Budapest, 1999. szeptember

Bevezetés

A földtulajdonos háztartások és a földterület megoszlása birtokméret szerint (1996.)

Az ország földterületének használata gazdálkodási formák szerint

A mezõgazdasági terület* használati formáinak változása

A földterület megoszlása a gazdaságok statisztikai méretcsoportjai szerint*

A mûködõ vállalkozások száma a mezõ-, vad-, erdõgazdálkodásban és halászatban

A társas vállalkozások száma a foglalkoztatottak száma szerint

A kamattámogatásban részesíthetõ hitelek és kölcsönök összefoglaló adatai

Az 1998. évi kamattámogatásban részesíthetõ új hitelszerzõdések, vállalkozás méretek (mikro, kis, közép, egyéb)* szerint történõ megoszlása:

* mikro vállalkozás = maximum 0-10 fõt foglalkoztat (ideértve az õstermelõket és a kistermelõket is)

Az 1998. december 31-i adatok alapján a mezõgazdasági termelõk hitelállománya összesen 235,9 Mrd Ft volt, amely összeg 37 %-kal haladja meg az elõzõ év hasonló idõszakának a szintjét (171,6 Mrd Ft). Az 1999. június 30-i hitelállomány (263,9 Mrd Ft), ami pedig az 1999. január 1-jei állománynál 11,9 %-kal több. Ez a növekvõ mérték azt jelenti, hogy a hitelintézetek bíznak a mezõgazdaság stabilitásában, ugyanakkor jelzi az ágazat tõkeszegénységét is. A kamatok jelentõs terheket rónak az alacsony jövedelmezõségû termelésre.

Az 1998. év végi hitelállományból éven belüli forgóeszköz-hitel 95 Mrd Ft, az éven túli forgóeszköz-hitel 98 Mrd Ft, az éven túli beruházási hitel 33 Mrd Ft, a szövetkezeti tagi kölcsön 9,5 Mrd Ft volt. Az éven belüli lejáratú hitelállományból 33 Mrd Ft a növénytermelési, 24 Mrd Ft az állattenyésztési, 8 Mrd Ft a közraktári fedezet mellett nyújtott termelõi hitel, 30 Mrd Ft pedig az integrációs (termeltetési) szerzõdések keretében jutott el a mezõgazdasági termelõkhöz.

A kamattámogatás igénybevételének szabályozása arra ösztönzi a bankokat, hogy a hitelek költségeit mérsékeljék. Csak azok a hitelek részesülhetnek kamattámogatásban, amelyeknél a teljes hiteldíj a jegybanki alapkamathoz viszonyítottan egy bizonyos szintet nem halad meg. (Ez a mérték az éven belüli hitelek esetében 4, a tõkepótló hitelek esetében pedig 5 százalékpont). Forgóeszköz-hitelek kamattámogatására 1997-ben 7,8 Mrd Ft-ot, 1998-ban 12,7 Mrd Ft-ot fordítottunk. Az 1999. évi elõirányzat pedig 14,7 Mrd Ft.

Egyes stratégiai jellegû termékek (fõként a gabonafélék) termelésbiztonsága nem függhet kizárólag a termelõk hitelképességétõl. Ezért a legfontosabb négy gabonaféle (õszi búza, rozs, kukorica, õszi árpa) termeléséhez szükséges hitelek felvételét állami kezességvállalás segíti. A kezességvállalás jelenleg hektáronként 20 ezer Ft hitelösszegig terjedhet és beváltás esetén ennek 70 %-át kaphatja meg a hitelintézet az adóhatóságtól. A kezességvállalás összege 1999-ben 14 Mrd Ft.

A mezõgazdasági termelõk hitelhez jutási esélyeit segíti az ú.n. kezességvállaló intézmények által nyújtott készfizetõ kezességvállalás is. Ezek az intézmények (Agrárvállalkozási Hitelgarancia Alapítvány, Hitelgarancia Rt.) fejlesztési és forgóeszköz hitelekre egyaránt vállalhatnak garanciát. Az intézmények által vállalható garancia mértéke egyedileg a hitelösszeg 80 %-áig, átlagosan 60 %-áig terjedhet. Az általuk vállalt hitelösszeg 70 %-áig a költségvetés viszontgaranciát vállal.

1. A pénzügyi és vagyoni helyzet, a keresetek és a jövedelmek alakulása a mezõgazdasági vállalkozásokban

A fejezet összeállításához a mezõgazdasági tesztüzemi rendszer 1998. évre vonatkozó adatait használtuk fel. A rendszer általános ismertetésével a 12.2 fejezetben foglalkozunk részletesebben. Itt csak annyit jegyzünk meg, hogy a rendszer folyamatos bõvülése, valamint a nem kellõ mértékû reprezentativitással összefüggõ problémák miatt, egyes megállapítások általánosíthatósága ugyan megkérdõjelezhetõ, de az eredmények máris számos hasznos következtetés levonására adnak módot.

A továbbiakban elkülönítve történik az egyéni, illetve a társas vállalkozásokra vonatkozó jövedelmezõségi vizsgálat, majd összehasonlítjuk a két csoporteredményeit.

1. Az egyéni gazdaságok jövedelmezõsége

A felmérésben 886 egyéni gazdaság (õstermelõ és egyéni vállalkozó, illetve ún. összevont - adózási okok miatt formailag megosztott, de ténylegesen egységes vállalkozásként funkcionáló - gazdaság) szerepelt. Átlagos területük csaknem 60 hektár volt; egy gazdaságban közel 2 fõ éves munkaerõegységet foglalkoztattak és 14 millió Ft értékû eszközállománnyal rendelkeztek.

Az egyéni gazdaságok tevékenysége összességében szerény mértékû hasznot hozott 1998-ban (15. táblázat).

Egy hektár mezõgazdasági területre 7450 Ft, egy munkaerõegységre 220900 Ft, egy gazdaságra pedig 426930 Ft mérleg szerinti eredmény jutott átlagosan. Az inflációt is figyelembe véve, meglehetõsen alacsonyak voltak a további jövedelmezõségi mutatók is: 8,0 Ft adózás elõtti eredmény jutott 100 Ft termelési értékre; az össztõke jövedelmezõsége 4,8 %, a saját tõkéé 4,7 % volt. Az adózás elõtti eredmény és a személyi jövedelmek együttes összegébõl 554 ezer Ft esett egy munkaerõegységre (munkajövedelmezõségi mutató).

A jövedelmezõségi helyzet értékelésénél azt is figyelembe kell venni, hogy a jövedelmek valójában az elvárható személyi jövedelem jelentõs részét is magukban foglalják, hiszen a ténylegesen elszámolt bérjellegû költség az egyéni gazdaságoknál mindössze 266 ezer Ft/év volt egy munkaerõegységre (kevesebb, mint 22 ezer Ft/hó).

A vizsgált egyéni gazdaságok 1998-ban átlagosan 1,14 millió Ft értékû beruházást hajtottak végre. Ez azonban csak 311 ezer Ft értékû állóeszköz-állomány növekedést idézett elõ (nettó beruházás), mert a nagyobbik hányad az értékcsökkenés és a selejtezett vagy értékesített eszközök (értékbeni) pótlását szolgálta. A bruttó beruházás több mint 60 %-a a gépek, berendezések, jármûvek kategóriájában történt, épületekre, építményekre 18 % jutott. Földvásárlásra, meliorációra illetve ültetvénytelepítésre 5 %-os arányban invesztáltak a termelõk.

15. táblázat

Az egyéni gazdaságok eredmény-kimutatásának fõbb tételei

Megnevezés	1000 Ft/ha	Megoszlás, %
Bruttó termelési érték	118,8	100,0
ebbõl: értékesítés nettó árbevétele	98,1	82,6
ebbõl: szántóföldi növénytermesztés	45,9	38,6
állattenyésztés	40,6	34,2
zöldség, gyümölcs, szõlõ, bor	7,4	6,2
egyéb bevételek	9,7	8,2
aktivált saját teljesítmények	11,1	9,3
Üzemi költségek összesen	107,8	100,00
ebbõl: anyagköltség	64,1	59,5
ebbõl: vásárolt vetõmag, szaporító anyag	7,3	6,8
mûtrágyák	7,1	6,6
növényvédõ-szerek	6,9	6,4
állatvásárlás	5,5	5,1
takarmányvásárlás	16,9	15,7
hajtó- és kenõanyag	10,3	9,6
Személyi jellegû ráfordítások	11,9	11,0
ebbõl: bérköltségek	8,3	7,7
Értékcsökkenési leírás	12,5	11,6
Üzemi tevékenység eredménye	11,0
Adózás elõtti eredmény	9,7
Mérleg szerinti eredmény	7,5
Egy gazdaságra jutó mérleg szerinti eredmény	426,9 ezer Ft/üzem
A mérleg szerinti eredmény átlagos eltérése	1497,39 ezer Ft/üzem

Megjegyzés: Az utolsó négy sor adatai a gazdaságok összes tevékenységére, míg az elõzõek csak a mezõgazdasági tevékenységre vonatkoznak.

Az egyéni gazdaságok eladósodottsága továbbra is minimális volt (bár valamelyest nõtt 1997-hez viszonyítva). Erre utal a saját tõke 86 %-os aránya, illetve a dinamikus eladósodottsági mutató 0,18-as értéke is (utóbbi azt jelenti, hogy a nettó kötelezettségeket - mintegy 2 hónapra jutó cash-flow értékbõl már törleszteni tudnák). A rövidlejáratú kötelezettségek megfizetésének is biztosított a fedezete, vagyis a likviditási mutatók is igen jók voltak.

Mindez azonban sokkal inkább a kényszer szüleménye, semmint az egyéni termelõk szilárd gazdasági helyzetének bizonyítéka. A hitelfelvételhez szükséges saját források hiányából, illetve a hitelekhez való hozzájutás további nehézségeibõl (nagy kamatterhek, bonyolult ügyintézés, biztosítékok szükségessége) adódik, hogy a gazdálkodók tevékenységüket kénytelenek az önfinanszírozó képességükhöz igazítani. Ez egyrészt csökkenti ugyan a vállalkozással járó kockázatokat, másik oldalról viszont korlátozza a fejlõdés ütemét és akadályozza a versenyképesség kifejlõdését.

A gazdálkodás eredményességét átfogóan jellemzõ jövedelmezõségi mutatókat tekintve a nagyobb méretû egyéni gazdaságok fölénye tapasztalható (16. táblázat).

16. táblázat

A méretkategóriák szerinti (SFH) üzemcsoportok jövedelmezõségi mutatói
az egyéni vállalkozásoknál

Megnevezés	Mérték-	Méretkategóriák (1000 Ft SFH)
	egység	kicsi £ 1000	közepes > 1000 - 3000	nagy > 3000
Üzemszám	db	310	365	211
Átlagos terület	ha	20,4	50,7	131,6
Bruttó termelési érték	1000 Ft/ha	108,4	116,8	122,52
Üzemi költségek	1000 Ft/ha	113,3	110,9	104,5
Üzemi tevékenység eredménye	1000 Ft/ha	- 4,9	5,8	18,0
Mérleg szerinti eredmény	1000 Ft/ha	- 6,1	2,2	7,9
Mérleg szerinti eredmény	1000Ft/üzem	- 117,7	106,0	1782,3
Term. ért. arányos jöv.-ség	%	- 4,5	3,2	13,4
Össztõke jövedelmezõsége	%	- 1,6	2,2	7,9
Saját tõke jövedelmezõsége	%	- 2,4	1,8	8,1
Munkajövedelmezõség	1000 Ft/ÉME	135,0	316,7	1074,1

Megjegyzés: Az utolsó hat sor adatai a gazdaságok összes tevékenységére, míg az elõzõek csak a mezõgazdasági tevékenységre vonatkoznak.

A méretnövekedéssel együtt járó eredményesség-javulás egyrészt abból adódott, hogy az erõforrások hasznosításának intenzitását tekintve a nagyobb méretkategóriába tartozó gazdaságok jártak elõl. (Például, a nagy méretû gazdaságokban 100 Ft eszközértékre 13 %-kal, 1 hektárra 14 %-kal, 1 munkaerõegységre pedig 274 %-kal több bruttó termelési érték jutott, mint a kis méretûeknél.)

Megfigyelhetõ még - és nyilvánvalóan ez a tény is szerepet játszott a méretkategóriák jövedelmének differenciálódásában -, hogy a növekvõ üzemmérettel párhuzamosan csökken a növénytermesztés, valamint szõlõ- és gyümölcstermesztés árbevételi aránya, viszont erõteljesen nõ az állattenyésztésé. A nem-mezõgazdasági tevékenységekbõl származó árbevétel csak a nagy méretû gazdaságoknál játszott említésre érdemes szerepet (az összes árbevétel 4 %-át adta), míg a másik két méretkategóriában alig lépte át az 1 %-os határt.

Vizsgáltuk az egyéni gazdaságok jövedelem-alakulását tevékenységük iránya (jellemzõ profilja) szerint is. Az egyéni gazdaságok 1998. évi teljesítménye alapján megállapítható, hogy az élen - a mezõnybõl messze kiemelkedve - a zöldségtermelõ profilú gazdaságok állnak. Õket a tömegtakarmány-fogyasztó állatok (szarvasmarha, juh) tartására specializálódott üzemek követik. Ezután a szõlõ- és gyümölcstermelõ, majd a sertés- és baromfitartó gazdaságok következnek. Utóbbi csoporttal közel azonos eredményt értek el a vegyes profilú gazdaságok. Végül az árunövény-termelõ gazdaságok zárják a sort. Közülük csak a legnagyobbak, a 3 millió Ft-nál nagyobb SFH-t elérõk (mezõgazdasági területük 217 ha) csoportjában volt pozitív elõjelû a mérleg szerinti eredmény, s ennek köszönhetõen mutatkozott enyhe pozitív jövedelmezõség az árunövény-termelõ profil egészében.

Bár az árunövény-termesztõ gazdaságok gyenge eredményei részben az 1998. év idõjárási és árviszonyaiban keresendõk, a kialakult helyzetkép valószínûleg hosszú távon is érvényesnek tekinthetõ tendenciára utal: egyrészt a nagyobb szaktudást igénylõ, munka- és/vagy eszközigényes, de viszonylag kis területigényû tevékenység, másrészt a nagy méretben (nagy területen) folytatott árunövény-termesztés képes kielégítõ jövedelmezõséget és versenyképességet biztosítani a gazdálkodóknak.

Az eddigiek alapján nem hagyható figyelmen kívül, hogy az átlagértékek nagyon erõs szóródást takarnak. A vizsgált üzemek közül a mérleg szerinti eredmény 501 esetben pozitív, 385-ben pedig negatív elõjelû volt. A veszteséges gazdaságok átlagosan 1,17 millió Ft ráfizetést, a nyereségesek viszont 1,66 millió Ft hasznot (mérleg szerinti eredményt) könyveltek el. Az egyéni gazdaságok legjobb 25 %-ában 35 ezer Ft volt az 1 hektár mezõgazdasági területre jutó mérleg szerinti eredmény, míg a leggyengébb 25 % esetében hektáronként 27 ezer Ft veszteség mutatkozott (17. táblázat). Az egy gazdaságra jutó mérleg szerinti eredmény átlagától (0,43 millió Ft) az egyedi eredmények átlagosan csaknem 1,5 millió Ft-tal tértek el. Az ilyen szélsõséges eltéréseket figyelembe kell venni, mert az eltérõ gazdasági helyzetben levõ üzemek differenciált kezelést igényelnek az agrárpolitikai intézkedések kialakítása során.

17. táblázat

Az egyéni gazdaságok legjobb és leggyengébb 25 %-ának jellemzõi

Mutató	Mérték	Alsó	Felsõ	Összes
	egység	negyed	negyed	gazdaság
Üzemszám	-	221	222	886
Standard fedezeti hozzájárulás	1000 Ft/üzem	2401	5079	2609
Mezõgazdasági terület	ha	69,5	94,6	57,3
Eszközérték	1000 Ft/ha MT	223,0	270,7	243,4
Állatállomány	sz.á./100 ha MT	20,5	30,6	25,7
Búzahozam	t/ha	3,4	4,2	3,9
Tejhozam	l/tehén	3143	5380	4623
Bruttó termelési érték	1000 Ft/ha MT	78,2	154,7	118,8
Nem mezõgazdasági tevékenységek árbevétele	1000 Ft/üzem	26,8	581,8	156,5
Nettó beruházás	1000 Ft/ha MT	202,7	1066,5	310,6
Mérleg szerinti eredmény	1000 Ft/ha MT	- 27,0	35,4	7,5
Cash-flow	1000 Ft/üzem	- 856,6	4535,0	1150,0
Mérleg szerinti eredmény	1000 Ft/üzem	- 1872,4	3342,2	426,9
Saját tõke jövedelmezõsége	%	- 14,6	17,1	4,7

Megjegyzés: Az utolsó hat sor adatai a gazdaságok összes tevékenységére, míg az elõzõek csak a mezõgazdasági tevékenységre vonatkoznak.

Visszatérve az üzemméretek kérdéséhez, a gazdaságok egyedi jövedelmezõsége egy-egy méretkategórián belül is differenciálódik. Például a legkisebb méretkategóriájú gazdaságoknak csupán 46 %-a képes nyereségesen gazdálkodni, viszont a legnagyobbak között is található 28 % veszteséges. A nyereséges kisgazdaságokban az átlagos mérleg szerinti eredmény 4-szer nagyobb az összes közepes méretû gazdaság átlagos értékénél. A gazdálkodási színvonal kiegyenlítettségének növelésében tehát még óriási tartalékok vannak. Miután a gazdálkodók képességei és szakismeretei egyre növekvõ szerepet játszanak az eredményességben, továbbképzésükre, szaktanácsokkal történõ ellátásukra nagy figyelmet kell fordítani.

2. A társas vállalkozások jövedelmezõsége

Az 1998. évi felméréshez 304 társas vállalkozás ((jogi személyiség nélküli, illetve jogi személyiségû társaság, szövetkezet) szolgáltatott adatokat.

A társas vállalkozások átlagos területe közel 1100 ha volt, ennek 96 %-át bérelték. Egy üzemre átlagosan 53 fõ éves munkaerõegység jutott, a 100 hektárra esõ érték: 5,3 ÉME. (Ez utóbbi az egyéni vállalkozásokkal és a nemzetközi értékekkel összehasonlítva még mindig magas.)

Ebben az üzemkörben ugyancsak nagyon szerény jövedelmezõség mutatható ki: egy hektár mezõgazdasági területre 3600 Ft, egy gazdaságra átlagosan
3605000 Ft mérleg szerinti eredmény jutott. A további fontosabb jövedelmezõségi mutatók értéke is meglehetõsen alacsony: 100 Ft termelési értékre 2,1 Ft, 100 Ft össztõkére 7,0 Ft, 100 Ft saját tõkére pedig 3,8 Ft adózás elõtti eredmény jutott. Ezek a mutatók rosszabbak az egyéni vállalkozásokéinál, de romlottak saját tavalyi értékükhöz képest is (18. táblázat).

