T/1758. számú
TÖRVÉNYJAVASLAT

az épített környezet alakításáról és védelmérõl szóló
1997. évi LXXVIII. törvény módosításáról

Az épített környezet alakításáról és védelmérõl szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 1. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

/A törvény hatálya kiterjed az épített környezet alakítása és védelme körébe tartozóan:/

"c) az épületek, mûtárgyak (a továbbiakban együtt: építmények), valamint az építési munkák és építési tevékenységek építési elõírásainak kialakítására,"

(1) Az Étv. 2. §-ának 2., 6., 9., 14., 15. és 17. pontjai helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

/E törvény alkalmazásában:/

"2. Beépítésre nem szánt terület: a település közigazgatási területének a zöldterületi, a közlekedési, a mezõgazdasági, az erdõmûvelési, illetõleg az egyéb célra szolgáló része."

"6. Építési telek: beépítésre szánt területen fekvõ, az építési szabályoknak megfelelõen kialakított és közútról vagy önálló helyrajzi számon útként nyilvántartott magánútról gépjármûvel közvetlenül megközelíthetõ telek."

"9. Épület: olyan építmény, amely szerkezeteivel részben vagy egészben teret, helyiséget, vagy ezek együttesét zárja körül meghatározott rendeltetés - jellemzõen tartózkodás - céljából."

"14. Mûtárgy: mindazon építmény, ami nem minõsül épületnek és épület funkciót jellemzõen nem tartalmaz (pl. út, híd, torony, távközlés-, mûsorszórás mûszaki létesítményei, gáz,- folyadék,- ömlesztett anyag tárolására szolgáló és nyomvonalas mûszaki alkotások).

15. Önkormányzati (megyei, illetve települési) fõépítész: a helyi önkormányzat egyes területfejlesztési és területrendezési, valamint e törvényben meghatározott építésügyi feladataival kapcsolatos döntéseit elõkészítõ - felsõfokú szakirányú végzettséggel rendelkezõ - személy."

"17. Sajátos építményfajták: az épületnek nem minõsülõ közlekedési, távközlési, közmû- és energiaellátási, vízellátási és vízgazdálkodási építmények (mérnöki létesítmények), továbbá a bányamûveléssel, a környezetvédelemmel kapcsolatos, és az atomenergia alkalmazására szolgáló, valamint a honvédelmi és katonai célú építmények."

(2) Az Étv. 2. §-a új 9. ponttal egészül ki, egyidejûleg a 9-29. pontok jelölése 10-30. pontokra változik:

"9. Közhasználatú építmény: az olyan építmény (építményrész), amely:

- a település vagy településrész ellátását szolgáló funkciót tartalmaz és

- használata nem korlátozott, illetve nem korlátozható (pl: alap-, közép-, felsõfokú oktatási, egészségvédelmi, gyógyító, szociális, kulturális, mûvelõdési, sport, pénzügyi, kereskedelmi, biztosítási, szolgáltatási célú építmények mindenki által használható részei), továbbá

- használata meghatározott esetekben kötelezõ, illetve elkerülhetetlen (pl: a közigazgatás, igazságszolgáltatás, ügyészség építményeinek mindenki által használható részei), valamint, amelyet

- törvény vagy kormányrendelet közhasználatúként határoz meg."

(1) Az Étv. 6. § (3) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

/A települési önkormányzat és szervei - a fõvárosban a fõvárosi és a kerületi önkormányzatok a külön jogszabályban meghatározott hatáskörük szerint - a településrendezési feladatukat/

"a) a helyi építési szabályzat, valamint a településrendezési tervek elkészíttetésével és azok elfogadásával, továbbá"

(2) Az Étv. 6. §-a a következõ (7) bekezdéssel egészül ki:

"(7) A fõépítész egyes feladatait - a külön jogszabályok rendelkezései szerinti esetekben és módon - a tervtanács közremûködésével látja el."

(1) Az Étv. 9. § (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"b) az államigazgatási szerveket, valamint az érintett települési önkormányzati szerveket az elõkészítésbe be kell vonni, hogy 30 napon belül írásos állásfoglalásukban ismertessék a település fejlõdése és építési rendje szempontjából jelentõs terveiket és intézkedéseiket, valamint ezek várható idõbeli lefolyását, továbbá a hatáskörükbe tartozó kérdésekben a jogszabályon alapuló követelményeket;"

(2) Az Étv. 9. §-ának (6)-(8) bekezdései helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"(6) A véleményezési eljárás befejezése után a szabályzatot, illetõleg a terveket az elfogadásuk elõtt - a (3) és (4) bekezdés alapján beérkezett, de el nem fogadott véleményekkel és azok indoklásával együtt - a polgármesternek (fõpolgármesternek) legalább egy hónapra a helyben szokásos módon közzé kell tennie azzal, hogy az érintettek a közzététel ideje alatt azokkal kapcsolatban észrevételt tehetnek, továbbá meg kell küldenie szakmai véleményezés céljából:

a) a fõváros, a fõvárosi kerület, a megyei jogú város egészére egyszerre készített szabályzatot és településrendezési terveket az illetékes területi fõépítészeti iroda útján a miniszternek,

b) az a) pontban felsorolt települések részterületeire és az egyéb településekre készített szabályzatot és településrendezési terveket a területi fõépítésznek.

A miniszter, illetve a területi fõépítész 120 napon belül adhat véleményt; ha e határidõn belül nem nyilatkozik, úgy véleményét egyetértõnek kell tekinteni. A véleményt a döntésre jogosult testülettel ismertetni kell.

(7) A helyi építési szabályzat és a településrendezési tervek a (2)-(6) bekezdésben elõírt véleményeztetési eljárás lefolytatása nélkül nem fogadhatók el.

(8) Az elfogadott helyi építési szabályzatot, valamint településrendezési terveket, vagy azok vonatkozó részét, illetõleg kivonatát a polgármesternek (fõpolgármesternek) meg kell küldenie az azok egyeztetésében részt vett államigazgatási, érdekképviseleti szerveknek és társadalmi szervezeteknek, továbbá a dokumentációt a külön jogszabályban meghatározott Országos Dokumentációs Központnak."

Az Étv. 11. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A településszerkezeti terv a település közigazgatási területére készül és rajzi, valamint szöveges munkarészbõl áll."

(1) Az Étv. 12. § (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"b) a természeti adottság, a településszerkezet, az építés, az építészeti örökség vagy a rendeltetés szempontjából különös figyelmet igénylõ területek (pl: kiemelt üdülõterület, gyógyhely, mûemléki jelentõségû terület) egészére, valamint"

(2) Az Étv. 12. § (5) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"b) a beépítésre szánt és a beépítésre nem szánt területek, illetõleg az azokon belüli egyes területrészek (építési övezetek, övezetek) lehatárolását,"

(1) Az Étv. 13. § (2) bekezdésének b) és c) pontjai helyébe a következõ rendelkezés lép:

/A helyi építési szabályzatnak tartalmaznia kell legalább:/

"b) a beépítésre szánt területek, illetõleg az azokon belüli egyes területrészek (építési övezetek) lehatárolását, azok felhasználásának, beépítésének feltételeit és szabályait,

c) a beépítésre nem szánt területek tagozódását, az egyes övezetek lehatárolását, felhasználásuk és az azokon történõ építés feltételeit, szabályait,"

(2) Az Étv. 13. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A helyi építési szabályzat készülhet a település közigazgatási területére egyszerre, vagy részterületenként fokozatosan az (4) bekezdés elõírásainak figyelembe vételével."

(3) Az Étv. 13. § (5) bekezdésének számozása (4) bekezdésre változik és b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"b) a természeti adottság, a településszerkezet, az építés, az építészeti örökség vagy a rendeltetés szempontjából különös figyelmet igénylõ területek (pl: kiemelt üdülõterület, gyógyhely, mûemléki jelentõségû terület) egészére, valamint"

Az Étv. 14. §-a a következõ (7) bekezdéssel egészül ki:

"(7) A (2)-(4) bekezdések szerinti fõvárosi településrendezési eszközök összehangolt nyilvántartásának szabályait a fõvárosi önkormányzat rendeletben állapítja meg."

Az Étv. 16. §-ának (1)-(2) bekezdései helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A településrendezési tervek és a helyi építési szabályzat elkészítése jogszabályban meghatározott szakirányú felsõfokú képesítéshez és egyéb feltételekhez (a továbbiakban együtt: településtervezési jogosultság) kötött tevékenység.

(2) A településrendezési tervek és a helyi építési szabályzat készítõje a tervezés során birtokába jutott adatokat, információkat más célra nem használhatja fel, azokat harmadik személynek nem adhatja át."

Az Étv. 18. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Ha egy adott területen nincs építési szabályzat, illetõleg szabályozási terv, vagy azok nem minden kérdést szabályoznak, építési munkát végezni csak e törvény, valamint az egyéb jogszabályok megtartásával és csak akkor lehet, ha a célzott hasznosítás jellege, a beépítés mértéke és módja illeszkedik a meglévõ környezethez."

Az Étv. 20. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A településrendezési feladatok megvalósítása, továbbá a természeti, környezeti veszélyeztetettség megelõzése érdekében az érintett területre változtatási, telekalakítási, illetõleg építési tilalom (a továbbiakban együtt: tilalom) rendelhetõ el.

(2) A tilalmat a feltétlenül szükséges mértékre és idõtartamra kell korlátozni, s azt haladéktalanul meg kell szüntetni, ha az elrendelésének alapjául szolgáló okok már nem állnak fenn. A tilalmak felülvizsgálatát a helyi építési szabályzat és a hozzá tartozó szabályozási tervek felülvizsgálatával együtt el kell végezni.

