A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. tvr. (a továbbiakban: Bv. tvr.) 7/A. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"7/A. § (1) A fogház, illetõleg a börtön végrehajtásának általános szabályainál enyhébb szabályok alkalmazása, illetõleg alkalmazásuk megszüntetése iránt a büntetés-végrehajtási intézet tesz elõterjesztést a büntetés-végrehajtási bírónak.

(2) Az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásának elrendelése, valamint az alkalmazásuk megszüntetésének mellõzése esetén a bûnügyi költséget az állam viseli."

A Bv. tvr. 28/A. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"28/A. § (1) A fogház, illetõleg a börtön végrehajtásának általános szabályainál enyhébb végrehajtási szabályok akkor alkalmazhatók, ha - különösen az elítélt személyiségére, elõéletére, életvitelére, családi körülményeire, bûnözõi kapcsolataira, a szabadságvesztés során tanúsított magatartására, az elkövetett bûncselekményre, a szabadságvesztés tartamára tekintettel - a szabadságvesztés célja az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásával is elérhetõ.

2. Az enyhébb végrehajtási szabályok nem alkalmazhatók, ha

a) az elítélt a szabadságvesztésbõl - az elõzetes fogvatartásban a szabadságvesztés foganatbavételét közvetlenül megelõzõen folyamatosan töltött idõt is beszámítva - a feltételes szabadságra bocsátásig esedékes idõtartam felét nem töltötte le;

b) az elítélt a szabadságvesztésbõl fogház fokozatban legalább 3 hónapot, börtön fokozatban legalább 6 hónapot nem töltött le;

c) az elítélt a törvény értelmében (Btk. 47. § (4) bekezdés), vagy a bíróság határozata folytán nem bocsátható feltételes szabadságra;

d) az elítélt ellen újabb büntetõ eljárás van folyamatban;

e) az elítélttel szemben újabb szabadságvesztés végrehajtására érkezik értesítés, és a büntetések nincsenek összbüntetésbe foglalva.

3. Az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása esetén az elítélt

a) huszonnégy órát, kivételesen negyvennyolc órát meg nem haladó idõre havonta legfeljebb négy alkalommal eltávozhat a büntetés-végrehajtási intézetbõl azokon a napokon, amelyeken nem végez munkát;

b) a személyes szükségletére fordítható pénzt készpénzben is megkaphatja, és azt a büntetés-végrehajtási intézeten kívül költheti el;

c) a látogatóját a büntetés-végrehajtási intézeten kívül is fogadhatja;

d) felügyelete mellõzhetõ, amikor a büntetés-végrehajtási intézeten kívül dolgozik.

4. Az elítélt köteles bejelenteni, hogy az eltávozás ideje alatt hol tartózkodik.
5. Ha az elítélt az eltávozással, illetõleg a büntetés-végrehajtási intézeten kívüli munkavégzéssel kapcsolatos magatartási szabályokat ismételten vagy súlyosan megszegi, így különösen, ha az eltávozásról önhibájából nem az elõírt idõn belül tér vissza, vagy más, súlyos fegyelemsértést követ el, illetve a (2) bekezdésben meghatározott okok bekövetkeznek, a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka felfüggeszti az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazását és elõterjesztést tesz a büntetés-végrehajtási bírónak az enyhébb végrehajtási szabályok megszüntetése iránt."

1. Ez a törvény a kihirdetését követõ hónap elsõ napján lép hatályba.

(2) A Bv. tvr. 28/A. §-ának az e törvény 2. §-ával megállapított (1) és (2) bekezdését a bíróság elõtt folyamatban lévõ ügyekben alkalmazni kell.

A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejû rendelet (a továbbiakban: Bv. tvr.) lényeges módosítását jelentette az 1993. évi XXXII. törvény. A novella az európai normáknak és a nemzetközi kötelezettség-vállalásoknak megfelelõen módosította a Bv. tvr.-t. A módosítás során hasznosították a magyar büntetés-végrehajtás gyakorlati tapasztalatait. Ezen keretek között a novella új jogintézményeket honosított meg.

Az eltelt idõ igazolta a módosításokat, azonban az is bebizonyosodott, hogy a büntetések és az intézkedések végrehajtásának átfogó szabályozása indokolt. Ezt a büntetõ anyagi jogban és az eljárásjogban bekövetkezett jogszabályváltozások is igénylik. Ezt megelõzõen is szükség van azonban arra, hogy a jogalkotó kisebb korrekciókat hajtson végre.

Az 1993. évi XXXII. törvény a progresszív végrehajtás jegyében bevezette az ún. "félnyitott rezsimet", a börtön és a fogház általános szabályainál enyhébb végrehajtási szabályokat. A jogintézmény rendeltetése alapvetõen a börtönártalmak csökkentése és a társadalomba való beilleszkedés elõsegítése a kapcsolattartás könnyebbé tételével, valamint a büntetés-végrehajtási intézeten kívüli - felügyelet nélküli - munkavégzés lehetõségének megteremtésével. Az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásáról - a büntetés-végrehajtási intézet elõterjesztésére, illetve az elítélt vagy a védõ indítványára - a büntetés-végrehajtási bíró dönt. A törvény az elrendelésnek csak az idõbeli feltételét és a végrehajtás kereteit határozta meg, a jogalkalmazóra bízva tartalommal való kitöltését.

Az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazására börtön, illetve fogház fokozatban büntetésüket töltõk esetében kerülhet sor, amely az általános rezsimszabályokhoz képest könnyítést jelent. Ez többek között abban nyilvánul meg, hogy az elítélt büntetése egy részét büntetés-végrehajtási intézeten kívül töltheti. Indokolt ezért az elrendelés során annak alapos vizsgálata, hogy egyes elítéltek esetében szolgálja-e a szabadságvesztés célját a börtön, illetve fogház fokozat általános szabályainak jelentõs enyhítése.

