dr. Áder János úrnak
az Országgyûlés elnökének

A Házszabály 94. § (1) bekezdése és 102. § (1) bekezdése alapján az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló T/1501. számú törvényjavaslathoz a következõ

terjesztem elõ:

A törvényjavaslat 155. § (3) bekezdése az alábbiak szerint módosul:

155. § "(3) Mentes az adó alól továbbá:

a) azon ellátási, támogatási és segélyezési célokat szolgáló intézménynek fizetett díj, amely a rendelkezésre álló eszközök mértékétõl függõen nyújt szolgáltatást, és amelynél a tagsági díjat átalányként határozzák meg;

b) a biztosítás azon módszerére fizetett díj, amelyben a veszélyközösség tagjai arra vállalnak kötelezettséget, hogy ha a veszélyközösség tagjának meghatározott káresemény folytán anyagi szükséglete keletkezik, azt egymás között utólag felosztják, és a tagokra kiróják a rájuk esõ részt (felosztó-kirovó rendszer);

c) a nemzetközi szervezet, illetve annak diplomáciai rangban levõ tagja biztosításáért fizetett díj, ha azokat jogszabályba foglalt, vagy a Magyar Közlönyben közzétett nemzetközi szerzõdés értelmében a diplomáciai kapcsolatokban szokásos kiváltságok és mentességek illetik meg.

Amennyiben a jelenlegi helyzetben a kormány ragaszkodik a biztosítási adó bevezetéséhez, akkor minimális célként szükségesnek tartom, hogy az önkormányzati és állami vagyontárgyak biztosítása legyen mentes az adó alól, hiszen ez olyan fiktív bevétel lenne, amelyet állami forrásból kell ellentételezni. Amennyiben az adókötelezettség miatt nem kötnek biztosítást, és a káresemény bekövetkezik, az állami költségvetésnek kell helytállnia egyéb források hiányában. Ez az adókötelezettség tehát minden esetben egyértelmûen káros lenne a költségvetés egyensúlyára. Ezért szükséges a mentességek körének kibõvítése.

Budapest, 1999. október 11.