Gyimóthy Géza
országgyûlési képviselõ

Dr. Áder János Úrnak
az Országgyûlés elnökének

Mellékelten - a Házszabály 85. § (2) bekezdése alapján - benyújtom a vad védelmérõl, a vadgazdálkodásról valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény módosítására a következõ képviselõi önálló indítványt:

A vad védelmérõl, a vadgazdálkodásról valamint a vadászatról szóló - többször módosított - 1996. évi LV. törvény (a továbbiakban: Vtv) 8.§ (1) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:

"8.§ (1) Vadászterületnek minõsül az a földterület, valamint vízfelület, melynek kiterjedése

apróvadas terület esetén a 300 hektárt,

nagyvadas területen az 1500 hektárt,

vegyesvadas területen pedig a 800 hektárt eléri,

szélességének és hosszának aránya 1:3-nál nem kisebb, továbbá

ahol a vad

a.) a szükséges táplálékot megtalálja;

b.) természetes szaporodási feltételei;

c.) természetes mozgástere, búvóhelye és nyugalma, valamint

d.) jogszerû, biztonságos és kultúrált elejtésének feltételei adottak.

8.§ (2) A nagyvadfajok jelenlétének mértéke, jellege és indokoltsága alapján:

a.) apróvadas az a vadászterület, amelyen - õz kivételével - nagyvad állandó vagy rendszeres jelenléte természetvédelmi vagy gazdasági megfontoltságok alapján nem kívánatos;

b.) nagyvadas az a teljes mértékben vagy többségében a vad természetes élõhelyét képezõ erdõvel borított vadászterület, melynek a hozzá tartozó, más mûvelési ágú - erdõvel közbezárt vagy azzal határos - földterületein nagyvad a természetes életmódjából eredõen, rendszeresen tartózkodik;

c.) vegyesvadas az a kisebb hányadában erdõvel borított vadászterület, melynek olyan más mûvelési ágú földterületek is részei, amelynek - a jellemzõen a nagyvadas területekrõl kiváltó - nagyvad idényjellegû vagy alkalomszerû jelenléte indokolható."

A Vtv. 8.§ (2) bekezdésének számozása értelemszerûen (3) bekezdésre változik.

A Vtv. 9. § (1) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A vad uratlan jószág (res nullius)."

A Vtv. 12 .§ (1) bekezdésének a.) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"a.) a tulajdonosi képviselet formájáról, a vadászati közösség legalább háromtagú vezetõségének tagjairól és a képviselõ személyérõl,"

A Vtv. 12.§-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) A vadászati közösség képviselõjének csak olyan helyben lakó, a vadászterületen földtulajdonnal bíró személy választható, aki a haszonbérlõ vadászatra jogosult szervezetnek nem képviselõje, vagy abban egyéb módon nem érdekelt."

A Vtv. 14. § (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A tíz hektárnál kisebb földterülettel rendelkezõ földtulajdonosok legalább tíz hektáronként egy képviselõ útján vehetnek részt a 12.§-ban foglalt kérdésekkel kapcsolatos határozatok meghozatalában. Amennyiben a határozathozatalnál jelenlévõ tulajdonosok és képviselõik együttesen nem rendelkeznek a vadászterület 50 %-át meghaladó földterülettel, az újabb idõpont kitûzése után legalább két héttel a határozat egyszerû szótöbbséggel a jelenlévõk számtól függetlenül meghozható."

A Vtv 14.§ (4) b.) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"b.) ha a határozat az okszerû gazdálkodást sérti, a kisebbség vagy a határozathozatalban részt nem vett tulajdonosok jogos érdekeinek lényeges sérelmével jár,

a határozat, annak meghozatalától számított 30 napon belül, a másodfokú hatóságnál az elsõ fokú hatósághoz címzett fellebbezéssel megtámadható."

A Vtv 14.§ (5) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:

"A 12.§ szerinti kérdésekben hozott határozat a vadászterület mindenkori tulajdonosát a vadászati jog haszonbérbeadása esetén a haszonbérleti jogviszony megszûntéig, egyébként a vadgazdálkodási üzemterv érvényességi idejéig köti."

