MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

T/1700 számú
törvényjavaslat

a Magyar Köztársaság és az Egyiptomi Arab Köztársaság között a polgári és kereskedelmi jogsegélyrõl szóló, Kairóban, 1996. március 26. napján aláírt Egyezmény kihirdetésérõl

1. § Az Országgyûlés a Magyar Köztársaság és az Egyiptomi Arab Köztársaság között a polgári és kereskedelmi jogsegélyrõl szóló, Kairóban, 1996. március 26. napján aláírt Egyezményt e törvénnyel kihirdeti.

2. § Az Egyezmény hiteles magyar nyelvû szövege a következõ:

"E G Y E Z M É N Y

A Magyar Köztársaság és az Egyiptomi Arab Köztársaság között a polgári és kereskedelmi jogsegélyrõl

A Magyar Köztársaság és az Egyiptomi Arab Köztársaság attól az óhajtól vezettetve, hogy a két ország közötti együttmûködést a jogi területen elõmozdítsák,

elhatározták, hogy polgári és kereskedelmi jogsegélyrõl szóló egyezményt kötnek,

és ebbõl a célból a következõ rendelkezésekben állapodtak meg:

ELSÕ RÉSZ: JOGSEGÉLY
1. CÍM: ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

A bírósághoz való akadálytalan fordulás

1. Mindkét állam állampolgárai ugyanolyan feltételekkel, szabadon és akadálytalanul fordulhatnak jogaik és érdekeik védelmében az igazságügyi hatóságokhoz a másik állam területén, mint ez utóbbi állam saját állampolgárai, és ugyanolyan jogvédelemben részesülnek, mint a saját állampolgárok.

2. A Szerzõdõ Felek állampolgárait semmiféle néven nevezendõ biztosíték vagy letét adására nem lehet kötelezni, sem azon a címen, hogy külföldi állampolgárok, sem pedig azon, hogy állandó vagy ideiglenes lakhelyük nincs az említett állam területén. Ugyanezt a szabályt kell alkalmazni a felperestõl vagy beavatkozótól a peres eljárás költségeinek fedezésére követelhetõ biztosítékra is.

3. A fenti rendelkezéseket kell alkalmazni azokra a jogi személyekre is, amelyek az egyik Szerzõdõ Fél jogszabályainak megfelelõen jöttek létre, és amelyek székhelye a két állam valamelyikében van.

2. cikk

Meghatározás

Bíróságon a jelen Egyezmény értelmében, elnevezéstõl függetlenül, minden olyan hatóság értendõ, amelynek polgári vagy kereskedelmi ügyben bírói hatásköre van.

3. cikk

A jogsegély tárgya

1. A Szerzõdõ Felek illetékes hatóságai a jelen Egyezményben említett ügyekben nyújtanak egymásnak jogsegélyt.

2. A jogsegély eljárási cselekmények foganatosítására, így különösen iratok kézbesítésére, tanúk és szakértõk meghallgatására, tárgyi és okirati bizonyítékok megküldésére, és határozatok elismerésére és végrehajtására terjed ki.

4. cikk

A jogsegély megtagadása

A megkeresett igazságügyi hatóság megtagadhatja a kért jogsegély teljesítését, ha azt a közrendjébe ütközõnek ítéli vagy nem tartozik hatáskörébe. A jogsegély megtagadása esetén a megkeresett fél Igazságügyi Minisztériuma haladéktalanul értesíti a megkeresõ fél Igazságügyi Minisztériumát és megjelöli a jogsegély megtagadásának okát.

2. CÍM: IRATOK TOVÁBBÍTÁSA, KÉZBESÍTÉS, JOGSEGÉLY IRÁNTI MEGKERESÉS

5. cikk

A jogsegélykérelmek továbbítása

A Szerzõdõ Felek bíróságai jogsegélykérelmeiket központi hatóságaikon keresztül juttatják el egymáshoz: Magyarországon az Igazságügyi Minisztériumon, Egyiptomban a Bírósági Ügyek Alállamtitkárságán keresztül.

6. cikk

Bírósági és peres és nemperes iratok továbbítása

1. A Szerzõdõ Felek egyikének területén lakó személyeknek szóló peres és nemperes iratokat az elõzõ cikkben megjelölt módon kell továbbítani.

2. A jelen cikk rendelkezései nem zárják ki a Szerzõdõ Felek azon jogát, hogy közvetlenül, diplomáciai vagy konzuli képviselõik útján juttassák el saját állampolgáraik részére szóló bírósági iratokat, feltéve hogy azok egyidejûleg nem állampolgárai a másik Szerzõdõ Félnek is.

