott (23. sz. melléklet). A táblázat nem teljes körû, néhány releváns egyházi támogatásra vonatkozó információt tartalmaz; az itt feltüntetett támogatások mellett az egyházak további költségvetési támogatásban is részesültek. A történelmi egyházak esetében nem állapítható meg a nemzeti kisebbségi célokra felhasznált támogatási összeg, mivel az az egyházak belsõ költségvetési rendszerén belül nem jelenik meg külön tételként.

A Magyarországi Bolgár Ortodox Egyház, a Magyarországi Román Ortodox Egyház és a Budai Szerb Ortodox Egyházmegye nevesítetten részesült költségvetési támogatásban egyházi alapintézményei mûködtetése, egyházi közgyûjteményei fenntartása érdekében. 1998-ban a Budai Szerb Ortodox Egyházmegye 16,83 millió, a Magyarországi Román Ortodox Egyház 9,86 millió és a Magyarországi Bolgár Ortodox Egyház 1,55 millió forint támogatást kapott.

Az Országgyûlés 1991-ben hozott törvénye értelmében az egyes volt egyházi ingatlanok tulajdonrendezése megtörtént: a kártalanítás keretében vagy visszakapták eredeti ingatlanaikat, vagy megállapodás szerinti csereobjektum birtokába jutottak, más esetben örökös járadék formájú kártalanítás született.

A nemzeti, etnikai kisebbségek vallásukhoz ragaszkodnak, egyházi ünnepeiket és a hozzájuk kapcsolódó hagyományaikat hûségesen õrzik. Gyakoribbá váltak a zarándokutak, melyek sok esetben az anyaországba irányulnak. A Kisebbségi Közalapítvány 1997-ben 5.388.200 Ft, 1998-ban 5.564.240 Ft támogatást nyújtott a kisebbségek hitéleti programjaihoz.

Az utóbbi években a magyar Miniszterelnök több esetben tüntetett ki Kisebbségi Díjjal a hazai kisebbségi hitélet területén kiemelkedõ tevékenységet végzõ személyeket, illetve egyesületeket: 1997-ben a katymári német és horvát közösség római katolikus plébánosát, az alsószentmártoni cigány közösség plébánosát, a hodászi cigány közösség egyházközségének vezetõit, 1998-ban a Magyarországi Lengyel Katolikusok Szent Adalbert Egyesületét.

A Magyar Televízió és a Magyar Rádió nemzetiségi adásaiban rendszeresek az egyházi ünnepekrõl és a hitéletrõl szóló mûsorok, tudósítások. Az Együtt c. TV-mûsor megindítása óta - esetenként - már a magyar nyelvû adásokban is helyet kap a kisebbségek hitélete.

1997-ben a Kormány egyházi kapcsolatokkal megbízott titkársága, az Országgyûlés Emberi jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottsága és a Nemzetközi Vallásszabadság Szövetség (IRLA) szervezésében nemzetközi szimpózium vitatta meg Budapesten az egyházaknak a megújuló társadalmakban betöltött szerepét. A szimpóziumon jelen voltak több kelet- és közép-európai volt szocialista ország egyházi és más vallási csoportokkal való kapcsolatokért felelõs államigazgatási szerveinek vezetõi. A tanácskozás résztvevõi a magyar gyakorlat figyelembevételével készült Ajánlást fogadtak el. Az Ajánlás rögzíti, hogy az aláírók különös figyelmet szentelnek a nemzeti kisebbségek és vallási kisebbségek vallásszabadsághoz fûzõdõ jogai megvalósulásának. A "Budapesti Ajánlást" is tartalmazó dokumentumot a Magyar Köztársaság Elnöke megküldte Európa valamennyi államfõjének.

A kisebbségek nemzeti, etnikai identitásának fennmaradásához nélkülözhetetlen saját történelmük, kultúrájuk ismerete. A közös hazában egymás megbecsülésének egyik legfontosabb támpontja egymás kölcsönös megismerése, a nemzeti, etnikai kisebbségek sajátos kultúrájának, történelmének, értékeinek, problémáinak ismerete. Az állam meghatározó szerepet vállal ebben, ám komoly felelõssége és szerepe van a kisebbségi önkormányzatoknak, civil szervezeteknek, a kisebbségi értelmiségnek is.

A beszámolási intervallumban folytatódtak az utóbbi évtized kedvezõ tendenciái e téren: pozitív irányban változott a kisebbségi kutatás helyzete, szerepe és témaválasztása; folytatódott a kisebbségek saját kutatóintézeteinek alakulása, az egyes kisebbségek anyanyelvén mûvelt kutatások intézményesülése; a kutatóhálózat kibõvülése akadémiai, egyetemi tanszéki, fõiskolai, múzeumi, könyvtári kutatóhelyeken; növekedett a kutatások iránti igény egyrészt épp a kisebbségi önkormányzatok tevékenységének hatására, másrészt fokozódott a kisebbségek iránti érdeklõdés, korábbi tabu-témák szûntek meg.

Megsokszorozódtak a felhasználó-központú kutatások, a hasznosíthatósági mutatók komolyak, akár a politikai döntéselõkészítésben, akár a nyelvi kutatásoknál, különbözõ iskolatípusokban, tankönyvírásban, nemzetiségi szakos tanárok posztgraduális továbbképzésében.

A kisebbségek hagyományainak, történelmének és jelenének vizsgálatára a '90-es évek elejétõl vállalkoztak a kisebbségek által fokozatosan létrehozott kisebbségi kutatóintézetek, amelyek önismereti diszciplínaként foglalkoznak közösségük hagyományaival, jelenkori létével, így az 1989-ben elsõként megalapított Szlovák Kutatóintézet Békéscsabán. 1991-ben alakult meg a német kutatóközösség Pécsett, majd Budapesten az ELTE Germanisztikai Intézete melletti Magyarországi Németek Kutatási és Tanárképzési Központja, amely komoly feladatokat vállalt a hazai németség tudományos életében. 1993 folyamán hozták létre Gyulán a Magyarországi Románok Kutatóintézetét, majd ugyanezen évben Pécsett megalakult a Horvát Kutatóintézet. A Kisebbségi törvény és az önkormányzati rendszer közvetett hatására további kisebbségek hozták létre kutatóintézeteiket, így a bolgárok a Magyarországi Bolgárok Kutatóintézetét, amely az Országos Bolgár Önkormányzat fenntartásában mûködik; a ruszinok a Magyarországi Ruszin Tudományos Intézetet, amelyet egyesületük (MARUSZE) tart fenn. Az 1995 decemberében megalakult budapesti Cigány Kutatóintézeten kívül, amely jelenleg az Országos Cigány Önkormányzat mellett mûködik, létrejött 1997 márciusában Szekszárdon a Romológiai Kutatóintézet. A Néprajzi Múzeumban korábbról mûködik a Cigány Néprajzi és Dokumentációs Központ. 1997-ben az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat létrehozta a Magyarországi Lengyelség Múzeumát és Levéltárát. Az intézmény a hazai lengyelekkel kapcsolatos kutatómunka koordinátorává kíván fejlõdni.

Az önálló kisebbségi közmûvelõdési intézményrendszer erõsödésével mára kialakult tehát az anyanyelvû kutatóintézeti hálózat a bolgár, a cigány, a horvát, a lengyel, a német, a román, a ruszin, a szlovák, az ukrán kisebbségek körében. A kisebbségi kutatóintézetek fenntartói vagy az országos önkormányzatok (cigány, bolgár), vagy az országos társadalmi szervezetek (szlovák, román, ruszin, ukrán), illetõleg beépültek valamely egyetemi oktatóhely keretébe (horvát, német). A szentendrei Szerb Ortodox Egyházmûvészeti és Tudományos Gyûjtemény keretében is folyik kutatómunka, illetve a Szerb Országos Önkormányzat az anyaországi tudományos intézetekkel együttmûködve szervezi a magyarországi szerbekkel kapcsolatos társadalomtudományi kutatásokat.

Egyetemi, felsõoktatási, múzeumi kisebbségkutató mûhelyek mûködnek az ELTE Szociológiai Intézetében, a pécsi JPTE Romológia tanszékén, a kaposvári, a zsámbéki Romológia tanszékeken, az ELTE Szláv tanszékén, a szegedi JGYTF több tanszékén, a nemzetiségi bázismúzeumokban Mohácson, Tatán, Békéscsabán, a budapesti Néprajzi Múzeumban, Miskolcon a Herman Ottó múzeumban, Székesfehérvárott a Szent István Király múzeumban.

A Kormány l997-ben az 1110/1997. (X.28.) sz. határozatával létrehozta az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítványt, amely 1998. január 1-jén kezdte meg mûködését. Az 1998. évi költségvetés 50 millió Ft-ot, az 1999. évi költségvetés 40 millió Ft-ot biztosított ehhez. E közalapítvány mûködteti az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Intézetét. A nevezett Közalapítvány 1998-ban "A kisebbségek jelene és jövõje Európában" címmel írt ki pályázatot többek között a hazai nemzeti, etnikai kisebbségek identitás-megõrzésének és asszimilációjának tényezõire vonatkozóan. A kutatások eredményeit folyamatosan publikálják a "Kisebbségpolitikai döntés-elõkészítõ tanulmányok" c. sorozatban.

1998-ban a Magyar Tudományos Akadémia, Stratégiai Kutatási Programjának keretében létrehozta az Akadémiai Kisebbségkutató Mûhely programirodát, amely kiemelten az akadémiai, összegzõ jellegû tudományos kutatásokat kívánja elõsegíteni a hazai és a határon túli kisebbségkutatás terén. Elsõ tanácskozása megvitatta a magyarországi kisebbségek nyelvi helyzetének kulcskérdéseit. 1999 áprilisában az MTA égisze alatt kerül megrendezésre a Kisebbségi Hivatal által kezdeményezett elsõ országos kisebbségkutatási konferencia a hazai kisebbségek kérdéseirõl. A stratégiai tanácskozás átfogó célja az együttgondolkodás: a legmagasabb szintû szakmai körök és a kisebbségek érdekképviseleteinek vezetõi közötti eszmecsere, a tudományosan megalapozott válaszadás a magyarországi nemzeti, etnikai kisebbségek súlyponti kérdéseire. A konferencia célja közvetíteni a kisebbségekkel kapcsolatos társadalmi elvárásokat az irányukban mindinkább aktivizálódott tudományos kutatás felé, tudománypolitikai irányelvek, stratégiák kidolgozása e munkaterület számára, ajánlások megfogalmazása.

A '90-es évek elején létrejött Teleki László Alapítvány Közép-Európa Intézetében a hazai kisebbségekre vonatkozó kutatások terén is születtek eredmények, mint a müncheni Süd-Ost Institut-tal együttmûködésben elkészített és 1997-ben kiadott átfogó nemzetiségi bibliográfia, vagy más kiadványok.

Ezek mellett mûködik a Magyar Néprajzi Társaság keretein belül a Nemzetiségi Szakosztály, amely - követve elõdje múlt század végi hagyományait - 25 év óta napjainkban is folyamatosan kutatja és publikálja a kisebbségek néprajzi értékeit. Az ELTE Szociológiai Intézetében mûködõ UNESCO Kisebbségszociológiai Tanszék fõként a cigányságot érintõ társadalmi folyamatok kutatásában vesz részt.

Az elmúlt években a központi intézetek mellett alakultak regionális kutatómûhelyek, kutatóközösségek, ilyen az 1997-ben létrejött Baranyai Nemzetiségi Kutató Munkaközösség. Jelentõs interregionális, határon átívelõ kisebbségkutató projektek valósultak meg, mint az öt ország régióit integráló Alpok-Duna-Adria Munkaközösség, amelynek Kisebbségek Munkacsoportját 1997-98-ban magyarországi soros elnök vezette. Országos és helyi kisebbségi önkormányzatok ösztönzésére fellendültek a nemzeti, etnikai kisebbségek helytörténeti kutatásai: például a Dél-Alföldön rangos monográfiák, tanulmánykötetek jelentek meg Békéscsaba, Gyula, Tótkomlós, Elek történetérõl, amelyek méltó helyet és terjedelmet szentelnek az itt élõ németek, szlovákok, románok, szerbek életének ábrázolására.

E területen az átfogó társadalomtudományi kutatások elõfeltétele a nemzeti, etnikai kisebbségi népesség fõbb demográfiai jellemzõinek, életkörülményeinek behatóbb ismerete. Az adatvédelmi törvény életbe lépése óta szenzitív adatnak számító nemzetiségi hovatartozásról ilyen ismereteket csupán népszámlálási ciklusban szerezhetünk. A soron következõ, a 2001. évi népszámlálás elõkészítése kapcsán az elmúlt két évben többlépcsõs egyeztetési folyamat indult, amely jelenleg is folytatódik a Központi Statisztikai Hivatal és a kisebbségek képviseletei és szakmai fórumai között annak érdekében, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségekhez tartozó lakosság számáról és összetételérõl minél megbízhatóbb és tárgyilagosabb adatok kerüljenek összeírásra.

A kisebbségi kutatások finanszírozása terén komoly állami feladatok maradtak még az utóbbi évtized többcsatornás finanszírozási mechanizmusának kialakulása után is. Az Oktatási Minisztérium (úgyszintén az elõdminisztériuma) a kisebbségi oktatási normatívák mellett a közvetlen kezelésében lévõ elõirányzatokból finanszírozza a kisebbségi oktatásfejlesztéssel, pedagógiai programokkal, kisebbségi kutatásokkal, kisebbségi kulturális programokkal, kisebbségi irodalmak ápolásával kapcsolatos tevékenységeket.

A kisebbségi kutatóintézetek mûködésének anyagi feltételeit 1997 végéig az MKM Kisebbségi Fõosztálya biztosította, azóta ezt a feladatot nem sikerült megnyugtatóan megoldani.

Az oktatási szaktárca 1998-ban hirdetett pályázata a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségi oktatásban felhasználható kutatásokat támogatja. A pályázat célja a kisebbségek népismeretének oktatást segítõ, a magyarországi kisebbségek történetét, tárgyi és szellemi kultúráját feldolgozó anyanyelvû kutatások támogatása volt. Az oktatási célokat szolgáló program megvalósítására 12 kisebbségi kutatócsoport, kisebbségi kutatóintézet vállalkozott. A pályázatok megvalósítására biztosított költségvetési támogatás 26 millió forint volt. A tárca 1998-ban további nemzeti, etnikai kisebbséget támogató pályázatok útját (pl: doktorandusz-képzésben résztvevõk számára ösztöndíj, kisebbségi oktatási intézmények, szervezetek nyári táborai, kisebbségi kisiskolák eszközfejlesztése, stb.) segítette.

A Kisebbségi Közalapítvány évente meghirdeti kutatási célpályázatait: 1997-ben 15 millió forintot fordított a kisebbségi kutatások támogatására, 1998-ban 14 milliót meghaladó összeget fordított kutatói (és mûvészeti) ösztöndíjakra, és számtalan kötet látott napvilágot a kiadás, terjesztés, mûfordítás célpályázati támogatások révén (25. sz. melléklet). Az 1999. évre a Kisebbségi Közalapítvány újonnan meghirdette kutatói alkotói ösztöndíj-, valamint tudományos rendezvények és kutatói programok célpályázatait.

A nemzeti, etnikai kisebbségek értelmiségképzése keretében a pedagógusképzés- és továbbképzés mellett több országos kisebbségi önkormányzatot foglalkoztat a kutatói utánpótlás biztosítása, az alkotói munkára való felkészítés. Ez mindinkább a kisebbségi közélet vezetõinek aktív részvételével valósul meg. A korábbi évek-évtizedek szerzõgárdájához képest szinte évrõl-évre növekszik a nemzeti, etnikai kisebbséghez tartozó szerzõk száma és aránya, akik hathatósan kapcsolódnak be a kutatásba. Közülük kiemelkedõ szakmai tevékenységéért a békéscsabai Szlovák Kutatóintézet vezetõjét a Miniszterelnök 1997-ben Kisebbségekért Díjjal tüntette ki.

Az elmúlt két évben a Kisebbségi Hivatal kisebbségkutató mûhelysorozatot mûködtetett, amely a különbözõ kutatóintézetek, -mûhelyek, és az országos kisebbségi önkormányzatok közötti kapcsolatteremtést szolgálta. Elõsegítették a tudományos kutatás eredményeinek hasznosulását, visszaforgatását a kisebbségi lét különbözõ területeire: oktatás (népismereti tankönyvek), kisebbségi önkormányzatok programjainak megalapozása. 1997-ben és 1998-ban 9 tanácskozásra került sor, közel 30 elõadás hangzott el, jelent meg szakfolyóiratban, vagy a Kisebbségi Hivatal elektronikus (Web) kiadványában. A találkozások alkalmat, fórumot jelentettek a hazai kisebbségek anyanyelven mûvelt tudományos kutatásainak bemutatására tágabb körben is, a "többségi" kutatók, illetve más kisebbségekhez tartozó kutatók tájékoztatására.

A jelentés tárgyát képezõ két év fejleményei közül több az évtizedes, vagy ennél régebbi múltra visszatekintõ, így a Magyar Néprajzi Társaság múlt század végi hagyományainak szellemében negyedszázada folyamatosan megjelenõ Nemzetiségi Néprajzi Tanulmányok (több kötete német, szlovák, román, horvát, szerb, görög nyelven jelent meg), vagy a békéscsabai nemzetközi nemzetiségi néprajzi konferenciák, amelyek sorában 1997-ben rendezték meg a hatodikat. A Magyarországi Románok Kutatóintézete évente rendezi tudományos szimpóziumait, 1998-ban került sor a nyolcadikra. Itt az intézet három szekciójában - történeti, nyelvészeti-irodalmi, néprajzi - az elért eredményekrõl számolnak be a meghívott hazai és anyaországi román értelmiségnek. A Szlovák Kutatóintézet tudományos eseményeit a jubiláló, szlovákok lakta településeken rendezi: pl. 1993-ban Békéscsabán (275. évforduló), 1996-ban Tótkomlóson (250. évforduló), 1997-ben Szarvason (275. évforduló).

Emlékülések tekintetében jellemzõek a közös történelmi múlt kapcsán rendezettek, mint az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat szervezte Bem József, vagy Sobieski emlékülések, az örmény kisebbségi önkormányzatok szervezte megemlékezések az 1848-as szabadságharc mozzanatairól.

A kisebbségi kutatónak sajátos feladata a tudomány mûvelése mellett annak népszerûsítése, a források feltárása, különbözõ csatornákon való közvetítése, visszaforgatása a gyakorlatba, megismertetése a többségi társadalommal. E téren kiemeljük a budapesti Néprajzi Múzeum 1998-ban megnyitott "Romák Közép- és Kelet-Európában" címû nemzetközi kiállítását. Színvonalas kutatási háttérre épül Pécsett a Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztályának kiállítása a soknemzetiségû Baranya népmûvészeti kincseirõl.

A Kisebbségi Hivatal 1998 januárjától szerkesztett elektronikus kiadványának külön tematikus fejezete (Kisebbségkutatás) tesz közzé az Interneten hazai és nemzetközi érdeklõdésre számot tartó, tárgyilagos információkat, elemzéseket, magyar és angol, illetve kisebbségeink nyelvén a hazai kisebbségkutatás területérõl (http://www.meh.hu/nekh). Nézettségére vonatkozóan kiemeljük, hogy egy év leforgása alatt több, mint 28.000-en tekintették meg, olvasták, illetve hívták le e web-lap anyagait.

Magyarországon törvények szabályozzák és garantálják a nemzeti, etnikai kisebbségi média mûködését, illetve mûködtetését.

Hazánk az Európa Tanács Nemzeti Kisebbségek Védelmérõl szóló Keretegyezménye és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája ratifikálásával vállalta, hogy megfelelõ intézkedéseket tesz annak érdekében, hogy a közszolgálati feladatokat ellátó média kisebbségi nyelveken készült mûsorokat is programba iktasson. E nemzetközi jogi érvényû, kisebbségvédelmi dokumentumokban is rögzítetten, megkönnyíti a kisebbségi nyelveken készült rádió és televízió-mûsorok rendszeres sugárzását. Vállalja legalább egy, a kisebbség anyanyelvét használó sajtóorgánum létesítését és fenntartását, fedezi e tömegtájékoztatási eszközök többletköltségeit, támogatja a kisebbségi újságírók képzését.

Magyarország belsõ jogrendszere keretében két törvény foglalkozik kiemelten e kérdésekkel. A Kisebbségi törvény elõírja, hogy külön törvény rendelkezései szerint a közszolgálati rádió- és televízió biztosítja a nemzeti vagy etnikai kisebbségi mûsorok rendszeres készítését és sugárzását.

A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (a továbbiakban: rádiózásról és televíziózásról szóló törvény) rögzíti, hogy a közszolgálati mûsorszolgáltató kötelessége elõsegíteni a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek kultúrájának és anyanyelvének ápolását, az anyanyelvükön való rendszeres tájékoztatást, köteles kiemelt figyelmet fordítani a nemzeti és etnikai kisebbségek kulturális értékeinek megjelenítésére.

A nemzeti hírügynökségrõl szóló 1996. évi CXXVII. törvény 1997. január 1-jén lépett hatályba. Rendelkezései (2.§ (1) bekezdés g/ pontja) a nemzeti és etnikai kisebbségek életérõl való információközlést a Magyar Távirati Iroda közszolgálati feladatává teszik.

A Magyar Köztársaságban az információk és vélemények mûsorszolgáltatás útján szabadon továbbíthatók, a nyilvános vételre szánt mûsorok szabadon vehetõk. A mûsorok nem sérthetik az emberi jogokat, és nem lehetnek alkalmasak a személyek, nemek, népek, nemzetek, a nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbségek, továbbá valamely egyház vagy vallási csoport elleni gyûlölet keltésére. A mûsorszolgáltatás nem irányulhat semmilyen kisebbség, sem bármely többség nyílt vagy burkolt megsértésére, kirekesztésére, annak faji szempontokon alapuló bemutatására, elítélésére. Köteles a nemzeti, az etnikai, a nyelvi és más kisebbségek méltóságát és alapvetõ érdekeit tiszteletben tartani, nem sértheti más nemzetek méltóságát.

A nemzeti, etnikai kisebbségek országos önkormányzatai a közszolgálati mûsorszolgáltatónál rendelkezésükre álló mûsoridõ felhasználásának elveirõl önállóan döntenek. A törvény kötelezi a közszolgálati mûsorszolgáltatót a kisebbségi önkormányzat döntésének figyelembevételére.

A Magyar Televízió Közalapítvány Kuratóriumába, a rádiózásról és televíziózásról szóló törvény elõírása szerint, közösen egy-egy tagot delegálhatnak a kisebbségek egy-egy évre, rotációs rendszerben. A kisebbségek országos önkormányzatai 1996-ban delegálták képviselõjüket e grémiumba, 1997-ben viszont nem éltek ezzel a jogukkal. A közszolgálati Magyar Televízió kuratóriumba 1998-ban a szerb, a Duna Televízió képviselõ-testületébe pedig a lengyel kisebbség delegált kuratóriumi tagot. Az 1999-es évre vonatkozó kuratóriumi tagság kijelölése és delegálása jelen beszámoló zárásával egyidejûleg történik.

A Magyar Televízió 1978 óta sugároz kisebbségi mûsorokat. (Elsõként a horvát, német, szerb, szlovén kisebbség számára készültek adások, 1982-tõl román, 1983-tól szlovák nyelvû mûsorok, majd 1993-tól a cigány kisebbség számára készülõ mûsorok is sugárzásra kerültek). 1998-tól a Kisebbségi törvény által honos népcsoportnak minõsített 13 kisebbség közül 12 számára készít rendszeresen jelentkezõ mûsorokat a Magyar Televízió.

A cigány, a horvát, a német, a román, a szlovák kisebbség számára hetente, a szerb, a szlovén kisebbség részére 2 hetente, a bolgár, a görög, a lengyel, az örmény, a ruszin kisebbségnek pedig havonta jelentkezõ országos sugárzású televíziós mûsora kerül adásba. A magyar közszolgálati televízióban készítendõ ukrán kisebbségi mûsor beindítására vonatkozó ajánlás a Magyar-Ukrán Kisebbségi Vegyes Bizottság 1998 decemberében megtartott ülésén fogalmazódott meg.

A kisebbségi mûsorok az ország négy városában készülnek: Budapesten (cigány, görög, lengyel, örmény, ruszin, szerb), Pécsett (horvát, német), Szegeden (román, szlovák) és Szombathelyen (szlovén). A szerkesztõségek mûködését a Magyar Televízió Regionális, Kisebbségi és Határon Túli Fõszerkesztõsége koordinálja. A hetente és a kéthetente mûsorra kerülõ adások idõtartama 25-25 perc, ezek a cigány magazin kivételével magyar nyelvû feliratozással készülnek. A további öt kisebbség havonta jelentkezõ, Rondó címû közös programjának idõtartama 50 perc. Ugyancsak 50 perc mûsoridõben jelentkezik havonta három alkalommal az Együtt címû, magyar nyelvû kisebbségi mûsor. Sugárzásuk az országos terjesztésû, földi továbbítású MTV 1. programján, a hét különbözõ napjain a délutáni órákban történik. Az adások ismétlésre kerülnek az adott hét szombati napjának délelõttjén a mûholdról sugárzott MTV 2. programján. A Magyar Televízióban jelenleg havonta 800 perc kisebbségi adás készül. Az anyanyelvû

kisebbségi mûsorokat kiegészítik a kéthetente jelentkezõ, a kisebbségekrõl szóló magyar nyelvû magazinmûsorok.

A Magyar Rádió 1998-tól valamennyi magyarországi nemzeti, etnikai kisebbség számára sugároz anyanyelvû nemzetiségi rádiómûsort. A jelenlegi mûsoridõ így napi több, mint 10 óra. A legtöbb mûsoridõvel a szlovák kisebbség (heti 870 perc) rendelkezik. A horvát, a német és a román kisebbségnek heti 840 perces mûsorideje van. A szerb kisebbség heti 630 perces adásidõvel rendelkezik. A cigányok számára heti 180 perc, a szlovén kisebbségnek pedig heti 60 perces kisebbségi mûsort ad a közszolgálati Magyar Rádió. Legújabban heti 30 perces mûsoridõben, naponta váltva, országos sugárzással jelentkezik a bolgár, a görög, a lengyel, az örmény, a ruszin, az ukrán kisebbségi rádiómûsor. Az országos kisebbségi rádióadások az esti órákban 18.30 és 21.30 között kerülnek sugárzásra. A mûsorok az URH OIRT, illetve valamennyi regionális stúdió hullámhosszán (közép-hullám, URH CCIR) foghatók (27. sz. melléklet).

A kisebbségi mûsorok sugárzási idõpontját, valamint a mûsorkészítés tárgyi és szervezeti feltételeit illetõen a kisebbségek önkormányzatai részérõl gyakran éri bírálat a közszolgálati médiát. E kérdésekkel a kisebbségi ombudsmant is megkeresték. Kiemelendõ a Magyar Rádió nemzetiségi adásait érintõ ombudsmani vizsgálat. A Magyar Rádió az Országgyûlés üléseit élõ egyenes adásban közvetíti, s az ülések elhúzódása esetén a mûsorrend szerint soron következõ adások, ezek között a kisebbségi adások kezdési idõpontja késõbbre tolódik, esetleg elmarad. Az ombudsman álláspontja szerint a Magyar Rádiónak ez a mûsorsugárzási gyakorlata a kisebbségek anyanyelvükön való rendszeres tájékoztatása törvényben megfogalmazott követelményének megsértését jelenti. Ezt a kisebbségi ombudsman által is kifogásolt jelenséget továbbra sem sikerült megoldani.

A nemzeti, etnikai kisebbségek írott sajtójának támogatását a Kisebbségi Közalapítvány biztosítja, népcsoportonként legalább egy országos terjesztésû újság költségvetési támogatására nyújt anyagi fedezetet. A cigány kisebbség esetében, tekintettel a népcsoport és szervezetei sajátos helyzetére, egynél több lap költségvetési támogatását biztosítja. A Közalapítvány 1998-ban 13 kisebbség 17 országos terjesztésû újságjának finanszírozását biztosította. (22. sz. melléklet). E célokra a Közalapítvány 1999 elején 200 millió Ft-ot különített el. Tekintettel arra, hogy a kisebbségi anyanyelvû sajtó folyamatos megjelentetése a kisebbségek alapvetõ joga, ám önfenntartása nem elképzelhetõ, a Közalapítvány kuratóriuma a teljes körû finanszírozásra törekszik. Az országos terjesztésû lapok támogatása mellett a Kisebbségi Közalapítvány anyagi segítséget nyújt a helyi illetve regionális írott sajtó anyanyelvû mellékleteinek, illetve a kisebbségek speciális folyóiratainak megjelentetéséhez. A kisebbségek országos terjesztésû lapjai a kisebbségek önkormányzatai, illetve szervezetei tulajdonában vannak.

A kisebbségi lapok megjelentetését egyéb alapítványok (a Soros Alapítvány) is támogatják, illetve a Kisebbségi Közalapítvány is anyagi hozzájárulást biztosít interetnikus tematikájú folyóiratok, mint pl. a Barátság számára. A Kisebbségi Közalapítvány 1998-ban 2 millió forintot ítélt meg a nagy példányszámú, országos terjesztésû Magyar Nemzet c. magyar nyelvû napilap havonta megjelenõ 4 oldalas kisebbségi tematikájú melléklete megjelentetéséhez. Kiemelendõ, hogy kisebbségi önkormányzatok, mûködési költségeik terhére anyanyelvû idõszaki lapokat jelentetnek meg, így a Bolgár Országos Önkormányzat 1995 óta adja ki a Balgarszki Vestnik c. havi lapot, de idõszaki kiadványokkal jelentkezik a fõvárosi német és a szlovák önkormányzat is.

A cigány kisebbség sajátos helyzetére való tekintettel és az ezzel kapcsolatos kiemelt tájékoztatás érdekében önálló civil sajtóiroda mûködik, Roma Sajtóközpont néven. A kisebbségek sajtóját illetõen további információ, hogy 1998-tól kezdõdõen a szerb kisebbség hetilapja, a Srpske narodne novine c. újság az Interneten is olvasható, 1999 elejétõl a szlovák kisebbség lapja, a ¼udové noviny szintén megjelenik a világhálón is. A Kisebbségi Közalapítvány jelentõs anyagi támogatásával a Magyarországi Románok Kulturális Szövetsége hamarosan saját honlapon jelentkezik az új tömegkommunikációs közegben.

A magyarországi kisebbségek helyzetérõl folyamatosan beszámoló Magyar Televízió, Duna Televízió és Magyar Rádió mellett a települési önkormányzatok, illetve más mûködtetõk tulajdonában lévõ médiák rendszeresen szolgáltatnak kisebbségi anyanyelvû mûsort. Regionális sugárzású televíziók adnak kisebbségi mûsort (pl. Zemplén TV). Számos helyi rádió-, és televízió stúdió sugároz kisebbségi adást (Gyula Rádió, Bajai Közösségi Televízió, Csaba TV stb.).

A Kisebbségi Közalapítvány célpályázatok útján ösztönzi a helyi kisebbségi média mûködtetését, a kábeltelevíziós anyanyelvû kisebbségi mûsorok készítését és sugárzását. Célja a kisebbségek anyanyelvének elismertetése a közélet valamennyi szintjén. A Közalapítvány 1998-ban 15 millió forintot biztosított e feladatok támogatására. A kábeltelevíziós anyanyelvû kisebbségi mûsorok készítésére és sugárzására 1998-ban meghirdetett pályázatára több, mint 30 helyi szerkesztõség nyújtott be támogatási igényt. Horvát, német, román, szlovák, szerb anyanyelvû, illetve cigány kisebbségi televíziós és rádiós mûsorok készítésére biztosított anyagi hozzájárulást a Kisebbségi Közalapítvány és 1999-es célpályázatai között is kiemelten kezeli e terület támogatását (25. sz. melléklet).

A kisebbségi könyvkiadást szinte teljes egészében a költségvetés finanszírozza, a Kisebbségi Közalapítvány mellett a kulturális tárca (korábban a Mûvelõdési és Oktatási Minisztérium) közvetítésével. A NKÖM kisebbségi fõosztálya évente 1-2 alkalommal pályázatot ír ki nemzeti, illetve etnikai kisebbségi mûvek megjelentetésére (21. sz. melléklet). A beérkezett pályamûvek rangsorolásába, a támogatások elosztásába bevonja az országos kisebbségi önkormányzatokat is. A kötetek, továbbá kép- és hanghordozók közzétételére fordítható összeg évente nõ: 1998-ban a kulturális tárca támogatásával 60 nemzetiségi irodalmi mû jelent meg (28. sz. melléklet).

A minisztériumi támogatás odaítélésérõl 1997-ig a kisebbségek országos önkormányzatainak küldötteibõl álló Nemzetiségi Szerkesztõségi Tanács döntött. A fõleg magyar nyelvû cigány szerzõktõl származó irodalmi mûvek kiadásának támogatásáról egy 5 tagú kuratórium foglalt állást. 1998-tól kezdõdõen a NKÖM a kisebbségek országos önkormányzataival elõzetesen egyeztetve, a preferenciák figyelembevételével, egy 6 tagú (a cigány irodalmi kuratórium esetében 8 tagú) grémium döntése alapján az egyes kisebbségeknek biztosított támogatásokat közvetlenül a kisebbségek országos önkormányzatai számára nyújtja. A kisebbségek nyelvén készült könyveket a kisebbségi szervezetek adják ki.

A Magyarországi Románok Kulturális Szövetsége 1992-ben Noi, a Szerb Demokratikus Szövetség pedig 1993-ban Izdan néven kisebbségi kiadót hozott létre. Az 1990-ben alakult Magyarországi Német Írók és Mûvészek Szövetsége célja a magyarországi német kisebbség múltjának és jelenének irodalmi, mûvészi eszközökkel történõ feldolgozása, ezáltal a magyarországi németség identitástudatának erõsítése, a német nyelvû írásbeliség-, a Kárpát-medence német irodalmi és mûvészeti hagyományainak megismerése, dokumentálása és publikálása. Közremûködésével több kötet jelent meg.

A kisebbségi önkormányzatok kiadói tevékenysége is kialakulóban, illetve erõsödõben van.

1996-ban jött létre a kulturális elõdminisztérium támogatásával az Osiris Kisebbségi Könyvesház, amely anyaországi kiadványok behozatalával, terjesztésével, hazai kisebbségi könyvek árusításával és kulturális programok szervezésével foglalkozik. Kisebbségi nyelvû könyvkiadással más kiadók is foglalkoznak (pl. Etnikum, Útmutató, Comp-press, valamint a Nemzeti Tankönyvkiadó Rt).

A Kisebbségi Közalapítvány kiadói, terjesztõi, mûfordítói célpályázatain keresztül e tevékenységre 1997-ben 19,40 millió Ft, 1998-ban ezt meghaladó összegû támogatást nyújtott. 1998-ban a kisebbségi évkönyvek kiadását külön 6,3 millió Ft-tal támogatta.

