A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

T/1757. számú
törvényjavaslat

a tervezõ- és szakértõ mérnökök, valamint építészek
szakmai kamaráiról szóló
1996. évi LVIII. törvény módosításáról

(1) A tervezõ- és szakértõ mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló 1996. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Mkt.) 1. §-a (1) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Törvény, kormányrendelet vagy miniszteri rendelet (a továbbiakban: jogszabály) által engedélyhez és névjegyzékbe vételhez (a továbbiakban együtt: jogosultság) kötött önálló mérnöki, illetve építészeti tervezõi és mûszaki szakértõi tevékenység (a továbbiakban együtt: mérnöki, illetve építészeti tevékenység) - a (4) bekezdésben és az 52/A. §-ban foglaltak kivételével - csak az ezen törvényben szabályozott kamarai tagság alapján folytatható. A törvény alkalmazásában mérnöki, illetve építészeti tevékenységnek minõsül a földmérési és térképészeti, a munkabiztonsági szakértõi, a terület- és településrendezési tervezõi, valamint a táj- és kertépítészeti tervezõi tevékenység is."

(2) Az Mkt. 1. §-a következõ (4) bekezdéssel egészül ki:

"(4) Az érintett személy lakóhelye, illetve az adott szakterület szerint illetékes kamara - külön jogszabályban meghatározott feltételekkel - engedélyezheti, hogy az adott tervezési szakterület tekintetében szakirányú felsõfokú végzettséggel és szakmai gyakorlattal rendelkezõ személy kamarai tagság és névjegyzékbe vétel kötelezettsége nélkül, kivételes esetben saját maga, vagy a Ptk. 685. §-ának b) pontja szerinti közeli hozzátartozói számára építészeti-mûszaki tervet készítsen."

(1) Az Mkt. 2. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A megyékben (több megyére kiterjedõen, vagy megyénként) és a fõvárosban az e törvényben szabályozott kamarai tagsági feltételeknek megfelelõ természetes személyek által létrehozott területi mérnöki, illetve építész kamarák (a továbbiakban együtt: területi kamara) nyilvántartott tagsággal, önkormányzattal, területi feladat- és hatáskörrel rendelkezõ köztestületek, amelyek közhasznú szervezetnek minõsíthetõk.

(2) A területi kamarák az e törvényben szabályozott módon hozzák létre az országos mérnöki kamarát (Magyar Mérnöki Kamara), illetve az országos építész kamarát (Magyar Építész Kamara) (a továbbiakban együtt: országos kamarák). Az országos kamarák országos feladat- és hatáskörrel rendelkezõ köztestületek, amelyek közhasznú szervezetnek minõsíthetõk."

(2) Az Mkt. 2. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) Az országos kamarákon belül a Magyar Mérnöki Kamara legalább építési, tartószerkezeti, épületgépészeti, közlekedési, hírközlési, vízgazdálkodási, vízépítési, környezetvédelmi, földmérõ és térképészeti, erdészeti és faipari, mezõgazdasági gépészeti, hõ- és villamosenergetikai, gázipari, elektrotechnikai, munkabiztonsági szakterületeken, illetve a jogosultsághoz kötött egyéb szakértõi és tervezõi mérnöki szakterületeken, a Magyar Építész Kamara legalább terület- és településrendezési, táj- és kertépítészeti, építészeti, belsõépítészeti és mûemlékvédelmi szakterületeken szakmai tagozatokat hoz létre."