7. cikk

1. A peres vagy nemperes iratokat kísérõ levéllel kell ellátni, amelyben fel kell tüntetni:

a/ azt a hatóságot, amelytõl az irat származik;

b/ a kézbesítendõ irat jellegét;

c/ a felek nevét és perbeli minõségét;

d/ a címzett nevét és lakcímét.

2. Ezen kísérõlevelet franciául kell kiállítani, vagy pedig azt a megkeresõ állam hatóságai által hitelesített francia nyelvû fordítással kell ellátni. A kísérõlevéllel együtt küldött okiratok fordítását illetõen a 8. cikk 3. bekezdésének rendelkezéseit kell alkalmazni.

8. cikk

Iratok kézbesítése

1. Ha a kézbesítendõ irat a megkeresett bíróság nyelvén készült, vagy ha ahhoz ezen a nyelven készült fordítást csatoltak, a megkeresett hatóság a saját jogszabályainak megfelelõen teljesíti a kézbesítést.

2. Ha az 1. bekezdésben említett feltételeknek nem tettek eleget, az irat csak akkor kézbesíthetõ a címzettnek, ha az önként elfogadja.

3. Az 1. bekezdésben megjelölt fordítást vagy valamely erre jogosult szervvel kell elkészíttetni, vagy pedig azt arra illetékes szervvel kell megfelelõen hitelesíttetni.

4. A megkeresõ bíróság kérésére a megkeresett bíróság a kézbesítést a megkeresõ bíróság által kért különleges eljárás szerint is teljesítheti, ha az a megkeresett bíróság állama alapvetõ elveivel nem ellentétes.

9. cikk

Ha a meghallgatandó személynek vagy az irat címzettjének lakcímét nem jelölték meg pontosan, vagy a címzés helytelen, a megkeresett hatóság - lehetõség szerint - megállapítja a pontos lakcímet.

10. cikk

A kézbesítés tanúsítása keltezéssel, a kézbesítést végzõ személy és az iratot átvevõ személy aláírásával, valamint a kézbesítés elvégzésére illetékes bíróság pecsétjével ellátott tértivevénnyel, vagy pedig az ugyanezen bíróság által kiállított, a kézbesítés helyét, módját és idejét megjelölõ bizonyítvánnyal történik.

11. cikk

A peres és nemperes iratok kézbesítése kapcsán semminemû költség felszámításának nincs helye.

12. cikk

A jogsegély iránti megkeresések továbbítása és teljesítése

1. A Szerzõdõ Felek egyikének területén teljesítendõ jogsegély iránti megkeresést az illetékes igazságügyi hatóság teljesíti.

2. A megkereséseket az 5. cikkben említett módon kell továbbítani.

3. Ha a megkeresett hatóság nem illetékes, a megkeresést hivatalból továbbítja az illetékes hatóságnak, és errõl haladéktalanul értesíti a megkeresõ hatóságot.

4. Jelen cikk rendelkezései nem zárják ki a Szerzõdõ Felek azon jogát, hogy közvetlenül, diplomáciai vagy konzuli képviselõik útján teljesíttessék a saját állampolgáraik meghallgatására vonatkozó megkereséseket, feltéve, hogy azok egyidejûleg nem állampolgárai a másik Szerzõdõ Félnek is.

13. cikk

A jogsegély iránti megkereséseket az arra jogosult szerv által készített, vagy pedig az illetékes szerv által megfelelõen hitelesített francia nyelvû fordítással kell ellátni.

14. cikk

1. A megkeresett hatóság a megkeresések teljesítésekor saját országa jogát alkalmazza.

2. Mindazonáltal a megkeresõ bíróság kifejezett kérésére a megkeresett hatóság köteles:

a/ a megkeresõ bíróság által meghatározott formában teljesíteni a megkeresést, ha ez nem ütközik országának jogába,

b/ kellõ idõben tájékoztatni a megkeresõ hatóságot a megkeresés teljesítésének idejérõl és helyérõl, hogy az érdekelt felek részt vehessenek azon, a megkeresett Szerzõdõ Fél jogszabályainak megfelelõen.

15. cikk

A jogsegély iránti megkeresések teljesítése kapcsán semmiféle költség felszámításának nincs helye, kivéve a szakértõi díjakat.

