Budapest

A Házszabály 94. § (1) bekezdése és a 102. § (1) bekezdése alapján A gazdasági kamarákról szóló T / 1610. számú törvényjavaslathoz a következõ

terjesztem elõ :

A 35. §. ( 3 ) bekezdése az alábbiak szerint módosul:

"35.§. (3) A kötelezõen ellátandó gazdasági kamarai feladat - és hatáskörök ellátásához szükséges, igazgatási- szolgáltatási díjakból nem fedezett költségvetési hozzájárulást az Országgyûlés évente, a költségvetésrõl szóló törvényben állapítja meg. A költségvetési hozzájárulás mértéke [nem haladhatja meg az összes kamarai kiadások 50 %-át] megegyezik a kötelezõ kamarai feladat - és hatáskörök ellátásához szükséges és az igazgatási - szolgáltatási díjak által nem fedezett költségek összegével."

Módosító javaslatom indoklása elõtt - elõzetesen - szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a tervezet vonatkozó normaszövege /35. §. (3)/ nincs összhangban annak "Általános Indoklás" - beli magyarázatával. A normaszöveg szerint ugyanis a költségvetési támogatás mértéke az összes kamarai kiadások, míg az indoklás az összes kamarai bevételek 50 % -ának finanszírozását kívánja biztosítani.

Jelezni szeretném, hogy - módosító indítványom elfogadásától, vagy elvetésétõl függetlenül is - feltétlenül tisztázandó, hogy mi a tényleges jogalkotói szándék. Álláspontom szerint az észszerû feladat-finanszírozás esetén a tényleges, kötelezõ feladat - és hatáskör ellátásához szükséges kiadásokat kell megfinanszírozni. Szükségtelen a költségvetésnek felvállalni a kamarák teljes (kötelezõ valamint önként vállalt) tevékenységi körének finanszírozását, ezért az állami finanszírozási feladatok szûkítését javaslom a kötelezõ feladat - és hatáskörök körére, e körben viszont nem tartom elégségesnek a rész-finanszírozást. Amennyiben ugyanis a kötelezõen ellátandó feladat - és hatáskörök teljes (100 % mértékû) állami költségvetési finanszírozása nem megoldott, úgy nem biztosítható a kamarák zavartalan és biztonságos mûködése, amely viszont - az ellátási kötelezettség esetleges meghiúsulása miatt - az állampolgári joggyakorlás jogát csorbíthatja, amely minden körülmények között megelõzendõ.

További probléma még az általam elõzetesen jelzett jogalkotói bizonytalanság (kiadás, vagy bevétel finanszírozása) rendezése után, hogy a gazdasági kamarák mint köztestületek éves költségvetés alapján dolgoznak, így a mindenkori tárgyévben csupán a költségvetési elõirányzat terv-számai állnak rendelkezésre, míg a tényszámok csupán a tárgyévet követõ év február - március hónapjában kerülnek elfogadásra a költségvetési beszámolókban, ill. a mérlegekben. Így az általam egyébként helyesnek tartott és kizárólag a kötelezõ feladatellátás körére vetített "kiadás - bázisú" finanszírozás mértéke minden esetben csak a tárgyévet követõ évben állnak rendelkezésre, ezért részbeni elõ-finanszírozás szükséges. E problémák rendezése érdekében a következõ, 3. pontban a tervezet 35. §.-át egy további (4) - (6) bekezdéssel kiegészíteni javaslom.

Budapest, 1999. november