A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény módosítása

A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény 43. §-ának (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(5) A Magyar Bányászati Hivatal önálló feladat- és hatáskörrel rendelkezõ központi hivatal, irányítását a Kormány által kijelölt miniszter látja el, aki a hivatal elnökével kapcsolatos munkáltatói jogokat gyakorolja és jóváhagyja a hivatal szervezeti és mûködési szabályzatát, valamint éves munkatervét."

A mérésügyrõl szóló 1991. évi XLV. törvény módosítása

(1) A mérésügyrõl szóló 1991. évi XLV. törvény (a továbbiakban: tv.) 2. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Az Országos Mérésügyi Hivatal (a továbbiakban: OMH) önálló feladat- és hatáskörrel rendelkezõ központi hivatal, irányítását a Kormány által kijelölt miniszter látja el, aki a hivatal elnökével kapcsolatos munkáltatói jogokat gyakorolja és jóváhagyja a hivatal szervezeti és mûködési szabályzatát, valamint éves munkatervét."

(2) A tv. 2. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A mérésügy központi irányító, felügyeleti és ellenõrzõ szerve az OMH, területi szervei (a mértékhitelesítõ hivatalok) tevékenységük során az e törvényben meghatározott állami feladatokat látják el a közigazgatási eljárás szabályainak alkalmazásával."

A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény módosítása

3. §

A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény 44. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

"44. § (1) A Magyar Szabadalmi Hivatal önálló feladat- és hatáskörrel rendelkezõ központi hivatal, irányítását a Kormány által kijelölt miniszter látja el, aki a hivatal elnökével kapcsolatos munkáltatói jogokat gyakorolja és jóváhagyja a hivatal szervezeti és mûködési szabályzatát, valamint éves munkatervét.

(2) A Magyar Szabadalmi Hivatal hatáskörébe a következõ szabadalmi ügyek tartoznak:

a) a szabadalom megadása,

b) a szabadalmi oltalom megszûnésének megállapítása és újra érvénybe helyezése,

c) a szabadalom megsemmisítése,

d) a nemleges megállapítás,

e) a szabadalmi leírás értelmezése,

f) a szabadalmi bejelentések és a szabadalmak nyilvántartása, beleértve a fenntartásukkal kapcsolatos kérdéseket,

g) a szabadalmi hatósági tájékoztatás."

A Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelõsségérõl szóló 1997. évi LXXIX. törvény módosítása

4.§

A Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelõsségérõl szóló 1997. évi LXXIX. törvény 54. §-a a következõ (6) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a (6) és (7) bekezdés számozása (7) és (8) bekezdésre változik:

"(6) E törvénynek a közszolgálati jogviszony megszûnésérõl rendelkezõ 27-29., illetve 34-36. §-ában, továbbá a fegyelmi felelõsségrõl rendelkezõ 30., illetve 37. §-ában foglaltakat - a kinevezési jogkör gyakorlójának személyére való értelemszerû eltéréssel -

a) a jogszabályban államtitkári, helyettes államtitkári besorolású (juttatású) személynek minõsített köztisztviselõre, valamint

b) a kormánybiztosra, a Kormány által irányított országos hatáskörû szerv vezetõjére és helyettesére, továbbá a miniszter felelõsségi körén belül mûködõ központi közigazgatási szervet helyettes államtitkárként vezetõ személyre

is alkalmazni kell."

Az ingatlannyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény módosítása

5. §

Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 5.§-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

"5. § (1) Az ingatlan-nyilvántartás - ha törvény kivételt nem tesz - a bejegyzett jogok és a feljegyzett tények fennállását hitelesen tanúsítja. Ha valamely jogot az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztek, illetve ha valamely tényt oda feljegyeztek, senki sem hivatkozhat arra, hogy annak fennállásáról nem tudott.

(2) Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogról vélelmezni kell, hogy az az ingatlan-nyilvántartás szerinti jogosultat illeti meg, egyebekben a jogokról és a tényekrõl vélelmezni kell, hogy bejegyzésük, illetõleg feljegyzésük helyesen történt. A jogok, tények törlése esetén azt kell vélelmezni, hogy azok nem állnak fenn.

(3) A jóhiszemû szerzõ javára az ingatlan-nyilvántartást - az ellenkezõ bizonyításáig - az oda bejegyzett jogok és feljegyzett tények tekintetében akkor is helyesnek és teljesnek kell tekinteni, ha az a valóságos helyzettõl eltér. Vélelmezni kell annak jóhiszemûségét, aki az ingatlan-nyilvántartásban bízva, ellenérték fejében szerez jogot.

(4) Az ingatlan-nyilvántartáson kívül jogot szerzõ személy, illetve az így keletkezett tény jogosultja nem érvényesítheti megszerzett jogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett, illetõleg az õt rangsorban megelõzõ, ellenérték fejében szerzõ jóhiszemû személlyel szemben.

(5) Az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett adatokkal szemben a bizonyítás azt terheli, aki az adatok helyességét, valósággal egyezõségét vitatja.

(6) Ha az ingatlannak a tulajdoni lapon átvezetett és az ingatlan-nyilvántartási térképen ábrázolt határvonala alapján külön jogszabály szerint meghatározható területnagysága eltér egymástól, akkor ez utóbbi az irányadó."

6. §

Az Inytv. 16.§-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"16. § Az ingatlan-nyilvántartásba az ingatlanhoz kapcsolódó következõ jogok, illetõleg annak jogosultjai jegyezhetõk be:

a) tulajdonjog, illetõleg állami tulajdonban álló ingatlan esetében az állam tulajdonosi jogait gyakorló szervezet és a vagyonkezelõi jog,

b) a lakásszövetkezeti tagot megilletõ állandó használati jog,

c) megállapodáson és bírósági határozaton alapuló földhasználati jog,

d) haszonélvezeti jog és használat joga,

e) telki szolgalmi jog,

f) állandó jellegû földmérési jelek, földminõsítési mintaterek, valamint villamosberendezések elhelyezését biztosító használati jog, továbbá vezetékjog, vízvezetési és bányaszolgalmi jog, valamint törvény rendelkezésén alapuló közérdekû szolgalmak és használati jogok,

g) elõ- és visszavásárlási, valamint vételi jog,

h) tartási és életjáradéki jog,

i) jelzálogjog (önálló zálogjog),

j) végrehajtási jog."