16. cikk

A költségekre vonatkozó határozatok végrehajtása

1. Ha az 1. cikk 2. bekezdése alapján a perköltségbiztosíték nyújtása alól mentes felet jogerõs és végrehajtható határozattal az eljárási költségek megfizetésére kötelezték, akkor a másik Szerzõdõ Fél területén a határozat végrehajtására az 1954. március 1-én, Hágában kötött, a polgári eljárásról szóló Egyezmény 18. és 19. cikkének rendelkezéseit kell alkalmazni.

2. A végrehajtás iránti kérelmet az elsõ fokon eljáró bíróságnál kell benyújtani, amely a jelen egyezmény 5. cikkében említett úton, a másik Szerzõdõ Fél illetékes hatóságaihoz továbbítja.

17. cikk

Költségmentesség

1. A költségmentességben való részesítést a polgári eljárásról szóló, 1954. március 1-én, Hágában kötött Egyezmény 20-22., és 24. cikkeinek rendelkezései szabályozzák.

2. Ha a költségmentességben való részesítést kérelmezõ fél nem tartózkodik azon állam területén, ahol a költségmentességet engedélyezni kellene számára, a másik fél illetékes bíróságánál is benyújthatja erre irányuló kérelmét. Ez a bíróság a jelen Egyezmény 5. cikkében foglaltaknak megfelelõen eljuttatja azt a másik Szerzõdõ Fél illetékes hatóságának.

3. CÍM: KÖZOKIRATOK

18. cikk

Az egyik Szerzõdõ Fél területén a törvényeknek megfelelõen kiállított hiteles okiratoknak a másik Szerzõdõ Fél területén, ha az annak közrendjébe nem ütközik, ugyanolyan bizonyító erejük van, mint a másik Fél területén kiállított hasonló iratoknak.

19. cikk

1. Abban az esetben, ha az okiratokat az egyik Szerzõdõ Fél igazságügyi vagy más hatósága állította ki, vagy ha valamely más okiratokon ezek a hatóságok igazolják ennek hitelét, keltét, a rajta szereplõ aláírás valódiságát, illetve az okiratnak az eredetivel való azonosságát, akkor ez az okirat mentesül a hitelesítéstõl, illetve bármilyen ennek megfelelõ formaságtól a másik fél területén való bemutatás során.

2. Az okiratokat el kell látni az azokat illetékesként kiállító hatóság aláírásával és hivatalos pecsétjével, és kiadmányok esetében azoknak az eredetivel való azonosságát az illetékes hatóságnak tanúsítania kell. Mindenképpen olymódon kell õket kiállítani, hogy hitelességük kitûnjék.

3. Az okiratok hitelességét illetõ komoly kétely esetén az ellenõrzést a központi hatóságokon keresztül kell elvégeztetni.

4. CÍM: A KISKORÚAK VÉDELME

20. cikk

A Szerzõdõ Felek illetékes hatóságai a kiskorúak elhelyezésére, vagy védelmére irányuló eljárások keretében:

a/ Kérelemre kölcsönösen tájékoztatják egymást a kiskorúak elhelyezésére vagy védelmére hozott intézkedésekrõl, ezen intézkedések végrehajtásáról és ezen kiskorúak környezetének anyagi és erkölcsi helyzetérõl;

b/ Együttmûködnek annak érdekében, hogy a szülõi felügyeleti joggal fel nem ruházott szülõ láthatási jogának gyakorlását megszervezzék, továbbá, hogy tiszteletben tartsák a megfelelõ hatóságok által szabott, a láthatási jog megvalósításához és szabad gyakorlásához szükséges feltételeket és az e tárgyban a felek által vállalt kötelezettségeket.

5. CÍM: JOGI INFORMÁCIÓK CSERÉJE

21. cikk

A Szerzõdõ Felek Igazságügyi Minisztériumai kötelezettséget vállalnak arra, hogy kérelemre kölcsönösen megküldik egymásnak mindazokat a jogi információkat, amelyek ezen Egyezmény alkalmazásához szükségesek, éppúgy, mint a hatályos jogszabályok rendelkezéseirõl szóló bármilyen egyéb információt is.

MÁSODIK RÉSZ: A HATÁROZATOK ELISMERÉSE ÉS VÉGREHAJTÁSA

22. cikk

1. Ezen rész rendelkezéseit a jelen Egyezmény hatályba lépése után a két állam igazságügyi hatóságai által polgári és kereskedelmi ügyekben hozott határozatok elismerésére és végrehajtására kell alkalmazni.

