Az Országgyûlés felismerve azt a szerepet, amelyet a kis- és középvállalkozások a gazdasági növekedésben és az új munkahelyek teremtésében játszanak, a kiegyensúlyozott gazdasági és társadalmi fejlõdés megalapozása érdekében a következõ törvényt alkotja:

I. FEJEZET

BEVEZETÕ RENDELKEZÉSEK

A törvény célja

1. §

A törvény célja a mikro-, kis- és középvállalkozások meghatározása, valamint a fejlõdésük elõmozdítását szolgáló állami támogatások összefoglalása, s ez által olyan gazdasági feltételek kialakítása, amelyek hosszú távon biztosítják a verseny- és foglalkoztatási képesség növekedését, a versenyhátrányok csökkenését, valamint a vállalkozások Európai Unió követelményeihez való felzárkózását.

A kis- és középvállalkozások meghatározása

2. §

a) összes foglalkoztatotti létszáma 250 fõnél kevesebb és

b) éves nettó árbevétele legfeljebb 4.000 millió Ft, vagy mérlegfõösszege legfeljebb 2.700 millió Ft, továbbá

c) megfelel a (4) bekezdésben foglalt feltételeknek.

a) összes foglalkoztatotti létszáma 50 fõnél kevesebb és

b) éves nettó árbevétele legfeljebb 700 millió Ft, vagy mérlegfõösszege legfeljebb 500 millió Ft, továbbá

c) megfelel a (4) bekezdésben foglalt feltételeknek.

(3) Mikrovállalkozás az olyan kisvállalkozás, amelynek összes foglalkoztatotti létszáma 10 fõnél kevesebb.

(4) Egy vállalkozás akkor minõsül kis- és középvállalkozásnak, ha abban az állam, az önkormányzat, vagy az (1) bekezdés szerinti vállalkozáson kívül esõ vállalkozások tulajdoni részesedése - tõke vagy szavazati jog alapján - külön-külön és együttesen sem haladja meg a 25%-ot.

(5) Nem kell alkalmazni a (4) bekezdésben meghatározott korlátozást abban az esetben, ha az (1)-(3) bekezdés szerinti vállalkozás tulajdonosai olyan intézményi befektetõk, amelyek nem rendelkeznek többségi irányítást biztosító befolyással.

(6) Az (1) és (2) bekezdésben megjelölt mutatókat az utolsó, éves beszámoló szerinti foglalkoztatotti létszám és nettó árbevétel, vagy mérlegfõösszeg alapján kell meghatározni. Amennyiben a vállalkozás mûködési ideje 1 évnél rövidebb, az adatokat éves szintre kell vetíteni.

(7) Az egyéni vállalkozás minõsítése az egyéni vállalkozó - a személyi jövedelemadóról szóló törvényben elõírt - nyilatkozata alapján, az (1) bekezdés a) pontja, a (2) bekezdés a) pontja, valamint a (3) bekezdés rendelkezései szerint történik.

(8) Újonnan alapított vállalkozás esetében a (6) bekezdés rendelkezése helyett a tárgyévre vonatkozó üzleti tervet kell figyelembe venni.

3. §

Ahol jogszabály "kis- és középvállalkozást", "mikrovállalkozást", "kisvállalkozást", illetve "középvállalkozást" említ, azon - ha törvény másként nem rendelkezik - az e törvény szerinti kis- és középvállalkozást kell érteni.

II. FEJEZET
A KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK TÁMOGATÁSA

Kis- és középvállalkozói célelõirányzat

4. §

(1) A kizárólag kis- és középvállalkozások fejlõdését szolgáló támogatások finanszírozását a Gazdasági Minisztérium (továbbiakban: minisztérium) költségvetési fejezetében a kis- és középvállalkozói célelõirányzat (továbbiakban: célelõirányzat) biztosítja.

(2) A célelõirányzat központi költségvetésbõl biztosított forrásának összege évente a központi költségvetésben kerül meghatározásra.

(3) A célelõirányzat mûködési rendjét, valamint felhasználásának, kezelésének és ellenõrzésének részletes szabályait a gazdasági miniszter rendeletben állapítja meg.

5. §

(1) A célelõirányzat terhére támogatásban részesülhetnek a mikro-, kis- és középvállalkozások (továbbiakban együtt: kisvállalkozás), valamint a (2) bekezdésben meghatározott programok megvalósításában közremûködõ szervezetek.