7. §

(1) Az Inytv. 17. §-ának (1) bekezdése új c) ponttal egészül ki, egyidejûleg az eredeti c)-u) pontok jelölése d)-v) pontokra változik:

"c) a külföldi székhelyû vállalkozás fióktelepének cégjegyzékbõl történõ törlése,"

(2) Az Inytv. 17. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Az (1) bekezdés a)-d), f), l), valamint t) és v), pontjaiban említett tények feljegyzésének elmaradása az egyébként azokhoz fûzõdõ joghatást nem érinti. Az e), g)-k), m-s), valamint u) pontokban meghatározott tények csak az ingatlan-nyilvántartásba való feljegyzésük esetén fejtik ki jogi hatásukat, jóhiszemû harmadik személlyel szemben."

8. §

Az Inytv. 26. §-a következõ (8) bekezdéssel egészül ki:

"(8) Ha a bejegyzési kérelemben szereplõ külföldi személy Magyarországon lakóhellyel nem rendelkezik, a bejegyzési kérelemhez mellékelni kell magyarországi kézbesítési meghatalmazottjának nevét és lakóhelyét (székhelyét), illetve a meghatalmazásának elfogadását tartalmazó okiratot."

9. §

Az Inytv. 32. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

"32. § (1) A belföldön kiállított okiratnak - ahhoz, hogy az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alapjául szolgálhasson - tartalmaznia kell:

a) az érdekelt magánszemély családi és utónevét, leánykori családi és utónevét, születési évét, anyja nevét, lakcímét, továbbá a személyi azonosítóját,

b) a statisztikai számjellel rendelkezõ szervezet megnevezését, székhelyét és törzsszámát, valamint bírósági, illetõleg cégbírósági bejegyzésének számát,

c) az érintett ingatlan pontos megjelölését (település neve, helyrajzi szám),

d) a jog vagy tény pontos megjelölését,

e) a jogváltozás jogcímét,

f) az érdekeltek megállapodását, a bejegyzett jogosult bejegyzést engedõ nyilatkozatát,

g) a szerzõdõ felek állampolgárságra vonatkozó nyilatkozatát, továbbá ha a devizabelföldi a termõföldrõl szóló 1994. évi LV. törvény alapján külföldinek minõsül, e minõség feltüntetését.

(2) A belföldön kiállított magánokirat bejegyzés alapjául csak akkor szolgálhat, ha kitûnik belõle a keltezés helye és ideje, továbbá, ha

a) a nyilatkozattevõ az okiratot saját kezûleg írta és aláírta, vagy

b) két, az okiraton névvel és lakcímmel megnevezett tanú aláírásával igazolja, hogy a nyilatkozattevõ a nem általa írt okiratot elõttük írta alá, vagy aláírását elõttük saját kezû aláírásának ismerte el, vagy

c) a nyilatkozattevõ aláírását, illetve kézjegyét az okiraton közjegyzõ hitelesítette, vagy

d) az okiratot ügyvéd ellenjegyzéssel látta el, továbbá, ha

e) az okiratot a jogi személy nevének feltüntetésével szabályszerûen aláírták,

f) több lapból álló okirat esetén a szerzõdõ felek, a készítõ és ellenjegyzõ, illetõleg a tanúsító személyek kézjegyét minden oldalon tartalmazza, közjegyzõi okiratoknál a külön jogszabály által megállapított alaki kellékkel rendelkezik,

g) a meghatalmazottaknak és a feleknek az okirat alapján nyilvánvalóan azonosítható aláírását tartalmazza.

(3) A tulajdonjog, vételi jog, jelzálogjog (önálló jelzálogjog) keletkezésére, módosulására, illetve megszûnésére vonatkozó bejegyzésnek közokirat, ügyvéd által ellenjegyzett magánokirat, vagy olyan magánokirat alapján van helye, amelyen a nyilatkozattevõ, illetve a szerzõdõ felek névaláírásának valódiságát közjegyzõ tanúsítja. Ellenjegyzésként a jogtanácsos ellenjegyzését is el kell fogadni, ha a szerzõdõ felek valamelyike jogtanácsos által képviselt szervezet. Nem alkalmas bejegyzésre az olyan okirat, amelyen a készítõ és ellenjegyzõ ügyvéd, illetõleg a hitelesítõ vagy közokiratba foglaló közjegyzõ szerzõdõ félként van feltüntetve.

(4) Az ellenjegyzéssel ellátott magánokirat bejegyzés alapjául akkor fogadható el, ha az tartalmazza az ellenjegyzõ személy nevét, aláírását, irodájának székhelyét, az ellenjegyzés idõpontját és az "ellenjegyzem" megjelölést. Az ügyvéd által teljesített ellenjegyzés érvényességének további feltétele a szárazbélyegzõ lenyomata.

(5) Jelzálogjog (önálló jelzálogjog) alapítására és megszûnésére vonatkozó bejegyzés olyan magánokirat alapján is teljesíthetõ, amelyet a nyilatkozattevõ hitelintézet - nevének feltüntetésével - szabályszerûen írt alá."

10. §

Az Inytv. a következõ 52/A. §-al egészül ki:

"52/A. § (1) Kézbesítettnek kell tekinteni a határozatot a kézbesítési címre, ennek hiányában az ingatlan-nyilvántartásban, vagy a bejegyzés alapjául szolgáló okiratban megjelölt lakcímre történõ postai kézbesítés második megkísérlésének, illetõleg a második figyelmeztetés postafiókba (postaládába) helyezésének napját követõ ötödik munkanapon.