(3) A településrendezési feladatok megvalósulása érdekében önkormányzati rendelettel elrendelt tilalmat vagy annak megszüntetését - a változtatási tilalom kivételével - az elsõ fokú építésügyi hatóság az érintettekkel határozattal közli.

(4) A természeti, környezeti veszélyeztetettség megelõzése érdekében törvényben meghatározott esetekben az arra illetékes államigazgatási szerv megkeresésére, az építésügyi hatóságnak határozattal el kell rendelnie a telekalakítási, illetõleg építési tilalmat.

(5) A határozatban meg kell jelölni azt az érdeket, amelynek érvényrejuttatását a tilalom szolgálja, továbbá azt, akinek az érdekében a tilalmat elrendelik.

(6) A tilalmat az azt elrendelõ megkeresésére - a változtatási tilalom kivételével - az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyezni.

(7) A tilalom az építési engedély érvényességi ideje alatt nem terjed ki az elrendelése elõtt engedélyezett építési, javítási-karbantartási és a jogszabályokban megengedett más építési munkákra, továbbá a korábban gyakorolt használat folytatására, valamint az állékonyságot, életet és egészséget, köz- és vagyonbiztonságot veszélyeztetõ kármegelõzési, kárelhárítási tevékenységekre."

Az Étv. 21. §-a helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A helyi építési szabályzat, illetõleg a szabályozási terv készítésének idõszakára, azok hatálybalépéséig, de legfeljebb három évig az érintett területre a települési önkormányzat rendelettel változtatási tilalmat írhat elõ.

(2) A változtatási tilalom - ha az azt elrendelõ önkormányzati rendelet rövidebb idõrõl nem rendelkezik - három év eltelte után külön rendelkezés nélkül megszûnik."

Az Étv. 23. §-ának (2) és (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Telekalakítás csak jogerõs telekalakítási engedély alapján végezhetõ.

(3) A telekalakítási engedélykérelemhez a külön jogszabályban foglaltak szerint telekalakítási tervet kell készíteni."

Az Étv. 24. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Beépítésre nem szánt terület beépítésre szánt területté történõ átminõsítése során a telkeket - ha azok nem felelnek meg a helyi építési szabályzatban, szabályozási tervben meghatározott rendeltetés céljára - a telkek csoportjának újraosztásával új telkekként kell kialakítani."

(1) Az Étv. 25. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Helyi építési szabályzat és szabályozási terv hiányában a települési önkormányzat a településrendezési feladatok megvalósítása érdekében a beépítetlen telkekre, illetõleg az olyan területekre, ahol a településszerkezeti tervben rögzített közérdekû célok megvalósítása érdekében településrendezési intézkedéseket tervez, és a rendezett településfejlõdés biztosítása azt megkívánja, rendeletben elõvásárlási jogot állapíthat meg. A rendeletben meg kell jelölni azt a célt, amelyre a telket az önkormányzat fel kívánja használni."

(2) Az Étv. 25. §-ának (4)-(6) bekezdései helyébe a következõ rendelkezések lépnek:

"(4) Az (1)-(3) bekezdések szerinti elõvásárlási jogot az önkormányzat köteles az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztetni. Ha az elõvásárlási jog fenntartásának indokai megszûnnek, az önkormányzatnak haladéktalanul kérni kell az ingatlan-nyilvántartásból való törlést.

(5) Az önkormányzat (1)-(4) bekezdésekben szabályozott elõvásárlási joga - az országos jelentõségû védett természeti területen lévõ és a mûemléki ingatlanra vonatkozó elõvásárlási jogot kivéve - a más jogszabályokon, illetve szerzõdésen alapuló elõvásárlási jogot megelõzi.

(6) Ha az önkormányzat az elõvásárlási joga gyakorlásával kapcsolatos megkereséstõl számított hatvan napon belül nem nyilatkozik, az ingatlan elidegeníthetõ. A bejegyzett elõvásárlási jogot az elidegenítés nem érinti."

Az Étv. 27. §-a és az azt megelõzõ alcím helyébe a következõ rendelkezés lép:

"Kiszolgáló és lakóút céljára történõ lejegyzés

27. § (1) Ha a helyi építési szabályzat, illetõleg szabályozási terv szerint a település egyes területrészeit érintõ kiszolgáló és lakóút (e törvény alkalmazásában, a továbbiakban: kiszolgáló út) létesítése, bõvítése vagy szabályozása szükséges, az 52. § (2) bekezdésében meghatározott építésügyi hatóság a teleknek a kiszolgáló út céljára szükséges részét - kisajátítási eljárás nélkül - a telek fekvése szerinti települési önkormányzat javára igénybe veheti és lejegyezheti. A lejegyzéshez az érdekeltek hozzájárulása nem szükséges.

(2) A lejegyzés védett, védelemre tervezett, valamint védõ területek esetében csak az érdekelt szakhatóságok elõzetes egyetértésével végezhetõ.

(3) A telek kiszolgáló út céljára igénybe vett részéért, a kisajátítási kártalanítás szabályai szerint megállapított kártalanítás jár. A kártalanítás összegérõl az (1) bekezdésben meghatározott építésügyi hatóság külön határozatban dönt. A kártalanítás összegét a kiszolgáló út megépítésébõl, illetõleg az ezzel összefüggõ közmûvesítésbõl eredõ telekérték-növekedés figyelembevételével kell megállapítani. Telekérték-növekedés összegeként legfeljebb a lejegyzéssel igénybevett telekhányad értéke állapítható meg.

(4) Ha a teleknek a kiszolgáló út céljára szükséges részén építmény, vagy építményrész áll, kisajátítási eljárást kell lefolytatni, kivéve, ha a kártalanításról az érintettek megállapodnak.

(5) Ha a lejegyzéssel érintett telek visszamaradó része a rendeltetésének megfelelõ használatra alkalmatlanná válik, a tulajdonos kérelmére a lejegyzéssel egyidejûleg, az egész telket igénybe kell venni. Ilyen esetben a telek teljes területéért kártalanítás jár.

(6) Ha a kiszolgáló út létesítését, bõvítését vagy szabályozását szolgáló lejegyzés mûszaki vagy egyéb indok alapján csak az egyik oldali teleksorból lehetséges, akkor a kiszolgáló út másik oldalán lévõ teleksor tulajdonosait a települési önkormányzat, a kiszolgáló út változásából eredõ telekérték-növekedés arányában - rendeletben - egyszeri hozzájárulás fizetésére kötelezheti.

(7) A (6) bekezdés szerinti hozzájárulás fizetésére kötelezés esetén a hozzájárulás teljes mértéke nem haladhatja meg az igénybe vett telekterületek értékének fele részét. Az így megállapított összeget a lejegyzéssel nem érintett telektulajdonosok között a tulajdonukban álló telek nagyságának arányában kell megosztani.

(8) A kiszolgáló út létesítése, bõvítése során feleslegessé vált közterületet az érintett tulajdonosok részére vételre fel kell ajánlani. Ha az ilyen területet korábban kártalanítás nélkül jegyezték le, azt az érintett tulajdonosnak térítés nélkül kell visszaadni.

(9) Az (1)-(8) bekezdés elõírásait kell alkalmazni a hasonló rendeltetésû és szerepkörû külterületi helyi közutak esetében is."

Az Étv. 28. §-a (1) bekezdésének elsõ mondata helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A helyi építési szabályzatban, illetõleg a szabályozási tervben a területre elõírt kiszolgáló utakat és a közmûveket az újonnan beépítésre szánt, illetve a rehabilitációra kijelölt területeken legkésõbb az általuk kiszolgált építmények használatbavételéig meg kell valósítani."

Az Étv. 30. §-ának helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Ha az ingatlan rendeltetését, használati módját a helyi építési szabályzat, illetõleg a szabályozási terv másként állapítja meg (övezeti elõírások változása) vagy korlátozza (telekalakítási, vagy építési tilalom), és ebbõl a tulajdonosnak, haszonélvezõnek kára származik, a tulajdonost, haszonélvezõt kártalanítás illeti meg.

(2) A kártalanítás összege az ingatlannak a korábbi rendeltetése szerint megállapítható értéke és a rendeltetés-módosítás eredményeként az ingatlan új forgalmi értéke közötti különbözet.

(3) Ha az ingatlanhoz füzõdõ korábbi, a 13. § (1) bekezdése szerinti építési jogok keletkezésétõl számított hét éven belül kerül sor e jogok megváltoztatására vagy megszüntetésére, a tulajdonosnak - kérelmére - a (2) bekezdés szerinti kártalanítás jár. Hét év eltelte után csak a használat gyakorlásába való beavatkozásért, és csak akkor jár kártalanítás, ha a változtatás a korábbi használatot megnehezíti, vagy ellehetetleníti.

(4) Ha az ingatlan rendeltetését a helyi építési szabályzat, illetõleg a szabályozási terv valamely késõbb megvalósítandó - jogszabályban megállapított - olyan közérdekû célban határozza meg, amelynek megvalósítása a tulajdonostól nem várható el, és ez a tulajdonosi és építési jogokat korlátozza, a tulajdonos a közérdekû cél kedvezményezettjétõl, illetõleg ennek hiányában a települési önkormányzattól követelheti az ingatlan megvételét. Ha a megvételre vonatkozó megállapodás az erre irányuló kérelemtõl számított három éven belül nem jön létre, az ingatlant ki kell sajátítani.

(5) Nem jár kártalanítás a természeti veszélyeztetettségbõl eredõ kár megelõzésére, a tulajdonos érdekeinek védelme céljából elrendelt tilalom, továbbá a 21. § szerinti változtatási tilalom esetében. Védett terület, építmény vagy egyedi érték védelme érdekében elrendelt tilalom esetén a fizetési kötelezettségre az erre vonatkozó külön jogszabályok az irányadók.

