MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

a 2001. évi népszámlálásról, valamint a statisztikáról szóló
1993. évi XLVI. törvény módosításáról

Budapest, 1999. augusztus

Az Országgyûlés a statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény (a továbbiakban: Stt.) 6. § -a (1) bekezdésének c) pontjában foglaltak alapján a 2001. évi népszámlálásról a következõ törvényt alkotja, valamint a statisztikáról szóló törvény egyes rendelkezéseit a következõképpen módosítja:

(1) A Magyar Köztársaság területén a 2001. január 31. és február 1. napja közötti éjféli állapot alapulvételével az Stt., a személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény és a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény rendelkezéseinek figyelembevételével a természetes személyekrõl és a lakásokról általános összeírást (továbbiakban: népszámlálást) kell tartani.

(2) A népszámlálás az ország területén élõ vagy bejelentett lakóhellyel, tartózkodási hellyel rendelkezõ magyar állampolgárokra, az ország területén három hónapnál hosszabb ideig tartózkodó külföldi állampolgárokra és hontalan személyekre, valamint a menekültekre, továbbá az ország területén lévõ lakó- és üdülõegységekre terjed ki, beleértve a közösségi elhelyezést szolgáló intézeteket is.

(3) A helyszíni adatfelvételt a 2001. február 1. és február 21. közötti idõszakban kell végrehajtani.

(4) Az összeírásból kimaradottak pótösszeírását 2001. február 28-ig be kell fejezni.

(5) Az üdülõegységekre kiterjedõ elõzetes helyszíni adatfelvételt 2000. július 1. és augusztus 31. között kell végrehajtani.

A népszámlálás során az adatszolgáltatás a természetes személyek, a lakó- és üdülõegységek, valamint a közösségi elhelyezést szolgáló intézetek (pl. diákotthon, kórház) következõ adatainak összeírására terjed ki:

1. a természetes személyekre vonatkozóan: nem, születési idõpont, lakóhely, családi állapot, családi állás, termékenység, iskolába járás, iskolai végzettség, személyek és háztartások megélhetési forrása, foglalkozás, munkáltató és munkahely, közlekedés, utazás, egészségi állapot, állampolgárság, vallás, nemzetiség, anyanyelv, nyelvismeret, a lakáshasználat jogcíme, üdülõtulajdon;
2. a lakó- és üdülõegységre vonatkozóan: rendeltetés (típus), tulajdoni jelleg, helyiségek száma, alapterület, kommunális ellátottság, felszereltség, karbantartás, a fûtés módja, építési év, falazat, a környezet lakóövezeti jellege;
3. a közösségi elhelyezést szolgáló intézetekre (pl. diákotthon, kórház) vonatkozóan: az intézet rendeltetése, a fenntartó gazdálkodási formája, tulajdoni jellege, dolgozói létszáma, az intézet férõhelyeinek, egészségügyi helyiségeinek száma, lakóövezeti jellege, kommunális ellátottsága, az étkeztetés formája; az intézeti épület típusa, nagysága, építési éve, falazata, felszereltsége, fûtésének módja, utolsó felújításának ideje, helyiségeinek típusa és száma, az üzemeltetés idõszaka.

(1) Az adatszolgáltatás - a (2) bekezdésben felsorolt kérdések kivételével - kötelezõ. Az adatszolgáltatók kötelesek a népszámlálás körébe tartozó adatokat a valóságnak megfelelõen, az 1. § -ban meghatározott idõszakban megadni.

(2) Az adatszolgáltatás az egészségi állapotra, a vallásra és a nemzetiségre vonatkozóan önkéntes.

(3) A népszámlálás során gyûjtött adatok kizárólag statisztikai célra használhatók.

(1) A népszámlálás elõkészítésének és adatfelvételének szakmai irányítását, továbbá az adatok feldolgozását és közzétételét a Központi Statisztikai Hivatal végzi.

(2) A népszámlálás elõkészítésérõl és az adatfelvétel végrehajtásáról a települési (fõvárosi kerületi) önkormányzat jegyzõje, körjegyzõje gondoskodik.

Az Stt. az alábbi 3/A. §-sal egészül ki:

" 3/A. § A hivatalos statisztikai szolgálathoz tartozó szerv vezetõjének biztosítani kell a statisztikai tevékenység mûködésének önállóságát, és a statisztikai tájékoztatás függetlenségét."

(1) Az Stt. 4. § (2) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:

" (2) A KSH elnökét és elnökhelyetteseit a miniszterelnök nevezi ki és menti fel. A kinevezés idõtartama 6 év, amely két ízben további 6-6 évvel meghosszabbítható."

(2) Az Stt. 4. §-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:

" (3) A KSH elnöke a közigazgatási államtitkárt, a KSH elnökhelyettesei pedig a helyettes államtitkárt megilletõ illetményre és juttatásokra jogosultak."

(1) Az Stt. 6. § (1) bekezdésének e) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

" e) a hivatalos statisztikai szolgálat országos statisztikai adatgyûjtési programja tervezetének összeállítása, jóváhagyásra történõ elõterjesztése, a saját adatgyûjtéseinek végrehajtása és a program végrehajtásának figyelemmel kísérése a hivatalos statisztikai szolgálat szerveinél;"

(2) Az Stt. 6. § (2) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:

" (2) A statisztikai regiszter az adatszolgáltatók nyilvántartása érdekében a jogi személyiségû gazdasági szervezet, a gazdasági tevékenységet (vállalkozást) folytató természetes személy és jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet nevét, statisztikai azonosítóját, statisztikai csoportképzõ ismérveinek kódját, valamint az azok meghatározásához szükséges alapadatokat, székhelyét és levelezési címét, telefon- és telefax-számát, valamint telepének címét, tevékenységi körét, nyitvatartási jellegét (állandó jelleggel, idényjelleggel mûködõ telep) tartalmazza."

(3) Az Stt. 6. § (3) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A statisztikai regiszter (2) bekezdés szerinti tartalma - a csoportképzés alapjául szolgáló alapadatok kivételével - nyilvános. A hivatalos statisztikai szolgálathoz tartozó szervek részére - az országos statisztikai adatgyûjtési programban szereplõ adatgyûjtéseik megszervezése érdekében - a regiszter tartalma az ehhez szükséges mértékben kiegészíthetõ."