A Vtv 16.§ (1) bekezdése a következõ d.) ponttal egészül ki:

"d.) a vadgazdálkodással járó terhek és kockázatok viselésére kellõ biztosítékot adó, a vadászat gyakorlásához szükséges valamennyi feltételnek megfelelõ magyar állampolgár."

A Vtv 16.§ (2) bekezdése elmarad.

Ennek megfelelõen a (3), (4) és (5) bekezdések számozása (2), (3) és (4-re) módosul.

A Vtv 16.§ (3) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A vadászati jog haszonbérletére kötött szerzõdés megszûnésekor - a szerzõdõ felek megállapodásának hiányában - a korábbi haszonbérlõ által létesített vadgazdálkodási, vadászati rendeltetésû létesítményekkel, berendezésekkel kapcsolatos kérdésekben a bíróság dönt."

A Vtv 16.§ (4) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:

"Az e törvény alapján haszonbérbe adott vadászterület ismételt haszonbérbeadása esetén a korábbi haszonbérlõt elõhaszonbérleti jog illeti meg, ha haszonbérleti jogviszonya nem felmondás útján szûnt meg. Az elõhaszonbérleti jog gyakorlására a Polgári Törvénykönyvnek az elõvásárlási jogra vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelõen alkalmazni."

A Vtv 17.§ (1) bekezdése a következõ f.) ponttal egészül ki:

"f.) a haszonbérlõnek a nyilatkozatát a vadászterületen végzett tevékenységébõl vagy mulasztásából származó, a társasági vagyon értékét is meghaladó terhek viselésének garanciáiról.

A Vtv 17.§ (2) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A haszonbérleti díj mértékét a szerzõdõ felek állapítják meg, többségi állami tulajdon esetében nyilvános pályázat alapján, árverésen."

A Vtv 17.§ (3) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A vadászati jog haszonbérletére kötött szerzõdést - a Ptk. elõírásai szerint határozatlan idõre kell megkötni."

A Vtv 18.§ (4) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) A vadászati hatóság nem hagyja jóvá a vadászati jog haszonbérletére kötött szerzõdést, amennyiben az nincs teljes összhangban e törvény elõírásaival."

A Vtv 18. §-ának (5) bekezdése elmarad.

Ennek megfelelõen a (6) bekezdés számozása (5-re) módosul.

A Vtv 19.§ (2) bekezdés helyébe a következõ rendelkezés lép:

Vadászterület kialakításánál figyelemmel kell lenni:

a.) a vadászterület rendeltetésére;

b.) a vadászterületté minõsíthetõ föld tulajdoni, használati viszonyaira;

c.) a vad mozgási körére, életfeltételeire, védelmére, valamint az élõhely ökológiai adottságaira;

d.) az érintett földrészek mûvelési ágára;

e.) a területen mezõ-, erdõ- vagy vadgazdálkodás tevékenységet folytató szervezet belsõ szervezeti felépítésére;

f.) a biztonságos vadászat lehetõségére;

g.) az erdõgazdálkodási üzemterv betartásának lehetõségére;

h.) államhatár esetében a szükséges védõtávolságra, továbbá arra, hogy

i.) zárványterület ne keletkezzen;

j.) a 8.§ (1) bekezdésében meghatározott vagy azt meghaladó természetvédelem alatt álló területek - a védelmükhöz szükséges övezettel együtt - lehetõleg önálló vadászterületet képezzenek;

k.) a 8.§ (1) bekezdésben meghatározottnál kisebb területû természetvédelem alatt álló területek lehetõleg egy vadászterületre essenek."

A Vtv 19.§ (3) bekezdése elmarad, helyébe a következõ rendelkezés lép.

"(3) a.) A földtulajdonosok vadászterületet, vadászterületeket közigazgatási határon belül alakíthatnak ki.

b.) A 8.§ ¨1) bekezdésben meghatározott legkisebb területtel nem rendelkezõ helységekben földtulajdonnal rendelkezõk a szomszéd településhez csatlakozva alakíthatnak ki vadászterületet.

c.) Amennyiben a tulajdonosnak szomszédos települések határában van összefüggõ, a vadászterület kialakításához elõírt törvényi feltételeknek megfelelõ területe, önálló vadászterület kialakítására irányuló kérelme nem tagadható meg.