A hazai kisebbségek kutatóintézeteinek rendszeres tudományos tanácskozásain elhangzott elõadások megjelennek magyar és/vagy nemzetiségi nyelveken, gyakran valamely világnyelven is. A publikációk sajátos vonulatát jelentik a nemzetiségi oktatást szolgáló nemzetiségi népismereti tankönyvek, amelyek közül a Cigány népismereti tankönyvet (Kaposvár,1998.) említjük. Az Útmutató kiadó nemzetiségi kézikönyv sorozata kötetenként összefoglaló alapismereteket tesz közzé egy-egy nemzetiségrõl (eddig a szlovákokról, a németekrõl szóló kötetek jelentek meg); magyar nyelvû kiadásai a többségi társadalomhoz szólnak, 1998-ban angol, illetve német nyelven is kiadták e könyveket.

A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyûlési biztosa a Kisebbségi Hivatal közremûködésével 1999 elején a kisebbségi önkormányzati munka szakmai támogatására szakismereteket és gyakorlati példákat tartalmazó kisebbségi kézikönyvet jelentetett meg, amely az eddigi képzések, tanfolyamok kiegészítõjeként hiánypótló szerepet tölt be e téren.

Az idõszakos kiadványokat illetõen a '90-es évek elejétõl indult kisebbségkutató szakfolyóiratok a Regio - Kisebbség, Közösség, Kutatás, a Pro Minoritate, a Kisebbségkutatás, amelyek magyar nyelven, idegen nyelvû összefoglalókkal jelennek meg, esetenként teljes angol verzióban. 1997-ben ünnepelte negyedszázados fennállását a Nemzetiségi Néprajzi Tanulmányok, 1998-ban indult a Magyarországi Németek Kutatási és Tanárképzési Központja új kiadványsorozata, a Magyarországi Német Archívum (Ungarndeutsches Archiv). Egy éve jelenik meg a Körtánc Alapítvány kiadásában a minden kisebbséget érintõ Körtánc Füzetek sorozat, amelynek tematikus számai egy-egy hazai kisebbség tudományos ismeretterjesztõ bemutatására törekednek.

A millenniumot köszöntõ kezdeményezés, a "Száz magyar falu könyvesháza" projekt keretében, a tervek szerint a 100 kismonográfia sorozat könyvei között nemzeti, etnikai kisebbségek lakta települések helytörténetét feldolgozó kiadványok is megjelennek.

A nyelvhasználat tekintetében a hazai 13 kisebbség három nagyobb csoportra tagolódik. Az elsõ "csoport" a cigányság, melynek nagyobb hányada - mintegy 80 százaléka - magyar anyanyelvû. Itt a kisebbségen belüli kisebbség nyelvhasználati jellemzõi a második csoportba sorolják ezeket a közösségeket.

A második csoportba azok a kis létszámú kisebbségek tartoznak, amelyek közösségeihez az elmúlt évtizedekben a kisebbség összlétszámához képest nagy arányban érkeztek az ún. "családi bevándorlás" keretében az anyaországokból olyan, a kisebbség életébe azonnal bekapcsolódó személyek, akik a magyar nyelvet nem, vagy csak minimális szinten ismerik (mint a lengyelek, örmények, ukránok). Ezekre a közösségekre jellemzõ az aktív anyanyelv-használat mind a családi-, mind a közéletben. Esetükben a nyelv átörökítése terén várhatóak problémák. Az ún. vasárnapi iskolák csak a családban megszerzett nyelvismeret elmélyítését képesek szolgálni, a nyelv iskolai elsajátíttatása terén még nincsenek tapasztalatok. Az esetleges újratanulás iránti igény ezen kisebbségek esetében még jellemzõen nem jelent meg, ám várhatóan a következõ generációk nyelvhasználati szokásai el fognak térni a most aktív generációétól.

A harmadik nagy csoportot a nagyobb létszámú, az ország mai területén még az eredetországban lezajlott nyelvújítási mozgalmak megjelenése elõtt megtelepedett, így jellemzõen a nyelv archaikus nyelvjárási formáit beszélõ közösségek alkotják (pl. a horvátok, a szlovákok, a szlovének). Ezek a kisebbségek nyelvileg jórészt asszimilálódtak, a múltban az anyanyelv használatának színterét a család jelentette, mára már a családi anyanyelvhasználat is a minimálisra korlátozódik.

Ezeknél a kisebbségeknél az önkormányzatok létrejötte bizonyos, még csupán korlátozott hatású elmozdulást jelentett a holtpontról. Az önkormányzatok erõfeszítései, hogy elérjék az anyanyelv "rehabilitációját", vagyis hogy a kisebbségi nyelv - immár nem az archaikus tájnyelv, hanem a kisebbség anyanemzetének irodalmi nyelve - megjelenjen a közéletben, hoztak bizonyos eredményeket.

A kisebbségi családok többségében a nyelv átörökítésének folyamata megszakadt, a magyar nyelv vált uralkodóvá. A kisebbségek által beszélt különbözõ tájnyelvek nem képesek a folyamatos felfrissülésre, így szerepük a társadalmi kommunikációban egyre csökken. Az anyanyelv átörökítésében felértékelõdött az iskola szerepe, megnõtt az oktatási intézmények felelõssége.

A nyelv újratanulását, a nyelvhasználat elõtt álló tér kiszélesedését eredményezheti az oktatásban folyó átalakulás. A kisebbségi nyelvi és irodalmi követelmények részletes kidolgozásával, a pedagógus-továbbképzés kötelezõvé tételével megnyílt a lehetõség az iskolai nyelvoktatás erõsítése elõtt. A helyi kisebbségi önkormányzatok kisebbségi és közoktatási törvényben lefektetett véleményezési és egyetértési jogosítványai garantálhatják a kisebbségi nyelv oktatásának védelmét.

Összefoglalóan: az elmúlt két év a kisebbségek anyanyelvhasználatában, a nyelvvesztés folyamatának lassításában, a kisebbségi anyanyelvek használatát igénylõ intézmények alakításában jótékony változásokat hozott, amelyek továbbvitelével az utóbbi évtizedekre jellemzõ gyors ütemû nyelvvesztés megállítható, illetve visszafordítható.

Nemzetközi kapcsolatrendszer

Az utóbbi évtized magyar kisebbségpolitikája nagy nemzetközi érdeklõdést váltott ki. A magyarországi kisebbségek helyzetének alakulása iránt megkülönböztetett figyelmet tanúsítanak közvetlen szomszédaink. A kisebbségekkel kapcsolatos intézkedéseinket és azok hatását folyamatosan értékelik a nyugat-európai demokráciák és a nemzetközi szervezetek is.

A magyarországi rendszerváltozást követõen valamennyi hazai politikai erõ egyetértett abban, hogy Magyarország úgy válhat a lehetõ legrövidebb idõn belül stabil piacgazdaságon alapuló, demokratikus berendezkedésû, az európai és a világgazdaságba szervesen bekapcsolódni képes országgá, ha a lehetõ legszorosabb kapcsolatokra törekszik az európai és euro-atlanti intézményekkel. Ennek szellemében fogalmazta meg a rendszerváltozást követõ mindhárom magyar kormány elsõdleges külpolitikai célként az európai és euro-atlanti intézményekhez való csatlakozást.

A magyar külpolitika a kezdetektõl fogva úgy tekintett az EBESZ-re, az Európai Unió-ra, a NATO-ra, a Nyugat-Európai Unió-ra, az Európa Tanácsra, a Közép-Európai Kezdeményezés intézményére és a Gazdasági Együttmûködési és Fejlesztési Szervezetre, mint egy egységes rendszer egymást kiegészítõ részeire. Magyarország ezért törekedett a teljes jogú tagság elnyerésére mindegyik szervezetben. Hazánk 1975. augusztus 1. óta vesz részt az Európai Biztonsági és Együttmûködési Értekezlet (EBEÉ), majd Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet (EBESZ) munkájában, 1989. november 11-én csatlakozott a Közép-Európai Kezdeményezéshez, 1990. november 6-án a térségbõl elsõként nyert teljes jogú felvételt az Európa Tanácsba, és 1999. március 12. óta tagja a NATO-nak.

Kapcsolatok nemzetközi szervezetekkel

Magyarország, amely 1955. december 14-e óta tagja az Egyesült Nemzetek Szervezetének, ratifikálta az ENSZ emberi jogi témában született fõbb konvencióit. Az Egyesült Nemzetek Közgyûlése által elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát a Magyar Köztársaságban az 1976. évi 8. törvényerejû rendelet hirdette ki. Az Egyezségokmány 27. cikke kimondja, hogy a nemzeti, vallási vagy nyelvi kisebbségekhez tartozó személyektõl nem lehet megtagadni azt a jogot, hogy csoportjuk más tagjaival együttesen saját kultúrájuk legyen, hogy saját vallásukat vallják, vagy hogy saját nyelvüket használják.

A faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöbölésérõl szóló nemzetközi egyezmény (CERD) alapján benyújtott legutóbbi magyarországi jelentést 1996-ban értékelõ ENSZ Bizottság elismeréssel adózott az identitás megõrzését, a kulturális autonómia biztosítását szem elõtt tartó magyar kisebbségpolitikának, és üdvözölte a megfelelõ jogszabályi és intézményi háttér kialakítását. Ugyanakkor aggodalmát fejezte ki a cigány lakosság leszakadása és a romákat sújtó diszkriminációs és erõszakos jelenségek miatt. Sajnálatosnak ítélték, hogy a kisebbségek létszámára vonatkozóan, illetve az egyes területek (oktatás, foglalkoztatás stb.) tekintetében nincsenek demográfiai és statisztikai adatok.

Az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezetben a kisebbségek problémaköre a humán dimenzióbeli együttmûködéssel, az emberi jogok "kosarával" kapcsolatos. Magyarország is osztja a szervezetnek a nemzeti kisebbségek kérdésével kapcsolatos álláspontját, mely szerint a kisebbségek problémája az esetek túlnyomó részében politikai kérdés, amelyet nem lehet csupán a szociális, jogi, gazdasági aspektusra korlátozni. Örömmel üdvözöljük, hogy az EBESZ nemcsak a kisebbségi jogok elismertetésén fáradozik, hanem a lehetséges konfliktusok megelõzésén is. Ebbõl a szempontból volt jelentõs lépés 1992-ben a nemzeti kisebbségi fõbiztos intézményének létrehozása.

Az elmúlt években jó együttmûködés alakult ki a magyar kormány és az EBESZ nemzeti kisebbségi fõbiztosa között. Max van der Stoel, illetve tanácsadói a magyarországi szlovákok helyzetét vizsgálva több alkalommal felkeresték Magyarországot. A fõbiztos figyelme az utóbbi idõben a közép-kelet-európai térségben élõ cigányság helyzete felé fordult.

Hazánk rendszeresen képviselteti magát az EBESZ humán dimenziós végrehajtási találkozóján, így a legutóbbi, 1998. októberi varsói találkozón is, amelyen az 54 EBESZ-tagállam külügyi és más tárcabeli tisztviselõi adtak számot az emberi jogi és humán dimenziós kötelezettségek hazai végrehajtásáról, megválaszolva adott esetben a partnerállamok, illetve a nem-kormányzati szervezetek képviselõinek kérdéseit vagy bíráló megjegyzéseit. E fórumokon Magyarország emberi jogi megítélése kedvezõ volt. Pozitív értékelést kapott Magyarország többek között a szabad és igazságos választásokkal kapcsolatos gyakorlatáért, a sajtószabadság érvényesüléséért.

Az EBESZ 1998. októberi svájci nemzetközi konferenciáján, amely a "Kormányzás és Részvétel: a Másság Integrálása" címet viselte, a Kisebbségi Hivatal elnöke elõadást tartott a nemzeti és etnikai kisebbségek Európában egyedülálló önkormányzati rendszerérõl.

Az Európa Tanács egyik fõ törekvése, hogy válaszokat próbáljon adni a kelet- és közép-európai térség specifikus problémáira. Számos területen sikeresnek is bizonyult ezen erõfeszítéseiben. Ezek közül az egyik legfontosabb eredményként értékeljük a kisebbségek védelmének biztosítása érdekében kifejtett tevékenységét. Az Európa Tanács több szinten is reagált erre a kényes kérdésre. Normaalkotó tevékenysége keretében általánosan elismert szabályokat fogalmazott meg, melyeket elsõsorban a Nemzeti Kisebbségek Védelmérõl szóló Keretegyezmény és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája foglalnak magukban. Számos magyar projekt nyert támogatást az Európa Tanács ún. Bizalomerõsítõ Programjához benyújtott pályázattal, melyek a kisebbség és többség közötti viszony javítását célozták.

Az Európa Tanácsnak az Emberi jogok és az alapvetõ szabadságok védelmérõl szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezményét és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítõ jegyzõkönyvet Magyarország 1992. november 5-én ratifikálta, az 1993. évi XXXI. törvény hirdette ki. Ennek megfelelõen az egyének 1992. november 5-tõl kezdõdõen nyújthatnak be kérelmet az Emberi Jogok Európai Bizottságához, illetve Bíróságához. A Bizottság, illetve a Bíróság eddig huszonhat kérelmet küldött meg a Kormánynak észrevételezés végett, amelyek közül egyik sem alapult a nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozás miatti megkülönböztetésen.

Magyarország irányadónak tekinti az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlésének 1201. sz. ajánlását, amely a magyar-román és a magyar-szlovák alapszerzõdésbe is beemelésre került.

Az Európa Tanács keretében mûködõ ECRI (Európai Bizottság a Rasszizmus és Intolerancia Ellen) Magyarországról szóló, 1997-ben kiadott országjelentése szerint a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényben hazánk üdvözlendõ módon elismerte az országban élõ nemzeti, etnikai kisebbségeket, azok kollektív és egyéni jogait. Az ECRI üdvözli továbbá a parlamenti biztosok, elsõsorban a kisebbségi ombudsman megválasztását annak érdekében, hogy biztosítsák a törvény elõírásainak megfelelõ végrehajtását. A CERD-jelentéshez fûzött megjegyzésekhez hasonlóan az ECRI is felhívja a figyelmet a megbízható statisztikák szükségességére. A magyar kormány elismerést kapott, amiért felismerte a kisebbségi kérdés kormányzati kezelésének fontosságát, s ezt szervezeti struktúrájában is megjelenítette. A jelentés elismeri a Kisebbségi Hivatal munkáját, mivel e szervezet valamennyi területen fontos szerepet játszik a teendõk kezdeményezésében és koordinálásában, az adatgyûjtésben, a politikák hatékonyságának ellenõrzésében és értékelésében, valamint a politikai ajánlások kidolgozásában.

Az ECRI jelentés megállapítja, hogy Magyarország tudatában van a cigányság problémáinak, s számos területen - lakás, oktatás, foglalkoztatás, stb. - tiszteletre méltó erõfeszítéseket tesz a helyzet javítására, valamint a cigányságot ért faji diszkrimináció kivizsgálására és csökkentésére.

1995-ben hazánk az elsõk között ratifikálta a kisebbségvédelem területén kidolgozott két legfontosabb európai egyezményt, az Európa Tanács Nemzeti Kisebbségek Védelmérõl szóló Keretegyezményét és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját. Jelenleg Magyarország az egyetlen olyan ország a tíz társult kelet- és közép-európai ország között, amely mindkét egyezményt ratifikálta.

A Keretegyezmény nem jogokat, hanem elveket fogalmaz meg. Elnevezésében is tükrözõdõen csak a kereteit jelöli ki az európai kisebbségvédelmi rendszernek. Tág teret biztosít a csatlakozó államoknak arra, hogyan kívánják megvalósítani ezeket az elveket.

A Nyelvi Charta a kisebbségi nyelveknek az oktatásban, a bíróságok elõtt, a közigazgatásban, a tömegtájékoztatási eszközökben, a gazdasági, a kulturális és a társadalmi életben való használatáról rendelkezik. Az ország gazdasági lehetõségeivel összhangban, a 35/1995. (IV.7.) sz. Országgyûlési határozatban Magyarország egyelõre csupán hat kisebbségi nyelv (horvát, német, román, szerb, szlovák, szlovén) vonatkozásában vállalta, hogy a fent felsorolt területeken garantálja, ösztönzi, megengedi vagy bátorítja a kisebbségi nyelvhasználatot.

A szükséges ratifikációk elérésével a Keretegyezmény 1998. február 1-én, a Nyelvi Charta pedig 1998. március 1-én lépett hatályba. A Magyar Köztársaság az egyezményekben foglalt elõírásoknak megfelelõen 1999 elején elkészítette a két egyezmény végrehajtásának értékeléséhez szükséges országjelentéseket, amelyeket a Kormány megtárgyalt és elfogadott, valamint elfogadta mindkét egyezmény törvényben történõ kihirdetésére vonatkozó elõterjesztést.

A hatálybalépést követõen hazánknak mindkét nemzetközi egyezményt be kell illesztenie jogrendjébe és törvényben kell kihirdetnie. Az ezzel kapcsolatos munka jelenleg folyik.

Az elmúlt években igyekeztünk minden szinten erõsíteni kapcsolatainkat az ET-vel, amely számos kisebbségvédelmi témájú magyar kezdeményezéshez adott szakmai és anyagi támogatást. Az együttmûködések közül az egyik legjelentõsebb a Kisebbségi Hivatal által kezdeményezett kormányzati párbeszéd szakértõi szintû elindítása volt a közép- és kelet-európai térségben. Az Európa Tanács és az Európai Unió PHARE programja által indított, tizenhét országra kiterjedõ projekt (1996-1998.) keretében, illetve annak elõkészítésére (1994-1995.) a kisebbségi kormányhivatalok összesen öt plenáris tanácskozáson találkoztak (ebbõl két konferenciának Budapest adott otthont). Az Európa Tanács Kisebbségi Osztálya által vezetett program keretében számos tanulmányútra és tematikus szemináriumra is sor került (köztük a Kisebbségek és a média témájú szeminárium 1997 tavaszán szintén Budapesten került megrendezésre).

Az Európa Tanács Kisebbségi Osztályának koordinálásával és az Európai Unió támogatásával a közeljövõben várhatóan új közép- és kelet-európai program indul. A programban a mélyebb kapcsolatok kialakítása a cél: a plenáris ülések mellett nagyobb hangsúly kerül a regionális vagy szubregionális találkozókra, a csupán két vagy három partnert bevonó projektmunkára és képzésekre. 1999 végén elõreláthatóan Magyarország lesz a házigazdája egy újabb konferenciának, amely a határokon átnyúló televíziózásnak és rádiózásnak a kisebbségek életében betöltött szerepét fogja vizsgálni.

Az Európa Tanács Cigányügyi Koordinációs Csoportja évek óta kiemelt figyelemmel követi a magyar kormány komplex megközelítést alkalmazó cigánypolitikáját. 1996. és 1998. között az Európa Tanács támogatásával és részvételével Budapest négy konferenciának is otthont adott a cigányság társadalmi integrációjával, a döntéshozatali mechanizmusokba való bekapcsolódási lehetõségeivel, önkormányzataival, illetve a hosszútávú kormányzati stratégia kialakításával kapcsolatos kérdések áttekintésére.

Az Európa Tanács Migrációs Bizottsága mellett mûködõ, roma kérdésekkel foglalkozó munkacsoport munkájában 1997. óta részt vesz egy független magyarországi szakértõ.

Az Európai Unió a kisebbségi kérdésben nem alakított ki saját egységes jogszabályokat. A közösségi vívmányokat, amelyekhez a belépés érdekében a jelölt államoknak csatlakozniuk kell, azok az európai (Európa tanácsi) dokumentumok jelentik, amelyek az emberi és kisebbségi jogok védelmére születtek.

A csatlakozás folyamatában különbséget kell tenni a gazdasági és politikai dimenzió és követelményrendszer között. Az intézményi és gazdasági kritériumok teljesítését az Európai Unió folyamatában nézi, ebbõl következõen bizonyos kritériumok teljesítése a csatlakozás pillanatánál késõbbre is vállalható. A politikai kritériumok teljesítése ezzel szemben elõfeltétel, ami alól felmentés nem adható. A taggá válás feltételeinek elsõ nagy csoportját a politikai feltételek jelentik. A jelentkezõ államoknak biztosítaniuk kell a demokratikus intézmények stabilitását, a jogállamiságot, az emberi jogok és a kisebbségi jogok tiszteletét és védelmét.

Az 1997-ben közreadott Agenda 2000 c. dokumentum tartalmazza az Európai Bizottság véleményét Magyarországnak az Európai Unióba történt jelentkezésérõl. A politikai feltételeknek történõ megfelelés vizsgálatánál a dokumentum megállapítja, hogy az alapvetõ jogok betartását illetõen nincs lényegi probléma. A demokratikus intézmények mûködése zökkenõmentes, a választások szabadon és tisztességes körülmények között zajlanak, a bíróságok függetlenek, az igazságszolgáltatás hozzáférhetõsége garantált, a polgári, politikai, gazdasági, szociális, kulturális és kisebbségi jogok biztosítottak. A megfogalmazás szerint "Magyarország magán hordozza a biztos intézményi háttérrel rendelkezõ demokrácia jegyeit, amelyek biztosítják a jogállamiságot, az emberi jogokat, valamint a kisebbségek tiszteletben tartását és védelmét".

Az országvélemény kisebbségi jogokkal és kisebbségvédelemmel foglalkozó fejezete ugyanakkor megemlíti, hogy a fenti eredmények mellett a magyarországi cigányság gyakran igen súlyos gondokkal küzd és helyzete számos problémát vet fel. Annak ellenére, hogy a cigányság iskolázottsági mutatói javultak, a roma és nem-roma lakosság közötti esélyegyenlõtlenség növekedett. Az Európai Unió Csatlakozási Partnerség c. 1998-as dokumentuma a cigánysággal kapcsolatos problémák kezelését szintén középtávon fontos prioritásnak tekinti. Az Európai Bizottság 1998-ban ismételten jelentést készített az Európai Tanács részére a csatlakozni kívánó országok elõrehaladásáról. A jelentés megállapítja, hogy az emberi jogok és a kisebbségvédelem területén Magyarország megfelel a Koppenhágában megfogalmazott politikai kritériumoknak. Méltatóan szól a cigányság életkörülményeinek javítására 1997-ben elfogadott középtávú intézkedéscsomagról, ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy folytatni kell a romák helyzetének javítására tett erõfeszítéseket. E követelmény az új Kormány középtávú intézkedéscsomagjának 1999. áprilisi elfogadásával megvalósul.

Az Európai Unió a maga eszközeivel, így például a PHARE támogatás lehetõségével segíti a helyzet javítását ezen a területen is. Információink szerint az Oktatási Minisztérium és a Szociális és Családügyi Minisztérium által benyújtott pályázatok mellett szívesen támogatnának a probléma megoldását komplex módon célzó programot is, ezért a Kormány tervezi egy ilyen program mielõbbi beindítását, kapcsolódva a középtávú program célkitûzéseihez.

Az Európai Unió Leonardo da Vinci elnevezésû programjának keretében, több nemzetközi partnerszervezettel együttmûködve, Magyarország részérõl három, a kormányzati és felsõoktatási szektort, illetve a civil szférát képviselõ szervezet dolgozik egy speciális antidiszkriminációs projekt megvalósításán.

A regionális együttmûködés jelentõsége napjainkban felértékelõdik. A Közép-Európai Kezdeményezés olyan egyedülálló fórumot jelent, amely alkalmas a térség specifikus problémái megvitatására, bizonyos kérdésekben közös álláspontok kialakítására és képviseletére. A Magyar Köztársaság részt vesz a KEK Kisebbségvédelmi Munkabizottsága munkájában. Részese a Közép-Európai Kezdeményezés Kisebbségvédelmi Okmányának (1996. április 30.). Ez az ún. "instrumentum" jogilag nem kötelezõ erejû dokumentum, aláírása inkább politikai szándéknyilatkozatként értékelhetõ, bár számos olyan jogot is felsorol, amelyet az államok másutt, például az Európa Tanács Kisebbségvédelmi Keretegyezményében már elismertek. A Kisebbségvédelmi Munkabizottság tanácskozásának 1997-ben Budapest adott otthont.

Az Egyesült Államokban székelõ, Project on Ethnic Relations elnevezésû nemzetközi nem-kormányzati szervezet 1997-ben az Európa Tanáccsal és a Kisebbségi Hivatallal együttmûködve konferenciát szervezett a cigány kisebbségi önkormányzatok mûködésének tapasztalatairól. A konferenciáról kiadványt is megjelentettek.

Több kisebbségi szervezet tagja az Európai Népcsoportok Föderális Uniójának (FUEV), amely a nemzetközi kisebbségvédelem egyik jelentõs nem-kormányzati szervezeteként konzultatív státusszal rendelkezik az ENSZ-nél és az Európa Tanácsnál.

Egyéb nemzetközi kapcsolatok

A Magyar Köztársaság kisebbségpolitikájának nemzetközi elismertségét jelzi a világ legkülönfélébb országaiból érkezõ nagyszámú érdeklõdés. 1997 és 1998 folyamán többek között észtországi, azerbajdzsáni, romániai, szlovákiai, macedóniai és dél-afrikai kormánydelegációk érkeztek hazánkba 5-7 napos tanulmányútra a magyar kisebbségvédelmi politikai intézkedések és intézményrendszer megismerésére. A Magyarországra akkreditált külképviseletek érdeklõdõ diplomatái több alkalommal is tereplátogatáson ismerkedtek a kisebbségi önkormányzati rendszerrel. 1997-ben a Kanadai Örökség Minisztériumával közösen kisebbségi képzési mûhelyre került sor négy hazai minisztérium tisztviselõi számára. A hazai kisebbségek képviselõi a kormányzat által szervezett olaszországi tanulmányúton ismerkedhettek a dél-tiroli német kisebbség autonómiájának kérdéseivel.

1998-ban a magyarországi romák kanadai kivándorlásának aggodalmakat kiváltó fokozódása miatt szoros együttmûködés alakult ki a Kormány illetékes minisztériumai és hivatalai, az Országos Cigány Önkormányzat illetve a budapesti Kanadai Nagykövetség között. A magyar Kormány mindent elkövetett és elkövet azért, hogy a kanadai Bevándorlási és Menekültügyi Testület ne egyoldalú tájékoztatás alapján formáljon képet a magyarországi helyzetrõl.

Anyaországi kapcsolatok

A Magyar Köztársaság Kormánya üdvözlendõnek tartja, ha az anyaországok hozzájárulnak a hazánkban élõ kisebbségeik nyelvi és kulturális identitásának erõsítéséhez, illetve kifejezi törekvését arra, hogy a kisebbségek hídként szolgáljanak Magyarország és anyanemzetük között.

A Kormány törekedni kíván a természetes földrajzi, gazdasági és történelmi tájegységek szerepének növelésére. Programjában különös hangsúlyt kap a határ menti térségekben jelentkezõ, reális igényeket kielégítõ, határokon átnyúló regionális gazdaságpolitika kialakítása, amire a szakmai kamarák, egyesületek, szövetségek, önkormányzatok bevonásával kerülhet sor. A regionális együttmûködés erõsítése és az ebben rejlõ lehetõségek fokozott kihasználása ugyanis jelentõs mértékben csökkentheti az abból fakadó nehézségeket és feszültségeket, hogy a térség országai eltérõ idõpontban válnak az euro-atlanti szervezetek, így a NATO és az Európai Unió tagjává.

A magyar Kormány regionális politikájának alapvetõ célja a közép- és kelet-európai stabilitás erõsítése. A Kormány a közép-európai régión belüli együttmûködést minõségileg új szintre kívánja emelni. Abból indul ki, hogy a közép-európai térség országai közötti együttmûködés elmélyítése, a nemzeti kisebbségek helyzetének az európai gyakorlatnak megfelelõ rendezése, és az euro-atlanti integráció egymással nem ellentétesek, hanem egymást kölcsönösen segítik és erõsítik. Ennek megfelelõen a Kormány minden lehetséges eszközt igénybe vesz annak érdekében, hogy hazánk euro-atlanti integrációjából fakadó gazdasági és politikai elõnyökbõl a térség más országai is részesüljenek. Az államok közötti jószomszédságra, baráti kapcsolatokra és együttmûködésre törekvés szándéka tükrözõdik abban, hogy a többoldalú nemzetközi egyezményekhez való csatlakozás mellett a Magyar Köztársaság számos magyarországi kisebbség anyaországával is kétoldalú egyezményeket és szerzõdéseket kötött. A rendszerváltozás óta érzékelhetõ Magyarország törekvése arra, hogy a magyarországi kisebbségek anyaországaival olyan egyezményeket kössön, amelyek a két államban élõ kisebbségek védelmét garantálják. Ez egyes esetekben a két állam közötti alapszerzõdés részét képezi (Szlovákia, Románia), más esetekben külön kisebbségvédelmi nyilatkozat vagy megállapodás formáját is ölti (Ukrajna, Szlovénia, Német Szövetségi Köztársaság, Horvátország) (29. sz. melléklet). Az egyezményekben foglaltaknak megfelelõen - utolsóként 1999. januárjában a magyar-szlovák viszonylatban is - kormányközi kisebbségi vegyesbizottságok alakultak meg. (A német kisebbség érdekében a Magyar-Német Kulturális Vegyesbizottság tevékenykedik, amelyben a magyarországi német kisebbség és a német nyelv tanításának támogatására állandó albizottságot hoztak létre.)

A kisebbségi vegyesbizottságok célja a kisebbségek körében felmerülõ idõszerû kérdések megvitatása, az egyezménybõl eredõ kötelezettségek megvalósulásának értékelése, illetve ajánlások készítése saját kormányaik számára. A bizottságoknak nincs hatáskörük arra, hogy kötelezettségeket állapítsanak meg. Munkájukban mindegyik esetben részt vesznek az érintett kisebbség képviselõi is. Az ukrán-magyar kapcsolatok területén nem csak kormányközi kisebbségvédelmi bizottság, hanem egy parlamentközi vegyesbizottság is foglalkozik a két országban élõ ukrán, illetve magyar kisebbség helyzetével.

A Magyar Köztársaság a Nemzeti Kisebbségek Védelmérõl szóló Keretegyezményben kötelezettséget vállalt arra, hogy nem akadályozza a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeket azon joguk gyakorlásában, hogy szabadon és békésen határokon átnyúló kapcsolatokat hozzanak létre és tartsanak fenn olyan személyekkel, akikkel etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásukban osztoznak, vagy kulturális örökségük közös. A Kisebbségi törvény pedig kimondja, hogy a kisebbséghez tartozó személyeknek joguk van arra, hogy kapcsolatot tartsanak mind anyaországuk és nyelvnemzetük állami és közösségi intézményeivel, mind a más országokban élõ kisebbségekkel.

A települési és helyi kisebbségi önkormányzatok jogai között szerepel a kapcsolattartás bármely kisebbségi szervezettel, egyesülettel, ideértve az együttmûködési megállapodások kötését is. A kisebbségi szervezetek közmûvelõdési tevékenységet folytathatnak, erre - jogszabályok keretei között - intézményeket hozhatnak létre, amelyek nemzetközi kapcsolatokat tarthatnak fenn. Az MTA RKK Dunántúli Tudományos Intézete 1998. évi felmérése szerint az országos kisebbségi önkormányzatok tevékenységének egyik legfontosabb területe az anyaországi kapcsolatok fejlesztése volt.

A kedvezõ jogszabályi háttérnek, illetve az önkormányzatok és a kisebbségi civil szervezetek fokozódó aktivitásának eredményeképpen az utóbbi években virágzásnak indultak a kisebbségek és anyaországaik közötti kapcsolatok, ezek a közös fenntartású iskola mûködtetésétõl kezdve, az ifjúsági cseréken, oktatási és kulturális együttmûködésen át a települések közötti testvérkapcsolatokig és a két országot összekötõ üzleti vállalkozásokig változatos formákban valósulnak meg. Egyes esetekben a kisebbségek országos önkormányzata és az anyaország egyes minisztériumai között már rendszeres munkakapcsolat is kialakult.

Az 1990. évi népszámlálás adatai szerint a magyarországi bolgárok lélekszáma 1.370 fõ. Ez a szám csak a bolgár anyanyelvû népességet jelenti; a bolgár nemzetiségû lakosság száma az "egyéb nemzetiségûek" népszámlálási adatcsoportjából nem választható le.

Az anyanyelven kívül bolgár nyelvismerettel rendelkezõk száma 1.665 fõ.

Saját szervezeteik becslése szerint a magyarországi bolgárok létszáma 5.000 fõ.

A bolgárok szétszórtan élnek Magyarország számos településén. Budapesten és környékén él a bolgár népesség kétharmada. Viszonylag kompakt bolgár lakosság található a Csepel-szigeti Halásztelken és Szigetszentmiklóson, továbbá Pécsett és Miskolcon élnek bolgárok nagyobb számban.

A magyarországi bolgárok magvát a kertészek és kereskedõk alkotják, de ez a foglalkozás ma már nem tekinthetõ egyedüli és kizárólagos tevékenységi körüknek. A mai bolgárok jelentõs számú értelmiséggel, számos ismert elõadó- és képzõmûvésszel rendelkeznek, megtalálhatóak és eredményesen dolgoznak a gazdasági, politikai, kulturális és tudományos szférában egyaránt.

Az 1994. évi kisebbségi önkormányzati választásokig a magyarországi bolgárok legfõbb érdekképviseleti és kulturális intézménye az 1914-ben alapított Magyarországi Bolgárok Egyesülete volt, amely ma is mûködik.

Az 1994. december 11-én megtartott kisebbségi önkormányzati választások során a Pest megyei Halásztelken alakult meg bolgár önkormányzat. 1995. január 28-án alakult meg a 9 fõs Fõvárosi Bolgár Önkormányzat, 1995. március 1-én pedig a 14 fõs Bolgár Országos Önkormányzat. Az elektorok száma 16 fõ volt.

Az 1995. november 19-én megtartott kisebbségi önkormányzati választások eredményeként alakult meg a pécsi és a miskolci bolgár kisebbségi önkormányzat. 1998-ig három vidéki, a fõvárosi és az országos, azaz összesen öt bolgár kisebbségi önkormányzat mûködött az országban.

A Kisebbségi törvény által biztosított jogosítványai alapján az érdekképviseleti és érdekvédelmi funkciókat a Bolgár Országos Önkormányzat vette át, a kulturális feladatok továbbra is az Egyesület hatáskörében maradtak, ám a programok és rendezvények színvonalának, hatékonyságának növelése érdekében igen szoros együttmûködést valósítottak meg. A négyéves kitartó munka gyümölcsözõnek bizonyult, amit az alábbi adatok bizonyítanak.

Az 1998. évi kisebbségi önkormányzati választások során háromszorosára nõtt a bolgár önkormányzatok száma.(1. sz. ábra a 14. oldalon). Nyolc fõvárosi kerületi (III., IX., XI., XIV., XV., XVII., XVIII., XXI.), hat vidéki (Halásztelek, Szigetszentmiklós, Szentendre, Pécs, Miskolc, Debrecen), a fõvárosi és az országos, azaz összesen 16 bolgár kisebbségi önkormányzat megválasztására került sor (12. és 30. sz. mellékletek).

A fentiek következményeként az elektorok száma is lényegesen magasabb lett: a fõvárosi elektorok száma 40, az országos elektorok száma 70 fõ. 1999. január 11-én került sor a 9 fõs Fõvárosi Bolgár Önkormányzat, 1999. január 14-én pedig a 16 fõs Bolgár Országos Önkormányzat megválasztására.

