MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

T/1756. számú
TÖRVÉNYJAVASLAT

egyes munkaügyi és szociális törvények módosításáról

1999. évi .........törvény
egyes munkaügyi és szociális törvények módosításáról
I.
A foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló
év IV. törvény módosítása

A foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.) 4. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"4. § (1) Minden munkavállalásra jogosultnak és munkaadónak joga van a munkaerõpiaci szervezet e törvény 13/A. §-a (2) bekezdésének a) és c) pontjában meghatározott szolgáltatásának ingyenes igénybevételéhez."

Az Flt. 5. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"5. § (1) A foglalkoztatási feszültségek megszüntetésére, kezelésére és feloldására, valamint a munkanélküliség megelõzésére, csökkentésére és hátrányos következményeinek enyhítésére elsõsorban a III. fejezetben meghatározott munkaerõpiaci szolgáltatásokat, valamint foglalkoztatást elõsegítõ támogatásokat kell alkalmazni."

Az Flt. 8. §-a (4) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"a) a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvényben meghatározott foglalkoztatási feladatainak ellátása során részt vesz a munkanélküliek részére történõ közhasznú foglalkoztatás szervezésében, valamint külön törvény szerint szervezi a rendszeres szociális segélyben részesíthetõ, aktív korú nem foglalkoztatott személyek foglalkoztatását,"

Az Flt. III. fejezetének "A foglalkoztatást elõsegítõ támogatások" címe helyébe a " Munkaerõpiaci szolgáltatások és foglalkoztatást elõsegítõ támogatások" cím lép, és e címet követõen az Flt. a "Munkaerõpiaci szolgáltatások" alcímmel és a következõ 13/A. §-sal egészül ki:

"13/A. §

(1) A munkaerõpiaci szervezet a munkahelykeresést, a munkához, valamint megfelelõ munkaerõhöz jutást, továbbá a munkahely megtartását szolgáltatások nyújtásával is elõsegíti.

(2) A munkaerõpiaci szolgáltatások formái a következõk:

1. munkaerõpiaci- és foglalkozási információ nyújtása,
2. munka-, pálya-, álláskeresési, rehabilitációs, helyi (térségi) foglalkoztatási tanácsadás,
3. munkaközvetítés.

(3) Támogatás nyújtható annak, aki a (2) bekezdés a)-b) pontjában meghatározott munkaerõpiaci szolgáltatást a (4) bekezdés szerinti jogszabályban meghatározott feltételekkel nyújtja.

(4) Felhatalmazást kap a szociális és családügyi miniszter, hogy rendeletben határozza meg az egyes munkaerõpiaci szolgáltatásokat - ide értve az egyes munkavállalói csoportok számára nyújtható speciális szolgáltatásokat - a szolgáltatások szakmai követelményeit a szolgáltatások igénybevételének idõtartama alatt a keresetpótló juttatás nyújtásának feltételeit és a szolgáltatások, valamint a (3) bekezdésben meghatározott támogatás nyújtásának feltételeit. A szociális és családügyi miniszter a rendeletnek a helyi (térségi) foglalkoztatási tanácsadás szolgáltatásra vonatkozó szabályait a gazdasági miniszterrel egyetértésben adja ki."

Az Flt. 16/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"16/A. § (1) A munkaadó részére a foglalkoztatásból eredõ közvetlen költség legfeljebb hetven százalékáig terjedõ mértékû támogatás nyújtható, ha

a) a lakosságot vagy a települést érintõ közfeladat, vagy önkormányzat által önként vállalt, a lakosságot illetõleg a települést érintõ feladat ellátása, vagy közhasznú tevékenység folytatása érdekében,

b) a munkaügyi központ által kiközvetített munkanélküli foglalkoztatását vállalja, munkaviszony keretében úgy, hogy

c) ezzel a foglalkoztatással a foglalkoztatottainak létszámát a foglalkoztatás megkezdését megelõzõ havi átlagos statisztikai állományi létszámához képest bõvíti, és

d)a foglalkoztatással nyújtott szolgáltatás ellenértékeként más szervtõl díjazásban nem részesül."

Az Flt. a 19/A. §-át követõen a következõ alcímmel, és 19/B. §-sal egészül ki:

"Munkaerõpiaci programok támogatása

(1) A Munkaerõpiaci Alap elõre meghatározott, összetett célok érdekében biztosíthatja olyan programok megvalósításának pénzügyi fedezetét, amelyek térségi foglalkoztatási célok megvalósítására, munkaerõpiaci folyamatok befolyásolására, valamint a munkaerõpiacon hátrányos helyzetben lévõ rétegek foglalkoztatásának elõsegítésére irányulnak.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott programok keretében a munkaerõpiaci szolgáltatások és foglalkoztatást elõsegítõ támogatások egyidejûleg és egymásra épülve is nyújthatók. Ha a program által elérni kívánt cél megvalósítása érdekében indokolt, a foglalkoztatást elõsegítõ támogatásokra vonatkozó szabályoktól - a 20. § (2) bekezdése szerinti jogszabályban meghatározott feltételekkel és módon - a támogatást nyújtó szerv eltekinthet."

Az Flt. 20. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"20. § (1) A 14-18/A. §-ban, a 19/A-19/B. §-ban, valamint a 22. §-ban meghatározott támogatás a Munkaerõpiaci Alap foglalkoztatási alaprészébõl nyújtható.

(2) A szociális és családügyi miniszter - a MAT véleményének meghallgatásával - rendeletben határozza meg a 14-19. §-ban, valamint a 19/B. §-ban meghatározott támogatások további feltételeit, odaítélésének és visszakövetelésének részletes szabályait."

(1) Az Flt. 21. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"21. § (1) Ha a 16-18/A. §-ban, valamint a 19/B. §-ban meghatározott támogatás pénzügyi fedezetéül a Munkaerõpiaci Alap foglalkoztatási alaprészének

a) központi kerete szolgál, a Szociális és Családügyi Minisztérium, vagy a megyei (fõvárosi) munkaügyi központ,

b) a megyei (fõvárosi) munkaügyi központok által felhasználható pénzügyi kerete szolgál, a megyei (fõvárosi) munkaügyi központ vagy annak kirendeltsége

köt megállapodást a támogatás felhasználására vonatkozóan."

(2) Az Flt. 21. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) Ha a Munkaerõpiaci Alapból nyújtott támogatás jogszabály alapján visszakövetelhetõ, a támogatást a visszakövetelés idõpontjában hatályos, a kötelezettségszegés idõpontjától a visszakövetelésrõl rendelkezõ határozat meghozatalának napjáig számolt jegybanki alapkamattal növelt összegben kell visszafizetni. Amennyiben a kötelezett visszafizetési kötelezettségének a visszakövetelésrõl rendelkezõ határozatban megjelölt határidõig nem tesz eleget, e határidõ elmulasztásának napjától a külön jogszabályban meghatározott módon számított késedelmi kamat terheli. A támogatást nyújtó szerv vezetõje különös méltánylást érdemlõ esetben eltekinthet a kamatok, továbbá - a munkanélküli részére nyújtott támogatás esetén - a támogatás visszakövetelésétõl. Ez a jogkör az eljárás bármely szakaszában gyakorolható."

Az Flt. 24. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"24. § A munkanélküli részére - az e törvényben meghatározott feltételek szerint - ellátásként munkanélküli járadék, nyugdíj elõtti munkanélküli segély, valamint költségtérítés jár. Az 58. § (9) bekezdésében szabályozott kiegészítõ segélyre a 37-38. §-ban foglaltakat megfelelõen alkalmazni kell."

(1) Az Flt. 25. §-a (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"b) a munkanélkülivé válását megelõzõ négy éven belül legalább kétszáz nap munkaviszonnyal rendelkezik,"

(2) Az Flt. 25. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"c) a várható kereset a munkanélküli járadék összegét, illetõleg - amennyiben a munkanélküli járadék összege a kötelezõ legkisebb munkabérnél alacsonyabb - a kötelezõ legkisebb munkabér összegét eléri,"

Az Flt. 26. §-a a következõ (7) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a jelenlegi (7) bekezdés számozása (8) bekezdésre változik:

"(7) A munkanélküli járadéknak a szünetelést követõen történõ folyósítása esetén - ha a szünetelés 540 napnál hosszabb ideig tartott - a munkanélküli járadék alsó határának számításánál az öregségi nyugdíjnak az ismételt folyósítás kezdõ napján hatályos összegét kell figyelembe venni."

(1) Az Flt. 27. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A munkanélküli járadék folyósítási idejét az (1) bekezdés szerinti munkaviszony idõtartamának alapulvételével kell kiszámítani olymódon, hogy öt nap munkaviszony egy nap járadékfolyósítási idõnek felel meg. Ha a kiszámítás során töredéknap keletkezik, a kerekítés szabályait kell alkalmazni."

(2) Az Flt. 27. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A munkanélküli járadék folyósításának leghosszabb idõtartama 270 nap."

(3) Az Flt. 27. §-a a következõ új (6) bekezdéssel egészül ki:

"(6) Annak részére, aki a munkaügyi központ által támogatott képzést a munkanélküli járadék folyósításának ideje alatt, annak kezdõ idõpontjától számított 180 napon belül kezdi meg, és a képzés idõtartama alatt a munkanélküli járadék folyósítási idejét kimeríti, a munkanélküli járadékot a képzés hátralévõ idõtartamára - legfeljebb azonban a képzés megkezdésétõl számított 365. napig - tovább kell folyósítani. A 14. § (8) bekezdésében foglaltakat ebben az esetben is alkalmazni kell."

(1) Az Flt. 28. § -a (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"d) keresõ tevékenységet folytat, kivéve a 29. § ¨1) bekezdésének f) pontjában foglaltakat,"

(2) Az Flt. 28. §-ának (1) bekezdése a következõ f)-g) ponttal egészül ki:

"f) oktatási intézmény nappali tagozatán folytat tanulmányokat,

g) a munkanélküli járadék folyósítási idejét kimerítette."

Az Flt. 29. §-a a következõ (4) bekezdéssel egészül ki:

"(4) Ha a munkanélküli járadék folyósítása szünetelésének oka megszûnik, és fennállnak a 25. § (1) bekezdésének a), c)-e) pontjában meghatározott feltételek, a munkanélküli járadékot a megállapító határozatban meghatározott feltételekkel - figyelemmel a 26. § (7) bekezdésében foglaltakra - tovább kell folyósítani."

(1) Az Flt. 30. §-a (6) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"a) a keresõ tevékenység idõtartamára,"

"(7) Ha a nyugdíj elõtti munkanélküli segélyben részesülõ személy alkalmi foglalkoztatásnak minõsülõ munkaviszony keretében folytat keresõ tevékenységet, a nyugdíj elõtti munkanélküli segély havi összegét az alkalmi munkavállalói könyvvel végzett munka napjaira jutó összeggel csökkentetten kell folyósítani. Az egy napra jutó összeg kiszámítására megfelelõen alkalmazni kell az (5) bekezdésben foglaltakat."

(3) Az Flt. 30. §-a a következõ (8) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a jelenlegi (8) bekezdés számozása (9) bekezdésre változik:

"(8) Ha a nyugdíj elõtti munkanélküli segély folyósítása szünetelésének oka megszûnik, azt a munkanélküli részére tovább kell folyósítani, feltéve, ha öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra nem jogosult."

(1) Az Flt. 36. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"36. § (1) Aki munkanélküli ellátásban részesül, az ellátással összefüggõ körülményeiben bekövetkezett változást a tudomására jutásától számított 8 napon belül köteles bejelenteni a munkaügyi központnak. A munkanélküli ellátásban részesülõ személy az általa folytatott keresõ tevékenységet - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - legkésõbb a munkakezdést megelõzõ napon, a keresõ tevékenység megszûnését a megszûnést követõ napon köteles a munkaügyi központnak bejelenteni."

(2) Ha a munkanélküli ellátásban részesülõ személy alkalmi munkavállalói könyvvel rendelkezik, akkor alkalmi foglalkoztatásnak minõsülõ munkaviszonyát nem kell elõre bejelenteni, de alkalmi munkavállalói könyvét a munkanélküli ellátás számfejtése elõtt a munkaügyi központ kirendeltsége által megjelölt idõpontban be kell mutatnia."

Az Flt. 37. §-a a következõ (3)-(4) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg jelenlegi (3) bekezdés számozása (5) bekezdésre változik:

"(3) Ha a munkanélküli ellátásban részesülõ személy mezõgazdasági õstermelõként folytat keresõ tevékenységet, köteles az adóévben felvett munkanélküli ellátást visszafizetni.

(4) A munkaügyi központ igazgatója különös méltánylást érdemlõ esetben eltekinthet a jogalap nélkül felvett munkanélküli ellátás visszakövetelésétõl. Ezt a jogát az eljárás bármely szakaszában gyakorolhatja."

(1) Az Flt. 39. §-a (3) bekezdésének a), c) és g) pontja helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

a) szolidarítási alaprészt, a munkanélkülieket e törvény alapján megilletõ ellátások (munkanélküli járadék, pályakezdõk munkanélküli segélye, elõnyugdíj, nyugdíj elõtti munkanélküli segély, költségtérítés (31. §), valamint ezek juttatásával kapcsolatos postaköltség, továbbá a kifizetett ellátásokat terhelõ, társadalombiztosítási jogszabályokban meghatározott járulék és a külön törvényben meghatározott egészségügyi hozzájárulás) finanszírozására. Ezt az alaprészt terheli továbbá a munkanélküli járadékban részesülõk kiegészítõ segélye (58. § (9) bekezdés);

"c) foglalkoztatási alaprészt, a foglalkoztatást elõsegítõ támogatások, a nem a munkaerõpiaci szervezet által nyújtott munkaerõpiaci szolgáltatások nyújtására, a MAT mûködtetésére, a megyei (fõvárosi) munkaügyi tanácsok mûködéséhez való hozzájárulásra, valamint a keresetpótló juttatással kapcsolatos postaköltség finanszírozására;

g) mûködési alaprészt, a megyei (fõvárosi) munkaügyi központok, valamint az Országos Munkaügyi Módszertani Központ törvényben meghatározott alapfeladatai ellátására, továbbá fejlesztésére, a Munkaerõpiaci Alap pénzeszközeit kezelõ szervezet mûködtetésére és fejlesztésére, valamint az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Fõfelügyelõség munkaerõpiaci ellenõrzési feladatainak ellátásához történõ hozzájárulásra;

(2) Az Flt. 39. §-a (4) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) Az egyes alaprészek terhére elszámolhatók az alap könyvvizsgálatának díja arányosan, valamint az alaprészbõl finanszírozott ellátások, támogatások igénybevételének hirdetésével, közzétételével kapcsolatos kiadások, szakértõi díjak, valamint az alaprészek pénzeszközei visszakövetelésével, behajtásával kapcsolatban felmerülõ díjak és költségek."

(3) Az Flt. 39. §-a a következõ (5)-(6) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a jelenlegi (5)-(7) bekezdés számozása (7)-(9) bekezdésre változik:

"(5) A Munkaerõpiaci Alapon belül a (3) bekezdésben felsorolt alaprészeken kívül munkahelyteremtési és foglalkoztatásfejlesztési célelõirányzatot kell elkülöníteni. A célelõirányzat felhasználásáért a költségvetés általános szabályai szerint a gazdasági miniszter a felelõs.

(6) A Munkaerõpiaci Alap külön jogszabályban foglaltak szerint hozzájárul a települési önkormányzatoknak a munkanélküliek és az Szt. szerinti rendszeres szociális segélyt igénylõk ellátásával és foglalkoztatásával kapcsolatos feladatai megvalósításához."

(1) Az Flt. 39/A. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"39/A. § (1) A Munkaerõpiaci Alappal - a 39. § (5) bekezdésében foglalt kivétellel - a szociális és családügyi miniszter rendelkezik. Rendelkezési jogát

a) a (2)-(5) bekezdésben foglaltak szerint a MAT-tal,

b) a Munkaerõpiaci Alap szakképzési alaprésze tekintetében az oktatási miniszterrel

megosztva gyakorolja."