Az Mkt. 3. §-a (1) bekezdésének a), b), c) és e) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[(3) A területi kamara az 1. § (1) bekezdésében meghatározott mérnöki, illetve építészeti tevékenység jogszerûségének biztosítása és szakmai színvonalának javítása érdekében az alábbi közfeladatokat látja el:]

"a) területi összesítésben vezeti a tervezõi és a szakértõi névjegyzéket, ennek keretében a hatályos jogszabályok alapján az államigazgatási eljárás általános szabályait alkalmazva elsõ fokon elbírálja a mérnöki, illetve építészeti tevékenység végzéséhez elõírt feltételek teljesülését és határoz a jogosultságról;

b) figyelemmel kíséri, hogy a mérnöki, illetve építészeti tevékenységet csak az arra jogosultak végezzék, ennek keretében érdekeltsége területén

ba) az építési engedélyek nyilvántartásába - a tervezõ jogosultságának megállapítása céljából - betekinthet, illetve

bb) az illetékes hatóságtól tájékoztatást kérhet,

bc) szükség esetén az intézkedésre jogosult hatóságnál eljárást kezdeményezhet;

c) ellenõrzi, hogy tagjai, valamint az 1.§ (3) bekezdésében meghatározott gazdálkodó szervezetek, vállalkozók tevékenysége és annak minõsége megfelel-e a vonatkozó jogszabályoknak, hatósági elõírásoknak és a szakmai követelményeknek, szükség esetén saját hatáskörben eljár, vagy az intézkedésre jogosult hatóságnál eljárást kezdeményez;"

"e) együttmûködik a mérnöki, illetve építészeti tevékenységet érintõ kérdésekben az illetékes hatóságokkal, valamint a helyi önkormányzati szervekkel,"

Az Mkt. 5. §-a helyére a következõ rendelkezés lép:

"5.§ (1) A taggyûlés kizárólagos hatáskörébe tartozik:

a) e törvény keretei között a területi alapszabály elfogadása, módosítása;

b) a területi kamarák egyesülésérõl, szétválásáról szóló döntés;

c) a területi kamara elnökének, - ha a taglétszám indokolja: alelnökének - elnökségének és a bizottságok tagjainak, valamint póttagjainak megválasztása;

d) az országos kamara küldöttgyûlésébe az országos alapszabályban meghatározott számú tag után egy-egy küldött, valamint pótküldöttek megválasztása;

e) a területi kamara éves tevékenységének, költségvetési tervének és éves költségvetési beszámolójának, valamint a területi ügyintézõ szervek éves tevékenységérõl készített beszámolóknak az elfogadása.

(2) Törvény és az alapszabály az (1) bekezdésben meghatározottakon túl más feladat meghatározását is a taggyûlés hatáskörébe utalhatja.

(3) A taggyûlés határozatképes, ha a bejegyzett tagok több, mint fele jelen van. A határozatképtelenség miatt megismételt, azonos napirenddel összehívott taggyûlés határozatképes, ha azon a bejegyzett tagok több, mint egytized része jelen van. A megismételt közgyûlést az eredeti közgyûlés idõpontját követõ 15. és 60. nap közötti idõpontra kell összehívni.

(4) A taggyûlés határozatait általában egyszerû szótöbbséggel hozza. A taggyûlésen jelen levõ tagok kétharmadának egyetértõ szavazata szükséges az (1) bekezdés a) és b) pontjában szereplõ kérdésekben, valamint azokban az ügyekben, amelyeknek eldöntését a területi kamara alapszabálya kétharmados egyetértõ szavazathoz köti.

(5) A taggyûlést szükség szerint, de legalább évente egyszer össze kell hívni. A területi alapszabály a taggyûlés kötelezõ összehívásának más eseteit is meghatározhatja."

Az Mkt. 6. §-ának (8) bekezdése a következõ mondattal egészül ki:

"Az eljárás során szakértõként az országos alapszabályban, illetve szabályzatokban meghatározott testületeket kell igénybe venni."