A magyar állam 1997-ben, Budapesten a Lónyay u. 41. sz. alatt 37,8 millió forintért 273 m2-es ingatlant vásárolt a Bolgár Országos Önkormányzat és a Fõvárosi Bolgár Önkormányzat elhelyezése céljából.

A Kisebbségi törvény alapján a Bolgár Országos Önkormányzat mûködési feltételeinek kialakítására 15 MFt egyszeri vagyonjuttatásban részesült. Mûködési költségeinek fedezésére a beszámoló két évében, 1997-ben 10, 1998-ban 13,8, majd 1999-ben 17,5 MFt központi költségvetési támogatásban részesült.

A helyi kisebbségi önkormányzatok önkormányzatonként 1997-ben 300 eFt 1998-ban 350 eFt központi költségvetési támogatásban részesültek. Budapest Fõváros Önkormányzata 1998-ban és 1999-ben a fõvárosi kisebbségi önkormányzatoknak - így a bolgárnak is - 10 MFt-os költségvetést szavazott meg.

A Kisebbségi Tárcaközi Bizottság által nyújtott támogatásként 1997-ben a bolgár kisebbség egy pécsi klubhelyiség berendezéséhez kapott 250.000 Ft támogatást.

A bolgárok közösségi és kulturális életének központja a Magyarországi Bolgárok Egyesülete és az 1957-ben épült egyesületi székház, a Bolgár Mûvelõdési Ház. Az Egyesület 1994-ben még 2 MFt, 1997-ben már csak 0,8 MFt központi költségvetési és 0,5 MFt MKM támogatásban részesült, ugyanis 1995 óta a szervezeteknek nyújtandó kisebbségi célú állami támogatások nagyobbik hányada az önkormányzatoknak jut. A Magyarországi Bolgárok Egyesülete évtizedek óta bázist teremtett a bolgár hagyományápolás és közösségi élet folytatásához. A Bolgár Mûvelõdési Házban évente 30-50 rendezvény várja a magyarországi bolgárok különbözõ rétegeit, az egyházi ünnepek, a koncertek, a népi ünnepségek és a színházi elõadások egyaránt nagy látogatottságot élveznek.

Az egyesületi könyvtár viszont évek óta nem tudott új könyveket beszerezni, és nehézkes az anyanyelvû napisajtó-ellátottság. A magyarországi bolgár közösség több népi együttessel büszkélkedhet, kiemelkedõ közöttük a Martenica népi együttes teljesítménye, amely 1997-ben elnyerte a Palma de Mallorca-i VII. Nemzetközi Folklórfesztivál fõdíját. Itt említhetõk az önkormányzati támogatással létrejött Jantra, Roszica együttesek is.

A Kisebbségi Közalapítvány kuratóriuma a bolgár önkormányzatok, közösségek, intézmények programjainak megvalósításához 1997-ben 4.789.786 Ft, 1998-ban 4.415.440 Ft támogatást szavazott meg. (21. a. és 21. b. mellékletek).

A magyarországi bolgárok egyetlen közoktatási intézménye Budapesten mûködik. A 12 osztályos iskolát és óvodát korábban kizárólag a bolgár állam finanszírozta. Az Egyesület aktív és hatékony közremûködésével, kétéves tárgyalások eredményeként, a két állam illetékes megbízottai 1992. szeptember 29-én aláírták a budapesti Hriszto Botev bolgár iskola új jogállását szabályozó megállapodást. E szerint az iskola magyar-bolgár közös fenntartású állami iskolaként mûködik. A magyar fél vállalta az iskola tanulólétszáma alapján járó normatív állami támogatás biztosítását. 1993-1998. között a normatív támogatás és a nemzetiségi kiegészítõ támogatás összege 29.115.000 Ft volt. Ezen összegen belül az 1997/98-as tanévre összesen 8 MFt, az 1998/99-es tanévben 9,621 MFt normatív és kiegészítõ költségvetési támogatást kapott az iskola. Az iskola a bolgár oktatási program alapján dolgozik, a mûködtetésével kapcsolatos egyéb költségeket a bolgár fél viseli. Az össztanulólétszám tanévenként 100-120 fõ között mozog.

Az 1997/98-as tanévben 8 bolgár nemzetiségû egyetemi hallgató nyerte el a Kisebbségi Közalapítvány ösztöndíját, melynek együttes összege 560 eFt volt. Az 1998/99-es tanévben 5 bolgár nemzetiségû egyetemi hallgató összesen 500 eFt közalapítványi ösztöndíj-támogatásban részesült. (19. a. melléklet).

A Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium 1997-ben a Budapest, Vágóhíd utcában felépítendõ bolgár diákotthon beruházási terveinek elkészítésére 5 MFt-ot biztosított. A tervek elkészültek, a beruházás kivitelezésére már az új kormány tett ígéretet.

A magyarországi bolgárok kutatására a Bolgár Országos Önkormányzat 1996-ban létrehozta a Magyarországi Bolgárok Kutatóintézetét, melynek az önkormányzati székházon belül biztosított elhelyezést. Mûködését 1998-ig az MKM évi 1 MFt-os támogatása tette lehetõvé. Az intézet azonban külön költségvetési támogatás hiányában nem kezdhette meg munkáját érdemben, annak ellenére, hogy kutatási programja is elkészült. Eddigi legfontosabb megmozdulása az 1997-ben "Bolgárok Magyarországon" címmel megrendezett nemzetközi tudományos tanácskozás volt, amelynek anyagát idén jelenteti meg az intézet külön kiadványban. A rendezvényt a Kisebbségi Közalapítvány támogatta.

Az 1992. évtõl jelenik meg az Egyesület kétnyelvû, társadalmi és kulturális folyóirata, a Haemus. 1998 óta a folyóiratot a Bolgár Országos Önkormányzat adja ki. Megjelentetését a Kisebbségi Közalapítvány révén nyújtott állami támogatás teszi lehetõvé, melynek összege 1997-ben 4,5 MFt, 1998-ban 4,697 MFt volt (22. sz. melléklet). 1996 óta jelenik meg a Balgarszki Vesztnik (Bolgár Hírek), a Bolgár Országos Önkormányzat havi lapja. 1997-tõl a Bolgár Országos Önkormányzat éves kalendáriumot jelentet meg, könyvkiadói tevékenységet folytat, eddig 4 kötetet jelentetett meg, kulturális alapítványok segítik az anyanyelvi kultúrát és oktatást: Pro Cultura Bulgarica - 1992., Pro Schola Bulgarica - 1994.; 1996. június 2-án avatták fel Hriszto Botev szabadságharcos és költõ, a 'bolgár Petõfi' szobrát a budapesti Vágóhíd utcában. 1996-ban Malko teatro (kis színház) címmel létrejött az elsõ hazai bolgár színtársulat, továbbá számos néptánccsoport, ifjúsági szervezet alakult.

A Magyar Televízió Rondó c. mûsorában havi rendszerességgel sugároz bolgár nyelvû mûsort, a Magyar Rádióban 1998 januárjától heti 30 perces bolgár nyelvû adás hallgatható.

A hívõ bolgárok a görögkeleti ortodox egyház tagjai. A budapesti Szent Cirill és Metód bolgár ortodox templomot önerõbõl építették fel 1931-ben. Kápolnájuk jelenleg Pécsett van. A hitéletet egy lelkész szolgálja. Budapest a székhelye a Bolgár Ortodox Egyház közép- és nyugat-európai metropolitájának is.

A Magyarországi Bolgár Ortodox Egyház mûködéséhez a korábbi évekhez hasonlóan 1998-ban is 1,550 MFt központi költségvetési támogatást kapott. A budapesti bolgár templom rekonstrukciójára 1997-ben és 1998-ban 5-5 MFt-ot biztosított a magyar állam.

A Bolgár Országos Önkormányzat szoros kapcsolatok kialakítására törekszik az anyaországgal. Általános gyakorlattá vált a Magyarországra látogató hivatalos bolgár delegációk fogadása magyarországi programjuk során, így az önkormányzathoz látogatott 1997-ben a bolgár államfõ, a külügyminiszter, 1998-ban a miniszterelnök, az önkormányzat külön meghívására 1998-ban háromnapos látogatásra Magyarországra érkezett az államelnök-helyettes. 1997-ben a Bolgár Országos Önkormányzat 11 fõs küldöttsége egyhetes programot bonyolított le Bulgáriában.

Ezek a kapcsolatok segítik egyrészt a magyarországi bolgár közösség és intézményei tevékenységének megismerését az anyaországban, másrészt rendkívüli módon szolgálják az identitásmegõrzés folyamatának megerõsítését.

A cigány kisebbség létszámára vonatkozó adatok meglehetõsen nagy szórást mutatnak. Az 1990-es népszámlálás során 142.683 magyar állampolgár vallotta magát cigány nemzetiségûnek. A legmértékadóbb becslések szerint számuk jelenleg 450-500.000 fõ, egyes kisebbségi szervezetek 7-800.000 lélekszámot valószínûsítenek. Az 1971-ben, majd 1993-1994-ben végzett reprezentatív szociológiai felmérés adatai szerint két évtized alatt a cigány lakosság létszáma több, mint 50 százalékkal emelkedett. Óvatos prognózisok szerint 2015-re a csökkenõ összlakosságon belül, a cigányság aránya 8 százalék körül lesz Magyarországon. A demográfiai változások során a csökkenõ összlakosság elöregedése mellett a cigányság jóval fiatalabb korösszetételével is számolni kell.

Az országban mindenütt élnek cigányok, ám területi megoszlásuk nem egyenletes. A szakirodalom a cigány népesség területi megoszlása szempontjából az országot 6 régióra osztja: Kelet (Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar és Békés megye), az Alföld (Csongrád, Bács-Kiskun, Jász-Nagykun-Szolnok megye), a budapesti iparvidék, (Budapest, Pest, Fejér és Komárom-Esztergom megye), Észak (Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Nógrád megye), Dél Dunántúl, (Baranya, Somogy, Tolna, Zala és Veszprém megye), Nyugat (Vas és Gyõr-Moson Sopron megye).

A cigányok becsült száma a három északi megyében a legnagyobb, 120 ezer. Jelenleg a keleti régióban 100 ezer, az alföldi régióban 60 ezer a cigány népesség száma. A budapesti régióban 90 ezer, a dél-dunántúli régióban 115 ezer, a nyugati régióban pedig jóval kisebb, 15 ezer a cigányok száma. 1971-ben a legtöbb cigány ember a keleti régióban lakott, 1994-ben viszont az északiban és a dél-dunántúliban. Az új regionális arányok inkább belsõ népesség növekedésbõl, mintsem költözködésbõl erednek.

Eltolódások mentek végbe a település-típusok között is. 1971-ben 25 ezer cigány ember lakott Budapesten, a teljes cigány népesség kevesebb, mint 8 százaléka. Számuk jelenleg 46 ezer, a teljes cigány népesség 9,2 százaléka. Még nagyobb az aránynövekedés a vidéki városok esetében. 1971-ben 45 ezer cigány volt városlakó, jelenleg több mint háromszor annyi, és a teljes cigány népességhez viszonyított részarány 14 százalékról 30 százalékra emelkedett. Az országban mindenütt megfigyelhetõ, hogy a cigányság városokba áramlása gettósodással és a slumosodási folyamatok erõsödésével is együttjár.

Súlyos problémát jelent a cigányok által sûrûn lakott megyék elöregedõ, aprófalvas településein a népesség gyorsuló ütemû kicserélõdése: a nem cigány népesség elvándorlása és a cigányok fokozatos beköltözése az értéküket vesztett, üresen maradt ingatlanokba.

A legnagyobb hazai kisebbségnek, a cigány közösségeknek a helyzete sok tekintetben más, mint a többi hazai kisebbségé. Gondjaik elsõsorban nem nyelvi, kulturális jellegûek, esetükben hatványozottan merülnek fel a szociális, foglalkoztatási, szakképzési és oktatási problémák. Ezek, összetett jellegükbõl adódóan a kisebbségi jog keretei között nem oldhatók meg, más típusú állami intézkedést is igényelnek. A cigányság társadalmi integrációs esélyeinek növeléséhez kormányzati, települési önkormányzati támogatásokra van szükség.

Az összetett problémahalmaz összehangolt, komplex megoldásokat, koncepciózus intézkedéseket igényel. A Kormány programjának megfelelõen Magyarországon olyan feltételeket kell teremteni, hogy minden állampolgár, így a kisebbségekhez tartozók is szívesen éljenek országunkban. Más hátrányos helyzetû társadalmi csoportokhoz hasonlóan, a romák esetében is a megfelelõ életkörülmények megteremtése össztársadalmi érdek és össztársadalmi feladat. E feladatok végrehajtásában pontosan körülhatárolt felelõsséggel együtt kell mûködnie a Kormánynak, a helyi önkormányzatoknak, az Országos Cigány Önkormányzatnak (a továbbiakban: OCÖ, az elõzõ ciklusban OCKÖ), a helyi cigány kisebbségi önkormányzatoknak és a civil szervezeteknek.

A társadalmi integrálódás elõsegítéséhez olyan társadalmi környezet kialakítására van szükség, amelyben alapelvként és közös érdekként jelenik meg az alapvetõ állampolgári jogok általános érvényesülése.

A Kormány a peremhelyzetû, leszakadt csoportok, tartós munkanélküliek szociális, egészségügyi és foglalkoztatási rehabilitációjára kiemelt figyelmet fordít. Ennek eszközrendszerét az aktív szociálpolitika lehetõségeit felhasználva, valamint a képzési, átképzési programok fejlesztésével tervezi elérni. A Kormány biztosítani fogja azoknak a kulcsfontosságú területeknek a prioritását, fejlesztését - ezen belül külön kiemelve a közoktatás, a szakképzés, felsõoktatás, valamint a foglalkoztatás területeit -, amelyek a cigányság társadalmi integrációja szempontjából meghatározóak. Az elõítéletek csökkentése érdekében a programoknak nem csak a cigány lakosságot kell érinteniük, hanem a társadalom nem cigány részét is.

A szemléletformálás területén kiemelt feladat az összetett problémahalmaz komplex megközelítésére és megoldására felkészült szakemberek, pedagógusok, köztisztviselõk, kisebbségi önkormányzati képviselõk, média és más szakemberek képzése, munkájukhoz a folyamatos szakmai segítségnyújtás biztosítása.

Az 1998. nyarán megalakult Kormány áttekinti és felülvizsgálja a cigányság élethelyzetének javítására vonatkozó korábbi kormányzati intézkedéseket, kormányhatározatokat. A Kormány javítani kívánja a középtávú intézkedéscsomag megvalósítását elõsegítõ koordinációs tevékenységet, és szélesíteni az intézkedéscsomag végrehajtására felhasználható pénzügyi forrásokat. (A jogszabály-módosításokat a Kormány 1999. áprilisában elfogadta).

A Magyar Köztársaság Kormánya a beszámoló két évében, 1997-ben és 1998-ban a cigányság helyzetének javítása érdekében a következõ feladatokat határozta meg, illetõleg az alábbi jogszabályokat fogadta el:

• A Közmunkatanács létrehozásáról és a a közmunkaprogramok támogatási rendjérõl szóló 117/1997. (VII. 8.) Korm. rendelet.
• A cigányság élethelyzetének javítására vonatkozó középtávú intézkedéscsomagról szóló 1093/1997. (VII. 29.) Korm. határozat, amely komplex módon oktatási, foglalkoztatási, szociális, egészségügyi, térségi, diszkriminációellenes és tömegkommunikációs programokat foglal magában.
• A cigány kisebbség helyzetének javítását célzó intézkedésekrõl szóló 1107/1997. (X. 11.) Korm. határozat.
• A nemzeti, etnikai kisebbség óvodai nevelésének irányelve és a nemzeti, etnikai kisebbség iskolai oktatásának irányelve kiadásáról szóló 32/1997. (XI. 5.) MKM rendelet.
• Az Országos Cigány Információs és Mûvelõdési Központ létrehozásával kapcsolatos feladatokról szóló 1072/1998. (VI. 22.) Korm. határozat.
• A cigányság helyzetével foglalkozó kormányhatározatok, intézkedések felülvizsgálatáról, módosításáról szóló 1130/1998. (X.6.) Korm. határozat.

A fentiekben jelzett jogszabályok alapján, különös tekintettel a cigányság élethelyzetének javítására vonatkozó középtávú intézkedéscsomagról szóló 1093/1997. (VII. 29.) Korm. határozatra a beszámoló idõszakában a következõ intézkedések történtek.

A középtávú intézkedéscsomag keretében az Oktatási Minisztérium (korábban a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium) pályázati formában elnyerhetõ tandíjtámogatást biztosít cigány egyetemi és fõiskolai hallgatóknak. 1997-ben 153 fiatalnak nyújtottak 7.322.000 Ft tandíjtámogatást. 1998-ban 108 hallgatónak 2.900.000 Ft összegû tandíjtámogatást biztosítottak.

1998-ban új támogatási formaként pályázati keretben ösztöndíjat biztosítottak azon cigány fiatalok számára, akik államilag elismert diplomát adó felsõoktatási intézmény hallgatói és vállalták, hogy valamely cigány közösségben, cigány kisebbségi önkormányzat mellett, oktatási vagy szociális intézménynél, közhasznú civil szervezõdésnél, illetve olyan szervezetnél, melynek tevékenységi köre kiterjed a cigányság segítésére, tanulmányaikkal összefüggõ, ahhoz kapcsolódó, segítõ tevékenységet látnak el. Támogatásban részesülhettek azok a cigány egyetemi vagy fõiskolai hallgatók is, akik cigány tehetséggondozó program keretében cigány tanulók sikeres iskolai elõmenetelét segítették elõ. E célra 4 millió Ft-ot különítettek el.

Az 1997/98-as tanévben a különbözõ felsõoktatási intézmények tantervi programjaiban megjelentek a hazai cigánysággal kapcsolatos kulturális, társadalompolitikai ismeretek. Több fõiskolán elõkészítõ évfolyamot indítottak a cigány származású, érettségi bizonyítvánnyal rendelkezõ fiatalok, felnõttek számára, annak érdekében, hogy a felvételi vizsgakövetelményeknek minél nagyobb arányban tudjanak megfelelni. Romológiai tanszéket hoztak létre a Zsámbéki Katolikus Tanítóképzõ Fõiskolán, a Kaposvári Tanítóképzõ Fõiskolán, valamint a Jannus Pannonius Tudományegyetemen.

A Kisebbségi Közalapítvány kuratóriumának döntése alapján 1997-ben 401 középiskolás és 128 felsõfokú oktatásban résztvevõ cigány fiatal kapott ösztöndíj támogatást, együttesen 29 millió Ft-ot. 1998-ban 540 középiskolás és 103, felsõfokú oktatásban résztvevõ cigány fiatal kapott összesen 37 millió Ft-ot meghaladó összegû ösztöndíj-támogatást (19. a. melléklet). Ez jelentõs számbeli és összegszerû növekedést jelent a korábbi évekhez viszonyítva, amikor 200-300 közép- és felsõoktatási intézményekben tanuló cigány fiatalt támogatott a közalapítvány.

A Cigányokért Közalapítvány 1997-ben 25 millió Ft-ot fordított 272 általános iskolába és szakiskolába járó cigány fiatal ösztöndíj támogatására, az 1998/99-es tanévben pedig 30 millió Ft-ot tanulmányi ösztöndíjakra. Az ösztöndíjak érintik az általános iskolában tanuló jeles eredményt elérõ (Czinka Panna ösztöndíj), valamint a jó eredményt elérõ fiatalokat. Ösztöndíjat kaphattak továbbá azok a fiatal felnõttek is, akik félbeszakadt tanulmányaikat folytatva érettségi bizonyítványt kívánnak szerezni. A támogatás összesen 825 fõt érint. Pedagógiai mûhely-programok támogatására 1998-ban 4 millió Ft-ot fordítottak (22. a. melléklet).

A nemzeti, etnikai kisebbségek óvodai nevelésének és iskolai oktatásának irányelvei megteremtették a cigány kisebbségi nevelés és oktatás jogi keretét, feltételrendszerét. Az Irányelvek útmutatást adnak az óvodai és iskolai oktatáshoz-neveléshez szükséges tantervek elkészítéséhez. A cél az, hogy a cigány kisebbségi óvodai és iskolai oktatás a gyermekek sikeres iskolai elõmenetelére történõ felkészítése során tudatosan építsen a cigány kultúra és a többségi kultúra közötti különbözõségekre és hasonlóságokra. A cigány kisebbségi óvodai és iskolai nevelés-oktatás folyhat a kisebbség nyelvén, két nyelven, illetve a cigány kulturális nevelés keretében magyar nyelven.

Az oktatási intézmények az 1996/97-es tanévben cigány oktatás céljából 68.312 tanuló után, míg az 1997/98-as tanévben cigány oktatás céljából 31.034 tanuló után vettek igénybe kisebbségi normatív támogatást. Mint az általános oktatási fejezetben is jeleztük, a két tanév tanulólétszáma közötti különbség oka, hogy míg az 1996/97-es tanévben a normatíva igénybevételének konkrét feltételei nem voltak, addig 1997/98-ra ehhez az iskolákban felzárkóztató programot kellett készíteni, ezt véleményeztetni kellett a helyi cigány kisebbségi önkormányzattal, vagy ennek hiányában az MKM illetékes osztályával.

Az Oktatási Minisztérium (korábban az MKM) a cigány tanulók kollégiumi nevelésének elõsegítése érdekében 1998-ban új normatív támogatási formát vezetett be. A cigány tanulók kollégiumi nevelésére 10.000 Ft/fõ kiegészítõ támogatásában részesültek az intézmény fenntartói. A támogatási összeg 1999-ben megkétszerezõdött.

A kollégiumi formák közül modell értékûnek tekinthetõ a Gandhi Közalapítvány által fenntartott pécsi kollégium, melynek mûszaki átalakítása 1998-ban fejezõdött be.

Míg a Gandhi Kollégium szervesen kapcsolódik a Gandhi Gimnáziumhoz, addig vannak olyan kollégiumok, melyekben különbözõ középiskolákban tanuló cigány fiatalok élnek. Ilyen a Collegium Martineum, melyet 1997-ben a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium 1 millió Ft-tal támogatott, 1998-ban pedig 3,6 millió Ft-ot biztosított annak bõvítésére. A Collegium Martineum mûködésének célja, hogy a dél-magyarországi régióban élõ hátrányos helyzetû cigány fiatalok számára lehetõséget biztosítson színvonalas közép- és felsõoktatási képzésekben való részvételre. A kollégiumban lehetõséget biztosítanak a beás és a romani nyelv tanulására.

További típusa a kollégiumoknak az, amely általános iskolások elhelyezésére szolgál. Erre a nyírteleki Általános Iskola mellett mûködõ "Kedves Ház" már kipróbált és jól bevált modell. Ide azok a gyerekek járnak, akik halmozottan hátrányos helyzetûek, de tanulmányi elõmenetelük jó. 1998-ban 3 millió Ft támogatást kapott az Oktatási Minisztériumtól (korábban az MKM-tõl).

Az edelényi Alapítványi Munkaiskola Kollégiumának létesítéséhez 1998-ban 4 millió Ft-ot biztosított az Oktatási Minisztérium (MKM), 800.000 Ft-ot pedig a Kisebbségi Tárcaközi Bizottság.

A csapi Általános Iskola Kollégiumának létesítéséhez 1997-ben 2 millió Ft, 1998-ban pedig 3 millió Ft támogatást nyújtott az Oktatási Minisztérium, 1997-ben 5 millió Ft-tal támogatta a kollégium kialakítását a Kisebbségi Tárcaközi Bizottság.

A szolnoki Roma Esély Alapítványi Szakiskola Kollégiumának létesítéséhez 1997-ben 3 millió, 1998-ban pedig 5 millió forintot biztosított a Oktatási Minisztérium. 1997-ben a Kisebbségi Hivatal 800.000 Ft mûködési költséggel támogatta az intézményt a Kisebbségi koordinációs és intervenciós keretbõl.

A cigányság társadalmi helyzetébõl kiinduló, annak megfelelõen kialakított pedagógiai program alapján oktató, speciális oktatási intézményi modellek kialakítására, a meglévõk fejlesztésére továbbra is szükség van.

A Kalyi Jag Roma Mûvészeti Egyesület által 1993-ban alapított Kalyi Jag Roma Nemzetiségi Szakiskolába 8 osztályt végzett cigány fiatalok nyerhetnek felvételt. Az iskola célja olyan 14-25 éves korú fiatalok 2 éves képzése, akik szakképzetlenek, illetve középfokú oktatásban nem vesznek részt.

Az iskolába csak cigány tanulók járnak, számuk az 1996/97-es tanévben 37 fõ, az 1997/98-as tanévben 22 fõ volt.

A Józsefvárosi Tanoda Alapítvány által kezdeményezett Józsefvárosi Tanoda a VIII. kerületben élõ cigány gyermekek iskolai sikerességének javítására és a továbbtanulás elõsegítésére jött létre. Az iskola célja olyan foglalkozások, illetve klubok szervezése, amelyek felhívják a gyermekek figyelmét a körülöttük lévõ világ ismeretforrásainak gazdagságára, a tudásnak, mint értéknek a jelentõségére. Az iskolába járó tanulók létszáma 48 fõ, ennek 95 százaléka cigány gyermek.

A Lungo Drom Országos Cigányszövetség Alapítványa hozta létre a Roma Esély Szakiskolát. Az iskola célja a középiskolából kimaradó, jelentõs szociális hátránnyal, általános és szakirányú mûveltség hiányával rendelkezõ cigány és nem cigány fiatalok szakképesítéshez juttatása. A szakiskolába 70 tanuló jár, a tanulók zöme cigány származású.

A projektet 1990-1991-ben dolgozta ki egy gyógypedagógusokból álló csoport. Az alapítványi iskola 1994-ben jött létre az Oktatási Minisztérium (MKM) jóváhagyásával. Több éves áldozatos munkája elismeréseként az edelényi Munkaiskola vezetõjét a Miniszterelnök 1997-ben Kisebbségekért Díjjal tüntette ki.

Az iskolában az 1996/97-es tanévben 67 fõ enyhe és középsúlyos értelmi fogyatékos, zömmel cigány származású általános iskolás korú, valamint 50 fõ normál kisóvodás járt. Az 1998/99-es tanévtõl 9. évfolyamon szakiskolát és integrált oktatásban résztvevõ csoportot indítottak elsõ osztályosok számára. 1998-ban kollégium épületének megvásárlására 5 millió Ft-ot kaptak az Oktatási Minisztériumtól (MKM), melynek felújítása jelenleg is tart.

Az intézmény fenntartója a Gandhi Közalapítvány. A Közalapítvány célja, hogy óvodák, általános és középiskolák alapításával és fenntartásával (Gandhi Gimnázium és Kollégium) elõsegítse a nyitott szellemû, a tudományok iránt fogékony, népéhez és anyanyelvéhez kötõdõ cigány fiatalok képzését. A Kormány 1997-ben 325 millió Ft-ot, 1998-ban 230 millió Ft-ot biztosított a Közalapítvány céljainak megvalósítására. Az iskola elsõ elõkészítõ féléve 1994-ben indult. Az iskola hatosztályos gimnáziumként mûködik. Az iskolába járó gyermekek száma az 1997/98-as tanévben 180 fõ, az 1998/99-es tanévben 218 fõ. Teljes beiskolázás esetén 350 fiatal oktatását-nevelését tudják vállalni.

A Gandhi Gimnázium feladata, hogy kulturális sokféleségre nevelõ intézménnyé váljon. Célja a cigányság ügye iránt elkötelezett értelmiségi elit kinevelése. Az iskolában, mivel a beiskolázási körzetben lakók nagy része a beás nyelvet beszéli, beás és romani nyelv, valamint kultúra oktatása folyik. Az idejáró gyerekek Baranya, Somogy, Tolna megyébõl jönnek. Elvétve vannak olyanok, akik Zala, Fejér és Pest megyébõl érkeznek az iskolába. Az iskola tanári karában, beleértve a nevelõket is, 5 cigány kisebbséghez tartozó pedagógus tanít. A Gimnázium jelenlegi egyik fõ problémája a tanterem hiánya.

Az intézmény nyolcosztályos általános iskola. Az iskolába cigány és nem cigány tanulók egyaránt járnak, a nem cigány tanulók vannak túlsúlyban. Az iskola beiskolázási körzete Nyírtelek, környezõ falvak, tanyák. A cigány programot 3 éve indították el. Céljuk minél több gyereket bejuttatni a középfokú oktatásba.

A Kormány az 1996. év végén kisebbségi célokra, elsõsorban válságos helyzetû oktatási, kulturális intézmények, kisebbségi önkormányzatok támogatására elkülönített keretet hozott létre. A keret felosztásáról tárcaközi bizottság döntött. 1996 decemberétõl 1998 decemberéig a rendelkezésre álló 342 millió Ft-os keretbõl közel 90 millió Ft-ot a cigány kisebbség támogatására, elsõdlegesen oktatási, kulturális, kisebbségi önkormányzati célokra, valamint közösségi házak létrehozására fordítottak (24. sz. melléklet).

Kultúra, közmûvelõdés

A cigányságnak nyelvi és kulturális szempontból több nyelv és kultúrkör megõrzésérõl kell egyidejûleg gondoskodnia. A cigány kultúrának kevés az írásbelisége, probléma továbbá, hogy a cigányság nem rendelkezik anyaországgal, amely kulturálisan és anyagilag támogatná. A meglévõ hagyományõrzõ cigány közösségek lényegében az utolsó olyan csoportok a magyar társadalomban, amelyekben a népi mûvészet a mindennapi élet szerves része. Ez kétségkívül a cigány kultúra megõrzésének esélyét erõsítõ tényezõ.

A Kisebbségi Közalapítvány 1997-ben és 1998-ban a következõ kulturális területeken támogatta a cigány kisebbségi szervezeteket, intézményeket: oktatás, könyvkiadás, terjesztés, mûfordítás, színházi élet, könyvtárak, közgyûjtemények, mûemlékvédelem, gyermek és ifjúsági táborok, hitéleti programok, nemzetközi kapcsolatok, közéleti szakemberek képzése, kutatás, hagyományõrzés, valamint országos terjesztésû kisebbségi sajtó - mint az Amaro Drom, a Lungo Drom, a Phralipe c. periodikák - megjelentetése ( 22. sz. melléklet). 1997-ben több cigány mûvész részesült alkotói ösztöndíjban (festõmûvészek, zenészek, irodalmárok, képzõmûvészek, kutatók). 1997-ben a Kisebbségi Közalapítvány 53.125.000 Ft-tal támogatta a hazai cigányság kulturális, közmûvelõdési programjait. Ez az összeg 1998-ban 53.221.134 Ft volt (21. a. és 21. b. mellékletek).

Cigány közösségi házak létrehozását, mûködését támogatta a Szociális és Családügyi Minisztérium (korábban a Népjóléti Minisztérium), a Cigányokért Közalapítvány, az Oktatási Minisztérium (MKM), valamint a Kisebbségi Tárcaközi Bizottság (pl.: Budapest VIII. kerület, Barcs, Csenger, Kiskunhalas, Kiskunmajsa, Makkoshotyka, Nagykanizsa, Szarvas, Tamási, Gerjen, Hajdúhadház és Kál). A kisebbségi koordinációs és intervenciós keret részbeni támogatásával hozták létre Pécsett a Rácz Aladár Közösségi Házat.

Az 1072/1998.(VI.22.) Korm.határozat alapján az OCKÖ létrehozta az Országos Cigány Információs és Mûvelõdési Központot, amelyhez a központi költségvetés 150 millió Ft-ot, az 1998. évi mûködéshez pedig 30 millió forintot biztosított. Az intézmény feladatai között szerepel a cigány kisebbségi oktatási, kulturális, közmûvelõdési tevékenység, amely hozzájárul a Kisebbségi törvény 15-16. §-ában foglalt jogok érvényesítéséhez. Az átadásra 1999. január 12-én került sor.

A Magyar Rádióban két hetente Cigány Félóra címmel cigány kisebbségi mûsort sugároznak, a Magyar Televízióban pedig 25 perces mûsoridõben hetente látható a Patrin Cigány Magazin mûsora.

Foglalkoztatás

Az 1997. évi foglalkoztatáspolitikai irányelvek kimondták: "központi programokat" kell kidolgozni és indítani, melyek a tartós munkanélküliek, a pályakezdõ fiatalok, a cigány munkanélküliek, a falusi és agrár munkanélküliek, valamint a megváltozott munkaképességûek elhelyezkedését, illetve munkaerõ-piaci pozícióit segíti elõ.

A cigányság helyzetének javítását szolgáló legfontosabb foglalkoztatáspolitikai eszközök az aktív munkaerõ-piaci támogatások. (Pl. foglalkoztatást elõsegítõ képzések, foglalkoztatás bõvítését szolgáló támogatások, munkahelyteremtés támogatása, munkahely megõrzés támogatása, foglalkoztatáshoz kapcsolódó járulékok, utazási költségek átvállalása, közhasznú munkavégzés támogatása.)

A középtávú intézkedéscsomagban meghatározott feladat keretében a Szociális és Családügyi Minisztérium (korábban a Munkaügyi Minisztérium) szakmai irányítása mellett, a megyei munkaügyi központok és a regionális munkaerõ-fejlesztõ és képzõ központok folyamatosan vizsgálják a tartósan munkanélküliek - ezen belül a cigányság - számára meghirdethetõ, a munkaerõpiacon jól felhasználható programok és képzések bõvítési lehetõségeit. A regionális munkaerõ-fejlesztõ és -képzõ központok mind a szükséges tematikákkal és képzési programokkal, mind technikai lehetõségeikkel készen állnak arra, hogy tanfolyamaikat igény szerint a kistelepüléseken szervezzék és bonyolítsák le. A rendelkezésre álló képzési programok két részre oszthatók:

- a hagyományos kézügyességet igénylõ, illetve szolgáltatás jellegû tevékenység oktatására (seprûkötõ, földtéglagyártó, betanított kõmûves, stb.)

- a közösség érdekeit képviselõ szociális szakterület ellátására (cigány közösségfejlesztõ asszisztens, cigány foglalkoztatást szervezõ).

Folytatódnak az egyszerû betanított és szakmunkásképzések, melyek pozitív megyei tapasztalatokon alapuló új képzési formákkal egészülnek ki. Ilyen pl. a cigány közösségfejlesztõ asszisztensek képzése. Erre a képzésre központi programot hirdetettek, melyre 45 millió forintot különítettek el.

A cigány lakosság foglalkoztatási problémájának kezelésében kiemelt szerep jut a közhasznú és a közmunkaprogramoknak. A közhasznú foglalkoztatás célja, hogy átmeneti foglalkoztatási és jövedelemszerzési lehetõséget biztosítson a munkaerõpiacon egyébként esélytelennek tûnõ, alacsony iskolai végzettségû, szakképzetlen vagy egyéb okok miatt hátrányos munkanélküliek számára. A közhasznú foglalkoztatásban résztvevõk száma évrõl-évre folyamatosan nõ. A közhasznú foglalkoztatás megszervezésében a munkaügyi központok partnerei a települési önkormányzatok. Ebben a formában az önkormányzatok nagyon sok olyan kommunális és környezetjavító jellegû településrendezési és -fejlesztési feladatot tudtak és tudnak elvégeztetni, melyre más formában nincs lehetõségük.