(2) Az Flt. 39/A. §-ának (8) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(8) A Munkaerõpiaci Alap összesített bevételi és kiadási elõirányzatát és annak az alaprészek, valamint a 39. § (5) bekezdésében meghatározott célelõirányzat közötti megosztását az Országgyûlés összevont jogcímenként (kiemelt elõirányzatokként) az éves költségvetési törvényben hagyja jóvá. Az alaprészen belüli további jogcímeket a szakképzési alaprész tekintetében az oktatási miniszter, a többi alaprész tekintetében a szociális és családügyi miniszter állapítja meg."

(1) Az Flt. 43. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[ (2) A Munkaerõpiaci Alap foglalkoztatási alaprészének központi kerete felhasználható:]

"c) foglalkoztatást elõsegítõ támogatások továbbfejlesztésére vonatkozó kutatások és programok támogatására; "

(2) Az Flt. 43. §-ának (2) bekezdése a következõ d) ponttal egészül ki, egyidejûleg a jelenlegi d)-f) pont megjelölése e)-g) pontra változik:

[ (2) A Munkaerõpiaci Alap foglalkoztatási alaprészének központi kerete felhasználható:]

"d) az érdekegyeztetés mûködési feltételeinek biztosításához történõ hozzájárulásra; "

Az Flt. 56. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A szociális és családügyi miniszter, a Szociális és Családügyi Minisztérium, a munkaügyi központ központi szervezeti egysége, valamint kirendeltsége által mérlegelési jogkörben hozott határozat ellen akkor van helye jogorvoslatnak, ha a kérelem elutasítására a jogszabályban meghatározott feltételek hiánya miatt került sor, vagy a határozatot hozó szerv a mérlegelési jogkör gyakorlására irányadó jogszabályban meghatározott szabályokat megsértette."

Az Flt. 57. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"57. § A Szociális és Családügyi Minisztérium és a munkaügyi központ határozata - ide nem értve az 56. § ¨3) bekezdése szerinti határozatot - bíróság által megváltoztatható."

Az Flt. 58. §-a (5) bekezdésének e) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"e) keresõ tevékenység: - az 1-2. pontban foglaltak figyelembe vételével - minden olyan munkavégzés, amelyért díjazás jár, továbbá keresõ tevékenységet folytatónak kell tekinteni azt a személyt is, aki vállalkozói igazolvánnyal rendelkezik, valamint aki gazdasági társaság tevékenységében személyes közremûködés vagy mellékszolgáltatás keretében történõ munkavégzés útján vesz részt;

1. Az olyan munkavégzés amelyért jogszabály alapján tiszteletdíj jár, akkor minõsül keresõ tevékenységnek, ha a havi tiszteletdíj mértéke a kötelezõ legkisebb munkabér 30 százalékát meghaladja,

2. A mezõgazdasági õstermelõi igazolvánnyal folytatott tevékenység akkor minõsül keresõ tevékenységnek, ha az abból származó bevételt a személyi jövedelemadóról szóló szabályok szerint a jövedelem kiszámításánál figyelembe kell venni."

Az Flt. 58. §-ának (5) bekezdése a következõ n)-o) ponttal egészül ki:

"n) alkalmi foglalkoztatásnak minõsülõ munkaviszony: az alkalmi munkavállalói könyvvel történõ foglalkoztatásról, valamint az ahhoz kapcsolódó közterhek egyszerûsített befizetésérõl szóló 1997. évi LXXIV. törvény 2. §-ának (1)-(2) bekezdésében meghatározott jogviszony,

o) közhasznú tevékenység : a közhasznú szervezetekrõl szóló 1997. évi CLVI. törvény 26. §-ának c) pontjában felsorolt tevékenységek."

(1) Az szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.) 3. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A törvény hatálya - a (2) bekezdésben foglalt eltérésekkel - kiterjed a Magyarországon élõ magyar állampolgárokra, az állandó tartózkodásra jogosító személyi igazolvánnyal rendelkezõ bevándorolt, valamint a magyar hatóságok által menekültként elismert személyekre."

(2) Az Szt. 3. §-a a következõ új (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a jelenlegi (2)-(5) bekezdés számozása (3)-(6) bekezdésre módosul:

"(2) A törvény hatálya a 7. § (1) bekezdésében meghatározott ellátások tekintetében az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenõen kiterjed az Európai Szociális Kartát megerõsítõ országoknak a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény rendelkezései szerint jogszerûen Magyarországon tartózkodó állampolgáraira is."

Az Szt. 4. §-a (1) bekezdésének második mondata helyébe a következõ rendelkezés lép:

"Nem minõsül jövedelemnek a temetési segély, az alkalmanként adott átmeneti segély, a rendkívüli gyermekvédelmi támogatás, a nevelõszülõk számára fizetett nevelési díj és külön ellátmány, az anyasági támogatás, valamint - a személyes gondoskodásért fizetendõ személyi térítési díj megállapítása kivételével - a súlyos mozgáskorlátozott személyek közlekedési kedvezményei, a rokkantsági járadék, a vakok személyi járadéka és a fogyatékossági támogatás;"

Az Szt. 32/C. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"32/C. § (1) Az idõskorúak járadékának havi összege

a) jövedelemmel nem rendelkezõ jogosult esetén az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80 %-a, egyedülálló esetén 95 %-a;

b) jövedelemmel rendelkezõ jogosult esetén az a) pont szerinti összegnek és a jogosult havi jövedelmének a különbözete.

(2) Ha az (1) bekezdés b) pontja szerinti támogatás összege az ezer forintot nem éri el, a jogosult részére akkor is legalább ezer forint összegû járadékot kell megállapítani.

(3) Az (1) bekezdés alkalmazásában nem minõsül jövedelemnek annak a nem rendszeres munkavégzéssel járó tevékenységnek a havi ellenértéke, amely az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 40 %-át nem éri el.

(4) Az idõskorúak járadékára való jogosultság feltételeit a települési önkormányzat két évente legalább egyszer felülvizsgálja."

Az Szt. 32/D. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"32/D. § (1) A hajléktalan személy részére megállapított idõskorúak járadéka esetén az errõl rendelkezõ határozat egy példányát meg kell küldeni a fõvárosi fõjegyzõ (a továbbiakban: fõjegyzõ) részére.

(2) A fõjegyzõ az idõskorúak járadékában részesülõ hajléktalanról a 18. §-ban szabályozott nyilvántartást vezeti és gondoskodik az idõskorúak járadékának a hajléktalan személy által meghatározott, határozatban foglalt címre történõ folyósításáról.

(3) Ha a hajléktalan személy a (2) bekezdés szerint folyósított idõskorúak járadékát három hónap idõtartamon keresztül nem veszi át, a támogatás folyósítását a fõjegyzõ szünetelteti és errõl a tényrõl a járadékot megállapító önkormányzatot tájékoztatja, amely dönt az ellátás fenntartásáról, illetve megszüntetésérõl.

(4) Ha ugyanazon hajléktalan személy részére két vagy több önkormányzat döntése szerint egyidejûleg kellene járadékot folyósítani, csak az utóbb megállapított járadék folyósítható. Ilyen esetben a fõjegyzõ tájékoztatja a járadékot korábban megállapított önkormányzatot az általa megállapított ellátás folyósításának megszüntetésérõl.

(5) A fõjegyzõ által az (1)-(4) bekezdés szerint folyósított idõskorúak járadékának összegét a Belügyminisztérium megtéríti a fõvárosi önkormányzat részére."

Az Szt. 37/A.-37/G. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"37/A. § (1) A települési önkormányzat rendszeres szociális segélyt állapít meg annak a személynek, aki

a) a 18. életévét betöltötte és aktív korú, továbbá

aa) munkaképességét legalább 67 %-ban elvesztette, vagy

ab) vakok személyi járadékában részesül, illetõleg

ac) fogyatékossági támogatásban részesül,

b) aktív korú nem foglalkoztatott,

feltéve, hogy megélhetése más módon nem biztosított.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában akkor nem biztosított a megélhetése

a) az (1) bekezdés a) pontjában megjelölt személynek, ha havi jövedelme, valamint családjában az egy fõre jutó havi jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80 %- át,

b) az (1) bekezdés b) pontjában megjelölt személynek, ha havi jövedelme nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 70 %-át, valamint családjában az egy fõre jutó havi jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80 %- át

és vagyona sem neki, sem családjának nincs.

(3) Az (1) bekezdés b) pontja alkalmazásában aktív korú nem foglalkoztatott személynek minõsül az, aki

a) a munkanélküli járadék, illetõleg a jövedelempótló támogatás folyósítási idõtartamát kimerítette, vagy

b) a rendszeres szociális segély iránti kérelem benyújtását megelõzõ kettõ évben a lakóhely szerint illetékes települési önkormányzattal, illetõleg a megyei, fõvárosi munkaügyi központtal (a továbbiakban: munkaügyi központ) vagy annak kirendeltségével legalább egy év idõtartamig együttmûködött

és keresõ tevékenységet nem folytat, ide nem értve a települési önkormányzat által szervezett foglalkoztatást és az alkalmi munkavállalói könyvvel végzett munkát.

(4) A családi jövedelemszámításnál a rendszeres szociális segélyt igénylõ részére a kérelem benyújtását megelõzõen folyósított munkanélküliek jövedelempótló támogatás, illetõleg az Flt. alapján folyósított munkanélküli járadék összegét figyelmen kívül kell hagyni.

(5) A (3) bekezdés a) pontjában foglalt esetben a rendszeres szociális segély iránti kérelem a munkanélküliek jövedelempótló támogatása, illetõleg az Flt. alapján folyósított munkanélküli járadék folyósítási idõtartamának kimerítésétõl számított tizenkettõ hónapon belül nyújtható be. E határidõ a gyermekgondozási segély igénybevétele esetében harminchat hónap.

(6) A települési önkormányzat a rendszeres szociális segélyre jogosult, aktív korú nem foglalkoztatott személyek számára legalább 30 munkanap idõtartamú foglalkoztatás megszervezésére köteles. A foglalkoztatási kötelezettség közmunka, közhasznú munka vagy a települést érintõ közfeladat ellátása céljából szervezett egyéb munka (a továbbiakban együtt: az önkormányzat által szervezett foglalkoztatás) biztosításával teljesíthetõ. A foglalkoztatás megszervezését az önkormányzat más szerv útján is elvégezheti.

(7) A (6) bekezdés alkalmazásában települést érintõ közfeladat alatt azt az állami vagy helyi önkormányzati feladatot kell érteni, amelynek ellátásáról - jogszabály alapján - a települési önkormányzat gondoskodik.

(8) A települési önkormányzat a rendszeres szociális segély megállapítása elõtt az aktív korú nem foglalkoztatott személy foglalkoztatásának lehetõségét megvizsgálja. Ha az önkormányzat a segélyre irányuló kérelem benyújtásától számított harminc napon belül a kérelmezõ foglalkoztatását nem tudja biztosítani, úgy - a jogosultsági feltételek fennállása esetén - a kérelem benyújtásának idõpontjától rendszeres szociális segélyt állapít meg részére.

(9) Az aktív korú nem foglalkoztatott személy akkor köteles a települési önkormányzat által a (6) bekezdés szerint felajánlott munkát elfogadni, ha

a) a munka a szakképzettségének, illetõleg iskolai végzettségének vagy annál eggyel alacsonyabb szintû végzettségnek, valamint az Flt. 25. §-a (2) bekezdésének b) és d) pontjának megfelel, és

b) a várható havi kereset eléri az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét.

37/B. § (1) Nem állapítható meg rendszeres szociális segély, illetõleg a megállapított ellátást meg kell szüntetni annak

a) a személynek, aki

aa) egyéb rendszeres pénzellátásban részesül [4. § (1) bek. i) pont], kivéve, ha annak összege nem éri el az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének a 37/A. § (1) bekezdésének a) pontjában megjelölt személy esetében a 80 %-át, a 37/A. § (1) bekezdésének b) pontjában megjelölt személy esetében pedig a 70 %- át,

ab) elõzetes letartóztatásban van, elzárás büntetését, illetve szabadságvesztés büntetését tölti;

b) az aktív korú nem foglalkoztatott személynek, aki

ba) a rendszeres szociális segély iránti kérelem benyújtását közvetlenül megelõzõen folyósított jövedelempótló támogatásának idõtartama alatt az önkormányzattal, illetõleg a munkaügyi központtal nem mûködött együtt,

bb) a rendszeres szociális segély megállapítását megelõzõen, valamint a segély folyósításának idõtartama alatt nem mûködött együtt,

bc) katonai szolgálatot teljesít,

bd) az Flt. szerinti munkanélküli járadékra jogosultságot szerzett,

be) keresõ tevékenységet folytat, ide nem értve a települési önkormányzat által szervezett foglalkoztatásban való részvételt és az alkalmi munkavállalói könyvvel történõ munkavégzést.

(2) Az aktív korú nem foglalkoztatott személy részére megállapított rendszeres szociális segély a megszüntetéstõl számított harminchat hónapon belül - ide nem értve az (1) bekezdés bb) pontja szerinti megszüntetési esetet - ismételten megállapítható, amennyiben a kérelmezõ munkanélküli járadékra való jogosultságot nem szerzett és a rendszeres szociális segélyre való jogosultság jövedelmi feltételei [37/A. § (2) bek. b) pont] egyébként fennállnak.

37/C. § Szünetel a rendszeres szociális segély folyósítása, ha az aktív korú nem foglalkoztatott személy a települési önkormányzat által szervezett foglalkoztatásban vesz részt, ide nem értve az alkalmi munkavállalói könyvvel történõ foglalkoztatást.

37/D. § (1) Az aktív korú nem foglalkoztatott személy a rendszeres szociális segély megállapításának, folyósításának feltételeként a települési önkormányzattal, és/vagy az általa kijelölt szervvel együttmûködni köteles.

(2) Az (1) bekezdésben elõírt együttmûködés azt jelenti, hogy az aktív korú nem foglalkoztatott személy

a) a települési önkormányzatnál nyilvántartásba véteti magát, és

b) a segélyre való jogosultság feltételeinek felülvizsgálatában együttmûködik, továbbá

c) a települési önkormányzat által felajánlott és számára megfelelõ munkalehetõséget elfogadja, vagy

d) a szociális helyzetéhez és mentális állapotához igazodó programban részt vesz.

(3) A települési önkormányzat rendelete az aktív korú nem foglalkoztatott személy esetében a rendszeres szociális segély megállapításának, folyósításának feltételeként

a) a családsegítõ szolgálattal, vagy

b) a kijelölt szociális intézménnyel, vagy

c) a munkaügyi központ kirendeltségével

való - (2) bekezdés d) pontja szerinti - együttmûködési kötelezettséget írhat elõ, amennyiben az önkormányzat rendelkezik az ehhez szükséges intézményi feltételekkel, illetõleg a c) pontban megjelölt esetben a települési önkormányzat és a munkaügyi központ errõl megállapodást kötött. Az együttmûködésre kijelölt családsegítõ szolgálat, szociális intézmény, vagy munkaügyi központ kirendeltsége és a segélyben részesülõ személy írásban megállapodik az együttmûködés tartalmáról.

(4) A (3) bekezdés szerinti együttmûködési programnak a rendszeres szociális segélyben részesülõ személy és családja önfenntartó képességének szintentartására és fejlesztésére kell irányulnia. Együttmûködési program különösen az egyéni képességeket fejlesztõ vagy az életmódot formáló csoportos foglalkoztatáson, tanácsadáson való részvétel, a munkavégzésre történõ felkészülési programokon való részvétel.

(5) A települési önkormányzat rendeletben szabályozza a 37/D. § (2) bekezdésének d) pontja szerinti együttmûködés eljárási szabályait, továbbá az együttmûködési programok típusait és az együttmûködési kötelezettség megszegésének következményeit.