(1) Az Mkt. 11. §-a (2) bekezdésének a), b) és i) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[(2) Az országos kamarák a mérnöki, illetve építészeti tevékenység jogszerûségének biztosítása és szakmai színvonalának emelése érdekében az alábbi közfeladatokat látják el:]

"a) a hatályos jogszabályok alapján - az államigazgatási eljárás általános szabályait alkalmazva - másodfokon elbírálják a mérnöki, illetve építészeti tevékenység végzéséhez elõírt feltételek teljesülését és határoznak a jogosultságról;

b) a területi kamarák évenkénti adatszolgáltatása alapján, országos összesítésben vezetik a tervezõi és a szakértõi névjegyzéket, és biztosítják annak nyilvánosságát;"

"i) a Magyar Mérnöki Kamara és a Magyar Építész Kamara a tevékenységüket kölcsönösen érintõ ügyekben és tagjaik érdekében együttmûködnek egymással, valamint más szakmai, illetve gazdasági kamarákkal."

(2) Az Mkt. 11. §-ának (2) bekezdése a következõ j) és k) ponttal egészül ki:

"j) jogosultak - a kamarai tagsághoz szükséges - olyan felsõfokú szakképesítések elfogadására, amelyek jogszabályban nem meghatározottak, illetve amelyek szakiránya honosítási, vagy szakképesítési elismerési eljárással nem határozhatók meg egyértelmûen;

k) az elvek és feltételek országosan egységes és következetes értelmezése, illetve alkalmazása érdekében - az e törvényben meghatározottakon kívül - szabályzatot dolgoznak ki minden olyan ügykörre, eljárásra, amelynek tekintetében jogszabály a kamarák tisztségviselõi vagy testületei számára mérlegelési jogkört állapít meg."

(3) Az Mkt. 11. §-ának (3) bekezdése a következõ i) és j) ponttal egészül ki:

[(3) Az országos kamarák képviselik a mérnöki, illetve építészeti tevékenység érdekeit. Ennek keretében:]

"i) figyelemmel kísérik és nyilvántartják a tevékenységi körüket érintõ országos jelentõségû versenytárgyalások, tervpályázatok kiírását és lebonyolítását, továbbá külön jogszabályok szerint részt vesznek azokban, szükség esetén az eljárásra jogosult hatóságnál eljárást kezdeményeznek;

j) nemzetközi mérnöki, illetve építész szervezetekben képviselik a Magyar Mérnöki Kamarát, illetve a Magyar Építész Kamarát."

(3) Az Mkt. 11. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) A kamarák szakterületeit érintõ - jogszabály alkotására, program elfogadására, átfogó intézkedés meghozatalára irányuló - elõterjesztések esetében az illetékes kamarának véleményezési és kezdeményezési joga van."

(1) Az Mkt. 14. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

[(1) A küldöttgyûlés kizárólagos hatáskörébe tartozik:]

"c) az éves költségvetési terv - ennek részeként az éves tagdíj rendszerének és összegének megállapítása és ebbõl az országos kamara részesedési arányának - meghatározása, továbbá az éves költségvetési beszámoló elfogadása."

(2) Az Mkt. 14. §-a (4) és (5) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) A küldöttgyûlés határozatképes, ha a küldöttek több, mint fele jelen van. A határozatképtelenség miatt megismételt, azonos napirenddel összehívott küldöttgyûlés határozatképes, ha azon a küldöttek több, mint egyharmad része jelen van. A megismételt küldöttgyûlést az eredeti küldöttgyûlés idõpontját követõ 15. és 60. nap között idõpontra kell összehívni.

(5) A küldöttgyûlés határozatait általában egyszerû szótöbbséggel hozza. Az (1) bekezdés a) és d) pontjában szereplõ kérdésekben, továbbá az országos kamara alapszabályában megállapított ügyekben a jelenlévõk kétharmados egyetértõ szavazata szükséges. A küldöttgyûlés határozatai a területi kamarákra nézve kötelezõek."

Az Mkt. 15. §-ának (8) bekezdése a következõ mondattal egészül ki:

"Az eljárás során szakértõként az országos alapszabályban illetve szabályzatokban meghatározott testületeket kell igénybe venni."