18. táblázat

A társas vállalkozások eredmény-kimutatásának fõbb tételei

Megnevezés	1000 Ft/ha	Megoszlás, %
Bruttó termelési érték	243,3	100,00
ebbõl: értékesítés nettó árbevétele	205,7	84,5
ebbõl: szántóföldi növénytermesztés	56,2	23,1
állattenyésztés	87,4	35,9
zöldség, gyümölcs, szõlõ, bor	10,2	4,2
mezõgazdasági szolgáltatások	20,8	8,5
egyéb bevételek	30,1	12,4
aktivált saját teljesítmények	9,0	3,7
Üzemi költségek összesen	238,2	100,00
ebbõl: anyagköltség	107,1	45,0
ebbõl: vásárolt vetõmag, szaporító anyag	7,3	3,1
mûtrágyák	8,6	3,6
növényvédõ szerek	10,4	4,4
állatvásárlás	4,6	1,9
takarmányvásárlás	31,9	13,4
hajtó- és kenõanyag	14,8	6,2
Személyi jellegû ráfordítások	44,9	18,8
ebbõl: bérköltségek	28,1	3,2
Értékcsökkenési leírás	11,1	4,7
Üzemi tevékenység eredménye	5,1
Üzemi tevékenység eredménye a nem mezõ-gazdasági tevékenységekben	10,3
Adózás elõtti eredmény	5,7
Mérleg szerinti eredmény	3,6
Egy gazdaságra jutó mérleg szerinti eredmény	3605,2 ezer Ft/üzem
A mérleg szerinti eredmény átlagos eltérése	17904,1 ezer Ft/üzem

Megjegyzés: Az utolsó öt sor adatai a gazdaságok összes tevékenységére, míg az elõzõek csak a mezõgazdasági tevékenységre vonatkoznak.

A társas vállalkozások saját tõkéjének aránya 1998-ban nem érte el a 60 %-ot, de elegendõ volt arra, hogy a befektetett eszközöket teljes mértékben (illetve ezen túl még a forgóeszközök egy részét is) saját tõkével tudják finanszírozni. A fennálló kötelezettségek egy gazdaság átlagában 110,7 millió Ft-ot tettek ki; ennek 63 %-a rövidlejáratú kötelezettség volt. A nettó (a követelések és a pénzeszközök értékével csökkentett) kötelezettségek is elérték az 54,7 millió Ft-ot. A dinamikus eladósodottsági mutató szerint a képzõdõ cash-flow 3,8 év alatt tenné lehetõvé a nettó kötelezettségek törlesztését. A likviditási mutatók értéke elfogadható: a rövidlejáratú kötelezettségek 80 %-át gyorsan mobilizálható eszközök (követelések és pénzeszközök) fedezik; az összes forgóeszköz-állomány pedig kétszerese a rövidlejáratú kötelezettségeknek.

Mindez összességében még nem mutat riasztó képet a társas vállalkozások pénzügyi önállóságáról, illetve a pénzforgalom (statikus) egyensúlyáról, de aggodalomra ad okot az a tény, hogy a gazdaságok a tartozások visszafizetésére kénytelenek fordítani szabad forrásaik nagy részét, miközben ezekre a fejlesztések érdekében is égetõ szükség lenne.

Az összes társas vállalkozás átlagában az 1 ha mezõgazdasági területre jutó bruttó beruházás hektáronkénti értéke 38,2 ezer Ft, a nettó beruházás értéke pedig 14,9 ezer Ft volt. A bruttó beruházás legnagyobb része (46 %) gépekre fordítódott, és nagyon jelentõs a befejezetlen beruházások aránya is (30%). Az épület-beruházások 19 %-os hányadot képviselnek.

A jövedelmezõséget az (az SFH-val kifejezett) üzemméret függvényében vizsgálva azt találjuk, hogy a mezõgazdasági tevékenység üzemi eredménye a kicsi és a közepes méretû társas vállalkozásoknál negatív volt, míg a legnagyobbaknál hektáronként 12100 Ft üzemi eredmény realizálódott (19. táblázat). A nem mezõgazdasági tevékenységek jelentõs összegû pozitív üzemi eredménye ugyan kiegyenlítette az elsõ két csoport veszteségeit (és, természetesen, tovább gyarapította a legnagyobb méretkategória nyereségét), de a pénzügyi mûveletek negatív eredményét is számításba véve, a szokásos vállalkozási eredmény, illetve a mérleg szerinti eredmény a középsõ méretcsoportban már ismét veszteséget mutatott. Ugyanakkor a másik két kategória jövedelmezõségi szintje is minimális volt, miközben a legnagyobbak eredményei kissé meghaladták a legkisebbekét. (A legkisebb méretkategória elõnye a középsõvel szemben abból származott, hogy az elõbbiben a kisebb mezõgazdasági veszteséghez, nagyobb nyereség társul a nem mezõgazdasági tevékenységekbõl, illetve nagyobb az ún. rendkívüli eredmény is.)

Minden méretcsoportban találhatók veszteséges vállalkozások. Ezek aránya (a méretek növekvõ sorrendjében): 44,5 %; 49,0 % és 28,9 %.

A termelési irányok szerint képzett üzemcsoportok közül a zöldségtermesztõ profilban érték el a legjobb eredményt. Õket az abrakfogyasztó állatokat (fõleg sertést) tartó gazdaságok követik. Relatíve jó eredményt értek el az ültetvényes és a vegyes mezõgazdasági termelést folytató gazdaságok. Minden méretkategóriában, s így természetesen összességében is veszteségesek az árunövény-termesztõ gazdaságok.

19. táblázat

A méretkategóriák szerinti (SFH) üzemcsoportok jövedelmezõségi mutatói
a társas vállalkozásoknál

Megnevezés	Mérték-	Méretkategóriák (1000 Ft SFH)
	egység	kicsi £ 20000	közepes > 20000 - 70000	nagy > 70000
Üzemszám		110	104	90
Mezõgazdasági terület	ha	249,9	1044,0	1868,0
Bruttó termelési érték	1000 Ft/ha	290,0	174,0	280,5
Üzemi költségek	1000 Ft/ha	291,0	178,2	268,4
Üzemi tevékenység eredménye a mezõgazdaságban	1000 Ft/ha	- 1,0	- 4,2	12,1
Üzemi tevékenység eredménye a nem mg-i tevékenységben	1000 Ft/ha	12,2	9,1	10,7
Pénzügy mûveletek eredménye	1000 Ft/ha	- 9,1	- 7,9	- 13,5
Mérleg szerinti eredmény	1000 Ft/ha	3,9	- 2,8	7,7
Mérleg szerinti eredmény	1000Ft/üzem	980,1	- 2947,4	14385,5
Term. ért. arányos jöv.-ség	%	1,9	- 0,7	3,2
Össztõke jövedelmezõsége	%	5,9	4,2	8,3
Saját tõke jövedelmezõsége	%	4,9	- 1,3	5,6
Munkajövedelmezõség	1000 Ft/ÉME	628,6	505,9	758,6

Megjegyzés: Az utolsó nyolc sor adatai a gazdaságok összes tevékenységére, míg az elõzõek csak a mezõgazdasági tevékenységre vonatkoznak.

Az egyedi eredmények szóródása a társas vállalkozásoknál is igen erõs. A vállalkozások 59 %-ánál (178 üzem) pozitív a mérleg szerinti eredmény, egy üzemre átlagosan 18,0 millió Ft nyereség jut. A másik oldalon 126 vállalkozás (41 %) veszteséges, átlagosan - 16,7 millió Ft ráfizetést elszenvedve. Az összes gazdaság átlagában adódó 3,6 millió Ft mérleg szerinti eredménytõl az egyes gazdaságok eredményei (az eltérés irányát figyelmen kívül hagyva) átlagosan 17,9 millió Ft-tal térnek el.

A vállalkozások legjobb 25 %-a számottevõ, 1 ha-ra vonatkoztatva 38000 Ft-os nyereséget ért el, míg a leggyengébbek 18000 Ft-os veszteséget voltak kénytelenek elkönyvelni. Utóbbiaknak 10-szer kevesebb nettó beruházást állt módjukban megvalósítani, mint a legjobbaknak, s a negatív cash-flow-t tekintve, jövõbeli kilátásaik sem bíztatóak. Eltérõ mértékben oszlik meg a nyereséges, illetve veszteséges gazdaságok száma az egyes cégjogi formák szerint is.

Nyereséges és veszteséges gazdaságok száma cégjogi formák szerint
(a mérleg szerinti eredmény alapján)



3. Az egyéni és a társas vállalkozások jövedelmezõségének összehasonlítása

1998-ban az egyéni gazdaságok hektáronkénti üzemi eredménye (11,0 ezer Ft) kétszerese volt a társas vállalkozásokénak (5,1 ezer Ft). Itt figyelembe kell venni, hogy ilyen, viszonylag alacsony jövedelmezõségi szint mellett egy-egy eredménybefolyásoló tényezõ csekély változása is döntõen meghatározhatja az eredményességet, vagy eredménytelenséget, a "vesztes", illetve a "nyertes" pozíciót. Például, az 1 hektárra jutó földbérleti díj két szektor közötti eltéréseinek kiegyenlítése már önmagában is csaknem ellensúlyozná a fenti jövedelem-különbséget. Nem is beszélve a személyi ráfordítások közötti eltérések hatásáról (1 hektárra vetítve 44,9 ezer Ft a társas, illetve 11,1 ezer Ft az egyéni gazdaságoknál). Tehát bármely idõjárási vagy piaci tényezõ, amely az eltérõ tevékenységi és ráfordítás-szerkezet miatt nem egyformán érinti a két szektort, könnyen átalakíthatja a sorrendet.

A további eredménykategóriák összehasonlítása (pl. 1 hektárra jutó adózás elõtti, illetve mérleg szerinti eredmény) érdemben nem módosítja az elõzõekben kialakult képet, annak ellenére, hogy a társas vállalkozások (az egyéniektõl eltérõen) jelentõs jövedelmet szereztek a nem-mezõgazdasági tevékenységekbõl, de a pénzügyi mûveletek veszteségei azt teljesen fel is emésztették.

A további jövedelmezõségi mutatók vegyesebb képet mutatnak: tekintve, hogy az össztõke jövedelmezõségének számításakor a fizetett kamatok összege "eredménynövelõ" tényezõként szerepel, ez a mutató a társas vállalkozások körében nagyobb értéket ad. Továbbá, mivel a nagyüzemek saját tõkéjének aránya lényegesen kisebb, a saját tõke jövedelmezõségének mutatóját illetõen (jóllehet ott a fizetett kamatok már nem játszanak szerepet) meg tudják közelíteni az egyéni gazdaságokat; a munkajövedelmezõségi mutatójuk pedig jobb is azokénál.

Figyelembe kell venni, hogy az egyéni gazdaságok nem számolják el költségként a családtagok munkaidõ-teljesítménye után járó indokolt bértömeget. A személyi jövedelem egy része tehát a könyvelésben kimutatott eredményben jelenik meg. Emiatt az egyéni és a társas vállalkozások jövedelmezõsége nem hasonlítható össze közvetlenül egymással (kivétel a munkajövedelmezõségi mutató). Az összehasonlíthatóság úgy teremthetõ meg, ha korrekciót végzünk, amelynek során a két szektorban felmerült munkaidõ-teljesítmények után azonos bértételeket számítunk fel. Esetünkben azt a megoldást választottuk, hogy az egyéni gazdaságok könyvelésében elszámolt bérek és azok közterhei helyett a tesztüzemi társas vállalkozásokéval megegyezõ személyi ráfordításokkal számoltunk (ez 847 ezer Ft/ÉME).

A korrekció elvégzése után az egyéniek már csak a termelési érték arányos jövedelmezõség mutatója tekintetében õrzik meg elsõségüket, minden más mutató tekintetében a társas vállalkozások vezetnek.

 

20. táblázat

Az egyéni és a társas vállalkozások összehasonlító mutatói

	Mérték-	Egyéni gazdaságok		Társas
Mutatók	egység	Korrekció nélkül	Korrek- cióval	vállalkozá-sok
Bruttó termelési érték	1000 Ft/ha MT	118,8	118,8	243,3
Értékesítés nettó árbevétele (mg.)	1000 Ft/ha MT	98,1	98,1	205,7
ebbõl: szántóföldi növ. term.	%	46,8	46,8	27,3
állattenyésztés	%	41,4	41,4	42,5
zöldség, gyüm., szõlõ, bor	%	7,5	7,5	5,0
egyéb mg.-i tevékenységek	%	4,3	4,3	25,2
Egyéb bevételek	1000 Ft/ha MT	9,7	6,3	30,1
Aktivált saját teljesítmények	1000 Ft/ha MT	11,1	8,1	9,0
Üzemi költségek összesen (mg.)	1000 Ft/ha MT	107,8	116,0	238,2
ebbõl: anyag jell. ráfordítások	1000 Ft/ha MT	64,1	64,1	107,1
személyi jell. ráford.	1000 Ft/ha MT	11,9	18,4	44,9
értékcsökkenési leírás	1000 Ft/ha MT	12,5	12,5	11,1
Üzemi tevékenység eredm. (mg.)	1000 Ft/ha MT	11,0	4,5	5,1
Üzemi tevékenység eredménye a nem mg.-i tevékenységekben	1000 Ft/ha MT	1,0	0,7	10,3
Adózás elõtti eredmény	1000 Ft/ha MT	9,7	3,2	5,7
Mérleg szerinti eredmény	1000 Ft/ha MT	7,5	1,0	3,6
Term. érték-arányos jöv.-ség	%	8,0	2,7	2,1
Össztõke jövedelmezõsége	%	4,8	2,1	7,0
Saját tõke jövedelmezõsége	%	4,7	2,4	3,8
Munka-jövedelmezõség	1000 Ft/ÉME	554,4	585,8	677,8
Cash-flow	1000 Ft/ha MT	20,1	13,6	14,3

Megjegyzés: Az utolsó nyolc sor adatai a gazdaságok összes tevékenységére, míg az elõzõek csak a mezõgazdasági tevékenységre vonatkoznak.

2. Az élelmiszeripar szerkezetének, pénzügyi és vagyoni helyzetének alakulása

Az élelmiszeripar a nemzetgazdaságnak ma is egyik igen jelentõs ágazata, bár az iparon belüli súlya az utóbbi hat-nyolc év folyamán fokozatosan csökkent. Az 1300 Mrd Ft-ot meghaladó éves termelési értéket és a bruttó hazai termék 4 %-át elõállító élelmiszeripar döntõ mértékben hozzájárul ahhoz, hogy a mezõgazdaság termékei - amelyeknek mintegy 75 %-át vásárolja és dolgozza fel - jó minõségben és magasabb hozzáadott értékkel jussanak el a felhasználókhoz. Szerepe a foglalkoztatásban sem elhanyagolható; az elmúlt évek létszámcsökkentései után, jelenleg az aktív keresõknek még mindig közel 4 %-a dolgozik ezen a területen.

Az elmúlt tíz évben - a gazdasági és a piaci környezet átalakulása következtében - a magyar élelmiszeripar értékesítési szerkezetében is átrendezõdés ment végbe: a hazai fogyasztás visszaesésével a belföldi piac részesedése folyamatosan csökkent, miközben a termékek egyre növekvõ hányadát exportálták (1992-ben 17 %, 1998-ban 28 % volt a kivitel részaránya). Az élelmiszeripari termelés volumene jelenleg kb. 15 %-kal elmarad a 80-as évek végén mért adatoktól. A továbbiakban elsõsorban a meghatározó jelentõségû belföldi értékesítés alakulásától függ majd, hogy a rendelkezésre álló termelõ kapacitások - jelenleg több szakágazatban igen alacsony szintû - kihasználtsága milyen mértékben lesz javítható.

A korábbi állami tulajdon privatizációja az élelmiszeriparban lényegében befejezõdött, a társasági tulajdon 60 %-a van külföldi kézben. A privatizáció során és azt követõen befektetett tõke a beruházásokra jótékony hatással volt. Ezek eredményeként a szakágazatok egy részében javult a mûszaki-technológiai színvonal, fejlõdött a termékek minõsége és csomagolása, bõvült a korszerû, versenyképes élelmiszerek kínálata. A fejlõdés azonban nem volt kiegyenlített, mivel különösen a mezõgazdasági termékek elsõdleges feldolgozását végzõ szakágazatokban a szerkezet-átalakítás még éppen csak elkezdõdött és a technológiák, termelõeszközök modernizálása terén is rendkívül sok feladat vár megoldásra.

A vállalati struktúrában kétirányú tendencia figyelhetõ meg:

• egyfelõl gyors ütemben nõtt a mikro- és kisvállalkozások száma, amelyek különösen vidéki térségekben, a tájjellegû és speciális élelmiszerek elõállítása területén, mindenekelõtt a helyi ellátásban rendelkeznek perspektivikus piaci és fejlõdési lehetõségekkel;
• másfelõl egy koncentrálódási folyamat is elindult az élelmiszer-iparban, amely a szakosodás és a hatékony üzemméretek kialakulása és elõnyeinek kihasználása révén, nemzetközileg is versenyképes vállalatok megerõsödésére adhat esélyt.

1. Az élelmiszertermelés alakulása

A 10 fõnél többet foglalkoztató vállalkozások adatai alapján az élelmiszeripar 1998. évi bruttó termelésének volumene nagyjából az elõzõ évi szinten alakult, az elmozdulás csak minimális volt (100,8 %). Annak figyelembe vételével, hogy 1997-ben ugyanez a mutató 92,8 %-ot, tehát jelentõs csökkenést jelzett, óvatos derûlátásra adhat alapot a szerény mértékû tendenciaváltás is, amely remélhetõleg megmarad és tovább fog javulni. Ehhez mindenek elõtt a belföldi fizetõképes kereslet tartós bõvülésére volna szükség.

Az élelmiszeripari termelés negyedévenkénti alakulásának indexei arra utalnak, hogy a kedvezõ évindulás után a növekedést a IV. negyedévben - az orosz gazdasági válság következtében - a több szakágazatban végrehajtott kényszerû termelés-visszafogás fékezte le. Ezt mutatják az alábbi, az 1997. év azonos idõszakához viszonyított indexek is:

1998.
I. negyedév	102,6 %
II. negyedév	102,0 %
III. negyedév	102,9 %
IV. negyedév	96,3 %
Együtt:	100,8 %

A termelés markánsabb növekedésének elmaradása miatt a magyar ipar ágazati szerkezetében az élelmiszeripar részaránya 1998-ban tovább mérséklõdött: az 1997. évi 18,8 %-ról 16,6 %-ra. Ez zömmel a dinamikusan fejlõdõ ipari ágazatok, döntõen a gépipar örvendetes elõretörésével magyarázható.

Az élelmiszerek, italok és dohánytermékek gyártási ágazatainak 1998. évi bruttó termelési értéke a 10 fõnél többet foglalkoztató vállalkozások körében 1252 Mrd Ft volt, aminek 51 %-át a négy legnagyobb termelési értéket elõállító szakágazat - a hús-, a baromfi-, a gyümölcs- és zöldségfeldolgozás, valamint a tejipar - adta.

Az egyes élelmiszeripari szakágazatok termelésének alakulásában meglehetõsen nagy eltérés mutatkozik. Míg a szesz- és szeszesital-gyártás 24 %-kal, a baromfifeldolgozás 15%-kal bõvült, addig a hús- és halfeldolgozás, a malomipari termékek gyártása és a cukorgyártás számottevõen csökkent (elõbbiek 8 %-kal, utóbbi 26 %-kal).

2. Létszám, keresetek és termelékenység az élelmiszeriparban

Az élelmiszeriparban alkalmazásban állók létszámát - az ipar egészéhez hasonlóan - az 1990-es évek elejétõl kezdve a csökkenés jellemezte, amely 1997-ben 5 %-os volt. Ez a folyamat a múlt évben megállt, illetve meg is fordult, ugyanis az iparban foglalkoztatottak létszáma 1,6 %-kal emelkedett. Az élelmiszeriparban 1998-ban 1,3 %-kal többen álltak alkalmazásban, mint az elõzõ évben: az adatszolgáltatásban résztvevõ vállalkozások statisztikai állományi létszáma 125,5 ezerrõl 127,1 ezer fõre nõtt. A létszám emelkedése a szellemi foglalkozásúak körében volt jelentõsebb.