(1) Az Stt. 8. § (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

" (4) Természetes személy faji eredetére, nemzeti, nemzetiségi, etnikai hovatartozására, politikai véleményére vagy pártállására, vallásos vagy más meggyõzõdésére, egészségi állapotára, kóros szenvedélyére, szexuális életére, valamint büntetett elõéletére vonatkozó személyes adatot statisztikai célra csak személyazonosításra alkalmatlan módon és az érintett természetes személy önkéntes adatszolgáltatása alapján lehet gyûjteni."

(2) Az Stt. 8. § (6) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

" (6) A jogi személy, valamint a gazdasági tevékenységére vonatkozóan a gazdasági tevékenységet folytató természetes személy és jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet statisztikai adatszolgáltatási kötelezettségének részletes szabályait, az OST állásfoglalásának figyelembevételével, a KSH elnökének elõterjesztése alapján, kormányrendelet állapítja meg."

Az Stt. 10. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

" (1) A népmozgalmi statisztika körében megfigyelésre kerül minden Magyarországon bekövetkezett születés, haláleset, házasságkötés, válás (a továbbiakban együtt: népmozgalmi esemény), valamint lakcímváltozás.

(2) A népmozgalmi események statisztikai felmérése céljából a KSH a következõ személyes adatokat gyûjti: név, lakcím, állampolgárság, anyanyelv, születési hely és idõ, nem, családi állapot, iskolai végzettség, gazdasági aktivitás, foglalkozás, munkahely, gyermekek száma, a népmozgalmi eseménnyel összefüggõ egészségi állapot, az anyakönyvezés helye, az anyakönyvi bejegyzés folyószáma, a népmozgalmi esemény és a kapcsolódó népmozgalmi események helye és ideje.

(3) A népmozgalmi eseménnyel, valamint a lakcímváltozással kapcsolatban gyûjtött adatok közül a nevet és a lakcímet az adatok teljessége és összefüggése ellenõrzésének befejezését követõ nyolc napon belül törölni kell.

(4) A (2) bekezdés szerinti adatokat a népmozgalmi esemény helye szerint illetékes anyakönyvvezetõk, egészségügyi szervek és a bíróságok kötelesek szolgáltatni. A lakcím adatokat a személyi adat- és lakcímnyilvántartás központi szerve a reá vonatkozó szabályok szerint szolgáltatja."

Az Stt. 11. § (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

" (1) Az adatszolgáltatási kötelezettséggel járó statisztikai adatgyûjtéseket - kivéve a törvényben elrendelteket - a hivatalos statisztikai szolgálat országos statisztikai adatgyûjtési programja (a továbbiakban: program) tartalmazza."

Az Stt. 13. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

" A jóváhagyott programot indokolt esetben a 11-12. §-ban foglaltak szerint lehet módosítani vagy kiegészíteni."

Az Stt. 18. §-a kiegészül a következõ (3) bekezdéssel:

" (3) Egyedi adat - az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenõen - csak statisztikai célból, statisztikai tevékenységgel foglalkozó nemzetközi szervezetnek, jogszabályban meghatározott nemzetközi kötelezettség teljesítése érdekében adható át az adatszolgáltató írásbeli hozzájárulása nélkül."

Az Stt. 19. § (3) és (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

" (3) Új adatoknak az adatállományhoz csatolása, valamint az azonos célú statisztikai adatgyûjtés céljából történt mintavételes eljárás végrehajtásának idejére, a személyazonosító adatok az adatállománnyal ideiglenesen összekapcsolhatók. Az összekapcsolás szabályait az adatvédelmi biztos állásfoglalásának figyelembevételével kell meghatározni, és véleményezésre az OST elé kell terjeszteni.

(4) A (2) és (3) bekezdésben foglaltak külön törvény szerint alkalmazhatók a lakosság egészére kiterjedõ adatszolgáltatásnál."

Az Stt. 21. § (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

" (4) A KSH az (1) és (3) bekezdésben meghatározott adatgyûjtést végzõ szervtõl az országos statisztikai adatgyûjtési programból rendelkezésre álló adatokat egyedi azonosításra alkalmas módon, ezen túlmenõen a kötelezõ adatszolgáltatáson alapuló adatgyûjtéseihez, az adatgyûjtés céljának és idõtartamának megjelölésével a hatósági, ellenõrzési, gazdasági vagy egyéb tevékenységgel járó, valamint a nyilvános, közhitelû és egyéb nyilvántartások vezetésével összefüggõ adatgyûjtést végzõ szervtõl a rendelkezésre álló személyes és nem személyes adatokat egyedi azonosításra alkalmas módon statisztikai felhasználás céljából - az adatvédelemre vonatkozó szabályok megtartása mellett - jogosult átvenni. A KSH az adatszolgáltatókat a személyes adatok statisztikai célra történõ átvételérõl és felhasználásáról hivatalos lapjában elõzetesen tájékoztatja. Az adatátvétellel összefüggõ térítésre a (2) bekezdés irányadó."

(1) E törvény a kihirdetését követõ hónap 15. napján lép hatályba. Ezzel egyidejûleg az Stt. 3. § (2) bekezdésének h) pontja, valamint az Stt. 8. § (5) bekezdése hatályát veszti.

(2) Ezen törvény hatálybalépésével egyidejûleg a KSH elnökének és elnökhelyettesének kinevezése határozott idejû kinevezéssé alakul át.

(3) Ez a jogszabály a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek, és azok tagállamai között társulás létesítésérõl szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdetõ 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következõ jogszabályaival összeegyeztethetõ szabályozást tartalmaz:

a) a Bizottság 97/281/EK határozata az EUROSTAT-nak a közösségi statisztikák elkészítésében való szerepérõl,

b) a Tanács 322/97/EK rendelete a közösségi statisztikáról.

(1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben szabályozza a népszámlálás megszervezésével kapcsolatos feladatokat, valamint a jegyzõknek és a fõvárosi, megyei közigazgatási hivatalok vezetõinek népszámlálással kapcsolatos feladatait.