(6) A kártalanítást az köteles megfizetni, akinek az érdekében a korlátozás történt. Ha nem határozzák meg azt, akinek az érdekében a korlátozás történt, akkor a kártalanítási kötelezettség a települési önkormányzatot terheli.

(7) A kártalanítási igény a vagyoni hátrány keletkezésekor válik esedékessé. A kártalanítás a felek megállapodásának tárgya. Ha a felek között - a kérelem benyújtásától számított egy éven belül - nem jön létre megállapodás, akkor kártalanítási eljárást kell lefolytatni, amelyet az ingatlan fekvése szerint illetékes megyei, fõvárosi közigazgatási hivatal vezetõje folytat le a kisajátítási kártalanítás szabályai szerint, az e törvényben meghatározott eltérésekkel."

(1) Az Étv. 31. §-ának (2) bekezdésének felvezetõ szövege helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Az építmények és azok részeinek (önálló rendeltetési egység) építése, bõvítése, felújítása, átalakítása, helyreállítása, korszerûsítése során érvényre kell juttatni az országos építési szakmai követelményeket, különösen"

(2) Az Étv. 31. §-a (4) bekezdésének felvezetõ szövege helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) Az építménynek és részeinek (önálló rendeltetési egység) építése, felújítása, átalakítása, bõvítése, helyreállítása, korszerûsítése során biztosítani kell:"

(1) Az Étv. 32. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Az építészeti, mûszaki tervek készítése a (3) bekezdésben foglalt eltéréssel külön jogszabályban meghatározottak szerint

a) szakirányú egyetemi vagy azzal egyenértékû, illetve

b) a (4) bekezdésben foglalt eltéréssel részlegesen szakirányú egyetemi, vagy szakirányú fõiskolai képesítéshez, továbbá

c) külön jogszabályban meghatározott egyéb feltételekhez (a továbbiakban együtt: tervezési jogosultság)

kötött tevékenység."

(2) Az Étv. 32. § a következõ új (3) és (4) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a (3)-(9) bekezdések jelölése (5)-(11) bekezdésekre változik:

"(3) Építészeti-mûszaki tervezési tevékenységet külön jogszabályban meghatározott körben az is végezhet, aki a tervezõ és szakértõ mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló 1996. évi LVIII. törvény hatályba lépését követõ három éven belül benyújtott kérelme alapján a tervezõi névjegyzékbe felvételt nyert és ezt követõen az ahhoz kapcsolódó kötelezettségeinek eleget tett.

(4) Építészeti-mûszaki tervezési tevékenységet az építészeti és a táj- és kertépítészeti szakterületeken a külön jogszabályban meghatározott körben szakirányú fõiskolai, vagy részleges szakirányú egyetemi végzettséggel csak az végezhet, aki végzettségét legkésõbb 2000. december 31-ig megszerzi, és azt követõen teljesíti a jogszabályban meghatározott más szakmai követelményeket."

(1) Az Étv. 39. § (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az építésügyi hatósági (létesítési) engedélyhez kötött építmények építõipari kivitelezési tevékenysége akkor folytatható, ha

a) az építõipari kivitelezés az építési tevékenységet folytató (a továbbiakban: kivitelezõ) tevékenységi körében szerepel, illetve

b) az építés mûszaki munkálatait az építési munka jellegének megfelelõ és jogszabályban meghatározott szakképesítéssel és gyakorlattal rendelkezõ felelõs mûszaki vezetõ irányítja."

(2) Az Étv. 39. § (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) Akinek az építõipari kivitelezés a tevékenységi körében nem szerepel, illetõleg magánszemély - a (2) és (3) bekezdés figyelembevételével felelõs mûszaki vezetõ irányítása mellett - csak saját céljára végezhet építési munkát."

Az Étv. 40. §-ának (1)-(3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) A kivitelezõ felelõs a megvalósított építmény, építményrész, szakmunka rendeltetésszerû és biztonságos használhatóságáért, valamint az építtetõ által rendelkezésére bocsátott jogerõs építési engedélyben és a jóváhagyott engedélyezési tervekben elõírottak biztosításáért.

(2) A felelõs mûszaki vezetõ felel az építménynek, építményrésznek, szakmunkának a jogerõs építési engedélynek és a jóváhagyott engedélyezési terveknek, illetve a szükség szerinti kivitelezési terveknek megfelelõ megvalósításáért, továbbá az építési tevékenységre vonatkozó szakmai, minõségi és biztonsági elõírások megtartásáért és a munkálatok végzésének szakszerûségéért.

(3) A kivitelezõ - a jogszabályban meghatározott esetben és módon - építési naplót vezet, abban a napi munkát rögzíti, a naplót állandóan a munka helyszínén tartja, és azt az ellenörzõ hatóság, illetve a mûszaki ellenõr kérésére rendelkezésre bocsátja. Az építési napló részét képezi az elvégzett építõipari kivitelezési tevékenységekre vonatkozó felelõs mûszaki vezetõi nyilatkozat is."

Az Étv. 41. § helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Építési célra anyagot, szerkezetet és berendezést csak a külön jogszabályban meghatározott megfelelõség-igazolással lehet forgalomba hozni, megrendelni, építménybe betervezni vagy beépíteni.

(2) A megfelelõség-igazolás annak írásos megerõsítése, hogy az anyagok, szerkezetek és berendezések kielégítik

a) a nemzeti szabványokban,

b) az ágazati mûszaki szabályzatokban és elõírásokban,

c) az építõipari mûszaki engedélyekben, valamint

d) a 31. § (2) bekezdés c)-h) pontjaiban elõírt követelményeket .

(3) A megfelelõség-igazolást megfelelõségi vizsgálatok alapján lehet kiadni.

(4) A megfelelõség-igazolás lehet:

a) szállítói (forgalmazói, gyártói) megfelelõségi nyilatkozat,

b) független tanúsító szerv által kiadott irat."

Az Étv. 44. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Az építtetõnek minden olyan építményre, építményrészre, amelyre építési engedélyt kellett kérnie - ha jogszabály eltérõen nem rendelkezik -, annak használatbavétele elõtt használatbavételi engedélyt is kell kérnie. A kérelem elbírálásához szükséges a jogszabályban meghatározott esetekben az érdekelt szakhatóságok, az érintett infrastruktúra-hálózatot mûködtetõ közüzemek és a kéményseprõ nyilatkozata, valamint az építési napló részét képezõ, a felelõs mûszaki vezetõ jogszabályban meghatározott nyilatkozata arról, hogy az építmény, építményrész (önálló rendeltetési egység), elvégzett szakmunka a jogerõs építési engedélynek és a hozzátartozó jóváhagyott engedélyezési tervnek megfelel, rendeltetésszerû és biztonságos használatra alkalmas. Amennyiben az építõipari kivitelezési tevékenységet több kivitelezõ végezte, az építtetõ köteles gondoskodni arról, hogy az összes felelõs mûszaki vezetõi nyilatkozat - a használatbavételi engedélyezési eljárás során - az építésügyi hatóság rendelkezésére álljon."

Az Étv. 45. §-ának (2) és (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Az elsõ fokú építésügyi hatóság az építési munka végzésének ellenõrzésén túl megelõzi, felkutatja, megakadályozza a külön jogszabályban meghatározott építésügyi hatósági engedély nélkül, vagy attól eltérõen, és építésügyi engedélyhez nem kötött építési munka esetében az általános érvényû kötelezõ építésügyi elõírások megsértésével (a továbbiakban: szabálytalanul) történõ építési tevékenységet, a rendeltetéstõl eltérõ építményhasználatot.

(3) Az építésügyi hatósági ellenõrzést rendszeresen - a külön jogszabályban meghatározott építmények esetében az építési munka végzése során legalább két alkalommal - kell végezni."

Az Étv. 46. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) Az építésfelügyeleti ellenõrzési feladatokat ellátó államigazgatási szerv

a) az állékonyságot, az életet és egészséget, a köz- és vagyonbiztonságot közvetlenül veszélyeztetõ, valamint

b) az építõipari kivitelezési tevékenység végzésének, a beépített anyagok, szerkezetek, berendezések minõségében azonnali intézkedést igénylõ állapot megállapítása esetén, továbbá

c) ha a kivitelezési tevékenység felelõs mûszaki vezetõ nélkül, vagy

d) jogosultsággal nem rendelkezõ felelõs mûszaki vezetõ részvételével történt, valamint

e) a jogszabályokban meghatározott feltételeknek nem megfelelõ anyagok, szerkezetek, berendezések és termékek felhasználása, beépítése esetén

a szabálytalan állapot megszüntetését határozattal elrendeli, illetõleg az intézkedések megtételét az arra jogosult szervnél kezdeményezi. A határozat az a) és b) pont esetén azonnal végrehajtható."

(1) Az Étv. 47. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

/Az építésügyi hatóság elrendelheti:/

"a) az építmény, építményrész építésügyi hatósági engedélyekben meghatározott, ennek hiányában az eredeti (a változtatás elõtti) rendeltetésétõl eltérõ használatának megszüntetését, valamint"

(2) Az Étv. 47. §-a (1) bekezdése a következõ f) ponttal egészül ki:

/Az építésügyi hatóság elrendelheti:/

"f) az építmény környezetébõl az építési tevékenység során keletkezett építési hulladék, maradék építõanyag és építési segédeszközök elszállítását, a környezetnek és a terep felszínének az eredeti, illetve az engedélyezett állapotban történõ átadását, a környezetben okozott károk megszüntetését."