A Vtv 21. § (2) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A vadászterület különleges rendeltetését a földtulajdonos, földtulajdonosok kérelmére a miniszter - a természetvédelemért felelõs miniszterrel egyetértésben - határozatban állapítja meg, ha

a.) azt a vad génállományának megõrzése szükségessé teszi;

b.) oktatási-kutatási célból szükséges, valamint

c.) a természetvédelmi érdekek érvényesítése ezt szükségessé teszi."

A Vtv 42.§ (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A körzeti vadgazdálkodási tervet a miniszter - a védett természeti területekre vonatkozó rész, valamint a fenntartandó legkisebb vadlétszám (törzsállomány) vonatkozásában a természetvédelemért felelõs miniszterrel egyetértésben - adja ki, és az Adattár útján gondoskodik annak közzétételérõl.

A Vtv 42. §-a a következõ (4) bekezdéssel egészül ki:

"(4) A fenntartandó legkisebb vadlétszám (törzsállomány) alatt e törvény vonatkozásában a faj fennmaradását és a természet rendje szerinti fejlõdését nem veszélyeztetõ "minimális életképes populációt", azaz az eddigi - statisztikában kimutatott - legalacsonyabb szintet nem meghaladó vadlétszámot kell érteni.

A Vtv 43.§ (1) c.) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) c.) a vadállomány-szabályozás irányelveit, az egyes vadfajok szerint fenntartandó legkisebb vadlétszámot (törzsállomány);"

A Vtv 45.§ (1) d.) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) d.) a vadállomány-szabályozás helyi irányelveit, az egyes vadfajok szerinti fenntartandó legkisebb vadlétszámot (törzsállomány);"

A Vtv 45.§ (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A vadgazdálkodási üzemtervet - az erdõt érintõ rész vonatkozásában az erdészeti hatóság, védett természeti terület, valamint a fenntartandó legkisebb vadlétszám (törzsállomány) vonatkozásában a természetvédelmi hatóság, a HM kezelésében, illetve használatában levõ terület esetében a HM elõzetes szakhatósági hozzájárulásával - a vadászati hatóság hagyja jóvá."

A Vtv 45.§ (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) Ha a vadgazdálkodási üzemterv elkészítésekor nem ismert a vadállomány, ha az élõhely állapotában bekövetkezett változás ezt indokolja, a vadászati hatóság kérelemre vagy hivatalból - az erdõt érintõ rész vonatkozásában az erdészeti hatóság, a védett természeti területet, valamint a fenntartandó legkisebb vadlétszámot érintõ rész vonatkozásában a természetvédelmi hatóság elõzetes szakhatósági hozzájárulásával - a vadgazdálkodási üzemterv módosításáról határoz."

A Vtv 47.§ (2) a.) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"a.) az egyes vadfajok szerinti fenntartandó legkisebb vadlétszámot (törzsállomány);"

Ez a törvény a kihirdetését követõ 15. napon lép hatályba.

A miniszter felhatalmazást kap arra, hogy az e törvény végrehajtásához szükséges átmeneti, valamint részletes szabályokat rendeletben állapítsa meg.

Az e törvény hatálybalépésével egyidejûleg:

a.) az erdõrõl és az erdõ védelmérõl szóló 1996. évi LIV. törvény 103.§ (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) Az erdészeti hatóság hivatalból, vagy a természetvédelmi hatóság, illetõleg az erdõ tulajdonosának, használójának kezdeményezésére - védett természeti területeken a természetvédelmi hatóság egyetértésével - a vadászati hatóság meghallgatása után hozott határozata alapján a vadászatra jogosult erdõvédelmi bírságot köteles fizetni, ha vadászterületén a vad olyan hosszú távra kiható kárt okoz, amely a külön törvényben szabályozott kártérítési eljárás során nem érvényesíthetõ."

b.) Az 1959. évi törvény a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvérõl (a továbbiakban: Ptk) 127.§ helyébe a következõ rendelkezés lép:

"Ptk. 127.§ Ha a dolognak nincs tulajdonosa, illetõleg törvény másként nem rendelkezik, azon birtokbavétellel bárki tulajdont szerezhet."

c.) A Ptk 128.§ (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"Ptk. 128.§ (1) A folyóvizekben és a természetes tavakban élõ halak, valamint más hasznos víziállatok az állam tulajdonában vannak."