(2) Ha a határozat azzal a megjegyzéssel érkezik vissza, hogy a címzett ismeretlen helyen tartózkodik, vagy ismeretlen helyre távozott, illetve címe ismeretlen, a határozatot az ingatlan fekvése szerinti körzeti földhivatal, valamint polgármesteri hivatal hirdetõ táblájára 30 napra közszemlére kell tenni. A határozat közlésének napja az a nap, amelyen a közszemlére tett határozatot levették. A közszemlére tett határozaton mind a kifüggesztés, mind pedig a levétel napját fel kell tüntetni.

(3) Az ingatlan-nyilvántartási iratok kézbesítésére egyébként a hivatalos iratok kézbesítésének egyszerûsítésérõl, illetõleg a postai tevékenységrõl szóló jogszabály az irányadó."

11. §

Az Inytv. 54. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A földhivatal a jogok és tények bejegyzése tárgyában hozott határozatát nem vonhatja vissza. Fellebbezés esetében a földhivatal az elutasító határozatát a fellebbezés érkezésétõl számított 8 nap alatt saját hatáskörében megváltoztathatja."

12. §

Az Inytv. 60. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A megyei földhivatal határozata ellen benyújtott keresetre indult bírósági eljárásra - az e törvényben foglalt eltérésekkel - a Pp. XX. fejezetének szabályai az irányadók."

13. §

Az Inytv. 68.§-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) Ha a körzeti földhivatal adatszolgáltatási kötelezettségének teljesítése során az 1992. január 1. elõtt készített, személyi azonosítót is tartalmazó tulajdoni lapról tetszõleges technikával másolatot állít elõ, a tulajdoni lap így elkészített másolata a személyi azonosító jelet is tartalmazhatja."

14. §

(1) Az Inytv. 90. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) E törvény végrehajtásáról - az igazságügyminiszterrel, a pénzügyminiszterrel, valamint a belügyminiszterrel egyetértésben - a földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter gondoskodik."

(2) Az Inytv. 90. §-a következõ (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg az eredeti (2) bekezdés jelölése (3) bekezdésre változik.

"(2) Felhatalmazást kap a földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, hogy a pénzügyminiszterrel egyetértésben a földhivatal adatbázisához való csatlakozás díját, a lekérdezés útján történõ adatszolgáltatás, valamint a díjfizetés feltételeit és a díj mértékét megállapítsa."

15. §

Az Inytv. 91. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) Ez a törvény nem érinti a hatálybalépése elõtt az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett termelõszövetkezeti földhasználati jogot és fennállásáig annak nyilvántartását, a tartós földhasználati jogot, a külföldieket megilletõ ingatlanhasználati jogot, továbbá a bejegyzett kezelõi jogok tekintetében a külön törvénynek azt a rendelkezését, amely szerint az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett kezelõi jogon, a továbbiakban vagyonkezelõi jogot kell érteni."

Az egészségügyrõl szóló 1997. évi CLIV. törvény módosítása

16. §

Az egészségügyrõl szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Etv.) 166. §-a a következõ (5) bekezdéssel egészül ki:

"(5) Reprodukciós eljárásként kizárólag az (1) bekezdésben meghatározott módszereket lehet alkalmazni."

A halászatról és a horgászatról szóló 1997. évi XLI. törvény módosítása

17. §

(1) A halászatról és a horgászatról szóló, módosított 1997. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Hhtv.) 2. §-a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[E törvény alkalmazásában:]

"d) halászati vízterület: az a vízfolyás vagy állóvíz, amely jellegének megváltoztatása nélkül alkalmas a hal életfeltételeinek biztosítására, s ezért a halászati hatóság halászati vízterületté nyilvánítja;"

(2) A Hhtv. 2. §-ának (1) bekezdése a következõ f)-h) pontokkal egészül ki:

/E törvény alkalmazásában/

"f) bányató: olyan, a bányamûvelés befejezését követõen fennmaradt állóvíz, amely külszíni bányászati tevékenység során az ásványi nyersanyagok feltárása és kitermelése következtében a felszín alatti vízkészletbõl alakult ki, és amelynek medrét a bányászat során kialakított terepmélyedés képezi;

g) holtág: a folyó azon mederrésze, amelyet a folyó természetes úton, irányának megváltoztatásával elhagyott, vagy amelyet szabályozási célból leválasztottak róla;

h) víztározó: a felszíni vizek idõszakonkénti feleslegének összegyûjtésére és tározására épített létesítmény."

18. §

A Hhtv. 2. §-a következõ (2) bekezdéssel egészül ki, s a jelenlegi (2) bekezdésének jelölése (3) bekezdésre változik:

"(2) A meder, a vízfolyás és a természetes állóvíz fogalmán a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvényben meghatározott fogalmakat kell érteni."

19. §

A Hhtv. 3. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"3. § (1) A halászati jog mint vagyonértékû jog a halászattal összefüggõ jogosultságok és kötelezettségek összessége, ami a meder tulajdonjogának elválaszthatatlan részeként a medret magában foglaló földrészlet tulajdonosát illeti meg.

(2) A halászati jogot a tulajdonos haszonbérbe adhatja."

20. §

(1) A Hhtv. 4. §-a (1)-(2) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"(1) Ha a medret magában foglaló földrészlet egy személy tulajdona, a halászati jogot a tulajdonos önállóan gyakorolja (a továbbiakban: önálló halászati jog), ha több személy tulajdona, a halászati jogot a tulajdonosok közösen gyakorolják (a továbbiakban: társult halászati jog).