(3) Az Étv. 47. §-a (2) bekezdésének felvezetõ szövege helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Az építésügyi hatóságnak el kell rendelnie:"

(4) Az Étv. 47. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

"b) az építmény, építményrész állékonyságát, az életet, egészséget, a köz- és vagyonbiztonságot veszélyeztetõ, valamint az engedély nélküli használat megszüntetését,"

Az Étv. 48. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Ha az építményt, építményrészt szabálytalanul építették meg, az építésügyi hatóság arra - az építtetõ vagy az ingatlannal rendelkezni jogosult kérelme alapján - fennmaradási engedélyt ad, ha a 18-19. §-okban és a 31. §-ban meghatározott feltételek fennállnak vagy megteremthetõk. Ha az építményt, építményrészt építésügyi hatósági engedély nélkül bontották le az építésügyi hatóság azt - határozattal - tudomásul veszi."

(1) Az Étv. 49. §-ának (1) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(1) Ha az építésügyi hatóság a 48. § szerint a fennmaradási engedélyt megadja, illetõleg a lebontást tudomásul veszi, ezzel egyidejûleg az építésügyi bírságot is ki kell szabni. Az építésügyi bírság alapjául a szabálytalanul létrehozott vagy megsemmisült építménynek, építményrésznek a külön jogszabályban meghatározott értéke szolgál. Az építésügyi bírság az építmény, építményrész készültségi fokának megfelelõ - külön jogszabályban meghatározott - számított értéknek legalább 20 %-a, legfeljebb 100 %-a. Az építésügyi bírságot az építésügyi hatóság által a 48. § (4) bekezdés szerinti határozatában elõírt határidõben kell megfizetni."

(2) Az Étv. 49. §-a a következõ (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) Az építésügyi hatóság által jogerõsen és végrehajthatóan megállapított építésügyi bírság adók módjára behajtandó köztartozásnak minõsül."

(1) Az Étv. 52. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) Az elvi építési, az építési, a bontási, a használatbavételi és a fennmaradási engedélyezési, továbbá az azokkal összefüggésben keletkezett ellenõrzési és kötelezési ügyekben, valamint a kiszolgáló út céljára történõ lejegyzés és a telekalakítások engedélyezése tárgyában és a 47. § (2) bekezdés b), c), d) pontjaiban meghatározott esetekben (a továbbiakban: kiemelt építésügyi hatósági ügy), elsõfokon - kormányrendeletben meghatározott illetékességi területtel - a városi (fõvárosi kerületi) önkormányzat jegyzõje jár el."

(2) Az Étv. 52. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(4) Az építésügyi hatósági ügy iratait

a) a határozat jogerõre emelkedését és végrehajthatóvá válását, továbbá

b) az építésügyi hatósági engedély érvényességének megszûnését,

c) a használatbavételi (végleges fennmaradási) engedély jogerõssé és végrehajthatóvá válását, illetõleg

d) az építésügyi hatósági engedélyekben, kötelezésekben elõírt kötelezettségek teljesítését,

a végrehajtás befejezését követõ 30 napon belül az e törvény szerint hatáskörrel rendelkezõ építésügyi hatóság az építmény helye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzõjének (körjegyzõjének) adja át, aki köteles azokat - az ügyvitelre és ügykezelésre vonatkozó szabályok szerint - irattározni."

(1) Az Étv. 53. §-ának (2) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(2) A kiemelt építésügyi hatósági ügyek döntésére való szakmai elõkészítését és végrehajtását, valamint az építésfelügyeleti tevékenységet csak jogszabályban meghatározott szakirányú egyetemi, vagy fõiskolai, más építésügyi hatósági ügyek esetében pedig legalább szakirányú középfokú képesítéssel, továbbá jogszabályban meghatározott más szakmai feltételekkel rendelkezõ köztisztviselõ végezheti."

Az Étv. 54. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) Az építménynek, építményrésznek, önálló rendeltetési egységnek a használatbavételi, illetve fennmaradási engedélytõl, ennek hiányában az eredeti rendeltetéstõl eltérõ használatához - ha jogszabály eltérõen nem rendelkezik - az építésügyi hatóság engedélye szükséges. A használat változtatását az új használatra való alkalmasság igazolásával, továbbá jogszabályban meghatározott esetekben az építmény, építményrész, önálló rendeltetési egység és környezete kölcsönhatásának vizsgálatával kell alátámasztani."

(1) Az Étv. 58. § (2) bekezdésének h) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

/Az (1) bekezdésben említett hatósági nyilvántartásnak minõsül:/

"h) a tervezõi, vezetõ tervezõi, szakértõi, mûszaki ellenõri, felelõs mûszaki vezetõi névjegyzék vezetése,"

(2) Az Étv. 58. §-a a következõ új (3) bekezdéssel egészül ki, egyidejûleg a (3)-(5) bekezdés számozása (4)-(6) bekezdésre módosul:

"(3) A felelõs mûszaki vezetõi és a mûszaki ellenõri névjegyzéket az építésfelügyeletet ellátó szerv vezeti."

(1) Az Étv. 60. § (2) bekezdésének utolsó két mondata helyébe a következõ rendelkezés lép:

"E törvény 30. §-ának rendelkezéseit kell alkalmazni a törvény hatályba lépésétõl kezdõdõen a korábbi rendezési tervek alapján fennálló, a tulajdonosi érdekeket sértõ övezeti elõírások változásával, az egyedi határozattal elrendelt, továbbá az egyedi határozattal el nem rendelt tilalmakkal kapcsolatban."

(2) Az Étv. 60. §-ának (3)-(4) bekezdései helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) A törvény hatályba lépésekor a korábbi jogszabályok rendelkezései szerinti tartalmi követelményeknek megfelelõen készített érvényes településrendezési terveket a módosításukig változatlanul alkalmazni kell, de azok legfeljebb 2003. december 31-ig alkalmazhatók.

(4) Az építésfelügyeleti, valamint a kiemelt elsõ fokú építésügyi hatóságok felállítását és a feladatok ellátását biztosító költségvetési eszközökrõl az Országgyûlés elsõ ízben az 1998. évre szóló költségvetésben köteles gondoskodni. A feladatok folyamatos, szakszerû és törvényes ellátásához szükséges költségvetési eszközökrõl az évi költségvetésben minden alkalommal gondoskodni kell."

(1) Az Étv. 62. §-ának (1) bekezdése a következõ l) és m) ponttal egészül ki:

/Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy/

"l) a településrendezéssel kapcsolatos kártalanítás részletes szabályait,

m) a sajátos építményfajták körébe tartozó honvédelmi és katonai célú építményekre vonatkozó, építésügyi hatósági engedélyezési eljárás szabályait."

/rendelettel állapítsa meg./

(2) Az Étv. 62. §-ának (2) bekezdésének d) pontja helyébe a következõ rendelkezés lép:

/Felhatalmazást kap a miniszter arra, hogy/

"d) az építõipari kivitelezési, valamint a felelõs mûszaki vezetõi tevékenység gyakorlásának részletes szakmai szabályait - az érdekelt miniszterekkel együtt -"

(3) Az Étv. 62. §-ának (2) bekezdése a következõ q) és r) pontokkal egészül ki:

/Felhatalmazást kap a miniszter arra, hogy/

"q) a településszerkezeti tervek, a helyi építési szabályzatok és a szabályozási tervek tartalmi követelményeire vonatkozó részletes szabályokat - az érdekelt miniszterekkel együtt -,

r) a névjegyzékek vezetésével, megújításával kapcsolatos igazgatási szolgáltatási díjakat - a pénzügyminiszterrel egyetértésben -"

/rendelettel állapítsa meg./

(4) Az Étv. 62. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) Egyes nemzeti szabványokat a szakmailag hatáskörrel rendelkezõ miniszter jogszabállyal meghatározott idõre, egészben vagy részben kötelezõen alkalmazandóvá nyilváníthat.

(1) E törvény 2000. január 1-én lép hatályba, rendelkezéseit a folyamatban lévõ, jogerõs határozattal még el nem bírált ügyekben is alkalmazni kell.

(2) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg az Étv. 2. §-ának 11. pontja, az 5. §-a (4) bekezdésének utolsó mondata, 10. §-ának (2) bekezdése, 13. §-ának (4) bekezdése és (5) bekezdésének felvezetõ szövegében a (4) bekezdésre utalás és 62. §-ának (5) bekezdése hatályát veszti.

(3) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg a termõföldrõl szóló 1994. évi LV. törvény (Ftv.) 44. §-ának (4) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép, egyidejûleg a Ftv. 52. § - a (3) bekezdésének e) pontja hatályát veszti:

"44. § (4) Belterületi, illetõleg beépítésre szánt területi felhasználásra kerülõ területek folyamatosan, a településfejlesztés megvalósításától függõen, vonhatók a belterületbe."

(4) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg a természet védelmérõl szóló 1996. évi LIII. törvény (Tvt.) 7. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"7. § (3) Külterületi ingatlan, különösen természeti terület beépítésre szánt területté minõsítésére akkor kerülhet sor, ha annak következtében a táj jellege, esztétikai és természeti értéke nem károsodik helyreállítatlanul."

(5) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg a Tvt. 18. §-a (3) bekezdésének elsõ mondata helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) Természeti területen - a jogszerûen beépített területek kivételével - tilos a természetes és természetközeli állapotú vízfolyások, vizes élõhelyek partvonalától számított 50 méteren, tavak partjától számított 100 méteren belül, valamint a vízfolyások hullámterében új épületek, mesterséges létesítmények elhelyezése."

(6) E törvény hatálybalépésével egyidejûleg a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény 39. §-ának (3) bekezdése helyébe a következõ rendelkezés lép:

"(3) Az ipari vagyont tartalmazó területeket - a bányafelügyelet javaslatára - a területrendezési tervek, illetõleg a településrendezési eszközök kidolgozásánál figyelembe kell venni. A területrendezési tervekben, illetõleg a településrendezési eszközökben bányamûvelés céljára fenntartott területen terület-felhasználási, illetõleg építési korlátozásokat lehet életbe léptetni."

az épített környezet alakításáról és védelmérõl szóló 1997. évi LXXVIII.

törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz

Az épített környezet alakításáról és védelmérõl szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 1998. január 1-jén lépett hatályba. A törvény hatálybalépése óta eltelt idõszakban a gyakorlati és jogalkalmazói tapasztalatok több területen a törvény pontosításának igényét vetették fel.

