A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

T/1446. számú
törvényjavaslat

a gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvény, valamint
a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény
módosításáról

1999. június

A gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Gszt.) 27. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A pótdíj és a felemelt díj mértékét a gáz hatósági ára nem tartalmazza."

A Gszt. 31. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A földgáz viszonteladói és szolgáltatási árának (díjának) tartalmaznia kell az indokolt befektetések és a hatékonyan mûködõ engedélyesek költségeinek megtérülését, valamint a tartós mûködéshez szükséges nyereséget. A belföldön kitermelt földgáz - árszabályozás szempontjából elismert - értékét a külpiaci árak figyelembevételével kell meghatározni.

(2) A földgáz viszonteladói és szolgáltatási árának, valamint az egyéb díjaknak összhangban kell lenniük a következõ követelményekkel és alapelvekkel:

a) Az árak (díjak) megállapításánál figyelembe kell venni a folyamatos és biztonságos gázszolgáltatáshoz szükséges föld alatti gáztárolók építéséhez és mûködtetéséhez kapcsolódó költségeket, továbbá a környezetvédelmi kötelezettségek teljesítéséhez szükséges kiadásokat.

b) Az árak megállapításánál figyelembe kell venni a gazdaságpolitikai, az energetikai, az ellátás-biztonsági, a környezetvédelmi és a nemzetközi gazdasági követelményeket, illetõleg tényezõket.

c) Az árszabályozás ösztönözzön a biztonságos és a legkisebb költségû gázellátásra, a termelõ-, a tároló- és a szállító-kapacitások, valamint a beszerzési források hatékony igénybevételére.

d) A fogyasztói árak (díjak) ne tartalmazzanak indokolatlan megkülönböztetéseket (elõnyöket vagy hátrányokat) a különbözõ fogyasztók, illetve fogyasztói csoportok között."

A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény 20. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A bányajáradék mértéke a hatósági engedély alapján (5. § és 6. §), valamint az e törvény hatálybalépésekor bányászati joggal rendelkezõ által gyakorolt bányászati tevékenység esetében a kitermelt ásványi nyersanyag mennyisége után keletkezõ érték:

a) a kõolaj és szén-dioxid gáz esetében 12 %-a,

b) földgáz esetében 18 %-a,

c) energiahordozók kivételével a külfejtéssel termelt nemfémes ásványi nyersanyagok esetében 5 %-a,

d) egyéb szilárd ásványi nyersanyagok esetében 2 %-a.

A miniszter - a pénzügyminiszterrel egyetértésben - ásványvagyon gazdálkodási vagy egyéb közérdekbõl a bányajáradék mértékét csökkentheti."

E törvény 1999. október 1-jén lép hatályba.

Az Európai Unióhoz történõ csatlakozásunk felkészülése megköveteli, hogy 2002. január 1-jéig megkezdjük a gázipari monopóliumok lebontását és a gázpiac liberalizációját. A piacliberalizáció - függetlenül attól, hogy kezdetben csak meghatározott fogyasztói kört érint - feltételezi a versenypiaci árak érvényesülését. Az import földgáz jelenlegi ára jó lehetõséget biztosít a felkészülésre, a nyugat-európai és a hazai árrendszer között meglévõ különbözõségek megoldására. A földgáz árakat legközelebb 1999. október 1-jén kell felülvizsgálni. Mindezek figyelembevételével szükséges lenne 1999. októberétõl a piaci árrendszerre történõ áttérés elsõ lépéseként a hazai termelésû földgáznak a fõpiaci (orosz-ukrán forrásból származó hosszú távú szerzõdéseken alapuló beszerzések súlyozott átlaga) árszinten történõ elismerése. Abban az esetben, ha a hazai kitermelésû földgáz értékének import áron történõ elismerése elhúzódik, az EU csatlakozás elõkészítésével kapcsolatos feladatok egyre nehezebben lesznek kezelhetõk, amely a gázipari monopóliumok lebontásának és a földgázpiac szükséges megteremtésének is akadályát képezi.