(2) A népszámlálás költségeinek fedezésére biztosítandó összeget az éves költségvetési törvényekben kell megállapítani.

A statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény 6. § (1) bekezdésének c) pontja értelmében a Központi Statisztikai Hivatal feladatkörébe tartozik a tíz évenként tartandó teljes körû nép- és lakásszámlálás (a továbbiakban népszámlálás) végrehajtása. Magyarországon 1870 óta rendszeresen, általában tízéves idõközökben kerül sor teljes körû népszámlálásra.

A legutóbbi teljes körû népszámlálás 1990. január 1-jei eszmei idõponttal került végrehajtásra. A harmadik évezred elsõ népszámlálása - a 2001. évi - lesz a tizennegyedik hivatalos magyar népszámlálás, és beletartozik az 1950 óta Egyesült Nemzetek Szervezete ajánlásainak alapján szervezett világnépszámlálások sorozatába. 2000 körül a fejlett világ - és így Európa - valamennyi országában tartanak népszámlálást vagy azzal egyenértékû adatgyûjtést.

Magyarországon az ezredforduló körüli népszámlálás megtartása azért indokolt, mert:

• egyedülállóan átfogó képet ad a népesség nagyságáról, demográfiai összetételérõl, iskolázottságáról, foglalkoztatottságáról, a lakáskörülményekrõl, a háztartások és a családok jellemzõirõl;
• pótolhatatlan információs alapot szolgáltat a politikai döntésalakításhoz, döntéshozatalhoz. Adatai különösen a területfejlesztéssel, a lakással, a családdal, a szociális helyzettel, a foglalkoztatottsággal, a munkanélküliséggel kapcsolatos politika alakításához nyújtanak nélkülözhetetlen segítséget;
• a népszámlálás az országos, a regionális, a megyei és a települési szint mellett bármilyen tetszõleges nagyobb vagy kisebb területi egységre, akár településrészekre is szolgáltat adatot, ezáltal megalapozza a helyi közigazgatás döntéselõkészítési, döntéshozói tevékenységét, segíti jobban megismerni a "helyi társadalom" összetételét, belsõ struktúráját; a területfejlesztési törvény fejlettség-kiegyenlítõ funkciójának megvalósulását, amely az utóbbi években jelentõsen felértékelõdött;
• a népszámlálási összeírás mind a tematikát, mind az adatgyûjtés fogalmi körét illetõen megfelel a nemzetközi ajánlásoknak, így az Európai Uniós csatlakozás elõtt álló Magyarországról olyan információkat nyújt, amelyek más országok adataival - akár a legkisebb területi egységekre vonatkozóan is - összehasonlíthatók; ezzel nagyban támogatja hazánk integrációs törekvéseit;

• a piacgazdaság és az információs társadalom kibontakozásával a népszámlálásból biztosítható adatok iránti igények jelentõsen bõvültek. Nemzetközi tapasztalat, hogy a magánszféra gazdasági, társadalmi szereplõi is - versenyképességük javítása érdekében - fokozottan felhasználják a népszámlálás során gyûjtött információkat, mivel ez a vállalkozások gazdasági kockázatát lényegesen mérsékli;
• az aktuális népszámlálás adatai hosszú idõn át alapot szolgáltatnak a tudományos kutatáshoz, reprezentatív felvételek mintáinak kiválasztásához, információs bázisát adják további országos és helyi vizsgálatoknak, elemzéseknek.

A népszámlálás egyik alternatívája lehetne egy mintavételes adatfelvétel. A népszámlálási összeírások lényege azonban a teljeskörûség. A lakosságnak csak egy bizonyos hányadára kiterjedõ mintavételes adatfelvétel nem biztosítaná a helyi, településszintû vagy az igen gyakran felhasznált településrészenkénti adatokat, így azok az információk hiányoznának, amelyek területfejlesztési projekteket támogatnak és a helyi döntéshozatalt segítik.

Egy másik alternatíva a népesség egyes adatait magukba foglaló közigazgatási nyilvántartások statisztikai célú felhasználása. Magyarországon 1975 óta mûködik népesség-nyilvántartás. A népesség-nyilvántartás hatósági jellegû nyilvántartás, adatait nem statisztikai célból kezelik. Adattartalma csak néhány személyi jellegû információra (a személy állampolgársága, neme, születési helye és ideje, családi állapota, anyja neve, lakóhelye, tartózkodási helye) terjed ki, így nem elégíti ki a népszámlálási tematikával kapcsolatos hazai és nemzetközi igényeket. Nem képezhetõk le belõle az életviszonyok megítélése szempontjából döntõ fontosságú háztartási viszonyok, olyan alapvetõ információk nem biztosíthatók a népesség-nyilvántartásból, mint pl. az iskolai végzettség, a foglalkozási jellemzõk, a családi kapcsolatok, a lakáshelyzet, nem szerepelnek a népességnyilvántartásban a lakások jellemzõi. A népesség-nyilvántartás tehát a jelenlegi adattartalmával nem helyettesítheti a népszámlálást, adatainak statisztikai célú felhasználása - elsõsorban a szûk adattartalom miatt - rendkívül korlátozott.

Magyarországon vannak más, a népszámlálási tematika egyes részeit tartalmazó nyilvántartások is (pl. a Munkaügyi Központok, az APEH, az egészség- és nyugdíjbiztosítás adatállományai), azonban ezek a nyilvántartások csak meghatározott népességcsoportokról állnak rendelkezésre, a nyilvántartások sajátos adattartalma, eltérõ céljai és módszertani megoldásai, az összekapcsolás technikai nehézségei és adatvédelmi korlátai jelenleg nem teszik lehetõvé, hogy segítségükkel a népszámlálás akár csak megközelítõen is kiváltható legyen. Az ilyen nyilvántartásokra épülõ népszámlálási eljárást használó skandináv országokban a nyilvántartások tartalmát hosszú évtizedek alatt alakították úgy ki, hogy a statisztikai célú felhasználás szempontjait is figyelembe vették. Az összekapcsolást a személyi azonosító szám közvetítésével oldják meg - ott ezt adatvédelmi jogszabályok lehetõvé teszik -, egyes adatokat viszont továbbra is kérdõíves kikérdezéssel gyûjtenek be.