Az Mkt. 25. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A kamarai felvételre jogosító szakmai feltételek a következõk:

a) a mérnöki kamarák esetében:

aa) a szakterületnek megfelelõ szakirányú képzést nyújtó egyetemen szerzett oklevél és legalább két év mérnöki tevékenységben szerzett szakmai gyakorlat,

ab) a szakterületnek megfelelõ szakirányú képzést nyújtó fõiskolán szerzett oklevél és legalább öt év mérnöki tevékenységben szerzett szakmai gyakorlat,

ac) a szakterületnek megfelelõ szakirányú képzést részlegesen nyújtó egyetemen szerzett oklevél és legalább öt év mérnöki tevékenységben szerzett szakmai gyakorlat;

b) az építész kamarák esetében:

ba) szakirányú egyetemi - vagy külön jogszabályban meghatározott fõiskolai - végzettség, valamint

bb) legalább két év építészeti tevékenységben szerzett szakmai gyakorlat."

Az Mkt. 36. §-ának (2) bekezdése a következõ mondattal egészül ki:

"Ha a területi kamara az eljárást a bejelentést követõ 30 napon belül nem kezdi meg, a panaszos az országos kamarától kérheti másik, elsõ fokon eljáró etikai-fegyelmi bizottság kijelölését."

Az Mkt. 37. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Nem lehet etikai-fegyelmi eljárást indítani, ha az elsõ fokú etikai-fegyelmi bizottság az eljárást a cselekmény tudomására jutásától számított három hónapon vagy az elkövetésétõl számított három éven belül nem indítja meg. Ha a cselekmény miatt büntetõ-, vagy szabálysértési eljárás indult, és az nem végzõdött felmentéssel, a három hónapos határidõt a jogerõs határozatnak a kamarával való közlésétõl, a három éves határidõt pedig az eljárás jogerõs befejezésétõl kell számítani."

Az Mkt. 38. §-a (1) bekezdésének helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A Magyar Mérnöki Kamara és a területi mérnöki kamarák törvényességi felügyeletét a gazdasági miniszter, a Magyar Építész Kamara és a területi építész kamarák törvényességi felügyeletét a földmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter (a továbbiakban együtt: miniszter) gyakorolja. A gazdasági miniszter - olyan esetekben, amikor a tényállást építésügyi, földmûvelésügyi, környezetvédelmi, közlekedési, hírközlési, illetve vízügyi jogszabályok alapján lehet megállapítani - a törvényességi felügyelet körében gyakorolt intézkedéséhez kikéri, illetve figyelembe veszi az illetékes miniszter szakmai véleményét."

Az Mkt. a következõ 52/A. §-sal egészül ki:

"52/A. § (1) Az 52. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott személy mérnöki, illetve építészeti tevékenységét - külön jogszabályban meghatározott körben - akkor folytathatja, ha

a) az illetékes szakmai kamaránál az 52. § (2) bekezdése szerint névjegyzékbe vették, vagy korábbi jogosultsága folytonosságát külön jogszabály biztosította, és

b) az 52. § (2) bekezdésében meghatározott határidõ elteltét követõen az engedélyhez kötött további tevékenység megkezdése elõtt, de legkésõbb 2000. június 30-ig az illetékes kamaránál névjegyzéki bejegyzésének meghosszabbítását kéri, továbbá

c) a mérnöki, illetve építészeti tevékenység végzéséhez külön jogszabályban elõírt díjfizetési és egyéb feltételeket folyamatosan teljesíti.

(2) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti határidõ elmulasztása jogvesztéssel jár."

(1) Ez a törvény - a 9. § kivételével - 2000. január 1-én lép hatályba; egyidejûleg az Mkt. 3. §-a (1) bekezdésének g) és h) pontja, valamint a 29. § (2) bekezdése hatályát veszti.

(2) A törvény 9. §-a 2002. január 1. napján lép hatályba. Ez a rendelkezés az ezen idõpontot megelõzõen létrejött kamarai tagsági viszonyokat nem érinti.