A közhasznú foglalkoztatás keretében jó lehetõségek adódtak a cigány munkavállalók foglalkoztatásának és képzésének összekapcsolására az önkormányzati hatáskörbe tartozó szolgáltatások területén. Ilyen például a házi szociális szolgáltatás, szociális étkeztetés, falugondnoki rendszer, iskolai-óvodai szolgáltatások. A cigány lakosság részvétele a közmunkaprogramokban különösen fontos speciális foglalkoztatáspolitikai jellemzõik miatt. Gyakorlati tapasztalatok alapján az alábbiak állapíthatók meg:

- e rétegen belül demográfiai okokra visszavezethetõen több a pályakezdõ munkanélküli,

- a cigányság alacsonyabb szakmai képzettséggel rendelkezik, mint a lakosság más rétegei, így a munkaerõpiac szerkezetének átalakulása, mely a képzetlenebb munkaerõ tömeges elbocsátásával járt együtt, arányait tekintve õket sújtotta elsõdlegesen,

- a cigányság esetében alapvetõen jellemzõ az információhiány és az önértékelésben megmutatkozó bizonytalanság.

A Kormány 1997-ben 4 milliárd Ft-ot, 1998-ban 5,7 milliárd Ft-ot biztosított a közmunkaprogramok támogatására.

A Közmunkatanács döntése alapján a Kisebbségi Hivatal 67 millió 650 ezer Ft vissza nem térítendõ támogatásból kísérleti jellegû közmunka programot indított 100 fõ hátrányos helyzetû, a munkaerõpiacról tartósan kiszoruló munkanélküli számára Tatabánya Mésztelepen. A program (1996. december 1-tõl 1997. november 30-ig) modell értékû, mivel a munkavállalók foglalkoztatása a jövedelemhez jutás mellett új életstratégia kialakulását is elõsegítette, továbbá új típusú, partneri kapcsolat alakult ki a szociális, oktatási intézmények és a közmunkaprogramban résztvevõk között.

A Közmunkatanács pályázatot hirdetett a telepek és telepszerû lakókörnyezetek kiváltásához és/vagy infrastrukturális fejlesztéséhez kapcsolódó közmunkaprogramok beindítására. Ennek eredményeként a Közmunkatanács 25 millió forintos támogatásával Nyíregyházán 1998. áprilisában 100 fõs közmunkaprogram indult a város szélén található telepek infrastrukturális fejlesztésére. A program keretében 10 lakást teljesen felújítottak, a telep többi lakásaiban részleges felújítást végeztek.

Az 1997. évben futó közmunkaprogramokban a foglalkoztatott munkanélküliek között a romák becsült aránya átlagosan 40 százalékos volt, ami azt jelenti, hogy a közmunkaprogramok keretében több, mint 5.000 cigány származású jutott munkához. Az 1998. évi elsõ pályázati ütemben támogatott közmunkaprogramokban a cigányság létszámaránya 35,6 százalékos, ami közel 2.600 fõ cigány közmunkákban való foglalkoztatását jelenti.

Az eddigi tapasztalatok alapján a romákat megcélzó közmunka programok szervezése továbbra is szükséges, mivel ez foglalkoztatásuk, valamint az ellátási rendszerbe való visszajutásuk fontos eszköze lehet.

A Kormány 1998-ban vis maior célokra szolgáló céljellegû decentralizált támogatásokat állapított meg (a keret nagysága 4,3 milliárd forint), melynek felhasználásáról a Megyei Területfejlesztési Tanácsok pályázat alapján döntenek. A pályázó települési önkormányzatok ezt a keretet közvetve vagy közvetlenül a hátrányos helyzetû cigány lakosság helyzetének javítására is felhasználhatják.

1998. elején megállapodás született az OCKÖ és a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium között, mely szerint a szaktárca 100 millió Ft-ot biztosított a területfejlesztés központi célelõirányzatából az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat részére. Az összeg 15 százaléka az OCKÖ szakmai kabinetjének a mûködtetésére, 15 százaléka a területfejlesztéssel kapcsolatos oktatási, informatikai, szakértõi programok finanszírozására, 70 százaléka pedig a területfejlesztési támogatások elnyeréséhez szükséges saját rész megteremtéséhez " kiegészítõ támogatási alap" formájában volt felhasználható. Ennek keretében az OCKÖ pályázati kiírására 64 pályázat érkezett, amelyek közül 38 nyert támogatást. A támogatott pályázók esetében mind a 38 pályázó elnyerte a megyei területfejlesztési tanácsok támogatását is.

A Kormány 1995-ben létrehozta a cigányság társadalmi integrálódását elõsegítõ, a helyi megélhetési programokat támogató, Cigányokért Közalapítványt. A közalapítvány célja, hogy az esélyegyenlõség megteremtése érdekében támogassa a hazai cigányság önazonosságának megõrzését, társadalmi integrálódását, az õket érintõ munkanélküliség mérséklését, az iskolai és iskolán kívüli oktatásban esélyeik növelését és emberi jogaik védelmét. Fõbb tevékenységi területei: a falun élõ cigányság megélhetését célzó mezõgazdasági jellegû kezdeményezések és a megvalósítható üzleti tervvel rendelkezõ cigány kisvállalkozások támogatása, illetve olyan programok finanszírozása, amelyek elõsegítik a cigány gyermekek tanulmányi elõmenetelét, az elõítéletmentes jogalkalmazást, kisebbségbarát társadalmi közhangulat kialakítását.

A Kormány a központi költségvetésbõl 1997-ben 170 millió Ft-ot, 1998-ban 250 millió Ft-ot biztosított a Közalapítvány számára. 1997-ben 153 projektet, 1998-ban csaknem 200 projektet támogattak. (22. a. melléklet).

A Cigányokért Közalapítvány 1996-ban indította elsõ, megélhetést támogató programját. A Földmûvelésügyi Minisztérium és a Cigányokért Közalapítvány 1998-ban közös pályázatot írt ki mezõgazdasági programok támogatására. A támogató rendszerek anyagi segítsége 1996-ban és 1997-ben összesen 7-8 ezer cigány család (35-40 ezer fõ) számára teremtett lehetõséget megélhetési agrártevékenység elkezdésére és folytatására. Ez azt jelenti, hogy a vidéken élõ cigányság közel 10 százaléka fogott bele segítséggel - az utóbbi két évben - a földmûvelésbe és az állattartásba, mintegy félezer településen.

E források, valamint az SzCsM szociális földprogramjai az 1996-97-es évek átlagában mintegy 160 millió Ft-ot fordítottak új mezõgazdasági programok indítására, illetve a meglévõk folytatásának ösztönzésére a cigányság körében.

A Kisebbségi Tárcaközi Bizottság által támogatott kérelmek nagy része olyan oktatási intézménytõl érkezett, amelyekben a cigány gyermekek aránya 50 százalék feletti. A támogatás egyrészt javította az oktatási intézmények mûködési feltételeit, másrészt hozzásegített ahhoz, hogy a cigány származású gyerekek napközbeni ellátásban is részesüljenek a felzárkóztató, tehetséggondozó programok mellett. Lehetõség nyílt továbbá olyan szakképzést nyújtó iskolák támogatására, amelyek a cigány fiatalok munkaerõ-piaci esélyeit növelik. Támogatást kaptak ezen túlmenõen jogvédõ irodák, közösségi házak, kisebbségi önkormányzatok és a cigányság társadalmi integrációját segítõ egyéb intézmények.

A középtávú intézkedéscsomag elfogadását követõen több megyében (Bács-Kiskun, Somogy, Fejér, Szolnok stb.) megyei szintû, önállóan megvalósítandó programcsomagot állítottak össze, együttmûködve a cigány kisebbségi önkormányzatokkal, szervezetekkel, a megyékben élõ cigány lakosság élethelyzetének javítása érdekében. Ennek keretében foglalkoztatási, szakképzési programok indítására, helyi kisebbségi önkormányzati képviselõk, civil szervezeti vezetõk képzésére, gyermekek táboroztatására, tanulmányaik támogatására, stb. került sor.

A cigányság körében az egészséget kedvezõtlenül befolyásoló tényezõk halmozottan jelentkeznek, s ebbõl adódóan a cigányság egészségi állapotára vonatkozó adatok az országos átlagnál kedvezõtlenebb képet mutatnak.

Magyarországon a szociális és egészségügyi ellátás minden állampolgár számára biztosított. A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény a települési önkormányzatok feladatkörében alap- és szakellátás keretében (pl.: pénzbeli ellátások: normatív pénzbeli ellátás, gyermeknevelési támogatás; szociális rászorultságtól függõ pénzbeli ellátások: munkanélküliek jövedelempótló támogatása, lakásfenntartási támogatás, ápolási díj, átmeneti segély, temetési segély; természetben nyújtott szociális ellátások: köztemetés, közgyógyellátás, egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság; személyes gondoskodást nyújtó ellátások; alapellátások: gyermekek napközbeni ellátása, étkeztetés, házi segítségnyújtás, családsegítés, stb.) nyújt szolgáltatásokat a településen élõ hátrányos helyzetû - köztük cigány - lakosság részére.

A szociális és egészségügyi ellátások területén a Kisebbségi Hivatal a cigány lakosság, valamint az ellátó intézmények dolgozói között felmerült kommunikációs problémák feltárása érdekében kutatást kezdeményezett. A Hivatal a kutatás eredményeit felhasználta a korábban jelzett, a cigányság élethelyzetére vonatkozó középtávú intézkedéscsomag elkészítésénél.

A Magyar Védõnõk Országos Egyesületével közösen a Kisebbségi Hivatal több napos tréninget szervezett azon védõnõk számára, akik olyan, válság sújtotta térségekben, kistelepüléseken és városokban dolgoznak, ahol sok hátrányos helyzetû - köztük cigány - család él. 1997-ben 230 védõnõ továbbképzése történt meg, ez a program 1998-ban is folytatódott. A tréningek célja az volt, hogy a védõnõk megismerkedjenek a hazai cigányság történetével, kulturális jellemzõivel, s ennek alapján képesek legyenek a családokat saját lakókörnyezetükben, igényeik, szükségleteik figyelembevételével támogatni.

1997-ben megszületett a gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény, amelynek fejezeteiben szerepel az állami gondozott gyermekek és fiatalok különbözõ támogatási lehetõsége. A törvény kiemelt célja, hogy minél szélesebb körben biztosítsa az állami gondozott gyermekek számára a családban történõ szocializációt, nevelést, ennek érdekében támogatási rendszert dolgoznak ki a családotthonos nevelési intézményrendszer kiszélesítésére. Ezzel párhuzamosan a nevelõszülõk intézményes képzése is folyamatban van. A nevelõszülõk képzése projekten belül létezik egy cigány nevelõszülõ képzési program, amely kifejezetten cigány származású házaspárokat készít fel állami gondozott (cigány) gyermekek vállalására.

1997-ben a Kormány szociális lakásépítés és -felújítás finanszírozására egy fejlesztési koncepciót dolgozott ki és külön határozattal modell értékû programok beindítására 100 millió Ft-ot különített el. Az égetõ és igen súlyos lakásgondok megoldását célzó, modell értékû programok pályázat útján kerültek kiválasztásra, ezek között igen jelentõs támogatást élvezett az OCKÖ Szociális Közhasznú Társasága, illetve a Jóléti Szolgálat Alapítvány Szociális Lakásépítõ Közhasznú Társasága. A pályázat során elnyert pénzeszközök felhasználását, illetve a programok teljesülését egy Tárcaközi Bizottság ellenõrizte. A program lezárása 1999-ben várható, melynek végsõ tapasztalatai egy kormányhatározatban kerülnek rögzítésre.

A program lényege, hogy különbözõ technológiákkal olyan lakások épüljenek a szociálisan rászoruló, hátrányos helyzetû - köztük cigány - emberek számára, melyek ára a piaci ár 30-40 százaléka alatt van. Az OCKÖ szociális lakásépítési koncepciója arra épül, hogy a szociálpolitikai kedvezmény igénybevétele mellett, önkormányzati támogatással "ingyen telek" juttatásával és közhasznú foglalkoztatással épüljenek meg a lakások. Az OCKÖ Szociális Közhasznú Társasága a program befejezéséig 250 db lakás felépítését vállalta, cigány családok számára.

A központi költségvetésbõl a két- és többgyermekes családok magánerõs lakásépítésének elõsegítése érdekében speciális, vissza nem térítendõ szociálpolitikai támogatás nyújtható. A kedvezmény összege egy gyermek esetén 200 ezer Ft, kettõ és három gyermek esetén gyermekenként 1 millió Ft.

A Kormány a központi költségvetésbõl kedvezményes lakásépítésre 1997-ben 29,1 milliárd forintot fordított.

A Belügyminisztérium a középtávú intézkedéscsomagban vállalt feladatai alapján a cigánysággal szembeni diszkriminációkkal foglalkozó kutatások felhasználásával konkrét intézkedések születtek.

A Belügyminisztérium gondozásában elkészült egy, a rendõrképzés alapdokumentumaként szolgáló, a téma irodalmát átfogó oktatási anyag, "Szöveggyûjtemény a kisebbségi ügyek rendõrségi kezelésének tanulmányozásához" címmel. A kiadvány elsõként foglalja össze a diszkriminációellenes nemzetközi és hazai jogi szabályozást, az államigazgatási döntéseket, az e tárgykörben végzett kutatások tapasztalatait, a kisebbségi ombudsman, a cigány szervezetek és a civil jogvédõ szervezetek megállapításait, valamint válogatást ad a rendõrség és a cigányság viszonyát bemutató publicisztikákból. A kiadvány a rendõrképzõ intézetek rendelkezésére áll, oktatási anyagként szolgálhat tantervi elképzeléseik megvalósításához.

A Project on Ethnic Relations Alapítvány és a Louisville-i Egyetem (USA, Kentucky állam) közremûködésével 1998. májusában megkezdõdött egy kétéves vezetõi tréningsorozat a lakosságorientált (közösségorientált) rendõrségi koncepció gyakorlati megvalósítása érdekében. A képzésben 200 fõ vesz részt - a rendõrség közbiztonsági szolgálatának vezetõi, rendõrkapitányok és oktatási szakemberek - amerikai trénerek vezetésével.

Az Európa Tanács "A rendõrség és az emberi jogok" elnevezésû hároméves programján belül a magyar rendõrségnél folyamatban van egy, a kisebbségi jogok tiszteletben tartását is vizsgáló felmérés. A tapasztalt hiányosságok megszüntetésére - azok jellegének és súlyának függvényében - a program keretén belül tananyag készül.

Hátrányos helyzetû, középiskolás cigány nemzetiségû fiatalok rendõrré válásának támogatására az 1996/97-es tanévben pályázatot írt ki az Országos Rendõr-fõkapitányság. A támogatott 25 fõ ösztöndíjasból a középiskola befejeztével eddig rendõr-szakközépiskolába jelentkezett 15 fõbõl 8 fõ felvételre került; a jelentkezõk 50 százalékos felvételi aránya jónak mondható. Az ösztöndíjrendszer elõsegíti a cigány fiatalok szakmához jutását. A kísérletre kijelölt négy fõkapitányság mintegy 2 millió forintot fordított az ösztöndíjasok támogatására.

Magyarországon több civil jogvédõ iroda mûködik, melyek a cigány lakosság számára biztosítanak jogsegélyszolgálatot, tanácsadást és szükség esetén jogi képviseletet látnak el. A Cigányokért Közalapítvány jogvédelmet támogató programokra 1997-ben 10,3 millió Ft, 1998-ban 12,1 millió Ft vissza nem térítendõ támogatást nyújtott.

A Kisebbségi Tárcaközi Bizottság 1998-ban 2,3 millió Ft-al támogatta három jogvédõ iroda mûködését.

Az életüktõl és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1997. évi XXIX. törvény értelmében, a II. világháborús holocaust cigány túlélõi nyújthatták be kárpótlási igényüket a Kárpótlási és Kárrendezési Hivatalhoz.

A svájci bankok és nagyipar, valamint a Német Szövetségi Köztársaság Kormánya ún. Holocaust Alapokat hoztak létre, melybõl a szociálisan rászoruló, túlélõ áldozatok részére kívánnak segélyeket nyújtani. Az igénylések szakszerû elõkészítése érdekében hazai cigány jogvédõ irodák, az OCKÖ, a Magyar Vöröskereszt és a Kisebbségi Hivatal szakértõk bevonásával Szakértõi Bizottságot hozott létre, amely folyamatosan segítette az igénylõket a segély- kérelmek elõkészítésében. 1998. végéig kb. 500 fõ nyújtotta be igényét, a kérelmek elbírálása jelenleg is tart.

Az 1994. december 11-i általános önkormányzati és az 1995. november 19-i pótválasztások eredményeként 792 helyi kisebbségi önkormányzat jött létre az országban.

Ebbõl 477 helyi cigány kisebbségi önkormányzat - egy kivételével, (Pálmajor cigány települési önkormányzat) - közvetlen módon jött létre, közel 1.500 cigány ember közéleti részvételét biztosítva. Ebbõl (1998. július 16-i állapot szerint) 81 CKÖ szûnt meg. 1994-ben a helyi kisebbségi önkormányzati képviselõk nagy számú szimpátiaszavazatot kaptak a többségi választóktól. Ez a társadalmi bizalom és tolerancia-megnyilvánulás ösztönzõleg hatott a képviselõk tevékenységére. Megalakult az OCKÖ, amely 53 fõs testületével és megyei irodahálózat mûködtetésével látta el feladatait. A Kisebbségi törvény alapján az OCKÖ 60 millió Ft egyszeri vagyonjuttatásban részesült, székházhoz juttatása megtörtént.

Budapesten a kerületek kisebbségi önkormányzatai közvetett választások útján létrehozták a középszintû Fõvárosi Cigány Kisebbségi Önkormányzatot. Több megyében alakítottak a helyi kisebbségi önkormányzatok és szószólók megyei társulást.

Pozitív tapasztalatként értékelhetõ, hogy a Kisebbségi törvény alkalmazása révén erõsödött a cigányság érdekérvényesítõ képessége. Helyi szinteken sok esetben a települési önkormányzat és annak intézményei, valamint a cigány kisebbségi önkormányzatok között közös programok indítása, oktatási, foglalkoztatási és lakásépítési területen együttmûködés jelzi a partneri kapcsolatok erõsödését.

A helyi kisebbségi önkormányzati választásra a települési önkormányzati választással egyidõben 1998. október 18-án került sor. Kisebbségi választások kitûzésére 1.050 településen 1.554 kezdeményezés történt, ebbõl 932 kezdeményezés alapján, 923 településen tûztek ki cigány kisebbségi önkormányzati választásokat, 816 településen állítottak megfelelõ számú jelöltet és ugyanennyi helyen tartottak helyi cigány kisebbségi önkormányzati választást. A választások eredményeképpen 764 településen alakult meg a helyi cigány kisebbségi önkormányzat, melynek során 3.440 fõ szerzett mandátumot. (6.sz. tábla a 13. oldalon, és 7., 31. sz. mellékletek). A korábbi választási ciklusban mûködõ cigány kisebbségi önkormányzatok számához viszonyítva ez erõteljes növekedést jelent (1., 3., 4. sz. ábrák a 14-17. oldalakon).

A választójogi törvény nemcsak helyi kisebbségi, hanem települési önkormányzati és polgármesteri választásokon való részvételre is kedvezményes lehetõséget biztosított a kisebbségek részére.

A választások országos összesítése alapján 1 cigány jelölt polgármesterként szerzett mandátumot.

Az OVB 1999. január 23-ra tûzte ki az OCÖ megválasztásának idõpontját. A jelölés során a Lungo Drom Választási Szövetség, a Roma Parlament, a Roma Társadalmi Összefogás és a Függetlenek állítottak 53 fõs listát. A szavazatok összesítése során az 53 fõ teljes egészében a Lungo Drom Választási Szövetség tagjaiból került ki. Alakuló ülésük során elnököt és 11 fõs elnökséget választottak. A fõvárosi kisebbségi önkormányzat határozatképtelenség miatt nem alakult meg.

Az 1990-es népszámlálás adatai szerint a görög anyanyelvûek száma 1.640, anyanyelvén kívül további 1.260 fõ beszéli a görög nyelvet, akik közül igen sokan görög nemzetiségûnek tekinthetõk. Saját szervezeteik szerint becsült létszámuk: 4-4,5 ezer fõ.

Legjelentõsebb civil szervezetük a Magyarországi Görögök Kulturális Egyesülete, amely legfontosabb feladatának a görög nyelv, kultúra és hagyományok ápolását tekinti.

Az 1994. és 1995. évi kisebbségi önkormányzati választások során Budaörsön, Miskolcon, Szegeden, Sopronban és a fõváros IX. kerületében választottak görög önkormányzatot. A 9 fõs Fõvárosi Görög Önkormányzat 1995. január 22-én, a 15 fõs Görög Országos Önkormányzat 1995. március 4-én jött létre. Összesen 7 görög önkormányzat mûködött az elmúlt ciklusban.

1998-ban a fõváros 11 kerületében (III., IV., V., IX., X., XII., XIII., XIV., XV., XVIII., XIX. kerület), valamint Budaörsön, Beloianniszban, Pécsett, Sopronban, Szegeden, Egerben és Miskolcon, azaz 18 településen volt eredményes a görög kisebbségi önkormányzati választás. A fõvárosi önkormányzatot 1999. január 30-án, az országost pedig 1999. február 7-én választották meg. A görög önkormányzatok száma a háromszorosára, hétrõl húszra emelkedett. (1. sz. ábra a 14. oldalon, és 12., 32. sz. mellékletek).

A Görög Országos Önkormányzat a Kisebbségi törvény alapján 15 MFt egyszeri vagyonjuttatásban részesült. Mûködési költségeinek fedezésére 1997-ben 10, 1998-ban 13,8, 1999-ben 17 MFt központi költségvetési támogatásban részesült.

A helyi önkormányzatok 1997-ben 300 eFt, 1998-ban 350 eFt központi költségvetési támogatásban részesültek. Budapest Fõváros Önkormányzata 1998-ban és 1999-ben 10-10 MFt-tal támogatta a Fõvárosi Görög Önkormányzatot.

Az országos és a fõvárosi önkormányzat elhelyezését szolgáló Budapest, Vécsey u. 5. sz. alatti 378 m2-es ingatlant 59,6 MFt-ért vásárolta meg a magyar állam és azt tartós használatba adta a két önkormányzatnak.A Kisebbségi Tárcaközi Bizottság által nyújtott támogatásként 1997-ben a görög kisebbség egyesületi életének támogatására, a nagy hagyományokkal rendelkezõ fõvárosi egyesület székházának felújítására 1,5 millió Ft támogatást kapott.

1995. óta jelenik meg a Görög Országos Önkormányzat görög-magyar kétnyelvû folyóirata, a Kafeneio. A folyóirat - a többi nemzetiségi laphoz hasonlóan - a Kisebbségi Közalapítványon keresztül részesül állami támogatásban, melynek összege 1997-ben 4 millió Ft, 1998-ban 4,176 millió Ft volt (22. sz. melléklet).

Programjaik megvalósításához a görög önkormányzatok, egyesületek, közösségek a Kisebbségi Közalapítványtól 1997-ben 3,23 MFt, 1998-ban 2.813.464 Ft támogatást kaptak.

Önálló tannyelvû vagy kétnyelvû oktatási intézménye (általános iskola, középiskola) nincs a magyarországi görögségnek. Nyelvoktató iskola is csupán Beloianniszban mûködik, ahol 76 tanuló tanulja a görög nyelvet és irodalmat. Az 1997/98-as tanévben 9 görög nemzetiségi egyetemista nyerte el a Kisebbségi Közalapítvány ösztöndíját, melynek együttes összege 630 eFt volt. Az 1998/99-es tanévben 3 görög nemzetiségû egyetemista részesült összesen 300 eFt közalapítványi ösztöndíj-támogatásban (19. a. melléklet).

A Görög Országos Önkormányzat kiemelt figyelmet fordít az anyanyelv ápolására. Ezért - megalakulását követõen - azonnal nekilátott az ún. vasárnapi iskolák megszervezésének. Az országos önkormányzat irodahelyiségeiben mûködõ budapesti vasárnapi iskola tanulóinak létszáma közel 100 fõrõl az 1998/99-es tanévben 252 fõre emelkedett. Ugyanebben a tanévben Miskolcon 32, Budaörsön 12, Sopronban 16, Szegeden 18, Tatabányán 18 és Egerben 14 tanulóval mûködnek a vasárnapi iskolák.

Az Oktatási Minisztérium az évrõl-évre növekvõ tanulólétszámnak megfelelõen emeli a vasárnapi iskolák anyagi támogatásának mértékét. Az 1998/99-es tanévben ez az összeg 4,57 millió Ft-ot tesz ki.

A Magyarországon élõ görögöknek számos amatõr mûvészeti együttese (énekkar, zenekar, tánccsoport) van, amelyek közül a magyar publikum körében a legismertebbek az Iliosz Táncegyüttes és a Szirtosz zenekar. Igen népszerûek és látogatottak az Almássy téri Szabadidõközpontban rendszeresen megtartott görög táncházak és a Görög Búcsú címet viselõ nagyszabású rendezvény.

A görög nyelvû TV-adások havonta egyszer láthatóak a Rondó c. mûsorban, a Magyar Rádió 1998. januárjától heti 30 perces görög nyelvû mûsort sugároz.

A hívõ görögség a görögkeleti ortodox vallást gyakorolja. 1949-ig a Karlócai (szerb) metropolita joghatósága alá tartoztak, 1949-ben a Magyar Ortodox Egyház keretében, a moszkvai pátriárka fennhatósága alá kerültek. Templomaikban magyar és görög nyelvû istentiszteletek váltakozva folynak. Beloiannisz község görög temploma 1996-ban épült. Egyházközsége a Magyarországi Ortodox Exarchátus alá tartozik.

A magyarországi görögség szoros és a két állam számára kölcsönösen gyümölcsözõ kapcsolatokat tart fenn az anyaországgal.

Egyrészt számos magyarországi görög vállalkozó utazási irodája révén a magyar állampolgárok ezrei nyaralnak Görögországban, másrészt a Magyar-Görög Kereskedelmi Ipari- és Idegenforgalmi Kamara útján kezdeményezõi és részesei az egyre bõvülõ magyar-görög gazdasági kapcsolatoknak is.

A Görög Országos Önkormányzat az anyaország állami intézményeivel tart kapcsolatokat, amelyek mindenekelõtt a magyarországi görögség anyanyelvének és kultúrájának ápolását szolgálják.

Az országos önkormányzatot 1998-ban - hivatalos magyarországi látogatása során - a görög államfõ is megtisztelte.

Az 1990. évi népszámlálás adatai alapján Magyarországon 13.570 fõ tekinti magát horvát nemzetiségûnek és 17.577 fõ nevezte meg anyanyelvének a horvát nyelvet. Ha a fenti adatokhoz hozzászámítjuk azt a több, mint 17 ezer személyt, aki anyanyelvén kívül beszéli a horvátot, akkor a horvát kultúrkörhöz tartozók száma meghaladja a harmincezret.

A hazai horvátok szervezeteinek becslése szerint a Magyarországon élõ horvát nemzetiségûek létszáma kb. 80-90.000 fõ.

A magyarországi horvát kisebbség szórványban élõ, nyelvjárásait, néphagyományait és kultúrkincsét tekintve alapjába véve egymástól jelentõsen nem különbözõ népcsoportok összessége. A számos közös jellemzõ közül kiemelendõ, hogy valamennyi horvát népcsoport kizárólagosan a római katolikus egyházhoz tartozik.

E kisebbséget a hazánk hét megyéjében, zömmel az ország déli és nyugati határai mentén élõ õshonos horvát közösségek alkotják.

A gradistyei horvátok Vas és Gyõr-Moson-Sopron megyékben élnek. A magyar-osztrák határ mindkét oldalán élõ horvátokat gradistyei horvátoknak hívják, Burgenland horvát neve - Gradistye - után.

A muramenti vagy "káj" horvátok Zala megye határmenti részein, Nagykanizsa és Letenye térségében találhatók.

A drávamenti horvátok Barcs közelében, a Dráva folyó mentén fekvõ hét, egymással határos falut lakják.

A baranyai sokácok és bosnyákok Baranya megye középsõ és déli részein, Pécs, Siklós és Mohács városokban, valamint az õket körülvevõ falvakban találhatók.

A bunyevác és a bácskai sokác horvátok Bács-Kiskun megye déli területén élnek mintegy 15 településen. Központjuknak Baja tekinthetõ.

Horvátok élnek a Duna mellett Bátya, Dusnok, Tököl, Ercsi településeken. Napjainkban már csak néhány horvát származású lakos él Szentendrén, õk magukat dalmátoknak nevezik.

A nagyvárosokban (Budapest, Pécs) kialakult jelentõsebb horvát közösségekben mind a hat etnikai csoport képviselõi megtalálhatók.

A horvát népesség korcsoportos megoszlását áttekintve egyenletes emelkedést találunk az idõsebb korosztályok felé haladva. Az elmúlt évtizedekben csökkent a gyermekkorúak aránya (9-10 százalékban), az idõskorúak aránya pedig emelkedett (34-32 százalékban). A területi megoszlást vizsgálva a horvát kisebbség az ország déli és nyugati határa mentén található. Községekben él a horvát népesség több, mint nyolcvan százaléka.

A horvátok által leginkább lakott települések nemzetiségi összetételét vizsgálva két olyan települést találunk (Narda és Tótszentmárton), melyekben a legutóbbi népszámlálás adatai szerint a horvát lakosok aránya meghaladja az összlakosság 75 százalékát. Hét településen (Szentpéterfa, Tótszerdahely, Felsõszentmárton, Drávasztára, Ólmod, Horvátzsidány, Kópháza) a horvátok részaránya 50 és 75 százalék közé esik, további tíz település esetében a horvátok aránya meghaladja a 25 százalékot.

A horvát nemzetiségûek és anyanyelvûek egyaránt 42 százalékban tartoznak az aktív keresõk közé. Ez megegyezik a magyar népesség arányszámával. Az inaktív keresõk aránya azonban az õ esetükben magasabb, mint a magyar arányszám.

A horvát nemzetiségû aktív keresõk iskolázottságát az jellemzi, hogy a középfokú szakmunkásképzõben, illetve szakiskolában végzettek arányát tekintve az elsõ három nemzetiség között találhatók. A felsõfokú végzettséget tekintve azonban az országos átlag alatt maradnak.

Az ország gazdasági helyzete visszatükrözõdik a horvát kisebbség esetében is. Megélhetési gondok jelentkeznek a hátrányos helyzetû kistelepüléseken, a fõleg mezõgazdaságból élõ közösségeknél, ahol a hátrányos helyzet veszélyezteti a nemzetiségi oktatás és kultúra meglévõ struktúráit.

A Kisebbségi Tárcaközi Bizottság 1997-ben és 1998-ban közel 55 millió Ft-tal támogatta a magyarországi horvátok által benyújtott kérelmeket. A támogatások nagyobb része válságos helyzetû oktatási intézmény segítését célozta. Hét esetben került sor mûvelõdési intézmény támogatására, egy esetben horvát idõsek otthona megvalósításához járult hozzá a Bizottság.

A horvát kisebbség sikeresen szerepelt a kisebbségi önkormányzati választásokon. Az elsõ ciklusban 57 kisebbségi önkormányzat alakult. A Magyarországi Horvátok Országos Önkormányzata 1995. április elsején alakult meg. A Kisebbségi törvény alapján a Magyarországi Horvátok Országos Önkormányzata 30 millió Ft egyszeri vagyonjuttatásban részesült. Az Önkormányzat 1997 tavaszán vette birtokba központi székházát Budapesten, a VIII. kerületi Bíró Lajos utcában.

Az 1998. október 18-án megtartott kisebbségi választásokat követõen 74 horvát kisebbségi önkormányzat alakult meg országszerte. Ehhez járul még a külön választással megalakult Fõvárosi Horvát Kisebbségi Önkormányzat (1. sz. ábra a 14. oldalon).

Ez a növekedés jelzi, hogy a horvát közösségek magukénak fogadták el a kisebbségi önkormányzati rendszert és élni kívánnak a törvény adta jogokkal. A helyi autonómia megvalósulásának tekinthetjük, hogy 18 településen a megválasztott helyi önkormányzat alakult át kisebbségi önkormányzattá és 8 horvát polgármester tevékenykedhet az elkövetkezõ négy évben (10., 33. sz. mellékletek).

1999. január 30-án került sor a horvát elektori gyûlésre, melyen a megjelent képviselõk megválasztották a Magyarországi Horvátok Országos Önkormányzata új, 39 tagú testületét.

A rendszerváltás, majd a Jugoszlávia szétesésével kapcsolatos háborús események kezdetén a magyarországi horvátok is terhesnek érezték az addigi délszláv szövetség örökségét és önálló szervezet létrehozását tûzték ki célul. 1990-ben alakult meg a Magyarországi Horvátok Szövetsége. A szervezet székhelye Budapesten van, mûködését hat egyenrangú regionális szervezet együttmûködésével biztosítja.

A Magyarországi Horvátok Szövetsége 1998. június 6-án megtartott kongresszusa új alapszabályt fogadott el, és a Szövetség közhasznú társadalmi szervezetté alakult át. Az alapszabály rögzíti, hogy a Szövetség képviseli és védi a Magyar Köztársaságban élõ horvát nemzetiség jogait, ezen belül egyéni és kollektív érdekeit. Mozgósítja és ösztönzi a horvátokat nemzetiségi jogaik gyakorlására, anyanyelvük ápolására és kultúrájuk fejlesztésére.

A hazai horvátság óvodától az egyetemig kialakult oktatási intézményrendszerrel rendelkezik. Az elmúlt évek statisztikai adatait összevetve számottevõen csökkent a horvát nemzetiségi oktatásban résztvevõk száma. Jellemzõ példa, hogy az 1993/94-es tanévben 3.100 tanuló, míg 1997/98-ban már csak 2.476 tanuló tanult horvát nyelven. Ez a 20 százalékot meghaladó létszámcsökkenés csak részben magyarázható a születések számának visszaesésével.

Horvát nyelvû óvodai ellátásban az 1997/98-as tanévben 129 csoportban 1.585 gyermek vett részt. Az 1997/98-as tanévben mintegy 40 általános iskolában 188 tanulócsoportban 2476 tanuló részvételével folyt horvát oktatás. Az iskolák legtöbbje nyelvet oktató intézmény, ahol csak heti 3-5 órában oktatják a horvát nyelvet. Kéttannyelvû és ún. átmeneti jellegû nyelvoktató általános iskola összesen 7 mûködik az országban. Kiemelhetõ szintû horvát oktatás folyik Budapesten, Hercegszántón és Pécsett.

Magyarországon két gimnáziumban folyik középfokú horvát nyelvû oktatás, Budapesten és Pécsett. A két intézményben mintegy 200 tanuló tanul.

A budapesti intézmény 1996. szeptemberétõl országos beiskolázású oktatási központként mûködik, ahol óvoda, általános és középiskola, valamint diákotthon létesült.