Az élelmiszeripar egészében a havi bruttó átlagkereset összege 65068 Ft/fõ, a nettó átlagkereseté pedig 43676 Ft/fõ volt 1998-ban. Ez 17,5 % bruttó kereset-növekedésnek felel meg, s ez valamivel magasabb az ipar átlagánál. A legmagasabb átlagkeresetek a dohányiparban, míg a legalacsonyabbak a sütõiparban alakultak ki.

Az élelmiszeripar termelékenysége - az egy alkalmazásban állóra jutó termelés - 1998-ban, az elõzõ évi 2 %-os romlás után, kismértékben (0,4 %-kal) tovább csökkent. Ugyanekkor a feldolgozóipar összes többi ágazataiban folytatódott a termelékenység több éve tartó emelkedése.

3. A vállalkozási és tulajdonosi struktúra az élelmiszeriparban

Az élelmiszeripari termelés szervezeti keretei az 1990-es évtizedben alapvetõ változásokon mentek keresztül. A megváltozott piaci és jogszabályi körülmények között, a privatizáció elõrehaladásával párhuzamosan, a korábbi nagyvállalati szervezetek többsége felbomlott és elemeikbõl új cégek sokasága jött létre. A felfokozott társaságalapítási és egyéni vállalkozás indítási hullám következtében a bejegyzett vállalkozások száma az ágazatban néhány év alatt a korábbinak többszörösére nõtt.

21. táblázat

Az élelmiszeriparban mûködõ vállalkozások száma és létszám-kategóriák szerinti megoszlása 1998. december 31-én

Összes mûködõ vállalkozás száma	8696	100%
ebbõl:
11 fõnél kisebb	7438	85,5%
11-20 fõ	468	5,4 %
21-50 fõ	395	4,5 %
51-300 fõ	287	3,3 %
300 fõnél nagyobb	108	1,3 %

Gazdálkodási formát tekintve: a jogi személyiségû társas vállalkozások száma 3198. (Ebbõl 2776 Kft, 245 pedig Rt.). A jogi személyiség nélküli társas vállalkozásoké 1246, az egyéni vállalkozásoké 4252 volt 1998. év végén. Új vállalkozások legnagyobb számban a sütõipari szakágazatban jöttek létre, a legkevesebb vállalkozás pedig a keményítõgyártás területén mûködik.

Az ágazat összes termelésébõl továbbra is meghatározó részt képviselnek a 300 fõnél többet foglalkoztató szervezetek, azonban részarányuk 1998-ban csökkent. Ez elsõsorban abból adódik, hogy a legnagyobb termeléscsökkenés azokban az ágazatokban következett be (cukoripar, malomipar, húsipar), ahol a nagyméretû vállalatok szerepe meghatározó.

Az elõbbiekhez hasonló képet tükröz az élelmiszeripari termelés és az export értékesítésének megoszlása a mûködõ vállalkozások létszám-kategóriái szerint (22. táblázat).

22. táblázat

Az élelmiszeripari termelés és az export értékesítésének megoszlása

M.e.: %

		11-20 fõ	21-50 fõ	51-300 fõ	300 fõ felett	Összesen
Termelés	1997.	2,7	4,0	21,9	71,4	100,0
	1998.	2,2	5,1	25,7	67,0	100,0
Export	1997.	0,2	0,6	20,1	79,1	100,0
	1998.	0,4	1,7	23,3	74,6	100,0

A kisebb vállalkozások belföldre szállítanak, s méretük növekedésével együtt emelkedik exportképességük. A kisebb és közepes vállalatok exportból való részesedésének enyhe növekedése ellenére továbbra is kevés a pénzügyileg stabil, kiegyensúlyozott gazdálkodást folytató és növekedésre képes közép-vállalkozás az élelmiszeriparban. A mikro- és kisméretûek között pedig jelentõs számban vannak mûködési nehézségekkel küzdõ, jövõkép nélküli vállalkozások is.

A magyar élelmiszeripar "elsõdleges" privatizációja - amelynek során az állami tulajdon leépítése és magánkézbe adása volt a cél - lényegét tekintve már befejezõdött. Az 1998. január 1.-i állapot szerint az ágazat tõkeszerkezetén belül a még állami kézben lévõ tõke aránya alig volt több 1 %-nál. A privatizált vagyonból a külföldi - köztük a multinacionális - befektetõk jelenleg mintegy 60 % arányban részesednek, hozzátéve, hogy ez az arány néhány szakágazatban lényegesen magasabb az átlagnál (pl. üdítõital-gyártás, cukor-, növényolaj-, sör-, édes-, dohányipar). A közvetlen külföldi befektetõk jelenléte eddig a tésztagyártás és a malomipar területén a legkisebb mértékû.

Az utóbbi 2-3 évben elindult, és egyre inkább kiterjed egy második tulajdonváltási ciklus, amely jellemzõen a koncentráció irányába mutat. A nemzetközileg is megfigyelhetõ tendenciákhoz hasonlóan ez lényegében a tõkeerõs tulajdonosi csoportok kezdeményezésével, fúziók vagy a kisebb versenytársak felvásárlása útján megy végbe, ami alapvetõen a piaci részesedésük növelését és a gazdaságosabb termelési méretek megvalósításán keresztül versenyképességük erõsítését célozza. A koncentráció a termékskála ésszerûsítésére és a gyártó üzemek közötti szakosodás lehetõségének kihasználására is elõnyös feltételeket teremt.

A szervezeti és tulajdoni koncentrálódás gyakorlati példái ma már a legtöbb élelmiszeripari szakágazatban, így a mezõgazdasági termékek elsõdleges feldolgozói körében is megtalálhatók (pl. húsipar, baromfiipar, tejipar, malomipar, konzervipar, cukoripar). A termelés koncentrációjának velejárójaként az üzemi struktúra átalakulása, az alacsony hatékonyságú és fejlesztésre piaci vagy technikai okokból alkalmatlan üzemek leállítása is megkezdõdött. Ez nagy türelmet és körültekintést igénylõ folyamat mind a foglalkoztatási problémák kezelése, mind a mezõgazdasági termelõi kapcsolatokat érintõ hatásai miatt.

4. A beruházások, a termelés mûszaki feltételeinek változása

A magyar élelmiszeriparban az 1990-es évtized eleje óta - a privatizáció elõrehaladásával párhuzamosan - a mûszaki fejlesztési és beruházási ráfordítások folyamatos növekedése figyelhetõ meg. Ez annak ellenére így volt, hogy az ágazat elégtelen tõkeellátottsága, valamint a termelés csökkenése és az emiatt keletkezõ kapacitás-kihasználatlanság fékezõleg hatott a fejlesztésekre. Ugyanakkor a változó piaci igények, a meglévõ piacok megtartása, illetve bõvítése, a befektetõk által elvárt jövedelmezõség elérése elkerülhetetlenül szükségessé tette a technológiák és a termelõ berendezések korszerûsítést, ami a versenyképesség javításának is feltétele.

Az élelmiszeripari fejlesztések, a beruházások a jelen idõszakban már elsõsorban nem a termelõ kapacitások bõvítésére irányulnak - bár a termelés összevonásához (koncentrálásához) esetenként ez is hozzá tartozik - hanem a termelés hatékonyságának növelését, a piachoz való rugalmasabb alkalmazkodást és a nemzetközi kötelezettségvállalásokból is következõ elõírások teljesítését szolgálják elsõsorban. Ilyen célok például:

• a termékminõség és a gyártási higiénia javítása, az integrált minõségszabályozási rendszerek bevezetése;
• a magasabb feldolgozottsági szintet és - összetételüknél fogva - a korszerûbb táplálkozási kultúra kialakulását eredményezõ új termékek gyártására való felkészülés;
• az igényesebb, reklámcélokat is szolgáló csomagolási kultúra meghonosítása, környezetkímélõ csomagolóeszközök alkalmazása;
• a termelést kiszolgáló infrastruktúra elmaradottságainak felszámolása, a környezetvédelmi létesítmények megvalósítása;
• a szállítójármûvek állományának bõvítése, modernizálása;
• a kereskedelmi módszerek, a marketing tevékenység, a logisztikai és disztribúciós rendszerek fejlesztése;
• a korszerû vállalatirányítás információs rendszerek bevezetése.

Az 1998-ban megvalósított élelmiszeripari beruházások értéke folyó áron megközelítõleg 75 Mrd Ft volt, amibõl mintegy 67 % volt a gépesítésre fordított összeg aránya.

Az 1997. évi teljesítéssel (56,6 Mrd Ft) szemben a folyó áron mért növekedés 25 %-ot tett ki, amelyhez hasonlót legutóbb 1994-ben regisztráltak. Ugyanakkor a gépi beruházás aránya kb. 15 %-kal alacsonyabb az 1997. évinél. Ez abból adódik, hogy a korábbi évek lendületes gépbeszerzései után, most az épületek, építmények beruházásaira fordítottak többet a vállalkozások, mindenekelõtt a szigorodó élelmiszerbiztonsági és higiéniai elõírások teljesítése miatt.

A következõ idõszakban - az elõcsatlakozási programok támogatási lehetõségeire alapozva - széles körben prioritást kell kapniuk azoknak a fejlesztéseknek, amelyek a közösségi struktúrapolitika elveivel összhangban álló szerkezet-átalakítást, valamint az Európai Unió élelmiszer-biztonságra, minõségellenõrzésre, higiéniára és környezetvédelemre vonatkozó követelmény-rendszeréhez történõ igazodást és megfelelést szolgálják. A vidékfejlesztéssel összefüggõen prioritásként kell kezelni a helyi piaci orientációjú mezõgazdasági termelést és feldolgozást összekapcsoló kezdeményezéseket, amelyek valós piaci igényeken alapulnak, gazdaságosan kialakítható termelési feltételekre épülnek és a vidéki foglalkoztatási lehetõségeket gyarapítják.

1. Az élelmiszeripar pénzügyi, gazdálkodási és vagyoni helyzete

Az élelmiszeripar 1998. évi pénzügyi, gazdálkodási és vagyoni helyzetérõl jelenleg még nem állnak rendelkezésre az értékeléshez szükséges teljes körû információk. Ezért az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet Informatikai Igazgatóságán készült, reprezentatív felmérésen alapuló, nem végleges adatokat tartalmazó feldolgozásból kiindulva foglaljuk össze a változások tendenciáit és a fontosabb következtetéseket. A felmérés összesített adatai szerint az értékesítés nettó árbevétele 9,7 %-kal növekedett az 1997. évihez viszonyítva, ami csupán fele az egy évvel korábban mért növekedésnek. Az exportárbevétel növekedése mindössze 2,9 % volt, szemben az egy évvel korábbi 34 %-kal.

A ráfordítások közül az anyagi jellegûek 9,6 %-kal, az elõzõ évinek a felével, a személyi jellegûek 17,4 %-kal emelkedtek.

Az év végén rendelkezésre állt összes eszköz értéke 13,5 %-kal haladta meg az elõzõ évit, amelyen belül a befektetett eszközök és a forgóeszközök értéke közel azonos arányban emelkedett. A befektetett eszközök közül a tárgyi eszközök értékének növekedése csak 9 % volt, míg a befektetett pénzügyi eszközöké több, mint 41 %-ot ért el. Az eszközállomány változása a szakágazatok között jelentõs szóródást mutat, amelynek szélsõ értékei: dohányipar +61,8 %, malomipar -6,7 % .

A saját tõke 11,3 %-kal, ezen belül a jegyzett tõke csak 4,7 %-kal emelkedett, amit az egy évvel korábban regisztrált 30 %-os saját, illetve 23 %-os jegyzettõke- növekedéssel összevetve, az élelmiszeripar új befektetéseket vonzó szerepének mérséklõdését jelzi, összhangban az elsõdleges privatizáció lezárultával.

Az ágazat tõkeellátottsága - a saját tõke összes forráson belüli aránya - kismértékben ugyan, de romlott (49,2 %-ról 48,2 %-ra csökkent). A magyar élelmiszeripart hosszú évek óta jellemzõ tõkehiány tehát változatlanul súlyos gondot jelent a vállalatok jövedelmezõ gazdálkodása és fejlõdési lehetõségei szempontjából. Néhány, már korábban is átlag alatti tõkeellátottságú szakágazatban - pl. a gyümölcs- és zöldségfeldolgozásban, a tejtermékgyártásban, cukorgyártásban - 1998-ban sajnos tovább romlott ez a mutatószám, míg mások - pl. a keményítõgyártás, a növényolaj-gyártás, a sütõipar, a tésztagyártás - kisebb-nagyobb mértékben javítani tudták azt.

A tõkeellátottsággal is részben összefüggést mutat a forgóeszközök és a rövid lejáratú kötelezettségek viszonyát kifejezõ likviditási ráta értéke, ami 1,33 volt ágazati átlagban. A bankok által elvárt 2,5 körüli mutatót csak négy szakágazat érte el, vagy múlta felül. Ezek: a keményítõgyártás, a máshová nem sorolt élelmiszerek gyártása, a söripar és az üdítõital-gyártás.

Az élelmiszeriparban a kötelezettségek állományának növekedése 15,2 % volt, s az elõzõ évben kimutatott 2 %-ot jelentõsen meghaladta. Ez egyaránt összefügg a befektetések növekedésével és néhány szakágazat értékesítési gondjainak gyarapodásával. A hosszú lejáratú kötelezettségek növekedési üteme ezen belül megközelítette a 20 %-ot, ami az elõzõ évi, mintegy 30 %-os csökkenéssel szemben kedvezõ változásnak tekinthetõ. A kötelezettségeknek azonban még így is 86 %-át a rövid lejáratúak képezik, ami az ágazat jövedelmezõségére kedvezõtlen hatással van.

Az árbevétel arányos jövedelmezõség az élelmiszeripar átlagában 3,31 %, az eszközarányos jövedelmezõség pedig 4,92 % volt 1998-ban. Az elõzetes adatok szerint az egy évvel korábbihoz képest az elõbbi mutató kismértékû romlást, az utóbbi némi javulást jelez. Ugyanakkor a nyereséges élelmiszeripari társaságok száma több, mint 5 %-kal csökkent, a veszteséges társaságoké viszont 13 %-kal nõtt. Már most látható, hogy 1997. évhez képest több szakágazatban jelentõs mértékben csökkent az adózás elõtti eredmény (pl. húsipar, tejtermékgyártás, gyümölcs- és zöldségfeldolgozás, sütõipar). Negatív elõjelû az adózás elõtti eredmény a baromfiiparban és a cukoriparban.

2. Várható kilátások és tendenciák 1999-ben

Az élelmiszeripari termelés múlt év szeptembere óta tartó visszaesése az I. negyedév közepére megállt és márciusban - az elõzõ év azonos idõszakához képest - a bruttó termelés már 3,8 %-os növekedést mutatott. (Ez elsõsorban a belföldi értékesítés jelentõs, márciusban 8,5 %-os, az I. negyedévben 5,0 %-os emelkedésének köszönhetõ.) A tendenciát az év további részében az agrártermékek belsõ keresletének a gazdaságelemzõi prognózisok szerinti, éves szinten 2% körül várható - erõteljes differenciálódással kísért - bõvülése fogja alakítani.

Az év elsõ negyedében az élelmiszerek átlagos fogyasztói árszínvonala csak igen mérsékelten nõtt, úgy, hogy eközben több terméknél (pl. tojás, sertéshús, sertészsiradék) jelentõs árcsökkenés is bekövetkezett. A piaci helyzet alapján éves viszonylatban az élelmiszereknél 6-7 %, a szeszesitalok és dohányáruk körében 11 % közelében valószínû az átlagos fogyasztói áremelkedés.

A feldolgozott élelmiszerek külpiaci értékesítése tekintetében azoknak a nem várt, kedvezõtlen eseményeknek a következményeivel kell számolni, amelyek a magyar agrárexport egészét negatívan befolyásolják:

• az élelmiszergazdaság vállalkozásait súlyosan érinti a tartósnak bizonyuló orosz pénzügyi krízis és a keleti export emiatt bekövetkezett, nagymértékû visszaesése;
• a jugoszláviai háborús események nyomán növekedtek a régió "kockázati tényezõi", ami rontja az e térségbe irányuló agrárkiviteli lehetõségeket;
• a több CEFTA ország által bevezetett kereskedelemkorlátozó intézkedések.

Tekintettel arra, hogy belföldön az élelmiszerkereslet csak lassú emelkedést jelez, az exportkiesést a hazai értékesítés bõvülése nem tudja ellensúlyozni.

Az élelmiszeripar nagy részében - a piaci kilátások miatt - nem valószínû a kapacitás-kihasználás javulása, sõt, annak romlása sem zárható ki, ami komoly hatékonysági problémát jelent.

Jelentõs eredményjavulásra a kritikus szakágazatokban rövidtávon nem lehet számítani. Fokozza a gondokat, hogy az élelmiszeripari társaságok eredményének alakulása, illetve gazdálkodási nehézségei közvetlenül visszahatnak a mezõgazdasági termelõk jövedelmi helyzetére és termékeik piacrajutási lehetõségeire.

1. Terület- és vidékfejlesztés
1. A területfejlesztés és az agrárgazdaság kapcsolata, támogatási források

A fejlett országok tapasztalata azt mutatja, hogy az agrárgazdaság viszonylagos szerepe a gazdasági teljesítményben és a népesség foglalkoztatásában is csökken. Az általános tendencia mögött azonban országhatárokon belül is jelentõs különbségek tapasztalhatók, hiszen a meghatározó más nemzetgazdasági ágak (fõként az ipar és a szolgáltatások) általában a nagyobb méretû, nagyobb népességû, elõnyösebb adottságokkal rendelkezõ településekre koncentráltan fejlõdnek. A kisebb települések gazdasági bázisa szûkül és továbbra is nagy mértékben az agrárgazdaságra alapozott. Ezek a települések általában térben is összefüggõ, nagyobb területi egységeket képeznek. A területi fejlettségben és fejlõdésben észlelhetõ különbségek társadalmi berendezkedéstõl függetlenül általánosan megfigyelhetõk, a különbségeket a céltudatos politika (benne a gazdaságpolitika) kordában tarthatja, mérsékelheti, sõt esetleg meg is szüntetheti azáltal, hogy a leszakadt, lemaradó térségeknek különbözõ támogatási és ösztönzõ eszközökkel esélyt kínál a felzárkózásra.

Magyarországon az egyes térségek között a fejlettségben meglévõ különbségek tartósan léteznek. Az 1990-es évek a már korábban is meglévõ feszültségeket többnyire kiélezték, sõt újabb feszültségeket is teremtettek. Drasztikusan csökkent a mezõgazdasági foglalkoztatottság, s szinte teljesen megszûnt az ingázókat foglalkoztató nagyvárosi szervezetek munkaerõigénye. A kisvárosokban telephelyszerûen mûködõ ipari foglalkoztatók jelentõs része is tönkrement, az élelmiszeripari kapacitások kihasználtsága csökkent. Mindezek a folyamatok legerõteljesebben a kistelepüléseken élõk megélhetését nehezítették, és ezeknek a településeknek a legrosszabb az esélye - más tényezõkre is tekintettel - a felemelkedésre.