A népszámlálás tehát jelenleg az egyedüli adatforrás, amely a személyre, a családra, mint a személyek legkisebb közösségére, a lakásra és a lakóépületekre vonatkozó információk tetszõleges kombinációjával ki tudja elégíteni az országos és a helyi szintû adatigényeket.

A népszámlálás elmaradása jelentõs károkat okozna a nemzet adatvagyonában: megszakadna egy 1870 óta tartó folyamat; különösen regionális, kistérségi és helyi szinten olyan információvesztést okozna, amely lényegesen megnehezítené a döntéselõkészítési, döntéshozatali tevékenységet; rontaná az ország integrációs esélyeit, megakadályozná az ENSZ és az Európai Unió szervezeteivel és tagországaival fennálló, népszámlálási alapú információcserét; és - nem utolsósorban - hiányozna az információ az ezredforduló körüli évek Magyarországának országos és helyi szintû társadalmáról, a lakosság összetételérõl, élet- és lakáskörülményeirõl.

A népszámlálás végrehajtására a statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény, a személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény, és a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény rendelkezéseinek figyelembevételével kerül sor. Az említett törvények többek között elõírásokat és garanciákat tartalmaznak az adatok védelmével kapcsolatban, rendelkeznek a kötelezõ adatszolgáltatás megtagadása esetén alkalmazható szankciókról, szabályozzák az adatok nyilvánosságra hozásának módját, továbbá más egyéb, az összeírás szempontjából fontos körülményt. A törvényjavaslat ugyan kötelezettséget ró az adatszolgáltatóra abban a tekintetben, hogy köteles valós adatokat szolgáltatni, az összeírás során azonban az adatszolgáltatóktól nem szabad dokumentumokat kérni. Az ún. érzékeny adatok esetében (pl. nemzetiség, vallás, fogyatékosság) az adatszolgáltató dönthet úgy, hogy a kérdésre nem kíván válaszolni.

A tervezet tartalmazza az adatszolgáltatás eszmei idõpontját, az összeírás végrehajtásának idõszakát, a statisztikai és az adatvédelmi törvényre történõ utalást. Intézkedik továbbá arról, hogy a népszámlálás végrehajtását - a pótösszeírással együtt - a végrehajtás hónapjának végéig be kell fejezni.

A korábbi népszámlálások tapasztalatai azt mutatják, hogy az összeírás végrehajtására három hét az optimális idõszak, tekintettel arra, hogy hosszabb összeírás esetén megfigyelhetõ az eszmei idõpontra vonatkozó adatközlések növekvõ pontatlansága. A bonyolult és részletes szervezési feladatok végrehajtásának követelménye is viszonylag rövid összeírási idõszak mellett szól.

A törvényjavaslat meghatározza az adatszolgáltatók körét, amelynek értelmében össze kell írni az ország területén élõ magyar állampolgárokat (függetlenül attól, hogy bejelentett lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkeznek-e), illetve azokat a magyar állampolgárokat, akik nem élnek életvitelszerûen az ország területén, de magyarországi lakóhellyel, tartózkodási hellyel rendelkeznek, továbbá az ország területén három hónapnál hosszabb ideig tartózkodó külföldi állampolgárokat és hontalan személyeket, valamint a menekülteket.

A népszámlálások fontos feladata a személyek összeírása mellett, hogy az ország lakásállományáról, annak összetételérõl is teljes körû képet ad. A lakás céljára épült, valamint a lakásként használt lakóegységek mellett a csak idõszakosan vagy másodlagosan lakásként használt lakóegységek - mint pl. az üdülõk - mind a hazai, mind a nemzetközi gyakorlatban is az ország lakásállományának, lakásvagyonának részét képezik. Magyarországon legutóbb az 1960. évi népszámlálás alkalmával volt helyszíni üdülõ-összeírás, amikor az ún. nyári lakásokat is összeírták. Az 1980. évi népszámlálás során végrehajtott üdülõ-összeírás nem volt teljes körû, mivel az adatfelvétel nem a helyszínen történt, hanem az összeírt személyek megkérdezése alapján. A 2001. évi népszámlálás alkalmával tervezett helyszíni lakás- és üdülõ-összeírás tehát legalább négy évtizedes hiányt pótol azzal, hogy a teljes lakásvagyon nagyságáról és összetételérõl ad képet.

A népszámlálás során az üdülõk összeírását csak az üdülési idõszakban lehet elvégezni, amikor az üdülõket használják. Ezért az üdülõk elõzetes összeírását a népszámlálást megelõzõ év nyarán (2000. évben) kell végrehajtani, két hónapos összeírási idõszakkal számolva. (A népszámlálás tényleges idõpontjában lehet az elõzetes adatfelvételt pontosítani.)

A népszámlálás során a közösségi elhelyezést szolgáló intézetek összeírására is sor kerül. Az intézeti háztartások vonatkozásában a kilencvenes években alapvetõ változások mentek végbe, összetételük, üzemeltetésük, finanszírozásuk, szolgáltatásaik átalakultak, aminek következtében az intézeti elhelyezést igénybe vevõk demográfiai, foglalkoztatási stb. struktúrája, összetétele is jelentõsen módosult. A legutóbbi teljes körû népszámláláshoz képest a lakóhelyüktõl távol munkát vállalók számának erõteljes csökkenése miatt sorra szûntek meg a munkásszállások, alkalmazotti szálláshelyek, az ott élõk száma ma már kevésbé jelentõs. Az intézeti háztartások fenntartásában csökkent az állami szerepvállalás, jelentõsen megnõtt viszont az egyházak, a civil szervezetek és a magántõke szerepe, amelyek nagyobbrészt a szociális ellátás terén nyújtanak közösségi elhelyezést és ellátást a rászorulók számára.