(2) Társult halászati jog esetén a tulajdonosok

a) a tulajdonosi képviselet formájáról, a képviselõ személyérõl,

b) a halászati jog gyakorlásának módjáról

a tulajdonuk mértékéhez igazodó szavazati joggal, egyszerû szótöbbséggel határoznak, és ilyen arányban viselik a halászati jog gyakorlásával kapcsolatos terheket, valamint részesednek annak hasznaiból."

(2) A Hhtv. 4. §-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg az eredeti (3) bekezdés jelölése (4) bekezdésre változik:

"(3) A tulajdonosok (2) bekezdés szerint megválasztott és a halászati hatóságnál nyilvántartásba vett, hatósági igazolással rendelkezõ képviselõje a halászati közösség ügyeiben eljárva külön meghatalmazás nélkül a tulajdonosok nevében jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat, képviseli a társult halászati jog tulajdonosainak közösségét a halászati jog gyakorlásával, hasznosításával összefüggõ hatósági, illetve bírósági eljárásban és más szervek elõtt, valamint harmadik személyekkel szemben. A képviselet megszûnése esetén a tulajdonosok kötelesek hatvan napon belül új képviselõt választani".

21. §

A Hhtv. 5. §-a (1) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A halászati jog jogosultjának a tulajdonost, a halászati jog haszonbérbeadása esetén pedig a haszonbérlõt kell tekinteni."

22. §

A Hhtv. 6. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"6. § Azt a vizet, amely a halászati vízterületek hatósági nyilvántartásában nem szerepel, a tulajdonosnak a halászati hatósághoz be kell jelentenie. A halászati vízterületté nyilvánításra irányuló eljárást a halászati hatóság a bejelentés alapján vagy hivatalból indítja meg. A halászati hatóság a határozatát a vízügyi és a környezetvédelmi hatóság - természeti, illetve védett természeti terület esetén a természetvédelmi hatóság -, szakhatósági hozzájárulásával hozza meg."

23. §

A Hhtv. 7. §-a a következõ (2)-(4) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a 7. § eredeti szövegének jelölése (1) bekezdésre változik:

"(2) A halászati vízterület közérdekbõl

a) a génállomány megõrzése érdekében,

b) a természetvédelmi érdekek érvényesítése miatt, vagy

c) oktatási és kutatási célból

különleges rendeltetésûvé nyilvánítható.

(3) A különleges rendeltetés közérdekbõl történõ megállapítását a közérdek érvényesítésével érintett miniszter kezdeményezheti a miniszternél, aki az erre vonatkozó határozatában a halászati jog hasznosításával kapcsolatos különleges feltételeket állapít meg.

(4) A halászati vízterület közérdekbõl történõ különleges nyilvánításából eredõ költségek megtérítésérõl, valamint a jogosult kártalanításáról a kezdeményezõ köteles gondoskodni."

24. §

A Hhtv. 15. §-a (1) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A halászati jog gyakorlásával érintett ingatlan tulajdonosa, használója köteles tûrni, illetve lehetõvé tenni, hogy az ingatlanon keresztül a jogosult - ha ez másképp nem lehetséges - a vízhez külön jogszabályban meghatározott korlátozások betartásával eljusson, az ingatlanon a halászati tevékenység idõtartamára fogási eszközt elhelyezzen, illetve használjon, a vízen halászati tevékenységet folytasson, valamint a fogási zsákmányt elszállítsa (halászati szolgalmi jog)."

25. §

A Hhtv. 20. §-a (2) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Állami horgászjegyet az a személy kaphat, aki - a (3) bekezdésben foglaltak kivételével - rendelkezik a halászati hatóság által igazolt horgászvizsgával, vagy az elõzõ évi horgászjegyét bemutatja."

26. §

A Hhtv. 21. §-a (3) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) Az állami halászjegyet, horgászjegyet a halászati hatóság egy év idõtartamra visszavonja attól a személytõl:

a) akinek a halászattal, horgászattal, illetõleg a hal fogásával összefüggésben szabálysértési- vagy büntetõjogi felelõsségét állapították meg,

b) akivel szemben halvédelmi bírságot szabtak ki."

27. §

A Hhtv. 22. §-a a következõ (3)-(4) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a (3)-(7) bekezdés jelölése (5)-(9) bekezdésre változik:

"(3) A jogosult az engedélyestõl a halászati õr intézkedésével elvett területi engedélyt a halvédelmi bírság kiszabása iránt kezdeményezett hatósági eljárás, a halászattal, horgászattal, illetve hal fogásával összefüggésben lefolytatott szabálysértési vagy büntetõ eljárás jogerõs befejezéséig visszatarthatja, és az eljárás eredményétõl függõen azt visszaadja vagy érvényteleníti.

(4) A jogosult megtagadhatja a területi engedély kiadását attól a kérelmezõtõl, aki elmulasztja az elõzõ évi fogási napló leadását."

28. §

A Hhtv. 23. §-a (2) bekezdése a következõ új a) ponttal egészül ki, egyidejûleg az a)-e) pont jelölése b)-f) pontra változik:

[Tilos a hal fogásához különösen]

"a) váltóáramú elektromos eszköz alkalmazása,"

29. §

A Hhtv. 24. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"24. § (1) Tilos egyenáramú eszközzel a hal fogása, a (2) bekezdésben foglalt eseteket kivéve.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt tilalom alól a halászati hatóság indokolt esetben, a jogosult kérelmére, illetõleg hozzájárulásával

a) állományszabályozás céljából,

b) keltetõházi szaporításhoz szükséges anyahalak begyûjtéséhez,

c) ártéren végzett ivadékmentéshez,

d) rendkívüli kár elhárítása miatt szükséges lehalászáshoz,

e) tudományos célt szolgáló vizsgálati anyag begyûjtéséhez

felmentést adhat, eseti engedéllyel.