Az új, elsõízben önálló vadászati törvény elõkészítése és megalkotása több mint tíz évig tartott. E hosszú folyamatot mindvégig az érdekek és olykor szenvedélyes indulatok heves küzdelme jellemezte.

Az egyik oldalon (természetvédelmi érdekekre, a magyar vadállomány nemzetközi téren is kiemelkedõ genetikai értékére, vadászati hagyományaink és kultúránk méltán nagy hírére és a vadásztatásból származó közvetlen és közvetett nem jelentéktelen bevételre hivatkozva) lényegét tekintve a "szocializmus építése" eredményeként kialakult vadászati rendszer törvényi megerõsítését szorgalmazták.

A másik tábor a háború elõtti hazai és a mértékadó európai államok gyakorlatához igazodva elkerülhetetlennek tartotta a vadászat terén is az érdemi rendszerváltást, (a feudális elemeket is õrzõ kiváltságok felszámolását; a magántulajdon és piacgazdálkodás elemeinek dominanciáját; az egész kérdésnek a közérdeken mért, reális értékén való kezelését; a vadgazdálkodás integrálását a vadászterületen folyó alaptevékenységbe) ebben látva valódi garanciát a vad és a természet hatékony védelmére is.

A törvényelõkészítõ FM tárca - a vadászatban rejlõ kapcsolati tõke hozadékaként - a "konzervatív" álláspontot képviselõk élére állt.

A kormány elõterjesztésének útjába állni az elsöprõ kormányzati többségû Parlamentben lehetetlennek tûnt, de ezúttal a modern demokráciához méltóan forogtak a jogalkotás kerekei.

A törvénytervezethez több, mint félezer módosító indítványt terjesztettek be többségében olyan kormánypárti képviselõk, akik felismerték az elõterjesztés gyenge pontjait és felkészülten, következetesen dolgoztak egy korszerû vadászati törvény megalkotásáért, joggal számítva a mindvégig egységesen azonos elveket valló ellenzéki képviselõk szavazataira.

A több tucat - koncepcionális kérdéseket is érintõ - módosító indítvány elfogadása következtében olyan kompromisszumos vadászati törvény született, amely tartalmaz ugyan a fejlett országokban is méltán irigyelt modern elemeket, de ugyanakkor olyan beépített akadályokat is, amelyek lehetetlenné teszik a törvényben kitûzött célok elérését és a deklarált elvek érvényre jutását.

A törvény kihirdetését követõ három esztendõ alatt a gyakorlat visszaigazolta a fenntartásokat és aggodalmakat.

A földtulajdonosok - a vadászati jog törvényes tulajdonosai - nem szólhattak bele a vadászterületek kialakításába, és a "törvényes képviselõjüket" sem õk, hanem többnyire az önkormányzati jegyzõk támogatásával a haszonbérletre aspiráló vadásztársaságok tagjai és tisztségviselõi választották maguk közül.

A kívülrekedt, jogukat vesztett földtulajdonosoknak nem volt jogorvoslati lehetõségük sem.

Így alakult ki az a helyzet, hogy:

- önálló vadászterület csupán egy-kettõ alakulhatott ki, kizárólag az összefüggõ nagy állami erdõterületeken,

- a vadászterületek több, mint háromnegyedén a földtulajdonosok elvesztették a vagyoni értékû joguk fölötti rendelkezés jogát,

- a törvényi segédlettel minimálisra szorított haszonbérleti díjhoz sem jutott hozzá a földtulajdonosok jelentõs többsége.

Nem javultak a kilátások a természetvédelem terén sem. A vadállomány nem került biztonságosabb helyzetbe, és nem várható a természeti és gazdasági környezetébe való harmonikusabb illeszkedése sem.

A törvény fogyatékosságait kihasználva a vadgazdálkodási tervek alapján duplája, illetve többszöröse a fenntartható nagy vadlétszám annak az állománynak, amely már jó két évtizede az egyensúly teljes felborulását okozta.