Felsõfokú horvát oktatás több magyarországi intézményben szervezõdött. Horvát nyelv és irodalom szakos képzés folyik Budapesten az ELTE Bölcsészettudományi Kar Szláv Filológia Tanszékén, Pécsett a JPTE Bölcsészettudományi Kar Horvát Tanszékén, a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképzõ Fõiskola Horvát Tanszékén, valamint Baján az Eötvös József Fõiskola Nemzetiségi és Idegennyelvi Tanszékén, továbbá Sopronban, a Benedek Elek Pedagógiai Fõiskola Nemzetiségi és Idegennyelvi Tanszékén. A felsõoktatási rendszerben horvát nyelvet tanulók száma 83 fõ.

A Horvát Köztársaság és a Magyar Köztársaság között aláírt kulturális, oktatási és tudományos szerzõdés értelmében lehetõség nyílik a horvát gimnáziumok érettségizettjeinek arra is, hogy felsõfokú tanulmányaikat horvátországi egyetemeken végezzék. Jelenleg 10 fõ tanul horvátországi egyetemeken ill. fõiskolákon.

A Kisebbségi Közalapítvány 1996-tól ösztöndíjakat biztosít a közép- és felsõfokú oktatásban résztvevõ horvát nemzetiségû fiatalok részére. Az 1997/98-as tanévben 24 horvát nemzetiségû középiskolai tanuló és 41 fõiskolai hallgató részesült Kisebbségi Közalapítványi ösztöndíjban, melynek együttes összege meghaladta a 4 millió Ft-ot. Az 1998/99-as tanévben 26 középiskolai tanuló és 27 fõiskolai ill. egyetemi hallgató nyerte el az ösztöndíjat, ezek együttes összege 4 millió Ft volt (19. a. melléklet).

A horvátság kulturális életét jórészt az országos, regionális és helyi szervezetek, együttesek szervezik. A megalakult horvát kisebbségi önkormányzatok ezen munkát csak erõsítették. A községek többségében mûködik hagyományõrzõ együttes, zenekar, énekkar. Tevékenységük igen fontos az identitás megõrzésében. Egyre több kapcsolat épül anyaországi településekkel, melyek fõleg a kulturális életet élénkítik.

Az utóbbi években számos kulturális és hagyományõrzõ egyesület alakult és ért el hazai és nemzetközi sikereket. Ezek közül kiemelendõ a budapesti Fáklya és Tamburica, a mohácsi Zora, a pécsi Baranya és a Tanac, a murakeresztúri Morica és a szentpéterfai Gradistyei Kulturális Egyesület.

A magyarországi horvátok kulturális rendezvényeit a Kisebbségi Közalapítvány a beszámoló két évében 18, illetve 15 millió Ft-ot meghaladó összeggel támogatta. (21. a. és 21. b. mellékletek).

A horvát anyanyelvû olvasók igényeit négy báziskönyvtár, valamint községi és iskolai könyvtárak hálózata elégíti ki. A horvát bázismúzeum szerepét a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum tölti be.

A Magyarországi Horvátok Szövetsége és a Magyarországi Horvátok Országos Önkormányzata közös kiadásában, a Kisebbségi Közalapítvány támogatásával, hetente jelenik meg a horvátok egyetlen rendszeresen megjelenõ horvát nyelvû lapja, a Hrvatski Glasnik. A közalapítvány 1997. évi támogatása 21,770 millió Ft, az 1998. évi támogatása 22,727 millió Ft volt (22. sz. melléklet). Az idõszakos kiadványok közül kiemelkedik a Rijeè c. irodalmi és a Zornica c. katolikus kiadvány.

A Magyar Rádió és a Magyar Televízíó részeként Pécsett mûködnek a horvát nemzetiségi rádiós és televiziós szerkesztõségek. Horvát nyelvû rádiómûsor heti 840 perc idõtartamban készül, ebbõl 90 perc regionális, míg 30 perc országos sugárzású. Horvát nyelvû tévémûsor, a "Hrvatska kronika" heti 25 percben készül, mely két idõpontban egyszeri ismétléssel kerül sugárzásra.

1994. tavasza óta önálló intézményként mûködik a Pécsi Horvát Színház. A Horvátország határán kívül mûködõ egyetlen horvát nyelvû színháznak fontos szerepe van a horvát nyelv és kultúra átörökítésében és fejlesztésében. Mûködését központi (NKÖM) és helyi költségvetési támogatás biztosítja.

A Horvát Tudományos Kutatók Egyesülete 1995-ben alakult meg. A magyarországi horvát kutatókat összefogó egyesület fõ feladatának tekinti a hazai horvátok nyelvének, kultúrájának és hagyományainak tudományos értékû kutatását és publikálását.

A magyarországi horvátok római katolikus vallásúak, a történelem során a katolikus egyház igen jelentõs szerepet töltött be a magyarországi horvátság körében.

Napjainkban egyre élénkül a hazai horvátok körében az anyanyelvû vallási élet. A kis települések mellett Szombathelyen, Pécsett és Budapesten is van igény rendszeres horvát nyelvû istentiszteletre. Kõszegen heti rendszerességgel van horvát nyelvû istentisztelet. Sajnálatos, hogy az elmúlt idõszakban több vendéglelkész távozott az országból és így Baján és Budapesten megszûnt a rendszeres anyanyelvi istentisztelet. Kevés lelkész beszéli a horvát nyelvet, az anyaországi segítségre szükség van.

Kiemelkedõ jelentõségû, hogy tizedik évfolyamába lép a horvátok katolikus lapja, a Zornica. Az évi 3-4 számmal megjelenõ igényes kiadvány fõleg közalapítványi támogatásból jelenik meg.

Az elmúlt évek eseményei jelentõs módosulást hoztak a magyarországi horvát kisebbség életében. Az önálló és független Horvát Köztársaság megalakulásával, majd a háborús helyzet megszûnésével tényleges anyaországi kapcsolat bontakozhatott ki. A horvát kisebbség és szervezeteinek kapcsolatai Horvátországgal jók, az egyre bõvülõ helyi kapcsolatok ezt csak erõsítik. Horvátországban is növekszik a magyarországi horvátság ismertsége és tekintélye. Elfogadott vélemény szerint a magyarországi horvát kisebbség elválaszthatatlan része a horvát nemzetnek.

A kapcsolatokra igen jó hatással van az a tény, hogy a Magyar Köztársaság és a Horvát Köztársaság közötti állami kapcsolatokban rendezetlen kérdések nincsenek. Az 1995. április 5-én aláírt, példaértékû magyar-horvát kisebbségvédelmi egyezmény állami szinten is szabályozza a két ország kisebbségpolitikai együttmûködését. Az egyezmény elõkészítésében a magyarországi horvátok és a horvátországi magyarok képviselõi egyaránt részt vettek. Az egyezmény rendelkezése szerint megalakult a Horvát-Magyar Kisebbségi Vegyes Bizottság, mely alakuló ülését 1995. szeptemberében Zágrábban, második ülését 1996 szeptemberében Budapesten, míg harmadik ülését 1997 novemberében Zágrábban tartotta meg.

Az anyaország jelentõsebb anyagi támogatásáról a horvát kisebbség esetében nem beszélhetünk, ez a háborús helyzettel ill. annak következményeivel magyarázható. A támogatás fõleg oktatási és kulturális adományokat takar. Az utóbbi idõszakban az oktatás területén erõsödött meg az együttmûködés.

Az anyaország és a horvát kisebbség kapcsolattartásában a budapesti Horvát Nagykövetségnek, valamint a Pécsett mûködõ Fõkonzulátusnak jelentõs szerepe van.

Az 1990-es népszámlálási adatok szerint a hazai lengyel anyanyelvûek száma 3.788 volt. Civil szervezeteik becslései szerint 10-12 ezerre tehetõ a ma Magyarországon élõ lengyelek létszáma.

A lengyel kisebbség egyharmada él Budapesten, jelentõsebb létszámú lengyel közösségek találhatók Gyõrött, Tatabányán és a Miskolc környéki kistelepüléseken.

A kisebbség képviseletét 1958-tól a Magyarországi Bem József Lengyel Kulturális Egyesület látta el. 1993-ban jött létre a kisebbség másik országos civil szervezete, a Magyarországi Lengyel Katolikusok Szent Adalbert Egyesülete. 1995-ben jött létre a lengyelek népi hagyományai ápolását szolgáló Dwa Bratanki Táncegyesület.

Az 1994. évi önkormányzati választások során a lengyelek 7 helyi kisebbségi önkormányzatot hoztak létre, majd 1995-ben létrejött az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat (a továbbiakban OLKÖ). A Kisebbségi törvény alapján az OLKÖ 15 millió Ft-os egyszeri vagyonjuttatásban részesült. Megalakulása pillanatától a magyarországi lengyelek alapvetõ, integráló politikai képviseletévé vált. Szoros együttmûködést alakított ki a helyi kisebbségi önkormányzatokkal, elsõsorban a Fõvárosi Lengyel Kisebbségi Önkormányzattal (a továbbiakban FLKÖ). Az OLKÖ és a FLKÖ az országos önkormányzat székházának átvételéig, 1998-ig egyazon székhelyen mûködött. Az OLKÖ 1997-ben 10, 1998-ban 13,8 MFt, 1999-ben 17 MFt központi költségvetési támogatásban részesült.

A Kisebbségi Tárcaközi Bizottság által nyújtott támogatásként 1997-ben a lengyelek három pályázata kapott támogatást mintegy 5 MFt összegben. A támogatások kisebb részben kulturális egyesületi célokat szolgáltak, jelentõs összeggel járultak hozzá a bizottság a kõbányai lengyel templom felújításához.

Az 1998-ban az önkormányzati választások során a magyarországi lengyelek kilenc fõvárosi kerületben és huszonnégy vidéki településen hozták létre kisebbségi önkormányzataikat. (1. sz. ábra a 14. oldalon, és a 11., 34 sz. mellékletek). Január-február folyamán újólag megalakult a fõvárosi és az országos lengyel önkormányzat is.

Az OLKÖ integrálja a hazánkban élõ lengyel civil szervezeteket. Hazai és nemzetközi kapcsolatai erõsödnek. Ennek köszönhetõ, hogy 1998-ban Budapesten szervezték meg a Lengyelek Világtanácsának jubileumi ülését.

A Magyarországi Lengyel Katolikusok Szent Adalbert Egyesülete és az OLKÖ közös eredménye, hogy 1998-ban a kõbányai országos hatáskörû lengyel perszonális plébániatemplom melletti épületet Lengyel Házként a lengyel közösség céljaira átadta (visszaadta) a fõváros.

1997-ben az OLKÖ létrehozta a Magyarországi Lengyelség Múzeumát és Levéltárát. Az intézmény a hazai lengyelekkel kapcsolatos kutatómunka koordinátorává kíván fejlõdni a jövõben.

A magyarországi lengyelek kulturális rendezvényeit a Kisebbségi Közalapítvány a beszámoló két évében 4,388, illetve 5,083 MFt-tal támogatta. (21. a. és 21. b. mellékletek).

A Szent Adalbert Egyesület 1993-tól, a Bem József Egyesület 1995-tõl szervezett vasárnapi iskolákat. Az 1998/99-es tanévben összesen 19 lengyel "vasárnapi iskola" mûködik az országban, oktat lengyel nyelvet és irodalmat, valamint népismeretet a hazánkban élõ lengyel gyermekeknek, az OLKÖ és a Bem József Lengyel Kulturális Egyesület fenntartásában. További két vasárnapi iskolát mûködtet a Szent Adalbert Egyesület. Valamennyi az Oktatási Minisztérium támogatásával mûködik. Az OLKÖ kezdeményezte a vasárnapi iskolák tananyagának egységesítését, és a szétszórt iskolák közös igazgatású Lengyel Iskolává szervezését. Az új típusú intézmény jogszabályi hátterét célzó tárgyalások jelenleg is folynak az Oktatási Minisztériummal.

A Kisebbségi Közalapítvány az 1997/98-as tanévben 8 lengyel nemzetiségû egyetemi hallgatót támogatott ösztöndíjjal, összesen 560 eFt-tal. Az 1998/99-es tanévben 1 lengyel középiskolai tanulót és 4 egyetemi ill. fõiskolai hallgatót összesen 450 eFt-tal támogatott (19. a. melléklet).

Az OLKÖ 1996-ban a Magyarországi Lengyelek Napjává nyilvánította Szent László napját, június 27-ét. Ezen a napon adják át az ugyancsak az OLKÖ által alapított Szent László-Díjat és a Magyarországi Lengyelekért Díjat.

A lengyel közösség római katolikus vallású. A kõbányai lengyel templomban a '90-es években Lengyelországból érkezett pap mûködik, aki rendszeresen lengyel nyelven misézik. Esetenként sor kerül lengyel nyelvû istentiszteletre Tatabányán és Istvánmajorban.

A magyarországi lengyel kisebbség 1997-ben tagja lett a római székhelyû Nyugat-európai Lengyel Laikátusi Lelkipásztori tanácsnak. Az ehhez kapcsolódó laikus szolgálatot a Szent Adalbert Egyesület vállalta magára.

1997-tõl a Magyarországon élõ lengyelek két lapja Polonia Wegierska címmel egyesült. A lap a Kisebbségi Közalapítvány támogatásával jelenik meg. E támogatás összege 1997-ben 9,160 MFt, 1998-ban 9,563 MFt volt (22. sz. melléklet).1998-tól az esti órákban, heti 30 perces mûsoridõben lengyel kisebbségi rádiómûsort sugároz a Magyar Rádió.

Ugyancsak 1998-tól készít lengyel nyelvû kisebbségi mûsort a Magyar Televízió, havonta 8 percben. A magyarországi lengyelek a beszámolási idõszakban két könyvet jelentettek meg, mindkettõt az MKM támogatásával.

1998-ban a Bem József Lengyel Kulturális Egyesületet és a Magyarországi Lengyelek Szent Adalbert Egyesületét kimagasló színvonalú kulturális tevékenységéért a Miniszterelnök Kisebbségekért Díjban részesítette.

Az 1990-es népszámláláskor 30.824 fõ vallotta magát német nemzetiségûnek. A magyarországi német szervezetek szerint becsült létszámuk 200-220.000-re tehetõ. A becsült és a bevallott adatok közti nagy eltérés fõként a II. világháború utáni kitelepítések lélektani hatásaira vezethetõ vissza, mivel ezek alapjául épp a népszámlálás adatai szolgáltak. Egy 1982-es tanulmány adatai szerint mintegy 185-190.000 személyt telepítettek ki Magyarországról Németország nyugati és keleti zónájába. Az itthon maradt németeket az átélt események s azok következményei évtizedekig visszatartották nemzetiségük és anyanyelvük vállalásától.

Az 1955-ig tartó politikai és gazdasági diszkrimináció következtében a hazai német kisebbség gazdasági és társadalmi struktúrája teljesen átalakult. Az 1950-es évek elejéig a német gyermekek anyanyelvi oktatásban nem részesültek, az anyanyelv használatának lehetõségei a családi környezetre szûkültek. Számottevõ kulturális tevékenység a Magyarországi Német Dolgozók Kultúrszövetségének megalakításáig nem folyt. A zárt faluközösségek felbomlása, az urbanizáció, az iparosítás következtében, az iskolai oktatás hatására a kommunkáció valamennyi szintjén a magyar nyelv játszott és játszik ma is elsõdleges szerepet. A hagyományos többgenerációs családok felbomlása is ezt a tendenciát erõsítette.

Az elmúlt évtizedek feszültségekkel teli idõszakát a magyarországi németeknek sikerült méltó módon lezárniuk. Ehhez jelentõsen hozzájárult a kárpótlási folyamat, és az is, hogy a magyar Kormány hivatalosan is megkövette a kollektív megtorló intézkedések ártatlan áldozatait.

Az utóbbi években valamennyi érintett településen megemlékeztek az 1945. és 1948. közötti kitelepítések 50. évfordulójáról. Emléktáblák, emlékmûvek állítanak maradandó emléket azoknak, akik e szörnyû idõszak áldozataivá váltak.

A magyarországi németek Baranyában, Bács-Kiskun megyében, Budapesten, Fejér, Gyõr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom, Pest, Tolna, Vas, Veszprém megyében élnek, nagyrészt olyan településeken, ahol a magyarság többségben van.

A hazai németség korábbi országos érdekképviseleti szerve, a Magyarországi Németek Szövetsége az 1994. évi kisebbségi önkormányzati választásokat követõen feloszlatta magát, szerepkörét az országos önkormányzat 53 fõs testülete vette át. Az 1994-es választások során létrejött 163 német kisebbségi önkormányzatból 8 közvetett módon, 136 közvetlenül választott kisebbségi önkormányzat volt, 19 települési önkormányzattá alakult át. A Kisebbségi törvény alapján az országos önkormányzat 30 millió Ft egyszeri vagyonjuttatásban részesült, székházhoz juttatása megtörtént.

Az 1998-as önkormányzati és kisebbségi választások során 281 településen választottak német kisebbségi képviselõt (1.sz. ábra a 14. oldalon), összesen 1.322 elektort, 30 településen német kisebbséghez tartozó polgármestert (10. sz. tábla a 19. oldalon). Ez utóbbiak közül Baranya megyében 12, Komárom-Esztergom megyében 6, Bács-Kiskun és Veszprém megyében 3-3, Vas és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 2-2, Nógrád és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 1-1 polgármestert (8. és 35. sz. mellékletek). 271 német kisebbségi önkormányzat alakult, köztük 30 átalakult települési önkormányzat. (Baranya megyében 12, Bács-Kiskun és Komárom-Esztergom megyében 4-4, Vas megyében 3, Borsod-Abaúj-Zemplén és Veszprém megyében 2-2, Pest, Fejér és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 1-1 átalakult önkormányzat mûködik).

Helyi német kisebbségi önkormányzat alakult Baranya megyében 56, Veszprém megyében 36, Pest megyében 33, Tolna megyében 27, Budapesten 23, Bács-Kiskun és Komárom-Esztergom megyében 17-17, Fejér megyében 15, Vas és Gyõr-Moson-Sopron megyében 10-10, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 8, Békés megyében 7, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 4, Somogy megyében 3, Zala, Nógrád és Csongrád megyében 2-2 helyen. 1.286 elektor választotta meg 1999. január 17-én a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatát. Az 53 fõs testület a megalakult kisebbségi önkormányzatok számától függõen területi és szakmai elveket figyelembe véve szervezõdött. Hasonló elvek alapján választották a szakmai bizottságok élén álló 5 elnökhelyettest is. Az eddigi gyakorlattól eltérõen az országos önkormányzat élén fõállású elnök áll.

A Magyarországi Németek Országos Önkormányzata a kisebbségi egyesületek, szervezetek és önkormányzatok munkáját regionális irodáin keresztül is segíti. A 10 regionális iroda a kisebbségi önkormányzatok megyei szövetségei mellett mûködik.

A német kisebbségi önkormányzatok - a Kisebbségi törvénybõl hiányzó megyei önkormányzati szint pótlásaként - megyei német kisebbségi önkormányzati szövetségeket hoztak létre. Az országos önkormányzat alapszabálya értelmében azokban a megyékben, ahol legalább négy német kisebbségi önkormányzat mûködik, létrehozható a megyei önkormányzati szövetség. A szövetségek egy-egy képviselõt delegálnak az országos önkormányzat elnökségébe. Legfontosabb feladatuk, hogy koordinálják a helyi önkormányzatok tevékenységét, foglalkozzanak a megye speciális problémáival, képviseljék a megyében mûködõ német nemzetiségi intézmények érdekeit. Koordináló feladataikat elsõsorban a német kisebbségen belül sikerült ellátniuk, egyesületi státuszukból adódóan nem válhattak a megyei közgyûlések kompetens partnereivé.

Német kisebbségi önkormányzati szövetség jött létre Baranya, Bács-Kiskun, Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén, Fejér, Gyõr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom, Pest, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Tolna, Vas és Veszprém megyében.

A kisebbségi önkormányzatok feladata a magyarországi németek érdekképviselete, a kultúra, a nyelv megõrzése, a hagyományok, a múlt értékeinek, emlékeinek tudatos megõrzése és ápolása, annak tudatosítása, hogy a németség miben gazdagította a közös magyarországi kultúrát.

A kisebbségi önkormányzatokban feladatot vállalók többnyire a kulturális élet szervezése terén rendelkeztek több éves gyakorlattal, de nem volt közigazgatási gyakorlatuk, nem rendelkeztek megfelelõ jogi ismeretekkel, érdekérvényesítõ szerepüknek nem mindig tudtak megfelelni. A hiányok pótlására, a megszerezhetõ ismeretek elsajátításának biztosítására az országos önkormányzat kezdeményezésére kisebbségi önkormányzati továbbképzések szervezõdtek. 1997-98-ban a német Belügyminisztérium anyagi támogatásával a bajai Magyarországi Németek Általános Mûvelõdési Központjának Továbbképzési Intézete szervezte továbbképzésekre három helyszínen (Baja, Budapest, Pécs) összesen 60 fõ részvételével mintegy 30 alkalommal került sor. Az állandó elõadók között találhattuk a JPTE alkotmányjogász és közigazgatási jogász oktatóit, ismert kisebbségpolitikusokat, minisztériumi tisztségviselõket, az Országos Választási Bizottság tagjait, jegyzõket.

Az 1998. októberi választások eredményei azt mutatják, hogy a kisebbségi önkormányzati forma a német kisebbségnél bevált, az elõzõ választások eredményeihez képest jóval több önkormányzat alakult. A hatékony mûködéshez, a kisebbségi kulturális autonómia felé való elmozduláshoz azonban többség és kisebbség közötti tevékeny együttmûködésre van szükség.

A Magyarországi Németek Országos Önkormányzata már az elmúlt ciklusban is nagy figyelmet fordított országos jelentõségû intézményeire, többször tárgyalta a kisebbség számára kiemelkedõen fontos, elsõsorban országos hatáskörû kulturális, oktatási intézmények átvételének ügyét. A megfelelõ jogi háttér, a finanszírozási rendszer biztosítása esetén sor kerülhet 1-2 intézmény (színház, múzeum) átvételére.

A bajai székhelyû Magyarországi Németek Általános Mûvelõdési Központja intézményfenntartó társulásának, majd az azt 1998-ban felváltó Közalapítványnak az országos önkormányzat is tagja.

A helyi kisebbségi önkormányzatok saját bevétellel nem rendelkeznek, teljes mértékben a költségvetési támogatástól függenek. A nagyrészt kistelepülésen megalakult német kisebbségi önkományzatok a települések - tudvalévõen nehéz - pénzügyi helyzetébõl adódóan helyi anyagi támogatásra nem számíthatnak. Kivételt jelentettek a nagyobb városokban választott testületek, melyekre viszont gyakran "úttörõ" feladatok vártak.

A magyarországi németek körében egy példa már akad a helyi intézmény-átvételre. A törökbálinti Német Kisebbségi Önkormányzat 1997. szeptember 1-tõl német óvodát mûködtet. A németországi és hazai állami támogatással felújított épületben kapott helyet a helyi kisebbségi önkormányzat is, így az német közösségi házként mûködik a jövõben. A törvényi garanciák biztosítása esetén több helyi kisebbségi önkormányzat vállalná a településen mûködõ kisebbségi intézmények fenntartását.

A német nemzetiségi oktatás intézményrendszere

A magyarországi németek intézményhálózata - pusztán a statisztikai adatokat tekintve - kielégítõnek tûnik. Az adatokat elemezve azonban egyértelmûen kiderül, hogy a magas szám mögött a német nyelv iránt már korábban is megnyilvánult érdeklõdés áll, mely az elmúlt évtizedben jelentõsen nõtt. Magyarországon mintegy 350 ezer általános iskolás tanulja a német nyelvet. Ez többek között azt is jelenti, hogy a nyelvet tanulók többsége - hovatartozásától függetlenül - német nemzetiségi iskolákban tanul. Nem nemzetiségi családok is szívesen beíratják gyermekeiket azokba az iskolákba, ahol kisebbségi tanterv szerint lehet a nyelvet tanulni.

Problémát jelent azonban, hogy nem mindenütt megfelelõek a személyi és anyagi feltételek. A nemzetiségi oktatási és nevelési intézmények az elmúlt évtizedekben nem kellõ hatékonysággal segítették az anyanyelvhez való visszatalálást. A végzettek nyelvi kompetenciája sajnos nem hasonlítható össze azzal a természetes két-, illetve többnyelvûséggel, mely a nagyszülõk generációját jellemezte.

Az általános iskolából kikerülõ német nemzetiséghez tartozó gyermekek kis része folytatja csak középfokon német nemzetiségi program szerint tanulmányait. Ennek oka elsõsorban a nemzetiségi középfokú szakképzés elhanyagoltsága, a középiskolai hálózat differenciáltságának hiánya.

Ma három önálló német nemzetiségi és nyolc nemzetiségi tagozattal rendelkezõ gimnázium, illetve nyolc olyan felsõoktatási intézmény mûködik, ahol nemzetiségi germanista és pedagógus diplomát lehet szerezni. Nem megoldott jelenleg a kétnyelvû oktatást végzõ iskolák pedagógus-ellátása. A felsõoktatásból hiányzik a tantárgyakat német nyelven oktatni tudó pedagógusok képzése és továbbképzése.

A nyelv és a kultúra megõrzése, visszaszerzése érdekében elengedhetetlen szükség van a nyelvet jól beszélõ, a magyarországi németek múltját és jelenét ismerõ és értõ, elkötelezett pedagógusokra, akik az adottságokhoz igazodva képesek a jövõ érdekében döntõ szerepet játszani.

Mintegy 60-70-re tehetõ azon német nemzetiségi iskolák száma, ahol a jelenlegi tanulólétszám nem éri el a 130 fõt. Ismerve a népességnövekedés mutatóit, a kisiskolák száma növekedni fog. A kislétszámú nemzetiségi iskolák fenntartása - a költségvetési törvényben biztosított kiegészítõ támogatás ellenére - gyakran aránytalanul nagy terhet ró a fenntartó önkormányzatokra. Megoldásként felmerülhet a körzetesítés, mely elsõsorban azokon a vidékeken jelentene nagy veszteséget, ahol a német nemzetiségi iskola szigetként mûködik, azaz a környezõ településeken nem folyik nemzetiségi oktatás.

Német nemzetiségi óvodák az 1996/97-es 1997/98-as tanévben

Forrás: Oktatási Minisztérium

*) A Magyarországi Németek Országos Önkormányzata több alkalommal kifogásolta a hivatalos statisztikákban szereplõ téves adatokat. Magyarországon csak német nemzetiségi nyelvoktató és kétnyelvû intézmények léteznek, német tannyelvû óvodák és iskolák nem mûködnek.

Német nemzetiségi általános iskolák 1996/97-es és 1997/98-as tanévben

Forrás: Oktatási Minisztérium
* ugyanaz, mint fent

1997. május 29-31. között került sor Baján a Magyarországi Németek Általános Mûvelõdési Központja szervezésében a német nemzetiségi oktatással foglalkozó elsõ nemzetközi kongresszusra, melyre meghívást kaptak a magyarországi német oktatási és nevelési intézményekben dolgozó pedagógusokon kívül valamennyi európai német kisebbség képviselõi is.

Német nemzetiségi gimnáziumi oktatás az 1998/99-es tanévben

Forrás: Az intézmények közlése,
*) Nemzetiségi gimnázium, Ä ) Nemzetiségi tagozat

A Kisebbségi Közalapítvány a közép- és felsõfokú oktatásban résztvevõ német nemzetiségi fiatalok számára ösztöndíjat biztosít. Középiskolai ösztöndíjat csak a német nemzetiségi gimnáziumok tanulói kaphatnak. Mind a középiskolai, mind a felsõfokú tanulmányi ösztöndíjban részesülõk száma mindössze harmada a benyújtott és érvényes pályázatok számának. Az 1997/98-as tanévben 183 középiskolai tanuló és 245 egyetemi ill. fõiskolai hallgató részesült összesen 26 millió 300 eFt Közalapítványi ösztöndíj-támogatásban. Az 1998/99-es tanévben 146 középiskolai tanuló és 177 egyetemi ill. fõiskolai hallgató részesült összesen 25 millió Ft ösztöndíj-támogatásban. (19. a. melléklet). A Kisebbségi Tárcaközi Bizottság által nyújtott támogatásként 1997-ben a magyarországi németek 34 kérelmére 51 MFft-ot ítélt meg a bizottság. A támogatások nagyobb része kistelepülések iskoláinak fennmaradását, a német nyelvoktatás színvonalának javítását szolgálta.

Az egyesületi törvény megjelenésével számtalan, sok éve mûködõ kultúrcsoport, énekkar, zenekar, táncegyüttes vált egyesületté. Országos egyesületként mûködik a Magyarországi Német Írók és Mûvészek Szövetsége (VUdAK=Verband Ungarndeutscher Autoren und Künstler), a Szent Gellért Magyarországi Katolikus Németek Egyesülete, a Jakob Bleyer Egyesület, a Magyarországi Ifjú Németek Közössége, a Magyarországi Német Nemzetiségi Vállalkozók Egyesülete, a Magyarországi Német Iskolaegyletek Szövetsége, a 426 egyesületet, illetve hagyományõrzõ kulturális szervezetet tömörítõ Magyarországi Német Ének-, Zene- és Tánckarok Országos Tanácsa, valamint a Dél-Dunántúli Német Nemzetiségi Falusi Turizmus Egyesület és a Magyarországi Német Gazdakör.

1985-ben alapították Pécsett a Nikolaus Lenau Kulturverein-t (Nikolaus Lenau Közmûvelõdési Egyesület), amely nemcsak Magyarországon, hanem a háború után Európában is az elsõ bejegyzett német kisebbségi egyesület volt. Az egyesület németországi segítséggel készült székháza mind Pécs, mind a megye németsége számára fontos központtá vált az évek során, helyet adva szinte valamennyi érdeklõdési körnek, találkozásoknak, kiállításoknak, továbbképzéseknek, országos szintû rendezvényeknek.

Az 1992-ben alapított VUdAK /Magyarországi Német Írók és Mûvészek Szövetségének célja a németség múltjának, jelenének és jövõjének irodalmi, mûvészi eszközökkel történõ feldolgozása, a magyarországi németek identitástudatának erõsítése. A szövetség irodalmi és képzõmûvészeti szekciójának 45 tagja van, akik évente egy többnapos közgyûlésen, mûhelybeszélgetés keretén belül vitatják meg aktuális elképzeléseiket, problémáikat.

A szövetség felolvasóesteket, kiállításokat, könyvbemutatókat szervez itthon és külföldön, katalógusokat, könyveket ad ki, intenzív kapcsolatokat tart fent a német nyelvterület ill. a német kisebbségek írói és mûvészeti szövetségeivel.

A VUdAK-könyvek sorozatban a Millecentenárium alkalmából jelent meg 1996-ban Robert König "Dort drunt an der Donau" (Lent a Dunánál) címû, 22 eredeti grafikát tartalmazó gyûjteménye, mely kísérõfüzettel kiegészítve illusztrálja a magyarországi németek történetét. E mappa volt az alapja a késõbbiekben az azonos címû kiállítás-sorozatnak is.

1996-ban Münchenben indult útjára a 15 mûvész alkotásaiból összeállított Határtalanul (Grenzenlos) címû kiállítás, mely németországi állomások után került Magyarországra. A VUdAK Képzõmûvész Szekciójának jubileumi kiállítására került sor 1997. október 10-én Pápán. A Képzõmûvész-szekció 9 tagja vett részt az 1998. évi Budapesti Art Expón a Mûcsarnokban, többen a bécsi ENSZ-központ illetve a Gyõri Mûcsarnok Kortárs Galéria és Képtár kiállításán. Könyveit a szövetség kiállította a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, a Frankfurti Könyvvásáron.

A VUdAK tevékenységének köszönhetõen a magyarországi német mûvészek, írók és költõk ismertté váltak itthon és külföldön. A magyarországi német irodalom bekerült a nemzetiségi tankönyvekbe, egyetemi diplomamunkák tárgya lett. A szövetség - utánpótlásának biztosítása érdekében - irodalmi pályázatot hirdetett fiatal alkotók számára.

1993. óta bejegyzett egyesületként mûködik a Jakob Bleyer Egyesület, amely a német nyelv megõrzését, ápolását tûzte ki céljául. Rendezvények, továbbképzések és nyelvi táborok szervezése mellett negyedévente jelentetik meg lapjukat, a Vasárnapi Újságot (Sonntagsblatt).

1989-ben alakult meg a mintegy 60 baráti kört egyesítõ, több, mint 1500 tagot számláló Gemeinschaft Junger Ungarndeutscher (Magyarországi Ifjú Németek Közössége), mely az ország minden, németek által lakott területén baráti körökbe, helyi szervezetekbe tömöríti a német fiatalokat, ifjúsági táborokat, kulturális- és sportvetélkedõket szervez tagjainak. A szervezet együttmûködik a fontosabb európai ifjúsági szervezetekkel, a szórványban élõ németek ifjúsági szervezeteivel, egyetlen Kelet-európai egyesületként tagja a Jugend Europäischer Volksgruppen szervezetnek (Európai Népcsoportok Ifjúsága).

A Magyarországi Német Ének-, Zene és Tánckarok Országos Tanácsa 1996. óta mûködik. A 3 szekciónak 146 kórus, 103 zenekar, 177 tánccsoport a tagja. Megalakulásuk óta rendkívül intenzív tevékenységet folytatnak, országos fesztiválokat, találkozókat, rendszeres továbbképzéseket szerveznek.

1998-ban alakult meg a háború elõtt Magyarországon is nagy hagyományokkal rendelkezõ diákegyleteket feléleszteni kívánó Verein Ungarndeutscher StudentInnen (Magyarországi Német Hallgatók Egyesülete).

Több alapítvány tûzte ki céljául a német népcsoport nyelvének és hagyományainak ápolását, így pld. a Magyarországi Német Néptánchagyományok Ápolása Alapítvány, a soproni székhelyû Német Óvoda Alapítvány. A Magyarországi Németek Országos Önkormányzata 1997 márciusában Német Kultúra Magyarországon - Deutsche Kultur in Ungarn néven alapítványt hozott létre. Az alapítvány célja a Magyarországon élõ németség támogatása kultúrájának, nyelvének és hagyományainak megõrzésében és ápolásában, elõsegítve a többségi nemzettel történõ együttélés harmóniáját.

A Dél-Dunántúli Német Nemzetiségi Falusi Turizmus Egyesület a helyi önkormányzatok, a kisebbségi önkormányzatok, egyesületek segítségével a régió fejlesztése, az ott lakók életkörülményeinek javítása érdekében kíván tevékenykedni.

A '80-as évek derekán alapított szekszárdi Német Színház - Deutsche Bühne Ungarn - 1989 óta önálló intézményként, 1994 novemberétõl - hazai és németországi támogatásból átalakított - saját színházépületben mûködik.

1998 márciusában megalakult egy, a Budapesti Német Színház Létrehozását és Támogatását Szolgáló Közhasznú Egyesület, mely a fõvárosi német nyelvû színjátszás tradícióit kívánja feléleszteni. Az Egyesületet, mely megalakulása óta több elõadást, elsõsorban külföldi társulatok vendégjátékát szervezte, a magyarországi német kisebbség is támogatja.