(3) Elektromos eszközzel tilos a hal fogását (gyûjtését) - a (2) bekezdés a) pontjára vonatkozóan - az április 30. és szeptember 30. napja közötti idõszakban végezni. Folyóvízen az eseti engedély azonos vízszakaszra havonta egy alkalommal adható.

(4) Védett természeti területen - a rendkívüli kár megelõzéséhez szükséges állománymentés, továbbá tudományos kutatási célt szolgáló vizsgálati anyag begyûjtése kivételével - tilos az elektromos halászat. Az állománymentést, továbbá a tudományos célú gyûjtést a természetvédelmi hatóság a halászati hatóság szakhatósági hozzájárulásával engedélyezi.

(5) Elektromos eszközzel kizárólag elektromos halászgépkezelõ képesítéssel rendelkezõ személy halászhat."

30. §

A Hhtv. 33. §-a (3) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A minisztérium az adatgyûjtés alapján évenként tájékoztatót tesz közzé a halászat helyzetérõl."

31. §

A Hhtv. 34. §-ának (4) bekezdése a következõ d) ponttal egészül ki:

[A halászati õr a halászati vízterületen, halastavon, illetõleg annak partján - a mezõõrt megilletõ jogosultságokon túlmenõen - jogosult]

"d) a személytõl a területi engedélyt elvenni és azt a kibocsátónak haladéktalanul megküldeni".

32. §

A Hhtv. 44. §-a (1) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Halászati hatósági ügyben - ha e törvény másképp nem rendelkezik - elsõ fokon a halászati felügyelõ jár el. A halászati felügyelõ hatáskörébe tartozó ügyben - a halgazdálkodási és a halvédelmi bírság kiszabása iránt folytatott eljárások kivételével - felettes szervként a minisztérium jár el. Az elsõ fokú halászati hatóság illetékességi területét a miniszter rendeletben határozza meg. A minisztérium elsõ fokon hatósági jogkörében a vízminõség, illetõleg a vízi élõvilág védelme érdekében hivatalból, illetõleg a Környezetvédelmi Minisztérium vagy a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium kezdeményezésére a halászati vízterületen a halak etetését korlátozhatja vagy idõlegesen megtilthatja."

33. §

A Hhtv. 50. §-a a következõ (2) bekezdéssel egészül ki és eredeti (2) bekezdésének jelölése (3) bekezdésre változik:

"(2) Halvédelmi bírságot kell kiszabni azzal szemben is, aki halfogásra jogosító okmányok nélkül vagy a törvényben foglalt tilalmakat és korlátozásokat megszegve halfogásra alkalmas állapotban lévõ eszközzel tartózkodik halászati vízterületen vagy annak partján."

Záró rendelkezések

34. §

(1) Ez a törvény - a (2)-(5) bekezdésben foglaltak kivételével - 2000. január 1. napján lép hatályba, egyidejûleg a mérésügyrõl szóló 1991. évi XLV. törvény 2. §-ának (4) bekezdése, valamint az egészségügyrõl szóló 1997. évi CLIV. törvény 166. §-a (1) bekezdésének e) pontja, a 168. § (1) bekezdésének a "-dajkaterhességet kivéve -", továbbá "A dajkaterhesség esetében a kérelmet közokiratba kell foglalni." szövegrészei, a 183-184. §-a, valamint a 183. §-t megelõzõ "Dajkaterhesség" alcíme hatályát veszti.

(2) A 4. §, valamint a 17-33. § és a (3)-(6) bekezdés a kihirdetést követõ 15. napon lép hatályba.

(3) E törvény 19. §-ával megállapított Hhtv. 3. §-ának módosítása nem érinti az egyes állami tulajdonban lévõ vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonba adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény rendelkezései szerint átadott vizek tulajdonjogát és az ahhoz kapcsolódó önkormányzatokat megilletõ halászati jogot.

(4) A nem állami tulajdonban lévõ holtágon, bányatavon és víztározón a (2) bekezdésben meghatározott napon a Magyar Államot megilletõ halászati jog 2000. január 1. napján megszûnik, és ezzel egyidejûleg az államot megilletõ halászati jog átengedésérõl szóló határozatok érvényüket vesztik. A korábbi hasznosító által jogszerûen létesített halászati létesítmények, berendezések ellenértékének - ideértve a telepítési költségek meg nem térült részének értékét is - megfizetésére a Hhtv. 14. § (3) bekezdésének haszonbérlet megszûnésére vonatkozó rendelkezése az irányadó.

(5) Az állami tulajdonban lévõ holtágon, bányatavon és víztározón a (2) bekezdésben meghatározott napon az államot megilletõ halászati jog átengedésérõl szóló határozatok érvényességére, az államot megilletõ halászati jog pályázat útján való haszonbérbe adására, valamint a korábbi hasznosító által jogszerûen létesített halászati létesítmények, berendezések ellenértékének megfizetésére a Hhtv. 54. §-a (2)-(3) bekezdésében, valamint 55. §-ában foglaltakat egyaránt alkalmazni kell.

(6) A (2) bekezdésben meghatározott napon a Hhtv. 46. §-a (4) bekezdésének a) pontja, valamint 54. §-a (1) bekezdésének utolsó mondata hatályát veszti.

I N D O K O L Á S
az egyes törvények módosításáról szóló
törvényjavaslathoz

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

A törvényjavaslat a közigazgatás korszerûsítése, valamint az egyes állami vezetõk jogállásának egyértelmû rendezése céljából módosítani javasolja a bányászatról, a mérésügyrõl, a találmányok szabadalmi oltalmáról, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelõsségérõl szóló törvényeket.

Az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvény tervezett módosítása a törvény néhány pontatlan rendelkezésének helyesbítésére, valamint a kihirdetés óta bekövetkezett jogszabályi változások átvezetésére irányul.