(2) Támogatásban részesíthetõk azok a programok, amelyek célja

a) a vállalkozás indításhoz szükséges feltételek megteremtése,

b) a vállalkozói ismeretek és az Európai Közösség elõírásainak elsajátítása, valamint a vállalkozói kultúra fejlesztése, beleértve az ezzel kapcsolatos képzési programok szervezését és lebonyolítását, továbbá módszertani és oktatási anyagok készítését,

c) a kis- és középvállalkozások vezetési színvonalának, gazdasági tevékenységének javulását szolgáló módszerek elsajátítása és elterjesztése,

d) mûszaki-gazdasági, üzleti, valamint az európai közösségi szabályokról, pályázatokról szóló információk nyújtása, a szolgáltatandó információk gyûjtése, kiértékelése és terjesztése,

e) a technológia fejlesztése és a termékek, szolgáltatások minõségi színvonalának növelése révén a versenyképesség javítása,

g) a hitelhez jutás lehetõségeinek bõvítése,

h) az innovációs képesség fejlesztése,

i) a kül- és belpiaci lehetõségek feltárása, a piacra jutás elõsegítése, valamint a kereskedelmi hálózat fejlesztése,

j) a vállalkozók közötti termelési, értékesítési, beszerzési együttmûködés és a piacon való közös fellépés elõsegítése,

k) a vállalkozások egymással, illetve kutató-fejlesztõ intézményekkel közösen végzett kutatásai, vagy a kutatási eredmények átvételének, valamint azok gyakorlatba történõ átültetési feltételeinek megteremtése,

l) az adminisztratív terhek csökkentése,

m) az Európai Közösség programjaiban való magyar részvétel biztosítása.

6. §

a) vissza nem térítendõ támogatás,

b) kamattámogatás,

c) viszontgarancia és garanciadíj kedvezmény,

d) kedvezményes kamatozású és kamatmentes kölcsön, valamint

e) tõkejegy jegyzése kockázati tõkealapokban, vagy tulajdoni részesedés szerzése kockázati tõketársaságokban.

A támogatás egyéb formái

7. §

(1) A kisvállalkozás más célokat szolgáló elkülönített állami pénzalapból és a központi költségvetésben meghatározott célelõirányzatból is részesülhet támogatásban.

(2) Külön törvény a kisvállalkozás számára adó- és járulékkedvezmény igénybevételének lehetõségét írhatja elõ.

(1) Az elkülönített állami pénzalap és a központi költségvetésben meghatározott célelõirányzat kezelõje, az Állami Pénz- és Tõkepiaci Felügyelet elnöke, valamint a Közbeszerzések Tanácsa minden év június 30-ig - az elõzõ év adatai alapján - adatszolgáltatást teljesít a kisvállalkozások részesedésérõl a támogatásokból, a vállalkozói hitelekbõl és a közbeszerzésekbõl. Az adatszolgáltatás körét, valamint az adatszolgáltatás rendjét a Kormány rendeletben állapítja meg.

(2) Az (1) bekezdés szerinti adatszolgáltatást a minisztériumnak kell megküldeni.

III. FEJEZET
AZ ÁLLAMI FELADATOK ÖSSZEHANGOLÁSA ÉS A KISVÁLLALKOZÁSOK RÉSZVÉTELE A DÖNTÉSELÕKÉSZÍTÉSBEN

Kormányzati feladatok

9. §

A kisvállalkozásokkal kapcsolatos állami feladatokat a gazdasági miniszter (továbbiakban miniszter) hangolja össze. Ennek körében a kisvállalkozások érdekképviseletét ellátó szervezetek és az országos gazdasági kamarák bevonásával

a) értékeli a kisvállalkozások állami támogatásának hatékonyságát,

b) kidolgozza és jóváhagyásra a Kormány elé terjeszti a kisvállalkozások fejlesztésének stratégiáját, a vállalkozásfejlesztési politika fõ célkitûzéseit és javaslatokat tesz a kisvállalkozások fejlesztését szolgáló intézkedésekre,

c) az egységes európai piac folyamataiba való bekapcsolódás érdekében gondoskodik a kisvállalkozások felkészítésével kapcsolatos állami feladatok végrehajtásáról.