A javaslat az eljárási rend egyszerûsítése, valamint az önkormányzatok és az állampolgárok jogos érdekeinek könnyebb érvényesítése érdekében tartalmaz fogalmi pontosításokat és változtatásokat.

A javaslat kibõvíti a "sajátos építményfajták" körét a környezetvédelmi, valamint a honvédelmi és katonai építményekkel. Ez utóbbinak a NATO beruházásokkal összefüggésben jelentõsége van.

Egyszerûsíti a javaslat a telekalakítási engedélyezési eljárás szabályait, ezzel az ügyfelet jelentõs költségek és mellõzhetõ eljárási procedúrák alól mentesíti.

A kártalanítás eseteit és feltételeit a kártalanítási kötelezettség kezdõ- idõpontjának számítását is korszerûbben és a gyakorlat számára egyértelmûbben rendezi a javaslat, figyelembe véve a tulajdonosok és az önkormányzatok reális érdekeit és lehetõségeit is.

A legjelentõsebb módosítás a kiszolgáló és lakóút céljára történõ lejegyzés jogintézményét érinti. Bár a szabályozás lényegében nem változik, a javaslat a módosításokkal kiküszöböli a jogalkalmazók számára nehézséget jelentõ körülményeket. Egyértelmûen meghatározza a lejegyzésben eljáró építésügyi hatóságot, megszüntetve ezzel a hatásköri bizonytalanságot.

A módosítás tehát a nagyobb jogbiztonság, az önkormányzati és állampolgári jogok teljesebb érvényesülését szolgálja.

Az Étv. 2. § 8. pontja úgy határozza meg az építmény fogalmát, hogy az az épület és a mûtárgy gyûjtõfogalma. Ennek megfelelõen az Étv. 1. § (1) bekezdésének c) pontjából a "más építményfajták" kifejezést törölni szükséges.

Az Étv. a 34. § (1) bekezdésében gyûjtõfogalomként használja az építési munka fogalmát ["telekalakításhoz, építmény, építményrész, épületegyüttes megépítéséhez, átalakításához, bõvítéséhez, felújításához, helyreállításához, korszerûsítéséhez, lebontásához, elmozdításához, illetve használatbavételéhez, fennmaradásához vagy a rendeltetésének megváltoztatásához (a továbbiakban együtt: építési munka) a jogszabályban meghatározott esetekben az építésügyi hatóság engedélye szükséges."]. Az egyes építményekkel, építési munkákkal és építési tevékenységekkel kapcsolatos építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokról szóló 46/1997. (XII. 29.) KTM rendelet hatályában szerepelteti - az építési munkán túlmenõen - az olyan építési tevékenységeket is, melyek nem kapcsolódnak feltétlenül építményhez (pl. tereprendezés). Ezért az építési munkák és az építési tevékenység fogalmát is a törvény hatálya alá kell vonni.

Az Étv. 2. §-a tartalmazza a törvény alkalmazása szempontjából legfontosabb fogalom-meghatározásokat. A javaslat a fogalom-meghatározások körében hat pont módosítását és egy új fogalom (a közhasználatú építmény) definiálását tartalmazza.

A 2. § 2. pontja a "beépítésre nem szánt terület" fogalmát állapítja meg. A törvény végrehajtási rendeleteként megjelent országos településrendezési és építési követelményekrõl szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (OTÉK) 24. §-a tartalmazza a beépítésre szánt területen belüli különleges területre vonatkozó elõírásokat. Az itt felsorolt területek között található többek között a bánya, illetve a hulladéktelepek területe is. A két jogszabály közötti ellentmondást a javaslat a korszerûbb szakmai szempontoknak megfelelõen oldja fel.

Az Étv. 2. § 6. pontja az "építési telek" fogalom-meghatározása. Az Étv. hatálybalépése óta eltelt idõszak szakmai tapasztalatai azt az igényt vetették fel, hogy a magánutat egyértelmûen nevesítse a törvény. A javaslat kimondja, hogy a magánútnak önálló helyrajzi számon, útként kell az ingatlan-nyilvántartásban szerepelnie.

Az Étv. 2. § 9. pontja és a 14. pontja az épület és a mûtárgy fogalmát az eddigieknél pontosabban adja meg. A javaslat a felesleges szövegrészek elhagyása, illetve a 14. pont vonatkozásában a példálódzó felsorolás kibõvítése folytán egyértelmûbbé teszi a két építményfajta elhatárolását.

Az Étv. 2. § 15. pontjában az önkormányzati fõépítész meghatározását összhangba kellett hozni a 6. § (5) bekezdésének, valamint az önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 9. §-ának (2)-(3) bekezdésének tartalmával.

Az Étv. 2. § 17. pontja a "sajátos építményfajták" fogalom meghatározása. A pontosított fogalomban - összhangban a távközlésrõl szóló szabályozásokkal - a hírközlés szó helyébe a távközlés kifejezés kerül. Ilyen pontosítás a fogalomban még a vízi építmények kifejezésnek, "a vízellátási és vízgazdálkodási építmények (mérnöki létesítmények)" szövegrészre változtatása. A fogalomhoz tartozó építmények felsorolását a javaslat kibõvíti a környezetvédelemmel kapcsolatos építményekkel, valamint a honvédelmi és katonai célú építményekkel. Ez utóbbi építmények vonatkozásában (tekintettel NATO tagságunkra) a fogalom javasolt módosítása különösen fontos.

Az Étv. 2. §-a új 9. ponttal egészül ki, a közhasználatú építmény fogalmának meghatározásával. A jogalkalmazói gyakorlat jogos felvetésének tesz eleget e fogalom definiálásával, mert az Étv. szabályozásában használja ezt a fogalmat, elõírja, hogy a közhasználatú építmények esetében a mozgásukban korlátozott személyek részére is biztosítani kell a biztonságos és akadálymentes megközelíthetõséget.

A javaslat (1) bekezdése szerinti módosítás szövegpontosítás, az egységes szóhasználat érdekében. Tekintettel arra, hogy a helyi építési szabályzat is és a szabályozási terv is jogokat és kötelezettségeket állapít meg, ezért ezek elfogadása az Alkotmánybíróság egyik ítéletének indokolása szerint rendeleti formát igényel, így fölösleges és csak zavart okoz a helyi építési szabályzat vonatkozásában a "megállapítás", a szabályozási terv vonatkozásában pedig a "jóváhagyás" kifejezések használata.

Az Étv. 6. §-a állapítja meg a helyi önkormányzatok építésügyi feladatait, így az önkormányzati fõépítész feladatairól is e §-ban kell rendelkezni. A tervezet szerinti módosítás elõírja, hogy az önkormányzati fõépítésznek a feladatát - az erre vonatkozó külön jogszabály figyelembe vételével - tervtanács közremûködésével kell ellátnia.

Az Étv. 9. § (2) bekezdése bevezette a településrendezési eszközök tekintetében az elõzetes véleményezést. Az elõzetes vélemény megadására azonban nem állapított meg határidõt, és ezzel jogbizonytalanságot okozott. A vélemény megadására vonatkozó határidõ elõírásával a javaslat a problémát megoldja.

A polgármesterek a 9. § (6) bekezdése szerinti szakmai véleményezésre általában csak a végsõ dokumentumokat (helyi építési szabályzatról szóló rendelet-tervezetet, településszerkezeti- és szabályozási tervet) küldik meg, de a vélemény csak akkor lehet megalapozott, ha a véleményezõ ismeri a véleményezési eljárás során keletkezett összes dokumentumot. Ennek érdekében a javaslat kiegészíti az elõírást, továbbá a miniszternek, illetõleg a területi fõépítésznek a szakmai vélemény megadására határidõt állapít meg..

A 9. § (8) bekezdése szerinti rendelkezés - amely elõírja, hogy a megállapított szabályzatot, jóváhagyott terveket meg kell küldeni a véleményezési eljárásban résztvevõknek - túlzott anyagi terhet ró az önkormányzatokra. A javaslat a költségek csökkentésének érdekében a teljes dokumentumnak csak az egyes véleményezõket érintõ részeinek vagy annak kivonatának megküldését írja elõ.

Az Étv. 11. § (1) bekezdésének kiegészítése azért szükséges, mert amíg a helyi építési szabályzat esetében a törvény kimondja, hogy az a település közigazgatási területére készül, addig a településszerkezeti terv esetében ez elmaradt.

Az Étv. 12. § (2) bekezdésének módosítását azért tartalmazza a javaslat, hogy megteremtse a mûemlékvédelemrõl szóló 1997. évi LIV. törvény 6. § (4) bekezdésében foglaltakkal a koherenciát, az ugyanis elõírja, hogy a mûemléki jelentõségû területekre csak a teljes területet magába foglalóan lehet helyi építési szabályzatot, szabályozási tervet készíteni.

Az Étv. 12. § (5) bekezdésének módosítása szövegpontosítás, amely egyértelmûvé teszi, hogy a beépítésre szánt terület építési övezetekre, a beépítésre nem szánt terület övezetekre tagolódik.

Az Étv. 13. § (2) bekezdésének a javaslat szerinti módosításainak indokolása megegyezik az Étv. 12.§ (5) bekezdésének módosításához fûzött indokolással.

Az Étv. 13. § (3) bekezdésének módosítása feloldja a (3) és az (5) bekezdések közötti jelenlegi ellentmondást.