Az 1972-ben létrehozott tatai Német Nemzetiségi Múzeum anyagában megtalálhatók az ország valamennyi, németek által lakott vidékérõl származó emlékek. A múzeum az állandó kiállítások mellett idõszaki és vándorkiállításokat szervez, melyek bemutatására rendszeresen sor kerül Ausztriában és Németországban is. A múzeum néhány éve súlyos finanszírozási gondokkal küszködik.

A magyarországi németek kultúrájának mentésére, dokumentálására, a tárgyi emlékek megõrzésére induló mozgalmak eredményeként ma sokhelyütt találunk helytörténeti gyûjteményeket, falumúzeumokat, tájházakat, számos településrõl készült monográfia.

A nemzetiségi könyvtárak, az ún. báziskönyvtárak évtizedek óta a megyei könyvtárhálózathoz kapcsolódnak, esetenként több megyére kiterjedõ hatáskörrel. A Magyarországi Német Könyvtárosok Munkaközössége tíz tagot, tíz báziskönyvtárt foglal magába. A báziskönyvtárak módszertani, koordinációs központi feladatait az Országos Idegennyelvû Könyvtár látja el. A megyei könyvtárak központi szolgáltatásaik szerves részeként kínálják a kisebbség ellátását, folyamatosan fejlesztik gyûjteményüket, információs központként hozzáférhetõvé teszik az országos és helyi adatbázisokat. A báziskönyvtárosok állandó kapcsolatban állnak hazai és külföldi civil szervezetekkel, oktatási és nevelési intézményekkel, önkormányzatokkal, partnertelepülésekkel, többéves hagyományokra visszatekintõ olvasótáborokat, kiejtési versenyeket szerveznek.

A báziskönyvtárak mai állománya hiányos, jelentõs mértékû pótlásra, frissítésre szorul. Elsõsorban a német nyelvtudás elmélyítését szolgáló kiadványok, kazetták, gyermekeknek szóló szakkönyvek, mesekönyvek, összefoglaló jellegû kézikönyvek területén mutatkoznak hiányosságok.

Alapvetõ gondot jelent a báziskönyvtárak számára a központi finanszírozás hiánya. A sok pályázati lehetõség mellett nem áll tartósan rendelkezésre évenként meghatározott összegû, feladatfinanszírozásra fordítható pénzügyi keret. Normatív támogatás - népességi mutatók híján - nehezen állapítható meg.

A magyarországi németek kulturális rendezvényeit a Kisebbségi Közalapítvány a beszámoló két évében közel 26 millió, illetve közel 30 millió Ft összeggel támogatta. (21. a. és 21. b. mellékletek).

A magyarországi németek esetében nagy segítséget jelentenek az anyaországból érkezõ támogatások, adományok, melyek azonban nem pótolják, nem pótolhatják az itthon beszerezhetõ kiadványokra, szervezésre fordítható forrásokat.

Az elmúlt 3-4 évben számos magyarországi német településen került sor ún. német közösségi házak (Begegnungsstätte) átadására. Az épületeket többnyire a települési önkormányzat bocsátotta a kisebbség rendelkezésére, és a kisebbségi önkormányzattal közösen mûködteti. A német Belügyminisztérium anyagi támogatásával megtörtént a helyiségek berendezése, technikai felszerelése is.

A településen mûködõ mûvelõdési házak ill. közösségi házak adnak otthont a rendezvényeknek, egyesületi találkozóknak, nemzetiségi tánccsoportoknak, kórusoknak, hagyományõrzõ csoportoknak.

A jól mûködõ partnerkapcsolatok, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata által támogatott és szervezett országos továbbképzések, találkozók, kórus- és zenekari fesztiválok új lendületet adtak az elmúlt években a hagyományõrzõ mozgalomnak.

A Magyarországon élõ németség nagyobbrészt római katolikus vallású, evangélikus települések leginkább Gyõr-Moson-Sopron, Tolna és Baranya megyében találhatók. Elszórtan élnek református vallású, és kisegyházakhoz tartozó németek is az országban.

Az elmúlt évtizedekben, de elsõsorban a háborút követõ két évtized során a németség nyelvhasználata erõsen beszûkült, a nyelvváltás fokozottan érvényes volt az egyházi szertartásokra is, hiszen a közének, a prédikáció mindig magyar nyelven folyt. Az elmúlt években a kisebbségi önkormányzat - mint az identitásvállalás egyik fontos formájának - megjelenésével elõtérbe került az anyanyelvû istentiszteletek iránti igény. Elsõsorban városokban sikerült néhány templomban a német misék megszervezése. Az alkalmak és helyszínek száma csekély, kevés a németül misézni tudó lelkész, hiányoznak az anyanyelvi hitoktatók. 1998 novembere óta a Magyar Rádió Pécsi Nemzetiségi Szerkesztõsége kéthetente közvetíti a német nyelvû misét a pécsi Belvárosi templomból, melyen mindig más magyarországi német kórus énekel.

A hazai legnagyobb katolikus német szervezet az 1991-ben alapított Szent Gellért Katolikus Egyesület, mely évente egy országos találkozót, több megyei rendezvényt szervez, zarándoklatokat bel- és külföldre egyaránt. Az egyesület munkájába bevonják a fiatalokat is, számukra német nyelvû katolikus nyári táborokat hirdetnek több helyszínen is. Az egyesület rendszeresen jelentkezik a hazai németség lapjában, a Neue Zeitungban, ezenkívül saját kiadványai is megjelennek.

A Magyarországi Német Ének-, Zene- és Tánckarok Országos Tanácsa 1998-ban egyházzenei munkaközösséget alakított, mely feladatának tekinti a német nyelvû hagyományok, a magyarországi németek egyházzenei örökségének felélesztését és gondozását, a tárgyi emlékek gyûjtését. 1996 óta évente sor kerül az egyházzenei találkozókra. 1998 júliusában egyházzenei találkozóra, szeptemberben pedig egy egyházzenei CD kiadására került sor. Az énekkarok számára esküvõi, temetési és más szertartásokhoz fûzõdõ énekek gyûjteménye készül ill. készült már el. A fúvószenekarok számára kotta-összeállítás készült 10 mise és a húsvéti körmenet énekanyagával. Az országos önkormányzat támogatásával ima- és énekeskönyvek jelentek meg.

A partnerkapcsolatok egyik színtere az énekkarok, zenekarok közötti együttmûködés, kölcsönös látogatás, melynek keretén belül egyre többször kerül sor közös német nyelvû istentiszteletekre és templomi hangversenyekre.

A magyarországi németek kutatását az ELTE Germanisztikai Intézetének keretein belül 1994-ben megalakított Magyarországi Németek Kutatási és Tanárképzési Központja koordinálja, mely a hazai németeket kutatók, szakdolgozók, oktatók számára szakmai, információs bázisként mûködik, tanácskozásokat, konferenciákat, kiállításokat szervez.

A Kutatási Központ munkájának fontos része a tanárképzésben való részvétel, tantervvéleményezés, curriculumok (átfogó tanterv-programok) készítése. A Központ bekapcsolódott az Oktatási Minisztérium (korábban az MKM) által meghirdetett továbbképzések szervezésébe, német nemzetiségi szakértõk másoddiploma-szerzõ képzése indult a Magyarországi Német Iskolaegyletek (Bund Ungarndeutscher Schulvereine) kezdeményezésére. Az elmúlt két évben a Germanisztikai Intézet elõadói a NAT által elõírt helyi tantervek készítéséhez szükséges ismeretek elsajátítása érdekében módszertani szemináriumot szerveztek, együttmûködésükkel készült el a nemzetiségi gimnáziumok curriculuma, került sor az érettségi új modelljének kialakítására és kipróbálására.

A Kutatási Központ 1998-ban új sorozatot indított Magyarországi Német Archívum (Ungarndeutsches Archiv) címmel, amely a magyarországi németek nyelvérõl, irodalmáról, kultúrájáról, néprajzáról és történelmérõl szóló tanulmányokat ad közre. Az Útmutató kiadó Változó Világ sorozatában nemrég megjelentette a Kutatási Központ egyik kéziratát, A magyarországi németek címû kötetet, amely német nyelven is elkészült és felkerült a tankönyvlistára is.

A Kutatási Központ gondozza az Adalékok a magyarországi németek néprajzához (Beiträge zur Volkskunde der Ungarndeutschen) címû sorozatot.

Az intézet rendszeres kapcsolatban áll külföldi intézményekkel, konferenciákon, kiadványokban szerepelnek munkáikkal.

1957. óta létezik a hazai németség hetilapja, a 3000 példányban megjelenõ Neue Zeitung, amely a nyelv és kultúraközvetítõ-, illetve informáló szerepkör mellett egyfajta integráló funkciót is felvállal, teret adva a legkülönbözõbb német szervezeteknek, ill. véleményeknek. A 40 éves jubileumát ünneplõ lapot, valamint a szerkesztõség munkájában 25 éve részt vállaló fõszerkesztõt a Miniszterelnök 1997-ben Kisebbségekért Díjjal tüntette ki.

A lap megjelenését a Kisebbségi Közalapítvány támogatja: 1997-ben 24,740 MFt-tal, 1998-ban 25,828 MFt-tal (22. sz. melléklet).

A lap rendszeres mellékleteként jelenik meg a gyerekeknek szóló NZ-Junior, a Gemeinschaft Junger Ungarndeutscher (Magyarországi Ifjú Németek Közössége) oldalai, a kéthetente olvasható Ungarndeutsche Christliche Nachrichten, évente négyszer a Magyarországi Német Iskolaegyletek Szövetsége pedagógusok számára készített lapja, a BUSCH-Trommel és a Signale, a magyarországi német irodalmi melléklet.

Az országos önkormányzat megbízásából a Neue Zeitung adja ki a 7000 példányban megjelenõ Deutscher Kalender-t. Országos szinten több egyesület jelentet meg újságokat, kiadványokat. Legismertebb közülük a Jakob Bleyer Közösség (Jakob Bleyer Gemeinschaft) kiadásában megjelenõ Sonntagsblatt (Vasárnapi Újság) ill. a budapesti Német Kulturális Egyesület (Budapester Kulturverein) újságja, a Deutscher Bote (Német Hírmondó).

Országos szinten sok helyi lap rendelkezik német nyelvû melléklettel, Budapesten több kerületi újságban jelennek meg alkalmanként német nyelven cikkek, többnyire a kerületi kisebbségi önkormányzat kezdeményezésére. Német nyelvû lapot jelentet meg rendszeresen a pesterzsébeti, XX. kerületi német kisebbségi önkormányzat. A Fõvárosi Német Kisebbségi Önkormányzat a Neue Zeitung mellékleteként ill. külön is árusított lapot jelentet meg.

A Magyarországi Németek Országos Önkormányzata rendszeresen megjelenteti nemrég alapított Közlönyét, mely elsõsorban az önkormányzat határozatait tartalmazza.

A Magyar Rádió Pécsi Stúdiója napi 30 perces országos sugárzású, valamint két és fél órás regionális német nemzetiségi adással jelentkezik. A stúdióban napi német mûsor is készül. A budapesti rádió minden vasárnap sugároz egyórás német nyelvû mûsort, melyet a pécsi stúdióból megismételnek. Emellett több helyi rádió, így Baján és Mohácson is, rendszeresen sugároz német programokat. A mûsorok nagy részét a hazai németek csak igen szûk rétege tudja fogni.

Ugyancsak Pécsett készül a Magyar Televízió országos sugárzású német nemzetiségi televíziós magazinmûsora, az Unser Bildschirm. Az elmúlt néhány évben számos helyi kábeltelevízió is indított német nyelvû programokat.

A második világháborút követõ évtizedek - több esetben csak a németséget érintõ - folyamatai a kisebbség nyelvhasználatára egyértelmûen negatív hatást gyakoroltak. A létszámában jelentõsen csökkent németség lehetõségei anyanyelvének használatára erõsen beszûkültek, ugyanakkor megnövekedett azon szituációk száma, ahol csak a magyar nyelvet lehetett vagy kellett használniuk. A magyar nyelv dominanciájához az is hozzájárult, hogy a magyarországi németség - az anyaországgal ill. az anyanyelvvel való szorosabb kapcsolatok híján -közvetítõ nyelvként, köznyelvként, standard nyelvként a magyart vette át, hiszen anyanyelve a hétköznapi kommunikációs szituációkon kívüli modern tartalmak kifejezésére nem bizonyult alkalmasnak.

A magyarországi németek nyelvhasználatában a helyi német nyelvjárások visszaszorulása állapítható meg, az idõsebb generációtól visszafelé haladva a nyelvjárás ismerete és használata csökken. A háború utáni két évtizedben a nyelv, tehát a helyi nyelvjárás használatának tiltása, a német iskolai oktatás hiánya ill. színvonala nem az elfeledett anyanyelv visszaszerzését szolgálta, inkább a nyelvvesztést segítette elõ.

A nyolcvanas évek kezdete óta a nyelvjárás visszaszorulása és helyenkénti eltûnése mellett a német irodalmi nyelv mind nagyobb térnyerése és presztizsnövekedése figyelhetõ meg. Mind több szülõ számára válik egyértelmûvé, hogy legalább gyermeke számára biztosítani kell a nyelv megfelelõ szintû elsajátítását.

A legtöbb hazai német számára nemzetiségi identitása kettõs identitás, hármas kötõdés: kötõdés az elõdökhöz, a német anyanyelvhez, ugyanakkor Magyarországhoz, a magyar kultúrához, de a megtanult irodalmi német nyelv révén kötõdés a német nyelvterülethez, kultúrához, s nem utolsósorban a kitelepített rokonokhoz.

A kitelepített rokonokkal, utódaikkal fenntartott kapcsolatok, az utóbbi évtizedben szabaddá vált utazási lehetõségek, a tartalmában és lehetõségeiben gazdagodott nemzetiségi oktatás révén felnõtt az a fiatal generáció, mely görcsök, félelmek nélkül találhat vissza identitásához. Ennek a fiatal generációnak fontos híd-szerepe van a németségen belül is. Az anyanyelv-átörökítésben bekövetkezett generációnyi szakadás ugyanis helyrehozhatatlan károkat okozott, hiszen a háború után születettek már inkább csak német származásúnak és magyar anyanyelvûnek vallhatnák magukat, ami a hazai németség identitásának újrafogalmazását vonja maga után.

Az elvesztett identitás megtalálásában komoly erkölcsi és anyagi hátteret jelent a német nyelvû országok, Németország, Ausztria és Svájc hivatalos támogatása.

A magyar kormány 1987-ben a Német Szövetségi Köztársaság kormányával Közös Nyilatkozatot fogadott el a magyarországi német kisebbség és a német, mint idegen nyelv oktatásának támogatásáról. Az 1992-ben megújított megállapodás alapján a kétoldalú együttmûködés jelentõsen kibõvült, sokrétûbbé vált. Németország segítséget nyújt pedagógusok szakmai és nyelvi továbbképzéséhez; iskolák anyagi és módszertani támogatásához; tananyagok, tankönyvek, tantervek készítéséhez; ösztöndíjakat biztosít középiskolások, fõiskolások és egyetemisták, tudományos kutatók számára; lektorokat, vendégelõadókat, vendégtanárokat küld; könyvtárakat támogat; segíti a szekszárdi Német Színház mûködését; támogatja a magyar és a német egyházak közötti együttmûködést.

Szinte valamennyi, németek által lakott településnek van testvérvárosa, testvérközsége, elsõsorban Németországban, illetve Ausztriában, ily módon is kötõdve az anya-, illetve nyelvnemzethez. Számtalan település gazdasági, kulturális fellendüléséhez járultak hozzá az 1986. óta hivatalossá vált testvérvárosi kapcsolatok, melyek az utóbbi idõben egyre sokrétûbbé váltak. Kulturális egyesületek, diákcsoportok, pedagógusok csereutazásán túl gyakran

kerül sor az együttmûködés gazdasági lehetõségeinek kiaknázásra.

A Magyarországról kitelepített generáció jó néhány képviselõje tér vissza szülõfalujába, vásárol ingatlant. Az utódok közötti kapcsolatot segíti elõ a falusi turizmus elterjedése a németek lakta településeken.

A németeknek nyújtott segítség a település, a régió, az egész közösség javát szolgálja, legyen szó akár közösségi házak, templomok, iskolák, könyvtárak, kórházak felszerelésérõl, akár egyházak, egyesületek, szervezetek, intézmények anyagi támogatásáról.

A Magyarországi Németek Országos Önkormányzata szoros kapcsolatban áll a környezõ országok német kisebbségi szervezeteivel, valamint a német nyelvû országok más anyanyelvû kisebbségeivel. A Kisebbségi törvény hatálybalépése óta megélénkült érdeklõdésnek köszönhetõen az elmúlt években számtalan delegáció járt tapasztalatcserén a magyarországi németek képviselõinél.

A magyarországi német kisebbség korábbi és mai hivatalos képviselete is tagja az Európai Népcsoportok Föderális Uniójának (Föderalistische Union Europäischer Volksgruppen).

A nyugat-magyarországi és dél-dunántúli megyék német kisebbsége az Alpok-Adria Munkaközösség keretén belül hosszú évekre visszanyúló jószomszédi kapcsolatokat ápol a régió kisebbségeivel.

A jószomszédi kapcsolatok egyik legszebb példája a Gyõr-Moson-Sopron Megyei Német Kisebbségi Önkormányzatok Szövetségének kezdeményezésére elindított projekt, melynek keretén belül kisebbségi oktatási-nevelési intézmények kapnak kétnyelvû nevelési programjuk megvalósításához Burgenlandból támogatást. Sopron-Bánfalva német nemzetiségi óvodájában három évig dolgozik az a burgenlandi óvónõ, akit Wiener Neustadt, Eisenstadt és Sopron városa közösen alkalmaz.

Magyarország EU-csatlakozásának elõterében a határokon átnyúló együttmûködés szerepel. 1999. február elején került sor a már hat éve Burgenland tartomány, Vas és Gyõr-Moson-Sopron megye részvételével mûködõ Határmenti Regionális Tanács közös szándéknyilatkozatának aláírására egy határmenti eurorégió (EurorégióWest/Nyugat Pannónia) alapításáról. Az eddigi intenzív és gyümölcsözõ együttmûködés sikerét közös ipari és nemzeti parkok létesítése, kerékpárutak fejlesztése, ifjúsági programok szervezése, valamint a munkaerõpiacot érintõ egyeztetések bizonyították. A kezdeményezõk és kedvezményezettek - a nyelvtudás okán is - nem ritkán a határ két oldalán élõ kisebbségek.

Az 1990. évi népszámlálás során 37 fõ vallotta magát örmény anyanyelvûnek. Az Armenia Népe Kulturális Egyesület 3,5 ezerre, az 1995-ben létrejött Országos Örmény Önkormányzat viszont már 10 ezer fõre becsüli az örmény származásúak számát Magyarországon.

A magyarországi örmények közül sokan ûzik az örménységre jellemzõ hagyományos mesterségeket: a szõnyegkészítést, szõnyegjavítást, a kereskedelmet, jelentõs az értelmiségiek (ügyvédek, orvosok) és az ének-, zene-, képzõmûvészek száma is.

Az 1994. december 11-ei kisebbségi önkormányzati választások során Budapest hat kerületében, Szigethalmon és Veszprémben alakult meg örmény kisebbségi önkormányzat. 1995. március 4-én választották meg a 9 fõs Fõvárosi Örmény Kisebbségi Önkormányzatot (az összes elektor száma 30, a megjelenteké 27 fõ volt). A 17 fõs Országos Örmény Önkormányzat megválasztására 1995. február 19-én került sor (az elektorok száma 40, a megjelenteké 38 fõ volt).

1995. november 19-én a fõváros további 4 kerületében, valamint Székesfehérvárott, Debrecenben, Dorogon és Nyíregyházán választottak örmény kisebbségi önkormányzatot. Így az elmúlt ciklusban összesen 16 helyi, a fõvárosi és az országos önkormányzat mûködött.

Az 1998. évi választásokon 16 fõvárosi kerületi és 8 vidéki, azaz összesen 24 helyi örmény kisebbségi önkormányzat megválasztására irányuló kezdeményezés volt eredményes (1. sz. ábra a 14. oldalon, és a 12., 36. sz. mellékletek).

Az Országos Örmény Önkormányzatot 1999. január 3-án választották meg. A 23 fõs testületet az Armenia Népe Kulturális Egyesület 19 elektora és 4 független elektor alkotja. Az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesületbõl senki nem jutott be az országos önkormányzatba. A két szervezet szembenállása hiúsította meg 1999-ben a fõvárosi örmény kisebbségi önkormányzat létrehozását.

A magyar állam 1997-ben az Országos és a Fõvárosi Örmény Önkormányzat elhelyezésére a Budapest, Soroksári u. 1. sz. alatti Duna Házban, 55,5 MFt-ért vásárolt 300 m2-es irodahelyiséget, és azt térítésmentesen az önkormányzat rendelkezésére bocsátotta.

A Kisebbségi törvény alapján az Országos Örmény Önkormányzat 15 MFt egyszeri vagyonjuttatásban részesült. Az országos önkormányzat 1997-ben 10, 1998-ban 13,8, 1999-ben 17 MFt központi költségvetési támogatásban részesült.

A helyi önkormányzatok 1997-ben 300 eFt, 1998-ban 350 eFt költségvetési támogatást kaptak önkormányzatonként.

Az országos önkormányzat 1996. óta jelenteti meg kétnyelvû folyóiratát, az Ararátot. A folyóirat megjelentetését a Kisebbségi Közalapítvány anyagi támogatása teszi lehetõvé. Ennek összege 1997-ben 7,13 MFt, 1998-ban 7,443 Fft volt (22. sz. melléklet).

Az örmények önálló iskolahálózattal nem rendelkeznek, az önkormányzatok viszont több helyütt szerveznek nyelvtanfolyamokat. Vasárnapi iskolák keretében - Budapesten, Székesfehérvárott, Veszprémben, Dorogon és Debrecenben - folyik nyelvoktatás, amelyhez az 1998/99-es tanévre az Oktatási Minisztérium 5,2 MFt támogatást biztosított.

Az 1997/98-as tanévben 5 egyetemi hallgató részesült a Kisebbségi Közalapítvány ösztöndíjában, melynek együttes összege 350 eFt volt Az 1989/99-es tanévben 2 örmény felsõfokú oktatásban tanuló nyerte el a Kisebbségi Közalapítvány ösztöndíját, összesen 200 eFt-ot (19. a. melléklet).

1997. október 7-én nyílt meg a budapesti Örmény Kulturális és Információs Központ. A város szívében található Központban rendszeresek az örmény elõadó-, képzõ- és iparmûvészek kiállításai, hangversenyei, de helyt kapnak benne más kisebbségek programjai is.

A magyarországi örmények kulturális programjait, rendezvényeit a Kisebbségi Közalapítvány a beszámoló két évében 1,699 millió illetve 2,665 millió Ft összeggel támogatta (21. a. és 21. b. mellékletek).

Vallási szervezetük az örmény katolikus egyházközség 1924-ben létesült. A Budapesten felépült és az országban egyetlen örmény templom és lelkészség nemcsak vallási céllal mûködik, falai közt a helyhez méltó színvonalas - elsõsorban egyházi jellegû - kiállításokat és kamarahangversenyeket rendeznek.

Az Országos Örmény Önkormányzat intenzív kapcsolatokat tart fenn az anyaországgal és a világon diaszpórában élõ örménységgel, mindenekelõtt az erdélyiekkel.

A román nemzetiségû magyarországi lakónépesség száma a legutóbbi népszámlálás szerint, 1990-ben 10.740 fõ volt, a román anyanyelvûeké 8.730, azaz többen vallották magukat román nemzetiségûnek, mint román anyanyelvûnek. Ekkor a nem román nemzetiségû, de román nyelvet ismerõk száma 38 ezer volt.

A magyarországi román kisebbség érdekképviseleti szervezetei és a Magyarországi Román Ortodox Egyház 20-25 ezerre becsüli a hazai románok számát. A népcsoport tagjainak becsült száma és a népszámlálásnál rögzített adatok e kisebbség esetében alig mutatnak eltérést.

A magyarországi román közösség nem tekinthetõ öregedõ népcsoportnak. Az 1990-es népszámlálás során regisztrált adatok alapján, a 15 éven aluli fiatalok számát tekintve a hazai kisebbségek között a második helyen állnak. (1. sz. melléklet). A román anyanyelvûek legnépesebb csoportját a 15 és 39 év közöttiek képezik. Arányuk 34,4 százalék. A nemzetiségi hovatartozás vállalása tekintetében ez a korosztály teszi ki a népcsoport 42,9 százalékát. A 18 éves és az idõsebb népesség 25 százaléka középszintû, a 25 éves és ennél idõsebbek 9 százaléka felsõfokú iskolai végzettséggel rendelkezik. (2. sz. melléklet). A 25 évesnél idõsebb népességen belüli diplomások arányát tekintve, a hazai kisebbségek között a román nemzetiségûek a negyedik helyen állnak.

A magyarországi román népcsoport gazdasági integrációja teljes körûnek tekinthetõ, a közösség tagjaira az országosan jellemzõ tendenciák hatnak.

Az 1994. évi önkormányzati választásokat követõen 12 helyi román kisebbségi önkormányzat került megválasztásra, illetve mûködött. Az országos önkormányzat székhelyéül Gyula városát választotta, itt kapott székházat, miután a román nemzetiségû lakosság legjelentõsebb része e városban és vonzáskörzetében él. A Kisebbségi törvény alapján az országos önkormányzat 30 millió Ft egyszeri vagyonjuttatásban részesült. Gyulán országos hatókörrel rendelkezõ intézményeik mûködnek, így a Magyarországi Román Ortodox Egyház Püspöksége, az országban egyetlen Román Gimnázium és Kollégium, vagy a Román Könyvkiadó Szerkesztõsége. Az önkormányzati struktúra alapját a román egyesületek, a kulturális tevékenységet felvállaló helyi közösségek képezik. Az egyesületek száma 12. Közülük nagyobb taglétszámú közösséget fog össze a Magyarországi Románok Kulturális Szövetsége, illetve a Magyarországi Kutatók és Képzõmûvészek Közössége. A Román Ortodox Egyháznak 20 önálló parókiája van az országban.

A Magyarországi Románok Országos Önkormányzata az 1994. és 1998. közötti idõszakban közremûködött a közoktatás reformjának kidolgozásában és számos kulturális program kezdeményezõje volt. Az országos önkormányzat elnöke képviselte a közösséget a magyar-román Kormányközi Vegyes Bizottság kisebbségi szakbizottságában. A hazai román kisebbség elsõ önkormányzati ciklusának értékelésekor kiemelendõ, hogy a második kisebbségi önkormányzati ciklus feladataira való felkészülés idõszakában a jelentõs kulturális hagyományokkal rendelkezõ román közösségek együtt léptek fel országos érdekképviseletük létrehozása érdekében.

Az 1998. évi helyhatósági választásokat követõen a román kisebbségi önkormányzatok száma közel háromszorosára nõtt, (1. sz. ábra a 14. oldalon, és a 11., 37. sz. mellékletek), 34 helyi önkormányzat alakult. Békés és Csongrád megyében valamennyi településen (összesen 10 helyen), ahol korábban is mûködött román kisebbségi önkormányzat, újra választottak kisebbségi önkormányzatot. A Békés megyei Pusztaottlakán és Méhkeréken települési román kisebbségi önkormányzatot hoztak létre. Korábban csak az utóbbi településnek volt ilyen státusza. Méhkeréken ezúttal is román polgármestert választottak. Hajdú-Bihar megye 7 községében alakítottak román kisebbségi önkormányzatot.

Román kisebbségi települési önkormányzata egy községnek van Hajdú-Bihar megyében is. Az országban 25 képviselõt román kisebbségi jelöltként választottak a település önkormányzati testületébe.

Budapesten a korábbi ciklusban nem volt román kisebbségi önkormányzat. A fõvárosban 1998-ban 15 kerületi román kisebbségi önkormányzat jött létre. Békés megyében, ahol az 1990-es népszámlálás során több, mint 5 ezren vallották magukat román nemzetiségûnek, 8 helyi román kisebbségi önkormányzat mûködik. Budapesten ugyancsak 1990-ben 1.200 fõ volt a román nemzetiségûek száma, a létrehozott román kisebbségi önkormányzatok száma viszont közel kétszerese a Békés megyei román kisebbségi önkormányzatoknak.

Ismeretes, Magyarországon törvény rögzíti, hogy valamely nemzeti, etnikai csoporthoz, kisebbséghez való tartozás vállalása és kinyilvánítása az egyén kizárólagos és elidegeníthetetlen joga. A kisebbségi csoporthoz való tartozás kérdésében nyilatkozatra senki sem kötelezhetõ. A Kisebbségi törvény, valamint a választójogi törvény eme rendelkezései alapján a kisebbségi önkormányzati választások során olyan személyek is kezdeményeztek kisebbségi önkormányzati választásokat, illetve kerültek kisebbségi önkormányzati képviselõként a képviselõtestületekbe, akiket az adott kisebbségi közösség nem ismer, az adott kisebbség nyelvét nem beszélik. Az 1998-as kisebbségi önkormányzati választások eredményeinek megismerését követõen a hagyományos román közösségek érdekképviseleti szervezetei jelezték, a Budapesten román kisebbségi önkormányzat alakítására vállalkozott 75 képviselõ közül 60 személy korábban nem vett részt a hazai román kisebbségi közéletben, nem ismeri a román nyelvet, nem vallja magát román nemzetiségûnek. A helyi kisebbségi önkormányzati választásokat követõen számos reprezentatív magyarországi román kisebbségi szervezet fejezte ki aggodalmát, amiért olyan helyzet alakulhatott ki, hogy egyes önkormányzatokban a román kisebbséget nem román nemzetiségûek képviselik. A Magyarországi Románok Országos Önkormányzata felhívásban határolódott el az álláspontjuk szerint nem román képviselõktõl. E személyek aránya az országos román kisebbségi önkormányzat megválasztására jogosult összes elektorok körében 40 százalékot tett ki. A román kisebbség országos önkormányzatának választói gyûlése két alkalommal is határozatképtelen volt, mert azokon nem jelentek meg azok az elektorok, akik korábban nem voltak ismertek a hazai románok körében. A magyar Miniszterelnök rossznak, helytelennek és nem becsületesnek minõsítette azt az eljárást, melynek során a magyarországi román kisebbség nem hozhatta létre országos önkormányzatát. A Kisebbségi Hivatal még 1998 õszén vizsgálatot kezdeményezett a kisebbségi jogok országgyûlési biztosánál a kisebbségi önkormányzati választásokkal kapcsolatban nem csak a román kisebbséget érintõ egyes negatív jelenségekrõl.

Az országos önkormányzat hiányában a hagyományos román közösségek körében létrehozott helyi kisebbségi önkormányzatok 1999. február 14-én megalakították a Magyarországi Román Önkormányzatok Országos Szövetségét, melynek 20 helyi román önkormányzat lett tagja. A Szövetség széles összefogáson alapszik, bírja valamennyi hazai román közösség bizalmát. A Kormány támogatásáról biztosította az új szervezetet, és partnerének tekinti a magyarországi román kisebbséget érintõ ügyek intézésében.

A magyarországi oktatási rendszer különbözõ területein mûködnek román kisebbségi intézmények, illetve a közoktatás valamennyi szintjén van román kisebbségi képzés. Az óvodai, általános iskolai és gimnáziumi román kisebbségi oktatás létszámadatairól az alábbi táblázat tájékoztat.

Forrás: Oktatási Minisztérium

Jelenleg 11 településen 14 óvodában, 30 csoportban 660 gyermek részesül román nyelvû óvodai képzésben. A román nyelvet beszélõ óvodapedagógusok száma 47. Az alábbi településeken van román óvodai foglalkozás, illetve román óvoda: Battonya, Bedõ, Gyula, Elek, Lökösháza, Kétegyháza, Körösszakál, Körösszegapáti, Magyarcsanád, Méhkerék, Pusztaottlaka.

Általános iskolai román nyelvoktatás 11 településen folyik. Román nemzetiségi képzésben 1.127 tanuló részesül. Az általános iskolákban foglalkoztatott román nyelv és irodalom szakos pedagógusok száma 49.

A magyarországi románoknak viszonylag nagyszámú (7) önálló kisebbségi általános iskolája (Battonya, Bedõ, Elek, Kétegyháza, Gyula, Méhkerék, Pusztaottlaka) van. Az oktatás román és magyar nyelven történik.

Az országban egyetlen román nemzetiségi gimnázium van (Gyula), a pedagógusok száma 15. A hozzá tartozó általános iskolával az egyetlen kollégiumi háttérrel rendelkezõ országos beiskolázású intézmény. Magyarország középiskoláiban román nyelvet oktatnak még a budapesti Zrínyi Miklós Gimnáziumban, a békéscsabai-, illetve a gyulai szakmunkásképzõ intézetben.

A román kisebbségi általános iskolák évfolyamonkénti tanulólétszámát az alábbi táblázatban adjuk meg (1997/98-as tanév).

Forrás: Oktatási Minisztérium

Az önálló nemzetiségi iskola fenntartása a viszonylag alacsony tanulói létszám miatt anyagi gondokat jelent a mûködtetõ települési önkormányzatok számára. A Kisebbségi Hivatal által mûködtetett Kisebbségi Tárcaközi Bizottság 1996-ban, 1997-ben és 1998-ban 11 román kisebbségi oktatási intézmény mûködésének biztosítására, illetve iskola-felújítási munkák finanszírozására 32 millió forint többlettámogatás nyújtott. 1997-ben 50 millió forintos, 1998-ban 100 millió forintos költségvetési hozzájárulással megkezdõdött az országos beiskolázású gyulai Román Általános Iskola és Gimnázium új kollégiumának építése. A központi költségvetés idei évi 400 millió forintos támogatásával 1999 augusztusában átadásra kerül az új nemzetiségi intézmény. Jelentõs iskola- felújítási munkák folynak Körösszakál román általános iskolájában. A Kisebbségi Hivatal e célra 1998-ban 2 millió forintos rendkívüli támogatást nyújtott. A Méhkeréki Román Általános Iskola felújítására a költségvetés 1998-ban 45 millió forintot adott.

Magyarországon román nyelvû felsõfokú oktatás kizárólag a román nyelvszakos tanári képesítést nyújtó felsõoktatási intézményekben folyik (ELTE - Budapest, JGTF - Szeged, KCsSTF - Békéscsaba, BTOF - Szarvas). Ezekben az intézményekben évfolyamonként 2-3 magyarországi román fiatal tanul, s szerez román nyelvszakos pedagógus diplomát.

A Kisebbségi Közalapítvány a beszámoló két évében ösztöndíj-támogatást nyújtott román kisebbségi tanulóknak: 1997/98-ban 26 középiskolai tanuló és 29 fõiskolai ill. egyetemi hallgató összesen 3 millió Ft-ot meghaladó támogatásban részesült. Az 1998/99-es tanév során 23 középiskolai tanuló és 18 fõiskolai ill. egyetemi hallgató számára együttesen közel 3 millió Ft ösztöndíj-támogatást nyújtott.(19. a. melléklet).

Egyre több magyarországi román fiatal (évfolyamonként mintegy 6-8 hallgató) tanul az anyaország egyetemein. Elsõsorban az országhatárhoz közeli egyetemi városokat választják, orvosi, teológiai, gyógyszerészi, tanári pályára készülve. Közülük jelenleg négyen részesülnek magyar állami ösztöndíjban. A Kisebbségi Közalapítvány további két hazai román fiatalnak ad romániai tanulmányi ösztöndíjat.

