ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ

Képviselõi önálló indítvány

Az Országgyûlés - a Postabank és Takarékpénztár Rt, a Magyar Fejlesztési Bank Rt, valamint más hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások konszolidálására megállapított költségvetési pénzeszközök hatékony és áttekinthetõ felhasználása érdekében - a hitelintézetekrõl és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvényt az alábbiak szerint módosítja:

A hitelintézetekrõl és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Htv.) 50.§-a az alábbi új (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) Nem minõsül banktitoknak azoknak a minõsített követeléseknek és befektetéseknek (a továbbiakban együtt: eszközök) az értékesítésére létrejött szerzõdés, amelybõl származó veszteség ellensúlyozásához állami költségvetési pénzeszközöket vettek igénybe a megképzendõ céltartalék vagy a felhasználandó általános és tõketartalék kiegészítése céljából."

A Htv. 54.§-ának (1) bekezdése a következõ új h) ponttal egészül ki, egyben a jelenlegi h) pont jelölése i) pontra, az i) pont jelölése j) pontra változik:

"(1) /Nem jelenti a banktitok sérelmét/

A Htv. 86.§-a a következõ új (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) Azon minõsített eszközöknek az értékesítésére, amelyekbõl származó veszteségek ellensúlyozásához állami költségvetési pénzeszközöket vettek igénybe az állami tulajdonban lévõ vállalkozási vagyon érékesítésérõl szóló 1995. évi XXXIX. törvény 27-34.§-ait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az értékesítés választott módja kizárólag

lehet."

A Htv. 144.§-a a következõ új g) ponttal egészül ki:

"g) azon minõsített eszközök értékesítésének, amelyekbõl származó veszteségek ellensúlyozásához állami költségvetési pénzeszközöket vettek igénybe,"

Ez a törvény a kihirdetést követõ 8. napon lép hatályba. Rendelkezéseit a szerzõdések tartalmának nyilvánosságra hozatala és az 1995. évi XXXIX. tv. 34.§-ában foglalt Emlékeztetõ elkészítése vonatkozásában a már megkezdett eszközértékesítések során is alkalmazni kell, ha a törvény hatálybalépéséig a szerzõdés teljesítésére illetve az ellenérték szolgáltatására nem vagy csak részben került sor.

Az Országgyûlés az adós- és bankkonszolidáció körülményeinek tisztázására alakult - Varga Mihály által vezetett - vizsgáló bizottsága olyan súlyos szabályozási hiányokra hívta fel a figyelmet az 1993-95-ben végrehajtott bank- és adóskonszolidáció eljárásának feltárása kapcsán, amelyek a Postabank és a Fejlesztési Bank feltõkésítésére felhasznált százmilliárdok figyelemmel kísérése során törvényi szabályozást igényelnek.

A bizottság jelentése az alábbiakat tartalmazza:

"A kormány nem gondoskodott arról, hogy megszabja a bankoknál nagy tömegben és több tízmilliárd forintos értékben maradt befagyott követelések (kinnlevõségek, befektetések) behajtásának szabályait, különös tekintettel az eszközök piaci értékesítésének nyilvánosságára, a potenciális vevõk esélyegyenlõségének garantálására, vagy az adósok elvárható érdekeinek tiszteletben tartására. Az elõírt szabályozás híján természetesen nem valósult meg a folyamat lebonyolításának rendszerszerû ellenõrzése sem."

A törvényjavaslat meg kívánja teremteni ezeket a szabályokat annak érdekében, hogy a jelenleg és a jövõben esetleg zajló feltõkésítési folyamatokat és az azok lefolytatásáért felelõ kormányt ne érhesse hasonló vád.

Az 1-2.§-hoz:

Az 1.§-ban szereplõ szabályok a folyamat átláthatóságát kívánják szolgálni, megakadályozandó, hogy a pénzintézetek a banktitok intézménye mögé bújva potom pénzért kótyavetyéljenek el nagy értékû követeléseket vagy befektetéseket, majd az ebbõl származó veszteségért az államnak nyújtsák be a számlát.

A javaslat a nyilvánosság elõtt, egyenlõ esélyekkel lefolytatott eljárásokat írja elõ olyan esetre, amikor állami pénzeszközökkel konszolidált eszközöket értékesítenek.

Ez a rendelkezés az ellenõrzési kötelezettség teljesítéséhez szükséges adatszolgáltatási kötelezettséget ír elõ a pénzügyi intézmény számára az ÁPTF részére olyan esetekben, amikor állami pénzeszközökkel konszolidált eszközöket értékesítenek.

Hatályba léptetõ és a törvény egyes szabályainak a folyamatban lévõ ügyekre való alkalmazását elrendelõ rendelkezés. A törvénymódosítás hatályba léptetéséhez nem szükségesek olyan intézkedések, amelyek megtételéhez megfelelõ idõre lenne szükség, az állampolgárok számára nem ró kötelezettségeket. Ugyanakkor a hatálybalépés késedelme vagy az alkalmazásnak csak a hatálybalépést követõ ügyekre való elrendelése azzal a veszéllyel jár, hogy a folyamatban lévõ ügyeket gyorsan lezárják és többé nem lesz lehetõség a nyilvánosság kontrolljára.

Budapest, 1999. augusztus 23.