A regionális feszültségeket jelzik a gazdaság teljesítménye (az egy fõre jutó GDP), és a munkanélküliségi ráta (különösen a tartósan munkanélküliek aránya) az ország térségei között megfigyelhetõ nagy különbségei. A jövõ fejlõdési esélyeit pedig döntõen befolyásolják a tõkebefektetések, a külföldi mûködõ tõke térnyerései. Ha régiónként nézzük, akkor minden tekintetben Közép-Magyarország mutatja a legkedvezõbb képet (legnagyobb a gazdaság fajlagos teljesítménye, a legkisebb a munkanélküliség, a legkedveltebb befektetési terep). Nem ennyire kedvezõek ugyan, de az országos átlagot lényegesen meghaladó mutatókkal ugyancsak az "élbolyba" tartozik Észak-Dunántúl és Nyugat-Dunántúl is. A középmezõnyt Dél-Dunántúl és Dél-Alföld képviseli, míg Észak-Magyarország és az Észak-Alföld tartósan a leggyengébb eredményeket mutatja.

Ha kisebb területei egységeket (kistérségek, települések) nézünk, azt találjuk, hogy a legfejlettebb régiókban is vannak elesettebb, miként a legkevésbé fejlett régiókban is szép számmal akadnak prosperáló kistérségek, illetve települések. Sok függ tehát attól, hogy a mostohább viszonyok között mennyire tudják az adottságaikat hasznosítani, illetve mennyire tudnak élni azokkal a lehetõségekkel, támogatásokkal, amelyekhez különbözõ formában hozzájuthatnak.

A területfejlesztési politika elsõdleges célja az arányosabb területi fejlõdés segítése. Jogi hátterét a területfejlesztésrõl és területrendezésrõl szóló 1996. évi XXI. törvény, továbbá az - e törvény alapján kidolgozott - 1997-ben országgyûlési határozattal elfogadott (35/1998. (III. 20.) sz. OGY. határozat) Országos Területfejlesztési Koncepció megteremtette. Kialakultak, és mûködnek a területfejlesztés intézményei, a megyei területfejlesztési tanácsok is. Az 1998-as évnek ez az egyik fontos eredménye.

A területfejlesztési (regionális) politika pénzügyi eszközeit elsõdlegesen a Területfejlesztési Célelõirányzat képezi, bár más központi források (munkaerõ-piaci alap, gazdaságfejlesztési célelõirányzat, turisztikai fejlesztések központi eszközei) felhasználása is mérsékelheti, avagy erõsítheti a meglévõ területi különbségeket. A Területfejlesztési Célelõirányzat agrárgazdaságra gyakorolt hatása kétirányú, közvetett és közvetlen hatásairól beszélhetünk. A közvetett hatás a nem a mezõgazdaságban, de a vidéki településeken megvalósított fejlesztések támogatásán keresztül jelentkezik. Ha ugyanis fejlõdik a vidék, abból a mezõgazdaság és a mezõgazdaságból élõk is profitálnak. Közvetlen hatása pedig a mezõgazdaságnak, illetve mezõgazdasági termelõknek juttatott támogatás formájában érzékelhetõ.

A Területfejlesztési Célelõirányzatból 1998-ban összesen 1,84 Mrd forint mezõgazdasági célú felhasználásról született döntés. A támogatás hosszú távú fejlesztéseket szolgált. A legnagyobb része (91 %-a) a foglalkoztatási viszonyok javítása érdekében (1,16 Mrd forint munkahelyteremtõ, 519 millió forint munkahelymegtartó beruházásra), kisebb hányada (9 %-a, azaz 170 millió forint) pedig egyéb célú beruházásra került felhasználásra. A szerény támogatás több mint 16 Mrd forint mezõgazdasági beruházást indukált. A beruházások révén 2157 új mezõgazdasági munkahely létesült és 14519 meglévõ munkahely megõrzését segítette, s a mezõgazdasági munkahelyek mintegy 5 %-át érintette. Tehát érezhetõen kedvezõ hatást gyakorolt a mezõgazdasági foglalkoztatottságra.

Az 1998-ban kialakult kormányzati struktúrában egy tárca keretébe került a területfejlesztés, a vidékfejlesztés és a mezõgazdaság. Az új struktúra a korábbiakhoz képest kedvezõbb lehetõséget teremt a különbözõ források koordinált felhasználására, az elmaradottabb térségek, különösen pedig a vidék fejlesztése érdekében.

A vidékcentrikus területfejlesztés elõtérbe került, a Területfejlesztési Célelõirányzat nem csak nevében változott Vidékfejlesztési Célelõirányzatra, hanem tartalma, céljai is érdemi változást jeleznek. A felhasználását szabályozó 40/1999. (III. 3.) Korm. rendelet által meghatározott támogatási célok:

• munkahelyteremtõ beruházások, kiemelve a mezõgazdasági termékek feldolgozását, manipulálását, állattartó telepeket, halászati termékek feldolgozását;
• a meglevõ foglalkoztatott létszám megõrzését szolgáló piac- és termékváltást elõsegítõ fejlesztések (beleértve a bioenergia-termelést szolgáló erdõtelepítést is), tájjellegû, specifikus termékek elõállítását szolgáló fejlesztések;
• vállalkozásokat segítõ innovációs központok, inkubátorházak, ipari parkok kiépítése és munkahelyteremtéssel járó humán infrastruktúra-fejlesztések;
• térségi fejlesztési programok, a helyi társadalom fejlõdését, önszervezõdését elõsegítõ programok készítése;
• biotermékek elõállításához kapcsolódó és az agrárintegrációt elõsegítõ fejlesztések;
• a gazdaságfejlesztéssel összefüggõ, vállalkozásokat segítõ termelõ infrastrukturális beruházások, kiemelten térségi jelentõségû energia-, közlekedés-, víz- (beleértve a felszíni vízelvezetõ rendszerek és mûtárgyaik építését, valamint halastavak létesítését is) és a szennyvízrendszerek kiépítését, a hírközlést, a térségi hulladék elhelyezését és kezelését szolgáló fejlesztéseket, valamint a falusi turizmushoz kapcsolódó infrastrukturális létesítmények kiépítését;
• különleges, a helyi gazdasági fejlõdést elõsegítõ célprogramokhoz, részfoglalkoztatást segítõ közmunkaprogramokhoz, közhasznú munkavégzéshez kapcsolódó fejlesztések;
• a gyógy-turizmus fejlesztése.

A területfejlesztési támogatási rendszer továbbfejlesztésével a vidékfejlesztés súlyának növelését a következõ kiemelt támogatási lehetõségek megteremtésével is elõ kívánjuk segíteni:

• az agrárintegrációt elõsegítõ támogatási célon belül az egyéni termelõk önszervezõdésén alapuló értékesítési, feldolgozói, közös gépbeszerzési fejlesztései, beruházásaik támogatása 10 % ponttal meghaladja az átlagos támogatási szintet;
• a területfejlesztési szempontból kedvezményezett és egyben a kedvezõtlen adottságú agrártérségekben a termelési szerkezet átalakítását, a foglalkoztatottság bõvítését, a jövedelem növelését szolgáló fejlesztések, beruházások támogatása ugyancsak 10 % ponttal meghaladja az átlagos támogatási szintet;
• a falusi turizmust a kamattámogatás mellett vissza nem térítendõ támogatás is segítheti;
• az agrártámogatási rendszer és vidékfejlesztési támogatási rendszer összehangolt mûködtetése érdekében pontosításra kerültek a támogatás szempontjából elismerhetõ költségek az ültetvénytelepítés és az erdõsítés támogatásánál.

1. Az agrárgazdaságot érintõ egyéb területfejlesztési intézkedések
0. A leghátrányosabb helyzetû megyék támogatása

Az ország leghátrányosabb helyzetû megyéinek - ahol az egy fõre jutó GDP nem érte el az országos átlag 70 %-át - felzárkóztatása érdekében a 2345/1996. (XII. 11.) Korm. határozat az érintett megyék számára többlettámogatásokat rendelt el, melybõl az agrárgazdaság is részesedhet. Ebbe a körbe három megye tartozik (Borsod-Abaúj-Zemplén, Nógrád és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye).

Az 1999. évi költségvetésrõl szóló törvény felhatalmazása alapján a Kormány 2104/1999. (V. 5.) sz. határozatában állapította meg a megyék részére elkülönített többlettámogatásokat. Ez Borsod-Abaúj-Zemplén megye esetében 3,9 Mrd forintot jelent az Integrált Szerkezetátalakítási és Válságkezelési Program folytatásához. Nógrád megye 1,2 Mrd forint, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye pedig közel 3,2 Mrd forint többlettámogatást kap ez évi feladatterve végrehajtásához.

Fentieken túlmenõen e megyék felzárkóztatása érdekében a következõ három évre a megyei területfejlesztési programok és a megvalósításukat elõsegítõ egységes állami támogatási rendszer kidolgozását írta elõ a Kormány.

1. Vállalkozási övezetek

Az Országos Területfejlesztési Koncepció által meghatározott tizenegy vállalkozási övezet közül nyolc már korábban kijelölésre került. További hármat határoztak meg az 5/1999. (I. 18.) és a 7/1999. (I. 18.) Korm. rendeletek. Az új vállalkozási övezetek a következõk: Kunmadaras és térsége, a Békés megyei, és a Lenti központú (Zalai Regionális) vállalkozási övezet. Ezek az agrárgazdasághoz kötõdve, elsõsorban az élelmiszer-feldolgozás vállalkozásainak kínálnak lehetõséget.

2. A területfejlesztés intézményrendszere, az intézményrendszer módosítása
0. Regionális intézmények

A területfejlesztés pénzügyi eszközei - a területfejlesztésrõl szóló törvénnyel összhangban - részben központosítottan, részben decentralizáltan (megyékre felosztva) kerülnek felhasználásra. A területfejlesztési politika Magyarországon nagy súlyt helyez a decentralizációra, hogy a támogatási döntések minél közelebb szülessenek ahhoz a szinthez, ahol a legtöbb az ismeret a legkedvezõbb fejlesztések kiválasztásához. Az intézményrendszer súlyponti elemei ezért a megyei területfejlesztési tanácsok, amelyek a mai támogatási források mintegy 80 %-ával rendelkeznek.

A megyei területfejlesztési tanácsokban az agrárképviselet is megjelenik. Az FM Hivatalok állandó meghívottként vesznek részt a tanácsok munkájában, de szavazati joguk nincs. A megyei agrárkamarák viszont szavazati joggal rendelkezõ tagok. A tanácsok kereteiben különbözõ munkabizottságok, így általában mezõgazdasági bizottságok is mûködnek.

Az Európai Unióhoz való csatlakozásra való felkészülésünk szükségessé teszi a jelenlegi intézményrendszer és hatáskörök módosítását. A Strukturális Alapok regionális problémákat kezelõ eszközeinek legnagyobb része a magyar közigazgatási rendszer alapegységeinél (megye) nagyobb területi egységek fejlesztési programjaihoz kapcsolódik. Ezért szükséges, hogy nagyobb, NUTS II szintû területei egységeket (régiókat) kialakítsunk, szervezeteiket létrehozzuk, s az Országos Területfejlesztési Koncepcióban szereplõ hét tervezési-statisztikai régióban regionális fejlesztési tanácsok alakuljanak.

A regionális fejlesztési tanácsok feladata lesz a nagyobb területei egységek, vagyis több megye fejlesztésének összehangolása, továbbá a megyei és az országos fejlesztési elképzelések közötti ésszerû kapcsolat megteremtése is. A regionális fejlesztési tanácsok tevékenységi köre tehát nem csorbítja a megyei területfejlesztési tanácsok feladatkörét, a két szervezet partnerségi viszonyban mûködik együtt.

1. A vidékfejlesztést segítõ egyéb intézmények

A nyolc regionális központban mûködõ területi fõépítészi irodák a településrendezési tervek készítését támogató és szakszerûségét ellenõrzõ tevékenységük során elõtérbe helyezik a vidékfejlesztést és a komplex falumegújítást célzó megoldásokat. Hasonló céllal mûködnek a megújuló területi tervtanácsok is, amelyek mûködését a minisztérium rendeletben szabályozta. Megkezdõdött a területi fõépítészi irodák felkészítése a falumegújítást célzó önkormányzati kezdeményezések logisztikai támogatására.

Az Országos Területfejlesztési Központ jelenleg a Vidékfejlesztési Innovációs Közhasznú Társaság megalapítását, valamint a régiókban Mezõgazdasági Fejlesztési és Logisztikai Központok létesítését tervezi, kapcsolódva az agrár-kutatási intézményekhez.

3. Agrárgazdaság és vidékfejlesztés az Európai Unióhoz való csatlakozás jegyében
0. A kormányzati struktúra változása, és várható hatásai

A területfejlesztés, vidékfejlesztés és agrárfejlesztés egymással igen szorosan kapcsolódó társadalmi tevékenységek, különösen olyan országban - mint Magyarország is - ahol a leginkább a vidéki jellegû térségek elmaradottak.

Az új kormányzati struktúra jó esélyt kínál jelentõs állami támogatási források (területfejlesztés-vidékfejlesztés, agrártámogatások) felhasználásának a koordinálására. Már az 1999. évi támogatási rendszerben érezhetõ, hogy javult az összhang a területfejlesztés, a vidékfejlesztés és az agrártámogatások eszközrendszere között. A tárca keretében alakult Vidékfejlesztési Programok Fõosztálya a vidékfejlesztési politika és stratégia érvényesítését, az országos, a regionális, a megyei és a kistérségi vidékfejlesztési programok készítésének irányítását és koordinálását végzi.

1. A vidékfejlesztés új lehetõségei, az ehhez kapcsolódó tennivalóink

A vidékfejlesztés fontosságának a felismerését és gyakorlati megvalósítását az uniós támogatások is segítik. Már 1997-ben indult a PHARE keretében egy vidékfejlesztési program, mintegy 8 millió ECU forrással Dél-Dunántúlon, és Északkelet-Magyarországon.

Az EU-ban döntés született arról, hogy a csatlakozó országok számára - a csatlakozás elõsegítése érdekében - pénzügyi alapot (elõcsatlakozási alap) létesítenek. Az alapokból támogatott agrárgazdaság- és vidékfejlesztést szolgáló programra (SAPARD) - 2000-tõl hét évre, illetve amíg tagok nem leszünk - évente mintegy 9,5 Mrd forint forrásra számíthatunk, melyhez már a következõ évi költségvetésben gondoskodnunk kell 3-5 Mrd forint - társfinanszírozást szolgáló - nemzeti támogatási forrás elkülönítésérõl.

A közösségi források fogadására való felkészülés már 1998-ban megkezdõdött. A felkészülés része egy országos terv kimunkálása. Ennek megalapozására a megyék és a régiók elkészítették agrárstruktúra- és vidékfejlesztési stratégiájukat. A stratégiában meghatározott prioritások figyelembevételével kerülnek kialakításra a Nemzeti Mezõgazdasági és Vidékfejlesztési Terv prioritásai, amelyek a következõ hét évre meghatározzák a fejlesztés irányait.

A vidékfejlesztés leghatékonyabban az integrált vidékfejlesztési programokon keresztül valósítható meg. A kistérségi agrárstruktúra és vidékfejlesztési programok készítésére kiírt többfordulós pályázatra 175 kistérséggé szervezõdött 1800 település - az ország mintegy 90 %-a adta be jelentkezését. Közülük 145 kistérség ez évben megkezdi integrált kistérségi programja kidolgozását az agrártárca által nyújtott támogatás felhasználásával. Az EU követelményeknek megfelelõ kistérségi programok készítését az FVM szakmai képzéssel is segíti. Az EU vidékfejlesztési politikája igen nagy jelentõséget tulajdonít a helyi, alulról jövõ, közösségi kezdeményezéseknek. Az agrártárca szakemberei nagy súlyt fektetnek arra, hogy vidéki rendezvényeiken a kezdeményezõkészséget felélesszék a vidéken élõk körében.

Létrejött az FVM-ben egy kisebb méretû új szervezeti egység, a SAPARD Titkárság, mely az agrárgazdaság- és vidékfejlesztést szolgáló program gyakorlati teendõit koordinálja. A SAPARD program keretében elnyerhetõ támogatások felhasználása a Strukturális Alapok logikáját követi. Ehhez idomulva támogatási rendszerünket is fokozatosan közelítjük az uniós elvekhez és gyakorlathoz. Ez elemi érdekünk is, ha az Unió támogatási lehetõségeit a lehetõ legnagyobb mértékben hasznosítani akarjuk. A jövõ támogatáspolitikájában hazánkban is egyre inkább integráltan kell kezelni a különbözõ támogatási eszközöket a vidék fejlesztése érdekében. A SAPARD országos tervének elkészítésébe bekapcsolódtak kutatási és felsõoktatási intézmények (VÁTI Kht, MTA Regionális Kutatások Központja, Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet, Gödöllõi Agrártudományi Egyetem, Budapesti Közgazdasági Egyetem, Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem).

2. Gyakorlati tennivalók és teljesülésük

A csatlakozásra való felkészülés feladatait és pénzügyi elõirányzatát összefoglaló Acquis Nemzeti Programja (ANP) XI. alfejezete: "Agrárstruktúra- és intézményfejlesztés, intézményrendszer kialakítása és felkészítése a SAPARD fogadására" tartalmazza a szakterület csatlakozási teendõit. Az alfejezet alapján a szakterületi stratégiai cél az EU agrárstruktúra- és vidékfejlesztési joganyag alkalmazási feltételeinek megteremtése és a csatlakozást megelõzõ agrár- és vidékfejlesztési források (SAPARD) sikeres felhasználása. Az anyagnak a helyzetértékelést tartalmazó összegzõ megállapítása értelmében: az alfejezethez kapcsolódóan Magyarországnak jogharmonizációs kötelezettsége a többéves költségvetési tervezésre való áttérés, és a kedvezõtlen adottságú területek EU-konform támogatási rendszerének kialakítása. Feladat az EU támogatások igénybevételének feltételét képezõ intézményrendszer kialakítása. A csatlakozásra Magyarországnak meg kell teremteni a közösségi rendeletek alkalmazásának feltételeit.

Az ANP a szakterület 1999. évi feladatait a következõ szerint tartalmazza:

• kedvezõtlen adottságú területek lehatárolása,
• Magyarország agrárstruktúra- és vidékfejlesztési tervének elkészítése,
• kistérségek agrárstruktúra- és vidékfejlesztési programjainak készítése,
• kistérségi non-profit tervezõ és programszervezõ ügynökségek létrehozása és mûködtetése,
• felkészítõ tanfolyamok szervezése,
• az FVM megyei hivatalainak felkészítése a csatlakozást megelõzõ agrárstruktúra- és vidékfejlesztési támogatásokkal kapcsolatos és a csatlakozást követõen megnövekvõ feladatokra.

1. Agrárdiplomácia, az agrárgazdaság EU harmonizációja, várható versenyesélyei, a csatlakozási tárgyalások
1. Nemzetközi kapcsolatok

Az FVM vezetésének intenzív agrárdiplomáciai tevékenysége következtében jelentõsen élénkültek és földrajzi értelemben is kiszélesedtek a nemzetközi kapcsolatok. Az agrárdiplomácia célja, hogy hatékonyabban járuljon hozzá az esetenkénti termelési válságok, értékesítési krízishelyzetek megoldásához, valamint az idõnként felerõsödõ piaci feszültségek csökkentéséhez.

Ugyancsak fontos célkitûzés, hogy az agrárdiplomácia segítségével fokozottabban képviseljük gazdasági érdekeinket, bõvítsük az EU-csatlakozásunkhoz szükséges támogatók körét, élénkítsük kereskedelmi- gazdasági kapcsolatainkat és javítsuk a mezõgazdasági és élelmiszeripari termékeink piacrajutási esélyeit.

2. Súlypontképzés és prioritások a nemzetközi kapcsolatokban

A magyar agrárgazdaság külgazdasági kapcsolat rendszerében a szomszédos országokkal, az Európai Unió tagországaival, valamint a gazdasági szempontból kiemelkedõ fontosságú országokkal folytatott együttmûködés elsõbbséget élvezett. Így az agrárdiplomáciai offenzíva keretében felsõszintû tárgyalásokat folytattunk Németország, Franciaország, Ausztria és Spanyolország partnerminisztériumainak vezetõivel. Különös figyelmet fordítottunk az EU mindenkori soros elnöki tisztségét betöltõ tagországokkal a kapcsolatok fejlesztésére.