A tervezõ és szakértõ mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló 1996. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Mkt.) 1997. január 6-án lépett hatályba. A törvény értelmében a mérnöki és az építész kamarák rendben megalakultak és megkezdték mûködésüket.

Jelenleg a Magyar Mérnöki Kamara (MMK) területi kamaráinak összesen 12.500 - 13.000; a Magyar Építész Kamara (MÉK) területi kamaráinak összesen 7500 - 8000 tagja van.

Az Mkt. eredeti tartalma szerint a kamarák lényegében csak saját tagjaik tevékenységével kapcsolatban gyakoroltak hatósági jogköröket. Ez a helyzet az Mkt. 1997. évi módosításával megváltozott. Az 1997. évi LXIV. törvény ugyanis további két évvel meghosszabbította a korábban mérnöki, illetve építészeti tevékenység végzésére engedéllyel rendelkezõ, de kamarai tagságra nem jogosult személyek számára az Mkt-ban megállapított egyéves átmeneti idõszakot.

Ebben az átmeneti idõszakban az érintett személyek a szakmai kamaráknál való névjegyzékbe vétel, illetve díjfizetés kötelezettsége mellett folytathatják azt a mérnöki, illetve építészeti tevékenységet, amelyre korábban (az Mkt hatálybalépését megelõzõen) engedéllyel rendelkeztek.

Jelenleg az MMK által vezetett külön, illetve átmeneti névjegyzékekben 300-400 fõ technikus, a MÉK által vezetett névjegyzékekben 600-700 fõ technikus van nyilvántartva, illetve rendelkezik ezáltal szakértõi, illetve tervezési jogosultsággal. A technikusok körén kívül még olyan személyek is rendelkeznek átmeneti jogosultsággal, akik felsõfokú végzettségûek ugyan, de szakképesítésük a kamarai tagsághoz kötött tevékenység vonatkozásában még részlegesen szakirányúnak sem tekinthetõ. Tekintettel arra, hogy az 1997. évi törvénymódosítás által megállapított hároméves idõszak 2000. január 6-án letelik, intézkedni kell az ez idõ alatt átmenetileg fenntartott jogosultságok megszüntetésérõl vagy további fenntartásáról. Mivel az érintettek közül - adott mérnöki, illetve építészeti szakterületen - teljes körû jogosultsággal csak nagyon kevesek rendelkeznek, és összlétszámuk általában nem éri el a kamarai tagok létszámának 10 %-át, indokoltabb az ilyen jogosultságoknak meghatározott feltételekkel való további fenntartása, mint megszüntetése. E jogosultságok megszüntetése ugyanis aránytalanul nagyobb hátrányt okozna az érintett személyeknek, mint amilyen szakmai elõnyt ez a mérnöki és építészeti tevékenységek piacán a kamarai tagok számára jelentene.

A kamarai tagságra nem jogosult személyek mérnöki és építészeti tevékenységüket továbbra is a kamaráknál történt névjegyzékbe vétel mellett, illetve díjfizetés ellenében, de kamarai tagság kötelezettsége, illetve lehetõsége nélkül végezhetik a javaslatban foglaltak szerint. A kamarák mint köztestületek ugyanis csak saját tagjaik felett gyakorolhatnak szakmai és etikai-fegyelmi felügyeletet, illetve velük kapcsolatban láthatnak el közigazgatási jellegû feladatokat.

A kamarai tagságra kötelezettek körének lényeges kibõvítése ellentétes az Mkt. eredeti céljával, valamint a szakmai kamarák létesítésének kormányzati szempontjairól szóló 1037/1999. (IV.21.) Korm. határozattal, így a kamarák feladatai a módosítás révén nem bõvülnének, hanem kismértékben csökkennének (a kamarai tagsághoz nem kötött tevékenységek vonatkozásában). A kamarai tagságra nem jogosult tervezõk és szakértõk jogosultságának további fenntartását illetõen a javaslat az Alkotmánybíróságnak e kérdésben meghozott, 40/1997. (VII. 1.) AB határozatát tekinti alapnak, mely szerint a technikusok kamarai tagsága nem egyeztethetõ össze az Mkt. céljával.