Románia támogatást nyújt a magyarországi román kisebbségi oktatás szakmai színvonalának emeléséhez, elsõsorban nyelvszakos pedagógusok továbbképzéséhez. Románia köztársasági elnöke 1998 januárjában Gyulán látogatást tett a Román Gimnáziumban. Ezt követõen érkeztek könyvadományok az iskolák részére. Megvalósult 30 magyarországi román diák 3 hetes romániai táboroztatása, 25 honi román pedagógus nyári egyetemi képzése, 25 gyermek és pedagógus 2 hetes tanulmányútja Románia történelmi nevezetességeinek bemutatása érdekében, a Szegedi Tanárképzõ Fõiskola Román Tanszékének kiemelt támogatása. A román Kormány 1998-ben 10000 USD értékû szakkönyveket, iskolai szemléltetõ eszközöket, nyomdai papírt adományozott a magyarországi román iskoláknak. Az 1998/99-as tanévben nyolc magyarországi román hallgató kap anyaországi tanulmányi ösztöndíjat.

Magyarországon jogszabályi keretek biztosítják a kisebbségi oktatás megvalósulását, a költségvetési törvény pedig többlettámogatást nyújt a kisebbségi oktatás anyagi kondícióinak javításához. A gyakorlatban ma Magyarországon nincs egyetlen olyan román oktatási intézmény, amelyben teljes, az összes tantárgyra kiterjedõ román nyelvû oktatás folyna. Még az ún. tanítási nyelvû iskolákban is csak bizonyos tantárgyakra korlátozódik az anyanyelven való oktatás. Ennek egyik oka, hogy a szórványban élõ román közösségekben egyre inkább visszaszorult az anyanyelv használata. A család nem örökíti át az anyanyelvet, az iskolába lépõ gyermek csak részben, általában gyengén beszéli a román nyelvet.

Annak ellenére, hogy a szervezeti keretek és több helyütt az anyagi kondíciók megfelelõ alapot biztosítanak a magyarországi román kisebbségi oktatás önálló, sajátos mûködéséhez, a szülõk, az iskolát mûködtetõ települési önkormányzatok, de a kisebbségi érdekképviselet sem szorgalmazza a hangsúlyosabb, markánsabb román oktatást. Álláspontjuk szerint a kisebbségi iskolákban végzõ diákok, megfelelõ magyar nyelvû képesítés nélkül hátrányba kerülnének a magyar felsõoktatási intézményekbe történõ felvételi vizsga során. Törvényi rendelkezés ugyan lehetõvé teszi, de tény, hogy nem gyakorlat a kisebbségek anyanyelvén történõ fõiskolai felvételi vizsga. Sikeres felvétel esetén a fiatalok inkább választják a hazai egyetemeket, mint az anyaországi tanulmányokat (kivétel a tanárképzés és a teológia). A romániai ösztöndíjas képzést nem koordinálja egyetlen hazai román kisebbségi érdekképviselet sem.

Mindezzel együtt megállapítható, hogy a magyarországi román kisebbségi oktatás más országbeli román kisebbségi oktatási feltételekkel történõ összehasonlításban egyike a legjobb feltételekkel rendelkezõknek. A román nyelvtanulás iránti igényt nagymértékben erõsítheti a romániai gazdaság konszolidálódása, az anyaországbeli társadalom további demokratizálódása, nemzetközi presztízsének növekedése. Szükség van arra is, hogy Románia minél több hazai román értelmiségi fiatal (orvos, mérnök, stb.) számára szervezzen anyaországi szakmai programot, szakmai továbbképzést.

A magyarországi román kisebbség tradicionális népi kultúráját hagyományõrzõ együttesei révén õrzi. Több település tánccsoportja országos elismertségre tett szert, így az Eleki Román Hagyományõrzõ Együttest 1997-ben, megalakulásának 50. évfordulóján a Miniszterelnök a Kisebbségekért Díjjal tüntette ki. Az együtteseknek gyermek tánccsoportjuk is van. A népi kultúra tárgyi és szellemi emlékeit a kisebbség körébõl származó néprajzosok, muzeológusok gondozzák. Békéscsabán és Gyulán román bázismúzeumi munka folyik. Kétegyházán román tájházat alakítottak ki, melyet 1998-ban 6 millió forintos támogatással újítottak fel. A Magyarországi Románok Kutatóintézete a történettudomány, a nyelvészet és a néprajzkutatás területén folytatott tevékenységével a román kisebbségi oktatás számára is segítséget nyújt. A Kutatóintézet 1998. évi költségvetési támogatása, az új oktatási és mûvelõdési kormányzati struktúra kialakításának idõszakában nem volt zavartalan.

A Magyarországi Román Könyvkiadó önállóan jelenteti meg a hazai román szerzõk szépirodalmi és tudományos publikációit. A kiadó gondozza a kisebbség országos terjesztésû hetilapját, a Foaia Româneascã-t is. A lap a Kisebbségi Közalapítvány támogatásával jelenik meg, a beszámoló idõszakában, 1997-ben 15,500 MFt, 1998-ban 16,208 MFt támogatásban részesült (22. sz. melléklet).

Az 1996. és 1998. közötti idõszakban a magyarországi románok kórusmozgalma erõsödött a legszámottevõbben. Nemzetközileg is elimert munka folyik a gyulai és a battonyai román kórusoknál. Új kórus szervezõdött Kétegyházán és Körösszegapátiban. Munkájukat romániai karnagyok segítik. Szintén romániai koreográfus nyújt szakmai támogatást a bihari és békési román iskolák diákjai rendszeres néptánc-oktatásához. Közremûködésükkel a Magyarországi Románok Kulturális Szövetsége évente rendez nemzetközi kórustalálkozót, a Magyarországi Románok Országos Önkormányzata pedig a néptáncos csoportok országos seregszemléjének volt a szervezõje.

A Kisebbségi Közalapítvány az 1997-es esztendõben a román kisebbség számára 8.350.025 forint összegû közmûvelõdési célú támogatást biztosított, míg 1998-ban 10.151.320 Ft-ot. (21. a. és 21. b. melléklet).

Hazánkban legutoljára az 1949-es népszámlálás során rögzítettek az ország lakónépességének vallására vonatkozó adatot. A magyarországi románság döntõen görögkeleti vallású. Az alábbi táblázatban szereplõ adatok nem csupán a jelenlegi országterület román nemzetiségû görögkeleti vallású lakosaira vonatkoznak.

A román kisebbség nemzeti jegyeket hordozó egyházára jelentõs szerep hárul identitásának megõrzésében, anyanyelvének ápolásában. A Magyarországi Román Ortodox Egyház 19 településen (Békés-, Csongrád- és Hajdú-Bihar megyében, valamint Budapesten) 20 parókiát mûködtet (Gyulán 2 román ortodox templom van). A Magyarországi Román Ortodox Egyház szervezetileg önálló, egyházjogilag azonban a Román Ortodox Patriarchátussághoz kötõdik. A közösség papjait az anyaországban képezik. A Magyarországi Román Ortodox Egyház és az anyaegyház közötti kapcsolat - az 1989 elõtti világi kapcsolatoktól eltérõen - folyamatos volt, az utóbbi években pedig felerõsödött. Jelenleg öt romániai misszionárius lelkész teljesít szolgálatot a magyarországi román ortodox közösségeknél, fizetésüket Románia biztosítja.

A bukaresti székhelyû Román Ortodox Egyház Szinódusa 1997-ben püspöki rangra emelte a Magyarországi Román Ortodox Egyházat. Románia államelnöke 1998. január 27-i gyulai látogatása során felkereste a Magyarországi Román Ortodox Egyház gyulai központját és 100 millió lejes támogatás folyósításáról rendelkezett. A Magyarországi Román Ortodox Püspökséget, 1999. februári magyarországi útja során meglátogatta Románia miniszterelnöke is. Gyula városának elsõ görög-keleti román püspökének beiktatásra 1999. február 21-én került sor a Román Ortodox Egyház vezetõjének, a Patriárkának jelenlétében.

A Magyarországi Román Ortodox Egyház költségvetési támogatása millió forintban kifejezve az alábbiak szerint alakult.

Az államosított egyházi ingatlanok tulajdonjogát szabályozó 1991. évi XXXII. törvény alapján 1992. és 1995. között rendezõdött valamennyi hazai román ortodox egyházi ingatlan kérdése. A Magyarországi Román Ortodox Egyház 61,185 millió forintot kapott, továbbá Budapesten 957 m2 ingatlan került az egyház tulajdonába. (A kártalanítás felosztása településenként/forint: Darvas 2,5 millió, Kétegyháza 4 millió, Körösszegapáti 4,3 millió, Magyarcsanád 2,185 millió, Budapest 43 millió forint).

Az utóbbi években csaknem valamennyi hazai román ortodox templomnál felújítási munkák kezdõdtek. A Kisebbségi Hivatal által mûködtetett Kisebbségi Tárcaközi Bizottság a Magyarországi Román Ortodox Egyház részére templom-felújítási munkálatokra 1997-ben az alábbi költségvetési támogatásokat biztosította: Gyula 5 millió forint, Körösszegapáti 630 ezer forint, Méhkerék 1 millió forint. Gyulán jelentõs költségvetési támogatással megépült a Püspökség székháza. A Békés megyei Méhkeréken és Kétegyházán a bukaresti Patriarchátusság mesterei festették a templom képeit, Románia ajándéka a gazdagon díszített ikonosztáz is. A kétegyházi templom felújítási munkái 1998 õszén fejezõdtek be. Szeged város Önkormányzatának Képviselõtestülete 1998 januárjában egy 219 m2-es ingatlan örökös használati jogát biztosította a Szegeden 1996-ban létrejött román ortodox egyházközség számára. Románia új szegedi fõkonzulja anyagi támogatást ígért a városban biztosított ingatlan egyházi célra való kialakításához.

Magyarországon, Hajdú-Bihar megyében három település görög katolikus vallású közössége napjainkban is õrzi és ápolja - valamilyen formában - a román kulturális hagyományokat. Bedõben román általános iskola mûködik. Létavértesen a román kulturális egyesület szoros kapcsolatokat tart fenn romániai kulturális intézményekkel. Pocsaj településen román kisebbségi önkormányzat alakult 1998-ban.

Hazánkban három településen (Kétegyháza, Magyarcsanád, Méhkerék) tevékenykedik jelentõs létszámú román anyanyelvû baptista közösség. Méhkeréken Romániából érkezett misszionárius lelkipásztor teljesít szolgálatot. A közösség romániai 24 órás ökumenikus anyanyelvû rádiómûsor magyarországi sugárzását biztosító rádióadó kiépítését szorgalmazza.

A Kisebbségi Hivatal kezdeményezésére, a magyarországi román kisebbség anyanyelvû egyházi életének minél szélesebb körû támogatása érdekében 1998 áprilisában a Miniszterelnöki Hivatalban megbeszélésre került sor a hazai románság hitéletéhez kötõdõ egyházak vezetõ képviselõinek részvételével, a Magyarországi Románok Országos Önkormányzatának bevonásával.

A magyarországi román kisebbség földrajzi elhelyezkedése kulturális identitása megõrzése szempontjából viszonylag kedvezõ. Romániával szomszédos megyében él a románság döntõ többsége, ami megkönnyíti a román nyelvvel és kultúrkörrel való kapcsolattartását. A román Kormány ösztöndíjak adományozásával támogatja a magyarországi román fiatalok anyaországbeli képzését, misszionárius lelkészeket küld a román vallási közösségekhez. A pedagógusok számára nyári továbbképzést szervez, román gyermekek (évi 40 fõ) anyaországi üdülését biztosítja.

A Magyar Köztársaság és Románia Aktív Együttmûködési és Partnerségi Kormányközi Vegyes Bizottsága Kisebbségi Együttmûködési Szakbizottsága legutóbb 1998 októberében Budapesten tartotta ülését, melyen részt vettek a magyarországi román kisebbség, valamint a romániai magyar kisebbség képviselõi is. Magyarország képviselõje üdvözölte a román Kormánynak a magyarországi román kisebbség számára nyújtott támogatását. A román delegáció aggodalmát fejezte ki a Kisebbségi törvény és a választójogi törvény alkalmazásával kapcsolatban, melynek következtében olyan helyzet alakult ki, hogy egyes önkormányzatokban a román kisebbséget nem román nemzetiségûek képviselik. A szakbizottság állást foglalt abban, hogy Magyarország és Románia között minél több határátkelõ szolgálja a két ország polgárai számára a zavartalan kapcsolattartást. Ezért szorgalmazta további határátkelõk kialakítását, különösen az olyan határmenti települések esetében, melyekben Magyarországon a román nemzetiségiek, Romániában pedig magyar kisebbségiek számára könnyíthetõ meg ily módon az anyaországi kapcsolattartás. A magyar és a román miniszterelnök 1999. február 10-i budapesti találkozóján három új határátkelõ megnyitásáról, illetve felújításáról történt megállapodás.

Az 1990-es népszámlálás adatai szerint a ruszin anyanyelvûek száma - az ukrán anyanyelvûekkel együtt - hazánkban 674 volt. Civil szervezeteik szerint létszámuk ennek mintegy tízszerese. Közösségeik elsõsorban az ország észak-keleti részén, a Zempléni hegység görög katolikusok által lakott aprófalvaiban, Sárospatakon és Budapesten élnek.

A ruszin nyelv két településen, Komlóskán és Múcsonyban tekintendõ élõ nyelvnek.

A ruszin kisebbség képviseletét az 1991-ben létrejött Magyarországi Ruszinok Szervezete (a továbbiakban: MARUSZE), és az 1997-ben alakult Magyarországi Ruszinok (Ruténok) Országos Szövetsége látta el. Ez utóbbi szervezet jórészt a Kárpátaljáról áttelepült ruszinok képviseletét vállalja fel.

Az 1995-ben alakult Andy Warhol Társaság és az 1997-ben szervezõdött Drany Néptánc Egyesület a ruszin kultúra ápolását és fejlesztését tûzte ki célul.

1996-ban a MARUSZE kezdeményezésére létrejött a Magyarországi Ruszinok Kutató Intézete, amely 1997 májusában nemzetközi ruszinisztikai konferenciát szervezett Budapesten.

A Kisebbségi Tárcaközi Bizottság által nyújtott támogatásként 1997-ben a Magyarországi Ruszinok Szervezete 350.000 Ft-ot kapott irodája felújításához.

Az 1994. évi önkormányzati választásokon egy ruszin kisebbségi önkormányzat alakult - Múcsonyban - , így akkor országos ruszin önkormányzat nem alakult.

Az 1998-as választásokon öt településen - Komlóskán, Múcsonyban, Sárospatakon, Budapesten (5 kerületben) és Biatorbányon - jött létre helyi ruszin kisebbségi önkormányzat (1. sz. ábra a 14. oldalon, és a 11., 38. sz. mellékletek). A megválasztott elektorok 1999. január 18-án létrehozták 20 tagú országos önkormányzatukat.

Az Országos Ruszin Kisebbségi Önkormányzat 1999-ben 13 millió forint költségvetési támogatásban, valamint a Kisebbségi törvény alapján 15 millió Ft egyszeri vagyonjuttatásban részesül.

Az Országos Ruszin Kisebbségi Önkormányzat várhatóan integrálja az eddig intézményesült kapcsolatokkal nem rendelkezõ két országos civil szervezetet, tekintettel arra, hogy a testületben mindkét szervezet képviselõi helyet kaptak.

A hazai ruszinok nemzetközi kapcsolatrendszere igen kiterjedt. A MARUSZE tagja a Ruszin Világtanácsnak, aminek köszönhetõen 1997-ben Magyarországon szervezték meg a IV. Ruszin Világkongresszust.

Komlóskán ruszin tájház mûködik, Múcsonyban 1998-ban Ruszin Parkot alapítottak.

A magyarországi ruszinok közmûvelõdését a beszámoló két évében a Kisebbségi Közalapítvány 3 millió, illetve 2,217 millió Ft összeggel támogatta. (21. a. és 21. b. mellékletek).

Magyarországon egy iskolában - Múcsonyban - oktatják a ruszin nyelvet, 1998-ban Budapesten létrejött egy ruszin "vasárnapi iskola" is. Az elmúlt tanévben a ruszin nyelvoktatásban résztvevõk száma 64-re nõtt. A ruszinok vasárnapi iskoláját az Oktatási Minisztérium finanszírozza. A Kisebbségi Közalapítvány tanévenként 2-3 ruszin fiatal ösztöndíjkérelmét támogatta. (19. a. melléklet).

A magyarországi ruszinok lapja, a Ruszinszkij Zsivot, 1993. óta jelenik meg. A lap kiadását a Kisebbségi Közalapítvány támogatja: 1997-ben 4,3 MFt-tal, 1998-ban 4,489 MFt-tal támogatta a lapot (22. sz. melléklet). 1998-tól a Magyar Rádió heti 30 perces ruszin nyelvû mûsort sugároz.

Ugyancsak 1998-tól a Magyar Televízió havonta sugároz ruszin adást a Rondó címû kisebbségi mûsor keretében. A regionális televíziók közül a Zemplén TV rendszeresen tudósít a hazai ruszinok életérõl, programjairól.

Az 1998. év végi tiszai árvíz idején a magyarországi ruszin közösség igen aktívan vett részt a kárpátaljai károsultak megsegítésében: több gyermekcsoportot fogadtak, egy csoport pedig több hónapig Múcsonyban talált menedéket. Ehhez a Kisebbségi koordinációs és intervenciós keretbõl 1 millió Ft támogatást kaptak.

Az 1990. évi népszámlálás során 2905-en vallották magukat szerb nemzetiségûnek, és 2.953-an szerb anyanyelvûnek. A magyarországi szerbek szervezetei szerint becsült létszámuk 5 ezer fõ.

A szerbek esetében a nemzetiséget és az anyanyelvet megvallók száma és aránya nagyjából megegyezik. Esetünkben a nemzeti identitás megvallása és a nyelven keresztül történõ gyakorlása összhangban van. Az anyanyelven kívül szerbül beszélõk száma (13.387 fõ), több mint négyszerese a szerb nemzetiségûek számának és ez növeli meg sokszorosára, mintegy 17 ezerre a szerb kultúrkörhöz tartozók számát.

Napjainkban a szerbek Budapesten, Pest, Fejér, Tolna, Baranya, Bács-Kiskun, Csongrád és Békés megyében élnek.

A Jugoszlávia szétesésével járó polgárháború következtében számos horvátországi, boszniai és szerbiai család keresett menedéket Magyarországon és tartósan itt telepedett le.

A szerbek körében a legalacsonyabb az etnikailag homogén házaspárok aránya (48,1 százalék) és ezzel szemben magas a vegyes, fõleg szerb-magyar házaspárok aránya (51,9 százalék), de ugyanakkor az együtt élõ gyermekek anyanyelvi és nemzetiségi hovatartozása a legkisebb asszimilációt jelzi a nemzetiségek között: a vegyes házasságból született gyermekek csupán 3,8 százaléka magyar nemzetiségû.

Az iskolázottság tekintetében impozánsak a szerbekre vonatkozó adatok. A 18 éves és idõsebb népességbõl legalább középiskolai végzettséget szerzettek aránya 31 százalék, de közöttük találjuk a legtöbb diplomást is. A 25 éves és idõsebb szerb nemzetiségû népesség 13,5 százalékának, az aktív keresõk 20,3 százalékának van befejezett felsõfokú képzettsége (az országos átlag csak 10 százalék), azaz mintegy egyötödük rendelkezik befejezett felsõfokú képesítéssel, ami a foglalkozási megoszlásukat is befolyásolja: a szerb anyanyelvû aktív keresõk 43,9 százaléka szellemi foglalkozású.

Jellegzetessége a szerbségnek, hogy hazai kisebbségeink közül legtöbben õk laknak a fõvárosban, illetve városokban (70,1 százalék).

A magyarországi szerbek érdekvédelmi, politikai szervezete 1995-ig a Szerb Demokratikus Szövetség (SZEDESZ) volt, amely a szerbek, horvátok és szlovének korábbi közös szervezetének, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége egyik jogutódjaként 1990. január 23-án alakult meg.

A SZEDESZ helyi szervezetekkel rendelkezõ, országos hatáskörû társadalmi szervezet. Fontos szerepe volt a magyarországi "délszlávok" különválását követõen az önálló szerb oktatási és kulturális intézményhálózat megteremtésében, a helyi szerb közösségek megszervezésében és tevékenységük megerõsítésében, az anyanyelv és kultúra ápolásában, összességében a szerb identitástudat megõrzésében.

A SZEDESZ vezetõsége konstruktív szerepet vállalt a Kisebbségi törvény megalkotásában és az e törvény alapján 1994. december 11-én megtartott kisebbségi önkormányzati választások elõkészítésében.

A választások eredményeként az ország 18 településén és Budapesten jött létre helyi szerb kisebbségi önkormányzat. Az érdekképviseleti feladatokkal felruházott Szerb Országos Önkormányzat megválasztására 1995. március 18-án került sor. Az országos önkormányzatot a helyi választásokon mandátumot szerzett 100 elektor választotta meg.

Az 1998. évi kisebbségi önkormányzati választások eredményeként Budapest 14 kerületében és 20 vidéki településen alakulhatott meg szerb önkormányzat. (1. sz. ábra a 14. oldalon és a 10., 39. sz. mellékletek). A Fõvárosi Szerb Önkormányzatot 1999. január 23-án választották meg, az országos önkormányzatot 1999. február 13-án. Az elõzõ ciklushoz képest így 36-ra, azaz a kétszeresére emelkedett a szerb önkormányzatok száma.

Az országos és a fõvárosi szerb önkormányzat elhelyezésére a magyar állam Budapesten a Falk Miksa u. 3. sz. alatt vásárolt meg 49,8 MFt-ért 403 m2 ingatlant és azt ingyenes használatra az önkormányzatok rendelkezésére bocsátotta. A Szerb Országos Önkormányzat 1997-ben 15 MFt, 1998-ban 20,3 MFt, 1999-ben 25 MFt költségvetési támogatásban részesült.

A Kisebbségi Tárcaközi Bizottság 1997-ben a szerb kisebbség 13 pályázatát mintegy 16 MFt-tal támogatta. A szerbek önálló kisiskolái mellett jelentõs támogatásban részesültek olyan többfunkciós intézmények, amelyek a kisebbségi önkormányzatoknak, egyesületeknek, könyvtárnak, vasárnapi iskolának adnak helyet.

A Kisebbségi Közalapítvány 1997-ben 7.149.200 Ft, 1998-ban 7.410.941 Ft támogatást nyújtott a szerb közösségeknek programjaik megvalósításához. (21. a. és 21. b. mellékletek).

A magyarországi szerbek anyanyelvû oktatását 1948-ig a felekezeti népiskolai hálózat biztosította. 1948-ban a felekezeti iskolákat államosították és azok vagy megszûntek, vagy összeolvadtak az ún. "délszláv" iskolákkal. 1992. óta létezik újra az önálló szerb iskolahálózat.

Ma 11 településen történik szerb nemzetiségi program szerinti óvodai nevelés és 13 településen szerb nemzetiségi program szerinti általános iskolai oktatás, ebbõl szerb nyelvû, illetve kétnyelvû oktatás önálló oktatási intézményben 4 településen (általános iskola alsó osztályai Lóréven és Deszken, általános iskola 8 osztálya Budapesten és Battonyán). Önálló szerb gimnázium Budapesten mûködik, a tanulók száma az 1996/97-es tanévben 72, az 1997/98-as tanévben 92 fõ volt. A legjelentõsebb szerb oktatási intézmény Magyarországon a budapesti Szerb Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Diákotthon, melynek épületét állami forrásból 1996/97-ben felújították és kibõvítették. Hasonlóan felújításra és bõvítésre került sor az elmúlt 3 évben a battonyai, a lórévi és a deszki iskola esetében is.

Az 1997/98-as tanévben 83 fõvel 5 tannyelvû óvodai csoport és 81 gyermekkel 15 nyelvoktató óvodai csoport mûködött az országban.

Az 1996/97-es tanévben 12 iskola 39 tanulócsoportjában tannyelvû oktatásban 149, nyelvoktató oktatásban 129, összesen 278 tanuló vett részt szerb nyelvoktatásban. Az 1997/98-as tanévben 18 tannyelvû tanulócsoportban 144 tanuló, 8 nyelvoktató tanulócsoportban 83 fõ volt a tanulólétszám.

A szerb pedagógusok képzése a budapesti ELTE, a szegedi JATE Szláv Filológiai Tanszékein és a Budapesti Tanítóképzõ Fõiskolán folyik. A hallgatók száma az 1996/97-es tanévben 58, az 1997/98-as tanévben 78 fõ volt. Emellett szerb nemzetiségû fiatalok jelentõs számmal találhatók az ország más (jogtudományi, orvostudományi, közgazdaságtudományi, stb.) egyetemein.

Az 1997/98-as tanévben 4 szerb nemzetiségû középiskolai tanuló és 17 egyetemi hallgató nyerte el a Kisebbségi Közalapítvány ösztöndíját, ezek együttes összege 1.390 eFt volt. Az 1998/99-es tanévben 3 szerb nemzetiségû középiskolai tanuló és 11 egyetemi hallgató összesen 1.250 eFt közalapítványi ösztöndíjban részesült (19. a. melléklet).

A Szerb Országos Önkormányzat és a Budapesti Szerb Iskola szervezésében, illetve kezdeményezésére az elmúlt két évben került sor továbbképzésekre szerb pedagógusok részére, továbbá vendégtanárok támogatására az Oktatási Minisztérium részérõl.

A magyarországi szerbek legjelentõsebb kulturális közmûvelõdési és tudományos intézményei az IZDAN Kiadó, a Szerb Országos Önkormányzat Könyvtára, a Joakim Vujity Szerb Színház, a Milos Crnjanski Alapítvány, a Jakov Ignjatovity Alapítvány, a Tököly Száva Alapítvány, a Tabán Folklórcentrum, a deszki Bánát Szerb Kulturális Egyesület, a szentendrei Szerb Kulturális Egyesület, a pomázi Opanke Kulturális Egyesület és a Szerb Ifjúsági Egyesület.

A szerb kultúra és hagyományõrzés színterei az államosított, majd visszaadott hitközségi és felekezeti iskolákban mûködõ szerb közösségi házak, klubok hálózata (Szentendre, Pomáz, Csobánka, Budakalász, Szigetcsép, Lórév, Százhalombatta, Pécs, Szeged, Deszk, Szõreg, Újszentiván, Battonya). Örvendetes az ének-, zene- és táncegyüttesek számának növekedése, melyek közül a legismertebbek a Vujicsics Együttes, a szentendrei Javor Férfikórus, a Szerb Gimnázium Énekkara, a budapesti Tabán, a pomázi, a deszki és hercegszántói táncegyüttesek.

1991. május 2-tól jelenik meg a magyarországi szerbek hetilapja a Srpske narodne novine, amely 1998 februárjától az Interneten is olvasható (www.datanet.hu/compress/cnn99). Megjelentetéséhez a Kisebbségi Közalapítvány útján 1997-ben 22 MFt, 1998-ban 22,968 MFt költségvetési támogatásban részesült (22. sz. melléklet).

1992. óta sugároz a Magyar Rádió önálló szerb nyelvû nemzetiségi adásokat. Az adásidõ kezdetben napi 30 perc volt, ma már napi 60 perc az országos adókon és napi 60 perc a pécsi regionális adó körzetében. A Magyar Televízióban kéthetente látható 25-25 perces szerb nyelvû adás.

A magyarországi szerbek nyelvének és kultúrájának, azonosságtudatuk megõrzésében fontos szerepe van a Szerb Ortodox (Pravoszláv) Egyháznak. A szerb egyháznak Magyarországon 42 temploma van. Hazánk kiemelkedõ jelentõségû mûemlékei közé tartoznak pl. az ötszáz éves ráckevei, a négyszáz éves grábóci, az egri, a székesfehérvári és a szentendrei templomok. A hitéletet a püspök mellett tíz lelkész szolgálja és a szerb iskolákban újra folyik a hitoktatás.

A lelkészek közéleti szerepvállalására jellemzõ, hogy lakóhelyén hat lelkész tagja a helyi szerb kisebbségi önkormányzatnak.

A magyarországi szerbek egyik legrangosabb intézménye a Budai Szerb Ortodox Püspökség páratlan egyházmûvészeti gyûjteménye és könyvtára Szentendrén. A gyûjtemény épületének teljes rekonstrukciója egymillió USD-be került és azt a Köztársasági Elnök avatta fel 1990. október 12-én.

A hitélethez kapcsolódó két legfontosabb esemény a Szerb Ortodox Egyház Patriarkája 1997-ben tett magyarországi látogatása, melynek során fogadták õt a legmagasabb magyar állami méltóságok is, valamint a Athosz-hegyi Hilandarion szerb kolostor fennállásának 800. évfordulója alkalmából rendezett országos egyházi ünnepségsorozat volt.

A Jugoszlávia szétesését követõ háborús helyzet, a nemzetközi embargó jelentõs mértékben akadályozza a szerb közösség identitásának megõrzéséhez szükséges kapcsolatok fenntartását az anyanemzettel. A két ország között jelenleg nincs érvényes államközi kulturális, vagy kisebbségvédelmi egyezmény, megoldatlan az anyaországi kapcsolatok finanszírozása. Mindezek ellenére a SZEDESZ, majd a Szerb Országos Önkormányzat és a helyi szerb önkormányzatok élõ és rendszeres kapcsolatokat alakítottak ki a jugoszláviai politikai, kulturális, tudományos, oktatásügyi, helyi önkormányzati és humanitárius intézményekkel.

Iskolák között jöttek létre testvérkapcsolatok, tanulók anyaországi nyári táboroztatása vált lehetõvé. Sikerült új testvértelepülési kapcsolatokat is kialakítani (Ráckeve, Lórév - Kovin, Szigetcsép - Stapar, Battonya - Beocsin), míg a régiek felújítására is történtek kísérletek. Színházi kapcsolatok alakultak ki a szabadkai színházakkal, az újvidéki, a zombori, a belgrádi nemzeti és a kraljevoi színházzal. Gyakoriak a jugoszláviai elõadómûvészek magyarországi fellépései, jugoszláviai kiállítások, mûvészek bemutatása Magyarországon, a magyarországi szerb folklóregyüttesek, valamint a Joakim Vujic Szerb Színház fellépései Jugoszláviában, a magyarországi szerb irodalom bemutatói, továbbá sor került a magyarországi szerbek bemutatkozására Zomborban és Belgrádban "A társadalomtudományok a magyarországi szerbekrõl" tudományos kerekasztal-konferencia keretében, 1998 decemberében.

A magyarországi szerbek rendkívüli jelentõséget tulajdonítanak a szerb és a magyar nép közötti megértés és kapcsolatok fejlesztésének. Ennek jegyében számos olyan programot szerveztek, amely ezt a célt szolgálta: Tesla-kiállítás a Magyar Elektrotechnikai Múzeumban (1993.), "500 éves a szerb nyomtatás" c. kiállítás a Széchényi Könyvtárban (1995.), Szerb-Magyar Nyári Alkotótábor Szentendrén (1993-1998, évente), a soknemzetiségû jugoszláviai Bácska bemutatása Budapesten és Baján (1997.), szerb-magyar értelmiségi fórum Budapesten (1996.) stb. Különösen fontosnak tartják a szerbek a kisebbségközi kapcsolatok ápolását a (magyarországi szerbek és jugoszláviai magyarok) között. Ennek keretében tart kapcsolatot a SZEDESZ és a Szerb Országos Önkormányzat a Vajdasági Magyarok Szövetségével, a Szerb Színház a szabadkai Kosztolányi Színházzal.

A magyarországi szerbek történelmi hagyományaiknak megfelelõen törekednek a rendszeres kapcsolattartásra a közép-európai szerbséggel is (Románia, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Szlovénia, Bécs). Magyarországi szerb szervezetek (Szerb Országos Önkormányzat, Szerb Ifjúsági Egyesület) nem tagjai nemzetközi kisebbségi szervezeteknek, azonban kapcsolatot tartanak fenn olyan szervezetekkel, mint a FUEV (Európai Népcsoportok Föderális Uniója) vagy az MRG (Minority Rights Group), PER (Project on Ethnic Relations), amelyekrõl a nemzetközi kapcsolatok fejezetben bõvebben szóltunk.

Az 1990. évi népszámlálási adatok szerint 12.745 személy vallotta magát szlovák anyanyelvûnek, 10.459 szlovák nemzetiségûnek. Ekkor Magyarországon 68.852-en beszéltek szlovákul. A magyarországi szlovákok szervezeteinek és kisebbségi önkormányzatainak becslése szerint ma 100-110 ezer szlovák él az ország területén.

A kisebbségre jellemzõ az erõteljes szórványhelyzet, a kettõs identitás, az erõs érzelmi és kulturális kötõdés Magyarországhoz.

A szlovák anyanyelvû, illetve nemzetiségû népesség 7-8 százaléka lakik a fõvárosban, további közel harmaduk vidéki városokban, kétharmaduk pedig községekben él. Területileg szórtan, jelentõsebb közösségek Békés, Csongrád megyékben, a Budapest, Pest megye, Komárom-Esztergom, Nógrád megyék által képzett régióban és a Zempléni hegység településein találhatók.

A magyarországi szlovákok mintegy kétharmada evangélikus, harmaduk katolikus vallású. Néhány evangélikus településen nagyobb számban találhatók baptisták, a pilisi katolikusok között pedig adventista közösségek is mûködnek.

A kisebbség képviseletét az 1948-ban alakult Magyarországi Szlovákok Szövetsége, valamint a rendszerváltást követõen létrejött további civil szervezetek - a Magyarországi Szlovák Fiatalok Szervezete (1990.), a Szlovákok Szabad Szervezete (1990.), a Magyarországi Szlovák Írók és Mûvészek Egyesülete (1990.), a Prameò - Központi Szlovák Táncegyüttes (1991.) és a Magyarországi Szlovákok Keresztény Egyesülete (1993.) - vállalták fel. Legnagyobb civil szervezetük, a Magyarországi Szlovákok Szövetsége mintegy hétezer tagját képviselõ küldöttek 1998 decemberében megrendezett kongresszusukon úgy döntöttek, hogy a Szövetség alakuljon át közhasznú szervezetté.

Az 1994. évi önkormányzati választások során 52 helyi szlovák kisebbségi önkormányzat alakult. Az 53 tagú Országos Szlovák Önkormányzat (a továbbiakban OSZÖ) 1995 áprilisában állt fel. A Kisebbségi törvény alapján az OSZÖ 30 millió Ft egyszeri vagyonjuttatásban részesült.

Az 1998. októberi választásokon összesen 72 településen jött létre helyi szlovák kisebbségi önkormányzat (1. sz. ábra a 14. oldalon és a 9., 40. sz. mellékletek). Az elektorok 1999. január 29-én választották meg az országos testület 53 tagját. A 9 tagú fõvárosi önkormányzat is megalakult.