Az agrárdiplomácia 1998. II. félévi eseményei közül feltétlenül említést érdemel az EU Bizottság mezõgazdaságért és vidékfejlesztésért felelõs vezetõjével folytatott miniszteri szintû megbeszélés Brüsszelben és Budapesten. Az EU-val létrejött tárgyalások eredményeképpen érzékelhetõen kibõvült a Magyarország EU-csatlakozását elkötelezetten támogató és mezõgazdaságunk felkészülését segítõ tagországok köre.

A minisztérium vezetése a jelentõségének megfelelõ súllyal kezelte a nemzetközi kapcsolatok fejlesztését az Európán kívüli fejlett országok (Ausztrália, Új-Zéland), az ázsiai, délkelet-ázsiai országok (Japán, Kína, Thaiföld, Vietnam), valamint a latin-amerikai országok (Brazília, Peru, Argentína, Mexikó) tekintetében, ahol a kapcsolatépítés alapja a kölcsönös elõnyökre épülõ együttmûködés és gazdasági érdekeltség.

A prioritást élvezõ régiók országaival szorgalmaztuk az állat- és növény-egészségügyi egyezmények megkötését. Azokban az országokban, ahol ez már életbelépett, konkrét agrár-együttmûködésre vonatkozó megállapodások aláírására is sor került, vagy arra irányuló kezdeményezéseket tettünk (pl. Peru, Brazília, Thaiföld).

Élénk agrárdiplomáciai tevékenységünknek köszönhetõen egyéb olyan fontos viszonylatokban is sikerült elõrelépni, mint az USA és Izrael. Az USA-ba irányuló agrárexportunk kisebb ugyan mint az európai térségben, de a kétoldalú együttmûködés a kereskedelmen túlmutató kapcsolatokat is jelent. A magyar-amerikai gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok elmélyítését teszi lehetõvé az USDA államtitkárának magyarországi látogatása, a német-magyar miniszteri találkozó, valamint az USA-beli miniszteri látogatás.

A magyar-orosz kétoldalú agrárkereskedelem elõmozdítását szolgálta az államtitkári szintû moszkvai látogatás, beleértve az Oroszországi Föderáció agrárgazdaságért felelõs miniszterelnök helyettesével és más magas rangú vezetõkkel folytatott tárgyalásokat. A tárca vezetése kiemelten kezeli az orosz gazdasági kapcsolatok fejlesztését és ennek érdekében rendszeres szakértõi egyeztetésekre került sor.

A külgazdasági együttmûködést, a szaktárcák közötti és a nemzetközi szervezetekkel (FAO, OECD) ápolt kapcsolatok elmélyítését segítették fontos megállapodások, amelyek közül kiemelkednek a FAO-val és az Osztrák Szövetségi Mezõgazdasági és Erdészeti Minisztériummal, az élelmiszerhigiéniai, élelmiszerbiztonsági és élelmiszerellenõrzési kérdésekben illetékes Szövetségi Fogyasztóvédelmi és Nõügyi Minisztériummal kötött megállapodások.

3. A szomszédos országok, a CEFTA kapcsolatok

A szomszédos országokkal kialakított kapcsolataink fontosságára utalnak a lengyel, a cseh, a szlovák és a román mezõgazdasági minisztériumok vezetõivel folytatott tárgyalások. A CEFTA megállapodás elõsegíti a közép- és kelet-európai országok egymás közötti kereskedelmét. Az elmúlt évtõl azonban több és elsõsorban a mezõgazdasági és élelmiszeripari termékek szállítását akadályozó, a magyar exportot többnyire hátrányosan érintõ védõintézkedést vezettek be az egyes partnerországok. A korlátozó intézkedések megszüntetése, a CEFTA kedvezmények visszaállítása érdekében élénk gazdaságdiplomáciai tevékenységet folytattunk. Minden érintett országgal a lehetséges kompromisszumos megoldásokat kerestük. A megbeszélések részeredmények eléréséhez vezettek.

A CEFTA kedvezmények tartalmának, az agrárkereskedelmi akadályok a tagországok közötti kereskedelemre gyakorolt hatásának vizsgálata, illetve a mezõgazdasági kereskedelem fellendítésének elõsegítése érdekében döntés született a CEFTA Vegyes Bizottság Agrárkereskedelmi Albizottságának létrehozásáról. 1999-ben a CEFTA Vegyes Bizottság elnöki funkcióját Magyarország tölti be, így a Budapesten sorra kerülõ mezõgazdasági rendezvények - mint pl. a szeptemberi CEFTA agrárminiszteri találkozó - lebonyolítása a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumra hárul. A határon túli magyarokkal, azok szakmai szervezeteivel folytatott kapcsolatépítés következtében a korábban többnyire eseti kapcsolatok helyére a rendszeres, intézményes keretek közötti együttmûködés lépett. Ide tartozik a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete és az FVM között létrejött megállapodás, amely példaértékû a többi határmenti területtel kialakított kapcsolat szempontjából. A minisztérium a lehetõségeihez mérten a szlovákiai, kárpátaljai, a vajdasági magyarság szakmai szervezeteit anyagilag is támogatásban részesítette.

4. Az agrárgazdaság EU harmonizációja és a csatlakozási tárgyalások

Az EU-csatlakozás elõkészítéseként folyó átvilágítási tárgyalások keretében az agrárgazdaság területén hat egyeztetésre került sor. Ennek eredményei meghatározzák következõ felkészülési idõszak feladatait is.

• Az elsõ mezõgazdasági átvilágítás témakörét a szántóföldi növények (gabona, olajmagvak, fehérjenövények), valamint a friss és feldolgozott zöldség-gyümölcsök képezték. Az alapelvek (az átmenet nélküli csatlakozás az EU többi tagországának gazdálkodóival, azonos jogok és kötelezettségek) rögzítésén túl megjelöltük azokat a területeket is, amelyeken elõre láthatólag átmeneti mentességi igényt kívánunk érvényesíteni. Felvetettük továbbá azokat a területeket is, amelyekrõl az érdemi tárgyalások során egyeztetésre van szükség.

A Bizottság kifejtette, hogy az EU követelményének megfelelõen szükség van az EU-konform intervenciós, piacszabályozási és információs rendszer kialakítására, valamint a földnyilvántartás fejlesztésére. A zöldség- és a gyümölcspiac szabályozására létre kell hozni a termelõi szervezetek alapításának, elismerésének, mûködésük hatósági ellenõrzésének kereteit és az export esetében elengedhetetlen a már mûködõ minõségellenõrzési rendszernek az import és a hazai termékekre történõ kiterjesztése.

• A második mezõgazdasági átvilágítás témája az állategészségügy volt. Átmeneti mentességi kérelmet hat témában nyújtottunk be, ezek közül kettõt állattenyésztési témakörben - a mesterséges termékenyítõ állomásokon a szaporítóanyagok kórokozó mentességének az EU-nál magasabb szinten való megállapítása érdekében -, hármat az állatvédelem területén, abból a célból, hogy a magyar állattartók a csatlakozás után még bizonyos idõt kapjanak az EU-elõírásoknak megfelelõ telepek kialakítására, valamint egyet a vágóhidak üzemkialakítása kapcsán, szintén a gazdálkodók felkészülési idejének meghosszabbítása érdekében.
• A harmadik mezõgazdasági átvilágítási forduló témái a következõk voltak:
• az Európai Mezõgazdasági Orientációs és Garancia Alap (EMOGA) Garancia Részleg által finanszírozott kifizetések nemzeti adminisztratív szerve, a kifizetõ ügynökség szervezeti, felügyeleti, pénzkezelési és ellenõrzési rendszere;
• a termelõi kompenzációs támogatások ellenõrzésére szolgáló Integrált Igazgatási és Ellenõrzési Rendszer;
• a vidékfejlesztés;
• az EMOGA Orientációs Részleg (fejlesztési intézkedések) pénzügyi vonatkozásai (a mezõgazdaság hatékonyságának javítása, mezõgazdasági termékek feldolgozásának és értékesítésének támogatása, termelõi csoportok támogatása, közösségi kezdeményezések);
• az EMOGA Garancia Részleg (kísérõ intézkedések) pénzügyi vonatkozásai (agrár-környezetvédelmi intézkedések, a korai nyugdíjazás, erdõsítés);
• az erdészet.

A csatlakozás után Magyarországon is alkalmazni kell az EMOGA mûködtetéséhez szükséges intézményeket, beleértve a piaci beavatkozásokat (intervenciós felvásárlás és tárolás, exporttámogatás), a termelõi jövedelemtámogatásokat és a strukturális (beruházási, környezetvédelmi) intézkedések kifizetési rendszereit.

A Bizottság a magyar agrárgazdasági támogatások vonatkozásában hangsúlyozta, hogy a jelenlegi magyar támogatási rendszer a következõ fõ pontokban alapvetõen eltér az EU strukturális támogatásaitól:

• az EU többéves költségvetési tervezést alkalmaz, szemben az éves magyar tervezéssel;
• a támogatási eszközök (jogcímek) szerint differenciáló magyar rendszer alapelveiben különbözik az EU célorientált rendszerétõl.

A delegáció bejelentette, hogy Magyarország a csatlakozásig létrehozza és a csatlakozás napjától az EU követelményeinek megfelelõen mûködteti majd az EMOGA Garancia Részlegbõl származó pénzek adminisztrációjához a kifizetõ ügynökséget. A belépés napjától minden EU által társfinanszírozott programban az EU elõírásainak megfelelõen kívánunk részt venni.

Igényeljük továbbá, hogy Magyarország teljes területe az 1. célterület (Objective 1.) kategóriába tartozzon, hiszen az egy fõre jutó GDP az EU-átlag 75%-át nem éri el.

• A negyedik mezõgazdasági átvilágítás témája a tejre, a marha- és a borjúhúsra, a juh- és a kecskehúsra, a sertéshúsra, a baromfihúsra, tojásra, az albuminokra és a mézre vonatkozó szabályozás volt.

A magyar delegáció a következõ kérdéseknek tulajdonított kiemelt jelentõséget:

• bejelentettük, hogy a SEUROP vágottest-minõsítésen alapuló árjelentési rendszer felállítása megkezdõdhet 2000. január 1-tõl, mivel ettõl az idõponttól kötelezõ a SEUROP szerinti minõsítés Magyarországon;
• a 2456/93/EK rendelet 5. cikk 2. bekezdésben biztosított lehetõséggel Magyarország is élni kíván. A hazai vágóhídi struktúrában a legtöbb esetben a vágóhíd, a hûtõtároló és a daraboló egység együtt üzemel, így ezeket az üzemeket intervenciós központként kívánjuk használni.

Érdemi tárgyalást kívánunk folytatni az EU-val a 805/68/EGK rendelettel kapcsolatosan:

• a speciális húsmarha-prémium regionális felsõhatárának megállapítására vonatkozóan;
• a borjastehén prémium egyéni felsõ határainak összege tekintetében.

A tejpiaci szabályozás vonatkozásában néhány technikai jellegû módosítási igényünk mellett, két esetben jelentettük be átmeneti mentességi igényünket: a 2,8 % zsírtartalmú tej gyártásának lehetõvé tétele érdekében, illetve a tejtermelés területén történõ kapacitás-növekedéssel járó beruházások nemzeti forrásból történõ támogatásával kapcsolatban.

Érdemi tárgyalást kívánunk folytatni a tényleges tárgyalások megkezdésekor a 804/68/EGK és 3950/92/EGK rendeletek kapcsán Magyarország tejkvótájának mértékérõl, és az ahhoz kapcsolódó bázisidõszak megállapításáról.

• Az ötödik mezõgazdasági átvilágítás témái a kereskedelmi mechanizmusok, a minõségpolitika, az agrimonetáris rendszer, az állami támogatások, a tesztüzemi rendszer, a mezõgazdasági statisztika, a Római Szerzõdés II. melléklete alá nem tartozó (feldolgozott) termékek) és a negyedik forduló elmaradt témakörei (juh- és kecskehús, sertéshús, baromfi és tojás, albuminok és méz) közösen kerültek átvilágításra.

A juhhús és kecskehús piaci rendtartásának témájában egy tárgyalási témát vetettünk fel, az anyajuh prémiumjogosultsággal kapcsolatban.

A sertéshús piaci rendtartásával kapcsolatos közösségi joganyag átvétele és alkalmazása megfelelõ felkészülés esetén legkésõbb a csatlakozás elsõ napjától lehetséges.

A baromfihúsra vonatkozó közösségi szabályokat a Magyar Élelmiszerkönyv 1-3-1906/90 sz. elõírása tartalmazza, amely 1998. január 1-je óta már hatályban van. Jelentõs lépések történtek a forgalmazási-értékesítési szabványok bevezetése érdekében is. Tojás esetében viszont még nem épült ki az a technikai bázis, amely lehetõvé tenné a kereskedelmi forgalomba kerülõ tojások minõség és súly szerinti osztályozására, jelölésére, csomagolására és címkézésére vonatkozó elõírások érvényesítését.

Az albuminokkal kapcsolatban az átvilágításra kerülõ közösségi joganyagról megállapítható, hogy megfelelõ felkészülés esetén a vonatkozó jogszabályok átvétele és alkalmazása legkésõbb a csatlakozás elsõ napjától lehetséges.

A mézzel kapcsolatos átvilágításra kerülõ közösségi joganyagról megállapítható, hogy megfelelõ felkészülés esetén a vonatkozó jogszabályok átvétele és alkalmazása legkésõbb a csatlakozás elsõ napjától lehetséges.

A kereskedelmi mechanizmusok témakörében a kormány-elõterjesztés alapján - feltételezve az EU egységes támogatási mechanizmusában való egyenjogú részvételt -, nagyon fontos, hogy a hazai rendszer a csatlakozás napjától alkalmazza az EU eljárásrendjét. Még fontosabb, hogy azzal a magyar exportõrök élni is tudjanak. Ehhez azonban a jelenlegi magyar rendszer néhány lényegi változtatása szükséges.

Az EU agrimonetáris rendszerét szintén a csatlakozás napjától alkalmazzuk.

A tesztüzemi rendszerrel (FADN) kapcsolatban bejelentettük, hogy jelentõs eredményeket értünk el a rendszer bevezetése terén, de a hálózat magyarországi szervezetének még hiányzó részeit (nemzeti bizottságot, esetleg regionális bizottságokat, összekötõ irodát) - valószínûleg miniszteri rendelettel, röviddel a csatlakozás idõpontját követõen kell majd létrehozni.

A feldolgozott, non-Annex II termékek kereskedelmi rendszerének átvétele a kitûzött csatlakozási idõpontban kereskedelempolitikai szempontokból nem okoz olyan mértékû gondot, amely alapján átmeneti mentességi kérelmet lenne szükséges benyújtani. A rendszer mûködésének feltétele az ellenõrzõ laboratórium(ok) megléte.

• A hatodik mezõgazdasági átvilágítás a következõ témákat tárgyalta: bor, cukor, nyersdohány, rizs, komló, banán, gyapot, olívaolaj, selyemhernyó, rostlen és kender, vetõmag, virág és élõ növény, valamint szárított takarmányok.

Tárgyalásokat kívánunk folytatni a cukor és izoglükóz, a dohány, a szárított takarmány termelési és támogatási kvótájának, a banán importkvóta, valamint a rizs bázisterület megállapításáról, illetve a virág- és élõnövény-ágazat támogatási kereteirõl.

A cukortermelésben a közösségi szabályozás átvétele a jelenleginél lényegesen nagyobb jövedelmet biztosít mind a mezõgazdasági termelõk, mind a cukoripar számára. A fogyasztók szempontjából ugyanakkor a csatlakozás a cukor árának igen jelentõs (70-80 %-os) növekedésével jár.

A nyersdohány-elõállítás a legnagyobb foglalkoztatási gondokkal küszködõ országrészeknek jelent fontos munkalehetõséget. A mai termelést jóval meghaladó mértékû kvóta elérése jelentõsen hozzájárulhat e régiók fejlõdéséhez.

Az átvilágítási folyamat 1999. szeptemberében zárul az elmaradt témák áttekintésével, valamint az AGENDA 2000-ben foglalt agrárpiaci reformok értékelésével.

Összefoglalóan megállapítható, hogy kis számú átmeneti mentességi igénnyel léptünk fel és mindenhol jeleztük további tárgyalási igényünket, ahol a magyar mezõgazdasági termelést, illetve a támogatási lehetõségeket a csatlakozás után behatároló kvótákról, bázisterületekrõl van szó.

Az érdemi tárgyalások megkezdését a mezõgazdaságról 2000. elsõ felében, a portugál elnökség alatt szeretné elérni az 5+1 elsõ körbe tartozó ország tárgyaló delegációja. Ennek feltétele, hogy a végleges tárgyalási pozíciót tartalmazó dokumentumokat 1999. novemberéig átadjuk a Bizottságnak.

A csatlakozási folyamatban egy lényeges feladat volt (és lesz) az EU Közösségi Vívmányai Átvételérõl szóló Nemzeti Program (ANP) agrárfejezetének elkészítése, amely az FVM szakfõosztályainak részanyagaira épül és tartalmazza az elvégzendõ feladatokat, határidõk, felelõsök és a szükséges források megjelölésével. A közelmúltban az ANP-t a Külügyminisztérium az Európai Bizottság részére átadta.

1. Az agrárgazdaság várható versenyesélye

A csatlakozás a közös agrárpolitika maradéktalan átvételét és érvényesítését követeli meg tõlünk, s a regionális politika közösségi forrásait is csak az elõírt követelmények teljes körû teljesítésével vehetjük igénybe.

Az elemzésekbõl kiderül, hogy versenyesélyeink szempontjából a természeti és részben az üzemi struktúrát nézve helyzetünk elõnyös. A tõkeellátottság tekintetében nagyok a gondok, az intézményi háttér vonatkozásában számottevõek, de még behozhatók a lemaradások.

A vidékfejlesztési programok - a központi agrártámogatási és piacpolitikai intézkedésekkel szemben - jelentõs mozgásteret nyújtanak a tagállamok egyéni törekvései számára, mivel azok részben nemzeti és ezen belül helyi kezdeményezések alapján kerülnek kialakításra és mûködtetésre. Legfontosabb hozzáférési feltételük a kofinanszírozás. A tagországok mozgástere alapjában véve gazdasági erõforrásaikkal arányosan alakul. Lényegében arról kell döntenünk, hogy a költségvetésbõl mennyit kívánunk az EU támogatásának elnyerése érdekében ezekre a célokra költeni.

Magyarország agrár-ökológiai adottságai összességében kedvezõbbek, mint az EU átlagos állapota. Ez a természeti adottság - ágazatonként differenciált mértékben - nemzetközi viszonylatban is komparatív elõnyöket, kedvezõbb ráfordítás-hozam viszonyokat jelent. Az agrárgazdaság versenyképességének javítása, termelési pozíciójának megszilárdítása halaszthatatlanná teszi a birtokviszonyok rendezését. Arra kell törekedni, hogy versenyképes méretû üzemeket alakítsunk ki, s támogassuk a termelõi együttmûködéseket.