Tekintettel arra, hogy a mérnöki és építészeti tevékenységet kivételesen kamarai tagság nélkül, az 1997. évi LXIV. törvény alapján végzõk köre behatárolt és idõben folyamatosan csökkenõ, az õ esetükben a külön tervezõi, illetve szakértõi névjegyzéket továbbra is a kamarák vezetnék. Szakmai szempontból indokolt, hogy az azonos jellegû szakmai tevékenységet végzõk nyilvántartását és felügyeletét a kamarák lássák el, ugyanakkor a kamarák etikai-fegyelmi, valamint tagdíjfizetési szabályai nem alkalmazhatóak a kamarán kívüliek esetében. (A jogosultsági rendeletek az Mkt. rendelkezéseitõl függetlenül olyan eseteket állapítanak meg, amelyek alapul szolgálnak a névjegyzékbõl való kizárásra, így a hatósági jogkörrel felruházott kamara kivételes, illetve súlyos esetben a kamarai tagságtól függetlenül is eljárhat a szabályt megsértõvel szemben.)

A fõszabályhoz képest a módosítás révén - kivételes esetekben - kamarai tagságra nem jogosultak is végezhetnek mérnöki és építészeti tevékenységet. Az új 52/A. § a technikusok problémájára ad megoldást, az 1. § új (4) bekezdése pedig a saját (családi) célra történõ tervezés lehetõségét könnyíti meg.

Az Mkt. 1. §-a (1) bekezdésének további kiegészítése annak tisztázása céljából szükséges, hogy a hagyományosan és egyértelmûen mérnöki, illetve építészeti tevékenységek mellett melyek azok a további kamarai tagsághoz kötött tevékenységek, amelyekre az Mkt. hatálya kiterjed.

Az Mkt. hatálybalépését megelõzõen a jogosultsági rendeletek lehetõvé tették, hogy esetenként megfelelõ végzettségû személy saját maga és közeli hozzátartozói részére külön engedély nélkül tervezési tevékenységet folytathasson. Ennek a lehetõségnek a visszaállítására széles körû igény jelentkezett és ez nem ellentétes az Mkt. céljával. Az egyeztetések során a kamarák képviselõi határozottan ellenezték ezt a rendelkezést, a visszaélések lehetõségére hivatkozva. Ezért esetenként a kamarák engedélyeznék a kamarai tagság nélküli tervezést, hogy a visszaéléseket kiszûrhessék.

A mérnöki és építész kamarák a mûemlékvédelem, a természetvédelem, a környezetvédelem, valamint a fogyasztóvédelem területén széles körû közhasznú tevékenységet fejthetnek ki. Az országos kamarák és a területi kamarák - alapszabályaik kismértékû módosításával - egyaránt megfelelnek a közhasznú szervezetekrõl szóló 1997. évi CLVI. törvényben elõírt feltételeknek. Mivel azonban e törvény 2. § (1) bekezdése szerint köztestület csak abban az esetben minõsíthetõ közhasznú szervezetté, ha a létrehozásáról szóló törvény ezt lehetõvé teszi, indokolt az Mkt. ilyen irányú módosítása. A kamarák mûködési feltételeinek javítása érdekében fontos lépés a közhasznú szervezetként való elfogadásuk.

Az MMK által létrehozott szakmai tagozatok köre kibõvül az elektrotechnikai, valamint a munkabiztonsági tagozattal.

Az Mkt. eredeti szövege túlzottan általános, ezért pontosítani kell abban a tekintetben, hogy a kamarák milyen módon kísérhetik figyelemmel a jogosultsági feltételek érvényesülését.

Az ebben a szakaszban szereplõ módosítások - elsõsorban a kamarák javaslata alapján - a kamarai taggyûlés hatáskörére és eljárási rendjére vonatkozó szabályokat tartalmaznak. A javaslat figyelembe veszi azt, hogy a kamarai tagok nem minden esetben jelennek meg kellõ létszámban a taggyûléseken, ezért a szavazási rendet is egyszerûsíti.