A tervezet az összeírás témaköreit sorolja fel, mind a személyek, mind a lakóegységek vonatkozásában. A tematika lehetõvé teszi az alapvetõ hazai adatigények kielégítése mellett az Egyesült Nemzetek Szervezete és az Európai Unió ajánlásainak megfelelõ adatszolgáltatást is. A témák törvényben történõ felsorolása egyben az állampolgároknak garanciát jelent arra, hogy csak az itt meghatározott körben tehetnek fel kérdéseket a népszámlálás során.

Az adatgyûjtés a személyek vonatkozásában tartalmazza az alapadatokat: nem, születési idõ, lakóhely. Az adatfelvétel a lakóhely vonatkozásában elsõdlegesen a bejelentéstõl független tényleges lakcímet tudakolja. Meg kell jegyezni, hogy a magyar népszámlálások történetében elõször hiányzik a programból a családi és utónév bejegyzése.

Tekintettel arra, hogy a jelenleg érvényes magyarországi bejelentési rendszer szerinti lakcímek nem minden esetben fedik azt a lakást, ahol az összeírt ténylegesen, életvitelszerûen él, a pontos és valós vándorlási és ingázási statisztikák elkészítéséhez szükséges az egyének valóságos lakcímének település szintû tudakolása.

A lakcím-bejelentési rendelkezések analógiájára a tényleges lakcímek vonatkozásában is megkülönböztethetõ elsõdleges (állandó) és másodlagos lakás. A népesség két népszámlálás közötti továbbvezetésének megalapozása céljából az említett lakcímeken minden esetben a bejelentkezés módja is felvételre kerül.

Abból a célból, hogy ne csak a tényleges lakcímek alapján megállapítható népességrõl lehessen számot adni, kérdés vonatkozik arra, hogy az összeírtnak ezeken kívül van-e máshol bejelentett lakcíme. Így a népességszám nemcsak a ténylegesen használt lakások alapján, hanem a bejelentkezéseknek megfelelõen is megállapítható.

Az összeírás a korábbi lakóhelyekre és a születéskori lakóhelyre is kiterjed (minden esetben településszinten). Minden személy születéskori lakóhelye az elsõ állandó (elsõdleges) lakcímének települése, és ehhez képest dönthetõ el, hogy vándorolt-e élete folyamán. Tekintettel arra, hogy a lakosság nagy többsége városokban (népesebb településeken) lévõ kórházakban születik, ezért a népszámlálások alkalmával nem az anyakönyvezés szerinti születési hely kerül összeírásra, hanem az a település, ahol az összeírt személy édesanyja ténylegesen lakott a szülés idõpontjában (származási hely). A megelõzõ elsõdleges (állandó) lakcím települése alapján a jelenlegi lakcím településéhez viszonyítva meg lehet állapítani a vándorlások, a legutolsó költözés irányát és idõpontját. Az egy évvel korábbi lakcím települése a vándorlások pontosabb becslését szem elõtt tartó nemzetközi ajánlások miatt szerepel a témakörök között.

A családi állapot mindig alapvetõ ismérvként szerepel a népszámlálási programban.

A házasságok és élettársi kapcsolatok, valamint a termékenység felmérése fontos téma korunk demográfiai és társadalmi változásának jobb megértése szempontjából.

Az iskolai végzettség a népességre vonatkozó egyik legfontosabb információ. Egy ország tudásvagyonának, szellemi potenciáljának felméréséhez nélkülözhetetlen ismereteket szolgáltatnak a népszámlálás iskolai végzettséget tudakoló kérdéseire adott válaszok.

A népesség gazdasági aktivitásának megállapítása a népszámlálások alapvetõ feladata, amely a kérdezett személy megélhetését biztosító források tudakolása alapján történik. E kérdés alapján az összehasonlítás lehetõsége biztosított, mind a korábbi hazai gyakorlatnak megfelelõ gazdasági aktivitási kategóriákkal, mind a nemzetközi kívánalmaknak is eleget tevõ jelenlegi hazai csoportosításokkal.

A valamilyen formában gazdaságilag aktív tevékenységet folytató személyek esetében az egyik leglényegesebb kérdés a foglalkozás meghatározása, amihez nélkülözhetetlen a munkakör megjelölése, illetve a kérdezett tevékenységre jellemzõ feladatok feltüntetése. Ezek az információk szükségesek a gazdaságilag aktív tevékenységet folytató személyeknek a már 1990 után kidolgozott, illetve korszerûsített foglalkozási osztályozási rendszerbe (FEOR-93) történõ besorolásához, amely a nemzetközi összehasonlítást - elsõsorban az Európai Unióhoz tartozó államok vonatkozásában - biztosítja.

A gazdasági átalakulás lényeges társadalmi következménye a foglalkoztatás formáinak bõvülése, továbbá a munkáltatói szféra változása a privatizáció és a külföldi tõke megjelenése folytán. A népszámlálás ezekre a jellemzõkre is szolgáltat adatokat.

A munkanélküliség a rendszerváltás óta folyamatosan az érdeklõdés elõterében áll. 1949 után elõször az 1990. évi népszámlálás programjában szerepelt e kérdés. A 2001. évi tematikában is szerepel a munkanélküliség problémájának beható, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) ajánlását is figyelembe vevõ vizsgálata. Hangsúlyozni kell, hogy csak a népszámlálás során megvalósuló teljes körû összeírás teremti meg a kistérségek és a települések vonatkozásában a munkanélküliség komplex, más összeírt jellemzõkkel kombinált értékelésének feltételét, ezzel is támogatva a helyi foglalkoztatási programokat.

A népesség gazdaságilag hasznos tevékenységgel való tényleges lekötöttségének értékeléséhez igen fontos az összeírást megelõzõ évben végzett mezõgazdasági munka, a mezõgazdasággal való kapcsolat vizsgálata.

Az egészségi állapotot tudakoló kérdések közül a fogyatékossággal kapcsolatos kérdéscsoport 1949-ig több népszámlálás programjának a részét képezte és az 1990. évi népszámlálásban is helyet kapott. A fogyatékosok helyzetének, esélyeinek javítását célzó programok szempontjából ezek az adatok különleges értéket képviselnek, és a fogyatékosok szervezetei számára is nélkülözhetetlenek. Mivel az egészségi állapot az érzékeny adatok közé tartozik, az e körbe tartozó kérdések tekintetében a válaszadás önkéntes.