Az egészségügyrõl szóló törvény módosításának körében a törvényjavaslat hatályon kívül helyezésre javasolja a - nemzetközileg sem elfogadott - dajkaterhességre vonatkozó rendelkezéseket.

A halászatról és a horgászatról szóló törvény módosítására irányuló javaslat a törvény hatályba lépése óta eltelt idõszak alatt megfogalmazott számos kritikai észrevételnek megfelelõ korrekciót tartalmaz, egységesen szabályozza a különbözõ tulajdonosokat megilletõ halászati jogosultságokat.

RÉSZLETES INDOKOLÁS

1-3. §-hoz

A nem minisztériumi jogállású központi közigazgatási szervek továbbfejlesztésének, a közigazgatás korszerûsítése körébe illeszkedõ szabályozási koncepciójának megfelelõen a törvényjavaslat a Magyar Bányászati Hivatal, a Magyar Szabadalmi Hivatal és az Országos Mérésügyi Hivatal központi hivatallá történõ átalakításáról rendelkezik.

4. §-hoz

A köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 73. §-ának (4) bekezdése szerint a törvény alkalmazásában a kormánybiztos és a Kormány által irányított országos hatáskörû közigazgatási szerv vezetõje államtitkárnak, a miniszter felelõsségi körén belül mûködõ központi közigazgatási szerv vezetõje - a miniszter döntésétõl függõen - helyettes államtitkárnak (az eddigiek együtt: egyéb állami vezetõ) vagy fõosztályvezetõnek minõsül. A Ktv. 3. § (1) bekezdése kimondja, hogy a Ktv. rendelkezéseit kell alkalmazni a közigazgatási és a helyettes államtitkárra, ha a jogállásukról szóló törvény másként nem rendelkezik.

Mindebbõl következik, hogy a Ktv. 73. § (4) bekezdése alapján alkalmazandó 3. § (1) bekezdés a) pontja szerint az egyéb állami vezetõre - jogállási szempontból - a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelõsségérõl szóló 1997. évi LXXIX. törvényt (Jt.) kellene alkalmazni, ha abban erre vonatkozóan egyértelmûen értelmezhetõ rendelkezések szerepelnének. A Jt.-ben a közigazgatási, illetõleg a helyettes államtitkárra irányadó rendelkezések - a kinevezési jogkör eltérése folytán - az egyéb állami vezetõkre változatlan formában nem alkalmazhatóak.

Ennek következtében, a megfelelõ eltérõ rendelkezések hiányában, az egyéb állami vezetõk jogállása tekintetében a gyakorlat bizonytalan. Az ellentmondás a legszembetûnõbb módon a jogviszonyok megszüntetésére vonatkozó szabályozás terén jelentkezik.

A vezetõi jogviszony tényleges tartalmához igazodó és erkölcsileg is elfogadható megoldást az jelentene, ha az adott szervnél fennálló közszolgálati jogviszony megszüntetésére a közigazgatási, illetõleg a helyettes államtitkárokéhoz hasonló feltételek mellett, az okok megjelölése és indokolási kötelezettség nélkül kerülhetne sor. Ez, a tényleges helyzetet jobban tükrözõ módosítás ugyanakkor a közszolgálati jogviszonnyal járó védettség tekintetében jogsérelmet nem eredményezne. A felmentési okok és indokok helyébe ugyanis egy másik közigazgatási szervnél a köztisztviselõi háttérbesorolásnak megfelelõ vezetõi állás egyidejû felajánlásának kötelezettsége lépne.

Ez a megoldás egyidejûleg biztosítaná a Kormány politikai tevékenysége szempontjából kiemelkedõ tevékenységet végzõ országos hatáskörû szervek vezetõi esetében is a bizalmi elv érvényesülését, azaz a politikai ciklusonkénti vezetõváltás szükség szerinti lehetõségét, anélkül azonban, hogy a bizalom megszûnése esetén a köztisztviselõt megilletõ fokozott védelem törvényi elve bárminemû csorbát szenvedne.

5. §-hoz

Az ingatlan-nyilvántartás egyik legfontosabb alapelve a közhitelesség. A törvény közhitelességre vonatkozó rendelkezéseinek hiányossága azonban, hogy nem fogalmazza meg azt, hogy az ingatlan-nyilvántartás akkor közhiteles, ha törvény kivételt nem tesz. Ilyen kivételt jelent például a Ptk. 260. §-a (3) bekezdésének azon rendelkezése, amely szerint a jelzálogjoggal biztosított követelés csökkenése vagy megszûnése a nyilvántartásban lévõ bejegyzés tartalmára tekintet nélkül kihat a jelzálogjogra, vagyis a közhitelesség a jelzálogjog összegszerûségére és fennállására nem terjed ki.

Az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvény (Inytv.) rendelkezik a jóhiszemû jogszerzõ védelmérõl, de nem mondja ki azt, hogy a jóhiszemûséget vélelmezni kell. Ez a hiányosság a bizonyítási teher szempontjából lényeges, hiszen a Ptk. nem tartalmaz általános jóhiszemûségi vélelmet.

6-7. §-hoz

Módosítást igényel az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhetõ jogok felsorolása is. Az Inytv. a hatályos szabályozáshoz képest bõvítette a bejegyezhetõ jogok körét annak érdekében, hogy a termõföld esetében a haszonbérlõk személyérõl és a haszonbérelt területek nagyságáról adatok legyenek az ingatlan-nyilvántartásban. A törvény kihirdetése óta azonban módosult a termõföldrõl szóló 1994. évi LV. törvény (Tftv.), amely rendelkezik arról, hogy a földhivataloknál földhasználati nyilvántartást kell létrehozni.

A Tftv. földhasználati nyilvántartásra vonatkozó rendelkezései az ingatlan-nyilvántartási törvényhez hasonlóan 2000. január 1-én lépnek hatályba, ezért a kitûzött cél megvalósítása a haszonbérletnek az ingatlan-nyilvántartásba történõ bejegyzése nélkül is megvalósul.