A kiegészítés értelmében a területi, illetve az országos kamara közigazgatási ügyekben eljáró titkárának - például a névjegyzékbe vétel alkalmával - figyelembe kell vennie a szakértõi véleményt is. A kamarák sajátos tevékenységének megfelelõen szakértõként a belsõ szabályzatokban meghatározott testületeket kell igénybe venni.

A módosítások szövegpontosításra, illetve a hasonló tartalmú rendelkezésekkel (pl. 4. §) való összhang megteremtésére irányulnak.

Az országos kamarák mérlegelési jogkört kaptak a tagfelvételi kérelmek elbírálásával összefüggésben hivatalos eljárással nem meghatározható szakképesítések szakirányának elfogadására. A javaslat ezt általánossá teszi.

Az MMK és a MÉK a tevékenységüket kölcsönösen érintõ ügyekben a jövõben köteles lesz egyeztetni.

Az országos kamarák szakmai érdekképviseleti tevékenységi köre kibõvül: figyelemmel kísérik és nyilvántartják a tevékenységi körüket érintõ országos jelentõségû versenytárgyalásokat, tervpályázatokat, szükség esetén az arra jogosult hatóságoknál eljárást is kezdeményezhetnek; ezen felül a nemzetközi mérnöki illetve építész szervezetekben képviselik a hazai mérnök- és építésztársadalmat.

Ezek a módosítások - a két országos kamara egyetértése, illetve javaslata alapján - az országos küldöttgyûlés lebonyolításának szabályait pontosítják, igazítják a gyakorlati tapasztalatoknak és szempontoknak megfelelõen. A módosított rendelkezések a demokratikus lebonyolítás garanciáit nem csorbítják.

Az építészeti tevékenység - környezetformáló szerepébõl és jelentõségébõl adódóan - más mérnöki szakmákhoz képest bizonyos sajátosságokkal rendelkezik. Ezeket a sajátosságokat összegezte az Európai Unió a 85/384/EGK sz. irányelvben, amely az építész diplomák kölcsönös elismerésérõl, az építészképzés tartalmi követelményeirõl, valamint az építészhivatás gyakorlásának feltételeirõl szól. Ez a tervezett kiegészítés egyik alapja.

A kiegészítés másik alapja az, hogy a MÉK jelenlegi tagságának mintegy fele a szó eredeti értelmében véve, illetve az említett EU-irányelv szerint szakképesítése alapján nem tekinthetõ építésznek. Ez a körülmény a rendkívül bonyolult hazai jogosultsági rendszerben tükrözõdik, amelyben a teljes körû jogosultság mellett még további ötféle meghatározott, illetve korlátozott jogosultság szerezhetõ a végzettség szintjétõl és jellegétõl függõen.

Az új eltérõ rendelkezés - a szerzett jogok maradéktalan tiszteletben tartása mellett - azt a célt szolgálja, hogy a jövõben az építész kamarák tagsága csak megfelelõ szakképesítésû személyekkel bõvülhessen és ezzel összefüggésben a jogosultsági rendszer is egyszerûsödjön, végsõ soron a kamarai tagság és a jogosultság egyesüljön.

Az eredeti rendelkezés kiegészítése - a kamarák egyetértése és javaslata alapján - a területi kamaráknál esetleg elõfordulható összejátszás, a halogatásból eredõ elévülés lehetõségének korlátozására irányul.

Az etikai vagy fegyelmi vétség elkövetésérõl a kamara nem mindig szerez tudomást. Lehetséges az is, hogy a kamarai tag bûncselekményt követ el, de errõl a kamara csak évekkel késõbb, a bírósági ítéletet követõen, a bíróságtól értesítésül. Az ilyen esetekben az elévülési határidõket a büntetõeljárás lezárásával összefüggésben indokolt szabályozni.