Az import ár alapú gáz-árképzésre történõ áttérést indokolják és lehetõvé teszik a következõk:

- sem közgazdasági, sem logikai érvek nem szólnak amellett, hogy a hazai kitermelésû földgáz értékét nem valós piaci értéken ismeri el a jelenlegi törvényi szabályozás, ez ellentmond a versenypiac szerinti közgazdasági racionalitásnak,

- további alkalmazása mellett a gázpiaci liberalizálása nem valósítható meg,

- az EU-ban alkalmazott elveknek és gyakorlatnak nem felel meg a hazai szabályozás,

- a földgáz jelenlegi alacsony import árszintje kedvezõ lehetõséget nyújt az import ár alapú gáz-árképzésre történõ - egyébként elkerülhetetlen - áttérésre, lényegében jelentõs társadalmi feszültségek nélkül.

A hazai kitermelésû földgáz értékének import árszinten történõ megállapítása szükségessé teszi a gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvény ármegállapításról rendelkezõ 31. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezések módosítását, oly módon, hogy a belföldön kitermelt földgáz értékét a külpiaci árak figyelembevételével kell meghatározni. A módosítás nem érinti a hivatkozott törvénynek azokat a rendelkezéseit, amelyek elõírják, hogy a földgáz nagykereskedelmi (viszonteladói) és szolgáltatási árának költségalapon történõ megállapítását továbbra is a hatósági ármegállapítás körében kell tartani.

A módosítás lehetõséget ad a gázszolgáltatásról szóló, hivatkozott törvény árakhoz kapcsolódó más rendelkezéseinek pontosítására is.

A hazai kitermelésû földgáz értékének import ár alapján történõ elismerése a kezdeti idõszakban többletbevételhez juttatja a hazai földgáz kitermelést végzõ MOL Rt-t. A többletbevételnek a költségvetés javára történõ, megfelelõ elvonása érdekében szükséges a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény bányajáradékra vonatkozó rendelkezésének a módosítása is. A javaslat a bányajáradék 12 %-os mértékének 18 %-ra történõ emelését tartalmazza.

A gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Gszt.) 27. §-ának (3) bekezdése értelemzavaró rendelkezést tartalmaz. Az 1999. július 1-jén hatályba lépõ új tarifarendelet "felemelt díjat" is tartalmaz szerzõdésszegés, szabálytalan vételezés, stb. eseteire, amelynek megfelelõ értelmezését nem támasztja alá a hivatkozott törvényi rendelkezés. Ezért szükséges a Gszt. 27. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezést pontosítani.

A Gszt. 31. §-a árszabályozás szempontjából megkülönbözteti a hazai kitermelésû és az importból beszerzett földgáz elszámolását. Az importból származó földgáz piaci értékét a szabályozás elismeri, ezzel szemben a hazai kitermelésû földgáz esetében csak a vállalkozó költsége, tartós mûködéséhez szükséges nyeresége és az államot megilletõ bányajáradék befizetett összege érvényesíthetõ az árban. Ez a szabályozás a hazai ásványvagyon leértékeléséhez vezet.

A javaslat a jelenlegi ellentmondást feloldja, biztosítja a hazai kitermelésû földgáz-vagyon közgazdasági szempontból is elfogadható, racionálisabb értékelését. A miniszternek adott árhatósági, rendeletalkotási jogkör lehetõséget ad arra is, hogy az árhatóság az import alapú árképzésre történõ áttérést követõen az import árak növekedése esetén követendõ árpolitikát rugalmasan határozza meg.

A hazai kitermelésû földgáz értékének az országhatáron átadott import gáz-áron történõ elismerése a bányavállalkozó részére magasabb jövedelmet tesz lehetõvé. A magasabb bevétel egy része az államot, mint az ásványvagyon tulajdonosát illeti meg. A költségvetés részesedésének növelése érdekében szükséges a jelenlegi 12 %-os bányajáradéknak 18 %-ra történõ felemelése. A bányavállalkozónál maradó többletbevétel pedig lehetõséget ad számára arra, hogy a hazai gázfogyasztók folyamatos és biztonságos ellátása érdekében a kimerült szénhidrogén kutakat földgáztárolókká alakítsa át, amelynek megvalósítására a Gszt. módosításáról rendelkezõ 1997. évi XX. törvény 13. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés kötelezi.