2. Ezen rendelkezéseket a kártérítés és a javak visszaszolgáltatása tekintetében a büntetõ bíróságok által hozott határozatokra is alkalmazni kell.

3. Ezen rendelkezések nem alkalmazhatók a két állam valamelyike ellen hozott határozatokra, valamint csõd- és kényszeregyezség vagy más hasonló eljárások során hozott határozatokra.

23. cikk

A Magyarország vagy Egyiptom területén székelõ igazságügyi hatóságok által hozott határozatokat teljes hatállyal elismerik a másik Fél területén. Ehhez az alábbi feltételek teljesülése szükséges:

a/ Annak az államnak az igazságügyi hatósága, amelynek területén a határozatot hozták, arra hatáskörrel bírt, annak az államnak a joghatóságra vonatkozó szabályai szerint, amelyben a határozat végrehajtását kérik;

b/ A határozat annak az államnak a jogszabályai szerint, ahol meghozták, jogerõs és végrehajtható;

c/ A feleket szabályszerûen megidézték, képviselték vagy mulasztónak nyilvánították;

d/ A határozat semmi olyat nem tartalmaz, ami ellenkezne annak a Szerzõdõ Félnek a közrendjével, ahol a végrehajtást kérik;

e/ Ugyanazon felek között, ugyanazon tényállás alapján és ugyanazon tárgyban nem folyik peres eljárás a megkeresett Fél igazságügyi hatóságai elõtt, illetve az ügyben még nem hoztak jogerõs határozatot a megkeresett államban, illetve az ügyben nem hoztak olyan határozatot harmadik államban, amely a megkeresett államban megfelelne az elismeréshez megkívánt feltételeknek.

24. cikk

Az elismerést vagy végrehajtást nem lehet egyedül azzal az indokkal megtagadni, hogy az eredeti igazságügyi hatóság más jogot alkalmazott, mint amelyet a megkeresett hatóság nemzetközi magánjogi szabályai szerint alkalmazni kellett volna, kivéve, ha a saját állampolgárai személyállapotáról vagy jogképességérõl van szó.

25. cikk

1. Az államok egyikében hozott, és a másik államban a 23. cikk rendelkezéseinek megfelelõen elismert határozatokat a végrehajtó állam eljárási szabályainak megfelelõen hajtják végre.

2. A végrehajtást részlegesen is elrendelhetik, a végrehajtani kért határozat egyik vagy másik pontjára vonatkozóan.

26. cikk

1. Annak a peres félnek, aki hivatkozik egy bírói határozat rendelkezéseire, vagy aki kéri annak végrehajtását, be kell mutatnia:

a/ A határozat egy olyan kiadmányát, amely eleget tesz a hitelesség szükséges követelményeinek;

b/ A határozat kézbesítését tanúsító kézbesítési bizonyítvány, vagy bármilyen egyéb, a kézbesítést helyettesítõ valamely cselekmény megtörténtérõl szóló igazolás eredeti példányát;

c/ Az illetékes hatóság igazolását, mely igazolja, hogy a határozat jogerõs és végrehajtható;

d/ Adott esetben a tárgyaláson meg nem jelent fél idézésének egy másolatát, melyet az illetékes hatóság hitelesített, és minden egyéb iratot, amely bizonyíthatja, hogy ezt az idézést kellõ idõben kézbesítették.

2. Az 1. bekezdésben említett okiratokat hiteles fordítással kell ellátni.

27. cikk

1. A hiteles okiratokat, nevezetesen a közjegyzõi okiratokat és a bíróságok által hitelesített okiratokat, melyek végrehajthatóak a két állam egyikében, az illetékes hatóság a másik államban belsõ jogának megfelelõen nyilvánítja végrehajthatónak. Ugyanez vonatkozik a két állam egyikének bírósága vagy illetékes hatósága elõtt kötött vagy általa jóváhagyott egyezségekre is.

2. Ez a hatóság kizárólag azt ellenõrzi, hogy ezen okiratok eleget tesznek-e a hitelesség szükséges feltételeinek abban az államban, ahol készültek, és hogy azok a rendelkezések, amelyeknek végrehajtását kérik, nem ütköznek-e a végrehajtásra megkeresett állam közrendjébe.

28. cikk

A két állam egyikében hozott választott bírósági ítéletet a másik államban a külföldi választott bírósági határozatok elismerésérõl és végrehajtásáról szóló, 1958. június 10-én, New Yorkban kötött Egyezmény rendelkezéseinek megfelelõen ismerik el és hajtják végre.