37/E. § (1) A rendszeres szociális segély havi összege

a) jövedelemmel nem rendelkezõ jogosult esetén az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80 %- a, aktív korú nem foglalkoztatott személy esetén 70 %- a;

b) jövedelemmel rendelkezõ jogosult esetén az a) pont szerinti összegnek és a jogosult havi jövedelmének a különbözete.

(2) Ha a rendszeres szociális segélyben részesülõ személyt alkalmi munkavállalói könyvvel foglalkoztatják, köteles az alkalmi munkavállalói könyvet legkésõbb a tárgyhót követõ hónap elsõ munkanapján bemutatni a települési önkormányzat jegyzõjének.

(3) A települési önkormányzat a tárgyhóra járó rendszeres szociális segély összegét a segély szüneteltetésének idõtartamára jutó, valamint az alkalmi munkavállalási napokra jutó segély összegével csökkenti.

37/F. § A települési önkormányzat a rendszeres szociális segélyre való jogosultságot évente felülvizsgálja. Ha a segélyre való jogosultság feltételeinek felülvizsgálata nyomán megállapítást nyer, hogy a feltételek továbbra is fennállnak, az önkormányzat a segélyt tovább folyósítja. Az aktív korú nem foglalkoztatott személy részére a segély akkor folyósítható tovább, ha - az általános jogosultsági feltételek fennállta mellett - a 37/D. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelõen a települési önkormányzattal együttmûködött.

37/G. § (1) A hajléktalan személy részére megállapított rendszeres szociális segély esetén az errõl rendelkezõ határozat egy példányát meg kell küldeni a fõjegyzõnek.

(2) A fõjegyzõ a rendszeres szociális segélyben részesülõ hajléktalanokról a 18. §-ban szabályozott nyilvántartást vezeti és gondoskodik a rendszeres szociális segélynek a hajléktalan személy által meghatározott, határozatban foglalt címre történõ folyósításáról.

(3) Ha a hajléktalan személy a (2) bekezdés szerint folyósított rendszeres szociális segélyt három hónapi idõtartamon keresztül nem veszi át, a segély folyósítását a fõjegyzõ szünetelteti és errõl a tényrõl a segélyt megállapító önkormányzatot tájékoztatja, amely dönt az ellátás fenntartásáról, illetve megszüntetésérõl.

(4) Ha ugyanazon hajléktalan személy részére két vagy több önkormányzat döntése szerint egyidejûleg kellene rendszeres szociális segélyt folyósítani, csak az utóbb megállapított segély folyósítható. Ilyen esetben a fõjegyzõ tájékoztatja a segélyt korábban megállapított önkormányzatot az általa megállapított ellátás folyósításának megszüntetésérõl.

(5) A hajléktalan aktív korú nem foglalkoztatott személy a 37/D. §-ban elõírt együttmûködési kötelezettsége azzal a települési önkormányzattal áll fenn, amelynek határozata alapján a fõjegyzõ a rendszeres szociális segélyt folyósítja.

(6) A fõjegyzõ által az (1)-(4) bekezdés szerint folyósított rendszeres szociális segély összegét a Belügyminisztérium megtéríti a fõvárosi önkormányzat részére.

(7) A fõvárosban - ha a fõvárosi önkormányzat és a kerületi önkormányzat másként nem állapodik meg - a hajléktalanok rendszeres szociális segélyezése a fõvárosi önkormányzat feladata."

(1) Az Szt. 124. §-a a következõ új (1) bekezdéssel egészül ki:

"(1) A rendszeres szociális segély 37/E. § szerint folyósított összegének 75%-át, a hajléktalan személy részére folyósított rendszeres szociális segély teljes összegét a központi költségvetés megtéríti."

(2) Az Szt. 124. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A munkanélküliek jövedelempótló támogatása összegének 75 %-át, a munkanélküli hajléktalanok jövedelempótló támogatásának teljes összegét a Munkaerõpiaci Alap megtéríti."

Az Szt. 125. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"125. § A települési önkormányzat által megállapított és folyósított pénzbeli és természetben nyújtott ellátások kiadásaihoz, továbbá a rendszeres szociális segélyt kérelmezõ foglalkoztatásának költségeihez, valamint a helyi önkormányzatok által fenntartott személyes gondoskodás keretébe tartozó ellátási formák mûködési és fejlesztési költségeihez az állam

a) az állandó lakosok után járó szociális célú normatív állami támogatással (a továbbiakban: szociális normatíva);

b) kötött felhasználású foglalkoztatási támogatással;

c) a fenntartott szociális intézmények után járó normatív állami támogatással (a továbbiakban: szociális intézményi normatíva);

d) kötött felhasználású támogatásokkal

járul hozzá."

Az Szt. 132. §-ának (1) bekezdése a következõ új i) ponttal egészül ki:

"i) a foglalkoztatási támogatás igénylésével, elszámolásával kapcsolatos szabályokat."

(1) A munkavédelemrõl szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 17. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Fõfelügyelõség (a továbbiakban: OMMF) a 14. §-ban meghatározott állami irányítási feladatok végrehajtásának - a munkabiztonság területén történõ - kezdeményezésére, elõkészítésére és elõsegítésére, valamint az általános munkabiztonsági hatósági feladatok ellátására létrehozott önálló központi hivatal, amelynek élén elnök áll."

(2) Az Mvt. 17. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) A szociális és családügyi miniszter nevezi ki az OMMF elnökét, elnökhelyettesét, valamint meghatározza az OMMF központi szakmai irányítási feladatait - ideértve a (3) bekezdés szerinti tevékenységet -, a megyei (fõvárosi) munkabiztonsági és munkaügyi felügyelõségek mûködésének részletes szabályait. Az OMMF területi szervei az igazgató által irányított munkabiztonsági és munkaügyi felügyelõségek, amelyek keretében munkabiztonsági és munkaügyi felügyelõk mûködnek."

Az Mvt. 79. §-ának d) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"d) a 80. §-ban meghatározott keretben javaslatot tesz a felügyeletek által kiszabott pénzbírságok pályázat útján történõ felhasználására, továbbá saját adataival, megállapításaival szükség szerint segíti a munkavédelmi információs rendszer mûködését."

Az Mvt. 80. §-a és címe helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

80. § (1) A felügyeletek által a munkavédelemre vonatkozó szabályok megszegése miatt kiszabott pénzbírságot az OMMF kincstári elõirányzat-felhasználási keretszámlájára kell befizetni. A számla javára ilyen címen fennálló tartozás adók módjára behajtható köztartozásnak minõsül.

(2) Az (1) bekezdés szerinti bírságösszeg fele nyilvános pályáztatás útján kizárólag az egészséget nem veszélyeztetõ és biztonságos munkavégzés céljainak támogatására, valamint fennmaradó része a közcélú állami munkavédelmi információs rendszer [14. § (1) bekezdés e) pontja] folyamatos mûködtetésére használható fel.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott pályázati és információs rendszer részletes szabályait a szociális és családügyi miniszter - az egészségügyi, valamint a gazdasági miniszterrel egyetértésben - rendeletben állapítja meg."

(1) Az Mvt. 81. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"81. § (1) A munkavédelemre vonatkozó szabályok megtartásának elõsegítését, valamint ellenõrzését az e törvényben és külön jogszabályban megállapított jogállással és hatáskörrel rendelkezõ OMMF, ÁNTSZ és a bányafelügyelet, illetve ezek területi szervei (a továbbiakban együttesen: felügyelet) általános jelleggel látják el."

(2) Az Mvt. 83. §-a elõtti alcímben a "felügyelõségek" szövegrész helyébe a "felügyelõségei" szövegrész lép.

(1) A munkaügyi ellenõrzésrõl szóló 1996. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Met.) 1. § (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"1. § (1) E törvény hatálya kiterjed arra a természetes és jogi személyre, valamint jogi személynek nem minõsülõ gazdasági társaságra (a továbbiakban: foglalkoztató), aki a tizennyolcadik életévét betöltött természetes személyt foglalkoztatásra irányuló jogviszony, továbbá külföldit, vagy fiatalkorút foglalkoztatásra irányuló jogviszony, illetve a (3) bekezdésben meghatározott jogviszonyok alapján foglalkoztat."

(2) A Met. 1. § (3) bekezdés b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"b) a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvényben szabályozott közkereseti társaság és betéti társaság tagjának személyes közremûködése, valamint a korlátolt felelõsségû társaság tagjának mellékszolgáltatásként nyújtott személyes közremûködése."

A Met. 2. § (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"2. § (1) A munkaügyi ellenõrzést - az e törvényben foglalt kivételekkel - az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Fõfelügyelõség megyei (fõvárosi) felügyelõségeinek munkabiztonsági és munkaügyi felügyelõi, illetve munkaügyi felügyelõi (a továbbiakban együtt: felügyelõ) látják el."

A Met. 3. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"3. § A munkaügyi ellenõrzés kiterjed:

a) a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozatok alakszerûségére vonatkozó rendelkezések,

b) a munkaviszony létesítésével összefüggõ bejelentési kötelezettség,

c) a munkáltató nyilvántartási kötelessége,

d) a hátrányos megkülönböztetés tilalma,

e) a nõk, a fiatalkorúak és a megváltozott munkaképességûek foglalkoztatásával kapcsolatos jogszabályok,

f) a munkaidõre, a pihenõidõre, a rendkívüli munkavégzésre, valamint a szabadságra vonatkozó, jogszabályban vagy kollektív szerzõdésben elõírt rendelkezések,

g) jogszabályban vagy kollektív szerzõdésben megállapított munkabér összegére, valamint a munkabér védelmére vonatkozó rendelkezések,

h) a foglalkoztatásra irányuló jogviszony megszûnésével összefüggõ - a munkavállalót megilletõ - igazolások kiállításának és kiadásának,

i) a külföldiek foglalkoztatására vonatkozó rendelkezések,

j) a munkanélküli ellátások melletti foglalkoztatás feltételeire vonatkozó jogszabályok,

k) a munkavállalók gazdasági és társadalmi érdekei védelme céljából szakszervezet szervezését biztosító szabályokkal összefüggõ munkáltatói kötelességek,

l) a választott szakszervezeti tisztséget betöltõ munkavállalónak, az üzemi és a közalkalmazotti tanács tagjának és a munkavédelmi képviselõnek a munkajogi védelmére, valamint munkaidõ-kedvezményére vonatkozó szabályok,

m) a szakszervezet által kifogásolt intézkedésekkel összefüggõ munkáltatói kötelességek végrehajtására vonatkozó szabályok

megtartására.

(2) A munkaügyi ellenõrzést a felügyelõ hivatalból, az (1) bekezdés d) és k)-m), pontjaiban foglalt esetekben, valamint a g) pontban a munkabérnek a kollektív szerzõdésben rögzített mértéke tekintetében bejelentésre folytatja le."

A Met. 4. § (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"4. § (1) A felügyelõ a foglalkoztató valamennyi munkahelyén külön engedély és elõzetes bejelentési kötelesség nélkül ellenõrzést tarthat."

(1) A Met. 6. § (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"6. § (1) A felügyelõ az ellenõrzés során tapasztalt szabálytalanságok megszüntetése érdekében:

a) felhívja a foglalkoztató figyelmét a foglalkoztatásra vonatkozó szabályok megtartására,

b) kötelezi a foglalkoztatót a szabálytalanság meghatározott idõn belüli jövõre nézve történõ megszüntetésére,

c) megtiltja a további foglalkoztatást, ha az alkalmazás vagy a foglalkoztatás a 3. § e), f), i) pontok esetében a jogszabálysértés súlyossága miatt nem tartható fenn és a sérelem rövid idõn belül nem orvosolható,

d) a 3. § i) pontjában foglaltak megsértése esetén kötelezi a foglalkoztatót a foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.) 7. § (4) bekezdésében meghatározott fizetési kötelességének teljesítésére,

e) kezdeményezi a munkanélküli ellátás jogalap nélküli igénybevétele esetén az ellátás szüneteltetését, illetve megszüntetését,

f) javaslatot tehet a 7. §-ban foglaltak szerint munkaügyi bírság kiszabására,

g) szabálysértési eljárást folytathat le."

(2) A Met. 6. §-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) A felügyelõ a foglalkoztató és a részére munkát végzõ személy közötti jogviszony tartalmát érintõ intézkedést nem hozhat, amennyiben az ellenõrzést megelõzõen a felek között munkaügyi vita indult."

A Met. 7. §-a (1)-(2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"7. § (1) Munkaügyi bírság akkor szabható ki, ha a 3. §-ban foglaltak megsértése több munkavállalót érint. Munkaügyi bírság e feltétel hiányában is kiszabható a 3. § d), k), l), m) pontjában foglaltak megsértése esetén.

(2) A 6. § (1) bekezdésében meghatározott egyéb jogkövetkezmények - a 6. § (1) bekezdés g) pontját kivéve - alkalmazása, valamint a munkaügyi bírság egyidejû kiszabása esetén egy határozatot kell hozni."

A Met. 8. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"8. § (1) A felügyelõ, valamint az illetékes megyei (fõvárosi) felügyelõség vezetõje az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény szerint jár el. A bíróság a felügyelõség által hozott közigazgatási határozatot megváltoztathatja.

(2) A felügyelõ a megyei (fõvárosi) felügyelõség területén lévõ valamennyi munkahelyen ellenõrzést tarthat, függetlenül a foglalkoztató székhelyétõl (telephelyétõl).

(3) Munkaügyi bírság kiszabására, illetve a 7. § (2) bekezdése szerinti határozat meghozatalára annak a megyei (fõvárosi) felügyelõségnek a vezetõje jogosult, amelynek területén az ellenõrzött munkahely található.

(4) A 3. § d) pontjában foglaltakkal összefüggésben folytatott ellenõrzés során a foglalkoztatónak kell bizonyítania, hogy eljárása nem sértette a hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó rendelkezéseket."

A Met. 9. § (3) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"b) munkabéren: a jogszabály alapján járó illetményt, illetménypótlékot, illetménykiegészítést és tizenharmadik havi illetményt, valamint az ügyészségi szolgálati jogviszonyról és az ügyészségi adatkezelésrõl szóló 1994. évi LXXX. törvényben és a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvényben, valamint az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvényben foglalt javadalmazást"

A gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) 19. §-a a következõ (5)-(8) bekezdésekkel egészül ki:

"(5) A kérelemben, valamint a jövedelemnyilatkozatban szereplõ adatok valódisága környezettanulmány készítésével vizsgálható. A jogosultság elbírálásánál a települési önkormányzat rendelete a vagyoni helyzet vizsgálatát is elõírhatja, ha az önkormányzat hivatalos tudomása vagy a környezettanulmány megállapításai alapján a gyermeket gondozó család életkörülményei nem felelnek meg a jövedelemnyilatkozatban szereplõ adatoknak.

(6) A vagyoni helyzet vizsgálata kiterjed

a) a gyermekkel közös háztartásban élõ szülõ,

b) a szülõ házastársának,

c) a tartásra köteles más törvényes képviselõ

vagyonára,

d) annak a gyermeknek a vagyonára, akire tekintettel a rendszeres támogatás megállapítását kérik.

(7) Az (5)-(6) bekezdés alkalmazása során vagyon alatt azt a hasznosítható ingatlant, jármûvet, gépi meghajtású termelõ- és munkaeszközt, vagyoni értékû jogot kell érteni, amelynek

a) külön-külön számított értékének a gyermeket gondozó család egy fõre jutó forgalmi értéke az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének huszonötszörösét, vagy

b) együttes értékének a gyermeket gondozó család egy fõre jutó forgalmi értéke az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének hetvenötszörösét

meghaladja, és amelynek hasznosítása nem veszélyezteti a vagyonnal rendelkezõ megélhetésének feltételeit. Nem tekinthetõ vagyonnak az az ingatlan, amelyben a szülõ vagy a tartásra köteles más törvényes képviselõ életvitelszerûen lakik, továbbá a mozgáskorlátozottságra tekintettel fenntartott gépjármû.

(8) A települési önkormányzat képviselõ-testülete a rendszeres támogatás iránti kérelmet elutasítja, ha a (6) bekezdésben megjelölt személyek együttesen vagy külön-külön a (7) bekezdésben meghatározott értékû vagyonnal rendelkeznek."