Azzal azonban, hogy a jogalkotó az elrendelés részletes feltételeit nem határozta meg, a jelzett rendelkezés olyan bûnelkövetõk esetében is alkalmazhatóvá vált, akik - a társadalomra való veszélyességükre, a szervezett bûnelkövetõi körhöz való tartozásukra, az elkövetett bûncselekmény jellegére tekintettel - nem méltók a kedvezményekre.

Annak érdekében, hogy a jogintézmény alkalmazása megfeleljen a rendeltetésének, indokolt a kezdeményezõk körének szûkítése, illetve az elrendelés feltételeinek pontosabb meghatározása.

A hatályos Bv. tvr. 7. §-ának (1) bekezdése szerint a szabadságvesztés enyhébb fokozatának kijelölése iránt a büntetés-végrehajtási intézet tesz elõterjesztést a büntetés-végrehajtási bírónak. Az elítélt átmeneti csoportba (Bv. tvr. 29. §) való kerülésérõl kizárólag a büntetés-végrehajtási intézet dönt. Annak ellenére, hogy ezek jelentõs kedvezménnyel járnak, egyik esetben sem tehet indítványt az elítélt, vagy a védõje. Ehhez az eljárási rendhez igazodik a Javaslat, amikor hatályon kívül helyezi azt a rendelkezést, amely szerint az elítélt, vagy a védõje indítványozhatja az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazását. Önmagában már ez is jelentõs garanciát jelent arra vonatkozóan, hogy csak olyan elítéltek esetében kerülhessen sor az eljárás megindítására, akik a feltételeknek mindenben megfelelnek.

A Javaslat meghatározza, hogy a szabadságvesztés célját szem elõtt tartva, mely körülményeket kell figyelembe venni az enyhébb végrehajtási szabályok elrendelése során. Ezek a körülmények taxatíve nem sorolhatók fel, de iránymutatásul szolgálnak.

A Javaslat kizáró okokat is meghatároz. A hatályos Bv. tvr. három, illetve hat hónapban határozza meg azt a tartamot, amelynek letöltése után az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazhatók. Ez a rendelkezés azt idézte elõ, hogy hosszú tartamú szabadságvesztés csekély részének letöltése után is lehetõség nyílt a végrehajtási szabályok jelentõs enyhítésére. Ezt kívánja a Javaslat kiküszöbölni azzal, hogy a minimálisan letöltendõ idõt a feltételes szabadságra bocsátásig terjedõ idõ felében, de fogházban legalább három hónapban, börtönben legalább hat hónapban határozza meg.

A Javaslat szerint a feltételes szabadságra bocsátásig terjedõ idõbe csak azt az idõt lehet beszámítani, amelyet az elítélt a szabadságvesztés foganatbavételét közvetlenül megelõzõen töltött elõzetes fogvatartásban. Ezzel kiküszöbölhetõ, hogy a szabadlábon történõ védekezés elõtti elõzetes letartóztatás idõtartama is beszámítható legyen. Ugyanis a gyakorlatban számtalanszor elõfordul, hogy az elrendelt elõzetes letartóztatás megszüntetése után a vádlott szabadlábon védekezhet. A jogerõs ítélet meghozataláig olykor hónapok, évek is eltelhetnek és ezen idõtartam alatt a vádlott kikerül a büntetés-végrehajtási intézet hatókörébõl. Erre figyelemmel a büntetés-végrehajtási intézet nem rendelkezik olyan adatokkal, amelyek alapján felelõsséggel nyilatkozhatna arról, hogy az elítélt esetében a szabadságvesztés céljai az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása mellett is megvalósulhatnak.

A Javaslat azokat az elítélteket is kizárja az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása alól, akik nem bocsáthatók feltételes szabadságra. Ezek egy részét a Btk. 47. § (4) bekezdése a törvény erejénél fogva zárja ki, például a többszörös visszaesõket, a bûnszervezetek tagjait. Ezen kívül azok az elítéltek is kizártak ebbõl a kedvezménybõl, akiket a bíróság rendelkezése folytán nem lehet feltételes szabadságra bocsátani.

További kizáró ok, ha az elítélt ellen újabb büntetõeljárás van folyamatban, illetõleg az elítélttel szemben újabb szabadságvesztés végrehajtására érkezik - összbüntetésbe nem foglalt - értesítés. A bíróság a több, határozott ideig tartó szabadságvesztést kiszabó jogerõs ítéletét - a feltételek fennállása esetén - összbüntetésbe foglalja (Btk. 92. §). Ilyen esetben a korábbi ítéleteket egy összbüntetési ítélet váltja fel. Amennyiben az elítélttel szemben több szabadságvesztést kiszabó ítéletet kell végrehajtani, akkor indokolatlan, hogy az elítélt az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásával járó kedvezményekben részesüljön.

Az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásának tartalma megegyezik a hatályos Bv. tvr.-ben írtakkal.

Ha a kizáró okok utóbb merülnek fel, akkor a Javaslat lehetõvé teszi, hogy a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazását felfüggessze és elõterjesztést tegyen a büntetés-végrehajtási bírónak azok megszüntetése iránt.

Az enyhébb végrehajtási szabályokra vonatkozó elõírások a törvény hatályba lépésekor folyamatban lévõ ügyeket is érintik, mert csak így biztosítható, hogy az intézmény elrendelése és alkalmazása mielõbb a Javaslat szerint történjék.