HARMADIK RÉSZ: ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

29. cikk

A jelen Egyezmény értelmezése és alkalmazása tekintetében felmerülõ nézeteltéréseket diplomáciai úton kell rendezni.

30. cikk

Mindkét Szerzõdõ Állam értesíti a másik felet a jelen Egyezmény hatályba lépéséhez Alkotmányban elõírt eljárások megtörténtérõl. Az Egyezmény az utolsó értesítés keltétõl számított hatvanadik napon lép hatályba.

31. cikk

1. A két Állam bármelyike bármikor felmondhatja ezen Egyezményt, a másik Államhoz diplomáciai úton küldött írásbeli értesítéssel.

2. Ez a felmondás az értesítés átvételétõl számított egy év múlva lép hatályba.

ENNEK HITELÉÜL a két állam kellõképpen meghatalmazott képviselõi kölcsönösen megfelelõnek talált meghatalmazásaik kicserélését követõen aláírták és pecsétjükkel ellátták a jelen Egyezményt.

Készült Kairóban, az 1996. év március hónap 26. napján, három eredeti példányban, magyar, arab és francia nyelven, mindhárom szöveg egyformán hiteles. Eltérések esetén a francia szöveg az irányadó.

3. § Ez a törvény a kihirdetését követõ nyolcadik napon lép hatályba azzal, hogy rendelkezéseit 1999. augusztus 15. napjától kell alkalmazni.

INDOKOLÁS

Az Egyezmény szabályozza a két Szerzõdõ Fél bíróságai (valamint polgári és kereskedelmi ügyekben eljáró más igazságügyi hatóságai) közötti jogsegély-együttmûködés rendjét; annak kérdését, milyen feltételekkel, milyen érintkezési út és milyen eljárási szabályok betartásával intézhetnek a bíróságok egymáshoz jogsegélykérelmet eljárási ügyiratok kézbesítése, bizonyítási cselekmények és más eljárási cselekmények foganatosítása iránt (2-15. cikk).

A jogsegélynyújtás speciális formáiként nevesíti az Egyezmény egyfelõl a két Szerzõdõ Fél hatóságainak együttmûködését a kiskorúak védelme terén (20. cikk); másfelõl a kölcsönös tájékoztatást a Szerzõdõ Felek területén hatályban lévõ jogszabályokról, az Igazságügyi Minisztériumok részérõl. Utóbbi lehetõség megkönnyíti a magyar, illetve egyiptomi bíróságok számára a másik Szerzõdõ Fél jogának beszerzését, megismerését, amennyiben azt valamely ügyben alkalmazniuk kell (21. cikk).

Az Egyezmény szabályozási tárgyköre ezen felül érinti a Szerzõdõ Felek állampolgárai (illetve jogi személyei) másik Szerzõdõ Fél területén való jogvédelmének, illetve az ottani bíróságok és hatóságok elõtti perbeli jogállásának egyes kérdéseit. E körben garantálja a bírósághoz fordulás akadálytalanságát, a perköltségbiztosíték letétele alóli mentességet, valamint a saját állampolgárokéval megegyezõ elbánást az eljárási költségmentesség megadása terén (1. és 16-17. cikk).

A Szerzõdõ Felek egyikének hatóságai által kiállított közokiratok másik Szerzõdõ Fél területén való felhasználását könnyítik meg az Egyezmény azon rendelkezései, amelyek a közokiratok bizonyító erejét, alaki kellékeit, és felülhitelesítés alóli mentességét szabályozzák (18-19. cikk)

Szabályozza ezen felül az Egyezmény az egyik Szerzõdõ Fél területén polgári és kereskedelmi ügyekben hozott határozatok másik Szerzõdõ Fél területén történõ elismerését és végrehajtását (22-28. cikk). A két ország között e téren ezidáig nem volt hatályban sem két-, sem többoldalú nemzetközi egyezmény, és nem állt fenn viszonossági gyakorlat sem.

Figyelembe véve e szabályozási tárgyköröket (kézbesítés és bizonyításfelvétel külföldön, külföldiek perbeli jogállása, külföldi közokiratok bizonyító ereje, határozatok elismerése és végrehajtása) az Egyezmény szervesen illeszkedik a meglévõ kétoldalú jogsegélyegyezményeink sorába.

Az Egyezményt a 45/1999. (VI.3.) OGY határozat 3. pontja értelmében - figyelemmel a nemzetközi szerzõdésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 1982. évi 27. törvényerejû rendelet 13. §-ának (1) bekezdésére - törvénnyel kell kihirdetni.