Az elõre látható kedvezõtlen tendenciák és súlyos közérdeksérelemmel járó esetek folyamatos és növekvõ ellenállást váltottak ki, és a törvény korrigálására irányuló lépéseket gerjesztettek:

- a jelenlegi kormánypártok már a törvény végszavazásakor a plenáris ülésen deklarálták a törvény mielõbbi módosítására irányuló eltökéltségüket;

- az Alkotmánybíróság 67/1997. (XII.29.) A, B határozatában a törvény módosítására kényszerítette a Parlamentet;

- törvénymódosítást kezdeményezett az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Elnöke, és a Magyar Közigazgatási Bírók Egyesülete is;

- a kedvezõtlen tapasztalatok késztették a Parlament Mezõgazdasági Bizottságának tagjait arra, hogy a törvény múlt év végén végrehajtott módosítása kapcsán ismét felvessék a mielõbbi átfogó módosítás szükségességét. A bizottság képviselõje 1998. XI. 09-én a Parlament plenáris ülésén így summázta a bizottság véleményét: "... a vadászati törvény jelen formájában több ponton kiegészítésre szorul ..., számtalan probléma vár megoldásra, ami jogi szabályozást igényel.";

- a kárvallott földtulajdonosok és vadászok vég nélkül ostromolják sérelmeikkel és kéréseikkel az általuk elérhetõ szerveket és bizalmukba fogadott személyeket;

- a sok joghézag és ellentmondás miatt folyamatos a törekvés a törvényi elõírások megkerülésére, kijátszására, pozitív és negatív irányba egyaránt;

- a törvény kihirdetését követõen többszáz - reménytelenül elhúzódó, "kifárasztó" - peres eljárás indult.

A törvényjavaslat tiszteli a törvény alapkoncepcióját, és a korszerû, a modern Európába illõ elveit, elõírásait - különösen a vadászati jog tulajdonlására és a vad védelmére vonatkozó rendelkezéseit. A javasolt módosítások - közvetve vagy közvetlenül - mindezek megerõsítésére irányulnak.

A legvitatottabb, az egész törvény értékét és végrehajtásának irányát meghatározó kérdés a vadászterület legkisebb kiterjedésének meghatározása (1.§).

A gyakran hangoztatott ellenérvekkel ellentétben távolról sem fenyeget az alsó határ célszerû csökkentése a vadászterületek vadvédelmi szempontból nemkívánatos felaprózódásával. A részletes indokolásban megemlített érvek mellett hangsúlyozni kell, hogy a javasolt 300 hektár csak az apróvadas területeken jelenti a vadászterületek lehetséges alsó határát.

A rosszemlékû kényszertársulások helyett a földtulajdonosok és a vadászok közös érdekeinek megfelelõ önkéntes társulásoknak, koncentrálásnak nincsen semmilyen törvényi határa vagy akadálya. Ha azt is számításba vesszük, hogy a földtulajdonosok közül legfeljebb egy-két tízezernek van, vagy lesz valaha is szándékában vadászni, nem szorul bizonygatásra, hogy a földtulajdonosok meghatározó többsége nem a vadászat jogához (vadászati lehetõséghez), hanem a vadászati joghoz (e törvény szerint a területen élõ vaddal való gazdálkodásba történõ beleszólás jogához és a vadállományban rejlõ potenciális haszonhoz) ragaszkodik. Ettõl a jogától fosztja meg teljesen - szinte megalázó módon - e burkolt célon kívül mással nem magyarázható irreális területi korlátozás és a módosításra szintén javasolt néhány kisebb horderejû "rásegítõ" passzusa a hatályos törvénynek.

A valós tulajdonosi érdekeltség késztetheti csak a föld tulajdonosát, használóját arra, hogy egész tevékenysége során figyelemmel legyen a birtoka jövedelmét és értékét gyarapító vadállomány érdekeire is.

A fenntartandó vadlétszám meghatározására vonatkozó módosító javaslat nem több, mint az eredeti jogalkotói szándékot megkerülõ út lezárása. A definíció hiánya durva visszaélésre adott okot. A minden szempontból kívánatos - a szabad téren tenyészõ vad esetében a természeteshez a lehetõ legközelebb álló - vadlétszám lényeges megemelkedése nemcsak a természeti környezetet és a föld használóinak javait veszélyezteti, de magát a vadállományt is.

Végezetül hangsúlyozni kell a törvénymódosítás sürgõsségét is. Jelenleg ugyanis nincs jogi akadálya az eddig elkövetett hibák korrigálásának és a folyamatok jó irányba terelésének.