Az Inytv. 16. §-a bejegyezhetõ jogként nevesíti a halászati jogot és annak haszonbérbe adása esetén a haszonbérleti jogot is. A halászatról és a horgászatról szóló 1997. évi XLI. törvény 3. §-ának (3) bekezdése szerint a halászati jogot az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyezni, ez azonban gyakorlatilag nem valósult meg, mert a szabályozás szerint a halászati jog a vízfelülethez kötõdik, ami pedig az ingatlan-nyilvántartásnak nem tárgya, viszont az Országos Halászati Adattár mind a halászati jogot, mind annak haszonbérletét nyilvántartja. Mindezekre figyelemmel a bejegyezhetõ jogok felsorolásából e két jog kimarad, s egyben a tervezet pontosítja az f) pont szövegezését is. A bejegyezhetõ jogok felsorolásának megváltozása miatt szükségessé vált az azok hatályosulásáról szóló rendelkezés technikai jellegû módosítása is.

8-9. §-hoz

Arra az esetre, ha a bejegyzési kérelemben szereplõ személy Magyarországon lakóhellyel nem rendelkezõ külföldi, célszerû a cégeljárásban ismert kézbesítési megbízott bevezetése. Erre irányul az Inytv. 26. §-ának módosítására vonatkozó javaslat. Változást igényel továbbá az is, hogy a jelzálogjog törlésére vonatkozóan a törvény 32. §-ának (6) bekezdésében megfogalmazott kötelezettség gyakorlati megvalósítása nehézkes. Ezért a tervezet e rendelkezést is kihagyja a törvény szövegébõl.

10. §-hoz

Szükséges annak törvényi szintû szabályozása is, hogy az ingatlan-nyilvántartási határozatot mikor kell kézbesítettnek tekinteni, illetve, hogy a földhivatalnak milyen eljárást kell követnie abban az esetben, ha a határozat azzal a megjegyzéssel érkezik vissza, hogy a címzett ismeretlen helyen tartózkodik, vagy ismeretlen helyre távozott, illetve címe ismeretlen.

11. §-hoz

Garanciális jellegû intézkedése a törvénynek, hogy a földhivatal a jogok, tények bejegyzése tárgyában hozott határozatát nem vonhatja vissza. Ez a tilalom indokolatlan az elutasító határozat esetében, amikor is a földhivatal a határozatát az ügyfél javára módosítja, teljesítve a bejegyzési kérelmet. A tervezet szerinti, az Inytv. 54. §-át érintõ módosítás azt teszi egyértelmûvé, hogy az ilyen jellegû, saját hatáskörben történõ módosításra csak fellebbezés benyújtása esetén kerülhet sor, és csak a fellebbezés felterjesztéséig.

12. §-hoz

A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 1999. január 1-tõl hatályos 23. § (1) bekezdés f) pontja szerint a közigazgatási perek - a társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata kivételével - a megyei bíróság hatáskörébe tartoznak. A törvény 60. § (1) bekezdése még a korábbi szabályozásnak megfelelõ rendelkezést tartalmaz, ezért ennek módosítása is szükséges.

13. §-hoz

Az Inytv. 68. §-ának (3) bekezdése szerint megszûnt tulajdoni lapról - kérelemre - hiteles tulajdoni lap másolat csak a körzeti földhivatal vezetõjének engedélyével adható. Ezt a korlátozást ma már semmi sem indokolja, ezért ez a rendelkezés is kimarad a törvénybõl a tervezet szerint.

14. §-hoz

A törvény végrehajtására vonatkozó felhatalmazás nem tükrözi azt a változást, amely 1998-ban a miniszterek feladat- és hatáskörében bekövetkezett. Mivel a területfejlesztési feladatokat a földmûvelésügyi miniszter látja el, a felhatalmazást módosítani kell. Ezen kívül a törvény 90. §-a nem tartalmaz felhatalmazást az ingatlan-nyilvántartási adatok szolgáltatásának részletes szabályozására, ezért a tervezet ezt a hiányt is pótolja.

15. §-hoz

A földkiadási folyamat befejezõdéséig nem elegendõ azt meghatározni, hogy a törvény nem érinti a hatálybalépése elõtt az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett termelõszövetkezeti földhasználati jogot, hanem arról is rendelkezni kell, hogy a termelõszövetkezeti földhasználati jog fennállásáig a termelõszövetkezeti ingatlanok speciális szabályok szerint történõ nyilvántartása fenntartható legyen.

16. §-hoz

Az egészségügyrõl szóló 1997. évi CLIV. törvény IX. fejezete tartalmazza az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárásokat (reprodukciós eljárás), közöttük az ún. dajkaterhességet is. A dajkaterhesség lényege, hogy amennyiben az egymással házastársi, illetõleg élettársi kapcsolatban álló személyeknek egészségügyi ok miatt természetes módon gyermeke nem születhet, az ivarsejtjeikbõl testen kívül létrehozott embriót valamelyikük közeli hozzátartozója hordja ki, az érintettek közokiratba foglalt kérelme, illetve beleegyezõ nyilatkozata alapján.

Figyelemmel arra, hogy a dajkaterhesség - szemben az egyéb reprodukciós eljárásokkal - számos, elsõsorban a származás megállapításával összefüggõ, rendezésre váró kérdést vet fel, az egészségügyrõl szóló törvénynek a dajkaterhességre vonatkozó rendelkezése csak 2000. január 1-jén lépne hatályba annak érdekében, hogy a szükséges jogszabályok módosítása, így elsõsorban a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (Csjt.) korrekciója megtörténhessen.