Az állampolgárság az Európai Unió szerint kötelezõ témakör, és a nemzetközi vándorlás, valamint a külföldiek jelenlétének alapvetõ ismérve. 1970 óta a magyar népszámlálások tematikájában nem szerepelt.

A népszámlálás tervezett programjának fontos része a nemzetiségi hovatartozás és a felekezeti hovatartozás vizsgálata. Ezekre a kérdésekre adott válaszok az ún. érzékeny adatok kategóriájába tartoznak, ezért adatkezelésük nagy körültekintést igényel. E kérdések tekintetében is biztosított a válaszadás önkéntessége.

A tervezetben a nemzetiség vizsgálata az ENSZ-EGB ajánlásának felel meg, amely a Budapesten 1992. szeptember 2-5. között tartott nemzetközi nemzetiségi statisztikai konferencia határozatát tartalmazza. A vallással kapcsolatos kérdés jelentõségét aláhúzza az a körülmény, hogy a felekezeti hovatartozást teljes körû összeírás keretében utoljára 1949-ben tudakolhatta a népszámlálás. Fél évszázad alatt mind országosan, mind területi szinten lényeges változások következtek be, amelyekre azonban nincsenek statisztikai adatok.

Az anyanyelven kívüli nyelvtudás kérdezésének fontosságát - a nemzetiségi kötõdések közvetett megismerésén túl - az Európai Unióhoz való csatlakozás elõkészítésének idõszakában kiemeli az a körülmény, hogy az idegennyelv-tudás a szellemi tõke fontos része.

A háztartások és a családok vizsgálatának jelentõségét alapvetõen meghatározza, hogy a háztartások a társadalom legkisebb gazdasági, a családok pedig a legkisebb vérségi, rokoni egységei. A család válságáról szóló tudósítások ellenére bizonyos, hogy a családok és a háztartások hosszabb ideig a magyar társadalom stabil alapegységei maradnak. Már önmagában ez a folyamatosság is indokolja, hogy az összeírás kiterjedjen ezen alapegységek összetételének, típusainak, élet- és lakáskörülményeinek vizsgálatára. A magyar népesedési helyzet válságos jellegének megismerésében, valamint a helyzet kezelését szolgáló eszközök meghatározásában nélkülözhetetlen a családok és háztartások jellemzõinek, struktúrájának feltárása.

Az utóbbi évtizedekben, de különösen a legutóbbi idõkben lényeges változások mentek végbe a családok összetételében. Hasonlóan a nyugat-, és különösen az észak-európai trendekhez, Magyarországon is új családformák nyertek teret, amelyek közül kiemelt jelentõséget kell tulajdonítani az élettársi közösségek terjedésének. Ez azért is fontos, mert a legújabb kutatások szerint ma már a felnõtt lakosság többsége elfogadja e családforma létjogosultságát, a vidéki lakosság körében is csökkenõben vannak az ezzel kapcsolatos elõítéletek, valamint a házasságon kívüli születéseknek is jelentõs hányada az élettársi kapcsolatokban valósul meg.

A családok egy másik, sok szempontból problematikus, hátrányos helyzetû csoportját alkotják azok, amelyekben valamely okból kifolyólag (özvegyülés, válás, különélés a házastárstól, egyedül vállalt gyermek stb.) csak az egyik szülõ él együtt egy vagy több gyermekével. E családok helyzetének a jobb, pontosabb megítélése - hasonlóan az élettársi kapcsolaton alapuló családokéhoz - csak a teljes körû népszámlálás adataira épülõ vizsgálatok, elemzések segítségével valósítható meg.

A lakások esetében az elmúlt évtizedben a tulajdonviszonyok és a lakások felszereltsége megváltozott, az infrastrukturális beruházások a lakások víz- és gázellátását jelentõsen javították. A 2001. évi népszámlálás adatai átfogó képet fognak adni ezekrõl a folyamatokról, a lakásvagyon számszerû és strukturális alakulásáról.

A program tartalmazza a közösségi elhelyezést szolgáló intézetek összeírását is. Ennek keretében az intézetek legfontosabb adatainak - pl. rendeltetés, férõhelyek száma, épületre vonatkozó információk - felvételére is sor kerül.

A már említett törvényekkel összhangban a tervezet rögzíti az adatszolgáltatók kötelezettségét, meghatározza, hogy mely kérdésekre kötelezõ, és mely kérdésekre önkéntes a válaszadás, továbbá megállapítja, hogy a gyûjtött adatok kizárólag statisztikai célra használhatók, ezzel biztonságot nyújt az adatszolgáltatóknak, hogy - egyébként is névtelenül felvett - egyedi adataik csak és kizárólag összesített formában kerülhetnek nyilvánosságra, illetve hogy a statisztikai célra gyûjtött adatok semmi egyéb célból nem kerülhetnek felhasználásra.

A korábbi gyakorlatnak megfelelõen a javaslat a Központi Statisztikai Hivatal feladatává teszi a népszámlálás szakmai irányítását, az adatok feldolgozását és közzétételét. Az összeírás helyi elõkészítése, végrehajtása az elõzõ népszámlálások során a tanácsi apparátus feladatát képezte, ami a következõkben értelemszerûen a helyi közigazgatási szervekre hárul. Felelõsként a fõvárosi kerületek, valamint települési önkormányzatok jegyzõjét (körjegyzõjét) nevezi meg a tervezet.

A népszámlálás elõkészítése szükségszerûen idõigényes folyamat, amelynek területi elõkészítése önmagában is számos feladat megoldását igényli. Ilyen például a jegyzõk és a polgármesteri hivatalok felkészítése, a számlálóbiztosok és felülvizsgálók toborzása, kiválogatása, oktatása. Az összeírás sikerét döntõen meghatározza, hogy a munkát, az anyagot jól ismerõ, a kérdezett személyekkel kellõ kontaktust létesíteni képes számlálóbiztosok végezzék. E tevékenység javadalmazásáról - az adott keretek között - jelentõségének megfelelõen szükséges gondoskodni. Szervezési és gazdasági szempontból egyaránt lényeges, hogy a közel 40 ezres létszámú összeírói, és közel 10 ezres felülvizsgálói hálózat felállításának és hatékony mûködtetésének a feltételeit kell megteremteni.