Általában érvényesül az a nemzetközi irányzat, hogy a versenyben való helytállást mindinkább a termékpályák felsõ szakaszai - a feldolgozási, a disztribúciós és logisztikai, valamint a különbözõ támogató, szolgáltató rendszerek - határozzák meg. A fejlõdés ezen a téren gyors volt a magyar agrárgazdaságban. Az élelmiszerkereskedelmi láncok térnyerésével gyökeresen megváltozott az alapanyag-termelés, -feldolgozás, -elosztás kapcsolatrendszere. Az élelmiszer ellátási lánc egészét átfogó, a fogyasztótól kiinduló modern logisztikai rendszer azonban még nem épült ki hazánkban.

Az ágazat GDP-hez való hozzájárulása az elkövetkezõ években számításaink szerint nem fog jelentõsen csökkenni, ami megfelel a hazai agrárökológiai potenciálunknak. Ehhez azonban érvényesíteni kell az erõforrások hatékony kihasználását szolgáló támogatási, piacszabályozási és a vertikum egészére kiterjedõ együttmûködést ösztönzõ magyar szabályozási mechanizmusokat. Az EU-val ellentétben Magyarországon az agrárágazat a külkereskedelmi mérleget nem rontja, sõt jelentõsen javíthatja. Ez pedig az ország külgazdasági és nemzetközi fizetési helyzetét nézve, hosszabb távra is indokolja az ágazat egyensúly-javító szerepének fenntartását.

Összességében elmondható hogy EU szinten globalizálódnak a folyamatok, tehát a verseny nem annyira a tagországok között, hanem mindinkább a termelõk között fog eldõlni attól függetlenül, hogy a nemzetek bizonyos ágazati struktúrákat elõnyben részesítenek. A multinacionális cégek törekvései - a tõke, a munka és az áruk szabad vándorlásának gyakorlata - átszövik az Unió egészét, s a strukturális különbségek, vagy azonosságok az ágazati hatékonyság differenciái alapján fognak rendezõdni. Az ágazatok helyzetét, és a fejlõdés irányát összefoglaló jelleggel a következõkben határozhatjuk meg:

• Ágazataink többsége - kedvezõ ökológiai adottságainknak köszönhetõen - már most versenyképes, illetve versenyképessé tehetõ. Ez azért nagyon fontos, mert a támogatások várható (WTO-megállapodás) leépítése esetén a versenyesélyeink az EU belsõ piacain jelentõsen javulhatnak. (Ez különösen igaz a két fõ gabonanövényünkre, a búzára és a kukoricára).
• Magyarországon - az EU-hoz viszonyítva - alacsony a mezõgazdasági termékek támogatottsági szintje. Az elmúlt években a támogatás aránya a mezõgazdasági bruttó termeléshez viszonyítva 11-14 % között mozgott. Az EU átlagában ez a szám mintegy 45 %.
• A kedvezõbb szintû (termelési és export) kvóták elérésére akkor is törekedni kell, ha azokat rövid távon nem tudjuk "kitölteni", de nyitva kell hagyni az esetleges - késõbbi - potenciális termelés(export)növelés lehetõségét.
• A közösségi és nemzeti támogatások rendszerének folyamatos közelítése során törekedni kell arra, hogy a támogatások a hatékony és versenyképes üzemi méretek alapján rendezõdjenek, a saját földtulajdonon alapuló gazdálkodási jelleg legyen a meghatározó (termelõ közösségek).
• Az ágazatfejlesztési politikák kialakítása során számolni kell azzal is, hogy az EU nemcsak a magyar mezõgazdasági termékek számára lesz piac, hanem fordítva is, ezért komolyan kell vennünk a "belsõ" piacaink védelmét is. Ennek egyetlen eszköze a hazai termelés versenyképességének javítása.

A magyar agrárgazdaság versenyesélyei - a felkészülési idõszakot célszerûen kihasználva, s a rendelkezésre álló fejlesztési források elégtelenségét kivéve - általában kedvezõnek minõsíthetõk, noha néhány kiemelt ágazatban (gabona, hús, cukor) a rövidtávú kockázatokkal számolni kell.

Ágazataink jövõbeni versenyesélyeit áttekintve fõ tanulságként az fogalmazható meg, hogy a termékek piaci és jövedelmezõségi pozícióit a külsõ feltételek változása - bekerülésének az EU-környezetbe - általában pozitívan fogja érinteni. A kockázatok elsõsorban a hazai cselekvési szándékok és lehetõségek körében keresendõk. Ágazataink versenyesélyeit fõleg a szakmai munka színvonala (hozamok, kihozatali mutatók, minõségi paraméterek); a termékpályák felsõ ágainak (feldolgozás, logisztika, finanszírozás, intézmények) korszerûsítése; a hazai eszközökkel is befolyásolható együttmûködési készségek, a növénytermelés és az állattenyésztés közötti arányok tudatos irányítása döntik el. Ugyanakkor - néhány ágazat tekintetében - óriási felelõsség hárul az EU-csatlakozási tárgyalásokra. A felelõsség mindenekelõtt a kvóták megállapításához, a közvetlen támogatások (prémiumok és kompenzációk) diszkriminációk nélküli megszerzéséhez, illetve az utóbbiak konkrét összegét meghatározó bázisterületek és referencia-értékek elfogadásához, végül, s nem utolsó sorban pedig az elért megállapodások eredményeinek a termelõk számára való közvetítéséhez kapcsolódik.

Elképzeléseink szerint az agrárfejlõdés középpontjában, a minõségi átalakulás és a versenyképességi esélyek javítása áll. Ezzel együtt a mennyiségi paraméterek is rendkívül fontosak a hosszabb távú és agresszív agrárstratégia kiépítése szempontjából.

1. Oktatás, kutatás
1. Középfokú szakképzés

Az agrároktatás alkalmazkodik az ország közoktatási és felsõoktatási rendszeréhez, de nem hagyhatja figyelmen kívül azokat a szakmai követelményeket, amelyek a nemzetgazdaság többi ágazatától megkülönböztetik. Magyarországon az elmúlt évben mintegy 190 oktatási intézményben folyt közép- és felsõfokú szakmai oktatás. Létszámát tekintve a középfokú szakképzésre járó fiataloknak 1998-ban mintegy 10 %-a tanult valamilyen agrárszakon. Ez az arány - figyelembe véve Magyarország gazdasági lehetõségeit, ökonómiai adottságit - megfelel a nemzetközi gyakorlatnak. Az oktatási és így a szakképzési intézmények is különbözõ fenntartású formákban mûködnek.

Az Országos Képzési Jegyzék 173 agrárágazati, állami érvényû képesítést tartalmaz. Az 1997/98. tanévben az iskolarendszerben 2075 tanuló tett technikus-képesítõ vizsgát, 1623 tanuló érettségi-képesítõ vizsgát, míg 4852 fõ szerzett szakmunkás végzettséget.

2. Felsõoktatás

Az agrár-felsõoktatás valamint az agrár-felsõoktatási intézmények felügyelete és költségvetése az 1993. évi felsõoktatási törvény értelmében az oktatási tárcához tartozik. A Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium szakmai véleményét észrevételeit csak a Felsõoktatási és Tudományos Tanácson keresztül tolmácsolhatta - szavazati jog nélkül -, illetve tárcaegyeztetéseken képviselhette. A felsõoktatási intézményhálózat átalakításának elõkészítése során megállapodás született a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, valamint az Oktatási Minisztérium között, s ennek értelmében az agrár-felsõoktatásban az intézmények tangazdaságainak irányítását és szakmai koordinációját az FVM miniszter látja el.

Az 1998. évben 3560 fõ szerzett felsõfokú agrárvégzettséget. Ebbõl 1225 fõ egyetemi szintû mérnök, 2257 fõ fõiskolai szintû mérnök, 78 fõ pedig állatorvos. A hallgatók 70,9 %-a nappali tagozaton, 27,8 %-a pedig levelezõ tagozaton végzett, és alig több mint 1 % szerzett diplomát kiegészítõ képzésben.

3. Kutatás

A tárcához tartozó agrár-kutatóhelyek az elmúlt években jelentõs szervezeti és szerkezeti változáson mentek keresztül, amely több esetben a gazdálkodási forma megváltozását is jelentette. A költségvetési kutatóintézetek az állami kutatási feladatkörökrõl leválasztották a nem kutatási célú kereskedelmi, szolgáltatási tevékenységeket és az intézet szervezetébõl elkülönítették azokat.

A kutatói létszám az elmúlt néhány évben fokozatosan csökkent és ez a tendencia 1998-ban is folytatódott. 1996-ban az agrártárcához tartozó kutatóhelyek összlétszáma 2209 fõ volt, amelybõl a kutató 487 fõ. 1997-ben összlétszám 2036 fõre csökkent és a kutatók létszáma is mérséklõdött 40 fõvel. 1998-ban összlétszám már csupán 1887 fõt tett ki, és ebbõl 428 fõ volt a kutató.

A kutatás és fejlesztés minisztériumi szintû irányításhoz segítséget nyújt a földmûvelésügyi és vidékfejlesztési tárca mellett mûködõ 14 szakértõi munkacsoport. Egy-egy munkacsoport összetételében a kutatás, az oktatás, a termelõszféra és az érdekképviseleti szervek egy-egy jeles személyisége - összesen mintegy 100 fõ - vesz részt. Az agrárkutatás-fejlesztés irányításának javítását célozza a Nemzeti Agrár Kutatási és Fejlesztési Bizottság, mely testület feladata többek között a K+F pályázatok összehangolása, és stratégiai kérdésekben döntéshozatalra irányuló javaslat megfogalmazása.

A tárcához tartozó költségvetési kutatóintézetek ún. alaptámogatásban részesülnek, amely alacsony, és alig éri el a 46 %-ot a kiadási elõirányzaton belül. A társasági kutatóhelyek (kft., rt.) kizárólag pályázatból és egyéb saját bevételbõl mûködnek, míg a közhasznú társaságok közhasznú agrárkutatási feladatok ellátására megrendelés alapján részesülnek támogatásban.

Az FVM jelenleg öt témakörben hirdetett meg kutatás-fejlesztési pályázatokat, összesen mintegy 1,2 Mrd Ft értékben.

A hazai agrárkutatás elismert eredményei nem szûkíthetõk le egy év sikereként. Az 1998. év erõfeszítései is hozzájárultak azonban ahhoz, hogy a köztermesztésben levõ növények döntõ, és a köztenyésztésben levõ állatok egy részét képviselõ fajtákat kutatóintézeteinkben nemesítették és tartják fenn. A tenyészállomány fejlesztésében, a takarmányozás kutatásában, továbbá a hús- és tejtermelés biológiai alapjainak fenntartásában az állattenyésztési kutatóintézetek szerepe meghatározó. Értékes szabadalmak születtek, fontos környezet- és tájvédelmi, illetve gazdaságelemzési tanulmányok készültek. A mezõgazdasági és élelmiszeripari termelés fejlesztésében, az új technológiák bevezetésében, a külföldi módszerek és fajták adaptálásában, illetve honosításában kutatóintézeteink élenjárnak. Élelmiszeripari gyártási és tárolási technológiák kerültek kidolgozásra, táplálkozás-élettanilag értékes, magas feldolgozottsági fokú termékek születtek. A kutatóintézetek részt vállaltak a vidékfejlesztésben, s a tájtermelés rangjának helyreállításában. Az agrár-közgazdasági kutatások eredményei nélkülözhetetlenek voltak az agrárirányítás számára.

4. Szaktanácsadás és a gazdálkodás eredményességét segítõ ismeretátadás

A gazdálkodók költségvetési támogatások mellett vehetik igénybe az FVM által vezetett Szaktanácsadói Névjegyzékben szereplõ szaktanácsadók szolgáltatását. A költségvetési támogatás mértéke 1998-ban a szaktanácsadónak fizetett díj 50 %-a volt és maximális összege az éves támogatási rendeletben került meghatározása, a gazdaság méretének (éves árbevételének) függvényében.

A szaktanácsadók szolgáltatását 1998-ban 4388 gazdálkodó vette igénybe a megkötött szerzõdések összértéke 299 millió Ft volt. A Szaktanácsadói Névjegyzékben jelenleg 550 szaktanácsadó személy, illetve intézmény és vállalkozás szerepel.

A gazdálkodás eredményességét segítõ ismeretátadás különbözõ formáihoz az FVM pályázati rendszer keretében nyújt támogatást. Ennek keretében tanfolyamok, bemutatók, szakmai kiadványok, a szaktanácsadók továbbképzése, munkájukat segítõ számítógépes információs rendszer fejlesztése valósul meg.

5. Köztisztviselõk továbbképzése

Az 1998. év végén a Kormány teljesen új alapokra helyezte a köztisztviselõk továbbképzését, a vezetõképzést. A Kormány középtávú terve alapján készülõ éves terv a minisztérium minden dolgozójára kiterjedõ, jól átgondolt, összehangolt munkát igényel. Ez a feladat szemléletváltozást is eredményezhet.

Az éves továbbképzési terv elkészítésekor törekedtünk a központi és az ágazati célok összhangjára. Céljaink közül négy elem (továbbképzési fõirány) kapott prioritást:

• Európai uniós képzések

• Általános köztisztviselõi képzések

• Szakmai-ágazati képzések

• Gyakorlati, szervezési típusú ismeretanyag elsajátítására irányuló továbbképzések

Ahhoz, hogy 2002-2004-re idegen nyelvi szinten is képzett apparátus álljon a minisztérium rendelkezésére, s elsõsorban azok sajátítsák el az EU-ban általánosan használt angol, majd francia, illetve német nyelvet, akik a tárgyalások, a háttérmunkák közvetlen ellátói, az FVM idegennyelv-oktatási rendszerének kialakítását tették szükségessé.

1. Agrárinformatika

A piacgazdaság újraszervezõdésének idõszakában felmerült új követelményeket a statisztikai- és információszolgáltatás egyelõre még nem tudja teljes körûen kielégíteni. Az átalakulási folyamat kezdeti éveinek egyik súlyos kísérõjelensége a korábbi adatgyûjtési és feldolgozási rendszerek visszaesése anélkül, hogy a korszerû - EU-konform - információs rendszerek kiépítése megkezdõdött volna. 1997-tõl pozitív változáson ment át az agrárstatisztika és agrárinformatika Magyarországon. Megkezdõdött azoknak az EU-kompatibilis rendszereknek a kiépítése, amelyek elengedhetetlenek az uniós csatlakozáshoz. Az elsõ eredmények részben már rendelkezésre állnak, részben - a statisztikai és információs rendszerek kialakításának nagy idõigénye miatt - az elkövetkezõ években válnak felhasználhatókká.

A statisztikai és információs rendszerek EU harmonizációja teszi csak lehetõvé a csatlakozási tárgyalásokon résztvevõ magyar delegáció megfelelõ információs anyaggal való ellátását, az érdekek megalapozott érvanyaggal történõ érvényesítését. Az EU meghatározó információs rendszerei közül a statisztika, a tesztüzemi, a piaci információk és a Mezõgazdasági Számlák fejlesztése területén volt jelentõs az elõrehaladás az elmúlt idõszakban. Ugyanakkor csak most kezdõdtek meg az Integrált Igazgatási és Ellenõrzõ Rendszer fejlesztési munkálatai. Ez utóbbi segítségével juthatnak hozzá a tagországok termelõi a kompenzációs támogatásokhoz.

1997. óta üzemszerûen mûködik a mûholdas távérzékelésen alapuló szántóföldi növénymonitoring. A térinformatika és a távérzékelés ezzel az agrárirányítás döntés-elõkészítõ mechanizmusának nélkülözhetetlen részévé vált. A korszerû technika hatékonysága a belvíz helyzet objektív feltérképezésében is szerepet játszik. Az EUROSTAT Compendiumban szereplõ egyes modulok végrehajtásában a távérzékelés és térinformatika terén elért hazai eredmények és lehetõségek is jól hasznosíthatók. Az agrárinformatika, ezen belül az agrárstatisztika számára is jelentõs fejlõdést biztosít az a földügy és térképészet területén megkezdett, az Acquis átvételével összefüggõ munka, amely a földhivatali információtechnológiai és szolgálatfejlesztésre építve országos szinten kiemelt feladatokat hajt végre. (Pl. a térképi alapok korszerûsítése, az Integrált Igazgatási és Ellenõrzési Rendszer adatkiszolgálása, ellenõrzési feladatai, a mezõgazdasági összeíráshoz is hasznosítható országos légi felvételezés végrehajtása.)

1. Az agrárstatisztika

Az Európai Unió a közösségi költségvetésbõl legnagyobb arányban részesedõ mezõgazdasági támogatásokra való tekintettel, az agrárinformációs rendszerrel szemben megkülönböztetett igényeket és követelményeket támaszt. Az információk döntõ többségét az agrárstatisztika szolgáltatja, amely az Európai Unió statisztikai rendszerének egyik legfejlettebb alrendszerét képezi.

A közösségi agrárstatisztika legerõsebb tartóoszlopa a gazdaságszerkezeti felvételek rendszere, amely gazdag információforrásként szolgál az EU mezõgazdaságának helyzetérõl, annak struktúrájáról, a gazdaságok társadalmi-gazdasági jellemzõirõl. Magyarországon a FAO világcenzusához kapcsolódóan, s jórészt annak ajánlásai alapján 1970. óta 3 általános (teljes körû) mezõgazdasági összeírást valósítottak meg, 1971-ben, 1981-ben és 1991-ben. Ezek az összeírások nagyjából kielégítették az EU követelményeket is, de a többnyire kétévenkénti közösségi gazdaságszerkezeti felvételeknek hazánkban nincs gyakorlata. Az 1994-ben végrehajtott, gazdaságszerkezeti összeírás az EU szerkezeti felvételénél lényegesen szûkebb tartalmú volt, s nem ad elég támpontot megbízható döntésekhez.

A több éve húzódó és a legfontosabb szakmai igényeket kielégítõ Általános Mezõgazdasági Összeírás alapján kaphatunk csak valós képet a mezõgazdaság tulajdoni és üzemi-vállalati viszonyairól. Ez az adatbázis a feltétele annak, hogy a meglévõ és folyamatosan mûködtetett minta összes más statisztikai felmérés eredményét reálisan értékelhessük és hasznosíthassuk.

A ma is megfelelõ pontosságú és gyorsaságú termelési statisztika kiterjed a termelés két fõ erõforrására: a földterületre és az állatállományra, valamint a növénytermesztés és az állattenyésztés legfõbb jellemzõire. Ezek fõleg évenkénti adatszolgáltatási kötelezettséggel járó statisztikák, kivéve a sûrûbben megvalósítandó állatállomány felvételeket, és a ritkábban végrehajtandó gyümölcs- és szõlõösszeírásokat.

Hazánk mezõgazdasági termelési statisztikáját az EU statisztikai követelményeivel egybevetve, mintegy 75-80 %-ban már ma is képes kielégíteni az EU igényeit. Magyarország immár két esztendeje, hogy rendszeresen szolgáltat termelési adatokat az állattenyésztésrõl és a növénytermesztésrõl az EUROSTAT részére, az állatállomány számbavételét pedig már 1996-ban az EU követelményeihez igazítottuk.

A magyar agrárstatisztika talán legnagyobb elmaradása az EU követelményeitõl a mezõgazdasági üzemek (mindenekelõtt a különbözõ méretû és profilú magángazdaságok) mûködésének és teljesítményeinek rendszeres számbavételében és ezzel szoros összefüggésben a monetáris statisztika területén van. Különösképpen hiányosak az ökonómiai elemzést szolgáló információs alrendszerek. A monetáris statisztika alrendszerei közül az árstatisztika, illetve a munkaerõ- és keresetek statisztikája területén kisebb-nagyobb kiigazításokra van "csupán" szükség ahhoz, hogy az EU követelményeinek meg tudjon felelni az ország. Komoly feladatok elõtt állunk azonban a mezõgazdasági magángazdaságok termelését, költség és jövedelem helyzetét vizsgáló statisztikai alrendszer kialakítása területén.