A Gyvt. 20. §-a (3) bekezdésének utolsó mondata helyébe a következõ rendelkezés lép:

"A rendszeres támogatásra való jogosultság feltételeit - a 19. §-ban meghatározottak alapulvételével - a települési önkormányzat képviselõ-testülete évente legalább egyszer felülvizsgálja."

A Gyvt. a következõ 20/A. §-sal egészül ki:

"20/A. § Azon tanulói vagy hallgatói jogviszonnyal rendelkezõ gyermek után, akire tekintettel a tárgyév szeptember hónapjában rendszeres támogatást folyósítanak - kormányrendeletben meghatározott mértékû - egyszeri támogatás jár. Az egyszeri támogatás összegét a szeptember hónapban esedékes rendszeres támogatás folyósításával egyidejûleg kell kifizetni."

A Gyvt. 144. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A gyermektartásdíj megelõlegezésének, az otthonteremtési támogatásnak, valamint a 20/A. § szerinti egyszeri támogatásnak a teljes fedezetét a központi költségvetés elõleg nyújtásával biztosítja."

A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlõségük biztosításáról szóló, az 1998. évi LXXXVI. törvénnyel módosított 1998. évi XXVI. törvény (a továbbiakban: Fot.) 22-23. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép, egyidejûleg a Fot. a következõ új 23/A-23/F. §-sal egészül ki:

"22. § A fogyatékossági támogatás a súlyosan fogyatékos személy részére az esélyegyenlõséget elõsegítõ, havi rendszerességgel járó pénzbeli juttatás. A támogatás célja, hogy - a súlyosan fogyatékos személy jövedelmétõl függetlenül  - anyagi segítséggel járuljon hozzá a súlyosan fogyatékos állapotból eredõ társadalmi hátrányok mérsékléséhez.

A jogosulti kör meghatározása

23. § ¨1) Fogyatékossági támogatásra az a 18. életévét betöltött súlyosan fogyatékos Magyarországon élõ magyar állampolgár, továbbá bevándorlási engedéllyel rendelkezõ külföldi, valamint a magyar hatóságok által menekültként elismert azon személy jogosult, akinek

a) segédeszközzel vagy mûtéti úton nem korrigálható módon a látóképessége teljesen hiányzik vagy aliglátóként minimális látásmaradvánnyal rendelkezik és ezért kizárólag tapintó-halló életmód folytatására képes (látási fogyatékos),

b) hallásvesztesége olyan mértékû, hogy a beszédnek hallás útján történõ megértésére és spontán elsajátítására segédeszközzel sem képes és halláskárosodása miatt a hangzó beszéd érthetõ ejtése elmarad (hallási fogyatékos),

c) értelmi akadályozottsága genetikai, illetõleg magzati károsodás vagy szülési trauma következtében, továbbá tizennegyedik életévét megelõzõen bekövetkezõ súlyos betegség miatt középsúlyos vagy annál nagyobb mértékû (értelmi fogyatékos),

d) a mozgásrendszer károsodása illetõleg funkciózavara miatt helyváltoztatása a külön jogszabályban meghatározott segédeszköz állandó és szükségszerû használatát igényli (mozgásszervi fogyatékos),

e) az a)-d) pontban meghatározott súlyos fogyatékosságok közül legalább két fogyatékossága van (halmozottan fogyatékos),

f) hallásvesztesége olyan mértékû, hogy a beszédnek hallás útján történõ megértésére segédeszközzel sem képes és az a), c), d) pontok valamelyikében megjelölt egyéb fogyatékossága is van (halmozottan fogyatékos),

és állapota tartósan vagy véglegesen fennáll, továbbá önálló életvitelre nem képes vagy mások állandó segítségére szorul.

(2) Fogyatékossági támogatásra nem jogosult az a súlyosan fogyatékos személy, aki

a) vakok személyi járadékában,

b) magasabb összegû családi pótlékban

részesül.

(3) Megszûnik a fogyatékossági támogatásra való jogosultság, ha

a) a súlyosan fogyatékos állapot nem áll fenn;

b) a fogyatékos személy a felülvizsgálaton nem jelenik meg és a távolmaradását nem igazolja.

(4) Szünetel a fogyatékossági támogatás folyósítása, ha a jogosult három hónapot meghaladóan külföldön tartózkodik.

A fogyatékossági támogatás mértéke

23/A. § A fogyatékossági támogatás havi összege az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének

a) 50 %-a a 23. § (1) bekezdésének a)-d) pontja szerinti esetekben, kivéve az e § ¼I>b) pontjában megjelölt eseteket,

b) 80 %-a,

ba) a 23. § (1) bekezdésének e) és f) pontja szerinti esetben,

bb) a 23. § (1) bekezdésének c)-d) pontjában foglalt esetekben, feltéve, hogy a súlyosan fogyatékos személynek az önkiszolgálási képessége teljesen hiányzik.

Hatásköri, eljárási szabályok

23/B. § (1) A fogyatékossági támogatás megállapítására irányuló eljárás igénybejelentésre indul. A fogyatékossági támogatás megállapítása elsõ fokon az igénylõ lakóhelye, tartózkodási helye szerint illetékes megyei, fõvárosi egészségbiztosítási pénztár (a továbbiakban: MEP) hatáskörébe tartozik. A MEP határozata ellen benyújtott fellebbezést az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (a továbbiakban: OEP) bírálja el.

(2) Ha a támogatás a tartózkodási hely szerint került megállapításra, a MEP a határozat egy példányát tájékoztatásul megküldi a lakóhely szerint illetékes MEP-nek.

(3) Ha a fogyatékossági támogatásra irányuló igényt azért utasították el, mert az igénylõ nem súlyosan fogyatékos, az elutasító határozat jogerõre emelkedését követõ egy éven belül elõterjesztett újabb igénybejelentésre a bizonyítási eljárást csak abban az esetben kell lefolytatni, ha az orvos igazolja, hogy az igénylõ állapota az elutasítás óta rosszabbodott. Egyéb esetben az igényt el kell utasítani.

23/C. § (1) A súlyosan fogyatékos állapot megállapítását az Országos Orvosszakértõi Intézet (a továbbiakban: OOSZI) illetékes szakértõ bizottsága végzi.

(2) A súlyosan fogyatékos állapot fennállását - ha a szakvélemény eltérõen nem rendelkezik - öt évenként az OOSZI felülvizsgálja.

23/D. § (1) A fogyatékossági támogatásra való jogosultság, a jogosultat érintõ jog és kötelezettség megállapítására az e törvényben foglalt eltérésekkel az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, többször módosított 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

(2) A fogyatékossági támogatásra vonatkozó államigazgatási ügyben az érdemi határozatot az igény benyújtásától számított hatvan napon belül kell meghozni. Az OOSZI a szakvéleményét a megkereséstõl számított negyven napon belül köteles elõterjeszteni.

(3) A fogyatékossági támogatásban részesülõ, illetve annak gondnoka a jogosultság feltételeit érintõ lényeges tények, körülmények megváltozásáról 15 napon belül köteles értesíteni a MEP-et.

(4) Ha a támogatásra vonatkozó igényt jogerõsen megállapítják, az ellátás az igény benyújtásától esedékes.

(5) A fogyatékossági támogatás iránti igény érvényesítésével kapcsolatos valamennyi eljárás illeték- és költségmentes.

A fogyatékossági támogatás folyósítása, finanszírozása, a

jogalap nélkül felvett ellátás visszafizetése

23/E. § (1) A fogyatékossági támogatást a MEP folyósítja.

(2) A bentlakásos intézményben lakó súlyosan fogyatékos cselekvõképtelen személy ellátását az intézmény vezetõjének kell folyósítani. Az intézmény vezetõje a jogosult személy fogyatékossági támogatását az intézmény költségvetésétõl elkülönítetten kezeli és biztosítja a személyre szóló felhasználást.

(3) A fogyatékossági támogatás teljes fedezetét a központi költségvetés biztosítja.

(4) Jogalap nélkül veszi igénybe a fogyatékossági támogatást az a személy, aki

a) arra nem jogosult, vagy

b) kevesebb összegre jogosult, mint amelyet számára folyósítottak.

(5) Az, aki a fogyatékossági támogatást jogalap nélkül vette fel, köteles azt visszafizetni, ha erre a felvételtõl számított harminc napon belül írásban kötelezték.

(6) Az (5) bekezdésben meghatározott idõ elteltével a jogalap nélkül felvett fogyatékossági támogatást attól lehet visszakövetelni, akinek az ellátás felvétele felróható, feltéve, hogy az ellátás megszûnésétõl számított kevesebb mint három év telt el.

(7) Ha a fogyatékossági támogatást jogalap nélkül igénybe vett személy igazolja, hogy tartozásának azonnali vagy egyösszegben való megfizetése családi, jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeire való tekintettel magának vagy a tartásra szoruló hozzátartozónak aránytalanul súlyos anyagi megterhelést jelentene, részére a MEP legfeljebb tizenkét hónapi halasztást engedélyezhet, illetõleg azt, hogy a tartozást harminchat hónapon belül részletekben fizesse meg.

A nyilvántartásra, adatvédelemre vonatkozó rendelkezések

23/F. § (1) A MEP a fogyatékossági támogatásra való jogosultság megállapítása, az ellátás biztosítása céljából nyilvántartást vezet. A nyilvántartás tartalmazza

a) a jogosult természetes személyazonosító adatait;

b) a jogosult állampolgárságát, illetõleg bevándorolt vagy menekült jogállását;

c) a jogosult belföldi lakó-, és/vagy tartózkodási helyét;

d) a jogosultsági feltételekre és az azokban bekövetkezett változásokra vonatkozó adatokat;

e) a fogyatékossági támogatás megállapítására, megváltoztatására és megszüntetésére vonatkozó döntést;

f) a felülvizsgálat idõpontját;

g) a jogosult Társadalombiztosítási Azonosító Jelét (TAJ szám).

(2) A MEP a nyilvántartásból adatot törvény alapján adatkezelésre jogosult szervnek - a felhasználás céljának és jogalapjának egyidejû megjelölésével - jogszabályban meghatározott módon szolgáltathat.

(3) A nyilvántartásból a fogyatékossági támogatásra való jogosultság megszûnésétõl számított öt év elteltével törölni kell az adott személyre vonatkozó adatokat.

(4) Az e törvény felhatalmazása alapján nyilvántartást vezetõ szervek a nyilvántartásban kezelt adatokat személyes azonosító adatok nélkül statisztikai célra felhasználhatják, illetõleg azokból statisztikai célra adatot szolgáltathatnak. Az e törvény alapján elrendelt adatkezelésre és az adatok védelmére egyebekben a személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXII. törvény, valamint az egészségügyi adatkezelésre vonatkozó törvény rendelkezései az irányadók."

A Fot. 30. §-a (1) bekezdésének a)-b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép, egyidejûleg a bekezdés a következõ új d) ponttal egészül ki:

"a) a súlyos fogyatékosság minõsítésének, felülvizsgálatának részletes szabályait;

b) a fogyatékossági támogatás folyósításának, elszámolásának szabályait;

d) a Fogyatékosügyi Tanács szervezetére és mûködésére vonatkozó részletes szabályokat."

A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Cst.) 4. §-ának f) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"f) tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos személy: az a tizennyolc évesnél fiatalabb gyermek, aki a külön jogszabályban meghatározott betegsége, illetve fogyatékossága miatt állandó vagy fokozott felügyeletre, gondozásra szorul;"

A Cst. 8. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermek után járó magasabb összegû családi pótlék annak a hónapnak a végéig - de legfeljebb a gyermek tizennyolcadik életévének betöltéséig - jár, ameddig a betegség, súlyos fogyatékosság fennállását a külön jogszabályban elõírtak szerint igazolták."

A Cst. 9. §-a a következõ új (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) Azután a gyermek után, akire tekintettel tizennyolcadik életévének betöltéséig magasabb összegû családi pótlékot folyósítanak, az ezt követõen folyósított iskoláztatási támogatásnak a havi összege nem lehet kevesebb a korábban utána folyósított magasabb összegû családi pótlék összegénél."

(1) A törvény 1-17. §-a, 18. §-a - az e § (2) bekezdésében meghatározott részei kivételével - 20-24. §-a a kihirdetést követõ második hónap elsõ napján lép hatályba. Ezzel az idõponttal egyidejûleg az Flt. 14. §-ának (6) bekezdése, 21. §-ának (5) bekezdése, 28. §-ának (4)-(5) bekezdése, 39. §-a (3) bekezdése b) pontjának 2. alpontja, valamint a Polgári Perrendtartásról szóló 1953. évi III. törvény 339. §-a (2) bekezdésének k) pontja hatályát veszti.

(2) A törvény 18. §-a (1) bekezdésének az Flt. 39. §-a (3) bekezdésének g) pontját megállapító része, 18. §-a (3) bekezdésének az Flt. 39. §-a (5) bekezdését megállapító része, 19. §-a, 33-48. §-a, valamint 59. §-a 2000. január 1-jén lép hatályba. Ettõl az idõponttól kezdõdõen az Flt. 17. §-ának a)-b) pontja, a 18. §-át megelõzõen a "Munkahelymegõrzés támogatása" alcím, valamint 18. §-a, 20. §-ának (3) bekezdése, 39/A. §-a (4) bekezdésének b) pontjában a " - foglalkoztatási alaprész tekintetében a gazdasági miniszterrel egyetértésben - ² , c) pontjában a " - a foglalkoztatási alaprészt illetõen a gazdasági miniszter egyetértésével - ² , a 39/A. §-a (9) bekezdésében "a foglalkoztatási alaprész központi kerete tekintetében a gazdasági miniszterrel," a 39/B. § (1) bekezdésében a " - a foglalkoztatási alaprész központi pénzügyi kerete tekintetében a gazdasági miniszterrel egyetértésben hozott -," szövegrész, 49. §-a (2) bekezdésének c) pontja (4) bekezdése, 51. §-a, 51/A. §-ának (8) bekezdése, valamint a Met. 4. §-a (2) bekezdésének c) pontja hatályát veszti és az Flt. 10. §-a (4) bekezdésének a) pontjában a "gazdasági miniszter" szövegrész helyébe a "szociális és családügyi miniszter" szövegrész, 17. §-át megelõzõen a "Munkahelyteremtés támogatása" alcím helyébe "Önfoglalkoztatás támogatása" alcím, 39/A. §-a (4) bekezdésének a) pontjában a "foglalkoztatási alaprész" szövegrész helyébe a "39. § (5) bekezdésében meghatározott célelõirányzat" szövegrész, a 39/A. §-a (5) bekezdésének felvezetõ szövegében a "gazdasági miniszter" szövegrész helyébe a "szociális és családügyi miniszter" szövegrész, az Szt. 124. §-ának (5) bekezdésében a "70 %- át" szövegrész helyébe a "75 %- át" szövegrész lép.

(3) A törvény 25. §-a, 27-28. §-a, a 29. §-a - az Szt. 37/A. §-a (1) bekezdésének ac) pontját megállapító része kivételével -, valamint 30-32. §-a 2000. május 1-én lép hatályba. Ezzel egyidejûleg az Szt. 25. §-ának (3) bekezdésében "a munkanélküliek jövedelempótló támogatását" szövegrész, továbbá az Szt. 33-37. §-a, továbbá a 33. §-át megelõzõ "Munkanélküliek jövedelempótló támogatása" alcím hatályát veszti. Az Szt. 33-37. §-ának rendelkezéseit azonban az e törvény 56. § (1)-(3) bekezdésében meghatározott esetekben tovább kell alkalmazni.

(4) A törvény 5. §-át azokra a támogatás iránti kérelmekre kell alkalmazni, amelyeket e törvény hatályba lépését követõen nyújtanak be.