Az OSZÖ 1997. évi költségvetési támogatása 32 millió forint volt, ehhez fõleg rendezvények támogatására 8.334.000 Ft közalapítványi, illetve minisztériumi támogatást sikerült elnyerniük. 1998-ban az OSZÖ költségvetése 42,6 millió forint volt, amihez 5.837.000 forintnyi egyéb - közalapítványi, illetve minisztériumi - forrást sikerült szerezniük. Az 1999. évi támogatása 51,5 MFt.

A Kisebbségi Tárcaközi Bizottság által nyújtott támogatásként 1997-ben a szlovák nemzeti kisebbség körébõl 27 kérelmet támogatott a bizottság, közel 43 MFt összeggel. A támogatás kb. fele oktatási intézményeket szolgál. Több olyan kérelmet támogatott a bizottság, amelyek a szlovák kisebbség regionális, kulturális, tudományos és képzési központjainak megteremtését szolgálták.

Székházát az OSZÖ 1997 júliusában vette birtokba. Azóta annak berendezése is megtörtént, részben a Szlovák Köztársaság támogatásával, részben szlovákiai vállalkozói támogatásból, illetve az OSZÖ költségvetésébõl.

Az elmúlt négy év tapasztalatai alapján a helyi kisebbségi önkormányzatok - a kezdeti bizonytalanságot követõen - megtalálták helyüket a települések közéletében. Sikerült jól mûködõ együttmûködést kialakítaniuk a települési önkormányzatokkal, a helyben mûködõ szlovák civil szervezetekkel és az OSZÖ-vel.

Az OSZÖ ugyancsak a törvényhozó és végrehajtó hatalom partnerévé vált minden olyan országos jelentõségû ügyben, amely a szlovák kisebbséget is érinti. Nemzetközi kapcsolatai kiterjedtek, az anyaország szinte valamennyi országos testületével, állami szervével és szervezetével sikerült felvenniük a kapcsolatot, ugyanakkor a környezõ országokban élõ szlovák szervezetekkel is keresi az együttmûködés lehetõségét.

A mai Magyarország területén 1945. elõtt egységes szlovák nyelvû oktatás nem folyt. 1948-1958. között 19 óvoda, 6 szlovák tanítási nyelvû iskola jött létre. Az 1958/59-es tanévben 112 iskolában tanították külön tantárgyként a szlovák nyelvet. Középfokú képzés a budapesti Szlovák Tanítóképzõben és a békéscsabai gimnáziumban folyt.

A szlovák kisebbségi oktatás rendszere az elmúlt években - a Közoktatási törvény módosítása következtében - jelentõs változásokon ment keresztül, amelyek még ma sem zárultak le. Az óvodákban az új óvodai nevelési programok elkészítésének határideje 1999. májusa. Az 1997/98. tanévben a szlovák anyanyelven nevelõ óvodák száma 3, a szlovák nyelven nevelt gyermekek száma 96 volt. A szlovák nyelvet tanító óvodák száma 69 volt, az ezekben nevelt gyermekek létszáma 2.893. Az óvodapedagógusok száma 1998-ban 150 volt.

Az általános iskolákban az elmúlt év során készültek el az iskolatípust is meghatározó oktatási programok. Az eddig szlovák tanítási nyelvû iskolák közül négy az ún. kéttannyelvû iskolává alakult, míg a budapesti iskola továbbra is tannyelvû programot folytat.

Az 1997/98-as iskolaév statisztikái a következõképpen alakultak:

A középiskolák és tanulóik létszáma az 1997/98-as tanévben az alábbiak szerint alakultak:

Szlovák nyelvû felsõfokú képzettséget az ország öt intézményében szerezhetnek a kisebbséghez tartozók. Egyetemi szintû diplomát a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szlovák Intézetében és az ELTE Bölcsészettudományi Kara Szláv Filológiai Tanszékén, fõiskolai diplomát pedig a Juhász Gyula Tanárképzõ Fõiskola Szlovák Nyelv és Irodalom Tanszékén, a Vitéz János Katolikus Tanítóképzõ Fõiskola Szlovák Tanszékén és a Körös Fõiskola Közép-Európai Nyelvek és Kultúrák Tanszékén szerezhetnek a hallgatók. Felsõoktatási intézményeinkben eddig három szlovákiai vendégtanár fogadásához teremtõdtek meg a feltételek, a negyedik professzort a Pázmány Péter Katolikus Egyetem saját költségvetése terhére alkalmazza.

Az 1997/98-as tanévben 24 szlovák nemzetiségû középiskolai tanuló és 43 egyetemi hallgató részesült Kisebbségi Közalapítványi ösztöndíjban, összesen 4 millió Ft-ot meghaladó összegben. Az 1998/99-es tanévben 18 középiskolai tanuló és 29 egyetemi hallgató részesült összesen 3 millió 800 eFt ösztöndíj-támogatásban. (19. a. melléklet).

Fõként a ún. szlovák tanítási nyelvû iskolák képzett pedagógus hiányát hivatottak enyhíteni a Magyarországon dolgozó szlovákiai vendégtanárok. Szlovákiából érkezõ vendégtanárokat 1989-tõl folyamatosan fogadnak a hazai szlovák iskolákban. Ezek száma az 1998/99-es tanévben 9 (4 Budapesten, 2 Békéscsabán, 1-1 pedig Nyíregyházán, Dabas-Sáriban és Tótkomlóson mûködik).

A magyarországi szlovákok által lakott települések nagyobb hányadában mûködik a kisebbség kulturális igényeit is kielégítõ helyi kulturális intézmény, könyvtár és mûvelõdési ház. A kisebbségnek mintegy 35 felnõtt énekkara (pávakör), 30 tánccsoportja illetve hagyományõrzõ együttese, 20 zenekara (fúvós, citera, sramli), és 1 felnõtt amatõr színjátszó csoportja van. A települések harmadában mûködik szlovák klub. Szinte minden szlovák nyelvet oktató iskolában mûködik tánc-, ének-, hagyományõrzõ-, színjátszó szakkör.

A magyarországi szlovákok közmûvelõdését a beszámoló két évében a Kisebbségi Közalapítvány közel 24 millió, illetve 23 millió Ft-ot meghaladó összeggel támogatta. (21. a. és 21. b. mellékletek).

A kisebbség történetét, néprajzát, nyelvi állapotát feltérképezni szándékozó kutatók 1989-ben alakították meg a Magyarországi Szlovákok Szövetsége Kutatóintézetét. Az intézet székhelye Békéscsaba, fenntartását 1998-ig az MKM finanszírozta. Mûködési költségeinek fedezése jelenleg megoldatlan.

A kisebbség tárgyi kultúrájának gyûjtésével, feldolgozásával az országos gyûjtõkörû szlovák bázismúzeum, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum, valamint 18 falumúzeum, tájház, és 30, részben magán néprajzi gyûjtemény foglalkozik.

A szlovák anyanyelvû olvasók igényeit a négy regionális báziskönyvtár (Szentendre, Salgótarján, Békéscsaba és Sátoraljaújhely) és az arra épülõ települési, valamint iskolakönyvtárak elégítik ki.

A hazai szlovákság kulturális életének élénkülését mutatja, hogy 1996-ban létrejött a bánki Szlovák Kulturális és Oktatási Központ, valamint a békéscsabai Szlovák Kultúra Háza, amelyek mellett 1998-ban jött létre a szarvasi Vernost' egyesület Regionális Központja, a pilisi szlovákok Regionális Központja Pilisszentkereszten, s kialakulóban van egy szlovák regionális centrum Sátoraljaújhely-Rudabányácskán.

A szlovák nyelvû írott sajtó jórészt állami támogatással mûködik. A magyarországi szlovákok egyetlen hetilapját - a ¼udové Novinyt - a Kisebbségi Közalapítvány támogatja: 1997-ben 21,770 MFt, 1998-ban 22,727 MFt támogatásban részesült (22. sz. melléklet). E hetilap újabban elektronikus változatban is elérhetõ az Interneten (http://www.datanet.hu/compress/ludove99). Ezen kívül három helyi szlovák nyelvû lap (Pilišan, Èabän és Budapeštiansky Slovák) jelenik meg szintén közalapítványi és települési önkormányzati finanszírozásban. A Szarvasi Hírmondóban és a Komlósi Hírmondóban, valamint a Nógrád Megyei Hírlap mellékleteként ugyancsak rendszeresen jelenik meg szlovák nyelvû anyag. Periodikusan megjelenik a dél-alföldi szlovákság (nemzetközi) lapja, a Dolnozemský Slovák is.

A kisebbség hitélethez kapcsolódó tevékenységét a Magyarországi Szlovákok Keresztény Egyesülete szervezi. 1995-1996. között jelent meg a Cesta, Pravda a Život címû szlovák nyelvû ökumenikus folyóirat. 1996. végén anyagi okokból megszûnt a kiadása. Ugyancsak megszûnt a szlovákiai vendéglelkész által mûködtetett katolikus misszió (betegség okán).

Évente átlagosan 5 szlovák nyelvû irodalmi kiadvány jelenik meg a kulturális tárca támogatásában. Ezen kívül évente adja ki a Magyar Néprajzi Társaság Nemzetiségi Szakosztálya szlovák nyelvû kiadványát a Národopis Slovákov v Maïarsku (Magyarországi szlovákok néprajza) címû kötetet, szintén a kulturális tárca támogatásával. Évi rendszerességgel jelenik meg a Náš kalendár, és a Èabiansky kalendár.

A Magyar Rádióban a magyarországi szlovákok részére napi 30 percnyi mûsor készül, amelyet Szegedrõl közvetítenek országosan a Calypso rádió hullámhosszán. Ugyancsak Szegedrõl sugároz a regionális stúdió napi 90 perces regionális magazinmûsort a dél-alföldi szlovákok részére. Regionális szinten a Miskolci Rádió is sugároz szlovák nyelvû adást.

A közszolgálati Magyar Televízió heti 25 percben sugároz, egyszeri ismétléssel szlovák nyelvû mûsort. A regionális és települési stúdiók (Csaba TV, Komlós TV, Zemplén TV, Oroszlányi TV, kiskõrösi, kesztölci és répáshutai kábeltévé hálózat) ugyancsak rendszeresen tudósítanak a helyi szlovák kisebbség programjairól, idõnként szlovák nyelven.

Az 1990. évi népszámlálás adatai szerint anyanyelvének a szlovén/vend nyelvet 2.627 fõ, magát szlovén/vend nemzetiségû állampolgárnak 1.930 fõ tekinti. A magyarországi szlovén szervezetek becslése szerint Magyarországon ma mintegy 5.000 szlovén nemzetiségû él.

A hazai szlovének többsége földrajzi értelemben zárt térségben, a magyar-szlovén-osztrák hármashatár szögletében, a Szentgotthárdot déli irányból övezõ, egymással szomszédos hét településen él.

A szlovén népesség korcsoportos megoszlását áttekintve egyenletes csökkenést találunk a fiatal korosztályok felé haladva. Az utánpótlás hiánya leginkább az anyanyelvi adatokból tükrözõdik. (1. sz. melléklet).

A területi megoszlást vizsgálva a szlovén kisebbség 85 százaléka Vas megyében, a hármashatár mentén él. A Vas megyei szlovének 95 százalékát 6 falu tömöríti. Ezek: Alsószölnök (lakosainak 26 százaléka szlovén), Apátistvánfalva (43 százalék), Felsõszölnök (88 százalék), Kétvölgy (88 százalék), Orfalu (78 százalék) és Szakonyfalu (61 százalék). Jelentõsebb számú szlovén közösségeket találunk Budapesten, Mosonmagyaróvárott és Szombathelyen.

Az 1994-ben megtartott kisebbségi önkormányzati választásokat követõen 6 településen alakult szlovén kisebbségi önkormányzat. A 21 tagú szlovén országos önkormányzat megválasztására 1995. március 3-án került sor Szentgotthárdon. Az önkormányzat székhelyéül Felsõszölnököt határozta meg. A Kisebbségi törvény alapján az országos önkormányzat 15 millió Ft egyszeri vagyonjuttatásban részesült. A központi székház ünnepélyes átadására 1998. június 28-án került sor, ezt követte augusztus 20-án a Budapesti Kirendeltség irodájának felavatása.

Az 1998-ban megtartott kisebbségi önkormányzati választásokat követõen az eddigi 6 helyett 10 szlovén kisebbségi önkormányzat alakult (1. sz. ábra a 14. oldalon). Az Országos Szlovén Önkormányzat megválasztására 1999. február 14-án került sor Szentgotthárdon, a 44 elektor 21 tagú országos testületet hozott létre (12., 41.sz. mellékletek).

A szlovén kisebbség élt a kisebbségi önkormányzati rendszer adta lehetõségekkel, a fejlõdést a nagyobb városokban lakó szlovén közösségek bekapcsolódása jelzi.

A Magyarországi Szlovének Szövetsége (a továbbiakban: MSZSZ) 1990-ben alakult, központja Szentgotthárdon van. A Szövetség fõ feladatának tekinti a szlovén nyelv és kultúra ápolását és megõrzését. Említést érdemel még két, egyesületi formában mûködõ szlovén szervezet, a Budapesti Szlovének Egyesülete és a Kossics Alapítvány.

A szlovén anyanyelvi oktatás óvodától a felsõfokú oktatásig állami keretek között mûködik. Nagy gondot jelent a tanulói létszám fokozatos csökkenése, ennek fõ oka a demográfiai hullámvölgy és az esetenként gyengülõ érdeklõdés.

A magyarországi szlovének öt óvodájában 88 gyermek számára folyik anyanyelvi képzés, négy általános iskolában ( Apátistvánfalva, Felsõszölnök, Szakonyfalu és Szentgotthárd ) 133 diák (12 tanár közremûködésével) tanul szlovénül. A tanulók száma fokozatos csökkenést mutat. Ennek egyik legfõbb oka az említett demográfiai hullámvölgy.

A középiskolai oktatás 7 diák részvételével a szentgotthárdi Vörösmarty Mihály Gimnáziumban történik. Szlovén nyelv és irodalom szakos felsõfokú képzés a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképzõ Fõiskola Szlovén Tanszékén folyik, jelenleg 7 fõ részvételével. További felsõfokú oktatásra van lehetõség a szlovéniai felsõoktatási intézményekben, ahol 6 hallgató tanul. Az oktatás színvonalának emelését szolgálja a Szentgotthárdon mûködõ anyaországi lektor.

A területen mûködõ iskolák és önkormányzatok rendszeres testvérintézményi kapcsolatokat tartanak fenn szlovéniai településekkel: Felsõszölnök - Kuzma, Apátistvánfalva - Göntérháza, Szentgotthárd - Lendva.

1996-tól a Kisebbségi Közalapítvány ösztöndíjakat biztosít a közép és felsõfokú oktatásban résztvevõ szlovén nemzetiségû fiatalok részére. Az 1997/98-as tanévben 2 középiskolai tanuló és 5 egyetemi ill. fõiskolai hallgató összesen 450 eFt, az 1998/99-es tanévre 3 középiskolai tanuló és 2 felsõfokú oktatásban résztvevõ diák összesen ugyanekkora összegû ösztöndíj támogatást kapott (19. a. melléklet)

A szlovén nemzetiség kulturális életére pozitívan hat az anyanemzet földrajzi és szellemi közelsége. A kisebbségi önkormányzatok megjelenése és aktivitása szintén hozzájárult ahhoz, hogy a kis falvakban is élénkül a kulturális élet. Az intézményi háttér erõsítését célozta a kormányzati támogatás, mely két Mûvelõdési ház felújítását szolgálta.

A magyarországi szlovének közmûvelõdését a beszámoló két évében a Kisebbségi Közalapítvány közel 3 millió, illetve közel 5 millió Ft-ot meghaladó összeggel támogatta. (21. a. és 21. b. mellékletek).

A Kisebbségi Tárcaközi Bizottság által nyújtott támogatásként 1997-ben a szlovének esetében hat pályázat kapott támogatást mintegy 10 MFt összegben. Három szlovén kisiskolát fenntartó önkormányzatot, két kulturális intézményt, valamint egy szlovén nyelvû rádióadó beindítását támogatta a bizottság.

1998. november 18-án megnyílt a Szlovén Kulturális és Információs Központ, melyben kiállítóterem, konferenciaterem, étterem és szálloda mûködik. Itt kap helyet a szlovén nyelvû rádió is.

A magyarországi szlovén kulturális örökség tárgyi emlékei két múzeumban találhatók meg. A Savaria Múzeum szentgotthárdi részlegében és a mohácsi Kanizsai Dorottya múzeuban található szlovén gyûjtemény.

Szentgotthárdon szerkesztik a hazai szlovének kéthetente megjelenõ lapját, a "Porabje"-t. Megjelentetését a Kisebbségi Közalapítvány támogatja: 1997-ben 6,450 MFt-tal, 1998-ban 6,733 MFt-tal (22. sz. melléklet). Az MSZSZ kiadói tevékenysége révén évente két-három új kötet és a Szlovén Kalendárium jelenik meg.

A szlovén kisebbség számára a közszolgálati Magyar Rádióban heti 60 perces rádiómûsort - ebbõl 30 perc regionális és 30 perc országos sugárzású - készít. A Magyar Televízió stúdiójában havi kétszer 25 perces televíziós mûsor készül szlovén nyelven.

A szlovén kisebbséghez tartozók római katolikus vallásúak. Nehézséget jelent, hogy Magyarországon csak egy-két lelkész beszéli a szlovén nyelvet. Nagyobb ünnepeken és vasárnapokon szlovéniai vendéglelkészek segítik az anyanyelvi hitéletet. A független Szlovénia megalakulása óta egyre bõvül a helyi közösségek, az önkormányzatok, a szövetség és a lakosság közvetlen kapcsolatrendszere a szomszédos anyanemzet kulturális és gazdasági szervezeteivel. Ezt nagyban segíti a Felsõszölnök-Martinje között megnyitott határátkelõhely. A magyarországi szlovének igényei között további határátkelõk megnyitása is szerepel, véleményük szerint a Kétvölgy - Cepinci közötti átkelés nagyban segítené a kisebbség és anyanemzete közötti folyamatos kapcsolattartást.

A Szlovén Köztársaság kiemelt fontosságot tulajdonít a határon túli szlovén közösségeknek. Ennek keretében bõvül az anyaország és az Országos Szlovén Önkormányzat, valamint az MSZSZ közötti együttmûködés.

Magyarország és Szlovénia együttmûködése a kisebbség érdekében példaértékû. Az 1992-ben aláírt "Egyezmény a Magyar Köztársaságban élõ szlovén nemzeti kisebbség és a Szlovén Köztársaságban élõ magyar közösség jogainak biztosításáról" alapján 1995. április 4-én tartotta meg alakuló ülését a Magyar-Szlovén Kisebbségi Vegyes Bizottság. A Bizottság harmadik ülésére 1997-ben Lendván, míg a negyedik ülésére 1999. február 1-2-án Szentgotthárdon került sor. A magyarországi szlovén kisebbség részérõl a bizottság munkájában az Országos Szlovén Önkormányzat és az MSZSZ egyaránt részt vesz.

Az anyaország további jelenlétét erõsíti az 1998. november 18-án Szentgotthárdon megnyitott Szlovén Fõkonzulátus.

Az 1990-es népszámlálás adatai szerint az ukrán anyanyelvûek száma - a ruszin anyanyelvûekkel együtt - hazánkban 674 volt. A hazai ukránok kulturális egyesületei a magyarországi ukrán kisebbség létszámát mintegy 2 ezer fõre becsülik. Legújabban elhangzanak olyan becslések, amelyek hatezerre teszik a Magyarországon élõ ukránok lélekszámát.

A hazai ukránok Budapesten, Komáromban, Szegeden, Debrecenben és Nyíregyházán élnek jelentõsebb számban.

Az ukránok és a ruszinok képviseletét a rendszerváltást követõen az 1991-ben megalakult Magyarországi Ukrán-Ruszin Kulturális Egyesület látta el. A Kisebbségi törvény elfogadását követõen 1993-ban alakult a Magyarországi Ukránok Kulturális Egyesülete (a továbbiakban: MUKE) és 1995-ben létrejött a Magyarországi Ukrán Értelmiség Egyesülete. Ez utóbbi szervezet tevékenysége nem ismert. A MUKE-nek 1995-ben létrejött a szegedi és a komáromi csoportja is.

1997-ben és 1998-ban az ukrán kisebbség mindkét egyesülete részesült támogatásban. A MUKE részére, mûködésének biztosítása érdekében 1997-ben a Kormány a Kisebbségi Tárcaközi Bizottság által nyújtott támogatásként székházat biztosított. A bizottság által az ingatlanvásárlásra megítélt támogatási összeg 19 MFt volt. Az épületben ezt követõen megnyílt az Ukrán Oktatási és Kulturális Centrum.

A magyarországi ukránok közmûvelõdését a beszámoló két évében a Kisebbségi Közalapítvány 585 eFt, illetve 719 eFt összeggel támogatta. (21. a. és 21. b. mellékletek).

A MUKE 1998-ban - a Kormányközi Kisebbségi Vegyes Bizottság támogatásával - február 20-át a magyarországi ukrán kultúra napjává nyilvánította.

A MUKE szervezésében 1993-tól ukrán vasárnapi iskola mûködik Budapesten. Az oktatást az Oktatási Minisztérium teljes körûen finanszírozza.

Az 1998/99-es tanévben 3 ukrán nemzetiségû egyetemi ill. fõiskolai hallgató kapott összesen 300 eFt Kisebbségi Közalapítványi támogatást (19. a. melléklet).

Ugyancsak az említett egyesület adja ki 1996 januárjától a "Hromada" címû ukrán folyóiratot. A lapot nagyobb részben a Kisebbségi Közalapítvány finanszírozza: 1997-ben 3,760 MFt-tal, 1998-ban 3,925 MFt-tal támogatta megjelenését (22. sz. melléklet).

A Magyar Rádió hetenként 30 percben sugároz anyanyelvû mûsort a hazai ukránok részére. A Magyar Televízió Rondó címû mûsorában ukrán programok sugárzása jelenleg szervezés alatt áll.

Az 1994. évi önkormányzati választások során nem kezdeményezték ukrán kisebbségi önkormányzat létrehozását. Az ezt követõ, 1998-as választásokon Budapesten (két kerületben és a fõvárosban), Szegeden és Komáromban jött létre ukrán kisebbségi önkormányzat (1. sz. ábra a 14. oldalon és a 11., 42. sz. mellékletek). Elektoraik 1999. január 18-án létrehozták 15 tagú országos önkormányzatukat. A Magyarországi Ukránok Országos Kisebbségi Önkormányzata 1999-ben 13 millió forint központi költségvetési támogatásban, valamint a Kisebbségi törvény alapján 15 millió Ft egyszeri vagyonjuttatásban részesül.

Az 1990-es rendszerváltás óta egymást követõ kormányok programjukban egyöntetûen vállalták, hogy az európai normákkal összhangban teljes mértékben biztosítják a kisebbségek jogait. Magyarország továbbra is olyan társadalmi légkör kialakítására törekszik, amelyben egyetlen kisebbségnek sem kell hátrányos megkülönböztetést, diszkriminációt elszenvednie. Kisebbségpolitikánk gyakorlati megvalósítása során folyamatosan támaszkodunk a nemzeti és etnikai kisebbségek cselekvõ közremûködésére, legitim, választott testületeik aktivitására.

A Kormány kisebbségpolitikai döntéseinek elõkészítése, a kisebbségi politika koncepciójának kialakítása érdekében létrehozott Kisebbségi Hivatalnak továbbra is kiemelt feladata figyelemmel kísérni a nemzeti, etnikai kisebbségek jogainak érvényesülését, a kisebbségek helyzetét, s a velük kapcsolatos kormányzati döntések megalapozása érdekében elemzéseket készíteni, összehangolni a kormányprogram kisebbségekkel kapcsolatos feladatainak végrehajtását.

A Kormány kétévente köteles beszámolni az Országgyûlésnek a kisebbségek helyzetérõl, a kisebbségek érdekében végzett kormányzati munka eredményeirõl.

A Kormány programjával összhangban a beszámoló elfogadását követõ kétéves idõszak súlyponti feladatai:

A kisebbségi önkormányzati rendszer mûködési tapasztalatainak átfogó elemzése alapján folytatni kell a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény és a kapcsolódó jogszabályok felülvizsgálatát.

A kisebbségi önkormányzati rendszer továbbfejlesztése érdekében pontosítani szükséges a kisebbségi önkormányzati és a települési önkormányzati hatásköröket, a települési önkormányzatokkal való együttmûködés mellett erõsíteni kell az országos és a helyi kisebbségi önkormányzatok közötti kapcsolattartást. Elõ kell segíteni a kisebbségi önkormányzatok tevékenységének szakszerûségét. Fokozottabb figyelmet kell fordítani a jogszabály-tervezetek közigazgatási egyeztetése során az országos kisebbségi önkormányzatok kisebbségi törvényben biztosított véleményezési jogának megfelelõ érvényesülésére.

Át kell tekinteni a kisebbségi önkormányzatok támogatásának rendszerét. Meg kell teremteni a kisebbségi önkormányzatok hatékony mûködésének jogszabályi feltételeit. A kisebbségi önkormányzatok tervezhetõ programon alapuló mûködésének elõsegítése, szakmai tevékenységük erõsítése érdekében meg kell vizsgálni a mûködési költséget kiegészítõ feladatfinanszírozás bevezetésének célszerûségét. A kulturális autonómia erõsítése érdekében a szakmai, pénzügyi, jogszabályi feltételek megteremtésével elõ kell segíteni a kisebbségi önkormányzatok intézmény alapítására, átvételére irányuló törekvéseinek megvalósítását. Szabályozni kell az intézmények alapítása, átvétele, illetõleg esetleges megszûnése esetén követendõ eljárást, ki kell dolgozni az intézmények megfelelõ mûködéséhez szükséges garanciarendszert, hogy az intézmények folyamatos mûködése a kisebbségi önkormányzat esetleges jogutód nélküli megszûnése esetén is biztosítva legyen. A rendeltetésszerû pénzfelhasználás elõsegítése érdekében ki kell egészíteni a helyi kisebbségi önkormányzatok gazdálkodására vonatkozó szabályozást, meg kell teremteni az országos kisebbségi önkormányzatok törvényességi ellenõrzését. Erõsíteni kell a kisebbségi önkormányzatoknak, kisebbségi szervezeteknek nyújtott, a költségvetésbõl származó támogatások felhasználásának ellenõrzését.

A kisebbségi önkormányzati rendszer legitimációjának megerõsítése érdekében a jogalkotási, jogharmonizációs tevékenység során át kell tekinteni a kisebbségi önkormányzati választásokra vonatkozó szabályozást. A joggal való visszaélés lehetõségének minimalizálása mellett lehetõséget kell teremteni arra, hogy széles társadalmi támogatás mellett az adott kisebbség képviseletére alkalmas, hiteles személyek megválasztásával kerüljön sor a kisebbségi önkormányzatok létrehozására. A kisebbségi önkormányzatok társadalmi alapját jelentõ kisebbségi civil szervezetek tevékenységének erõsítése érdekében meg kell teremteni a kisebbségi társadalmi, közhasznú szervezetek hatékony támogatásának lehetõségét.

A választójogi reformfolyamat keretében rendezni kell a kisebbségek parlamenti képviseletét, megszüntetve ezáltal az évek óta fennálló alkotmányos mulasztást. A parlamenti képviselet szabályozásáig meg kell teremteni annak lehetõségét, hogy a kisebbségek képviselõi más módon bekapcsolódhassanak a törvényhozás munkájába.

A kisebbségpolitikát érintõ jogalkotási és jogharmonizációs tevékenység során kiemelt figyelmet kell fordítani az Európai Unióhoz való csatlakozásból eredõ követelmények teljesítésére, az ezzel kapcsolatos új kihívásokra való felkészülésre. A kisebbségi önkormányzati rendszer mûködési tapasztalatait a regionális együttmûködés elõsegítésének szempontjából felül kell vizsgálni. A kisebbségi önkormányzatok képviselõinek korszerû ismereteket nyújtó továbbképzési lehetõségeket kell biztosítani. Át kell tekinteni az Európai Unión belül a magyarországi kisebbségek kultúrája, anyanyelve megõrzésének elõsegítése érdekében szükséges intézkedéseket. A csatlakozás szempontjából is kiemelt kérdésként kell kezelni a cigányság helyzetének javítását. A cigányság társadalmi integrációjának elõsegítése érdekében - a központi költségvetés teherbíróképességétõl függõen - növelni kell a fejezetek különbözõ célú elõirányzatai között, illetve ezek emelésével az e célt szolgáló különbözõ támogatások nagyságát, segítve külföldi pénzforrások elnyerésének esélyeit. Javítani kell a támogatások felhasználásának hatékonyságát.

A cigányság társadalmi integrációjának erõsítése további forrásbõvítést igényel. Meg kell vizsgálni, hogy a PHARE és egyéb fejlesztési támogatások középtávú intézkedéscsomag megvalósításában a meglévõ források kiegészítésére hogyan használhatók fel.

A középtávú intézkedéscsomag összehangolt, eredményes megvalósítása érdekében, a kisebbségek képviselõivel történõ rendszeres egyeztetés mellett erõsíteni kell a kormányzati együttmûködést és az e célra felhasználható költségvetési források nagyságát. Kiemelt figyelmet kell fordítani a középtávú intézkedéscsomagban meghatározott feladatok végrehajtásának évenkénti értékelésére, annak alapján a szükség szerinti módosításoknak a program folyamatos megvalósítását biztosító - a központi költségvetés tervezése szempontjából is - megfelelõ idõben történõ elvégzésére. A középtávú intézkedéscsomag végrehajtását koordináló Cigányügyi Tárcaközi Bizottság feladata a cigányság helyzetének javítására a hosszú távú feladatok meghatározása.

A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyûlési biztosa beszámolóinak megállapításai alapján következetesen fel kell lépni a diszkrimináció különbözõ megnyilvánulási formáival szemben. Folytatni kell az élet különbözõ területein tapasztalható hátrányos megkülönböztetések feltárását, a diszkrimináció lehetõségét hordozó jogviszonyok ellenõrzését. Folyamatosan figyelemmel kell kísérni, hogy a jogszabályi rendszer megfelelõen biztosítja-e a diszkrimináció megelõzését, a hátrányos megkülönböztetésbõl fakadó jogsértések szankcionálását, jogsérelem esetén a hatékony jogvédelem igénybevételének lehetõségét. A kisebbségi jogok országgyûlési biztosa ajánlásainak figyelembevételével gondoskodni kell a szükséges jogalkotási feladatok elvégzésérõl. Az antidiszkriminációs kormányzati politika megvalósítása érdekében az antidiszkriminációs jogalkotás mellett képzési és egyéb kormányzati programok szervezésével és támogatásával kell elõsegíteni a hátrányos megkülönböztetés megelõzését.

A kisebbségi oktatás területén az oktatási törvény és a kapcsolódó jogszabályok módosításának folyamatában erõteljesebben támaszkodni kell az országos kisebbségi önkormányzatok véleményére, illetve a velük való együttmûködésre. Az oktatási rendszer reformfolyamataival egybevetve meg kell vizsgálni a kisebbségi oktatás tartalmát és finanszírozási rendszerét, az oktatás szerkezetét. Figyelemmel kell lenni arra, hogy a kisebbségi jogok érvényesülése érdekében az általános tendenciáktól eltérõ megoldásokra is szükség lehet.

A kisebbségi közoktatás területén kiemelt feladat az anyanyelvûség további erõsítése. A korszerû oktatási feltételek megteremtése érdekében a kisebbségi oktatás költségeit biztosítani kell. Ki kell alakítani a kisebbségi kollégiumi hálózatot. Ez különösen a cigányság társadalmi hátrányainak csökkentése szempontjából meghatározó. Támogatni kell a modellértékû oktatási-nevelési intézmények tevékenységét, illetõleg elterjedését. Kiemelt figyelmet kell fordítani a pedagógusok képzésében a korszerû kisebbségi oktatás követelményeinek tudatosítására. A színvonalas szakmai munka érdekében a pedagógus-továbbképzés során elõ kell segíteni a szemléletváltozást, a kisebbségek iránti érzékenység kialakulását. Törekedni kell a versenyképes, az Európai Unió követelményeit is figyelembe vevõ korszerû ismereteket nyújtó nemzetiségi nyelvû, illetve kétnyelvû szakképzés rendszerének kialakítására. Az anyanyelvû, illetve kétnyelvû oktatás eredményességének megalapozásához szükséges a kisebbségi óvodák anyanyelv megtartásában betöltött szerepének erõsítése és az ehhez szükséges személyi feltételek javítása. A kisebbségi felsõoktatás kapcsán a felsõoktatásról szóló törvény módosítása során nagyobb mértékben kell érvényesíteni a kisebbségi oktatás szempontjait. Fejleszteni kell - a felsõoktatási integrációs folyamaton belül - a nemzetiségi egyetemi és fõiskolai tanszékeket. Elõ kell segíteni a kétnyelvû és tannyelvû kisebbségi oktatási intézmények igényei szerinti szakemberképzést és továbbképzést.

A kisebbségi közmûvelõdés terén elindult pozitív folyamatok továbbviteléhez biztosítani kell a szükséges forrásokat, így a kisebbségi közösségi házak, egyesületek, szervezetek mûködési költségtámogatását. A kisebbségi hagyományõrzõ, kulturális szervezetek számának növekedésére és az anyanyelvi kisebbségi rádió- és televíziómûsorok, illetve a nyomtatott sajtó iránti fokozott igényre tekintettel indokolt a program-támogatást nyújtó közalapítványok és egyéb költségvetési források elõirányzatának növelése. A kisebbségek önazonosságának, identitástudatának megerõsítése érdekében rendezni kell a kisebbségi kutatóintézetek, a nemzetiségi bázismúzeumok, -könyvtárak, gyûjtemények folyamatos mûködésének jogi, szervezeti, finanszírozási feltételeit.

Az egyházak - ezen belül különösen a nemzeti egyházak - meghatározó szerepet tölthetnek be a hagyományos kisebbségi közösségek megtartásában és erõsítésében. A kisebbségek anyanyelv-vesztésének visszafordításában fontos szerep jut az anyanyelvi hitgyakorlásnak. Támogatni kell az egyházaknak a nemzetiségi-felekezeti közösségek anyanyelvi hitgyakorlását elõsegítõ tevékenységét, vendégpapok fogadásával, anyanyelvi hitoktatók képzésével.

A Kormány alapvetõen az eddigi konszenzusos kisebbségpolitikát kívánja folytatni. Mindezen kisebbségpolitikai feladatok meghatározására csak a kisebbségi önkormányzatok, a kisebbségi érdekképviseleti szervezetek bevonásával kerülhet sor. A Kormány határozott szándéka egy olyan kisebbségbarát környezet kialakítása, amelyben a hazánkban élõ kisebbségekhez tartozó állampolgárok szabadon élhetnek törvényben biztosított jogaikkal.

A Kormány értékként tekint az ország évszázadokra visszanyúló kulturális sokszínûségére. A kisebbségek kultúrájának tudatos ápolását nemcsak a nemzetközi kötelezettségvállalásokból eredõ feladatnak, hanem hosszú távú nemzeti érdeknek is tartja. Ennek jegyében támogatja a kisebbségi csoportok identitásának megerõsítését, a kisebbségi önkormányzati rendszer fejlesztését, a kisebbségi kulturális autonómia megvalósításának elõsegítését.