10. §

A Kormány kétévente az Országgyûlés elé terjeszti a miniszter által kidolgozott, a kisvállalkozások helyzetét, gazdálkodási feltételrendszerét tartalmazó beszámolót, amely bemutatja a korábbi döntéseknek a kisvállalkozások gazdasági helyzetére gyakorolt hatását és az állami támogatások hatékonyságát is.

11. §

A gazdasági szabályozó rendszer egyes elemeinek módosítása során, valamint a kisvállalkozásokat is érintõ jogszabály módosítások esetén az elõterjesztésben be kell mutatni a tervezett változásoknak a kisvállalkozások gazdasági helyzetére gyakorolt hatását.

A Vállalkozásfejlesztési Tanács

12. §

A Vállalkozásfejlesztési Tanács (továbbiakban: VT) részt vesz a kisvállalkozás-fejlesztési stratégia kialakításában, ennek keretében:

a) javaslatot tesz a kisvállalkozás-fejlesztési stratégia megalapozását szolgáló szakmai programokra és intézkedésekre,

b) véleményezi a kisvállalkozások fejlesztése céljából kialakított szakmai programokat,

c) javaslatot tesz a célelõirányzatból támogatandó célokra és a források célok közötti felosztási arányaira,

d) értékeli a minisztériumok, országos hatáskörû szervek és vállalko-zásfejlesztési szervezetek költségvetési forrás felhasználásával mûködtetett programjainak hatékonyságát, valamint összhangját a kisvállalkozás- fejlesztési stratégiával,

e) értékeli a kisvállalkozások részesedésének mértékét a költségvetési támo-gatásokból, a vállalkozói hitelekbõl, valamint a közbeszerzésekbõl,

f) véleményezi a kisvállalkozásokat érintõ törvényeket.

13. §

(a) a gazdasági, a földmûvelésügyi és vidékfejlesztési, a környezetvédelmi, a közlekedési, hírközlési és vízügyi, az oktatási, a pénzügyi, a szociális- és családügyi, a PHARE programok koordinálásáért felelõs miniszter, valamint a Miniszterelnöki Hivatal egy-egy képviselõje,

(b) az országos gazdasági kamarák elnökei,

(c) a kisvállalkozások érdekképviseletét ellátó országos szervezetek által delegált öt képviselõ.

(a) az Országos Mûszaki Fejlesztési Bizottság elnöke, a Magyar Vállal-kozásfejlesztési Alapítvány kuratóriumának elnöke, a Magyar Bankszövetség elnöke, a Magyar Hitelgarancia Egyesülés igazgatója,

(b) a miniszter névre szóló felkérése alapján létrehozott szakmai tanácsadó testület tagjai.

14. §

(1) A VT évente legalább négy alkalommal tartja üléseit. Az üléseket a VT elnöke hívja össze. Soron kívül össze kell hívni a testületet, ha tagjainak legalább egyharmada azt a napirend megjelölésével írásban kezdeményezi.

(2) A VT határozatait egyszerû szótöbbséggel hozza meg. A VT határozatképes, ha a szavazati joggal rendelkezõ tagok legalább 50%-a jelen van.

(3) A VT ügyrendjét maga állapítja meg.

(4) A VT titkársági feladatait a minisztérium szervezete látja el.

IV. FEJEZET
Záró rendelkezések

15. §

(1) Ez a törvény 2000. január 1-jén lép hatályba.

(2) A 8. § (1) bekezdésében elõírt adatszolgáltatást a Közbeszerzések Tanácsa elsõ alkalommal 2001 évben teljesíti.

16. §

E törvény alkalmazásában

a) vállalkozás: a gazdasági társaság, az állami vállalat, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a szövetkezet, az egyesülés, a közhasznú társaság, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a vízgazdálkodási társulat, az erdõbirtokossági társulat, a gazdasági munkaközösség, a jogi személy felelõsségvállalásával mûködõ gazdasági munkaközösség, a külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe, továbbá az egyéni vállalkozó;

b) intézményi befektetõ: a bank, a szakosított hitelintézet, a befektetési társaság, a kockázati tõketársaság, a biztosító részvénytársaság, a befektetési alap, a kockázati tõkealap, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, a magánnyugdíjpénztár.