(1) Annak részére, aki az 54. § (1) bekezdésében meghatározott idõpontot megelõzõen a munkanélküli járadék jogosultsági feltételeivel rendelkezik, és a munkanélküli járadék iránti kérelmét eddig az idõpontig benyújtja, a munkanélküli járadék folyósításának idõtartamát ezen idõpontot megelõzõ napon hatályban lévõ szabályok alapján kell megállapítani.

(2) A munkanélküli ellátásnak keresõ tevékenység folytatása melletti folyósítására az 54. § (1) bekezdésében meghatározott idõpontot követõ 2. hónap elsõ napjáig az 54. § (1) bekezdésében meghatározott idõpontot megelõzõen hatályos szabályokat kell alkalmazni feltéve, ha a munkanélküli járadék folyósítása, valamint az az alatt folytatott keresõ tevékenység ezen idõpontot megelõzõen kezdõdött, és a keresõ tevékenységet a munkaügyi központnak ezen idõpontot megelõzõen bejelentették.

(3) A törvény 12. §-ának (3) bekezdését, valamint 54. §-a (1) bekezdésének az Flt. 14. §-ának (6) bekezdését hatályon kívül helyezõ rendelkezését arra kell alkalmazni, aki a munkanélküli járadék iránti kérelmét az 54. § (1) bekezdésében meghatározott idõpontot követõen nyújtja be.

(1) Annak a munkanélkülinek, akinek jövedelempótló támogatásra való jogosultsága 2000. május 1-jét megelõzõen keletkezik és az ellátás megállapítására irányuló kérelmét 2000. április 30-áig benyújtja, az ellátást a 2000. április 30-án hatályban lévõ jogszabályok alapján kell megállapítani és folyósítani.

(2) Annak a munkanélkülinek, akinek 2000. május 1-jét megelõzõen jövedelempótló támogatásra való jogosultságát megállapították, az ellátást a 2000. április 30-án hatályban lévõ szabályok alapján tovább kell folyósítani.

(3) Annak a munkanélkülinek, akinek a jövedelempótló támogatás folyósítása 2000. május 1-jén vagy ezt követõen szünetel, a szünetelésre okot adó körülmény megszüntetését követõen, az ellátást a 2000. április 30-án hatályban lévõ szabályok alapján tovább kell folyósítani.

(4) Az a települési önkormányzat, amely a rendszeres szociális segélyben részesülõk együttmûködési kötelezettségének tárgyában önkormányzati rendeletet alkotott, köteles a rendeletét e törvény kihirdetésétõl számított öt hónapon belül felülvizsgálni.

(1) A törvény 33-44. §-ának rendelkezéseit 2000. január 1-jét követõen indult ügyekben kell alkalmazni.

(2) A 35. § által megállapított, az Mvt. 80. §-ában foglalt rendelkezéseket a hatálybalépés elõtt befolyt, de még meg nem hirdetett bírságösszeg felhasználására is alkalmazni kell.

(3) 2000. január 1-jétõl a megyei (fõvárosi) munkaügyi központok szervezeteibe tartozó megyei (fõvárosi) munkabiztonsági és munkaügyi felügyelõségek az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Fõfelügyelõség területi szerveiként folytatják mûködésüket.

(1) A törvény 49-50. §-a 2000. szeptember 1-jén lép hatályba, azonban fogyatékossági támogatásra való jogosultságot legkorábban 2001. július 1-jétõl lehet megállapítani.

(2) A törvény 26. §-a, 29. §-ának az Szt. 37/A. §-a (1) bekezdésének ac) pontját megállapító része, 51-53. §-a, valamint e § (3)-(7) bekezdése 2001. július 1-jén lép hatályba.

(3) A (2) bekezdésben megjelölt hatálybalépéssel egyidejûleg hatályát veszti a Cst. 7. §-a (1) bekezdésének a)-c) pontjában a "(személy)", 7. §-ának (3) bekezdésében a "(személyt)", 8. §-ának (1) bekezdésében a "(személyre)" szó.

(4) Az a tizennyolc évesnél idõsebb személy, aki után 2001. június 30-án magasabb összegû családi pótlékra való jogosultság áll fenn, az ellátásra 2001. július 1-jétõl saját jogán lesz jogosult, de a 2000. június 30-án hatályban lévõ jogszabályok alapulvételével, ide nem értve az ellátás mértékére vonatkozó rendelkezést.

(5) 2001. június 30-át követõen vakok személyi járadékára való új jogosultság nem állapítható meg. A 2001. július 1-jei idõpont elõtt megállapított vakok személyi járadékát a 2001. június 30-án hatályban lévõ jogszabályok alapulvételével - ide nem értve az ellátás mértékére vonatkozó rendelkezést - tovább kell folyósítani.

(6) A vakok személyi járadékára és/vagy a magasabb összegû családi pótlékra jogosult személy, amennyiben egyidejûleg fogyatékossági támogatásra is jogosult lenne, úgy a választása szerinti ellátásra szerez jogosultságot.

(7) A bírósági végrehajtásról szóló, többször módosított 1994. évi LIII. törvény 74. §-a a következõ új n) ponttal egészül ki:

"n)a fogyatékossági támogatás."

Ahol jogszabály Érdekegyeztetõ Tanácsot említ, azon az Országos Munkaügyi Tanácsot kell érteni.

A foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény hatályba lépése óta eltelt nyolc évben jelentõs változások következtek be a munkanélküliek számában és összetételében. Az elmúlt évben megindult gazdasági növekedés által megjelenõ munkaerõpiaci igények olyan átalakításokat követelnek meg, amelyek hatékonyabban segítik a munkanélküliek újbóli és mielõbbi munkába állását.

Ezért a Javaslat által tartalmazott törvénymódosítás célja egyrészt az, hogy fokozottabban ösztönözze az ellátásban részesülõ munkanélkülit a munka világába történõ visszakerülésre, aktívabb álláskeresésre, másrészt, hogy az ellátási rendszerben elért megtakarítások által több pénz jusson a foglalkoztatás támogatására.

Az elõzõekben felsorolt célok megvalósítása érdekében a Javaslat bõvíti a közhasznú foglalkoztatás lehetõségét, szabályozza a munkaerõpiaci szolgáltatásokat, megteremti a lehetõségét - az Európai Unióban már ismert - komplex munkaerõpiaci programok támogatására, továbbá a munkahelyteremtés eddig szétaprózott formáit a gazdasági miniszter rendelkezése alá kerülõ célelõirányzatban összpontosítja.

A Javaslat módosítja a foglalkoztatási törvénynek a munkanélküli járadék folyósítási idejét szabályozó rendelkezéseit. A munkanélküli járadék folyósítási idejének felsõ határát a korábbi 12 hónap helyett 9 hónapban állapítja meg. A munkanélküli járadéknak ennél hosszabb ideig történõ folyósítása csak abban az esetben lehetséges, ha a munkanélküli a járadék folyósítás elsõ hat hónapja alatt kezdõdõ és a járadék folyósítás idejének kimerítése után befejezõdõ képzésben vesz részt.

A Javaslat a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításával megszünteti a munkanélküliek jövedelempótló támogatását. A munkanélküli járadékot kimerítõ munkanélküliek közül azok részére akik szociálisan rászorultak, az önkormányzatok biztosítanak foglalkoztatási lehetõséget és csak e foglalkoztatást vállalók részesülhetnek a továbbiakban rendszeres szociális segélyben.

A Javaslat megszünteti a keresõ tevékenység folytatásának lehetõségét a munkanélküli ellátások folyósítása alatt.

Ezeknek a változtatásoknak a célja egyrészt az, hogy a munkanélküliek törekedjenek munkanélküliségük elsõ idõszakában az átképzési lehetõségek elfogadására, olyan piacképes ismeretek megszerzésére, amelynek birtokában ismét eladható tudással, eredményesen munkára találnak a munkaerõpiacon.

A módosítás bevezetésének másik célja, hogy a munkanélküliség kezelésében ne az ellátások, hanem a munkaalkalmak teremtése kapjon nagyobb hangsúlyt.

A Javaslat módosítja a munkaügyi ellenõrzésre vonatkozó anyagi jogi és eljárásjogi rendelkezéseket, valamint a munkaügyi ellenõrzés szervezetére vonatkozó szabályokat. A módosítás a munkaügyi ellenõrzés területén az elmúlt három évben szerzett tapasztalatok alapján az ellenõrzés hatékonyságát, az értelmezési nehézségeket okozó rendelkezések pontosítását, valamint az idõ közben bekövetkezett jogszabályi változások követését szolgálja. A módosítás eredményeként a megyei (fõvárosi) munkabiztonsági és munkaügyi felügyelõségek külön válnak a megyei (fõvárosi) munkaügyi központok szervezetétõl és az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Fõfelügyelõség szervezetében mûködnek tovább. A módosítás a munkaügyi ellenõrzésrõl szóló 1996. évi LXXV. törvényt, valamint a munkavédelemrõl szóló 1993. évi XCIII. törvényt érinti.

A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlõségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (a továbbiakban: Esélyegyenlõségi tv.) keretjelleggel határozza meg a fogyatékosokat megilletõ többletjogokat, az esélyegyenlõség célterületeit, valamint vázolja intézmény és szervezetrendszerét. Az Esélyegyenlõségi tv. egyik fontos eleme - a szociális ellátórendszer korszerûsítésének részeként - a fogyatékossági támogatás bevezetése. A törvény a fogyatékossági támogatás vonatkozásában csupán keretszabályokat tartalmaz, a támogatás bevezetése e rendelkezések kiegészítését teszi szükségessé.

A fogyatékossági támogatás bevezetésével egyidejûleg indokolt megkezdeni a fogyatékossággal összefüggõ szociális ellátások újraszabályozását. A szociális ellátórendszer áttekinthetõbbé és célirányosabbá tétele elodázhatatlan feladat, ami a párhuzamos ellátások megszüntetését, s az igénybevételi feltételek egységesítését követeli meg. A súlyos fogyatékossághoz kapcsolódó pénzbeli ellátások átalakításának célja, hogy ha fokozatosan is, de egységes elven mûködõ, az érintettek teljes körét átfogó ellátórendszer jöjjön létre. A fogyatékossági támogatás bevezetésével az azonos funkciójú jövedelemkiegészítõ ellátások beintegrálódnak a fogyatékossági támogatásba, míg a megélhetést biztosító jövedelempótló jellegû ellátások (rokkantsági járadék, rendszeres szociális járadék, átmeneti járadék) átalakítása a rokkantsági nyugdíjrendszer korszerûsítésével egyidejûleg válik idõszerûvé. A fogyatékossági támogatás, mint új ellátás tehát nem egy további támogatási formát jelent, mivel bevezetésével egyidejûleg gondoskodni kell a hasonló funkciót betöltõ ellátások átalakításáról.

A fogyatékossági támogatás a súlyosan fogyatékos személy esélyegyenlõségét elõsegítõ havi rendszerességgel járó pénzbeli juttatás. Célja, hogy anyagi segítséggel járuljon hozzá a 18. életévüket betöltött súlyosan fogyatékosok társadalmi hátrányainak mérsékléséhez, ezáltal esélyegyenlõségük javításához. Ez oly módon is kifejezésre jut, hogy a támogatás a jövedelemtõl illetve annak nagyságától független ellátás.

A súlyos fogyatékos állapot leírása többszempontú megközelítést igényel. Az Esélyegyenlõségi tv. fogyatékos személyre vonatkozó definíciója [4. § a) pont], ugyanis a rendellenes állapotból eredõ társadalmi következményt is értékel. A súlyos fogyatékosság fogalmának meghatározásakor is e komplex megközelítést követi a törvényjavaslat, azaz a biológiai állapotok felsorolását azok szociális (társadalmi) hatásával kapcsolja össze.

A súlyos fogyatékosság ugyanis olyan tartósan vagy véglegesen fennálló állapot, aminek következménye, hogy a súlyosan fogyatékos személy önálló életvitelre egyáltalán nem képes, vagy mások állandó segítségére szorul. A fogyatékossági támogatásnak a biológiai deficiteknek az életfeltételeket hátrányosan befolyásoló hatását kell legalább részben ellensúlyoznia.

A fogyatékossági támogatás havi összegét az Esélyegyenlõségi tv. jelenleg hatályos 23. §-a az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80 %- ában határozza meg. A súlyos fogyatékosság azonban nem egy meghatározott károsodáshoz és kórformához kapcsolódik csupán, hanem a legkülönbözõbb fogyatékossággal összefüggésben léphet fel, s a legkülönbözõbb formákban. Egy idõben több különbözõ fogyatékosság is fennállhat, amely alapján az érintett személyek több fogyatékossági kategóriába is besorolhatók. A társadalmi életbe való aktív integráció lehetõsége, az önálló életvitelre való alkalmasság, az önkiszolgálási képesség foka sem egyforma a súlyosan fogyatékos emberek esetében, hiszen meglévõ képességeik is eltérõek a különbözõ társadalmi alrendszerekben betöltött funkcióik, valamint fogyatékosságuk jellege szerint. Indokolt tehát a fogyatékossági támogatás mértékének meghatározásakor is a fenti szempontok alapján differenciálni. Ezért a törvényjavaslat a fogyatékossági támogatás összegét két kategória és kétféle mérték szerint javasolja megállapítani. A két kategória - az önellátási képességhez igazodva került meghatározásra. A javaslat szerint a fogyatékossági támogatás havi összege az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 50 %-a a látási fogyatékos, a hallási fogyatékos, az értelmi fogyatékos valamint a mozgásszervi fogyatékos személyek esetében, ha bármilyen fokú önkiszolgálási képességgel rendelkeznek. Az ellátásnak ezen alanyi kör esetében a minimálnyugdíj 50 %- ában történõ meghatározása a fogyatékos állapotból fakadó hátrányok mérséklésén túl azt a törekvést is kifejezi, hogy a jelenlegi szociális támogatások összege egységesítésre kerüljön. Más a helyzet azon súlyosan fogyatékos személyek esetében, akiknek extrém szociális függõségükbõl eredõ társadalmi hátrányaik csak magasabb ellátási mérték meghatározása mellett kompenzálhatók. A fogyatékossági támogatás havi összege ezért esetükben az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80%-a, ha halmozottan fogyatékosok vagy értelmi fogyatékosok illetve mozgásszervi fogyatékosok és önkiszolgálási képességük teljesen hiányzik.

A fogyatékossági támogatással kapcsolatos igazgatási feladatokat az egészségbiztosítási ágazat központi igazgatását végzõ Országos Egészségbiztosítási Pénztár, valamint igazgatási szervei, a fõvárosi és megyei egészségbiztosítási pénztárak látják el.

A súlyos fogyatékosság meghatározásában kifejezésre jutó többszempontú megközelítésnek a minõsítés során feltétlenül érvényesülnie kell, s ezért szükséges, hogy az a minõsítést végzõ szakértõi testület szakmai összetételben is tükrözõdjön. Indokolt tehát, hogy a döntésben több szakma képviselõje is részt vegyen. A tervezet szerint a súlyos fogyatékosság minõsítését az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Országos Orvosszakértõi Intézetének speciális szakértõ bizottsága végzi.

A fogyatékossági támogatás bevezetése szükségessé teszi a hasonló funkciót betöltõ jövedelem-kiegészítõ jellegû ellátások átalakítását is, ezért a törvényjavaslat erre vonatkozó rendelkezéseket is tartalmaz.

A fogyatékossági támogatás által érintett jövedelem-kiegészítõ jellegû ellátások a következõk: vakok személyi járadéka, magasabb összegû családi pótlék, súlyos mozgáskorlátozott személyek közlekedési támogatása.

A vakok személyi járadékának a fogyatékossági támogatás rendszerébe történõ integrálása azt jelenti, hogy a támogatás bevezetésével egyidejûleg a vakok személyi járadéka megszûnik. Ugyanis a látásfogyatékos személy, ha a feltételeknek megfelel, fogyatékossági támogatásra lesz jogosult. Tehát a fogyatékossági támogatás bevezetésének idõpontjától a vakok járadékának újként történõ megállapítására a továbbiakban nem kerül sor.