A dajkaterhesség csak nagyon kevesek problémáját képes orvosolni, ugyanakkor a származás megállapítására, a családi jogállásra vonatkozó szabályozást alapvetõen megváltoztatná. Nem véletlen, hogy a dajkaterhesség orvosi, etikai, jogi problémáira figyelemmel az államok többsége tiltja a dajkaterhességet vagy hallgat róla. Az Európa Tanács ad hoc szakértõi bizottsága 1989-ben jelentést készített a biomedicina fejlõdésének az asszisztált humán reprodukcióval összefüggõ etikai kérdéseirõl. A jelentés nem támogatja a dajkaterhességet (pótanyaságot).

Az egészségügyrõl szóló törvény kihirdetése óta több ellenvélemény fogalmazódott meg a dajkaterhességgel kapcsolatban. Minderre tekintettel indokolt, hogy a Csjt. módosítása helyett az egészségügyrõl szóló törvénybõl maradjon el, kerüljön hatályon kívül helyezésre a dajkaterhességre vonatkozó rész. Ezen túlmenõen azt is egyértelmûvé kell tenni a törvényben, hogy a dajkaterhesség alkalmazása tilos. Az egészségügyrõl szóló törvény IX. fejezetének ezért azt is ki kell mondania, hogy reprodukciós eljárásként kizárólag az ott felsorolt módszerek alkalmazhatók.

17-22. §-hoz

A törvény 3. §-ának (1) bekezdése a halászati jogot olyan vagyonértékû jogként határozza meg, amely a víz tulajdonjogának elválaszthatatlan része. Mindjárt a következõ bekezdés kivételt tesz e szabály alól, úgy rendelkezvén, hogy holtág, bányató és víztározó esetében a halászati jog a Magyar Államot illeti meg akkor is, ha a víznek nem tulajdonosa. Ezen kívül a törvény 3. §-ának (3) bekezdése szerint a halászati jogot az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyezni.

A halászati jogra vonatkozó hatályos szabályozás több szempontból is problematikus. Ezért a törvényjavaslat az értelmezõ rendelkezések pontosításán túl a törvény halászati joggal kapcsolatos rendelkezéseinek módosításával tiszta jogi helyzetet kíván teremteni a szabályozásban azáltal, hogy

- a halászati jogot a medret magában foglaló földrészlet tulajdonához köti;

- nem tesz megkülönböztetést a halászati jog gyakorlása tekintetében aszerint, hogy ki a tulajdonos;

- hatályon kívül helyezi a halászati jog ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére vonatkozó rendelkezést.

Ez a szabályozás áll összhangban a tulajdoni viszonyok átalakulásával, közelebbrõl azzal, hogy megszûnt a felszíni vizek kizárólagos állami tulajdona, s ebbõl eredõen az állam halászati jogának kizárólagossága.

Ugyanakkor a földtulajdonhoz kötõdõ halászati jog nem jelent maradéktalan visszatérést a vizek államosítása elõtti magánjogi megoldáshoz, amely szerint a folyómeder a parti telek részét képezte a meder középvonaláig, s a víz lényegében a parti telek tartozéka volt. A vizek államosítása következtében létrejött, a parti telektõl független földrészletek jogi helyzetén nem változtat az, hogy a vizek egy része magántulajdonba vagy önkormányzat tulajdonába került. A parti teleknek ma csupán annyiban van köze a vízfolyást vagy állóvizet magában foglaló földrészlethez, amennyiben ennek szolgáló telke. A víz tulajdonosát a törvény rendelkezésén alapuló telki szolgalom - halászati szolgalmi jog - illeti meg a parti ingatlanon.

A javaslat társult halászati jog esetén a tulajdonosok jogérvényesítésének megkönnyítésére - a vadászati közösség képviselõjének jogköréhez hasonlóan - kiegészítõ szabályozást tartalmaz. A tulajdonosok által többségi szavazattal megválasztott képviselõt a törvény felhatalmazza a tulajdonosok harmadik személyek, valamint bíróságok és hatóságok elõtti - meghatalmazás nélküli - képviseletére. A képviselõ felhatalmazása kiterjed arra is, hogy a halászati közösség ügyeiben eljárva jogokat szerezzen és kötelezettségeket vállaljon.

23-27. §-hoz

Jelenleg csak az a horgász kaphat állami horgászjegyet, aki igazolja, hogy valamely horgászegyesület, illetve horgászszervezet tagja. A tervezet - az egyesülési jogról szóló törvénnyel összhangban - az önkéntesen választott tagság elve alapján javasolja a kötelezõ horgászszervezeti tagság elõírásának megszüntetését. E javaslat figyelemmel van a horgászatban érdekelt 14. életéven aluli gyermekekre is, akiknek az egyesületi tagsága eddig is csak formális volt.

28-29. §-hoz

A tervezet az elektromos eszközzel való halfogás szabályait módosítja. A módosítás a váltóáramú elektromos eszközzel való halfogás teljes tiltását célozza, aminek élettanilag káros hatása tudományosan is bizonyított. Az egyenáramú elektromos eszközzel történõ halfogás tilalma alól a halászati hatóság egyedi felmentést engedélyezhet.

30-33. §-hoz

A javaslat a halászati igazgatás területén a nem egyértelmû szabályozásból felmerülõ kérdések orvoslására tartalmaz pontosító javaslatokat.

34. §-hoz

A hatályba léptetõ rendelkezések mellett a javaslat a nem állami tulajdonban lévõ holtágakon, bányatavakon és víztározókon a Magyar Államot megilletõ halászati jog megszûnésérõl is rendelkezik. Erre azért van szükség, mert a törvény 54. §-ának (1) bekezdése e vízterületekre nem vonatkozott. A tervezet javasolja, hogy a nem állami tulajdonban lévõ holtágakon, bányatavakon és víztározókon a Magyar Államot megilletõ halászati jog 2000. január 1. napjával szûnjön meg. A Magyar Államot ezen idõponttól csak földtulajdonjoga alapján illeti meg a halászat joga.