17. §

(1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a támogatásokkal és a vállalkozói hitelekkel összefüggõ adatszolgáltatás körét és rendjét rendeletben állapítsa meg.

(2) Felhatalmazást kap a gazdasági miniszter, hogy a célelõirányzat felhasználásának, kezelésének, ellenõrzésének és mûködési rendjének részletes szabályait - a pénzügyminiszterrel egyetértésben - rendeletben állapítsa meg.

18. §

(1) A közbeszerzésekrõl szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 15. §-ának (1) bekezdése a következõ n) ponttal egészül ki:

"n) ellátja a részére egyéb törvényben elõírt feladatokat".

(2) A Kbt. 61. §-a a következõ (4) bekezdéssel egészül ki, egyúttal a jelenlegi (4)-(8) bekezdés megjelölése (5)-(9) bekezdésre változik:

"(4) Az eredményhirdetésen az eljárás nyertese nyilatkozik arról, hogy a kis- és középvállalkozásokról, fejlõdésük támogatásáról szóló törvény (a továbbiakban: Kkvt.) szerint mikro-, kis-, vagy középvállalkozásnak minõsül-e".

(3) A Kbt. 6. számú mellékletének 5. pontja helyébe a következõ szövegrész lép:

"5. a)** A nyertes ajánlattevõ neve és címe:

b)* A nyertes ajánlattevõnek a Kkvt. szerinti minõsítése:".

Általános indokolás
a kis- és középvállalkozásokról, fejlõdésük támogatásáról szóló törvényjavaslathoz

A kis- és középvállalkozások a piacgazdaságokban a világon mindenütt sajátos helyet foglalnak el a gazdaság szervezeti rendszerében. Sajátosságaik közé tartozik a magas fokú és gyors alkalmazkodóképesség, a rugalmasság, amellyel élénkítik a versenyt és jelentõsen hozzájárulnak a munkaerõ foglalkoztatásához.

A fejlett piacgazdaságú országokban általánosan elismert a kis- és középvállalkozásoknak a gazdasági növekedés generálásában, a munkahelyteremtésben és a területi egyenlõtlenségek mérséklésében játszott kiemelt szerepe. Számos országban a gazdaságban felszabaduló munkaerõ számára már hosszú idõ óta lényegében a mikro-, kis- és középvállalkozások (a továbbiakban: KKV-k) jelentik a fõ foglalkoztatási alternatívát. A kisvállalkozások kiemelt gazdasági és társadalmi szerepét felismerve a kormányok a szektor fejlõdését sokszínû támogatási eszközrendszerrel segítik.

Magyarországon a piacgazdaság szervezeti rendszerének kialakulásában és a tulajdonosi viszonyok átrendezõdésében, a gazdaság vállalkozói méretstruktúrájának rendszerváltás utáni gyors és jelentõs átalakulásban lényeges szerep jutott a kis- és középvállalkozásoknak.

A végbement átalakulásnak köszönhetõen ma már a magyar gazdaság vállalkozói méretstruktúrája a tradicionális piacgazdaságokéhoz hasonló. A jelenleg mûködõ mintegy háromnegyed millió vállalkozás 99,8%-a a kis- és középvállalkozói szektorhoz tartozik, s a KKV-k állítják elõ a vállalkozások - beleértve az egyéni vállalkozókat is - által létrehozott bruttó hazai termék több mint felét, továbbá mûködtetik a munkahelyek mintegy kétharmadát.

A gazdasági eredmények tekintetében azonban a hazai kisvállalkozások versenyképessége általában ma még elmarad a nemzetközi színvonaltól. Ahhoz, hogy a magyar kisvállalkozások a fejlett piacgazdaságokban mûködõ társaikhoz hasonló mértékben legyenek képesek hozzájárulni a gazdaság növekedéséhez, a foglalkoztatási lehetõségek bõvüléséhez az elkövetkezendõ években gazdasági fejlõdésüknek fel kell gyorsulnia, amit kormányzati eszközökkel is elõ kell segíteni.

Az 1998. decemberében elfogadott KKV fejlesztési kormányzati stratégiának - az elõzõekkel összhangban - fõ célkitûzése olyan gazdálkodási feltételek biztosítása, amelyek lehetõvé teszik, hogy a KKV-k nagyobb szerepet játszanak a gazdaság és társadalom dinamikus fejlõdésében. Ehhez - többek között - stabil támogatáspolitikára és olyan jogi szabályozásra van szükség, amely hosszú távon garantálja a gazdaságpolitika cél- és eszközrendszerében a szektor kiemelt kezelését, fejlõdésének központi eszközökkel való támogatását.