Várható azonban, hogy a törvénymódosítási szándék hírére felgyorsul a jelenleg jogalap nélküli haszonbérleti szerzõdések hatósági jóváhagyása, s ha erre sor kerül, a jelenlegi és sokáig nem halasztható birtokrendezés és - koncentráció során belépõ új tulajdonosok hosszú idõn keresztül ki lesznek rekesztve birtokuk teljeskörû használatából.

A módosításra javasolt rendelkezés - az Állam kivételével - eleve kizár minden földtulajdonost a vadászati jog önálló gyakorlásából, hasznosításából.

A hatályos törvény szerinti 3000 hektáros küszöbnek - különösen apróvadas területen - nincs sem tudományos, sem gyakorlati alapja, nincs elfogadható magyarázata, elsõsorban a rendszerváltás elõtti struktúra átmentésének az eszköze.

Ellentmond a hatályos törvény szerinti 3000 hektár alsóhatár a hazai hagyományoknak (a háború elõtt 200 kh volt a legkisebb vadászterület) és a mértékadó európai gyakorlatnak is (pl. Németország 75, Ausztria 115 hektár).

A hatályos törvény szembeállítja egymással a falvak lakosait és a szomszédos kisebb településeket. Veszélyezteti magát a vadállományt is azáltal, hogy a földtulajdonos nem vagyona értéknövelõ, féltett részének, hanem tehertételnek tekinti a birtokán élõ vadat.

A vadászterületek spontán, a törvényt megkerülõ, informális osztódása máris megkezdõdött, és egyre erõsödnek a sokszor nem átgondolt, kellõ kontroll nélküli feldarabolásukra irányuló törekvések.

A hatályos törvény minden részletében uratlan jószágként kezeli a vadat, teljesen kiürítve a Ptk-ban deklarált állami tulajdonlás jogi tartalmát.

A módosítással válik lehetõvé és egyértelmûvé, jogilag is értelmezhetõvé, kezelhetõvé a vadászati jog földtulajdonhoz kötése, ez felel meg a mértékadó európai gyakorlatnak és hazánk hagyományainak.

Az uratlan jószágot az állam közhatalmi funkciójából eredõen minden eszközzel védheti valamennyi állampolgára javára, míg állami tulajdonlás esetén a tulajdonost nevesíteni kell, s ezután a tulajdonosi jogok gyakorlására kijelölt személy vagy csoport egy szûk réteg részére kisajátíthatná e valóban közkincset jelentõ vagyont, és saját érdekének megfelelõen korlátozhatná a földtulajdonos vadászati jogát.

A törvény által széles jogkörrel felruházott képviselõ felelõsségteljes munkájának folyamatos, konkrét támogatásához és ellenõrzéséhez elengedhetetlenül szükség van a tulajdonosok többségének bizalmát élvezõ vezetõségre.

A vadászat területén ma igen gyakori az a képtelen eset, hogy a vadászati jogát haszonbérbe adó földtulajdonosok szinte teljes körû "törvényes" képviseletét maga a haszonbérlõ látja el, nem ritkán a földtulajdonosoktól fizikai és átvitt értelemben is megközelíthetetlen távolságban élõ, számukra ismeretlen, nem általuk választott "képviselõjük" útján. Ennek az elemi összeférhetetlenségnek a lehetõségét kívánja kizárni a javaslat.

A javasolt módosítás a földtulajdonosok közvetlen részvételét segíti elõ a tulajdonukra vonatkozó döntésekben, és megszünteti az önkormányzati jegyzõ rendelkezési jogát mások tulajdona felett.

A vitás esetek zömében olyan természetûek, hogy a bíróság általában nem érdemi megoldást ad, hanem új eljárást rendel el.

A bírósági procedúra kilátástalanul hosszú ideje alatt a bizonytalan helyzet nemcsak a vadat és a vadgazdálkodást, de a vadászterületen folyó alaptevékenységet (mezõ- és erdõgazdálkodást) is súlyosan veszélyezteti.

A haszonbérleti jogviszony a haszonbérleti szerzõdés idõpontjának lejárta elõtt is megszûnhet.