A magasabb összegû családi pótléknak a fogyatékossági támogatás rendszerébe történõ bevonása a felnõtt korúak családi pótlékát érinti. Ez azt jelenti, hogy a magasabb összegû családi pótlék csak a kiskorú fogyatékos vagy tartósan beteget nevelõ családot illeti meg, míg közülük a súlyosan fogyatékosnak minõsülõ személyek nagykorúvá válásuk után már kizárólag a fogyatékossági támogatást igényelhetik.

Figyelemmel arra, hogy a magasabb összegû családi pótlékra és a fogyatékossági támogatásra jogosultak köre nem fedi le teljesen egymást, a Javaslat biztosítja, hogy azok a nagykorúak, akik után a korábbi rendelkezések alapján magasabb összegû családi pótlékot folyósítanak, abban az esetben se veszítsék el az ellátást, ha állapotuk alapján fogyatékossági támogatásra nem lesznek jogosultak.

A súlyos mozgáskorlátozottak közlekedési kedvezményeit a 164/1995. (XII.27.) Korm. rendelet szabályozza, ennélfogva e törvényjavaslat e támogatási rendszerre nem tartalmaz szabályozást. A közlekedési kedvezmények átfogó felülvizsgálatát azonban még a fogyatékossági támogatás bevezetése elõtt el kell végezni. A fogyatékossági támogatás rendszerébe ugyanis ez az ellátás beintegrálható.

Összességében a szociális támogatások rendszerén belül a fogyatékossági támogatás bevezetése és az ezáltal generált változásoknak vitathatatlanul pozitív a társadalompolitikai hatásuk. Az intézkedések eredményeképpen, a támogatási rendszer egyszerûbbé, áttekinthetõbbé válik, a támogatások célzottsága érzékelhetõen javul, ezzel együtt a jogosultak számára az eddiginél nagyobb összegû támogatás a fogyatékos személyek életminõségét pozitívan befolyásolja. Ugyanakkor a támogatási rendszerbõl kiszoruló - súlyos fogyatékosnak nem minõsülõ - személyek körében negatív fogadtatással kell számolni, még akkor is, ha az intézkedések a szerzett jogok védelmének szem elõtt tartásával történnek.

A fogyatékossági támogatás finanszírozása állami forrásból történik. Az ellátás bevezetésének költségkihatása kiszámításánál a fogyatékossági támogatás forrásigénye mellett az egész támogatási rendszer átalakításának költségvetésre gyakorolt hatását is figyelembe kell venni.

A fogyatékossági támogatás forrásigénye alapvetõen a jogosultak számától illetve az egyes támogatási kategóriák közti létszám-megoszlástól függ. Az elõzetes becslések szerint a támogatásra összesen 180 ezer fõ lesz jogosult, akiknek várhatóan 1/3-a részesül majd a magasabb támogatási összegben (öregségi nyugdíjminimum 80 %-a) és 2/3-a kapja az alacsonyabb támogatási összeget (öregségi nyugdíjminimum 50 %-a). Ennek együttes éves forrásigénye - 1999. évi szinten számolva - 19.899 millió Ft.

Ezek a kiadások csökkenthetõk a meglévõ ellátások integrálásával nyerhetõ megtakarításokkal.

A vakok személyi járadékának és a korhatáron túli magasabb összegû családi pótléknak a fokozatos megszûnése miatt a fogyatékossági támogatás bevezetését követõen a régi ellátásoknál összesen évi 2.250 millió Ft kiadással lehet számolni, ami azt is jelenti, hogy a meglévõ támogatásokra eddig biztosított forrásokból 7.550 millió Ft a fogyatékossági támogatás finanszírozására felhasználható. Így összességében - a rendszeren belül realizált megtakarítások átcsoportosításával - 12.349 millió Ft többletforrás szükséges.

A fogyatékossági támogatás elõirányzatát a 2001. évi központi költségvetésben úgy kell tervezni, hogy a meglévõ ellátások átalakítása eredményeképpen felszabaduló forrásoknak a fogyatékossági támogatás céljára történõ átcsoportosításáról is gondoskodni kell.

1-2. §-hoz

A Javaslat a foglalkoztatási törvényt kiegészíti a munkaerõpiaci szervezet által nyújtható munkaerõpiaci szolgáltatásokra vonatkozó rendelkezésekkel. A hatályos szabályozás szerint a munkaerõpiaci szervezet a szolgáltatásait mindenki számára ingyenesen nyújtja. Ez a szabály az ingyenességre vonatkozó követelményt általánosságban tartalmazza. Figyelemmel azonban a szolgáltatások törvényben történõ szabályozására - az ingyenesség követelményének változatlanul történõ fenntartása mellett - szükséges megjelölni, hogy melyek azok a szolgáltatások amelyek mindenki számára ingyenesek, és melyek azok a szolgáltatások amelyek tekintetében az ingyenesség speciális tartalmuknál fogva csak azok számára áll fenn, akik számára a szolgáltatás nyújtását a munkaerõpiaci szervezet szükségesnek tartja.

A szolgáltatásokra vonatkozó új szabályozás megjelenésével módosítani szükséges a foglalkoztatási törvény 5. §-ának (1) bekezdését is. Erre figyelemmel a foglalkoztatási feszültségek, valamint a munkanélküliség elleni elsõdlegesen használt eszközök kiegészülnek a munkaerõpiaci szolgáltatásokkal.

A foglalkoztatási törvény hatályos rendelkezése az önkormányzatok feladatai között sorolja fel közhasznú munka szervezését a munkanélküliek jövedelempótló támogatásában részesülõk számára. Figyelemmel arra, hogy a Javaslat egyrészt kibõvíti a közhasznú munka szervezése alapjául szolgáló tevékenységeket, másrészt megszünteti a munkanélküliek jövedelempótló támogatását, ezért az önkormányzatoknak a közhasznú foglalkoztatás szervezésével kapcsolatos feladatait is indokolt tágabban megfogalmazni. A jövõben ezért az önkormányzatok a munkanélküliek számára szervezhetnek közhasznú munkát.

A Javaslat kiegészíti a foglalkoztatási törvényt egy új 13/A. §-sal, amely a munkaerõpiaci szervezet által nyújtható szolgáltatásokat tartalmazza. A szolgáltatásokra vonatkozó részletes szabályokat a szociális és családügyi miniszter rendeletben szabályozza. E rendelet fogja szabályozni a munkaerõpiaci szervezeten kívüli szervezetek és személyek által, munkaerõpiaci szolgáltatások nyújtásának feltételeit, valamint e szervek és személyek támogatásának lehetõségét.

A foglalkoztatási törvény szerint a közhasznú munka támogatásának egyik feltétele, hogy a munkaadó a munkaügyi központ által kiközvetített munkanélkülit, a lakosságot, vagy a települést érintõ közfeladat ellátása érdekében foglalkoztassa. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy közhasznú munka támogatására ennél sokkal szélesebb körben van igény. Ezért a javaslat a közhasznú munka támogatásának lehetõségét nemcsak közfeladat, hanem önkormányzat által önként vállalt, a lakosságot, illetõleg a települést érintõ feladat ellátása vagy közhasznú tevékenység folytatása érdekében is megteremti.

A gyakorlatban már hosszú ideje szabályozási igényként merült fel a munkaerõpiaci programok támogatása lehetõségének megteremtése. A hatályos szabályozás ugyanis nem tartalmaz rendelkezéseket olyan elõre meghatározott összetett célok megvalósítása érdekében indított programok támogatására, amelyek a munkaerõpiaci folyamatok befolyásolására, vagy hátrányos helyzetû rétegek foglalkoztatásának elõsegítésére irányulnak. A Javaslat meghatározza e programok tartalmát és lehetõséget biztosít e programok támogatása keretében a foglalkoztatást elõsegítõ támogatásokra vonatkozó szabályoktól való eltérésre.

A foglalkoztatást elõsegítõ támogatások eljárási szabályainak módosítására egyrészt az új támogatási forma bevezetése miatt van szükség, másrészt a módosítás megszünteti a Munkaerõpiaci Alap foglalkoztatási alaprészének központi kerete felett a gazdasági miniszter jogosítványait. Ezen túlmenõen gyakorlati tapasztalatok alapján a Javaslat módosítja a foglalkoztatást elõsegítõ támogatások visszakövetelése esetén a kamat számítására vonatkozó rendelkezéseket.

A foglalkoztatási törvény jelenleg hatályos 24. §-a a munkanélküli ellátások között sorolja fel az elõnyugdíjat, valamint a pályakezdõk munkanélküli segélyét. Ezek az ellátási formák már megszüntek, ezért a munkanélküli ellátások közötti szerepeltetésük nem indokolt. Ugyanakkor a felsorolásban nem szerepel az Flt. 58. §-a (9) bekezdésében szabályozott kiegészítõ segély. A felsorolás kiegészül továbbá az 1999-ben a munkanélküli járadék mellett járó kiegészítõ segéllyel. Bár ez az ellátási forma 2000-ben megszûnik, a felsorolás kiegészítésére azért van szükség, hogy a munkanélküli járadék jogalap nélkül történõ felvétele esetén a kiegészítõ segély is visszakövetelhetõ legyen.

A Javaslat szerint a jövõben módosul a munkanélküli járadékra való jogosultság jogszerzõ idejének idõtartama. A munkanélküli járadék folyósítási idejének csökkenésével egyidejûleg a munkanélküli járadékra való jogosultsághoz szükséges jogszerzõ idõ legrövidebb idõtartama 360 napról 200 napra csökken.

A hatályos szabályozás szerint a munkanélküli részére felkínálható megfelelõ munkahely egyik feltétele, hogy az ott elérhetõ kereset a munkanélküli járadék összegét elérje. Azokban az esetekben, amikor a munkanélküli járadék összege a kötelezõ legkisebb munkabérnél alacsonyabb, ez a rendelkezés nem ösztönzi a munkanélkülit arra, hogy saját maga számára munkahelyet keressen. Ugyanakkor ez a megoldás jogszerûségi szempontból is vitatható. Ezért a javaslat szerint a munkanélküli részére járó munkanélküli járadék alacsonyabb mint a kötelezõ legkisebb munkabér, akkor ennek a feltételnek a szempontjából a várható keresetnek a kötelezõ legkisebb munkabért kell elérnie.

A gyakorlatban gyakran elõfordul, hogy a munkanélküli járadék folyósítása különbözõ okokból hosszabb ideig szünetel. A hatályos szabályozás szerint a munkanélküli járadék összegének alsó határa megegyezik az öregségi nyugdíj - a munkanélküli járadékra való jogosultság kezdõ napján hatályos - legkisebb összegének 90 százalékával. Ez a szabályozás azt eredményezi, hogy a munkanélküli járadéknak a szünetelést követõ ismételt folyósítása esetén a munkanélküli részére rendkívül alacsony összegû járadék kerül folyósításra. Ezért a javaslat az alsó határ megállapítása szempontjából az ismételt folyósítás kezdõ napján hatályos öregségi nyugdíj figyelembevételét írja elõ, abban az esetben, ha a szünetelés 540 napnál hosszabb ideig tartott.

A hatályos szabályozás a munkanélküli járadék folyósításának idõtartamát oly módon szabályozza, hogy meghatározza az egyes folyósítási idõtartamokhoz tartozó jogszerzõ idõnek az alsó és felsõ határát. A folyósítási idõtartam az alsó és felsõ határon belül lévõ jogszerzõ idõhöz kapcsolódik. Ebbõl a szabályozásból az következik, hogy bizonyos alsó és felsõ határon belül, egyes különbözõ jogszerzõ idõvel rendelkezõ munkanélküliek azonos idõtartamban részesülnek munkanélküli járadékban. A Javaslat egyrészt megszünteti ezt a visszásságot olymódon, hogy minden öt nap jogszerzõ idõ egy nap járadék folyósítási idõnek felel meg. Ezzel a megoldással a járadékfolyósítási idõ kiszámítása során egyes munkanélküliek nem kerülhetnek sem elõnyösebb, sem pedig hátrányosabb helyzetbe.

A Javaslat a járadékfolyósítás leghosszabb idõtartamát 360 napról 270 napra csökkenti. E megoldásnak az a célja, hogy a munkanélkülit jobban ösztönözze arra, hogy saját maga is keressen munkát.

A foglalkoztatási törvény bizonyos szûk körben megengedi a munkanélküli járadék folyósítása mellett keresõ tevékenység folytatását. Ez azt eredményezi, hogy a munkanélkülinek nem célja, hogy maga számára munkahelyet keressen, hiszen a munkanélküli járadék és a mellette folytatott keresõ tevékenységbõl származó csekély jövedelem elõnyösebb számára mintha fõállásban elhelyezkedne. Ennek elkerülése érdekében a javaslat megtiltja a munkanélküli járadék melletti keresõ tevékenységet. Ezen túlmenõen a javaslat pontosítja a munkanélküli járadék megszüntetésének szabályait olymódon, hogy ezeket a rendelkezéseket összhangba hozza a munkanélküli járadékra való jogosultság szabályaival, illetõleg a munkanélküli fogalmának a törvény által történõ meghatározásával.

A gyakorlatban tisztázott volt, a törvény azonban nem szabályozta egyértelmûen a munkanélküli járadék folyósításának megszüntetése, és szünetelése közötti különbséget. A törvény ugyanis nem tartalmazott rendelkezést arra vonatkozóan, hogy a munkanélküli járadék szünetelését követõen milyen feltételekkel kerülhet sor a munkanélküli járadék tovább folyósítására. A Javaslat a foglalkoztatási törvény 29. §-a (4) bekezdésének kiegészítésével ezt a hiányosságot pótolja.

A Javaslat a munkanélküli járadékra vonatkozó rendelkezésekkel azonos módon tiltja meg a keresõ tevékenység folytatását a nyugdíj elõtti munkanélküli segély folyósítása alatt. Úgyszintén szabályozza a Javaslat azt az esetet, ha a nyugdíj elõtti munkanélküli segélyben részesülõ személy alkalmi foglalkoztatásnak minõsülõ munkaviszony keretében folytat keresõ tevékenységet. Rendelkezik továbbá a nyugdíj elõtti munkanélküli segélynek a folyósítás szünetelését követõ ismételt folyósítása feltételeirõl. Ez utóbbi rendelkezésre szintén a munkanélküli ellátások azonos módon történõ szabályozásának megteremtése miatt van szükség.

A Javaslat pontosítja a foglalkoztatási törvénynek a munkanélküli ellátásban részesülõ bejelentési kötelezettségére vonatkozó rendelkezéseit. Figyelemmel arra, hogy a mezõgazdasági õstermelõi igazolvánnyal folytatott tevékenység csak bizonyos feltételek esetén minõsül a foglalkoztatási törvény alkalmazásában keresõ tevékenységnek, ezért ilyen keresõ tevékenység folytatása esetén speciális szabály érvényesül a munkanélküli ellátás visszafizetésére vonatkozóan. A Javaslat megteremti továbbá a lehetõségét, hogy a munkaügyi központ igazgatója különös méltánylást érdemlõ esetben eltekintsen a jogalap nélkül felvett ellátás visszakövetelésétõl.

A Javaslat módosítja a Munkaerõpiaci Alap egyes alaprészeinek felhasználási célját szabályozó rendelkezéseket. A foglalkoztatási alaprészbõl a jövõben finanszírozásra kerülnek a törvény által szabályozott munkaerõpiaci szolgáltatások, továbbá a megyei (fõvárosi) munkaügyi tanácsok mûködéséhez történõ hozzájárulás.

Az elõzõekben foglaltakon túlmenõen a Javaslat megteremti annak lehetõségét, hogy az egyes alaprészek terhére elszámolható legyen az alap könyvvizsgálatának díja arányosan.