Mindezeket, valamint a nemzetközi tapasztalatokat figyelembe véve - a téma jelentõségére tekintettel - indokolt a törvényi szintû szabályozás. Ennek keretében kell érvényesíteni mind a mikro-, kis- és középvállalkozások fejlesztésének középtávú stratégiájáról szóló 1161/1998. (XII. 17.) Korm. határozatban, mind a közösségi joganyag kis- és középvállalkozások címû fejezetének átvilágítása során megfogalmazott követelményeket, úgymint

A törvény célját a Kormány által 1998. decemberében elfogadott, középtávú mikro-, kis- és középvállalkozás fejlesztési stratégiában foglaltak alapján határozza meg. Ennek értelmében a kormányzat a vállalkozások számára kiszámítható jövõképet és olyan gazdálkodási feltételeket kíván teremteni, amelyek elõsegítik e vállalkozói kör versenyképességének, foglalkoztatási képességének és szakmai színvonalának növekedését, valamint az európai uniós követelményekhez való felzárkózását.

A hatályos magyar jogszabályok nem adnak pontos és azonos tartalmú meghatározást a mikro-, kis- és középvállalkozásokra, ami akadályozza az e vállalkozói kört érintõ intézkedések egyértelmû megfogalmazását és az intézkedések hatékonyságának értékelését.

A kormányzati stratégiát szolgáló intézkedések megalapozásához ma már nélkülözhetetlen a KKV-k egységes és szektor semleges meghatározása. Ennek célszerû kiinduló pontja a Bizottság 96/280 EK ajánlása, amelyben a Bizottság a tagországok számára meghatározta a kis- és középvállalkozások egységes definícióját.

A Bizottság ajánlásából indokolt a foglalkoztatási adatok, valamint az ún. függetlenségi kritérium változatlan átvétele, míg az értékmutatókat (nettó árbevétel és mérlegfõösszeg) a magyar vállalkozások reális teljesítõképességéhez kell igazítani. E mutatók alakulását a Kormány folyamatosan figyelemmel kíséri és a gazdasági körülmények változásának függvényében azok módosítását kezdeményezi.

Tekintettel arra, hogy a meghatározásban szereplõ adatok a számviteli elõírások szerint csak a társas vállalkozásokra állnak rendelkezésre teljes körûen, a minõsítésben különbséget kellett tenni az egyéni és a társas vállalkozások között.

Ugyanakkor az egységes értelmezés, valamint az intézkedések hatásának értékelése és az adatok összehasonlíthatósága szempontjából fontos, hogy a jövõben a kis- és középvállalkozások fogalma együtt és méretkategóriánként is valamennyi területen az e törvény szerinti tartalommal kerüljön meghatározásra.

A mikro-, kis- és középvállalkozások támogatási rendszerének hatékonyabbá és átláthatóbbá tétele, illetve az egyes támogatási területek és formák közötti összhang megteremtése indokolja - a 1161/1998. (XII. 17.) Korm. határozat 4. pontjában foglaltaknak megfelelõen - a központi költségvetésbõl a KKV-k fejlesztésére fordítandó források koncentrálását a Gazdasági Minisztérium fejezetén belül egy külön kis- és középvállalkozói célelõirányzatba.

A kis- és középvállalkozói célelõirányzatból támogatandó programok és a különbözõ támogatási formák meghatározása. A támogatási célokat úgy kell meghatározni, hogy a támogatási rendszer a KKV-k fejlõdését akadályozó valamennyi probléma megoldásában segítséget nyújtson. A támogatandó programoknak le kell fedniük mindazokat a területeket - a vállalkozásindítástól a piacra jutásig, vagy az adminisztrációs terhek csökkentésétõl az innovációs képesség fejlesztéséig - amelyeken indokolt a KKV-k méreteibõl eredõ természetes versenyhátrányának csökkentése érdekében fejlõdésüket központi eszközökkel segíteni.