Az Étv. 14. §-ának kiegészítése az építésügy körébe tartozó tevékenységek ellátásához szükséges hatósági nyilvántartások létesítésének és mûködtetésének feltételeirõl szóló 241/1997. (XII.19.) Korm. rendelet alkalmazása során felmerült hatásköri probléma tisztázásának érdekében szükséges.

Az Étv. 16. §-a a településtervezésre vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. A törvény bevezette a településrendezési eszközök gyûjtõ fogalmát. A törvény nemcsak a településrendezési terveket sorolja a településrendezési eszközök közé, hanem például a helyi építési szabályzatot is, így tehát annak elkészítése is a településtervezés része, a tervezet ezt egyértelmûsíti. A javaslat ezen túl enyhíti a szakmai követelményeket is, amikor a szakirányú egyetemi végzettség kizárólagossága helyett a szakirányú felsõfokú végzettséget írja elõ a jogosultság feltételeként.

Az Étv. 18. §-ának (2) bekezdésében foglaltak pontosítása azért szükséges, mert a településrendezési eszközök gyakran nem kellõ alaposságúak, illetõleg nem minden kérdést szabályoznak.

Az Étv. 20. és 21. §-ai a tilalmakkal kapcsolatos rendelkezéseket állapítják meg, amelyek változtatási-, telekalakítási- és építési tilalmak lehetnek. A két § rendelkezéseiben keverednek az általános és az egyes tilalmakra vonatkozó sajátos elõírások, ami alkalmazási nehézséget jelentett. A javaslat a §-ok átszerkesztésével megoldja e problémát.

Az Étv. 21. §-a tartalmazza a változtatási tilalommal kapcsolatos elõírásokat. Az említett jogszabályi hely (1) bekezdésének alkalmazása során értelmezési nehézségek jelentkeztek. Az egyértelmû jogalkalmazást segíti a szöveg helyesbítése. A (2) bekezdésben foglalt elõírás félreérthetõ, ez jogbizonytalanságot okoz. A jogbiztonság a kifogásolt jogszabályi hely szövegének pontosabb megfogalmazásával biztosított.

Az Étv. 23-24. §-ai tartalmazzák a telekalakítással kapcsolatos rendelkezéseket. Az építési tevékenység általában a telekalakítással indul. Ha a telekalakítási eljárás végeredményeként kialakított új telek nem megfelelõ, elõállhat, hogy a telek kívánt beépítésének megvalósítása megnehezül vagy ellehetetlenül, ezért a telekalakítás igen fontos része az építésügynek. Az Étv. szabályozása a korábbihoz képest új elemeket is bevezetett, ám azok megfogalmazása nem bizonyult kellõen egyértelmûnek a gyakorlat számára. A módosítás az egyértelmûséget kívánja biztosítani.

A 23. § (2) bekezdésének rendelkezése fölösleges ismétlés a törvényben, tekintettel arra, hogy az abban foglaltakat a törvény 34. § (1) bekezdése is tartalmazza, ugyanakkor - ellentétben egyéb más építési tevékenységgel - nem mondta ki, hogy a telekalakítás csak jogerõs és végrehajtható hatósági engedély alapján végezhetõ.

A korábbi szabályozást a telekalakításról szóló 29/1971. (XII. 29.) ÉVM rendelet 1983-ban történt módosításakor vezették be. Eszerint a telekalakítási engedélykérelemhez mellékelni kell a kitûzésre és az ingatlan-nyilvántartáson (telekkönyvön) történõ átvezetésre alkalmas, a földhivatal által záradékolt vázrajzot (telekalakítási tervet), egyenlõséget téve ezáltal az ezt (1983. év) megelõzõ több évtizedes gyakorlat alatt használt és bevált telekalakítási terv és az ingatlan-nyilvántartási átvezetésre való vázrajz között. Ez nem jó megoldás, mert a tulajdonost olyan elõzetes költségkiadásra kényszeríti (vázrajz elkészíttetése, földhivatali záradékoltatás), amelynek eredménye még abban a pillanatban bizonytalan, tekintettel arra, hogy az elkészített vázrajz záradékolásakor a földhivatal az új teleknek vagy telkeknek a helyi építési szabályzat, szabályozási terv telekalakításra vonatkozó elõírásainak való megfelelést nem vizsgálja. A telekalakításra vonatkozó helyi szabályozásnak való megfelelést az építésügyi hatóság a kérelem elbírálásakor ellenõrzi.

A javaslat szerinti szabályozás arra épül, hogy a telekalakítás ingatlan-nyilvántartási foganatosításához szükséges a vázrajz, ám ezt megelõzõen szükséges az építésügyi hatóságnak a telekalakításra vonatkozó engedélye, amely igazolja, hogy a kívánt telekalakítás megfelel a helyi településrendezési eszközök szerinti telekalakítási szabályoknak. A javaslat egyértelmûsíti, hogy az Étv. szerinti telekalakítási terv és az ingatlan-nyilvántartási átvezetéshez szükséges vázrajz nem egy és ugyanaz.

Az Étv. szelleme és célja megkívánja, hogy a település területének (közigazgatási terület) miként történõ felhasználása terén intézkedni hivatott és jogosult építésügyi hatóság a telkek mindennemû megváltoztatási szándékáról elõre tudjon, és az csak az engedélyével legyen az ingatlan-nyilvántartásban foganatosítható. A település rendezett fejlõdésének biztosítása megkívánja, hogy amennyiben a beépítésre nem szánt terület beépítésre szánt területté történõ átminõsítése válik szükségessé, akkor a területen lévõ telkeknek (pl: esetleg keskeny, hosszú parcellák) az átrendezése (telekcsoport újraosztása) a megfelelõ beépítés elérése érdekében megtörténjen.

Az Étv. 25. § (2) bekezdése arra kíván lehetõséget adni az önkormányzatnak, hogy olyan területre is állapíthasson meg elõvásárlási jogot, amely területen a településszerkezeti tervben rögzített fejlesztési elképzeléseket az érvényes helyi építési szabályzat, szabályozási terv még nem tartalmazza. A törvényi elõírás nem elég egyértelmû, a javaslat ezt a problémát orvosolja.

A 25. § (4) bekezdése elõírja, hogy az elõvásárlási jogot az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyeztetni. A javaslat az elõírást kiegészíti azzal, hogy amennyiben az elõvásárlási jog fenntartásának feltételei megszünnek, azt haladéktalanul töröltetni kell a jogbiztonság érdekében.

A 25. § (5) bekezdése jelenleg csak a mûemléki ingatlan esetében biztosít elsõbbséget az elõvásárlási jog tekintetében az önkormányzattal szemben. A javaslat e körbe vonja az országos jelentõségû védett természeti területen lévõ ingatlant is nemzeti természeti értékeink védelme érdekében.

A 25. § (6) bekezdése az elõvásárlási jog gyakorlásával kapcsolatban tartalmaz elõírást. Értelmezési problémaként merült fel, hogy az önkormányzatnak az elõvásárlási joga gyakorlásáról történõ lemondása egyben a késõbbiekre nézve az elõvásárlási jog megszûntét is eredményezi-e. A módosítás a jogszabályi elõírás egyértelmûsítését szolgálja.

Az Étv. 27. §-a az érintett településterületet kiszolgáló közút - a közúti közlekedésrõl szóló törvény szerinti kiszolgáló- és lakó út útkategória, amelybe nem tartozik bele a helyi gyûjtõút, az országos mellékút, a fõút és a gyorsforgalmi út (autópálya, autóút) - megvalósítása érdekében lehetõvé teszi lejegyzés jogcímen, kisajátítási eljárás nélkül a telekbõl az úthoz szükséges telekterület megszerzését az önkormányzat javára. Fontos tehát annak egyértelmûvé tétele, hogy ez a lehetõség a kiszolgáló- és lakóútnál magasabb rendû út kialakításához szükséges telekterület igénybevételére nem alkalmazható. A kiszolgáló- és lakóút valójában a területen lévõ telkek tulajdonosainak az érdekét szolgálja.

A jelenlegi szabályozás lényegében nem változik, pontosító módosításokat tartalmaz a javaslat.

A jogalkalmazóknak gondot okozott, hogy az (1) bekezdés szövegében egyszerre jelent meg a lejegyzés és az azzal kapcsolatos kártalanítás, bizonytalanná téve ezzel azt, hogy ki az eljáró hatóság. A javaslat orvosolja ezt a problémát az (1) és (7) bekezdések szövegének pontosításával. A törvény a lejegyzésben eljáróként egyértelmûen a kiemelt építésügyi hatóságot nevesíti, így a lejegyzéssel kapcsolatos kártalanítás kérdésében is ezen szervezet az eljáró hatóság. A lejegyzéssel kapcsolatos kártalanításra vonatkozó eljárási szabályként írja elõ a törvény a kisajátítási kártalanítás szabályainak az alkalmazását az elsõfokú kiemelt építésügyi hatóság részére.

A javaslat az egyenlõ közteherviselés elve alapján lehetõséget ad a települési önkormányzat számára, hogy az útkialakítás elõnyeit élvezõ, de az ahhoz szükséges terület érdekében telek-igénybevétellel és lejegyzéssel nem érintett tulajdonosokat pénzbeli hozzájárulásra kötelezhesse, mely összegbõl az igénybevett telekterület fele részéért kártalanítás illeti meg a lejegyzéssel érintett tulajdonosokat.

Az Étv. 28. § (1) bekezdésének azon elõírása, amely szerint a területre a helyi építési szabályzatban, illetõleg a szabályozási tervben elõírt kiszolgáló közutakat (kiszolgáló- és lakóutakat) és közmûveket legkésõbb az általuk kiszolgált építmények használatbavételéig meg kell valósítani, a már beépült területek esetében túlzott elvárás. A javaslat e kötelezettséget csak az újonnan beépítésre szánt és a rehabilitációra kijelölt területekre vonatkozóan írja elõ.