A Javaslat a Munkaerõpiaci Alapon belül az alaprészeken túlmenõen munkahelyteremtési és foglalkoztatásfejlesztési célelõirányzat elkülönítését írja elõ. E célelõirányzat felhasználásáért a költségvetés általános szabályai szerint a gazdasági miniszter lesz a jövõben felelõs. Ezzel a szabályozással megteremtõdik annak lehetõsége, hogy a munkahelyteremtést és foglalkoztatásfejlesztést szolgáló pénzügyi eszközök - figyelemmel a gazdasági miniszter foglalkoztatáspolitikában betöltött szerepére - a gazdasági miniszter rendelkezése alatt koncentrálódjanak. Ennek megfelelõen szükséges módosítani a foglalkoztatási törvénynek a Munkaerõpiaci Alap feletti rendelkezési jog gyakorlására, továbbá a Munkaerõpiaci Alap bevételi és kiadási elõirányzatának megállapítására vonatkozó szabályait. A törvény szabályaival való összhang megteremtése érdekében módosítja a Javaslat a Munkaerõpiaci Alap foglalkoztatási alaprészének központi kerete felhasználására vonatkozó rendelkezéseket.

A foglalkoztatási törvény a szociális és családügyi miniszter, a Szociális és Családügyi Minisztérium, a munkaügyi központ központi szervezeti egysége, illetõleg kirendeltsége által mérlegelési jogkörben hozott határozat ellen a jogorvoslat lehetõségét kizárja. Figyelemmel arra, hogy a jogorvoslati lehetõség az Alkotmány szerint csak kétharmados szótöbbséggel elfogadott törvénnyel zárható ki, ezért szükség van e rendelkezés módosítására. A Javaslat ezért pozitív megközelítésben szabályozza a mérlegelési jogkörben hozott határozatok elleni jogorvoslat feltételeit. Ezáltal megteremti az Alkotmány s a foglalkoztatási törvény szabályai közötti összhangot. A foglalkoztatási törvény alkalmazásában a mérlegelési jogkör a foglalkoztatást elõsegítõ támogatások tekintetében érvényesül. Ugyanis e támogatások odaítélésének a jogszabályi feltételeken túl az is feltétele, hogy a támogatáshoz szükséges anyagi fedezet rendelkezésre álljon, továbbá a támogatások odaítélését a munkaerõpiaci feltételek indokolják. Erre figyelemmel a javaslat a mérlegelési jogkörben hozott határozatok elleni jogorvoslati jogot abban az esetben biztosítja, ha a kérelem elutasítására a jogszabályban meghatározott feltételek hiánya miatt került sor, vagy a határozatot hozó szerv a mérlegelési jogkör gyakorlására irányadó szabályokat megsértette.

Ehhez igazodóan módosítja a Javaslat a foglalkoztatási törvénynek a Szociális és Családügyi Minisztérium, valamint a munkaügyi központok határozatai bírósági felülvizsgálatára vonatkozó szabályát. A módosítás eredményeként a bíróság a mérlegelési jogkörben hozott határozatokat nem változtathatja meg.

A Javaslat egyrészt módosítja a törvénynek a keresõ tevékenységet értelmezõ rendelkezését. A hatályos szabályozáshoz képest új elem, hogy a mezõgazdasági õstermelõi tevékenységet a javaslat abban az esetben tekinti keresõ tevékenységnek, ha az abból származó bevételt a személyi jövedelemadóról szóló szabályok szerint a jövedelem kiszámításánál figyelembe kell venni. A Javaslat megszünteti ugyanakkor a jövedelem kiszámításának a személyi jövedelemadóról szóló szabályokban megfogalmazott a növénytermesztésre, illetõleg az állattenyésztésre vonatkozó kedvezõbb szabályainak alkalmazását. A Javaslat ezen túlmenõen a gazdasági társaságokra vonatkozó új szabályozás hatálybalépésére figyelemmel pontosítja a foglalkoztatási törvénynek a gazdasági társaság tevékenységében történõ részvételnek keresõ tevékenységként történõ figyelembevételére vonatkozó szabályát.

A Javaslat a gyakorlati tapasztalatok alapján foglakoztatási törvény értelmezõ rendelkezéseit új fogalmak meghatározásával egészíti ki.

Az Európai Szociális Karta (a továbbiakban: Karta) 13. cikkének 3. bekezdése értelmében a Szerzõdõ Felek vállalják annak biztosítását, hogy a megfelelõ köz- vagy magánszolgáltatások révén mindenki olyan tanácsot és személyes segítséget kapjon, amelyre a saját vagy családja nélkülözésének megelõzéséhez, megszüntetéséhez vagy enyhítéséhez szüksége van. Az Szt. 7. §-ában meghatározott szociális ellátásokat a Karta megerõsítésébõl adódó nemzetközi kötelezettségünknek megfelelõen valamennyi, a Kartát aláíró ország Magyarországon jogszerûen tartózkodó állampolgára részére biztosítani kell.

Az Szt. módosítását a fogyatékossági támogatásnak az Szt. alkalmazásában jövedelemnek nem minõsülõ ellátásokkal való összehangolása indokolja. A fogyatékossági támogatásban részesülõ személy - az egyéb jogszabályi feltételek fennállása esetén - egyidejûleg rendszeres szociális segélyre is jogosulttá válhat.

A Javaslat tartalmi vonatkozásában nem jelent új szabályozást a korábbiakhoz képest. Csupán jogtechnikai módosításra kerül sor azáltal, hogy az alkalmazni rendelt jogszabályhelyre való visszahivatkozás [36. §, 37. § (1)-(4) bekezdés] helyett az idõskorúak járadéka összegének megállapítására, valamint a hajléktalan személyek járadékával kapcsolatos speciális rendelkezésekre vonatkozóan önálló szabályok megfogalmazására kerül sor. E szabályok tartalmukban azonosak a visszahivatkozott jogszabályi rendelkezésekkel.

A Javaslat újraszabályozza az Szt. rendszeres szociális segélyre vonatkozó rendelkezéseit (37/A-37/G. §-ok), melynek oka egyfelõl a munkanélküliek pénzbeli támogatási rendszerének átalakítása, másfelõl a munkára való ösztönzés erõsítése. Mivel a munkanélküliek jövedelempótló támogatása megszûnik, ezért az aktív korú nem foglalkoztatott személyek részére a munkanélküli járadék idõtartamának lejártát követõen - ha foglalkoztatásuk semmiképpen nem biztosítható -, rászorultságuk esetén rendszeres szociális segélyt állapít meg a települési önkormányzat. Tekintettel azonban arra, hogy az új rendelkezések hatályba lépéséig jövedelempótló támogatásra jogosultságot szerzett munkanélküliek számára a támogatást továbbfolyósítják, rendszeres szociális segélyre jogosultság a munkanélküli járadékot kimerítõkkel azonos feltételek mellett áll fenn. A munkanélküli ellátásban nem részesült személyek, akkor lehetnek jogosultak a rendszeres szociális segélyre, ha kérelmük benyújtását megelõzõen az önkormányzattal meghatározott ideig együttmûködnek.

A rendszeres szociális segély megállapítására azonban bármely esetben csak akkor kerülhet sor, ha a kérelmezõ foglalkoztatása nem biztosítható. Az önkormányzat elsõsorban annak a lehetõségét köteles megvizsgálni, hogy a kérelmezõ közmunkába vagy közhasznú munkába bevonható-e. Ennek hiányában az önkormányzat által szervezett legalább 30 nap idõtartamú közcélú munkát kell az igényjogosult számára biztosítani. A javaslat az Flt-vel összhangban meghatározza a megfelelõ munka fogalmát azzal, hogy az együttmûködési kötelezettség teljesítéséhez az érintett személynek képzettségénél eggyel alacsonyabb szintû végzettséget igénylõ munkát is el kell fogadnia.

A Javaslat a korábbi szabályozással analóg módon - az Szt. 37/B. §-ának újraszabályozásával - rendelkezik az ellátásra való jogosulatlanság, illetve a segély megszüntetésének eseteirõl. E szabályok ugyanakkor kiegészülnek az ellátás szüneteltetésének jogintézményével, melyre abban az esetben kerül sor, ha a segélyezett az önkormányzat által szervezett, valamint alkalmi munkavállalói könyvvel történõ foglalkoztatásában vesz részt.

A rendszeres szociális segély munkára ösztönzõ szabályozása érdekében az együttmûködés elemei - az Szt. 37/D. §-ában - pontosítva újraszabályozásra kerülnek. Ez azt jelenti, hogy az önkormányzat rendelete szerinti együttmûködés kiegészül a megfelelõ munka elfogadásának kötelezettségével, valamint a jogosultsági feltételek felülvizsgálata során adatszolgáltatási kötelezettséggel.

Tehát a munkavégzési kötelezettség mellett a továbbiakban is lehetõség van együttmûködési programok szervezésére és az ezekben történõ részvétel elõírására.

A rendszeres szociális segély az Szt. 37/E. §-ában meghatározott havi összege változatlanul az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80. §-a, aktív korú nem foglalkoztatott személy esetén 70 %-a, illetõleg erre az összegre kell kiegészíteni a jogosult más forrásból származó jövedelmét. Abban az esetben, ha a segély folyósítása szünetel vagy a jogosult alkalmi munkát végez, akkor az adott hónapra a segély idõarányos része jár.

A Javaslat az Szt. 37/G. §-ának módosításával, a korábbiakkal megegyezõen rendelkezik a hajléktalan személyek rendszeres szociális segélyére vonatkozó speciális szabályokról. A hajléktalan személyek esetében a többes igénybevétel elkerülése érdekében az ellátás folyósítása centralizáltan, a fõvárosi fõjegyzõ által történik. Az együttmûködési kötelezettségre vonatkozóan pedig - az egyértelmû jogalkalmazás érdekében - a tartózkodási helynél pontosabb meghatározás szerepel. A hajléktalan személy azzal az önkormányzattal köteles együttmûködni, amelynek határozata alapján az ellátást folyósítják számára.

Az Szt. 124-125. §-ainak újraszabályozásával - a települési önkormányzatnak a munkanélküliek foglalkoztatásában történõ szerepváltozásához kapcsolódóan - a finanszírozási rendelkezések is módosulnak.

A munkanélküliek jövedelempótló támogatására jogosultak közhasznú foglalkoztatásának speciális támogatása megszûnik, míg az önkormányzat foglalkoztatási feladatainak ellátását önálló, új költségvetési támogatás segíti. Ez a foglalkoztatási támogatás kötött felhasználású elõirányzatként mûködik az éves költségvetési törvény által szabályozott keretek között.

A Javaslat a munkaügyi ellenõrzésrõl szóló 1996. évi LXXV. törvénnyel való összhang megteremtése érdekében módosítja a munkavédelemrõl szóló 1993. évi XCIII. törvény szabályait.

A felügyelõségek, az Állami Népegészségügyi Tisztiorvosi Szolgálat intézetei, a Magyar Bányászati Hivatal és a bányakapitányságok által a munkavédelemre vonatkozó szabályok megszegése miatt kiszabott pénzbírságot az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Fõfelügyelõség számlájára kell befizetni, és az pályázati rendszerben kizárólag munkavédelmi célra fordítható. A javaslat új prioritásokat vesz alapul a befolyt bírságösszegek felhasználása tekintetében. A felhasználást normatív módon kell megállapítani, megõrizve a pályázati jelleget, de emellett fontos nemzetgazdasági érdekû funkciókra (információs rendszer kiépítése, hatékonyabb hatósági mûködési feltételek biztosítása) nevesített, folyamatos forrást kell biztosítani.

Az 1. § (1) bekezdése az Flt-vel, illetve a külföldiek magyarországi munkavállalásának engedélyezésérõl szóló 7/1991. (X. 17.) MüM rendelettel való összhang miatt változott, amennyiben kimondja, hogy a Met. hatálya kiterjed arra a természetes és jogi személyre, valamint jogi személynek nem minõsülõ gazdasági társaságra, aki a 18. életévét betöltött természetes személyt foglalkoztatásra irányuló jogviszony, továbbá külföldit, illetve fiatalkorút foglalkoztatásra irányuló jogviszony, vagy az 1. § (3) bekezdésében meghatározott jogviszonyok alapján alkalmaz.

Az 1. § ¨3) bekezdésének b) pontja az új társasági törvény szóhasználatának megfelelõen változott.

A nemzetközi munkaügyi szabályozásnak megfelelõen szükséges a független munkaügyi ellenõrzést végzõ hatósági szervezet kialakítása. Ennek megfelelõen a munkaerõ-piaci szervezet és a hatósági ellenõrzést ellátó munkaügyi felügyelet összeolvadásának megszüntetése feltétlenül kívánatos, amely egyébiránt összhangban van a munka-felügyeleti rendszer megerõsítésével kapcsolatos hazai törekvésekkel is. Ennek az igénynek megfelelõen módosul a 2. § (1) bekezdésének szövege, amennyiben egyértelmûen kimondja, hogy a munkaügyi ellenõrzést az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Felügyelõség megyei (fõvárosi) felügyelõségeinek felügyelõi látják el.

E § módosítását a gyakorlati tapasztalatok indokolták. Ezek alapján egyrészrõl pontosítani kellett a §-nak a munkaügyi ellenõrzés tárgyköreit szabályozó egyes pontjait, másrészt a tapasztalatok azt támasztják alá, hogy a foglalkoztatásra irányuló jogviszonyok minõsítésénél elegendõ az alakszerûségének vizsgálata, hiszen a 3. § egyéb pontjai módot adnak a foglalkoztatásra irányuló jogviszonyok szükséges tartalmi elemeinek feltárására is, amelyek alapján a felügyelõ minõsítheti az adott jogviszonyt.

A 4. § (1) bekezdésének változása összefüggésben van a Javaslat 7. §-ában szabályozott új illetékességi szabályokkal, amelyek az államigazgatási eljárás általános szabályoktól való eltérést pontosabban jelzik. Ennek megfelelõen a felügyelõ a foglalkoztató valamennyi munkahelyén külön engedély és elõzetes bejelentési kötelesség nélkül tarthat ellenõrzést.

A Met. 6. § (1) bekezdése egyrészrõl pontosan meghatározza a felügyelõ kötelességeit és lehetõségeit az egyes jogkövetkezmények alkalmazása szempontjából. A 6. § (1) bekezdés c) pontja pontosan meghatározza azokat a jogszabálysértéseket, amelyek esetében a felügyelõ megtilthatja a további foglalkoztatást.

A Met. 6. § új (3) bekezdése az Alkotmánybíróság 29/1998. (VI. 17.) AB határozatának megfelelõen került a Met. szabályai közé. Az Alkotmánybíróság e határozatával megállapítja, hogy "a munkaügyi ellenõrzésrõl szóló 1996. évi LXXV. törvény 3. § (1) bekezdése alkalmazásánál alkotmányos követelmény, hogy amennyiben a Munka Törvénykönyvérõl szóló 1992. évi XXII. törvény 199. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott felek között munkaügyi jogvita indult [Mt. 199. § (3) bekezdés], a munkaügyi ellenõrzést végzõ államigazgatási hatóság a felek munkaügyi jogvitájának tartama alatt a felek jogviszonyát elbíráló intézkedést nem tehet". A Javaslat rögzíti, hogy a felügyelõ, a foglalkoztató és a részére munkát végzõ közötti jogviszonyt érintõ intézkedést nem hozhat, amennyiben az ellenõrzést megelõzõen a felek között munkaügyi jogvita indult.

A 7. § (1) bekezdése a 3. § módosításával összhangban csupán technikai változtatásokat tartalmaz.

A Javaslat elhagyja a hatályos szabályozás 7. § (2) bekezdését. Az elmúlt idõszak gyakorlati tapasztalatai alapján bebizonyosodott, hogy a Met. 7. § (2) bekezdésében foglalt szabályozás a jogalkalmazás körében az eljárások elhúzódását eredményezi, nevezetesen pl. a szabálytalanság megszüntetésére kötelezõ határozat és az ehhez kapcsolódó bírsági határozat egy idõben nem mindig adható ki. Tovább bonyolítja a problémát, hogy mindkét határozattal szemben fellebbezési joga van az érintett munkáltatóknak, többször számukra is értelmezhetetlenné vált a szabályozás. E jog megszüntetése nem jelenti a garanciális jogok csorbítását, hiszen ez önmagában nem jelenti a jogorvoslati lehetõségek szûkítését, amelynek alapján az I. fokú szervnek lehetõsége van a határozat visszavonására, megváltoztatására, kijavítására, stb. Tehát mindaz megvalósulhat, amit a jogalkotói szándék az ezen joghoz kapcsolt fellebbezés keretében teljesíteni szándékozott.