Az elõkészítés zökkenõmentes végrehajtásának feltétele, hogy e munkálatok már törvényes felhatalmazáson alapuljanak, ezért fontos a javaslat 1999. évi megtárgyalása, és - elfogadás esetén - rövid határidõvel való hatályba léptetése.

A statisztikai adatok nyújtanak megfelelõ alapot ahhoz, hogy gazdaságunk, társadalmunk helyzetét kellõképpen fel lehessen mérni hazai viszonylatban, és megítélni Magyarország helyét Európában. A közös európai gazdaság mûködése érdekében szükséges, hogy a statisztikai adatszolgáltatás zökkenõmentes legyen és a gazdálkodó szervezetek adatai statisztikai célra korlátozásoktól mentesen felhasználhatók legyenek. Ezért a módosítással lehetõvé kell tenni az egyedi adatok átadását statisztikai célra az EUROSTAT részére. Ezen túlmenõen a gyakorlat néhány esetben bebizonyította, hogy a törvény eredeti szövege nem segíti kellõképpen a szakmai feladatok elvégzését, egyes szakaszok pedig az adatgyûjtések során éppen az elérni szándékozott cél ellen hatnak. Ezért szükséges a törvény áttekintésével néhány módosítást megfogalmazni annak érdekében, hogy egy, az idõk és a gyakorlat próbáját is kiálló statisztikai törvény alapján tudja kifejteni tevékenységét a hazai statisztika.

A felhasználók a munkájuk elvégzéséhez, feladataik ellátásához szükséges statisztikai adatokra csak akkor tudnak építeni, ha azok befolyásolástól mentesen az objektív valóságot tükrözik. Ezért szükséges - a KSH-hoz hasonlóan - kiemelni a statisztikai tevékenység önállóságának fontosságát a hivatalos statisztikai szolgálat egész területén.

Hazánk Európai Uniós csatlakozásának áttekintése folyamán, a magyar jelentés statisztikai fejezetével kapcsolatban, a leginkább kihangsúlyozott kifogás az volt, hogy a magyar statisztikai rendszer felépítését és mûködését megfogalmazó jogszabályokban, különös tekintettel a statisztikai törvényre, nincsenek kellõképpen kidolgozva azok a garanciák, amelyek biztosítják a statisztika számára azt a függetlenséget, ami az uniós elvárásoknak történõ megfeleléshez szükséges. A csatlakozás folyamán is, de annak megtörténte után különösképpen szükséges, hogy a statisztikai adatok politikai-, gazdasági-, csoport- és egyéni érdekektõl mentesen tükrözzék azt a magyar valóságot, amelyet a közös gazdálkodás során, legkiváltképpen az EUROSTAT rendszerébe integrálva a közösség életét tükrözõ adatoknál, számításba lehet venni. Mindezeknek az elõírásoknak a magyar fél minden kétséget kizáróan akkor tud eleget tenni, ha a statisztika szervezetét, a meghatározó szerepet betöltõ vezetõk funkcióját, elhatárolja a négyévenkénti választás eredményétõl, kizárva ezzel még a gyanúját is annak, hogy a mindenkori kormánynak bármiféle lehetõsége lenne a statisztikát igényének megfelelõen befolyásolni. A határozott idejû és a választási ciklust átfedõ vezetõi megbízások megfelelõen garantálják az EU által elvárt szakmai függetlenséget és kiegészítik a 4. § (1) bekezdésében deklarált szakmai önállóságot. Amennyiben a határozott idõ lejárta folyamatban lévõ fontos feladatok idejére esne, vagy a szakma érdekében ez indokolt, a kinevezés idõtartama meghosszabbítható a feladatok sikeres elvégzése érdekében.

A gazdasági- társadalmi helyzet stabilizálódása megteremti annak a lehetõségét, hogy a hosszabb távon változatlan adatszolgáltatási kötelezettséggel az adatszolgáltatók terhei csökkenjenek, és az üzleti élet bizalmát is megnyerje a statisztikai adatszolgáltatás stabilitása. Ezzel az országos statisztikai adatgyûjtési program elveszíti éves aktualitását, tehát a szövegbõl kimarad az arra történõ utalás.

A statisztikai felmérések kiterjednek a cégek telep szintû információira is (pl. kiskereskedelmi üzletek). Ezért szükséges a regiszter tartalmának kibõvítése a telepekre vonatkozó adatokkal.

A törvény védi a személyes adatokat, és kiemelten védi a különleges adatokat. A védelem megfelelõ fokát biztosítja az a szabály, hogy ezeket az adatokat csak önkéntes adatszolgáltatás formájában lehet gyûjteni. Miután a statisztikai felméréshez nem szükségesek a személyazonosító adatok, így az adatfelvétel anonim módon történik. Ebben az esetben viszont szükségtelen az az elõírás, hogy ehhez még az adatszolgáltató írásbeli hozzájárulása is szükséges.Az adatszolgáltatót ugyanis éppen az bizonytalanítja el a névtelenség tekintetében, ha tõle aláírást kérnek. Ezért a javaslat szerint az eredeti szövegbõl ez a rész kimarad.

Statisztikai adatszolgáltatás során egyformán szükség van minden gazdasági tevékenységet folytató szervezet adatára függetlenül attól, hogy milyen formában mûködik, vagy milyen módon fejti ki tevékenységét. Az egyéni vállalkozó, a jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet gazdasági tevékenysége ugyanúgy részét képezi a nemzetgazdaság egészének, mint egy részvénytársaság mûködése. Ezért célszerûtlen az adatszolgáltatók adatszolgáltatási kötelezettségének jogi formák szerinti megkülönböztetése a törvényben, viszont szükséges kimondani minden gazdasági tevékenységet végzõre az egységes, azonos szabályok szerint elõírt adatszolgáltatási kötelezettséget. Ez az egységes adatszolgáltatás azonban a természetes személy és a jogi személyiséggel nem rendelkezõ adatszolgáltatónál kizárólag és kiemelten csak a gazdasági tevékenységére vonatkozhat, teljes egészében figyelembe véve a személyes adatok védelmére vonatkozó szabályokat.