Az Étv. 30. §-a a kártalanítási szabályokat állapítja meg, amelyek alkalmazása sok gyakorlati problémát vetett fel. A javaslat a § teljes átdolgozásával e problémát orvosolja.

Az (1) bekezdés általános érvénnyel kimondja, hogy amennyiben a helyi építési szabályzat, szabályozási terv - amely a törvény 13. § (1) bekezdése szerinti építési jogokat keletkezteti - valamilyen indokból a korábbi építési jogokat megváltoztatja és ebbõl a tulajdonosoknak kára származik, kártalanítás jár.

A (2) bekezdés - változatlanul - elõírja, hogy a kár értékét mi alapján kell megállapítani.

Az építési jog a tulajdonos számára lehetõség, amellyel vagy él vagy nem él. Az új (3) bekezdés rendelkezése hétéves idõtartamot állapít meg a tulajdonos részére, hogy az építési jogával éljen. Ezen idõtartam elégséges arra, hogy az építési szándék ténylegesen megnyilvánuljon. Ha azonban a tulajdonos a hét év elteltéig nem él építési jogával, a rendelkezés szerint már csak az ingatlan tényleges használatával kapcsolatban bekövetkezett káráért kérhet kártalanítást. A település közösségére indokolatlanul nagy terheket róna, ha egy kellõ hosszúságú idõtartam alatt ki nem használt építési jog esetleges részleges megvonásáért is kártalanítást kellene hogy fizessen.

Az ingatlan építési lehetõségeinek megváltoztatása azzal, hogy a helyi építési szabályzat, szabályozási terv annak rendeltetését valamely késõbb megvalósítandó közérdekû célban (pl: iskola, kórház, stb. építése) határozza meg, a tulajdonosi jogokat és lehetõségeket valójában jelentõs mértékben megváltoztatja annak ellenére, hogy az ingatlanra ezzel egyidejûleg sem korlátozást, sem pedig tilalmat nem mond ki. Tekintettel arra, hogy ilyen esetben az ingatlan tulajdonosától a legtöbbször nem várható el a közérdekû cél megvalósítása, jogos igényként merül fel a tulajdonos kártalanítása. Az új (4) bekezdésben foglaltak e helyzetre adnak pontosabb eligazítást.

Az (5) bekezdésében foglaltak szerint a törvényben meghatározott idõtartamra elrendelhetõ változtatási tilalom után nem jár kártalanítás, mivel annak elrendelése éppen annak érdekében következett be, hogy az érintett területre új szabályozás szülessen, amelynek a végeredménye (az építési jogok nõnek vagy csökkennek) elõre még természetesen nem tudható. Az új szabályozás hatálybalépése után, ha az az elõzõekhez képest a tulajdonosnak "kárt okoz" értelemszerûen ettõl kezdõdõen jár a kártalanítás.

A (7) bekezdés megállapítja a kártalanítási kötelezettség idõpontjának kezdetét. A kártalanítás módja sokféle lehet. A kártalanítás bekövetkezhet egyszeri értékkülönbözet megfizetésével, évenkénti részletekben való megfizetéssel, cseretelek vagy csereingatlan adásával. A kártalanítás módjának az eldöntését a tervezet a felekre bízza, azzal a megszorítással, hogy amennyiben a kérelem benyújtásától számított egy éven belül a kártalanításról nem jön létre megállapodás, az ingatlan fekvése szerint illetékes megyei, fõvárosi közigazgatási hivatal vezetõjének a kisajátítási kártalanítás szabályai szerint kártalanítási eljárásban kell azt rendeznie.

Az Étv. 31. § (2) és (4) bekezdésének felvezetõ szövegét az OTÉK fogalom meghatározásaira, valamint a 46/1997. (XII. 29.) KTM rendelet 9. § - ában foglaltakra figyelemmel az e jogszabályokkal való harmonizáció érdekében kell módosítani.

Az Étv. 32. §-a az építészeti - mûszaki tervezésre vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. Az Európai Közösségek Tanácsa 1985. június 10-i 85/384. (EGK) számú irányelve részletesen kifejti az építészképzéssel és önálló szakmagyakorlási jogosultsággal összefüggõ követelményeket. A módosítás szerint az önálló építészeti tervezést folytató személyeknek szakirányú egyetemi, vagy azzal egyenértékû szakképesítéssel kell rendelkezniük. Ezekkel az EU - követelményekkel teremti meg az összhangot a javaslat.

A 39. § (1) bekezdésének felvezetõ mondatát pontosítja a javaslat, ugyanis a 46/1997. (XII. 29.) KTM rendelet 9. §-ában felsoroltak széleskörûen tartalmazzák az építési (létesítési) engedélyhez kötött tevékenységeket, ezért az e körön kívüli építési tevékenységek végzéséhez elegendõ a 39. § (2)-(4) bekezdéseiben szereplõ szabályozás is.

Az Étv. 40. § (1)-(3) bekezdéseinek pontosítása azért szükséges, mert az építési napló - jogszabály szerinti - vezetése az építés kivitelezési tevékenység legfontosabb szakmai dokumentuma. A kivitelezõ, valamint a felelõs mûszaki vezetõ pedig a legtöbb esetben (pl. alvállalkozások esetében) csak az általa vállalt és elvégzett szakmunka rendeltetésszerû és biztonságos használhatóságáért lehet felelõs.

Az Étv. hatályos rendelkezése hazai megfelelõség-igazolást ír elõ annak feltételéül, hogy építési célra anyagot, szerkezetet és berendezést lehessen forgalomba hozni, megrendelni, építménybe betervezni vagy beépíteni. Az EU - konform szabályozási elvárások azonban indokolttá teszik, hogy a javaslat a "hazai" szóhasználat helyett "a külön jogszabályban meghatározott" megfelelõség-igazolásra irányuló rendelkezést tartalmazzon. Ezzel biztosítható, hogy az EU-konform szabályozás tényleges bevezetésekor csak a "külön jogszabály", az építési célra szolgáló anyagok, szerkezetek és berendezések mûszaki követelményeinek és megfelelõség igazolásának, valamint forgalomba hozatalának és felhasználásának részletes szabályairól szóló 39/1997. (XII. 19.) KTM-IKIM együttes rendelet megfelelõ módosításával, az Étv. rendelkezésének változatlanul hagyása mellett megoldható legyen a jogi rendezés.

Az Étv. 44. § (1) bekezdésének módosítása - összhangban a 40. § (3) bekezdésének módosításával - az építési naplóban rendelkezésre álló felelõs mûszaki vezetõi nyilatkozatok szükségességét és tartalmát szabályozza a használatbavételi engedélyezési eljárás során.

Az Étv. 45. §-ának (2) bekezdése pontosítására azért van szükség, mert az építésügyi hatósági ellenõrzés során az építésügyi hatóságnak nemcsak az építési engedélytõl eltérõ, hanem az egyéb építésügyi hatósági engedélytõl eltérõ tevékenységeket is fel kell kutatnia, és ezekben az ügyekben is el kell járnia.

Az Étv. 45. §-ának (3) bekezdése az építésügyi hatóság számára elõírt ellenõrzési kötelezettségeket állapítja meg. A javaslat - amellett hogy fenntartja az építési munkák végzésének legalább két alkalommal történõ ellenõrzési kötelezettségét - a helyi ismeretekkel rendelkezõ eljáró hatóságra kívánja bízni, hogy ezeket az ellenõrzéseket a munka folyamatában mikor végzi el. Ugyanakkor változatlan az az elõírás, hogy az engedély-kérelem elbírálása során az építésügyi hatóság köteles helyszíni szemlét tartani, valamint az is, hogy a használatbavétel engedélyezésekor ugyancsak a helyszínen kell ellenõriznie az engedély megadhatóságának feltételeit.

A bekezdés pontosítása állapítja meg az építésfelügyeleti ellenõrzési feladatokat ellátó államigazgatási szerv hatáskörét, illetõleg intézkedési jogkörét.

Az Étv. 47. §-ának módosítási javaslata az építésügyi hatósági kötelezések körét bõvíti. A javaslat az Étv. egyes rendelkezéseiben foglalt tilalmak, illetve követelmények érvényre juttatása végett kiegészíti az építésügyi hatósági kötelezések tartalmára vonatkozó elõírásokat, lehetõvé téve, hogy az építésügyi hatóság az eredeti rendeltetéstõl eltérõ használat megszüntetését, az építkezések környezetének a munkák befejezését követõ rendbetételét is elrendelhesse, illetõleg az engedély nélküli használat megszüntetését kötelezõen elrendelje.

Az Étv. 34. §-ának (1) bekezdése egyértelmûen szabályozza, hogy - jogszabályban meghatározott esetekben - az építmény, építményrész, épületegyüttes lebontásához is szükséges az építésügyi hatóság engedélye. Ugyanakkor a 48. § (1) bekezdésének hatályos szövege nem rendelkezik arról, hogy az építmény hatósági engedély nélkül történt teljes lebontása esetén milyen eljárási cselekményt foganatosíthat az építésügyi hatóság. Ezt pótolja a javaslat azzal, hogy ilyen esetben - mivel egy teljesen lebontott épület "fennmaradásának" engedélyezése fogalmi lehetetlenség - a lebontás tudomásulvételérõl rendelkezik.

Ezzel összhangban kell kiegészíteni a 49. § (1) bekezdéseit is, hiszen nemcsak az engedély nélküli építés és ezzel összefüggésben a fennmaradási engedély megadása, hanem az engedély nélküli lebontás ténye és annak tudomásul vétele is indokolja a megfelelõ szankció - az építésügyi bírság - alkalmazását a jogellenes cselekmény miatt.

A javaslat ezen túl az egyértelmû jogalkalmazói gyakorlat biztosítása érdekében a "felhívhatja" szót "kötelezheti" kifejezésre változtatja, továbbá rögzíti, hogy az építésügyi bírság megállapítása külön jogszabály alapján számított érték alapulvételével történik.

