A Házszabály 94. § (1) bekezdése és 102. § (1) bekezdése alapján az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló T/1501. számú törvényjavaslathoz a következõ

terjesztem elõ:

A törvényjavaslat 39. §-ának (2) és (3) bekezdései az alábbiak szerint módosulnak:

39. § (2) A Jöt. 43. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A 2208 20 vámtarifaszám alá tartozó borpárlat adója hektoliterfokonként [1290] 1232 forint, a 2208 90 33, 2208 90 38, 2208 90 41, 2208 90 45, 2208 90 48, 2208 90 71 vámtarifaszám alá tartozó gyümölcspálinka adója hektoliterfokonként 1232 forint (a továbbiakban borpárlat és gyümölcspálinka együtt: pálinka)."

(3) A Jöt. 43. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) A szeszfõzdében bérfõzés keretében elõállított pálinka (a továbbiakban: bérfõzött pálinka) adója egy bérfõzetõ részére hektoliterfokonként évente legfeljebb 50 hektoliterfok mennyiségig [550] 500 forint, 50 hektoliterfok felett 1232[1290] forint.""

Az Európai Unió elõírásaival összhangban még átmenetileg sem indokolt ilyen formai különbséget tenni a két égetett szeszesital csoport között. A hektoliterfokonkénti 58 forint különbség nem olyan, ami bármiféle fogyasztáspolitikai hatás kifejtésére alkalmas lenne, illetve számottevõ költségvetési többletbevételt eredményezne. Ezért a különbségért nem érdemes a szabályozást bonyolultabbá tenni. Emellett elvileg is problematikus, hogy míg az ipari elõállítás esetén preferenciát élvez a borpárlat, addig a bérfõzött pálinkánál ez a különbség eltûnik. Javaslom egységesen a 7 %-os emelés alkalmazását.

A bérfõzetõk számára lényegében saját fogyasztásra megállapított kedvezményes adótétel 10 %-os emelését lényegében semmi nem indokolja, célszerûbbnek tartanám a zugfõzés visszaszorítása érdekében a korábbi adótétel fenntartását

Budapest, 1999. október 11.