A polgárjogi szervezõdések, az anyanyelv megõrzése érdekében létrejött mozgalmak kialakításához és mûködtetéséhez, a pénzügyi feltételek megteremtéséhez, az oktatási- mûvelõdési lehetõségek kialakításához, elengedhetetlen a Magyarországon élõk anyanyelvi megoszlásának ismerete. Ez pedig csak a népmozgalmi statisztika felhasználásával követhetõ nyomon.

Az anyanyelvi hovatartozásra vonatkozó információt sem az európai adatvédelmi egyezmény, sem a 95/46-os EK direktíva nem minõsíti különleges adatnak.

Mivel a gyûjtésre kerülõ adatok körébõl a (2) bekezdésben már egy elõzõ módosításnál elhagyásra került a tartózkodási hely, így azt a (3) bekezdésbõl is törölni kell.

A törvény szövege az adatszolgáltatási kötelezettség évenkénti megállapítását írta elõ. A gazdasági-társadalmi helyzet stabilizálódásával azonban kialakul a közép- illetõleg hosszú távon változatlan adatgyûjtési rendszer, ami biztonságot ad az adatszolgáltatóknak is és az adatfelhasználóknak is. Ezért az "éves" jelzõ a program leírásánál elmarad.

Az OSAP éves jellegének megszüntetésével egyidejûleg szükséges újra szabályozni a módosítás lehetõségét, amire így nem évközben, hanem szükség szerint idõközben fog sor kerülni.

A statisztika gyakorlata és jogi háttere is egyforma védelmet biztosít a személyes adatoknak és a jogi személyekre vonatkozó információknak. Az adatszolgáltatók jogainak ilyen irányú egyöntetûsége azonban gátat vet az üzleti, gazdasági adatok (egyedi adatok) felhasználásának, mivel ezek átadását nem engedélyezi az adatszolgáltató hozzájárulása nélkül. Szükséges a jövõben liberalizálni az egyedi adatok átadásának lehetõségét az EUROSTAT elvárásainak megfelelõen, mivel a csatlakozás során is, és ezt követõen is csak úgy lehet adatot szolgáltatni, ha az egyedi adatok statisztikai célra az adatszolgáltató külön hozzájárulása nélkül is átadhatók nemzetközi szervezetnek meghatározott nemzetközi kötelezettség teljesítése érdekében.

A javaslat lehetõvé kivánja tenni, hogy mintavétel céljából is - ideiglenesen - a személyazonosító adat és az adatállomány összekapcsolható legyen, annak érdekében, hogy ún. célzott kismintás adatfelvételeket (pl. az idõsekre, fiatalokra, a társadalom hátrányos helyzetû csoportjaira vonatkozókat) lehessen végrehajtani. Garanciális szabály, hogy csak a statisztikai célú adatfelvételekkel kapcsolatos mintavételi eljárásnál lehet ezt a megoldást alkalmazni és az összekapcsolás csak a szükséges ideig tarthat. A javaslat - szintén garanciális okból - kimondja, hogy a lakosság egészére kiterjedõ adatszolgáltatásnál (pl. népszámlálásnál) e kérdésrõl külön törvénynek kell rendelkeznie.

Az adatkezelésekkel foglalkozó törvények külön-külön szabályozzák az általuk gyûjtött információk felhasználásának szabályait. Mivel mindegyik a maximális védelmet biztosítja a saját adatainak, így ezek statisztikai célból történõ megszerzéséhez egy párhuzamos, az OSAP-on keresztül elvégezhetõ adatgyûjtésre van szükség.

A statisztikai törvény prioritást enged a KSH-nak különbözõ adatállományokból történõ adatátvételeknél. Személyes adatok esetében azonban törvény vagy önkormányzati rendelet intézkedése alapján lehet csak ezekhez egyedileg azonosítható formában hozzájutni. A jogalkotás gördülékenysége nem biztosítja ennek a felhatalmazásnak a gyakorlati hasznosítását, így - az adatvédelmi törvény elõírásait figyelembe véve - ebben a törvényben indokolt kimondani a KSH-nak azt a jogát, hogy - a kötelezõ adatszolgáltatáson alapuló adatgyûjtéseihez, az adatgyûjtés célja és idõtartama megjelölésével - minden adathoz azonosítható formában hozzájuthasson, azért hogy az adatszolgáltatók külön igénybevétele nélkül, pénzügyileg is takarékosabb formában tudjon statisztikát készíteni a más szerveknél rendelkezésre álló adatokból. Az azonosításra alkalmas adatátvétel biztosítja a különbözõ statisztikai célú szempontok szerinti adatösszesítések elvégzését. Miután a személyes adatok védelmét a statisztikáról szóló törvény maximálisan garantálja, az érdeksérelem lehetõsége kizárt, és biztosított az adatszolgáltató tájékoztatása is a Statisztikai Közlönyön keresztül az adatátvételrõl.

A Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló 1998. évi XXXVI. törvény 2. §-ának (2) bekezdése megszüntette az Országos Testnevelési és Sporthivatalt. A 2. § (1) bekezdése g) pontjának rendelkezése értelmében, ahol a törvény hatályba lépését megelõzõen kiadott jogszabály az Országos Testnevelési és Sporthivatalt említi, ott az Ifjúsági és Sportminisztériumot kell érteni. Az Stt. 3. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerint a minisztériumok a hivatalos statisztikai szolgálathoz tartoznak; ennek megfelelõen e jogszabályhely hatálya az Ifjúsági és Sportminisztériumra is kiterjed.

A Kormány hatáskörébe indokolt utalni, hogy a népszámlálás megszervezésével kapcsolatos részletes feladatokat szabályozza. A népszámlálással kapcsolatos költségek 2000. és 2003. év közötti fedezetérõl - a feladat végrehajtásának megfelelõ ütemezésben - az éves költségvetési törvényben kell gondoskodni.