2. A Tesztüzemi Rendszer

Magyarországon az 1996. évben kezdõdött meg a Tesztüzemi Rendszer szervezése és mûködtetése az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézetben (AKII), német szakemberek részvételével.

A tesztüzemek - vagyis információszolgáltatásra önkéntes alapon kiválasztott üzemek - adatainak gyûjtése és elemzése az alábbi területekre terjed ki:

• az üzemek méretében és a tulajdoni viszonyokban bekövetkezõ változások (életképes gazdaságméret, a földtulajdon és a földhasználat kérdései);
• a termelés anyagi mûszaki feltételeinek változása (a beruházások alakulása, a termelõkapacitások cseréje, korszerûsítése);
• a termelés és a termelési szerkezet alakulása (a termelés racionális mértékû növelése: a természeti adottságok jobb kihasználását, az üzemi jövedelmek növelését eredményezõ termelésszerkezeti változások);
• a foglalkoztatottság, a munkatermelékenység, a mezõgazdasági jövedelmek alakulása;
• a termékek a termelési folyamatok hazai és nemzetközi versenyképességének alakulása, a mezõgazdasági termékek elõállításához felhasznált naturális ráfordítások, valamint a termelés költségének és jövedelmezõségének bemutatásával;
• az agrártámogatások hatása a versenyképességre és a jövedelmezõségre.

A feldolgozott adatokat az AKII kiadvány formájában évente megjelenteti, amely nagy mértékben igazodik az EU Bizottság "Eredmény-beszámolójához", lényegében minden olyan információt tartalmaz, amellyel a vizsgált üzemek gazdálkodása jellemezhetõ.

1997-ben már 6 megyére terjedt ki az adatgyûjtés (Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén, Fejér, Hajdú-Bihar, Somogy és Vas megye) és 500 üzemet fogott át. A vizsgált üzemkör az 5 hektárnál nagyobb területen gazdálkodó, vagy 5 számosállatnál többet tartó egyéni gazdaságokból és gazdasági szervezetekbõl áll. Az üzemek a mezõgazdasági tájkörzetek szerinti elhelyezkedésük, méretük és termelési profiljuk figyelembevételével kerültek kiválasztásra. 1998-ban tovább bõvült az adatszolgáltatásban résztvevõ megyék köre (Pest, Bács-Kiskun, Tolna, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Zala, Baranya), s így már 12 megyében folyt a munka 7 könyvelõiroda közremûködésével. Mindez mintegy 1200 üzem adatszolgáltatását jelentette. 1999. évben további két megyével - Heves és Gyõr-Moson-Sopron megye - bõvült a hálózat.

A rendszer teljes kiépülését feltételezve 2000-2100 üzem (350-400 jogi személyiségû gazdasági társaság és szövetkezet, valamint 1600-1800 egyéni gazdaság) kiválasztására, illetve az adatszolgáltatásban történõ önkéntes közremûködésére van szükség. A kívánt üzemszám elérése 2000-2001. évekre tervezhetõ.

1. A Piaci Információs Rendszer

A piaci információs rendszerek fõ feladata a piaci transzparencia megteremtése. Az információk a felhasználók szerint két csoportba sorolhatók:

• a piaci szereplõk igényeit kielégítõ információs rendszerek;
• a központi irányítás (vagyis a kormányzati szervek és a csatlakozás után az EU Bizottság VI. Fõigazgatósága igényeit szolgáló piacstatisztikai adatszolgáltató rendszerek.

Magyarországon elsõsorban a piaci szereplõk információs igényeit kielégítõ rendszerek kiépítése területén történtek meg az elsõ lépések az elmúlt években. A majdani csatlakozás utáni brüsszeli igényeknek még csak részelemeiben tud megfelelni a hazai rendszer.

Magyarországon a médiumokon keresztül széles kör számára elérhetõ piaci információs rendszer az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézetben mûködik. Az információs rendszer fõbb célcsoportjai, információi és jellemzõi a következõk:

• Az elmúlt két évben kialakított EU-konform Piaci Információs Rendszer a búza, a kukorica, a vágósertés, a vágómarha és a tej ágazatokra. Az adatgyûjtés és a bulletin megjelentetése kéthetente (a tej esetében havonta) történik. Az információgyûjtés és a közzététel közti idõ maximum 3 nap. A rendszer adatköre kiterjed a felvásárlási (input) árakra és mennyiségekre, néhány feldolgozott (output) termék termelõi áraira és a fogyasztói árakra.
• A korábbi években kialakított információs rendszer a zöldség-gyümölcs, a vágott virág fogyasztói és nagybani piacain folyó kereskedelemrõl tájékoztat. A fogyasztói piacok közül 50 jelentõsebb tartozik megfigyelési körébe, a nagybani piacok közül pedig öt. Az ország összes zöldség-gyümölcs, illetve vágott virág termelésének mintegy 40 %-át kínálják a rendszerhez tartozó piacok. Az árakat naponta, illetve hetente két alkalommal gyûjtik. Az adatok feldolgozása folyamatos, és naponta megjelennek a Magyar Televízió Képújságában. A heti összefoglaló adatokat nyomtatott médiumokon keresztül teszik közzé. A burgonya információs alrendszer kiadványai, kéthetente jelennek meg.
• A Piaci Információs Rendszer részeként mûködik a sertésállomány alakulására elõrejelzõ rendszer.

1. A Mezõgazdasági Számlák Rendszere

A Mezõgazdasági Számlák Rendszerét (MSZR) az EU agrárpolitikai információ igényeihez igazodva alkották meg. A rendszer a mezõgazdasági tevékenységrõl, mindenekelõtt a jövedelemtermelés nagyságáról és annak összetevõirõl ad átfogó, és további részletes elemzésekre is lehetõséget adó képet. Az MSZR magyarországi kidolgozása, az erre alapuló modellek és szimulációk fejlesztése az EUROSTAT által megszabott irányelvek szerint 1996 õsze óta folyik egy munkacsoport kereteiben, melynek tagjai a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, a Pénzügyminisztérium, a Központi Statisztikai Hivatal, az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet, és a Gödöllõi Agrártudományi Egyetem. A rendszer már most megteremti annak lehetõségét, hogy negyedévenként elõrejelzések, becslések készüljenek. Lehetõséget kínál arra is hogy, a késõbbiekben a prognózisokon túl különbözõ hatásvizsgálatok is készülhetnek a segítségével.

1. Jogalkotási tevékenység

A minisztérium jogszabály-elõkészítõ és jogalkotó tevékenysége az elmúlt évben tovább erõsödött. Az 1997. évi 112 miniszteri rendelethez képest 1998-ban már összesen 123 miniszteri szintû jogszabályt készített el.

A tárgyévben az elõzõ kormányzati ciklusban 57 rendelet, míg a második félévben az új kormány alatt 66 miniszteri rendelet jelent meg. E rendeletek nagyobb része közvetlenül a piacszabályozáshoz, illetve a támogatási rendszerhez kapcsolódik, de az ágazat többi területén is jelentõs jogalkotási munka folyt.

Az 1998. évben megjelent törvények közül a géntechnológiai tevékenységrõl szóló 1998. évi XXVII. törvény a legfontosabb. E törvény a biotechnológiai úton elõállított szervezetek környezetbe juttatásának és felhasználásának feltételeit szabályozza, illetve a genetikailag módosított szervezetek engedélyezésérõl, nyilvántartásáról és felhasználásának ellenõrzésérõl szól. E törvénnyel a géntechnológiai szabályozásában a világ élvonalába kerültünk, megelõzve mind a környezõ és térségbeli országokat, mind néhány tõlünk fejlettebb EU tagországot is, mivel a hazai szabályozás az EU irányelveinél jóval teljesebb körben állapítja meg a biotechnológia alkalmazása során követendõ elõírásokat.

A jogalkotási feladatok keretében módosításra került a vad védelmérõl, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvény, továbbá a területfejlesztési támogatások és a decentralizáció elveirõl, a kedvezményezett területek besorolásának feltételrendszerérõl szóló OGY. határozat.

A jogharmonizációs munka eredményeképp 1998-ban került szabályozásra a kiváló minõségû és hagyományos különleges tulajdonságú élelmiszerek megfelelõségének tanúsításáról szóló kormányrendelet, valamint a mezõgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi árujelzõinek oltalmára vonatkozó részletes szabályokról szóló miniszteri rendelet.

Elkészültek a vágóállatok (vágómarhák, vágósertések, vágójuhok) vágás utáni minõsítésérõl szóló rendeletek, amelyek - a szintén 1998-ban megjelent - általános eljárási szabályokkal együtt egységes egészet alkotnak. E rendeletek megalkotásával a vágóállatok minõsítése az EU rendszerével megegyezõ módon történik.

A fegyveres biztonsági õrségrõl, a természetvédelmi és a mezei õrszolgálatról szóló 1997. évi CLIX. törvény felhatalmazása alapján készült el a mezõõrök és a hegyõrök szolgálati viszonyáról szóló rendelet. A rendelet meghatározza az õrök jogait, kötelezettségeit, a fegyverhasználat szabályait.

A piacszabályozással összefüggésben még 1997-ben egy új exporttámogatási rendszer került bevezetésre, amelyhez kapcsolódva több miniszteri rendelet jelent meg, amely az 1998-ban felállt Agrárintervenciós Központ bevonásával pályázati rendszerû exporttámogatásokat hirdetett meg. Ennek keretében meghatározott mértékig lehetett pályázni sertéshúskészítmények, vágott házinyúl, takarmánybúza, hús- és belsõségkonzervek, termesztett gomba, növendék liba és kacsa, bor, búza, valamint élõsertés támogatott kiszállítására.

A nyáron felmerült búzaértékesítési gondokkal összefüggésben került elõször meghirdetésre a garantált áras búzafelvásárlás lebonyolításának rendje, amelynek végrehajtásában több felvásárló szervezet, közraktár és bank vett részt. A malmi minõségû búza mellett intervenciós felvásárlást hirdetett meg a minisztérium az árpára, rozsra és tritikáléra, valamint a takarmány és az EURO minõségû búzára is. A búza értékesítési gondjainak megoldására támogatásban részesült továbbá a közraktári tárolás, a takarmányszükséglet és búza õrlési szükséglet megvásárlása is.

2. Az agrárgazdaság PHARE programjainak teljesítése

Az 1995. évi agrárgazdasági PHARE program pénzügyi emlékeztetõjét 1995 decemberében írták alá az Európai Bizottság és a Magyar Köztársaság Kormányának képviselõi. A program kivitelezésének megkezdéséhez azonban csak 1997. januárjában adta meg az engedélyt az Európai Bizottság.

Az agrárágazat csatlakozásra való felkészítését célzó program - két projekt 1997. évi törlését követõen - az alábbi hét projektbõl állt:

1. Az ingatlan nyilvántartási intézményrendszer modernizálása;
2. A minisztériumi csatlakozási felkészülés segítése;
3. A növény-egészségügyi intézményrendszer felkészítése;
4. A gabonaminõsítési rendszer fejlesztése;
5. Az állategészségügyi intézményrendszer fejlesztése;
6. Az agrárinformatikai rendszer fejlesztése;
7. A Magyar Agrárkamara informatikai rendszerének fejlesztése.

1997. év végére a program keretében rendelkezésre álló összesen 10 millió ECU keretbõl az agrárgazdasági PHARE Iroda 1548141 ECU értékben kötött szerzõdéseket. A program finanszírozási szerzõdésének érvényességi határideje 1998. december 31. volt, ezért az 1998. év fõ céljait a fennmaradó 8451859 ECU PHARE forrásszerzõdésekkel történõ lekötése jelentette.

1. Az ingatlan nyilvántartási intézményrendszer modernizálása (a megyei földhivatalok információs rendszerének fejlesztése)

A projekt fõ célkitûzése a megyei földhivatalok informatikai fejlesztése volt. A nemzetközi tenderezés és az azt követõ szerzõdéskötés hosszadalmas eljárása miatt a szerzõdés brüsszeli befogadása nem történt meg az 1998. december 31-i határidõig. Lehetõséget kaptunk arra, hogy a teljes projektet az 1999. évi PHARE program forrásából finanszírozzuk.

2. A minisztériumi csatlakozási felkészülés segítése

A projekt összesen 1300 ezer ECU-t kitevõ keretét mintegy 250 ezer ECU híján sikerült lekötni. A fennmaradó forrást 1998. év végére lekötötték. A megkötött szerzõdések kivitelezése az eltervezett ütem szerint megkezdõdött, de egy részük teljesítése áthúzódott az 1999-es évre.

3. A növényegészségügyi intézményrendszer felkészítése

Az év folyamán a növényegészségügyi intézményrendszer laboratóriumi eszközeinek megújítását szolgáló nemzetközi versenytárgyalás és az azt követõ - közel 1 millió ECU értékû eszköz-szállítási szerzõdés megkötésére került sor.

4. A gabonaminõsítési rendszer fejlesztése

Az 1997-ben kötött szakértõi szerzõdés eredményeként, a minisztérium érintett részlegei az év folyamán szakértõi segítséget kaptak a gabona minõségvizsgálat fejlesztése terén teendõ lépések tekintetében. A célkitûzés elérését segítette a kiválasztott referencia laboratóriumoknak szállított labor- és informatikai eszköz. A projekt 500 ezer ECU-s kerete ezzel kimerült.

5. Az állategészségügyi intézményrendszer fejlesztése

Az év folyamán bonyolították le a nemzetközi versenytárgyalásokat és kötötték meg azokat a szerzõdéseket (összesen mintegy 1,8 millió ECU értékben), amelyek a száj és körömfájás laboratórium kialakítását és felszerelését, illetve az állategészségügyi informatikai rendszer továbbfejlesztését eredményezték. A projekt keretébõl szerzõdtetett szakértõk munkája, illetõleg a lebonyolított szakmai tanulmányutak jól szolgálták az állategészségügyi intézményrendszer felkészülését.

6. Az agrár informatikai rendszer fejlesztése

A projekt kivitelezése a megelõzõ évi szakértõi szolgáltatások felhasználását követõen, adminisztratív okokból közel fél évet állt. Egy eredménytelen nemzetközi versenytárgyalást követõen azonban sikerült még a határidõ lejárta elõtt szerzõdést kötni a szolgáltatások folytatására és így a rendelkezésre álló 500 ezer ECU forrás teljes mértékû kihasználására.

7. A Magyar Agrárkamara informatikai rendszerének fejlesztése

A projektben a MAK informatikai rendszerének továbbfejlesztését célzó egyetlen nemzetközi eszközszállítási versenytárgyalás bonyolítását és a szerzõdés megkötését tervezték. A szerzõdés megkötésére a MAK agrárgazdaságon belüli helyének és szerepének tisztázatlansága miatt nem került sor. Ezért a projekt - közel 700 ezer ECU-s - kerete kihasználatlan maradt.

Az 1998-as év folyamán a fentieken felül folytatódott a KüM 1997-es programjában szereplõ agrárgazdasági projektek fejlesztése és a kapcsolatos adminisztratív munka. A projektek kivitelezése azonban a brüsszeli engedély híján nem indulhatott meg.

1998. februárja és májusa között koordinálta a PHARE Iroda a minisztérium 1998. évi PHARE program javaslatának kidolgozását és végezte a kapcsolatos egyeztetési és adminisztrációs teendõket. Az eredetileg 22 millió ECU-re tervezett program végül 16 millió ECU finanszírozást nyert.

1. Az agrárgazdaság intézményi struktúrája

A minisztérium és intézményei a tárgyév során ellátták a mezõgazdaság, a vadgazdálkodás és halászat, az élelmiszeripar, az erdõgazdálkodás és az erdõvédelem, a mezõgazdasági termékforgalmazás, a növényvédelem és agrárkörnyezet-gazdálkodás, az állategészségügy, a termõföld minõségi védelme, a térképészet és földügy, a mezõgazdasági minõsítés, a mezõgazdasági célú vízgazdálkodás, a vidékfejlesztés, a területrendezés, a településrendezés és az építésügy hatósági és szakigazgatási feladatait, az ágazathoz kapcsolódó kutatás és fejlesztés feladatait, a szakirány szerinti középfokú képzési tevékenységet.

A Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló 1998. évi XXXVI. törvény alapján jelentõs mértékben növekedett a minisztérium feladata és ezzel összefüggésben emelkedett a fejezet költségvetése is. Új feladatként a minisztériumhoz kerültek a vidékfejlesztéssel, a területfejlesztéssel és területrendezéssel kapcsolatos feladatok, a mezõgazdasági célú vízhasznosítással és vízkárelhárítással összefüggõ feladatok, meghatározott építésügyi feladatok.

A minisztérium és intézményrendszere 1998. évi feladatait 106560,9 millió Ft kiadás teljesítésével valósította meg, melynek forrása 70202,4 millió Ft támogatás és 49039,8 millió Ft saját bevétel volt. A tényleges kiadás 13839,8 millió Ft-tal több az eredeti elõirányzatnál és 17085,6 millió Ft-tal kevesebb a módosított elõirányzatnál

A fejezet engedélyezett átlaglétszáma 15916 fõ, a tényleges átlaglétszám 16116 fõ volt. A növekmény a többletbevételekkel összefüggésben felmerült többletfeladathoz kapcsolódó létszámfejlesztéshez kapcsolódik.

Állategészségügyi és élelmiszerellenõrzési szakigazgatási intézmények

A fõvárosi, megyei állomások hatósági és szolgáltató, az állategészségügyi intézetek pedig csak szolgáltató tevékenységet látnak el. Ennek keretén belül kiemelt jelentõségû a veszélyes állatbetegségek leküzdésével kapcsolatos feladatok, az élelmiszer- és takarmányellenõrzési hatósági munka, az országhatáron folyó állategészségügyi ellenõrzõ és vizsgáló tevékenység, az állategészségügyi intézetek diagnosztizáló és betegségmegállapító tevékenysége.

Az alapfeladatok között idõszakosan jelentõséget kapott az 1993 óta folyó, a róka veszettség elleni vakcinás védekezés, amely már az egész Dunántúlra kiterjedt. Folytatódott a monitoring rendszerû száj- és körömfájás, sertéspestis, sertések hólyagos betegsége és juhok brucellózisának felderítésére és ellenõrzésére szolgáló laboratóriumi vizsgálati program. Változatlanul mûködik a csernobili reaktor balesetet követõen kiépített sugárzásmérõ-figyelõ rendszer.

Az intézményi körben 1998. évben szervezeti változás nem volt.

Növényegészségügyi szakigazgatási intézmények

Az intézményrendszer alapfeladatai lényegesen nem változtak. Az állomások folyamatosan végezték a növényi károsítók fellépésének megelõzését, szükség esetén a károsítók pusztítását, a növényvédõ szerek, termésfokozó és talajjavító anyagok ellenõrzését, a növényegészségügyi határállomások mûködtetését.

Földmûvelésügyi szakigazgatási intézmények

A megyei földmûvelésügyi hivatalok alapvetõ feladata az agrártámogatás mûködésében és ellenõrzésében való közremûködés, a vadászati és halászati igazgatás megyei ellátása, a részarány földtulajdon terület kiadása, termésbecslés koordinálása, megyei statisztikai és egyéb adatszolgáltatás, helyi tanácsadás.

Erdészeti szakigazgatási intézmények

A közigazgatási reform kapcsán 1997. I. 1-jével az FM Erdõrendezési Szolgálat és a 10 erdõfelügyelõség összevonásával megalakult az Állami Erdészeti Szolgálat. Munkájuk kiegyensúlyozottabbá vált. Az intézmény ellátja a hosszú távú erdõállomány gazdálkodás ütemtervezését, ellenõrzi a tartamos erdõgazdálkodást, mûködteti az Országos Erdõállomány Adattárat, ellátja az erdészet és az elsõdleges fafeldolgozás szakágazati statisztikai területeit és közremûködik az erdõgazdálkodáshoz igénybevett állami támogatásokkal kapcsolatos eljárásokban.