A természetes személyek kizárása nemcsak jogi és politikai, de gazdasági és vadvédelmi szempontból is indokolatlan. A természetes személy ugyanis teljes vagyonával adhat garanciát elsõsorban a vad és élõhelye védelme érdekében vállalt kötelezettségeinek teljesítésére. Az egyesület tagjai pedig csak közös vagyonukkal felelnek, ami "okos" gazdálkodás esetén alacsony szinten tartható, mivel a saját vadászat értéke nem szerepel piaci áron, eredménynövelõ tényezõként (bevételként) az elszámolásukban.

A törlésre javasolt rendelkezés kizárólag a haszonbérleti jogviszonyban rejlõ kedvezõbb vadászati lehetõségekhez ragaszkodó vadászok érdekeit védi, ugyanakkor

- sérti azoknak a vadászoknak a sokkal szélesebb táborát, akik alkalmi vadászati lehetõségre vágynak, és arra több és jobb lehetõséget találnának a professzionista gazdasági társaságoknál, mint a zárt vadásztársaságok által bérelt területeken, továbbá

- korlátozza szabad elhatározásában a föld tulajdonosait abban, hogy a számukra minden szempontból a legkedvezõbb bérlõnek engedjék át a vadászati jogukat.

Mivel a régi és az új haszonbérlõ között nincs jogviszony, a vagyontárgyak sorsa csak a haszonbérlõ és a haszonbérbeadó megegyezésének tárgya lehet. Vita esetén a polgári jog általános szabályai szerint kell eljárni.

A hatályos jogszabály diszkriminatív, sérti a földtulajdonos és az új haszonbérlõ érdekeit és indokolatlan elõnyöket ad a régi haszonbérlõnek.

A vadászati jog tulajdonlásának gyökeres változása következtében a Vtv hatályba lépésével teljesen új helyzet állt elõ. Az addig az államot illetõ vadászati jog korábbi átengedésérõl szóló megállapodások, határozatok, valamint haszonbérleti szerzõdések érvényüket vesztették (Vtv 97.§ (2)). A vadászterületek határai is megváltoztak. A régi haszonbérlõknek az új bérlõkkel szemben nyújtott bármiféle elõjognak nincsen semmi jogi, sem erkölcsi alapja.

Jogszerûtlen, szakszerûtlen vagy felelõtlen gazdálkodás, vadászat esetén a vadállományban, a természeti környezetben vagy a földhasználó termelvényeiben olyan súlyos károk keletkezhetnek, amelyek fedezeteként esetleg pótlólagos forrásokat is igénybe kell venni.

Különösen magántulajdon esetén alkotmányos jogot, és minden esetben a piacgazdaság alapelveit sértené a haszonbérleti díj megállapításába való hatósági beavatkozás.

Alapvetõen hamis és félrevezetõ az a feltételezés, hogy a piacon kialakult magas bérleti díj esetén a haszonbérlõ a vadállomány veszélyeztetésére, túlhasználatára vagy a vadgazdálkodás elhanyagolására kényszerülne.

A vadállomány védelmére és a megfelelõ vadgazdálkodás kikényszerítésére a hatályos törvények több helyen tartalmaznak valódi garanciákat.

A határozatlan idõre kötött szerzõdés számos elõnyétõl nem szabad sem a bérlõt, sem a bérbeadót megfosztani. A tapasztalat azt mutatja, hogy ez az egyetlen hatásos eszköz az élõhely és áttételesen a vadállomány védelmére a bérbeadó kezében. Ilyen esetben a haszonbérlõ tisztességes, szakszerû gazdálkodás mellett nagyobb biztonságban érezheti magát, 10 évnél is hosszabb távon gazdálkodhat, a szerzõdés jogszerû, egyoldalú felmondásának lehetõsége miatt folyamatosan szakszerû gazdálkodásra kényszerül.

Különös jelentõsége van ennek a kérdésnek most, mivel az életképtelen földbirtokszerkezet miatt elkerülhetetlen földbirtokrendezés és koncentráció, valamint a tulajdonosi kör számottevõ változása. Súlyos hiba lenne a leendõ új földbirtokosokat 10 évre megfosztani attól, hogy az együttes legnagyobb hozamra törekedve rendelkezhessenek birtokuk valamennyi lehetséges erõforrásával. Egy ilyen korlát károsan befolyásolná a termõföld forgalmát és ésszerû hasznosítását is.