A Magyar Mérnöki Kamara több tárca hatáskörébe tartozó szakterületen is gyakorol közigazgatási jellegû tevékenységet, és ezzel összefüggésben önkormányzati körben többféle szakmai szempontokat is érvényesíthet. Ezért olyan sajátos törvényességi felügyeleti esetekben, amikor a tényállás kivizsgálásához, illetve megállapításához a törvényességi felügyeletet gyakorló gazdasági miniszter hatáskörén kívül esõ szakmai szabályozást is figyelembe kell venni, a gazdasági miniszter kikéri, illetve figyelembe veszi az illetékes miniszter szakmai véleményét. Emellett az eredeti rendelkezést azért is ki kellett egészíteni, mert az nem intézkedett a területi szakmai kamarák törvényességi felügyeletérõl.

A kamarai tagságra nem jogosult személyek mérnöki, illetve építészeti tevékenységüket az Mkt. hatálybalépésétõl számított három éves átmeneti idõszakon túl akkor folytathatják, ha

- teljesítették az 1997. évi LXIV. törvényben foglalt feltételeket, vagyis a kamaráknál - díj ellenében - névjegyzékbe vétették magukat,

- a tervezett törvénymódosítás hatálybalépésétõl számított 180 napon belül a végleges névjegyzékbe való átsorolásukat kérik,

- továbbá - a kamarai tagság kivételével - a jogosultság egyéb, jogszabályban meghatározott feltételeit folyamatosan teljesítik.

Az elsõ feltétel szerint a korábban szerzett jog élethosszig való megtartásának kedvezményében azok részesülnek, akik az 1997. évi törvénymódosításnak megfelelõen, tõlük elvárható módon biztosították jogosultságuk folytonosságát. E személyi kör korábban engedélyezett tevékenységi körét újra kell szabályozni a következõk miatt:

Az idõközben történt jogszabályi változások (pl. a típustervek státusának megszûnése) miatt nem biztosítható, hogy minden érintett személy ugyanazt a jogosultságot tarthassa meg, amit az Mkt. hatálybalépését megelõzõen megszerzett. A jogalap nélkül, hibás jogalkalmazás révén szerzett jogosultságok maradéktalan fenntartása sem biztosítható, mert ez ellentétes volna az Mkt. céljával, illetve az Alkotmánybíróság 40/1997. (VII.1.) AB határozatával. Valamennyi érintett személy folytathatja azonban korábbi jövedelem-kiegészítõ tevékenységét - külön jogszabályban méltányosan megállapított körben - ha a kiegészítõ rendelkezésben foglalt együttes feltételeknek megfelel.

A második feltétel szerinti határidõt egyrészt az indokolja, hogy az építésügyi hatóságok számára is nehezen követhetõ átmeneti állapot mielõbb megszûnjön, másrészt az Mkt. 52. § (1) bekezdésének a) pontja ugyanilyen határidõt állapított meg a kamarai tagságra jogosultak számára a kamarába való belépéshez, illetve a szerzett jog fenntartásához.

A harmadik feltétel szerint a törvénymódosítással érintett személyi kört - a kamarai tagság kötelezettségén kívül - mindazon kötelezettségek terhelik, amelyek a tervezési jogosultsággal kapcsolatban a kamarai tagokra is vonatkoznak.

A hatályba léptetõ rendelkezés egyben kivonja a kamarák hatáskörébõl a mûszaki ellenõrök és a környezetvédelmi szakértõk névjegyzékének vezetését, továbbá - a 7. § (1) bekezdése c) pontjával összhangban - megszünteti a kamarai tagok jövedelemváltozásával kapcsolatos bejelentési kötelezettséget.

Az építészkamarai tagságra vonatkozó szigorúbb feltételek a törvény egészétõl eltérõen, késõbbi idõpontban lépnek csak hatályba, s a szigorítás nem érinti az addig megszerzett jogosultságokat.