Területi Fõépítész Irodák

Az Irodák a minisztériumok felsorolásáról szóló 1998. évi XXXVI. törvény alapján kerültek az FVM felügyelete alá. Nyolc illetékességi területen részben önálló gazdálkodási jogkörrel végzik a terület- és településrendezési, úthálózat-fejlesztési tervek egyeztetését, véleményezését, mûködtetik a településrendezési és építészeti tanácsokat, szakmai állásfoglalásokat készítenek.

Földhivatalok, Földmérési és Távérzékelési Intézet

A földügyi szakigazgatás intézményei 1998-ban ingatlan nyilvántartással, földhasználattal, földvédelemmel, földértékeléssel, földminõsítéssel, földméréssel és térképészettel kapcsolatos hatósági és szervezetszerû feladataikon túl ellátták a termõföld-tulajdon rendezésével (földkárpótlás, részarány-tulajdon rendezés) összefüggõ állami feladatokat is.

A Földmérési és Távérzékelési Intézet hatósági jogkörében ellátta az államhatárral kapcsolatos, a nemzetközi szerzõdésekben és kétoldalú megállapodásokban a tárgyévre meghatározott földmérési és nyilvántartási feladatokat. Teljesítette a központi adat- és térképtárral összefüggõ, a Földrajzi névtár vezetésére vonatkozó, az alappont hálózatokat és az állami topográfiai térképeket érintõ ellenõrzési feladatait.

Az érintett intézmények elvégezték a Nemzeti Kataszteri Program végrehajtása keretében a tárgyévben esedékes elõkészítési, szakfelügyeleti és állami átvételi feladatokat is.

A földügyi szakterületnél jelentõs változást eredményezett a feladatellátás feltételeinek tekintetében a földhivatalok megerõsítésével kapcsolatos kormányhatározat végrehajtásával biztosított 270 fõ létszámfejlesztés. Az intézkedés eredményeként a hivatalok mûködõképessége stabilizálódott. A megerõsítést elrendelõ kormányhatározattal és az év során megvalósított fejlesztésekkel biztosítani lehetett a vidéki földhivataloknál az elmaradások felszámolását, illetve jelentõs csökkentését, továbbá az intézkedések hatására - mindenekelõtt a fõvárosban, de a megyei földhivataloknál is - az ügyfélfogadás és az adatszolgáltatás színvonala jelentõsen emelkedett. Megkezdõdhetett a szervezési és technikai elõkészítése annak a munkának, melynek célja a körzeti földhivataloknak teljes körû bevonása a fõvárosi ügyirathátralék gyorsított felszámolásába.

Mezõgazdasági minõsítés és törzstenyészet fenntartás intézményei

Az intézmények a köztermesztésben és -tenyésztésben alkalmazható állat- és növényfajták állami elismerésével és minõsítésével, fajtafenntartással, génkészletek képzésével és megõrzésével, tenyésztés-szervezéssel, takarmányvizsgálattal és a forgalomba kerülõ bor- és borászati termékek engedélyezésével és minõségvizsgálatával növényi- és állati szaporítóanyagok minõsítésével és forgalmazásának hatósági ellenõrzéséve összefüggõ feladatokat látnak el.

Az intézmények körében szervezeti változás, feladat átcsoportosítás nem volt. Az Országos Mezõgazdasági Minõsítõ Intézetnél a Miniszterelnöki Hivatal a közigazgatási reform program keretében "átvilágítást" végzett.

Központi Kárrendezési Iroda

A Központi Kárrendezési Iroda - a megszüntetett Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal jogutódjaként - 1998. április 1-jei hatállyal alakult. A Központi Kárrendezési Irodához 13 megyei kirendeltség tartozik. Az intézet alaptevékenysége a személyi és vagyoni kárpótlási, valamint kárrendezési eljárásokkal összefüggõ feladatok ellátása.

A megszüntetett Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal elõirányzat maradványa a Központi Kárrendezési Irodához került átcsoportosításra.

Agrárintervenciós Központ

Az Agrárintervenciós Központ kormányhatározat alapján 1998. január 1-i hatállyal új intézményként jött létre. Fõ tevékenységei közé az agrártámogatási rendszeren belül a piacrajutási támogatások kifizetése, ellenõrzése, az állam részérõl a piaci folyamatok érdemi befolyásolása, az export-import letéti díjak kezelése és nem utolsó sorban az EU csatlakozáshoz szükséges intézményrendszer kezdeti kiépítése.

Mezõgazdasági középfokú szakoktatás és szaktanácsadás intézményei

Az intézményi körbe 12 középfokú szakoktatási intézet, valamint az Agrárszakoktatási Intézet tartozik.

Az intézetek ágazati szakmai középfokú, szakmunkásképzõ és szakiskolai oktatást, képzést folytatnak, valamint tanfolyami továbbképzési és szaktanácsadási feladatokat látnak el.

Közmûvelõdési intézmények

E körbe a Magyar Mezõgazdasági Múzeum és az Országos Mezõgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ tartozik.

Az intézmények a mezõgazdasági muzeális értékû tárgyak, dokumentumok gyûjtését, õrzését, tudományos feldolgozását, bemutatását, szakmai könyvek és folyóiratok beszerzését, kiállítások szervezését, valamint szakkönyvtári tevékenységek koordinálását végzik.

Agrárkutató intézetek

Az intézményi körhöz 10 önállóan és 3 részben önállóan gazdálkodó központi költségvetési intézmény tartozik.

Mezõgazdasági, élelmiszeripari, erdészeti, faipari, agrárgazdasági és biotechnológiai, mûszaki-gépészeti kutatásokat és kísérleti fejlesztéseket végeznek, tevékenységükben mind jelentõsebb hangsúlyt kap az ország tájegységeinek megfelelõ fajta-és technológiai kutatás-fejlesztés.

2. Célok és intézkedések

Az agrárgazdaság fejlesztésérõl szóló 1997. évi CXIV. törvény kijelöli a gazdasági- és társadalmi célokat, meghatározza az alapvetõ fejlesztési elveket és eszközöket.

Fõ célkitûzésként határozza meg a következõket:

• a termelés versenyképességének javítása, a mezõgazdasági termelés és a piaci szabályok feltételeinek olyan alakítása, melynek eredményeként elsõsorban hazai termékekkel, megfelelõ mennyiségben és minõségben legyen kielégíthetõ a lakosság élelmiszerkereslete;
• a nemzetgazdaság más ágazataihoz viszonyított esélyegyenlõség megteremtése, továbbá annak elõsegítése, hogy az agrártermelésbõl élõk arányos tõke- és munkajövedelmet szerezhessenek meg;
• a kedvezõ agráradottságok - a viszonylagos elõnyöket kínáló természeti és gazdasági erõforrások - gazdaságos, exportorientált termelés szolgálatába állítása;
• a jogszabályi elõírásoknak megfelelõ foglalkoztatás és jövedelemszerzés ösztönzésével hozzájárulás a vidék lakosságmegtartó képességének javításához;
• a termelõtevékenység összhangba hozása a természeti környezet megõrzéséhez fûzõdõ össztársadalmi érdekkel, az agrárgazdaság fenntartható fejlõdésével;
• a gazdaság emberi erõforrásainak fejlesztése, az agrárinnováció segítése.

Az 1998. évi kormányváltás után a polgári kormány a törvény szellemében vette át az agrárgazdaság irányítását. Döntõen az elõzõ kormány örökségeként az ágazatban felhalmozódott gondok számos azonnali intézkedést tettek szükségessé. Ilyen gond volt többek között:

• a mezõgazdaság szerkezet-átalakításának halogatása,
• a több termékkörben (búza, kukorica, sertés, tej, alma, szõlõbor) jelentkezõ esetenként mesterségesen gerjesztett piaci zavar,
• az orosz piaci válság,
• a világban kialakult túltermelési válság,
• a természeti katasztrófaként jelentkezõ ár- és belvíz,
• a termésértékesítési nehézségeket kihasználó politikai célú zavarkeltés,
• az agrárköltségvetés determinációkkal terhelt, csaknem üres kasszája,
• az 1,6 milliót meghaladó elintézetlen bejegyzési kérelem a földhivataloknál, a kárpótlási ügyek elhúzódása,
• a statisztikai és információs rendszerek alapvetõ hiányosságai, ezen belül az Általános Mezõgazdasági Összeírás elodázása,
• az elavult termelési szerkezet, a ráfordítások elmaradásának köszönhetõen kizsigerelt termõföld és a csökkenõ termelési színvonal,
• a termékértékesítéssel korszerûen foglalkozó szövetkezetek hiánya,
• a piacszabályozásban az örökölt rosszul mûködõ garantált áras felvásárlási rendszer,
• a mezõgazdasági hitelintézetekkel foglalkozó bankhálózat hiánya,
• az élelmiszeripar egyes ágazataiban 40-60 %-os kapacitáskihasználás,
• a restrikciós gazdaságpolitika miatt erõteljesen visszaesett a hazai élelmiszerfogyasztás,
• az agrár-, vidék- és területfejlesztés egységes kezelésének hiánya.

A feszültségeket az FVM a Kormány segítségével megoldotta, illetve enyhítette. Ezzel együtt a napi feladatok mellett:

• erõteljesen fokoztuk az agrárdiplomáciai tevékenységet,
• piacokat tártunk fel az exporttermékeknek,
• ennek keretében a túltermelési válság közepette az 1997. évinek kétszeresét - közel 2 millió tonna búzát - értékesítettünk a külpiacokon,
• a garantált áras szerzõdésükrõl lemondó termelõk részére nyújtott tonnánként 3 ezer Ft-os kifizetéssel hatástalanítottuk a kukoricapiac feszültségeit,
• eredményesen megelõztük a szõlõ-bor, a baromfi- és sertéshús értékesítési válságot,
• a minõség és a versenyképesség javítása érdekében a termelõk felé szigorítottuk a növekvõ támogatás elérésének feltételeit,
• a vidék fejlesztésével összhangban 1998. szeptember 1-jén egy megyében indítottuk az iskolatej akciót. A teljes költség 70 %-át a tárca magára vállalta, míg 30 %-ot az önkormányzatok fedeztek. Ma már hat megyében és Székesfehérváron mûködtetjük sikeren az iskolatej akciót. Más megyékben és nagyvárosokban is óriási az érdeklõdés iránta. Ezért tervezzük az iskolatej akció országos kiterjesztését,
• sikerrel elhárítottuk az orosz piac fizetõképtelensége miatt a konzervipart és a termelõket fenyegetõ katasztrófát,
• enyhítettük a termõterület jelentõs részén keletkezett belvízkárokat,
• eredményesen folytattuk az EU csatlakozási és harmonizációs munkát,
• szervezeti és intézményi átalakítást valósítottunk meg,
• az FVM felügyelete alá került a Tartalékgazdálkodási Közhasznú Társaság (TIG Kht.),
• a stratégiai döntések biztonsága érdekében megvásároltuk a Concordia Rt. társtulajdonban levõ részvényeit,
• kidolgoztuk "Az agrárgazdaság, a vidékfejlesztés és a területfejlesztés stratégiai kérdései" c. elõterjesztést.

Az agrárgazdaság stratégiája az agrárgazdaság fejlesztésérõl szóló törvény, illetve a Kormányprogram alapján ágazatonként és funkcionális területenként részletesen tárgyalja a következõ évek stratégiai céljait és eszközrendszerét. Az agrárkormányzat a szakmai és érdekképviseletekkel, valamint az Agrártanáccsal egyeztetett és a Kormány által elfogadott stratégia alapján az alábbi célokat tûzte ki:

• a versenyképes termelési színvonal stabilizálását és hatékony fejlesztését a jó adottságú területeken,
• a belföldi piac és a feldolgozóipar magas színvonalú ellátását jó minõségû és választékú élelmiszerekkel, alapanyagokkal,
• az agrárgazdaság nettó export árbevételének hatékony növelését,
• az élelmiszergazdaság vállalkozói számára elvárható jövedelem-színvonal és biztonság megteremtését,
• a környezetkímélõ gazdálkodást,
• a vidék lakosságmegtartó képességének növelését,
• az Európai Uniós csatlakozás megfelelõ elõkészítését.

Az agrárgazdaságban célul kitûzött stabilitás megteremtése érdekében hatékonyabb mezõgazdaságot kell felépíteni, amelyhez az agrárágazatok mennyiségi és minõségi megújítására van szükség. A kormány feladata olyan feltételek megteremtése, amelyek hatékonyan szolgálják az agrártermelés folyamatos fejlõdését, jó minõségû, versenyképes termékek elõállítását, a gazdálkodók részérõl is igényelt integrált termelés bõvülését. Azzal számolunk, hogy az EU tagországok gyakorlatának megfelelõen a gyengébb termõhelyi adottságú területeken a hagyományos termesztési módszerek, a táj- és környezet-megóvási tevékenységek kerülnek elõtérbe.

E cél elérése érdekében az agrárágazatok gazdasági törvényalkotási programját a piacszabályozás, a gazdálkodás feltételeinek több évre szóló stabilitása érdekében kell meghatározni. Egyúttal gyorsítani kell az EU csatlakozás jogharmonizációs munkáit és az agrárintézmény-rendszer soron kívüli fejlesztését.

Agrárgazdaságunk szempontjából egyik legfontosabb feladat hazánk Európai Uniós csatlakozásának elõkészítése. Elemzések szerint reális lehetõség van arra, hogy a magyar agrárgazdaság harmonikusan illeszkedjék az EU agrárrendszerébe.

Az agrárgazdaságunk komparatív elõnyei alapján cél a mielõbbi, lehetõleg teljes körû csatlakozás, minél szûkebb és minél rövidebb idõtartamú eltérésekkel. Eredményes felkészülés és teljes körû csatlakozás esetén a piacrajutás és a támogatások elnyerésébõl adódó elõnyök egyértelmûen meghaladják a hátrányokat.

A tárgyalások során alapvetõ célként kell kitûzni, hogy a csatlakozás során a magyar agrárgazdaságra háruló kötelezettségek, és a megilletõ jogok összhangban legyenek egymással. Az agrártermelés optimális mennyiségi és minõségi fejlesztésével a piaci viszonyok stabilizálásával kell kedvezõ kiindulási alapokat (pl. kvóták) biztosítani az EU támogatások elnyeréséhez. Fel kell készülnünk arra is, hogy a várható erõs versenyt kedvezõbb helyzetben fogadjuk a hazai piacon.

A világkereskedelmi feltételeket tekintve azzal számolunk, hogy a mezõgazdasági termékek piacát hosszabb távon - tendencia jelleggel - javuló feltételek, növekvõ világpiaci árak és bõvülõ élelmiszerkereskedelem jellemzi. A GATT/WTO megállapodás újratárgyalását követõ kereskedelmi rendben fontos árnövelõ hatás tulajdonítható az exportszubvenciók tervezett nagyarányú leépítésének.

A magyar agrártermékek exportbõvülése egyrészt a közép-európai országok piacaira, a CEFTA integráció együttmûködésének erõsödésére alapozható. Ezen túlmenõen hosszabb távon reálisan számolhatunk a FÁK országok importigényére is.

Fel kell készülnünk arra, hogy a nemzetközi kereskedelmi folyamatokat tekintve az agrárgazdaságban erõsödik a piacvédelem jelentõsége, nõ az importterhelés és élesedik a hazai piacokért folytatott verseny.

A megfogalmazott célok és a tárca megnövekedett feladatai agrárdiplomáciai offenzívát tesznek szükségessé. Az ágazat külkapcsolatai továbbfejlesztési irányának meghatározása, a kapcsolatépítés súlypontjának kialakítása során célként fogalmazódik meg, hogy a gazdasági diplomáciai tevékenység keretében sokkal határozottabban képviseljük gazdasági érdekeinket, továbbá támogatókat szerezzünk a tagállamok körében az Európai Unióhoz való csatlakozásunkhoz, élénkítsük kapcsolatainkat és javítsuk piacrajutási esélyeinket.

A vidékfejlesztés és az ehhez kapcsolódó regionális, a határon átnyúló komplex mezõgazdasági fejlesztési programok bõvítik a nemzetközi együttmûködés mozgásterét. Nagy jelentõséget tulajdonítunk pl. az árvizes térségeken Ukrajnával és Romániával közösen megvalósítható vízgazdálkodási elképzeléseknek, a fagazdálkodási együttmûködésnek, a biotermékek elõállításának, közös feldolgozó-kapacitások létesítésének. Déli szomszédainkkal elsõdleges cél a szállítási kapacitások bõvítése, tengeri kikötõ elérésének biztosítása, a mezõgazdasági gépgyártás fejlesztése. Távolabbi országokkal nyílik lehetõség édesvízi haltenyésztési és halfeldolgozási együttmûködésre.

A következõ években relációs céljaink között kiemelt szerepet játszanak az Európán túli fejlett országok, továbbá Kína, a délkelet-ázsiai, valamint a latin-amerikai országok.

A nemzetközi gazdasági kapcsolatok fejlesztését, a szaktárcák közötti és a nemzetközi szervezetekkel (OECD, FAO) való kapcsolatok elmélyítésével kívánjuk megvalósítani. Az agrárgazdaság érdekeinek a számunkra kiemelten fontos országokban való képviseletére erõsíteni kívánjuk a mezõgazdasági attaséi hálózatot.

Dinamizálni kell a közép- és kelet-európai országokkal kialakított kapcsolatainkat is. Ez a CEFTA országokon túlmenõen döntõen Oroszországra és Ukrajnára vonatkozhat.

Az agrárpolitika a mezõgazdasági termelõk arányos jövedelemszerzési lehetõségeit kívánja megteremteni. Ehhez olyan mûködõ piaci körülmények kellenek, amelyekben a piaci ár, a minõség, a versenyképesség az alapvetõ vezérlõ elvek. A stratégiai célok megvalósítása széleskörû eszközrendszer mûködtetését kívánja meg elsõsorban az alábbi területeken:

• föld-, birtok- és struktúrapolitika;
• agrárpiaci rendtartás;
• agrártámogatási rendszer;
• mezõgazdasági adózási rendszer;
• mezõgazdasági társadalombiztosítási rendszer;
• mezõgazdasági hitelezési rendszer;
• agrár szakintézmény-rendszer közhasznú mûködtetése;
• humán erõforrás fejlesztése;
• agrármarketing tevékenység;
• hatékony és korszerû jogi szabályozás;
• a statisztikai és információs rendszer fejlesztése.

A tárca kompetenciájába tartozó agrárgazdasági, vidék- és területfejlesztési, terület- és településrendezési valamint építésügyi stratégiai célokat, feladatokat, a kapcsolódó eszközrendszert és a szükséges intézkedéseket a tárca által elkészített stratégia tartalmazza.

A stratégiai célok sikeres megvalósítása feltételezi, hogy az agrár-és vidékfejlesztés a következõ évek költségvetésében prioritást élvez. Az agrárgazdaság fejlesztésérõl szóló törvény garanciát nyújt arra, hogy az agrárágazat céljaira és a vidékfejlesztés közvetlen támogatására a központi forrásokból folyósított összegek évrõl évre reálértékben növekedjenek.

A kormányprogram szellemében készült és konszenzussal elfogadott stratégiában foglalt feladatok megoldása érdekében kéri a Kormány, hogy az elsõ alkalommal összeállított beszámoló jelentést az Országgyûlés fogadja el, és támogassa a célok megvalósítását.

Táblázatok
Ábrák
Tesztüzemi adatok