A haszonbérleti szerzõdés jóváhagyásának feltételeként kiemelt mindhárom követelmény kizárólag a haszonbérlõ vadásztársaságok érdekeit védi, elsõsorban a földtulajdonosok és a nem haszonbérlõ vadászok rovására.

Az a.) pont esetében látszólag a vadászati nyomás - a vadászterület túlzsúfoltsága - ellen védi a rendelkezés a vadat. A valóságban a területen vadászók számának - akár egyidõben, akár összességében - semmiféle törvényi korlátja nincsen. A törlésre javasolt elõírás kizárólag a haszonbérlõ vadásztársaságok tagjainak a számát határolja be - védve a bent lévõk exkluzív helyzetét.

A b.) pontra vonatkozóan: A hatóság a szerzõdés jóváhagyásakor nincs abban a helyzetben, hogy garanciákat kérjen elõre az elõírások végrehajtására, hogy elõítélettel kezelhesse a szerzõdni kívánó felek bármelyikét. Az elõírások betartását csak "menet közben" kényszerítheti ki a hatóság a törvényben másutt biztosított jogánál fogva, végszükségben kényszerintézkedésekkel.

A c.) pontot illetõen: A vadászat nem elemi szükségletet elégít ki, és nem is stratégiai áru. Semmi sem indokolhatja a hatósági beavatkozást a szerzõdõ felek áralkujába, és a vadászat ilyetén "kilógását", alakuló társadalmi-gazdasági rendünk keretei között.

A 15.§-ban foglaltakból eredõen ezen rendelkezés értelmét veszíti.

A j.) és k.) pontok módosítása a 8.§-ban való foglaltakhoz való igazodás.

E törvényjavaslatnak koncepcionális kérdése a legkisebb vadászterület kiterjedésének csökkentése. A javasolt, minden lényeges szempontból kielégítõ legkisebb terület esetén nem lehet szükség további engedményekre.

A közigazgatási határok figyelmen kívül hagyása megbolygatta a falvak lakóközösségét, szembe állította egymással a földtulajdonosokat, ellentéteket és ellenségeskedést szított a szomszédos községek, vadászok és nem vadászok között, és akadályozta a földtulajdonosok részvételét a határozathozatalokban és sok helyen kizárta vagy megnehezítette a közvetlen napi kapcsolatot a földtulajdonosok és a vadászatra jogosult között.

A vadászati jog haszonbérbeadása esetén a jogosult (a vadászati jog haszonbérlõje, gyakorlója) nem kérhet és nem vállalhat a földtulajdon általános használatát, hozamát és értékét is jelentõsen befolyásoló - a földtulajdonost, földhasználót rendszerint hátrányosan érintõ - helyzetet, kötelezettségeket.

A Vtv alapvetõ hiányossága, hogy nem határozza meg egyértelmûen a használt fogalmaknak, kifejezéseknek a jogalkotók szándéka szerinti tartalmát, értelmezését. Ennek következtében robbant ki a több mint egy évig húzódó vita a két érintett tárca között (súlyosan késleltetve és rossz irányba terelve a törvény végrehajtását) a legkisebb és a legnagyobb vadlétszám meghatározásáról. E hiányosságok pótlását és a hibás értelmezésbõl fakadó veszélyek elhárítását célozzák a javasolt módosítások.

A fenntartható legnagyobb vadlétszám korrekt meghatározása a gyakorlatban lehetetlennek bizonyult. Ugyanakkor a fenntartható legnagyobb vadlétszám törvényi vagy hatósági elõírása

- indokolatlanul korlátozza a földtulajdonosnak azt a jogát, hogy a törvényi keretek között maga határozza meg a tulajdonában lévõ erõforrások hasznosítási módját;

- törvényi alapot és tág lehetõséget ad a vadászatra jogosultnak a vadállomány túltartására és az ebbõl származó károk iránti felelõsség alóli kibúvásra; továbbá

- sok visszaélésre, manipulációra ad okot és vég nélküli vitákat gerjeszt a vadlétszám körül.

A fentieken túl a javaslat kiejti a hatályos 45.§ (3) bekezdésébe és a 46.§ (2) a.) pontjába belecsúszott értelmezhetetlen, hibás szövegrészeket is ("fenntartható vadlétszám" és "fenntartható legkisebb vadlétszám").

Budapest, 1999. szeptember 21.