A Javaslat az eljárási rendelkezéseket pontosítja, különös tekintettel az államigazgatási eljárás általános szabályaitól történõ eltérésre. A gyakorlatban problémát okoz az ún. nem telepített munkahelyek ellenõrzése, amelyek az építõiparban, a mezõgazdaságban igen gyakoriak. Lényeges, hogy éppen azokról a területekrõl van szó, ahol az illegális, vagy szabálytalan foglalkoztatás aránya meglehetõsen magas. Az államigazgatási eljárás általános szabályai szerint, ha a konkrét munkahely - teljesítési hely - és a munkáltató székhelye (telephelye) elválik egymástól, a munkaügyi ellenõrzést végzõ felügyelõnek a feltáró tevékenység után az ügyet át kell tennie a székhely (telephely) szerint illetékességgel rendelkezõ területi felügyelõséghez, ugyanis csak ez a szerv jogosult további eljárási cselekményen túl a határozat meghozatalára és a végrehajtás kikényszerítésére is. Ezen ellentmondásos helyzet feloldását szolgálják a javaslat 7. §-ának (3) és (4) bekezdései.

A Javaslat a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközõ munkáltatói magatartás esetére úgy kívánja változtatni a szabályt, hogy hátrányos megkülönböztetés esetén nem csupán a munkaügyi perben fordulna meg a bizonyítási teher, hanem a munkaügyi ellenõrzés során lefolytatott eljárásban is.

A gyakorlati tapasztalatok alapján a javaslat pontosítja az ellenõrzési törvénynek a munkabér fogalmát meghatározó értelmezõ rendelkezését.

A rendszeres gyermekvédelmi támogatás szabályainak szigorítására az önkormányzatok, illetve a polgármesterek jelzése alapján kerül sor.

A jövedelem mérésénél meglévõ bizonytalansági tényezõk miatt meghatározott körben és feltételek szerint lehetõséget kell biztosítani a jövedelemnyilatkozat valódiságának felülvizsgálatára. Az erre vonatkozó ellenõrzési szabályokat ma kormányrendelet szabályozza, azonban indokolt ezen rendelkezéseket a rendszeres gyermekvédelmi támogatás megállapításának feltételeit meghatározó törvényben elhelyezni.

A Javaslat a jogosultsági feltételek szigorítását fogalmazza meg abban az esetben, ha a család életvitele az elvégzett környezettanulmány alapján nincs szinkronban a bevallott jövedelemnyilatkozatban foglalt adatokkal.

A települési önkormányzatok a helyi rendeletükben dönthetnének a törvényben meghatározott vagyoni helyzet mérlegelési lehetõségérõl, mintegy megakadályozva a diszkriminatív helyi szabályozást is. Ezért törvény rendezné az egyes szociális ellátásoknál már bevezetett a vagyonként figyelembe vehetõ vagyonelemeket, ezek értékhatárát, illetve a vagyonnak nem minõsülõ elemeket. Ennek meghatározásánál alapvetõ szempont volt, hogy a rászoruló családban nevelkedõ gyermekek jogosan kapjanak támogatást, hogy kizárólag anyagi okból ne kelljen a gyermeket kiemelni a családból. Ezért nem számít vagyonnak a lakás céljára szolgáló azon ingatlan, amelyben életvitelszerûen laknak.

A vagyon mértéke a gyermekvédelem egyéb anyagi és eljárási szabályaiban - otthonteremtési támogatás, költségek megtérítése - már szabályozott mértéket követi. A gyermek érdekét jelenti továbbá az a szabályozási feltétel is, hogy nem lehet elvárni a családtól azon - a javaslatban meghatározott mértéket meghaladó   - vagyon értékesítését, amely a megélhetési feltételeit veszélyeztetné.

A rendszeres gyermekvédelmi támogatás várható megtakarítását indokolt a gyermekvédelmi rendszerben, "egyszeri iskoláztatási támogatás" formájában eljuttatni a rászoruló családokhoz, hiszen általános tapasztalat, hogy az iskoláztatás jelentõs terheket ró a családokra.

A Javaslat a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlõségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (a továbbiakban: Fot.) szabályozási tárgykörét egészíti ki. A fogyatékossági támogatásra vonatkozó legfontosabb rendelkezések e törvény módosításával kerülnek szabályozásra. A Fot. 22. §-a a fogyatékossági támogatásra való jogosultságot a súlyosan fogyatékos személyek számára alanyi jogként határozza meg. Ez oly módon jut kifejezésre, hogy a támogatás a jövedelemtõl, illetve annak nagyságától függetlenül jár, célja a súlyosan fogyatékos személyek társadalmi integrációjának, esélyegyenlõségének javítása.

A Javaslatban meghatározásra kerül a fogyatékossági támogatásra jogosultak köre, a jogosultság feltételei, valamint felsorolásra kerülnek az ellátásra való jogosultságot kizáró okok. A Fot. új 23. § (1) bekezdése taxatív felsorolásban tartalmazza azokat a fizikai, testi, illetve pszichés károsodásokat (látási fogyatékosság, hallási fogyatékosság, értelmi fogyatékosság, mozgásszervi fogyatékosság, halmozott fogyatékosság) amelyeknek tartós vagy végleges fennállása a fogyatékossági támogatásra való jogosultság alapjául szolgál. Az egyes fogyatékossági kategóriák jogszabályi ismérveinek definiálásán túl a jogosulti kör meghatározása konjuktív feltételként a biológiai deficitek szociális következményeit is értékeli, azaz az önellátási képesség teljes vagy részleges hiányát.

A Javaslat a fogyatékossági kategóriák meghatározása során - a látási és a hallási fogyatékosok esetében - azt a szabályozási logikát követi, hogy fogyatékossági támogatásra csak az lehet jogosult, akinek a rendellenes állapotából fakadó érzékszervi funkciózavara olyan mértékû, hogy az segédeszköz használatával sem korrigálható. Az értelmi fogyatékosok esetében a jogosultság a genetikai illetõleg magzati károsodás vagy szülési trauma (az emberrel veleszületett fogyatékosságok) továbbá a csecsemõ- vagy gyermekkorban (14 éves korig) elszenvedett súlyos betegség következtében elõálló középsúlyos vagy annál nagyobb mértékû értelmi akadályozottak (szerzett fogyatékosság) körére vonatkozik. A mozgásszervi fogyatékosok esetében az érzékszervi fogyatékosoktól eltérõen, a jogszabályban meghatározott segédeszköz állandó és szükségszerû használata nem kizáró ok, hanem a jogosultság megállapításának feltételét jelenti. A halmozottan fogyatékosok körében a jogosultságot a Javaslat két súlyos fogyatékossági kategóriának megfelelõ rendellenes állapot egyidejû fennállásához köti. A definíció második fordulata pedig privilegizáló szabályként megengedi, hogy egy súlyosan fogyatékosnak minõsülõ állapot mellett egy, a jogszabályi definíció szerint súlyosan fogyatékosnak nem tekinthetõ állapot (beszédkészség meglétével együtt járó hallási fogyatékosság) együttes fennállása esetén is lehetõség legyen a jogosultság megállapítására.

A Javaslat a vakok személyi járadékának illetve a magasabb összegû családi pótléknak a folyósítása mellett a fogyatékossági támogatás folyósítását nem teszi lehetõvé. A fogyatékossági támogatás a szerzett jogok tiszteletben tartásával fokozatosan váltja fel az egyéb jövedelem-kiegészítõ jellegû ellátásokat, így a vakok személyi járadékát és a magasabb összegû családi pótlékot.

A Javaslat rendelkezik a fogyatékossági támogatásra való jogosultság megszûnésérõl. Értelemszerûen megszûnik a jogosultság abban az esetben, ha a súlyosan fogyatékos állapot már nem áll fenn. A Javaslat a jogosult számára együttmûködési kötelezettséget ír elõ akkor, amikor kimondja, hogy a súlyosan fogyatékos állapot fennállását az Országos Orvosszakértõi Intézet felülvizsgálja. A felülvizsgálaton való megjelenés elmulasztását, erre irányuló kimentés hiányában a javaslat a jogosultság megvonásával szankcionálja.

A jogosult három hónapot meghaladó külföldi tartózkodása esetén a javaslat a támogatás szünetelését állapítja meg. A jogosult hazatérése esetén pedig az ellátás úgy éled fel, hogy a jogosultság ismételt megállapítására - amennyiben az egyéb jogszabályi feltételek változatlanul fennállnak - a Javaslat szerint nincs szükség.

A Fot. új 23/A. §-a alapján a fogyatékossági támogatás összege két kategória és kétféle mérték szerint kerül megállapításra. A fogyatékossági támogatás havi összege az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 50%-a a látási fogyatékos, a hallási fogyatékos, az értelmi fogyatékos valamint a mozgásszervi fogyatékos személyek esetében, ha bármilyen fokú önkiszolgálási képességgel rendelkeznek. Azon súlyosan fogyatékos személyek esetében, akiknek rendkívüli szociális függõségükbõl eredõ társadalmi hátrányaik csak magasabb ellátási mérték meghatározása mellett kompenzálhatók, a támogatás összege az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80%-a, ha halmozottan fogyatékosok, illetve abban az esetben, ha értelmi fogyatékosok vagy mozgásszervi fogyatékosok és az önkiszolgálási képességük teljesen hiányzik.

A Fot. új 23/B. §-ában szabályozásra kerül a fogyatékossági támogatás iránti igény érvényesítésének módja, valamint az ellátás megállapítására jogosult szervek köre. A támogatás iránti igényt elsõfokon a lakó illetve tartózkodási hely szerint illetékes megyei (fõvárosi) egészségbiztosítási pénztár bírálja el, míg a másodfokú eljárás lefolytatása az Országos Egészségbiztosítási Pénztár hatáskörébe tartozik.

A Fot. új 23/C. §-ában a súlyosan fogyatékos állapot minõsítését valamint az idõszakos felülvizsgálatát végzõ szerv kerül meghatározásra. E hatáskört az Országos Orvosszakértõi Intézet gyakorolja.

A Fot. új 23/D. §-a az igény érvényesítésével kapcsolatos eljárási szabályokról rendelkezik.

A Fot. új 23/E. §-a rendezi, hogy mely szerv jogosult a támogatás folyósítására, s az ellátás fedezetét milyen forrásból finanszírozzák. A Javaslat meghatározza azok körét, akik a fogyatékossági támogatást jogalap nélkül veszik igénybe. Értelemszerûen jogalap nélkül veszi igénybe az ellátást, aki arra nem jogosult, továbbá az is aki magasabb összeget vett igénybe, mint amennyire jogosult lenne (pl. az a személy, aki állapotánál fogva az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 50%-ára jogosult, s ehelyett számára a minimálnyugdíj 80%-át folyósították).

A Javaslat rendelkezik a jogalap nélkül felvett ellátás visszafizetésérõl, ill. a fizetési könnyítés feltételeinek kérdésérõl.

A Fot. új 23/F. §-a a személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXII. törvénnyel összhangban rendelkezik a fogyatékossági támogatásra való jogosultság megállapítása ill. biztosítása céljából vezetett nyilvántartás és az adatvédelem szabályairól.

A Fot. 30. § (1) bekezdésének módosításával a Kormány felhatalmazást kap arra, hogy meghatározza a súlyos fogyatékosság minõsítésének és felülvizsgálatának, a támogatás folyósításának, elszámolásának valamint a Fogyatékosügyi Tanács szervezetére és mûködésére vonatkozó részletes szabályokat.

A családok támogatásáról szóló törvény (a továbbiakban: Cst.) módosítását a fogyatékossági támogatás és a magasabb összegû családi pótlék közötti összhang megteremtése indokolja. A magasabb összegû családi pótléknak a fogyatékossági támogatás rendszerébe történõ bevonása ugyanis kizárólag a felnõtt korúak családi pótlékát érinti. Magasabb összegû családi pótlék ezért a Javaslat szerint csak a kiskorú fogyatékost vagy tartósan beteget nevelõ családot illeti meg, míg a súlyosan fogyatékosnak minõsülõ személyek nagykorúvá válásuk után már kizárólag a fogyatékossági támogatást igényelhetik. Mivel magasabb összegû családi pótlék a Javaslat szerint tizennyolc évesnél idõsebb személy után a jövõben nem jár, ezért a Cst. szabályainak olyan irányú módosítása szükséges, ami a felnõtt korúakat kizárja e jogosulti körbõl.

Azoknak a középfokú iskolai tanulmányokat folytatóknak az esetében, akik után 18. életévük eléréséig magasabb összegû családi pótlékot folyósítottak, a szülõ a gyermek középfokú tanulmányainak befejezéséig - legfeljebb azonban 20 éves koráig - iskoláztatási támogatást vehet igénybe, a korábban folyósított magasabb összegû családi pótlékkal azonos összegben.

A Javaslat egyes rendelkezései nem azonos idõpontban lépnek hatályba. Ezért a javaslat "Záró rendelkezések" címû fejezete a törvény hatálybalépésének idõpontját nem egységesen, hanem törvénycsomagonként tartalmazza.

A foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvényt módosító rendelkezések - a munkahelyteremtési és foglalkoztatásfejlesztési célelõirányzat létrehozásával kapcsolatos rendelkezések kivételével - a törvény kihirdetését követõ második hónap elsõ napján lépnek hatályba.

A foglalkoztatási törvénynek a munkahelyteremtési és foglalkoztatási fejlesztési célelõirányzat létrehozásával kapcsolatos, valamint a munkaügyi ellenõrzésrõl szóló 1996. évi LXXV. törvény, továbbá a munkavédelemrõl szóló 1993. évi XCIII. törvény módosítása és a javaslatnak az Országos Munkaügyi Tanács jogkörével kapcsolatos 59. §-a 2000. január 1-jén lépnek hatályba.

A Javaslat átmeneti rendelkezéseket tartalmaz a munkanélküli járadék folyósítási idejének megváltozásával a keresõ tevékenységnek a munkanélküli ellátások folyósítása alatti folytatásának megszüntetésével, a munkanélküliek jövedelempótló támogatása megszûnésével, a megyei (fõvárosi) munkaügyi felügyelõségeknek az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Fõfelügyelõség irányítása alá kerülésével kapcsolatban. A munkanélküliek jövedelempótló támogatásának megszüntetésére, valamint a munkanélküli járadék folyósítási idejének megváltoztatására a szerzett jogok tiszteletben tartásával kerül sor.

A Javaslat a fogyatékossági támogatás létrejöttével összefüggésben 2001. július 1-jétõl módosítja a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényt.

A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvényt módosító rendelkezések - a fogyatékossági támogatás létrejöttével kapcsolatos módosítás kivételével- 2000. május 1-jén lépnek hatályba. Ez azt jelenti, hogy ettõl az idõponttól szûnik meg a munkanélküliek jövedelempótló támogatása. A Javaslatnak a szociális törvényt a fogyatékossági támogatás létrejöttével kapcsolatban módosító szabálya, valamint a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvényt módosító rendelkezése 2001. július 1-jén lép hatályba.

A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlõségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvényt módosító rendelkezések 2000. szeptember 1-jén lép hatályba.

A közelmúltban átalakult a munkaügyi érdekegyeztetés szervezete. Az Érdekegyeztetõ Tanács megszûnt, és helyébe munkaügyi érdekegyeztetés területén az Országos Munkaügyi Tanács lépett. Figyelemmel arra, hogy az Érdekegyeztetõ Tanácsról több jogszabály is rendelkezik, amely részére különbözõ területeken különbözõ jogköröket biztosít, szükség van egy olyan általános rendelkezésre, amely szerint ezekben a rendelkezésekben az Érdekegyeztetõ Tanácsot az Országos Munkaügyi Tanács váltja fel.