A Házszabály 94. §-a (1) bekezdése, valamint 102. §-a (1) bekezdése alapján az Országos Ítélõtábla székhelyének és illetékességi területének megállapításáról, valamint az igazságszolgáltatás mûködését érintõ egyes törvények módosításáról szóló T/1472. Számú törvényjavaslathoz az alábbi

terjesztem elõ:

A törvényjavaslat 62. §-ában a Be. Új 99/D. §-ának (1) bekezdése az alábbiak szerint módosuljon, és e § a következõ új (6) bekezdéssel egészülön ki:

"(1) Az [õrizetbe vétel, az] elõzetes letartóztatás, az ideiglenes kényszergyógykezelés és a lakhelyelhagyási tilalom elrendelésekor a terhelt úti okmányát el kell venni, és azt a visszavonás elrendelése érdekében haladéktalanul meg kell küldeni az útlevél hatóságnak. Az úti okmány elvétele és az útlevél hatóságnak történõ megküldése ellen jogorvoslatnak nincs helye.

4. A törvényjavaslat a büntetõeljárási kényszerintézkedések közé emeli be az útlevél elvételének elrendelését. Két esetcsoportra rendeli alkalmazni e kényszerintézkedést: az új 99/D. § (1) bekezdése voltaképpen a külföldre utazásról szóló 1998. Évi XII. törvény végrehajtásaként azt az esetet rendezi, amikor a külföldre utazásról szóló törvény alapján közigazgatási jogkörben kell visszavonni a terhelt útlevelét, míg a (2) bekezdés azt az esetet szabályozza, amikor a büntetõeljárás saját érdekeire tekintettel dönt a bíróság, illetve az ügyész a terhelt úti okmányának elvételérõl.

2. Tény, hogy a külföldre utazásról szóló törvény akként rendelkezik, miszerint a terhelt õrizetbe vétele esetén is el kell venni az úti okmányt, azonban a jelen törvényjavaslat túlságosan szigorú akkor, amikor úgy rendelkezik, hogy a hetvenkét óráig tartó õrizet elrendelése esetén is intézkedni kell az úti okmány visszavonása iránt. Ez a rendelkezés aránytalanul korlátozza a külföldre utazás jogát, mert nem számol azzal, hogy az õrizetet nem szükségszerûen követi valamely más kényszerintézkedés elrendelése. Ezért elõfordulhat, hogy a terhelt úti okmányát úgy vonják vissza, hogy közben az õrizete más kényszerintézkedés elrendelése nélkül szûnt meg.

3. Elõfordulhat azonban az is, hogy a terhelt õrizetbe vétele anélkül szûnik meg, hogy vele szemben elõzetes letartóztatás, ideiglenes kényszergyógykezelés, vagy lakhelyelhagyási tilalom elrendelésére nem került sor, azonban az új 99/D. § (2) bekezdésében írt speciális büntetõeljárási érdekbõl az úti okmány elvételére mégis szükség van.

4. E két problémára tekintettel a módosító javaslat úgy korrigálja a törvényjavaslat szövegét, hogy az õrizetbe vétel esetén a terhelt úti okmányát ugyan el kell venni, de nem kell intézkedni annak közigazgatási úton történõ visszavonása iránt. Ha az õrizetbe vétel megszûnt, az általános szabály szerint az úti okmányt vissza kell adni. Ha azonban az õrizet megszûnésekor az úti okmány elvételének (2) bekezdés szerinti esete indokolt, akkor a módosító javaslat szigorú határidõ elõírásával lehetõséget teremt arra, hogy e határozat meghozataláig a terhelt úti okmányát vissza lehessen tartani. Ezzel a megoldással egyaránt érvényesül a bûnüldözési érdek, és az arányos alapjog-korlátozás elve.

Budapest, 1999. Október 21.