Az építésügyi bírság visszatartó erejének fokozását, illetõleg az önként meg nem fizetett bírság hatékonyabb behajtását szolgálja a javaslatnak a bírság adóigazgatási eljárás szabályai szerint adók módjára történõ behajtására vonatkozó rendelkezése.

Az Étv. 52. § (2) bekezdésének hatályos szövegezése a jogalkalmazók körében gyakran félreértést okozott. A szövegben szereplõ "az ezekkel összefüggõ" szóhasználatot - elsõsorban a kötelezések körében - úgy értelmezték, hogy hatósági kötelezést minden esetben csak az építésügyi hatósági engedélyezési (az un. kiemelt) ügyekben hatáskörrel rendelkezõ építésügyi hatóságok adhatnak ki, míg más építésügyi hatóságok még közvetlen élet- vagy balesetveszély esetén sem intézkedhetnek. Ezt a téves jogértelmezést kívánja kiküszöbölni a javaslat "az azokkal összefüggésben keletkezett" szóhasználata, egyértelmûvé téve, hogy a kiemelt ügyekben hatáskörrel rendelkezõ építésügyi hatóságok csak akkor járhatnak el a kötelezések ügyében, ha azok az Étv. 52. § (2) bekezdése szerinti kiemelt ügyekkel összefüggésben keletkeztek; minden egyéb esetben a hatósági intézkedés az adott település jegyzõjének hatáskörébe tartozik.

A javaslat a telekalakítási ügyeket és ezzel összefüggésben a közút céljára történõ lejegyzést, továbbá a kötelezések közül azokat, melyeket az életveszélyes vagy az állékonyságot veszélyeztetõ állapot esetén kell meghozni - fontosságuknak és szakmai összetettségüknek megfelelõen - a kiemelt ügyek közé helyezi, és ennek megfelelõen ezen ügyek döntésre való szakmai elõkészítését és végrehajtását is szakirányú felsõfokú képesítéshez köti.

A javaslat pontosítja továbbá azt az idõpontot, amelytõl számított 30 napon belül irattározás céljából az eljárásra hatáskörrel rendelkezõ építésügyi hatóság köteles átadni az ügyek iratanyagát az érintett település jegyzõjének.

Az Étv. 53. § (2) bekezdése pontosítás annak érdekében, hogy a hosszú felsorolás helyett a "kiemelt" építésügyi hatósági ügyek fogalom általánosan használható legyen.

A javaslat az Étv. 54. §-ának (3) bekezdésének szabályozását pontosítja, mert az "önálló rendeltetési egységet" feltüntetése teszi teljessé a használati mód megváltoztatásának esetkörét.

A nyilvántartások fajtáit törvény állapíthatja csak meg, ezért a felelõs mûszaki vezetõi névjegyzék vezetését mint új nyilvántartást itt fel kellett tüntetni. Itt kellett nevesíteni továbbá a nyilvántartás vezetésének helyét is.

Az Étv. 60. §-a az átmeneti rendelkezéseket tartalmazza. A törvény megpróbálta rendezni a hatálybalépése elõtti korlátozásokkal kapcsolatos kártalanítás kérdéseit. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa szerint azonban a törvény hatálybalépése óta eltelt idõszak alatt szerzett tapasztalatok ezt nem igazolják. A tervezet szerinti rendelkezés megoldja a problémát azzal, hogy a 30.§ alkalmazását kötelezõen elõírja a jogerõs határozattal elrendelt és a határozattal el nem rendelt tilalmak esetére egyaránt.

A törvény hatálybalépése óta több mint egy év eltelt, így a (3) bekezdés a) pontjában foglalt szabály - ami a hatálybalépéstõl számított egy évre adott elõírást - értelmét vesztette. Ez egyben azt is jelenti, hogy ma már csak az új tartalmi elvárásoknak megfelelõen (OTÉK) elkészített településrendezési eszközök fogadhatók el. Az új építésügyi jogszabályok a korábbiakhoz képest olyan jelentõs változásokat eredményeznek, hogy szükséges a jelenleg érvényes, de a korábbi szabályoknak megfelelõen elkészített településrendezési tervek alkalmazhatóságát - az átdolgozásra megfelelõ türelmi idõ biztosításával - határidõhöz kötni. A (3) bekezdés b) pontjában foglaltak kiegészítése ezt a határidõt állapítja meg.

Az Étv. 62. §-a tartalmazza a felhatalmazásokat a törvény végrehajtását segítõ alacsonyabb szintû jogszabályok megalkotására. A tulajdonosi jogok a bekövetkezett változásokból eredõen megnõttek, ezzel egyidejûleg a tulajdonosi jogok korlátozásával kapcsolatos ügyek is megtöbbszörözõdtek. Az ezzel összefüggõ kártalanítási eljárásnak korábbi gyakorlata lényegében nincsen. Az egységes jogalkalmazás érdekében szükségesnek tûnik a településrendezési tevékenység során felmerülõ kártalanítás részletes szabályainak alacsonyabb szintû rendelettel történõ szabályozása, amelynek megállapítására a javaslat a Kormánynak ad felhatalmazást.

Ugyanígy kiegészítésül jelenik meg a javaslatban a honvédelmi és katonai célú építmények mint a sajátos építményfajtákon belül is speciális építmények építésügyi hatósági engedélyezési eljárásainak lefolytatását szabályozó kormányrendeleti felhatalmazás is.

A településtervezõk részérõl felmerült, hogy szükséges lenne a településrendezési eszközök minden szakágra kiterjedõ részletes tartalmi követelményeit miniszteri rendeletben - az érdekelt miniszterekkel együtt - megállapítani, hogy ne a megbízók (települési önkormányzatok) döntsék el, milyen munkarészeket, milyen mélységben rendelnek meg a településrendezési eszközeik elkészíttetése során. Az elõzõeknek megfelelõen egészül ki a 62. § (2) bekezdése.

A javaslat az Étv. 62. §-ának (3) bekezdése tekintetében szövegpontosítást tartalmaz, ami egyértelmûen fogalmazza meg a szabványok kötelezõvé nyilvánítására vonatkozó rendelkezést.

A javaslat e rendelkezései a törvény hatálybaléptetését és ezzel kapcsolatban néhány más jogszabály szükségképpeni módosítását tartalmazza.

Az Étv. 62. §-ának (5) bekezdése elõírja, hogy a törvény hatálybalépését követõ két éven belül - azaz 2000. január 1-ig - a Kormány az állam tulajdonában, illetõleg a helyi önkormányzatok a tulajdonukban lévõ építményekre programot dolgoznak ki az Étv. 31.§-a (1) bekezdésének d) pontjában, valamint 31. §-a (4) bekezdésének c) pontjában foglaltak megvalósítására. A törvényi elõírás alapján - összhangban a hivatkozott törvényhelyek tartalmával - e programban azt kell meghatározni, hogy milyen ütemben alakíthatók át a közhasználatú építmények úgy, hogy a mozgásukban korlátozott személyek részére is biztosított legyen ezek biztonságos, akadálymentes megközelíthetõsége és használhatósága.

Az 1998. március 16. ülés napján az Országgyûlés elfogadta a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlõségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvényt (a továbbiakban: esélyegyenlõségi törvény). Ez a törvény részletes határidõkhöz kötött feladatokat tartalmaz - egyebek mellett - a meglévõ középületek akadálymentessé tételére, továbbá meghatározza a fogyatékos üggyel összefüggõ feladatok ellátásának intézményrendszerét is. Az esélyegyenlõségi törvény 26. §-a szerint az Országos Fogyatékosügyi Programot az Országgyûlés határozza meg. A Program elõkészítésérõl és az Országgyûlés elé terjesztésérõl - a népjóléti miniszter útján - a Kormány gondoskodik. Az említett törvényhely a Program tartalmát is elõírja, utalva abban - többek között - az épített környezet átalakításának meghatározására is.

Az esélyegyenlõségi törvény részletekbe menõ szabályozása - figyelemmel a határidõ tekintetében jelentkezõ ellentmondó rendelkezésre is - indokolja az Étv. 62. §-a (5) bekezdésének hatályon kívül helyezését.

Az Étv. 5. § (4) bekezdésének utolsó mondata nem illeszkedik a § egyéb rendelkezéseihez, hiszen az önkormányzati fõépítész nem az állam építésügyi feladatainak ellátásában tevékenykedik, ezért a mondat elhagyására, illetve más megfogalmazásban más jogszabályhelyen történõ szerepeltetésére volt szükség.

Az Étv. 10. § a településszerkezeti terv készítésével kapcsolatos elõírásokat tartalmazza. A törvény hatálybalépése óta eltelt idõszak bebizonyította, hogy a településrendezési eszközök elkészítésére megállapított törvényi határidõ, az önkormányzatoknak e kötelezettségük teljesítésének kikényszerítésére nem elegendõ. A szakmai cél - mindenhol legyen a helyi sajátosságoknak leginkább megfelelõ, a helyi közérdeket képviselõ, az építésügyi igazgatás alapját képezõ érvényes településrendezési eszköz - megvalósítását határidõk elõírása helyett jobban szolgálja az a szabályozás, amely a meglévõ, kialakult állapottól eltérõ, (nem illeszkedõ) építési fejlesztést, az ehhez kapcsolódó központi támogatás elérést csak az adott területre érvényes településrendezési eszköz megléte esetén teszi lehetõvé. Lényegében erre utalnak az Étv. 18. §-ának jelenlegi rendelkezései, amelyek fontosságát a 10. § (2) bekezdése és a 13. § (4) bekezdése jelentõs mértékben csökkenti, így e két jogszabályi helynek a javaslat szerinti eltörlése indokolt.