A kis- és középvállalkozói célelõirányzat a kormány KKV fejlesztési stratégiájának és támogatáspolitikai céljainak megvalósításában meghatározó szerepet játszik, azonban nem lehet a kis- és középvállalkozások támogatásának kizárólagos eszköze. A KKV-k egyéb gazdaságpolitikai célokat szolgáló programokban is részt vehetnek, így a kis- és középvállalkozói célelõirányzaton kívül más költségvetési forrásból finanszírozott célelõirányzatból és elkülönített állami pénzalapból is részesülhetnek támogatásban.

Emellett a KKV fejlesztésben fontos eszközt jelentenek az adókedvezmények, amelyek a hazai szabályozásban sem hagyhatók figyelmen kívül.

A kis- és középvállalkozások egységes meghatározása megteremti a lehetõséget a szektor támogatásának, vállalkozói hitelekbõl és közbeszerzésekbõl való részesedésének folyamatos figyelemmel kísérésére. Ahhoz azonban, hogy erre alapozva egységes értékelõ rendszer jöhessen létre, szükség van arra is, hogy a költségvetési forrásból finanszírozott célelõirányzatok és az elkülönített állami pénzalapok kezelõi, valamint az Állami Pénz- és Tõkepiaci Felügyelet elnöke és a Közbeszerzések Tanácsa megfelelõ adatszolgáltatást teljesítsenek a kis- és középvállalkozás fejlesztési feladatok koordinációjáért felelõs Gazdasági Minisztériumnak.

A kis- és középvállalkozás fejlesztéssel kapcsolatos kormányzati feladatok összehangolása - a miniszter feladat és hatáskörérõl szóló kormányrendelet alapján - a gazdasági miniszter feladata, aki e feladatának ellátása során együttmûködik az országos gazdasági kamarákkal és a kisvállalkozások érdekképviseletét ellátó szervezetekkel.

Emellett a kormányzati feladatok közé tartozik az Országgyûlésnek kétévente benyújtandó beszámoló készítési kötelezettség, valamint a szabályozó rendszer egyes elemeinek módosítása során bemutatandó hatásvizsgálatok elvégzése, vagy elvégeztetése is. A különbözõ szabályozó változások gazdasági hatása ugyanis a mûködõ vállalkozások 99,8%-át kitevõ mikro, kis- és középvállalkozásokra gyakorolt pozitív és negatív hatások részletes ismerete nélkül nem ítélhetõ meg.

A Vállalkozásfejlesztési Tanács összetételénél fogva alkalmas arra, hogy a kis- és középvállalkozás fejlesztésben érintett szervezetek közötti érdekeket összehangolja, továbbá arra, hogy a kis- és középvállalkozások, illetve szervezeteik részt vegyenek az õket érintõ döntések elõkészítésében. Ennek erõsítését is szolgálja a VT feladatkörének megváltoztatása és véleményezõ jogkörének döntés-elõkészítõ, javaslattevõ feladatokkal való kiegészítése, amit a kis- és középvállalkozói célelõirányzat létrejötte, valamint a kis- és középvállalkozások támogatásával kapcsolatos egységes értékelõ rendszer kialakítása tesz lehetõvé és egyben indokolttá.

A törvény 2000. január 1-jei hatályba lépése a nemzeti kis- és középvállalkozás-fejlesztési politika megvalósítása szempontjából kiemelt fontosságú. A hatálybalépés idõpontja az Európai Bizottsággal folytatott jogharmonizációs tárgyaláson képviselt magyar állásponttal összhangban került meghatározásra.

A "vállalkozás" és az "intézményi befektetõ" fogalmát más jogszabály általános érvénnyel nem határozza meg. Ezért szükséges e törvény alkalmazása szempontjából a fogalmak egyértelmûvé tétele.

Az adatvédelmi jogszabályokkal összhangban a Kormány kap felhatalmazást az adatszolgáltatással kapcsolatos részletszabályok megalkotására, továbbá - az államháztartási törvénnyel összhangban - a gazdasági miniszter kap felhatalmazást arra, hogy a kis- és középvállalkozói célelõirányzatra vonatkozó részletszabályokat rendeletben állapítsa meg.

A közbeszerzésekrõl szóló törvényt módosítja abból a célból, hogy megteremtse a mikro-, kis- és középvállalkozások közbeszerzésekbõl való részesedésével kapcsolatos adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésének feltételeit.